A nagy víziók valami egészen apró Adózás a Habsburg … · 2zsiráf 2001. május 6 A Habsburg...
1
2 z siráf 2001. május 2001. május 6 6 A Habsburg hatalom az 1848/49-es forradalmi mozgalmakat nemcsak egyszerûen túlélte, hanem látszó- lag gyõzedelmeskedett. Azonban ennek nagy ára volt. A háború is igencsak megterhelte az államkincstárat. De nem csekély költséget jelentett a nagy létszá- mú katonaság, rendõri erõ fenntartása, amelynek feladata újabb mozgalmak kitörésének megakadályozása volt. Az államadósság növekedése rendkívül felgyorsult. Közteherviselés Voltaképpen az 1848/49- ben bevezetett, polgári értelemben vett közte- herviselés álláspont- jára helyezkedett az abszolutizmus kormányzata is, helybenhagyva a nemesi adómen- tesség fölszámo- lását. Ami nem sikerült II. Józsefnek az 1780-as években, azt megtették most: fölmérték az ország területét, s kiszámították az adózás alapjául szolgáló „tiszta jöve- delmet”. Összeírá- sok, adóbecslések készültek a jövedel- mek, jövedelemfor- rások fölmérésére. Jogi és gazdasági ügyletek egész sora illetékkötelessé vált. Só-, cukor-, do- hány-, bor-, sör- és szeszfogyasztási adó, továbbá az egyenes adók (földadó, házadó, házbéradó, kereseti adó, jövedelemadó) keserítették meg az emberek életét. Az elnyomó hatalom gyûlölt eszkö- zét látta a kor embere az adózás- ban. Az adóösszegek 1850 és 1864 kö- zött három és félszeresére emel- kedtek! Korántsem lelkesítette így már a tömegeket az annyira áhított közteherviselés. Az adóbehajtás kímélet- lensége és könyörtelensége különösen visszataszító volt. Eladósodott állam Az sem lehetett közömbös, hogy a be- folyt adót mire is használták. A fegyveres erõk, a királyi udvar és a diplomácia együtt elvitték a költségvetés egyharma- dát. Vasútépítésre, középítkezésre, az ipar, kereskedelem és mezõgazdaság tá- mogatására, fejlesztésére még 5% sem jutott, kulturális célokra pedig az utóbbi- nak alig egy tizede. Azaz a hadsereg hatvanszor annyi pénzt kapott, mint a kultúra. A közigazgatás, a földuzzasztott, jelentések és kimutatások tonnáit készítõ hivatali apparátus sem kis pénzt emész- tett fel, a bevételek több mint 13%-át. Így nem csodálkozhatunk, hogy a biro- dalom államadóssága Európában az egyik legmagasabb volt. Pedig az állam- vagyon legértékesebb részét is áruba bocsátották – jóval értékükön alul! Vesztes háborúk Az 1860-as évek vesztes háborúi az olasz fronton és a poroszok ellen, a gazdasági, politikai-katonai összeomlás szélére sodorták a birodalmat. Így Ferenc József császár engedni kényszerült. 1867-ben létrejött a kiegyezés. Ettõl kezd- ve már a magyar országgyûlés jogosítvá- nya volt az éves költségvetés megszava- zása. Csakhogy bennünket is nyomasz- tott az elõzõ két évtized államháztartási hiánya, aminek kialakulásáról nem tehettünk… Új adónemek Az adórendszer 1867 után alapjaiban nem változott. 1875-ben annyit módosí- tottak, hogy új adónemeket vezettek be, hogy a modern tõkés gazdaságból származó, gyorsan növekvõ jövedelmek- bõl is minél több adó folyjon be az állam- kincstárba. Aztán a fogyasztási adókhoz is hozzányúltak. 