A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány tükrében (szakdolgozat)
-
Upload
bobek-erno -
Category
Documents
-
view
6.231 -
download
3
Transcript of A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány tükrében (szakdolgozat)
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jogi Továbbképző Intézet
Jogi szakokleveles közgazdász-képzés
2006-2008
Konzulens: Dr. Tomori Erika
SZAKDOLGOZAT
A VÁLTÓ ÉS HASZNÁLATA NAPJAINKBAN,
EGY ESETTANULMÁNY TÜKRÉBEN
Budapest, 2008. szeptember
A szakdolgozatot készítette: Bobek Ernő
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS........................................................................................................................3
1. AZ ÉRTÉKPAPÍROKRÓL ÁLTALÁBAN .............................................................5 1.1. AZ ÉRTÉKPAPÍROK PTK. SZERINTI ALAKZATA .............................................................................. 6 1.2. AZ ÉRTÉKPAPÍROK FŐBB CSOPORTOSÍTÁSA.................................................................................. 7
2. A VÁLTÓ.....................................................................................................................9 2.1. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS, A HAZAI ÉS A NEMZETKÖZI JOGFEJLŐDÉS........................................... 9 2.2. A VÁLTÓ DEFINÍCIÓJA ................................................................................................................ 11 2.3. A VÁLTÓJOGVISZONY ÉS AZ ALAPJOGVISZONY ÖSSZEFÜGGÉSEI................................................. 12 2.4. A VÁLTÓ FUNKCIÓI..................................................................................................................... 14 2.5. A VÁLTÓ TÍPUSAI........................................................................................................................ 14
2.5.1. A saját váltó .......................................................................................................................... 14 2.5.2. Az idegen váltó...................................................................................................................... 14
2.6. A VÁLTÓ KELLÉKEI ÉS AZOK PÓTLÁSA ....................................................................................... 15 2.7. A VÁLTÓ ÁTRUHÁZÁSA .............................................................................................................. 16 2.8. A VÁLTÓHOZ KÖTŐDŐ FELELŐSSÉGEK ....................................................................................... 18
2.8.1. Az egyenes váltóadósok ........................................................................................................ 19 2.8.2. A megtérítési váltóadósok..................................................................................................... 19 2.8.3. Kezesek ................................................................................................................................. 19
2.9. AZ ÓVÁS..................................................................................................................................... 19 2.10. A MEGTÉRÍTÉSI ÖSSZEG.............................................................................................................. 20 2.11. A VÁLTÓ, MINT PRIVILEGIZÁLT KÖVETELÉS ............................................................................... 21
2.11.1. Az elévülés........................................................................................................................ 21 2.11.2. Bemutatási, óvási és egyéb határidők .............................................................................. 22 2.11.3. Eljárásjogi különlegességek............................................................................................. 22 2.11.4. Egyéb szabályozási vonatkozások .................................................................................... 23
2.12. A VÁLTÓKIFOGÁSOK .................................................................................................................. 23 2.12.1. A váltójogon alapuló kifogások........................................................................................ 24 2.12.2. A felperessel való személyes viszonyon alapuló kifogások............................................... 24 2.12.3. A váltó kibocsátójával/előző váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyon alapuló kifogások abban az esetben, ha a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett ........................................................................................................................ 27
3. ESETTANULMÁNY ................................................................................................28 3.1. AZ ÜGYLET ÉS SZEREPLŐINEK BEMUTATÁSA.............................................................................. 28
3.1.1. A szerződés............................................................................................................................ 28 3.1.2. A Fizetési Megállapodás és a váltók..................................................................................... 28
3.2. AZ ELSŐ VÁLTÓPER .................................................................................................................... 30 3.3. A MÁSODIK VÁLTÓPER ............................................................................................................... 37 3.4. A HÁTTÉRVISZONYOKRÓL.......................................................................................................... 38 3.5. ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................................ 39
4. A VÁLTÓHASZNÁLAT KORLÁTAI NAPJAINKBAN.....................................41
ZÁRÓGONDOLATOK.......................................................................................................43
IRODALOMJEGYZÉK .....................................................................................................46
2
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Bevezetés Hazánk gazdasági életében a váltó korántsem tölti be azt a szerepet napjainkban, mint
amire történelmi hagyományai, de még inkább a gazdasági szereplők igényei alapján
hivatott lenne.
A váltóhasználat előnyei elvileg magukért beszélnek. Hogy csak a lényegesebbeket
említsem: a szigorú szabályozás által biztosított behajthatóság, az a lehetőség, hogy a
váltó lejárat előtt pénzzé tehető, a készpénzszükséglet csökkentése, a hazai és
nemzetközi váltójogi szabályok több évtizedes változatlansága által garantált
jogbiztonság. A váltó tökéletesen alkalmas a benne tanúsított követelés mobilizálására,
melyhez gyorsított és egyszerűsített végrehajtási szabályok kapcsolódnak, így valódi
gazdaságélénkítő erőként tudna működni napjainkban is.
Ha egy váltó teljesíti a vele szemben jogszabályban meghatározott formai
követelményeket, a peresítése viszonylag egyszerű, mondhatni egyesélyes, még azokban
az esetekben is, amikor a bíróság a váltó létrejöttének tartalmi alapjául szolgáló polgári
jogi viszony, az ún. alapjogviszony szempontjait is mérlegelni kész, vagy kénytelen.
Mivel a vizsgálat alapeseten csak a „külalakra” vonatkozik, a „tartalomra” csak ritkán,
elvben csak idő kérdése, hogy a bíróság mikor hozza meg a váltójogosult számára
kedvező ítéletét.
Mindezek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy az üzleti szférában idegenkednek a
váltó használatától, szerepe napjainkban inkább csak a külkereskedelmi forgalomban
említést érdemlő, az intézmény a gazdasági szféra egyéb területeiről sajnálatos módon
eltűnőben van. A váltó háttérbe szorulása mindenképpen kedvezőtlen tendencia, hiszen
alkalmas eszköz lehetne a hazai kis- és középvállalkozások forráshiányos,
alulfinanszírozott helyzetének javításában, vagy akár a körbetartozások kialakulásának
megelőzésében is.
Jelen szakdolgozatomban, az elméleti háttérrel és az általános szabályozással való
foglalatoskodás után egy (egyébként még folyamatban lévő) esettanulmány bemutatásán
keresztül próbálom meg a gyakorlatot az elmélettel szembe állítani. A téma, illetve a
jogeset feldolgozása során érinteni fogom a releváns jogszabályokat, így az értékpapírok
polgári jogi szabályozását, a váltórendeletet, a vonatkozó eljárásjogi szabályokat,
valamint az ítélkezési gyakorlatra következtetni engedő Bírósági Határozatokat is.
3
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Reményeim szerint az esettanulmány alapján, „testközelből” jobban megítélhetjük a
gazdasági szereplők váltóval kapcsolatos viszonyulásának hátterét, megérthetjük a
váltóval kapcsolatos ellenérzéseiket, továbbá valószínűsíthetjük a konkrét jogesetben a
bíróság meghozandó ítéletét is.
Végezetül, igyekszem a számomra legizgalmasabb kérdésre is választ keresni: mit
lehetne tenni a jogi szabályozás, illetve a gazdaságirányítás szintjén annak érdekében,
hogy a váltó szélesebb körben alkalmazott eszközzé váljon a hazai gazdasági szereplők
életében?
4
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
1. AZ ÉRTÉKPAPÍROKRÓL ÁLTALÁBAN
A váltó az értékpapírok fogalomkörébe tartozó jogintézmény, ezért célszerű előbb az
utóbbi jelentését tisztázni.
Az újkor vívmányai fellendítették a nemzetközi kereskedelmet, és létrehozták azt az
igényt is, hogy a jogok mobilizálhatóak legyenek – ezt a célt szolgálták az értékpapírok.
A kereskedelem alapvető érdekévé vált a könnyű hitelszerzés és a tömegfizetések
egyszerű lebonyolítása. E két szükséglet kielégítésének tökéletes eszközeként alakult ki a
váltó és a csekk. Az értékpapírok közül jogtörténetünkben a váltó töltötte be a
legfontosabb szerepet, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a dualizmus korában voltak
utoljára az üzleti élet középpontjában a váltón alapuló hitel- és kereskedelmi
jogviszonyok.
Pénzügyi szempontból jellemzően jövőbeli fizetésre vonatkozó egyoldalú ígéretet
tartalmaznak az értékpapírok. Az értékpapír mögött mindig meghúzódik egy másik,
kétoldalú polgári jogi viszony is, az ún. alapjogviszony, melyből látható, hogy mivel is
tartozik az értékpapír kibocsátója annak jogosultja felé. Tehát az értékpapírok
alapjogviszonyukat tekintve olyan okiratok, melyek valamilyen pénzügyi vonatkozású
• követelésre,
• dologra, tulajdonjogra,
• tagsági viszonyból eredő jogra
vonatkozó jogosultságot bizonyítanak, és amelyeket általában meghatározott szabályok
szerint, adni-venni, átruházni is lehet.
Jogi szempontból vizsgálva, akkor nevezhetünk egy okiratot értékpapírnak, ha ennek
jogszabályi feltételei is fennállnak. A normatív kiindulási pontot a Polgári Törvénykönyv
(Ptk.) adja meg számunkra, ezen kívül speciális jogszabályok kifejezett értékpapír-
minősítése is szükséges e megkülönböztetett minőség elnyeréséhez.
5
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
1.1. AZ ÉRTÉKPAPÍROK PTK. SZERINTI ALAKZATA
A Ptk. általános definíciója1 szerint értékpapírnak csak olyan okirat, vagy más
jogszabályban meghatározott adat (számítógépes jel)2 tekinthető, amely jogszabályban
meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a
formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Így pl. ha egy értékpapír nem
felel meg a jogszabályban előírtaknak, kellékhiányosan kerül kiállításra, úgy nem is
minősül értékpapírnak, ergo a törvényben meghatározott jogkövetkezmények sem
fűződhetnek hozzá.
Az új, előkészítés alatt álló Ptk. egyébiránt egy rugalmasabb szabályozás felé mozdul el,
normatív alapon határozná meg, mit kell értékpapírnak tekinteni.
Fontos tartalmi eleme az értékpapíroknak, hogy minden esetben a kibocsátó egyoldalú és
feltétlen kötelezettségvállalását tartalmazzák, így a kibocsátó pusztán az értékpapír
alapján köteles a megnevezett jogosult számára az értékpapírban foglalt (pénz)tartozást
teljesíteni, vagy más jogosultságokat biztosítani.
Az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy
azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet.
Értékpapírról rendelkezni tehát csak annak birtokában lehet. Ez a funkció dolog jelleget
kölcsönöz az értékpapírnak, hiszen a papír és a benne foglalt jog szorosan
összekapcsolódnak.
Fontos jellemzője az értékpapíroknak az átruházhatóságuk – tulajdonképpen e funkció
(hiánya) hívta életre magát az intézményt. A gazdasági fejlődés adott szintjén ugyanis
szükségessé vált, hogy az értékpapírban rögzített jogok önállóan is forgalomképesek
legyenek, így magában az értékpapírban öltve testet, „dologgá” válva, önálló életre
kelhettek.
Az értékpapír átruházása során az abból kitűnő összes jog, de csak az abból kitűnő jogok
szállnak át az új birtokosra, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal
rendelkezett. Ez eltérést jelent a római jog mai is élő „senki nem szerezhet több jogot,
mint amennyivel az átruházó rendelkezett” elvétől, hiszen az értékpapírból kitűnő
jogokat megszerzi a következő jóhiszemű birtokos pl. akkor is, ha az átruházó nem volt
1 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről, 338. A-D § 2 2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról, 6-12. §
6
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
jogszerű birtokosa az értékpapírnak. Ugyanígy, ha pl. egy kezességet nem vezettek rá a
papírra, az nem is kerül átruházásra.
A kötelezettre vonatkozó kifogás-korlátozás alatt azt értjük, hogy csak olyan kifogásokra
hivatkozhat, melyek szerepelnek az értékpapíron, olyanokra viszont semmiképp, melyek
valamely korábbi jogosulttal szemben esetlegesen fennálló személyes viszonyán
alapulnak.
További ismérve az értékpapíroknak, hogy velük kapcsolatosan ún. alaki legitimáció
érvényesül. Más szóval, az értékpapír jogszerű birtokosának az tekintendő, aki az
értékpapírból kitűnik, akit az igazol, azaz legitimál. Lehet ez a birtokos (ha bemutatóra
szóló papírról van szó), akit a forgatmányok megszakítatlan láncolata igazol (névre szóló
papír esetén), vagy az, akinek a számláján az értékpapírt nyilvántartják (dematerializált
értékpapíroknál). Fontos kiemelni itt is, hogy nem feltétlenül (sőt, gyakran nem) azt
legitimálja az értékpapír, aki az értékpapír alapjogviszonya alapján vélelmezhető lenne,
hiszen az alapjogviszony már az értékpapír első átruházása során látványosan elkülönül
az értékpapírban foglalt követeléstől.
1.2. AZ ÉRTÉKPAPÍROK FŐBB CSOPORTOSÍTÁSA
A törvény a pénzkövetelést megtestesítő értékpapírt tekinti az értékpapír alaptípusának,
de a tulajdonjogról és más jogról, tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított
értékpapírokat is „védőszárnyai alá veszi”3.
Az alapjogviszony jellege szerint megkülönböztetünk
a) pénzkövetelésről szóló értékpapírokat, melyek jellemzője, hogy az egyik fél
elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt
meghatározott időben és módon ki fogja egyenlíteni, melyhez a jog megfelelő
kikényszeríthetőséget biztosít. A kibocsátó pénzzel tartozik, és a jogosult sem
kérhet más teljesítést. Ezen a csoporton belül megkülönböztetünk még
• hiteljogviszonyt tartalmazó (váltó, kötvény, kincstárjegy, jelzáloglevél),
• készpénz-helyettesítő értékpapírokat (csekk), illetve
• befektetési jogviszonyt tartalmazó befektetési jegyeket.
