LANCEA REGIS

A Közösségi Régészeti Egyesület Közleményei

2020/1

doi: https://doi.org/10.35082/LR.2020.1

Kutatások a középkori Csókás falu területén.Kis leletanyag – nagy kihívásokkal

Rózsa Zoltán (Várkapitányság Nzrt.)∗

Immár bő öt esztendeje annak, hogy négy fémkeresős kopogtatott az orosházi múzeum ajtaján.Azóta a civil oldal létszáma tartósan kilenc főre emelkedett, a kapcsolat pedig szakmai, barátijellegű lett a Nagy Gyula Területi Múzeum régészettel foglalkozó munkatársai és az élet különféleterületein tevékenykedő civil segítők között. A résztvevők a partnerség és a kölcsönös bizalomjegyében közösen végzik a gyűjtő-, feldolgozó- és bemutató tevékenységet kezdettől fogva. Munkájukegyik – talán legfontosabb – része a késő középkori települések anyagi kultúrájának megismerése ésmegismertetése. Jelen írás egy olyan falu bemutatását célozza meg, amely a mai Békés és Csongrádmegyék határán, a fő sodrásiránytól messze helyezkedik el, ám éppen ettől válhat szimbolikusjelentőségűvé. Nem csak Orosháza, hanem a mai magyar muzeológia – elsősorban a civil-szakmaikapcsolatoktól elzárkózó résztvevői – számára.

1. kép.A leletek elhelyezkedése

A középkori Csókást Kerekes György fedez-te fel 2016 októberének első napjaiban. A tör-ténet prózai, ám mégis lelkesedésre ad okot: atörténeti adatok (Borovszky 1897, 113–115;Blazovich 1996, 79–80; Káldy-Nagy 2000,45–46) és az internetről elérhető térképes áb-

rázolások nyomán sikerült rögzítenie a késő-középkori, koraújkori település helyét a régió„folyója”, a Száraz-ér nyugati partján.

Bejelentését követően a régészeti lelőhelyterületén eddig csak egyetlen egy alkalommalkerült sor műszeres leletfelderítésre. Bene

∗Rozsa.Zoltan@varkapitanysag.hu

1

András és Zsikai Rajmund Péter 2016. ok-tóber 9-én együttesen mintegy 3–4 órát töl-töttek a lelőhelyen, kutatásuk során összesen28 db régészeti korú(nak tűnő) tárgyat talál-tak, illetve azonosították a falu templománakhelyét.

„A falu neve a magyar csó-ka madárnév s-képzős szárma-zéka. (. . . ) 1450-ben bukkantfe l Hunyadi János tulajdonaként.1456-ban ugyancsak ő birtokol-ta a hódmezővásárhelyi urada-lom részeként. Később a csaná-di káptalan kezére jutott . 1555-ben Olcsárovics Demeter gyu-lai várkapitány szerezte meg. AXVI. században végig lakott ma-radt.” ( Blazovich 1996, 79–80)A 15 éves háború során az életi t t nem szűnt meg végérvénye-sen, az 1640-es évektől , egészenaz 1686. évi újabb tatárjárá-sig fe l- fe lbukkan a település neve( Borovszky 1897, 115).

A történet mondhatni tucatsztori, a lelet-anyag szórvány, kiemelkedő darabot sem iga-zán tartalmaz, mégis közlésre érdemes, hiszenannak ellenére, hogy a múzeumokba egyre na-gyobb mennyiségben érkezik fémkeresőzésbőlszármazó leletanyag, annak közlése ma még

igen visszafogott mértékű. Ráadásul SzatmáriImre mai Békés megyére kiterjedő, adatgazdagkönyvében sem a templom és a település helye,de még az egykori település létezésének tényesem szerepel – köszönhetően földrajzi fekvésé-nek (Szatmári 2005). Végezetül pedig csakez a maroknyi leletanyag is egy sor kérdéstgenerál, melyeknek – ha nem is megválaszo-lására, sokkal inkább – felvetésére vállalkozikeme rövid írás.

