ALAPÍTVA 1866 - jogtudomanyikozlony.hujogtudomanyikozlony.hu/pdf/m6b7h_9o1c92i_bizdxi11.pdf · A...

TanulmányVARGA ZS. ANDRÁS:A jogrendszer és a jogalkalmazás határozatlansága és nem-teljessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109LÕRINCZI GYULA:A társadalmi felelõsséggel mûködõ társaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120SZILOVICS CSABA:Az egyéni és társadalmi adójog-követés jellegzetességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135

Jogalkotásunk nyomábanF. ROZSNYAI KRISZTINA:A közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállításával kapcsolatos törvénymódosítások margójára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

SzemleZÁKÁNY JUDIT:A felelõsségbiztosítás, mint a beteg és az intézmény védelmének garanciája? . . . . . . . . . . . . . . 154

Jogirodalom, jogéletHAMZA GÁBOR:Újkori európai jogtörténet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162VISEGRÁDY ANTALEgy új jogelméleti kezdeményezésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165JUHÁSZ-TÓTH ANGÉLA:Az Európai Parlament a Bíróság elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

J K3

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

J K

JJOOGGTTUUDDOOMMÁÁNNYYIIKKÖÖZZLLÖÖNNYY

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

ANDRÁS VARGA ZS.: The Uncertainty and Incompleteness of the Legal System and of the Application of LawGYULA LÕRINCZI: The Socially Bound CompanyCSABA SZILOVICS: Personal and Social Characteristics of Observanceto Tax Law

On the Track of Our LegislationKRISZTINA F. ROZSNYAI: To the Margin of the Statutory AmendmentsRelated to the Establishment of the Administ-rative and Labor Courts

ReviewJUDIT ZÁKÁNY: The Liability Insurance as Protection Guaranteeof Patients and Institutions

Legal Life–Legal Literature :GÁBOR HAMZA: Modern European Legal History ANTAL VISEGRÁDY:Regarding a New Initiative in Legal Theory ANGÉLA JUHÁSZ-TÓTH: The European Parliament Before the Court of Justice

AbhandlungenANDRÁS VARGA ZS.:Unbestimmtheit und Unvollständigkeit desRechtssystems und der Rechtsanwendung GYULA LÕRINCZI:Die SozialgesellschaftCSABA SZILOVICS:Charakteristiken der individuellen und dergesellschaftlichen Rechtstreue im Bereich desSteuerrechts

Geschichte unserer RechtsgebungKRISZTINA F. ROZSNYAI:Zum Rande der Gesetzesänderungen bezüglich der Aufstellung der Verwaltungsgerichte und der Arbeitsgerichte

RundschauJUDIT ZÁKÁNY:Haftpflichtversicherung als Garantie für denSchutz des Patienten und der Institution?

Rechtsliteratur–RechtslebenGÁBOR HAMZA:Europäische Rechtsgeschichte der NeuzeitANTAL VISEGRÁDY:Über eine neue rechtstheoretische InitiativeANGÉLA JUHÁSZ-TÓTH:Das Europäische Parlament vor dem Gerichtshof

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453, fax: 225-7764. e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 17 700 Ft, külföldön 120 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1700 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma József Felelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.A tudományos rendszerek tökéletességének illúziója

1. Világkép és tudományosság

A gondolkodás írásos emlékeinek kezdetéig vissza-nyúló egységes világkép a Kr. u. II. évezred közepénrepedezni kezdett. Ennek elsõ jele a duplex veritas elvmegjelenése volt a Katolikus Egyház válaszaként ahitigazságoktól eltérõ, tudományos igazságként feltû-nõ tapasztalati jelenségekre. A Bellarmoni bíborosnaktulajdonított elv szerint a kinyilatkoztatott igazságotönmagában az nem sérti, ha az emberi ész, a tapaszta-lati (tudományos) igazság attól eltérni látszik. Mind-

addig, amíg további kutatások az összhangot megte-remtik, a kétféle igazság megfér egymás mellett.1

A világkép azonban tovább hasadt, és a descartes-iész-primátus következtében elvált egymástól a pozi-tív, tapasztalati („laboratóriumi”) igazságokon alapu-ló természeti valóság-kutatás, azaz a természettudo-mány, és a társadalmi valóságot egyre inkább termé-szettudományos módszerekkel kutatni igyekvõ társa-dalom-tudomány. Minden, ami ezen kívül esett, spe-kulációként kiûzetett a tudományosság körébõl.2

Csakhogy mire a társadalomtudományok, így a végsõsoron közéjük tartozó jogtudomány átvette a pozitív mód-szert, annak megkérdõjelezhetetlen adekvátsága éppenmegbukott a természettudományok körében. A newtonimechanikus fizikai világkép, amelyet az ok-okozatkérlelhetetlen alkalmazhatóságába vetett hit, és a ma-

VARGA: A JOGRENDSZER ÉS A JOGALKALMAZÁS HATÁROZATLANSÁGA… 109

TANULMÁNY

A jogrendszer és a jogalkalmazás határozatlansága és nem-teljessége*

Varga Zs. András egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest)

* A tanulmány az OTKA K-78357 támogatásával folytatott kutatás egyik részterületét összefoglaló monográfia (Varga Zs. András:Ombudsman, ügyész, magánjogi felelõsség. Alternatív közigazgatási kontroll Magyarországon. Budapest, Pázmány Press, 2012.) érve-lésének átdolgozott része.

1 L. Fábri György: A tudomány és az oktatás szabadságáról In: Trócsányi László (fõszerk.): A mi alkotmányunk. Budapest, Complex,2006., Máté-Tóth András: Tudomány és vallás a keresztény teológia szemszögébõl. Tudomány és vallás szintézise, I. évfolyam, 1. szám.,1998. február, http://www.tattva.hu/index.php?tattva=cikk&id=56, Szabó Ferenc: Az illúziótól a szent valóságig. Kultúra és élet,http://www.tavlatok.hu/74kultura.htm, http://www.peetandcook.hu/katforum/site/index.php?articleid=37, mások szerint a kettõsigazság elve Averroësre vezethetõ vissza, l. Lendvai L. Ferenc – Nyíri J. Kristóf: A filozófia rövid története. Budapest, Kossuth, 1981.,83., 89. ., Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás rövid története. Budapest, Szent István Társulat, 2001., 167–168., Bertrand Russell: Anyugati filozófia története. Budapest, Göncöl, 1997., 380–381., Bolberitz Pál–Hosszú Lajos: Bölcselettörténet. Budapest, Szent IstvánTársulat, 2004., 74–75., az viszont nem vitás, hogy hatása Descartesig tartott, l. Lendvai – Nyíri: i. m. 92., Russell: i. m. 474., ÉtienneGilson: A középkori filozófia szelleme. Budapest, Paulus Hungarus–Kairosz, 2000., 16., Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete (ötö-dik kiadás). Budapest, Akadémiai, 2011., 161.

2 L. Lendvai–Nyíri: i. m. 96–98., Nyíri: i. m. 197., 245., 335., Russell: i. m. 449–452.., Gilson: i. m. 14–15., Boros Gábor (szerk.): Filozófia.Budapest, Akadémiai, 2007., 730-732., 740., 853., Bolberitz–Hosszú: i. m. 129., 136., 171., 182., Simonyi: i. m. 295.

A tudományos pozitivizmus évszázadait követõen Heisenberg bizonytalansági összefüggése felborította akauzalitás feltétlenségébe vetett meggyõzõdést, majd Gödel nem-teljességi tételei a logikai következteté-sek eredményességét vonták kétségbe. A bizonytalansági összefüggés alkalmazhatónak bizonyult a törté-net- és a közgazdaság-tudomány területén is. Az a hipotézis, mely szerint a bizonytalansági összefüggés ésa logikai nem-teljesség alkalmazható a jogtudományban is, a jogalkotás és jogalkalmazás jól ismert tulaj-donságaival bizonyítható. Különös jelentõsége van a bizonyítási rendszert, következésképpen a jogi bizo-nyosságot befolyásoló, javarészt torzító anyagi és eljárásjogi hatásoknak, ide értve a döntéshozó habitus-szabályait is. A bizonytalanság és nemteljesség következményei általában a jogi eljárások kontrolljára, ajogorvoslati rendszerre és az eljárási bizonyosságra vonatkozó nézetekre is hatással lehet.

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 3 L. Fehér Márta: Tudományról és tudományfilozófiáról. In: Boros: i. m. (1312–1329.) 1312–1313., Simonyi: i. m. 295–296.

4 L. John Lukács: A történelmi tudat. Budapest, Európa, 2004., a mû eredetileg 1968-ban angolul jelent meg, John Lukács: HistoricalConsciousness. The Remembered Past, New York, Harper & Row, 1968, 363–364.

5 L. Természettudományi kisenciklopédia Budapest, Gondolat, 1983. ford. Balázs Jánosné et. al., eredeti: Walter Gellert et al.: KleineEnzyklopädie Natur, Leipzig: VEB, 1979, 610–611., 916., Simonyi: i. m. 455.

6 Természettudományi kisenciklopédia i. m. , 587., 608., 910., 914., Simonyi: i. m. 352., 445–446. 7 Azt, hogy a határozatlansági elv túlmutat a (mag)fizika határain, már Heisenberg és kortársai is érzékelték, sõt, kétféle magyarázat is

kialakult az egyik elmélet (Schrödinger, Einstein) megpróbálta fenntartani a tér-idõ kauzalitás érvényességét, míg a másik, végül ál-talánosan elfogadott, úgynevezett koppenhágai értelmezés szerint a megfigyelés hatása a megfigyeltre többé nem zárható ki(Heisenberg, Bohr). L. Simonyi: i. m. 465–471.

8 L. Lukács: i. m. (4. jegyzet) 367., 369., 370–372., 374–376. 9 L. Lukács: i. m. (4. jegyzet) 378. 10 L. John Lukács: Egy nagy korszak végén. Budapest, Európa 2005., 151. 11 L. John Lukács: Egy eredendõ bûnös vallomásai. Budapest, Európa 2001., 297.

tematikai logika töretlen természettudományi alkal-mazhatósága jellemzett,3 a XIX. század végén megin-gott. John Lukács szemléletesen írja le azt a folyama-tot, amelynek eredményeként a fizika a saját tárgyá-nak mikro-természetét illetõen bizonytalanabb, mintbármikor.4 Heisenberg híres határozatlansági elvébenkifejtette, hogy egy szub-atomi részecske pontos helyeés sebessége nem állapítható meg:5

Heisenberg megállapításának a tudományos világ-képre gyakorolt hatása két alapvetõ következmény-ként foglalható össze.

Egyrészt kijelölte a fizikai, pozitív természettudo-mány megismerési határait. Habár a „durva”, hétköz-napi tapasztalás és az ebben a méret-osztályban vég-zett mérések számára nincs közvetlen hatása a határo-zatlansági elvnek, amint a fizikai világot megkísérel-jük egyre mélyebben (egyre kisebb méret-osztályok-ban) megismerni, eljutunk egy olyan mérethatárig(amely a planck-i 10-34 nagyságrend-et jelenti6), ahola mérhetõség megszûnik. Térben (hely) és idõben (se-besség) ez alá a pontosság alá nem hatolhatunk, vagyisa létezõ anyagi világ megismerhetõsége ez alatt anagyságrend alatt megszûnik. Másként megfogalmaz-va a planck-i mérethatár a mérési pontosság áttörhe-tetlen fizikai (természettudományos) korlátja, ez alá„nem láthatunk”, vagyis az ez alatti történésekre csaktisztán spekulatív következtetéseket vonhatunk le.

Másrészt – és a tudományos világkép számára ez amegrázóbb következmény – a planck-i méret-határkövetkeztében nem választható el többé az objektív(szemlélt) valóság a szemlélõtõl. Másként megfogalmaz-va a szemlélõ hatást gyakorol a vizsgált tárgyra amelyhatás a planck-i mérethatár alatt történik, ezért a mé-rés eredménye a szemlélõ szemlélt tárgyra gyakorolthatásától nem választható el, azaz a mérés eredményea szemlélõnek mérésre gyakorolt (zavaró) hatásátólnem „tisztítható” meg. Hogyha ezt egészen világosankívánjuk megfogalmazni, akkor azt kell mondanunk,hogy Heisenberg határozatlansági elve azt jelenti,hogy a planck-i mérethatáron elválaszthatatlanul ös-szekeveredik az „objektív” valóság és annak „szubjek-

tív” szemlélése, ennek folytán pedig a megismerhetõeredmény nem tisztán objektív. Még rövidebben: amegismerés folytán megváltoztatjuk a megismerni kívántvalóságot: nincs tehát alapja a természettudományos meg-ismerés pozitív (objektív) voltába vetett hitnek.7

2. A határozatlansági elv történettudományi érvényessége

Az Amerikai Egyesült Államokban élõ tudós, JohnLukács meglátásai azért fontosak, mert kimutatta,hogy a karteziánus alapokon nyugvó természettudo-mányos világkép összeomlása nem ennek a tudo-mány-területnek a „belügye”, hanem kihat a társada-lomtudományokra, közelebbrõl a történet-tudomány-ra is. Ennek levezetését tíz következtetésre alapítja,mely szerint Heisenberg határozatlansági összefüggé-sének folytán:

– „nem létezik többé természettudományos bizonyosság”,– „az objektivitás eszméje ábránd”,– „a meghatározások létüknél fogva illuzórikusak”,– „nincs abszolút matematikai igazság”,– „a tényvalóság is illuzórikus”,– „az okság mechanikus koncepciója megdõlt”,– „a potencialitások a tudományos gondolkodásba tor-

kollanak”,– „nem a ’tényezõk’ lényege, hanem a kapcsolatuk szá-

mít”,– „a ’klasszikus’ logika elvei már nem feltétlenek, új

igazságfogalmakat ismertünk fel”,– „az újkor végén a karteziánus felosztás elbukik”.8John Lukács levezetését magától Heisenbergtõl (aki-

vel személyes kapcsolatban állt) vett idézettel igazolja:„A természettudományos világkép megszûnt a szó va-lódi értelmében természettudományos világkép len-ni.”9 Ennek oka az, hogy a valóság ugyan objektív, deerrõl az objektív valóságról szerzett ismereteink márszubjektívek, ugyanis „a megfigyelés és a mérés aktusamegváltoztatja a fizikai objektumot”.10 Ezért: „’objek-tum’ és ’szubjektum’, megfigyelõ és megfigyelt, anyagés szellem teljes és kategorikus különválasztása és szem-beállítása immár használhatatlan és idejét múlt”.11

Annak, hogy a poszt-természettudományos világ-kép milyen következtetésekhez vezet a történettudo-

110 TANULMÁNY 2013. MÁRCIUS


12 L. Lukács: i. m. (4. jegyzet) 363–364., illetve Lukács: i. m. (10. jegyzet)174–175. 13 A világválság önmagában is jogtudományi kutatás tárgyává vált, és olyan következtetésekhez vezetett, mint hogy a nemzetállamok a

hatalomgyakorlás jövõjének bizonytalan elemei („improbable forms”), mégis az állami lét gyakorlásának meghatározó modelljei ma-radnak. Mindeközben növekedni fog a „külsõ vezérlés” nemzetekfölötti intézmények által, amelyeket a nemzetállamok hoznak létre(utóbbi kérdésrõl l. Martin Loughlin: The Idea of Public Law. Oxford, New York, Oxford University Press, 2003, 161–162.), l. Poul F.Kjaer–Gunther Teubner–Alberto Febbrajo: The Financial Crisis in Constitutional Perspective. Portland: Hart Publishing, 2011,391–392., 430.

14 L. George Soros: The New Paradigm for Financial Markets. London, Public Affaires, 2008.15 L. Soros: i. m. 3–4. Az idézetek a magyar fordításból származnak (Soros György: A 2008-as hitelválság és következményei. A pénzügyi

piacok új paradigmája. Budapest, Scolar, 2009., második kiadás, fordította: Nagy Mária), de az angol változatra utalnak.16 L. Soros: i. m. 7., 11.17 L. Soros: i. m. 26., 28., 31., 38., 40.18 L. Soros: i. m. 43., 77. 19 L. még Matolcsy György: Kipukkadt a szuperbuborék. Heti Válasz, 2009., 9. szám

mányban, Lukács egész könyvet szentel, és a módszeralkalmazhatóságát Hitler magatartásával összefüggés-ben részletesen is levezeti, mégpedig kilenc olyan mon-dattal, amelyek megfeleltethetõk a Heisenberg-elv fi-zikai értelmezésének.12

Nem feladatunk a határozatlansági elv történettu-dományi érvényességét részletesen elemezni, különö-sen nem Lukács egyes megállapításainak pontos al-kalmazhatóságát vizsgálni, azt viszont nem kerülhet-jük el, hogy le ne vonjuk a következtetést a fizikai/tör-ténettudományi alkalmazás párhuzamosságáról: atörténelem eseményeit „nagylátószög” alkalmazásaesetén vizsgálhatjuk mintegy kívülállóként. Amintazonban az egyes események részleteit is fel kívánjuk derí-teni, és ezekre alapozva következtetéseket próbálunk levon-ni, már „belekerülünk” az eseménysorba: a történeti tény-szelekció hatására, amit végzünk, meghatározzuk a levon-ható következtetések lehetséges körét. A vizsgálattal tehátbefolyásoljuk a vizsgálat eredményét.

3. A határozatlansági elv gazdaságtudományi érvényessége

A meggyõzõ érvelés ellenére a határozatlanság-elvûtársadalomtudomány maradhatott volna egy magá-nyos tudós sajátos gondolata, de nem így történt.Negyven évvel John Lukács mûvének elsõ megjelené-sét követõen ugyanis egy másik Amerikában elõ ma-gyar tudós, Soros György bebizonyította, hogy a hatá-rozatlansági elvre épülõ módszer alkalmazható és al-kalmazandó a gazdaságtudományban is. A 2008-asgazdasági válság13 megértését kutató munkájában14 avilággal való kölcsönhatásunk kétféle lehetségesfunkciójából – kognitív (megértésre irányuló) ésmanipulatív (befolyásolásra irányuló) – indul ki, már-is jelezve azt a „kísértést”, hogy a két funkciótelkülönítsük.15 Álláspontja szerint (amely nagyon ha-sonló Lukácséhoz, és amelyet szintén Heisenbergrealapít) a társadalomtudományokban „a szereplõk néze-tei is bekapcsolódnak a történésekbe”, a kétféle funkcióközött kölcsönhatás alakul ki, ezért hatással vannakaz események alakulására.16

Ennek következtében állapítja meg (az idegtudomá-nyokra is támaszkodva), hogy a megértésünk nem tö-

kéletes, mivel részesei vagyunk a valóságnak. Agyunknem közvetlenül, hanem „a befogadott információkalapján alkot képet a valóságról” sõt, a gondolat is ré-sze a valóságnak, ezért a megismerés folyamata reflex-ív. Nem vitatható tehát, hogy a felvilágosodásnak avalóságot szubjektív és objektív valóságokra osztásatéves. Ez a tévedés maga után vonja a kétféle valóság-hoz társuló kognitív és manipulatív viszonyulás elvá-lasztását is, majd az utóbbi elvetésével lényegébenkorlátlan teret enged a manipulációnak.17

A pesszimista kép után Soros kiutat is kínál. A ha-tározatlanságot beépíteni javasolja a gondolkodásunk-ba. Attól ugyanis, hogy belátjuk, hogy a valóság ob-jektív megismerése (a „tökéletes tudás”) kizárt, méglehetõségünk van ezt a lehetõ legjobban megközelíte-ni. Ehhez pedig csak azt kell belátnunk, hogy „a való-ság megértése elõrébb való, mint manipulációja”. Mivel atermészettudományos módszer a társadalmi valóságmegismerésére nem (sem!) alkalmas, akkor tudjuk atévedéseket a legnagyobb valószínûséggel elkerülni,ha eleve tekintetbe vesszük, hogy a reflexív folyama-tokba (amelyek közül a részvénypiaciakat emeli ki) a„szereplõk és a szabályozók kölcsönhatása is beépül”.18

Ennek legegyszerûbb példája: „a részvény pillanatnyiára és az ár alakulásának dinamikája egyszerre nem is-merhetõk meg, mert a várakozások megváltoztatják ajövõt”.19

4. Túl a határozatlansági elven: az ellentmondásmentességillúziója

Az eddig leírtak önmagukban is mutatják, hogy azobjektív/szubjektív, természet/társadalomtudomány,pozitív-tudományosság/spekuláció fogalom-duálokalkalmazhatósága a XX. század során legalábbis meg-kérdõjelezõdött, de inkább meghaladottá vált. A szá-zad elsõ harmadában azonban egy további, talán mégsúlyosabb bizonytalanság is megjelent a pozitív tudo-mány, közelebbrõl az annak alapjait szolgáltató mate-matika (még pontosabban a matematikai logika) ered-ményei között. Kurt Gödel 1930-ban hozta nyilvános-ságra elsõ úgynevezett nem-teljességi tételét a königsber-gi episztemológiai konferencián, majd egy év múlva



20 L. Kurt Gödel: Über formal unentscheidbare Sätze der Principia Mathematica und verwandter Systeme. Monatshefte für Mathematikund Physik, vol. 38, 1931

21 L. Douglas R. Hofstadter: Gödel, Esher, Bach. Budapest, Typotex, 2005., 17. 22 L.: Raymond Smullyan: Gödel nem-teljességi tétele Budapest, Typotex, 2003., 1–2., 121. 23 L. Smullyan: i. m. 136. 24 Megjegyezzük, hogy a két elv összekapcsolását John Lukács is felvetette, mégpedig az abszolút matematikai igazság létének tagadásá-

val kapcsolatban, l. Lukács: i. m. (4. jegyzet) 370. 25 L. Hofstadter: i. m. 53–54. 26 Ez „jog-idegenül” is megfogalmazható: a nem-teljesség folytán olyan következtetéseket is alkalmazunk egy állítás bizonyításában,

amelyek nem „zárhatók be” formális rendszerekbe, l. Hofstadter: i. m. 86–87. 27 L. Hans Kelsen: Reine Rechtslehre. Leipzig und Wien, Franz Deuticke, 1934.28 L. Kelsen: i. m. 50.

publikálta is azt.20 Elsõ tételének lényege az, hogyminden ellentmondásmentes elméletben létezikolyan állítás (tétel), amely sem nem bizonyítható, semnem cáfolható.21 Az ezt kiegészítõ (kiterjesztõ) máso-dik tétele szerint az is bizonyíthatatlan, hogy maga azelmélet ellentmondásmentes lenne.22

A nem-teljességi tételek legegyszerûbben nem azeredeti formális leírás, hanem annak Tarski-féle átfo-galmazását alkalmazó „beszélt nyelvre” átfordítottanalóg megfogalmazásával mutathatók be. A kiindu-lási alap (saját átfogalmazásunkban) az, hogy egy logi-kai rendszer akkor teljes (azaz teljesen ellentmondás-mentes), ha az igaznak elfogadott (azaz nem bizonyí-tandó) kiinduló elemei (axiómái) felhasználásával al-kotott minden állításról eldönthetõ (bizonyítható),hogy igaz-e avagy hamis. Az elsõ tétel szerint ilyenrendszer nincs, mivel szükségképpen létezni fognakolyan állítások, amelyek igaz vagy hamis volta nemdönthetõ el, mert az igazság vagy hamisság bizonyítá-sa ellentmondáshoz vezet. Ennek érthetõ példája a lo-vagok és lókötõk szigete.

A logikai rendszer elemei a lovagok és a lókötõk, akiinduló axiómák szerint pedig a) a szigeten minden-ki vagy lovag vagy lókötõ; b) a lovagok mindig igazatmondanak; c) a lókötõk mindig hazudnak. Vannakazonban olyan mondatok, amelyek „kilógnak” a rend-szerbõl, mivel sem lovag, sem lókötõ nem mondhatjaõket, ha mégis mondja, akkor a rendszer ellentmondás-mentessége, azaz teljessége megdõl.

Így azt a mondatot, hogy „nem vagyok lovag”, semlovag, sem lókötõ nem mondhatná, mivel a) ha lovagmondja, akkor az állítás hamis lesz, holott a lovagcsak igazat mondhat; b) ha pedig lókötõ mondja, ak-kor igaz lesz, holott a lókötõ mindig hazudik. Erre alogikára számtalan további analóg mondat megfogal-mazható.23

5. A jog határozatlansága és nem-teljessége?

Bizonyítandó hipotézisünk az, hogy a heisenbergi hatá-rozatlanság, valamint a gödeli nem-teljesség24 jogtudomá-nyi tételekként is megfogalmazhatók, azaz alkalmasak ar-ra, hogy a jogalkotás (a pozitív jogréteg) és a joggyakorlatmagyarázata során mint bizonyított tulajdonságokra hivat-kozzunk rájuk. Az igazolás jelentõsen egyszerûbb a

nem-teljesség tekintetében, minthogy ez absztrakt lo-gikai szabály, amely minden konkrét rendszerre,amelyben a logika szabályainak érvényesülniük kell,alkalmazható.

Ha tehát a legegyszerûbb, azaz minimális axiómánalapuló logikus rendszerben érvényesül az, hogy meg-fogalmazhatók olyan állítások, amelyek sem nem iga-zolhatók, sem nem cáfolhatók, továbbá magának arendszernek az ellentmondás-mentessége sem igazol-ható, akkor könnyû belátni, hogy minél több axiómá-ra épül egy teljesnek (logikailag zártnak tételezett)rendszer, annál több nem bizonyítható állítás fogal-mazható meg, miközben változatlanul nem lesz bizo-nyítható magának a rendszernek a teljessége.25 Ez akörülmény pedig részletes igazolás nélkül megalapoz-za azt a következtetést, hogy a „pozitív” jogrendszeresetén, amely igen nagyszámú axiómára (normára,mint jogi alapegységre) épül, a nem-teljesség érvénye-sül: mindig lesz olyan állítás, amelynek igaz vagy ha-mis volta a jogszabályok alapján nem oldható meg,vagy egyszerûbb megfogalmazásban: lesz olyan igény,amely az adott jogszabályok keretei között nem érvé-nyesíthetõ (anélkül persze, hogy az igény maga jogel-lenes lenne), illetve olyan sérelem, amely ugyanezenkörülmények között nem orvosolható (miközben a sé-relem bekövetkezésének hiánya sem bizonyítható).26

Hasonlóképpen nem jelentõség nélküli a jogpoziti-vizmus mint jogi teória érvényességének megítélése-kor, hogy az elsõ Gödel-tétel elhangzására alkalmatadó königsbergi episztemológiai konferencia utánnégy évvel publikálta Kelsen a Tiszta Jogtanát,27

amelyben a jogrendszer egyik alapkritériumaként azellentmondás-mentességet jelöli meg. Ez pedig Gödelszerint nem bizonyítható, ezért nem is biztosíthatókörülmény. Kétségtelen persze, hogy Kelsen maga isjelezte, minden jogszabály értelmezésre szorul, ami anem-teljesség (azaz az elvi ellentmondás-mentesség)enyhítésére is szolgál.28 Mindazonáltal nem hagyhatófigyelmen kívül, hogy Gödel bizonyítása szerint min-den logikai rendszer ellentmondás-mentessége illú-zió. Több mint sejtés tehát, hogy (Kelsennel vagy nél-küle) a jogrendszer és a joggyakorlat ellenmondás-mentessége is az.

Bonyolultabb megfontolást igényel a határozatlan-sági elv alkalmazhatóságának igazolása még akkor is,ha itt is alkalmazhatjuk Kelsennek a jogszabályok ér-



29 A teljesség igénye nélkül: 31/1990. (XII. 18.) AB határozat (ABH 1990, 136), 32/1991. (VI. 6.) AB határozat (ABH 1991, 146), 34/1991.(VI. 15.) AB határozat (ABH 1991, 173), 48/1991. (IX. 26.) AB határozat (ABH 1991, 217), 56/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991,454), 7/1992. (I. 30.) AB határozat (ABH 1992, 45), 9/1992. (I. 30.) AB határozat (ABH 1992, 59), 11/1992. (III. 5.) AB határozat (ABH1992, 77), 25/1992. (IV. 30.) AB határozat (ABH 1992, 131), 35/1994. (VI. 24.) AB határozat (ABH 1994, 197), 1/1995. (II. 8.) AB hatá-rozat (ABH 1995, 31), 43/1995. (VI. 30.) AB határozat (ABH 1995, 188), 5/1997. (II. 7.) AB határozat (ABH 1997, 55).

30 Az Alkotmány „magjára”, mint az alkotmányként szolgáló jogforrás legfontosabb rendelkezésére vonatkozó nézeteinkrõl (amely nemazonos az Alaptörvény szerkezetével kapcsolatos „mag-alkotmány” néven ismertté vált elgondolással, l. A mag-alkotmány védelmé-ben. Pázmány Law Working Papers 2011. 2., http://www.plwp.jak.ppke.hu/images/files/2011/2011-02.pdf).

31 L. Kende Tamás–Szûcs Tamás (szerk.): Európai közjog és politika. Budapest: Osiris 2002., 559. 32 L. Torma András: A közigazgatási jog és jogharmonizáció. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica,

Tomus XV. Miskolc, Miskolc Egyetemi Kiadó, 1998., 272. 33 A kérdés fontosságát szemléletesen mutatja be a német Alkotmánybíróság egy 2009-es döntése alapján Vörös Imre: A német Alkot-

mánybíróság és a német jogtudomány Lisszabon-vitája. Európai Jog 2012. 1. 1-11. , valamint: uõ: Csoportkép Laokoónnal. A magyarjog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal. hvgorac, Budapest. 2012. 34–54.

34 Ezt a megállapítást nem minden szerzõ osztja, l. Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete. Budapest-Pécs, Dialóg-Campus,2007., 111–112. , 184–188., Blutman László–Chronowski Nóra: Az Alkotmánybíróság és a közösségi jog: alkotmányjogi paradoxon csap-dájában (I.). Európai Jog, 2007. 2. (3–16.), 10. ; az érinthetetlen „mag” gondolatát ellenzi továbbá: Vörös Imre: Csoportkép Laokónnal.A magyar jog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal. hvgorac, Budapest. 2012. 106–109.

35 Az alkotmányok többváltozatú értelmezhetõségérõl l. Dawn Oliver–Carlo Fusaro (eds.): How Constitutions Change. A ComparativeStudy. Oxford, New York, Hart Publishing, 2011) 423., 432.

telmezési szükségletére vonatkozó megállapítását,amely felfogható úgy is, mint a leginkább a logikusságkövetelményére épülõ jogdogmatikai teória saját tár-gyára vonatkoztatott határozatlansági szabálya: elevenem tartja a pozitív jogot minden, a jogalkalmazás so-rán felmerülõ részletkérdésre válaszolni képes rend-szernek. Be fogjuk mutatni, hogy még a kelseni korlá-tozás figyelembe vétele mellett is határozatlan a jogal-kotás (azaz határozatlanabb, mint ahogy Kelsen gon-dolta), mivel olyan hatások érvényesülnek, amelyekönmagukban cáfolják azt, hogy az egyes felmerülõjogkérdésekre a jogszabályok alapján pontos válaszlenne adható. Hasonlóképpen bemutatjuk azt is, hogya jogalkalmazás tovább fokozza a bizonytalanságot,ugyanis az anyagi- és eljárásjogi részletszabályok al-kalmazása során olyan torzító hatások keletkeznek,amelyek az alkalmazás során figyelembe vett tényál-lást az elvileg megtörténthez képest jelentõsen átala-kítják.

II.A pozitív jog határozatlansága

1. Az Alaptörvény (Alkotmány) magjának bizonytalan-sága

Közjogunknak az Alkotmánybíróság által talán a leg-teljesebb körûen kidolgozott tétele a jogbiztonságkövetelménye.29 Csakhogy a jog – még ha pozitívnaktételezett is – a fizikai világgal szemben nem tény (Sein),hanem akaratnyilvánítás, parancs, „legyen” (Sollen), ami-nek következtében eleve szakadék van a jogalkotó és ajogértelmezõ (jogtudós vagy jogalkalmazó) között. Ez aszakadék nyomban a jogrendszer alaptételénél megje-lenik.

Magyarországon a normahierarchia jogszabályi ala-pokon nyugszik. A korábbi (ideiglenes Alkotmány)77. §-a önmagát kiemelte a jogszabályok közül, és csaka vele összhangban álló – „alkotmányos” – jogszabá-

lyokat tekintette kötelezõnek. Hasonló szabályt tar-talmaz az új Alaptörvény R) cikkének (1) bekezdése.Az Alaptörvényünknek ez a magja30 hatályát tekintve2012. január 1-je óta immár hatályosan és látszólagegyértelmûen rendezi a normahierarchiát. CsakhogyMagyarország tagja az Európai Uniónak is, amely sa-ját jogrendjérõl azt állítja, hogy fölötte áll a tagállam-ok jogának (egészen pontosan az Európai Bíróságmondta ki ezt a Van Gend en Loos ügyben31). A kétjogrend egymáshoz való viszonyának próbaköve a bel-sõ jog csúcsán álló Alaptörvény: kérdés, hogy az Eu-rópai Unió jogrendje fölötte áll-e az Alaptörvénynekis?32 Sokan úgy vélik, hogy a Van Gend en Loos ügyfolytán a válasz egyszerû igen. Csakhogy ebben azesetben az Alaptörvény elveszítené pozitív jogi „alap-törvény” jellegét, másfelõl többé nem lehetne beszél-ni tagállami szuverenitásról.33 A kérdés pontosan, és-pedig nemlegesen megválaszolható az ideiglenes Al-kotmány 2/A. §-a, és az Alaptörvény ezzel egybehang-zó E) cikkének (2) – (4) bekezdései alapján. Ebbõl azderül ki, hogy az Alaptörvény (miként korábban azAlkotmány is) egyes rendelkezései vonatkozásában„maga fölé engedte” az Európai Unió jogrendjét, de azAlaptörvény egészérõl ez nem mondható el. Lenniekell egy alkotmányos minimumnak – ez végsõ soronaz Alaptörvény magja, az R) cikk – amely mindig fö-lötte marad az Európai Unió jogrendjének, amíg Ma-gyarország tagállamként rendelkezik szuverenitás-sal.34 Lényegében tehát a német jogban kimunkált integ-rációálló-alkotmánymag teóriáját igazolja a magyar Al-kotmány és Alaptörvény is.

Mindez azonban dogmatikai okfejtés, végsõ soronspekuláció eredménye, önmagában az Alaptörvény R)cikke alapján annak jelentése végtelenül bizonytalan:az a formula, hogy az Alaptörvény a jogrendszer alap-ja lehet igaz is és hamis is (nem-teljesség), az az ered-mény, mely szerint ha az Alaptörvény összességébennem is, de legalább egy része mégiscsak a jogrendszeralapja, bizonytalan „terjedelmet” határol körül.35 AzAlaptörvény magja és az azon alapuló pozitív jogi nor-mahierarchia tehát nagy lépték esetén alkalmas a jog



36 L. Kelsen: i. m. 50–59.37 A teória kidolgozásához Pokol Béla Josef Esser: Grundsatz und Norm in der richterlichen Fortbildung des Privatrechts. Tübingen,

Mohr Siebeck,1990, Martin Kriele: Theorie der Rechtsgewinnung. Berlin, Duncker und Humblot, 1976 és Claus-Wilhelm Canaris–KarlLarenz: Methodenlehre der Rechtswissenschaft. Heidelberg, Springer, 1995 munkáira (illetve azok korábbi kiadásaira) támaszkodott.

38 L. Pokol Béla: A professzionális intézményrendszerek elmélete. Budapest, Felsõoktatási Koordinációs Iroda, 1991., 155–190., és Po-kol: i. m. 113–130. A jogréteg-teória dogmatikai értékelésérõl l. Jakab: i. m. 47–51.

39 A jogréteg teóriáról l. Jakab: i. m. 47–51.

elemeinek rendszerbe állítására, a saját értelmét azon-ban nem tudja pontosan megadni. Nincs olyan norma,amelynek csak egyetlen értelme volna.36 Ezért szükségesa jog megértéséhez, a bizonytalanság kiküszöbölésé-hez valamilyen dogmatikai (spekulatív) módszer.

2. A jogszabály és jelentése; a jogi szemléletmódok keve-redése

Vitatható, mert leegyszerûsített megfogalmazás,mégis kiindulhatunk abból a kijelentésbõl, hogy a jogvégsõ soron nem más, mint a jogalkotó (állam) paran-csa, amely tartalmazza az elvárt magatartásra vonatko-zó kötelezõ szabályt, mégpedig a jogalkotónak azzal az„ígéretével”, hogy a kötelezõ magatartási szabály érvé-nyesülésének akár kényszerrel is érvényt szerez. Haennél a megfogalmazásnál megállhatnánk, egyszerûdolgunk lenne. Csakhogy jó néhány olyan kérdés tehe-tõ fel ezzel a paranccsal kapcsolatban, amely a világosképet elhomályosítja: hogy szól pontisan, mi az értel-me, milyen helyzetekre vonatkozik a jogalkotó paran-csa? Ez a három kérdés máris jelzi a lehetséges megkö-zelítési módokat, a (törvény)pozitivistát, dogmatikaités jogszociológiait amelyeket Pokol Béla jogréteg-teó-riája tesz egységes módszerként használhatóvá.37

A jogréteg-teória szerint a pozitivista, dogmatikai és(jog)szociológiai szempontok a jog elkülönült, de egyjogi természetû magatartási szabály, illetve a jogrendegésze tekintetében egymás mellett létezõ rétegeit jelen-tik, mégpedig az elkülönült (professzionális) intézmé-nyek saját megközelítési módjaként. A dogmatika és abírói jogértelmezés együtt tehát szûkíti a törvényhozóáltal alkotott szabály eredetileg lehetséges, majd tény-leges jelentéstartalmát.38 Abból, hogy ezek a szemlé-letmódok együttesen magyarázzák meg, hogy végsõsoron mire és hogyan vonatkozik a jogalkotó paran-csaként értelmezett magatartási szabály, csak az kö-vetkezik, hogy a nyelvtanilag szabatos jogtételbõl adogmatika farag normát, a bírói gyakorlat pedig utó-lag hoz kötelezõ érvényû döntést arról, hogy a szabály(norma) és dogmatikai magyarázata az egyes szocioló-giai helyzetekkel adekvát-e, az viszont nem követke-zik, hogy a szemléletmódok szabadon felcserélhetõkvagy keverhetõk lennének.

Arra, hogy a normatív és dogmatikai fogalmak kü-lön tartása milyen értelmezési nehézségeket elõznemeg, talán elegendõ éppen az Alaptörvény néhányrendelkezését hozni példaként. Néhány esetben a

dogmatikai (funkció-megjelölés) és a ténylegesen nor-matív (hatáskör-felsorolás) megfogalmazások kevere-dése szükségtelen értelmezési igényekkel jár. Ilyen a25. cikk, amely akként rendelkezik, hogy „A bíróságokigazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.”, majd „A bí-róság dönt...” Itt a funkció megjelölés semmilyen önál-ló normatív tartalmaz nem hordoz, hiszen a bíróságéppen azért igazságszolgáltatás, mert jogvitákban, bû-nösségrõl, közigazgatási határozatok törvényességérõldönt. Hasonló szabályt találunk az alapvetõ jogok biz-tosa tekintetében a 30. cikkben („alapjogvédelmi tevé-kenységet lát el”). A dogmatikai szabályok normatívváalakítása bizonyosan nem volt szükségszerû, amit jólmutat, hogy más esetekben (az önálló szabályozó szer-vekrõl szóló 23., vagy az ügyészségrõl szóló 29. cikk-ben) nem is fordul elõ.39

3. A jogalkotó parancsának egyirányúsítása

A szemlélet-keveredés által okozott határozatlanságután most egy olyan hatásra mutatunk rá, amely kel-lõen világos, pontosan kimutatható, hogy mikor je-lent meg a magyar jogrendben, ugyanakkor olyan kö-vetkezményekkel járt, amelyek alapvetõen megváltoz-tatták a jogról alkotott fogalmakat, nehezíti a hatályosjog megállapíthatóságát, továbbá hibák orvoslását tet-te kifejezetten nehézzé.

Az Alkotmánybíróság a 4/2006. (II. 15.) AB határo-zatában a már korábban is aggályosnak tartott „salá-ta”-típusú törvénymódosítások egyikét, a MagyarKöztársaság 2005. évi költségvetésérõl szóló 2004. éviCXXXV. törvény ténylegesen nem költségvetési ré-szét megsemmisítette, ám azt is kijelentette, hogy amegsemmisítés „nem érinti a megsemmisített törvénnyelmódosított (megváltoztatott) törvények – és a megsemmisí-tett törvényi rendelkezések által a jogrendszerben végrehaj-tott más változások, módosítások, különösen a hatályon kí-vül helyezések – érvényességét...” Ez utóbbi megállapításnyilván már akkor is vitatható volt (vagy kellett volnalennie), és ellentétes a korábbi évtizedek, talán évszá-zadok gyakorlatával, kérészéletûvé tette ugyanis a másjogszabályt módosító jogszabályokat (vagy legalábbisazok ilyen rendelkezéseit). Ez az elv átkerült a jogal-kotásba is, ami azzal járt, hogy a más jogszabályokmódosításáról szóló jogalkotói parancs egyirányúvávált: sem hatályon kívül helyezése, sem alkotmánybí-rósági megsemmisítése nem „hozta vissza” a módosí-tás elõtti állapotot.



40 L. Patyi András (szerk.): Közigazgatási hatósági eljárásjog. Budapest-Pécs, Dialóg-Campus, 2009., 39–40. 41 1978. évi IV. törvény a Büntetõ Törvénykönyvrõl, 166. § (1) bekezdése, l. Belovics Ervin–Molnár Pál–Sinku Pál: Büntetõjog. Különös

rész (9. kiadás). Budapest, HvgOrac, 2011., 95–99. 42 L. Belovics et al: Büntetõjog. Általános rész (5. kiadás). Budapest, HvgOrac, 2010., 141–142., Kelsen: i. m. 52–53., Herbert L. A. Hart: A

jog fogalma. Budapest, Osiris, 1995.(ford: Takács Péter, eredeti: The Concept of Law. Oxford: Clerendon Press, 1994) 147–159., Po-kol: i. m. 131–144., és Belovics–Molnár–Sinku: i. m. 99.

43 Róm. 5,13.

Az Alkotmánybíróság álláspontjának helyességét amagunk részérõl vitatjuk (következésképpen a rá épü-lõ jogalkotói gyakorlatot is). A módosítással ugyanis ajogalkotó nem új jogszabályt alkot,40 hanem világosanúgy rendelkezik, hogy egy bizonyos rendelkezés he-lyére új rendelkezés „lép”. A lépés hatálytalanítása te-hát szükségszerûen „visszalépést” kell, hogy jelent-sen, azaz a módosító törvény hatályának megszünteté-se (különösen ex tunc hatályú megszüntetése) a „he-lyébe lép” parancsot vonja ki a jogszabályok rendsze-rébõl. Helyesebb volt a korábbi elv, amely ilyenkor amódosított rendelkezés hatályát állította vissza(X+Y-Y=X követeli a formális logika, míg az Alkot-mánybíróság döntése folytán az X+Y-Y=? helyzetállt elõ). Ezt a hibás dogmatikai elvet követi sajnos mais az Országgyûlés, és ez teszi bizonytalanná a jog aktu-ális hatályosságának megállapíthatóságát, azaz a hatá-lyosság tekintetében határozatlanságot okoz.

III.Kontroll és a kontrollált valóság viszonya:

tény-szelekció a jogalkalmazásban

1. Jogértelmezés – a hermeneutikai puffer

Azt láttuk eddig, hogy a jogszabályok egyes jogi nor-mái pontos tartalmának (jelentésének) megállapítása-kor érvényesül a bizonytalansági elv. A makro-megkö-zelítéskor (mi a jogtétel jelentése általában?) világos-nak látszó választ kapunk. Például a magyar jogrendegyik legrövidebb normája, az emberölés tényállásaesetén – „aki mást megöl, bûntettet követ el, és öt évtõl ti-zenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ”41 – vilá-gos a válasz: nem szabad embert ölni (mert az ember-ölést a törvény büntetni rendeli). Amikor azonban –Pokol Béla hivatkozott jogréteg-teóriája szerint a jogszociológiai rétegének létrehozásakor – a bíróság arrakényszerül, hogy egyes történeti tényállások és a törvé-nyi tényállás korrelációját megállapítsa, értelmezniekell az egyes fogalmakat, esetünkben hármat, így az„aki”, a „más” és a „megöl” fogalmakat. Az értelmezés ajogi felsõoktatásban jól ismert modelleken alapul.42

Az eddigi – tapasztalatokkal igazolt – elméleti meg-közelítés szerint tehát a jogi norma jelentése – ha ki-ragadjuk a jogszabályok rendszerébõl – bizonytalan,ha pedig konkrét esetre akarjuk alkalmazni, ez a bi-zonytalanság mintegy „burokként” körülveszi a nor-ma egyes fogalmait. Mondhatnók, hogy quod erat

demonstrandum, ahhoz a bizonyított eredményhez ju-tottunk, amit a tételünk megfogalmazott. Mégsem ál-lunk itt meg, ugyanis az eddigi megállapításoktól füg-getlenül, azaz a jogszabályok jelentését pontosan meg-állapíthatónak feltételezve (tudva azt, hogy ez nem le-het igaz) a joggyakorlat további olyan tényszelekcióshatását is érdemes kimutatni.

Tételünk tehát az, hogy az egyes jogi eljárások soránnem az objektív valóságot (a „történeti tényállást”)vizsgáljuk a maga egykor bekövetkezett egyszeriségé-ben, hanem a vizsgálat folytán azt megváltoztatjuk,majd az így befolyásolt (nem is tagadottan re-konstru-ált) tényállást ítéljük meg. A valóság megváltoztatásá-nak mechanizmusa bonyolult. Úgy véljük, hogy tény-szelekció történik a jogalkotásban; az irányadó jogterületanyagi jogi szempontjai folytán; az egyes kontroll-eszközökmódszerei miatt; a jogalkalmazás bizonyítási szabályai kö-vetkeztében; valamint a felek (ügyfelek) eltérõ érdekei ésezek érvényesítésének hatására.

2. Az anyagi jog tényszelekciója

Elsõ állításunkat, mely szerint eleve tényszelekciótörténik a jogalkotásban, nem szükséges különöseb-ben alátámasztani, mert jogtudományi axióma. A jog-alkotó választja ki azokat a magatartásokat, amelyeketszabályozni kíván, és az így meghatározott tényállás-okhoz rendel pozitív vagy negatív jogkövetkezménye-ket. A legvilágosabban ez a büntetõ jellegû jogszabály-oknál, azon belül is a büntetõ anyagi jogban látszik.Amit a büntetõjog különös része büntetni rendel, azbûncselekmény (az egyéb feltételek, így a bûnösségmegállapíthatósága esetén), amit nem, azok a maga-tartások az értékelendõ tények körén kívül esnek,„...a bûn, ha nincs törvény, nem számít bûnnek”.43

Az egyes jogterületek (magánjog-közjog-bün-tetõjog) sajátosságaiknak megfelelõen igen jelentõsmértékben befolyásolják azokat a tényeket (pontosab-ban a tények lehetséges értelmezéseit), amelyeket fi-gyelembe vesznek. A jogalkotó tehát a jog által érté-kelt tények (relevancia) kiválasztásával eleve szelek-tál. A tényszelekció a jogalkalmazásban folytatódik,ezt a törvények világosan ki is fejezik (Be. 75. §, Pp.163. §, Ket. 50. §). A „jelentõs”, „per eldöntéséhez szük-séges”, „döntéshozatalhoz szükséges” tények értelemszerû-en nem azonos terjedelmûek a történeti esemény bekövetke-zésekor elvileg tapasztalható összes ténnyel. Ennek igazo-lására három-négy meghatározó jogszabályi rendelke-zésre utalunk.



44 1978. évi IV. törvény a Büntetõ Törvénykönyvrõl, 14. §, l. Belovics et al: i. m. 117., 143–151. 45 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl, 4. § (4), 227. § (4), 339. § (1), l. Vékás Lajos (szerk): Szakértõi javaslat az új Polgári

Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest: Complex, 2008., 1117., és Vékás Lajos (szerk.): Új Polgári Törvénykönyv. Szerkesztõbizottságijavaslat 2011. Budapest, Complex, 2011., 337.

