„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke...

időszaki kiadvány II. évfolyam 2. szám

„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: /Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.”

Berzsenyi Dániel így fogalmazta meg Fohász című versében a hitnek csodáját, ajándékát ésegyben a korlátait is. Ez az evangéliumi folyóirat a közösségi életünk színterén igyekszikmegjeleníteni ezt a csodát, ezt az ajándékot, és természetesen a gyarló ember szép törekvéseit.Ebben való osztozásra hívjuk a kedves olvasókat és a szerzőket is.

Evangéliumi, közéleti folyóirat 2013. 2. SZÁM 2

Augusztus 20-a kettős ünnep. Kettős ok az örömreés a hálaadásra. Hálásak lehetünk Istennek nemzetün-kért, hogy van hazánk, országunk, nyelvünk és kultú -ránk több mint ezer éve. És hálásak lehetünk azért is,mert nem csak helyünk van a világban, hanem az életlehetősége is adott. Van kenyér, víz, adottak az életkö-rülményeink és a lehetőségeink.

Az aratás ünnepe hálaadásra indít minket, és azörömben talán elfeledkezünk a nyilvánvaló nehézsé-gekről, az aktuális problémákról. Elfelejtkezünk nem-zetünk hányatatott történelméről, társadalmi gondja-inkról, mindennapi bűneinkről. Elfeledkezünk azéletünket megnehezítő időjárásról is, amely hol árvíz,hol elviselhetetlen kánikula formájában tesz próbárabennünket.

A fenti bibliai részlet az ár levonulása, a föld kiszá-radása utáni órát örökíti meg. Senki sem maradt élet-ben a megfeneklett bárkán lévőkön kívül. A bűnös vá-rosok, az istentelen emberek, a házak, állatok, fák ésbokrok mind elpusztultak. Itt-ott még vannak romok,tetemek, amik még nyomokban emlékeztetnek a haj-dani életre. Látva ezt Noé mégis tovább rakta a köve-ket, készítette az oltárt, az áldozatot és a szívét is a há-laadásra. De miért tette? Miért nem ült le inkábbbosszúsan és reménytelenül egy bokor tövébe? Nemcsak azért, mert az áradás után bokrok sem voltak még,hanem azért, mert tudta, hogy csak ezt teheti.

Nem a saját esze és tervei sarkallták az ünneplésre ésa továbbélésre. Nem is az ünneplés, az evés és az italmámora adott neki vigasztalást és erőt. Amire támasz-kodhatott ebben a nehéz helyzetben, az egyedül a hitevolt. Hitt abban az Istenben, aki úgy szerette őt, hogya bűnösök tömegéből, mint a tenger hullámai közül ki-mentette családjával együtt. Hitt Istenben, akinek sok-kal nagyobb és sokkal jobb tervei voltak, mint amit amaga eszével el tudott képzelni. Hitt abban az Isten-ben, aki az elpusztított és halott világnak feltámadásttud és akar adni. Feltámadást, és vele együtt új életet.

Ez a hit az, ami ha eljön az ünneplés ideje, nem dugjahomokba a fejét, és nem menekül el a problémák elől.Ez a hit látja a bajokat és a veszteségeket, de mégis há-lával fordul Isten felé, mert látja az összes csapás ésveszteség fölött is az Istent. Nem ezek között, hanemezek fölött! Mert az Úr felette áll a válságnak, a mun-kanélküliségnek, a betegségnek, a gyásznak és az árvi-zeknek. Felette áll, és ha egyedül hozzá ragaszkodunk,akkor meg fog minket tartani. Isten közelében mindigott lesz alattunk a bárka, vagy épp csak egy kis tutaj,ami megtart, megment, és új életre vezet.

Isten azonban amellett, hogy kegyelmes, bizony igaz-ságos is, aki alkalmasint ítéletet gyakorol az istentelenvilág felett. Ennek oka elsősorban nem az Ő haragja,hanem az emberek bűne. Noé idején sem csupán pilla-natnyi rosszkedv okozta az özönvizet, hanem hogy azemberek istenfiakká magasztalták fel magukat, míg azÉlő Istent nem ismerték és megvetették. Ennek ered-ményeként az ítélet megérkezett, de Isten az összecsapóhullámok között is könyörülő maradt, és átmenekítette,megtartotta az életet.

És ma is ez a célja: amíg csak lehet, megtartani azéletet, és az ítélet mellett könyörületet is gyakorolni.Éppen ezért mondja, hogy nem pusztítja ki többé azélőket, hanem megadja a lehetőséget az életre.

Ezért a szeretetért és ezért a könyörületért lehetünkmost is hálásak. Mert van Isten, aki szeret, és aki megakar tartani minket, akárhogyan is lesz. Legyünk, hátmi is „oltárépítők”, akik nem kövekkel, hanem dicsé-rettel, szívbéli örömmel, életünkkel és szavainkkal hir-detjük ezt a nagy szeretetet, amikor másoknak is bi-zonyságot teszünk Krisztus életadó váltságáról.

Kívánom, hogy legyen az új kenyér öröme és az ál-lamalapítás ünnepe Istentől megáldott, boldog alkalomerre mindannyiunk számára!

Összeállította: Dr. Szilvay Balázs(egy augusztus 20-ai, súri prédikáció alapján)

Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozzki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Kijött tehát Nóéfiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár,minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Azután oltárt épített Nóé az Úrnak,és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a föl-det az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többéminden élőt, ahogyan most cselekedtem. Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás,a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. 1Móz 8,15-22.

Legyünk mi is „oltárépítők”!

Beléd haraptam, áldott kenyér,és elborzadtam – Habfehértested kisértete oszlanikezdett, zöldülni s foszlani,

s köröttem az eltünt szobákfalain, az utcán, a városon átőt láttam mindenütt, csak őt,a milliárdlelkű mezőt,

ahogy szétcsapott, ringva, – mártenger volt, végtelen határ,zöld végtelen, aztán rőt-arany.Hány kalász élt ott, boldogan,

hány külön-külön kis akarat,s minden kalászban mennyi mag,és minden magban mennyi mults mennyi jövendő párosult!