1. Éremanyag

A felszínen gyűjtött fémanyag legnagyobbrészét itt is az érmék teszik ki. A nyolc veretegyike sem kiugró jelentőségű, számuk is na-gyon kicsi, így általuk a település egészénekéletére csak felettébb óvatos kijelentések fogal-mazhatók meg. Értelmezésüknél figyelembekell venni, hogy a területen egyetlen egy alka-lommal történt fémkeresőzés, és a lelőhelynekcsak egy kis részét érintették a tevékenységsorán. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogya nagy kiterjedésű falvak eltérő pontjain nemfeltétlenül ugyanazon összetételű leletanyagfordul elő, és bár szántott területeken számol-nunk kell a tárgyak – olykor jelentős – moz-gásával az évszázadok során még a pénzekesetében is, a lelőhelyek egészére nézve a terü-leti elhelyezkedés fontos tendenciákat jelölhetszámunkra – természetesen megfelelő mennyi-ségű éremanyag esetében, mely, mint látjuk,egyelőre nem áll rendelkezésünkre.

2. kép.Érmék a lelőhelyről

2

Az érmék nagyon sok esetben évszámhozköthetőek, viszont egyáltalán nem tudhatjuk,mikor szórták el őket a lelőhely területén. I.Ulászló (1440–1444; 2. kép 1 ) csekély ezüst-tartalmú verete nagy valószínűség szerint ke-vés időt lehetett forgalomban, míg a többiéremről nem mondható el ugyanez. HunyadiMátyás pénzreformja (1468) után, a koráb-biaknál jobb minőségű érmek mindegyikérőlfeltételezhetjük, hogy az egész 16. század fo-lyamán forgalomban maradtak. Ez nem csakFerdinánd (1526–1564; 2. kép 2–6 ) és Miksa(1564–1576; 2. kép 7 ) itt előkerült pénzei-re, hanem a 16. század legelejére keltezhetőlengyel Alexander (1501–1506; 2. kép 8 ) fél-garasára ugyanúgy igaz, mint Ferdinánd ha-mis denárjára is (2. kép 2 ). Természetesena nagyobb éremanyaggal bíró középkori tele-pülések esetében – amikor sokszor több száz

éremmel büszkélkedhetünk – az egyes ural-kodókhoz, nem ritkán konkrét évhez köthetődarabok elemzésével fontos következtetéseketvonhatunk le az adott települések belső éle-tére vonatkozóan – de ilyen kis mennyiségűéremanyag erre megint csak alkalmatlan.

A fentiek miatt biztonsággal csak annyittudunk elmondani, amit az írott forrásból istudunk. A falu a 15–16. században élte fény-korát, és szinte biztosra vehető, hogy a 15 évesháborúban itt is megszűnt az élet, a környéktöbbi településéhez hasonlatosan. A továbbitárgytípusok bemutatása előtt azonban hang-súlyozni kell, hogy Csókás azon kevés településközé tartozott a Körös–Maros közén, melyetaz 1640-es években újjátelepítettek, és az életa 17. század végéig adatolható a falu terüle-tén (Borovszky 1897, 114–115), mely ténymellett nem mehetünk el szó nélkül.

3. kép.Késekhez köthető veretek

3

2. KésekLegnagyobb biztonsággal a kések bronz al-

katrészei rímelnek az éremanyag adta képre.A leletek alapvetően két nagy csoportba so-rolhatóak, a steyri, illetve az ún. tulipánoskésveretek csoportjába. A steyri kések vereteita rézlemezre vésett vonalak, és a köztük lé-vő geometrikus, növényi ornamentikai elemekjellemzik. A kialakított minta szinte mindenesetben más és más, miként a csókási darabokesetében is látszik (3. kép 3–5 ): mutatja akészítő mesterségbeli tudását és kreativitásátegyaránt. A kések végét lezáró domború, pajzsalakú pikkelyek nagy száma Csókáson is félre-vezető lehet (3. kép 7–11 ), hiszen szerencsésesetben jól látható, hogy a hatalmas mennyi-ségben előforduló késpikkelyek nem feltétlenülegyesével fordultak elő a késeken. Minden-esetre érdekes, hogy az itt talált késpikkelyekmérete mind más és más, azaz vélhetően másikkéshez is tartozhattak egykoron. A kollekció-ban találunk egy lapos, párhuzamos rovátkák-kal díszített késvéget is (3. kép 6 ), melynekjellegzetes, gömbös formájú bütyke korábbanletörött. A steyri késeket összefoglaló hazaimunka vizsgált területünkről egyáltalán nemismertet párhuzamokat (Holl 1995, 185). A

kép a fémkeresős anyag közreadásával nyilván-valóan változni fog a későbbiekben. Orosházakörnyékén ezek a vésett díszű késveretek min-den késő középkori település anyagában szépszámmal képviseltetik magukat.