46 L. Szentirmay Gyula: A bizonyítás. In: Németh János (szerk.): Magyar polgári perjog II. Budapest, ELTE, 1992., 51–52. 47 L. Gyurita Rita: A tényállás tisztázása és a bizonyítás in: Patyi: i. m. 258–260. 48 L. Vékás (2008): i. m. (45. jegyzet) 773–774. és Vékás (2011): i. m. (45. jegyzet) 266.

A hatályos Btk. a bûncselekmény elkövetésénekmegállapítása érdekében vizsgálni rendeli az elkövetõ-nek a saját magatartásához és annak eredményéhez fû-zõdõ szubjektív viszonyulását. A bûnösség legtágabbalakzatát, a negligentiát (bûnös hanyagságot) akkor lát-ja megvalósultnak, ha valaki magatartása következmé-nyeinek lehetõségét azért nem látja elõre, mert a tõleelvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.44

A Ptk. rokon-megoldása a felelõsség kimentésénekszabálya: a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni,ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és azáltalában elvárható magatartás tanúsítása a felelõsségalól is mentesít.45 A tõle-elvárható/általában-elvárhatóformulák tényszelekciós hatása látványos. Egyik eset-ben az elkövetõ tudattartamát egyediségében vizsgáljaa jogalkalmazó bíró, a másik esetben egy feltételezett(ezért objektivált) ideáltípus (bonus et diligens paterfamilias) vélt tudattartamából indul ki. A közigazgatá-si jogban (kivéve néhány ágazati, mindenek elõtt a sza-bálysértési jogot) a tudattartalom egyáltalán nem lé-nyeges, a jogsértõ magatartás tanúsítása önmagábanelegendõ a jogkövetkezmények alkalmazásához.

A három nagy jogterületen tehát a történeti ese-mény legfontosabb „tényezõje”, az alany tekinteté-ben, akinek felelõsségét az eljárásban meg kell ítélni,eltérõ ténybõl indulunk ki: a büntetõjog bizonyítan-dó ténykérdésnek tekinti az elkövetõ szubjektív egye-diségét, sõt, a pillanatnyi viszonyulását saját cselek-ményéhez. A polgári jog a szubjektív egyediségetobjektivált tulajdonsággal ruházza fel, így a jogalanyfelelõsségét uniformizált (és nem a valóságosan léte-zõ) tulajdonságok (tények) alapján ítélik meg, míg aközigazgatási jog a szubjektív tényeket teljesen figyel-men kívül hagyja.

A jogalkotó ezáltal beavatkozik a valóságos tények-be, az anyagi jogalkotási szûrõ következtében a meg-ítélendõ törvényi tényállás szûkül a valóságoshoz ké-pest. Kifejeztetõ ez logikai formában is:

VALÓSÁGOS TÉNYÁLLÁS – TÖRVÉNYITÉNYÁLLÁS

3. A bizonyítási rendszer torzító hatásai

Az anyagi jogi tényszûrõ hatását az eljárásjogok to-vább fokozzák, ezáltal nemcsak lehetõvé teszik, de lé-nyegében elõírják a jogalkalmazó beavatkozását amajdani ténymegállapításba. Ennek elsõ példája a bi-zonyítási rendszer szabályaiban keresendõ. Minden

nagy hazai eljárásjogi törvényünk azt állítja, hogy aszabad bizonyítás tanán áll (Be. 78. §, Pp. 206. §, Ket.50. §). Hiába azonban az általános szabály, ha ezt rész-letszabályok jelentõsen torzítják.

Az elsõ torzító hatás a felhasználható bizonyítási eszkö-zök korlátozásában keresendõ. A Be. 76. §-a (talán nemvéletlenül, mint a legújabb eljárási kódex szabálya)már nem is állítja, hogy bármilyen bizonyítási eszközalkalmazását lehetõvé teszi, hanem csak az általa fel-soroltakat. A régebbi kódexek azonban látszólag csakpéldálózó (exemplifikatív) felsorolást adnak (Pp. 166.§, Ket. 50. §). Valójában mindegyik felsorolás taxatív(vagy ha úgy tetszik, pszeudo-exemplifikatív46). Atörvények ugyanis a következõ rendelkezésikbenmegjelölik, hogy a bizonyítási eszközöket milyen eljá-rási szabályok mentén kell alkalmazni (azaz: a bizo-nyíték mint tény milyen módon „nyerhetõ ki” a bizo-nyítási eszközbõl). Ha tehát nincs eljárási szabály(márpedig a törvényben meghatározott bizonyításieszközökön kívül más eszközre ilyen nincs és nem islehet), akkor egy elvileg alkalmazni kívánt újabb bi-zonyítási eszköz alkalmazásának (törvényes) módjanem létezik, következésképpen az nem alkalmazható.

A következõ torzító hatás az okiratok kiemelt szerepe abizonyítási eszközök között. Ennek alapját a polgári per-rendtartás adja (Pp. 195. §), amely szabályokra tá-maszkodik a másik két eljárási törvény is (Be. 116. §,Ket. 52. §). A közokirat és magánokirat tény-torzítóhatása abban áll, hogy ezekkel a bizonyítási eszközök-kel szemben nem az általános szabályok szerint kell(és lehet) ellenbizonyítást folytatni, azaz nem a tartal-mukkal szemben hozható fel más bizonyíték (példáultanúvallomás), hanem a bizonyító erejüket (közokiratesetén a „közokiratságot”) kell megdönteni annak bi-zonyításával, hogy a köz- vagy teljes bizonyító erejûmagánokirat hamis, hamisított avagy eleve hamistényt foglaltak ilyen okiratba.47 Az okiratba foglalttény tehát elõnyt élvez minden más bizonyítékkalmint ténnyel szemben („teljesen bizonyítja”).

Végül a harmadik torzító hatás abból a felhatalmazásbólszármazik, amely lehetõvé teszi a kódex vagy külön törvé-nyek számára, hogy bizonyos bizonyítási eszközöket elõny-ben részesítsenek (Be. 78. §, Pp. 3. §, Ket. 50. §).

Úgy gondoljuk, nem szükséges további igazolást ke-resni ahhoz a tételünkhöz, hogy az eljárási törvényektorzító hatása következtében a vizsgálat során beavat-kozunk a vizsgált tényállásba (lennének pedig ilyenek,mégpedig az anyagi és az eljárási szabályok között egy-aránt, így például a polgári jogi nyilatkozati elv,48 az it-


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY49 L. Belovics et al: i. m. 164–167.

50 L. Gyurita: i. m. 250–251.

tas vagy bódult személy szándékának bizonyítása a„tárgyi oldalból”,49 a köztudomású tények köre,50 hogycsak néhányat említsünk). A hazainál kötöttebb bizo-nyítási rendszer esetén ez a torzító hatás csak erõsebblehet.

4. A ténymegállapító személy habitus-szabályai

A bizonyítás eljárási szabályai között a fentieken túltovábbi jelentõs eltéréseket is találunk. Így mindnekelõtt a közismerten eltérõen telepített bizonyítási kö-telezettség és a belõle folyó bizonyítási teher tekinte-tében. Míg a közigazgatási hatóság maga köteles adöntéshez szükséges tények felderítésére (Ket. 50. §),a polgári és büntetõ per bírája fõ szabályként passzív(Pp. 3., 163., 164. §, Be. 4. §).

A törvények azonban szabályozzák a bizonyítékokés a tényállás közötti viszonyt, ha úgy tetszik, a tény-állásról döntést hozó meggyõzõdésének mélységét is.Itt egészen lényeges eltéréseket találunk. Míg a bünte-tõeljárásban a szabály az, hogy a „kétséget kizáróannem bizonyított tény nem értékelhetõ a terhelt terhére” (Be.4. §), a Pp. egészen eltérõen rendelkezik: „A bíróság azellenfél beismerése, mindkét fél egyezõ vagy az egyik félnekaz ellenfél által bírói felhívás (…) ellenére kétségbe nemvont elõadása folytán valónak fogadhat el tényeket, haazok tekintetében kételye nem merül fel” [Pp. 163. § (2)].A Ket. hasonló szabályt nem tartalmaz, de jelentõségevan az alapelvi szintû hivatalbóliságnak (Ket. 3. §).

Belátható tehát, hogy a jogalkalmazás anyagi jogonalapuló tényszelekciós hatását az eljárásjogok továbbfokozzák. A büntetõeljárás a bíró kötelességévé teszi akételkedést minden bizonyíték és azok összessége te-kintetében, amikor úgy rendelkezik, hogy a kétségetkizáróan nem bizonyított tény nem értékelhetõ a ter-helt terhére. A polgári per bírája – aki fõ szabálykénteleve csak a kérelem keretei között vizsgálódhat – a fe-lek által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokra ala-pítja döntését, sõt, az ellenfél beismerése, mindkét félegyezõ vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói fel-hívás ellenére kétségbe nem vont elõadása folytán va-lónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kéte-lye nem merül fel. A közigazgatási eljárás hatósága ez-zel szemben hivatalból vizsgál tényeket, és rajta áll,hogy az objektív „elkövetést” alátámasztó, elsõsorbanokirati bizonyítékokat kiegészíti-e bármilyen egyébbizonyítási eszköztõl remélt ténnyel. Utóbbi esetbenugyanis a bizonyítás valóban csak eszköz: az anyagijog által meghatározott, és a közigazgatási hatóság elétûzött cél elérésének eszköze. A polgári bíró ezzelszemben nem pusztán pártatlan, de érdektelen is. Apolgári anyagi jog nagyfokú diszpozitivitásának meg-

felelõen elsõsorban a feleken múlik, hogy milyenmértékben kívánják peresíteni, ennek során feltárniés bizonyítékokkal alátámasztani a perre okot adó kö-rülményeket. A büntetõ bíró ezzel szemben a valóságlehetõ legtökéletesebb felderítésére köteles, ráadásulúgy, hogy a bizonyítékokkal szemben elõírt habitusanemhogy nem célirányos, de nem is érdektelen: kétel-kednie kell azokban, és csak a kételyek „legyûrése”esetén fogadhatja el azok és a valóság korrelációját.

Eltérõ a három bizonyítási habitus, de közös – igaz,nem azonos irányba – a magatartásuk és a valóság kö-zötti torzítás: a törvényben elõírt habitusuk torzítja a vizs-gált valóságot. Mindezeknek a hatásoknak az az ered-ménye, hogy újabb logikai relációt állapíthatunk meg:

TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS – DÖNTÉSI TÉNY-ÁLLÁS

A két eddig feltárt relációt egyetlen sorban is kife-jezhetjük:

VALÓSÁGOS TÉNYÁLLÁS – TÖRVÉNYITÉNYÁLLÁS – DÖNTÉSI TÉNYÁLLÁS

Úgy gondoljuk tehát, hogy a szükséges mértékbenigazoltuk, hogy Heisenberg határozatlansági elveminden további nélkül irányadó a jogra, annak min-den rétegére, a pozitív szabályokra, a dogmatikára ésa (szociológiai) jogalkalmazásra egyaránt. A jogalkal-mazói döntések vélelmezetten valóságosak, hiszenezért tulajdonítunk nekik kötõerõt és ezért alapítunkrájuk jogkövetkezményeket, az viszont nem igazolha-tó, hogy egy bizonyos „bizonytalansági burkon” belüla valósággal azonosak lennének.

IV.Bizonytalanság, nem-teljesség és a jogalkalmazói döntések

megközelítõ helyessége

A jogalkotással és jogalkalmazással kapcsolatosantett megállapításaink úgy foglalhatók össze, hogy apozitív jog gödeli értelemben nem-teljes, azaz mindig meg-fogalmazható olyan tényállás (elõállhat olyan történetieset), amelyre nem adható egyértelmû válasz, ráadásul ajogrendszer logikai ellentmondás-mentessége általában sembizonyítható. Ehhez társul a jogalkalmazás heisenbergi ér-telemben vett határozatlansága, vagyis a jogalkalmazó(az eset szemlélõje) beavatkozása a vizsgált (szemlélt)eseménybe, mégpedig az anyagi jog tényszelekciója atörvényi tényállás megalkotásakor, illetve az eljárás-jog – a bizonyítási rendszer és a döntéshozótól elvárthabitus – tényszelekciós hatása.

Megállapításaink eredményeként fogalmaztuk meg a



51 Hogy ez mennyire általános, l. Lánczi András: Jelezhetjük-e elõre az emberi viselkedést? Heti Válasz 2010., 37. szám. Azt is be kell lát-nunk, hogy a jogi objektivációval kapcsolatos korábbi elképzelések eredeti formájukban (l. Peschka Vilmos: A jog sajátossága. Buda-pest, Akadémiai, 1988., 122–131.).

52 Meg kell jegyeznünk, hogy a jogalkalmazás logikai modellezésére nem csak a gödeli megoldás képzelhetõ el. Csak példaként említjükmeg Szabó Miklós másfajta levezetését, amely az általunk alkalmazott modellhez hasonlóan a (jog)szabályok ellentmondásosságából in-dul ki, és ezeket a szigorú (sztrikt) logika esendõ logikával való felváltásával kívánja kiküszöbölni. L. Szabó Miklós: Esendõ logika. Jog-Állam-Politika 2011/Különszám, 197–210. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a legszigorúbb logikán alapuló büntetõjogi dog-matika történetében a sztrikt logikát (feltétel-egyenértékûségi vagy conditio sine qua non teória) felváltani kísérlõ teóriák (szubjektívtanok, relevancia-elmélet, finalitás-tan) csak ideig-óráig, avagy egy-egy rész-területen (például a közlekedési bûncselekmények esetén)bizonyultak alkalmazhatónak, általában nem, l. Földvári József: Magyar büntetõjog. Budapest, Tankönyvkiadó, 1990., 34–38., 95–101.

VALÓSÁGOS TÉNYÁLLÁS – TÖRVÉNYITÉNYÁLLÁS – DÖNTÉSI TÉNYÁLLÁS

logikai formájú tételt, vagyis azt, hogy a döntésalapjául szolgáló ítéleti (határozati) tényállás szükség-szerûen szûkebb, mint amit a törvényi tényállás elvi-leg lehetõvé tesz, ez utóbbi pedig szintén szükségsze-rûen szûkebb, mint a valóságosan megtörtént esettényállása.

Ha ezt a jogalkalmazás szillogizmusára kívánjuk al-kalmazni, akkor az eredeti tételt, mely szerint

JOGSZABÁLY * TÉNYÁLLÁS = DÖNTÉSmódosítanunk kell (a „*” jel itt nem matematikai

értelemben vett szorzást, hanem a jogalkalmazás so-rán alkalmazott összevetést jelöl). A logikai összefüg-gés bal oldalán ugyanis nem a valóságos, hanem atényszelekciós hatást elszenvedett döntési tényállástalálható, azaz

(nem-teljes) JOGSZABÁLY * (döntési) TÉNYÁL-LÁS

formát kapjuk. Ha ehhez hozzáigazítjuk a relációjobb oldalát, azt látjuk, hogy a tényleges döntésnek ajogszabály elõírásával és a valóságos tényállással felté-telezett adekvátsága csak megközelítõleg, a határozat-lansági burok által befolyásolt mértékben állítható,vagyis a

(nem-teljes) JOGSZABÁLY * (döntési) TÉNYÁL-LÁS = (megközelítõleg-helyes) DÖNTÉS

összefüggéshez jutunk.A döntés helyességére vonatkozó megállapításunk

egyszerûen értelmezhetõ:(döntési) TÉNYÁLLÁS = (megközelítõleg-helyes)

DÖNTÉS / (nem-teljes) JOGSZABÁLYEz tehát azt a tételezést takarja, hogy a döntési tény-

állás alapján a jogszabály elõírásának ismeretébenugyanahhoz a döntéshez kell jutnunk. Ezt – mivel adöntés helyessége a jogorvoslat eredményeként nor-matív értelemben bekövetkezik – nyugodtan vélel-mezhetjük, ha abból indulunk ki, hogy az egyszermeghozott döntést a következõkben hasonló döntésitényállás esetén következetesen alkalmazni fogják. (A„(nem-teljes) JOGSZABÁLY” formula a jogszabály-ra-vetítettséget jelenti.) Ha viszont figyelembe ves-szük a valóságos tényállás és a döntési tényállás közöt-ti jelentõs különbséget, akkor arra az eredményre ju-tunk, hogy

(valóságos) TÉNYÁLLÁS – DÖNTÉS / (nem-teljes)JOGSZABÁLY

ami szövegszerûen azt jelenti, hogy a történeti tény-

állás és az annak megfelelõ – minden körülményt, ésminden érintett szempontjait figyelembe vevõ – helyesdöntés korrelációja nagy mértékben torzul, ami a dön-tés „megközelítõ-helyességének” bizonytalanságát adöntési tényállásból „elhagyott” tényállási elemek és azérintettek számával egyenesen arányosan növekszik.

Ebbõl pedig azt a követeztetést kell levonnunk,hogy a szillogizmuson alapuló formális jogalkalmazás, ideértve az ilyen döntésen alapuló jogorvoslati eszközöket is,nem (vagy csak véletlenül) vezethet olyan eredményre,amely a valóságos tényállásban érintettek számára egy-aránt elfogadható, azaz megfelel elvárásaiknak, orvo-solja sérelmeiket, mégpedig úgy, hogy nem okoz újab-bakat. Ez pedig szükségessé teszi olyan további, denem az eredeti döntésben és annak jogorvoslati eljárá-saiban alkalmazottal egyezõ szillogizmusokat alkal-mazó korrekciós eszközök alkalmazását, amely csök-kenti a határozatlanság által okozott sérelmeket.

V.Következtetés

Könnyen beláthatjuk, hogy a fentiek milyen hatás-sal bírnak a napi gyakorlatra. Azt látjuk ugyanis, hogyaz egyes jogi eljárásokban ugyanazokkal a kognitívhelyzetekkel találkozunk, mint a fizikus, a történész ésa közgazdász: önmagában azáltal, hogy megvizsgálunk(és a mi esetünkben értékelünk) egy helyzetet, abbaszükségképpen be is avatkozunk. Más szóval a jogi el-járások alkalmazása során szükségképpen érvényesül abizonytalansági összefüggés. A jogalkotás és jogalkal-mazás együttes tényszelekciós hatása meglátásunk sze-rint igazolja a kiinduló feltételezésünket: az egyes eljá-rások alkalmazása során nem az objektív valóságot, a „tör-téneti tényállást” a maga egykor bekövetkezett egyszeriségé-ben vizsgáljuk, hanem a vizsgáló (a jogalkalmazó) a saját(félreértés ne essék, alapvetõen törvényes) szempontjaialapján eleve csak szûkített tényállást állapít meg, majd ar-ra alapozza a jogkövetkezményt. Röviden: a vizsgáló be-avatkozik a vizsgált tényállásba.51

Változatlanul meggyõzõdésünk ellenére, hogy a vi-lág általában is megismerhetõ, a jogalkalmazásban avalóságos tényállások szintén megismerhetõk, be kelllátnunk, hogy a formális jogalkalmazás megismerésesoha nem teljes, és mindig lényeges marad a megis-merõ személye.52



Ez pedig arra utal, hogy együtt kell élnünk a meg-közelítõleg helyes döntések szükségszerûségével, ésezek hatását kell a többszörös jogi kontroll-eszközöksegítségével megkísérelnünk kiküszöbölni. Jelenthetitovábbá azt is, hogy a bizonyítási rendszerünket – a

mögötte megbúvó logikai feltevéseinkkel együtt –felül kell vizsgálnunk. Ellenkezõ esetben lehet, hogypéldául a kétséget kizáró bizonyosságot megkövetelõbüntetõeljárási elõírás szükségszerûen a vád alóli fel-mentéseket fogja maga után vonni.



1 Charles Erwin Wilson, Secretary of Defence, 1953 (kongresszusi meghallgatáson).2 A szakirodalomban csak MNC (multinational corporations) néven emlegetik ezeket a nagyvállalatokat,3 Lee Kuan Yew: From third world to first – The Singapore story 1965–2000. HarperCollins, New York, 2000. 57–58.

Mottó: Ami jó a General Motorsnak, jó Amerikának.„For years I thought what was good for our countrywas good for General Motors and vice versa.The difference did not exist.” 1

Bevezetés

A fenti idézet metszõ élességgel világít rá a gazdasá-gi társaságok és a társadalom egészének közös érdeke-ire. Bár Ch. E. Wilson kifejezetten a nagyvállalatokragondolt, több mint fél évszázad elteltével a csekélyebbméretû gazdasági alanyok társadalmi felelõssége(social responsability) is felvethetõ és felvetendõ. A maifelfogás szerint a társadalmi érdek figyelembe vétele,a társadalmi közös szükségletek kielégítése alapvetõ-en az állam feladata, amelyben a nonprofit gazdaságitársaságok, valamint a közhasznú szervezetek is résztvállalnak. Nem szükségszerû azonban, hogy a forprof-it társaságok teljesen kimaradjanak ebbõl a körbõl.Meggyõzõdésünk, hogy a forprofit jelleg összeegyez-tethetõ a közös társadalmi célokkal. Ennek a közös fe-lelõsségnek és közös érdeknek hatalmas történelmimúltja van, és szorosan összekapcsolódik a jogi sze-mélyiséggel bíró gazdasági társaságok kialakulásával.Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy avállalkozások, és ezeken belül is a nagyvállalatok, kü-

lönösen a nemzetközi súllyal bíróak2 biztosítják azo-kat a gazdasági alapokat, amelyekre a modern társa-dalmak épülnek. A XX. század második felének legsi-keresebb gazdasági kitörését Szingapúrban Lee KuanYew elsõ miniszter is az amerikai multinacionálisnagyvállalatokra építve érte el, figyelmen kívül hagy-va az ide vonatkozó kizsákmányolási elméleteket.3

Az elmúlt két évtized egyre súlyosabb gazdasági bot-rányai, visszásságai egyre erõteljesebben vetik fel a ho-gyan tovább kérdését. Az útkeresés már folyamatbanvan. Jelen tanulmányban azt próbáljuk bemutatni, misiklott félre a jogi személyiséggel bíró társaságok fejlõ-désében. Hogyan szorulhatott háttérbe a társadalmi ér-dek a gazdaság oszlopait képezõ cégek mûködésében?Milyen fontosabb történelmi trendek fedezhetõk fel acégek fejlõdésében? Milyen megoldás képzelhetõ el?

I.A vállalkozás (cég) szerepe

a közgazdasági gondolkodásban

1. A tranzakciós költségek tana és a jogi megközelítés

A társadalmi felelõsség erõsítéséhez a közgazdaságigondolkodás fejlõdése sem járult hozzá. Ráadásul ez a


TANULMÁNY

A társadalmi felelõsséggel mûködõ társaság

Lõrinczi Gyula egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az elhúzódó pénzügyi válság okairól és gyökereirõl sokan és sokfélét írtak az utóbbi években. Ezekbõl azírásokból általános következtetésként annyit bátran leszûrhetünk, hogy a válság mozgatórugói összetettrendszert alkotnak. Jelen tanulmányban ennek a rendszernek egyik jelentõs szegmensével, a vállalati pro-fitmotívum, és általában a vállalati célrendszer történelmi változásával, az ezt kísérõ és megalapozó jogiszabályozási környezet fejlõdésével, és a mindezekbõl fakadó ellentmondásokkal kívánunk behatóbbanfoglalkozni. Közelítésünk, a közgazdasági alapok felvázolása után, alapvetõen jogi oldalról történik, és ezlehetõvé teszi, hogy a munka végén, ha óvatosan is, de konkrét javaslatokat tehessünk a felmerülõ problé-mák jogi rendezésének megkísérlésére.


4 R. H. Coase: The nature of the firm. Economica, New Series, Vol. 4., No. 16., Nov., 1937. 386–405.5 A két általánosan elfogadott irányadó munka ezen a területen a következõ. Armen A. Alchian-Harold Demsetz: Production, information

costs, and economic organization. The American Economic Review, Vol. 62., No. 5., Dec., 1972. 777–795. Michael C. Jensen–WilliamH. Meckling: Theory of the firm: Managerial behavior, agency costs and ownership structure. Journal of Financial Economics, Vol. 3,No. 4., Oct., 1976. 305–360. Letölthetõ (utolsó letöltés: 2012. aug. 27.): http://www.sfu.ca/~wainwrig/Econ400/jensen-meckling.pdf.

6 Oliver Hart: An economist's perspective on the theory of the firm. Columbia Law Review, Vol. 89, Nov., 1989. 1764.7 Scott E. Masten: A legal basis for the firm. Journal of Law, Economics, & Organization, Vol. 4., No. 1., Spring, 1988. 183–84. Obiter

dictum, Masten a szervezetelmélettel kapcsolatban egészében is szkeptikus hangot üt meg. „…whether it even makes sense to talkabout the firm as a distinct organizational form.” I. m. 181.

8 Az egész elmélet ezért, több más elnevezés mellett, transaction cost theory/economics néven fut a szakirodalomban. Maga Williamson ishasználja. Oliver E. Williamson: The logic of economic organization. Journal of Law, Economics, & Organization, Vol. 4., No. 1.,Spring, 1988. 65–66.

9 Robert G. Eccles–Harrison C. White: Price and authority in inter-profit center transactions. The American Journal of Sociology, Vol.94., Supplement: Organizations and institutions: Sociological and economic approaches to analysis of social structure, 1988. S17–S51.

10 Eccles–White: i. m. S47.11 Nota bene: A tranzakciós költségek tana sem számszerûsíti ezeket a költségeket, így a „nehézségek” kifejezés ezzel az elmélettel teljes

mértékben konformnak tekinthetõ.12 „Perhaps one of the reasons for the popularity of the new institutional economics is in the difficulty of testing it fully by empirical

means.” Eccles–White: i. m. S46.13 Errõl a késõbbiekben még lesz szó.14 Hegelt parafrazeálva azt mondhatnánk, hogy a jogi jelleget megszüntetve õrizték meg.15 Így jelen traktatum szempontjából alapvetõ munkájában is. Coase: The nature of the firm, i. m. passim.16 Roy Harrod: The life of John Maynard Keynes. W.W. Norton & Co., New York, 1951. 129.17 Williamson: The logic of economic organization, i. m. 65.

közgazdasági gondolkodás erõsen befolyásolta a jogal-kotást is. Coase 1937-es úttörõ tanulmányát4 alapulvevõ, vagy attól függetlenül megszületõ, és az 1960-asévektõl kibontakozó közgazdasági irányzatok, külö-nösen a 2009-ben Oliver E. Williamson és Elinor Ost-rom személyében két Nobel-díjast is termõ intézmé-nyi gazdaságtan, a cégek jogi vonatkozásait jellemzõ-en csak egyetlen tényezõre, egyetlen aspektusra korlá-tozták, amennyiben a cégek jogi jellegét egyáltalábanfigyelembe vették. Ez a megközelítés a céget a gazda-sági alanyok szabadon alakított szerzõdéseibõl állókapcsolatrendszernek tekintette jogi oldalról (nexusof contracts).5 Az esetleges jogi szabályozás csak arra jó,hogy készen tálaljon szerzõdéses elemeket (standardform)6 a felek számára, megtakarítva így a szerzõdés-kötés költségeinek jelentõs részét. A szerzõdést azon-ban nem szigorúan jogi alapon, hanem teljesen általá-nosítva, a puszta egyezségeket (agreement), az ügylete-ket (transaction) is belevéve értelmezték, így mintegytautológiává süllyesztették a cég jogoldali meghatáro-zottságát.7

A cégre vonatkozó közgazdasági elméletek alapja,Coase nyomán az volt, hogy a cég keretei között atranzakciós költségek alacsonyabbak, mint a piaci vi-szonyok között felmerülõ költségek.8 A gyakorlatielemzések ezt nem támasztották egyértelmûen alá.Kifejezetten az ellenkezõjét bizonyítja nagyvállalatokbelsõ tranzakcióinak elemzése, közel 150 vezetõi in-terjú és a belsõ vállalati dokumentumok átnézése nyo-mán egy tanulmány.9 Lényegi összefoglalójukat érde-mes szó szerint idézni: „Managers in all four companiesthat used a transfer pricing policy of exchange autonomyexpressed the view that internal transactions were fraughtwith more difficuties than were external transactions.”10

Ez a megállapítás, miszerint a belsõ transzferárakonés ügyletkötési szabadságon alapuló cégen belülitranzakció nagyobb nehézségeket támasztott, mint akülsõ üzleti partnerekkel bonyolított gazdasági forga-

lom, mondhatjuk, homlokegyenesen ellenkezik Coaseés a tranzakciós költségek tanának alaptételével.11 Le-hetséges, hogy idézett szerzõinknek abban is igazavan, hogy a tranzakciós költségek tana (amit õk „újszervezet-gazdaságtan” névvel illetnek) azért lehetolyan népszerû, mert gyakorlati eszközökkel való tel-jes körû bizonyítása nehéz.12 A cégekre vonatkozóközgazdasági elméletek sem állnak ezek szerint túlsá-gosan stabil alapokon. A matematikai elemzések másterületen sem állják ki a gyakorlat próbáját.13

Sokkal súlyosabb a helyzet a jogi megközelítés terü-letén. A jog egyik leglényegesebb mozzanata, a társa-dalomalakító képesség, azaz a normatív jellegbõl isadódó instrumentalitás, elveszett ezekben az elemzé-sekben. A (magán)jogi szabályozás csak egy kelléke,mintegy szolgálóleánya volt a szépen konstruált köz-gazdasági modellnek. A neoklasszikus alapokon állóközgazdasági áramlatok, a cégekrõl elmélkedvén,azok jogi jellegét ezzel az ügyes húzással háttérbeszorították.14 Neoklasszikus közgazdaságtanról beszé-lünk, bár a Smith-Ricardo-Marshall-Coase-William-son elméleti szál annyira egységes és kontinuin, hogya „neo” elõtag talán még félrevezetõ is lehet, amennyi-ben nem kizárólag idõbeliséget értünk alatta. Coasepéldául közvetlenül és bõven merít Pigou munkái-ból,15 aki éppen Marshall tanítványa és egyben utódavolt a Cambridge-i professzori székben 1908-tól, ésaki az egyik oktatónak nem mást, mint John MaynardKeynes-t vette maga mellé, illetve tartotta meg (aki-nek késõbb elvált a szellemi útja).16 Williamson pedigmaga vall a közvetlen elõzményekrõl Coase viszonyla-tában egyik összefoglaló jellegû munkájában.17

A jogi megközelítés, és így a jog szerepének az elem-zésbe való bevonása, még ha alárendelten is, de végigjelen volt az 1960-as években szárnyait bontogató in-tézményi gazdaságtanban. Ennek egyik magyarázataaz, hogy a közgazdaságtudomány fontos képviselõi agazdaság állami szabályozásának területével foglal-

LÕRINCZI: A TÁRSADALMI FELELÕSSÉGGEL MÛKÖDÕ TÁRSASÁG 121


18 George J. Stigler–Claire Friedland: What can regulator regulate? The case of electricity. The Journal of Law and Economics, Vol. 5.,Oct., 1962. 1–16. George J. Stigler: Private vice and public virtue. The Journal of Law and Economics, Vol. 4., Oct., 1961. 1–11.

19 R. H. Coase: The Federal Communication Commissions. The Journal of Law and Economics, Vol. 2., Oct., 1959. 1–40. R. H. Coase:The Interdepartment Radio Advisory Committe. The Journal of Law and Economics, Vol. 5., Oct., 1962. 17–47.

20 Gary S. Becker: Competition and democracy. The Journal of Law and Economics, Vol. 1., Oct., 1958. 105–109.21 Oliver E. Williamson: Assessing vertical market restrictions: Antitrust ramification of the transaction cost. University of Pennsylvania

Law Review, Vol. 127, No. 4., Apr., 1979. 953–993.22 Oliver E. Williamson: Hierarchical control and optimum firm size. The Journal of Political Economy, Vol. 75, No. 2, Apr., 1967.

123–138.23 R. H. Coase: The Problem of social cost. The Journal of Law and Economics, Vol. 3., Oct., 1960. 1–44.24 Gary S. Becker: Crime and Punishment: An economic approach. The Journal of Political Economy, Vol. 76., No. 2, Mar-Apr., 1968.

169–217.25 Alchian–Demsetz: Production, information costs, and economic organization, i. m.26 Csak példálózóan a fontosabbakból. Stanford J. Grossman–Oliver D. Hart: The costs and benefits of ownership: A theory of vertical and

lateral interpretation. The Journal of Political Economy, Vol. 94., No. 4., Aug., 1986. 691–719. Értelmezésükben a cégek integrációjá-ban a szerzõdésekkel le nem kötött, ún. reziduális jogok megszerzésének van jelentõsége, és a tulajdon sem más, mint ezen jogok meg-szerzése. Ezen reziduális jogok feletti rendelkezésnek vannak azután hatékonysági kihatásai. Oliver Hart–John Moore: Property rightsand the nature of the firm. The Journal of Political Economy, Vol. 98., No. 6., Aug., 1986. 1119–1158. Híres mágnásmodellükben(tycoon model) azt próbálják bizonyítani, hogy az integráció, a cégek növekedése az eszközök feletti hatalom (tulajdon) megszerzése ér-dekében történik, hogy az enélkül fellépõ opportunista (a jobb lehetõségért a szerzõdéses partnert elhagyó), és az üzemzavart okozó(holdup) magatartással szemben védelmet nyújtson. Grossmanhoz és Harthoz hasonlóan a céget õk is a cég tulajdonosai által ellenõr-zött eszközökkel (assets) azonosítják. Az opportunista viselkedés elméleti modelljét 1978-ban dolgozták ki: Benjamin Klein-Robert G.Crawford–Armen A Alchien: Vertical integration, appropriable rents, and competitive contracting process. Journal of Law andEconomics, Vol. 21., No. 2., Oct., 1978. 297–326. Izgalmas modellt ad még Bengst Holmstrom: Moral hazard in teams. The Bell Jour-nal of Economics, Vol. 13., No. 2., Automn, 1982. 324–340. Holstrom matematikai modellekkel mutatja be a team-munkában rejlõ ve-szélyeket (moral hazard, adverse selection, free-riding).

koztak a kezdetekben, így indíttatásuk szorosan kap-csolódott a jogi szabályozáshoz. Az 1958-ban indulóperiodika, a The Journal of Law & Economics késõb-bi Nobel-díjasoknak, illetve a cégekkel foglalkozóközgazdasági-jogi irányzat alapvetõinek nyújtott ki-váló megjelenési fórumot. Stigler,18 Coase,19 Becker20

1958-1962 közötti, az állami szabályozás hatásairólszóló írásai kellõ alapot jelentettek a közgazdasági és ajogi megközelítés egységes kezeléséhez. Williamson akésõbbiekben ezzel a háttérrel teremtett még széle-sebb jogi bázist a közgazdasági elemzéshez.21 Egyéb-ként maga Willamson is az egyik fontos koraicikkének22 megírásakor éppen eltávozást kapott apennsylvániai egyetemrõl, hogy a trösztellenes ügyek-kel foglalkozó államügyész-helyettes különleges gaz-dasági tanácsadója legyen (special economic assistant tothe assistant attorney general of antitrust). Fontosabb voltazonban az, hogy a fentiek révén, most tágabb érte-lemben ide számítva Coase és Becker nagyhatású ta-nulmányait 1960-ból,23 illetve 1968-ból,24 szinte ter-mészetessé vált a közgazdasági és jogi gondolkodásegységes alkalmazása.

2. A közgazdasági-jogi megközelítés fejlõdése

Ezeken az alapokon a cégekkel, mint közgazdasági-jogi képzõdményekkel foglalkozó tudományágból te-kintélyes fa sarjadt, és egyre terebélyesedett. Az 1970-es éveket még a közgazdasági megközelítés fentebbemlített túlsúlya jellemezte, és a jog, hasonlóan Coaseúttörõ, 1937-es tanulmányához, csak háttérként szol-gált. Alchien és Demsetz 1972-ben feltette a legfonto-sabb kérdéseket, és lefektette az alapokat a késõbbielemzésekhez.25 Egyrészrõl hangsúlyozták a Coase-zal való folyamatosságot, és így munkájuk alapját atranzakciós költségek (transaction cost) eltérése képezi,

másfelõl kiszélesítették az elemzés kereteit. Azzal,hogy a céghez kötõdõ tulajdonosi jogosítványokatszerzõdéses jogokként értelmezték, és a tulajdonostközponti szerzõdéses alanynak (centralized contractualagent) tekintették, teret nyitottak a céget mint szerzõ-désköteget értelmezõ elméleteknek. Összegezték ezenközponti tényezõ jogosítványait (bundle of rights), ésproblémáit. A problémák között szerepelt a teljesít-ménymérés (metering problem), ami szorosan kapcsoló-dott a „lógás” (shirking) kérdésköréhez. Ezzel a team-munka két legfontosabb, összetartozó, quasi ikergond-jára helyezték a hangsúlyt. A kettõt egybefoglalja azellenõrzés kérdésköre. Ebbõl a kiindulópontból a ké-sõbbiekben számos közgazdasági modell született acégek belsõ felépítését illetõen.26

Felmerül a kérdés, mi volt az oka ennek az egyolda-lú megközelítésnek. A bizonyára összetett válasz egylehetséges elemét talán képesek lehetünk megvilágíta-ni a fentiek alapján, az elmondottakat történelmi kon-textusba helyezve. Az 1930-as években kibontakozóNew Deal szellemisége és a második világháború alat-ti és közvetlen utáni állami beavatkozás kedvezett aregulációs elméletek kialakításának. Ezek az 1950-es ésaz 1960-as évek fordulóján még jelentõs vonulatot ké-peztek a közgazdaságtanban, ahogyan azt a felhívottNobel-díjas triumvirátus ekkori munkái is mutatták.A vállalkozás számukra, mint a reguláció tárgya jelentmeg jogi értelemben. Azt is mondhatjuk, hogy válla-lati szemléletük jogi oldalról közjogi jellegû volt. Ebbenaz idõszakban, egészen az 1980-as évekig, semmilyenmunka nem utal a vállalkozások magánjogi (jelesültársasági jogi) szabályozás révén történõ befolyásolá-sának lehetséges megoldásaira.

Ez a modellezõ közgazdasági logika már korábbanés manapság is súlyos és nehezen vitatható kritikákatkénytelen elszenvedni. Az osztrák iskola egyik jelesképviselõje, Ludwig von Mises egyenesen játéknak ne-



27 „The matematical description of various states of equilibrium is mere play.” Ludwig van Mises: Human action: A treatise on economics2, Auburn, Alabama, Ludwig von Mises Institute, 1949. 352–353.

28 John M. Czarnetczky: Time, incertainty, and the law of corporate reorganization. Fordham Law Review, Vol. 67., May, 1999. 2939.29 „To many lawyers and economists, this a caricature of the modern firm;…” Oliver Hart: An economist's perspective on theory of the

firm. Columbia Law Review, Vol. 89., November, 1989. 1758.30 Csaba László: A közgazdaságtan útkeresése. Jogtudományi Közlöny, 65. évf., 11. sz., 2010. 531–539.31 Masten: A legal basis for the firm, i. m. Érdekesség, hogy a részletes közgazdasági elemzés is ezzel a viszonnyal kezdõdött, nem is akár-

ki tollából. Herbert A. Simon: A formal theory of the employment relationship. Econometrica, Vol. 19., No. 3., Jul., 1951. 293–305.32 Philippe Aghion–Oliver Hart-John Moore: Impoving bankruptcy procedure. Washington University Law Quarterly, Vol. 72., Fall, 1994.

849–872.33 Ez persze nem jelenti azt, hogy ne születtek volna igen kiváló munkák korábban is. Talán ezek közül is a legjobbat nyugodtan ajánl-

hatjuk minden érdeklõdõnek. Frank H. Easterbrook–Daniel R. Fischel: Limited liability and the corporation. University of ChicagoLaw Review, Vol. 52., Winter, 1985. 89–117.

34 Henry Hansmann–Reinier Kraakman: The essential role of organizational law. Yale law Journal, 110. Vol., Dec., 2000. 387–441.Hansman a Yale, Kraakman a Harvard Law School professzora.

35 Így az úttörõk tollából is. Henry Hansmann-Reinier Kraakman–Richard Squire: Law and the rise of the firm. Harvard Law Review, Vol.119., March, 2006. 1333–1403.

36 Modigliani, F.–Miller, M. H.: The cost of capital, corporation finance and the theory of investment. American Economic Review, Vol.48., June, 1958. 269–291.

37 Brealey/Myers: Modern vállalati pénzügyek. Panem Kft., Budapest, 1994. I. kötet 257.

vezi a különféle egyensúlyi matematikai modelle-ket.27 Az õt idézõ Czarnetczky pedig éppen a neoklasz-szikus elmélet alkalmazhatatlanságát bizonyítja a vál-lalatok jogi újjászervezése (reorganizációja) terüle-tén.28 A jeles közgazdász, aki jogi szaklapokban isrendszeresen publikál, pedig egyenes karikatúránaknevezi a vállalkozásra vonatkozó neoklasszikus elmé-letet.29 Legutóbb pedig Csaba László közgazdász, aka-démikus értekezett hasonló szellemben a neoklasszi-kus elméletekrõl egy kifejezetten jogi szaklapban.30

Az elvont modellek ritkán kerülnek alapos ütközte-tésre a valósággal. Amennyiben ez mégis megtörté-nik, a valóság gyakran ellentétes képet mutat.

Az 1980-as évektõl már jelentõs próbálkozások történ-tek a vállalkozások szabályozásának magánjogi olda-lát is bevonni az elemzésekbe. Jóllehet, ez elõször amunkajogi jogviszonyra terjedt ki,31 majd a vállalatinehéz gazdasági helyzetek jogi szabályozására, rövi-den a csõdjogra.32 Egészen 2000-ig kellett várniarra,33 hogy a jogászok is felvegyék a kesztyût, és jogioldalról kiindulva adjanak magyarázatot az addig fel-vetõdött kérdésekre.34 A gát ezzel átszakadt, a követ-kezõ évtizedben már számos kiváló munka35 születettebben a tárgykörben, amelyekbõl a késõbbiekben e ta-nulmány számára is fogunk meríteni.

3. A pénzügyi megközelítés a vállalkozásokat illetõen

Jelen munka keretében nem részletezhetjük továbba jelentõs mértékben a tranzakciós költségekre épülõintézményi gazdaságtan szerteágazó fejlõdését. Té-mánk szempontjából ugyanis izgalmasabb az a pénz-ügyi ág, amely a befektetések oldaláról közelít a cégek,kiváltképpen a részvénytársaságok mûködéséhez.Ezen a területen két olyan megközelítés is uralkodóvávált, amely a pénzügyi logika mentén kifogástalaneredményekre vezet, azonban a vállalati és a társadal-mi érdek összehangolását számottevõen megnehezíti,szélsõséges esetekben (mint például a Parmalat vagyaz Enron) pedig kifejezetten szembeállítja a kettõt.

Az egyik ilyen uralkodóvá vált felfogás az volt,hogy, pénzügyi szempontból logikusan, semlegesítet-ték a saját tõkébõl, illetve az idegen tõkébõl történõ fi-nanszírozást, egy sorba állítva ennek legkülönfélébbfajtáit. Ennek az 1938-ban született elméletnek mamár klasszikusnak számító összegzését adja aModigliani-Miller-tétel, amely szerint a vállalat nemtudja megváltoztatni összes értékpapírjának értékétazok összetételének módosításával, mivel a vállalat ér-tékét reáleszközei határozzák meg, és nem a kibocsá-tott értékpapírok.36 A nagy összemosás és elméletirendszerezés után egy értéksemleges, tisztán piaciszemléletû eredményt kaptak, ami távol áll a cég, avállalkozás, a jogi személy eredeti (késõbb tárgyalan-dó) társadalmi kötelezettségeitõl. Erre a vegytiszta, delényeges momentumokat negligáló felfogásra, és azebbõl keletkezõ ellentmondásokra jó példa a világ ve-zetõ pénzügyi tankönyve. A finanszírozás összefogla-lásként a következõket írja. „A finanszírozás elsõsor-ban marketingprobléma. A vállalat megpróbálja azeszközeinek felhasználásából eredõ nettó bevételeketkülönbözõképpen csoportosítani, amelyek külön-kü-lön egészen különbözõ ízlésû, vagyonú és adósávú be-fektetõk igényeit elégíthetik ki.”37 Azt is hozzátehet-jük ehhez, hogy nem csak a nettó bevételek „csopor-tosítása” történik a szegmentált befektetõk „ízlése”szerint, hanem a teljes felosztható jövedelem nagysá-gának, abszolút értékének a meghatározása is. A krea-tív könyvelés lényegében erre korlátozódik. Nem igé-nyel különösebb fejtegetést annak bizonyítása, hogy akülönbözõ befektetõi érdekek ilyen messzemenõ fi-gyelembevétele eltávolítja a céget társadalmi kötele-zettségeitõl, és nem is túlságosan ritkán azzal ellenté-tes hatást fejt ki.

Az elmélet persze szembesül saját korlátaival. Egyidézet szintén a Brealey/Myers-bõl. „A vállalatok finan-szírozásának összetétele évrõl évre változik. Idõnkénta vállalatok a hitelfelvételt részesítik elõnyben, máskora részvénykibocsátást. Ez részben azt a törekvésükettükrözi, hogy megpróbálnak egy kívánatos idegen for-rás/saját tõke arányt fenntartani. Azonban az is látha-



38 Brealey/Myers: i. m. I. kötet 259.39 Brealey/Myers: i. m. II. kötet 447.40 Jóllehet politikai okokból ez az Egyesült Államokra csak cum grano salis igaz.41 Vasudev, P. M.: Law , economics, and beyond: A case for retheorizing the business corporation, McGill Law Journal, Vol. 55., No-

vember, 2010. 952–953.42 Vasudev: A case for retheorizing the business corporation, i. m. 936–937.43 A NAV 2012. július 30-i adóslistáján a 100 millió forint feletti tartozással bíró harminchat nem magánszemély adós (két betéti társa-

sággal megspékelve) korlátolt felelõsségû társaság. Letölthetõ (letöltve: 2012. augusztus 27-én):http://www.nav.gov.hu/data/cms125856/AVE___jelentos_osszegu_adohianyosok_2012._II._ne.pdf

44 Kornai János professzor úr után szabadon.

tó, hogy a vállalatok általában az árfolyamok emelke-dése után bocsátanak ki részvényeket. Senki nem tud-ja pontosan, miért is teszik ezt. Hatékony piacon errelátszólag semmi okuk sincs.”38 A könyv a második kö-tet végén a megoldatlan problémák között elsõkéntemlíti a finanszírozási döntéseket. „1. Hogyan szület-nek a fõbb finanszírozási döntések?”39 Nem tisztünkitt választ keresni arra, hogy mi határozza meg közgaz-dasági oldalról a vállalatok finanszírozási döntéseit.Annyit azonban következtetésként a fentiekbõl bizo-nyára levonhatunk, hogy a finanszírozási döntéseknem rendelõdnek alá egyértelmûen a piaci logikának,azaz kell lennie valami más tényezõnek is, amit ezendöntések meghozatalakor figyelembe vesznek.