– Aztán egyszerre magamatláttam, e roppant áradatgyilkosát, isten gyilkosát,aki kaszával belevág

az örök csodába, töri, ütia szent anyagot, megsütis eszi istent, aki test, aki vér –S letettelek, darab kenyér,

s fölvettelek, elnéztelek,magamban éreztem az életedet, –aztán lassan úgy ettelek tovább,mint a hivő az úrvacsorát.

Evangéliumi, közéleti folyóirat2013. 2. SZÁM 3

Szabó Lőrinc: Kenyér


István király

„… nagy szükség volt arra, hogy Szent István megün-neplése magának a nemzetnek legyen egy olyan egye-temes ténye, amelyben a magyarságánál, a nemzethezvaló hozzátartozásánál fogva minden magyar emberbelső indításból szabadon és boldogan részt vegyen, ésezáltal ez az óriási szellemi tőke, az az évezredes erköl-csi és nemzeti ihletés, amely István király alakjában tes-tesül meg, az egész nemzet testét mindenestül átjárja.

Éppen ez a csodálatos vonása ugyanis Szent István-nak, hogy minden magyar államférfiú közül koránakis, de az örök, a mindenkori magyar történelemnek iső volt a legnagyobb hatású férfia, ő a legnagyobb ma-gyar nemzetmintázó.

Három lényeges, halálos ellentmondást oldott fel –ez volt korának igénye vele szemben –, és úgy oldottafel, hogy mind a három vonatkozásban idők és törté-nelem felett a halálos ellentétet életparanccsá és egyet-len életlehetőséggé változtatta át. Az első ellentmondásvolt, amelyet megoldott, a keresztyénség és a magyarságellentéte. Akkor úgy gondolták, hogy ez a kettő kire-keszti egymást, aki az egyik, az nem lehet a másik, ésaz egyiknek el kell pusztítania a másikat. István királyezt az ellenmondást apostoli tényében, mint a magyarkeresztyénség legelső és legnagyobb misszionáriusa,minden időkre feloldotta.

A másik ellentét volt az, amely akkor a törzsszerke-zetben élő, szabadon portyázó magyarság életében arend és a szabadság fogalma közt fennállt. Európaiélete más rendet kívánt tőle, magával hozott lelke, belsőlendülete és dinamikája a szabadság szenvedélyes nép-évé tette, és mikor az egyiket szolgálta volna, a másikpusztította volna el.

István király államszerkezetében a rend és a szabad-ság feloldódik a nemzeti önállóságban, a nemzeti au-tonómiában, mindabban, amit ezer esztendő óta ma-gyar nemzeti önkormányzatnak, önrendelkezésneknevezünk.

A harmadik ellentét az volt, hogy a magyarság nem-zeti egyénisége szemben állt európaiságával. Vagy eu-rópai akar lenni, és akkor nem lesz magyar, vagy ma-gyar akar lenni, és akkor nem lesz európai, magára idéziEurópát és összeomlik egy ránehezedő idegen kultúranyomása alatt. Szent István éppen olyan magyar volt,amilyen európai, és a magyar nemzetet tette európaivá,és Európának ezt a darab földjét tette a magyar lélekés a magyar gondolat örökös talajává.

Szent Istvánnak időfeletti jelentőségét épp az bizo-nyítja, hogy nem csak korára, emberöltőjére, századáranézve oldotta meg ezt a kérdést, hanem megoldotta amindenkori magyarság számára is, mert éppen ezekközt az ellentétek közt létesített egy új szintézist, amelynélkül élnünk nekünk itt nem lehet, és amely ránk

Ravasz László református püspök, közíró 1938-ban a Parlament Felső Házábanmondta el azt a beszédet, amelynek egy részletét közöljük. A beszéd oka pedigaz volt, hogy az Országgyűlés akkor tette állami ünneppé, így az egész nemzet ünne-pévé augusztus 20-át, Szent István napját, amely azt megelőzően csupán a katolikusegyház belső ünnepe volt. E törvény után - melynek megalkotásában nem kis szerepevolt Ravasz Lászlónak - viszont az egész nemzet ünnepe lett. Bárcsak ma is az egésznemzet ünnepelne és venné szívére az alábbi Ravasz-i bölcs gondolatokat. (Dr. B. Z.)


Egyházi, egyesületi, alapítványi hírek,események, felhívások és elérhetőségek

nézve életparancs, életlehetőség, magyar küldetés, mi-voltunk belső formája, alkata, az örök magyar sors-gondolat.

Azt jelenti ez az elszakíthatatlan egység, hogy nemlehet ezen a földön olyan keresztyénség, amely nemmagyar, és nem lehet ezen a földön olyan magyarság,amely nem keresztyén. Azt jelenti ez a gondolat, hogynem lehet ezen a földön olyan rendet tartani, amelynem a szabadság ihletéséből és érdekéből támad, és

nem lehet olyan szabadságot ápolni, amely ne rendbe,történelmi, jogi és erkölcsi rendbe csontosodjék meg;nem lehet olyan magyar nemzeti gondolatot elképzelni,amely kiszakadjon az európaiság és ezzel együtt az em-beriesség, a humanitás nagy élő közösségéből, és nemlehet ezen a földön Európát játszani a nélkül, hogy azne a magyar léleknek, a magyar nemzeti jellemnek, amagyar nemzeti minőségnek minél teljesebb kialaku-lásával történjék.”

Augusztus 20-án délelőtt 10 órai kezdettel ünnepihálaadó istentiszteletet tartunk az Úrvacsora szentsé-gének megünneplésével a Református Templomban.

Szeptember 1-jén, vasárnap délelőtt 10 órai kezdetteltanévkezdő ünnepi istentisztelet lesz a ReformátusTemplomban.

„Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút,fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbán-tott önérzet, a kétely.” (Szabó Magda)

Gyertek, osszuk meg egymással gondolatainkat a vi-lágról, értékeinkről, Istenről!

- Hol? A Soli Deo Gloria Közösségi Házban: Du-navarsány, Habitat u. 10-12.

- Mikor? Minden hónap első péntekén 18 órakor.Első alkalom 2013. szeptember 6.

- Kivel? Veled és bárki mással, aki e meghívást elfo-gadja és elmúlt 14 éves.

- Éves témánk? A kapcsolatok.Várunk téged is szeretettel!

Kun Laci és Csobolyó Eszti

Szeptember 30-án, pénteken délután 6 órai kezdet-tel Teremtésvédelmi/Fenntarthatósági ünnepséget tar-tunk a Soli Deo Gloria Közösségi Házban.