A steyri kések mellett a lelőhelyen két da-rab tulipános veret került elő (3. kép 1–2 ),melyek a feltehetően fa vagy csont nyélborítá-sú kések nyéllemezét zárták le. Tulipános ve-retek legnagyobb számban a Dél-Dunántúlróleredeztethető Diófás-gyűjteményből ismertek,ami megerősíti felvetéseinket a tárgytípus ere-detével kapcsolatosan, hiszen ilyen késvere-tekkel leginkább a Balkánon, a mai Szerbiaterületén találkozhatunk. Hangsúlyozni sze-retném, hogy megérzéseink mögött kutatásiegyenetlenségek is lehetnek, azaz a legtöbbinformációval az ország középső részéről ren-delkezünk kések tekintetében is. Rendkívülnagy szükség lenne egy fémkeresős leleteket(is) bemutató adatbázis létrehozására, melyjelen esetben megerősítené, avagy cáfolná atulipános késveretek térbeli elhelyezkedéséreépítő elméletünket, miszerint azok a Balkánrólszármaznak, és a beköltöző délszláv népesség-gel lennének kapcsolatba hozhatók.

4. kép.Gyűrűk a lelőhelyről

3. GyűrűkAhogy fogynak a bemutatásra váró lele-

tek, úgy kerül ismertetőjük egyre nehezebbhelyzetbe. A gyűrűk általában nagyon szépcsoportját alkotják a környékbeli falvak lelet-anyagának, jóllehet a lelőhelyünk területérőljelenleg csak problémás darabokkal szolgál-

hatok. Az első egy széles, bordázott karika,mely cseppet sem nevezhető egyedülállónaka régióban (4. kép 1 ). A kutatásban nagyonsokszor gyűrűként nevezik meg a hasonló dara-bokat, így nem kizárt, hogy egyes példányainkszintén azok lehettek. Az is igaz ugyanakkor,hogy nagyon sok esetben ezek a karikák éles

4

felületűek, viseletre alkalmatlanok durva ki-dolgozottságuk miatt, így inkább szerszámok,kések szorító pántjaiként értelmezhetőek.

A másik példány bronzból öntött pecsét-gyűrű, klasszikus formát mutat lépcsős vál-lával és ovális fejével (4. kép 2 ). A darabrontott, nagy valószínűség szerint sosem volt

használatban. A karika hiányos, az öntés so-rán keletkezett sorját így nem távolították el,fejét sem vésték, azt nem díszítették. Ez agyűrű éppen állapota miatt képes megmoz-gatni a fantáziánkat: hogyan kerülhetett egyilyen, rontott gyűrű egy késő középkori faluterületére?

5. kép.Gombok

4. Gombok és csatAz érmek és kések biztos fogódzót jelen-

tenek még akkor is, ha csak tágabb keretekközött értelmezhetőek. A gyűrűk már kicsitingoványosabb talajra vezetnek bennünket, amost bemutatásra kerülő csattöredék (6. kép),illetve a gombok (5. kép 1–3 ) még ennél isnagyobb próbatétel elé állítanak.

6. kép.A csipkés szélű csat

A csipkés szélű csat akár koraújkori is lehet,bár a néprajzi szakirodalomban is találkozunk

hasonló darabokkal, olyannyira, hogy a karé-jos szél, benne a gömbös mélyedéssel minda mai napig használatban van. Párhuzam-ként Debrecen város ötösfogatának 1854-benkészült díszhámja (7. kép) említhető (Ernst1989, 44).

