1

Adalékok a Jogászi etikai problémák tárgyhoz

2017/2018-as tanév, 1. félév, levelező tagozat

Tartalom:

I. AZ EUTANÁZIA JOGI-ERKÖLCSI KÉRDÉSEI ........................................................................................................ 2

II. A HÁBORÚVAL ÖSSZEFÜGGŐ JOGI-ERKÖLCSI KÖVETELMÉNYEK .................................................................... 8

III. A VÉDŐÜGYVÉD FELADATA, A VELE SZEMBEN TÁMASZTOTT JOGÁSZI ETIKAI ELVÁRÁSOK ........................ 15

2

I. Az eutanázia jogi-erkölcsi kérdései

Döntés Tevékenység Típus

Önrendelkezésen alapuló

A beteg dönt

Passzív: az életfenntartó,

életmentő kezelések

beszüntetése vagy el sem

kezdése

Passzív eutanázia

A beteg dönt

Aktív: a halál bekövetkeztének

aktív cselekvéssel,

beavatkozással történő

elősegítése

Aktív eutanázia

Nem önrendelkezésen

alapuló

Nem a beteg dönt

Passzív: az életfenntartó,

életmentő kezelések

beszüntetése vagy el sem

kezdése

Passzív eutanázia

Nem a beteg dönt

Aktív: a halál bekövetkeztének

aktív cselekvéssel,

beavatkozással történő

elősegítése

Aktív eutanázia

Forrás: Bihari Mihály különvéleménye a 22/2003. (IV. 28.) AB határozathoz (némi átalakítással).

3

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

Kivonat1

Az ellátás visszautasításának joga

20. § (1) A cselekvőképes beteget – a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel,

illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével – megilleti az ellátás visszautasításának

joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában

várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes

bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében

utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban

rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek.

(3) A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő

beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos

betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül –

megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az

életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki

előírások betartásával történhet.

(4) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi

bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg

döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti

feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két

tanú előtt – ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a

beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó

nyilatkozata nem vehető figyelembe.

(5) A (4) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg kezelőorvosa, egy – a beteg

gyógykezelésében részt nem vevő –, a betegség jellegének megfelelő szakorvos, valamint egy

pszichiáter szakorvos.

(6) A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha

várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

(7) A (2)-(3) bekezdések szerinti visszautasítás esetén meg kell kísérelni a beteg döntése

hátterében lévő okok – személyes beszélgetés alapján történő – feltárását és a döntés

megváltoztatását. Ennek során a 13. § szerinti tájékoztatáson túl ismételten tájékoztatni kell a

beavatkozás elmaradásának következményeiről.

(8) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül

visszavonhatja.

21. § (1) Cselekvőképtelen beteg, korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a

cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében

részlegesen korlátozott beteg esetén a 20. § (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható

vissza.

(2) Ha cselekvőképtelen beteg, továbbá korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a

cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében

részlegesen korlátozott beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására

kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt.

1 Kiemelések: Komáromi László.

4

A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi

állapota által indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a szükséges

beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs szükség.

(3) A kezelőorvos a (2) bekezdésben foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében – szükség

esetén – igénybe veheti a rendőrhatóság közreműködését.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat pótlására irányuló eljárás során a bíróság

nemperes eljárásban soron kívül jár el. Az eljárás tárgyi költségmentes. Ha e törvényből,

illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári

perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.

22. § (1) A cselekvőképes személy – későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére –

közokiratban visszautasíthat

a) a 20. § (1) bekezdése szerinti egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat,

b) a 20. § (3) bekezdése szerinti beavatkozásokat, valamint

c) egyes életfenntartó, életmentő beavatkozásokat, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved

és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő

gyógykezeléssel sem enyhíthetők.

(2) A cselekvőképes személy – cselekvőképtelensége esetére – közokiratban megnevezheti

azt a cselekvőképes személyt, aki az (1) bekezdés szerinti jogát helyette gyakorolhatja.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a beteg bármikor – cselekvőképességére,

illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.

(4) A (2) bekezdés szerinti cselekvőképes személy beavatkozást visszautasító nyilatkozata

esetén a 20. § (4) bekezdése szerinti bizottság nyilatkozik, hogy

a) az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak, továbbá

b) a (2) bekezdés szerinti személy döntését annak következményei tudatában hozta meg.