Október 3-án, Assisi Szent Ferenc halálának napjánés az Állatok Világnapja előestéjén 17 órai kezdettelrendezünk megemlékezést.

Minden kedden délután 5.30 órai kezdettel bibliásközösségi beszélgetésre várjuk a Biblia értékei és igaz-sága iránt érdeklődőket a Soli Deo Gloria KözösségiHáz Klára termébe.

Honlap/facebook címek- Soli Deo Gloria:

http://sdgdunavarsany.hu/magyar/index.html

- Református Egyházközség:http://refdunavarsany.hu/

- Református Missziói Alapítvány:http://www.refmisszalap.hu/

- Kossuth Lajos Cserkészalapítvány:http://kossuthcsalap.hu/

- Evangéliumi ICHTHYS Cserkészalapítvány:http://ichtyscserkesz.hu/

- Facebook:https://www.facebook.com/dunavarsanyi.reformatusok?hc_ location=stream

Urnasírhely elérhetősége iránt érdeklődőkettájékoztatjuk, hogy a Soli DeoGloria Közösségi Ház „ErősVár” elnevezésű kápolnájábanurnasírhelyek különböző mére-tekben megtekinthetők és meg-vásárolhatók. Részletes tájékoztatásra szemé-lyesen a Református LelkésziHivatalban, telefonon pedig a06/20 914-3893 vagy a 06/30637-8170 számon van lehe-tőség.

SDG Közösség Vezetősége

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

A párbeszéd nem egy előre elkészített anyag vé-leményezését jelentette, hanem a Bizottság általkiadott „Érintés” című füzetben felvázolt közös útbejárását.

A dunavarsányi református gyülekezet alakítottegy csoportot, amely három egymást követő talál-kozást szentelt a küldetésünk megfogalmazásá-nak.

Az előkészületek során a városunkban élő, degyülekezetünkhöz nem kötődő emberekkel be-szélgettünk arról, hogy mi foglalkoztatja őket, mika gondjaik, álmaik, félelmeik és vágyaik. Azt ismegkérdeztük, hogy minket, mint gyülekezetethogyan látnak, milyen történeteket mesélnek ró-lunk, hol számítanak ránk a település életében, mittudnak rólunk.

Az első találkozáskor ezeknek a városbeli be-szélgetéseknek a tapasztalatait osztottuk meg egy-mással. A beszámolók szerint a megkérdezettekkivétel nélkül szeretnek városunkban élni, és itttervezik további életüket is. Kedvezőnek, barátsá-gosnak ítélik közvetlen környezetüket, az emberikapcsolatokat. Ugyanakkor említést tettek arról is,hogy az egyes településrészek s az ott élők elkü-lönülnek egymástól, és némi megosztottság is ta-pasztalható az „őslakosok” valamint az elmúltévekben városunkba költözők között.

A megkérdezettek többsége leginkább az anyagigondoktól, munkanélküliségtől, gazdasági nehéz-ségektől tart, s ezekből a félelmekből fakad a gyer-mekeik jövőjéért való aggódásuk is. Többen emlí-tették a betegségektől való félelmet, illetve a betegcsaládtagok ápolásából, ellátásából fakadó nehéz-ségeket is. Sajnos nem ritkák a családi konfliktu-sok, és az emiatti feszültségek sem.

Református gyülekezetünkről mindenki hallottmár, néhányan kapcsolatba is kerültek vele családiesemények vagy a gyermekek hittan oktatásasorán. Akiknek véleménye volt egyházunkról, azokpozitívan nyilatkoztak a helyi gyülekezet vezető-iről, tagjairól. Nem találkoztunk olyannal, aki tel-jes mértékben elutasítaná a gyülekezetet, illetve areformátus egyházat, annak intézményeit és tevé-kenységét, ugyanakkor gyakori a közömbösség, azérdektelenség. Többen arra hivatkoznak, hogynincs idejük, lehetőségük a hitéletre, lekötik őketa napi gondok, problémák. Igény mutatkozik azegyházi eseményekről, kulturális rendezvényekrőlvaló tájékoztatásra, és többen úgy nyilatkoztak,hogy például zenei programokon részt vennének,ha tudomásuk lenne róla.

„Felmérésünk” természetesen nem minősül rep-rezentatívnak, ugyanakkor jól mutatja, hogy azemberekben sokféle feszültség és félelem munkál.A nehéz helyzetben lévők közül sokan talán azt isérzik és tudják, hogy bajaikra, problémáikra azemberi megoldások, gyógymódok már nem elég-ségesek. Többen érzik azt is, hogy a segítséget ésa kegyelmet csak Istentől kaphatják meg, ennekellenére különböző látszat kifogásokkal magyaráz-zák meg önmaguk számára, hogy miért is utasítjákel a feléjük nyúló Isteni kezet.

Második találkozásunk célja az volt, hogy azelőbbiek fényében a csoport megfogalmazza agyülekezet küldetését és az abból adódó gyakorlatifeladatokat.

A célok megfogalmazásakor az vezetett ben-nünket, hogy mire van szükség a gyülekezet kül-detésének betöltéséhez, és mi az, amit a gyülekezetvéghez is tud vinni.


Párbeszéd a m AMagyarországi Református Egyház Zsinata 2011. szeptember 28-án úgydöntött, hogy az egyházat érő kihívásokra válaszul Bizottságot hoz létreazzal a céllal, hogy az fogalmazzon meg egy megvalósítható jövőképet a Ma-gyarországi Református Egyház számára. A Bizottság párbeszédre hívta a gyülekezeteket, és nem csak párbeszédre, deIsten előtti megállásra, számadásra is arról, hogy kik vagyunk, mi a küldetésünk,mire kell önmagunkat odaszánnunk.

Három küldetést fogalmaztunk meg:1. Missziós jellegű gyerekprogramok és táborok,

rendezvények szervezése.Ezen munkánk kiindulópontja lehet az ideihittan tábor, amelyen hittanos és hittanra nemjáró cserkész és nem cserkész gyermekek kö-zösen vettek részt. Az egyhetes együttlét aszórakozás és a munka mellett lehetőségetadott a gyermekek keresztyén nevelésére, for-málására is.