Továbbá a hitelbõl történõ finanszírozásnak van egysajátossága, ami egyszerre elõnye (rövidtávon és elsõ-sorban a vállalati érdeket tekintve), és hátránya (hos-szú távon és elsõsorban a társadalmi érdeket tekint-ve). Az idegen tõke bevonásával a cég folyamatosanképes megvalósítani mindazokat a beruházásokat,amelyek eleget tesznek annak a kritériumnak, hogy aberuházásnak a beruházás költsége felmerülése napjá-ra diszkontált összhozama érje el a beruházás költsé-gét (nettójelenérték-számítás). Ez akkor valósul megidegen tõkébõl létesített beruházás esetében, ha a be-ruházás által generált pótlólagos hozam (profit) elériaz idegen tõke költségét (a kamatot). A klasszikusközgazdaságtan szerint ezért a profitráta egyenlõ a ka-matlábbal. Ez a végletekig feszített beruházási piacazonban erõsen vulnerábilis (sebezhetõ) lesz a piaciingadozások következtében. Ez a közös vonás és ok azutóbbi évtizedek nagy válságaiban, amelyek jellemzõ-en a legfejlettebb hitelpiaccal rendelkezõ országokbólindultak ki, illetve azokat sújtották a legjobban (Egye-sült Államok, Japán, Egyesült Királyság, Írország, Iz-land, stb.). Más államok (Görögország a legjobb pél-da) pedig egyszerûen csak kihasználták a hitelpiaci le-hetõségeket egy olyan társadalmi, politikai, gazdaságimiliõben, ahol az eladósodottság, a hitelbõl történõ fi-nanszírozás csupán „marketingprobléma”. Az összespéldaként felhozott ország kiemelkedõ marketing-hadállásokkal bír világszinten is, „jó a sajtójuk”, vagylegalábbis a válságig az volt.40

A másik nagy teret nyert közgazdasági elmélet ésgyakorlat negatív hatása vetekszik az elõzõével. Azutóbbi évtizedekben az értékpapírok (alapvetõen arészvények és a kötvények) révén elérhetõ haszonegyre jobban áttevõdött a hosszú távú elõnyöket biz-

tosító hozamokról (osztalék és kamat) a rövid távú ha-szonszerzéssel kecsegtetõ tõkepiaci árfolyam-különbö-zetre. Megint nem igényel különösebb magyarázatotannak bizonyítása, hogy az elõbbi inkább összesimít-ható a vállalkozás társadalmi felelõsségével, mint azutóbbi. A közgazdasági elmélet ma már nem a céghosszú távú profitjának, hanem a részvényesek kezé-ben lévõ értéknek (azaz a részvény árának) a maximá-lását tekinti a menedzser fõ kötelességének.

A menedzsert pedig jellemzõen részvényopcióval teszikérdekeltté ebben. Míg az 1970-es években a menedzse-rek még jellemzõen készpénzben kapták a fizetségüket,addig a 2000-es elejére a menedzseri jövedelmek 87%-anem készpénz volt, és ennek jelentõs hányadát a rész-vényopciók tették ki.41 Ezért ebben az új modellben aprofit csak annyiban érdekes amennyiben a részvény-árfolyamot befolyásolja. Az osztalék szerepe háttérbeszorul. Az osztalékot fizetõ részvénytársaságok aránya1978 és 1999 között 66,5%-ról 20,8%-ra csökkent, jólle-het a kifizetett osztalékok összege nõtt. A társaságokma már nagyrészt a részvények visszavásárlásával jut-tatják el a pénzt a részvényesekhez. Ennek adózási okaiis vannak, mert a tõkepiacon elért jövedelem kedve-zõbb adókulccsal adózik, mint a közvetlen tõkejövede-lem. Ezért a nagy társaságok már jellemzõen a részvé-nyesekre jutó érték (shareholder value) növelését adjákmeg elérendõ vállalati célként.42 Az ilyen, rövid távúhaszonszerzésre törõ cégeket nevezhetjük gyorsprofittársaságoknak is, elkülönítve nemcsak a nonprofit, ha-nem a régi stílusú forprofit társaiktól is.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a cégek,azon belül is a részvénytársaságok, eltávolodtak a ko-rábbi, hosszabb távra szóló, a társadalmi felelõsségük-kel jobban összhangba hozható profitmaximáló céltól,és a rövidebb távú, a társadalmi felelõsségükkel gyak-ran ellentmondásba kerülõ részvényérték-növelésthelyezték a vállalati vezetés fókuszába.

A korlátolt felelõsségû társaságok esetében általános ta-pasztalat, amit az adóstatisztika is megerõsít,43 hogy atagok, akik egyben jellemzõen a társaság ügyvezetõiis, a saját közvetlen fogyasztási érdekeiket helyezikelõtérbe. Emellett a társasági forma gyakran kifejezet-ten csak adóelkerülési és egyéb kriminális célokatszolgál, a cég hosszú távú érdekeinek teljes mértékûkikapcsolása mellett. Ez ma nálunk annyira általános,hogy szinte a cégek „normál állapotának” vehetjük.44

A közgazdasági oldal után vizsgáljuk meg, milyen ta-nulságokkal szolgál a jogi szabályozás fejlõdése.



45 Földi András–Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009. 536.46 Sándor István: A társasági jog elõzményei az ókori jogokban. Jogtudományi Közlöny, 56. évf., 9., 2000 szeptember. 351.47 Hansmann–Kraakman–Squire: Law and the rise of the firm, i. m. 1360–1364.48 Samuel Williston: History of the law of business corporations before 1800. Harvard Law Review, Vol. 2., October, 1888. 107–108.49 Sir William Blackstone: 1 Commentaries on the Laws of England. Forgotten Books, Lexington, KY, 2011 (fakszimile reprint). 470.50 Williston: History of the law of business corporations before 1800, i. m. 108–109.51 Ross L. Watts–Jerold L. Zimmerman: Agency problems, auditing, and the theory of the firm: Some evidence. Journal of Law and

Ecnomics, Vol. 26., No. 3., Oct., 1983. 616–617. A hivatkozott részben II. Richárd uralkodása tévesen (1367–1400) szerepelt, ezt kor-rigáltam.

52 Blackstone már teljesen egyértelmûen a királyi konszenzus szükségességérõl ír. Ezen csak annyit enyhít, hogy a common law alapjánlétrejött korporációkhoz elengedõ a hallgatólagos hozzájárulás, mivel itt a korábbi uralkodók beleegyezése vélelmezhetõ. „But, with

II.A cégek történelmi

szerepe és a jogfejlõdés

1. A jogi személyiség elsõ megjelenési formái

Amíg a modellezõ közgazdasági gondolkodás kevésteret enged a történelmi fejlõdés aspektusainak, a jogiközelítés a tanulmányok túlnyomó többségében erõ-teljes historikus vonulatot is magában foglal. Ha a cé-gek, pontosabban a jogi személyiséggel rendelkezõvállalkozások történetének hosszú távú tendenciáitvizsgáljuk, érdekes következtetésre juthatunk. A tag-jaitól elkülönülõ vagyonnal rendelkezõ, valamilyenszinten önálló jogi léttel bíró vállalkozások, társasá-gok, cégek, korporációk, nevezzük ezeket bárhogyan,a kezdetekben közvetlenül állami érdekeket érvénye-sítettek. A jogi személyiséget, bármit is értsünk e fo-galom alatt, csak közvetlenül az államtól, a közfelada-tokhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenység végzésérelehetett elnyerni.

A római jog alapján létrejött társaságok közül a tu-domány uralkodó álláspontja szerint csak a societaspublicanorum (adóbérlõk társasága), és az ehhez szoro-san kapcsolódó egyéb formák mutatnak a jogi szemé-lyiségre utaló jeleket.45 A társaságok az állammal szer-zõdtek, és a tag halála nem szüntette meg a társaságot.Az ilyen társaságoknak több altípusa is létezett a ró-mai jogban (societas vectigalium, aufrodinárum, argen-tifodinarum, salinarum).46 Ez a társasági forma a Krisz-tus elõtti harmadik században jelent meg, és az elsõszázadra valószínûleg több száz korlátolt felelõsségûtagból (partnerekbõl) álló képzõdményekké nõtték kimagukat. A római jog erre az idõre már eljutott ahelyhatóságok és a nonprofit intézmények jogi szemé-lyiségének elismeréséig is. A societas publicanorumpartnerei (publicani) a mai tõzsdére emlékeztetõ pia-cokon még kereskedhettek is a részesedésükkel. Szer-zõdni csak az állammal lehetett, és a fõ befektetõnek aföldjét is fel kellett ajánlania biztosítékul. Az állam akialkudott ár egy részét a kötelem létesítésekor, másikrészét teljesítéskor fizette ki. A császári Róma uralko-dói már nem tûrhették a „publicani” növekvõ vagyo-nát és befolyását, így ez a társasági forma az idõszámí-tásunk szerinti II. századra megszûnt.47 Összefogla-lásképpen megállapíthatjuk, hogy az elkülönült jog-

alanyként való elismerés ezen kezdeti formája szoro-san kapcsolódott az állami feladatok ellátásához a ró-mai jogban.

Angliában az elsõ elkülönült jogi léttel bíró társulá-sok a szomszédok által létrehozott védelmi közössé-gek (peace-guilds) voltak. Ezekbõl a közösségekbõlnõttek ki a helyhatósági korporációk (municipial cor-porations), amelyeknél a szervezõdés alapja a lakhelyközelsége volt. Ezek voltak az elsõ olyan laikus korpo-rációk (lay corporation), amelyek királyi alapítólevéllel(royal charter) jöttek létre.48 A civil korporációk (civilcorporation) másik fajtája a jótékonysági intézmények(eleemosynary corporation). Az egyházi testületek (eccle-siastical corporation) már korábban részesülhettekilyen elismerésben. A korporációk ecclesiastical és lay(civil és eleemosinary) corporations szerinti felosztásaBlackstone nevéhez fûzõdik.49

Ezek a helyhatóságok különböztek a maiaktól ab-ban, hogy a korporációnak nem minden helyi lakosvolt a részese, csak a kifejezetten belépõ tagok. A hely-hatóság részletesen szabályozta az ott élõk minden-napjait. Ezzel párhuzamosan társulásokat hoztak létreaz azonos szakmákat ûzõk is (craft guilds). Ezek is ki-rályi elismerésben részesültek. Egészen VI. Henrikkoráig (1422-1461) a „guildated” és az „incorporated”szinonimák voltak. A craft guild az adott kereskedelemtekintetében gyakorolta az állami jogokat. Elsõként atakácsok (weavers) kaptak királyi chartát II. Henriktõl(1154-1189), hivatkozva I. Henrik (1100-1135) alattmár meglévõ szabadságjogaikra. Az aranymûvesek(goldsmiths) 1327-ben, a rövidárukereskedõk (mercers)1373-ban, a rõfösök (haberdashers) 1407-ben, a haláru-sok (fishmongers) 1433-ban, a borkereskedõk (vintners)1473-ban, a szabók (merchant tailors) 1466-ban alkot-tak céhet királyi felhatalmazással. A craft guild által al-kotott szabályok (by-laws) nem csak a tagokra, hanemmindenkire vonatkoztak, aki az adott tevékenységetûzte. Így az állami jelleg világosan jelen volt.50

A norman hódítás (1066) után nem sokkal megje-lentek a kereskedõk társulásai (merchant guilds) is.Ezek II. Richárd (1377-1399) alatt már királyi jóváha-gyással inkorporálódtak.51

Erre az idõszakra az egyértelmû állami szerepvállalásés az állam általi közvetlen, egyedi elismertség volt a jel-lemzõ minden olyan jogalany részérõl, amely nem mi-nõsült természetes személynek, vagy azok önálló jogala-nyiság nélküli egyszerû közösségének (partnership).52



us in England, the king's consent is absolutely necessary to the erection of any corporation, either impliedly or expressedly given. Theking's implied consent is to be found in corporations which exist by force of the common law, to which our former kings are supposedto have given their concurrence;…” Sir William Blackstone: 1 Commentaries on the laws of England. Forgotten Books, Lexington,KY, 2011 (fakszimile reprint). 471. Italics az eredetiben.

53 Így a Spanish Company(1577), a Turkey Company (1581), a Venetian Company (1583), a Levant Company (a török és velencei társa-ság egyesülésével). Watts-Zimmerman: Agency problems, auditing, and the theory of the firm, i. m. 619.

54 A források eltérnek, illetve nem pontosítanak, hogy melyik volt az elsõ ilyen formában elismert kereskedelmi vállalkozás. Többségiés általánosan elfogadott véleményként a Russia Company 1555-ös charterjét tekinthetjük úttörõnek, de szinte biztos, hogy korábban(jelesül 1553-ban) is bocsátottak ki hasonlót. Ennek a többségi véleménynek az alapját William Robert Scott: The constitution andfinance of English, Scottish and Irish joint stock companies to 1720 (1912) munkája szolgáltatja. Ezt idézi i.a. William J. Carney: Li-mited liability companies: Origins and antecedents. University of Colorado Law Review, Vol. 66., 1995. 868. Watts-Zimmerman:Agency problems, auditing, and the theory of the firm, i. m. 623. Utóbbi szerzõk a kételyeknek is helyet adnak a meghivatkozott he-lyen.

55 Más kérdés, hogy Coke éppen a királyi akarathoz alkalmazkodva jelentette ezt ki. „Although Coke would later lose his job for asser-ing the primacy of the common law over royal prerogative, he deferred to James I's views about incorporation.” Paul G. Mahoney:Contract or concession? An essay on the history of corporate law. Georgia Law Review, Vol. 34., Winter, 2000. 882.

56 Williston: History of the law of business corporations before 1800, i. m. 109–110.57 Ismeretlen szerzõ tollából: The Law of Corporations, London, 1702. 2.58 Williston: History of the law of business corporations before 1800, i. m. 111.59 Teljes nevén a South Sea Company Act, 1719, 6 Geo. 1, ch. 18, ss 18-29 (Eng.), repealed by Act of 5 July 1825, 6 Geo. 4, ch. 91 (Eng.)

& Statute Law Revision Act, 1897, 30 & 31 Vict., ch. 59 (Eng.).

2. A jogi személyiségû cégek fejlõdése az angol jogban

A mai értelemben vett cégek elsõ megjelenési for-mája a regulated company (merchant adventurers) volt.Az addig a Hanza-szövetség által bonyolított nyers-anyag-kereskedelmet Angliában a 13. század másodikfelétõl kezdve monopóliummal felruházott angol éskülföldi kereskedõk (merchants) bonyolították egészena 17. századig. Az egyes kereskedõk biztosították aszükséges tõkét (készletek és hajók), és saját számláraüzleteltek. A szövetipar fellendülésével az angol ke-reskedõk olyan királyi oklevélért (charta) folyamod-tak szervezeteik számára, amely monopóliumot bizto-sított számukra. Így 1391-ben a poroszokkal, 1407-ben a hollandokkal (Merchant Adventurers of Englandnéven), 1408-ban Skandináviával (Eastland Companynéven) kereskedõk kaptak királyi megerõsítést és sa-játos jogi személyiséget. A 16. században számos kö-vetõjük akadt.53

A mesterséges jogalanyokon keresztül történõ köz-vetlen társadalmi érdekérvényesítést majdan aláásófolyamatokhoz szükséges alapok létrejöttét elõsegítõváltozások a XVI. században kezdõdtek. Ennek elsõkézzelfogható jele volt a század közepén a partner-shipen túlmutató joint-stock company formának a meg-jelenése.54 Ezt a magánszemélyek alakították ki, álla-mi áldás nélküli társaságként. Ezzel az állami érdekekmellett a magánérdekek érvényre juttatásának verse-nye jogi keretet kapott a társasági jog területén. A jointstock company már több olyan jellegzetességet fel tu-dott mutatni, ami a mai részvénytársaságok sajátja.Elkülönült menedzsmentje volt, és a tagok a részese-déseikkel (shares) szabadon, a többi tag beleegyezésenélkül kereskedhettek. A tagok felelõssége a társaságtartozásaiért szerzõdés vagy biztosítás útján volt kor-látozható. Az állami bejegyzés és elismerés hiányát adeed of settlement jogintézménye pótolta. Ennek kere-tében a társasági vagyont egy trusteera ruházták, aki atársaság érdekében mûködtette azt. Az elmélet csakkésõn reagált. Egészen a XVII. század elejéig, Coke-ig

kellett várni, hogy a királyi jóváhagyást elkülönítõfeltételül szabja a jogi entitások esetében, addig ez evi-dencia volt.55

A földrajzi felfedezések kiterjesztették az állami el-ismerés szükségességét a külföldi kereskedelemre is.A legkorábbi társaságok az African Company, a RussiaCompany és a Turkey Company voltak. Ez utóbbi kettõmár ezt megelõzõleg is szabályozott társaságként (reg-ulated company) mûködött. Az adott területen mono-póliummal bírtak, de a tagok saját számlára keresked-tek. Azonban sem ezek, sem a késõbbiekben alapítottKelet-indiai társaság (teljes nevén: Company ofMerchants of London, trading to the East Indies), vala-mint a Royal African Company és a Hudson's BayCompany nem a kereskedelem folytatásának könnyí-tésére jöttek létre. Ezek állami ügynökségek (publicagency) voltak, amelyekre a külföldi kereskedelemszabályozását bízták.56 Ezt egy korabeli munka, az el-sõ angol nyelven íródott társasági jogi mû az alábbiakszerint részletezi. „Minden civil inkorporáció szándé-ka és célja a jobb kormányzás, akár általános akár spe-ciális értelemben. A kormányzás általános értelmébenvett korporációk különösen a különbözõ jogállású vá-rosok (cities and towns). Speciális kormányzás alatt ért-jük meghatározott dolgok igazgatására való korláto-zást, amilyenek a kereskedelem, a jótékonyság és ha-sonlók, és ilyenformán a kereskedés érdekében szá-mos társaságot és korporációt, a jótékonyság érdeké-ben számos kórházat és irgalmasházat hoztak létre.”57

Jól illeszkedik a sorba a Bank of England 1694-ben ki-adott elsõ alapítóokmánya. Az állam bizonyos terüle-teket, royal charter által, átenged a magánszemélyek jólkörülírt csoportjának.58

Az állami jelleg mellett ekkor már erõteljesen meg-jelenik a magánérdek is. Kiterjedt spekulációk foly-nak a részesedésekkel, ami aztán a nevezetes SouthSea Company Bubble néven ismert összeomlásba tor-kollott. Innentõl kezdve, egy évszázadon át, az államiés a magánkezdeményezés többé-kevésbé nyílt harcafigyelhetõ meg. A Bubble Act59 ennek a „háborúnak”



60 Azért írunk „nem elismert” társaságokról, és nem pedig „nem bejegyzett” társaságokról az unincorporated (joint stock) company eseté-ben, mert ebben az idõben a társaságok bejegyzése még nem volt lehetséges, kizárólag parlamenti vagy királyi aktussal válhatott egytársaság elismerten önálló jogalannyá, azaz ölthetett jogi testet (incorporated). A társaságok bejegyzésérõl infra.

61 Amit a késõbb kialakuló kontinentális jogok „akció”-nak neveztek el – német: Aktie, holland: aktie, francia: action, olasz: azione, spa-nyol: acción, portugál: accão, svéd: aktie, finn: osake, és a magyar nyelvben „részvény” lett, bár több nyelvben van más kifejezés is, ígya németben és a hollandban a magyar megfelelõhöz közelálló Anteilschein, illetve aandeel(bewijs), a spanyolban título de valores, a fran-ciában effet.

62 Hansmann–Kraakman–Squire: Law and the rise of the firm, i. m. 1386.63 Carney: Limited liability companies, i. m. 869.64 Mahoney: Contract or concession? I. m. 888.65 „They thus gradually came to discover that the state need not be appealed to for permission and help in conducting business opera-

tion.” Carney: Limited liability companies, i. m. 869.66 Mahoney: Contract or concession? I. m. 884.67 Carney: Limited liability companies, i. m. 870.68 Uo. Ennek az álláspontnak határozottan ellentmond Blackstone expressis verbis állásfoglalása a kérdésben. A lényeges részt az 52. láb-

jegyzetben szó szerint megidéztük.69 Mahoney: Contract or concession? I. m. 888.70 L. C. B. Gower: Some contrasts between British and American corporation law. Harvard Law Review, Vol. 69, June, 1956. 1371–1372.

Idézi: Carney: Limited liability companies, i. m. 871.71 Teljes nevén: Act for the Registration, Incorporation, and Regulation of Joint Stock Companies, 7 & 8 Vict., c. 110.

a hadüzenete volt. Az 1690-es években ugyanis a fris-sen létrehozott Bank of England és a Kelet-indiaiTársaság erõteljes részesedésértékesítésbe (stock offer-ings) fogott az állami adósság finanszírozása érdeké-ben. Az alapító oklevéllel bíró (chartered) South SeaCompany, miután felhagyott a tengerentúli kereske-delemmel, szintén ezzel próbálkozott 1713-ban. Eze-ket a mûveleteket a nem elismert60 (unincorporated)társaságok arra használták ki, hogy a kialakuló része-sedéspiac infrastruktúrájának segítségével jelentõsmértékben növeljék a részesedések61 kibocsátását éseladását.

A nem elismert társaságok részesedéseivel való spe-kulációból fakadó károkra adott válaszként a jogalko-tó a Bubble Act keretében számos korlátozó intézke-dést vezetett be az államilag el nem ismert, azaz royalcharter (royally granted charter), Letter of Patent vagy Actof Parliament nélkül alapított társaságokkal szemben.Ezek közé tartozott a részesedések értékesítésének amegtiltása, a bíróságokhoz való hozzáférés megszün-tetése (azaz a perképesség eltörlése). A chartered com-panies számára is megtiltották a charter értékesítését,62

és azt is, hogy a társaság olyan tevékenységgel foglal-kozzon, ami nem szerepel az alapítólevelében (ultravires elv alkalmazása).63

A monopóliumot megsértõk számára súlyos bírsá-gokat írtak elõ. Így a sértett fél háromszoros kártérí-tést (treble damages) követelhetett a jogsértõtõl. Ennekellenére, a charter drágasága és a jogi személyiség vonz-ereje miatt a joint stock company alapítása nem szûntmeg a Bubble Act hatálya alatt.64

A gazdasági élet adekvát választ adott a kihívásra. Arégi, a common law szabályaiban gyökerezõ partnershipelvére építve önállóan, állami engedély nélküli gazda-sági formák kialakításába fogtak. A Bubble Act így el-lentétes hatást ért el: ráébresztette a kereskedõket,iparosokat, pénzembereket arra, hogy nincs szüksé-gük sem állami engedélyre, sem pedig állami segítség-re a vállalatalapításhoz kapcsolódó üzleti mûveleteklebonyolításához.65 A Bubble Act hatályának 105 éve(1720-1825) egyben a magánszektor nagykorúvá válá-

sának idõszaka is volt az angol gazdasági életben. Adeed of settlement és a trust szabályait felhasználva olyanüzleti alapokat (business trust) hoztak létre, amelyekátruházható érdekeltségekkel (transferable interest) ren-delkeztek, és amelyeket a bíróság is elismert.66 Az át-ruházható részesedésekre vonatkozó tilalmat figyel-men kívül hagyták, illetve csak olyan esetben ismer-ték el, ahol az állami monopóliumot sértett, mint pél-dául a bankügyletek esetén.67 Coke és Blackstone ide-jére már kikristályosodni látszott az a nézet, hogy ál-lami elismerésre csak akkor van szükség, ha a társaságspeciális privilégiumot akar, leggyakrabban monopó-lium formájában.68

A Bubble Act közvetlen hatása az volt, hogy elvágtaa korporációk common law eszközeivel való továbbfej-lesztésének az útját. Az évszázados szünet a bírói gya-korlatban azt eredményezte, hogy a jogi személyiségés a joint stock company szétvált, és az elõbbi az inkor-porációhoz kapcsolódott, míg az utóbbit más jogi ka-tegóriákba (partnership) szuszakolták be.69 Érdekesmódon azonban a modern üzleti korporációk a part-nership és a joint stock company, pontosabban a jointstock association alapjain fejlõdtek ki, mivel a késõbbitörvények (infra) ezt a formát ismerték el, mint beje-gyezhetõ társaságot (Companies Act, 1844), és enneka tagjai élvezettek korlátolt felelõsséget (LimitedLiability Act, 1855).70

A leválás a közvetlen állami függésrõl a XIX. századderekán következett be. Az 1844-es Companies Act71

lehetõvé tette, és egyben megkövetelte mindazon tár-saságok bejegyzését, amelyeknél a részesedések átru-házhatóak voltak, de 25 tagot elérõ létszám esetén enélkül is. Ezzel a társaságok képviselete is biztonságo-sabbá vált, mindamellett, hogy leomlott a belépésikorlát a jogalanyisággal rendelkezõ társaságok territó-riuma elõl. A képviseleti jog terjedelme körüli évszá-zados huzavonák enyhültek, a gazdasági tranzakciókbiztonságosabbakká váltak. A törvény sikerét jellem-zi, hogy az elsõ tizennégy hónapban 1693 társaságotregisztráltak, ami több mint a kétszerese volt a hatály-ba lépést megelõzõen két évvel mûködõ összes tár-



72 Benito Arruñada: Institutional support of the firm: A theory of business registries. Journal of Legal Analysis, Vol 2., Fall, 2000. 557.73 Ebben az idõben a korlátolt felelõsség kérdése, a products liability és az environmental damage hiányában még nem volt igazán lényeges,

és a kerekedõk sem vágytak rá, sõt az 1840-es években a többségük kifejezetten ellenezte, mivel korlátozta hitelképességüket, de sza-bad teret engedett a spekulációnak. Részletesen Mahoney: Contract or concession? I. m. 886, 890-91. Ez mellesleg a mai magyar köz-kereseti társaság és korlátolt felelõsségû társaság viszonylatában is igaz.

74 Limited Liability Act, 18 & 19 Vict., c. 133.75 Hansmann–Kraakman–Squire: Law and the rise of the firm, i. m. 1386.76 Egy amerikai ügyfelem teljes komolysággal és határozottsággal jelentette ki, hogy Amerika: rendõrállam.77 Erõs a gyanúm, hogy jellemzõen ilyen ellentmondások feszítik ki az egyes társadalmak szöveteit. Csak egy hirtelen beugró másik jel-

lemzõ és jelentõs példa: a japán társadalomban elsõ ránézésre meghökkentõ módon vannak jelen a múlt tradíciói és ezek feltétlen tisz-telete, valamint a jelenkor divatáramlataihoz történõ végletes idomulás.

78 A késõbbiekben azonban a joint-stock company elterjedt, és a legutolsó, ebben a formában mûködõ vállalkozás az American Expressvolt, amely csak 1965-ben lett corporation.

79 Companies Act 1985, Table A.80 Gower: Some contrasts between British and American corporation law, i. m, passim.81 P. M. Vasudev: Corporate law and its efficiency: A review of history. American Journal of Legal History, Vol. 50., July, 2008–2010. 241.82 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 243. Másik szerzõ (Carney: Limited liability companies, i. m. 871.) kicsit eltérõ adato-

kat ad meg (317 business corporation állami alapítása 1800 elõtt), de a százalékos megoszlás lényegében egyezik. Az érdekesség az, hogymindkettõjük forrása ugyanaz, bár eltérõ kiadásokból dolgoztak: 2 Joseph S. Davis: Essays in the ealier history of American corpora-tions, Harvard University Press, 1917. Mivel az eredeti mûhöz nem tudtam hozzáférni, így a szükséges pontosítás kényszerûen elma-radt.

saságnak.72 Jóllehet a tagok korlátolt felelõsségére73

még 11 évet várni kellett,74 a törvény nyomán Angli-ában az elkülönült jogalanyisággal rendelkezõ társasá-gok területén létrejött a magánszektor.

3. A modern társasági forma kialakulásának kezdetei azEgyesült Államokban

Eltérõ fejlõdési utat jártak be az amerikaiak. Azamerikai angol kolóniák területén a magánszféra akezdetektõl erõs volt, így amikor a Bubble Act hatá-lyát ide is kiterjesztették 1741-ben, azt egész egyszerû-en figyelmen kívül hagyták, jóllehet Angliában is csakegyszer, 1722-ben próbálták az alkalmazását kikény-szeríteni az egész XVIII. század folyamán.75 Ennek el-lenére a kiterjesztett jogalanyisággal bíró társaságoktörténelme egészen másképpen alakult, mint ahogyanazt a magánszektorra építõ amerikai társadalomtól azelsõ ránézésre várhattuk volna. Az amerikai életet má-ig hatóan feszíti keretbe a magánkezdeményezés sza-badsága és az aprólékos, gyakran kauzisztikus jogiszabályozás az ehhez kapcsolódó, rigorózusan érvé-nyesített állami kényszerrel. Más megközelítésben, ekét társadalmi vonás (szabadság és kényszer)76 adja azamerikai társadalom mozgásformáinak koordináta-rendszerét.77 Nem állnak ezzel egyedül, hiszen a fran-cia társadalmat is egyszerre jellemzi az erõsen köz-pontosított állami döntéshozatal, szigorú állami kény-szerrel karöltve, és az egyéni szabadságjogok messze-menõ elismerése. Az állam szerepe ennél fogva a kez-detektõl igen erõs volt már a koloniális idõszakban is,ezért itt az állami szerepvállalás nélküli, a common lawszabályaira épülõ joint-stock company ebben az idõbenjószerivel ismeretlen volt. A korporációkon kívüligazdasági tevékenység társas formáit a tiszta partner-ship és a joint-stock association jelentették. Ennek okaitöbbek között a következõk voltak.78

A telepesek individualista álláspontja csak a leg-alapvetõbb közösségi szükségletek ellátását tartotta

állami, helyhatósági, közösségi feladatnak. Pusztángazdasági okokból nem szánta rá magát a másokkalvaló szervezett együttmûködésre. A hatalmas, ritkánlakott területeken a szoros gazdasági kapcsolat fizikaiés logisztikai akadályokba ütközött, és nem is volt ráigazán igény ebben a preindusztriális agrárgazdaság-ban. Így a Bubble Act negligálása nem egy reaktív el-lenállás volt, hanem abban az itteni rendszertõl telje-sen idegen, nem is értelmezhetõ tilalom feleslegessé-ge nyilvánult meg. Ezért az amerikai korporációk akezdetektõl állami feltételek között jöttek létre, és jel-lemzõen állami feladatokat teljesítettek. A részletes,kógens (mandatory) szabályokra épülõ társasági jogegyébként a mai napig fennmaradt az Egyesült Álla-mokban, eltérõen a diszpozitív (optional) modell-alap-szabályt alkalmazó angol jogtól.79 Az angol és az ame-rikai társasági jog fejlõdése a részletekben is több he-lyen eltért egymástól.80

A korai amerikai korporációk három csoportba so-rolhatók. Az elsõbe tartoznak a helyhatósági feladato-kat ellátók (public corporations).81 Ezek a városok és aközségek (cities and boroughs) helyi adminisztrációsegységei a mai napig. A magánszférához tartozó kor-porációk (private corporations) alapvetõen vallási és jó-tékonysági feladatokat látnak el. A harmadik kategóri-ába az üzleti szervezetek (commercial corporations, ké-sõbbi nevükön business corporations) tartoznak. Ezutóbbiak is döntõen olyan állami feladatokat láttak el,amelyek jelentõs tõke bevonását igényelték. Összetéte-lüket és feladataikat jól mutatja az 1781 és 1800 közöttállamilag alapított (chartered) 335 korporáció megosz-lása gazdasági terület szerint. A bank- és biztosítás üz-letágban 67 mûködött (20%), az infrastruktúra (csator-nák, hídak, fizetõs utak, dokkok) területén 255 (76%),míg egyéb gazdasági területen (manufaktúrák, bányá-szat, mezõgazdaság, kereskedelem) csak 13 (4%).82 Amûködésük során megpróbáltak összhangot találni akommerciális elem és a szolgáltató, közüzemi funkcióközött. Érvényesült az ultra vires elve, és felléptek azonkorporációk ellen, amelyek megsértették azt, amelyek



83 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 246.84 John Kenneth Galbraith: The new industrial state. Princetown University Press, Princetown, New Jersey, 2007. 89skk.85 A likvidációs eljárás olyan eljárás az amerikai jogban, ahol a fizetési nehézséggel küzdõ jogalany vagyonának pénzzé tételével (likvi-

dálásával) rendezi helyzetét, ami vállalkozásoknál jellemzõen a vállalkozás megszûnéséhez vezet. A jelenleg hatályos szabályozás:Bankruptcy Code Chapter 7 Liquidation. Felszámolási eljárásnak nem lehet fordítani, mert természetes személyekre éppúgy vonat-kozik, õket pedig elég disszonáns lenne „felszámolni”.

86 Ez a mi közös vállalat néven futott (futó?) formánknál alkalmazott felelõsségi rendszerre hasonlító megoldás.87 Az angol jogban késõbb doctrine of capital maintenance néven honosodott meg. Vasudev: A case for retheorizing the business corpora-

tion, i. m. 934.88 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i m. 250.89 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i m. 246.90 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i m. 249.91 Az Egyesült Államokban a társasági jogalkotás állami hatáskör. Ezért egy befolyásos grémium, a National Conference of

Commissioners on Uniform State Laws, készít elõ elfogadásra az egyes államok számára modelltörvényeket, amelyeket azután azokváltozatlanul, vagy több-kevesebb módosítással el is fogadnak.

túlléptek az alapító okiratban meghatározott körön, il-letve az ilyen szerzõdések bíróság elõtt nem voltak ér-vényesíthetõek, sajátos naturalis obligatio-t eredmé-nyezve. A charter semmilyen további jogokat nem in-dukált, az „implied power” fogalma még nem islétezett.83 Számos egyéb szabály is szolgálta a korporá-ciós hatalom (corporate power) – amely hatalmat olyanhatásosan írja körül Galbraith84 –, és ezzel egyidejûlega magánérdek korlátozását. A korporációk alapító ok-irata határozott idõre, általában egy emberi élet tarta-mára szólt, gyakran a megújítás lehetõségével. A ban-koknak három évente kellett megújítani a charter hatá-lyát. Ez a megújítási kötelezettség egyben a rendszereshivatalos ellenõrzést is biztosította a társaság felett. Azalapító okiratok a maximális tõke meghatározásával,az adott államra vonatkozó földrajzi restrikcióval (bárolyan eset is volt, amikor egy county-ra korlátozták amûködési kört), az adósságokért való személyes fele-lõsséggel eredményesen gátolták a vállalati expanziót.A korporációk nem rendelkezhettek részesedéssel má-sik korporációban. Az alapító okiratok sokszor a konk-rét mûködést is szabályozták. Projektek határidõs vég-rehajtását, vagy termelési célokat írtak elõ rendeleti-leg. Az infrastrukturális területen karbantartási köte-lezettséget róttak a vállalatra. A használati díjak (toll)minimumát és maximumát is elõírták, mindamellett,hogy a díjaknak „ésszerûeknek” kellett lenniük. Emel-lett szociális elemeket is érvényesítettek. Például in-gyenesen vagy kedvezményes díjjal használhatták a fi-zetõs utakat (turnpikes) a farmerek, a hívek (worship-pers) és a szegények. A részesedéssel bírók esetében azalapító okiratok azzal védték a kisebbséget, hogy a fon-tosabb döntésekhez egyhangú szavazást írtak elõ, illet-ve a pótlólagos szavazati jog regresszíven csökkent arészesedés emelkedésével. A részesedéssel bírók fele-lõsségét „megduplázták” (double liability), ami szó sze-rint azt jelentette, hogy likvidációs eljárás85 esetén akötelesek voltak helytállni a részesedésük kétszereséigterjedõ összegig. Olyan charter is volt, ahol a befektetõa részesedése arányában felelt a corporation kötelezett-ségeiért, egyes esetekben korlátlanul,86 más esetekbenmegadva a felelõsség összeghatárát. A korporáció va-gyonát egy sajátos trust fund-nak tekintették (trust funddoctrine),87 amely a hitelezõk kielégítésének a biztosí-

tására szolgált. Gyakori volt az alkalmazottak követe-léséért való közvetlen részvényesi felelõsség megálla-pítása az állami rendeletekben.88

A legizgalmasabb megoldást azonban nem ezek je-lentették. Az állami érdekeltség és jelleg abban agyakran alkalmazott alapítási feltételben testesültmeg igazán, amelyben a társaság számára elõírták aprofit felhasználási módját. A profitot elsõdlegesen atõkerészesedések visszavásárlására kellett fordítani.Így a végén egy tisztán köztulajdonban álló jogalany(public entity) jött létre, tõkeállomány és tõkések nél-kül. A korporáció ilyen esetekben tehát csak a közva-gyon (public asset) gyarapításának az eszköze volt.89

A XIX. században a szerzõdéskötési szabadság esz-méje a csúcspontján volt. A gazdasági alanyok koráb-ban nem ismert mértékben maguk alakíthatták jogvi-szonyaikat. A rendeleti szabályozás (statute law, publicregulation) alkalmatlan beavatkozásnak számított a bel-sõ társadalmi viszonyok (intra-societal relationships) te-kintetében. Ez az idõszak volt az Age of Contract, a szer-zõdés kora.90 Ennek ismeretében különös jelentõséggelbír az a tény, hogy a társaságok esetében a közérdeket(public policy) kifejezõ rendeletek határozták meg a mû-ködés tágabb kereteit, és az alapító okiratok (charters)tartalma adta az alapot a szerzõdéses kapcsolatok kiala-kításához. Ennek fényében különösen furcsán hat a(neo)klasszikus gazdaságtan korábban érintett körkö-rös szerzõdéselmélete (the firm as a nexus of contracts).

A szabályozás hathatósan védte a hitelezõk, az al-kalmazottak és a közösség érdekeit. A részesedésselbírók (shareholders) és a társaság irányítói (directors) va-lamilyen formában felelõsséggel tartoztak a társaságtartozásaiért. Mivel az amerikai jog a társaságokat(pontosabban a korporációkat) a korábban említettokokból már a kezdetektõl államilag elismert, elkülö-nült jogalanyisággal bíró entitásként kezelte, és ezzela korporáció kötelmi felelõsségét leválasztotta min-den más jogalany felelõsségérõl, a részesedéssel bírókés az irányítók ilyen irányú felelõsségét az alapító ok-iratokban részletekbe menõen szabályozni kellett.

Itt tegyünk egy rövid, részben terminológiai kitérõt.A common law alapján kialakult, eredeti társasági for-ma (partnership) az Egyesült Államok jogrendszerébenis gyökeret eresztett.91 Korlátolt felelõsségû formái



92 Ma is meglévõ formái: LP–Limited Partnership, LLP–limited liability partnership, LLLP–limited liability limited partnership,LLC–limited liability company.

93 Egyik újabb típusa, a limited liabilty company, viharos gyorsasággal terjedt el az évtizedes adózási huzavona lezárultával. Minden igénytkielégítõ, bõséges elemzést ad errõl a formáról Keating et. al.: The limited liability company: A study of emerging entity. Vol. 47., Bu-siness Lawyer, February, 1992. 375–460.

94 Az ezzel kapcsolatos dilemmákat a limited liability company születését övezõen l. Carney: Limited liability companies, i. m. 858.95 Amely elmélet, legalábbis az egyik nagy tekintélyû hazai polgári jogász szerint, már több jobb sorsra érdemes kutatót az õrületbe ker-

getett.96 A posse, teljes nevén posse comitatus, a sheriff által toborzott quasi önkéntes csapat adott csendbiztosi feladat ellátására. Azért csak

quasi, mert ha menni kellett, hát menni kellett. A mai amerikai – kaliforniai – szóhasználatban egy központi személy által bármilyencélból összetoborzott társaságot jelenthet.

97 Black's Law Dictionary, Editor in Chief: Bryan A. Gardner, West Publishing Co., 2004. 365–368.98 Ezért érdemes inkább egyszerûen magyarra átírni, mivel a korporáció szó a magyarban is értelmes fogalom, és a jogrendszerben, ezen

a területen legalábbis, nem foglalt.99 Ezt ismét Galbraith fejtette ki mélyebben a maga közérthetõ, mégis mélyen elemzõ modorában. John Kenneth Galbraith: American

capitalism: The Concept of countervailing power. Houghton Mifflin, Boston, 1952.100 Egy hosszú demokrata elnöki periódus volt ekkor Andrew Jackson alatt (1829–1837). A duplázás amúgy a demokratáknak ritkán si-

kerül. Például FRD óta csak William Jefferson Clintonnak (óvták is az impeachmenttõl mindenáron).101 Jóllehet a notórius Delaware ebben az esetben egészen 1897-ig kivárt. Utána már csak Virginia maradt, amely állam a XX. századra

(1902) hagyta ennek a kérdésnek a rendezését. Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 254.102 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 257.103 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 256.

révén92 ma is jelentõs népszerûségnek örvend.93

Common law eredete, valamint a mai amerikai jogbavaló beágyazottsága miatt semmilyen nálunk ismertformára nem hasonlít. Írhatnánk azt, hogy nem ren-delkezik a tagoktól elkülönült jogalanyisággal, vagyazt, hogy nem jogi személy, ha ennek bármi relevanci-ája lenne. De nincs. A praktikus amerikai megközelí-tés szinte kizárólag csak azt nézi, hogy az adott forma(amely szó egy jó ernyõfogalom jelen traktátusban) kö-telezett-e korporációs adó (corporation tax) fizetésére,avagy sem.94 Mivel a partnership jellegû formák esetén,elnevezéstõl függetlenül, csak a tagok adóznak, különa jogi forma nem, a dolog számukra megnyugtató tisz-tázást nyert. A jogi személy elméletében95 nem mé-lyülnek el. A mi közkereseti vagy betéti társaságunk-hoz eredetében, mai funkciójában, szabályozásábanannyi köze van, mint a possenak a Magyar Gárdához.96

Az állam által elismert, mesterséges jogalanyokra azamerikai jog, az angoltól eltérõen, általánosságban acorporation kifejezést használja, függetlenül attól a te-rülettõl ahol mûködését kifejti. Ezzel a jogi nyelv meg-õrizte eredeti Blackstone-i értelmében és terjedelmé-ben a corporation fogalmát,97 jóllehet a company ésegyéb megjelölések által felhígítva. Így jelentése jóvaltágabb a mi jogrendszerünkben (és a kontinentálisjogrendszerekben) szabályozott részvénytársaság fo-galmához képest.98

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy azamerikai jogrendszer kezdetekben az elkülönült joga-lanyiságot biztosító charter megadását az állam diszkre-cionális jogának tekintette, és kiadása privilégiumnakszámított, ami döntõen állami feladatok ellátását szol-gálta.

4. A cégalapítás általánossá válása és a szabályozás vál-tozása az Egyesült Államokban

A diszkrecionalitás és a privilégium nem váltak afrissen alakult demokrácia kedvelt fogalmaivá. A to-

vábblépéshez azonban két nehézséget is le kellett küz-deni. Egyrészt a korporációk speciális állami gazdasá-gi feladatok ellátására kaptak engedélyt, és ez, vala-mint egyben az elkülönült jogalanyiságuk is, a charterkiadásához kötõdött. Ezt a kettõt (tevékenység és jog-alanyiság) elõbb szét kellett választani, mivel koráb-ban egységben kezelték. A másik probléma a korporá-ciós hatalomból (corporate power) eredt. Az egyensúly-ban (countervailing power)99 gondolkodó amerikaiakezért a szétválasztás mellett egyfelõl megõrizték a pri-vilégiumok (értsd: monopóliumok) nyújtásának a le-hetõségét, másrészt védelmet építettek be a korporáci-ós hatalommal szemben. A haladás katalizátora a po-litikai szféra ebben a tekintetben kedvezõ változá-sai100 mellett a gazdasági élet igénye volt a nagyobbtõkeerejû vállalatok létrehozására. 1846 (New York)és 1876 (Texas)101 között az államok többsége általá-nossá tette az inkorporáció bejegyzéssel történõ elnye-réséhez való jogot. A váltás megtörtént privilégiumróljogra (privilege-to-right) és charter biztosította státusz-ról szerzõdésre (status-to-contract).102

Az 1880-as évekig az állami szabályozás megõriztehatalomkorlátozó jellegét a korporációk vonatkozásá-ban. A rendszert egy fejlett iparral bíró állam,Massachusetts példáján mutatjuk be.103 Tõkeminimu-mot és tõkemaximumot is felállítottak, hogy a méretetkeretek között tartsák. A kis tõkeigényû vállalkozásoknem kérhették bejegyzésüket, és a bejegyzettek nemnõhettek bizonyos méret fölé. A részesedés ellenébennem pénzbeli hozzájárulást kínálók esetében állami jó-váhagyás (Commissioner of Corporations) kellett. A veze-tõk (directors) és a részesedéssel bírók, a részvényesek(shareholders) személyesen feleltek bizonyos speciálisesetekben. Ilyen volt például, ha az alkalmazottak kifi-zetése elmaradt. A legfontosabb gazdasági döntéseket(pl. az ingatlanok eladásával és megterhelésével kap-csolatosakat) a részvényesek hozták. A részvényesekegyhangúlag döntöttek, többségi szavazás nem volt.Ez kifejezte a részvényesek tulajdonosi jogait, a közöstulajdonhoz hasonló formában (a fontosabb döntések



104 Legfelsõbb bírósági bíró, 1916–1939.105 Louis K. Liggett Co. et al. v. Lee, Comptroller of State of Florida et al., 288 U.S. 517, at 560.106 William L. Cary: Federalism and corporate law: Reflections upon Delaware. Yale Law Journal, Vol. 83., 1974. 663.107 Itt van a csak az Egyesült Államokban értelmes „antitröszt” fogalom eredete.108 Vasudev: Corporate law and its efficiency, i. m. 266.109 A kezdetekben New Jersey, majd az 1920-as évektõl Delaware. New Jersey szerepérõl és a váltásról részletesen ír Vasudev: Corporate

law and its efficiency, i. m. 275–276.110 Egyébként is elhíresült állam Delaware, hiszen nemcsak a jelmondatában elsõ állam – The First State -, hanem kiemelkedõen veze-

ti az USA államainak GDP/fõ rangsorát is.111 Dél-Dakota volt ebben az esetben a kezdeményezõ, de Delaware ott is gyorsan felzárkózott. Elizabeth Warren-Amelia Warren Tyagi:

The two-income trap. Basic Books, New York, 2004. 128–129.112 Santa Clara County v. South Pacific Railroad Company, 118 U.S. 394, 1886.113 Erre már Galbraith is felfigyelt. Egy 1956-os szenátusi meghallgatásból kiderült, hogy a Bethlehem Steel Corporation vezetõi hat és

millió (akkori) dollárt fizettek ki maguknak, persze a részvényesek jóváhagyásával, ahogyan azt az elnök, Mr. Homer kiigazításábólmegtudtuk. Galbraith: The new industrial state, i. m. 107.

114 Lawrence L. Mitchell: The speculation economy: How finance Triumphed over industry. Berrett-Koehler, San Fransisco, 2007. 133.115 Ebbõl a tevékenységbõl nõtt ki a befektetési bankok (investment banks) ágazata, amely olyan látványosan bukott meg a 2008 szeptem-

berében kirobbant válságban.

tekintetében). A közvetlen részvétel erõsítése érdeké-ben korlátozták a képviseleti jogot.

A század vége felé jelentõs változások történtek aszabályozásban. Louis D. Brandeis104 egy ítéletben105

„race to laxity”, egy tanulmány szerzõje106 pedig „raceto the bottom” néven illette a folyamatot. A korábbanemlített korlátokat sorban lebontották, a vállalatokmérete nõtt, a részvényesek száma szaporodott. Az ál-lamok érezték a korporációs hatalom megnövekedésé-bõl fakadó veszélyt, de a folyamatoknak nem voltakképesek ellenállni. Egyik oldalról a gazdasági élet sze-replõi, másfelõl a többi állam gyakorlata szorítottaõket. Rockefeller (Standard Oil) és Flagler (AmericanCotton Oil) már az 1880-as évek elsõ felében a businesstrust formuláját alkalmazták a méretkorlátozásokkijátszására.107 A kisebb korporációk részvényeseitrábírták, hogy a trust certificate ellenében adják át pa-pírjaikat a trust számára.108 Ennél nagyobb kényszertjelentett az a tény, hogy egyes államok109 nagyon libe-rális szabályozást vezettek be, elsõsorban a korporáci-ók által fizetett díjak által vezérelve. New Jersey pél-dául a század végén ezekbõl rendezte jelentõs állam-adósságát. Így a többi államnak, amennyiben nemakarta elveszíteni jelentõs vállalkozásait, együtt kel-lett úsznia az áramlattal. Volt, aki emiatt ezeket az ál-lamokat egyenesen árulónak tartotta. Delaware meg-ítélése a mai napig rossz ebben a vonatkozásban.110

Az államok közötti ilyetén versengés nem egyedi azEgyesült Államok történetében. Hasonló folyamatjátszódott le a hitelkamat plafonok eltörlésénél az1970-es években, ami az egyik megalapozója volt azutóbbi évtizedek súlyos pénzügyi válságainak.111

A változásokhoz hozzájárult a Supreme Court egydöntése is,112 amely egyszerre ismerte el a korporáci-ók (részvénytársaságok) természetes személyekkelegyenértékû (on par) jogalanyiságát, valamint a rész-vénytársaság és a részesedéssel bírók (részvényesek)identikus jellegét.

