A TÉKOZLÁS GENEZISE · a sosem-múló csodavárás, mert ebben nem lesz változása a léleknek,...

Akár gondolataim naplószerű gyűjtemé-nye is lehetne az itt található versanyag, mely az Ötkönyv című, még kiadást nem látott munkám „árnyékában” született. Míg amazt írtam, szervezetlen módon kitüremkedtek tollam alól újabb, önál-ló életre kívánkozó versek, melyek most A tékozlás genezise című kötetben öt ciklusba szerkesztve, igen szabályos geo-metriában várják könyvként való meg-születésüket.

A hetven költemény különös rendbe állt szerkesztéskor. Az öt ciklus egyenként tizennégy verse alázattal és gördülékenyen sorakozott be az adott cikluscím alá, mintha eleve így tervezte volna meg szerzőjük. Bizonyára van ebben némi igazság. Az elme ugyanis akkor is végzi mérnöki munkáját, amikor látszólag inaktív.

Főszereplőim Angyalok. Nem kerestem őket, maguktól látogatnak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban vannak jelen írásaimban, rejtet-ten vagy kiemelten. Horváth Anna beregszászi szobrász-keramikus izgalmas grafi kái sokat elárulnak a szövegek hangulatából, pedig oly-kor évtizedekkel korábban keletkeztek. Ennek magyarázata egy hosz-szú barátság a múltban, sok-sok közös élmény a privát életben és a kultúra fogyasztásában.

Finta ÉvaSárospatak, 2018. április 5.

ISBN 978-615-5757-06-8

m xINTER

9 786155 757068

A TÉKOZLÁS GENEZISE

VERSEK

FINTA ÉVA

FIN

TA

ÉV

A

A T

ÉK

OZL

ÁS

GE

NE

ZISE

FINTA ÉVA

A TÉKOZLÁS GENEZISEVersek

Kárpátaljai Magyar Könyvek 275.

Sorozatszerkesztő és felelős kiadó: Dupka György

Készült a Nemzeti Kulturális Alaptámogatásával

Illusztrációk: Horváth Anna

© Intermix Kiadó, 2018© Finta Éva, 2018

Felelős szerkesztő: Csordás LászlóBorító, műszaki szerkesztő: Dupka ZsoltA könyv elektronikus változata elérhető:www.kmmi.org.ua (Adattár, könyvek)

Nyomdai munkák: Shark Kft .

ISBN 978-615-5757-06-8ISSN 1022-0283

m xINTER

Finta Éva

A TÉKOZLÁS GENEZISEVERSEK

INTERMIX KIADÓUngvár – Budapest

2018

A KRÓNIKÁS VALLOMÁSA

7

A tékozlás genezise

KIÜRÜLNEK

(Kárpátaljára)

Kiürülnek a házak a kertekelnémulnak a nyelvek a szavakkialszanak a szájüregben a lángoklesznek halottak napi virradat.Pompeii réme elönti életünkethamu és szoborkert marad utánunkösszekapaszkodott szerelmünk a nyelvvellávakő szülő asszony a kőbenvajúdás-emlék a térképennem a szülőágyon.

Kiürülnek a lélek bőségkosaraia kiskertek virágai elosonnakviszik violás emlékeinketa színekbe rejtett nyelv igézetétátadják helyüket a pornak.Űrhideg ölelgeti gyermekeinkettűz és jég fogsága a létükvalaki zsoltárt énekel nekikSzenczi Molnár imáit értük.

Süss fel nap! – felzeng kislibásanegy távoli gyermekhang csupa szőketejillat máza a szájacsücsörít jelenünkre.A nyelv ma néktek – Reményik Sándora nyelv ma néktek – a versötszáz bizony vagy ezer ismagyar költőre lelsz.

8

Finta Éva

Van az ember és van a nyelvs e kettőben a világtudta ezt Teller Ede isnyelvünkben hordta tudatát.Van a nyelv és van az emberminden egyéb múlandó és selejts házadnak hazádnak – csak a nyelv!

S odutta vola neki paradisumut hazoanyelvét ajkára otthonánakemlékeit nyelvébe illesztettefeltárni genetikákats hangjaiból az édes szájnakáramlott a magyarázat.

Czuczor Gergely versek helyettezt a titkot nyitogattaszázhetvenezer szavunkat magyaráztamajd munkáját Fogarasira hagyta. Kinek érlelték magukat?

Csak ami lesz – annak bokraértelmünknek az ad világotde már színükbe szívják létünka hant fölötti tulipánok.

Hazádnak rendületlenül – már csak nyelvednek – és hiába.Szaggatja ékezeteit

nyelvünk írott szavú világa.Csak ami van csak ami lesz

isa pur – ne legyen hiába!

(2017. szeptember 29.)

9


ELMÚLÁSAINK

„Az élet értelme az, amit adunk neki.” (Stephen Hawking)

A zászlóra nevet kell írnivárfokra tűzni kell egy fejeta bitófa sem árválkodhat:dőzsölhessenek varjak és legyek.

Kronoszt rendesen táplálni kellfi ait ledugni a torkána fegyverek sem pihenhetnekmint a lesben vágyakozó vulkán.

Kenyér is kell a cirkusz melléa seregbe ifj ú mellkasokmeg szép leányok a ricsajbas kérünk hozzá sok rózsaszín habot.

A koszorúkat ti vigyétekakik túléltétek a holtata sírt majd az ássa meg nekikakit szintén besoroznak holnap.

A zászlóra nevet kell írnimellé egy vérző jelmondatotholnap mindenkit besoroznakszülhetnek bakákat az asszonyok.

Lányaink kitanulták sorsuksem jászol sem Jézus nem segítnem akarnak holtakat szülnisem Isten képére sem emberit.

10

Finta Éva

Csakhogy mindenik jegyzett léleksorsából bármekkorát harapátdöfi létét fegyver szándékbélyeget éget bőrére a nap.

A koszorúkat ti vigyétekrózsálló pírral sminkelt lányokrakjátok a megszületettrelegyen ifj ú elmúlásuk áldott. (2016. december 6.)

11


ÍMÉ, AZ EMBER

(Férjemnek)

Ímé, kedves barátaim,itt ez a sok költő,és mind meg fog halni.Pedig halhatatlan szavakért szálltak aláDante pingált bugyraiba,s társuk irigyen vizslatta valamennyit,ki egykor majd mennybe száll,s még annál is magasabbra,az öröklétbe,mert a művészet mindenek felett…Most meghalt ez az ember,aki nem volt művész,nem volt tökéletes,és nem volt bűntelen.Itt hagyta nekünk megmásíthatatlan múltját,megírhatatlan jövőjét,betölthetetlen jelenét,s mi aggódva várjuk fájdalmunk enyhülését.Ímé, az ember, aki nem volt tökéletes,de VOLT,és LENNI talán a legtöbb,mivel kiváltság.Az eltűnésből buggyan elő ez a tudás.Addig vakság, szürke hályog, bénult szemidegek dermedésetakarja el előlünk, amíg éli a sorsát.És ímé, megszületik a Halálból:feltárja, egymás mellé rendezi sorsa apró mozaikkockáit,tükörcserepeit, üvegszilánkjait,eggyé varázsolja a formátlan elhamvadást,

12

Finta Éva

alakot ad a teljesség hiányának,múltjából értelemmel tárul elénk minden értelmetlen,de meghalnak a szavak,és minden öröklétnek szánt vergődés sárba merül,megtörik varázsa egy varázslat eltűntén,mutatványosbódék régiségei rangján mállik szét puszta anyaga,mert ímé, az ember: kimondhatatlan,megfejthetetlen,nem folytatható,és lényege ott hever savakkal marva testünk omladékaiban.

(2011. január 20.)

13


FELTÁMADÁS

(Arany János ürügyén)

Ott sorakoznak pincémbe száműzött polcokonirodalmunk egykori dinoszauruszai,a halhatatlanok folyóirataiba temetkezve,a hibátlan ítéletek mementójaként.Csokonainak életében nem jelent meg verseskötete,ki mindenki publikált a Nyugatban! – József Attila – sose.

Ó gyönyörű, önmagától elragadtatottasszír fejedelmünk!Amikor a nagyság akarta magát!Matrózterpeszben megvetett lábakkal állszirodalmunk főkapujában,lábaid hídja alatt jön-megy az idő, a történelem,a kultúra, az alkotók önérzete.Magyar Eiff el-toronyként nem nagyon izgatnaka körül-lévők,fejed messzelátó, múltunkat, jövőnket gyömöszölnéaz elszálló pillanat felvonókabinjába, honnantávlatos Párizs és a világ.Te engedelmes, megkísértett áldozat!Téged akart a vérbaj, Léda és azárdai szűz.

Mi lenne, ha így akarták volna József Attilát,Vörösmartyt, Csokonait?...Arany János sosem akarta így magát,csak a mesterségét akarta,s most ismét feltámadott.Ave irodalom, ave irodalomtörténet!

14

Finta Éva

Itt ülünk, csillámló sziklafagyon.Úszó jégtáblák robbannak leAntarktiszunkról,és elsüllyednek az elsüllyeszthetetlen hajók,alámerül a fent lévő,felszínre vajúdja magát a mély.

(2017. augusztus 6.)

15


16

Finta Éva

AZ ÍRÁSTUDÓKRA

(Martinákné Szász Enikő Zsuzsannának)

írástudónak lenni jóbár nem jár érte hintalóse gumicukor fi tyfenes gyakran van fekete leveannak amit papírra vetaki felszántja az eget

írástudónak lenni klasszlehetsz bátor nemcsak pimaszszeretheted a szókat isa rossz irány is jóra viszmúlandó lesz minden vacakés minden remek megmarad

írástudónak lenni kellkülönben minden elszelelés nyomtalan lesz feledetta tény is meg a képzeletaz egyszer volt hiába volt – szétporlad mint földben a holt

írástudónak lenni – sorstapló fölött tüzet csiholszegy benzinkannán üldögélminden szógyártó szenvedélykirobbanó siker helyettfelperzseli az életed

(2015. április 28-30.)

17


ÉGBOLT

(Bíró Józsefnek)

MIKOR SZABAD LÉLEKKELZIZEGŐ PAPÍRSZELETEKEN UTAZOM

VARÁZSSZŐNYEGEMNEM BÍBELŐDIK K/UTAKKAL ÁLLOMÁSOKKAL

MINDEN SZERKESZTŐSÉGBE BE KELLENE KOPOGNIMINT HAJDANÁN PÁLYÁM ELEJÉN

AKKOR SE TETTEMMOST ÉGI SZŐNYEGEN SZÁMOLOM ÁLLOMÁSHELYEIM

CSILLAGKÉPEKHOVÁ SZAVAKKAL UTAZOM

PORCELÁNKÉK ÁTTETSZŐ ÉGBOLTONFÉNYKOMBINÁCIÓK

KÓDJUKAT FELTÖRI VERSEM

NE SIESSÜK EL A SZAVAKATOTT SORAKOZNAK A KAPCSOLÓGOMB MELLETT

CSAK A LEGALKALMASABBRA KATTINTSUNKÉS KIGYÚLNAK

MINT LEONARDO GÖRÖGTÜZEA SFORZÁK PAZARLÓ ÜNNEPSÉGEIN

(2017. január 2.)