2. Imádkozás a betegek gyógyulásáért, a gyógyí-tó Isten kegyelméért.Nincs olyan család, ahol ne kellett volna a be-tegség pusztításával találkozni. Gyülekeze-tünk imádkozással is segíteni akarja a betege-ket és hozzátartozóikat, hogy hitük vigaszt ésgyógyulást hozzon számukra, s megtapasztal-ják Isten gyógyító kegyelmét. Imádkozunk abetegeket gyógyító orvosokért, és a betegeketápolókért, gondozókért is.

3. A modern infokommunikációs eszközök (kö-zösségi oldalak, honlapok, elektronikus leve-lezés) lehetőségeinek felhasználása a hitéleterősítésében.

A nyomtatott sajtó mellett honlapjainkon, kö-zösségi oldalunkon – és ha lehetséges – levelezőlistákon is segítjük a gyülekezetünk hitéletéről ésprogramjairól való tájékozódást.

Míg az első találkozásunk szűkebb világunk, vá-rosunk gondolkodásának megismeréséről szólt, amásodik találkozás során feladatokat fogalmaz-tunk meg, a harmadik együttlétünket pedig azevangélium jegyében töltöttük. Azt a kérdést tet-tük fel magunknak, hogy milyen bibliai igehelyekazok, amelyek sokat jelentenek feladatainkkalkapcsolatban, amelyeken keresztül Isten beszélgetvelünk a munkánkról.

A harmadik találkozás célja az volt, hogy azelőző alkalommal a gyülekezet lehetséges külde-téseként megfogalmazott gondolatokat az Ige fé-nyében értékeljük és lássuk. Feladatainkhoz kap-

csolódó bibliai történeteket, gondolatokat keres-tünk, és közös gondolkodásunkat az Ige ereje ve-zette.

A csoportunk az alábbi Igéket helyezte szívéreaz előbbi feladatok sorrendjében:

„Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy hozzámjöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyekországa.˝ (Mt 19,14.)

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához agyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, éskenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fa-kadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úrfelsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatotnyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket,és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyul-jatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyör-gésének.” ( Jak 5, 13-17.)

„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágyalá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogyakik bemennek, lássák a világosságot.” (Lk 8,16)

Csoportunk munkájának eredményét, küldeté-sünk megfogalmazását megküldtük a Bizottság-nak, remélve és kívánva, hogy hozzájárulunk ezzelaz egyházi jövőkép alakításához. Emellett gyüle-kezetünk saját jövőképének megfogalmazása ki-indulópontja lesz a következő évi missziói mun-katervnek. Isten áldását kérjük, hogy terveink necsak emberi tervek maradjanak, és megvalósítá-sukkal egyházunk, gyülekezetünk és városunkjavát szolgálhassuk.

Dr. Csizmadia Zoltán


megújulásért

Dunavarsány-Délegyházi Református Egyházhonlapja:http://www.refdunavarsany.hu

Isten Szolgálatában Református Missziói Alapít-vány honlapja:http://www.refmisszalap.hu

Dunavarsányi Reformátusok Facebook oldala:www.facebook.com/dunavarsanyi.reformatusok


A vaktyúk is talál szemet,tartja a közmondás, amelynek igazságát már csak azőseink tapasztalati bölcsessége iránti tiszteletből semkérdőjelezzük meg. Viszont érdemes elgondolkodniazon, hogy vajon miért is igaz ez. Miért lehet eredmé-nyes a vaktyúk a maga keresgélésében és egész létében?

- Azért, mert nem feledkezik bele a maga fogyaté-kosságába, hátrányos helyzetébe. Azzal együtt él, szinteminden percben elszenvedi az abból fakadó hátrányo-kat, de nem adja föl. Bizonyára szívesen veszi, ha társaivagy a gazdája bizonyos segítő tekintettel vannak rá, deami tőle telik, mindent megtesz élete fenntartása ésrendeltetése betöltése érdekében.

- Sőt azért, mert hálásan veszi tudomásul, hogy mi-közben az egyik érzékelésben hátrányt szenved, addigés talán éppen ezért a másikban fejlettebb az átlagosnál.Jobb a szaglása, kifinomultabb csőrének tapintása, nyel-vének ízlelése, és érzékenyebb a hallása pl. mozgó bo-garak, giliszták zajának érzékelésére. Ez a tudata helyesés éltető öntudatra gerjeszti.

- És azért is, mert ösztönösen és kényszeredetten isrájött arra, hogy nem biztos, hogy a legkedveltebb ga-bonaszemekkel lehet a legegészségesebben élni. Ő mártudja, hogy nem az a legjobb a szervezetének, amit alegjobban szeret, vagy amit a mellette lévő többség alegjobbnak kikiált. A vaksága az egyoldalú, válogatósés így egészségtelen és olykor modortalan táplálkozás-tól, életmódtól megóvja, s – bár azon az áron, hogy többkavics jut a zúzájába, mint szeretné – változatosabban,egészségesebben és szimpatikusabban él, mint „éleslátó”társai.

- No, meg azért is, mert nehéz helyzete megtanítottaarra, hogy csak az szolgálja igazán a tyúk – és mindenmás élőlény – javát, amiért keményen meg kell dolgoz-ni. Ami az ölbe hullik, az ki is pottyan onnan, és az„ebül szerzett, ebül vész el”- hogy egy másik állatosközmondást idézzek. A vaktyúk társainál sokkal kemé-nyebben dolgozik megélhetéséért. Annyival jobban isértékel mindent, amihez hozzájut. S ha még szemet istalál, akkor nem, hogy nem elégedetlenkedik, hanemmég hálás örömre is jut. Arra, amire jó szemmel sze-mezgető társai jó dolgukban sose jutnak.

- És most értünk a lényeghez. A vaktyúk – a fentebbmondottak szerint és ellenére is – csak egy dologbanlehet igazán biztos, nevezetesen abban, hogy helyzetekilátástalan, amin ő nem tud változtatni. „… titkon érzőlelkével óhajtva sejt”-i (Berzsenyi D.) -, hogy nem kelle kárhozatos kilátástalanságában maradnia, mert az életUra nem csak gabonaszemekkel táplálja, hanem életé-nek örök és másra át nem ruházható értelmet is ad.