A vállalati vezetõk hatásrádiusza jelentõs megnõtt.113

Arra korábbi alapelvre építve, hogy hatalmuk nem köz-vetlenül a részvényesektõl ered, hanem az alapító statu-tumból, kihasználták a szabályozás lazulását. Már az

1920-as évek végére szabályozhatták az alaptõkén(stock) felül felhalmozott vagyonhoz fûzõdõ jogokat,ezek terhére részvényt bocsáthattak ki, ezekre opciótbiztosíthattak, és azt is meghatározhatták, hogy az el-lenértékbõl mekkora rész növeli az alaptõke (stock) ér-tékét, és mekkora a kibocsátói haszon, más néven ala-pítói profit (unearned surplus). A részvénypiac elsõdle-ges jelentõségûvé vált, és diktálni kezdte a cég döntése-it. „A pénzügy diadala az ipar(kodás) felett” (Triumphof finance over industry), ahogyan az egyik kutató fogal-mazott.114 A gyorsprofit szektor alapjait lerakták.

Jelentõs átalakuláson ment át a szûkebb gazdaságikörnyezet is. A részvénytulajdonlás mértéke jelentõ-sen megnõtt, annak egyidejû szétaprózódása mellett.Megjelentek a részvénykereskedõk a másodlagos pia-cokon, akik pusztán pénzügyi befektetõk voltak.115 Avállalkozások élére professzionális menedzserek ke-rültek, akik egyrészt monopolizálták a cégek irányítá-sát, másrészt hajlottak a részvényesek rövid távú érde-keinek a kielégítésére. Ez utóbbi hajlandóságot nagy-ban elõsegítette az a tény, hogy saját javadalmazásukjelentõs hányada is ehhez kapcsolódott, vagy közvet-lenül a számukra biztosított részvényopció révén(adott árfolyamon késõbbi részvényvásárlási jog, aholaz emelkedõ részvényárfolyam jelenti a haszon kizá-rólagos forrását), vagy a részvényárfolyamhoz kötöttpremizálási rendszer révén.

Az eredmény ismert. Soha nem látott méretû válla-lati csõdök, a rövid távú árfolyamváltozások érdeké-ben végrehajtott spekulációk, könyvelési szabályta-lanságok. Ezeket a mûveleteket eufemizálva kreatívkönyvelésnek nevezték el, ami pozitív konnotációkateredményez, hiszen ki ne szeretne kreatív lenni. A va-lóságban ezek a könyvelési trükkök jóval súlyosabbanminõsülnek, mintha egyszerûen okos emberek turpis-ságairól lenne szó. A könyvelési alapelvek, közülük isjelesül a valódiság és az óvatosság elvének a megsérté-se alapjaiban ingatja meg a számviteli rendet. Ez pe-dig, a magyar jog szerint is, bûncselekmény. A nagyvállalati bukásokat elõidézõ elkövetési magatartásokpersze más bûncselekményi tényállások minõsítésikövetelményeit is kimeríthetik, és ki is merítették.



116 Az egyik szerzõ találóan „short-termism” néven illeti a jelenséget. Vasudev: A case for retheorizing the business corporation, i. m. 958.117 A hatályos társasági törvény (2006. évi IV. törvény a gazdasági táûrsaságokról) 30. § (2) bekezdése, amely a vezetõ tisztségviselõk szá-

mára a társaság érdekeinek elsõdlegessége alapján történõ eljárást ír elõ, a mai magyar vállalkozási szektor jelentõs hányada számáranem is értelmezhetõ.

118 A nyugdíjasok biztonságát is szolgálná ez a lépés. „Pension funds are deeply involved in the market, and instability is even more seri-ous for senior citizens. The market is creating instability at an age when it is illequipped to handle it.” Vasudev: A case for retheo-rizing the business corporation, i. m. 959.

119 Itt a hatályos pénzügyi törvények jó kiindulópontot jelentenek.

III.A keletkezett hiátus és kitöltése:

a társadalmi felelõsséggel mûködõ társaság

1. A jelenlegi helyzet hátrányai

A bemutatott történelmi folyamatból kiderül, hogyaz üzleti, kereskedelmi tevékenységet folytató cégek,vállalkozások, korporációk eljutottak a par excellenceállami érdekek szolgálatától a részvényesek rövid távúérdekeinek markáns, akár a törvényesség és a törvény-telenség határmezsgyéjét a rossz irányban átlépõ ki-szolgálásáig. Ez világjelenséggé vált, és jelentõs káro-kat okoz. Ennek ellenére nem tûnik járható útnak avállalati mûködés szigorúbb jogi keretek közé szorítá-sa, a menedzserek hatalmának és jogköreinek meg-nyirbálása. A jelenlegi rendszer, mint láttuk, hosz-szabb történelmi fejlõdés nyomán alakult ki, és ennélfogva stabil alapokkal bír, továbbá jelentõs eredmé-nyeket ért el, emellett sok társadalmilag hasznos olda-la is fellelhetõ. Nem tûnik okos dolognak alapjaibantámadni vagy átalakítani ezt a kifejlõdött kolosszust.Valószínûleg nem is lehet, mert igen jelentõs érdekekfûzõdnek a fennmaradásához.

A legnagyobb gondot talán az jelenti, hogy a tág ér-telemben vett kockázatviselõk (stakeholders) számáratúlságosan tág lett az a gazdasági tér, amit a forprofitvállalkozások jogilag szabályozott formái betöltenek.A befektetõk (security interest holders, shareholders), a hi-telnyújtók (bondholders, debenture holders), az üzletipartnerek számára egy és ugyanazon jogi köntösbenjelennek meg a stabil, kiszámítható, hosszútávra ter-vezõ vállalkozások, és a rövid távú részvényesi, tagiérdekek foglyai.116 Az üzleti szervezetek mellettugyan fennmaradtak, és szépen fejlõdtek a nonprofitvállalkozások (charitable, eleemosynary corporations).Ezek azonban, az osztalékfizetési tilalom miatt, nemjelentenek alternatívát a befektetõknek, hitelfelvételiképességük és lehetõségük is általában korlátozott.Ezért a nonprofit és a forprofit szektor között, ezutóbbi eltávolodása, pontosabban az általa betöltöttgazdasági tér jelentõs kitágulása miatt, a befektetõk ésa hitelezõk szempontjából egy jogi ûr, hiátus keletke-zett. A gyakorlatban sok vállalkozás folytat megbízha-tó, hosszútávra tekintõ stratégián alapuló, az állami-közösségi érdekekkel harmonizáló, a nem spekulatívbefektetõknek és hitelezõknek adekvát gazdasági-pénzügyi tevékenységet. Jogilag azonban nem választ-

ja el õket éles határvonal a részvényesek rövid távú ér-dekeit kiszolgálóktól, így az átmeneti, szürke szféraigen jelentõs. Nincsen fogódzó az egyik, és nincsenkorlát a másik oldalon. A befektetõ és a hitelezõ sajátjogi-gazdasági elemzésére és tapasztalatára van utalva,míg a céget irányító menedzserek elõtt nincsenek aka-dályok, hogy akár a részvényesek javára, akár sajáthasznukra, rövid távú, spekulatív érdekeket kövesse-nek, vagy erre inspiráló környezetben azokat kezdjékel érvényesíteni.117

Ezért a jelenlegi mûködési kereteket lényegébenmeghagyva, jól járható és csekély kockázatot jelentõútnak bizonyulhat egy új operációs tér jogi kialakítá-sa. A profitorintált szektoron belül elkülönült jogi ke-retet kellene biztosítani azon vállalkozások számára,amelyek tudatosan vállalják a társadalmi és a nemspekulatív befektetõi érdekekkel jobban harmonizálótársasági formát. Ez lenne a társadalmi felelõsséggelmûködõ részvénytársaság (tfmrt), illetve a társadalmifelelõsséggel mûködõ korlátolt felelõsségû társaság(tfmkft). Ezek gazdasági létalapját egy sajátos quid proquo adná. A vállalt törvényi korlátokból fakadó pénz-ügyi-gazdasági hátrányokat kompenzálná a befekte-tõk biztonságából fakadó olcsóbb (bõségesebb) finan-szírozási forrás. A hosszútávra tervezõ, biztonságospénzelhelyezést igénylõ befektetõk (nyugdíjalapok,118

biztosítók, kockázatkerülõ magánbefektetõk) ideálisterepet találhatnának ebben a szektorban. Ami akonkrét szabályozást illeti, az elkülönült formánakbiztosítania kell a hosszú távú, megbízható mûködésszemélyi és vagyoni feltételrendszerét.

2. Az új társasági forma fõ jellemzõi

Az érdekegyensúly kialakítása végett a menedzse-rek és a részvényesek (tagok) körét szét kell választa-ni, a részvényesek (tagok) számára közvetlen, illetvenagyobb társaságok esetén közvetett, hatékony ellen-õrzési jogot kell adni a felügyelõ bizottság jogkörénekmegerõsítésével, a legfõbb szerv általi számonkéréskonkrét formáinak a kidolgozásával. A részvényesi(tagi) kört a pénzügyi szektor mintájára kell lehatárol-ni. Kizárólag átlátható tulajdonosi körrel rendelkezõjogalanyok lehetnek a társaság tagjai, illetve részvé-nyesei, amelyek nem akadályozzák a társaság mûkö-désének hatékony ellenõrzését.119

A menedzserek premizálási rendszerét de iure a hosz-szú távú vállalati stratégiai érdekekhez kell kötni. Leg-



120 A felmerülõ felelõsségi problémákat egységes biztosítási rendszerrel, a könyvvizsgálók kockázatközösségével lehetne enyhíteni.121 Ez utóbbi a tevékenységspecifikus vagyontárgyak és immateriális javak amortizációjának (járulékosan a készletek értékvesztésének)

minél pontosabb megbecsüléséhez elengedhetetlenül szükséges. Mellékesen jegyzem meg, hogy az angol nyelvû pénzügyi szakiroda-lom az „amortization” kifejezést ma már szinte kizárólagosan az immateriális javak értékcsökkenésére használja. (A kölcsönösszegrészletekben való csökkentése a fogalom másik, ma már kevésbé használt jelentése). A materiális javak értékcsökkenésére a „depreci-ation” a klasszikus fogalom.

alább két vezetõ tisztségviselõnek kell irányítania a cé-get, akiknek egymástól függetlennek kell lenniük, ésegyüttes aláírási joggal, egyetemleges felelõsséggelgyakorolniuk jogaikat. Megfontolandó, a bizalmi elvmélyreható megsértése miatt, a vezetõ tisztségviselõkelkülönített büntetõjogi felelõsségének a megállapítá-sa is. Ennek alátámasztására három, illetve ötéventekötelezõ adóhatósági, esetleg számvevõszéki vizsgála-tot írna elõ a törvény. A számvevõszéki ellenõrzés le-hetõsége kézzel foghatóan mutatná a társaság közvet-len társadalmi felelõsségét, mintegy visszanyúlva az el-különült jogalanyiság eredeti céljához és értelméhez.

A társaságnak minden esetben önálló, minden másérdekelttõl független székhellyel kell rendelkeznie. Aszékhelynek meg kell egyeznie az ügyintézés és a köz-ponti irányítás helyével, és egyben a központi üzletiérdekeltség (COMI – central of main interest) területénkell lennie. A társaság összes iratanyagát mindenkor aszékhelyen kell tartania. Az iratanyag integritásáért,rendelkezésre állásáért, sérthetetlenségéért a vezetõtisztségviselõk közvetlenül és korlátlanul felelnek. Ezutóbbi kötelezettség ma már jelentõs mértékben szá-mítástechnikai feladatok megoldását igényli. Mindeza társaság gyors, hatékony, teljeskörû és megbízhatókülsõ-belsõ ellenõrzésének a feltétele.

Ki kell terjeszteni és meg kell erõsíteni a könyvvizs-gáló függetlenségét. Ehhez szakítani kell azzal a gya-korlattal, hogy a könyvvizsgálót a cég alkalmazza ésfizeti. Ezeknek a cégeknek valóban független, ezen cé-gek által egy kifejezetten erre a célra létrehozott alap-ba befizetett pénzbõl finanszírozott könyvvizsgálat-nak kell alávetni magukat. Többletköltséggel ez nemjár, a cégek az alapba csak annyit fizetnek, amennyit akönyvvizsgálónak piaci körülmények között amúgy iskifizetnének. A kijelölési panelbe kvalifikált könyv-vizsgálók közül véletlenszerûen választanák ki azadott cég könyvvizsgálatát három usque öt évig végzõszakembert. Ez a könyvvizsgálók esélyegyenlõségét isjelentõsen növelné.120

A vagyoni területen szükséges a relatíve magas jegy-zett tõke elõírása. A vagyoni hozzájárulás kizárólagpénzben nyújtható, és a teljes összeg a cégbejegyzéselõtt teljesítendõ. A vezetõ tisztségviselõk közvetle-nül, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azért,hogy a cég ténylegesen rendelkezésre álló vagyona, pi-aci értéken számolva, nem csökken a jegyzett tõke alá.Ez alól a felelõsség alól csak akkor mentesülnek, ha avagyoncsökkenésrõl a (negyed)éves zárást követõenhaladéktalanul tájékoztatják a részesedéssel bírókat,azaz a befektetõket.

A törvény által megadott összeghatárt elérõ vagyon-tárgyakat évente a könyvvizsgálónak és az adott terü-leten szakembernek számító független szakértõnek felkell értékelnie.121 A független szakértõ kiválasztásá-ért, megfelelõ utasításokkal való ellátásáért, ellenõrzé-séért a könyvvizsgáló felel. Kettejük egymás közöttiviszonyára az új Ptk. megbízási szerzõdésre vonatko-zó szabályai megfelelõnek tûnnek.

A felelõsséggel gazdálkodó háztartáshoz hasonlóan,az eredménytartalékból osztalék nem fizethetõ, azeredménytartalék kizárólag a váratlan piaci nehézsé-gek okozta veszteség esetére, a jegyzett tõke esetlegescsökkentésének elkerülésére szolgál. A biztonság és ahosszú távú érdekek követése miatt az osztalékelõlegredundáns, ha úgy tetszik felesleges, így nem fizethe-tõ. A törvénynek kötelezõ tartalékképzést kell elõír-nia az általános piaci kockázatra is. A tartalékot kész-pénzben, vagy biztonságos értékpapírban kell tartani.Ez utóbbiak közé tartoznának a társadalmi felelõsség-gel mûködõ társaságok részvényei és kötvényei is. Ígyez a szektor képes lenne önmagában is egy alacsonykitettségû, így alacsony költségû kockázati pool kiala-kítására. A szabályozás más területein is érdemes ezentársaságok értékpapírjait az alacsony kockázatú papí-rokkal jogilag egy kalap alá venni.

Az így felálló cég talán képes lenne betölteni azt aszabályozási ûrt, ami a kifejezetten nonprofit társasá-gok és a gyorsprofit társaságok között kialakult.


Rendeljemeg aJogtudományiKözlöny2013-esévfolyamát!Ára: 17 700,-Ft

Egyetemi hallgatóknakkülön kedvezmények

Érdeklôdjöna Kiadónál!

Kiadja a Logod Bt., 1012 Budapest, Logodi u. 49.Telefon: 214–2453, e-mail: [email protected]

www.logod.hu


SZILOVICS: AZ EGYÉNI ÉS TÁRSADALMI ADÓJOG-KÖVETÉS JELLEGZETESSÉGEI 135

1 Sajó András: Jogkövetés és társadalmi magatartás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 79.2 Kulcsár Kálmán: Jogszociológia. Budapest, Kulturtrade, 1997. 262.3 Kulcsár: i. m. 263.4 Moór Gyula: Jogfilozófia. Budapest, Püski Kiadó, 1994. 230.5 Földes Gábor: Az adójog határai. Kandidátusi értekezés, kézirat. Budapest, 1988. 195.

I.Az adójogi jogkövetés jellegzetességei

A jogkövetést – Sajó András nyomán – a jogrend-szer és a társadalom viszonyában ragadhatjuk meg,amelynek lényege nem az individuumhoz, hanem atársadalom egészének mûködéséhez kapcsolható. „Ajogkövetés társadalmi állapot, amelynek kialakításá-ban a jognak is szerepe van.”1 Ebben a viszonyrend-szerben a jog közvetetten befolyásolja a cselekvést.Meg kell azonban különböztetni ehhez képest azt amagatartást, amelynek kialakításában a jogi normaközponti motívumként szerepel. Ezt jogszabályköve-tõ magatartásnak nevezhetjük. A jogkövetésnek, minttársadalmi attitûdnek a kialakulásában a jog csak az„egyik” tényezõ lehet a politikai – morális – gazdasá-gi – szociológiai hatások mellett. Kulcsár Kálmán ezta folyamatot szocializációnak nevezi, és rámutat arra,hogy a modern társadalomban élõ ember létfeltételei

a cselekvésmódok automatizálódását eredményezik.2Ennek következtében a mûködõ joganyag a társada-lomban sem képes egységesen hatni. A hosszú törté-neti múltat megélt, a társadalmi értékítélettel egybe-vágó jogi normák hatása nagyobb az emberi magatar-tásokra, mint az egyéni – társadalmi érdekeket közve-tetten megfogalmazó jogszabályoké.3 A büntetõjogvagy a polgári jog egyes normái egybeesnek az egyé-nek belsõ erkölcsi normáival, néhány szabály, mint azemberi élet és a vagyon védelme évszázadok óta pár-huzamos lehet a közösség értékítéletével. E megálla-pítást erõsítheti Moór összegzése. A büntetõ törvény-könyv bûncselekményeinek a tényállásában és a hoz-zájuk fûzõdõ büntetési szankciókban a törvényhozóerkölcsi értékelése és rosszallása nyilvánul meg. A jogés az erkölcs közötti összefüggés sehol sem olyan szo-ros, mint a büntetõjog területén.4 Földes Gábor ezt amegközelítést árnyalta azzal, hogy véleménye szerint„az adójog a jogkövetés (jogtudat) szempontjábóljogiasabb, mint a jogrendszer más területei.”5 Ebben

TANULMÁNY

Az egyéni és társadalmi adójog-követés jellegzetességei

Szilovics Csaba egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem (Pécs)

A társadalom jogkövetési hajlandóságának és e hajlandóság pénzügyi jogi érvényesülésének vizsgálataösszetett feladat, melynek kutatása régóta foglalkoztatja a külföldi és a hazai tudósokat. A témakör jogielemzését nehezíti, hogy nem egy konstans és egynemû, hanem egy gyakran változó jelenségrõl beszé-lünk, amelynek vizsgálata során a szûken vett jogászi módszerek mellett alkalmazni kell a szociológiai,statisztikai és pszichológiai megközelítési módokat is. A nyugati szakirodalom a múlt század végén fordulta jogkövetés vizsgálata felé, amikor felismerték, hogy a jogtudomány kiemelkedõ fontosságú területe azoptimális adórendszer kialakítása és ennek részeként olyan jogszabályok megalkotása, amelyek lehetõvéteszik az adóalanyok önkéntes jogkövetését. A kutatások legérdekesebb kérdése, hogy a jogalkalmazás so-rán meghatározott közpénzügyi magatartás, hogyan és milyen módon, milyen okokból valósul meg, illet-ve, miért nem valósul meg. Továbbá vizsgálatra érdemes, hogy vannak-e lényeges különbségek adózói ré-tegek és csoportok között, és ha vannak ilyenek, annak mi a magyarázata. Ezen kérdések megválaszolásahozzájárulhat az optimális és igazságos jog-, illetve adórendszer kialakításához.



6 Földes Gábor: Pénzügyi Jog I. Budapest, KJK, 1997. 125.7 Földes: Az adójog határai. i. m. 160-165.8 Lewis, A; The Psichology of taxation Oxford. 1982.9 Bracewell–Millnes B.: Tax Avoydance and Evasion London, 1978. 18–21.10 Howe E, G: Tax Law Simplifitacion In the United Kingdom. Further Key Issues In tax Reform Editor (Sandford) 1998. 88.11 Kinsey and Smith: „Understanding Taxpaying Behavior” In: Law and Society Review 21 1987. 639–663.12 Allingham and Sandmo A.: Income Tax Evasion. In: Journal of Public Economics vol 1. 1972. 323–338.13 Nagy Imre Zoltán: Adócsalás és adónyomozás. Pénzügyi Szemle, 1992/1. sz. 12–13.14 Skinner and Slemrod: Efficiency Issues of Tax Evasion In: National Tax Journal vol. XXXVIII. 1985. 345–347.

az esetben a jogkövetõk magatartásukban a „jogi ob-jektiváció normatív tartalmával” tisztában vannak, ésarra reagálva cselekszenek.

Az adójogi normákat e szempontból vizsgálva meg-fogalmazható, hogy ezek társadalmi beépülésénekideje általában rövidebb, mivel születésük a modernpolgári államok születéséhez köthetõ. Nem találha-tunk letisztult évszázados jogkövetési gyakorlatot,amelyben a jogi és az erkölcsi parancs együttélése fel-erõsítené hatékonyságukat. Az adójogi normákkal va-ló önkéntes azonosulást nehezítette, hogy alkalmazá-sukat a kényszer szülte, hiszen az adózás csak kivéte-lesen lehetett önkéntes. Másik jellegzetessége e nor-macsoportnak, hogy mûködését a változékonyság jel-lemzi. Fontos az is, hogy magas, és arányait tekintvebõvülõ az adójogban a technikai jellegû – tehát pusz-tán eljárási, számítási utasításokat megfogalmazott –normák szerepe,6 amely megnehezíti az alapvetõengazdasági redisztribúciós adójoggal való azonosulást.További specifikuma e jogterületnek, hogy az adójogaktív, tudatos és folyamatosan változó pontosan meg-határozott magatartás szigorúan körülírt módon valógyakorlását írja elõ.7 Ez azt jelentheti, hogy az adó-alanynak részletes szabályoknak kell eleget tennie.Ezzel egy idõben érzékelhetõ egy olyan nemzetköziadójogi tendencia, amelyben az adóalany szerepe azönbevallás kiterjesztésével növekszik. Ez azt eredmé-nyezheti, hogy az adózási folyamatban szükségszerû-en létezõ döntési kényszerek miatt felértékelõdik azegyén és a vállalkozások jogkövetési hajlandósága, hi-szen ennek teljes hiányában csak az állami kényszerbizonytalan eredményû eszköze maradna.

A Nemzetközi Pénzügyi Dokumentációs Hivatal(IBFD) 1992-ben így definiálta az adókötelezettségpontos teljesítését: „Az a mérték, amelynek megfele-lõen az adófizetõk törvényi kötelezettségük alapjánbevallják jövedelmüket a jövedelmi adó, forgalmiadók stb. megállapítása céljából és a megfelelõ idõbenés módon befizetik a kötelezõ adómennyiséget.” En-nek megvalósulását azonban sok tényezõ befolyásol-hatja. Ezeket a tényezõket sokan és sokféleképpen ha-tározták meg és csoportosították.

Lewis 1982-ben kidolgozta az adójogi teljesítéspszichológiai modelljét,8 amelyben négy fõ tényezõtazonosított. Az elsõ az adóhatóságok elrettentõ hatá-sa, beleértve a felderítés és a lebukás esélyeit, valaminta várható szankció nagyságát és szigorúságát. A máso-dik csoportba a gazdasági tényezõket említi, amelyekaz adópolitikát és az adózók viselkedését egyaránt be-

folyásolják (infláció, fogyasztási szint, közvetett adókaránya), harmadikként a kormányzat politikai szere-pét említi abból a szempontból, hogy milyen a politi-kusok társadalmi megítélése, mennyire hatékony, eti-kus és ellenõrizhetõ a közpénzek kezelése. A negyedikkategóriába az adózók viselkedésének egyéb összetettelemeit sorolta; az adózó rendszer igazságosságánakérzete, kollektivizmus – individualizmus aránya, adó-csalás társadalmi megítélése, társadalmi-gazdasági jó-lét, réteg-csoport viszonyok. Lewis nem tartotta meg-határozónak az adóterhelés nagyságát a GDP/adóará-nyait, az adójogszabályok egyszerûségét. Ezzel szem-ben épp az utóbb említett tényezõk fontosságát hang-súlyozta Bracewell- Millnes9 és Geoffry Howe.10

Kinsey és Smith11 hasonlóképpen pszichológiaiszempontból közelített a jogkövetéshez, a nem teljesí-tés hatékony korlátjaként három tényezõt nevesített: atörvényi szankció észlelt esélyét, a mikrokörnyezet el-ítélését, és a nem teljesítéshez kapcsolódó személyes er-kölcsi érzést. Véleményük szerint ezek nem csupán azegyén viselkedését, a szélsõséges elutasítást vagy azono-sulását, hanem a teljesítés mértékét is befolyásolják.

A vizsgált problémát gazdaságossági megközelítés-ben elemezte Allingham és Sandmo 1972-ben. Véle-ményük szerint az egyén a jövedelemhasznosság ma-ximálására törekszik. Cselekedeteit, a tényleges jöve-delmének nagysága, az alkalmazott adókulcsok, a fel-derítés valószínûsége mellett, a büntetés mértékebefolyásolhatja.12 E modell hátránya, hogy teljesenamorális, a kockázat iránt közömbös, csak a megtaka-rítás nagyságára koncentrál.

A magyar Nagy Imre Zoltán némileg eltérõen fogal-maz, amikor megállapítja, hogy a jövedelem eltitkolásmértéke és a felfedezés valószínûsége negatív kapcso-latban áll. A felfedezés valószínûségét és a büntetésmértékének hatását szerinte túlbecsülik az adóalany-ok. A büntetés mértéke szerinte nem visszatartó hatá-sú, mert a legképzetlenebb adófizetõk saját cselekede-teik következményeivel nem számolnak. Az adó-kulcsok és a jövedelem nagyságának adócsalást növe-lõ hatásával azonban egyetért. Hozzáteszi, hogy azinfláció adójogi indexálásának elmaradása szintén ne-gatívan hat a jogkövetési hajlandóságra.13

Carragata új-zélandi kutató a legfontosabb tényezõkközött sorolja fel az adóterhelést; és a kemény, de fairbüntetési és adózási követelményrendszert. Skinnerés Slemrod 1985-ös munkájukban a jogkövetést befo-lyásoló elrettentõ és elkerülhetetlen büntetések sú-lyosságának szerepét hangsúlyozták.14



15 Carragata J: The Economic and Compliance Conseqvences of Taxation. Melbourne, 1998.16 Cowell F. A: Cheating the Government the Economics of Evasion. Cambridge M. I. T., 1990. 17 Kaplan and Reckers: 1985 Idézi Cowel: i. m.18 Song and Yarbrough: 1978 Idézi Cowel: i. m.19 Seffrin S, N, and Triest, R. K: Can Brute Deterrence Backfire? Why People … 195–196. 20 Becker G: Crime and Punishment: An Economic Approach. In: Journal of Political Economy vol 76. no. 2. 1968. 169–217. 21 Alm and McClelland and Schultze: Why do People Pay Taxes Law and Society 1989 311–313.22 Tax Planning, Tax Avoidance and Tax Evasion 1983. Asian-Pacific Tax Conference Singapore23 Tax Planning, Tax Avoidance and Tax Evasion 1983. Asian-Pacific Tax Conference Singapore 8.24 Illersic, A, R: The Economics of Avoidance/Evasion Tax Avoision The Institute of Economic Affairs 1979. 32–36.

Napjainkban hangsúlyosabb szerepet kap, hogy azadózó gazdasági egyensúlyt érezzen a szolgáltatás ésaz egyéni adószolgáltatás között. Fontos, hogy „a köz-ponti kifizetések tényleges értéket képviseljenek azadózók számára.”15 A teljesítés ösztönzésében kulcs-szerepet játszik szerinte az adózás tudományos vizsgá-lata, amely egyfelõl az adófizetõk szegmentálását – ré-teg és csoport sajátosságok felismerését – és az adóel-lenõrzés módszereinek tudományos szempontokraépülõ változtatását jelenti. Másfelõl a tudományosvizsgálat célja lehet, hogy a társadalom számára be-mutassa, hogyan nõ vagy csökken az adófizetési haj-lam a kormányzati intézkedések következtében, éshogy feltárja az adózási folyamatokat.

A kutatók egy másik jelentõs csoportja a jogkövetésmorális megalapozottságát vizsgálta. Cowell 1990-esmagatartási kísérletei azt mutatták, hogy az egyén vé-leménye az adórendszerrõl alig befolyásolja a jogköve-tést és arról számolt be, hogy az adórendszerben azegyén által felismert igazságtalanságok nincsenek ösz-szefüggésben a fizetési kötelezettség teljesítésével.16

Kaplan és Reckers véleménye szerint az adófizetésimorál fontosabb, mint a vélt igazságtalanságok.17

Song és Yarbrough 1978-ban kimutatták, hogy a má-sok becsületességérõl kialakult véleménye közvetle-nül kihat az egyén saját adómoráljára.18

Scheffrin és Triest szerint a tárgyra vonatkozó vizs-gálatok azt tükrözik, hogy az adórendszer igazságos-ságáról kialakult vélemény, a mások becsületességérõlalkotott kép és a kormány szankcióinak ismerete va-lószínûleg befolyásolják a jogkövetõ magatartást.19

Szélsõséges megközelítést jelent Becker 1968-as„bûnügyi” vagy „játék-lottó” elmélete. Ennek lényegeszerint a személy megbecsüli a várható hasznokat ésköltségeket, valamint a lehetséges magatartásokat, abüntetendõ cselekményeket is beleértve. Ezek közülválaszt az alapján, hogy melyik biztosítja számára alegnagyobb hasznot. A haszon az adócsalással megta-karított összegbõl származik, és függ a pénzmennyi-ség szubjektív értékétõl. Aki számára nagyobb a pénzértéke, annak az adócsalási hajlandósága is nõ. Azadócsalás költségeit viszont a lebukás valószínûségehatározza meg – amit azonban nehéz felmérni – ezértaz adófizetõ döntése a lottó játékhoz hasonlít. Termé-szetesen minél nagyobb a várható nyeremény és aveszteség, a felderítés aránya pedig kisebb, annál job-ban nõ az adócsalási hajlandóság.20

A jogkövetés vizsgálata szempontjából jelentõs gon-

dolatot fogalmazott meg Alm, Jackson és McKee,akik 1991-es kísérletsorozattal bizonyították, hogy azemberek meghatároznak egy adózási stratégiát és éle-tük során azt ismétlik.21 Tehát nagyon fontos, hogyezt az eredeti stratégiát milyen tapasztalatok alapjándolgozzák ki és tudnak-e rajta változtatni, külsõ hatá-sok eredményeként.

II.Az adózói rétegek és csoportok

szerepe a jogkövetés alakulásában

Az 1983-as „Asian-Pacific Tax Conference” összeg-zõ tanulmánya áttekintette az adómegtagadás növeke-désének okait. Megállapította, hogy e problémáhozindokolt lenne egy strukturált megkülönböztetést al-kalmazni. Úgy vélték, hogy jelentõs különbségek fe-dezhetõk fel, szektoriálisan (mezõgazdaság, ipar, érté-kesítés) a termelési szervezetek között (kiskereske-dõk, multinacionális cégek) és a gazdaság más szerep-lõi (alkalmazottak, vállalkozók, tõketulajdonosok) kö-zött a jogkövetési jellegzetességek szerint.22 Úgy vé-lik, hogy a termelõ egységek szétaprózódása, tehát akis vállalkozások az adókijátszást felvirágoztatják.„Azokban az országokban, ahol nemzetközi nagyvál-lalatok szerepe jelentõs, azt tapasztalják, hogy emiattcsökken az adókijátszási kedv. Azon országokban,ahol a gazdasági aktivitás a kis boltokra épül és sok azegyéni résztvevõ, a tapasztalatok szerint sok az adó-csalás is.”23 Illersic hasonló módon, az adócsalók cso-portjainak viselkedését tanulmányozta, és ezeket há-rom fõ csoportba sorolta jellegzetességeik alapján.

Elkülönítette a magánvállalkozókat, a munkavállaló-kat, akik részben vagy egészben feketén dolgoznak, és amunkanélkülieket, akik teljesen illegálisan végeznek jö-vedelemszerzõ tevékenységet. Becslése alapján a ma-gánvállalkozók mindegyike legalább 1000 fonttal rövi-dítette meg az angol kincstárat a ’70-es évek végén éscsupán a valós jövedelmük 2/3-át tárták fel, vallották be.Az alkalmazottakkal kapcsolatban megállapítja, hogy amásodik – vagy rész – foglalkozásuk jelentõs részét fe-ketén, adózatlanul realizálják. Ennek nominális mérté-két Dr. Jeremy Alden 1979-ben 2000 millió fontra be-csülte. Hasonló problémát tártak fel a munkanélküliek-nél, akik kis pénzért munkát végeztek. Ennek a nagysá-gát 1.300 millió font adózatlan pénztömegre becsülik.24



25 Qureshi, N, M: Devices Used to evade of avoid taxes and Possible Solutions to the Problem-Pakistan experience IFA . 5–8.26 Ishi, H: Japan National Reporter Cahiers de droit fiscal international Venice.27 Ossowska: Erkölcs szociológia. Kossuth 1993. 59. 28 Geiger, T: Über Moral und Recht. Streitgespräch mit Uppsala Berlin, 1979 . 169.29 Ossowska: i. m. 63–64.30 Moriarty, Sean: Tax Compliance Further Kay… 144–150.31 Lantino D, J: Individual Behavior and Tax Consciousness: the Antropological Approach Congress of CIAT 131.32 Beron and Tauchen and Witte: The Effect of Audits on Socioeconomic Variables on Compliance. Why People… 70–73.33 Jackson and Milliron: Tax Compliance Research, Findings Problems and Prospects Journal of Accounting Licerature 5. 1986 125–126.34 Carroll: How Taxpayers Think about Their Taxes: Frames and Values35 Nagy Imre Zoltán: A feketegazdaság adópszichológiai szempontjai. INFO Társadalomtudomány 33. évf. 1995. 43. 36 Nagy Imre Zoltán: A feketegazdaság adópszichológiai szempontjai. i. m. 43.

Ez a jelenség nem kötõdik azonban sem földrajzi,sem gazdasági elõfeltételekhez. A pakisztáni W. M.Qureshi az ázsiai országokat vizsgálva azonosította aleggyakoribb adókikerülõ ügyleteket, és az ehhez kap-csolódó társadalmi csoportok szerepét is. Fõ problé-mát az adóhatóságok felkészületlenségében, és a kész-pénzforgalom magas arányában látja.25 A legjelentõ-sebb adókijátszási terület – véleménye szerint – azázsiai vállalatok nemzetközi kapcsolatain alapul. Ál-talános gyakorlatként alkalmazzák, az importált ter-mékek túl – és alulszámlázását, az adóparadicsomokkihasználását és a fiktív levonásokat. A gazdasági ha-talomnak számító Japánban a problémák mások. Alegfontosabb negatívum az adórendszer igazságtalanteherelosztása – mutat rá Ishi professzor, amely a bér-bõl és fizetésbõl élõket sújtja.26

A gyakorlati kutatások eredményeit az elmélet isalátámasztja, és megerõsíti azoknak a társadalmon be-lül jól elhatárolható csoportoknak a létezését, ame-lyeknek sajátos adózási érdekei és jogkövetési jelleg-zetességei lehetnek. Ez a mikrokörnyezet esetenkéntdöntõ fontosságú lehet az adózással kapcsolatban ho-zott döntéseknél. A szociológus Ossowska szerint„evidencia, hogy egy társadalmon belül, erkölcseibenegymástól elütõ csoportok létezhetnek.”27 Geiger abüntetõjogi jogkövetést vizsgálva felhívja a figyelmetarra: „morális értékekben a társadalmon belül megle-hetõs egység uralkodik, de amíg az egyes társadalmicsoportokon belül jelentõs az egység, addig a csopor-tok között nagyok a szakadékok.”28 Az adózás szem-pontjából fontos Durkheim gondolata, miszerint léte-zik a szakmai-foglalkozási erkölcs, ahol minden szak-mának megvan a becsülete.29 E gondolat megalapozzaaz adózásban létezõ privilégiumok, kedvezményekrendszereinek kiépülését, amelyek fenntarthatják azadóteher igazságtalanságát, és markáns adózói csopor-tokat teremtenek. Ennek adóigazgatási következmé-nyét Sean Morierty egy tanulmányában úgy fogal-mazta meg: „hogy az általános adófizetõi bázist a ha-tékony kezelés érdekében, és az érzékelhetõ jellegze-tességek miatt fel kell osztani kezelhetõ csoportokra,szegmensekre. A nagy szegmentációk szükségességétfelismerték Ausztráliában, Kanadában és Új-Zélan-don.30

A kialakuló adózói csoportokra vonatkozóanLantino az USA adóhivatalának egyik vezetõje meg-

állapította, hogy itt elkülönült adózási szubkultúrák-ról van szó. „Erre pedig az adóhivatalnak az egyénie-sítés követelményének megfelelõen tekintettel kelllennie és be kell számítania, e kulturális befolyáso-kat.”31 Éppen ezért kezdtek fokozott figyelmet fordí-tani az adózó mikrokörnyezetére földrajzi, kulturális,jövedelmi, nemi, esetleg antropológiai jellegzetessé-gekre. Lantino úgy véli, hogy inkább szociológiaipszichológiai tényezõk alapján jönnek létre a csopor-tok, mint antropológiai tények alapján. „Az USA-nbelül – összegzi a kutatások tapasztalatait – az adózá-si fegyelmet illetõen nincs jelentõsége a nemzeti szár-mazásnak, fajuk, kulturális szokásoknak, és vallási ta-buknak.”

Ezzel némileg szemben áll a Beron, Tauchen, Wittekutatócsoport összegzõ tanulmánya, amelyet a sajátkutatásaik alapján szerkesztettek. Erre alapozva meg-állapítják, „a fehérek jogkövetõbbek, mint bármelymás faji csoport, de nem minden jövedelmi osztály-ban. Nincs ugyan erõs faji jellegzetesség a jogkövetésterén, de a fehéreknél érzékelhetõ, hogy pontosabbaka jövedelembevallásaik terén.”32

A kevés kutatásra alapozva megfogalmazható, hogynem állapítható meg jelentõs kapcsolat származási, et-nikai alapon. Sokkal jelentõsebb összefüggés mutat-ható ki a tevékenységi kör, a jövedelem nagyság, amûveltségi szint és a jogkövetési hajlandóság között.

Jackson és Milliron 1986-os tanulmányukban leír-ják, hogy a mûveltebb ember kevésbé jogkövetõ, mi-vel jobban megérti az adólevonási elkerülésilehetõségeket.33 Ezt némileg alátámasztják Caroll ku-tatásai is, aki szerint a magasabb mûveltségûek igé-nyesebben és pontosabban teljesítik adókötelességei-ket. De ez egyszersmind az adókikerülési technikákismeretét is jelenti.34 Ezt erõsíti meg Nagy Imre Zol-tán, aki egyetért azzal, hogy az alacsonyabb képzettsé-gû adóalanyok pontatlanabbak, kevésbé ismerik a jog-szabályokat és a lehetséges következményeket. Az õesetükben a szigorúbb adóhatósági fellépés elrettentõlehet.35 Az alapkérdésre vonatkozóan Nagy Imre Zol-tán megállapítja: „nem sikerült statisztikailag érzé-kelhetõ kapcsolatot kimutatni, egyes társadalmi cso-portok (egyedülállók, családosok, nõk, kisjövedelmû-ek) és a jövedelemeltitkolás között.”36

Wallschutzky empirikus kutatásai során azt tapasz-talta, hogy az egyetemet végzettek 40 %-a értett egyet



37 Wallschutzky, I, G: Taxpayer Attitüdes to Tax Avoidance and Evasion Australian Tax Foundation Melburne 1985. 15–21.38 Ishi: i. m. 3.39 Slemrod, I: Complexity, Compliance Costs and Tax Evasion Chapter 5.1989.40 Slemrod: i. m.41 Vogel: Taxation and Public Opinion in Sweden. National Tax Journal 27. 1974.42 Agapitos and Mavraganis: Tax Evasion: The Case of Greece Bulletin of IBFD XII 1995. 4.43 Roche: Individual Behavior and tax Consciousness: Introduction and Psychological approach 120.44 Takács György: Pénzügyi büntetõjog kifejlõdése. Pénzügyi büntettek és szabálysértések, KJK, 1970. 371. 45 Wallschutzky: i. m. 13–14.46 Semlyén A.–Szántó Z.–Tóth I. J.: Adócsalás és adóigazgatás. Budapest, TÁRKI, 2001. 70–71.

az adófizetés elkerülésével, míg a másik kontroll cso-portba lévõknél ez az arány 10-28 % között mozgott.Ez alaposan meglepte a kutatót, aki „más tanulmá-nyok miatt pozitív korrelációt várt az iskolázottság ésaz adózási etika között.37

Az eddig leírt összefüggésektõl lényegesen eltérõjogkövetési hajlandóság figyelhetõ meg a vállalkozá-sok, vállalkozók és az alkalmazottak attitûdje között.Tanulmányok sokasága bizonyítja, hogy nemzettõlfüggetlenül szakadéknyi különbség húzódik meg ekét társadalmi réteg között.

A japán Ishi professzor megállapítja, hogy a bérbõl ésfizetésbõl élõk között elterjedt az a nézet, miszerint ajövedelemadó megállapításánál különbségek vannak azalapján, hogy ki milyen adófizetõi csoporthoz tartozik.Mivel az alkalmazottaknak mindig a munkáltató általlevont adóelõleg szerint kell adózniuk, a jövedelmeikcsaknem teljes egészében ismertek az adóhatóság elõtt.Az egyéni vállalkozók, akik önbevallók, nem a teljesbevételeik után adóznak, és könnyen kikerülhetik atörvényeket. Becslések alapján az adóhivatal a vállalko-zók jövedelmeinek 40-60%-át ismeri meg. Az adózásezen alapvetõ igazságtalanságára külön betûszót hasz-nálnak; ez a „Ku-so-you”. A japán adópolitika beval-lott célja ennek az igazságtalanságnak a mérséklése.38

Az alkalmazottak magasabb jogkövetése, nemzetek-tõl és gazdasági helyzettõl független általános jelen-ség. Egy az USA-ban 1983-ban készített IRS jelentéskimutatta, hogy az adócsalásból származó hiány a bér-bõl és fizetésbõl élõk esetében 5%, a tõkejövedelmekesetén 14%, míg a kisebb vállalkozások és üzletek hi-ánya 53%-os volt.39 Slemrod ebbõl arra következtet,„hogy van összefüggés az adócsalás lehetõsége és azadócsalási hajlandóság között.”40 Vogel 1974-ben asvéd adórendszert és adózói magatartás vizsgálvamegállapította, hogy a svéd munkásosztály erõsebbentámogatja az adórendszert, mert egyetért a kormánypolitikájával, és élvezi az ellenszolgáltatást. „E nagy-mértékû politikai akarat a korrekt teljesítés felé irá-nyítja e réteg adófizetési viselkedését.”41 A görögAgapitos és Mavraganis megerõsíti, hogy léteznekfoglalkozáshoz kapcsolódó adózási jellegzetességek.Megfigyelhetõ a közalkalmazottakra kivetett adóter-hek növekedése. Ugyanakkor nem itt, hanem a nemközalkalmazottak között emelkedik az adócsalásokszáma. 1990-ben a feltárt adóhiány elemzésénél meg-állapítható, hogy a közalkalmazottak a foglalkoztatot-tak összes jövedelmének 75%-át fizették és az adócsa-

lás alig volt megfigyelhetõ, addig a nem közalkalma-zottaknál, akik a jövedelem 30 %-át sem fizették, azadócsalások nagy részére koncentrálódott.42 Azt, hogyitt egy speciális foglalkozáshoz kapcsolódó adózásijellegzetességrõl van szó, bizonyítja, hogy a tanul-mány leírja, hogy ha ugyanezek a közalkalmazottak,ha másodállásban dolgoznak, a jogkövetési szintjükradikálisan leromlik.

Roche említ egy francia példát, amikor az 1950-esévekben a kisvállalkozások, kisiparosok növekvõ adó-terhelés ellen egységesen léptek fel, az úgynevezett„poujadisn”-et adóellenállást szervezve.43 Ez megmu-tatta, hogy az adózás és az adózási helyzet is reális cso-portképzõ erõ lehet.

Összegzésként a foglalkoztatás szerepével kapcso-latban leírtakat elgondolkodtató Takács György egyDuvertgertõl kölcsönzött gondolata. „Az a körülmény– írja Duvergert -, hogy Franciaországban a szolgálativiszonyban állók nem követnek el adócsalást, nem any-nyit jelent, hogy erkölcsösebbek, hanem csak annyit,hogy ezek adóját a munkáltató vonja le, és így nincsalkalmuk az eltitkolásra.”44 A levonható következte-tések egyike, ami foglalkoztatottságon alapuló besoro-lásból megállapítható, hogy ha valakinek lehetõségenyílik az adócsalásra, sokkal valószínûbb, hogy nemcsak egyetért az efféle magatartással, hanem õ maga isígy jár el. „Másként fogalmazva a vállalkozók és amunkáltatók nem csak sokkal inkább elfogadhatónaktartják az adófizetés elkerülését, az adócsalást, hanemnagyobb valószínûséggel meg is teszik. Tulajdonkép-pen épp azért tartják elfogadhatónak, mert maguk isígy járnak el. Az emberek mindig igyekeznek raciona-lizálni a magatartásukat.”45

Az eddig leírtakkal némileg ellentétesen a magyaradóalanyok utólagos ellenõrzéseinek tapasztalatait ösz-szegezve Semlyén, Szántó és Tóth megállapították,hogy „a legnagyobb létszámú, illetve súlyú adóalanyicsoportok (egyéni vállalkozók, magánszemélyek, jogiszemélyiség nélküli gazdasági szervezetek) részesedé-se a feltárt adókülönbözetbõl meglehetõsen csekély.Ezen az olyan kampányok sem változtatnak érdem-ben (sem az adott évben, sem késleltetve) mint azegyéni vállalkozók és magánszemélyek iránti kitünte-tett figyelem 1996-ban. A jogi személyiségû gazdaságiszervezetek részesedése az adókülönbözetbõl 1991 és1994 között 80% körül ingadozott, miközben az adó-alanyok között ez a kör szám szerint relatíve kicsi,10% alatti súlyt képvisel.”46 A szerzõk felteszik azt a



47 Carragata: i. m. 164.48 Wallschutzky, I, G: Taxpayer Attitüdes to Tax Avoidance and Evasion Australian Tax Foundation Melburne, 1985. valamint

Wallschutzky, I, G: 1991 Reforming a Tax System to Reduce Opportunities for Tax Evasion IBFD Bulletin 167–168. 49 Carroll: i. m. 59–60.50 Spicer and Lundstedt: Understanding Tax Evasion In: Public Finance 31. 1976. 295–305.51 Sajó András: Jogkövetés és társadalmi magatartás. Akadémia, 1980. 77.52 Carroll: i. m. 55–58.53 Cahalan and Eckstrand: Who are the Tax Cheaters and Why Co They Cheat. Rockville 1980 47–48.54 Hite, P, A: An investigation of Moral Suesion and vertical equity In: Law and Policy vol. 19. 1997. 1–22.

kérdést, nem kapnak-e az egyéni vállalkozók a haté-kony szintnél jóval nagyobb figyelmet.

