A polgári közigazgatás kiépülése

Az abszolutizmusoktól a polgári közigazgatási rendszerig

---Magyar helyi közigazgatás 1867

után

- Az előadás egyszerűsített változata a jogtortenet.sze.hu oldalra -

A közjó szolgálatábanII. József – jozefinizmus

Tervek a magyar közigazgatás átalakítására

1.Megyerendszer teljes átalakítása2.Új „felettes” egységek: Kerületek (Bezirk) -

Kerületi főispánok/biztosok (Bezirkskomissare)3.Helytartótanács/Gubernium→közvetlen

feladatok4.Megyei gyűlések funkciójának lecsökkentése

A „Hivatali utasítás” bevezetéseAmtsunterricht

• Cél: az egységes közigazgatás megteremtése, nemcsak alapelveiben, hanem részleteiben is

• Ügyviteli szabályzat -Sachbearbeitungsordnung der Behörden, „Amtsunterricht“.

• Hivatalnokok felsorolása, munka- és pihenőideje

• A hivatal vezetője a megyében: alispán – „vicispán” - Vizegespann

A neoabszolutizmus kora

• A magyarországi változások 1848-49.• 1849-1854. május 1-ig ostromállapot

Magyarországon.• 1849 – 1950. a katonai kormányzat

időszaka: minden alárendelve a katonai rendszernek, a nemzetiségek egyenjogúsítása, hivatalnokok kiküldése.

• Öt kerületet (tartományt) szerveztek: Magyar királyság fennmaradó területeiből

Öt katonai körzet Sopron, Pozsony, Nagyvárad, Kassa, Pest-Buda.

• Bach rendszer 1849. június - 1860 júniusa

Az osztrák monarchikus diktatúra

Az első évtized neoabszolutista rendszerének legfőbb (közjogi) jellemzői:

• 1. nincs népképviselet, illetve az ilyen jellegű testületek valójában rendi intézmények,

• 2. kevés az alapjog (különösen az emberi jogok biztosítása hiányos),

• 3. a hatalommegosztás szünetel, a császárt illeti meg,

• 4. nincs garantált bírói függetlenség, • 5. a tartományok csak közigazgatási egységek, • 6. kísérletek történtek az autonómia

megteremtésére (községi és tartományi), de végül is nem kerültek bevezetésre.

A polgári államszervezet kiépülése Magyarországon

A jogállam és a polgári alkotmányosságCél: az ”állam mint a törvényesség őre” konstrukció megteremtése.

A hatalom klasszikus három ágának elkülönítése:

- a törvényhozás és a végrehajtás viszonyát az adócenzusos választójogon nyugvó képviselet,

- a törvények primátusa, - illetve a parlamentnek felelős kormányzati

rendszer jellemezte.

A polgári igazgatás

Az igazgatás a törvények adta keretek közötti,

csak kivételes felhatalmazáson nyugvó végrehajtó tevékenység.

Az igazgatás sokrétűbbé válásával az általános (belügyi) igazgatásból folyamatosan kivált a szakigazgatás.

A közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztását – a ”harmadik hatalom önállósulását” – az 1869:IV. tc. deklarálta.

A miniszterelnökség feladat- és hatásköre

A végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormányzat testesítette meg.

• Az egyes igazgatási ágak élén álló minisztereket – a miniszterelnök előterjesztésére – az uralkodó nevezte ki.

A miniszterelnökség feladata: - a politikai és a gazdasági vezetés,- valamint a minisztériumok koordinatív

irányítása volt,- majd a közvetlenül alárendelt szervek

felügyeletével feladatköre fokozatosan bővült.

A miniszterelnökség hatásköre

A hatáskörébe vont ügyeknek három csoportja különböztethető meg:

1. a kormány elnökére háruló állandó és járulékos feladatok,

2. a több tárcát érintő, periódusonként változó ún. kiemelt ügyek,

3. a hozzárendelt közel ötven hivatal speciális ügyei tartoztak.

A minisztertanács

Tevékenysége kétirányú volt: 1. megvitatta a kormány politikai irányvonalát,azokat a kiemelt fontosságú ügyeket, amelyek

hatást gyakoroltak az állam működésére, 2. Mint testületi szerv, döntött a hatáskörébe utalt

vagy a szakminiszterek által elé vitt egyedi ügyekben

(pl. főrendiházi kinevezések; kegyelmezési ügyek; állami tisztviselők kinevezése, nyugdíjazása; egyezmények, szerződések kötése; meghatározott értéket meghaladó építkezések).

.

Általános és a szakigazgatás viszonya

• Kormánynak alárendelt hatékony területi igazgatási rendszerekben többfokozatúság figyelhető meg.

• A magyar fejlődésben a megye - járás - község modell honosodott meg.

• Máthé: „A közigazgatás összefogásának (centralizáció) és a szakpartikularizmus elvének konkurálása a központosítás térhódításához vezetett.”

A törvényhatóság

Az 1870./1886. évi törvények a középszintű igazgatás szerveiként a törvényhatóságot:

• a vármegyét és • a törvényhatósági jogú várost

jelölték meg. A közigazgatás alsó fokán, a községi

törvények értelmében a fokozatonként elkülönülő községek helyezkedtek el.

A vármegyék

• Az 1886. évi törvény a megye hatáskörét:1. belügyeinek önálló intézésére, 2. az állami közigazgatás közvetítésére, 3. a politikai ügykörre szorította. • A megye testületi szervét, a törvényhatósági

bizottságot továbbra a választott és kinevezett tagok alkották fele-fele arányban.

• Virilizmus: a nyers virilizmus intézménye a legtöbb adót fizetők kijelölt összességét jelentette.

Vármegyei közgyűlés

A közgyűlés:• a vármegyei költségvetés megvitatása, • a tisztségviselők megválasztása, • a szabályrendelet-alkotás tartozott. A törvényhatóságok élén a kormány

megbízottjaként működő, de az uralkodó által kinevezett főispán korlátlan jogkört kapott.

A törvényhatóság első tisztviselője: az alispán.

Vármegyei közigazgatás

A belső tisztviselői: a főjegyző, a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök,

továbbá az állami szakigazgatás beosztott tisztviselői.

A megye külső tisztviselői voltak a főszolgabírák.

A szolgabírák a járásban teljesítettek szolgálatot. A főszolgabíró a községek felügyeletét, irányítását látta el, hatósági jogkörben az első fokú fórum volt.

A városok

• A városokat csak polgári kori törvényhatósági keretben és községi fokozatban ismerték el a törvények.

• A törvényhatósági jogú város szerepköre a megyééhez volt hasonló: első- és másodfokon látta el a közigazgatás intézését.

• Testületi szerve a városi tanács, első tisztviselője a polgármester volt.

A községek

A községek jogállásuk szerint három kategóriába sorolhatók:

1. Az elsőfokú bírói joghatósággal felruházott mezővárosok utódai, a rendezett tanácsú városok közvetlenül a megye alá tartoztak.

2. A törvényhozás a külön községi jegyzőt tartó, de rendezett tanáccsal nem bíró mezővárosokat, falvakat nagyközségekké;

3. a közös jegyzőt tartó helységeket pedig kisközséggé minősítette.