Ennek a kegyelembefogadott életnek reményteljes jó-érzésével fáradhatatlanul kapirgál. Ezalatt szemmel látótársai kielégíthetetlen dúskálással és örömtelenül válo-gatnak a szemek között addig, amíg a húsukra éhesgazda hideg vasa örökre megpecsételi kárhozatos sor-sukat.

Bárcsak minél többen eljutnánk a vaktyúknak a ter-mészetszerűen kegyetlen kilátástalanságát és természet-felettien kegyelmes üdvösségét egyszerre elismerő, ésahhoz következetesen igazodó éleslátására!!! (Dr. B. Z.)

A magyar kitenyésztésű baromfikA baromfik háziasított madarak, úgymint: tyúk,

pulyka, kacsa, liba, gyöngyös. Egykor elképzelhetetlenvolt egy falusi porta baromfi nélkül. Húsával és tojásá-val folyamatosan ellátta a családot.

A magyarok baromfitenyésztéssel a török hódoltságóta foglalkoznak, mivel a természetes és vadászhatófácán, fogoly, vadkacsa, vadliba és túzok igen megfo-gyatkozott.

A kisázsiai eredetű és a törökök által betelepített faj-tának tekinthető az erdélyi kopasznyakú tyúk. Ez a fajtaaránylag nagy testű, hús- és tojástermelésre alkalmas,igénytelen, a külterjes tartási módot szorgalmas élelem-kereső készséggel, edzett szervezettel igen jól bírja.Három színváltozatban fordul elő: vörös, fehér és fakó.

A későbbiekben a kopasznyakú tyúkot átkereszteztéknyugatról származó belterjes tenyésztésű fajtákkal, ésígy alakultak ki a ma is tenyésztett magyar tyúkfajták.

A fehéreket elsősorban fehér lechorn fajtával, a vö-röseket rotizlandival, a fakókat fogolynyakú lechorn-nal keresztezték át. Így alakult ki a sárga magyar tyúk.A kendermagos tyúk a plimut fajta átkeresztezéséveljött létre.

Baromfiudvara Soli Deo Gloria Közösségi Ház Jószágportáján

Ezekre a magyar tyúkfajtákra jellemző az igényte-lenség, igen jó élelemkeresők. Azonban az esti etetéstmeghálálják. Húsuk viszonylag kevés vizet tartalmaz -15-25 %-ot -, míg a túltenyésztett intenzív nyugati faj-ták húsa az 50 %-os víztartalmat is elérheti. Ezért kellaz úgynevezett „tanyai” baromfiért többet fizetni, mertvele több húsfehérjét és kevesebb vizet vásárolunk. Ahúsa ezen kívül értékes ásványi sókkal és nyomelemek-kel teli.

A pulyka őse az Észak- és Közép-Amerikában meg-található vadpulyka. Háziasítása Krisztus után 1000 körültörtént Amerikában. Európába a spanyolok hozták be.

Hazánkban és a Kárpát-medence más részein abronzszínű és a rézszínű változata terjedt el. Ez a két fajtatekinthető régen tenyésztett magyar fajtának, míg a fehérpulyka beltenyésztettsége miatt nem kívánatos, mivel ér-zékeny a környezetre, és fogékony a betegségek iránt.

A réz és a bronz változat edzett, ellenálló és elsősorbanrovarevő. Táplálékát koratavasztól késő őszig a termé-szetes legelőkön is megszerzi. A tömést jól tűri, a hagyo-mányos karácsonyi pulykát nálunk dióval tömve hizlal-ják. Angliában – legalábbis hagyományosan – akarácsonyi pulykát nem véreztetik el, hanem fojtással ve-szik el az életét, azaz kivégzik. Állítólag így omlósabblesz a húsa. Szerencsére ez a módi nálunk nem terjedt el.

A kacsák közül a hazai tenyésztésben a fehértollú és avadas magyar kacsa az ismert. Ezek őse a tőkésréce. Elő-fordul még más vadas változat is. Ez utóbbi kialakulásá-ban szerepet játszik a kínai kekikembel kacsa is, mely ahús minőségén, az íz-hatáson rontott. A kacsák a kuko-ricatömést jól tűrik. A májuk és húsuk a libánál értéke-sebb, mert nem szálkás, hanem porhanyós.

A ludakat időszámításunk előtt 4000 évvel háziasítot-ták Babilóniában. A ludakat házőrzésre is alkalmaztákaz ókori Rómában és Babilóniában. A magyar lúd álta-lában fehérszínű, de tarka és fodros tollú változatai isvannak. Az Alföldön a nagyobb testű fehér és a fehérfodros tollú egyedek vannak többségben, míg a Dunán-túlon a kisebb testű – gyakran tarka színű – egyedek vol-tak honosak. Igénytelen, a külterjes tartáshoz jól alkal-mazkodó, hizlalás után jó hús- és májtermelő fajta. Ahízott libamáj ízletessége elmarad a kacsamáj mögött, dekülföldön mégis a libamájat részesítik előnyben.

A gyöngytyúk vadon élő őse a Szaharától délre élő si-sakos gyöngytyúk. A háziasított változat alig különbözikvadon élő ősétől. Domesztikációja a Földközi-tengerpartvidékén történt. Valódi háziasítása majd egy évez-reddel később ment végbe. A görögöknél már az i. e. 4.században háziállat volt. Magyarországon a gyöngytyúka 13. században már jelen volt. Elsősorban a kolostorokés a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A pa-raszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, első-

sorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. A gyöngy-tyúk feltűnő, szép alkatú és színű baromfi. Az apró fejü-kön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldaliállebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általábankékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alap-szín is, tejfelsárga ezüstfehér pöttyökkel. A tyúkénál fi-nomabb, könnyebb a csontozata. Húsa finom, nagyonhasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára. Van né-hány hátrányos tulajdonsága, ami miatt sokan nem szí-vesen tartják. Domesztikációja alacsony fokú, vadmadár-ösztöneit, természetes viselkedési formáit megtartotta.Ijedős, minden szokatlan zajra, mozgásra rémült mene-külésbe kezd. Hangja kellemetlenül hangos, rikácsoló,nem „szomszédbarát”. Veszekedős, tartásához nagy térrevan szükség. Viszont nagyon edzett, kitűnő élelemkeresőés rovarirtó. Mindezen tulajdonságai a természetes ba-romfitartás elsőrendű alanyává teszik.