Néhány szakértõ fontos szerepet tulajdonít a jöve-delem nagyságnak. Wearing és Heady 1957-es Mel-bourne-ben 393 személyen végzett felmérése alapjána potenciális adócsalókat, úgy definiálták, mint ala-csony foglalkoztatási státuszú, fiatal, alacsony szaktu-dású, szabadfoglalkozású és alacsony jövedelmûegyéneket.47 Csak némileg ért egyet e felismerésselWallschutzky, aki rámutat arra, hogy az adóeltitko-lással leginkább a közepes jövedelmûek értenekegyet, és õk a legelégedetlenebbek az adórendszerrelis.48

Caroll kutatásai azt állapították meg, hogy a pontat-lan adóbevallás és a jövedelem eltitkolás szorosan ösz-szefügg az alacsony jövedelemmel.49 Vogel, Spicer ésLee szerint a jövedelemszint ugyan befolyásolja a jog-követési hajlandóságot, de csak áttételesen és a már le-írt szolgáltatás – ellenszolgáltatás rendszerében. Azadófizetõ és a kormány kapcsolatában az adófizetõ le-mond bizonyos vásárlóerejérõl, amikor adót fizet, ésezért cserébe közjavakat szerezhet meg. Magas jövede-lemszint esetén, amiben magas adók kapcsolódnak, akormány közszolgáltatása viszont nem lehet arányo-san magas szintû. Az adófizetõ érzékeli a méltányta-lanságot, és a maga eszközeivel kijavítja azt. Az is va-lószínû tény, hogy a magasabb jövedelmûeknek na-gyobb a lehetõségük az adókijátszásra. Ezt erõsíti megSpicer és Lundstedt50 is.

Az adózói réteg és csoport jellegzetességek sajátosaspektusaira hívja fel a figyelmet néhány szerzõ.Caroll mutatott rá arra, hogy túl a foglalkoztatottsági,nemi, mûveltségbeli tényezõkön, az adófizetõ adózásidöntéseit alapvetõen meghatározza szûkebb családi, –erkölcsi – baráti környezetük követendõ modellje.Ahogy Sajó András fogalmaz, az egyének a környeze-tük elvárásait figyelembe veszik.51

„Az adófizetõk gyakran szemben a közgazdasági ra-cionalitással, inkább arra koncentrálnak, hogy helyesdolgokat tegyenek. A „helyes” a morális, a jogi szoci-ális és személyes körülményeikbõl határozható meg.Az adózók igen gyakran baráti rokoni viselkedési mo-delleket követnek.”52 Az egyik legtalálóbb megfogal-mazás erre vonatkozóan Cahalantõl származik:„Azok, akik adózási szolgáltatáskészségrõl számolnakbe, úgy vélik, hogy barátaik is eleget tesznek adóköte-lezettségeiknek, míg azok, akik adócsalást követnekel, úgy vélik, hogy mások is csalnak.”53 Ez az adófize-tés legitimációjának egy fontos felismerése. Caroll

említ egy példát biztosítási kötvény vásárlásáról. Azamerikai kormány egy déli államokban történt jelen-tõs árvíz után kampányt indított a biztosítások vásár-lására és ebben tájékoztatták a régiót a várható továb-bi veszélyekrõl. A kutatók késõbb megvizsgálták,hogy kik és milyen indíttatásból kötöttek biztosítást.Meglepve tapasztalták, hogy a válaszadók arról szá-moltak be, hogy döntésükben nem az összegzett in-formációkból leszûrhetõ kockázat nagysága volt adöntõ, hanem az, hogy szomszédaik, barátaik, roko-naik vásároltak-e. E példa is bizonyítja, hogy az egyé-ni döntésekben a csoport szerepe meghatározó. Bár acsoportban nem csak az egyén hoz döntést, de az tûn-het olykor irracionálisnak is. Ezt az irracionális dön-tést vizsgálta Hite 1997-es országos telefonos közvéle-mény kutatás54 eszközével. A felhívott adóalanyok-nak eltitkolt adatokat közölt arról, hogy mennyi adótfizetnek a gazdagok. Majd a megkérdezettek adóbe-vallását összevetette a kontroll csoportéval és megálla-pította, hogy akik hittek a közlésnek, azok több adótteljesítettek, tehát készségesebbek lettek.

Végezetül röviden foglalkozni kell egy jelentõs sze-repet betöltõ foglalkozási, egyszersmind adózói cso-porttal: az adótanácsadókkal. Szerepük, hogy közve-títsenek a jogalkotó és az adófizetõk között, informá-ciókat adjanak át, segítsék a jogértelmezést és az adó-zás technikai folyamatát. Viselkedésük, véleményükmodellértékû. Tevékenységük megítélése mégsemegyértelmû. A szerepüket vizsgáló kutatások azt mu-tatják, hogy az adófizetõk számára sem egyértelmû,hogy segíti, vagy csökkenti-e ténylegesen munkájuk ajogkövetést. A vállalkozók és munkáltatók jelentõs ré-sze úgy véli, hogy a szakmai tanácsadók igénybevéte-le kevesebb adócsalást eredményez. Az alkalmazottakvéleménye ezzel ellentétesen az volt, hogy az adóta-nácsadók közremûködése növeli az adócsalást és csak29% gondolta úgy, hogy csökkenti. Szerepük pontosfeltérképezése még várat magára.

Összegzésként megfogalmazható, hogy igazán mar-káns csoport és réteg jellegzetességeket általános érvé-nyûen, a szakirodalom kevéssé tudott azonosítani. Azérzékelhetõ jogkövetési sajátosságokra azonban azadóhivatalnak érdemes lenne odafigyelnie. Az egyér-telmûen kimondható, hogy az adózási döntések bizo-nyos mértékig közösségi döntések, vagy legalábbis aközösség által meghatározott döntések, amely közös-ségi hatások alól az egyén nem vonhatja ki magát. Azadóhatóságnak önös érdeke ezeket felismerni és rea-gálnia rá.



55 Mahler: Erkölcs és pénzügyek. Közgazdasági Szemle 1925. 231. 56 Merton: Társadalomszemlélet és társadalmi struktúra. Budapest, 1980. 155–157.57 Lásd mint: 1983 Asia- Pacific Tax Conference Singapore Paper58 Haughton: The Utility of Taxation Tax Avoision. 91-93.59 McGee: When is Tax Evasion Unethical. University of Cansas Law Review Vol 42. No 2. 1994. 411–435.60 Földes: Az adójog határai. i. m. 128–129. 61 Illersic: i. m. 35.62 Földes: Az adójog határai i. m. 121.63 Idézi Takács György: Adómorál. i. m. 99. 64 Lásd még: László Csaba, Lõrinczy Gyula, Földes Gábor munkáiban.

III.A közmorál és az

egyéni adómorál kapcsolata

Az egyéni és a közerkölcsnek kiemelkedõ szerepevan az adóztatásban. A jogalkotó számára is fontos,hogy az adórendszert – részben vagy egészben – azigazságossági és a morális megfogalmazásokra figye-lemmel építse ki. „A helyes adórendszer sikeres vég-rehajtása szempontjából kardinális pont az adóer-kölcs. E nélkül a leghelyesebb elvek mellett alkotottrendszer is hajótörést szenved, és pénzügyileg ered-ménytelen lesz. A kormányzat kénytelen lesz az elmé-letileg tökéletesebb, de meddõ rendszer helyébe egytökéletlenebbet, de kiadósabbat állítani” – írja MahlerSándor.55 Ezért – állapítja meg – az adóerkölcs a mo-dern adórendszer elengedhetetlen feltétele. A közmo-rál azonban az egyéni erkölcs eredõjébõl alakul ki. EztMerton úgy fogalmazta meg, hogy „az egyén nem el-szigetelten, hanem a társadalom tagjaként él és gon-dolkodik, cselekszik és adózik. A társadalom többitagjának állásfoglalása feltétlenül befolyásolja az adó-zó tudatát, és ebbõl alakul ki az össztársadalmi tuda-tot képezõ etikai normarendszer.”56 Ezért állapíthatjameg az ázsiai adó-konferencia záró tanulmánya, hogy„szoros kapcsolat van a társadalmi erkölcs és az adó-csalás nagysága között.”57 Az adócsalás ott prosperál-hat, ahol a társadalom tolerálja azt. Amelyik társada-lom elutasítja ott ez a jelenség csak szûk körre, né-hány cégre és személyre koncentrálódik. Az adócsalása morális megengedés arányában terjed, tehát döntõszerepe van a jogkövetés kialakításában. A polgárok-nak is különbözõ rétegeiknek óriási lehet a felelõssé-gük az adókijátszás megelõzésében, de még nagyobb akormányok felelõssége. Amikor a modern értelembenvett adórendszerek kialakultak, nyilvánvalóvá vált,hogy vagyoni jellegén túl, morális szempontból is lé-nyeges az adók elfogadása. Az angol jövedelemadó1874-es bevezetésekor Gladstone úgy sóhajtott fel: „Ajövedelemadó egy hazug nemzetet hoz létre.” JohnStuart Mill a progresszív adót fokozatok szerint mû-ködõ rablásnak58 nevezte. Robert McGee egy tanul-mányában kifejtette, hogy az adóztatás nem más, minta tulajdon elvétele a tulajdonos beleegyezése nélkül;tehát lopás, amelynek elkövetõje az állam.59 Úgy véli,az Amerikai Egyesült Államok polgárai utoljára a sze-

mélyi jövedelemadó 1913-as bevezetése idején szavaz-tak az adókról. Az akkor létrejött szerzõdés a mai pol-gárok számára semmilyen kötelezettséget nem kelet-keztethet. Ahogy Thomas Jefferson fogalmazott:„minden egyes nemzedékre úgy kell tekintenünk,mint külön nemzetre, amelyet többségi akarat köte-lez, és amelyek döntései nem kötik az õt követõ gene-rációt.”

A kormánypártoknak azonban nem csak az ilyenszélsõséges gondolatokkal, de a sokféle indíttatásúegyéni adómegtagadással is szembe kellett találkozni-uk. Ezzel kapcsolatban Földes Gábor mutatott rá arra„az adófizetés tömeges megtagadása jelentés értékû, éselõbb-utóbb meghátrálásra kényszerítheti a jogalko-tót és a tömegesen alkalmazott kényszerítés a hatalomlegitimációját veszélyezteti.”60 A befizetések tömegesmegtagadásával szemben a közigazgatás csak korláto-zott lehetõségekkel rendelkezik. A társadalmi elutasí-tás esetén, nehéz direkt eszközökkel kikényszeríteniaz adójogi norma érvényesülését. Ezért fontos, hogy ajogalkotó felismerje, hogy a morálisazonosulás kitûnõmegelõzõ és meggyõzõ eszköz. Ahogy 1920-ban egyangol parlamenti vizsgálóbizottság megfogalmazta:„Az emberekkel meg kell értetni, hogy ha õk megrö-vidítik az Államkincstárat, akkor egy hitvány alávalótámadást intéznek az adófizetõ társaik mindegyike el-len. Az elkövetõvel érzékeltetni kell az általa elköve-tett bûntetthez kapcsolódó szégyent és gyalázatot.”61

E megközelítésbõl nyilvánvaló, hogy számukra azadózásnak erõs morális és felelõsségi tartalma volt. AXX. században túlhaladottá vált az adózás áldozati,egyoldalú kötelezettség jellegének hangsúlyozása –mutatott rá Földes Gábor.62 Elõtérbe került az adó-zásnak döntési folyamatként értelmezése. A közmoráléppen ezt a választást befolyásolja. Mohl az állammalszembeni viszonyt, az adófizetési kötelezettséget „tel-jes lelkiismeretességgel teljesítendõnek” mondja.63

De ezt csak akkor tartja lehetségesnek, ha megvalósula szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya és az állam-hatalommal és annak intézményével a társadalom ké-pes azonosulni. A közmorál kialakításában tehát – ésez régi felismerés – az adójognak és a fiskális politiká-nak alakító szerepe van. Az államháztartási alapel-vek64 következetes érvényesülése, a követhetõ éstranszparens közpénzkezelés erõsíti a közmorált ésannak részét az adófizetési morált. Ahogy ezt többmint száz éve Mariska Vilmos megfogalmazta: „Ha



65 Mariska Vilmos: Az államgazdaságtan kézikönyve. Budapest, 53. 66 Takác Gy.s: Adómorál Bp. 1929. Magyar jogi értekezések 99. 100. 67 Székács Aladár: Morális adómorál. Adó, 1920. 87–88. 68 Székács: i. m. 89. 69 Mahler Sándor: Erkölcs és pénzügyek. Közgazdasági Szemle, 1925. 238. 70 Mahler: i. m. 238. 71 Lotz: Zur Lehre vom Steuereinmaleins Brenatno, 1916. 99. Idézi: Mahler: i. m. 237.72 Takács Péter: Jog és igazságosság. Jogbölcseleti elõadások. Miskolc, 1998. 163. 73 Földes: Pénzügyi jog I. i. m. 59–62. 74 Kiss László–Petrétei József: A törvényhozástan alapvonásai. Pécs, JPTE ÁJK, 1996. 104.

biztos alapra kívánja az állam a társadalmi rendet fek-tetni, minden életnyilvánulásában saját magának iserkölcsösnek kell lennie.”65 Takács György szerint akormánypolitika az adómorált közvetlenül befolyáso-ló tényezõ.66 Ezzel kapcsolatban Székács Aladár az ál-lam pénzügyi büntetõjogi felelõsségére hívja fel a fi-gyelmet, amelynek szankciórendszere és ellenõrzõfunkciója alakítja az adómorált. Rámutatott, hogy aXIX. század végén a XX. század elején alkalmazottenyhe adójogi szankciórendszer és az elkülönült keze-lés visszavetette az adómorált. Akik a pénzügyi törvé-nyeket megszegték – az 1871. évi LXVI. tc. és az 1871.évi XXXI. tc. alapján – nem, mint a büntetõtörvényellen vétõ bûnözõket, hanem mint a pénzügyi törvé-nyek megszegõit ítélték el. „Erre pedig nem azért voltszükség, hogy a külön pénzügyi bíróságok nagyobbsúllyal léphessenek fel. Ellenkezõleg a külön eljáráscélja az volt, hogy még a látszatát is elkerüljék annak,mintha itt valamely komoly bûncselekményrõl volnaszó. A vádlottak emelt fõvel járhattak, hisz csak jöve-déki kihágás miatt büntették õket.” Tehát azért – fo-galmaz Székács – mert a sértett az állam, az állam-kincstár annak fondorlatos tévedésbe ejtése és kiját-szása csak kihágásnak minõsült.67 Székács szerint azadómorált az javíthatná, ha az adócsalás súlyos bûn-cselekménynek minõsülne. Az államnak magának isszolgálnia kell hivatását az adómorálon keresztül akulturális társadalmi fejlõdést mozdítja elõ.68

A politika közvetlen szerepén túl megállapítható,hogy az adómorál számtalan más állami és társadalmiés jogi tényezõ eredõje. Elsõként az adókulcsok nomi-nális szintje és a tényleges adóterhelés említhetõ. Azalacsony adókulcs Mahler Sándor szerint lehetõvé te-szi, míg a magas adókulcs kizárja az adómorálérvényesülését.69 Földest idézi, aki szerint „az állam amagas adóterheléssel az adócsalás cinkosává válik, hi-szen azért emeli az adókat, mert abból indul ki, hogyhamis bevallásokat fog kapni, és az adózók hamisanvallanak, mert az állam ezen feltevésében a kulcsot túlmagasra csigázta.”70

Jonathan Swift már 1728-ban megjelent dolgozatá-ban leírta az adómorál befolyásolásával kapcsolatban,hogy 2x2 nem négy, hanem csak 3 esetleg 2 vagy mégannyi sem.71 A magas kulcsok mellett megnõ az el-csalt adó „értéke” és ez a szankció visszatartó erejéterodálja és ezzel a közmorált gyengíti, hiszen megnö-veli az adózók bûntudatát.

Ezeknek a tényezõknek a szerepe, hatása természe-

tesen folyamatosan változik. Összességében megfogal-mazható, hogy az adózás folyamatában az egyéni-, ésközmorálnak azért van kiemelkedõ jelentõsége, merta felsorolt tényezõk fókusza, gyûjtõlencséje, amely azadózási attitûdöt jellemzi, illetve meghatározza. Azadómorál lényege nem az adószolgáltatás maga, ha-nem a szolgáltatási készség kialakítása. Morálisanmegalapozott adózói döntéseknek két alapvetõ feltéte-le határozható meg. Egyfelõl a közpénzek átlátható éstisztességes kezelése és felhasználása, másfelõl pedigaz ügyfélbarát adóhatóság. Az állam céljával való azo-nosulást a kényszer nem teremtheti meg. A tisztessé-ges és a tisztességtelen adózói magatartás közötti vá-lasztás egyéni döntés, amelynek azonban meghatároz-hatóak az eredõi. Az államnak fel kell ismernie, hogyez egy olyan folyamat, amit soha nem késõ befolyásol-ni.

IV.Az igazságosság

érzékelésének hatása a jogkövetésre

1. Az igazságosság fogalmi problémái

Az igazságosság adójogi szerepének vizsgálatát azigazságosság fogalmi meghatározásával kell kezdeni.Az igazságosság fogalma – mutat rá Takács Péter – ahelyesnek tekintett társadalmi, jogi, politikai rendreutal, amelyet a létezõ viszonyokkal vetünk egybe,gyakran kritikai szándékkal.72 Itt olyan etikai elvek-rõl és szabályokról van szó, amelyek hozzájárulhatnakaz emberi együttélés helyes rendjének kialakításához.Az adójog területére vonatkoztatva – Földes Gáborszerint – ez azt jelentheti, hogy az adóterheket a társa-dalom tagjaira igazságosan az adózási képességeikretekintettel telepítik.73 Ugyanakkor meg kell jegyezni,hogy mindkét említett szerzõ és a szakirodalom jelen-tõs része hangsúlyozza, hogy az igazság egy sokjelen-tésû fogalom, amely sokféleképpen valósulhat meg.Petrétei József általános jelleggel megfogalmazza: „Apozitív jog – így a törvény – számára az igazságosságminden esetben követelményként jelentkezik, még-pedig a pozitív jogot megelõzõ, illetve fölérendelt kö-vetelményként. A törvényi szabályozást ezért mind azosztó, mind a kiegyenlítõ igazságosság elvének megfe-lelõen kell kialakítani.”74 Ez a megállapítás azonban



75 Hobbes T.: Leviatán. Magyar Helikon Budapest, 1970. 293.76 Kelsen H.: Tiszta jogtan. Budapest, Bibó Szakkollégium, 1988. 7–9. 77 Földes Gábor: Pénzügyi alkotmányosság. Társadalmi Szemle, 1996.1. sz. 65. 78 Földes: Pénzügyi alkotmányosság. i. m. 65. 79 Triest and Scheffrin: i. m. 205–203.80 Takács Gy.: Pénzügyi büntetõjog kifejlõdése. i. m. 367. 81 Teleszky János: Jövedéki büntetõjog. Közgazdasági Lexikon. Pallas, 1900. 247. 82 Brickman: Idézi Carroll i. m. 43–61.83 Brickman: Idézi Carroll: i. m. 43–61.

koronként és jogi iskolánként eltérõ módon fogalma-zódik meg. A ténylegesen kialakított jogi normák né-zõpontválasztás szerint egyszerre képviselhetik azigazságot és az igazságtalanságot.

A pozitivista jogi iskola képviselõi szerint semmifé-le törvény nem lehet igazságtalan.75 Hans Kelsen sze-rint magának az igazságosság kérdésének a felvetése isértelmetlen.76 A skandináv realizmus egyik képvise-lõje, Alf Ross szerint az igazságra hivatkozni nemmás, mint az asztalra csapni, az igazságra hivatkozóemberrel nem lehet racionális vitát folytatni. Ezekkela véleményekkel szemben azonban az adójog terüle-tén felvethetõ az igazságosság társadalmi konszenzus-sal létrejött minimumfeltételeként néhány adóztatásielv, mint a közteherviselés, a létminimum adómen-tessége, a személyes kiváltságok, mint adóztatási kor-látok. Ezek közül Földes Gábor a létminimum adó-mentességére hívja fel a figyelmet, mint az egyén eg-zisztenciális biztonságának garanciájára. Itt ugyanisaz adóztatásról az állam azért mond le, mert az igazsá-gosság és méltányosság szempontjai alapján „azegyéntõl nem várható el a létfenntartás veszélyezteté-se esetén, hogy hozzájáruljon a közkiadásokhoz” azállami érdek nem elõzheti meg a létfenntartás elemikövetelményeit.”77

2. Igazságosság érvényesülése az adózásban

Az adóztatással kapcsolatos igazságosság érzékelésé-nek az egyik problémája, hogy az egyénnek szembe-sülnie kell azzal, hogy az „adófizetés ellenében nemszerezhet közvetlen jogosultságot valamilyen ellen-szolgáltatásra. Nem tarthat igényt többlet jogokra –pl. több költségvetési támogatásra vagy egyes privilé-giumokra – azért, mert nagyobb összegû adóval vagymás befizetéssel járult hozzá a bevételekhez, mint másszemélyek.”78

Az adófizetésért kapott állami ellenszolgáltatás köz-vetett és idõben eltolódik, a polgár fizetési kötelezett-ségét viszont azonnal és teljes mértékben érzékeli,míg a közjavak csak késõbb, olykor egyáltalán nemjutnak el hozzá. Árnyalják ezt a képet Cowell (1990)Spicer és Becker (1990) kutatásai. Ezek azt mutatják,hogy az egyén képes nagyobb adózási összefüggésekértékelésére, és adózási döntéseiben az egyéni megíté-lés és igazságtalanság érzékelése, kibõvül az egész adó-rendszer igazságosságáról kialakult véleménnyel, és amások becsületességérõl, valamint a kormány tevé-

kenységérõl alkotott képpel79 – összegzi e kutatásoktapasztalatait Triest és Scheffrin. E vizsgálódásokeredményeit analiziálva néhány kutató Kaplan ésReckers (1985), Song és Yarbrough 1978-ban kimu-tatta, hogy a jogkövetésben adófizetési morál fonto-sabb lehet, mint igazságtalanságok érzékelése, tehát atársadalmi morál helyzete közvetlenül befolyásolja azegyéni etikát.

Ez a megközelítés – úgy tûnhet – figyelmen kívülhagyja azt a tényt, hogy a morális adófizetõi attitûd isszámos tényezõ eredõjeként alakul ki, így az igazsá-gosság érzékelése okozat és nem pedig ok. Az igazsá-gos adóztatás egy fontos alapelve az igazságos és ará-nyos teherviselés. Takács György írja, hogy már IbnKhaldun arab tudós már a XIV. században megfogal-mazta, hogy „számításba kell venni az adófizetõk te-herbíró képességét.”80 Az 1900-ban kiadott Közgaz-dasági Lexikon egy cikkének szerzõje szerint, az igaz-ságos adórendszer egyik alapfeltétele az igazságosanyagi jövedéki büntetõjog. „Minél helyesebben vanösszeállítva egy adórendszer, minél kevesebb olyankövetelménnyel állnak elõ az egyes adótörvények,amelyeknek az egyes adózók létérdekük kockáztatásanélkül megfelelni nem képesek, annál szükségesebb,de egyszersmind annál könnyebben keresztülvihetõegy szigorú büntetõjog, amely az állam iránti köteles-ségeit híven teljesítõ adózókat hathatósan védi ezek-kel szemben, akikben megvan a hajlam arra, hogy kö-telességük alól kibújjanak.”81

Talán még ennél is fontosabb azonban az, amitBrickman, „makro igazságnak” nevezett és a társadal-mi elosztás tisztességeként határozott meg. „Az adófi-zetõk – írja – különbözõ kritériumok alapján értékel-hetik, hogy a társadalmi elosztás tisztességes-e.”82 Azegyik ilyen szempont lehet a társadalmi hasznosságelve, tehát az a törekvés, hogy az adóbeszedés csupána még indokolt közjavak tömegét fedezze, de a feltét-lenül szükségesnél többet ne szedjen be. Ezzel kap-csolatban a társadalmi rétegek azonos helyzetének lét-rehozását tekinti célnak.83 A német Kurt Miehler sze-rint az adótörvényeket az igazságosság és jogosság el-vei alapján kell meghatározni, és az adózást nem az ál-lamapparátus igényeihez, hanem az állampolgárok fi-zetési kapacitásához kell igazítani. Úgy véli, hogy „apolgár akkor lesz hajlandó teljesíteni a rá törvény ál-tal kirótt kötelezettséget, ha meg van arról gyõzõdve,hogy az õ közösségi hozzájárulása egy igazságos ösz-szegben fejezõdik ki. Az adózó, aki lényébõl fakadóanönzõ, úgy tekinti az adófizetési folyamathoz való saját



84 Miehler K:Individual Behavior and Tax Consciousness: the Educational Approach Congress of CIAT 135–137.85 Spicer: i. m. 16.86 Spicer, Becker, (1980) Clark és Matoney (1984)87 Spicer: i. m. 17.88 Anthony de Jasay: Az állam. Osiris, 2002. 146. 89 Jasay: i. m. 147. 90 Carragata: i. m. 3.91 Agapitos and Mavraganis: i. m. 92 Guevara, M, M: The Underground Economi in Philippines Paper of IBFD 46–47.

hozzájárulását, mint amibõl szükségképpen nem õ,hanem valaki más fog hasznot húzni.”84

Yankelovich, Shelly és White kutatásai azt mutat-ták, – fogalmaz Spicer, hogy – az amerikai adófizetõkkörében igen elterjedt az a nézet, hogy az emberekazért csalnak adót, mert úgy gondolják az adórendszernem méltányos, azaz igazságtalan.85 Azt a tapaszta-lást, hogy az adócsalást támogató hozzáállás korreláci-óban van azzal, hogy mennyire érzékelik az adózástméltánytalannak, több kutatás is megerõsíti.86 Spicerazonban rámutatott arra is, hogy az igazságtalanságérzékelésének, mint jogkövetést befolyásoló tényezõ-nek a hatása erõteljesen függött a motiváló tényezõkerejétõl. Az adórendszer igazságtalansága elsõsorbanazokat befolyásolta, akiknek kevesebb félnivalója volta sikertelen adócsalással együtt járó társadalmi meg-bélyegzettségtõl és a jogi szankcióktól.87 A magyarszármazású Anthony de Jasay „Az állam” címû mun-kájában arról beszél, hogy „valamely csoportról min-dig elmondható, hogy mások rovására jártak jól.”88

Valószínûsíthetõen ezek nem az adójukat ténylegesenmegfizetõ jómódúak. A közpénzek elõállításának fo-lyamata tehát a társadalmi újraelosztás megzavarjamár az adózás elõtt a társadalmi igazságosságot „ígytehát az állam sokak pártjára állhat a kevesekkelszemben, és a szegények pártjára a gazdagokkal szem-ben azon az alapon, hogy ezzel kiegyensúlyozza azösszboldogságot, vagy a társadalmi igazságosságot.”89

Ez a felismerés a több adót fizetõ személyeket és tár-saságokat semmiképpen sem serkenti jogkövetésre,hacsak nem tételezzük fel, hogy saját anyagi és abbólszármazó egyéb elõnyeiket hátrébb sorolják a társada-lom egészének boldogságával szemben.

Az adózók azonban nem csak az adózási csoportokszerepét és helyzetét ismerik fel, hanem a kormányétis. Carragata szerint „Felismerték, hogy a kormányoka társadalom rétegeire – csoportjaira inkább különbö-zõ adókötelezettségeket és adószabályokat állapítanakmeg, mintsem hogy az adófizetõket egységes osztály-nak tekintsék.”90 Az adózói csoportok vertikális éshorizontális egyenlõségének igénye azt a követel-ményt fogalmazza meg, hogy az azonos teljesítõképes-séggel – adózási képességgel rendelkezõk azonos ös-szegû adót fizessenek. A kormányok azonban gyakranéreznek késztetést bizonyos foglalkozási vagy regio-nális vagy egyéb kedvezmények biztosítására, ami sokszempontból sértheti az adózás igazságosságát. A kor-mányok indítéka lehet a lustaság, az adórendszer

csõdjének beismerése, de lehet aktuálpolitikai indít-tatású is. Kétségtelen, hogy ez a jelenség általános. Agörög Mavraganis és Agapitos szerzõpáros arról szá-molt be, hogy a görög adózók igazságérzetét folyama-tosan aláássák az olyan növekvõ számú mentességek-kel, amelyeket az állam az egyes társadalmi csopor-toknak felajánl. „A méltányosság elvének ilyen aláásá-sa az adócsalás igazolásának alapjául szolgált. Az1995-ös költségvetési adómentességek 1000 milliárddrachmába kerültek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tár-sadalmi csoportok kevesebb adót fizetnek, mint másazonos jövedelemszintûek pusztán azért, mivel nekiksikerült adózási privilégiumokat szerezniük az állam-tól.” A kiesõ adóbevételeket azonban nyilvánvalóanmás adózók fizetik meg. Így érthetõ, hogy ebben azigazságtalan helyzetben azok, akik nem tudják az adó-kedvezményt igénybe venni az adócsalást választjákakkor is, ha korábban becsületesek voltak. Az adócsa-lásra úgy tekintenek, mint a méltányosság helyreállí-tásának eszközére.”91

Hasonló folyamatot ábrázol M. M. Guevara a Fü-löp-szigeteken. A jövedelemadó-rendszer igazságtalan– mutatja be – mert a vállalkozások és az alkalmazot-tak adózási helyzete gyökeresen különbözik és nagyaz adóterhelésük közötti eltérés. „Még az alkalmazot-tak átlagos adóterhelése 10,6%-os addig a vállalkozó-ké mindössze 1,4%-os” idézi a pontos adatokat.92

Hasonló adóztatási különbségeket figyelhetünkmeg a magyar rendszerben is, pl. a közalkalmazottak– köztisztviselõk és az átalányadózó egyéni vállalko-zók jelentõs adóteher különbségeiben, vagy a költség-leírás, adójóváírás lehetõségeiben. Megfogalmazható,hogy az adórendszerekben alkalmazott kedvezmé-nyek alapvetõen veszélyeztetik az igazságosság érvé-nyesülését, hiszen átstrukturálják az adóterheket. Ajogalkotóknál folyamatos nyomás jelentkezik, hogy azigazságosság különbözõ érvényesülési módjai közülválasszon, és gyakorolja az osztó igazságot. Dönteniükkell az érdem (megadni mindenkinek, amit megérde-mel), a hasznosság (megadni azt, ami a közösség szá-mára a leghasznosabb), szükségletek (megadni min-denkinek, amit igényel), jogosultsági (megadni ami-hez joga van) és más kiigazító, családi, és egyéb érték-szempontok között. Ezek együttes és kiszámítható al-kalmazása lehetetlen, ezért a kormányzatok számáravonzó alternatíva lehet az adókedvezmények, tehát azadórendszerek szubjektív elemeinek a lecsökkentése.A társadalom jelentõs része azonban igényt tart a sze-



93 Berend T.–Szuhay: A tõkés gazdaság története Magyarországon 1848-1919 között. Kossuth, 1975. 23.94 V.ö. Chapman, R, A: Államérdek és közérdek, Colin, C: A közszolgálat és demokratikus elszámoltatás. Megjelentek: közszolgálat és

etika. Helikon, 1997.95 Takács Péter: Jog és igazságosság. Jogbölcseleti elõadások. Miskolc 1998. 173. 96 Takács P.: Emberi jogok. Jogbölcseleti elõadások. Miskolc, 1998. 234.97 Cultural Relativism. Editor: Herskovits, Randon House N. Y. 1972.

Feson F, R: International Human Rights and Cultural Relativism International Law 25. 1984 869–898.98 Takács P.: Emberi jogok. i. m. 232.

mélyes feltételeihez kapcsolódó kedvezményekre. Amegoldást a viszonylag objektív kiszámítható kedvez-ménymentes adórendszer és a más szociális, oktatási,jóléti elosztó rendszerek párhuzamos és egymásra te-kintettel mûködtetett rendszere jelentené.

3. Az optimális adórendszer keresése

Az igazságos adóztatás másik nagy kérdése az opti-mális adórendszer, más szóval az optimális adóterhe-lés kialakítása. A jogalkotók többsége legalább is for-málisan az adórendszerek kialakulása óta ezt a célttûzte maga elé, de ennek a gyakorlati megvalósításatalán sohasem sikerült. Adam Smith és DavidRicardo megfogalmazták a helyes adóztatás alapelvét– egyszerû, olcsó, kényelmes stb. – de a kialakuló jogistruktúrák ezeket általában nem engedték érvényesül-ni. Gyakran érvényesült az adózás elvonási jellegze-tességének felerõsödése, és sem a magyar, sem a kül-földi gyakorlatban nem számított különlegesnek ez ahozzáállás, amit az egyik elsõ magyar miniszter,Szemere Bertalan is képviselt. Egy 1848-ban a magyarországgyûlésben elmondott beszédében így fogalma-zott: „Nem jó adórendszert akarok, hanem több adótbármi áron.”93 Gyakran megfigyelhetõ volt, hogy akormányzatok csak a bevételi forrás jellegét vették fi-gyelembe és nem az adófizetõk lehetõségéhez, hanema kormányzati igényekhez igazították az adóbevétele-ket. Ez – kétségkívül – adózási szempont lehet, denem kizárólagosan és csak a közcélok társadalmi kon-szenzusa mellett. Ezzel szemben az optimális adó-rendszer – egy folyamatos egyensúlykeresésként hatá-rozható meg, amelynek középpontjában az indokoltés felismert közérdek áll.94 Ennek pontos meghatáro-zása azonban a szerzõk nagy része szerint lehetetlen.Ebbõl következõen az adóztatásnak a még elfogadha-tó legkisebb vagyoni korlátozást kell jelentenie, a leg-szükségesebb közcélok érdekében, a még elfogadhatólegnagyobb adóigazgatási szigorral. Takács Péter vé-leménye szerint: „Amikor a jövedelemadó valamelyrendszerének az igazságosságát ítéljük meg, akkor akövetendõ elvekkel kapcsolatos közmegegyezés hiá-nya teljesen nyilvánvaló. Néhányan ugyanis szintebiztosan azon a véleményen lesznek, hogy a proporci-onális adó igazságos, a progresszív adó pedig igazság-talan. (Hiszen a nagyobb jövedelembõl többet von el,pusztán azért, mert nagyobb és így a többletteljesítõtmegbünteti.) Mások ezzel szemben a progresszív adót

tartják igazságosnak (mert az elõsegítheti a hátrányoshelyzetûek felzárkózását és elõmozdíthatja a társadal-mi igazságosságot) a proporcionális adót pedig igaz-ságtalannak tartják (hiszen akinek nagyobb a jövedel-me a köz szolgáltatásából is nagyobb aránybanrészesül.).95 E vélemény vitatható, hiszen nincs köz-vetlen összefüggés az adók és az állam viszontszolgál-tatása között, illetve fent leírtuk, hogy a polgár mak-roszinten tehát az összbefizetés – össz-szolgáltatásszempontjából is képes gondolkodni.

Az egyik nehézséget az jelenti, hogy nem határozha-tó meg általánosan a társadalom adóztatásának köz-megegyezésen alapuló optimuma. Az államok eltérõgazdasági ereje, szociális érzékenysége gazdaságpoliti-kai céljai eltérõ adórendszereket és adóterhelést ered-ményeztek. Nem található általános konszenzus a lét-minimum vagy más adóztatási feltételek meghatáro-zásában. Sem a belsõ nemzeti, sem a nemzetközi jognem érlelte ki az adójog általánosan elfogadott korlá-tait. A nemzetállamok – és még az Európai Unió álla-mai is ezt példázzák, amikor a közvetlen adóknál el-utasítanak minden olyan kezdeményezést, amely kor-látozhatná az adóztatási autonómiájukat. Némi elõre-lépés a közvetett adók harmonizációjában, az adóigaz-gatásban és a vámjogban érzékelhetõ. Elõrelépést azEmberi Jogok új generációjának, a szociális jogoknakaz érvényesülése jelenthetne, de sajnos éppen a ma-gyar Alkotmánybíróság határozata mutatta meg, hogyezek konzekvenciáit (lásd lakhatáshoz való jog, mun-kanélküli segélyhez való jog) elutasíthatják az álla-mok, arra hivatkozva, hogy alkalmazásuk társadalmi-lag túl költséges lenne. Takács Péter mutatott rá arra,hogy a magyar Alkotmánybíróság úgynevezettkonzekvencionalista gyakorlata elutasítja a kezdemé-nyezéseket csupán azért, mert túl drága.96

Az adózás igazságossága vizsgálható abból a nézõ-pontból is, hogy az adózás, mint kulturális jelenségmennyire volt képes egységes nemzetek által elismertalapelveket kidolgozni.

A kulturális relativizmus elvének megfelelõen meg-fogalmazható, hogy az emberi jogok egy adott kultúratermékei, és az ezzel kapcsolatos kijelentések igazságaaz ebben elfogadott értékeken alapul.97 „Ezek az érté-kek – fogalmaz Takács Péter- és a velük kapcsolatbanálló érdekek meghatározzák az emberek társadalmiegyüttélésének módját, ami bizonyos szabályok elfo-gadásában, ennek keretében meghatározott igényekelismeréséhez vezet.”98 E gondolatrendszerbe az adó-jog is beilleszthetõ és vizsgálható. Ebben a megköze-



99 Carragata i. m. 13. 100 Meeting Tax Obligations in Central and Eastern Europe. Deloitte Touche IBFD, 1994. 17–23.

lítésben tehát, az adózás igazságossága úgy határozha-tó meg, mint az adott társadalom kulturális érték-rendszerébõl következõ adottság. Ez azt jelenti, hogya kérdést csak az adott társadalmi helyzetben érdemesvizsgálni és nem egy „elméleti állam” viszonyai kö-zött. Az adózás igazságossága tehát társadalmi és kul-turális termék, amely a létezõ viszonyok eredménye-ként jött létre, s amely csak a társadalomban aktuáli-san érvényesülõ egyéb jogok és lehetõségek tükrébenelemezhetõ. Eszerint amennyiben elfogadja a társada-lom, hogy az adóztatás határait a kormány autonómmódon határozhatja meg az igazságosság fogalma iscsak e kiszolgáltatott relációban érvényesülhet.

Az adójogi igazságosság érvényesülésének és fejlõ-désének egyik záloga, az emberi jogok második ésharmadik generációjának (szociális, gazdasági jogok)az adóztatásra való kiterjesztése, illetve konzekvenci-áinak levonása lehetne.

A másik eszköz az optimális adórendszer meghatá-rozása és nemzetközi adózási standard kidolgozása le-hetne. Már a század elején megindultak azok a kutatá-sok, amelyek az adóztatást, a lehetséges és optimálisadóterhelést és adóstruktúrát vizsgálták. Az optimálisadórendszer keresése az igazságos adóztatás minimu-maként és a kormányzatok kötelezõ feladataként isfelfogható.

Az egészséges adórendszer meghatározásának elsõlépéseként 1915-ben Watkins felvetette a „Capacityfactor” – hatékonysági index – alkalmazásának szük-ségességét.99 Ebben azt javasolta, hogy az aktuálisadóeredményt – bevételt – vessék össze a társadalom-ban elméletileg lehetséges legjobb gyakorlatból szár-mazó eredménnyel. Wesley Mitchel 1937-ben azUSA-ban, Ackermann 1923-26-ban Svédországban ezalapján vizsgálták az adórendszer teljesítményét. Õkés más szakértõk Bird, Carragata; hazánkban FöldesGábor és László Csaba összefüggést határoztak meg aGDP redisztribuciójának szintje és az adórendszerhatékonysága között. A redisztribúció szintje azon-ban azt nem árulja el, hogy a különbözõ adófajták ho-

gyan és milyen arányban teljesülnek, és hogy alakulaz adózók és foglalkozási rétegek vertikális és hori-zontális adóteher elosztása.

A skandináv államoknál ugyanis a hagyományosanfejlett jóléti-szociális transzferek kiegyensúlyozzák amagas elvonási szintet. Ami a közvetlen adóterhelésés az igazságosság viszonyát illeti – eltekintve a foglal-kozási, adóforrás szerinti és egyéb különbségektõl –makroszinten vizsgálva megállapítható, hogy az ala-csony GDP-vel rendelkezõ államokban általában na-gyobb a relatív adóterhelés. Ennek az oka, hogy az ál-lam forrásigénye, szolgáltatásai magasabbak, mint azta GDP volumene megengedné. Az állami szolgáltatá-soknál az egyének a gazdag államok szolgáltatásirendszereihez viszonyítanak, aminek a megteremtésé-hez a forrást az alacsonyabb adóbázisról – tehát a sze-gényebb polgárokat és társaságokat jobban megterhel-ve – kell begyûjteni. Ez magyarázhatja azt a tényt,hogy a kelet-európai régió személyi jövedelemadórendszereibõl szinte kivétel nélkül hiányzik az adó-mentes sáv.100 Az ilyen adóteher viszont eredõjévé vá-lik az adókijátszásnak és a túladóztatásnak. Ennek azlesz a következménye, hogy az adórendszer olyanproblémák kiküszöbölésére kényszerül, amelyek nemlennének, ha az adóztatás szintjének csökkentéséveltöbb jövedelem maradna az adózóknál.

A legalapvetõbb elvárás tehát az adójogalkotássalszemben az, hogy szorítkozzon a legszükségesebb el-vonásokra, és politikáját ne a rövid távú érdekek ala-kítsák. Nem azt jelenti az igazságosság, hogy a gazda-goktól jövedelmeket vonjanak el a szegények részére,hanem hogy ne teremtsen újabb társadalmi problémá-kat, egyenlõtlenségeket. Az igazságosság és méltá-nyosság tehát legalább annyit jelent, hogy a kormány-zat önmérséklettel és a szükséges minimumra szorít-kozva állapítja meg az adókat, és a társadalom rétege-ire igazságosan osztja el, és azokat etikusan az állam-háztartás alapelveit érvényesítve, átláthatóan és haté-konyan használja fel. Ez felelne meg az igazságosság-helyesség értéktelített fogalmának.


1 Az persze kérdéses, hogy mennyire tekinthetõ különbíróságnak egy olyan bíróság, amely egy rendes bírósági szervezeti vezetõ (azaz atörvényszéki elnök) irányítása alatt áll, és igen csekély fokú az önállósága.

2 A LKB-ot már 1996-ban újra felállították, az elsõfokú közigazgatási bíróságokat pedig 2007-ben hozták létre.

I. A közigazgatási és

munkaügyi bíróságok megalakítása

1. Elõzmények

Az Országgyûlés 2011. november 28-i ülésnapján fo-gadta el a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szó-ló 2011. évi CLXI. törvényt (a továbbiakban Bszi.),amelyet december 2-án ki is hirdettek. Az Alaptörvény25. cikk (4) bekezdésében kapott felhatalmazással élvea Bszi 16. § e) pontja intézményesíti a közigazgatási ésmunkaügyi bíróságot (KMB), amely a Bszi. 19. § (1)bekezdése alapján elsõ fokon jár el „a) a közigazgatásihatározatok bírósági felülvizsgálata iránti, b) a munka-viszonyból és a munkaviszony jellegû jogviszonybólszármazó, valamint c) a törvény által hatáskörébe utaltegyéb ügyekben.”

A Bszi. 191. § (1) bekezdése a közigazgatási és mun-kaügyi bíróság felállításával kapcsolatos átmeneti ren-delkezések között kimondta, hogy a közigazgatási ésmunkaügyi bíróságok és a közigazgatási és munkaügyiregionális kollégiumok a mûködésüket 2013. január 1.napján kezdik meg. Az átmeneti rendelkezések eddigaz idõpontig a korábbi szabályozással azonos hatáskö-ri és illetékességi szabályokat állapítottak meg.

Az új szervezeti szabályok alapján tehát a „külön-bíróságként”1 megszervezendõ közigazgatási bíróság abírósági rendszerben megkülönböztetett helyet fog-lalhat el. A magyar megoldás igen sajátos, hiszen – tu-domásunk szerint – egyedülálló a munkaügyi és aközigazgatási bíróságok egyetlen különbíróságként

való megszervezése. Igazgatási szempontból vitatha-tatlanul hatékony lehet egy ilyen megoldás, hiszennem forgácsolódnak szét a dologi és személyi erõfor-rások több külön szervezet között. Elképzelhetõ az is,hogy az ítélkezési tevékenységre nézve is lehetnek jó-tékony hatásai ennek a megoldásnak. Ez már elsõsor-ban az igazgatás mikéntjén múlik majd.

Ha megvizsgáljuk az Európában az elmúlt két évti-zedben létrehozott közigazgatási bírósági rendszere-ket, azt láthatjuk, hogy az a megoldás nem egyedülálló,hogy elsõ fokon hoznak csak létre különbíróságot, a fel-sõbb szint(ek)en pedig közös bírói fórum jár el. Kü-lön regionális közigazgatási bíróságok járnak el elsõfokon például Észtországban már 1993 óta, s két fo-kon Spanyolországban 1998 óta. Lettországban 2004-ben szintén két alsóbb szinten kerültek létrehozásraközigazgatási bíróságok. Szlovéniában egyetlen köz-igazgatási bíróságot hoztak létre, amely elsõ (de nemegyetlen) fokon jár el. Ezekben az országokban egyet-len legfelsõbb bíróság van, amelynek azonban a Kú-ria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumához ha-sonlóan személyileg elkülönült állománya van a köz-igazgatási ügyekben való eljárásra. Az európai orszá-gok többségében azonban a minden szinten elkülönülõközigazgatási különbírósági rendszer kialakításamellett döntöttek a német modell alapján. Legfel-sõbb Közigazgatási Bíróságot (LKB) és regionálisközigazgatási bíróságokat hoztak létre így Bulgáriá-ban két lépcsõben,2 1999-ben Litvániában, 2002-benLengyelországban, 2010-ben Horvátországban. 2002-ben háromszintû közigazgatási (és pénzügyi) különbí-róságot hoztak létre Portugáliában, 2005-re felállt Uk-rajnában is a háromszintû közigazgatási külön-

ROZSNYAI: A KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁGOK… 147

JOGALKOTÁSUNK NYOMÁBAN

A közigazgatási és munkaügyi bíróságok felállításával kapcsolatos törvénymódosításokmargójára

F. Rozsnyai Krisztina PhD egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)


3 A Legfelsõbb közigazgatási bíróságot már 2002-ben létrehozták, de a tényleges mûködését ez a fórum csak 2005. szeptember 1-én kezd-te meg a szervezési nehézségek miatt

4 Itt a rendes bírósági rendszerben maradtak az alacsonyabb fokokon ítélkezõ közigazgatási bírák.5 1953-ban állították fel a közigazgatási tribunálokat, majd 1989-ban öt fellebbvitel bíróságot hoztak létre az Államtanács további teher-

mentesítése érdekében. A legutolsó bõvítéssel 2004-ben 8-ra nõtt a fellebbviteli közigazgatási bíróságok száma, a tribunálok száma2009-ben emelkedett 42-re (21 + 11 tengerentúli).

6 Bírósági Közlöny 2012/12. szám, 9., 13., ill. 20.

bíróság3 és csak Legfelsõbb Közigazgatási BíróságotCsehországban.4 Azokban az országokban, ahol rég-óta mûködik közigazgatási bíróság, szintén nagyobbváltozások voltak. A közigazgatási bíróságok rendsze-rét az elmúlt évtizedekben például folyamatosan bõví-tették alsóbb fokú bíróságokkal Franciaországban,5Görögországban 2001-ben kerültek az Államtanács te-hermentesítése céljából közigazgatási fellebbviteli bí-róságok és közigazgatási bíróságok létrehozásra.Ausztriában pedig 2014 januárjában kezdik meg mû-ködésüket tartományi szinten a közigazgatási bírósá-gok. Fontos közös jellemzõ tehát a regionális illetékességmegjelenése, amelynek hiányát nálunk a regionáliskollégiumok (ld. lent) felállításával kíván helyettesí-teni a jogalkotó. Ezzel azonban konzerválta azt aproblémát, hogy az egyes KMB-ken igen alacsony aközigazgatási ügyszakos bírók száma. A 369/2012.(XI. 13.) OBHE számú határozat alapján 3 olyanKMB van, ahol egyetlen közigazgatási bíró folytatcsak ítélkezési tevékenységet, a vidéki KMB-k közüla legtöbb bíró a Budapest Környéki KMB-n ítélkezik(7 fõ), a Fõvárosi KMB-n a közigazgatási ügyszakosbírák száma a vezetõkkel együtt 29 fõ. (1. tábl.)