18

Finta Éva

HATVAN

(Bertha Zoltán köszöntése)

Szóval hatvan. Csak így lezseren.A duplája már érne valamit.Adnának érte ezt-azt,vagy ha mégse,lenne benne fesztávolság,történelem,az emlékezés tizenkét évtizede.De ez sem rossz,én már tavaly óta tudom,és nem sokat ér a felismerés,mert nem több, nem más,mint mikor negyven,amikor ötven…A hetven sem lesz meglepetésúgy hiszem!

Szóval hatvan vagy,Bertha Zoli!Senki sem gondolná,nem látszik rajtad,letagadhatsz simán ötöt, tízet,most ez a szöveg lép be a képbe,majd hallod annyiszor,s ilyenkor jön a tükör, a kontroll,hogy igaz-e.

És persze: igaz!Hiszen odabent a lélekmég mindig a játszótérre szökne nyaranta,smaragd tavaszok után a buja méregzöldbe,

19


szétrobbant fények alá, be a nyárba egészen,térdig a langy esővizekben pocsolyázvabújna a zöld lombú árnyék alákedvenc olvasmányaival,amikor a nap színes szivárványa a szemhéj ereszébenösszekeverve, foltosan rajzolja a belső képet.

Hát íriszén nyaraidnak,hableányok üveg kacagása közben,rejtett homályán munkaasztalodnak,könyveid, jegyzeteid közé zsolozsmázva magadgondolj az egykori gyermekre újra és újra!Pataki eged kristálylevegője terébentűnjön elő az idő végtelen jelenése,a sosem-múló csodavárás,mert ebben nem lesz változása a léleknek,mert odabenn áll lábujjhegyre feszülve,és les, és figyel a kisgyermek, a kamasz,az ifj ú, a felnőtt férfi is, nézi a KÉPET,a belsőt, mely mindig rávetül arra a reggeli arcra,ki tükrödből nevetve visszanéz.

(2015. április 30.)

20

Finta Éva

21


Ó SEMMI, GAZDAG ÉVEK

(Dr. Kováts Dánielnek)

„Sok titkot hordozó, különös belső törvényszerűsége az életünk-nek, hogy legmaradandóbb kapcsolataink s a bennük megjelenő értékrendek olyan körülmények között születnek, melyek éppen ezek lerombolását és elpusztítását tűzték ki célul.”

(Száműzöttek a Hortobágyon. Szabó Dániel: Hortobágyi emlékek)

Tűnődés évein ifj an végtelenSzabadsággal ott legbelülLehetett-e a száműzött szabadLehetett-e rab a szabad lélek?...S lehet-e ma vagy bármikorAmikor a kor szeszélye reánk szabadulÉs büntet bűntelenMiként az égi gyermeket egykor A keresztfán a lelketlen erőA mindenkor-egy hatalom...Két nappal karácsony előttVilágra jött csodákra váró gyermekKérdezgette meglehet az időtMeglehet kérdezgette a történelmetS valami belső rendet ami a dolgok belső ritmusát kiköti megtaláljaBizonyára kutatta szerette volna hinni megtalálni.Hiszen akkor még sincs olyan nagy baj ebben a világbanHa az a rend ott belül rajta tartja igaz szemét szívünk sebeinRajta tetteinken miket hűséggel cselekedtünkS azokon miket nem cselekedtünkMert a súlyos haragos-fekete sors óvottMinden igaztalantól.

22

Finta Éva

Így nyolcvan év után mikor a végtelen időbe is bele lehet látniÉs abba mily rövid az ami olyan végtelennek mutatta magátIsmét szárnya növekszik a léleknekIsmét ostromolhatja a szabadság minden kapujátHiszen elnyert idő ez és elnyert szabadságGyőzelem meglehet kárpótlás is igazságtevésHosszú végtelenbe nyúló sötét sikátorok-emlékű szorongásokértLelket csonkító veszteségekértA létidő megcsonkításáértMinden fosztogatásért lefokozásért megtörettetésértMelyből szálegyenesen állt fel az ifj úi szellemMelyből csaknem kiröpült a lélek büszke sasmadaraS azóta is ott köröz mementóként társként égi hasonmáskéntÉs figyel mert a földi dolgok rendje bármikor megzavarodhat.

(2009. december 24.)

23


ŰRHIDEG

Üres szavak közt lapozokés üresek az elszálló hangok.Kongás van mindenben barlangmélység nélkülbár emlékezünk rég kimondott szavakra– az irodalom is –s hogy volt vala egykor.

A gondolat félbeszakítja magáta kimondásra ítélt szavakbehúzódnak a fogsor mögémert ez a kietlen sportcsarnokalkalmatlan hogy visszaadja a hangokat.

Jugendstiel, art nouveau, szecesszió – ismét depressziós várakozása lankadt ezredfordulón sértődött dekadencia.Állok az élet szétrongyolt tereibennem botránkozom nem sajgok –szégyenkezéssel védekezem.

Bérversek bérmunkában (olvastam valahol) – igen.Mintha kifi zetődne termelődiklapok százain terpeszkedika meg sem született gondolats hogy jópofa a semmi.

Inkább nem írok csak ezt ne!Ebből így is több a soknál!Álldogálok egy emlék partjánmikor a vers volt az oltár.

(2017. július 24.)

24

Finta Éva

EGY VOLT BARÁTNAK

Írtam volt, amikor még hittem:van becsület, és Ő az Isten.Ma kormos pernyéje a szónakpapírra vetve, égbe fújvareám szakad, törvényt szegetten.Állok a sírnál, hol temettem.

(2010. április 15.)

25


A KRÓNIKÁS VALLOMÁSA

Világok pusztulnak és nőnekMinden születik és omol.Szivárog belőlünk a kórságbigott szokássá alakul.

Mert szívósak és rendezettekhát nincsen tőlük oltalom.Feszülhet alulról a rendneka megsebzett látó eretnek –

nem tolerál a hatalom.A hierarchiákba képzettősrend nem bontja meg magátfalaiban sírhat a jóság

elnyújtva szól az egyszeregya nő csak szüljön kurválkodjonerogénzónáján a vágynakürítse ki tálentumát

a tiszta észnek vessen ágyat.A lélek nagy rengéseitrázza le magáról a képeta testben van minden ígéreta szellem másokon segít.

Új rend akar születni éppen.Eldőlnek csillagtengelyek.Az ember lapul mint a jószág.Angyalok arca integet.

26

Finta Éva

Maria Montessorit kérdezda szorgos mély Marie CurietJean d’Arcot boszorkányt a tűzbenmi jut majd el a küszöbig? –

Eljutottak-e Istenig?

(2014. október 21.)

27


28

Finta Éva

VILÁG, IDEÁLMODVA

Szabad lenne megtudnom,hogy az ideálmodott világmiért torz?Mint egy rosszul összevágott képkeret.Blondel, természetesen.Barokkos arannyal, részletgazdagon.Mit tegyek bele ebbe az elfuserált rombuszba?A képre gondolok. Milyen legyen, ha torzítani elkerülhetetlen?Érzékeny ugyanis a mértaniságom.Negyvenöt fokos szögeket illetően.Szóval valaki adja hozzá az arcát?Mint modell.Vagy legyen táj?Városkép, utcarészlet…Templommal, ipari negyeddel?Nem mindegy.Más a hangulata.És ha kirakjátok a falra,azt kell nézni.Lehet táj is. Brazil őserdők helyére telepítettpálmaligetekkel.Vagy szürkemarhák, magyar Alföld.Interier?Polgári jóléttel? Szegény, koszlott,szutykos, sötét szobasarok?Sok gyerek?Egy sörkert? Nyáron.Élénk és kókadt figurákkal.Vagy csendélet. Egyenesen a piacon.

29


Vagy mit szólnátok, urak,egy erdőrészlethez?Hajléktalanok paradicsoma.Nejlonszatyrokban limlom.Etcetera.Csak ez az elfuserált, romboidképkeret.Ebbe hogyan fuseráljam továbbaz üzenetet…A blondelkeretbe.Ez most a kihívás.Mert a kor gyermeke vagyok.Haladjunk.Ja és ki viszi el, haza, hivatalába,hogy feltapétázza vele a környezetét?Fizetség? Mint a múltkor?Semmi.Hogy ez maga a megtiszteltetés.Erre még nem gondoltam.Csak itt ez az elfuserált keret.Kell bele egy kép.

(2017. november 29.)

30

Finta Éva

TOKAJ

(Kökényesi Nikinek)

A vulkán ereje egykoron tűzesőt szikrázva az égre széthányta földünk kincseit és lelket lehelt melegébe.

Az olvadt magma fémcseppjeimiként az érett szőlőfürtök megkövesedve alszanakálmuk a fénylő napban költött.

A hegyoldal kőteraszainsétálgat a magányos gazdafi gyeli a dús fürtöketmegkötözgeti kacsozgatja

az elbitangolt hajtásokata súlyától megroggyant terméstzsebében spárga bicska vanszájában borízű az emlék.

Majd ha szüretkor mind megtelikkádja az idei szemekkels a száron hagyott fürtöketmegcsípi fagyával november

belémar a töppedt szemekbea szőlő megfonnyadt húsábas a cukros lazúros ragacsbelegyöngyöződik a kádba:

31


csak akkor tudja mi végre voltminden cselekvése az évnekfényes lett vagy silány boraszidják vagy ünneplik a vének.

Ezért hogy Tokaj himnuszosanköveti tetteink sorsunk.A nagy begyűjtések előttmég nem sejlik mi végre voltunk.


32

Finta Éva

SÉTA A BEREGSZÁSZI TEMETŐBEN

Az égről teljes fényét rám vetia napgolyó és káprázik szívema múltba tántorodnak képei átkelnek fagyon tűzön és vízenén sorba rakom őket és viszem.

Milyen volt ifj úságom nem tudommár rég levágta rólam egy szikea fénylő napba szálltak éveielpárolgott szemem égő vizes nem faggatok bogárkát elvisz-e.

Most sorra járom árva sírotokki éltet adott és ki szellemetaz enyészetben csontmalom forogmegőrli mind az elmúlt éveketígy lesz minden csak por és képzelet.

A temető igen modern dologfolyvást megújul és megváltozikszületnek sírok enyészik a múlta kő beton s a márvány is kopika lényeg marad benne csak topik.

Pedig halottnak lenni közteteklenne értelme és másutt seholaz ősz ragyog a tarka hegyekena történelem körbeszónokol –volt egy világ mely megvan valahol.

(2014. november 7.)

PASSIÓ

35


ÓLMOS, MÉLY

Esett az este.Ólmos, mély eső.