3 Ptk. 338/D. §
7
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
b) részesedési/tagsági jogokat megtestesítő értékpapírokat, melyek azt igazolják,
hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez hozzájárult, melynek
révén meghatározott tagsági jogosultságokkal rendelkezhet (szavazat,
osztalék). Ennek a csoportnak az alaptípusa a részvény, továbbá a vagyonjegy
és a szövetkezeti üzletrész is ide tartoznak.
c) dologra/tulajdonra vonatkozó jogokat megtestesítő értékpapírokat, melyek
áruval kapcsolatos jogokat testesítenek meg, valamely áru feletti rendelkezési
jogot biztosítanak a tulajdonosuknak – ilyen a közraktári jegy, vagy a
hajóraklevelek.
Az értékpapír megjelenési formája szerint lehet okirati, illetve dematerializált
(számítógépes jel formájú).
A megjelenés jellege szerint megkülönböztetünk egyedi papírokat, ahol egy követelésről
egy értékpapír kerül kiállításra, illetve sorozatpapírokat, melyek az alapul szolgáló
jogviszonyból eredő jogokat több, egymással azonos értékű részre (névérték) osztva
testesítik meg.
Átruházhatóságuk szerint pedig névre szóló, illetve bemutatóra szóló értékpapírokat
különböztetünk meg. A névre szóló okirati formájú értékpapír esetén az átruházás, azaz a
tulajdonosváltás az értékpapír hátoldalára (vagy toldatára) vezetett átruházó
nyilatkozattal, azaz forgatmánnyal történik, dematerializált értékpapírok esetén pedig
számlaművelettel (terhelés-jóváírás). A bemutatóra szóló értékpapírok átruházása
birtokba adással, azaz egyszerű átadással történik.
Végezetül meg kell említeni, hogy az értékpapírok dematerializálása, nyomdai előállítása,
felülbélyegzése, megsemmisítése szintén csak jogszabályban meghatározott eljárások
során történhet. A további csoportosítási szempontok (lejárat, hozam, kibocsátó
személye, iránya, forgalomképesség, elévülés stb.) ismertetésétől azonban terjedelmi
okok, illetve a témával való csekély összefüggésük miatt eltekintek. Meglátásom szerint a
fenti keretrendszerben már így is jól el tudjuk helyezni a következő fejezet, és a dolgozat
fő témáját: a váltót.
8
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
2. A VÁLTÓ
2.1. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS, A HAZAI ÉS A NEMZETKÖZI JOGFEJLŐDÉS
A 12-13. századi Európában (Olaszországban) a váltó lényege az volt, hogy kibocsátója a
neki átadott pénzösszeg fejében arra vállalt kötelezettséget, hogy ő, vagy egy neki tartozó
harmadik személy a váltóban szereplő összeget egy másik helyen, az ottani pénznemben
meg fogja fizetni. A váltó tehát ténylegesen pénzváltást és utalványozást jelentett, amely
különböző helyek között a váltólevél közvetítésével történt. A váltó itt még nem
hiteleszközként működött, csak a súlyos pénzes ládák nagy távolságokba történő
kockázatainak, és a szó szoros értelmében vett nehézségének elkerülését célozta. A
pénzváltásról kezdetben nem állítottak ki okiratot, de később kialakult az a szokás, hogy
a bankár a kereskedőtől átvett pénz fejében egy hiteles okiratot (fizetési ígéretet,
kötelezvényt) adott át, amelyben kijelentette, hogy a papírban foglalt pénzösszeget
későbbi időpontban ő maga ki fogja fizetni.
A kereskedelmi forgalom diktálta igényeket követve a váltóüzlet is átalakult, a
kereskedők a pénzváltók közbeiktatása nélkül, maguk is állítottak ki váltókat, ezzel
egyenlítve ki az egymás közötti kölcsönös követeléseiket. Ennek köszönhetően a
váltóüzlet sokkal gyorsabban terjedt, nagyobb lendületet vett, ami a forgatmány – azaz a
váltóátruházás – intézményének megjelenésével azt eredményezte, hogy a váltó az
áruforgalom tárgyává vált.
A 17-19. században Európa-szerte sokféle váltórendszabály élt egymás mellett, de ezek
különbözősége nem bénította meg a váltó gazdasági funkcióját, ugyanis többnyire
néhány bevált rendszabály másolatai voltak csak; nem annyira a tartalmuk, inkább csak a
címük volt különböző. Az egymással konkuráló jogrendszerek között a francia jogot
tekinthetjük dominánsnak, egészen a német 1847. évi német váltótörvény megjelenéséig,
mely a váltót, mint jogintézményt új, szigorúbb alapokra fektette. Az angolszász jog a
francia és német jogrend közé pozícionálta magát.
Az egyre inkább fellendülő nemzetközi kereskedelemben is számos olyan váltójogi
jogvita merült fel, amely megkívánta a váltójog nemzetközi szintű egységesítését. Ez egy
hosszú folyamat volt, amelynek fordulópontjai az 1885. évi antwerpeni nemzetközi
kereskedelmi jogi kongresszus, az 1910. évi első, illetve 1912. évi második hágai
államértekezletek voltak, mely legutóbbi két megállapodással (az Egyezménnyel és a
9
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Szabályzattal) zárult. Végezetül az 1930. június 7-én megkötött, azóta számtalan állami
jogrendszer által törvénybe iktatott, és azóta is érvényes szabályozást tartalmazó Genfi
Váltójogi Egyezmény elfogadása jelentette a kontinentális jogfejlődés legjelentősebb
mérföldkövét.
A váltó múltja hazánkban jóval szerényebb, 1840-ig még a kereskedők sem nagyon
ismerték. A 19. századi magyar jogtudomány nem tekintette a váltójogot a kereskedelmi
jog részének, hanem önálló jogágként kezelte, tekintettel arra, hogy a váltó nem csak
fizetési, hanem hiteleszköz is volt. A hazai jogfejlődés német, illetve főleg osztrák
alapokon nyugszik. Első váltótörvényünk, a 1840. évi 15. törvénycikk („régi”
váltótörvény) is az osztrák váltótörvény alapján került összeállításra. A Kiegyezés után
az Osztrák-Magyar Monarchiában megélénkültek a gazdasági és kereskedelmi
kapcsolatok, mindennapossá vált a váltóval való fizetés, a váltó uralta a magyar
hiteléletet, melyet az osztrák és magyar váltójog harmonizálása alapozott meg. Az 1876.
évi 27. törvénycikk („új” váltótörvény) javaslatát szintén osztrák minta alapján
dolgozták ki.
Az 1912-es hágai Egyezményt Magyarország is aláírta, amellyel vállalta, hogy mind azt,
mind pedig a Szabályzatot törvénybe iktatja. A világháború kitörése azután
megakadályozta az új váltójogi jogszabályunk létrejöttét, mint ahogy az 1930-as Genfi
Váltójogi Egyezmény belső jogforrássá minősítése is kényszerűen elmaradt. Ennek
ellenére a nemzetközi normák messzemenően beépültek a hazai jogalkalmazásba.
Érdekesség, hogy 1960 és 1965 között egyáltalán nem volt hatályos váltótörvényünk,
mivel az 1876-os törvény 1960-ban hatályon kívül lett helyezve4. Igaz, az
államszocializmus keretei között igazából szükség sem volt váltóra, legfeljebb csak a
külkereskedelemben játszott szerepet.
A hazai jogszabály megszületéséig egészen 1965-ig kellett várni, amikor Magyarország
is csatlakozott a Genfi Váltójogi Egyezményhez. Az Egyezmény belföldi jogforrásként
történő kihirdetése „A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I.
24.) IM rendelet” (továbbiakban: „Vár.”) formájában öltött testet. Az egyszerű
kihirdetés miatt a hazai joggyakorlat specialitásait mellőzte a jogalkotó, ugyanakkor a
4 1960. évi 11. tvr. a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről, 95. §
10
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
részletes váltójogi szabályokat tartalmazó rendelet megjelenése óta alig esett át
változtatáson.
2.2. A VÁLTÓ DEFINÍCIÓJA
Sem az 1876. évi váltótörvényünk, sem a jelenleg hatályban lévő 1/1965. (I. 24.) IM
rendelet nem adja meg a váltó definícióját. Hazai jogszabályaink közül utoljára az 1840.
évi 15. tc. 1.§ tartalmazta a váltó fogalmát:
„A váltó olly oklevél, melly által kibocsátója magát a köztörvényieknél
szigorúbb feltételek alatt kötelezi, hogy valamelly meghatározott
somma pénzt, bizonyos helyen és időben vagy maga fizetend,
vagy annak más általi kifizetését eszközli.”
Eredeti definíciója szerint tehát a váltó írásbeli feltétlen fizetési ígéret, amely a hasonló
természetű jognyilatkozatoktól annyiban különbözik, hogy törvény(ek) speciális
szabályai vonatkoznak rá. A váltót a konstitutív értékpapírok közé sorolták, és a
legtisztább írásbeli szerződésnek tekintették. A korabeli felfogás szerint az értékpapírnak
az a jog ad „értéket”, amelyet az okirat tanúsít. Az ún. kreációs elmélet különösen a
német és a magyar váltójogi irodalomban terjedt el, melynek lényege, hogy az
értékpapírba foglalt kötelezettséget magának a papírnak a kiállítása „szüli.” A váltó
kibocsátója, amikor aláírja a váltót, arra tesz a publikumnak ígéretet, hogy valóságos
papírpénzt kreál. A kiállítás, azaz a kreáció nem előkészítő aktus, hanem magát a
kötelmet testesíti meg. Az értékpapír által nyújtott minőségi többlet (a deklaratív és az
érvényességi okiratokhoz képest) abban állt, hogy a szóban forgó jogosultság az okirat
kiállításával keletkezett, s az értékpapírban foglalt jogot, követelést, az értékpapír nélkül
bizonyítani, érvényesíteni, átruházni, megterhelni főszabályként nem lehetett.
A mai szabályozás talaján állva azt röviden mondhatjuk, hogy a váltó törvényen alapuló,
szigorú alakszerűségekhez kötött különleges okirat. Ezt részletesebben definiálva, a váltó
nem más, mint egy
követelést megtestesítő, pénzösszeg megfizetéséről szóló, feltétlen kötelezettségvállalást
tartalmazó, kifejezetten váltó elnevezéssel kiállított egyedi értékpapír, amely
forgalomképes és forgatható, s amelynek kiállítója (vagy elfogadója) a vele szemben
alkalmazható fokozott jogi szigor terhe mellett vállalja, hogy a váltón meghatározott
összeget meghatározott helyen és időben meg fogja fizetni.
11
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A Vár. ugyan nem tartalmaz konkrét utalást arra nézvést, hogy a váltó értékpapír lenne,
ugyanakkor megállapítható, hogy a váltóra vonatkozó, részletesen kidolgozott
szabályrendszer jellemzőiben maradéktalanul megfelel az értékpapírokról
elmondottaknak (így Pt. szerinti meghatározásnak is), tehát a váltó értékpapír
minősítéséhez kétség nem férhet.
A váltó az egyetlen olyan értékpapír, amelynek kibocsátására nézve nem állít fel a
jogalkotó természetes személyeket kizáró, vagy a jogosulti kört számottevő mértékben
leszűkítő törvényi korlátokat. Váltót minden külön hivatalos segítség vagy ellenjegyzés
nélkül kiállíthatnak a szerződő felek, és élhetnek a törvényi szabályozás által az
értékpapírok számára biztosított joghatásokkal, mindössze a váltó kötelező tartalmi
elemeire és egyértelműségére kell fokozottan ügyelniük annak érdekében, hogy a váltó
megőrizhesse forgalomképességét – azaz váltó mivoltát.
Jogszabályban nem definiált, de mégis bevetté vált az úgynevezett váltóképes személy
fogalma, ami a váltó kibocsátására való képességre utal. Fontos, hogy a
váltóképességnek a váltónyilatkozat megtételekor kell fennállnia. Ez a fogalom
nagyjából a polgári jogi teljes cselekvőképességet5 fedi le, vagyis elviekben mindenki
bocsáthat ki váltót, aki cselekvőképes.
2.3. A VÁLTÓJOGVISZONY ÉS AZ ALAPJOGVISZONY ÖSSZEFÜGGÉSEI
A váltó kiállítására általában valamilyen más ügylet, egyéb polgári jogi viszony, azaz az
alapjogviszony alapján kerül sor, ahol az egyik félnek tartozása keletkezik a másik felé,
melynek azonnali kifizetése azonban akadályokba ütközik.
A váltó kiállításának tehát mindig oka van, általában valamilyen ellenszolgáltatás –
leggyakrabban áruhitelezés, amikor az áru vevője a felek megállapodása szerint nem
készpénzzel fizet, hanem váltót bocsát ki. A váltó használatával az ügylet egyik
résztvevője, a kötelezett az őt terhelő pénztartozást – a jogosult követelését – váltó
kiállításával és átadásával ismeri el, egyúttal feltétlen kötelezettséget vállal annak
meghatározott módon és időben és helyen történő kiegyenlítésére.
A váltójogviszony tehát a készpénzfizetés elhalasztása tárgyában létrejött, szigorú
formaságokhoz kötött megállapodás, amelynek fontos eleme, hogy a kötelezett a
meghitelezés fejében a váltó részét képező kamatot fizet a jogosultnak.