Az alacsony létszámok azért jelentenek gondot,mert a közigazgatási ügyek annyira heterogének,hogy megfelelõ kezelésük egy bizonyos fokú special-izációt elengedhetetlenné tesz. Minél nagyobb terüle-

ti illetékességgel kerülnek tehát megszervezésre aközigazgatási bíróságok, annál több bíró tud egy bíró-ságon az ott induló eljárásokra tekintettel dolgozni,ami a referádák bizonyos specializációját teszi lehetõ-vé, így a bírónak nem kell az adóügyektõl a hulladék-ügyeken keresztül a szociális ügyekig minden terület-tel foglalkoznia, hanem elmélyedhet néhány ágazat-ban. Ez nemcsak az eljárás idejének esetenkénti lerö-vidüléséhez és a bíró munkaterhének könnyítéséhezvezet, hanem a szakmaiság erõsödéséhez is, hiszenilyen esetekben nem számos ágazatban valamennyi is-merettel, hanem valamennyi ágazatban számos isme-rettel fog rendelkezni a bíró. Nem véletlen tehát, hogya legtöbb környezõ országban regionális szintre tele-pítették az elsõ fokú közigazgatási bíróságokat.

2. A közigazgatási bírói kar változásai

A személyi állomány változásai körében a 369/2012.(XI. 13.) OBHE számú, a 390/2012. (XI. 29.) OBHEszámú és a 407/2012. (XII. 11.) OBHE számúhatározatok6 alapján azt látjuk, hogy a törvényszékek-rõl nem került át minden közigazgatási ügyeket tár-gyaló bíró a KMB-kre. Természetesen ebben a felleb-bezések szétterítése is szerepet játszik, hiszen a jövõ-ben minden törvényszéken lehetnek közigazgatási

148 JOGALKOTÁSUNK NYOMÁBAN 2013. MÁRCIUS

1. táblázat


7 Tegyük azt is hozzá, hogy a járási szintû KMB-re átkerülés – annak ellenére, hogy a korábbi bírói beosztásukra utaló elnevezésüketés illetményüket jogosultak megtartani a törvényszéki bírák – presztízs-veszteségként is értékelhetõ.

8 Az elnökök nélkül számolt kb. 110 fõs létszámnak ez közel 25%-a!9 ld. részletesen F. Rozsnyai Krisztina: Hatásköri szabályok a közigazgatási perekben. Jogtudományi Közlöny 10/2012: 384–397. 384 skk.10 Csak 2012 október legvégén került fel a tervezet a KIM honlapjára, http://www.kormany.hu/download/1/55/b0000/jarasbiro

sagok_es_a_kozigazgatasi_es_munkaugyi_birosagok_mukodese_20121030.pdf11 Iümt.1. § (1)–(2), (4) bekezdések, valamint (14) bekezdés b) és h–n) pontjai

ügyek. Az eddig is vegyes referádás bíróknál a tör-vényszéken maradás így nem jelent gyökeres szakmaiváltozást.7 A 407/2012. (XII. 11.) OBHE számú hatá-rozat tanúsága szerint öt törvényszékrõl egyetlen bírósem került áthelyezésre. A 390/2012. (XI. 29.) OBHEszámú határozat indokolása is világossá teszi ezt: „Fi-gyelemmel arra, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíró-ságok 369/2012. (XI. 13.) OBHE számú határozatombanmegállapított létszámának biztosításához nem volt elegen-dõ a törvényszékeken közigazgatási ügyeket tárgyaló bírákmegszüntetendõ álláshely száma, indokoltnak láttam, hogyaz érintett törvényszékek esetében a közigazgatási és mun-kaügyi bíróságok létszáma az üres álláshelyek átalakításá-nak engedélyezésével kerüljön biztosításra.” Tehát nem-csak törvényszéki bírói álláshelyek, hanem városi bí-rósági álláshelyek is megszüntetésre kerültek a KMB-ken rendszeresítendõ bírói álláshelyek érdekében, a2013. január 1. napjával mûködésüket megkezdõ köz-igazgatási és munkaügyi bíróságokra történõ bírói át-helyezésekrõl szóló 407/2012. (XII. 11.) OBHE számúhatározattal az OBH elnöke 13 városi bírót helyezettát a KMB-kre. Több, mint két tucat törvényszéki, vá-rosi bírósági üres, ill. zárolt bírói álláshely átalakításá-ra is engedélyt adott az OBH elnöke azzal, hogy ezeka KMB-ken kerülnek 2013. január 1-ét követõenrendszeresítésre.8 Vagyis most számos olyan bíró ke-rül be a KMB-kre, aki közigazgatási ügyekben nemfeltétlenül jártasak. A 423/2012. (XII. 17.) OBHE szá-mú határozattal 10 közigazgatási, illetve közigazgatá-si és munkaügyi bírói álláspályázat került kiírásra. Ehelyek betöltése persze elsõsorban a titkári állomány-ból várható. Hogy ezek a változások – avagy „frissíté-sek” – az ítélkezés minõségét hogyan befolyásoljákmajd, azt nem lehet elõre megmondani.

II.A Pp. kapcsolódó módosulásai

Természetesen megcsillant a remény, hogy a kü-lönbírósági státusz a perjogi szabályok önálló kodi-fikációjához is elvezet, hiszen a szervezeti változásokmiatt az eljárási szabályok módosítása is szükséges. Azeurópai jogfejlõdés e várakozásokhoz erõs alapot bizto-sított, hiszen külön közigazgatási perrendtartással rendel-kezik Németország, Ausztria, Franciaország, Hollan-dia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Portugália,Olaszország, Görögország, Svédország, Finnország,Lengyelország, Csehország, Horvátország, Szlovénia,

Litvánia, Észtország és Lettország, Bulgária és Ukraj-na.9

A kormányzat hosszú hallgatása10 azonban egyér-telmûvé tette, hogy külön perrendtartás alkotásáranincsen jogalkotói akarat, s csak a legalapvetõbb mó-dosításokra fog sor kerülni. A Kormány az általaszükségesnek ítélt módosításokat tartalmazó törvény-tervezetet csak november 23-án nyújtotta be az Or-szággyûléshez, november 29-én az általános vita márlezárásra is került. A december 15-én benyújtott mó-dosító javaslatot követõen az Országgyûlés 2012. de-cember 17-i rendkívüli ülésnapján került sor az egyesigazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló2012. évi CCXI. törvény (a továbbiakban Iümt.) elfo-gadására.

1. A fellebbezésre vonatkozó különös szabály [Pp. 326. §(9) bekezdés] hatályon kívül helyezése

Az Iümt. 1. §-a tartalmazza a Pp. módosításait, ame-lyeknek csak a kisebbik része kapcsolatos a közigazga-tási és munkaügyi bíróságok felállításával. Ezek több-sége a munkaügyi bíróság kifejezés mechanikus cseré-je közigazgatási és munkaügyi bíróságokra, illetve aPp. XX. fejezetében a törvényszék kifejezés cseréjeközigazgatási és munkaügyi bíróságra.11

Ugyanakkor az Iümt. 1. § (16) bekezdése hatályonkívül helyezi a Pp. 326. § (9) bekezdését. Ezzel és a„névcserékkel” a fórumrendszer tekintetében nagyjá-ból az 1997-es igazságszolgáltatási reform elõtti állapototállítja vissza a jogalkotó azzal a különbséggel, hogy el-sõ fokon most már különbíróság jár el. 1999-ig elsõ fo-kon megyénként egy helyi bíróság, a megyei bíróságszékhelyén lévõ helyi bíróság járt el közigazgatásiügyekben, másodfokon pedig a megyei bíróságok ítél-keztek – ekkor még általános volt a fellebbezés. A Pol-gári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény mó-dosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény indokolá-sa szerint a fórumrendszer megváltoztatása akkor aztcélozta, hogy „biztosítsa ezzel a fokozott szakértelmetaz ítélkezésben”. A „kiinduló állapot” visszaállításaezen túl is súlyos következményekkel járhat. A 326. §(9) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett afellebbezési fórum tekintetében a továbbiakban a ki-zárólagos illetékesség kimondásának mellõzése azteredményezi, hogy a fellebbezési eljárások egyetlenbírói fórumhoz koncentrálása – aminek célja a megfe-lelõ szakmai színvonalú ítélkezéshez egy fórumon mi-nimálisan szükséges bírói létszám biztosítása – a jövõ-



12 A perorvoslati rendszerre nézve ld. Kovács András György–F. Rozsnyai Krisztina–Varga István: A közigazgatási perorvoslatok szabályo-zásának lehetõségei európai perspektívában. Magyar Jog 12/2012: 705–716.

13 A 326. § (9) bekezdésének szövege 2012. VII. 31-ig: „Közigazgatási perekben a törvényszék által elsõ fokon hozott határozatok tekin-tetében – ha törvény a fellebbezést megengedi – a másodfokú eljárásra a Fõvárosi Ítélõtábla kizárólagosan illetékes.” Ezt követõen:„Azokban a közigazgatási perekben, amelyekben törvény alapján az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, a törvényszék által elsõ fo-kon hozott határozatok tekintetében – ha törvény a fellebbezést megengedi – a másodfokú eljárásra a Fõvárosi Ítélõtábla kizárólago-san illetékes.”

ben nem valósul meg. Az Iümt. 1. § (2) bekezdéssel aPp. 10. § (2) bekezdés a) pont helyébe léptetett szövegazt eredményezi, hogy a közigazgatási és munkaügyibírósághoz tartozó ügyekben a törvényszék ítélkezikmásodfokon, vagyis valamennyi törvényszéknek lesz ha-tásköre másodfokú közigazgatási perekben eljárni. In-dokolt lett volna tehát a 326. § (9) bekezdésének ha-tályban tartása mellett azzal való kiegészítése, hogy aközigazgatási és munkaügyi bíróság döntésével szem-beni fellebbezés elbírálására kizárólag a Fõvárosi Tör-vényszéknek van hatásköre. A fellebbezés szûk kör-ben való megengedettségén a jogalkotó – helyesen –nem változtatott most.12 Mivel várhatóan ebbõl adó-dóan egyes törvényszékeken alig lesz közigazgatásiügy, feltehetõleg vegyes referádában fogják ezeket tár-gyalni, ami nem engedi meg a specializációt egy olyanigen heterogén és bonyolult joganyag, mint a közigaz-gatási jog esetében. Hosszútávon – Parkinson törvé-nyeit is figyelembe véve – ez a helyzet feltételezhetõ-en a fellebbezés szélesebb körben való biztosítását, sígy a nagyobb ügyszámot fogja eredményezni. Ezzelpedig újra kialakulhat az a helyzet, amely miatt amajdnem egyfokú ítélkezés közigazgatási ügyszakbanbevezetésre került: „A gyakorlat azt bizonyította, hogy ajelenlegi rendszer, vagyis a közigazgatási ügyek ötfokú el-bírálása (két szint a közigazgatásban, továbbá három bíróifórum) oly mértékben hosszabbítja meg a közigazgatásiügyek idõtartamát, ami sem a jogkeresõ állampolgárok,sem a közigazgatás mûködõképessége szempontjából nemkívánatos. Ezért az elbíráló szintek száma a bírói szakbancsökkentendõ.” Ezen az sem segít, ha a fellebbezés meg-engedése a felülvizsgálat korlátozásával jár együtt.

A nemperes eljárások tekintetében már az igazság-ügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításárólszóló 2012. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:Ikmt.) megszüntette a Fõvárosi Ítélõtábla kizárólagosilletékességét, leszûkítetve azt a közigazgatási határo-zatok törvényességét vizsgáló ítéletekkel szembenifellebbezésre. Ezzel a végzésekkel szembeni fellebbe-zések elbírálására valamennyi ítélõtábla jogosulttávált.13 Ezt a helyzetet általánosította most tehát a tör-vényszékekre vonatkoztatva az Iümt. a 326. § (9) be-kezdésének hatályon kívül helyezésével.

2. A Fõvárosi Ítélõtábla közigazgatási perekkel kapcso-latos kizárólagos hatáskörének megszüntetése

A Fõvárosi Ítélõtábla egyéb hatáskörei is megszûn-tek. Az Iümt. 47. § (1) bekezdése a közigazgatási ható-

sági eljárás szabályait módosította akként, hogy a köz-igazgatási hatóságok között felmerülõ hatásköri vitákelbírálására 2013-tól kezdõdõen nem a Fõvárosi Ítélõ-tábla, hanem a Fõvárosi Közigazgatási és MunkaügyiBíróság rendelkezik hatáskörrel. A közigazgatási pe-rekben felmerülõ hatásköri vagy illetékességi összeütkö-zések eldöntésére a Pp. 326. § (10) bekezdése által biz-tosított kizárólagos hatáskörét a Fõvárosi Ítélõtáblamár a 2012 nyarán, az Ikmt. 11. §-a révén elvesztette.Ez a rendelkezés kettébontotta a hatáskört, és az ítélõ-tábla hatáskörébe utalta a területén kialakult viták el-döntését, a többi esetben pedig a Kúria feladatává váltaz eljáró bíróság kijelölése. Az Iümt. 1. § (6) bekezdé-se alapján a jövõben a Kúria jár el a közigazgatási pe-rekben jogerõs határozatok folytán felmerült hatáskö-ri vagy illetékességi összeütközés esetében. Célszerûlett volna a Pp. 45. § (2) bekezdését is úgy módosíta-ni, hogy a Kúria járjon el minden olyan esetben,amelyben bíróság kijelölésére van szükség és a felme-rülõ bíróságok között közigazgatási és munkaügyi bí-róság is van. Ez a helyzet a KMB és járásbíróság vagytörvényszék között felmerülõ hatásköri összeütközés,KMB kizárásáról való döntés esetében. Az Iümt. 1. §(5) bekezdése ehhez képest itt osztott hatáskört intéz-ményesít, a törvényszék vagy a Kúria dönt attól füg-gõen, hogy egy ítélõszék területén belül megoldható-e a kérdés vagy sem. A közigazgatási és polgári jogte-rület közötti egyre gyakoribb átfedésekre tekintettel ajoggyakorlat egységének biztosítása végett célszerûbblett volna ezeknek a kérdéseknek a Kúriánál valóösszpontosítása. Érdemes lenne végiggondolni azt is,hogy ki fogja eldönteni azt a vitát, hogy a KMB-nek aközigazgatási bíróság a munkaügyi perek vagy a köz-igazgatási perek szabályai szerint kell-e egy adott per-ben eljárni, hiszen ez nem hatásköri vita. Vélhetõencsak a fellebezést elbíráló törvényszék, illetve a jog-erõs ítélet felülvizsgálata során a Kúria tud errõl a je-lenlegi szabályozás fényében majd dönteni.

3. Fõvárosi Törvényszék vs. Fõvárosi Közigazgatási ésMunkaügyi Bíróság

2012 végéig a Fõvárosi Törvényszék volt az országlegnagyobb és legszélesebb hatáskörû „közigazgatásibírósága”. Az egyetlen törvényszék, amelyen önállóközigazgatási kollégium mûködött, hiszen a közigaz-gatási bírák száma a vidéki törvényszéken dolgozó bí-rák többszöröse (akár több, mint tízszerese is) volt. AFõvárosi Törvényszék számos közigazgatási perre



14 Ez a helyzet például Németországban. Egyes külföldi megoldásokról részletesebben ld. Darák Péter-Patyi András: A normakontroll ha-táskörök megosztása az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság között, Alkotmánybírósági Szemle 2010/2: 82–89, 82–84.

15 Hasonlóan: Darák–Patyi: im. 89. 16 Errõl a problémáról részletesen ld. F. Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási bíráskodás megteremtésének sarokkövei. In: Varga Zs. And-

rás–Fröhlich Johanna: Közérdekvédelem. A közigazgatási bíráskodás múltja és jövõje, 2011. 73–98, 87. old skk.

rendelkezett kizárólagos illetékességgel, és abból adó-dóan, hogy igen számos elsõ fokon eljáró közigazgatá-si szervnek a fõvárosban van a székhelye, szintén kü-lönleges szerepkörre tett szert. Nem csoda, hogy fel-merült, hogy az Európa-szerte egyre szokványosabbhatáskör-differenciálással célszerû lenne élni és a Fõ-városi Törvényszéken tartani bizonyos ügyeket (ld.lent). A Fõvárosi Törvényszék helyére tehát szinteminden ügyben a Fõvárosi KMB lépett, s lett kizáró-lagosan illetékes az elsõ fokon országos illetékességgeleljáró közigazgatási szervek határozatainak, illetve bi-zonyos esetekben a Magyarország területére történõbeutazásra és az ott való tartózkodásra vonatkozóügyekben, továbbá menekültügyekben hozott határo-zatok felülvizsgálatára [Pp. 326. § (6)-(7) ill. (13) be-kezdése].

III.A bíróságok szervezetére, hatáskörére, illetékességére vonatkozó jogszabályok

egyes módosításai

1. A Kúria önkormányzati tanácsának eljárásával kap-csolatos módosítások

Az Alaptörvény a normakontroll hatáskörnek az Al-kotmánybíróság és a Kúria közötti megosztásáróldöntött az önkormányzati rendeletalkotás körében. ABszi. IV. fejezete rendezi az ehhez kapcsolódó szerve-zeti és eljárási szabályokat. Az önkormányzati tanácseljárásának kezdeményezésére kizárólag a fõvárosi,megyei kormányhivatal és az elõtte folyamatban lévõeljárásban alkalmazandó önkormányzati rendeletretekintettel a bíró volt jogosult. A Kúria elé kerülõ ön-kormányzati rendeletek alacsony számára tekintettela jogalkotó úgy döntött, hogy az önkormányzati ta-nács eljárásának kezdeményezésére feljogosítja azalapvetõ jogok biztosát is. Az eljárások alacsony szá-ma két irányban is elgondolkodtató. Megfontolandólett volna a keresetindítási jog szélesebb körû kiter-jesztése a jogaiban érintett személyekre, közelítve ez-zel az önkormányzati tanács eljárását az egyéb köz-igazgatási perekhez. Az önkormányzati tanács eljárá-sának sajátos, szervezeti törvényben való elhelyezéserévén a jogalkotó ezt a jelleget ugyan tagadja, de nemszabad arról megfeledkezni, hogy ez az eljárás tárgyáttekintve közigazgatási per, hiszen egy közigazgatási

aktus (csak éppen normatív aktus) törvényességérõlkell a bíróságnak ebben az eljárásban is döntenie.Nem véletlen, hogy számos országban a közigazgatásiperek szabályai között rendezik ezt az eljárást is és ál-talában a (magasabb szintû) bíróságok ítélkezõ, felül-vizsgálati tanácsai járnak el ezekben az ügyekben14 snincsen külön a normakontrollra létrehozott tanács,mint ahogy a Bszi. intézményesíti az önkormányzatitanácsot. A normatív aktusok jellemzõen a szabályo-zási tárgykörök szerint, az ügyelosztási rendnek meg-felelõen kerülnek szétosztásra. Az önkormányzati ta-nács eljárási szabályainak továbbfejlesztése pedigszintén arra utaló jelenség, hogy egy külön közigazga-tási perrendtartás keretein belül rugalmasabban ren-dezhetõek lennének ezek a kérdések.15

2. A regionális közigazgatási és munkaügyi kollégiumokfelállítása

A szakmaiság másik védõbástyája a magasabb bíróifórumokon a kollégium. A Bszi. a közigazgatási-mun-kaügyi bíróságok felállításához kapcsolódóan orvosol-ni kívánta azt a – korábban is létezett – problémát,hogy az alacsony közigazgatási bírói létszámokra te-kintettel a törvényszékeken önálló közigazgatási kollé-giumok nem mûködtek, a polgári kollégiumokkal ös-szevontan kerültek megszervezésre.16 A járási szintrevaló „lekerülés” következtében a KMB-ken nem isszervezhetõk kollégiumok, még megfelelõ létszám ese-tén sem. Ezért a Bszi. intézményesítette – a törvény-széki kollégiumok mellett, nem helyett –regionálisközigazgatási-munkaügyi kollégium, amely több me-gyének a közigazgatási és munkaügyi bíráit fogja összeés elsõsorban szakmai feladatokat lát el. Az késõbb el-döntendõ kérdés volt, hogy hány megyét fogjon át egy-egy ilyen kollégium. Az Iümt. alapján a bíróságok el-nevezésérõl, székhelyérõl és illetékességi területénekmeghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvény4. mellékletében hat közigazgatási és munkaügyi regi-onális kollégium került kialakításra, ezek közül azÉszak-Dunántúli öt, az Észak-Magyarországi, az Al-földi és a Dél-Dunántúli 4-4 megyét, a Közép-Magyar-országi két megyét fog át, s külön regionális kollégiumkerült kialakításra a Fõvárosban (Az illetékességi terü-letüket és az általuk átfogott KMB-k összesített köz-igazgatási ügyszakos létszámát az I.1. alatt közölt táb-lázat részletezi). Mivel a regionális kollégium rész-kol-légiumi üléseket is tarthat, lehetõség van arra, hogy aközigazgatási bírák szakmai fejlõdését támogassa ez a



17 http://www.kormany.hu/download/1/55/b0000/jarasbirosagok_es_a_kozigazgatasi_es_munkaugyi_birosagok_mukodese_20121030.pdf18 Ld. részletesen e folyamatról F. Rozsnyai: Hatásköri … 390–391.19 pl. BH 1997. 390.; 20 Nagy Marianna–Hoffman István (szerk.): A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata, 241–244.21 5/2010. KJE; BH 2010.312; Kfv.IV.37.888//2009/8.szám; Kfv.III.37.554/2009/5.szám. A Mötv. 70. § (2) bekezdése ami egyezik az Ötv.

még hatályos 33/C. §-ával eszabályozásával egyebekbe

fórum. Ennek mikéntjét az elõttünk álló években ki-alakítandó gyakorlat formálja majd, így az késõbb de-rül ki, hogy valóban beváltja-e ez a megoldás a hozzáfûzött jogalkotói reményeket.

IV.Néhány gondolat egyes ágazati

törvények módosulásaihoz kapcsolódóan

1. A szabályozó hatóságok döntéseinek felülvizsgálata

A szabályozó hatóságok határozataival kapcsolatban2011-ben a hírközlés területén megindult „úttörõ” fo-lyamatnak, amely a differenciált hatáskör-telepítés elsõzsengéjének is volt tekinthetõ, az Iümt. véget vet. Akormányzati honlapon októberben nyilvánosságra ho-zott tervezet17 alapján az elektronikus hírközlésrõl szó-ló 2003. évi C. törvény (Eht., Iümt.-tervezet 43. §) és amûsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló2007. évi LXXIV. törvény (Mttv., Iümt.-tervezet 55. §)módosítandó rendelkezéseiben még a Fõvárosi Tör-vényszék hatáskörébe tartozott volna az e törvények-ben szabályozott közigazgatási döntések felülvizsgála-ta. Ez a megoldás valóban igen átgondolatlan és követ-kezetlen volt, elsõsorban a szabályozó hatóságok dönté-seivel szembeni felülvizsgálat nem egységes rendezõel-vek szerinti biztosítása, illetve a fellebbezési fórum ren-dezetlensége miatt. Ugyanakkor a szabályozó hatósá-gok döntéseinek kiemelt kezelése mindenképpen indo-kolt lett volna, s e tekintetben – elismerve ezen ügyekgyakorta nagyfokú komplexitását és kiemelt jelentõsé-gét – a Fõvárosi Törvényszék elsõ fokú kizárólagos ha-táskörének biztosítása valóban jó megoldás lehetettvolna, akár a fellebbezés lehetõségének kizárása mellettis. Egy ilyen átfogó átalakítás azonban rohamtempóbannem kivitelezhetõ. Az Országgyûlés elé benyújtott ter-vezetben már az Iümt. a Mttv. és az Eht. említett ren-delkezéseinél a Fõvárosi Közigazgatási és MunkaügyiBíróság szerepelt. Egy esetleges közigazgatási perrend-tartás megalkotása esetén azonban célszerû e kérdés-kört alaposan körbejárni. A külföldi példákat nézveszámos országban vagy a második szinten lévõ bíróifórum(ok) jár(nak) el ezekben az ügyekben (ez lenne azúj rendszerben a Fõvárosi Törvényszék – hasonlóanOlaszországban a Római regionális közigazgatási bíró-ság (TAR), Németországban a Tartományi Közigazga-tási Bíróságok(VGH ill. OVG), vagy pedig külön bíró-ságot alakítanak elbírálásukra (pl. Nagy-Britannia,Hollandia, Spanyolország, Finnország).18

2. Az önkormányzatokkal kapcsolatos eljárások

Az önkormányzatokkal kapcsolatos perekre vonat-kozó szabályok körében a Mötv.-ben szintén sor ke-rült a hatásköri átrendezésre, „a törvényszék kifejezésközigazgatási és munkaügyi bíróságra cserélésére”. Ekörben örömteli változás, hogy az Iümt. 82. § (1) be-kezdésének d) és e) pontjai révén polgári bírósági ha-táskörök (önkormányzat vagyonának és területénekmegosztása új község létrejötte nyomán, illetve terü-letrész cseréjével kapcsolatos vita eldöntése) átkerül-nek közigazgatási bírósági hatáskörbe, ezeket idáigpolgári ügyként bírálta el a törvényszék.19 A Mötv.-ben szabályozott egyes közigazgatási ügyekben a „tör-vényszék”-et nem cserélték le KMB-re:

– az önkormányzati képviselõ összeférhetetlenségétmegállapító képviselõtestületi határozat [37. § (4)bek] felülvizsgálata iránti nemperes eljárás,

– az önkormányzati képviselõi összeférhetetlenségkimondása iránt a kormányhivatal által indított [37. §(6) bek] nemperes eljárás,

– a polgármester sorozatos törvénysértõ tevékenysé-ge miatti per [70. § (1) bek],20 illetve

– a kormányhivatal közös hivatal létrehozásárólszóló megállapodás jóváhagyását megtagadó határoza-ta [85. § (7a)]. Ezt az utolsóként említett szabályt atörvényjavaslat beterjesztését követõen iktatták be aMötv.-be, feltehetõleg csak kodifikációs hiba, hogy erendelkezés alapján 2013. január 1-tõl nem a KMB,hanem „a Törvényszék” jár el.

Az összeférhetetlenség és a közjogi felelõsségre vo-nás esetében pedig feltehetõleg az áll a háttérben, hogya Mötv. ezen szabályai csak a következõ önkormányza-ti választások napján lépnek hatályba, és addig az Ötv.33/A. és 33. /C. §-ai szabályozzák továbbra is ezeket azeljárásokat. E törvényhelyekben pedig az Iümt. 7. § a)–c) pontjai értelmében a törvényszék helyébe a KMBlépett. A Mötv. még hatályba nem lépett rendelkezése-iben vélhetõen késõbb kívánják a szükséges változtatá-sokat végrehajtani. Ennek alapján, noha egyik önkor-mányzati törvény sem pontosítja a nemperes eljárásokjellegét, nem kétséges, hogy közigazgatási nempereseljárásoknak tekintendõk. Érdekes e tekintetben, hogya közjogi felelõsségre vonás eseteiben eddig is zömé-ben a közigazgatási ügyszakba beosztott bírák jártakel,21 de nem a Pp. XX. fejezete alapján, hiszen az Ötv.111. §-a kimondta, hogy az „E törvény alapján indítottperben – a 33/B. § kivételével – a polgári perrendtartásrólszóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseitkell alkalmazni.” Ezt a rendelkezést 1994-ben iktattákbe az Ötv.-be, amikor a 33/B. § még a közjogi felelõs-



22 Ezért is fogalmaz az 5/2010. KJE úgy, hogy „az Ötv. 111. §-a megfelelõ értelmezése alapján”23 Vagyis ugyanaz a helyzet áll elõ, mint a hatósági szerzõdés esetében, amennyiben az nem tekinthetõ hatósági határozatnak – ld. Pp.

324/A. §24 Az 1996. évi LVIII. törvény a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról (Mérnöktv.)A Mérnöktv. szabá-

lyozása némiképpen ellentmondásos. A 26. § (3)-(4) bekezdéseinek rendelkezéseit a Ket. 12. § (2) b) pontjára figyelemmel a Mérnöktv.1. § (1) bekezdésében nevesített kivételes helyzetekre lehet tehát csak alkalmazni: 26. § (1) A tagfelvételi kérelmet írásban ahhoz a te-rületi kamarához kell elõterjeszteni, amelynek területén a tevékenységet folytató természetes személy lakóhelye van. (2) A kamarábavaló felvételrõl a területi kamara elnöksége a törvényi feltételek igazolása után 30 napon belül határoz. (3) A felvételt megtagadó ha-tározat ellen a kérelmezõ a kézbesítéstõl számított 15 napon belül az országos kamarához fellebbezhet. A fellebbezést 30 napon belülel kell bírálni. (4) Ha az országos kamara a felvételi kérelmet elutasította, e határozatot a kérelmezõ a határozat kézbesítésétõl számí-tott 30 napon belül a területi kamara székhelye szerint illetékes törvényszék elõtt keresettel támadhatja meg. A bíróság az eljárás so-rán a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit alkalmazza.

25 Ld. részletesen Fazekas Marianna: A köztestületek szabályozásának egyes kérdései, Budapest, 2008, 91–91.

ségre vonást szabályozta,22 csak 2001 végén került át-számozásra ez a szakasz és lépett a helyébe a vagyon-nyilatkozat-tételi kötelezettségrõl szóló rendelkezés. Akivételt nyilván az tette indokolttá, hogy itt nem egyközigazgatási aktus felülvizsgálata a per tárgya, így aPp. XX. fejezete nem biztosít megfelelõ keretet azeljárásnak.23 Ezért rendelkezett az Ötv. 33/C. § (2) be-kezdése úgy, hogy a Pp. rendelkezéseit azzal az eltérés-sel kell alkalmazni, hogy a perben viszontkeresetnek,szünetelésnek és egyezségnek nincs helye. Ezt a ren-delkezést veszi át szinte szó szerint a Mötv. 70. § (2)bekezdése is. Az Ötv. 111. §-ának megfelelõ rendelke-zést a Mötv.-ben nem találunk, csak a törvényességifelügyelet kapcsán indított perekre vonatkozóanmondja ki ugyanezt a Mötv. 142. § (4) bekezdése.

3. Kamarai fegyelmi határozat felülvizsgálata

A köztestületek döntéseinek felülvizsgálatánál rég-óta ingadozik a jogalkotó a polgári és a közigazgatásibíróság között. Az általános jogalkotói tendencia máraaz, hogy a tevékenység folytatásához szükséges tagságesetén a Ket. 12. § (3) b) pontja alapján a nyilvántartás-ba vétel, illetve az abból való törlés hatósági ügynekminõsül, tehát ezekben az ügyekben a döntések aKMB által felülvizsgálhatóak. Amennyiben nem elõ-feltétele valamely tevékenység végzésének a tagság, ak-kor a tagsági viszony létesítésével és fennállásával kap-csolatos vitákban a polgári bíróság jár el. Ilyen szabá-lyozást tartalmaz például a gazdasági kamarákról szó-

ló 1999. évi CXXI. törvény.24 A kamarai szervek, leg-inkább a közgyûlés által hozott határozatok megtáma-dása általában polgári bíróság elõtt, a Pp. általános sza-bályai szerint lehetséges (pl. Ügyvédi tv. 104. § (4) be-kezdés, a Mérnöktv. 40. § (6) bekezdés). A törvényes-ségi felügyeletet gyakorló szerv által indítható eljárás-nál a legingadozóbb a gyakorlat, ez hol közigazgatási,hol polgári per.25 A fegyelmi határozatokkal szembenibírósági jogvédelem azonban többnyire – noha ezek aKet. alapján sajnos nem minõsülnek hatósági határo-zatoknak – közigazgatási bíróság által biztosított. Eztaz ingadozást jól szemlélteti az igazságügyi szakértõikamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény Iümt. 23. §-ával módosított 48/F. §-a. E szakasz (3) bekezdése apolgári nemperes szabályok alkalmazását rendeli a fe-gyelmi döntéssel kapcsolatos bírósági eljárásra, míg a(4) bekezdés új szövege közigazgatási nemperes eljá-rásban rendeli a MISZK határozatának felülvizsgála-tát lefolytatni. A kialakult ellentmondás feloldása ér-dekében a (3) bekezdés módosítása szükséges lenne.

V.Bszi. + Iümt. = Evolúció?

Végezetül álljon itt egy táblázat, amely a közigazga-tási ügyszakot az elmúlt 15 évben ért szervezeti válto-zásokat foglalja össze. Hogy ennek alapján beszélhe-tünk-e a közigazgatási bíráskodás evolúciójáról, azt azolvasó megítélésére bízzuk. (2. tábl.)


2. táblázat


1 Kóti Tamás: Egészségügyi felelõsségbiztosítás másként, Egészségügyi gazdasági szemle, 2003 (41. évf.), 4., 41. 2 Kiss Katalin–Novosztáth Ágnes: Mûhibák és mûhibáztatások, Med et Jur 2010 (1. évf.) 1. 3 Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben, HBG-ORAC, Budapest, 2010., 85.4 Összefoglaló jelentés az orvosi mûhiba perek gyakorlatáról, Jogorvoslap, 2009. (4. évf.) 1., 11. 5 Lásd bõvebben: Pribula László: Az okozatosság értelmezésének változása az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelõssége körében,

Jogtudományi Közlöny, 2011. (66. évf.) 4., 243–249.6 A szocializmus idõszakában sem az orvosoknak sem a kórházaknak nem állt érdekében felelõsségbiztosítást kötni, mivel károkozás

esetén az állam, illetve a tanács nyújtott számukra fedezetet. Lásd: Németh Antónia: Polgári jogi felelõsség és felelõsségbiztosítás az or-vosi jogviszonyban In: Polgári jogi dolgozatok, MTA Állam-és Jogtudományi intézet–ELTE-ÁJK, Budapest, 1993, 306.

7 30/1989. SZEM rendelet, 113/1989. MT rendelet8 Simon Tamás: Szakmai felelõsségbiztosítás az állam, az egészségügyi szolgáltatók, a betegek és a biztosítók szemszögébõl, Nagy lépé-

sek az egészségügyben szakmai konferencia, 2004. november 14. www.384ugyvediiroda.hu/allam.pdf, (letöltve: 2007. július 02.) 2.

154 SZEMLE 2013. MÁRCIUS

ZÁKÁNY JUDITPhD hallgató

Debreceni Egyetem(Debrecen)

A felelõsségbiztosítás, minta beteg és az intézmény védelmének garanciája?

I.

1. Az egészségügyi szolgáltatá-sokkal kapcsolatos felelõsségi vi-szonyok elemzése körében megke-rülhetetlen az egészségügyi szol-gáltatók szakmai felelõsségbiztosí-tásának vizsgálata, lévén, hogy azegészségügyi szolgáltató felelõssé-gének megállapítása esetén a fele-lõsségbiztosítást nyújtó intézményis belép a felelõsségi viszonyok sze-replõi körébe. Tanulmányom céljaa hazai egészségügyi felelõsségbiztosí-tási rendszer mûködésének értékelése,valamint néhány külföldi országkárfinanszírozási mechanizmusá-nak bemutatása, értékelése.

2. A téma fontosságát és aktuali-tását bizonyítja, hogy az egészség-ügyi ellátás minõsége és az ellátássorán bekövetkezõ káreseményekmind hazánkban, mind külföldönegyre inkább az érdeklõdés közép-pontjába kerülnek. Ennek talán leg-fõbb oka az egészségügyi ellátások-kal kapcsolatos közfelfogás, az el-várások megváltozása. Még né-hány évtizeddel ezelõtt szinte sen-

ki nem kívánta megkérdõjelezni azorvostársadalom tudását, tevé-kenységének szakszerûségét, az in-formációrobbanás a korábbi tekin-télyelvû orvoslás korszakának leáldo-zását jelentette. Az egészségügyrõlszóló 1997. évi CLIV. törvény (to-vábbiakban: Eütv.) egyik legfonto-sabb érdeme, hogy a beteget a ko-rábbi teljesen kiszolgáltatott hely-zetébõl, a gyógyítókkal egyenran-gú partnerré tette az egészségügyitevékenység kapcsán. A betegek –ennek révén – az egészségügyiszolgáltatásokat is egyre inkább agazdaság más területeihez hasonlómódon közelítik meg. Az orvosi te-vékenységgel kapcsolatban is ki-alakult a „tudatos vásárlói attitûd”1

következtében a szolgáltatás minõ-sége gyakran megkérdõjelezõdik,csökken a toleranciaszint a nemmegfelelõ vagy nem megfelelõnekítélt szolgáltatásokkal kapcsolat-ban. Ez pedig maga után vonja azegészségügyi kártérítési perek szá-mának növekedését. Az Egészség-biztosítási Felügyelet által közzé-tett adatok szerint 2001 és 2007 kö-zött 1051 peres eljárás indult az in-tézmények ellen, az eljárások szá-ma lassú növekvõ tendenciátmutat.2 Jelenleg évente körülbelül300 peres eljárást kezdeményeznekegészségügyi szolgáltatók ellen, abetegek által támasztott kártérítésiigények összértéke meghaladja azegymilliárd forintot.3

Láthatjuk, hogy nemcsak az eljá-rások számának sokasodásában fi-gyelhetõ meg kedvezõtlen tenden-cia, hanem a kártérítésként megítélt

összegek is egyre magasabbak,4 a ka-matokkal együtt több tízmilliósnagyságrendû összegekkel talál-kozhatunk. Ráadásul az alperesekelmarasztalása is egyre gyakrabbantörténik meg a bírói gyakorlatmegváltozása miatt.5

II.

3. Az elõbbiekben vázolt környe-zetben érthetõen, kiemelkedõ jelen-tõséggel bír a kötelezõ szakmai felelõs-ségbiztosítás intézménye az egészség-ügyi szolgáltatók tevékenységévelkapcsolatban. Az egészségügyiszolgáltatók felelõsségbiztosítása arendszerváltás óta tölt be igazán je-lentõs funkciót hazánkban.6

1989-ben lehetõvé vált a magán-orvosi és az egészségügyi vállalkozásitevékenység folytatása. A mûködésfeltételeit megfogalmazó jogszabá-lyok7 az elõbb említett két terüle-ten elsõként írták elõ a felelõsségbiz-tosítás kötelezõ voltát. Ennek oka azvolt, hogy ne állhasson elõ a nemállami vagy önkormányzati fenn-tartású egészségügyi intézmények,valamint az õ szolgáltatásaikatigénybe vevõ betegek kiszolgálta-tott helyzete. A kiszolgáltatottságoka pedig nem más, minthogy amagánszolgáltatókért az állam, ön-kormányzat nem állt helyt a szol-gáltató költségvetését meghaladómértékben.8 Ezért az esetleges kár-térítési összegek kifizetésére ezek-nek a szolgáltatóknak is kellett va-lamilyen biztosíték, amelyet a fele-

SZEMLE


ZÁKÁNY: A FELELÕSSÉGBIZTOSÍTÁS, MINT A BETEG ÉS AZ INTÉZMÉNY… 155

9 Eütv. 108. § (2) bekezdés10 És ezt az egyezséget a biztosító tudomásul veszi!11 Ptk. 559. (1). bek.12 Ún. elsõ biztosítási krízis, lásd: Simon Tamás: Kezelhetõ-e a szakmai felelõsségbiztosítás Strucc Malvin módjára?, Kórház, 2005 (12.

évf.), 10., 15. 13 Eütv. 108. § (2) bekezdés; 96/2003. korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeirõl, valamint a mûkö-

dési engedélyezési eljárásról 6. § (3) bekezdés; 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirõl7. § (1) bekezdés e) pont

14 Az Eütv. záró rendelkezései között eredetileg az egészségügyi miniszter számára adott felhatalmazást az egészségügyi szolgáltatók fe-lelõsségbiztosításának részletes szabályainak kidolgozására. 2002-ben módosították az Eütv. ezen rendelkezését. Azóta a kormány vanfelhatalmazva a rendelet megalkotására (Eütv. 247. § (1) bekezdés f) pont) amely a mai napig nem készült el.

15 Lásd például: Harmat György: Az orvosi felelõsségbiztosítás kérdései és lehetséges válaszai, Egészségügyi gazdasági szemle, 2003 (41.évf.), 6., 36.

16 Jelenleg több, mint 30 intézmény nem rendelkezik felelõsségbiztosítással, holott enélkül nem kaphatnának mûködési engedélyt, illet-ve meg kellene fosztani õket a mûködési engedélytõl. (Gellér Balázs: Az orvosi felelõsségbiztosítás a magyar jogban, In: SÓTONYI

lõsségbiztosítási szerzõdés megkö-tése jelentett.

Annak ellenére, hogy az államifenntartású egészségügyi intézmé-nyek számára ebben az idõszakbanmég nem volt kötelezõ a felelõsség-biztosítás, 1992-re szinte mind-egyik intézmény kötött ilyen szer-zõdést. A kezdeti idõszakban a biz-tosítók is lelkesedéssel fordultak az újpiacot nyújtó lehetõség felé és változa-tos ajánlataikkal versengtek a kór-házak igényeinek kielégítéséért.

4. Az Eütv. a felelõsségbiztosításmegkötésének kötelezettségét kiterjesz-tette valamennyi egészségügyi szolgál-tatóra.9 Ezzel létrejött egy új jogintéz-mény, melynek célja az volt, hogyjog- és vagyonbiztonságot garantál-jon az egészségügyi szolgáltatók ésaz állampolgárok számára egyaránt,az egészségügyi ellátás során bekö-vetkezõ káresemények esetén. A fe-lelõsségbiztosítás az alábbi mûködé-si mechanizmus szerint nyújt védel-met. Amennyiben megállapítják azegészségügyi szolgáltató felelõsségétvagy egyezség születik közte és a ká-rosult között,10 a biztosító egészbenvagy részben mentesíti a szolgálta-tót a fizetési kötelezettség alól. Az1959. évi IV. törvény a polgári tör-vénykönyvrõl (továbbiakban: Ptk.)megfogalmazása szerint: felelõsség-biztosítási szerzõdés alapján a bizto-sított követelheti, hogy a biztosító a szer-zõdésben megállapított mértékben men-tesítse õt olyan kár megtérítése alól,amelyért jogszabály szerint felelõs.11Arendszer eleinte jól mûködött, való-di biztonságot nyújtott a szolgálta-tóknak, a betegeknek biztosítékot akártérítés kifizetésére, a biztosítók-nak pedig új bevételforrást jelentett.

A jelenlegi hazai helyzet rövidismertetése elõtt úgy vélem, hogyfel kell tennünk a kérdést: eléri-e ajogintézmény jelen adottságaival isa célját, a felvázolt mechanizmus-nak megfelelõen tud-e mûködni?

III.

5. A fent ismertetett ideális állapotmegváltozása, az egészségügyi fele-lõsségbiztosítási rendszerünk ha-nyatlása véleményem szerint azegészségügyi szolgáltatók elleni pe-rekben megfigyelhetõ gyakorlat meg-változására vezethetõ vissza elsõdle-gesen. Ez volt az, a momentum, amimegbontotta a biztosítók és a szolgál-tatók közötti addig fennálló érdek-azonosságot. A profitorientált bizto-sítóknak csak addig állt érdekébenszolgáltatást nyújtani, amíg ez szá-mukra nyereséget hozott. Azonban1997 és 1999 között fokozatosanromlani kezdett a biztosítási díjak-ból származó bevétel és a kifizetettkártérítések aránya. A perek számá-nak és a kártérítési összegeknek azemelkedése miatt a biztosítók számá-ra veszteségessé vált ez az üzletág, fel-ismerték, hogy nem áll érdekükbena biztosítási piac ezen szegmensé-ben szolgáltatást nyújtani.12

6. A következõkben három olyantényezõt emelnék ki, mely vélemé-nyem szerint a többi visszásság ge-nezise. Ezek pedig a következõk:

A biztosítási piac kínálati oldalá-nak beszûkültsége. Jelenleg egyolyan biztosítótársaság van, amelyvalamennyi egészségügyi szolgál-tató számára kínálja szolgáltatását,

monopolhelyzet alakult ki a pia-con.

Egyoldalú szerzõdéskötési kötele-zettség áll fenn, ugyanis az egészség-ügyi szolgáltató a mûködési enge-dély kiadása feltételeként kötelesfelelõsségbiztosítási szerzõdéstkötni,13 a biztosító viszont akkorés azzal az egészségügyi szolgálta-tóval köt szerzõdést, amikor ésamelyikkel neki megéri.

Bár az erre vonatkozó felhatal-mazást az Eütv. már egy évtizedetartalmazza, a kormány még a mainapig sem alkotta meg az egészségügyiszolgáltatók szakmai felelõsségbiztosí-tásának minimumfeltételeirõl szólójogszabályt.14 Így jelenleg semmimás nem határozza meg ezen speci-ális felelõsségbiztosítási ágazat mû-ködésének részletszabályait, mint abiztosító üzletpolitikája, az általakialakított általános szerzõdési fel-tételek. Ezek a szerzõdési feltételekpedig számos olyan elemet tartal-maznak, amelyek kedvezõtlenek azintézmény számára és amelyek ki-üresítik a felelõsségbiztosítás tar-talmát, figyelmen kívül hagyják ajogintézmény eredeti célját.

7. Fent említett tényezõk együtt-állása számos, a biztosítók általmeghatározott problémás szerzõdésifeltételt eredményez, melyek közülcsak néhány példát említenék:

A biztosítási díjak jelentõs mérték-ben emelkedtek az utóbbi években.15

Így több kórház képtelenné vált amegemelkedett díj kifizetésére,melynek következtében kialakultés folyamatosan bõvül azon intéz-mények köre, amelyek nem rendel-keznek felelõsségbiztosítással a jog-szabályi kötelezések ellenére.16


Péter (szerk.) Orvosi felelõsség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 308.; továbbá pl.: http://www.weborvos.hu/hirek/korhazak_biz-tositas_nelkul/67054/ (letöltve: 2012. december. 4.) továbbá: http://www.weborvos.hu/lapszemle/korhazak_felelosseg_nelkul/138945/(letöltve: 2012. december. 4.)

17 Káreseményenként 5 millió Ft (kivételesen 8 vagy 10 millió Ft), évente 50 millió Ft. Összehasonlításképp: gépjármû felelõsségbizto-sításnál ez az összeg dologi károk esetén káreseményenként 500 millió Ft, személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként1250 millió Ft

18 A kizárások körét a biztosítók által nyilvánosságra hozott általános szerzõdési feltételek alapján ismertetem.19 Lásd részletesen: Dósa Ágnes: Az orvos felelõssége a tájékoztatás elmulasztásáért, Lege Artis Medicinae, 2001 (11. évf.), 1.20 Ez a kizárás csak az Allianz Hungária Zrt. Szerzõdési feltétételei között szerepel. 21 Például: „ha a kárt a szakmai szabályok, elõírások kirívóan súlyos megsértésével okozzák”22 Az önrészesedés lényege, hogy a biztosított a teljes kárösszegbõl legalább a biztosítási kötvényben meghatározott mértékû önrészese-

dés erejéig a kárt maga viseli. Ennek a mértéke általában 10 % biztosítási eseményenként. Önrészt csak abban az esetben kell fizetni,ha a kártérítési összeg a biztosító eseti helytállási limitjén belül marad, a lényege tehát az, hogy a beperelt egészségügyi szolgáltatósemmiképp nem menekülhet a fizetési kötelezettség alól. Még akkor sem, ha a kártérítési összeg nem lépi túl a helytállási limitet

23 1992. évi XXII. törvény a munka törvénykönyvérõl 167. §24 Új Mt. 179. § (3)

A biztosító által nyújtott szolgál-tatás színvonala viszont nem emel-kedett. A biztosító eseti helytállásilimitje megrekedt a 15 évvel ez-elõtti szinten, általában káresemé-nyenként 5 millió forint.17 Az eztmeghaladó összeget a kórház sajátköltségvetésébõl, a mûködésreszánt keretbõl fizeti ki, vagy afenntartó tesz eleget a fizetési köte-lezettségnek.