23. § (1) A 20. § (3) bekezdése szerinti beavatkozás megszüntetésére, illetve mellőzésére

csak abban az esetben kerülhet sor, ha a beteg erre irányuló akarata világosan és meggyőző

módon kideríthető. Kétség esetén a beteg később tett, személyes nyilatkozatát kell figyelembe

venni; ennek hiányában az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás elvégzéséhez történő

beleegyezését vélelmezni kell.

(2) A beteget, illetve a 22. § (2) bekezdés szerinti személyt az ellátás visszautasítása során

nem szabad semmilyen eszközzel döntésének megváltoztatására kényszeríteni. A beteg a 20.

§ (3) bekezdése szerinti beavatkozás visszautasítása esetén is jogosult szenvedéseinek

enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére irányuló ellátásra.

5

A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe2

Kivonat

I.1.2. Az orvosi etika alapelvei

(1) Az élet és az emberi méltóság tisztelete.

(2) Mindig jót tenni a betegeknek és nem ártani.

(3) Az egyenjogúság és kölcsönös bizalom az orvos-beteg és az orvos-orvos kapcsolatban.

(4) A beteg autonómiájának (önrendelkezésének) tisztelete.

(5) Az igazságosság.

(6) A betegek fokozott védelme.

I.1.3. Az orvosi hivatás alapvető törvénye: az emberi élet tisztelete és védelme.

(1) Salus aegroti suprema lex esto.

(2) Az emberi élet alapvetően a legnagyobb érték, amitől a többi érték függ.

(3) Az orvosi hivatás célja az emberi élet védelme, annak fogantatásától haláláig.

(4) Ha olyan végletes szituáció alakul ki, hogy élet áll élettel szemben, akkor az orvosi

szempontból jobban védhető életet kell előnyben részesíteni a kevésbé esélyessel szemben.

II. 2.2. Kapcsolat a betegekkel

(16) A különleges kezelési helyzetekkel – így különösen az elsősegélynyújtással, a terminális

állapotú betegek kezelésével, a szerv- és szövetátültetéssel, az abortusszal és az asszisztált

reprodukciós eljárásokkal – kapcsolatos jogszabályi rendelkezések vétkes megszegése egyben

etikai vétségnek is minősül.

Az eutanázia az orvosnak foglalkozás körében megvalósított szándékos ténykedése, amely a gyógyíthatatlan, szenvedő beteg kérésére a természetes végnél korábbi

halálára irányul.

Az eutanázia a halál bekövetkeztének idejét a természetes végnél korábbra helyezi át.

Az orvos gyógyításra és a beteg szenvedésének enyhítésére tett esküt és kapott

felhatalmazást és nem arra, hogy más ember életét kioltsa.

(17) Az ember életének kioltását célzó tevékenység mind az orvosi hivatással, mind az orvosi

etikával összeegyeztethetetlen, egyben kirívóan súlyos etikai vétség.

A gyógyíthatatlan, terminális állapotú beteg ellátására indokolt a palliatív terminális medicina bevezetése. Lényege a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása

szerint gyógyíthatatlan beteg, testi és lelki szenvedéseinek csökkentése.

A terminális palliatív medicina nem azonos az eutanáziával. Az orvos alapos mérlegelés után javasolja az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzését, és

2 Elfogadta a Magyar Orvosi Kamara Küldöttközgyűlése 2011. szeptember 24-én. A törvény értelmében

hatályba lépett 2012. január 1-jén. Forrás:

http://www.mok.hu/docview.aspx?r_id=3334303133&web_id=&mode=1 (2014.10.17.)

6

alkalmazza azt a kezelést, ami biztosítja a szükséges ápolást, a komfortot, a tüneti

kezelést és a lelki segítséget. A terminális palliatív medicina csak a beteg, vagy

törvényes képviselője lehetőség szerint írásbeli beleegyezésével alkalmazható.

Nem eutanázia, ha a beteg kellő felvilágosítás után – a jogszabályokban rögzített

feltételek mellett – életfenntartó kezelést utasít vissza, mert így a halál a betegség

természetes lefolyása következtében jön létre.

Nem eutanázia, ha a betegség végstádiumába jutott szenvedő betegnek a legkisebb, de hatékony dózisú kábítószert adjuk és a szenvedés fokozódása esetén a dózist

fokozatosan, akár olyan mértékben növeljük, ami a halál bekövetkezésének idejét

vélhetőleg előbbre hozza, mert kötelességünk a szenvedés enyhítése és célunk nem a

beteg halálának előidézése.