5 Ptk. 11. §
12
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A váltójogosult alapszerződésben foglalt ellenszolgáltatási kötelezettségét, azaz az
ellenértéket a váltó értékének (valutának) is szokás nevezni. Az ellenértékre való
hivatkozás nem kötelező eleme a váltónak, de viták elkerülése céljából hasznos lehet az
ún. értékzáradék („értéke áruban”) használata a váltón. Ebben az esetben sem
beszélhetünk feltételről, pusztán arról van szó, hogy már magán a váltón szerepel egy
utalás az alapügyletre, melyet ha nem teljesít a váltójogosult (mégsem szállítja le pl. az
árut), a váltókötelezett kifogásai biztosabb lábakon állhatnak. Mindazonáltal az ilyen
záradékolás semmiféle kiegészítő biztosítékkal nem jár a váltójogosult számára, pusztán
egyértelművé tehet későbbi vitás helyzeteket.
Természetesen a váltó kiállításának nem elengedhetetlen feltétele, hogy a felek
ellenértékben állapodjanak meg; adható váltó ellenérték nélkül is (bár ez nem jellemző).
A váltó megszületésétől kezdődően az alapjogviszony és a váltójogviszony sajátos
módon elszakadnak egymástól. A váltó kiállítása az ügyletből fakadó jogviszonyt
önmagában nem szünteti meg, és fordítva: a váltó alapján a váltó jogosultja az
alapjogviszonytól függetlenül léphet fel a váltó kötelezettjével szemben. Ha a váltó
elveszne, vagy megsemmisülne, akkor a követelést csak az alapügylet jogcíme alapján
érvényesíthetné a jogosult, a kötelezett pedig a polgári jog szabályai szerint vitathatná
azt, az értékpapír megléte esetén azonban az abban megtestesített követelés fennállása –
elvben – kétségbe nem vonható.
A váltó függetlenedik tehát az alapjogviszonytól, kiegészítésre már nem szorul, absztrakt
jelleget ölt, önálló életre és útra kel, átruházhatósága, forgalomképessége révén betöltve
gazdasági rendeltetését. Rögtön hozzá kell tenni, hogy ez az absztrakció jogesetről
jogestre más és más lehet, az alapjogviszony jellegétől, illetve a váltó további sorsától
függően. Kissé előreugorva azt is megállapíthatjuk, hogy elvont karaktere a váltónak
igazán akkor érvényesül, ha legalább egyszer átruházásra (forgatásra) kerül, ekkor
ugyanis a váltójogviszony szereplői is eltérnek már az alapjogviszony személyeitől.
Természetesen azokban a jogvitákban sem kérdőjelezhető meg a váltókövetelés maga,
ahol átruházásra nem kerül sor, (tehát azonosak maradnak az alapjogviszony és a
váltójogviszony szereplői), legalábbis „első látásra” nem; a kötelezett azonban később
sikerrel védekezhet az alapjogviszonyból származó ellenköveteléseire, beszámítási
kifogást emelhet, ahogy azt később az esettanulmányunkból látni is fogjuk.
13
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
2.4. A VÁLTÓ FUNKCIÓI
a) Hiteleszköz, mivel a kiállításánál későbbi időpontra vonatkozó fizetési
ígéretet testesít meg.
b) Fizetési készpénz-helyettesítő eszköz, mivel a váltó átruházásával a váltó
tulajdonosa harmadik személyek felé fennálló kötelezettségeit kiegyenlítheti,
leszámítolással a váltót lejárat előtt pénzzé teheti.
c) Biztosíték, mert a váltójogi szigornál fogva a hitelező követelésének gyors és
egyszerű behajtását biztosítja.
d) Befektetési eszköz, jogszabályban lefektetett átruházhatósága révén bárki
számára megvásárolható a jogosítotti minőség, így pl. a pénzintézetek a váltó
(viszont)leszámítolásával rövid lejáratú befektetési lehetőséghez juthatnak.
2.5. A VÁLTÓ TÍPUSAI
A Vár. idegen és saját váltó között tesz megkülönböztetést. Ugyan a gyakorlatban
elterjedtebb a saját váltó használata, a jogi szabályozás az összetettebb idegen váltót
tekinti alapesetnek.
2.5.1. A saját váltó
Ennél a váltótípusnál a kötelezett maga a váltó kiállítója, aki feltétlen fizetési ígéretet
tesz arra, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt időpontban és helyen ki fogja
fizetni. A hitelt igénybe vevő állítja ki és írja alá a váltót, ami kötelezvény, tartozás-
elismerés jelleget kölcsönöz a saját váltónak. A csak két alanyt tartalmazó saját váltónak
tisztán hitelezési funkciója van. A saját váltó kibocsátóját kiállítónak nevezzük.
2.5.2. Az idegen váltó
Az idegen váltó kibocsátója egy másik személy, a címzett felé intéz felszólítást a célból,
hogy a váltóban megjelölt összeget a váltón feltüntetett kedvezményezett részére fizesse
ki. Az idegen váltó formailag a váltó kibocsátójának a címzetthez intézett levele,
amelyben felszólítja a címzettet arra, hogy meghatározott személynek (a
rendelvényesnek), illetőleg a rendelvényes által történt átruházás esetén a váltó alapján
megállapítható jogosultnak fizesse ki a váltóban meghatározott összeget. A kibocsátó
tehát a váltó kiállításával a rendelvényesre ruházza át/engedményezi a címzettel szemben
fennálló követelését.
14
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Látható, hogy az idegen váltó mögött két mögöttes jogviszony is meghúzódik: egyrészt a
kibocsátó követeléssel bír a címzett felé, másrészt a tartozik rendelvényesnek (azaz a
kedvezményezettnek, a jogosultnak).
Ha a címzett a váltót elfogadja („elfogadom” + aláírás), ettől kezdve váltókötelezetté
válik, ennek megtagadása esetén pedig az idegen váltó kibocsátója felel a váltóért
(lényegében az saját váltóvá alakul vissza). A címzettnek a váltó előlapjára írt puszta
aláírása a jogszabály erejénél fogva elfogadásnak minősül. Az elfogadásnak feltétlennek
kell lennie, azonban a címzett azt az összeg egy részére korlátozhatja.
Idegen váltót a kibocsátó saját rendeletére is kiállíthat, sőt módjában áll saját magát
címzettként is feltüntetni6.
2.6. A VÁLTÓ KELLÉKEI ÉS AZOK PÓTLÁSA
Annak ellenére, hogy gyakorlatban a blankettára írt váltóval találkozunk általában, a
váltók kiállításánál nem a forma a mérvadó. Gyakorlatilag bármire lehet váltót írni, de
váltónak csak azt az iratot lehet (és kell) tekinteni, ami a Váltórendeletben szigorúan
meghatározott tartalmi elemekkel, az ún. váltókellékekkel hiánytalanul rendelkezik:
• A „váltó” kifejezés a szövegen belül („Fizetek e váltó alapján…”).
• Határozott pénzösszeg megfizetésére szóló feltétlen ígéret (saját váltó) vagy
felszólítás (idegen váltó).
• A fizetésre kötelezett, azaz a címzett neve az idegen váltón.
• Annak a neve, akinek a részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni (első
jogosult, rendelvényes, kedvezményezett).
• Az esedékesség, azaz a lejárat megjelölése: az az időpont, amikor a tartozást meg
kell fizetni. A váltóbirtokos esedékesség előtt nem köteles a váltóra fizetést
elfogadni, a címzett pedig csak saját kockázatára és veszélyére fizethet. A váltó
lejárat szerint lehet
o megtekintés/bemutatás után esedékessé váló; az ilyen váltókon külön
kamat kiköthető, mivel kibocsátásukkor nem ismert a futamidő.
Esedékessé fizetésre való bemutatásukkor válhatnak, vagy bemutatás után
a váltón meghatározott idővel.
6 Vár. 3. §
15
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
o előre ismert, határozott futamidejű, melyek kiállítás után adott
határnapon, vagy meghatározott számú nap múlva lehetnek esedékesek.
Ezen esetekben a váltó összege a kamatot tartalmazza, minden további
kamatkikötés „nem írottnak tekintendő”.
• A fizetés helyének megjelölése: ez lehet a kiállító, a címzett lakcíme, telephelye,
de lehet a kiállító vagy a címzett bankja is inkasszó szándéka esetén. Utóbbi
esetben, illetve ha a váltó a címzett (v. kiállító) székhelyétől eltérő közigazgatási
helyen fizetendő, telepített váltóról beszélünk.
• Keltezés, azaz a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése.
• A kibocsátó (kiállító) aláírása.
Az az okirat, amelyből a fent felsorolt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó –
kivéve, ha a hiányzó kellékek pótolhatók. A hiányzó elemek jóhiszemű pótlására
legkésőbb az érvényesítésig, illetve peresítés esetén legkésőbb a tárgyalás berekesztéséig
van lehetőség. A váltón szereplő, de hiányos, vagy nem egyértelmű adatok értelmezésére
vonatkozóan maga a Vár. is tartalmaz kisegítő szabályokat, jogi vélelmeket. Ezen kívül
módjában áll a feleknek a kellékpótlásról külön szerződésben is rendelkezni (pl.
lízingszerződésnél, ha a futamidő csak később válik ismertté).
Fontos tudni, hogy amennyiben egy váltóról belátják, hogy kellékhiányos, azaz nem
váltó, akkor a váltójogi szabályok nem vonatkoznak rá, de attól még a tartalmából más, a
polgári jogi rendes szabályai szerint értékelendő kötelezettségek származhatnak.
2.7. A VÁLTÓ ÁTRUHÁZÁSA
Mint láttuk, a pénztartozás alapjogviszonytól elkülönült, forgalomképes „dologként”
való kezelésének igénye hívta életre az értékpapírokat, elsősorban a váltót, melynek
részletszabályai irányadók a többi értékpapír átruházására vonatkozóan is.
A váltó egyik leglényegesebb tulajdonsága a továbbadhatóságban és átruházhatóságban
rejlik. A váltó a Vár. alapján, tehát ipso iure forgatható, átruházható.
Akárcsak a váltó kiállításának, a forgatásnak is mindig oka van, e mögött is mindig
meghúzódik egy alapügylet, éppen ezért a forgatás a kibocsátással azonos elbírálás alá
esik a vele járó felelősségek szempontjából.
16
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A váltó átruházását forgatásnak nevezzük, ahol az átruházó a forgató, a
kedvezményezett pedig a forgatmányos. Az első átruházó értelemszerűen mindig az
eredeti rendelvényes. A forgatás a váltóra, pontosabban annak hátoldalára (vagy a
toldatra) írt átruházó nyilatkozattal (régi szóhasználattal, hátirattal) történik, amely
kifejezi az értékpapírból eredő jogok átruházásának szándékát. Az egymást követő
forgatmányokat úgy kell egymás alatt elhelyezni, hogy abból teljes láncolat
visszakövethető legyen.
Az üres forgatmány nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az
értékpapírt átruházzák, állhat a forgató puszta aláírásából is – így bárkinek is kerül a
birtokába, az jogszerű birtokosként, jogosultként léphet fel a váltó puszta felmutatásával.
A teljes forgatmány egyértelműen meghatározza azt a személyt, akire a váltót átruházták.
A teljes forgatmánnyal történő váltóátruházás átruházó, igazoló és kötelező hatással jár,
melyek vonatkozásában is érvényesek az értékpapírokról az 1.1. fejezet alatt leírtak. Így
a váltóból kitűnő összes jog a forgatmányost illeti meg, jogos váltóbirtokosnak azt kell
tekinteni, akit a forgatmányok megszakítatlan, rendelvényesig visszanyúló láncolata
igazol, továbbá az átruházó felelős marad a váltó kifizetéséért a váltó későbbi jogos
birtokosaival szemben (ez utóbbi érvényes az idegen váltó kibocsátójára is abban az
esetben, ha a címzett megtagadja a váltó elfogadását).
Az esedékességig terjedő időtartam alatt a váltót tetszőleges alkalommal lehet átruházni,
vagyis törvényi, jogszabályi korlátozás ebben a vonatkozásban nem érvényesül. A
forgatók le is rövidíthetik a váltó bemutatására eredetileg esetlegesen meghatározott
határidőt.
A váltóátruházás egyébként csak feltétlen lehet, ebből eredően pedig a váltóátruházáshoz
fűzött bármilyen feltételt, részlegességre vonatkozó kitételt nem írottnak kell tekinteni
(pontosabban, a rendelet a részleges váltóátruházáshoz, illetőleg minden erre irányuló
kísérlethez a semmisség jogkövetkezményét fűzi).
Mindazonáltal, a váltó kibocsátója, vagy forgatója megfoszthatja a váltót a
forgathatóságától, amennyiben ún. negatív rendeleti záradékkal látja el azt („…de nem
rendeletére”). Ez a rekta-váltó, melynek a további átruházása nem lehetséges, így
leszámítolásra is alkalmatlan. (A váltóbirtokos természetesen ezt a követelését is
17
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
továbbruházhatja, akár forgatás módján is, erre azonban már az engedményezés7
„normál” polgári jogi szabályai vonatkoznak csak, azaz az engedményes csak annyi
jogot szerez magának, mint amennyivel az engedményező rendelkezett, az adós pedig
élhet olyan kifogásokkal, melyek a váltójogi szabályok szerint kizártak lettek volna.)
A váltó leszámítolása a forgatás egy speciális esetét jelenti, melyben a váltóbirtokos az
esedékesség előtt pénzért eladja váltóját egy banknak (pontosabban a bankra forgatja
azt). Ilyen esetben az eladó természetesen nem a váltó névértékéhez jut hozzá, hanem
annak meghatározott kamatokkal és díjakkal csökkentett részéhez, vagyis az úgynevezett
diszkontértékhez – ehhez viszont akár jóval a váltó lejárata előtt. A leszámítolás tehát
nem más, mint a váltó lejárat előtti értékesítése.