7. kép.Debrecen város ötösfogatának díszhámja (fotó:

Déri Múzeum)

A gombok egyes fajtái nagyon hosszú éle-tűek lehetnek, akár évszázadokon keresztülsem változnak főbb vonásaikat illetően. Afenekelt gombok (5. kép 1–2 ) megjelenésére

5

eddig nem találtam adatot, azok legnagyobbvalószínűséggel újkoriaknak minősülnek. Ígya csókási, csillagcsúcsos példányok viselőit –vélhetően a csathoz hasonlatosan – a környék-beli tanyák egykori lakosai között kell keresni.Miután a lelőhely területén ma is látható ta-nyahelyek már a második katonai felmérésenis kiválóan tanulmányozhatók, így nagy való-színűséggel nem járunk messze a valóságtól.A kérdés eldöntésére tudományközi beszélge-tések, valós együttműködések, mindenekelőttanyagközlések szükségesek.

8. kép.Bronz pártaöv szorítólemezének töredékei

A téglalap alakú csat lemez széle-in kötélminta halad, a csat lemezközépső sávjában sűrűn sraffo-zott háttérből szívsorminta dom-borodik ki ( Gábor 2006). Aszéles körben elterjedt, késő kö-zépkori csat töredékeit a temp-lom helyétől 50 méterre talál ták,így az fe l tehetően a megbolyga-tott temetkezések egyikéből szár-mazik. A keresőzés során egy 0,7cm vastag harang kis darabja iselőkerült az ugyanakkor lokal i-zált templom helyétől 300 méter-re, az egyik tanyahelyen, mutat-va a tárgyak mozgásának, i l letveazok másod lagos fe lhasználásá-nak lehetőségét.

Csókás területén az élet minden bizonnyalfolyamatos lehetett. Talán már az őskor ótaszámolhatunk itt megtelepedéssel, a leletekeddigi hiánya ellenére is. Régészeti leletanya-got a késő középkor évszázadaitól ismerünkinnen, bár nem kizárt, hogy az itt bemutatottkollekció egy-két eleme akár korábbi is lehet.Néhány tárgy esetében a néprajzi analógiákóvatosságra intenek, azok az újkori tanyák la-kosaitól is származhattak, de nem kizárt, hogya 17. századi népesség hagyatéka is lehet kö-zöttük.

A rövid kiruccanás során a település kiter-jedését nem volt mód meghatározni, viszontfeltétlenül pozitív kicsengést ad a történet-nek, hogy sikerült minden kétséget kizáróanazonosítani a falu templomának helyét, amita régióban szokásos módon, a felszínen gyűj-tött vakolatos, pelyvás tégladarabok, és azembercsontok töredékei jeleztek. A leletek kö-zött kiemelkedő darab nem kerület elő, ámettől függetlenül sikerült a lelőhelyen messzetúlmutató kérdéseket is feltenni. Orosházakörnyékén 21 későközépkori – koraújkori tele-pülés területén folynak módszeres kutatások.Az itt bemutatott anyag ennek csak töredékétjelenti, viszont, mint első fecskét, igen nagybecsben tartjuk.

Köszönöm a közlés lehetőségét a Nagy Gyu-la Területi Múzeumnak, Kerekes György re-konstrukciós rajzát, Szőllősy Gábor szakmaisegítségét, Mag Hella és Rácz Tibor Ákos ész-revételeit! A fényképeket a szerző készítette.

5. Ajánlott irodalomBlazovich László (szerk.): A Körös–Tisza–Maros-köz települései a középkorban. Dél-alföldi évszázadok 9 (1996).Borovszky Samu: Csanád vármegye törté-nete 1715-ig. II. kötet. Budapest 1897.Ernst József: Régi magyar fogatok. — Alteungarische Kutschen. Budapest 1989.Gábor Gabriella: Középkori pártaövek Bé-kés megyében. — „Párta"-belts (ornamen-ted belts) in Békés county from the MiddleAges. Békés Megyei Múzeumok Közleményei28 (2006), 111–142.Holl Imre: A középkori késes mesterség. —

6

Messerhandwerk in Mittelalter. ArchaeologiaiÉrtesítő 121–122 (1995), 159–188.Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák1567. és 1579. évi összeírása. Dél-alföldi év-

századok 15 (2000).Szatmári Imre: Békés megye középkori temp-lomai. — Mediaeval churches in Békés County.Békéscsaba 2005.

7