A biztosító egyre szûkebben értel-mezi a biztosítási esemény fogalmát ésa leggyakoribb, igazán nagy káro-kat okozó kockázati tényezõket ki-zárja a helytállási kötelezettségekörébõl, ezzel gyakorlatilag kiüre-sítve a felelõsségbiztosítás tartalmát. Aprobléma az, hogy ezek a kizárá-sok18 kezdenek irracionális mérté-keket ölteni, szakmákat (pl. plasz-tikai sebészet), diagnosztikus mód-szereket (pl: CT, MR, röntgenokozta károsodás) iktatnak ki abiztosítók a helytállás körébõl.Emellett nem áll helyt például a biz-tosító a tájékoztatási kötelezettség el-mulasztásából, a tájékoztatás hiá-nyosságaiból, származó károkért,holott az egyik leggyakrabbanmegjelölt jogalapról van szó.19 Akizárások között megjelennek aszülészeti-nõgyógyászati tevékeny-séggel a tolófájások megkezdésétõlaz újszülött megszületését követõötödik nap 24 óráig terjedõ idõ-szakban okozott károk is.20

A biztosítók egyre inkább igye-keznek kiszélesíteni a visszakövetelésijoguk körét. A Ptk. felelõsségbizto-sításra vonatkozó szabályai szerinta biztosító szándékos károkozás,továbbá a súlyos gondatlanságnaka szerzõdésben megállapított esete-

iben követelheti a biztosítottól akifizetett biztosítási összeg megté-rítését. A hangsúly a gondatlanság-nak a szerzõdésben megállapítottesetein van, hisz ezeket a biztosítóhatározza meg az általános szerzõ-dési feltételekben. Megfigyelhetõ,hogy egyre nõ a szerzõdésben fel-sorolt ilyen elemek száma és agyakran nem teljesen egyértelmûmegfogalmazásukból21 is az lát-szik, hogy a biztosító szeretné mi-nél szélesebb körben érvényesíteniregresszjogát.

Bár még csak néhány kedvezõtlenelemet emeltem ki, úgy vélem, hogymáris egyértelmû a válasz a feltettkérdésünkre. A felelõsségbiztosításkötelezõ voltáról az Eütv. egészség-ügyi szolgáltatások szakmai követel-ményeirõl szóló, V. fejezete rendel-kezik, melynek bevezetõjében a kö-vetkezõket olvashatjuk: „Az egész-ségügyi szolgáltatások szakmai kö-vetelményrendszerének célja: (...) azegészségügyi szolgáltatásokat igény-be vevõ, valamint az e szolgáltatáso-kat nyújtó személyek jogainak biz-tosítása.” A fentiek alapján aztmondhatjuk, hogy jelen feltételekmellett az egészségügyi szolgáltatókszámára kötelezõvé tett szakmai felelõs-ségbiztosítás nem felel meg azoknak acéloknak, amelyek miatt életre hívták.

IV.

8. Több nyomós érvet is fel tu-dunk sorakoztatni a rendszer mû-ködõképességének mielõbbi hely-reállítása mellett. A legsürgetõbbprobléma úgy vélem az, hogy jelen

helyzetben nincs megoldva megfele-lõen az egészségügyi ellátás során be-következõ káresemények finanszírozá-sa. A korábban említetteknek meg-felelõen a biztosító által nyújtottkb. 5 millió forintos összeg messzeelmarad a tízmilliós, százmillióskártérítési összegektõl. Azt mond-hatjuk, hogy szinte megfordult abiztosító és az intézmény közöttifizetési arány, a biztosító fizeti azönrésznek22 megfelelõ összeget, azintézmény pedig kénytelen állni azezen felüli kárt.

A másik, mielõbbi megoldást sür-getõ aktualitás a 2012. évi I. törvénya munka törvénykönyvérõl (továb-biakban: új Mt.) változtatása, melyszintén finanszírozási problémákatokozhat. A korábban hatályos sza-bályok szerint a munkavállalóracsak szándékos károkozás esetén le-hetett továbbhárítani a teljes kárté-rítési összeget, gondatlanság eseténfél havitól 6 havi átlagkeresetéigterjedõen lehetett megtenni min-dezt.23 Az új Mt. szabályai szerintviszont ezentúl a súlyosan gondatlan,valamint a szándékos károkozásnál amegítélt kártérítést teljes mértékben átlehet hárítani a munkavállalóra.24 Eza változás teljesen új helyzetet te-remthet, attól függõen, hogy amunkáltatók élnek-e jogszabály ál-tal biztosított lehetõséggel. Ameny-nyiben igen, akkor akár az egyénifelelõsségbiztosítás is elõtérbe ke-rülhet, amelynél szintén fontos len-ne az érdemi, hatékony védelem.

A harmadik, amit kiemelnék,hogy a megoldást az Európai Uniósjogharmonizációs kötelezettségünkmiatt is ki kell alakítanunk. A ha-táron átnyúló egészségügyi szol-




25 Határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos irányelv tervezete 14. http://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_opera-tion/healthcare/docs/COM_hu.pdf (letöltve: 2012. december 4.)

26 Simon: i. m. (Kórház, 2005. 10.), 15.27 Simon Tamás javaslata28 Bit. 2. § c) pont29 Bit. 19–-28. §30 Simon Tamás: Biztosan biztosító egyesület?, Kórház, 2005 (12. évf.), 12.31 Simon: i. m. (Kórház, 2005, 10.), 15. 32 Néhány számadattal alátámasztva a fent említetteket: 2004-es adat Illinoisból: egy belgyógyász felelõsségbiztosítási díja 41 %-kal emel-

kedett egy év alatt; szintén 2004-es adat Las Vegasból: a szülész-nõgyógyászok felelõsségbiztosítási díja 37.000 $-ról 150.000 $-ra nõttegy év alatt. (Lásd bõvebben: Nicole Williams Koviak, An insurance perspective on the medical malpractice crisis, Annals of HelathLaw, 2004, Vol. 13, 624.)

gáltatásokról szóló irányelvnek kö-szönhetõen Uniós nyomás is van atagállamokon, így hazánkon is arravonatkozóan, hogy minden tagál-lam hatékony felelõsségbiztosításirendszert vagy más garanciákat hoz-zon létre az egészségügyi ellátás so-rán bekövetkezõ káreseményekfinanszírozására.25

9. A következõkben azon megol-dási lehetõségeket vázolom fel, me-lyek eddig felmerültek a hazai egész-ségügyi felelõsségbiztosítási hely-zet rendezésével kapcsolatban.Ezeket alapvetõen két irányba mu-tatnak. Az egyik variáció, hogy afelelõsségbiztosítás intézményénbelül, annak átalakításával terem-tünk valós fedezetet. A másik iránypedig, hogy egyéb finanszírozási al-ternatívát keresünk, akár a hasonlóhelyzetben lévõ külföldi országokmegoldásai között kutatva.

Az egyik lehetõség az egészség-ügyi szolgáltatók szakmai felelõsség-biztosításának minimumfeltételeirõlszóló rendelet elfogadása. A szabá-lyozás legfõbb célja, hogy az egész-ségügyi szolgáltatók felelõsségbiz-tosítása a kitûzött céloknak megfe-lelõen mûködhessen, valós bizton-ságot, jogvédelmet nyújtson. Ha arendelet létezne és elõírná, hogymilyen követelményeknek kelleleget tennie a felelõsségbiztosításiszerzõdés feltételrendszerének, ak-kor elképzelhetõ, hogy a jelenlegszolgáltatást nyújtó biztosítók iskivonulnának a piacról, lévén,hogy az õ helyzetük kedvezõtle-nebbé válna ezáltal.26 Erre az eset-re szükség van egyéb finanszírozá-si alternatívák kidolgozására.

Lehetõségként merült föl27 egyfelosztó-kirovó rendszerrel mûködõ in-

tézményvédelmi egyesület, amely atagjainak nyújtana szolgáltatást. Atagok által befizetett tagdíjból lét-rejövõ alap biztosítaná a kártéríté-sek kifizetésének forrását. Ameny-nyiben ez nem elegendõ, a hiányt atagok a tagdíjakkal arányos részbenpótolnák befizetésükkel. A rend-szer elõnye, hogy nem tartozna a2003. évi LX. törvény a biztosítók-ról és a biztosítási tevékenységrõl(továbbiakban: Bit.) hatálya alá,mert a törvény a felosztó-kirovórendszerû mûködést kizárja a hatá-lya alól,28 így nem vonatkoznánakrá a Bit. induló vagyonnal és szava-toló tõkével kapcsolatos szabályai.

A másik lehetõség a Bit. hatályaalá tartozó biztosító egyesület létre-hozása.29 Ez abban különbözik azelõzõtõl, hogy a bevételeken túl márnem róna újabb terheket a tagokra,ha azok befizetései nem fedezik a ki-fizetéseket, ugyanis ez az egyesületbiztosítástechnikai elven mûködikés nem felosztó-kirovó rendszerben.A legnagyobb probléma a biztosítóegyesülettel kapcsolatban, hogy alétrehozatalához szükséges anyagifedezet hiányzik.30

Egy állami költségvetési alap létre-hozásának lehetõsége is szükségeslehet, amely meghatározott limit-összeg erejéig fizetne a szolgáltatókhelyett, az e feletti részre vonatko-zóan pedig fennmaradna a szakmaifelelõsségbiztosítás. A probléma ittis az ehhez szükséges tõke hiányá-ban ragadható meg.31

V.

10. Az alábbiakban néhányolyan külföldi állam példáját szeret-

ném röviden vázolni, amelyeknekproblémái hasonlóak a fent ismer-tetett helyzethez és az erre kidol-gozott megoldásai figyelemre méltóiránymutatásként szolgálhatnak ha-zánk számára is.

11. Elsõként az USA példáját em-líteném, ahol talán a legszélsõsége-sebb mértékben jelentkeztek aproblémák az egészségügyi kártérí-tési perekkel és ezzel összefüggés-ben a felelõsségbiztosítással kap-csolatban.

A perek számának emelkedése ésa kártérítési összegek növekedéseaz USA-ban is megrendítette az orvo-si felelõsségbiztosítási piacot. A bizto-sítók veszteségessé váltak a meg-növekedett kifizetések miatt, többtársaság csõdbe ment, mások kivo-nultak a biztosítási piac ezen szeg-mensérõl. Ennek következtébenbeszûkült a piac kínálati oldala ésegyre nehezebbé vált a felelõsség-biztosítási szerzõdés megkötése aszolgáltatók számára. Ezt nevez-zük elérhetõségi (avaidability) krízis-nek.

Emellett jelentkezett az úgyne-vezett megengedhetõségi (affordabili-ty) krízis is. Ez abban nyilvánultmeg, hogy a piacon maradt biztosí-tók drasztikusan megemelték a fele-lõsségbiztosítási díjakat, hogy nekönyveljenek el veszteséget, így azegészségügyi szolgáltatók számáratöbb államban szinte lehetetlennévált a biztosítási díjak meg-fizetése.32

Végsõ fokon azt mondhatjuk,hogy az egészségügyi kártérítési el-járások számának és a kártérítés-ként megítélt összegeknek a növe-kedése, a felelõsségbiztosítási díjakemelkedése az orvosok számának


33 Például New York államban 2002 eleje és 2003 közepe között 212 szülész-nõgyógyász szüntette meg a szüléseket, a piacon maradtak-nak pedig 36 %- a 60 év feletti és egy évtizeden belül nyugdíjba megy. Az utánpótlással is problémák lesznek, ugyanis az orvostanhall-gatók körében készített felmérésben a szülészet-nõgyógyászatot utolsóként jelölték meg a kívánt szakágak között. (Lásd: HarmatGyörgy, Czárán Erzsébet, Az amerikai egészségbiztosítási rendszerrõl, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2005, 43. évf., 4. szám, 51.)

34 Bõvebben lásd: Koviak: i. m. 608-614.35 Captive insurance36 Risk Retention Group – RRG37 Purchasing group38 A felelõsségi modellrõl lásd részletesen: Zákány Judit: A felróhatóságot nem vizsgáló felelõsségi rendszer alapvonásainak bemutatása

az új-zélandi szabályozás tükrében, Debreceni Jogi Mûhely, 2009. (6. évf.) 3. szám39 Dósa Ágnes, Felelõsség vagy biztosítás?, Lege Artis Medicinae, 1996, 6. szám 263.40 Gellér: i. m. 317.41 Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelõssége, HVG-ORAC, Budapest, 2004., 34.

nagymértékû csökkenéséhez,33 a kór-házak kedvezõtlen anyagi helyzet-be jutásához vezetett, ami nehezítiaz egészségügyi ellátáshoz valóhozzájutást, csökkenti a szolgáltatásszínvonalát és az új technológiákbevezetésének is útját állja és a de-fenzív medicina jelenségét generálja.

A problémákra válaszul egyrész-rõl megjelentek alternatív kockázat-finanszírozási megoldások.34 Ilyen-nek tekinthetõ az úgynevezett belsõviszontbiztosítás.35 Ezen formának alényege az, hogy a biztosítótársaságlétrehoz egy szeparált, külsõ sze-mélyek számára nem nyitott céget,amelynek a célja az, hogy a biztosí-tó a saját kockázatát nála viszont-biztosítsa. A formáció legnagyobbelõnye a biztosítással kapcsolatosköltségek csökkentése a részt vevõegészségügyi szolgáltatók számára,lévén, hogy nem egy külsõ, harma-dik félnek fizetik a díjat.

Alternatív kockázatfinanszírozá-si formának tekinthetõ az úgyne-vezett felelõsségbiztosítások kockáza-tát átvállaló vállalatcsoport,36 melykizárólag felelõsségbiztosítás vi-szontbiztosítására jön létre. Nagyelõnye a hagyományos biztosító-társaságokhoz képest, hogy mígazoknak valamennyi államban kellengedéllyel rendelkezniük, amely-ben szolgáltatást nyújtanak, azRRG- t elegendõ egy államban en-gedélyeztetni és ezt követõen bár-mely más államban minden továb-bi feltétel nélkül nyújthatnak szol-gáltatást.

A harmadik alternatív kockázat-finanszírozási forma a felelõsségbiz-tosítás vásárlására létrejött érdekcso-port.37A purchasing group meghatá-rozott számú taggal rendelkezõcsoport, mely annak érdekében jön

létre, hogy a csoport tagjai közösenvásároljanak felelõsségbiztosítástegy biztosítótársaságtól. A purchas-ing group valamennyi tagja számáraelõnyös, hisz testreszabott biztosí-tási konstrukciót, a nagy számúbiztosítottnak köszönhetõen ala-csonyabb biztosítási díjakat teszlehetõvé a csoport valamennyi tag-ja számára.

A másik iránya a változásoknakhogy néhány állam úgy próbáltaelejét venni a túlzottan magas, elle-hetetlenítõ kártérítési összegek-nek, hogy a nem vagyoni kártérítéscímén megítélhetõ összegek tekinteté-ben korlátozást vezetett be. Ez számosvitát generált és a megítélése azegyes államok által nem egységes.Egyesek szerint, akár szövetségiszinten is indokolt lenne egy felsõlimitet bevezetni, míg mások sze-rint ez nem jöhet számításba meg-oldási lehetõségként, ugyanis sértiaz egyenlõ védelemhez való jogot.

12. A no fault felelõsségi rendszeresetén a peres felelõsségi modelltõlteljes mértékben különbözõ fele-lõsségi rendszerrõl van szó, ezértfontos és érdekes tapasztalatokkalszolgálhat a vizsgálata.38 Elsõként1974-ben Új-Zélandon vezették be,a számos elõnyös vonással rendel-kezõ kompenzációs rendszer azótaa skandináv államokban is mûködõ-képesnek bizonyul.

A felróhatóságot nem vizsgálófelelõsségi rendszerek alapvetõ jel-lemzõje az, hogy a kártérítéshez nemszükséges elem a károkozó személymagatartásának felróhatósága. Eztsem vizsgálni sem bizonyítani nemkell. Így az eljárás során a bizonyí-tásnak arra kell kiterjednie, hogy abeteget az elvégzett beavatkozással

vagy annak elmaradásával okozatiösszefüggésben kár érte.39

Az egészségügyi ellátás során ke-letkezett károk megtérítése érde-kében az egészségügyi szolgáltatókszerzõdést kötnek a biztosítóval,mely vállalja, hogy az ellátás soránkeletkezett károk megtérítése ér-dekében elõre meghatározott ösz-szeget fizet. Tulajdonképpen egyharmadik személyek javára szóló bal-esetbiztosítás jön létre ezáltal, ugyan-is a betegnek minden az ellátássalösszefüggésben keletkezett kárátolyan balesetnek tekintik, amely abiztosítási szerzõdés hatálya alátartozik és amelynek bekövetkezé-se esetén a biztosító elõre meghatá-rozott összeget fizet a károsult-nak.40 Azt, hogy mennyi kártérí-tést kap a károsult elõre meghatá-rozott séma szerint számítják ki, azegyes kártípusokhoz rendelt kü-lönbözõ összegek alapján.

Megállapítható, hogy a no-faultcompensation system-et alkalmazóországokban jóval több kártérítésiigényt érvényesítenek, jóval többenjutnak kompenzációhoz, azonbanaz eljárási költségek és a kártérítési ösz-szegek ennek ellenére is jóval alacso-nyabbak, mint a hagyományosrendszerekben. A kártérítési igényvizsgálata nem bíróság által peres el-járás keretében történik, hanem egy er-re a célra felállított adminisztratív tes-tület végzi el. A felróhatóság vizs-gálatának hiányában az eljárás le-egyszerûsödik, felgyorsul. Az alapve-tõ jogelveknek megfelelõen termé-szetesen van lehetõség fellebbezés-re a testület döntéseivel szembenAz azonban megállapítható, hogykevesen fordulnak bírósághoz,Svédországban az arány a testületdöntéseinek 2,5–4 %-a.41




42 HOPE (Hospitals in the European Union), Insurance and malpractice, Final Report, Brussels, 12 April 2004, 8. 43 Bureau Central de Tarification (BCT)44 http://www.protegeractivos.com/?page_id=5845 Groupement Temporaire d’ Assurance Medicale46 2008-as állapot lásd: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet: Felelõsségbiztosítás az EU tagországok egészségügyi ellátásában, 2008. októ-

ber, 11. 47 2003-ban, kb a közkórházak 70%-át biztosította. Lásd: HOPE (Hospitals in the European Union), Insurance and malpractice, Final

Report, Brussels, 12 April 2004, 9. 48 Lásd bõvebben: Zákány Judit: Az egészségügyi ellátás során bekövetkezõ károkért való felelõsség alapvetõ jellemzõi Franciaország-

ban, Glossa Iuridica, 2011. (2. évf.) 1., 125–126.49 les Commissions Régionales de Conciliation et d’Indemnisation des accidents médicaux50 l’Office National d’Indemnisation des Accidents Médicaux51 Aline Leischner, Claudia Zeinhofer, Chiristina Lindner, Christian Kopetzki: Medical law in Austria, United Kingdom, Wolters Kluwer,

2011., 59. 52 2 millió káreseményenként, évente 6 millió, kórházaknak évente 10 millió (Lásd: Bernard A. Koch: Medical liability in Austria, In:

Medical Liability in Europe (Editor: Bernard A. Koch) , Vienna, Springer Wien, 2011., 36. )53 Bernard A. Koch: Medical malpractice in Austria, Chicago-Kent law Review, 86. (2011) 3., 1030..54 2003-ra például az elõzõ évhez képest 30%-kal emelkedett a kártérítési perek száma, és több, mint 50%-kal a kifizetett kártérítési ös-

szeg, mely miatt a biztosítók vesztesége is nõtt (188%) Lásd: Medical malpractice- prevention, insurance and coverage options,http://www.aemh.org/pdf/OECDMedicalMalpractice.pdf (letöltve: 2011. szeptember 20.), 72.

Amennyiben a páciens nem kí-vánja ezen rendszer szerint érvé-nyesíteni az igényét, lehetõségevan arra, hogy a hagyományos, pe-res utat vegye igénybe. De a ta-pasztalatok azt mutatják, hogy afelróhatóságot nem vizsgáló kárté-rítési rendszerekben ez nem jel-lemzõ a károsultak részérõl.

13. A francia egészségügyi fele-lõsségbiztosítási piacnak is megkellett küzdenie a számos ország-ban, köztük hazánkban is jelentke-zõ problémákkal, így a radikálisdíjemelkedésekkel, a biztosítási pi-ac kínálati oldalának beszûkültsé-gével.

A 2002-ben elfogadott jogszabályértelmében minden egészségügyiszolgáltatónak rendelkeznie kellfelelõsségbiztosítással.42 A törvényegyik fõ célja, a betegjogok érvény-re juttatása és az egészségügyi ellá-tás minõségének javítása, melyrereagálva 2002-ben két jelentõs biz-tosítótársaság kivonult a felelõs-ségbiztosítási piac ezen szegmen-sébõl tartva attól, hogy a rendelke-zések hatására az egészségügyi ellá-tás során bekövetkezõ károkért va-ló kompenzációs igények jelentõsmértékben növekedhetnek.

Emellett létrehozták a Díjszabá-sokat Felügyelõ Központi Hivatalt,43

melynek feladata, hogy segítsenazokon az egészségügyi szolgálta-tókon, amelyeket már kétszer el-utasítottak a biztosítótársaságok amagas kockázatok miatt és ígynem tudnak felelõsségbiztosítási

szerzõdést kötni. Ezekben az ese-tekben megállapíthat egy maximálisdíjat, amin a biztosítók kötelesekfedezetet nyújtani az érintett szol-gáltatóknak. Minden valószínû-séggel ez is hozzájárulhatott ah-hoz, hogy a biztosítók számáraegyre kevésbé vonzó, kockázatospiaccá vált az egészségügyi felelõs-ségbiztosítás, melynek következté-ben jelentõs számuk megszüntettee területen szolgáltatását.44 Szám-talan orvos és kórház maradt bizto-sítás nélkül, melynek orvoslása ér-dekében a felelõsségbiztosítási pi-ac talpra állításáig a vezetõ franciabiztosítótársaságok részvételével2002 végén létrejött egy idõszakoskockázati közösség a GTAM,45 melyideiglenesen fedezetet biztosítottaz egészségügyi szolgáltatóknak.Jelenleg is igen szûknek mondhatóaz egészségügyi felelõsségbiztosí-tást nyújtó biztosítók köre, négytársaság van jelen a piacon.46 Ezekközül a legjelentõsebb egy kölcsö-nös biztosítótársaság, a SHAM,mely a közkórházak döntõ többsé-gének fedezetét biztosítja.47

A francia szabályozással kapcso-latban fontosnak tartom kiemelni,hogy 2002-ben a károk meghatáro-zott csoportjára nézve48 bevezetésrekerült a fentebb említett no fault mo-dell. Egy opcionálisan igénybe ve-hetõ kompenzációs mechanizmus-ról van szó, melynek keretében afelróhatóság kérdése irreleváns ál-lami forrásokból, a szolidaritási elvalapján történik meg a beteg kom-penzációja egy a bírósági kerete-

ken kívül esõ vitarendezési rend-szeren keresztül. Ennek érdekébenfelállításra kerültek a regionáliskompenzációs és békéltetõ bizottsá-gok49 illetve az ONIAM,50 az Orvo-si Mûhibákra Kártalanítást NyújtóOrszágos Hivatal, mely az Egész-ségügyi Minisztérium irányításaalatt álló közintézmény.

14. Egészen 2010-ig Ausztriaazon kevés Európai Uniós országközé tartozott, ahol nem volt kötele-zõ az egészségügyi tevékenység végzé-séhez felelõsségbiztosítás. Ennek elle-nére igen sok kórház rendelkezettfelelõsségbiztosítással, mely az al-kalmazott orvosok számára is fede-zetet nyújtott. 2010-ben viszontjogszabályban fektették le,51 hogyvalamennyi egészségügyi szolgál-tatónak kötelezõ felelõsségbiztosításiszerzõdést kötni, meghatározott ösz-szeghatárig.52 A biztosítási díjakmértéke attól függ, hogy milyenszakterületen és milyen státuszbantevékenykedik az orvos, illetve,hogy milyen képzettségi szintenáll. A legmagasabb díjakkal aplasztikai sebészeknek, nõgyógyá-szoknak, radiológusoknak és anesz-teziológusoknak kell számolniuk.53

Ausztriában is növekvõ tendenciátmutatnak a kártérítési perek és amegítélt összegek, éppen ezért abiztosítóknak, fõleg az elõbb emlí-tett területeken jelentõs veszteség-gel kell számolniuk.54 Ennek kö-vetkeztében több biztosító kivo-nult a piac ezen szegmensébõl,azonban még így sincs olyan monopo-


55 Cases of hardship56 Stephen Mackenney, Lars Fallberg (eds.): Protecting patients rights? A comparative study of the ombudsman in health care, United

Kingdom, Radcliff Medical Press Ltd., 2004., 17.57 Koch: Medical malpractice in Austria 1050. 58 A kompenzációs alapok valamennyi állami kórház betegei számára lehetõséget nyújtanak igényérvényesítésre, illetve minden más

olyan kórház betegei számára, melyek hozzájárulást fizetnek az alapba. A rendszer finanszírozása a betegek hozzájárulásai alapján tör-ténik, melynek mértéke 0,73 Euro minden kórházban töltött nap után. A fizetési kötelezettség korlátozott, évente maximum 28 naplehet és nehéz szociális helyzetben levõ betegek mentesülnek a fizetési kötelezettség alól. (Lásd: Bernard A. Koch, Helmut Koziol:Compensation in the Austrian health care sector, In: No-fault compensation in the helath care sector, (Editors: Jos Dute, MichaelFaure, Helmut Koziol), Vienna, Springer Wien, 2004., 95.

59 Clinical Negligence Scheme for Trusts60 Health and Social Care Bill 2007 http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200708/ldselect/lddelreg/76/7605.htm (letöltve: 2011.

április 20.)61 Michael A. Jones: Compensation in the English Health Care Sector; In: Jos Dute, Michael Faure, Helmut Koziol (editors): No-fault

Compensation in the Helath Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004., 152. 62 Horton Rogers: United Kingdom: England; In: Michael Faure, Helmut Koziol (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative

Perspective, Springer-Verlag, Vienna, 2001., 243.63 NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS, 9. www.nhsla.com/NR/rdonlyres/1CFE5864-05C3-4770-982C-

7003294B8161/0/NHSIndemnity.rtf+nhs+indemnity&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a&source=www.google.hu64 Jürgen Simon, Brigitte Jansen: Economic Implications of Medical Liability Claims: Insurance and Compensation Schemes, In: The

Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2–3 June 2008., 77.65 Az MDU létrehozását egy orvos méltatlan esete indította el, akit hamisan vádak miatt került hónapokra börtönbe. 66 Lásd: http://the-mdu.com (letöltve: 2011. április 20.)

lisztikus helyzet az orvosi felelõsségbiz-tosítási piacon, mint hazánkban.

Az osztrákok vonatkozó szabá-lyozásával kapcsolatban kiemelnékmég egy alternatív finanszírozási for-mát, mely egy kompenzációs alapformájában jött létre az ún. „nehézesetek”55-kel kapcsolatos kifizeté-sek fedezésére. Ide tartozik egyrészrõl, amikor a betegnek kára ke-letkezik, viszont a felelõsség a bi-zonyítékok hiányában, vagy azokhiányossága miatt nem állapíthatómeg bizonyosan.56 Más részrõl idetartoznak azok az esetek is, me-lyeknél a beteg jelentõs sérelmetszenved valamely különleges, ritkaszövõdmény miatt, viszont a fele-lõsségi elõfeltételek nincsenekmeg maradéktalanul. Ilyen esetek-ben a kifizetés alapja az, hogy a be-következett jelentõs károsodástméltánytalan lenne teljesen kom-penzálatlanul hagyni.57 Ezek tehátolyan kárigények, melyek a méltá-nyosság, betegek egészséges jogér-zéke alapján indokolt a kifizetés,viszont a hagyományos felelõsségkeretein belül történõ kompenzá-lásuk beláthatatlan következmé-nyekkel járna, a felelõsség objek-tivizálódásához vezetne. Ennek el-kerülése érdekében megfelelõ alter-natívát biztosítanak, legalább részle-ges kompenzációt nyújtva ezekben azesetekben is.58

15. Angliában az állami (NHS)egészségügyi intézmények számára

speciális kártérítési rendszert ve-zettek be. Létrehoztak egy felosztókirovó rendszerben mûködõ kockázatiközösséget, a CNST-t,59 melynek atagsága önkéntes, ennek ellenérevalamennyi NHS tröszt csatlako-zott hozzá.60 Feladata, hogy finan-szírozza a kárigényeket. A kárigé-nyeket az NHS trösztök által fizetetthozzájárulásokból fedezik.61 A koc-kázati közösség, évrõl évre annyipénzt gyûjt a tagoktól, ami elegen-dõ a felmerülõ kárigények rende-zésére. A kárigények várható költ-ségeit biztosítási matematikusokbecsülik meg minden évben, majde szerint számítják ki a tagok díja-inak összegét. A tagszervezetekhozzájárulásának mértékét többtényezõ befolyásolja, például atröszt jellege, az, hogy milyen spe-cialitásokat nyújt, mennyi a klini-kai személyzet száma. Legfeljebb30% díjkedvezményt kapnak azoka tagok, melyek hatékony kocká-zatkezelési mechanizmussal ren-delkeznek.62

A továbbiakban azokról szólnék,akikre nem terjed kis NHS kárrende-zési mechanizmusa által nyújtott fede-zet. Nem nyújt fedezetet a rendszerpéldául a háziorvosok és alkalma-zottaik számára, magánkórházakés alkalmazottaik számára, optiku-sok, gyógyszerészek számára, okta-tási intézmények, önkéntes szerve-zetek számára.63 Ezek az egészség-ügyi ellátást nyújtó személyek vi-szont saját maguk felelõsek az álta-

luk elkövetett gondatlan cselekmé-nyekért és mulasztásaikért és ilyenesetekben az anyagi felelõsséget ismaguknak kell vállalniuk. Éppenezért számukra kötelezõ, hogy biztosí-tást kössenek. Angliában az orvosokszámára biztosítást nyújtó intéz-ményeket Egészségügyi Érdekvédel-mi Szervezeteknek (Medical De-fence Organization, a továbbiak-ban: MDO) nevezzük.64 Ahogy anevük is utal rá, ezek a szervezetekvalóban többet nyújtanak a tagokszámára, mint egy biztosítótársa-ság, érdekvédelmi szervezetként isfunkcionálnak. A legrégebbi és apiacon legnagyobb befolyással bíróérdekvédelmi szervezet a MedicalDefence Union (továbbiakban:MDU). Az MDU 1885-ben jött lét-re azzal a céllal, hogy védelmet biz-tosítson azon egészségügyi szak-embereknek, akik a szervezet tag-jai lesznek.65 Az MDU segítségetnyújt jogi problémák esetében, ta-nácsot ad a tagok számára, illetve,ami talán a legfontosabb, hogy10millió fontig fedezetet biztosít a ta-gok számára.66

Összegzés

Tanulmányom célkitûzése, hogyképet adjak egy igen fontos szere-pet betöltõ jogintézményrõl, azegészségügyi szolgáltatók szakmaifelelõsségbiztosításáról és rávilágít-




sak a mûködésével kapcsolatos ano-máliákra.

Megállapíthatjuk, hogy az egész-ségügyi ellátással kapcsolatban fel-merülõ kárigények számukban és akártérítési összegekben is növekvõtendenciát mutatnak mind ha-zánkban, mind nemzetközi szin-ten. A fent kifejtettek alapján azt iselmondhatjuk, hogy a kártérítésekfelelõsségbiztosítás útján történõ fi-nanszírozása nemcsak Magyarorszá-gon okoz problémákat, nemzetköziszinten is hasonló tendenciákat ta-pasztalhatunk, a biztosító társasá-gok számának csökkenését, a szer-

zõdés megkötésének nehezedését,díjemelkedést, fokozódó kizáráso-kat, csökkenõ helytállási limiteket.

Ha a hasonló problémákkalszembekerülõ külföldi államokatvizsgáljuk, azt a tendenciát tapasz-talhatjuk, hogy a felelõsségbiztosításirendszer reformtörekvései mellettegyre inkább törekvés mutatkozikaz alternatív finanszírozási formák fe-lé történõ elmozdulásra. Így példáulspeciális kiegészítõ kompenzációsalapok létrehozását, esetleg na-gyobb állami felelõsségvállalástláthatunk.

Egyet biztosan megállapíthatunk,

nevezetesen azt, hogy az egészség-ügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kár-események finanszírozását megfelelõenrendezni kell, ezzel kapcsolatbanEU-s nyomás is van a tagállam-okon. Ez történhet alternatív finan-szírozási formák létre hozásával,ugyanakkor a felelõsségbiztosítási rend-szer reformjával is. Az azonban bizo-nyos, hogy a problémák megoldásanagy körültekintést igénylõ, a hazaiés nemzetközi tapasztalatokra épí-tõ, elõzetes hatástanulmányokonalapuló jogalkotói munkát igényel,és nem halogatható tovább súlyosnegatív következmények nélkül.

* Schlosser, H.: Neuere Europäische Rechtsgeschichte. Privat- und Strafrecht vom Mittelalter bis zur Moderne. Beck Verlag. Grundrissedes Rechts, München, 2012. XXVI+398

HAMZA GÁBORegyetemi tanár,

az MTA rendes tagja(Budapest)

Újkori európai jogtörténet*

Az ismert jogtörténész és civi-lista, Hans Schlosser, az augsburgiegyetem professor emeritusa„Neuere Europäische Rechtsgeschich-te. Privat- und Strafrecht vom Mittel-alter bis zur Moderne” címû, a„Grundrisse des Rechts” sorozat-ban megjelent munkájának elõsza-vában hangsúlyozza, hogy elsõsor-ban didaktikai célokat szolgáló, a„cupida legum iuventus” számáraírt könyvében az európai magánjogés a büntetõjog bemutatására vál-lalkozik. E munkája, mint erre anémet szerzõ is utal, nem tekinthe-tõ a 11 átdolgozott és bõvített ki-adást megért (a 11. kiadás 2011-ben jelent meg) „Grundzüge derNeueren Privatrechtsgeschichte.Rechtsentwicklungen im europäis-chen Kontext” címû munka újabb,átdolgozott, jelentõsen bõvített ki-adásának. Kétségtelen ugyanak-kor, hogy az augsburgi jogtörté-nész sokat merített ebbõl a mûbõl,mely – erre a tényre mindenkép-pen célszerû utalni eredetileg ErichMolitor 1949-ben kiadott, abban azidõben kétségtelenül hézagpótlókönyvének többszörös átdolgozásaés bõvítése.

A tizenöt fejezetre tagolódó„Neuere Europäische Rechtsgeschich-te. Privat- und Strafrecht vom Mittel-alter bis zur Moderne” szerzõje átte-kinti az európai magánjogtudo-mány és büntetõ jogtudomány kö-zépkori és újkori történetét, sõt ki-tekintéssel van a könyv utolsó, 15.fejezetében a jogtudomány, jogfej-lõdés újabb irányzataira is. Hang-

súlyoznunk kell, hogy a szerzõ át-tekintését nem korlátozza az euró-pai jogtudomány elemzésére.

Az elsõ fejezet „A római jog össz-reneszánsza” címet viseli. Ebben arészben a szerzõ elsõsorban a ró-mai jog recepciójának sokrétû kér-dését boncolgatja. Kiemeli, hogy arómai jog recepciója politikai kér-dés még a 20. században is. CarlSchmitt – „Aufgabe und Norwen-digkeit des deutschen Rechtsstan-des” /Deutsches Recht 6 (1936)/ cí-mû tanulmányában – a római re-cepciós jog háttérbeszorítását a„deutsches Gemeinrecht” beveze-tése révén követelõ 1920-asNSDAP pártprogram 19. pontjátegyenesen „verfassungsrechtlicheBestimmung ersten Ranges”-nek(sic!–H.G.) nevezi, anélkül, hogyezt a nézetét érvekkel alátámaszta-ná, megalapozná. Schlosser enneka problémakörnek kapcsán meg-jegyzi, hogy bizonyos nemzetközijogi hagyományok felhasználásanélkül lehetetlen európai színvo-nalon álló jogtudományt illetve té-teles jogot alkotni. A recepció nemmás, mint az „európai jogi kultúratudományossá válása” („Verwissen-schaftlichung”).

Megállapítja, hogy a római jogrecepciója és a „Staatsbildung” kö-zött igen szoros a kapcsolat. Utaltovábbá Hermann Conringra hi-vatkozva arra, hogy Németország-ban a római jog recepciója a joggya-korlat közvetítésével az Itáliábantanulmányokat folytató jogászokrévén realizálódott a jog, elsõsor-ban a magánjog (ius privatum) né-hány területén. A recepció azonbannem terjedt ki a különbözõ orszá-gok, államok jogrendszerének egé-szére. Kiemeli, hogy a római jog re-cepciójának kérdésével foglalkozókutatások távolról sem tekinthetõkteljesnek („Forschungsdefizite”).

A büntetõjog (ius criminale) kö-zépkori és újkori kutatásának kér-dését vizsgálva arra a következte-tésre jut az augsburgi jogtörténész,hogy ezen a területen az itáliai ún.Traktatliteratur szerepe a döntõ.Az Itáliában már a 14. századbanírt latin nyelvû munkák (tractatuscriminalis, tractatus de maleficiis) vi-szonylag rövid idõn belül Európatöbb országában is ismertté váltakaz itáliai egyetemeken tanulmá-nyokat folytató jogászok közvetíté-sével. A büntetõjogi tárgyú mun-kák döntõ szerepet játszottak azanyagi büntetõjog és a büntetõ el-járási jog gyakorlati és tudomá-nyos igényû elterjesztésében, pon-tosabban ismertté válásában egészEurópában. E munkák szerzõidöntõen a kánonjog alapelveit vet-ték alapul. Így például az inquisitioex officio maximája a ius canonicumrévén vált több európai országbanis a büntetõ eljárás alaptételévé.Schlosser hangsúlyozza, hogy azún. Traktatliteratur elterjedése ré-vén mintegy „relativizálódik” az1532-es Constitutio CriminalisCarolina irodalomban eddig túl-hangsúlyozott jelentõsége.

A Leges Romanae Barbarorumkérdésével foglalkozva Schlosser azún. kevert jogi kultúra fogalmánakhasználatát tekinti indokoltnak. Aközépkori jog jellemzõit elemezvea Krausetól származó nyílt, vagynyitott jog („offenes Recht”) termi-nus technicus használatát tartjacélszerûnek. Jó összefoglalás a mo-dern európai kultúra kezdeteivelfoglalkozó fejezet. Külön kieme-lésre érdemes továbbá az a fejezet,amely a római jog és a középkoricsászári jog, a Kaiserrecht („iusCaesareum”) kapcsolatát vizsgálja.A renovatio imperii Romani ideoló-giai bázisául szolgál a római jog,mely különleges jelentõségre a


162 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2013. MÁRCIUS

JOGIRODALOM–JOGÉLET


HAMZA: ÚJKORI EURÓPAI JOGTÖRTÉNET 163

Hohenstaufok uralkodása idejéntesz szert. A római jog egyre na-gyobb mértékben a „Weltkaiser-tum” legitimálásának eszköze. Azún. „Elegáns Jogtudomány” irány-zatát elemezve kiemeli Schlosser,hogy abban komoly szerephez jutaz antik embereszmény ideáltípu-sát megtestesítõ, „vir doctissimusatque peritissimus” Marcus TulliusCicero, mint „uomo universale”. ACorpus Iuris Civilis (CIC) ennekaz irányzatnak a képviselõi számá-ra már sok tekintetben csupán egy-fajta tiszteletreméltó történeti for-rás. Ez ad magyarázatot arra, hogymiért kerül, kerülhet elõtérbe aklasszika-filológia módszere a mosGallicus körében.

A szerzõ a továbbiakban hangsú-lyozza, hogy eltér a recepció irántihajlandóság mértéke az egyes eu-rópai országokban. Schlosser a„Rechtslandschaft” terminust hasz-nálja az egyes államok területén ér-vényesülõ jogrendszer megjelölé-sére. Nézetünk szerint ennek a ki-fejezésnek pontosításával, precízmeghatározásával azonban adósmarad a szerzõ. A joggyakorlatszínvonala és az adott ország (terü-let) politikai feltételei a döntõek arecepció elfogadása iránti magatar-tás körében. Spanyolországbanpéldául a XIII. században olyanoka feltételek, hogy a római jog X.(Bölcs) Alfonz törvénymûvében(Siete Partidas) materiális recepciótnyer. Svájc viszont tipikus példájaaz ún. korai recepciónak („Frühre-zeption”), mely a XIII. és a XIV.századra tehetõ. A sajátos politikaikörülmények okából nem lehet szóátfogó, receptio in globo illetve recep-tio in complexu-ról. Igen értékesek aszerzõnek azok a fejtegetései,amely a római jog és a kánonjogformálta, a XVI. század végétõlkezdve a jogi praxisban érvényesü-lõ tanokra vonatkoznak.

A római jog németországi recep-ciójának tudomány- és törvényho-zás-történeti következményeivelhozza kapcsolatba Schlosser azUsus Modernus irányzatának ke-letkezését. Az Usus Modernus Pan-dectarum irányzata – Samuel Strykhasonló címû munkája után – sajá-

tos tudományos stílus reprezen-tánsa. Jellemzõ rá a praxisra orien-tált, aktuális igényekbõl táplálkozófoglalkozás a római joggal, abból acélból, hogy azt a saját úton hala-dó, formálódó német jog feldolgo-zása révén a fennálló életviszo-nyokhoz igazítsák. A szöveg ratioscripta jellege, továbbá a sko-lasztikus-exegetikus metodika tel-jes mértékben háttérbe szorulnak.Ekkor jelenik meg a szisztematizá-lás iránti igény is, amely új jogtu-dományi mûfaj, éspedig az ún. jogienciklopédia kialakulásához vezet.Érdeme Schlossernek az, hogynem feledkezik meg a laikusok, ajog világában járatlanok informá-lásának eszközéül szolgáló iroda-lom áttekintésétõl sem.

A szerzõ a továbbiakban a termé-szetjogi tanok és a felvilágosodásáttekintését adja. Komoly figyel-met fordít a természetjogi irányzatideológiai alapjaira. Így – többekközött – a Max Weber fogalmazta„Entzauberung der Welt” folyamatá-val hozza kapcsolatba a természet-jogot. A felvilágosodás azonban aszerzõ számára idõtlen kategória.Így felvilágosodásról ír például Pe-riklész korának Athénje vonatko-zásában is. A természetjog gyöke-rei elemzésénél részletesebbenvizsgálja az antikvitást. Utal a iusnaturale kapcsán Cicero De repub-lica-jában (III.33.) található definí-cióra („Est quidem vera lex rectaratio, naturae congruens, diffusa inomnis, constans, sempiterna”). A ró-maiak célja, hogy a ius civile-t a iusnaturale-bõl vezessék le, melynekforrása a naturalis ratio. Sajátossá-ga a rómaiak szemléletének az,hogy abban a ius gentium, amelynem azonos a modern nemzetközijog elõképének tekinthetõ ius intergentes-szel, szorosan kapcsolódik aius naturale-hoz. Bizonyos mérté-kû szétválás jelei azonban – érvé-nyes ez különösen a rabszolgaságintézményére – kétségtelenül mu-tatkoznak.

Behatóan vizsgálja Schlosser akeresztény-skolasztikus természet-jogi tanokat is. Augustinus „De civ-itate Dei”-jét elemezve arra mutatrá, hogy abban egyfajta triász (lex

aeterna, lex naturalis és lex positiva,illetve lex humana) jelentkezik,amely Aquinói Szent Tamás taní-tására is döntõ befolyással van. Aracionalista természetjogi tanokatanalizálva Grotiusasal foglalkozikrészletesebben a szerzõ. Grotiustkövetõen a római jog auctoritása az„imperium rationis”-szal áll kapcso-latban. A továbbiakban Schlosser aszekularizált természetjog európaiútjait – ebben a körben a /De iurenarurae et gentium (1672)/ SamuelPuffendorf munkássága jut döntõszerephez – és a természetjog vég-leges „profanizálódásának” folya-matát vizsgálja.

A könyv további fejezeteinek cí-mei, illetõleg témái: a nagy kodi-fikációk, a Történeti Jogi Iskola, amagánjog kodifikálása Németor-szágban, az újabb kodifikációk azeurópai kontinensen, az angol-amerikai jogrendszer valamint azújabb irányzatok a német magán-jogban.

Önálló fejezetet szentel a szerzõa kelet-európai magánjog vizsgálatá-nak. Ebben a fejezetben Schlosseraz orosz és a szovjet polgári jogkodifikációját is röviden vázolja.Közvetve utal, W. A. Slystschenkow-nak a Zeitschrift für Neuere Rechts-geschichte-ben publikált tanulmá-nya alapján (ZNR 2005) a cáriOroszország 1905-ös Ptk. terveze-tére (Projekt – Entwurf). Az OroszFöderáció 1964-ben elfogadott pol-gári törvénykönyve szakaszainakszámát azonban tévesen 458-benállapítja meg, a korrekt 569 helyett(335.). Sajnálatos módon nincs te-kintettel az európai kontinens töb-bi államának polgári jogára, ígysem a magyar sem pedig a lengyelpolgári jogra. Ez kétségtelenül fo-gyatékossága, korrekciót igénylõrésze munkájának.

Terjedelmi okokból nem vállal-kozhatunk valamennyi rész, feje-zet behatóbb elemzésére, csak uta-lunk arra, hogy a szerzõ összefogla-lásai értékelõ jellegûek és tekintet-tel vannak a legújabb kutatásokeredményeire. Az alábbiakban azutolsó, a jogtörténet és a jogtudo-mány körében az újabb fejlõdésitendenciákat vizsgáló résszel fog-

lalkozunk viszonylag részleteseb-ben.

A szerzõ mindenekelõtt azokra a„centrifugális” erõkre mutat rá,amelynek mûködése következté-ben a klasszikus magánjogi rend-szer „testébõl” újabb- és újabb ré-szek szakadnak le. Az ok – állapít-ja meg Schlosser fõleg Wester-mannt és E. Schmittet követve – amodern ipari tömegtársadalom sa-játos igényeiben keresendõ. A né-met BGB hatálybalépését követõenszükségképpen háttérbe szorul arómai jog dogmatikája és veszíterejébõl a germanisták és a roma-nisták közötti vita is. A pozitiviz-mus irányzatát elemezve Schlosserkiemeli Niklas Luhmann teóriáját,amely – mint rendszerelméleti jog-szociológia – a pozitivista jogi gon-dolkozás irányzatához sorolható.Az Interessenjurisprudenz kapcsánmegállapítja, hogy az alapjait ille-tõen már Jhering által kidolgozott-nak tekinthetõ és lényegében véveaz ún. kauzális jogi gondolkozássalazonosítható. Az érdekkutató jog-tudomány jelentõs támasza aNussbaum alapította ún.Rechtstatsachenforschumg, amelya jogtudomány egyfajta segédtudo-mányának tekinthetõ. Schlosserrámutat arra, hogy az Interessenju-risprudenz E. Hirsch és Rehbindertevékenysége miatt ma valójábanreneszánszát éli. Az ún. szabadjogiiskola irányzata jellemzõinek átte-kintése során arra a következtetés-re jut, hogy ez az irányzat a magán-jog dogmatikai rendszerének ösz-szeomlását feltételezi.