Ide tartozik még a viszontleszámítolás fogalma is, amikor a bank az általa beváltott váltót
a jegybanknál újra leszámítolja. A váltók virágkorában a jegybank által megállapított
viszontleszámítolási kamatlábak az egyes országok pénzügyi és gazdasági helyzetének
egyik legfontosabb fokmérőiül szolgáltak.
2.8. A VÁLTÓHOZ KÖTŐDŐ FELELŐSSÉGEK
A váltónak megvan az az előnye is, hogy az abból fakadó igényt több adóssal szemben is
lehet érvényesíteni, abban az esetben, ha a váltót forgatták. Fontosnak tartom kiemelni,
hogy a váltó bármilyen jellegű aláírása felelősséget keletkeztet, így a váltó annál
értékesebb, minél több aláírás szerepel rajta.
A váltó kibocsátói, elfogadói, átruházói és kezesei a váltóbirtokos irányában
egyetemlegesen, sortartási kötelezettség nélkül felelnek, tehát a váltóbirtokos jogosult a
váltókötelezettekkel szemben akár egyenként, akár együttesen fellépni anélkül, hogy
figyelembe kellene vennie kötelezettségvállalásuk sorrendjét.
Amennyiben a jogosult érvényesíti követelését az egyik forgatóval szemben (más szóval,
ha a váltó egy korábbi aláírója a váltót „visszaváltja”), az újólag felléphet az őt megelőző
korábbi forgatókkal szemben, akik feléje szintén egyetemlegesen felelnek. A forgatás és
a kezesség így elvben „nem olyan veszélyes”, mint a kibocsátás, mivel a forgatmányban
és a kezeskedésben mindig van egy előző személy, aki ellen visszkereset gyakorolható.
Végeredményben pedig mindig számon lehet kérni a váltót annak kibocsátóján.
7 Ptk. 328., 329. §
18
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A váltó forgatója ugyanakkor felelősségét kizárhatja a „visszkereset nélkül” záradékkal,
de ez óhatatlanul a váltó forgalomképességének jelentős csökkenésével jár.
2.8.1. Az egyenes váltóadósok
Egyenes váltóadósok a saját váltó kiállítója, az idegen váltó címzettje, ha elfogadta a
váltót, továbbá kezeseik. Velük szemben óvás (lásd 2.9.) nélkül, közvetlenül is felléphet
a jogosult. Esedékességkor be sem kell feléjük mutatni a váltót fizetés végett – elegendő
az elévülési időn belül ezt pótolni (akár a bíróságon keresztül, ahogy az
esettanulmányunkban is látni fogjuk).
2.8.2. A megtérítési váltóadósok
Megtérítési váltóadós minden olyan kötelezett (váltóaláíró), aki nem tekinthető egyenes
váltóadósnak. Ilyenek tehát a forgatók, az idegen váltó kibocsátója, ha nem zárták ki
felelősségüket, illetve az ő kezeseik. Fontos szabály, hogy feléjük csak szabályszerű
óvást követően fordulhat a váltójogosult.
2.8.3. Kezesek
A fentebb említetteken túl a váltójogviszonynak olyan szereplői is lehetnek, akik a
váltókötelezett érdekében vállalnak kötelezettséget. Ezek a kezesek, akik készfizető
kezességet vállalnak. A váltó összegének kifizetését a rendelet szerint egészen vagy
részben váltókezességgel lehet biztosítani. Ezt a biztosítékot harmadik személy vagy a
váltó egyik aláírója is nyújthatja. A váltókezességet a váltóra vagy a toldatra kell írni. A
váltó előlapján szereplő aláírás kezességként értelmezendő, ha az nem a címzettől, vagy
a kibocsátótól származik.
A váltóra írt kezesség a váltójogi szabályok szerint elbírálandó kötelezettséget
keletkeztet, míg ha a kezes váltótartozásért kezeskedő nyilatkozata külön okiratban
szerepel, akkor „csak” a Ptk. szerinti eljárásban érvényesíthető.
2.9. AZ ÓVÁS
Fontos szabály, hogy a megtérítési váltóadósok felé a megtérítési igényt, más szóval
visszkeresetet csak szabályszerű óvás után lehet érvényesíteni, azaz az óvás a
visszkereseti jog érvényesítésének törvényes feltétele a kibocsátóval, a forgatókkal,
valamint az esetleges kezesekkel szemben.
19
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Az óvás tartalmilag annak közhitelű igazolása, hogy a váltót esedékességkor nem fizették
ki, illetve, hogy az elfogadás végetti bemutatás sikertelen volt.
A váltó fizetés végetti bemutatásának sikertelenségét 2 napos jogvesztő határidőn belül
ily módon kell alátámasztani, melynek felvételére közjegyző jogosult. Szintén óvatolni
kell a címzettnél elfogadás végett sikertelenül bemutatott idegen váltót, ennek hiányában
ugyanis a jogosult a kibocsátó felé keresettel nem élhet.
Az elfogadás hiánya miatt felvett óvás feleslegessé teszi a bemutatást fizetés végett és az
óvást a fizetés hiánya miatt.
Az óvás elengedésére is van lehetőség. A váltó kibocsátója, vagy forgatója felmentheti a
váltóbirtokost az óvás felvétele alól, így az visszkereseti jogát a közhiteles igazolás
nélkül is gyakorolhatja (ez azonban csak az óvásra vonatkozik, a bemutatásra nem – így
célszerű mégis az óvást felvenni, pl. abban az esetben, ha az adós meghalt, vagy
megszüntette tevékenységét, mert utólag vita tárgyát képezheti a bemutatás ténye is).
A gyakorlatban a banki óvatolás az elterjedtebb, amikor fizetés helyeként megjelölt
pénzintézet a váltóra egy tényállást rögzítő nyilatkozatot vezet rá, amelyből
egyértelműen kiderül, hogy a váltóbirtokos megkísérelte beszedni követelését, de az
fedezet hiányában nem volt lehetséges. A banki óvatolás értelemszerűen az egyenes
váltóadósokkal szemben is alkalmazható.
Magára az óvásra vonatkozóan egyébként nincs részletes szabályunk, ez is a Genfi
Egyezmény változtatás nélküli átörökítésének eredménye – noha az Egyezmény
kifejezetten a tagországok jogalkotóira bízta ezt a kérdést8. A közjegyzőkről szóló
törvény említést tesz ugyan a közjegyzői okiratok között a váltóról, a Vár. pedig
meghatározza9, hogy az óvást a közjegyző veszi fel, de ennél pontosabb iránytűvel nem
rendelkeznek sem a közjegyzők, sem az óvásra szoruló váltóbirtokosok.
2.10. A MEGTÉRÍTÉSI ÖSSZEG
A Vár. egyértelműen meghatározza a jogosult számára járó összeg mértékét, amennyiben
lejáratkor nem jutott jogszerű követeléséhez, és további költségei merültek fel a
megtérítési igény érvényesítése során. A váltóbirtokos így a következőket követelheti:
8 Vár. 85. § 9 Vár. 44. § (8) bekezdés
20
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
• a váltó összegét,
• évi 6%-os váltókamatot, az esedékességtől számítva,
• 0,3% váltódíjat, valamint
• igazolt óvási, értesítési és egyéb költségeit.
A megtérítési váltóadósok egymás közötti visszkeresetei során a váltó összege helyébe
mindig az általa megfizetett teljes megtérítési összeg lép, azaz a kamatok és költségek
folyamatosan halmozódnak – ezt nevezzük a váltóadósság kumulálódásának. Egy
többször forgatott váltó esetén így a sor végén álló forgatók, vagy utolsó láncszemként a
váltó kibocsátója az eredeti összegénél jóval magasabb megtérítési igénnyel
szembesülhet.
2.11. A VÁLTÓ, MINT PRIVILEGIZÁLT KÖVETELÉS
Mint már említettem, a váltóhoz kapcsolódó rövidebb eljárási határidők, jogbiztonság,
kellékszigor stb. mind azt lennének hivatottak szolgálni, hogy a váltó általánosabban
alkalmazott eszköz legyen a gazdasági élet szereplői között. A következőkben
megkísérlem összegyűjteni azokat a váltójogi-adminisztratív különlegességeket,
melyektől a váltóhasználat szélesebb elterjedését várná a jogalkotó.
2.11.1. Az elévülés
Az egyenes váltóadósokkal szemben a váltóból származó követelések bíróság előtti
érvényesíthetőségének határideje 3 év (a Ptk. szerinti általános 5 év helyett), azok
esedékességétől számítva.
A váltóbirtokos követelései a megtérítési váltóadósok ellen egy év alatt évülnek el, a
kellő időben felvett óvás keltétől, illetve óváselengedés esetében az esedékességtől
számítva. Az átruházó követelése a többi átruházó és a kibocsátó ellen hat hónap alatt
évül el attól a naptól számítva, amely napon az átruházó a váltót kifizette, vagy amely
napon az ellene beadott keresetet neki kézbesítették.
Az elévülést pusztán a váltókövetelés bíróság előtti érvényesítése szakítja meg, továbbá
az elévülési időn túli teljesítés nem számít tartozatlan fizetésnek.
21
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
2.11.2. Bemutatási, óvási és egyéb határidők
Meghatározott napra vonatkozó esedékesség esetén a váltóbirtokos köteles a fizetési
napon, vagy az azt követő 2 munkanapon belül a váltót fizetés végett bemutatni. Ez
ugyan egy gyorsítást célzó intézkedés, a valóságban viszont éppen nem a jogosult
érdekeit védi, ugyanis egy csupán 3 napos késedelem miatt már azzal a
jogkövetkezménnyel szembesülhet, hogy elveszti a megtérítési adósok felé fordulás
lehetőségét. Ráadásul, ebbe a két napba az óvatolás időszükségletét is bele kell
kalkulálni.
A megtekintésre kiállított váltó bemutatáskor azonnal esedékes. A váltóbirtokosnak a
kiállítástól számított 1 éven belül sort kell kerítenie a bemutatásra, kivéve, ha a kibocsátó
1 évnél hosszabb határidőt állapított meg. Ezek a határidők jogvesztők, azaz ha a
váltóbirtokos elmulasztja őket, illetve ha megteszi, de szabályszerű óvást nem vesz fel
sikertelen bemutatásról, többé nem érvényesítheti visszkereseti követelését a megtérítési
váltóadósokkal szemben.
További váltóbirtokost „ösztökélő” szabály, hogy az elfogadás, vagy a fizetés végetti
bemutatás után 4 munkanapon belül köteles annak sikertelenségéről értesíteni az őt
megelőző forgatót (illetve a kibocsátót), akinek már csak kézhezvételtől számított 2
munkanap áll rendelkezésére, hogy az őt megelőző váltóbirtokost (illetve a kibocsátót)
értesítse. Az értesítések elmulasztása azonban „csak” azzal jár, hogy a mulasztó fél az
ezzel okozott károkért a váltó összegének mértékéig felel.
2.11.3. Eljárásjogi különlegességek
Először is a váltóperek a közhiedelemmel ellentétben nem rendkívüli, hanem ugyanolyan
rendes, kétfokú eljárás során zajlanak, mint bármely más polgári per. Az eljárások
rövidsége leggyakrabban a per tárgyával függ össze, hiszen a váltó feltétlensége miatt
kevesebb a jogvita – sokszor pusztán arról a formai kérdésről kell dönteni, hogy váltó-e a
váltó? A váltójogi kifogások elbírálása is lehet persze igen összetett.
A Polgári perrendtartás (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény,
továbbiakban: „Pp.”) tartalmaz ugyan eljárást gyorsító rendelkezéseket10, de ezek
alapvetően az ügyfélhatáridők kurtítását célozzák, ráadásul a gyakorlatban nem is
valósulnak meg maradéktalanul. Ilyenek például: az alperes idézésére, fellebbezésre,
10 38. §, 125. § (2), (4), 234. § (1), 317. § d) bekezdések
22
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
ellentmondásra nyitva álló határidő 15 helyett csak 3 nap, az első tárgyalást 8 napon belül
ki kell tűzni a keresetlevél beérkezését követően, illetve kereset indítható a fizetési hely
bírósága előtt is, továbbá váltóperben a bíróság soron kívül jár el.
2.11.4. Egyéb szabályozási vonatkozások
A váltókövetelés érvényesítéséhez inkasszójogot, azonnali beszedési megbízást biztosít a
jelenlegi pénzforgalmi szabályozás11, ami valóban előnyös tulajdonsága lehet egy
váltónak, feltéve, hogy a fizetés helyeként a kötelezett bankfiókját jelölik meg (bankra
telepített váltó). A bankok azonban magukra nézve már nehezebben fogadnak el ilyen
rövid határidőket – a gyakorlat a bank legalább 15 nappal korábbi értesítése irányába
mozdult el, hogy az esetlegesen szükségesé váló banki, vagy közjegyzői óvatolással járó
előkészületeket időben meg lehessen tenni.
A váltóhamísítás visszaszorítása céljából a Büntető Törvénykönyv is tartalmaz a váltóval
kapcsolatos rendelkezést: a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása illetve az
azzal való visszaélés12 akár a csalás kategóriájába tartozó büntetendő cselekmények is
lehetnek.
Amennyiben a váltó kötelezettje ellen felszámolási eljárást indítanak, csődbe jut,
fizetéseit megszünteti, kényszerfelszámolás alá kerül, vagy vagyonára sikertelen
végrehajtást rendeltek el, a jogosultnak módjában áll már a váltó esedékessége előtt a
megtérítési igényének bejelentéséhez szükséges lépéseket megtenni (elfogadás, fizetés
végetti bemutatás, óvás). Ennek a kedvezménynek azonban jelentősen lerontja a hatását
az a tény, hogy a felszámolási eljárás során a váltókövetelés nem élvez privilegizált
helyzetet, ugyanolyan szinten szerepel a kielégítési sorrendben, mint bármely más, pl.
szállítói tartozás (egyéb követelések, f-kategória)13.