7

A Magyar Katolikus Egyház Katekizmusa3

Kivonat

AZ EUTANÁZIA

2276 Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A

beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest normális

életet élhessenek.

2277 Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a

fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg

elfogadhatatlan.

Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan

halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és

Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. A téves ítélet,

amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendő és

elkerülendő gyilkos tett természetét.4

2278 Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez

képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben a "túlbuzgó gyógyítás"

visszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak, hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A

döntéseket a betegnek kell meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá,

egyébként a jogilag illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és

törvényes érdekeit.

2279 A beteg személynek általában kijáró gondoskodás akkor sem szüntethető meg, ha a halál

bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium)

alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait

megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják és mint

elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet

kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell.

3Forrás: http://www.katolikus.hu/kek/kek02196.html#JB58 (2014.10.17.)

4 Vö. Hittani Kongregáció: Iura et bona nyilatkozat: AAS 72 (1980) 542–552.

8

II. A háborúval összefüggő jogi-erkölcsi követelmények

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya5

Kivonat

I. FEJEZET:

CÉLOK ÉS ELVEK

1. cikk

Az Egyesült Nemzetek célja, hogy

1. fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot és evégből hathatós együttes

intézkedéseket tegyen a békét fenyegető bűncselekmények megelőzésére és

megszüntetésére, a támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történő

megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a

nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a

nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek;

2. a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének

tiszteletbentartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze és az általános béke

megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson;

3. gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok

megoldása útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki

részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő

tiszteletbentartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést

létesítsen;

4. az egyes nemzetek által e közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek

összeegyeztetésének központja legyen.

2. cikk

Az 1. cikkben felsorolt célok elérése érdekében, a Szervezet és tagjai a következő elveknek

megfelelően járnak el:

1. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.

2. A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és előnyöket

mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt

kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.

3. A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly

módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne

kerüljön veszélybe.

4. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek

céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől

vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.

5 Elfogadta az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezet létesítésére összehívott Értekezlete az 1945. évi

július hó 26. napján San Franciscóban. Forrás: http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/186

(2014.10.17.).

9

5. A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak

megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és

tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az

Egyesült Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít.

6. A Szervezet biztosítja, hogy amennyiben a nemzetközi béke és biztonság fenntartása

érdekében szükséges, azok az Államok is, amelyek az Egyesült Nemzeteknek nem

tagjai, ezeknek az elveknek megfelelően járjanak el.

7. A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket

arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely Állam belső

joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy az ilyen

ügyeket a jelen Alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák; ez az elv

azonban a VII. fejezetben tárgyalt kényszerítő intézkedések alkalmazását semmiben

sem érinti.

VII. FEJEZET:

ELJÁRÁS A BÉKE VESZÉLYEZTETÉSE, A BÉKE MEGSZEGÉSE ÉS TÁMADÓ

CSELEKMÉNYEK ESTÉBEN

39. cikk

A Biztonsági Tanács megállapítja a béke bárminő veszélyeztetésének vagy megszegésének,

vagy bárminő támadó cselekménynek fennforgását és vagy megfelelő ajánlásokat tesz, vagy

határoz afelett, hogy milyen rendszabályokat kell a nemzetközi béke és biztonság fenntartása

vagy helyreállítása érdekében a 41. és 42. cikkek alapján foganatosítani.

40. cikk

A Biztonsági Tanács - a helyzet súlyosbodásának megakadályozása végett - mielőtt a 39. cikk

értelmében ajánlásokat tenne, vagy rendszabályok felől határozna, felhívhatja az érdekelt

feleket, hogy alkalmazkodjanak azokhoz az ideiglenes rendszabályokhoz, amelyeket

szükségesnek, vagy kívánatosnak ítél. Az ilyen ideiglenes rendszabályok az érdekelt felek

jogait, igényeit vagy helyzetét semmiben sem érintik. A Biztonsági Tanács az ilyen ideiglenes

rendszabályok végrehajtásának elmulasztását megfelelően számon tartja.

41. cikk

A Biztonsági Tanács határozza meg, hogy milyen fegyveres erők felhasználásával nem járó

rendszabályokat kíván foganatosítani abból a célból, hogy határozatainak érvényt szerezzen és

felhívhatja az Egyesült Nemzetek tagjait arra, hogy ilyen rendszabályokat alkalmazzanak.