A prémes állatok közül itt kell megemlíteni a nyulat,mivel a mindenkori baromfiudvarnak szerves része volt.Legkorábban a házinyulat háziasították. Őse nem a vad-nyúl volt, hanem az üregi nyúl (a kinigli), amellyel ma isgyakran átkereszteződik a szabadon élő. Ezért találko-zunk sokszor tarka üregi nyúllal a vadászatokon. A ma-gyar vadas színű nyúl tekinthető a legrégebbi háziasítottnyúlfajtának, amely kettős hasznosítású: hús- és prém-termelésre alkalmas. És itt adhatunk választ az egyik ta-lányos kérdésre. A húsvéti tojást miért a nyuszi tojja? Egylehetséges magyarázat a következő német nyelv/szóté-vesztésből ered. A nyúl neve az egyik német nyelvjárásszerint der hase, a gyöngytyúké pedig Haselhuhn. Teháta húsvéti tojást nagy valószínűséggel eredetileg agyöngytyúk tojta: jelenlegi képzetünk mögött a hase ésa hasel szavak összekeverése áll(hat).

A Soli Deo Gloria Jószágportán a pulyka kivételévela fenti baromfik és a nyúl is megtalálható. Látogassukőket, tanuljunk jó és rossz példáikból.

A magyar baromfihúsban bízhatunk, mert:1. nem hormonkezelt, mint a külföldi baromfi2. antibiotikumos kezelést nem alkalmaznak Ma-

gyarországon a hizlaláshoz, még megelőzési céllalsem

3. a magyar baromfi nem génmanipulált4. a hús szárazanyagtartalma minimum 20%-kal

magasabb, mint a külföldi baromfiké5. a változatosabb takarmány miatt ízletesebb a ma-

gyar baromfi húsa6. a magyar baromfi húsa és tojása A vitaminban

gazdag7. a magyar baromfi húsa koleszterinmentes – ter-

mészetesen a bőre nem.Dr. Teleki József


Kiss Mária vagyok. 6 éves korom óta élekDunavarsányban, és azóta járok a Duna-varsányi Református Templomba is. Voltak pró-batételek az életemben, de a jó Isten mindigmegsegített.

A legnagyobb próbatételt tíz évvel ezelőtt,2003-ban kaptam, amikor kiderült, hogy mind-két vesém alig működik. Kontrollok mellett 5évig húztam dialízis nélkül, de 2008-ban sajnosannyira romlottak az értékek, hogy el kellettkezdeni a vese-dialízist. A hasi dialízist válasz-tottam, amit otthon is tudtam végezni. Ötödikéve dializáltam, amikor nagyon romlottak az ér-tékeim, és be kellett volna járnom a kórházbaHaemo dialízisre is. Ezt nagyon nem szerettemvolna…

De a jó Isten most is velem volt megsegítőszeretetével. Ugyanis idén május 21-én este jötta telefon, hogy vesét kapok, mert én vagyok azelső a várólistán. Nagyon féltem, de egybenörültem is a hírnek. Szerencsére minden értékjó volt nálam és a vesénél egyaránt, így megmű-töttek. Az operáció előtt nagyon féltem, deimádkoztam és tudtam, hogy a jó Isten kezébenvagyok én is és az orvosaim is. Nagyon jól sike-rült a műtét. A harmadik napon már teljesen jókvoltak az értékeim, és én is jól éreztem magam.

A másik vesét egy fiatalabb lány kapta, akivelegy szobában voltunk. Én nyolc nap után haza-mehettem, de a „vesetársamnak”komplikációi adódtak, és mégnégy hetet kellett bent töltenie. Akontrollokon találkozunk, mostmár kicsit jobban van, de mégmindig gyenge. A későbbiekbenis szeretném vele tartani a kapcso-latot, hiszen nem csak sorsunkvolt közös valamelyest, haneméletünk megújulása is ugyanabbóla forrásból ered. Elsődlegesen azIsten kegyelméből, másodlagosanpedig ugyan annak a fiatalember-nek az áldozatából.

Merthogy megtudtam, egy magyar fiatal fiúveséjét kaptam, kaptuk. Először nagyon rosszérzésem volt amiatt, hogy neki meg kellett hal-nia azért, hogy én élhessek. Aztán arra gondol-tam, hogy Krisztus húsvéti példájából, krisztusihittel nem csak a földi életben reménykedünk,hanem az örökkévalóságban is. Most úgy gon-dolom, hogy a jó Isten azt rendelte, hogy mimég itt is éljünk egy darabig, ő pedig – életünketmentve – előremenjen abba a világba, ahol nincsbetegség, nincs fájdalom és nincs halál sem, csakisteni béke. Így gondolok hálával Istenre és re-ményteljes köszönettel az elköltözött fiúra, akiegy kicsit és titokzatosan itt a földön bennünketveséjével éltetve él tovább.

Az életem megváltozott. Teljesen jól érzemmagam, mintha kicseréltek volna. Ezúton ishálát adok a fiúnak és családjának, akik felaján-lották a vesét, a családomnak, amelynek tagjaimindnyájan mellettem voltak és mindenben se-gítettek, a gyerekeimnek és a barátaimnak. Sze-retnék még köszönetet mondani a gyülekezettagjainak, akik végig imádságban hordoztákgyógyulásom reménységét.

Újjászülettem testileg, megerősödtem lelkileg,és ezt kívánom „vesetársamnak” is, sőt mindenembertársamnak, hogy a hitben hordozott pró-batételek javunkra váljanak.

Kiss Mária


Újjászülettem testileg, megerősödtem lelkileg


Kisiskolások beszélgettek a tanáraik-ról. Mostanában történt ez, amikoraz alsó tagozatban sem csak egy taní-tó nénivel találkoznak a gyerekek. Lehetkülön testneveléstanáruk, énektanáruk,nyelvtanáruk, erkölcstan vagy hit- és erkölcs-tan tanáruk az osztályfőnök-tanítójuk mel-lett. A gyerekek akarva akaratlanul összeha-sonlítják a tanáraikról szerzett személyesélményeiket. A beszélgetés részleteit nemtudni, de ez a mondatfoszlány kihallatszott agyerekzsivajból: „…de a Kati néni szeret min-ket…”.