2.12. A VÁLTÓKIFOGÁSOK
A váltó, mint jogintézmény részletes bemutatása után rátérnék a váltójog legvitatottabb
területére, a váltóval szemben felhozható kifogások elemzésére, annál is inkább, mivel a
3. fejezetben bemutatásra kerülő esettanulmányban mindennek fontos szerepe lesz.
11 21/2006. (XI. 24.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról, 30. § 12 A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, 313/B-E. §, EBH 2004.1013 13 1991. évi XLIX. tv. a csőd- és a felsz. eljárásról, 57. § (1) bekezdés f) pont, 72.2007/Számviteli kérdés
23
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A Vár 17. § indirekt megfogalmazását pozitívan értelmezve, a váltón alapulón keresettel
megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben csak olyan kifogásokra hivatkozhat,
melyek a következők egyikén alapulnak:
• magán a váltójogon (kellékek),
• a felperessel való személyes viszonyán,
• a váltó kibocsátójával/valamelyik előző váltóbirtokossal szemben fennálló
személyes viszonyán, feltéve, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan
az adós hátrányára cselekedett.
2.12.1. A váltójogon alapuló kifogások
Az ebben a körben foglalt esetek triviálisnak mondhatók a precíz váltójogi szabályok, a
kellékszigor alapján. A teljesség igénye nélkül, a kötelezett sikerrel hivatkozhat a
következő kifogásokra: kellékhiány, elévülés, váltóképtelenség, hamisítás, szöveg
utólagos megváltoztatása, óvás/bemutatás hiánya megtérítési váltóadósok esetén, formai
legitimáció hiánya, hatálytalan nyilatkozat, kellékpótlásra szóló megállapodással
ellentétes tartalmú kitöltés, a kibocsátó feltehető akaratától eltérő (rosszhiszemű)
kellékpótlás, kizárt felelősség (rekta), továbbá a váltó megfizetése.
2.12.2. A felperessel való személyes viszonyon alapuló kifogások
Ez a váltójog talán legérdekesebb, és legellentmondásosabb témaköre, mely szakmai
viták tárgyát képezi, mióta váltó csak létezik. Egyértelmű szabályozás sincs rá,
mindössze a bírói gyakorlatból lehet következtetni a fő elvi tartalomra. A Vár. nem
rendelkezik arról, hogy melyek azok a nem váltójogi kifogások, amelyek a váltóperben
felhozhatók. A váltójog irodalmából ismert, hogy ebben a kérdésben a genfi váltójogi
egyezményt létrehozó konferencián a szerződő felek sem tudtak megállapodni, miután a
belső jogi szabályozás is elmaradt.
A bírói gyakorlatnak arra a nehéz kérdésre kell válaszolnia, hogy hol van az ésszerű
határ a váltó forgalomképességének megőrzése, azaz a kifogások merev elutasítása,
illetve a tartozatlan fizetések elkerülése, azaz a kifogások messzemenő figyelembe
vétele között?
24
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Nyilvánvalóan kettős a cél. Mint ahogy a jogintézmény kiürítését sem engedheti a
jogalkalmazás, úgy a váltó absztrakt jellege sem indokolhatja a jogalapját vesztett
fizetések automatikus kikényszeríthetőségét.
Magam is fontosnak tartom, hogy a váltóadós pusztán a váltójogi szigor miatt ne
kényszerüljön tartozatlan fizetésre, azaz ha az alapjogviszony alapján fennálló
kötelezettsége valamilyen okból teljesen megszűnt, álljon módjában a
váltókötelezettségtől is megszabadulni. De legalább ilyen fontos, hogy a pénzzel tartozó
kötelezett ne tudja időhúzással, egyéb kifogásokkal ellehetetleníteni a váltón alapuló
követelés behajtását, ne csorbíthassa a váltóhoz fűződő gazdasági érdekeket.
A bírósági határozatok is ezt az egyensúlyt keresik, de a megfogalmazás változatlanul
óvatos és általános. Az a benyomásunk támadhat, hogy a bíróság minden esetben
egyedileg, de a váltójog szellemiségének megfelelően értelmezi a jogszabályokat és az
addigi gyakorlatot:
• „…a váltóban tett feltétlen fizetési ígéretre és az érvényesítés módjában is
privilegizált kötelezettségvállalásra figyelemmel sem fogadható el korlátlanul
minden kifogás, amely a váltóadós és a váltóbirtokos közötti, nem váltójogi
jogviszonyból ered.”14
• „…a váltóban tett feltétlen fizetési ígéret az érvényesítés módjában is privilegizált
helyzetet élvez, épp ezért nem fogadható el korlátlanul minden kifogás, amely a
váltóadós és a váltókötelezett közötti, nem váltójogi viszonyból ered.”15
• „…az alperes felhozhatja az alapjogviszonyból származó kifogását a közvetlen
hitelezővel szemben, ha az a rövid és gyors eljárást nem akadályozza.”16 (Azaz,
ha a beszámítási kifogás elbírálása szakértő bevonásával, összetettebb eljárással
járna, az alperesnek az eljárási jog általános szabályai szerint kell külön pert
indítania.)
• „…a közvetlen hitelezővel szemben a váltón alapuló keresettel megtámadott
személy alapjogviszonyból eredő kifogását „megengedi…”17
14 BH 1992.342 15 Gf.I. 32.044/1992 16 Legfelsőbb Bíróság Gf.I 32.818/1992/3 17 Fpk. 1994/34
25
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Összességében az alapügylet érvénytelenségére, semmisségére alapított kifogások
sikerrel járhatnak, a részleges kifogások azonban kevésbé népszerűek a bíróságokon.
Tovább árnyalja a képet, hogy vajon kifogás alapját csak az alapügyletből származó
ellenkövetelések képezhetik, vagy azonos felek között, de a váltótól teljesen független
jogviszonyból származó követelések is beszámíthatók? A váltókövetelés absztrakt jellege
és az igényérvényesítés szigora elvben korlátozzák a más jogviszonyokból eredő
beszámítási kifogások parttalan érvényesítésének lehetőségét. Ugyanakkor azt is látni
kell, hogy a beszámítás fizetéssel egyenértékű, tehát ha van beszámításra alkalmas
követelésem, annyival automatikusan csökken a váltókötelezettségem.
A váltók fénykorában érvényes gyakorlat szerint beszámításra csak azokat a
követeléseket tartotta alkalmasnak, melyek vagy maguk is váltón alapultak, vagy jogerős
bírósági határozatban kerültek megítélésre.
A mai gyakorlat a váltóval, vagy jogerős bírósági határozattal alátámasztott
követeléseket minden további nélkül engedi beszámítani, ám ésszerű mértékben helyt ad
más, hosszadalmas bizonyítást nem igénylő kifogások mérlegelésére is (pl. más okirattal
igazolt, vagy a váltójogosult által is elismert követelések).
A Legfelsőbb Bíróság BH 1997. 542. sz. alatt közzétett eseti határozatában pontosan azt
mondja ki, hogy amennyiben ugyanaz a hitelező érvényesíti a váltókövetelését, aki az
alapügyletet kötötte, a személyes viszonyon alapuló ellenköveteléseit a bizonyítás terhe
mellett a kiállító érvényesítheti, illetve amennyiben azok lejártak és egyneműek, ezek
mértékéig a váltókötelezettsége meg is szűnik18.
Természetesen nem ez lenne a helyzet, ha a váltó forgatásra került volna: ekkor a
kötelezett már nem emelhetne kifogást a korábbi jogosulttal fennálló személyes viszonya
alapján.
Fontos azt is látni, hogy a beszámításnak nem feltétele, hogy azonos jogviszonyból
származzanak az egynemű és lejárt követelések – elég, ha az alanyok azonosak. Való
igaz, hogy a váltó, mint a fizetési biztosítékok egyik lehetséges fajtája, az átlagosnál
gyorsabb érvényesítési lehetőséget élvez a gazdasági életben neki szánt szerepe miatt, ez
18 Ptk. 296.§ (2) bekezdés
26
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
azonban korántsem jelenti azt, hogy a váltó által biztosított követelésekre eltérő polgári
jogi szabályok vonatkoznának, ide értve a beszámítási kifogás intézményét is.
2.12.3. A váltó kibocsátójával/előző váltóbirtokossal szemben fennálló személyes
viszonyon alapuló kifogások abban az esetben, ha a felperes a váltó
megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett
Ezekben a speciális esetekben a váltóbirtokos célzatosan, és rosszhiszeműen, az adós
hátrányára szerzi meg a váltót. Mint tudjuk, a váltó forgatásával kiürül a váltóadósnak az
a joga, hogy a váltó forgatója felé a vele fennálló személyes viszonya alapján kifogást
emeljen – a forgatmányossal szemben ezzel nem élhet, hiszen a forgatott váltó valóban
absztrakt módon testesíti meg a követelést. Abban az esetben azonban, ha a forgatás
rosszhiszeműen, azzal a pontos céllal történt, hogy a váltóadós jogos kifogásait
lehetetlenné tegye, a váltóadós mégis érvényesítheti azokat.
Természetesen igen nehéz feladat annak a bizonyítása, hogy a váltóadós a váltó
megszerzése időpontjában rosszhiszeműen cselekedett, de amennyiben ezt a kötelezettek
mégis bizonyítani tudják, ennek közvetlen jogkövetkezménye a váltó jogos birtokosnak
történő át/visszaadása, akivel szemben az adós már felhozhatja közvetlen kifogásait.
Hasonlóan kell eljárni a súlyosan gondatlan szerzés esetében is, amikor a váltót
megszerzőnek tudomása volt, vagy kellett volna lennie arról, hogy a forgató nem volt a
váltó jogos birtokosa.
A különleges váltó- és forgatmánytípusok, záradékfajták, a váltómásolatok, a
közbenjárás, illetve az egyéb váltójogi specialitások részletesebb ismertetésétől
terjedelmi okok, illetve a dolgozat fő csapásirányával való csekély összefüggésük miatt
eltekintettem.
27
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
3. ESETTANULMÁNY
Vezetési tanácsadói tevékenységem során alkalmam nyílt egyik ügyfelünk peresítésre
került váltóügyeiben szorosan és aktívan közreműködni, melyből kifolyólag nemcsak az
ügy üzleti hátterét ismerhettem meg részletesen, de annak perirataiba is betekintéssel
rendelkezem. Ügyfelünk a szakdolgozattal kapcsolatosan a titkosságot kért, így a
jogesetet anonim módon, kerekített összegekkel és dátumokkal mutatom be.
3.1. AZ ÜGYLET ÉS SZEREPLŐINEK BEMUTATÁSA
3.1.1. A szerződés
Ügyfelünk (a továbbiakban: „Terjesztő”, vagy „alperes”) 2005. szeptemberében szállítási
szerződést (a továbbiakban: Keretmegállapodás”) kötött EU-tagállambeli jogi személy
partnerével (a továbbiakban: „Szállító”, vagy „felperes”), meghatározott termékek (a
továbbiakban: „Termékek”) Magyarország területén történő kizárólagos jellegű
forgalmazására, 90 napos fizetési határidő kikötése mellett. A szerződés érvényessége
2006. januárig, míg a Termékekre vonatkozó forgalmazási jog kizárólagossága ennél egy
évvel hosszabbra, 2007. januárig szólt.
Felek, élve a jogválasztás szabadságával19, a Keretmegállapodásban irányadó jogként a
magyar jogot határozták meg, hivatalos nyelvként az angolt, jogviták esetére pedig a
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság
kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki20.
3.1.2. A Fizetési Megállapodás és a váltók
A szerződés szerinti megrendelések teljesítése 2006. január után is folytatódott, a felek
tehát a szerződést továbbra is érvényben lévőnek tekint(h)ették. A Termékek
forgalmazása során 2006. szeptemberéig a Terjesztőnek azonban közel 45 millió forintos
számlatartozása halmozódott fel a Szállító felé, melynek átütemezésében a felek ekkor
egy Fizetési Megállapodásban állapodtak meg. Eszerint az egyéb tételekkel (+ kamat, –
selejt, visszáru) korrigált tartozást Terjesztőnek 3 részletben kellett (volna) megfizetnie,
2006. október, november illetve december végéig, 5, 10 és 20 millió forint értékben.
2006. júniusában Szállító hazai leányvállalatot alapított (továbbiakban: „Szállító HU”),
abból a célból, hogy a jövőben vegye át majd a Terjesztővel való üzleti kapcsolatot.
19 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról, 24. § 20 Pp. 41. §
28
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Szállító HU és Terjesztő 2006. augusztusában hasonló szállítási keretszerződést kötöttek
egymással (a továbbiakban: Keretmegállapodás 2). Szállító HU aláírta továbbá a Fizetési
Megállapodást is, teljesítési segédként – az ő hazai telephelyére kellett leszállítani a
Fizetési Megállapodásban szereplő visszárukat. Mindennek a váltóperekhez ugyan
szorosan nincs köze, de a leányvállalat később a felek közötti jogviszonyok
főszereplőjévé lépő majd elő.
Terjesztő a Szállító rendeletére szóló saját váltókat állított ki, a Fizetési
Megállapodásban rögzített összegeknek és határidőknek megfelelően. A váltók fizetés
végetti bemutatáskor váltak esedékessé, mely nem lehetett korábbi, mint a váltón
feltüntetett határnapok. A váltók fizetési helyeként a Szállító (külföldi)
bankszámlaszámát jelölték meg.
Meglátásom szerint Szállító hibát követett el akkor, amikor fizetési helyként a saját
bankját jelöltette meg Terjesztőé helyett, hiszen ezzel elvesztette a váltók egyszerű
beszedési megbízással való érvényesítésének lehetőségét. További szépséghibának látom
a határidő megfogalmazását, hiszen a konkrét fizetési határnapot gyengíti, kezdő
időponttá teszi a „nem előbb, mint” kitétel. A Szállító számára szerencsésebb lett volna
konkrét határnapra, bemutatás nélkül, és a Terjesztő bankjára telepítve kiállíttatni a
váltókat.
A saját váltók kiállítója, a Terjesztő ügyvezetője és egyben 50%-os tulajdonosa a
váltókat előlapjukon magánemberként, kezesként is aláírta.
Az első, 5 millió forintos váltót Terjesztő határidőben ki is egyenlítette.
Tekintettel azonban arra, hogy a mind Szállító, mind Szállító HU folyamatosan és
összehangoltan a kizárólagosságot sértő, továbbá mindkét Keretmegállapodást súlyosan
megszegő magatartást tanúsított, károkat és hitelrontást okozott a Terjesztő számára,
Terjesztő a 2. és a 3. váltó kifizetésétől tartózkodott. Pontosabban, a 2. váltóból mintegy
200 ezer forintot megfizetett november végén, a különbözetre vonatkozó
ellenköveteléseit pedig egy levélben foglalta össze (mely később az első váltóperben a
beszámítási kifogás alapját képezte), a 3. váltó megfizetése pedig teljes egészében
elmaradt.
29
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
3.2. AZ ELSŐ VÁLTÓPER
Szállító megbízott hazai jogi képviselője útján keresetet nyújtott be a 2. váltó
érvényesítése céljából a Fővárosi Bírósághoz, 2007. január közepén a Szállító, illetve a
kezes, mint másodrendű alperes ellen.
Ebből a lépésből is megerősítést nyer az alapjogviszony és a váltójogviszony éles
elkülönülése, hiszen a felek a Keretmegállapodásban választottbírósági kikötéssel éltek,
míg a felperes itt – helyesen – a normál polgári eljárásjogi szabályok szerint az alperes
székhelye szerint állapította meg a bíróság hatáskörét és illetékességét21. Ennek a
kérdésnek egyébként később még kiemelt még jelentősége lesz.
Az ügynek nemzetközi vonatkozása is lehetett volna eljárásjogi szempontból: a felek a
magyar jogot kötötték ki, eszerint pedig a váltón alapuló követelés érvényesítésére
irányuló per a hitelező választásától függően a váltó fizetési helyének bírósága előtt is
megindítható lett volna22. Érzésem szerint a Szállítónak egyszerűen nem volt tudomása
arról a lehetőségről, hogy a pert saját országában is megindíthatta volna.
A felperes márciusban beadott, biztosítási intézkedés (bankszámla zárolása)
elrendelésére vonatkozó kérelmét a bíróság elutasította. Az eljáró Fővárosi Bíróság
Gazdasági Kollégiuma végül 2007. április közepére tűzte ki az első tárgyalást – már
ekkor eltelt 3 hónap az első keresetlevél benyújtása óta.
A tárgyalást megelőzően az alperes jogi képviselője ellenkérelmet nyújtott be, a per
időelőttiségére, illetve mögöttesen a fenti levélben foglalt beszámítási kifogásra
hivatkozva.
A per időelőttiségét arra alapozta, hogy a megtekintésre23 szóló váltót nem mutatták be
az alperes részére (és nem is óvatolták), következésképp a követelés még nem lehet
esedékes. A beszámítás kapcsán pedig a Ptk. 296. §-ra hivatkozott, mely szerint az
egynemű, lejárt, azonos felek között fennálló követeléseket egymással szemben be lehet
számítani.
Amint ebből láthatjuk, alperes formai kifogást nem emelt, magát a váltótartozást sem
vitatta, pusztán arra hivatkozott – joggal –, hogy ha nem mutatták be neki a váltót, nem is
21 Pp. 23. § (1) bekezdés h), Pp. 29. § (1), 30. § (1) bekezdések 22 Pp. 38. §, 367. § (1) bekezdés, BH 1992.121 23 Vár. 34. § (1), BH 1994.383
30
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
állhatott módjában fizetni. Az adós ugyanis nem köteles kutatni, hogy a forgalomképes
váltó kinél lehet. Élhetett volna ugyan az összeg bírói letétbe helyezésével24, de ez az
adósnak csak joga, nem kötelessége. Mindennek persze némileg ellentmondani látszik a
beszámítás szándékát tartalmazó fenti levél ténye, melyből látható, hogy az alperes
számon tartotta a fizetési kötelezettségeit, továbbá az is, hogy az első váltót (illetve a
Fizetési Megállapodás szerinti először esedékes 5 milliós összeget) Terjesztő időben
megfizette – anélkül, hogy magát az első váltót előtte látta volna. Mindezzel együtt a
bemutatás hiánya miatt feltétlenül jogosulti késedelemmel állunk szemben, ami a
kötelezett egyidejű késedelmét kizárja25.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a perindítás pótolja a megtekintésre szóló váltók
bemutatását26, így az alperes késedelme 2006. november helyett csak 2007. január óta
állhatott fenn. A bemutatás elmulasztása a kamatveszteségen túl még egy igen súlyos
következménnyel járhat a felperes számára: ha alperes a perben a váltókövetelést
elismeri, a perköltségeket a felperesnek kell állnia27.
A beszámítás kapcsán pedig jó példáját láthatjuk annak, hogyan igyekeznek az alperesek
az alapjogviszonyból, sőt, a felperessel fennálló egyéb viszonyaikból származó
ellenköveteléseiket „visszacsempészni” a váltóperekbe.
Érdekesség, hogy valójában semmilyen jogszabály nem mondja ki, hogy a beszámítási
kifogás a Ptk. 296. § szakasza szerint ne lenne érvényesíthető a váltóval szemben – talán
éppen ezért ez a váltóperek legvitatottabb kérdése.
Ezt követően a felek előkészítő és válaszirataikban pro, és kontra igyekeztek
álláspontjaikat megalapozni, további okirati bizonyítékokat tártak a bíróság elé:
• Felperes szerint az adós az alapjogviszonyból eredő kifogására csak abban az
esetben hivatkozhat, ha az nem kíván olyan terjedelmes bizonyítást, amely
ellentétes lenne a váltókövetelés absztrakt jellegével, illetve a rövid és gyors
elbíráláshoz fűződő érdekkel.
24 Vár. 42. § (1) bekezdés 25 Ptk. 303. § (3) bekezdés 26 BH 1996.486 27 BH 1994.383
31
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
• Felperes „fizetési” váltónak állította be a szóban forgó értékpapírt, szembeállítva
azt a „fedezeti” váltóval. Itt érdemes röviden kitekinteni ezen fogalmak
jelentésére:
o Fizetési váltóról abban az esetben beszélhetünk, ha a kibocsátó (kiállító) a
váltót az alapügyletből származó kötelezettségének kiegyenlítéséül adta. A
váltójogosult ebben az esetben követelését csak a váltó alapján
érvényesítheti, az alapügyletre csak abban az esetben mehet vissza, ha a
váltó érvényesítése sikertelen volt. A váltó kifizetése az alapügyletből
származó (kibocsátói) kötelezettséget megszünteti.
Mindemellett, a váltó adása nem zárja ki teljesen itt sem a váltóperben az
alapügyletből származó kifogások érvényesíthetőségét, kivéve, ha a felek
ebben kimondottan így állapodnak meg. A váltó adása a felek közötti
alapügyletből származó összes kötelezettséget megszüntetheti, az ún.
nováció esetén, amikor is a fizetési kötelezettség a felek megállapodás
szerint is elválik az alapügylettől, a tartozás feltétlen elismerésre kerül,
többé azzal szemben kifogás nem hozható fel. Ilyen lehet pl. a már
leszállított áruk kifizetésének céljából kibocsátott váltó. A nováció
intézményét ugyan a jog nem szabályozza (a tartozáselismerés28 áll talán
legközelebb hozzá), viszont az ítélkezési gyakorlat elismeri, mivel a
jogalkalmazás a jogforrások meghatározása során a hazai és nemzetközi
jogalkotói szándékot is figyelembe veszi a váltójogszabályok speciális
előtörténete miatt. Érdemes tehát ilyen esetben a váltóra pl. „tartozás
feltétlen elismeréséül” záradékot rávezetni (ami jelen esetben nem történt
meg), mely egyértelműen utal a megújítás szándékára, valóban absztrakttá
teszi a váltót, és kizárhatja a későbbi kifogások lehetőségét.
o Fedezeti váltóról abban az esetben van szó, amikor az alapügyletből eredő
tartozást biztosítani kívánja a jogosult. Ebben az esetben a váltó
érvényesítése csak abban az esetben lehetséges, ha a kötelezett az
alapszerződésből származó kötelezettségét nem teljesítette, és a jogosult
még ekkor is szabadon választhat, hogy követelését az alapügylet, vagy a
váltó alapján peresíti. A váltó mindebből következően az alapügylettel
szoros kapcsolatban van, így a kifogások érvényesítésére is nagyobb a
28 Ptk. 242. §
32
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
lehetőség, mint a fizetési, és főleg a megújított fizetési váltó esetén. A
kifogások bizonyítása pedig értelemszerűen a váltókötelezettet terheli, a
jogosultnak elég a váltót felmutatni.
Míg a fedezeti váltónál védekezhet a kötelezett az alapügyletből származó
ellenszolgáltatás hiányára, annak érvénytelenségére, illetve az ezekből
származó kifogásaira, a fizetési váltó nem más, mint egy feltétlen fizetési
kötelezvény, tartozás végleges elismerése, melyet utólag vitatni nem lehet.
Ha nem is jogszabályi, de gyakorlati vélelem is kötődik eme fogalmakhoz:
ha nem bizonyítható, hogy a váltót fizetésül adták, akkor azt fedezeti
váltónak kell tekinteni29.
Jelen esetünkben a váltót már leszállított árukért adták, nem pedig
leszállítandókért, így az érvelés helyesnek látszik – ugyanakkor a hagyomány
szerint továbbélő fogalmakkal legfeljebb tankönyvekben, illetve az ítélkezési
gyakorlatban találkozhatunk, jogszabályokban viszont nem.
• Felperes a váltó mögött meghúzódó alapügyletként a Fizetési Megállapodást
igyekezett beállítani, az eredeti Keretmegállapodás helyett, melyben a tartozás
megerősítésre, megújításra (nováció) került volna. Érvelését azzal támasztotta alá,
hogy abban már egy új fél, a Szállító HU is szerepel, így a Fizetési Megállapodás
nem a Keretszerződés módosítása, hanem már egy új szerződés a felek között.
Véleményem szerint ezt nemcsak nem „fair”, de kissé értelmetlen is: irreleváns
ugyanis, hogy melyik iratot tekintjük alapügyletnek, a váltójogviszonyban csak az
alapkövetelés és a váltókövetelés alanyait kell néznünk, ezek pedig nem változtak
attól, hogy Szállító HU, mint teljesítési segéd, mellékszereplő a színre lépett.
Tekintettel arra, hogy az ügyben önállóan elbírálható részt képezett a váltókötelezettség,
melytől a beszámítási kifogás elkülöníthetően is vizsgálható, a bíróság részítéletet30
hozott 2007. május végén, érzésem szerint a váltó jogintézményét is védendő. A
részítéletben az I. és II. rendű alpereseket egymás között egyetemlegesen a teljes
váltókötelezettség 3 napon belüli megfizetésére kötelezte, növelve ezt a 6%-os
késedelmi kamattal, illetve a 3 ezrelékes váltódíjjal. A kamatot csak a kereset
29 Salamonné Dr. Solymosi Ibolya: A váltó (1994) II./2. fejezet 30 Pp. 231. § (2) bekezdés
33
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
benyújtásától, azaz 2007. januártól szabta meg a bíróság, azaz helyt adott az alperes
bemutatás hiányára, illetve időelőttiségre való hivatkozásának.
A bíróság az óvás hiányára vonatkozó, időelőttiséget alátámasztó alperesi kifogások
elutasítására sajátos indoklást adott: szerinte nem volt szükség a fizetés hiányának
közokirattal történő igazolására, mivel a fizetés hiánya a perben tényként állapítható
meg. A helyes indoklás véleményem szerint azonban az lett volna, hogy az egyenes
váltóadósok ellen (a saját váltó kiállítója, illetve az idegen váltó elfogadója) közvetlenül,
óvás nélkül lehet keresetet benyújtani, az óvás pusztán a megtérítési adósok perbe
fogásának feltétele31.
A részítélet a Pp. már hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően előzetesen végrehajtható
volt, illetve a később hozandó ítélettel a beszámítási kifogásra, illetőleg a
viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető,
vagy megfelelően módosítható.
A jogerőre emelkedett elsőfokú részítélet szerinti fizetési kötelezettséget alperes a
kérelmére engedélyezett módon, 3 egyenlő havi részletben teljesítette.
Itt láthatjuk, mit is jelent a váltóperek gyors elbírálása a gyakorlatban: a második váltó
eredeti esedékességéhez képest közel egy év múlva jutott a pénzéhez a váltójogosult,
igen csekély kamat mellett, és még örülhetett, hogy a bíróság számára kedvezően élt a
részítélet lehetőségével.
A per így a továbbiakban elvileg csak a beszámítási kifogásról szólna, ami tartalmát
tekintve elmaradt haszonból, jogalap nélküli gazdagodásból, hibás termékek
ellenértékéből, egyéb kártérítésből áll. A tételek egy része a felek Keretmegállapodáson
kívüli együttműködéséből származik. Alperes a továbbiakban sem vitatta magát a (már
kifizetett) váltókövetelést, „mindössze” a beszámítás mértékéig kívánta azt megszüntetni
az eljárás hátralévő részében.
2007. októberében a felperes beadványában alapjában, és tartalmi részleteiben egyaránt
továbbra is vitatta a beszámítást. Ezen kívül keresetkiterjesztés útján kérelmezte a
harmadik, 20 millió forintos váltó megfizettetését is. Ez utóbbi kérelmét azonban a
31 Vár. 43. § (1) bekezdés, BH 2004.74, BH 2007.55
34
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
bíróság érdemi vizsgálat nélkül, végzéssel elutasította továbbá a tárgyalás majd félévvel
későbbi, 2008. márciusi folytatását tűzte ki.
E némileg meglepő fejlemény magyarázata ismét a váltójog szépségében, illetve a
felperes eljárásjogi tévedésében keresendő. A Polgári perrendtartás szerint
keresetváltoztatásra az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van
mód, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a
jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg32. Mint tudjuk, a váltó
önmagában testesíti meg a benne foglalt követelést, de csak azt, ami benne foglaltatik,
ebből következően ahány váltó, annyi jogviszony (még ha mindnek is ugyanaz az eredeti
alapjogviszonya). A kereset felemelése nem lehetséges azon az alapon, hogy a harmadik
váltó ugyanabból az alapjogviszonyból származik, mint ahogy ez az összefüggés
önmagában az absztrakt váltók alapján sem állapítható meg. Ráadásul a bíróság a
felperes eredeti kérelmét részítélettel, teljes terjedelmében, a tárgyalást berekesztve már
elbírálta, így a felperesnek elbírálatlan keresete nem maradt fenn, következésképpen azt
kiterjeszteni, módosítani sem lehetett.
Ezt követően, 2007. decemberében felperes – mintegy újabb próbálkozásként –
illetékességi kifogást nyújtott be a Keremegállapodásra hivatkozva, melyben, mint
tudjuk, a felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó
Választottbíróság kizárólagos illetékességének vetették alá magukat33.
Felperes kifogásában arra kérte a bíróságot, hogy a pert szüntesse meg34. A bíróságnak
a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítnia, ha a felperes követelésének
érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más
bíróság illetékes, ha áttétel nem alkalmazható. Mivel felperes szerint ezt kellett volna
tennie eredetileg a bíróságnak, álláspontja szerint meg most kell szüntetnie a pert.
Ez nyilván azzal az előnnyel járt volna a felperesnek, miután a váltóköveteléséhez már
hozzájutott, hogy a beszámítás témája legalább ideiglenesen lekerült volna az asztalról.
Ebből a lépésből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy valójában a felperes is
megalapozottnak tarthatja a beszámítási kifogást, tart annak megítélésétől, ezért döntött
az egyébként alpereseknél szokásos permegszüntetési kérelem mellett.
32 Pp. 146. § (1) bekezdés 33 Pp. 41. § (1) bekezdés 34 130. § (1) bekezdés b) pont, 157. § a) pont
35
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
A bíróság a felperes ezen kérelmének természetesen nem adott helyt. Indoklása szerint
permegszüntetésre ebben a stádiumban már nincsen mód, mivel nemcsak az alperes
perbe bocsátkozása történt már meg, de jogerős és teljesített részítélet is született már.
Érzésem szerint a helyes indoklás azonban ismét a váltójogi oldalon lett volna
keresendő: a perrendtartás szerint ugyanis kizárólagos illetékesség észlelése esetén a pert
a bíróság az eljárás bármely szakaszában köteles meg szüntetni35 – így a felperesi
kérelem akár helytálló is lehetne. Ám itt ismét abba a kérdésbe ütközünk, hogy a
választottbírósági illetékesség csak a Keretmegállapodásból származó jogvitákra
vonatkozik – az attól elvont váltóra viszont nem. Hiszen éppen ezen az alapon nyújtotta
be keresetét felperes anno a váltóadós székhelye szerint illetékes Fővárosi Bíróságnak.
Így az illetékességi kifogás elutasításának valós indoka véleményem szerint nem a per
előrehaladottsága, hanem az, hogy valójában az éppen eljáró bíróság az illetékes.
Ezen túlmenően pedig a beszámítási kifogás tartalmi elemei sem közvetlenül a
Keretmegállapodásból erednek, keletkezési idejük is annak lejárta utániak, így azokra
sem vonatkozhatna a választottbírósági kikötés. Alperes rá is mutatott minderre a
következő iratában, melyben a beszámítási kifogásának részletezése mellett azt
kérelmezte a bíróságtól, hogy
• a részítéletet változtassa meg,
• állapítsa meg, hogy a váltókövetelés az azt meghaladó mértékű beszámítás révén
megszűnt,
• a felperes kérelmét utasítsa el,
• kötelezze a felperest a már teljesített alperesi kifizetések Ptk. 301. § szerinti
kamatokkal növelt visszafizetésére, valamint a perköltség viselésére.
A márciusi tárgyalás folytatását a bíróság 2008 szeptemberére tűzte ki, mely további
elhalasztásra került időközben. A pert továbbá „összetettsége miatt” áthelyezték a
Polgári Kollégiumba, ahol igazságügyi szakértő kirendelése van folyamatban.
Az eljárás véleményem szerint egy teljesen átlagos kártérítési perré fog fajulni, ahol a
már részítélettel „elintézett” váltóval való kapcsolat óhatatlanul háttérbe szorul, vagy
feledésbe is merül. Az önálló eljárás benyomását keltő jogvita elhúzódhat így akár 4-5
35 Pp. 158. § (1) és (2) bekezdések
36
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
évig is, amikor megítélésem szerint a beszámítási kifogás túlnyomó részének
megítélésével fog az ügy lezárulni. Ez visszamenőleg módosítja majd a részítéletet, azaz
a felperesnek vissza kell fizetni a váltó összegének jelentős részét, kamatokkal terhelve.
Ezen kívül a perköltségeket is vélhetően neki kell majd viselni, nemcsak a pernyertesség-
vesztesség aránya miatt, de azért is, mert mint fent már említettem, a váltó bemutatását
elmulasztotta, az alperes pedig a váltótartozást magát nem vitatta.
3.3. A MÁSODIK VÁLTÓPER
Miután a bíróság elutasította a felperes keresetkiterjesztését, a Szállító annak rendje és
módja szerint 2008. januárban külön keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a
harmadik, 20 millió forintos váltó érvényesítése végett. Keresetében helyesen, a második
váltóra vonatkozó kereseti kérelmével analóg módon, megjelölte a hatáskör és
illetékesség alapításának szempontjait36 – nem ügyelt azonban arra, hogy ezzel teljesen
ellentmond az első váltóperben ezzel szinte egyidejűleg benyújtott, saját fenti
illetékességi kifogásának (ha ebben illetékes a Fővárosi Bíróság, akkor abban vajon miért
ne lenne?)
A hiánypótlási procedúra után a bíróság április elején (a Pp. szerinti 8 nap helyett) május
közepére tűzte ki az első tárgyalást.
Alperes következő lépése – talán a fenti illetékességi kifogástól megihletve – egy
ellenkérelem volt, melyben arra kérte a bíróságot, hogy a pert hatáskör hiányában
szüntesse meg, mivel a felek alávetéses módon a fent nevezett választottbíróság
kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki, így a keresetlevelet már eredetileg,
januárban idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani37.
A bíróság egy számomra nehezen érthető fordulattal színezte tovább az amúgy sem
eseménytelen eljárást: helyt adva az alperesi ellenkérelemnek, a pert valóban
megszüntette. Ez az a pont, amikor minden eddigi érvelés kissé talajvesztetté válik, mint
maga a sorok írója is… Véleményem szerint
• a bíróság a felperesi illetékességi kifogásnak is helyt adott volna korábban, ha a
részítélet nem született volna már meg – annak ellenére, hogy mint fent már
taglaltam, az alapjogviszonytól elvont váltóper esetében nem a választottbíróság
36 Pp. 23. § (1), Pp. 29. § (1), 30. § (1) bekezdések 37 Pp. 157. § a) pont
37
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
az illetékes a felek között, az csak a közvetlenül a Keretmegállapodásból
származó vonatkozó vitákra érvényes kikötés.
• a bíróságnál egyszerűen összecsúszott az immár mindkét féltől származó
választottbírósági hivatkozás. Természetesen látnia kellett volna, hogy külön
perben és eltérő taktikai okokból hivatkoztak a felek a bíróság illetékességének
hiányára.
• mindehhez talán hozzájárulhatott némi szubjektum is: a bíróság egyszerűen
ráunhatott a perre, a szereplőire, a beszámítás rengeteg aprólékos részletére, a
következetlen beadványokra, így azt mondhatta: „ha annyira ragaszkodtok hozzá,
részemről rendben, forduljatok a választottbíróságotokhoz”.
A permegszüntető határozat ellen, amint azt sejteni lehet, a felperes fellebbezést nyújtott
be, melyet a másodfokú bíróság még nem bírált el. Véleményem szerint az ítélőtábla
helyt fog adni a fellebbezésnek, és kötelezni fogja az elsőfokú Fővárosi Bíróságot a per
lefolytatására. De nem lehet kizárni a fentiek alapján már azt sem, hogy az ítélőtábla
elutasítja a fellebbezést, azaz helybenhagyja a pert megszüntető elsőfokú határozatot, így
a felperes mégis a választottbíróságnál kényszerül keresetét újólag benyújtani (közel 1,5
millió forintos illeték lerovása mellett) – és szerencsésnek mondhatja majd magát, ha a
választottbíróság nem fogja azt illetékesség hiányában elutasítani....
A per végkimenetelét tekintve azonban nincs afelől kétségem, hogy az érdemi
keresetnek helyt fog adni bármelyik bíróság, mivel a harmadik váltóval szemben
Terjesztő semmit nem tudni felhozni védekezésül.
3.4. A HÁTTÉRVISZONYOKRÓL
A fenti, olykor kaotikusnak tűnő lépések megértéséhez szükséges látnunk a Terjesztő, és
a Szállító hazai leányvállalatának viszonyrendszerét is. Noha, mint fent említettem a
Szállító HU csak jelentéktelen mellékszereplőnek látszik a váltóperek kapcsán, a
személyazonosságok, a történések szétválaszthatatlansága, illetve a bíróság ezekről való
tudomása érzésem szerint befolyásolta a váltóper kimenetelét is.
Szállító HU és Terjesztő a Fizetési Megállapodást kevéssel megelőzően, 2006.
augusztusában megkötötték egymással a Keretmegállapodás 2-t, azzal, hogy ettől fogva
közöttük zajlik majd a termékforgalmazás, a külföldi Szállító kiiktatásával, tudtával és
beleegyezésével. Ennek ellenére Szállító HU a Keretmegállapodás 2 megkötésének
38
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
napjától láthatólag arra törekedett, hogy a Terjesztő piaci pozícióját, vevőit átvegye, őt
ellehetetlenítse, anyacégének magyarországi előretolt helyőrségeként tegyen meg
mindent a még fennálló kizárólagosságok megszüntetése végett, illetve a szabaduljon a
szerződéses kötelemtől. A Keretszerződés 2-őt vélhetően csak időnyerés, megtévesztés
céljából vállalta néhány hónapra, hogy a közelgő karácsonyi szezonra való
előkészületeket megtegye, illetve ebben a Terjesztőt akadályozza. A Keretmegállapodás
2-őt többször próbálta a Terjesztő szerződésszegő magatartására hivatkozva felmondani,
mindannyiszor sikertelenül. Tette mindezt anyacége, a Szállító aktív támogatása mellett,
de nem túl taktikusan: végül azzal kellett szembesülnie, hogy Terjesztő a nem teljesített
megrendelések után járó közel 30 millió forintos kötbérigényét választottbírósági úton
érvényesítette felé.
A dolog pikantériája, hogy a hazai felek között zajló kártérítési per csak 2007 végén,
közel egy évvel az első váltóper után indult csak el, de idén tavasszal, az első váltópernél
rövidebb átfutási idő alatt már be is fejeződött. Az eljáró bíróság helyt adott a Terjesztő
keresetének, aki a végrehajtás során azonnali beszedéssel érvényesíteni is tudta a
választottbírósági eljárásnak köszönhetően rögtön jogerős követelését.
3.5. ÖSSZEFOGLALÁS
Az alperes oldaláról vizsgálva a dolgot, ő azt szűrheti le, hogy a tartozásainak kényszerű
kifizetése a váltó nélkül hamarabb bekövetkezhetett volna. Ugyanis váltó nélkül a Szállító
a rögtön választottbírósághoz fordulhatott volna a Keretmegállapodás alapján, ahol egy
költségesebb, de jellegéből fakadóan gyorsabb, egyfokú eljárás mentén minden
bizonnyal elintézték volna az elfogadható beszámításokkal korrigált, Fizetési
Megállapodással alátámasztott teljes tartozást. Hiszen a bonyolultságában összemérhető
kártérítési (kötbér) perben a Terjesztő és a Szállító HU között per is ugyanez történt. Az
alperes levonhatja tulajdonképpen azt a következtetést, hogy a váltók kibocsátása révén
ugyan megerősítette tartozásainak fennállását, de végeredményben évekkel sikerült azok
esedékességét kitolni – még ha ez eredetileg nem is állt szándékában. Ez nyilván nem
fogja őt a jövőben arra ösztönözni, hogy üzleti tevékenysége során minden további
nélkül váltókat fogadjon el… de arra bizonyosan, hogy szakértőivel háromszor is nézesse
át, akár aláír, akár elfogad ilyen okiratot.
Mindezek révén a Terjesztő, aki három váltó kötelezettjeként indult, a hazai féllel
szemben időközben megnyert per révén anyagi- és lépéselőnybe került, ráadásul a
39
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
beszámítási kifogása is jó lábakon áll. A harmadik váltóval szemben ugyan javarészt
védtelen, de még alkupozícióba kerülhet, ha a permegszüntetéssel kapcsolatos procedúra
megegyezésre indítaná a felperest.
Felperes hosszadalmas eljárásba volt kénytelen bonyolódni, melynek révén a
követelésének egy részéhez ugyan hozzájutott, de ahhoz is csak átmenetileg. Ráadásul
kamatveszteség érte, nemcsak futamidőben, de a mértékét tekintve is (6%), míg a
beszámítás miatt várható visszafizetésére ennél magasabb, jegybanki alapkamatot kell
majd figyelembe venni a Ptk. szabályai szerint. A költségeket is neki kellett előlegezni
felperesként, és mint fent bemutattam, az első per költségei várhatóan őt fogják végül
terhelni (sőt, talán a másodiké is) a bemutatás elmulasztása miatt. Erre halmozódnak még
a tetemes ügyvédi és fordítási költségek, illetve az esetleges válaszottbírósági eljárás
rendkívül magas illetéke.
Természetesen azt is látnunk kell, hogy a felperes sok kisebb-nagyobb hibát vétett,
kezdve a váltó ügyetlen kitöltésétől, bemutatásának elmulasztásától a harmadik váltó
peresítésének eltaktikázásáig, de végeredményben a jogban kevéssé jártas cégvezetőben
csak az fog megmaradni, hogy „volt két kezesi garanciával ellátott váltóm, melyeket
évekig nem tudtam pénzzé tenni Magyarországon”.
Fentiek alapján biztos vagyok benne, hogy a felek bizalma a váltóban, mint gyors és
biztos fizetést garantáló jogintézményben megrendült. Így tehát esetünkben hiába az
egyes lépések jogi megalapozottsága, végeredményben ez is csak egy olyan újabb eset,
ami nem járul hozzá a váltó gazdasági szereplők közötti népszerűsítéséhez.
Véleményem szerint az ésszerű megoldás ebben a kissé betokosodott helyzetben az
lenne, ha a felek megpróbálnának peren kívül megegyezni.
40
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
4. A VÁLTÓHASZNÁLAT KORLÁTAI NAPJAINKBAN
Véleményem szerint a váltó szélesebb körű elfogadottságát, használatának terjedését a
következő tényezők akadályozzák meg elsősorban, amint arra a 3. fejezetben is
láthattunk példákat:
a) A váltóval kapcsolatos előítéletek, félelmek. A témában kevésbé jártasak a váltó
kifejezést hallva mindmáig könnyen asszociálnak a századforduló világában
elhíresült, kártya- és egyéb adósságok fejében kiállított „fedezetlen” váltókra.
b) A váltó méltatlanul „rossz postája” valahol következménye a sajnálatos módon
már-már kultúránk szerves részének tekinthető általános bizalmi válságnak,
illetve az ezzel szoros kölcsönhatásban álló fizetési morállal.
c) A gazdasági szereplők sokaságának alapvető és téves hiedelme, hogy gyanús az
az adós, aki váltót akar adni, biztosan csak ki akar bújni a kötelezettség alól, időt
nyerve egy komolynak tűnő kötelezvény kiállításával. Sajnos csak kevés hitelező
tekinti a váltóelfogadást természetes üzleti tranzakciónak, számára előnyös
eszköznek, inkább csak reménykednek benne olyan helyzetekben, amikor a
fizetés amúgy esélytelen lenne.
d) Az általános váltóügyi tájékozatlanság; kevesen ismerik a jogintézményt, kiment
a gyakorlatból. A szocialista államosítás által megszűnt a magántőke, a cégek
között hitelezés. A Vár. 1965-ös megjelenése után is 25 évet kellett arra várni,
hogy a cégek közötti hitelezés ismét lehetővé váljon38, így értelemszerűen a váltó
kicsit kikopott a köztudatból – ami viszont elszomorító, hogy a rendszerváltás óta
eltelt közel 20 évben sem tért még oda vissza.
e) Váltóügybe csak szakember (szakjogász) támogatása mellett mernek bocsátkozni
a felek, ennek a költségei azonban magasak.
f) A váltóleszámítolással kapcsolatos banki díjak rendkívül magasak. A
leszámítolási kamatlábak 15-20% között is mozognak, amihez még egyéb
tranzakciós költségek is kapcsolódnak.
38 1979. II. törvény az állami pénzügyekről
41
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
g) Léteznek helyettesítő pénzintézeti termékek (bankgarancia, különféle hitelek).
Mivel ezek pénzbe kerülnek, a váltókiállítás pedig mindenki számára ingyenes,
nyilvánvaló, miért nem népszerűsítik a váltót a bankok.
h) A bankok felkészültsége, tájékozottsága sem megfelelő. Egy elrontott banki
óvatolás azzal járhat, hogy a jogosult elveszti megtérítési kereseti lehetőségét –
melynek kapcsán ugyan a bank felé kártérítési igénnyel élhet, de ez nem igazán
vonzó alternatíva.
i) Végezetül, a jogi intézményrendszer hatékonysága és következetessége is hagy
némi kívánnivalót maga után a váltókból származó követelések
kikényszerítésének gyorsaságát illetően.
42
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Zárógondolatok A dolgozat készítése során mindvégig igyekeztem arra a kérdésre választ keresni, hogy
milyen mozgástere van a jogalkotónak, a gazdasági élet irányítóinak a váltó
népszerűsítése terén?
Alapvetőnek érzem a váltóval kapcsolatos bizalom helyreállítását. Akár az élet más
területein is, a váltóra is igaz, hogy a bizalmat elveszíteni könnyű – néha pusztán egy
pillanat műve –, visszaszerezni azonban olykor csak hosszú évek kemény munkájával
lehet. Annak ellenére, hogy korunk gazdaságának általános kulturális közege e
szempontból nem a legmegfelelőbb, sokat lehetne tenni a gazdasági és pénzügyi szektor
vezérlésében, ami aztán pozitívan hatna vissza az üzletviteli kultúrára is. Az alábbiakban
néhány lehetséges „bizalomerősítő intézkedés” ötletszerű csokorba gyűjtésére
vállalkozom:
a) A váltóval kapcsolatos misztikus köd eloszlatása – a váltó, mint jogintézmény
ismertetése, népszerűsítése, egy összehangolt, alkalmasint a szak-
minisztériumokból/MNB-ből kiinduló összehangolt lépéssorozat révén. Ilyen
intézkedések lehetnének pl.: a váltóhasználat előnyeinek ecsetelése, a lényeges
váltójogi szabályok ismertetése, kampányolás kamarák, kiadványok, szaklapok,
hírlevelek útján, banki honlapokon, bankfiókokban használati útmutatók
elhelyezésével, továbbá a témakör szakirányú képzések programjába történő,
gyakorlati személetű beépítésével.
b) A Vár. módosításával a 6%-os váltókamat mértékét a mindenkori jegybanki
alapkamathoz kötni, és annak legalább 150%-ában meghatározni. A 6%-os
váltókamat még a Genfi Váltójogi Egyezmény „egy az egyben” történt
kihirdetéséből származik, de ennek mértékét az egyes államok szabadon
módosíthatják. Magyarországon sajnos erre nem került sor, így mind a mai napig
kedvező finanszírozásnak számít, mivel nem jut benne kifejezésre semmilyen
büntető jelleg. Érzésem szerint nőne a váltókhoz kapcsolódó fizetési fegyelem, ha
az adósok tudnák, hogy váltóper elvesztése esetén jelentős, átlagfeletti
kamatköltséggel számolhatnak.
c) Az eljárásjogi szabályok váltóra vonatkozó rendelkezéseit úgy kellene
módosítani, hogy ne csak a felekre vonatkozó beadási, értesítési határidők
43
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
rövidüljenek, hanem a bíróság ügyintézésére vonatkozóak. is. Legalkalmasabb
talán a folytatólagos tárgyalás kitűzési határidejének maximalizálása lehetne, pl.
15 napban.
d) A felszámolási eljárásban a váltótartozást előbbre kellene sorolni a
Csődtörvényben meghatározott kielégítési sorrendben. Jelenleg az egyéb, azaz f)
kategória alatt szerepel a váltó, azaz ha a váltó adósa felszámolás alá kerül,
pontosan úgy lesz elbírálva a váltótartozás, mint bármely más, váltóval alá nem
támasztott lejárt kötelezettség. Éppen ezért a váltókötelezettségeket érzésem
szerint legalább a d) kategória alatt kellene nevesíteni (magánszemélyeknek járó
kártérítés stb.)
e) Szigorúbban kellene kezelni a váltókifogásokat. A jogalkotásnak kellene
egyértelműen, taxatíve meghatározni, hogy melyek a váltóköveteléssel szemben
felhozható kifogások és beszámítható ellenkövetelések. A jogalkalmazás
területén is szerencsés lenne egységes, következetesebb módon kezelni ezt a
kérdést – ebből a szempontból a Legfelsőbb Bíróság mérvadó állásfoglalásaira
lenne szükség.
f) Az egyik legnagyobb feladat a banki termékfejlesztésre hárulna érzésem
szerint. Ellenérdekeltségük, egyéb szempontok miatt ezt a bankok önszántukból
valószínűleg nem fogják kezdeményezni, így a pénzügyi kormányzat szintjén
kellene kényszerpályára állítani és/vagy kedvezményezni a bankok ilyen irányú
tevékenységét. Olyan banki megoldásokra lenne szükség, melyek révén az adott
ügyfél (váltókötelezett) hitelképességének, minősítésének függvényében
differenciált leszámítolási rátákat, kedvezőbb váltókezességi díjakat állapítanának
meg. Más szóval, a bank megbízható ügyfelei által kiállított váltót csekélyebb
levonás mellett is leszámítoltathatna az adott bank, mivel tudja, hogy lejáratkor
bizton hozzájuthat a váltó értékéhez. A megkülönböztetett banki státusz igazolása
mellett a banki ügyfél által kiadott váltót is szívesebben elfogadnák, hiszen az a
magasabb leszámítolási értékének köszönhetően forgalomképesebb. Ezekkel a
módszerekkel további hitellehetőséghez juthatnának a forráshiányos
vállalkozások, illetve a bank számára is új üzleti, kihelyezési lehetőségek
nyílnának.
44
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
g) A váltóbiztonság növelését célozná, ha a már működő banki adósok
„feketelistájához” hasonlóan, a bírósági nyilvántartásokra, határozatokra
támaszkodva létre kellene hozni egy olyan dinamikus központi információs
rendszert, amely a nem teljesített váltók kibocsátóit/kiállítóit tartalmazná, a
célból, hogy a váltóhitelezők előzetesen tájékozódni tudjanak a kötelezettek
váltó-előéletéről.
h) További központi intézkedés lehetne a bankok rászorítása a váltóval kapcsolatos
díjaik csökkentésére. A váltóleszámítolásért felszámítható díjak maximális
mértékének meghatározása, adókedvezmények, különadók kidolgozása
hathatnának ebbe az irányba.
i) Kereskedelmi banki/MNB szolgáltatásként olyan elektronikusan kitölthető
váltóblanketta bevezetése, amelyet csak az összes kellék kitöltése után lehet
kinyomtatni – ennek révén csökkenhetne a kellékhiányos váltók száma.
j) Mivel a fenti rendelkezések révén egyszerűsödhetne a váltóval kapcsolatos
ügyintézés, a kamarákon keresztül nyomást lehetne gyakorolni a váltóval
kapcsolatos közjegyzői és ügyvédi díjak csökkentése végett – ami nyilván
pozitívan hatna vissza a váltóhasználatra.
Feltevésem szerint a váltó reneszánsza a hazai gazdasági élet szereplőinek valós érdeke
lenne. A kiforrott hagyományok, a jogbiztonság és a modern gazdaság követelményei
egyaránt támogatnák, hogy az egykoron meghatározó jogintézmény újra szerves részévé
váljon az üzleti életnek – de ehhez elengedhetetlen az is, hogy a magyar gazdaság
versenyképességéért felelős kormányzati szervek olyan érdemi lépéseket tegyenek,
melyek hatásukat a valós értékfolyamatok szintjén fejtik ki.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
45
Szakdolgozat – A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány alapján
Irodalomjegyzék
1. Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A váltó (alcím: A magyar váltójog a hatályos jogi szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében), Agrocent kiadó 1994.
2. Dr. Tomori Erika: Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása, Közép-európai Brókerképző Alapítvány, Budapest, 2008. április
3. Az esettanulmány periratai (peres felek beadványai, bírósági határozatok és jegyzőkönyvek)
4. Cégvezetés: Váltójogviszonyok (2007/11 – Mozgástér)
5. Babják Ildikó: A váltó fajai a 19. században, Miskolci Jogi Szemle 2. évf. (2007) 1. szám
6. Dr. Tomori Erika „Az Értékpapírjog és a tőkepiac szabályozása c.” 2008. évi előadássorozatán készített hallgatói jegyzetek
7. Burián László-Kecskés László-Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, Krim Bt. Budapest, 2005.
8. http://gazdasag.ma.hu/tart/cikk/c/0/21892/1/gazdasag/A_kulfoldiek_kezeben_az_ertekpapir_allomany_kozel_fele
9. www.otpbank.hu
10. Kempelen Farkas Hallgatói Oktatási Központ Tankönyvtár: Adósságok kiegyenlítése, váltó, bankbetét, bankjegy (http://www.hik.hu/index.asp?r=261)
11. www.palyazatblog.hvg.hu: A faktoring és a váltó, 2007. november
12. http://www.wikipedia.org („váltó”)
13. A váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet
14. 1959. évi IV. évi törvény a Polgári Törvénykönyvről
15. 1960. évi 11. tvr. a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről
16. 21/2006. (XI. 24.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról
17. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
18. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
19. 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
20. 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
21. 2003. évi XV. törvény a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról
22. 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról
46