A szerzõ üdvözli a természetjog re-neszánszának szaporodó jeleit ésebben az összefüggésben említiWeinkauff nevét, aki az NSZK„Bundesgerichtshof”-ja elsõ elnö-ke volt. Az augsburgi jogtörténésza továbbiakban a magánjogi rend-szer újrarendezésének kérdéseitboncolgatja, vizsgálva elõször amagánjog és a közjog közötti törté-neti dualizmus problémáját. Külö-nös figyelmet szentel a szerzõ eztkövetõen az ún. institucionális jogigondolkodásnak, egészen Frierich

Carl von Savignyre nyúlik visszatörténetét tekintve. Rámutat arra,hogy a 20. században MauriceHaurice Hauriou és Santi Romanofejlesztik tovább a Savigny-féle el-gondolást a jogintézményekrõl.Részletesen foglalkozik a szerzõCarl Schmitt „konkretes Ord-nungsdenken”-jével, rámutatvaannak ideológiai töltésére. A to-vábbiakban Schlosser a modernjogtudományt mint értékelõjuriszprudenciát elemzi. A törté-neti elõzmények vizsgálatánál kü-lönös figyelemmel van a római jo-gi hagyományokra. Igaz, nézeteszerint a római jogtudósok gondol-kodásában az ún. Wertgedanke tu-datos formában nem nyer megfo-galmazást. Ez azonban távolrólsem jelenti azt, hogy a rómaiak ál-talában ne lettek volna tekintettela jog szférájában az érték-momen-tumra. Sajátos útja az európai jog-tudománynak, hogy a legisták és akanonisták éppúgy, mint a Törté-neti Jogi Iskola hívei, az axiomati-kus jogi gondolkodás „foglyai”.

A modern „Wertungsjurispru-denz” a szerzõ nézete szerint elkép-zelhetetlen volna a Rudolf vonJhering nevéhez fûzõdõ „Zweck-lehre” nélkül. A szerzõ önálló alfe-jezetben foglalkozik a jog gazdaságielemzésének irányzatával. Az „eco-nomic analysis of law”, amelyen be-lül az ún. „property rights theory” át-tekintése is megtalálható, elsõsor-ban az Amerikai Egyesült Álla-mokban teret nyerõ irányzat. En-nek az irányzatnak az értékelésérenézve egyre inkább az objektívmegítélés a jellemzõ. Kirchgassnergondolkodását – mutat rá Schlosser– homo oeconomicus (feltételezett)jogszemléletének szem elõtt tartásakritikus átértékelésre ösztönzi.

Az utolsó részben a szerzõ a közöseurópai magánjog kodifikálásánaktervével és az ún. „juristischeZeitgeschichte” irányzatával foglal-kozik. Különös figyelmet szentelannak a határozatnak, amelyet azEurópai Közösség Európa Parla-mentje 1989. május 26-án fogadottel, s amely a tagállamokat arra szó-

lítja fel, hogy törekedjenek magán-joguk és kereskedelmi joguk egy-ségesítésére. Röviden utal BrunoSchmidlin koncepciójára, mely sze-rint az Európai Közösség (EurópaiUnió) új közös jogát (Gemeinrecht)a jogintézmények (Rechtsinstitute)érvényesülésére tekintettel lévõún. geltungsbezogene Rechtsgeschich-te-nek kell elõkészítenie. Foglalko-zik az ún. újpandektista jogi gondol-kodás („neu-pandektisches Rechts-denken”) kérdésével is, amelynekszemélyeire Svájcban Pio Caroni,Németországban pedig RudolfWiegand mutattak rá.

Említést és megfontolást érdemelaz a tény, hogy Magyarországon anémet nyelvterület egyetemein fõ-kollégiumként szereplõ „Privat-rechtsgeschichte der Neuzeit”, vagymás megfogalmazásban „NeuerePrivatrechtsgeschichte” ismeretlentárgy. Sajnálatos módon hazánk jogikarainak tanrendjében nem szere-pel egyetlen egy olyan diszciplínasem – tegyük hozzá, még Maast-richt után sem! – amely ennek apolgári jogi (magánjogi) stúdiumo-kat nagymértékben bõvítõ tárgynakpótlására alkalmas volna. Ez annakellenére hiányosság, a római jog ésaz egyetemes állam- és jogtörténetrészben átfogja ennek a diszciplíná-nak a tárgyát, azonban ez a kapcso-lódás csak erõsen részlegesnek, in-kább csak egy-egy szegmentumrakiterjedõnek mondható. Alapját ké-pezhetné egy ilyen jellegû munkapéldául a perspektivikusan fõkollé-giumként elismerést nyerõ összeha-sonlító magánjognak (polgári jog-nak).

Hans Schlosser legújabb könyvé-nek olvasója jó áttekintést kap az eu-rópai (magán) jogtudomány és bün-tetõ jogtudomány fejlõdésérõl. Amunka vitathatatlan értéke, hogy anémet jogtörténész kiemelkedõ fi-gyelemmel van a modern európai ésEurópán kívüli magánjogtudományma is ható irányzataira. A könyv ajoghallgatókon kívül igényt tarthata magánjog és a büntetõjog történe-ti és elméleti kérdései iránt érdeklõ-dõ jogászok érdeklõdésére is.




1 Bíbor Kiadó, Miskolc, 2012. 234.2 Szmodis már „A jog realitása” címû munkájában is multidiszciplináris módszerekkel közelített kutatása tárgyához, s az itt tárgyalt kö-

tetben már maga a multidiszciplinaritás, a jog multidiszciplináris vizsgálata vált a kutatás fõ témájává. Vö. Szmodis Jenõ: A jog reali-tása, Az etruszk vallástól a posztmodern jogelméletekig, Kairosz, Budapest, 2005.

3 Szerzõ ezzel csatlakozik a magyar jogbölcseletnek ahhoz a vonulatához, amelyik a jogi kultúrákat kiemelten kutatja. Ld. pl. Varga Csa-ba: Jogi elméletek, jogi kultúrák. ELTE Bp., 1994 – Péteri Zoltán: A jogi kultúrák összehasonlításának elõtörténetéhez. Állam-és Jog-tudomány 2007. 4. sz. – Visegrády Antal: Jogi kultúra, jogelmélet, joggyakorlat, Aula, Bp. 2003.

VISEGRÁDY ANTALaz MTA doktora

egyetemi tanárPécsi Tudományegyetem

(Pécs)

Egy új jogelméleti kezdeményezésrõl

Szmodis Jenõ jogelméleti mun-kásságának legújabb eredményeit aMultidiszciplináris jogi tanulmányokJogról az evolúciótól a kultúráig címûkötete1 tartalmazza, amely össze-foglalása a Szerzõ eddigi olyan hosz-szabb-rövidebb publikációinak,amelyek a jog kapcsolatát vizsgáljákmás tudományágakkal, tudomány-területekkel.2 Már a cím felkelti azolvasó figyelmét, s nem csak a jogá-szét, hanem mindenki másét, aki ajogról a megszokottól teljesen másmegvilágításban kíván ismereteketszerezni. A munka a Szerzõ igé-nyessége, könnyen érthetõ stílusa,megállapításainak számos példávalvaló alátámasztottsága a szakmaiközönségen túl a laikus érdeklõdõszámára is érdekfeszítõ olvasmány,ugyanakkor a kötetben foglalt is-meretanyag joghallgatók számára ajog-és állambölcseleti tanulmánya-ik színesítésére, gazdagítására, ki-egészítésére is kiválóan alkalmas.

A könyv három nagy szerkezetiegységre tagolódik. Elsõként aSzerzõ a multidiszciplináris jogitanulmányok elvi kérdéseivel fog-lalkozik, majd ezek eddigi gyakor-lati megvalósulásával, végül pediga multidiszciplináris megközelí-tésben rejlõ további lehetõségek-rõl, a kutatási téma perspektíváirólértekezik.

1. Az elsõ nagy egység elsõ feje-zetében (15-31) Szmodis körülha-tárolja témáját, meghatározza amultidiszciplináris jogi tanulmá-nyok tárgyát, célját, módszereit ésszól a jog különbözõ elméleti meg-közelítéseinek egymáshoz való vi-szonyáról is. Elemzésének tárgya-ként a jog sajátos bemutatását jelö-li meg különbözõ tudományterüle-tek szemszögébõl, itt jó néhányatezek közül már meg is említ, ame-lyeket a késõbbiekben részletesenki is fejt. A teljesség igénye nélkülilyenek például a jog és az etika, apszichológia, a történelemfilozó-fia, a humánetológia, vagy éppen avallásfilozófia kapcsolatának vizs-gálata. A multidiszciplináris kuta-tás célját a jog összetett emberi éstársadalmi jelenségként való be-mutatásában határozza meg a Szer-zõ, valamint fontosnak tarja a jogá-szi szemléletmód tágítását, más jo-gi kultúrák megismerését, és a sa-ját jogi kultúrához fûzõdõ elfogultlátásmód feloldását.3 Szmodis út-törõ módon ír a jog különbözõ el-méleti megközelítéseinek egymás-hoz való viszonyáról. Itt kiemelen-dõ a jog funkcionalista és fogalom-elemzõ megközelítésének szembe-állítása, hiszen amíg a jognak min-dig van egy társadalmi funkciója,nevezetesen a társadalmi rendfenntartása, addig a jogfejlõdésnem minden szintjén beszélhetünkkialakult, egzakt jogi fogalmakról.Ebbõl a megállapításból kiindulvaegy logikus gondolatmenetben ol-vashatunk arról, hogyan is kapcso-lódnak egymáshoz a jog különbözõszempontú (így a funkcionalista,illetve a fogalmi-analitikus) vizs-gálatai. A jog funkciója a már fent

említett társadalmi rend megterem-tése és fenntartása, azonban ezt arendet elsõdlegesen az erkölcs, aszokások, kialakult viselkedésmin-ták szabályozzák, s jogra csak ottvan szükség, ahol az adott társada-lom tagjai eltérõ értékekkel, szoká-sokkal rendelkeznek és szükségvan egy közös pontra, a jogra arend eléréséhez. Abból következõ-en, hogy a jog egy általánosan elfo-gadott tételezettség-rendszer, a jogvizsgálható vallással való hasonló-sága és vallás által való meghatáro-zottsága szempontjából. Mivel ajog az erkölcsi, vallási szokásokatkövetõen alakult csak ki, érdemese körülménynek a történeti szem-pontú kutatása is. Egy következõérdekes aspektust jelent a jog kul-túra alapú vizsgálata, nevezetesen,hogy egyes jelenségek bizonyoskultúrákban miért válnak jogin-tézménnyé, míg máshol miért ma-radnak meg csupán szokásként.Ezekre, és más hasonló felvetések-re igyekszik a továbbiakbanSzmodis válaszokkal szolgálni, ésezen a ponton belátható, hogy nemaz a lényeg, hogy a jogot konceptu-alista, vagy funkcionalista megkö-zelítésben vizsgáljuk, hanem az,hogy ez a jog természetének meg-feleljen.

A második fejezetben (32–34.) atársadalom egységes valóságként va-ló kezelése és a társadalomtudo-mányok pluralitásának szembeállí-tása lép a Szerzõ vizsgálódásainakfókuszában. Problémaként hatá-rozza meg azt a jelenséget, hogykülönbözõ tudományterületek sa-ját megállapításaikat totális érvé-nyûnek tekintik, és vitákat ered-ményez az egymás területén való

VISEGRÁDY: EGY ÚJ JOGELMÉLETI KEZDEMÉNYEZÉSRÕL 165



4 Ld. ehhez pl. Kondorosi Ferenc- Uttó György- Visegrády Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás. Magyar Hivatalos Közlöny Kiadó,Bp. 2007.

kutatás. A jog egy viszonylag elkü-lönült társadalmi jelenség, mégis, aSzerzõ szerint a jogi jelenségekesetén is kívánatos más tudomá-nyok szemszögébõl vizsgálódni amélyebb megértés érdekében. Aharmadik fejezetben (35–40)Szmodis a jogot mint multidiszcip-lináris tudományt a helyes jogtan,valamint a leíró jog tana szemszögé-bõl mutatja be. Amíg Nyugaton ajog szakma, addig Keleten nem vá-lik el élesen a filozófiától, a vallás-tól, az erkölcsi gondolkodás része. Akelet-nyugat szembeállítás a ké-sõbbiekben is fontos lesz a jogmultidiszciplináris vizsgálatánál,az azonban leszögezhetõ, hogy ajogalkotásban és a jogalkalmazás-ban itt is, és ott is szerepet kap ahelyes jog kérdése, a jogalkotók,jogalkalmazók munkájuk soránmérlegelnek morális, etikai aspek-tusokat, így a jog a praxis szintjénszükségképpen több tudománytérint. A leíró jogtan oldaláról isszükségszerû a multidiszciplinari-tás, itt a Szerzõ szintén kiemel kü-lönbözõ irányzatokat, mint példá-ul a jog pozitivista, történeti, szoci-ológiai, pszichológiai, kulturálisantropológiai vizsgálatát.

A negyedik fejezet (41–71.) a jo-got mint emberi, társadalmi éskulturális jelenséget, valamintmint tudományt járja körül. A tár-sadalomtudományok szaktudomá-nyainak XVIII. századtól kezdõdõ-en megfigyelhetõ dinamikus fejlõ-dése szükségképpen hozta magávale tudományterületek (történetírás-jogtörténet, lélektan-pszichológia,irodalomtudomány, antropológia)jogtudományba való behatolását.Ebbõl következõen az újabb tudo-mányszakok (pl. szociálpszicholó-gia, etológia) ugyancsak igényt for-málhatnak arra, hogy eredménye-ikre a jogelméleti vizsgálódások te-kintettel legyenek. A jog mint kul-turális jelenség vizsgálatánálSzmodis arra a megállapításra jut,hogy különbözõ kultúrák más és

más tudományokban jeleskednek,kiszakítani egy-egy elemet ezekközül és ilyen módon vizsgálninem szerencsés. Itt is megjelenik akelet-nyugat ellentét, nyugaton ajog szövegközpontú szemlélete ala-kult ki, a keleti kultúrákban a jogteokratikus jellege figyelhetõ meg.Míg ezen vallási jogok helyesség-eszméjét a moralitás, a valláser-kölcs adja, addig Nyugaton ez ma-ga a jog eszméje. A szóban forgó je-lenségeket a Szerzõ szemléletespéldákkal illusztrálja.

A jogot mint tudományt vizsgál-va Szmodis a popperi tudományfo-galmat vázolja és adja annak kriti-káját. Itt többek között a termé-szettudományok helyzetét ismer-teti a társadalomtudományokkalszemben, ahol is az elõbbinél jóvalkevesebb problémával járt az egyesszaktudományok határainak össze-érése, mint utóbbiak esetében, pe-dig a multidiszciplináris megköze-lítés a társadalomtudományok te-rületén is kívánatos. Szmodis sze-rint mivel nincs éles határvonal atudomány és a nem tudomány kö-zött, a jog bízvást tudománynak te-kinthetõ. Különösen pedig azért,mert olyan objektív, racionálismozzanatokkal rendelkezik, ame-lyek az ún. tudományos gondolko-dásra inkább jellemzõek, noha azigazságosság alapú jogrendszerek-nél az irracionális, érzelmi, indula-ti elemek is szerepet kapnak.

2. A munka második nagy egysé-ge már a multidiszciplináris jogitanulmányok gyakorlati megvaló-sulásával foglalkozik. Érdekfeszítõfejtegetéseket olvashatunk a jog ésa filozófia, az etika, a teológia, atörténelem és szociológia, az iroda-lom, a kulturális antropológia, apszichológia, általában a kultúra,valamint a gazdaság vonatkozásá-ban. A jog és a filozófia kapcsoló-dása alapvetõen a jogfilozófiábanérhetõ tetten, a jog ontologikus ésgnoszeologikus kutatása mellett

alapot adva többek között a helyesjog kutatásának, az érdekkutató ésa szociologikus elméleteknek is.Az etika bár a filozófia egy terüle-tének tekinthetõ, a Szerzõ külön isfoglalkozik az erkölcstannak a jog-gal való sajátos kapcsolatával, mi-vel idõnként valódi problémakéntmerül fel a pozitív jog összeegyez-tethetetlensége a társadalom morá-lis értékítéleteivel. Egy másik rele-váns kapcsolódási pontként emeliki Szmodis a különbözõ szervezetietikai kódexeket,4 amelyek kultú-ránként, koronként változnak.

A Szerzõ a jog és a teológia kap-csolatát a keresztény középkorigvezeti vissza, amikor a kánonjogjelentõs befolyással rendelkezett anyugati monarchiákban. A keresz-tény moralitás szerint a jog nemképez önértéket, az alárendelt egymagasabb szintû isteni akaratnak.Mára a jog és a teológia távolodásafigyelhetõ meg, azonban a termé-szetjog értékrendje máig merít azeredeti, középkori keresztény ta-nokból.

A jog és a történelem, valamintszociológia kapcsolatát illetõenSzmodis rámutat arra, hogy a tör-ténelemírás tudománnyá fejlõdésehozta magával a jog idõbeli válto-zásainak feltárására való igényt,ahol a hangsúly nem a jog norma-tív elemein volt immár, hanem afigyelem középpontjába a jog tár-sadalmi vonatkozásai kerültek, ígyéletre keltve egy másik tudomány-területet, a jogszociológiát.

Ezt követõen egy újabb igen ér-dekes területre kalauzol a Szerzõ,mégpedig a jog és az irodalom kap-csolatának magyarázatával. Ez akapcsolat két fõ szempont szerintvizsgálható: a jog mint irodalmi al-kotás, valamint a jogi vonatkozá-sok felkutatása irodalmi mûvek-ben. Ez utóbbi aspektus továbbbontható aszerint, hogy az irodal-mi alkotás állam-és jogbölcseleti,társadalomfilozófiai témájú-e,vagy alapvetõen nem ilyen indítta-



5 Vö. Szmodis Jenõ: Jog kultúrantropológiai és pszichológiai megközelítésérõl. Debreceni Szemle 2011. 2. 177–185.6 Vö. Szmodis Jenõ: Egyes jogintézmények és jogelméleti irányzatok humánetológiai vonatkozásairól Publicationes Univ. Miskolciensis,

Sectio Jur. Et Pol. 2010. 111–143. 7 Vö. Szmodis Jenõ: A jog és a vallás szükségszerû kapcsolatáról. Magyar Szemle 2010. október 112–127. 8 Vö. Szmodis Jenõ: Kultúra és sors A történelemfilozófia lehetõségeirõl, Mezopotámia kultúrájáról, Bíbor Kiadó Miskolc, 2007.; Uõ. A

görögökrõl – Nietzsche és Spengler nyomán. Argumentum, Budapest, 2012.

tású, de vannak benne jogilag rele-váns elemek, amelyek felkutatása,kiemelése igen érdekes, és szintekimeríthetetlen feladatnak ígérke-zik. A jog és a kulturantropológiaviszonyában Szmodis a szokásokszerepét hangsúlyozza a jogi jelen-ségek értelmezésében, méghozzáaz ún. vad, primitív népek és a ci-vilizált társadalmak összevetésé-vel, rámutatva az e szembeállatás-ban rejlõ problémákra is.5

A jog és a kultúra kapcsolatát aSzerzõ a jogszociológia kibontako-zásához, a jog-összehasonlító ér-deklõdés hangsúlyossá válásához, ajog kulturantropológiai alapú vizs-gálatához köti. Érdekes megállapí-tása a Szerzõnek, hogy a zene, avallás, a képzõmûvészeti alkotásokis segítséget adhatnak egy adottkultúra értékrendjének feltárásá-hoz, adott kor társadalmi problé-máinak megértéséhez, így eljutvajogilag releváns elemekhez is. Ajog és a gazdaság viszonylatában azamerikai jogelmélet egyik irányza-táról, a jog gazdasági elemzésérõlszól bõvebben a Szerzõ. Ez a kap-csolat a többi eddig vizsgált tudo-mányterülettõl különbözõ, mégpe-dig abban, hogy az eddigiek minda jog megismerésére törekedtek, ajog gazdasági elemzése pedig a jogalakítására van hatással, a joghaté-konyság kérdéseit gyakorlati nézõ-pontból szemléli.

3. A kötet harmadik része a mul-tidiszciplináris jogi tanulmányokperspektívái címet kapta, ahol amultidiszciplináris megközelíté-sekben rejlõ további lehetõségek-rõl szól Szmodis, olyan területek-rõl, amelyek eddig nem kerültek ajog szempontjából kellõ mélységûvizsgálat alá. Ezek közül is kiemelia szerzõ a humánetológiát,6 a szo-ciálpszichológiát, a személyiség-pszichológiát, a vallástörténetet, és

a történelemfilozófiát. A jog hu-mánetológiai vizsgálatánál elöljá-róban megállapítandó, hogy a hu-mánetológia is több tudomány ta-lálkozásából bontakozott ki. E tu-dományterület egy olyan emberké-pet alakított ki, amely a társada-lom, a kultúra, a jog létrejötte ésmûködése szempontjából is tanul-ságos. Szmodis kiemeli ezek közüla szociális vonzódást, amely felté-tele emberi közösségek, és végsõsoron az állam kialakulásának, azagresszió csökkenését egyes cso-portokon belül, továbbá az idegencsoportokkal szembeni agressziót,illetve az altruizmust, amely utób-bi összefügg olyan intézmények-kel, mint az örökbefogadás, agyámság, a gondnokság, a segítség-nyújtás elmulasztásának tilalma,vagy a tájékoztatási kötelezettség.Ám – a teljesség igénye nélkül –ilyenek továbbá az imitációs kész-ség, az empátia, a más lelkiállapo-tában való osztozás képessége, azindoktrinálhatóság, avagy a rábe-szélhetõség, a hatalomra törekvés,s a konstrukciós készség. Ezt köve-tõen a Szerzõ néhány jogelméletiirányzatot vizsgál abból a szem-pontból, hogy milyen viszonybanállnak humánetológiai tulajdonsá-gokkal, nevezetesen a társadalmiszerzõdés elméleteket, a parancsel-méleteket, és elismerési elmélete-ket veszi tüzetesebb elemzés alá.

A jog és a szociálpszichológiakapcsolatának elemzésekor Szmo-dis elöljáróban kifejti, hogy azegyén viselkedését milyen módonbefolyásolja más személyek jelen-léte, ezután pedig a joggal valókapcsolódási pontokat elemzi ajogalkotás és a jogalkalmazás tük-rében. Szerzõ röviden szól a jog ésa személyiségpszichológia kapcso-latáról is, kiemelve például a rituá-lis magatartások jelentõségét. Ajog és a vallás kapcsolatának7 vizs-

gálatánál Szmodis kifejti, hogy bárcsak néhány iszlám ország és törzsiállam lakossága él formálisan is avallási jog uralma alatt, ténylegesazonban sokkal tágabb azon álla-mok köre, ahol a vallás kiemelt he-lyet kap. Továbblépve, tagadhatat-lan az is, hogy bár a legtöbb országjoga elszakadt attól a vallásos kö-zegtõl, amibõl kibontakozott, jog-rendszerük mégis szinte mindenesetben fel tud mutatni vallásoseredetet, ezért az egyes kultúrákjogrendszereinek vizsgálatakor ér-demes az adott kultúra vallásiszempontú vizsgálata is.

A jog és a történelemfilozófia8

kapcsolatánál a Szerzõ felvázol há-rom különbözõ történelemfelfo-gást: az ahistorikus nézõpontot,amely szerint az események eshetõ-legesen történnek meg, a teleologi-kust, amely egységbe foglalja az em-beriség egész eddigi történetét és azõskor, ókor, középkor, újkor, leg-újabb kor felosztást követi, vala-mint a ciklikus történelemfelfogást.Ezekkel kapcsolatban pedig többszerzõ, Bruckhardt, Nietzsche,Huizinga és Popper nézõpontjaitütközteti.

A fent említett nézetek a jogel-méletben is megjelennek, Szmodisitt is kiemel néhány jelentõs gon-dolkodót és elméletét, amelyek jólszemléltetik a jog és a történelem-filozófia régtõl fogva meglévõ kap-csolatát. Ilyenek pl: Henry Mainegondolatai „a statustól a contractusfelé” való fejlõdésrõl, valamint astagnáló és haladó társadalmakközti különbségek felkutatásáról, aSpengler és Max Weber nevéhezfûzõdõ eszmék a mágikus lelkekkultúrájának és a nyugati kultúrasajátosságairól illetve különbségei-rõl, Weber fejtegetése a kánonjogracionalizálódásáról és ezzel szem-ben a keleti jogokban mutatkozóállandóságról.

VISEGRÁDY: EGY ÚJ JOGELMÉLETI KEZDEMÉNYEZÉSRÕL 167


9 Vö. Szmodis Jenõ: A nyugati jog alkonya? Állam és Jogtudomány 2007. I. 69-99.; Uõ. Az euro-atlanti kultúrkör jogának kilátásai, In:Ünnepi Tanulmányok, Novotni Kiadó, 2007. Miskolc 396–406.; Uõ. Adalékok a nyugati jog problematikájához. (Válasz Péteri Zol-tán tanulmányára) Állam- és Jogtudomány 2010. II. 203–218.

Végezetül a harmadik rész utolsófejezete (190–203) a perspektívák-ról egyrészt arról ad képet, hogy atudományos állásfoglalásokat nemegyszer hitek, szekuláris dogmák ha-tározzák meg, majd ezekkel szem-ben kritikák fogalmazódnak meg,kétségek merülnek fel a dogmákhelytállóságával kapcsolatban, eztkövetõen adott esetben az új gon-dolatok a régiek helyébe lépnek,újabb dogmákat alkotva. Ezen kri-tikák és megközelítések sokféle-ségének következtében válhatott ajog természetének kutatása igenheterogén tevékenységgé, a jogtu-domány pedig multidiszciplináristudománnyá. A fejezet másodikgondolati egysége a nyugati jog jö-

võjérõl szól a Kelettel szemben.Felmerül ugyanis a kérdés, mi lesza nyugati jog sorsa egy globalizáló-dó világban, ahol a Nyugat esetle-gesen nem tudja fenntartani kato-nai, gazdasági vagy épp kulturális-civilizációs fölényét a Kelettelszemben, holott e területek közüllegalább az egyik domináns hely-zete alapozhatja meg jogunk és jo-gi kultúránk további uralkodópozícióját.9

Szmodis elemzésében nem jelen-ti ez azt, hogy a Kelet felemelkedé-sével a nyugati jog megszûnik lé-tezni, hiszen a nyugati jogban is ta-lálhatóak a keletiek által elismertértékek, azonban már érzékelhetõ,fõként angolszász jogterületen a

keleti jogok iránti fokozottabb ér-deklõdés. A Szerzõ záró gondolataa jövõt tekintve tehát arról számolbe, hogy elengedhetetlen a jog kul-túraalapú megközelítése, a nyugatijogtól eltérõ jogi kultúrák megis-merése, valamint a multidiszcip-lináris szemléletmód, a természet-tudományos és a társadalomtudo-mányi ismeretek integrálása, az is-meretek folyamatos bõvítése azemberrõl, a társadalomról és a kul-túráról. Szmodis Jenõ monográfiá-ja – elsõsorban perspektívájánakszélessége, elemzéseinek mélységeokán – nem csak a magyar jogtudo-mányt, hanem általában a társada-lomtudományokat, azok szemléle-tét is gazdagítja.


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY* Mohay Ágoston: Az Európai Parlament a Bíróság elõtt: Az Európai Unió Bírósága gyakorlatának hatása az Európai Parlament intéz-

ményi pozíciójára, PTE ÁJK Európa Központ, Studia Europea 2012 – Jurisprudentia et Practica 3, Pécs, 198.

JUHÁSZ-TÓTH ANGÉLAaz Európai Unió Bíróságának

jogász-nyelvész munkatársa(Luxembourg)

Az Európai Parlament a Bíróság elõtt*

A Pécsi Tudományegyetem Ál-lam- és Jogtudományi Karán mû-ködõ Európa Központ a StudiaEuropea (Jurisprudentia et Practica)sorozat keretében jelentette megMohay Ágoston monográfiáját. Aszerzõ az Európai Parlament hatás-körei és perképessége fejlõdésének,a nemzeti parlamentek uniós sze-repkörének, az uniós polgárság-nak, valamint az Európai Uniómigrációs és menekültügyi szabá-lyozásának kutatója. „Az EurópaiParlament a Bíróság elõtt” címû (ko-rábban doktori értekezésként meg-védett) mû hiánypótló munka: azEurópai Unió Bírósága ítélkezésigyakorlatának az Európai Parla-ment intézményi pozíciójára gya-korolt hatását rendszerezõ és elem-zõ monográfia.

Az Európai Unió közjogi rend-szerében kiemelkedõ jelentõsége vanaz Európai Unió Bírósága határo-zatainak, az azokban foglalt elvekmeghatározó módon befolyásoljákaz Unió mûködését. Különösenigaz ez az Európai Parlament vo-natkozásában, amely az EurópaiUnió Bíróságának releváns ítéleteihiányában feltehetõen más intéz-ményi pozíciót foglalna el az Unióstruktúrájában. A vizsgálat közép-pontjában tehát az Európai UnióBíróságának azon ítéletei állnak,amelyek hatást gyakoroltak az Euró-pai Parlamentre. A luxembourgi bí-róság ítélkezési gyakorlata ugyanis

évtizedeken keresztül értelmezte,alakította az Európai Parlament jo-gosítványait, és e jogfejlesztés je-lentõs része fokozatosan beépült azelsõdleges jogba. A szerzõ kiemeltfigyelmet fordít két, a Szerzõdésekszellemébõl és rendszerébõl, illet-ve a tagállamok közös alkotmányoshagyományaiból eredõ elvre (in-tézményi egyensúly és képviseletidemokrácia), amelyek visszatérõenmegjelennek az ítéletek érvrend-szerében. Az Európai Unió Bírósá-ga ítélkezési gyakorlatának vizsgá-lata kiegészül az Emberi Jogok Eu-rópai Bírósága releváns ítéleteinekbemutatásával, mégpedig az euró-pai parlamenti választójog határai-nak kijelölése és az Európai Parla-ment törvényhozási minõségénekértékelése kapcsán.

Az értekezés fõ állításai szerint azEurópai Unió Bíróságának (és rész-ben az Emberi Jogok Európai Bí-róságának) gyakorlata kiemelkedõmódon befolyásolta az EurópaiParlament mûködését és kompetenciá-it. Az Európai Unió Bírósága márakkor is a demokratikus hatalomgya-korlás letéteményeseként határoztameg a Parlamentet, amikor annakjogalkotási befolyása mindössze jo-gi kötõerõvel nem bíró vélemé-nyek kibocsátására korlátozódott akonzultációs eljárás keretében. ABíróság a Parlamenttel kapcsolatosérvelésében egyaránt tekintettelvan az intézményi egyensúly és ademokrácia elvére, és az elvekmegfelelõ érvényesülése érdeké-ben jogfejlesztõ tevékenységet vé-gez teleologikus-rendszertani ala-pokról kiindulva, adott esetben el-sõbbséget adva a Szerzõdések szel-lemének és rendszerének még azokszövegével szemben is. Az EurópaiParlament a maga részérõl igyek-szik stratégiai eszközként kezelni a

keresetindítás jogát, nemcsak aSzerzõdések mindenkori állapotaáltal ráruházott hatáskörök mara-déktalan tiszteletben tartatásánakelérése, hanem kompetenciáikonkretizálása, megerõsítése és– adott esetben – kiterjesztése ér-dekében.

A kötet három fõ fejezetre bontja akérdés tárgyalását. Az EurópaiUnió Bírósága ítélkezési gyakorla-tának hatását elsõként az EurópaiParlament perképességének kiala-kulása, majd az EP összetétele,szervezete és mûködése, végül pe-dig az EP hatáskörei szempontjá-ból vizsgálja.

1. Ahhoz, hogy a Parlament ré-szes fél lehessen az Európai UnióBírósága elõtti jogvitákban, perké-pességre van szüksége. A szerzõrendszerezve, perbeli pozíciók, il-letve eljárástípusok szerint csopor-tosítva elemzi a Parlament perké-pességét, annak alakulását. Elsõ-ként az EP beavatkozói képességekerül sorra, mivel a Bíróság elõszöre státuszt értelmezte a Parlament-tel összefüggésben, ezt követi azintézményi mulasztás megállapítá-sa és a megsemmisítés iránti eljá-rásban betöltött perbeli pozíciókvizsgálata. Nem kerüli el a szerzõfigyelmét az sem, hogy az EP aktu-sai adott esetben elõzetes döntés-hozatali eljárás tárgyát képezhetik,illetve a Parlament kikérheti a Bí-róság véleményét valamely terve-zett nemzetközi megállapodásnakaz Európai Unió mûködésérõl szó-ló szerzõdés rendelkezéseivel valóösszeegyeztethetõségérõl.

A szerzõ felhívja a figyelmet ar-ra, hogy számos, uniós intézmé-nyek között vita politikai meg-egyezés hiányában jogi útra terelõ-dik, ezért volt kiemelkedõ fontos-

JUHÁSZ-TÓTH: AZ EURÓPAI PARLAMENT A BÍRÓSÁG ELÕTT 169



1 A C-145/04. sz., Spanyol Királyság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I-7917.); a C-300/04. sz., M. G. Emanés O. B. Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I-08055.).

2 Denise Matthews v The United Kingdom, Application No. 24833/94, Decisions and Reports 1999-I.

ságú a perképesség elismerése aParlament számára is. A hatáskö-reinek növeléséért folyamatosanküzdõ intézmény a bírósági eljárá-sok eszközét is igénybe vette és ve-szi nemcsak jogosítványai teljestiszteletben tartásának kikénysze-ríttetése, hanem azok határainakesetleges kiszélesítése érdekében.Természetesen az EP nem csak ak-tív, hanem passzív perbeli legiti-mációjának elismerésére is szükségvolt, ami az uniós jogorvoslatirendszer teljességének eléréseiránti törekvés következménye.Amennyiben a Bíróság nem ismer-te volna el a Parlament aktív éspasszív perképességét, akkor nemlett volna képes eleget tenni azonkötelezettségének, hogy biztosítsaa jog tiszteletben tartását a Szerzõ-dések értelmezése és alkalmazásasorán. Az EU egyedi alkotmányosrendszerében, ahol az Unió jogal-kotási és végrehajtási hatásköreikülönbözõ intézmények közöttmegosztva léteznek, kiemelkedõfékek és ellensúlyok rendszere:azt, hogy az egyes intézményekmegfelelõen tartják-e magukat azõket megilletõ hatáskörökhöz,csak a Bíróság képes autentikus éskötelezõ módon megítélni.

2. A következõ fejezetben a szer-zõ az ítélkezési gyakorlat alaposvizsgálata segítségével rávilágít ar-ra, hogy az Európai Parlament ösz-szetételére, szervezetére és mûködésérevonatkozó bírói jogértelmezésnekmegkerülhetetlen szerepe van: areleváns szabályokat az ítélkezésigyakorlat nemcsak pontosította,hanem alakította is.

Ami az Európai Parlament ösz-szetételét illeti, az európai parla-menti választójog, illetve annak ter-jedelme eredményezett vitás kér-déseket. Ez fõként annak a követ-kezménye, hogy az uniós elsõdle-ges jog nem tartalmazza egyértel-mûen a választójog jogosultjainak

meghatározását, illetve nincs egy-séges európai választási eljárás sem(amelyet a szerzõ visszatérõenszorgalmaz), csak valamennyi tag-államban közös alapelvek. Az eu-rópai parlamenti választójoggalkapcsolatos elemzésekben az Euró-pai Unió Bíróságának ítéletei (Spa-nyol Királyság kontra EgyesültKirályság ügy és az Eman ésSevinger ügy1) mellett az EmberiJogok Európai Bíróságának vonat-kozó ítélkezési gyakorlata(Matthews-ügy2) is részletes vizs-gálat tárgyát képezi. A strasbourgibíróság ítéleteinek vizsgálta azértis fontos, mert – ahogy azt a szerzõmegjegyzi – a két bírói fórum kö-zötti kooperáció az emberi jogok ésalapvetõ szabadságok területén ki-emelkedõ jelentõségû: a luxem-bourgi bíróság szorosan követi astrasbourgi esetjogot, a strasbourgibíróság pedig az Európai Unió Bí-rósága által biztosított alapjogvé-delmet az EJEB által garantált jog-védelemmel egyenrangúnak isme-ri el.

Az Európai Parlament szerveze-tével és mûködésével kapcsolatbana mandátumvizsgálat, a frakcióalapí-tás feltételei és a képviselõk mentel-mi joga részletes elemzés tárgya. Aszerzõ kiválóan felhívja a figyelmetazokra a jogi problémákra, ame-lyek az EP-mandátum kétszintû(uniós és tagállami) szabályozásáravezethetõk vissza és rávilágítanakaz Európai Parlament tagállamiparlamentekétõl eltérõ helyzetére(pl.: mandátumvizsgálat korláto-zott jellege). Álláspontja szerint azEP-képviselõk státusznak átfogóuniós jogi rendezése mindenkép-pen indokolt lenne. A frakcióalapí-tással kapcsolatos ítéletek kapcsána szerzõ megállapítja, hogy a poli-tikai csoportok alapvetõ jelentõ-séggel bírnak az Európai Parla-ment mûködése kapcsán, hiszenkoncentráltan artikulált politikainézetek konfrontálódása nélkül az

EP nem lenne képes megfelelõenellátni intézményi feladatait, külö-nös tekintettel jogalkotási hatáskö-reire. A politikai csoportok súlya aParlament Elnökének és alelnöke-inek megválasztása, a napirendmeghatározása és a raportõrök ki-választásában is számottevõ.

Külön alfejezetet kaptak az Eu-rópai Parlament székhelyét érintõ, atagállamok és az EP közötti, évti-zedekre visszanyúló jogviták. Eproblémakörben a Bíróság körül-tekintõen eljárva törekszik egyen-súlyt teremteni a tagállamokatmegilletõ, az intézményi székhe-lyek meghatározására vonatkozóhatáskör és a Parlament önigaz-gatási–önszervezési joga között. Azelsõdleges jog tiszteletben tartásamellett elérhetõ legjobb lehetségesmegoldás azonban még mindig tá-vol áll a valóban racionális szabá-lyozástól, hiszen az Európai Parla-ment székhelye és mûködési helyei(beleértve a Fõtitkárságot is) to-vábbra is Strasbourg, Brüsszel ésLuxembourg között oszlanak meg.

3. Az uniós intézmények közülaz Európai Parlament érte el a leg-jelentõsebb mértékû hatáskörbõvü-lést az integráció mintegy öt évtize-des folyamata alatt, eredeti, megle-hetõsen korlátozott konzultatív-el-lenõrzõ szerepkörébõl kilépve aLisszaboni Szerzõdéssel társjo-galkotó intézménnyé vált. Nem-csak az egyes szerzõdésmódosítá-sok bõvítették az EP hatásköreit,hanem az intézmény maga is aktí-van és határozottan lépett fel en-nek érdekében, többek között stra-tégiai jelleggel alkalmazva a Bíró-ság elõtti keresetindítás jogát isazért, hogy elõjogainak védelmétgarantálni tudja.

A szerzõ szisztematikusan veszisorra a fõbb parlamenti hatáskörö-ket (véleményezés, ellenõrzés, költ-ségvetés, jogalkotás) és azok válto-zását az ítélkezési gyakorlat szem-



pontjából. Megállapítja, hogy aParlament közvetlen politikai el-lenõrzõ hatásköreinek fontos ki-egészítõje a perképességébõl adódóközvetett ellenõrzési lehetõség. ABizottság által kibocsátott ultravires aktusok effektív kiszûrésénekeszköze lehet a parlamenti kereset-indítás, amely egyrészt saját elõjo-gai védelmét szolgálja. Ezenkívül amegsemmisítés iránti kereset útjána Parlament képes a Bizottság általátruházott hatáskörben kibocsá-tott normák jogszerûségét a formá-lisan e célt szolgáló eljárásokontúlmenõen is ellenõrizése alatt tar-tani, megakadályozva azt, hogy aBizottság végrehajtási tevékenysé-ge során túlterjeszkedjen a (Parla-ment részvételével elfogadott)alapnorma keretein.

Az Európai Unió Bírósága amel-lett, hogy meghatározta az EP jog-alkotási részvételének általános in-dokát és pontosította egyes eljárá-sok szabályait, folyamatosan szem-besül a jogalap–vitákkal, amelyekaz intézmények közötti hatáskörikonfliktusok megnyilvánulásai. ASzerzõdések nem határoznak megspeciális eljárásokat az intézmé-nyek közötti hatásköri konfliktu-sok rendezésére, ezért az intézmé-nyek a jogalap–vitákat a rendelke-zésükre álló egyéb eljárások – amegsemmisítés iránti és az intéz-ményi mulasztás megállapításairánti eljárás – útján rendezik. Aszerzõ kiemeli, hogy az EurópaiParlament a jogalap–vitákat politi-kai stratégia részeként alkalmazzabefolyásának kiteljesítésére, a for-

mális politikai, jogalkotási és igaz-gatási csatornák mellett, élve a ja-varészt a Bíróság által megterem-tett, majd a tagállamok által elfoga-dott keresetindítási jogaival.

4. Összegzésképpen megállapítha-tó, hogy Mohay Ágoston jól körül-határolt témát dolgoz fel áttekint-hetõ szerkezetben, logikus gondo-latmentet követve és meggyõzõ ér-velést használva. A kötet eredetiforrásszövegek elemzése mellettangol, német és francia nyelvûszakirodalom feldolgozását is ma-gában foglalja. Az Európai Unióközjoga iránt érdeklõdõk számárafeltétlenül ajánlott és hasznos mo-nográfia, amely egyben a szélesebbszakmai olvasóközönség figyelmé-re is számot tarthat.

JUHÁSZ-TÓTH: AZ EURÓPAI PARLAMENT A BÍRÓSÁG ELÕTT 171

Zusammenfassung

ANDRÁS ZS. VARGAThe Uncertainty and Incompleteness

of the Legal System and of theApplication of Law

After the centuries of scientific positivismthe relation of uncertainty of Heisenbergthrow off the general belief in unques-tioned causality while incompleteness theo-rems of Gödel raised doubts regarding effi-ciency of logical deductions. The relationof uncertainty had been found applicablewithin historical and economic methodolo-gy. Hypothesis of applicability of principlesof uncertainty and of logical incomplete-ness within legal terms can be proved bythe well-known properties of legislationand of jurisdiction. Special attention is tobe paid to the distorting effects of substan-tive and procedural law of evidences andthe behavioral rules of decision-makerswithin these effects. Consequences of un-certainty and incompleteness may influ-ence the legal thinking regarding instru-ments of control, system of remedies andon procedural certainty.

GYULA LÕRINCZI:The Socially Bound Company

Throughout many centuries the interest ofthe corporations and that of the state inter-twined in order to secure a steady incomefor the sovereign and the running of impor-tant social tasks together with a reliablelegal backland and commercial monopolyfor the mechants/entrepreneurs/manufac-turers involved. The royal consent, mani-fested in a form of a charter, supplied thefundation of that correspondance. Theevolvement of the right to incorporate as ba-sic commercial achievement, together withthe security given by the obligatory regis-tration, enabled the firms to separate theirinterests from the state, and, as a later devel-opment, from the society itself. This worktries to follow this separation in the eco-nomical, financial and legal fields of theo-retical and practical spheres. The first partof the article deals with the economical andfinancial approach of the subject. In the sec-ond part we try to give a comprehensive his-torical overview about the develepment ofthe business corporation in England andAmerica. At the end in the third section itconcludes in a semi-detailed proposal to anew company form that would fill the gapbetween the nonprofit sector and the newlyarisen „fastprofit” species of business acti-vity.

CSABA SZILOVICS: Personal and Social Characteristics

of Observance to Tax Law

The study – reviewing extensive westernand the existing small number of nationalliterature – examines the particular charac-teristics of low level tax law compliance andits causes. Separate chapter is dedicated tothe analysis of the role of taxpayers andtheir groups and the government policy inthe influence on compliance. With empha-sis the author tackles the issue of just taxa-tion and its perception, namely it is funda-mental to the high level of compliance thattaxpayers feel their tax-burden just and ade-quate. Therefore he examines the condi-tions of the operation of optimal tax systemand the macro justice. One of the exception-al values of the essay is that it presents ararely examined field in the Hungarian lit-erature, analyses international examplesand it demonstrates those factors that cansupport the increase of compliance in thisspecial area.

ANDRÁS ZS. VARGADie Unbestimmtheit und

Unvollständigkeit der Rechtsprechungund der Rechtsanwendung

Nach den Jahrhunderten des wissen-schaftlichen Positivismus das Heisenberg-sche Unbestimmtheitsrelation verwerft dieallgemeine Überzeugung in unbestritteneKausalität, während die Gödelschen Un-vollständigkeitssätze erwecken jedochZweifel an Effizienz der logischen Schluss-folgerungen. Das Verhältnis der Unbe-stimmtheit wurde für geltend gefunden in-nerhalb der historischen und wirtschaft-lichen Methodik. Hypothese der Anwend-barkeit der Unbestimmtheitsrelation undder logischen Unvollständigkeit in derRechtswissenschaft können durch die be-kannten Eigenschaften der Gesetzgebungund der Jurisprudenz nachgewiesen wer-den. Besondere Aufmerksamkeit soll aufdie Auswirkungen des materiellen und pro-zessualen Rechts von Beweisen und dieVerhaltensregeln von Entscheidungsträ-gern innerhalb dieser Effekte gewidmetwerden. Folgen der Unschärfe und Unvoll-ständigkeit kann beeinflussen die juristis-che Denkwelt über Instrumente der Kont-rolle, System von Abhilfe und Verfahrens-sicherheit.

GYULA LÕRINCZI: Die Sozialgesellschaft

Jahrhundertelang, um ein ständiges Ein-kommen für den Souverän und wichtigeSozialfunktionen zu sichern, zusammenmit dem Streben nach einem zuverlässigenRechtshinterland und Merkantilmonopolfür die Handelsleute, greiften die Interes-sen der Korporationen und der Staaten ine-inander. Durch eine königliche Genehmi-gung, in der Form eines charta, war dieseÜbereinstimmung begründet. Die Evolu-tion des Gründungsrechts, als fundamen-tales kommerziale Ereignis, und die durcheine Registrationspflicht erhöhte Handels-sicherheit ermöglichten es den Korporatio-nen, ihren Interessen von den staatlichen,und später von den gesellschaftlichen zutrennen. Diese Arbeit versucht es, eine the-oretische sowie praktische Übersicht dieserAbtrennung aus ökonomischen, finan-ziellen und rechtlichen Standpunkt zu ge-ben. Der erste Teil ist über der ökonomi-schen und finanziellen Darstellung desObjekts. In dem zweiten Teil obliegen wireinem umfassenden historischen Überblickder Entwicklung der kommerziellen Kor-porationen in England und Amerika. AmEnde der Abhandlung finden Sie einen hal-bausgearbeiteten Vorschlag bezüglich einerneuen Gesellschaftsform, die die Lückezwischen dem Nonprofitsektor und demneuankommenden Schnellprofitsektor fül-len könnte.

CSABA SZILOVICS:Charakteristiken der individuellen

und der gesellschaftlichen Rechtstreueim Bereich des Steuerrechts

Die Studie untersucht – aufgrund der um-fassenden westlichen und der geringenungarischen Fachliteratur – die Charakte-ristiken der Rechtstreue bzw. die Gründefür fehlende Rechtstreue im Hinblick aufSteuergesetze. Die einzelnen Steuerzahler-gruppen und die Rolle der Regierungspoli-tik bezüglich Rechtstreue werden geson-dert analysiert. Das Problem der Gerechtig-keit wird auch hervorgehoben: es wird erläu-tert, dass rechtstreues Verhalten nur erwar-tet werden kann, wenn Steuerpflichtige dieSteuerbelastung gerecht und angemessenfinden. Dabei werden die Bedingungen derDurchsetzung eines optimalen Steuersys-tems und der Makrogerechtigkeit unter-sucht. Die Studie ist besonders wertvoll,weil sie auf einem, in der ungarischenFachliteratur bisher weniger untersuchtenGebiet – aufgrund von internationalen Bei-spielen – die Faktoren darstellt, die dazubeitragen könnten, die Rechtstreue aufdiesem speziellen Gebiet zu stärken.

Summary


172 2013. MÁRCIUS

ALAPÍTVA 1866 - jogtudomanyikozlony.hujogtudomanyikozlony.hu/pdf/m6b7h_9o1c92i_bizdxi11.pdf · A...

Documents

Transcript of ALAPÍTVA 1866 - jogtudomanyikozlony.hujogtudomanyikozlony.hu/pdf/m6b7h_9o1c92i_bizdxi11.pdf · A...