Csobolyó Miklósnéról hangzott el ez az egyszerű,sommás, de sokatmondó, őszinte gyermeki megállapí-tás. És ezt a megállapítást visszhangozza az az elismerésis, amelyben a közelmúltban részesült a városvezetésrészéről. Csobolyó Miklósné a Dunavarsányi Napok

alkalmával vehette át a megérdemelt DunavarsányKözszolgálatáért díjat.

A gyermeki minősítés azért fordítható, fordítandóvárosvezetői elismerésbe, vagy fejezhető ki városvezetőielismeréssel, mert mindenfajta munkaköri leírást, sőthivatásbeli elvárást meghalad az a szeretet, amelyet agyermekek nem csak egyszerűen elfogadnak, hanemszámon tartanak, és bátran kijelentenek. Ez a gyerme-kek iránti minősített szeretet jellemzi Csobolyó Mik-lósné négy évtizedes tanítói (köz)szolgálatát. Ezértkapta a szülők és gyermekek százaitól a tisztelet, biza-lom és szeretet kitüntetését az elmúlt évtizedek alatt, sa város elismerését ebben az esztendőben.

Emberbaráti, hivatásbeli szeretete azonban nem kor-látozódik az iskolára. Amikor szükség és lehetőség nyíltarra, hogy egész családok tisztes otthonáért, és ezzel

életminőségük javulásáért hozzon áldozatotidejének, munkájának, törődésének felajánlásá-val a Habitat keretében, akkor ezt is szívesenvállalta és hűségesen végezte, olykor azt a fáj-dalmat is vállalva, amelyet a hálátlanság, az ér-tetlenség, a felelőtlenség, a megbízhatatlanságvagy az igazságtalanság okozott neki. Nem vártkitüntetést, elismerést sem, csak elfogadást. Amost kapott kitüntetésre a fogalom tágabb ér-telmében, a Habitat for Humanity Dunavarsá-nyi Szervezetének szeretetteljes és önzetlen ve-zetésével is rászolgált.

S innen már egyenes út vezetett az SDGKözösség, Közösségi Ház és Jószágportaszolgálatához. Saját természetét meghazud-toló határozottsággal küzdött az OrszágosHabitat tulajdonában lévő telekért. Egészcsaládjának mozgósításával vett részt az épít-kezésekben, és mind a mai napig legjobb tu-dása szerint szolgálja a Közösség programjaités mindazokat, akik a saját rendezvényeiknekkeresnek méltó helyet a Házban. Az erőtehhez is az a (köz)szol gálatra indító szereteteadja, amely most kitüntetésre érdemesítette.

Mindezért hálás szívvel köszönetet mon-dunk! Azt kívánjuk, hogy a Mindenható ésminden jónak Forrása adjon Csobolyó Miklós-nénak továbbra is készséget és képességet arra,

hogy a jövőben is sokak javát szolgálva éljen megörömteli, boldog éveket szerettei körében.

Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a Dicsőség

Szilvay Balázs

„…de a Kati néni szeret minket…”

2013. július első hetében napközis nyi-tott cserkésztáborunk volt a Soli DeoGloria Közösségi Házban, Dunavarsány-ban. A cserkészek igyekeztek a hét min-den napján példát mutatni azoknak, akika közösségünk iránt érdeklődnek. A Ház,a hozzá kapcsolódó Jószágporta és a cser-készek által ültetett veteményes adta megtáborunk helyszínét és a munka keretét.

A tábort a cserkészet szellemében és formá-jában igyekeztünk megtartani. A reggeli zász-lófelvonást követően Pál apostol kalandos ha-jóútjáról tanultunk korosztályos kiscsoportosfoglalkozás keretében. Learning by doing –hangzott a mottónk. Reményeim szerint pél-dául a széna mezőről való behordásával meg-tanultuk, hogy mit esznek a jószágok. Vagy a

nyerges kitakarításával, a szerszámok rendbe-tételével felismerjük, hogy mi szükséges egyló felnyergeléséhez.

Az értő kezek és nyitott fülek azt is tudjákmár, hogy mi a kacsolás, és hogyan kell egyparadicsomot karózni. De főztünk együttslambucot, festettünk ólakat, mostunk üveget.A délutáni jószágportás-foglalkozás a lovaglásvolt. Szisztematikusan haladva, a hét első nap-jaiban megismerkedtünk az állatokkal, a nyer-geléssel, az elméleti oktatással, amelynek ered-ményeként a hét második felében már amezőn lovagoltunk. Mítosz, Kharisz és Do-risz türelemmel és szeretettel állta, hogy pu-coljuk őket, elől, hátul, jobbról, balra. Hogymindenki a patájukat szeretné kaparni, hogya tűző napon órákig futószáraztatjuk őket.

Ha nem a ló hátán puhítottuk a húst az ebéd-hez, akkor gólyalábon álltunk, kézműveskedtünk.Készítettünk könyvjelzőt, hogy emlékeztessenminket: a cserkésztestvérem mellett a könyv a leg-jobb barát. Csoda, hogy még áll a világ, kilyukad acserkésznadrág, de nekünk már ez sem probléma,mert varrtunk, öltöttünk, csomóztunk a héten.

A tábor jó alkalom volt arra, hogy a cserké-szet, a Közösségi Ház és a Jószágporta életébebetekintést nyerjenek azok is, akik a közössé-günkkel még csak ismerkednek. Nyitott volta táborunk, és nyitott volt mindannyiunk szíveis! Köszönet azoknak, akik összeszedték szí-vük bátorságát és csatlakoztak hozzánk! Hálaazoknak, akiknek szívük már velünk dobog!Azt kívánom, hogy a sikeres hetünknek le-gyen folytatása, és minél több ilyen alkalmunklegyen, ahol együtt vagyunk!

Köszönet a segítőknek, a vezetőknek és a Jó-szágporta lakóinak, hogy tűrték, hogy szeret-tük őket!

Dr. Csobolyó Esztercsapatparancsnok


Nyitott szívvel


Alovak és a lovaglás szerepe a magyar történelem-ben és kultúrában nemcsak a magyarok, hanem avilág jelentős része előtt ismert. A magyarság történe-tének kezdete óta a ló folyamatosan visszatérő motí-vum a különböző művészeti alkotásokban, és magátólértetődő módon eszköz és társ a magyar ember számá-ra. Legyen szó harcról, közlekedésről, munkáról vagyéppen kedvtelésről.