1868–1890 között ebbõl az adónembõl megnégyszerezõdött az állam bevétele! Egyre inkább a jövedel- met és a fogyasztást igyekezett az állam megadóztatni. Aránytalan adóterhek Az adóterhek aránytalanok, a kisebb vagyonúak számára elõnytelenek vol- tak. Sokféle volt a helyi adó is: megyei és községi pótadók, városi adók, köz- munka-kötelezettség, vízszabályozási hozzájárulás és egyházi adók. 1909- ben reformmal korszerûsítették az adórendszert, tekintettel már a szociális vonatkozásokra is. Progresszív adókulcsra tértek át. Magyar sajátosságok – reprezen- tatív fõváros Magyar sajátosság volt a megyei, vá- rosi és falusi önkormányzati képviselõ- testületekben, hogy a tagok fele a leg- több adót fizetõk közül került ki. Ez korántsem minõsíthetõ egyértelmûen antidemokratikusnak. Arra ösztönzött, hogy az adózó ne akarja eltitkolni jöve- delmét, hiszen nem mindegy számára, hogy milyen beleszólása lehetett a köz- ügyekbe. Jól tudjuk ugyanis, hogy a va- gyon, a pénz hatalma így is, úgy is érez- teti hatását a politikában… Bár az adóterhek jelentõsek voltak, az adózó állampolgár láthatta, hogy a mo- narchián belül a magyar állam egészében jól sáfár- kodik a bevételekkel. Az 1910-es években ha- zánk elképesztõ gyorsaság- gal hozta be gazdasági le- maradását Nyugat-Európa országaihoz képest. Ami akkor épült, jórészt ma is az a meghatározó kör- nyezetünkben: azok a hi- dak, vasutak, utak, azok a középületek, városközpont- ok, akkor épült ki az árvíz- védelem. Reprezentatív kulturális lé- tesítményeink zöme is ak- kor épült: iskolák, színházak, kultúrközpontok, múzeu- mok, levéltárak. Akkor vált Budapest Európa egyik legszebben kiépített fõ- városává. Dr. Csorba Csaba Adózás a Habsburg-monarchiában A nagy víziók valami egészen apró megfigyelésre épülnek. (Thomas Bernhard)
Transcript of A nagy víziók valami egészen apró Adózás a Habsburg … · 2zsiráf 2001. május 6 A Habsburg...
2zsiráf2001. május2001. május
66
AHabsburg hatalom az 1848/49-esforradalmi mozgalmakat nemcsakegyszerûen túlélte, hanem látszó-
lag gyõzedelmeskedett. Azonban enneknagy ára volt. A háború is igencsakmegterhelte az államkincstárat. De nemcsekély költséget jelentett a nagy létszá-mú katonaság, rendõri erõ fenntartása,amelynek feladata újabb mozgalmakkitörésének megakadályozása volt.Az államadósság növekedése rendkívülfelgyorsult.
KözteherviselésVoltaképpen az 1848/49-ben bevezetett, polgáriértelemben vett közte-herviselés álláspont-jára helyezkedettaz abszolutizmuskormányzata is,helybenhagyva anemesi adómen-tesség fölszámo-lását. Ami nem sikerültII. Józsefnek az1780-as években,azt megtettékmost: fölmérték azország területét, skiszámították azadózás alapjáulszolgáló „tiszta jöve-delmet”. Összeírá-sok, adóbecslésekkészültek a jövedel-mek, jövedelemfor-rások fölmérésére.Jogi és gazdaságiügyletek egészsora illetékkötelessévált. Só-, cukor-, do-hány-, bor-, sör- ésszeszfogyasztási adó,továbbá az egyenes adók (földadó,házadó, házbéradó, kereseti adó,jövedelemadó) keserítették meg azemberek életét.Az elnyomó hatalom gyûlölt eszkö-zét látta a kor embere az adózás-ban.Az adóösszegek 1850 és 1864 kö-zött három és félszeresére emel-kedtek! Korántsem lelkesítetteígy már a tömegeket az annyira áhítottközteherviselés. Az adóbehajtás kímélet-lensége és könyörtelensége különösenvisszataszító volt.