Az elme is ilyenkor álmatag,magába fordul és elszenderül,de hajnaltájt agyában rajzanak

a virrasztók, békében – háborúbana sokak, kik szintén nem alszanak.Mert háború van odakinn, s a lélek

rezzen a vér szagától ittasanvonagló föld fölött, s az agyban hallgatózva

nem alszanak a megkergült szavak.Mert háború van rég a szívek mélyén,

a gondolatok is vonaglanak,a fölöttük sistergő ágyútűzbenkirajzanak az eltévedt időbe,

és gondjaink velünk nem alszanak.Így álmodj képet dús habú patakról,

pásztoridillről, göndör fellegektelt formáiban rajzó Laokoónról,

Gorgóról, Pietáról – egyre megy –, így álmodd át magad a másik napba,

mikor vibrálva nézi a szemedaz éjsötétet, és a belső harcban

ellened fordult szédült fegyvered.Mégis – aludj! Az egyre éberebb,magát felsebző lélek szenderül,ha jó vagy hozzá, becézi szavad,

az egykor volt, sóvárgó gyermeket,ki most a lámpafényben hallgatag,melléd szegődve várja enyhülésed,öledbe bújva, hogy visszafogadd.

(2014. július 12.)

36

Finta Éva

HIÁBA…

Mikor felhívtál a kórházbólhogy késedelem nélkül hozzalak hazaa fi am is jelentkezettúton vanbármivel hazajön Budapestrőlnem vár holnapig ahogy a terv szólt.És este fél kilenc körülamikor már a sürgősségi mentő visszafelé robogott veledén útközben találtam fi únkat a szépetdeli alakja riadtan meredt a sötét városi utcán.Felvettem őt robogva utánadabban az energiasávban haladva melyben te már magasan a tested fölött lebegtélaz idő fölött lebegtélfölöttünk lebegtélcsak a félelem nem szállt még el abból a megkínzott testbőlmely még néhány óráig volt otthonodmely még néhány óráig elhitette velünk az életet.Gyönyörű fi únk riadalma volt csak a bizonyosságki látni és szólni akart hozzád veledki el akart kísérni valahovahová megérkezned már egyedül kellettde a küszöbiga születés és elválás kapujáigszemének tüzes lángjait reád tapasztvamég utánad lépettmintha életet melegítene még elhaló szívedbe.Az az éjszaka volt végtelen csendünkés utolsó békénk egy végtelen háborúbanmelyet már hiába vívunk nélküledmelyet már hiábamert éretted vívtuk nélküled is

37


ellenedben iss most gyönyörű fi únk szomorúságában támad fel a gonoszmelynek hiába mutatok ajtóthiábalelke fásult forgácsai ránehezednek szárnyairaszemének lángjait eloltották belső könnyeiés nevetését elnyelte egy hattyú.

(2015. április 16.)

38

Finta Éva

TÁRGYAK LÁZADÁSA

A múltkor eltörött egy csésze.Aláhullt egy kedves darab.Te vetted még, négy volt belőle.Négy volt. És most csak egy maradt.El kell menniük tárgyaidnak.

Egy csészealj hullt le a földrenemrég, s szilánkokra hasadt.Te vetted, és csak egy maradt már.El kell menni a tányérkáknak,el kell menniük teutánad.

Aztán egy pohár tört darabra.Ez volt a kedvenc poharad.El kell menni a poharaknak,ha már ujjaid elengedték,s a semmibe tűnik utad.

És állok áztatott szemekkel.A konyhakő merő szilánk.Elhullatott tárgyak siratnak,veled telt cipők és ruhák, még léted emlékének rabjaminden darab. Őrizgetem.Itt állok szétázott szemekkel.Hallgatok és emlékezem.

(2011. május 6.)

39


ODAÍTÉLTELEK

(Istvánnak)

odaítéltelek mint egy életműdíjat a sakáloknakcsörtettek mögötted várták erőd éterbe foszlásáts én ezen ítélet visszavonhatatlanságát ismerve nem ismervetétlen s tehetetlen vizsgálódtam önnön teherbírásomba zártanvajon meddig még igen meddig nem adod meg magadatvajon meddig még meddig tart ez a végeérhetetlen vánszorgásvajon meddig még meddig és kivel kikkel összezártanhiszen selymes burkából már az idő is kiesetts Te is kiestél mint az érett gesztenye múltad foglalatábólés nem szabad sírnom mert odaítéltelek én isakár egy életműdíjat csak nem az arra érdemeseknekodaítéltelek akkor amikor elengedted a kezemet és a sorsomatamikor kiejtetted kezedből gyermekeink sorsátamikor elhullattad emlékeid vésztartalékait s benne magunkatodaítéltelek a sakáloknak a hiénáknak vicsorgó senkiknekmert nem tudtalak már megmenteni magadtól (2014. április 26.)

40

Finta Éva

HÁTRAHAGYOTT…

Hátrahagyott asszonyod, gyermekeid, házad,megannyi tárgy, öltözék, eszközök,panaszkodnának, sírnak Teutánad,ki átlépted a VÉGLEG küszöböt.Hátrahagytad asszonyod, gyermekeid, házad…

Nem lettem társad titkaid sűrűjében,nem szólnak hozzám feljegyzéseid,nem tudnak rólad semmit sem a tárgyak,nincsen szavuk hozzám, sem érveik – nem lettem társad titkaid sűrűjében.

Itt egy fotó. Fiúnk aprócska volt még,s első nyomdai könyvem ünnepeltük.Öledben gyermekünkkel ülsz egy széken,ha nincs fotó, tán ezt is elfeledjük…Hátrahagytad asszonyod, gyermekeid, házad.

Magaddal vitted azt is, ami bánthat.A sosemlesz, sosemlehetmár: vermek.Bennük sötétlik, sűrűsödik, száradmint múmia, a talánvolt szerelmed.Hátrahagytad asszonyod, gyermekeid, házad.

Nem szólunk róla nap mint nap. Hiába.Elmentél. Nincsen semmi visszaút.Magaddal vitted azt is, ami bánthat,a múltunkból a hiteles tanút – nem szólunk róla nap mint nap. Hiába…Hátrahagytad asszonyod, gyermekeid, házad.

(2013. február 19.)

41


HÁROM ÉV TELT…Hogy holtodiglan lettem nélküledés elmúlásodban is így vagyokaz együttlétben csak kerestelekés vártalak hogy meglelhesseleknem értettem hogy miért nem hagyod.

Halálodat nem fogta fel az észsután keringek képeid körülmiket vetítni szoktam nélküledarról kiről hitem is képzelets kiben sötét távolság tömörül.

Pedig arcodban felfénylik a múltkiben magamat láttam meg veleds kinek mosolyra fájdult kék egétbúzavirágok hordták szerteszéts virulva hordják ma is nélküled.

Minden olvad múlik és ittasula szív – megtelve léteddel csurig.Elmentél lenni. Fegyvertelenebbnem is lehettem volna nélküledkitől a lét eltiltott rég úgyis.

Már három éve. Nem járok sírodhoz.Nincs bennem kényszer hogy keresselek.Kőágyad mélyén gyökerek tövébenahol a férgeké már minden édenúgysem találnám szebbik énedet.

A szemgolyó mögött halánték tájángyomrom görcsökbe rándult dúcaintérdem rogyásán arcom merülésénkelsz fel a Holddal csillagokkal és én magamban hordozom tudásaim.


42

Finta Éva

TUDÁS HELYETT

Sejtenem kéne Istenemmi végre adtál szót a számbami végre vállamra terhekets kiket vált meg sorsom veledmikor ismétléseit felém navigálja.

Sejteni kéne illenemi ez az örök küzdés bennemmi ez a part nélküli sajgáshová lett az ősbizalomkiért is harcolok magammal ellenedben.

Már a tudásban nem bízomholnapra bármit elfelejtekés bármit megtanulok újranem ahogy Marquez írta meg –keresnem kell a dolgokban múló kegyelmed.

Már a hivésben sem hiszekhogy megrajzolnám képzetemmels megképezném az életet(az optimisták gyermekek)mert fájdalommal érkezik és él az ember.

És fájdalommal búcsúzikismerős kínjait vigyázzanem házát tárgyait remegia felejtésből visszaszökötttúlélés-ingerre fi gyel azt veszi számba.


43


44

Finta Éva

ISTEN OLTÁRÁN

Finta Edit képei alá

a horizont halottfehéralatta mélyen sejtelemmegannyi hullámzó titokamelyben lánggal illatozaz elmúló a pusztulatmegannyi eltűnt virradat

*a horizont mindig fehérmagába húz a virradatiszapban fürdik az alantlidérceket úsztat a táj– játszi láng az vagy nőalak – elúsznak miként a halak

*napfelkeltében izzanak a lángok s mind a nőalakhaladnak mint a pirkadathaladnak mint az alkonyata balladák a karcsúakfehér háttérben izzanak

*

hogy a lélek is megszakadahogy a hegedű lebega homokóra-víz fölöttés szétrobban a szívburoka lángoló idő pöröghogy szétrobban a szívburok

*

45


miért is fáj a pirkadatmikor a lenge lány-ködökátívelik a halmokata mélyben mi is dübörögmikor mindenre ráfagyottaz elsikoltott pillanat…?

*talán a székek asztalokréklik blúzok vásott ruhákszétpattant gombjai közöttpattognak szikrázó csodákvagy nincsen semmi ámulat…csak sajgó éber pillanat?

*ahogy felzeng a pirkadatfehéren holtan fényesenfeszíttetik a kép mögéa kép elé akár a csendés összefogja a világsok eltékozolt fényjelét…

*miért marad minden titokmikor a kép kitárva álléles miként a virradat – fehéren izzó fagyhalála lakhatatlan alkonyata lakhatatlan pirkadat

*Isten oltára ez pedigmelyre ecsettel szentelika látomás üvegfalátIsten oltárán a világajándék lett vagy áldozat? töpreng megannyi változat…

(2015. január 24.)

46

Finta Éva

BELÜL A PORTÁLÜVEGEN

Editnek, Rozikának

Álltam a portálüvegen belülén is rendeztem kirakatokatúsztak kezemben selymek szöveteks az üveg másik oldalánköszönt nekem a városomláttam meg Fodor Rozikáttudtam meg róla hogy rokonunokatestvér apai ágrólmásodfokon.

Először asztalos volt az apám.A meggypáccal kezelt családi ágya fenyőfából könnyű szerkezetamit úgy lefi tymált anyáms mit nagyanyámmal elcserélthabos-kőris hálóra s lettörök vita köztük a szettmert lomha volt szúette és avíttés szétesett

mert folyton költözködött a család – a meggypáccal kezelt családi ágya nagyanyámék könnyű ágya lett. Apámnak fájt ez úgy hiszemgondos arányos munka voltegy képkeret is járt veleaz ifj ú párnak s nem volt bolt-ban párja se.

47


Modern bútor volt én is állítom!Még ma sem vallana szégyent velede anyámnak nem tetszett semmiképp.Tehát cserélt s a sérelemapámat így mérgezte meg.Talán ezért váltott ipartlett kályhásmester – nagyapámvolt mestere.

Bizony egy házasság ment tönkre így.Ma már olyan beszédes a titok:apám modern volt polgár puritánanyám kreatív kispolgár bigotts mi lányaik nem láttuk áthogy ítélkezni vétek ittmár elrendeltetett nekika pusztítás.

Én is rendeztem kirakatokatálltam a portálüvegen belülmozgott a város túl az üvegenvonultak odakint az évszakokés rám köszönt a múlt felőlegy sosem látott ismerősegy titokban tartott rokonaz ablakon.

(2015. március 21-22.)

48

Finta Éva

BARÁTOM GYÓGYULÁSÁÉRT

Naponta jársz a túlsó parton:oda és vissza – vakmerően.A belső tájad összezúzvaletarolják a landolások.

Utcagyerekek sírdogálnak,jövendő sorsuk látják benned.Szétlyuggatott remény a zászlód,a szíved összeszabdalt arckép.

Megállítni ki tudna téged? – tépett, sötét vitorlavászon.Lelkedben fájdalomkeresztek,érverésedet darabolják.

Menekülnél, de nincsen másik:se sors, se béke, se igazság.Gyötrelmek kocsmaasztalánálkeserű poharad sötét kút.

Szánd meg magad! Nyisd fel az édenkis ékszerdobozát. Szelence,melyből inogva lép ki dzsinnedboldogító parancsra várva.

De Te edényét összezúzod.Már meg sem kérdi, mit szeretnél.Tágul a végtelen magányba,szabadságát is félreértve.

49


Nesszosz ingévé lett a bőröd.Olvasd, mit ír Hajnóczy Péteraz embernyúzásról, docensekhogy járnak konzíliumokra,zsebükben nyelvelő szikékkel.


50

Finta Éva

PORHÓ

(Enikőnek)

Itt fúj a szél, és biztos Pesten is,nyakunkba szúrós porhavat repít,

s míg én magammal vívom versemet,ti már talán a Dunapart körül

keringtek, vagy már ki is szálltatokaz autóból, és János hamvaittalán a felnőtt férfi ak viszik.

Virágot vettél? Rózsát, biztosan.Vöröset, ahogy rég szokásban vanvagy volt – itt már eltűnik az idő.A szél zizeg, kimarja könnyetek,álltok, talán egy hídon, tétován,

és én egy távoli szoba ölénMendelssohn hegedűjét hallgatom.Ezt küldöm Martinák Jancsi után,

ki ellejt porfelhőként a Dunán,elcsukló hangotok és térdetek

inaiba fogódzva, meglehet.

Ó, Isten áldjon! És a hegedűszálljon veled, vibráljon át a téren

az időtlenbe, a megérkezésbe,hol fájdalomtalanná lett a lét!

S a tél a tiszta hószínekkel hűtitűzben elhamvadt tested kis virágát.Aprócska tested – végtelen sebekkel.

Isten veled, János! A szél visz el,meghinti fájdalmaddal a Dunát,

szétperget, mint egy hosszú játékfi lmet,kockákra bontva, életképeidre,

a szürke porszemeknek milliárdját.

51


Van megnyugvás, és sokan hisznek benne.Én nem tudom. Mindig feltámadás van.

Az elmúltból kinő egy újabb eszme.Az anyagból a végtelen törekvés.

És szelíd-kéken néznek a szemembe.A kék Dunán a szürke ég pihen,és nem mozdul a víz, a védtelen.

(2017. január 05.)

52

Finta Éva

BÁDOGKERESZT

Nem írtam még Jézusról nektek.Hogy féltem a bádogkeresztet.S hogy minden baljós relikviát félek,mert belém oltották a veszteséget.

Imáim egészen sajátok.Mindent szentségeimbe zárok.A szerencsét sosem kísérteném meg.Szent örömöm: én megdolgozom érted.

Számokra váltok annyi mindent.A tizennégyes szám, a felkentnekem a feláldozott szentség – véresképekben latrok, megfeszíttetések.

Nem értem ezt a vérző szentet.Hogy mit üzennek a keresztek.Hogy írva volt minden egy gonosz könyvben,s hogy egyszülöttjét ellökte az Isten.

Ezért Jézust leginkább szánom.És anyját is a szülőágyon.Biztos vagyok, hogy létezett az éden.Visszavették, az öröklét nevében.

(2017. július 24.)

53


MÁRTONKA BALLADÁJA

(Egy autóbalesetre)

Az űrből lecsapott egy sötét angyal,nem alszanak a pataki asszonyok,keresik gyermeküket éjjelente,merre jár, mit evett, mit ivott.A gyermeki mosoly tejszínű mázaarcukon ott van-e, mint égi fény,vittek-e kulcsot, hogy lépnek a házba,születik-e újabb rémregény.

Mártonka most minden családba átjár,borzongatja az anyaszíveket,szétzilál boldogságot, biztonságot,elhiteti, hogy hinni nem lehet.Garázdálkodik lelkünkben a téboly,minden merénylet portánkig sündörög,szétloccsan boldogságunk békearca,oltáraink gyalázzák ördögök.

Álmukban felsírnak a boldogságok,a szülők eszét szétszedi a bánat,a monszun esők sem sírhatnak többet,zokognak függöny mögé rejtett házak.Húszéves ifj úsága gyenge fátyol,dereng előtte múltba rajzolt képben,mint ama bibliai jászlat,mutatja magát a kiürült éden.

Az űrből lecsapott egy sötét angyal,nem alszanak a pataki asszonyok,retteg a rend a csillagközi térben,

54

Finta Éva

a ködben halvány gyermekhang zokog.Ki jár kertünkben, sorsunkat ki zúzza,ki roncsolja erős platánok törzsét,milyen sötét vákuum nyílt meg fölöttünk,sorsunk edénye ki kezében tört szét?

(2016. október 28.)

55


PASSIÓ

a feladatok fejlődéstörténetekaz akadályok fejlődéstörténetekaz ajándékok fejlődéstörténeteka veszteségek fejlődéstörténeteka szerelmek fejlődéstörténeteka barátságok fejlődéstörténeteka találkozások fejlődéstörténetekaz elválások fejlődéstörténetek…

a fejlődéstörténetek szenvedéstörténeteka szerelmi történetek szenvedéstörténeteka mitológiák szenvedéstörténeteka belső utak szenvedéstörténeteka nagy művek szenvedéstörténeteka boldoggá válások szenvedéstörténeteka megigazulások szenvedéstörténeteka lélek útjai szenvedéstörténeteka test útjai szenvedéstörténetek…

(2017. május 20.)

ANGYALJÁRÁS

59


ADVENT

Az univerzum korcsolyapályasiklanak űrbéli valcerekzenéjére a bolygók bárharendre szólóban lejtenek.

A jégkristály lazúros mázként megfényesíti a titkokatcsilingel megannyi ajándéka karácsonyi fenyő alatt.

Bolyonganak egymást kísérveveszélyesen és játékosanmint egy égi fenyőfa díszea sok égitest most olyan.

Csillámló fényeket küld le az égmegannyi lámpafény felelgetnyitott ablakban ül a sötétszájában tartja a csendet.

A várakozás most körbejárasztalok ünnepi díszbenemlékezik a tavalyi nyárs a tavalyi tél is itt benn.


60

Finta Éva

MENNYBÉLI CIRROGÁS

Hogy van majd végső némaság,s a tücskök fénylő cirrogásadiagonálban átszeliaz ide ívelő eget,a Tejút fényködtestű súlyát,és van idő, hogy nem leszek,és van majd végső némaság – ó, augusztusi csillagok,hogyan higgyem, hogy nem leszek,és nem lesztek egyszer ti sem?...Valami ismeretlen lázbeoltja majd az életet,s az elsötétült csillagokaláhullnak, mint a legyek…Ó nem hiszem, hogy nem leszek!Augusztus, lelkem érlelő,csókomba ízlelő meleg:szoríts, hogy érezzem időd!Mutatkozz, hogy elhiggyelek!

Karodban alvásom időtlen.Nevetésem: örök gyerek.Melengess, mélységes varázs,hogy higgyelek. Elhiggyelek.Szeress, mert nincsen más öröm,és nincsen másképp diadal!Öleld magadhoz kedvemet!Szeress, hogy elhihesselek!

Még nyár ez, s már nem vagy sehol.Eltűntél, hogy felejtselek.S felejtesz, hogy ha visszatérsz,már vissza se vehesselek.

61


Bátor botorság! Esztelenszórod reám a szirmokat.Élek. S nincsen elevenebb,mint amit félszből megtagadsz.Temetnél illatok alá.Színekbe, miket nem szeretsz.Becsuknád boldog arcomat,hogy boldogtalanná legyek.

Odafent tücsökzenekar,a Tejút vígan ciripel.Vedlem magamról múltadat,csodálkozom, ha nem leszel.


62

Finta Éva

FÉLÁLOM

Szentekkel beszéltem félálomban,ragyogtattam feléjük reményem:csíráznak szavaim égi időben,kikelnek kikeletkor – édeni fényben.

De csak Léthe vize került meg kétfelől,gyógyított, és elvette lelkem a bánat,tüdőmbe préselte a fájó levegőt,s várt, amíg sajgása bőrömig áthat.

Mi a szabadság – felfoghatatlan,megfejthetetlen, mint a végtelen fogalma.Körbeszorítja bordám a külvilág,testem határait befalazza.

Szándékaimmal sem jutok előbbre.Száguldásom űrbéli utazás.Átmenekítem a földet az égbe,felszínig buggyan pokla és megaláz.

(2017. május 6.)

63


ANGYALMÚMIÁK

(Csetneki József Második ablak című kiállításakapcsán)

A Kondor Béla-szerkezetek felettangyal lebeg.Az ősgépek, szöcskeóriások,gőzmozdony-szörnyetegek között az emberfi ltrált lényege megtört, akár a kereszt.És utak lebegtek láthatatlan rendezetlenségben,mintha tudná az ember: honnan hová?...A semmibe így szakadt ki a tér,mint vászon a kereten.Egy hasítás – akár Munch sikolya,s a vászon végtelen hómezeje megtörik.Geometriai éle sötét távlatokat mutat.A háttérből az ismeretlent.Mögöttünk nem lehet, előttünk van, a vászon mögött.Színpad. Játszótér. Ismeretlenek.

Csetneki angyalai: szkafanderekleányarcba göngyölve, szétkent, eltorzult asszonyarcba rejtve,módosulásokba fogalmazva,ahogy a tudatalatti bűnszövetkezikaz angyali ellen.Miként a kezdetek múltán a következők.Jönnek, mosódnak, torzulnak arcok, fejek,a test talán nincs, talán múmiapólya fedi,nem űrruha,s talán nem a végtelen a mély körülötte,hanem a mélység maga.Kezdetben vala… Kezdetben vala a tökéletes,majd jöttek sorscsavarások, egyebek,

64

Finta Éva

s egy névtelen kínpad ágymelegében szerelembe takart gyerekek.Kezdetben vala a tökéletes.Azóta messzire húznak rakétaszárnyú bordaívek,s a gerinc, akár propellerek felfűzött lánca,forog, elfordul, sajogna is, ha lehet.Sámántánc ez egyazon tűz körül,melynek lelke ugyanaz,s a férfi , Ádám örök képletével – rettegi,amit szeret.Kezdetben vala a tökéletes.

(2010. június 14.)

65


ANGYAL

(Matl Péter szobrász barátom képe alá)

Lebegve lépegetfehér és kék a fénya térben átsuhanhozzá a költemény.Nincs rajta glórialehetne földi lényki önmagába futegy rondó rejtekén.Hogy teste semminőnincsenek szerveis csak geometriami testét képezis hogy semmi sem anyaga karton is lebega zöldes umbra isa fényekből ered:csak hosszas vizslatásután lesz látható.A múltból érkezika karton mértanifelezőpontja mostaz épp jelenvalóa tetten ért időa most a pillanatpillangó-potrohaa gombostű alatt.Szemben az eljövő kobaltkék akaratmely ellene szegülmozgására tapad

66

Finta Éva

s csak ami érkezik:egy távoli titokvonja maga feléa küzdő alakot.

Angyal ez mégis – látom.Földi és éteriegyszerre mint az emberki sorsát szenvedi.


67


OLTÁRODON

(Halott férjemhez)

Széthullnak isteni törvényekrendszerek csorbulnak szüntelenátrendeződik az értelemátrendeződik az érzelemmagába fordul az ismeret.

Ismétlés minden az ég alattjuthatnak előrébb érveimszellemem nem tudja mi maradha átfordít mindent a képzelets becsukja szívem a szavakat.

Juthatna előrébb életeménekem lehetne delejesigéző szavaim mézeinhízhatna boldogan kegyeletlehetne ami már nem lehet.

Utat nem állhat végtelenfájdalommal az elmúlás.El kell köszönni ha angyalokel kell köszönni ha ördögökverik az éjféli ablakot.

Redőnyök spaletták ablakokzáródnak szememmel éjidőnbetonból szarkofág fölöttedőriz ha van ilyen kegyelemsürgeti ég felé szellemed.

68

Finta Éva

Talán már nem is vagy mivelünktalán már új sorsod kergetedmenekülsz múltadtól eljövőéleted hajnalát tervezed.Szüless majd bátran és okosan.

Már csak az emléked bizonyosátüti kis gonosz dolgainkfelejtem mindüket Teveledmaradnak szárnyaló napjainkjövendőnk sorsunk a gyerekek.

Búcsúmat oltárra leteszem.Lesznek még szavaim koszorúk.Meg kell majd szüljem a létedetversekké ha majdan engededha titkod kibontod még nekem.

(2013. január 25.)

69


70

Finta Éva

MA ÚTRA KELTEK A VADLUDAK

(Barátunk távozása)

Ma útra keltek a vadludak.Lányaid elköltöztettek Téged.Összerakták ruháid, holmidat,velük a villamosság is kiégett.

Szabadság – senki foglya vagy!Poharamat a fényre tartom.Áttetsző napkorong fi adurnája fölött ég az alkony.

A vadlibák utánad szálltak.Szétverte hangjuk a foszló felleget.A macska azóta riadtan nézi,szobádban lelked miként ténfereg.

Szép volt a hit, és tiszta a mosoly:arcodból néha felnézett a gyermek.A lét illúziója elbomol,a tájon hideg esőcseppek vernek.

(2017. október 15-22.)

71


FELEDÉSBEN SZÜLETETTEK

(Csetneki József kiállítása ürügyén)

Járni a feledésbenlátszani a sötétbenringatózni a létentenni amit a tétlen

egykedvűeket hagyvamásítatlan foglalatbaszorítottan keseredvesemmiségekkel keresztbe

önmagukkal hiánybantátott szájban az áramrázni miként a döglöttkölykét a kín-csömörlött.

Jaj csak ne ilyen bátranelkülönültté váltansenkié se maradtanbőrbe zárt foglalatban.

Hát írd meg a másik verset!Fesd a legeslegszebbetvésd a legeslegjobbatmíg ellened ellen-porlad.

Most itt a legesleg tájbanlegesleg országlásbanlegeslegek gyűrűjébenéppen a lencsevégen

72

Finta Éva

mondd amit nem vár senkiamit el kell teregetniamit el kell takargatniamit fel kell hasogatni

hangokra visításraországos dadogásrahogy angyal szálljon a képrepilláink édenébe.


73


FOGYÓ HOLD

Fogyó hold a bak jegyébenfélig égő csillag lobbana mélyen vájt nyári éjbenfogyó hold a bak jegyében.

Fiam táltos gyermek érikszilaj kedvét tünde lángokpörkölik rózsás virágoks fogyó hold a bak jegyében.

Szépen kérem én a holdatne szegezzen íjat rájane világoljon szemébekényeztesse szerelemmel

ezen déli szélben lengőnyári éjen kedvesévelki karjában ringatóziks fogyó hold a bak jegyében.

(2015. június 5.)

74

Finta Éva

ÁLDÁS

(Eszterke lányom születésnapjára)

Édes kicsinyke magzatomszép kínai-szemű virágomkit altattam apró korábanrengett ringott a karomonszép édes szájú pici lányomhuszonnégy éves veszedelmemtürelmetlen tüzes kis kincsemrobbanó tűzgolyó virágomangyali játékos cseresznyémpicinyke rügyecském szerencsémvirágzó ágacskája fámnaklégy boldog légy tökéletesa magad teljességében kibontvalegyél ami lehetni tudszaki belőled megszülethet!Teremtsd tovább e szép csodátki nekem vagy lelkem virága!Bimbózz bomolj virulj szívems ha eljön majd az idejeteremj kicsim csodás barackfámkertecském legszebbik gyümölcsekis mandulám kis körtefámmindenségfám leánypalántám!Igézd magad köré a sorsotigézd s vigyázd hogy rád vigyázzon!Vigyázzon és vezessen ismint bölcs szemeknek pillantása!Az Élet szeressen beléd!S Te kicsinyke játékos sugáromszeresd őt vissza! És teremjed!

75


Mint szép korok legszebb csodájalegyél teljes és sose árva!És teljes légy és teljes légyés sose árva sose árva!

(2013. április 19.)

76

Finta Éva

ANGYALOS

jössz te még az én kertembekertem alá a verembeablak alá kisvirágnakén utcámba várni várat

jössz te még az elejérepedig messze van a végeaz eleje ki sem látszika legvége marad állig

jaj ha nem mennék előremaradna a kertem pőreablakom is zárva lenneaz ajtóm is elfeledne

gyalogolok fel az égigminden csillag bennem fénylikgyertyát gyújtanak a házakmindegyikben angyalt várnak

angyalnak is el kell mennibárha nem vállalja senkitollpihével incselegvelibbenni az ágykeretre

mint a gyermek egykor láttaszótlanodni a csodárapárnácskára kerevetreámulva álmodni egyre

(2015. december 4.)

77


BONG BINGEN

(Tánczos Tamásnak Bingeni szent Hildegard emlékezetében)

Bong Bingen kórusénekepatakhangú tavaszzöld fűcsomók közt kankalinaz égen kék szalag.

Megnyílt egekből hull aláhószínű liliomcsengettyűznek a levelekaz éledő napon.

Bingeni Hildegárd dalátsuhogják illatokszent énekével záporozaz üdvözült titok.

(2018. március 13.)

78

Finta Éva

A MESTERHEZ

Ó Mesterem Te égen járóHoldban álló titokzatoslegyen a dolgok arca fénylőés áttetszően angyalosa sárba néző vízben ázószavak közül elindulóapró élet vergődő hajtáslegyen világom átfogó!

Ó Mesterem Te égen járóföldbe ásott titokzatositt hallgatózom lenn a földönhonnan nem látszik a magosaz arcod semminőre képzettvonásain a felleg ülelhinném akár Chagall képénúriember ki hegedül.

Ó Mesterem Te égen járóvizekbe rejtőzött titoknem kérem már hogy megmutatkozz – már megmutattad haragod.Itt csend is van és hangos szó isperel a mindennap heve.Ó Mesterem! Talán lehetnelennél az élő helyibe.

Miként a szenvedő gyökérbena szisszenő szavak közülelőkerülne az ítéletmely elől sorsunk menekül

79


s Te ott közöttünk testközelbenlátnád vérző villámaid…Ó Mesterem Te égen járókitől várnád hogy megsegít?...

(2015. május 25.)

80

Finta Éva

MESSZESÉGDAL SZÜLETÉSNAPOMRAAz angyalok mit muzsikálnaktéli fagyban mit orgonálnaktemplomajtókon hogy suhannakki-be lebegve áttűnésbenamikor zárva minden ablak?

A világűr minket kiköpnevagy visszadöngölne a földbea csillagok epét okádnakmikor rezgésükbe hunyorgunkvagy vágunk ájtatos pofákat.

A messzeség már itt van bennemezért nem kell már érte mennemülhetnék bolygóm peremérea ködbe lógatva a lábamés minden égitest bemérne.

A távolságok széthasadnaktátonganak és elfogadnakhogy mikor merre vagyok távolmár nem mesélnek nem vitáznakmert ott van mindenütt a bárhol.

Még angyal is lehetnék egyszerkit éji fagyok szele metsz felvérzőn fehér a jelenésbenkonok dacos korbácsos angyalaz ítéletben feledékeny.

De már nem vágyom lenni semmi – gyűjtő s ki mindenét elejti – talán még hang a kristálycsöndbenideges hegedű vagy gordon –vibráló tremoló fölöttem.

(2017. január 2.)

81


DALOLGATOK

85


KÖRNYEZET

Csak könnyelmű legyecske légycsak könnyelmű legyecske légynyüszít az alabástrom.Én nézem az éj mélyeita fények mohón alszanakvárom megszületésemvárom feltámadásom.Gonosz hangokat hárítokhogy könnyelmű legyecske légycsak könnyelmű legyecske légy – nyüszít a bársony alabástrom.

(2017. február 19.)

86

Finta Éva

CARMENEK

1.

válságos aratás partjain átjutok,vén vásznát lobogóm fürdeti harmaton,szél végigveri, sár megaranyozza, hogyrétekhez hasonítsa majd.

2.

selymében viruló vérpipacsok, hajasvadzab szár lebeg, ég kék vizein inog,mint csónak üregében fi u és leányrejtőznek: titok és hideg.

3.

búzában tavi kék ring, a virága: hűsbársonyban lapuló szikra, az ég üvegtintája kiborult, így szökött el a fény,kék láng jár a füvek között.

4.

termékeny nyaraim nádi sipon dalok,mély körrajzok a búzában, a rozsban vagykéklő árpavetésben, suhogó kaszákmentén ellapuló arany.

87


5.

jelzések tititáját kopogom, betűktitkos jelszavait, lenne szabad szavam,lennék én szabad, s égő arabeszkjeimfelgyújtott gabonában út.

(2016. július 30.)

88

Finta Éva

DALOLGATOK

Hóhérok közt dalolgatokdünnyög velem kifosztott édenmég emlékszik rám ki vagyokén nem tudom már csak megélem.

A népmesével indulokki a világba minden reggelaz út alattam nem fogy elaz éji álomból velem kel.

Bátor vagyok és álmodónem véd meg díj sem érdem engema tükör is csak játszogatmég tátong benne aki lettem.

Én még egységben élem mega létem mely akár egy dallammegkomponált és véglegeshogy így legyek tagadhatatlan.

(2017. február 22.)

89


A NAGYVÁROSI KÖLTŐKRE

(Péntek Imre A vidéki költők c.versének ihletésében)

Egy nagyvárosi költőmár attól nagy lehet,hogy városában villamosés troli nyekereg,hogy bosszanthatja büntetlen,kit nem látott sosem – a nagyvárosi költőaz örök idegen.

A nagyvárosban hemzseghetneka csupa nagyok,jönnek-mennek, s közlik velem,hogy épp mit gondolok.Tájékozottak: ki hogyanés miben érdekelt – a nagyvárosi költősosem lehet selejt.

Ajánlás:Barátom, kinek humoraidáig nem futott:fuss még egynéhány körutat,s szuszogj, mint a buszok.


90

Finta Éva


kicsikézik kicsikémetkicsipkézik a sziréneka szirénák az Irénekkicsikézik kicsikémet.

kocsikázzák kicsikézikkacsa módra kecsegézikkuncsorogva keseregnekkajánkodva keverednek.

alma lennék legurulnéksziklatömbbé növekednékakadállyá tömörülveutat vágnék utat törve.

minek ennyi magas álomlógva lógok törött szárnyonzuhanásban lebegésbenköddé mállik menedékem.

ország lennék betakarnagyűrött térkép avar-barnarám süllyedne por és hamuélő és holt lenne tanú.

(2012. március 22.)

91


92

Finta Éva

BALLADA EGY FŐVESZTÉSRŐL

Becsukva mind a két szemeNőjére omlik mint a házTestét nyilallják végzetekAz egyik mellette heverOlló a párnája alattNem tud magáról feltűnőTudatlanságban elhisziHogy Sámson haja nyírva nő.

Igaz is lenne Sámson úrSzakálla is meg haja isKinőne mint az erejeEgy hónapig két hónapigHa várni tudna aki nemHa várni tudna az a nőCsakhogy jól tudja DelilaHogy Sámson haja nyírva nő.

A férfi eszmél nyugtalanKönnyű fejét meglengetiBozontja nincsen már seholDe hát itt van a deli nőKi vágyát folyton érleliAmire most már nincs időMert rátör tőrével nohaA Sámson haja nyírva nő.

Igaz dolgokra nincs varázsAz egyszeregy mindig bejönHiába eresztett szakálltS növesztette haját vele

93


S nőtt szőrével az erejeHiába – nem lesz esküvőMihamarabb fejét veszikHisz Sámson haja nyírva nő.

Tanulság:Ha van valamid ami értékNe hord kívül ahol elérnék.

(2006. július 16.)

94

Finta Éva

FATA-LISTA

a sorsnak karma van ez okból ő is állatkörömmel kaparom magamróla hibákat

hogy macska vagy kutya lennea lelke bennemmár csak utólag válaszoljameg a testem

a vadvilág is itt kering a szívem tájánhol tigrisek hol farkasok köztül a bárány

az égi láng ha átüti a a szürke nyirkota macskámmal dorombolom hogyígy a legjobb.

(2017. március 5.)

95


TÁJ TELIHOLDDAL

visszahozta a tálatbenne vizecske száradarcát rezgeti jámborégi felleges fátyol

képe ring a vizekbenkönnyét gyűjti ezekbenmindegy merre hajolgatel nem éri a holdat

látom senki az útonjárok ahogy a húgomlenge hajamon fényekringat a világ-ének

játszik kezemen hajnaléled szemem a nappalkéső ragyogás játszikrajtam csendje virágzik

lenni veretes vértbenhangot hallani délbenülni a világ ágánenni az időt tálkán (2015. április 14.)

96

Finta Éva

ÁLOM

Alászálltam egy alvilági kertbe, hogy elveszített társam megtaláljam, mielőtt sorsom magába temetne.

A mélysötétben egyre jobban láttam. A néma bokrokat szellő se járta, tömör sötét aludt a fák hajában,

s a gyepnek nem volt semminő virága. Az élettelen parkban nyílt egy ösvény, sötét karéja ráfeküdt a tájra – – grafi t derengés csillagtalan estén. A mélyszurokba ágyazott sötétben a félelem uralta csak az elmém.

Hogy holt világod ez az éji éden,értettem én, de reszketett a lelkem.Az álombéli képet most is félem,

s a csuklyás embert is, kit még szerettem,s kinek sötét alakja úgy ölelt át,hogy vakmerővé tette könnyű testem,

hiába rémisztett megannyi korlát:utolsó csókom holt ajkára zártam,bár nem kötöttek semmi földi formák.

A véglegesben állva úgy találtam:még itt dobog bennem a régi törvény,és szól hozzám e furcsa éji tájban,

97


egy volt kapocs elmúlt szerelmünk örvén,bábként mozgatja testem az alázat, melléd csavar és kényszerít egy örvény.

És nincsen sors, sem égi-földi vágyak,s hiába rémisztget megannyi korlát,halott ajkadra rá kell tenni számat.

Milyen álom, mely elvezérelt hozzád,miféle számadásom lenne véled,kinek cseréltem magaméra sorsát?...

Az ember bárhogyan hisz, úgyis téved.A csuklyában nem volt arcodnak íve,csak én tudtam mögötte még a lényed.

Az álombéli nem csak csókom kérte.Egy szem dió, mit tenyerébe tettem –ez volt találkánk záloga és bére.

(2015–2017)

98

Finta Éva

AUGUSZTUSI ESTE

Versem navigálja a sötétetfelkúszik egy ággal teraszomra teljes vigyorával kel a hold felsápadt üvegarcát aranyozza.

Rózsaligetekben a virágokarcuk vidorítják ha az estemélykék szeme ráhull a világravermelve a nedvet levelükbe.

Tájak amik édennel itatnakházak kapuk ajtók falak annyicsendes feszülésben feleselnekzárnák be a létet mohosodni.

Átszökken egy csillag a sötétenfényes szög az estét odazárjakertemben a lombok tetejéremintha haragudna bogarára.

Szárnyas zizegése elalél mártestében a szög fénye kialszikcirpelnek a zümzümmök a kertbenminden neszezésük idehallik. (2015. augusztus 2-3.)

99


A VÍZ ROMÁNCA

(Dobai Péternek, a hetvenedikre)

Virágot visznek a vizek,a kék folyók, a tengerek,a patakokban levelektutajoznak és fellegek.Mi fent a játék színtere,az vetül, hullik ide le,s a habos égi képzetektáncolva lépnek köveket.A fény kitárul, átragyoga mélyeken a sárga lob,a lombokon csipkét remega tükreit tört fénymeleg.Mindenben kék és zöld donog,eget kortyolnak a habok,s úsztatnak erdőrészeketa fröccsenő patakvizek.

A kék folyókon nyugalom,virágot ringnak a tavon,a víz áttűnik, bármi mély,benne remeg a szenvedély,s míg önmagát tagadja le,mindent mutat, mi színtere:körötte és alant a csend:színek domborzata dereng.

A víz vezet, a víz visel,továbbdobál és elterel,s a forró, fehér fénymagot:szótlan nyeli el a napot.

100

Finta Éva

A folyók és a tengerekvirágot s vért merengenek,riogva tépik szét a kékégi képek igézetét,s mire a mélybe szenderül,elül a lét is legbelül.


101


ÚSZIK A KÉPEN

(Finta Edit tárlatához)

úszik a képen a hattyú dalanéma a víz és néma a tájhattyúnyakából felkiabál elszántan legvégső diadalaúszik a képen a hattyú maga

áll a komód a ködbe vegyültészaki fény mögötte a tájezüstben villog a szemhatára csillagos ég szeme elfeketültárva komód áll ködbe vegyült

alma lebeg a semmi kezetartja az asztal lapja felettárnyéka vásznat festve remega metafi zika hozta ideemelte be a semmibe

Tarkovszkij látná csak hogy micsodahegedű némul semmi ködénéberen pergő homok a fénydisszidált hangok torz sikolyaszisszen a hangszer és nincs muzsika

órákat nézdegél számol a tájidőbe botlik a fogaskerékvonszolja magával mint hangszerétnincs benne sürgetés sem akadályhalakkal hallgat és elhal a táj

102

Finta Éva

lángocskák lidércek kicsiny tüzekpapíron futkosnak asztallaponégbeli hullásukat hallgatomvibrálnak villognak veszejteneklángocskák lidércek csillagtüzek

(2015. február 23.)

103


VÁLTÁS

Őszi avarban a tegnapi pára virágagyöngye piroslik a fényben akár a rubintkőszétszaladoznak a lenge levélke-sirályokúsznak a légben s a forgószél közepébenúsznak és szállnak enyészetük forgatagában.

Süsse napocska kertem folyondár zöldjétsmaragdba bújva a vadszőlő s a borostyánmég élik a nyár melegét és a fény ragyogásátmég fogja a szár a levél zizegő remegésétszorítja ahogy kezemet szoritod szeretettel.

Ó ragyogás tüneményeim őszi virágatűntetek rozsdás féltékeny feledés csakégi ajándék széjjelszórt hahotájamúlandó múlás újjászületésemmegannyi egyszervolt sohasemlesz.

És mégis a fény feledős suhanásait látvaújulva éled az eltűnő csodaváráscsillagos égbe zuhant kutak éjbeli mélyebenne keringenek végtelenség-panorámáks benne kering örömöm felkeresése.

Játszani járnak a kertembe a madárkákégbeli küldöttek látogatása a röptükitt szél szelídíti a nap melegét ahol állokátfut a felhők égi dűnéire szállvahoz nekem játszótársat a tél hidegéhez.

(2012. szeptember 18.)

104

Finta Éva

GYÓGYÍRÁS

Miként a fát lyuggatja át a féreglelkem matériája reves deszkaszilánkjai csikorogva zenélnekahogy roppantom apró darabokraszilánkjai csikorogva zenélnek.

Valahol éppen vége van az éjnekés ékes koszorúban áll a reggelvalahol átrakják a súlyt egy másik ágravalaki átfordul magán felnyílt szemekkelvalahol átrakják a súlyt egy másik ágra.

Hová is tűnt lelkem fénylő világa?Belső napom hová is bujdokoltál?Égi kedvem te sokszor haragítotthívásomra miért nem nyiladoznál?égi kedvem te sokszor haragított.

Most gyógyulásom magához szorítotthogy megbecézzen s összerakjon újraa rostjaimból száműzi a mérgetés dallal felel bűnös haragomraa rostjaimból száműzi a mérget.

És mindent ami szétesett elégeta részeket csiszolja ékesebbreés tiszta kontúrt kapnak a szegélyekbalzsamos mázat ken rejtett sebekreés tiszta kontúrt kapnak a szegélyek.

(2014. december 5.)

AMI MEGMARAD

107


JÖNNEK

Jönnek megannyi tájontáncban a haldoklásonvégtelen förgetegbennem tudni merre rettentsorokban hullámokbanakik szerettek egykorkiket egykor szerettünkegy volt velünk a véreegy volt velünk a létejönnek tömött sorokbanbámulva lankadatlan.

Hízott halottat láttammosolygott rám az útonbámulta karcsú lábammosolygott rám halottamhízott halottat láttam.

Ki lennék én ha mégisvalaki más lehetnékkivel egy még a szívemaki még emlékszik rámakivel egy lehettemki lennék én ha mégis…

Reggel tükörben látomhogy hatvan évem néz rámnem érti arcom képétmegannyi változásommintha lehetnék nemrégszépségben felvirágzómintha lehetnék nemrégaz még aki már emlék.

108

Finta Éva

Ültem valami álmonelvitt valami szárnyonláttatott mikor láttamháttal egy tűnt világban.

Jönne ha tudna annyifelejtésemben lakniházamba keveredneülne a kerevetre

tükörből rám vigyáznaasztalomról zabálnainná teámat kávémelélne limonádén

de nem nyitom ki ajtómlógjon csak kint a kampónmorzsázzon madarakkalnem lakhatom halottal.


109


110

Finta Éva

ŐSZELŐ

Lobognak őszi fellegekalkonyvörösben izzik az égszétázott leveleket visz a meg-megugró esteli szél.Pedig épp csak letelt augusztus havaa naptár oldalát iméntlapoztam át a szeptemberremégis mintha örök ősz lenne.Körteszagés aláhullott szilvák a fűben –aszott kofák – kínálgatják illatukat.Széthullott vattacsomó az égen:a hegy mögé ködökbe pólyált távlatok bújnakés elillant melegek.A nyárból valami kellene még holnapra isha lehetitt tartanám virágaimat és a pergő lombotlegalább a fagyig.Szemközt a gesztenyefamár egy hónapja rozsdásra pöndörödött.Hogy sietnek némelyek öregedni elmúlni – pedig nem is betegek.Holnap valami más érkezik feltarthatatlanultömi magát napjainkba az időmint puskaporfeszeng látásunk eldugult csövébenszikrátlanul lapul.Az ablakon túlahol nincsenek határok és kordonok falak akadály nélkül árad a fény a homály

111


a levegő már nem vitorláztat madarat.Holnap talán egy cinke kopog ablakpárkányomona fecskék eltűntek legalább két hete.Azt hittem szokásos röpgyűlésüket tartják – érett volt még a nyár melege –de madártalan maradt a kora őszi alkonyatakár a reggelek délutánok.Eltűnnek szépséges őslényeimitt hagynak engem és itt a nyarat.


112

Finta Éva

AKI AZ AJTÓMON KILÉPETT

harsányan zengett még a lélek kürtjeés oboák ontották még a képekegymásba érő vérmeleg varázsátmég fogtalak akár ha bennem lépnélés vissza énfelém az eljövőbőlmég oboák búgták a vér varázsát.

hogy nem leszel ahogy utólag mondtadrekedten izgalommal hangod csuklottnem értettem meg akkor ebből semmitcsak hogy valami elcsúszott a létbenkicsúszott és magamra itt maradtamvalami ismeretlen eljövővel.

s a telefon is késett akkor estemár csak én nyúltam még egy karnyújtásnyithogy halljalak vagy értsem ha lehetnemi vár miről hallgattál nap nap ótami az miről már nincs erőm akarnia válaszod mert gyorsabb volt a lélekbozótjából röppent riadt madár.

s a zenekar még itt zsibong hiábafelszállnék de a mennyezet lefed.minden kemény valóságarcú letts én altatom gyerekszerelmemet.csicsija-csitt te így maradsz már árvafel nem növekvőn verseimbe zárva.


113


HIÁNYDAL

A világ lábnyomoddal van teleüveglapon az ujjlenyomatoda bögre és pohár szájadra csókolölelnek ruhadarabokaz út hozzám elmozdult víztükörmég arcodat is széjjelrezgeticsak agyamban felejtett illatodölel meg olykor felkelő napot –a világ fényeinkkel van teli.


114

Finta Éva

ÜLNÉK MELLETTED…

Ülnék melletted én, a jámbor,örök anyagból, tán titánból,nemes fémek ötvözetéből,legapróbb részecskéből: fényből…Múlandóságból, hervadásból,illatok elkevert dalából,zsongásból, zsibongó erekkel,virágzó, rózsálló tüzekkel…Ülnék melletted én, a bátor,szoborba öntve hallgatásbólvagy szökőkutak csobogásamódján szavakkal dudorászva…Csak itt ne kéne várnom estigés holnapig, s minden napestig,magamba visszaszelídülve,a múló múlással vegyülve,míg átveri az üvegablakáttetsző anyagát a tegnap,a lebukó, az alkony napja,s számat nem kulcsolja lakatra.

(2012. július 28.)

115


TEBENNEDLENNIVÁGYTAM

Minden kifut a véges elmúlásbaszerelmeim halott arkangyalokmesélném mit tudtak egy szép időbenhogy támasztották fel a csillagota napfelkeltét mint kenték az égrehogyan ragyogtak szívem udvaráns az alkonyatban mint néztek a fénybea mélysötét felhők közül ha lobbantaz eltűnő nap ékes koronája.Minden kifut a véges elmúlásba.

Mikor szerettem fájt a szerelemaddig volt játék míg ínyemre tettemaz örömök ízes bolondulásátaddig volt játék míg vörösbe vontaa vér a test hullámzó érveréséts még nem jutott a szívkamrába el.Addig volt játék míg csak nógatottválaszthattam a meg sem születéstvagy talpig bíborban a meglepettcsodálkozást hogy ismét új vagyok.

Minden kifut a végleg elmúlásbakockázatos a kezdet és a vég iscsak a tebennedhittemlennimindörökkémagányos virrasztása bővül egyreminden kifut végül a véglegesres nem ébred fények víg vezényszavára.Tebennedlennivágytammindörökrede minden kifut a véges elmúlásbaa változó a végleg véglegesre:Tebennedlennivágytammindörökre.


116

Finta Éva

LEGYEN A CSEND

Lépjünk, szólok, s talpam szögeket bénít,a jövőből érkező egyhangúság hangján bánja a jelent,lépjünk, innen is, és még hova,az életben maradottak türelmetlenségévellépjünk!

Ó ostoba idők, kivált bizalmatlan hőseid!Szemgolyófordulással visszapillant magára a távozó,s nem látja, csak törött pillanatait kivérző sorsának,a sajgás nem igazán képviseli gazdáját,a sajgás csak önmagáért van,mint a fűszál vagy az Isten.

Csak annyi élet kerül véred képletébe,amennyit megettél, kisgyerek,anyád tejével, apád verejtékével,csak annyi élet kerül véred képletébe,amennyi bátorság gyávult tested húrjaiba,gyengeséged aláhulló csendjébe.

Valaki itt jár nap mint nap,belenéz tükrömbe, tányéromba,ágyamba, agyamba, lelkem zugait kutatná,nem láthatja, ami változóban, mint széllel hajkurászott fellegek,mint zuhatag köveken szétszakadó fodrai.

Legyen a csend a távozóval,vágyait ossza szét a feltámadó gyökerek között,vágyait tegye le hervadó lábaihoz,mert itt a semmi járulhat csak a vágyak asztala elé,itt Isten osztott-fosztott szét-, el- mindent,

117


s vele játszani: nem játékos időtöltés,vele játszani: nem az időé feladat,vele az eltűnés marad csak és az elszakadás,a pattanó húrok, inak feszülő szakadása,mondom, ne adjatok enni a holtnak, csak halottak napján,az élőtől veszitek el, amit a holtmár rég kiköpött.

(2013. május 3.)

118

Finta Éva

119


HA-I-Q

Halni a halnakégni az égnekfélbe hagyott szavakfélrebeszélnek.

(2016)

120

Finta Éva

REST OLVASÓKNAK SZÓLÓ KÖLTEMÉNY

Bölcsnek születtem, akár a fi am.Értésemre adták az öregekkölyökkoromban, mikor beavattak,s rám bízták döntéseiket.

S most magam is már – benne az időben –hallom és olvasom a híreket.Azt mondják rólam: tudálékos volnék,csak okoskodom, mikor verselek.

Mert ember így nem él, nem ír, nem gondol.Hja? Asszony volnék, vagy mi a fene.Világra hozom magamat, ha nincs másszaporítandó, csak a szó heve.

Szóval úgy volt, hogy gondoltam és hittem,és gondolok ma is, bár nem hiszek.Tudom: hibátlan ég alatt forogniszavak tüzén csak Istennel lehet.

Övé tudásom és okoskodásom.A bölcsességem Tőle érkezik.Szólongatom a ketté vált sötétet,s Ő felvillantja benne fényeit.

Nincsen harag. Hisz én sem értek mindent.Még tudni sem kell – mi sem végleges!Csituljanak az önhitt tévedések.Most még vagyok, de én is nem leszek.

(2017. június 7.)

121


TÚLÉLÉSEINK

Elszivárgó időben csörgedezmedrét robbantva megannyi sorsiram.Te vetted el, mi enyém volt előbb,én vettem el, mi lényeged talán,és mégis: minden tűnő maradékkiteljesedve érkezik a révbe.Lehetne ez sorsképletünk erénye,csak telhetetlen ajkak harapásatátong a vágyak cukros édenére.Egyszer majd visszaadnánk minden jóbóla legjavát az arra éhezőnek,de már nem nyitja száját, sem a szívét,már nem beszél, nem kér az istenadta,és itt maradva ránk sorvad a szépség.

(2013. április 3.)

122

Finta Éva

123


PORLÓ KÖVEK

Mikor a lélek baljós és ólmos víz lucskát teríti ágra, fűre, s beméri Isten radarállomása a tűszúrás kínját, ahogy vég nélkül veszi a képlet jeleit, hogy: ti-tá, tá-tá, ti-tá – nem talál meg

a béke, mert megtalált a szédület. Magába göngyöl, víz alá visz, poklán ringat, aludnál: dobna tűzbe. Eltűnik, máskor lenne mása: kedélyed hajlatán ring, ül, mint vendég, elzavarhatatlan. Végre fogy,

azt hinnéd, ám a mérge ostromol, s rogy inad, elméd, miként öl tömeg- hisztéria, kórság. Bánt, míg mind a tíz körmöd vájnád, vagy kibetűzve titkát, lennél jeladója, leásva magad gyökerig. Ahogyan rég.