A szocializmus évtizedeinek, majd pedig a technok-rácia rombolásának következtében hazánkban a lótartásés tenyésztés komoly mértékben visszaszorult. A rend-szerváltozást követően a nemzeti identitás vállalásábanés a több mint 1000 éves történelmünk és kultúránkhangsúlyozásában egyaránt fokozatosan szerepet kap-tak lovas hagyományaink, a lovaglás és lótenyésztés apolitikai-közéleti megnyilvánulásokban is. Ezzel pár-hozamosan elmondható a magyar lakosságról, hogy –vélhetően a régi idők szép emlékeinek köszönhetően –alapvetően érdeklődéssel és szeretettel irányulnak alovak és a lovasok irányába. Ugyanakkor, bár mondjukés halljuk, hogy „lovas nemzet a magyar”, vajon a min-dennapi életünkben és az effektív politikai, törvény- ésjogalkotási tevékenységben elmondható-e, hogy él ben-nünk a „lovas nemzet” tudat?!

Elgondolkodtató például, hogy egy közösségi célokatszolgáló félkész, tehát még üres állapotban lévő lovaslétesítménnyel kapcsolatban, a környéken élők egyike-másika nem örömét fejezte ki amiatt, hogy a települé-sen élő családok a jövőben boldog perceket és épüléstlelhetnek a lovak és egyéb jószágok társaságában és a

lovaglásban, hanem felháborodásának adott hangot azállatok által előidézett „elviselhetetlen szaghatás” miatt.Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy emberben „lovasnemzet” tudattal vajon elképzelhető lenne-e a nem lé-tező állatok szagának illúziója?!? Szintén elbizonytala-nodásra ad okot, amikor alapvetően falusi hagyomá-nyokkal rendelkező településeken néhány elszóródottlócitrom nem a növények tövében tápanyagként kerülhasznosításra, hanem rosszindulatú megjegyzésekhezés a hatóságoknál való bejelentéshez szolgáltat muní-ciót. Persze e helyen is köszönetet kell mondani azok-nak, akik az immáron benépesült portának olykor el-kerülhetetlen illatát jó szomszédként tolerálják.

Az viszont szintén sajnálatos, hogy a helyi döntés-hozók is gyakorta feledkeztek meg a magyar állattar-tás tradicionális szerepéről, és ez által olyan állattartásirendeleteket alkottak, amelyek lehetetlenné tették aló és egyéb haszonállatok tartását. Hálára ad okot,hogy városunkban ez nem így történt. Amíg önkor-mányzati hatáskörben volt az állattartási rendeletmegalkotása – számos támadásnak és kritikának el-lenállva – képviselő-testületünk mindig figyelembevette a település sokéves hagyományait, aminek kö-szönhetően városunkban az állattartás – ésszerű kor-látok között – folyamatosan működhetett.

Örömteli dolog pedig, ha azt tapasztalhatjuk, hogy ahangzatos politikai kinyilatkoztatások hatályos jogsza-bályok formájában is megtestesülnek, s így ténylegeshatást gyakorolhatnak életünkre. A jelenlegi törvény-hozók egy törvénymódosító javaslat1 megszavazásávalnemrégiben fejezték ki elkötelezettségüket az iránt,hogy hazánkban a lovaglás és lovassport ismét lendü-letet vehessen. A törvény értelmében 2013. június 21-étől az erdőkben a lóháton és ló által vontatott járművelvaló közlekedés lehetősége jelentős mértékben szélese-dik. Ezzel megszűnt a lovasok kitiltása erdeinkből, aminagymértékben megkönnyíti, és még élvezetesebbéteszi a lovasok életét és tevékenységét.

Reméljük, hogy az emberek nemzeti identitástuda-tában egyre erősödik a „lovas nemzet” tudat is. Ehhezazonban a helyi és nemzeti jogalkotók bölcs munkájaés az emberek pozitív hozzáállása egyaránt szükséges.

Dr. Bóna Balázs 1 2013. évi XCIV. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az er-

dőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény, valamint a pol-gárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. éviCLXV. törvény módosításáról

„Lovas nemzet” tudat a jogalkotásbanés a hétköznapokban


BIBLIAI KVÍZAlapunk legutóbbi számában megjelent bibliai kvíz kérdéseire több helyes megfejtés isérkezett. Gratulálunk Kovács Beatrix és Balázs Gyula nyerteseknek, akik könyvjutalom-ban részesültek.

Alább olvashatják a legújabb feladványokat. A megfejtéseket ezúttal is a [email protected] e-mail címre várjuk nevük és címük feltüntetésével. A beküldők között értékeskönyvajándékot sorsolunk ki.

A felsorolt újszövetségi írások közül egy nem Szent Pál apostol nevéhez kötődik. Melyik?

Óvodás gyermektánc!Szeptembertől indul a Willpower Tánc ésSport Egyesület óvodás csoportja, 3-6 éveskorosztály számára! A tanfolyam célja a legapróbb gyermekekmozgáskoordinációjának, ritmusérzékénekfejlesztése játékos, táncos formában, vidámhangulatú zenékre!

Első alkalomszeptember 10. (kedd) 16.00dunavarsányi sportcsarnok!

Jelentkezni, érdeklődni lehet:+36/70 451-3253, +36/20 431-2873,

[email protected]

A hét gondolata a térséglelkészeitől.Minden vasárnap 12 óra utána Lakihegy Rádióban.


IMPRESSZuMSOLI DEO GLORIA – evangéliumi, közéleti folyóirat

Ingyenes, időszaki kiadványKiadó: SDG Közösség

Főszerkesztő: Dr. Szilvay BalázsSzerkesztőbizottság: Csobolyó Katalin, Dr. Bóna Balázs, Kun László, Veres Enikő

Készült: az Ex-Kop Nyomdaipari Bt. gondozásábanPéldányszám: 800

Cikkek leadása: folyamatosan, a [email protected] e-mail címen

FM 107 MHz"Tartsd mindig eszedben, hogy minden emberazonos állapotban születik, és hogy semmi sememel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le,csakis a gőg és a gyűlölség."

Szent István

„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke...

Documents

Transcript of „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke...