Gazsó István

A szocialista gazdasági rendszer és településfejlesztési politika hatása a vidéki egyesületek szereplésére a népköztársaság bajnokságának első osztályában

Az állami gazda(g)ság és a vidéki labdarúgás

A magyarországi szocializmus gazdaságtörténetének rövid áttekintése

A második világháború után Magyarország a szovjet érdekszférába került, és néhány évnyi korlátozott demokrácia után a Moszkva által támogatott Magyar Dolgozók Pártja magához ragadta a politikai, gazdasági és társadalmi főhatalmat. Az országot – megszakítva annak, a háború után elindulni látszó szerves fejlődését – szovjet minta szerint szándékoztak átalakítani. A drasztikus társadalomformáló lépések  egyikeként   a   korábbi   sportegyesületeket   bázisszervezetek   kezelésébe  utalták.   A   korszak terméke az ország legnépszerűbb labdarúgó alakulatát is magáénak tudó Ferencváros ÉDOSZ1­szá alakítása, a tetszhalálból felélesztett MTK folyamatos átformálása (Textilipari szakszervezet, ÁVH), az   Újpest   „Dinamósítása”   Dózsa2  néven,   illetve   a   szegény   kültelki   Kispest   Honvédség   általi bekebelezése.

Az élsport tömegsport3 jellegűvé formálásában szerepet kaptak az uralkodó ideológia számára fontos   vidéki   egyesületek   is.   Az   erőltetett   (nehéz)iparosítás   és   az   energetikai   szektor   túlzott fejlesztése, illetve az ágazatokban dolgozó embertömegek kiszolgálására a háború előtt nem, vagy csak alig­alig hangsúlyos csapatok kerültek a bajnokság első vonalába. A rákosista diktatúra egyik legnagyobb presztízs­beruházása a háborús félelem miatt kialakított határsávon kívül, Dunapentelén4 felépíteni   szándékozott   Dunai   Vasmű   volt.   A   korábbi   kis   faluból   hatalmas   iparvárost   emeltek Sztálinváros (később Dunaújváros) néven. Kohászati művek épültek továbbá két borsodi városban is, Ózdon és   Miskolcon.  A   szénbányászat  hangsúlyos   szerepét   a   háború   után  kialakuló   energetikai válságnak köszönhette, szénerőművek épültek az ország különböző pontjain, biztosítva a nehézipar és – részben – a társadalom energia iránti szükségletét. Dorogon, Komlón, Salgótarjánban irreális méretű beruházások indultak.

Az ötvenes évek a parasztság termelőszövetkezetekbe kényszerítésének időszaka is volt.  A korábbi hagyományos gazdasági rendszert felváltó központosított földhasználat hatalmas tömegeket változtatott   munkanélkülivé.   A   földjüktől   elszakadók   nagyrészt   városokba   áramlottak,   bázisát képezték az erőltetett iparosítás követelte új munkásságnak. A korszakban indult meg a főváros és a vidéki nagy iparvárosok lakosságának dinamikus növekedése.

Az  1956­os  forradalom  és   az   azt   követő   változások   lehetetlenné   tették  a   korábbi évekre jellemző  társadalomformáló politika folytatását. A társadalom felé  konszolidálódni vágyó, kiépülő Kádár­rendszer,   csökkentve   a   feszültségeket   1959   után   némileg   átgondoltabb   településfejlesztési programokat dolgozott ki az ipar decentralizálásának jegyében. Ezekben az években sok egyesület lehetőséget kapott korábbi elnevezésének részleges visszaszerzésére is. A Szombathelyi Lokomotív 

1 ÉDOSZ: Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete2 A szocialista tábor országaiban a belügyi szervek körébe sorolt egyesületek egységesen a Dinamo nevet vették fel. 

Magyarországon az újpestiek az ideológiailag szalonképes parasztvezér Dózsa nevet kapták, kihasználva, hogy az új névadó kezdőbetűje összhangban maradt a Dinamo­egyesületek nagy családjával. A korábban használt lila­fehér, körpajzsban egy horgonyt ábrázoló címer helyét átvette a nagy írott D­betű.

3 A hatalom szívesen látott volna „sportoló katonákat” (Honvéd egyesületek), „atletizáló bányászokat” (pl. Dorog). A létező és átideologizált egyesületekre ráerőltették a tömegsport kiszolgálásának szerepét is.

4 A Dunai Vasmű eredetileg az 50 kilométeres mélységi határsávon belül lévő Mohácson lett volna, ésszerűen közel a Mecsekben bányászandó nyersanyaghoz.

visszavette   a   Haladás  nevet,   annyi   kiegészítéssel,   hogy   Haladás  Vasutas   Sport   Egyesület   néven szerepelt a továbbiakban. Az ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi néven futó Ferencvárosból újra Ferencváros lett, a Vörös Lobogóból  MTK. A fővárosi nagyegyesületek közül azonban az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd megtartotta az 1950 körül kialakított új imázsát5. 

1958 és 1966 között   (az új  gazdasági mechanizmus bevezetése előtt)  az állami beruházási politika   prioritásai   kettéváltak.   Folytatódtak   a   korábban   megkezdett   nehézipari,   bányászati   és kohászati   nagyberuházások,   de   mellettük   megjelentek   a   termelés   szerkezetét   a   világgazdasági változásoknak   megfelelően   némiképp   modernizáló   fejlesztések   is.   A   vegyipar,   gépipar   és szénhidrogénipar ágazatai a hatvanas évek legdinamikusabban növekvő termelőerőivé váltak6. Ebben a szűk évtizedben indul meg a hazai szénhidrogén­bányászat Siófokon és kezdődnek meg az első fúrások  a   Szeged   melletti   Algyőn.   A   KGST­n   belüli   szállítási   kényszer   a   gépipar   felfuttatását igényelte,   Győrött,   Csepelen   és   Székesfehérvárott   autóbusz,   teherautó   és   vasúti   fővonali motorvonatokat kezdtek gyártani. A lakosság kiszolgálásának érdekében televíziógyártási programot hirdetett   a   kőbányai   székelyű   Orion,   és   a   magasabb   termelőkapacitás  érdekében  összefogott   a Székesfehérvári Vadásztölténygyárral7. Az így Székesfehérvárra kerülő technológiai beruházásból jön később létre a Videoton, amely nevére veszi a korábban a Vadásztölténygyár által 1941­ben alapított sportegyesületet.

A   hatvanas   évtized   végének   kedvező   nemzetközi   politikai   fejleményeit   kihasználva Magyarország   gazdasági   reformprogramra   vállalkozott   a   szocialista   világrend   sajátos „játékszabályainak” betartása mellett. 1963­ban az MSZMP központi bizottságának felkérésére Nyers Rezső és társai átfogó gazdasági programjavaslatot dolgoztak ki, melynek elemein alapult az 1967­68­ban   megkezdett   ún.   új   gazdasági   mechanizmus.   Legfontosabb   változások   épp   abban   a vállalatirányítási szegmensben történetek, amely döntően befolyásolta a vállaltok szerepvállalását az élsportban. A helyi vezetőségek leválnak a központi minisztériumi adminisztrációról, és megkapják a beruházások megkezdésének szabadságát a vállalat saját nyereségének terhére. A rendszer logikája azonban megkövetelte, hogy a fennmaradó, ötéves tervekre alapozott  gazdaság továbbra is állami nagyberuházásokat   indítson.   Nem   állnak   le   az   energetikai   és   bányászati   beruházások,   sőt   a korszakban újabb szénbányákat tárnak fel.

A Szovjetunióban a hetvenes évek elején megerősödnek a keményvonalas erők a Kommunista Párt vezető testületében, és Magyarország kénytelen igazodni a sorsát kívülről befolyásoló hatalmas ország  teremtette  új  mozgástérhez. A belföldi   következmények közül   a   legjelentősebb  az  éppen megindult   reformfolyamat   visszafogása,   leállítása.   Újra   korlátozzák   a   vállalati   szabadságot,   a minisztériumok újra véleményezési és vétójogot kapnak a vállalati beruházások felett. Az évtized további jelentős változása a vidéki városok, és ezeken belül főleg az ipari centrumok lakosságának drasztikus megnövekedése. Országszerte mintegy egymillió panellakást építenek és az építkezések 

5 Imázs alatt itt az értendő, hogy a bázisszervezetek megmaradtak minden egyesület mögött, de a két fővárosi klub kivételével a többiek visszakapták régi nevüket.

6 l. Kaposi, 174. o.7 „1960 nyarán a híradástechnikai ipar egyik legfiatalabb ága, a televíziógyártás helyzetének és terveinek ismertetése 

kapcsán jelentik, hogy az Orion gyár és a Székesfehérvári Vadásztölténygyár szoros együttműködést alakított ki, s az  ötéves terv folyamán több mint 1 millió televíziókészüléket gyártanak [...]”  (Népszabadság, 1960. augusztus 19.)

munkaerőszükségletét kielégítendő a nagyvárosokhoz közeli kistelepülések önállóságát megszüntetik, közigazgatásilag a nagyvárosokhoz csatolják őket.

A világgazdaságot  megrengető   1973­as   olajválság Magyarországra   csak  az  évtized végén gyűrűzik be, és a lakosság először találkozik az inflációval, az életszínvonal rohamosan zuhanni kezd. A külkereskedelmi  mérleg  stabilan passzívumot  mutat,   az állam erősen eladósodik. 1978­ban az MSZMP vezetése – visszaszorítva a fél évtizede megerősödött  hazai keményvonalasokat – újra a központi gazdaságirányítás szigorának lazítása mellett dönt, mindent alárendelve a külkereskedelmi mérleg rendbetételének. A rendszer azonban nem tudott úrrá lenni a válságon és 1989 őszére „bedobja a törülközőt”.

Az állami és a vállalati beruházások hatása a vidéki egyesületek labdarúgására

A   tárgyalt   időszakot   (a   magyarországi   szocialista   berendezkedés   negyven   évét)   a   vizsgálat szempontjából három évtizedre és egy félévtizedre érdemes bontani. A négy intervallum gazdaságilag és politikailag is markáns különbségeket hordoz. 

1. 1951­1956: a kierőszakolt hatalomátvételtől az 1956­os forradalomig.2. 1957­1968: a forradalom utáni konszolidációtól az gazdasági reformokig.3. 1969­1979/80:  a reformok időszaka, visszafordítása és az újabb reformok kezdete.4. 1980/81­1988/89: a rendszer agóniájának korszaka.

Az   ötvenes   évek   diktatúrájának   arculatát   meghatározták   a   nehézipari,   bányászati   és   a hadsereget fejlesztő nagyberuházások. Táblázatba  (1. táblázat)  kigyűjtve a beruházások társadalmi következményeként létrejövő új  egyesületeket hasonló képet kapunk.  A nehézipart  a Sztálinvárosi Építők és a Diósgyőr, a bányászatot a Dorog, a Salgótarján és a Tatabánya, a honvédséget pedig a Szegedi Petőfi és a Szolnoki Légierő képviselte. Mellettük két vasutas csapat is indulási jogot szerzett a legfelsőbb osztályban (Szombathelyi Haladás, Pécsi Lokomotív). Az egyetlen kivételt a győri gárda képezi, ugyanis ebben a városban nem történtek komolyabb beruházások, itt csak a korábban is létező ETO­t  (Egyesült  Torna Osztály)  nevezték át  Győri  Vasasra és kapott  némi  ideológiai   töltetet   az élvonalbeli szerepléshez.

Az   első   félévtized   legjobb   eredményeit   a   dorogi   bányászcsapat   éri   el.   A   14   csapatos mezőnyben  egyszer   az   ötödik   és   egyszer   a   hatodik   helyen   végez.   Rajtuk   kívül   csak   a   győriek mutathatnak fel „olimpiai pontszerző” pozíciót, kétszer is a hatodik helyet szerzik meg. Érdekesség, hogy a  Sztálinváros  az 1954­es kiesése után csak 1966­ban kerül   vissza újra  az  NBI­be,  amely magyarázható   a   nagyipari   beruházások  prioritásának  némi   háttérbe   szorulásával   az   évtizedben, következő   szereplése pedig a  Dunai Vasmű   III.  és   IV.  blokkjának elkészültére8  tehető,   vagyis   a termelés felfuttatásának végső szakaszára.

Az   1956   utáni   évtizedben   a   korábbi   gazdaságpolitika   meghatározottságai   mellett   új termelőberuházások   is   előtérbe   kerültek,   megerősödni   látszik   a   könnyűipar   és   a   gépgyártás   az 

8 l. Kaposi, 174. o.

országban. A változások reprezentánsaként a Székesfehérvári Vadásztölténygyárból lett Videoton SC 1967­ben kiharcolja az első osztályba való feljutást. A bányászati bázissal bíró csapatok megtartják nagy hányadukat a vidéki indulók között, sőt kiegészülnek a Komlói Bányásszal, míg a nehézipart maguk mögött tudók is erősödnek az Ózdi Kohásszal. A korábban jelen lévő vidéki honvédség által patronált egyesületek azonban kiszorulnak9, a politikum folyamatos demilitarizálódásának jegyében. 

korszak 1951­1956 1957­1968 1969­1979/80 1980/81­1988/89

vidékicsapatokaz NBI­ben

Győri VasasDorogi Bányász Salgótarjáni Bányász Szegedi HaladásDiósgyőrSzombathelyi Haladás10

Szegedi PetőfiPécsi LokomotívSztálinvárosi ÉpítőkPécsi Dózsa11

Szolnoki LégierőTatabányaSzegedi EAC12

Győri VasasDorogi BányászSalgótarjáni Bányász DiósgyőrSzombathelyi HaladásDunaújvárosPécsi DózsaTatabányaSzegedi EACKomlói Bányász Miskolci VSCDebrecenÓzdi VasasEgri DózsaVideoton SC

Rába ETO13

Dorogi Bányász Salgótarjáni Bányász DiósgyőrSzombathelyi HaladásPécsi VSK14

DunaújvárosPécsi Dózsa15

TatabányaSzegedi EAC16

Komlói Bányász DebrecenEgri DózsaVideoton SCZalaegerszegBékéscsabaKaposvári RákócziSzékesfehérvári MÁV

Rába ETODiósgyőrSzombathelyi HaladásDunaújvárosPécsi MSCTatabányaSzegedi OlajbányászDebrecenÓzdi KohászEgri DózsaVideoton SCZalaegerszegBékéscsabaKaposvári RákócziNyíregyházaSiófoki Bányász Váci IzzóVeszprémi SE

összesen 13 15 18 20

új ­ 6 4 4

1. táblázat

Az évtized vidéki eredményességi mutatóit  böngészve (2. táblázat a mellékletben)  feltűnik, hogy a Győri Vasas az 1963­as félidényes bajnokságban az élen tud végezni, majd utána is stabilan az első öt helyezett közé kormányozza a mindenkori edzője17. Ez az időszak a magyarországi Diesel­program,   a   Diesel­motorokkal   hajtott   vasúti   járművek   gyártásának   időszaka18.   Az   állami feltételezhetően igen komoly forrásokat biztosított a győri vállalat számára a fejlesztés és a gyártás megkezdésének kiadásaira, és ebből lehetett sportcélokra is elkülöníteni összegeket. A Salgótarjáni Bányász az évtized elején, a Tatabányai Bányász pedig az egész évtizedben folyamatosan a negyedik­

9 Mindössze a fővárosi Bp. Honvéd képviseli a honvédséget a korszakban folyamatosan.10 1952 és 1954 között Szombathelyi Lokomotív, 1955 és 1956 között Szombathelyi Törekvés néven.11 Az 1954­ben másodosztályú bajnok és feljutó Kőbányai Dózsát költöztetik át Pécsre.12 Szegedi EAC: Szegedi Egyetemi AC13 A korábbi Győri Vasas ETO 1969­től ezen a néven szerepel.14 A korábbi Pécsi Lokomotív szerepelt ezen a néven (Pécsi Vasutas SK).15 Az 1973/74­es bajnokságtól kezdve Pécsi Munkás SC néven szerepel.16 Az 1970­es bajnokságtól kezdve Szegedi Olajbányász néven szerepel.17 Hidegkuti Nándor és Szusza Ferenc 18 l. Berend, 355. o.

hetedik19  helyezések valamelyikét   tudhatja magáénak,  a   továbbra  is   prioritásban  lévő   bányászati program mutatójaként. A nehézipart képviselő csapatok (Diósgyőr, Dunaújváros, Ózd) ha épp az első osztályban szerepelnek, akkor is a kiesés ellen küzdenek. A forradalom utáni gazdasági fordulat tehát nem  csak  a   bajnokság  összetételében,  hanem  a   vidékiek  által   elért   helyezések  szerkezetében  is érzékelteti hatását.

A   hetvenes   évek   eleje   hozza   el   az   igazi   gazdasági   reformokat,   majd   hamarosan   a visszarendeződést   is.   Az   új   típusú   vállalatokat   képviselő   Videoton   stabilizálja   a   helyét   az   első osztályban és   feltűnik  a   kaposvári   cukorgyár   csapata   is   (Kaposvári  Rákóczi). A bányászcsaptok végleges kiszorulása az élvonalból egyértelműen ebben az évtizedben történt meg. A Komló 1972/73­ban, a Dorog 1976/77­ben, a Salgótarján pedig 1979/80­ban szerepel itt utoljára, és csak a Tatabánya képes megőrizni a korszak végéig tagságát, sőt eredményesen is szerepelni. Szerepük csökkenése a hazai szénvagyon kitermelésének gazdaságtalanságával és az egyre erősebb külföldi energiahordozó­függéssel magyarázható. A névleg a Szegedi Egyetem csapata is ekkor kapja a Szegedi Olajbányász nevet,   párhuzamosan   a   város   melletti   Algyőn20  kiépülő   gáztározó   létrehozásával.   Az   évtized egyértelmű  újdonsága a  komolyabb bázisvállalatokat nélkülöző egyesületek megjelenése és stabil jelenléte az első osztályban (Zalaegerszeg, Békéscsaba). Szereplésük a központi költségvetés puha helyi ellenőrzésére enged következtetni.

A vidéki csapatok eredményességét vizsgálva szembetűnő a Videoton remek szereplése az évtized első harmadától egész a következő évtized végéig. Egyszer a második, kétszer a harmadik, hatszor a negyedik, kétszer az ötödik és kétszer a hatodik helyezést szerzi meg a csapat. A tizennyolc fentebb kiemelt21 bajnokság során csak ötször szorul ki a legjobb hat közül. A vállalat profiljában a televíziógyártáson kívül, a   lakosság mindennapi   igényeit  kielégítő  híradástechnikai eszközök és a nagyvállalatok elektronikai szükségletét kiszolgáló termékek szerepelnek, az eladásuk után képződő nyereséget pedig önmaguk dönthetik el mire fordítják, szereplésük az NBI­ben tehát nem tekinthető a véletlen művének. A Fehérváron kívüli vidéki bázisok közül csak a Tatabánya nevezhető a korszakban középcsapatnak, a többiek inkább a táblázat alsóbb régióit uralták, mozgásuk az egyes helyezések viszonylatában igen hektikus volt.

A nyolcvanas évek a magyar gazdaság és politikum agóniájával teltek. Az NBI­ben soha nem látott   számú   (20)   vidéki   egyesület   szerepelt,   de   stabilan  csak   a   Győr,   a   Pécs,   a   Tatabánya,   a Szombathelyi  Haladás,  a  Videoton és   a  Zalaegerszeg volt  képes megőrizni   tagságát.  A  tizenhat csapatos   élvonalban  rendszeresen  a   hat­hét   budapesti   klub   mellett   az   imént   felsorolt   hat   vidéki játszott,  míg   a  maradék öt­hat  helyen  folyamatosan  egymást   váltotta   a   többi   vidéki  alakulat.  A korábban   már   végleg   kiszorult   bányászegyesületek   után   elérte   a   vég   a   nehézipariakat   is.   A Dunaújváros csak egy­egy évre jutott fel, a Diósgyőr az évtized közepén végleg kiesik. Új belépő lett a  Nyíregyháza  (vasutas   egyesület),   a  Siófoki   (Olaj)Bányász  (a   hatvanas években  a  Balaton  déli partjánál szénhidrogén­kitermelésbe kezdtek), a Váci Izzó (a korábban centralizált izzógyárak egyik leányaként) és a Veszprém.

19 A Tatabánya 1964­ben és 1966­ban is a harmadik helyezést szerzi meg.20 l. Kaposi, 175. o.21 Az 1971/72­es és az 1988/89­es bajnokságok önkényesen – a vizsgálat érdekében – lettek kiemelve.

A korszakban az első osztályban szereplő vidéki csapatok – a korábbi évtizedekkel ellentétben –   immár   nehezen   csoportosíthatók   egyértelműen   jellemző   tulajdonságai   szerint.   A   szocialista managerizmust képviselte a Rába ETO és a Videoton, a vasutasokat a Nyíregyháza és a Szombathely, a   bányászatot   a   Tatabánya,   míg   a   többiek   nem  sorolhatóak  be   erős   megkötések  nélkül   sehova. Kimagasló eredményt is csak azok voltak képesek elérni akik mögött  képesek vagyunk felfedezni valamilyen formáját a sajátos szocialista mecenatúrának. A Győr kétszer is bajnok lett és új, modern stadiont épített22,  a Videoton legjobb szereplése a bronzérem, melyet egy év múlva megismétel, a Tatabánya pedig négyszer is a dobogón végez. A két­három kieső helyezést is rendszeresen vidékiek foglalták el, akik nem ritkán csak egy­egy évet töltöttek el a legmagasabb osztályban.

Az 1. ábrán a korábban részletezett bontást figyelmen kívül hagyva, ömlesztve szerepelnek a korszakban az NBI­ben szereplő  vidéki csapatok,  szereplésük száma szerint.  A vizsgált  negyven bajnokságból   36   szereplést   mondhat   magának   a   Győr   (90%).   Harminc   felett   találjuk   még   a Tatabányát, a Pécset és a Haladást, valamint húsz felett a Salgótarjánt, a Diósgyőrt, a Szegedet és a Videotont. Kilenc olyan gárda van tehát amely legalább a korszak bajnokságainak felében jelen volt az első osztályban. A Tatabánya és a Salgótarján egyértelműen bányászcsapat, csoportjuk kiegészíthető a Péccsel23  és az Olajbányász nevet felvevő Szegeddel. A vállalati önigazgatást kihasználók köréből 

22 1978­ban az MSZMP a külkereskedelmi egyensúly helyreállítását helyezi a gazdaságpolitikájának előterébe, Győrött pedig külföldön is értékesíthető termékeket állítottak elő. Kaposi, 204. o.

23 A Pécsi MSC nevében ugyan nem volt bányászegyesület, de igen erősen függött a mecseki fejtésektől.

1. ábra

érkezett   a   Győr   és   a   Videoton.   A   MÁV­ot,   mint   az   ország  egyik  legnagyobb   munkáltatóját   a Szombathelyi   Haladás  képviselte.   A   Diósgyőr   az   erőltetett   iparosítás   teremtette   honi   nehézipar reprezentánsa volt.

Záró gondolatok

A kiemelt egyesületek szociológiai összetétele többé­kevésbé hűen szemlélteti a szocialista rendszer társadalmi­gazdasági prioritásait, illetve azok változását a vizsgált négy évtizeden belül. A nehézipari   múltat   nélkülöző   országban  végbement  fejlesztések,  illetve   a   mögéjük  helyezett   –   a szövetkezetesítés következtében szabaddá vált paraszti – munkaerő kulturált szórakozását biztosítani szándékozott a hatalom.

Az   vidéki   egyesületek   kiugró   eredményei   mögött   mindig   megtaláljuk   a   nagypolitikai magyarázatokat.   A   hatvanas   évek   elejének  gazdasági   kiigazítása,   a   termelésszerkezet   erőltetett átalakítása megteremtette a lehetőséget a Győr első bajnoki címéhez. A hetvenes évtizedben a  2.  ábrán is érzékelhetően stabilizálják magukat a vidéki egyesületek az élmezőnyben, feltételezhetően az elindított   gazdasági  reformok  következményeként.   A   nyolcvanas   években  pedig,   miután  részben leválnak az állami központokról a korszerű termékeket előállító vállalatok, már rendszeresen dobogón is   végeznek.   A   hatalmi­politikai­gazdági   mezőben   folytatott   folyamatos   pozícióharcokban, pozíciófoglalásokban azonban mindig más és más egyesület tűnt győztesnek. A témát pontosan kutató empirikus adatok vizsgálata nélkül azonban csak sejthető, hogy ez az egyes szocialista mecénások kapcsolati tőkeerejével magyarázható. Az elfoglalt irányítási szerepek cserélődése és az egyénekhez 

2. ábra

tartozó   informális   csatornák   eltérése   magyarázhatja   az   egyesületek   szereplésének  hosszú   távú ingadozását.

A szocialista berendezkedés nem nélkülözhette társadalomformáló törekvései szempontjából a – legkülönbözőbb jelentéstartalmakkal könnyedén felruházható – vidéki egyesületek szerepvállalását. Az ország labdarúgásának fővároscentrikussága mellett szükségesnek tűnt ideológiai töltetet hordozó vidéki   bázisok  kialakítása.  Korabeli  élménybeszámolók24  szerint   az  újságolvasó   lakosság először mindig a sportrovatot kereste a napilapokban. A „hátsó oldalak” ilyenformán történő átpolitizálása nem állt messze a rendszer logikájától. Nem állítható azonban, hogy ez lett volna az elsődleges indok. Az   egypárti   politikum,   a   társadalmi   élet   minden   területére   való   behatolása   természetszerűen meghatározta a sportélet élvonalát is.

Természetesen   az   intézményi,   bázisvállalatokkal   magyarázó   elemzés   nem   térhetett   ki   a Labdarúgó Szövetség belső   logikai reflexeire. A játékosok szabad áramlása nem volt biztosítva a korszak egyesületei között, tehát egy­egy tőkeerősebbnek tűnő klub sem vásárolhatott maga számára korlátlanul játékerőt. Emlékezetes példa szerint a nyolcvanas évek elején kétszer is bajnok Győrnek nem adtak esélyt az újpesti Kardos átigazolására25, miközben rendelkeztek a megfelelő anyagiakkal a transzferhez. A bajnoki rendszerű eseménysorozatok eredménye azonban sohasem csak az egyesületek érdekérvényesítő képességével magyarázandó, de a mintavétel egy akkora időszakot ölel fel, hogy el lehet tekinteni a véletlenek olyan szerencsés összjátékától, amikor több remek sportember ugyanazon csapatban kezdi meg pályafutását és teljesítményével döntően befolyásolja annak a táblázaton elfoglalt helyezését.

24 Valuch Tibor szóbeli közlése alapján.25 l. Koltay, 132. o.

2. táblázat – a korszak NBI­ben szerepelt vidéki csapatainak összefoglaló táblázata

A  táblázatban  a   csapatok  az  első   indulásukkor  használt  nevükön  szerepelnek. Az első   oszlop  a bajnokságok éveit, a második az indulók számát, a harmadik a legjobb vidéki helyezését, a negyedik a vidékiek számát tartalmazza. Az   egyesületek nevei alatt az NBI­ben eltöltött éveik száma, lejjebb pedig helyezéseik szerepelnek.

NB1

léts

zám

a

a le

gjob

b vi

déki

hel

yezé

se

vidé

kiek

szá

ma

Győr

i Vas

as

Doro

gi B

ányá

sz

Salg

ótar

ján

Szeg

edi H

alad

ás

Diós

győr

Hala

dás

Szeg

edi P

etőf

i

Pécs

i Lok

omot

ív

Sztá

linvá

rosi

Épí

tők

Pécs

i Dóz

sa

Szol

noki

Lég

ierő

Tata

bány

a

Szeg

edi E

AC

Kom

lói B

ányá

sz

Mis

kolc

i VSC

Debr

ecen

Ózdi

Vas

as

Egri

Dózs

a

Vide

oton

SC

Zala

eger

szeg

Béké

scsa

ba

Kapo

svár

i Rák

óczi

Szék

esfe

hérv

ári M

ÁV

Nyíre

gyhá

za

Sióf

oki B

ányá

sz

Váci

Izzó

Vesz

prém

i SE

szereplések száma 36 19 28 4 28 31 1 2 15 33 1 35 22 12 1 12 4 5 21 17 14 5 3 4 4 2 11951 14 7 7 7 8 9 10 11 12 141952 14 6 7 6 8 10 11 13 7 141953 14 6 6 6 10 9 8 7 121954 14 6 7 7 6 11 13 9 10 141955 14 5 7 11 5 6 12 10 7 141956 12 5 6 9 5 10 11 7 121957 12 6 6 9 6 12 7 8 101957/58 14 4 8 11 6 9 8 12 4 14 131958/59 14 6 7 14 11 8 9 10 6 131959/60 14 5 7 10 9 5 13 11 6 81960/61 14 5 8 8 12 5 14 11 7 6 131961/62 14 4 8 10 6 11 8 4 9 12 131962/63 14 4 9 6 4 13 14 7 8 11 10 121963 14 1 8 1 10 11 13 9 12 4 141964 14 3 8 4 8 14 11 3 10 12 131965 14 5 8 5 12 9 7 6 14 13 111966 14 3 8 5 14 11 9 12 7 3 131967 16 3 10 3 13 7 12 14 11 5 9 15 161968 16 6 9 14 12 13 10 8 6 7 16 151969 16 5 9 5 10 13 11 14 6 8 12 161970 16 7 10 15 14 8 12 10 7 9 16 13 111970/71 16 7 10 9 7 12 13 15 11 8 16 14 101971/72 16 3 9 10 3 12 16 11 4 8 15 71972/73 16 5 9 8 10 15 12 11 14 16 5 61973/74 16 3 9 3 16 9 13 7 5 15 4 121974/75 15 5 9 9 8 11 13 15 12 5 7 141975/76 16 2 10 11 8 14 7 9 16 2 10 15 131976/77 18 5 12 7 18 17 10 5 15 9 12 6 11 13 141977/78 18 4 12 15 6 14 7 13 8 18 4 12 10 17 161978/79 18 3 11 6 13 3 17 11 8 7 9 10 12 151979/80 18 4 12 13 17 12 18 10 7 5 15 4 9 14 161980/81 18 2 11 11 15 18 10 2 6 4 13 9 16 71981/82 18 1 12 1 14 9 8 3 17 11 18 4 13 10 151982/83 16 1 10 1 9 8 14 6 15 13 11 16 101983/84 16 2 9 2 16 13 10 5 9 3 7 151984/85 16 2 10 2 9 11 12 16 8 15 3 4 61985/86 16 2 9 3 10 2 8 13 6 4 12 141986/87 16 3 11 10 9 15 7 3 12 16 14 11 8 131987/88 16 2 11 4 7 8 2 15 11 14 13 16 12 101988/89 16 4 11 5 13 16 11 6 4 15 7 12 8 10

3. táblázat – vidéki csapatok, eredményességük szerint rangsorba rendezve

3 6 11 15 15 23 28 28 27 32 32 31 32 28 21 18 5 5 dbGyőri Vasas 3 2 3 2 4 4 3 2 2 3 3 1 2 2 36Tatabánya 2 4 3 4 5 4 6 4 1 2 35Videoton SC 1 2 6 2 2 1 1 1 2 1 1 1 21Pécsi Dózsa 1 2 9 4 2 9 2 2 1 1 33Salgótarján 1 2 3 1 3 5 3 3 1 3 1 2 28Diósgyőr 1 1 1 1 1 5 1 3 4 3 4 2 1 28Zalaegerszeg 2 1 2 1 2 3 2 2 1 1 17Dorogi Bányász 1 1 2 3 2 3 2 2 1 1 1 19Komlói Bányász 1 1 1 3 3 1 1 1 12Haladás 1 4 2 3 6 1 4 6 2 1 1 31Békéscsaba 1 1 1 1 2 2 2 2 1 1 14Szegedi EAC 1 1 3 2 1 3 3 1 5 1 1 22Debrecen 1 1 1 2 3 1 3 12

1 1 2 1 2 3 3 1 1 15Nyíregyháza 1 1 2 4Szegedi Haladás 1 1 1 1 4Váci Izzó 1 1 2Veszprémi SE 1 1Ózdi Vasas 1 2 1 4Siófoki Bányász 2 1 1 4Kaposvári Rákóczi 1 1 2 1 5Miskolci VSC 1 1Szegedi Petőfi 1 1Szolnoki Légierő 1 1Pécsi Lokomotív 1 1 2Egri Dózsa 2 3 5Székesfehérvári MÁV 1 2 3maximum 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 38 38 23 22 6 6vidékiek (%) 8 15 28 38 38 58 70 70 68 80 80 78 84 74 91 82 83 83

össz

Sztálinvárosi Építők

Források:

Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956­1965. A szocialista gazdaság modelljének történetéhez, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983Bihari Mihály: Magyar politika 1944­2004. Politikai és hatalmi viszonyok, Osiris Kiadó, Budapest, 2005.Friss István: Tíz év gazdasági reform. Valóság, 1978/7, valamint: A magyar közgazdasági gondolat fejlődése 1954­1978. Szerkesztette: Szamuely Lálszló, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986.Kaposi Zoltán: A XX. század gazdaságtörténete II. 1945­1990. Dialóg Campus Kiadó, Budapest­Pécs, 2001.Koltay Gábor: Verebes a mágus. Budapest, 1987.Magyarország gazdaságtörténete. Szerkesztette: Bernát Tivadar, Kossut Könyvkiadó, 1986.Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.