Pedig csak önmagadba ásott emlék a látomása. Ne háborodj se meg, se rajta. Emlék. Porló kövek. Göröngye mállik benned is, hisz semmi sincs, mi egyszer el ne tűnne. A rosszat ítéld elhalásra.

124

Finta Éva

FIÚK

Fiúk: tiétek a társadalom.Miénk a sors. (2016)

125


VIJJOGÁSOMVér ver, váradat vívhatod:vas és víz vitája vár.Volt és van, veled vadul a visszavett varázs.Viszket, vérzik a város,viszolyog vereségtől,vagy végleges viadalt vesz.Valami véges, végletes véget ér.Viszontlátásra, vers, valóság –vonásod visszaköszön!Vedd vissza vérted, véred, várad!Valahogy világra virrad versem,viszi a vázlatot, vázat.Vagyonra vetemedni – volt-evalaha viselős versem?Viszontagság – az van velem,viszem, vállamra vettem.Vagyunk világok vége,világok vágya vérünk.Vesszőzni verejtékes vállamvígan vesződöm.Vagy vettem volna vasakat,vésettem volna végigVoronyezsig a vasutata vadóc vereségig?Varangy vagy, világvajúdik veled versenyre kelvea vétkező végállomás,vezetne vezekelve.Vitás vétek,vitás varázs,vitatott vakarékok.Vagy vesztek, vagy visztek:vérbő világomba visszahulltok!

(2015. február 18.)

126

Finta Éva

127


KISDED VILÁG

Vagyok mint minden ember: egyszera végtelen spirálján vegyszergénláncom titkos kód és fegyveraz időt vívom meg ezekkel.

Miként a nagy galaktikákbanelnémult jelrendszer a szájamarcomat elmúlásra szántamaz idő végtelen tavában.

Tudatom így karácsony táján:pára a szín és a szivárványhelyettünk vérzik el a bárányünnepeink fénylő világán.

És azt is látnunk kell e télben:semmi sem jöhet el egészensemmi sem tűnik el a létbenmert ott vibrál a gyertyafényben

mint a tavalyról ránk maradtak:haszonnövény- és virágmagvaktavasszal életkedvet kapnakétkéül embernek vadaknak.

Így szólítunk a téli éjbena csillagok fehér tüzébenkiben megtestesül az érdemmegújul minden születésben.

(2015. december 6.)

129


TARTALOMJEGYZÉK

A KRÓNIKÁS VALLOMÁSA ............................................................................5

1. KIÜRÜLNEK ........................................................................................ 72. ELMÚLÁSAINK ................................................................................. 93. ÍMÉ, AZ EMBER ................................................................................ 114. FELTÁMADÁS ................................................................................... 135. AZ ÍRÁSTUDÓKRA ...................................................................... 166. ÉGBOLT ................................................................................................ 177. HATVAN.............................................................................................. 188. Ó SEMMI, GAZDAG ÉVEK .......................................................... 219. ŰRHIDEG ........................................................................................... 2310. EGY VOLT BARÁTNAK ................................................................2411. A KRÓNIKÁS VALLOMÁSA ....................................................... 2512. VILÁG, IDEÁLMODVA .................................................................2813. TOKAJ ...................................................................................................3014. SÉTA A BEREGSZÁSZI TEMETŐBEN .................................... 32

PASSIÓ ..................................................................................................................... 33

1. ÓLMOS, MÉLY .................................................................................. 352. HIÁBA… ...............................................................................................363. TÁRGYAK LÁZADÁSA ................................................................. 384. ODAÍTÉLTELEK .............................................................................. 395. HÁTRAHAGYOTT… ......................................................................406. HÁROM ÉV TELT… ......................................................................... 417. TUDÁS HELYETT ...........................................................................428. ISTEN OLTÁRÁN ............................................................................449. BELÜL A PORTÁLÜVEGEN .......................................................4610. BARÁTOM GYÓGYULÁSÁÉRT ...............................................4811. PORHÓ ................................................................................................. 5012. BÁDOGKERESZT ............................................................................ 5213. MÁRTONKA BALLADÁJA .......................................................... 5314. PASSIÓ .................................................................................................. 55

130

Finta Éva

ANGYALJÁRÁS ................................................................................................... 57

1. ADVENT .............................................................................................. 592. MENNYBÉLI CIRROGÁS ............................................................603. FÉLÁLOM ............................................................................................ 624. ANGYALMÚMIÁK ......................................................................... 635. ANGYAL .............................................................................................. 656. OLTÁRODON .................................................................................... 677. MA ÚTRA KELTEK A VADLUDAK ........................................ 708. FELEDÉSBEN SZÜLETETTEK .................................................. 719. FOGYÓ HOLD .................................................................................. 7310. ÁLDÁS ................................................................................................... 7411. ANGYALOS ........................................................................................ 7612. BONG BINGEN .................................................................................7713. A MESTERHEZ ................................................................................ 7814. MESSZESÉGDAL SZÜLETÉSNAPOMRA .............................80

DALOLGATOK ................................................................................................... 83

1. KÖRNYEZET ..................................................................................... 852. CARMENEK ....................................................................................... 863. DALOLGATOK ................................................................................. 884. A NAGYVÁROSI KÖLTŐKRE .................................................... 895. A TÉKOZLÁS GENEZISE ............................................................906. BALLADA EGY FŐVESZTÉSRŐL .............................................927. FATA-LISTA ........................................................................................948. TÁJ TELIHOLDDAL ....................................................................... 959. ÁLOM .................................................................................................... 9610. AUGUSZTUSI ESTE ........................................................................ 9811. A VÍZ ROMÁNCA ...........................................................................9912. ÚSZIK A KÉPEN ............................................................................. 10113. VÁLTÁS ...............................................................................................10314. GYÓGYÍRÁS ....................................................................................104

AMI MEGMARAD ...........................................................................................105

1. JÖNNEK .............................................................................................1072. ŐSZELŐ .............................................................................................. 110

131


3. AKI AZ AJTÓMON KILÉPETT ................................................1124. HIÁNYDAL ......................................................................................1135. ÜLNÉK MELLETTED… .............................................................. 1146. TEBENNEDLENNIVÁGYTAM ............................................... 1157. LEGYEN A CSEND ........................................................................ 1168. HA-I-Q ................................................................................................. 1199. REST OLVASÓKNAK SZÓLÓ KÖLTEMÉNY....................12010. TÚLÉLÉSEINK ................................................................................12111. PORLÓ KÖVEK ...............................................................................12312. FIÚK .....................................................................................................12413. VIJJOGÁSOM ...................................................................................12514. KISDED VILÁG ...............................................................................127

Finta Éva 1954-ben született Beregszászban. 1978-ban az Ungvári Álla-mi Egyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát. 1972 óta publikál folyamatosan szépíróként. Kezdetben a kárpátaljai napilapokban, majd kár-pátaljai almanachokban, magyarországi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg írásai. Jelenleg nyolc önálló verseskötet, egy verses drámakötet és egy irodalomtörténeti monográfi a rajzolja ki eddigi tevékenységét.

1990-ben, Magyarországra települése évében nyert tagságot a Magyar Író-szö vetségbe. Publikációival szívesen tér haza szülőföldjére. Írásaival gyak-ran találkozhat az olvasó az Együtt lapszámaiban és az anyaország külön-böző folyóirataiban, antológiákban. Számos versét megzenésítették az Ivaskovics-testvérek, Dinnyés József, Bárdos Lajos és Rózsa Pál.

Szakmai elismerései: 1991-ben a Magyar Rádió Kárpátalján meghirdetett drámapályázatának fődíja, 1992-ben az MHB Művészeti Alapítványának ösztöndíja, 2012-ben a kárpátaljai Együtt című irodalmi és kulturális fo-lyóirat nívódíja, 2014-ben a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Életműdíja.

ÖNÁLLÓ KÖTETEI:

1. Vállalkozás az örömre (Versek, Kárpáti Igaz Szó, Uzshorod, 1979.)

2. Idő – korongon (Versek, Kárpáti Kiadó, Uzsgorod, 1987.) 3. A lét dicsérete (Versek, Hatodik Síp Könyvek, Budapest–

Ungvár, 1991.) 4. Párkák (Verses színmű 3 önálló részben, Galéria Kiadó,

Ungvár–Budapest, 1993.) 5. Földközelben (Versek, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc,

1993.)6. Vissza a vízöntőbe (Versek, Széphalom Könyvműhely,

Budapest, 2007.)7. Szapphó a szirten (Versek, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010.)8. Örök partok (Válogatott versek 1990–2009, Intermix Kiadó,

Ungár–Budapest, 2013.)9. Hazamegyek. A kárpátaljai Sáfáry László (Monográfia, Intermix

Kiadó, Ungvár–Budapest, 2016.)

Előkészületben: Ötkönyv (Költemények és esszéversek)

Akár gondolataim naplószerű gyűjtemé-nye is lehetne az itt található versanyag, mely az Ötkönyv című, még kiadást nem látott munkám „árnyékában” született. Míg amazt írtam, szervezetlen módon kitüremkedtek tollam alól újabb, önál-ló életre kívánkozó versek, melyek most A tékozlás genezise című kötetben öt ciklusba szerkesztve, igen szabályos geo-metriában várják könyvként való meg-születésüket.

A hetven költemény különös rendbe állt szerkesztéskor. Az öt ciklus egyenként tizennégy verse alázattal és gördülékenyen sorakozott be az adott cikluscím alá, mintha eleve így tervezte volna meg szerzőjük. Bizonyára van ebben némi igazság. Az elme ugyanis akkor is végzi mérnöki munkáját, amikor látszólag inaktív.

Főszereplőim Angyalok. Nem kerestem őket, maguktól látogatnak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban vannak jelen írásaimban, rejtet-ten vagy kiemelten. Horváth Anna beregszászi szobrász-keramikus izgalmas grafi kái sokat elárulnak a szövegek hangulatából, pedig oly-kor évtizedekkel korábban keletkeztek. Ennek magyarázata egy hosz-szú barátság a múltban, sok-sok közös élmény a privát életben és a kultúra fogyasztásában.

Finta ÉvaSárospatak, 2018. április 5.

ISBN 978-615-5757-06-8

m xINTER

9 786155 757068


VERSEK

FINTA ÉVA

FIN

TA

ÉV

A

A T

ÉK

OZL

ÁS

GE

NE

ZISE

A TÉKOZLÁS GENEZISE · a sosem-múló csodavárás, mert ebben nem lesz változása a léleknek,...

Documents

Transcript of A TÉKOZLÁS GENEZISE · a sosem-múló csodavárás, mert ebben nem lesz változása a léleknek,...