Ilyeneknek tekintendők a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távírói, rádió

és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, valamint a diplomáciai kapcsolatok

megszakítása.

42. cikk

Ha a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a 41. cikkben említett rendszabályok elégtelenek,

vagy elégteleneknek bizonyulnak, úgy légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők

felhasználásával olyan műveleteket foganatosíthat, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság

fenntartásához, vagy helyreállításához szükségesnek ítél. Ezek a műveletek az Egyesült

Nemzetek tagjainak légi, tengeri és szárazföldi hadereje által foganatosított tüntető

felvonulásból, zárlatból (blokád) vagy egyéb műveletekből is állhatnak.

10

43. cikk

1. Abból a célból, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához hozzájáruljon, az

Egyesült Nemzetek valamennyi tagja kötelezi magát arra, hogy a Biztonsági Tanács

felhívására és a kötendő külön megállapodásnak vagy megállapodásoknak

megfelelően, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához szükséges fegyveres erőt

rendelkezésére bocsátja és neki segítséget és könnyítéseket nyújt, ideértve a szabad

átvonulás jogát is.

2. A fentemlített megállapodás vagy megállapodások meghatározzák a fegyveres erők

számát és nemét, készenlétük fokát és elhelyezésüket, valamint a nyújtandó

könnyítéseket és segítség természetét.

3. A megállapodást, vagy megállapodásokat a Biztonsági Tanács kezdeményezésére

minél előbb le kell tárgyalni. A megállapodásokat a Biztonsági Tanács és a Szervezet

tagjai, vagy a Biztonsági Tanács és a Szervezet tagjainak csoportjai kötik és azokat az

aláíró Államok alkotmányos szabályainak megfelelően meg kell erősíteni.

44. cikk

Ha a Biztonsági Tanács fegyveres erő alkalmazását határozta el, mielőtt a 43. cikkben vállalt

kötelezettség teljesítéseképpen fegyveres erő rendelkezésre bocsátására szólítana fel olyan

tagot, amely nincs képviselve a Biztonsági Tanácsban, a Tanács köteles az illető tagot felhívni

arra, hogy - amennyiben kívánja - vegyen részt a Tanácsnak az illető tag fegyveres erőinek

felhasználására vonatkozó határozatai meghozatalában.

45. cikk

Abból a célból, hogy az Egyesült Nemzetek sürgős katonai intézkedések megtételére képesek

legyenek, a Szervezet tagjainak nemzeti légierejük bizonyos egységeit közös nemzetközi

kényszerítő eljárásra azonnal felhasználható állapotban kell tartaniok. Ezeknek az

egységeknek erejét és készenlétük fokát, valamint a közös felhasználásukra vonatkozó

terveket a 43. cikkben említett külön megállapodás vagy megállapodások megszabta keretek

között a Vezérkari Bizottság segítségével a Biztonsági Tanács állapítja meg.

46. cikk

A fegyveres erő felhasználására vonatkozó terveket a Vezérkari Bizottság segítségével a

Biztonsági Tanács készíti el.

47. cikk

1. Vezérkari Bizottságot kell alakítani abból a célból, hogy tanáccsal lássa el és

támogassa a Biztonsági Tanácsot minden olyan kérdésben, amely a Biztonsági

Tanácsnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása céljából szükséges katonai

eszközökre, valamint a rendelkezésre bocsátott fegyveres erők felhasználására és

vezényletére, a fegyverkezés szabályozására és az esetleges leszerelésre vonatkozik.

2. A Vezérkari Bizottság a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vezérkari főnökeiből

vagy azok képviselőiből áll. A Bizottság az Egyesült Nemzetek bármelyik olyan

tagját, amely a Bizottságban nincs állandóan képviselve, együttműködésre hívja meg,

amidőn feladatainak jó ellátása az ilyen tagnak a Bizottság munkájában való

részvételét szükségesség teszi.

3. A Biztonsági Tanács rendelkezésére bocsátott minden fegyveres erő hadászati

felhasználásáért a Biztonsági Tanács felügyelete alatt a Vezérkari Bizottság felelős.

Az ilyen erők vezényletére vonatkozó kérdéseket később szabályozzák.

4. A Biztonsági Tanács felhatalmazásával és a megfelelő regionális szervek

meghallgatása után a Vezérkari Bizottság regionális albizottságokat létesíthet.

11

48. cikk

1. A Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló

határozatai végrehajtásához szükséges rendszabályokban a Biztonsági Tanács

megítélése szerint az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja vagy azok közül csupán

bizonyos tagok vesznek részt.

2. Az ilyen határozatokat az Egyesült Nemzetek tagjai közvetlenül és olyan nemzetközi

szervezetekben kifejtett tevékenységük útján hajtják végre, amelyeknek tagjai.

49. cikk

A Biztonsági Tanács által elhatározott rendszabályok végrehajtása során az Egyesült

Nemzetek tagjai kötelesek egymásnak kölcsönösen segítséget nyújtani.

50. cikk

Ha a Biztonsági Tanács valamely Állam ellen megelőző vagy kényszerítő rendszabályokat

foganatosít, minden más olyan Államnak, akár tagja az Egyesült Nemzeteknek, akár nem,

amelynek az említett rendszabályok végrehajtása következtében különös gazdasági

nehézségekkel kell megküzdenie, jogában áll e nehézségek megoldása végett a Biztonsági

Tanáccsal tanácskozást folytatni.

51. cikk

A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja

ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes

jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és a biztonság fenntartására

szükséges rendszabályokat meg nem tette. A tagok az önvédelem e jogának gyakorlása során

foganatosított rendszabályaikat azonnal a Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni és

ezek a rendszabályok semmiképpen sem érintik a Biztonsági Tanácsnak a jelen Alapokmány

értelmében fennálló hatáskörét és kötelességét abban a tekintetben, hogy a nemzetközi béke

és biztonság fenntartása vagy helyreállítása végett az általa szükségesnek tartott

intézkedéseket bármikor megtegye.

12

A Magyar Katolikus Egyház Katekizmusa6

Kivonat

A BÉKE

2302 A "Ne ölj!" (Mt 5,21) parancsolatra hivatkozva Urunk megköveteli a szív békéjét, és

elutasítja a gyilkos harag és gyűlölet erkölcstelenségét:

A harag a bosszú vágya. "Kívánni a bosszút, annak kárára, aki büntetendő, nem

megengedett"; de dicséretes a jóvátétel kiszabása, "a víciumok javítására és az igazságosság

értékének megőrzésére".7 Ha a harag eljut a felebarát megölésének vagy súlyos

megsebesítésének elhatározásáig, súlyosan vét a szeretet ellen, halálos bűn. Az Úr azt mondta:

"Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével" (Mt 5,22).

2303 A szándékos gyűlölet ellenkezik a szeretettel. A felebarát gyűlölete bűn, amikor az

ember megfontoltan rosszat kíván neki. A felebarát súlyos gyűlölete bűn, amikor

megfontoltan súlyos rosszat kíván neki. "Én pedig azt mondom nektek, szeressétek

ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak..."(Mt

5,44–45)

2304 Az emberi élet tisztelete és fejlődése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború

hiánya, és nem korlátozható a szembenálló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem

érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a

személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása

nélkül. A béke a "rend nyugalma".8 Az "igazságosság műve" (Iz 32,17) és a szeretet

következménye.9

2305 A földi béke Krisztus békéjének képe és gyümölcse, aki a messiási "béke Fejedelme" (Iz

9,5). Keresztjének vére által megölte az ellenségeskedést önmagában,10

kibékítette az

embereket Istennel, és Egyházát az emberi nem egységének és Istennel való egyesülésének

szentségévé tette.11

"Ő, a mi békességünk" (Ef 2,14). És kijelenti, hogy "boldogok a

békességszerzők" (Mt 5,9).

2306 Akik lemondanak az erőszakos és véres tettekről és az emberi jogok biztosítására a

védekezésnek a leggyengébbek számára is hozzáférhető eszközeihez folyamodnak, az

evangéliumi szeretetről tanúságot tesznek, föltéve, hogy ez megtehető a többi ember és a

társadalom jogainak és kötelességeinek kára nélkül. Törvényesen tanúsítják az életet és

tárgyakat pusztító erőszakhoz folyamodás fizikai és erkölcsi veszedelmének súlyosságát.12

6Forrás: http://www.katolikus.hu/kek/kek02196.html#JB58 (2014.10.17.)

7 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae II--II, 158, 1 ad 3.

8 Szent Ágoston: De civitate Dei 19, 13: CSEL 40/2, 395 (PL 41, 640).

9 II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.

10 Vö. Ef 2,16

11 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 1.

12 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.

13

A HÁBORÚ ELKERÜLÉSE

2307 Az ötödik parancsolat tiltja az emberi élet szándékos elpusztítását. A minden háború

által okozott bajok és igazságtalanságok következtében az Egyház nagyon kér mindenkit,

hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg

bennünket a háború ősi rabszolgaságából.13

2308 Minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a

háborút.

"Amíg a háború veszélye fönnáll és nem lesz megfelelő erővel rendelkező nemzetközi

tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve,

hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét."14

2309 A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan

mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon

szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós,

súlyos és kétséget kizáró;

a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;

a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;

a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a

megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan

esik latba e föltétel mérlegelésében.

Ezek az "igazságos háború" doktrinájában fölsorolt hagyományos elemek.

Az erkölcsi megengedettség e föltételeinek elbírálása azok okos ítéletére tartozik, akik

felelősek a közjóért.

2310 A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a

nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni.

Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és

szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a

béke megőrzéséhez.15

2311 Az államhatalomnak méltányosnak kell lennie azok esetében, akik lelkiismereti okokból

megtagadják a fegyverek használatát; ezek viszont kötelesek valamilyen más formában az

emberi közösséget szolgálni.16

2312 Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét

fegyveres konfliktusok idején is. "Ha pedig szerencsétlen módon már kitört a háború, ezáltal

nem válik minden megengedetté a harcoló felek között."17

13

Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 81. 14

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 15

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 16

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79.

14

2313 A nem harcolókat, a sebesült katonákat és a hadifoglyokat tisztelni kell és emberségesen

kell velük bánni.

Azok a cselekmények, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek a népek jogával és annak általános

elveivel, nemkülönben az ilyen cselekményeket elrendelő parancsok, bűntények. A vak

engedelmesség nem menti föl azokat, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek. Így egy

nép, egy nemzet vagy egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűnként kell elítélni. Erkölcsileg

köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek "népirtást" rendelnek el.

2314 "Minden olyan háborús cselekmény, mely egész városoknak vagy széles területeknek és

lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és

ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell."18

A modern háború

azzal a kockázattal jár, hogy alkalmat nyújt ilyen bűntények elkövetésére azoknak, akik

tudományos fegyverek, különösen atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában vannak.

2315 A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való

távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti

béke biztosítására. A távoltartásnak e módja tekintetében komoly erkölcsi fönntartások

vannak. A fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. Ahelyett, hogy megszüntetné a háború

okait, kockáztatja, hogy még súlyosbítja is. A hatalmas összegek elköltése az egyre újabb

fegyverek előállítására megakadályozza a rászoruló népek megsegítését.19

A túlfegyverkezés

megsokszorozza a konfliktusok okait és növeli kiterjedésük veszélyét.

2316 A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem a nemzetek és a nemzetközi közösség

közjavát érinti. Ennélfogva a közhatalomnak joga és kötelessége ezeket szabályozni. A

rövidtávú egyéni vagy kollektív érdekek hajszolása nem szentesítheti az ilyen vállalkozásokat,

melyek szítják a gyűlöletet és a konfliktusokat a népek között és lehetetlenné teszik a

nemzetközi jogrendet.

2317 Az igazságtalanságok, a szélsőséges gazdasági vagy társadalmi egyenlőtlenségek, az

irigység, a bizalmatlanság és a gőg, amelyek károsan hatnak egyes emberek és a nemzetek

között, szüntelenül veszélyeztetik a békét és háborúkat okoznak. Mindaz, amit e rendetlenség

leküzdésére tesznek, hozzájárul a béke építéséhez és a háború elkerüléséhez:

"Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így

is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyőzik a

bűnt és uralkodnak az erőszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: »Ők pedig

ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot

nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.« (Iz 2,4)"20

17

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 79. 18

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 80. 19

Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 53. 20

II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 78.

15

III. A védőügyvéd feladata, a vele szemben támasztott

jogászi etikai elvárások

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló

a Magyar Ügyvédi Kamara 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított

8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat21

Kivonat

3. Az ügyvéd feladata

3/1. Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti

megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban,

hogy az ellenérdekű felek jogvitáikat megegyezéssel intézzék el. [Az ügyvédekről szóló 1998.

évi XI. tv. (a továbbiakban: Üt.) 1. §]

3/2. Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan

kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti. Az ügyvédnek hivatását a

legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia,

tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így

különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy

jogszabály megkerülésére irányul. [Üt. 3. § (1) – (3) bek.]