EladósodottállamAz sem lehetett közömbös, hogy a be-folyt adót mire is használták. A fegyvereserõk, a királyi udvar és a diplomáciaegyütt elvitték a költségvetés egyharma-dát. Vasútépítésre, középítkezésre, azipar, kereskedelem és mezõgazdaság tá-mogatására, fejlesztésére még 5% semjutott, kulturális célokra pedig az utóbbi-nak alig egy tizede. Azaz a hadsereghatvanszor annyi pénzt kapott, mint akultúra. A közigazgatás, a földuzzasztott,jelentések és kimutatások tonnáit készítõ
hivatali apparátus sem kis pénzt emész-tett fel, a bevételek több mint 13%-át.Így nem csodálkozhatunk, hogy a biro-dalom államadóssága Európában azegyik legmagasabb volt. Pedig az állam-vagyon legértékesebb részét is árubabocsátották – jóval értékükön alul!
Vesztes háborúkAz 1860-as évek vesztes háborúi az olaszfronton és a poroszok ellen, a gazdasági,politikai-katonai összeomlás széléresodorták a birodalmat. Így FerencJózsef császár engedni kényszerült.
1867-ben létrejött a kiegyezés. Ettõl kezd-ve már a magyar országgyûlés jogosítvá-nya volt az éves költségvetés megszava-zása. Csakhogy bennünket is nyomasz-tott az elõzõ két évtized államháztartási
hiánya, aminek kialakulásárólnem tehettünk…
Új adónemekAz adórendszer 1867 után alapjaibannem változott. 1875-ben annyit módosí-tottak, hogy új adónemeket vezettekbe, hogy a modern tõkés gazdaságból
származó, gyorsan növekvõ jövedelmek-bõl is minél több adó folyjon be az állam-kincstárba. Aztán a fogyasztási adókhozis hozzányúltak. 1868–1890 között ebbõlaz adónembõl megnégyszerezõdött azállam bevétele! Egyre inkább a jövedel-met és a fogyasztást igyekezett az állammegadóztatni.
Aránytalanadóterhek
Az adóterhek aránytalanok, a kisebbvagyonúak számára elõnytelenek vol-tak. Sokféle volt a helyi adó is: megyeiés községi pótadók, városi adók, köz-
munka-kötelezettség, vízszabályozásihozzájárulás és egyházi adók. 1909-ben reformmal korszerûsítették azadórendszert, tekintettel már aszociális vonatkozásokra is. Progresszívadókulcsra tértek át.
Magyarsajátosságok– reprezen-tatívfõváros
Magyar sajátosság volt a megyei, vá-rosi és falusi önkormányzati képviselõ-
testületekben, hogy a tagok fele a leg-több adót fizetõk közül került ki.Ez korántsem minõsíthetõ egyértelmûenantidemokratikusnak. Arra ösztönzött,hogy az adózó ne akarja eltitkolni jöve-delmét, hiszen nem mindegy számára,hogy milyen beleszólása lehetett a köz-ügyekbe. Jól tudjuk ugyanis, hogy a va-gyon, a pénz hatalma így is, úgy is érez-teti hatását a politikában…Bár az adóterhek jelentõsek voltak, azadózó állampolgár láthatta, hogy a mo-
narchián belül a magyarállam egészében jól sáfár-kodik a bevételekkel.Az 1910-es években ha-zánk elképesztõ gyorsaság-gal hozta be gazdasági le-maradását Nyugat-Európaországaihoz képest.Ami akkor épült, jórészt mais az a meghatározó kör-nyezetünkben: azok a hi-dak, vasutak, utak, azok aközépületek, városközpont-ok, akkor épült ki az árvíz-védelem.Reprezentatív kulturális lé-tesítményeink zöme is ak-kor épült: iskolák, színházak,kultúrközpontok, múzeu-mok, levéltárak. Akkorvált Budapest Európa egyiklegszebben kiépített fõ-városává.
Dr. Csorba Csaba
AAddóózzááss aa HHaabbssbbuurrgg--mmoonnaarrcchhiiáábbaann
A nagy víziók valami egészen aprómegfigyelésre épülnek.
(Thomas Bernhard)