3/3. Az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei

érvényesítéséhez. A rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban

ügyfele tényelőadásainak szem előtt tartásával lássa el. A védelmet ellátó ügyvéd védence

tényelőadásához kötve van.

3/4. Tilos minden olyan ténykedés, mely ellentétes a megbízó jogos érdekével.

[...]

8. A védő kötelességei

8/1. Ha a védői megbízás az előző védő megbízásának érintetlenül hagyása mellett

történik, úgy erről a szándékról haladéktalanul köteles a korábbi védőt tájékoztatni, annak

véleményét kikérni, és elutasító magatartás esetén a megbízás elvállalását megtagadni.

Közös védelem létrejötte esetén a védők együttműködésre kötelesek.

8/2. a) Érdekellentétben lévő személyek védelmére szóló megbízást, illetve kirendelést az

ügyvéd nem fogadhat el;

b) ha az érdekellentét utóbb merül fel, úgy az ügyvéd köteles az adott ügyben valamennyi

megbízásról lemondani, illetve valamennyi kirendelés alól a felmentését kérni;

21

A teljes szabályzat elérhető: http://www.magyarugyvedikamara.hu/upload/pdf/5_2008_muk.pdf (2014.10.17.).

Kiemelések: K. L.

16

c) azonos ügyben történő több védelem ellátása esetén a megbízás létrejöttekor a megbízót

tájékoztatni kell arról, hogy ha utóbb érdekellentét merül fel, akkor a védőnek a megbízásról

vagy a kirendelésről le kell mondania.

8/3. Ha a megbízáskor már más védőt rendelt ki a hatóság, akkor a meghatalmazott védő

köteles erről a tényről a kirendelt védőt haladéktalanul értesíteni.

8/4. A megbízás elfogadását vagy a kirendelés átvételét követően haladéktalanul csatolni

kell a meghatalmazást, illetve jelentkezni kell a kirendelő hatóságnál, tájékoztatást kell kérni,

és haladéktalanul kezdeményezni kell az előzetes letartóztatásban lévő ügyféllel a személyes

kapcsolat felvételét. A személyes szabadság korlátozásának ideje alatt a védő a terhelttel a

szükséghez képest tartson kapcsolatot.

8/5. A védő kirendelés esetén is köteles legjobb tudása és lelkiismerete szerint eljárni. A

kirendelt védő jogosult a megbízás lehetőségéről az érintettet felvilágosítani.

8/6. A védő köteles ügyfelét az ügy állásáról és a várható eljárási cselekményekről,

valamint jogi lehetőségeiről és kötelezettségeiről tájékoztatni.

A hozzátartozók tájékoztatásánál figyelemmel kell lenni az ügyfél érdekeire és az ügyvédi

titokra.

8/7. Az ügyvédi beszélők lebonyolítása során a védő minden körülmények között tartsa be

a fogvatartó intézet szabályait, de követelje meg védői jogainak maradéktalan érvényesülését.

8/8. A védő feladata teljesítése során nem kerülhet ellentétbe ügyfele tényelőadásaival;

ügyfele tagadása esetén nem tanúsíthat olyan magatartást, mely azt a látszatot keltheti, hogy a

terhelt ártatlansága tekintetében kételyei lennének.

8/9. A védő ügyfele érdekében értekezhet, valamint információkat cserélhet védőtársaival,

ügyvédi titkot képező adatokat azonban csak ügyfele hozzájárulásával közölhet védőtársával.

Kerülnie kell olyan terhelttársakkal való bármiféle közvetlen érdemi megbeszélést, akiknek

védőjük van.

8/10. A védő éljen a jogorvoslat lehetőségével minden olyan esetben, amikor annak jogi

lehetősége fennáll és védence is élt ezzel, egyebekben is, ha önállóan bejelentett

jogorvoslatával védence érdekeit szolgálja.

8/11. A megbízás megszűnéséről a hatóságot köteles a védő haladéktalanul értesíteni,

annak okát azonban nem jelölheti meg.

* * *

17

„Más a helyzet természetesen a büntetőjogi védelem esetében, ahol az ügyvédnek nem az a

kötelezettsége, hogy meggyőzze a bírót a rablógyilkos életmentő voltáról, hanem az, hogy

jogilag laikus ember számára jogilag művelt vádhatósággal szemben a maga eshetőségeit

megmutassa, és neki szakmai segítséget nyújtson. Ez más kategória. A bírói pártatlanságot

biztosítja az ügyvédi és az ügyészi pártosság, és mind a három fontos. Ennek megvan a maga

összjátéka. A megfelelő okosságnak itt is megvan a maga helye, és nagyon sok a csábítás arra,

hogy a jogász letérjen az erkölcsös pályáról. Hiszen a védőügyvéd elvben szabad abban, hogy

a rosszat védelmezze. Tényleg szabad, és ha a bíró és az ügyész rosszul dolgozik, akkor a

védőügyvéd nem teheti meg a z igazság érdekében azt, hogy ő is rosszul dolgozzék, és ezzel

egyensúlyba kerüljön az igazság rendje. Nem, akkor amazoknak a lelkén szárad az ő dolguk,

az én dolgom itt nem az, hogy leleplezzük a gonoszt.

Az állampolgári egyenlőség törvényes rendje néha ilyen nemszeretem eredményeket is

hoz. Ezekkel együtt kell élni a több jó érdekében. De nem szabad erkölcstelen eszközt

igénybe venni, nem szabad pl. tanúkat lepénzelni stb. Ezek veszélyes mellékvágányok

lehetnek.”

(Zlinszky János: Keresztény erkölcs és jogászi etika. [Az okosság erénye] Budapest: SzIT,

1998. 54. o.)

„Amikor ügyvéd lettem, első nap egy kirendeléses büntetőügyet kaptam, mert nyilván az új

embernek adják ezeket az ügyeket. (Hadd keressen szegény valamit, amikor még „ügyetlen”

vagy „együgyű”.) Védője voltam egy börtönből frissen szabadult legénynek, aki a szabadsága

második napján megerőszakolt egy tizenhárom éves kislányt. Nem volt rokonszenves ügy,

elmondhatom. Az én kislányom majdnem egyidős volt azzal, akit a vádlott bántalmazott.

Látszott, hogy a vádlott társadalmilag lehetetlen egyén. Mégis járt neki védő, és tisztességgel

kellett ezt a szinte lehetetlen társadalmi szerepet ellátni, a bírói függetlenség kedvéért. Kell

ügyésznek lennie a perben, és kell védőnek lennie a perben. A védőnek meg kell vizsgálnia

azokat a szempontokat, amik esetleg a vádlott javára szólnak. Közben a háttérben, ahol

nyilván megjelenik a fél falu, morogják, hogy »hát ezek pénzért egy ilyen embernek

odaállnak védőnek? Micsoda ügyvéd az ilyen?«

Olyan. Nekünk az ilyen megbízatást is el kell látnunk, tisztességesen végig kell csinálnunk,

mert a jogrend megkívánja a bírói függetlenség érdekében, hogy a bíró ne legyen az ügyben

elfogult, és az ügyvéd, ha elfogult, akkor a vádlott javára legyen elfogult. Nem könnyű.

Nagyon is sokszor kell átgondolni, és tudatosan, akaratszerűen kell gyakorolni azt a

magatartást, hogy én ennek az embernek nem vagyok bírája. Én a védője vagyok.

Szerepkérdés. Az ügyésznek a társadalmi rend súlyát kell vele szemben képviselnie. Nem

azért, mert haragszik rá, hanem azért, mert neki az van kiosztva. A bírónak pedig a mérlegelés

a feladata. És aki a mi szakmánkat, a mi hivatásunkat választja, annak mind a három székben

kell tudni ülni és gondolkodni. Bármelyikben ül, mint hivatott jogász ül ott, és ennek az

emberi magatartására nem szabad kihatnia.

Nem könnyű. De biztos, hogy könnyebb akkor, ha valaki legalább a hétköznapi életben a

keresztény irgalmasságnak a boldogító erényét elsajátítja. Ahol módja van megbocsátani, ott

megbocsát – szívből, ahogy ezt az Írás mondja –, tudván azt, hogy neki is lesz miben kérni

ilyen engedményt. A hivatásunk során az a szerep, amit betöltünk, egy társadalmi szerep. Ha

valaki bíróvá tett bennünket, akkor azt el kell látni, de nem szabad ezzel a szereppel a

hétköznapokban azonosulni. A hétköznapokban nem vagyunk bírók, hanem vagyunk sértők,

vagy sértettek. Az egyikért kérjünk bocsánatot, de a másikért adnunk kell.”

(Zlinszky János: i. m. [Az irgalmasság erénye] 121. o.)

* * *