mastering folyamata

A hangtechnikai utómunkálatok legalább olyan fontosak, mint maga a zeneszerkesztés.

Szinte mindenki hallott már a mastering fogalmáról és ezzel együtt talán a mesterpéldány elnevezésről is. A két fogalom szorosan kapcsolódik egymáshoz. A mastering egy többlépcsős, s néha igen időigényes folyamat. Túlnyomó részt egy elkészült zenei anyag (pl. egy együttes demója, albuma, stb.) hangtechnikai finomítását értjük alatta, de ide sorolandó még a felvételek sorrendezése, borítótervezés- és készítés. A lényeg tehát, hogy olyan minőségben állítsuk elő a kérdéses hanganyag minden részét, hogy az bármilyen audioberendezésen maximálisan élvezhető legyen. Mesterpéldánynak a legjobb mastering-et tartalmazó adathordozót (CD, DVD, stb) nevezzük, később minden kópia ez alapján készül el. Most pedig lássuk e folyamat fő lépéseit, annak megfelelő sorrendje szerint:

1. A sávok hosszának megállapítása, azok sorrendjének meghatározása. A szabványok a felvételek között 2 másodperces szünetet írnak elő, így ebben a pontban erről is gondoskodni kell.

2. Ha a hanganyag megkívánja, akkor második lépésben zajszűrést kell végezni, így eltávolításra kerülnek a zenei élményt rontó zajok. Ezek nagyon sokrétűek; lehetnek pillanatnyiak, pl. a pattanások, (clicks, pops) valamint állandóak, pl. hum és hiss. A pillanatnyi zajok kiszűrése egyszerűbb feladat, azonban a hum-és hiss-szűrések már jóval bonyolultabbak, erre sok esetben külön szoftveres-hardveres megoldásokat alkalmaznak.A hiss-zaj általában 8-14 kHz közötti "susogó" hangot jelent, melyet egy equalizer segítségével csökkenthetünk. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben a hasznos információk is csorbulnak, tehát a felvétel tompább lesz. Ezt kivédendő alkalmaznak ún. FFT-jellegű szűrést. Az FFT a Fast Fourier Transformation rövidítése, lényege a következő: a folyamat magját egy igen finom equalizer jelenti, melyben a band-ek száma ezres nagyságrendű is lehet. Az equalizerek segítségével végrehajtott zajszűrést követően a fenti, matematikai alapokon nyugvó transzformációval újraképzik a hanghullámot. Ennek hatására a hasznos információk vesztesége már jóval kisebb mértékű. Előfordulhat, hogy a kritikus frekvencia-tartományban a transzformációt követően erősítést végeznek el a nagyobb hatásfok érdekében.A hum-zaj rendszerint a váltóáram saját "zajából" ered, alacsony frekvenciás jelként, de sok esetben infrahangként is megjelenhet. Általában 120-420Hz közötti tartományban fedezhető fel. Ezek eltávolítása könnyebb, szintén equalizeres vagy FFT-módszerű szűréssel iktatható ki.

3. Ebben a pontban történik a hangerőnormalizálás. Ennek eredményeképp minden sáv azt a legmagasabb amplitúdóértéket veszi föl, melyen még nem jeletkezik torzítás. Ezt a határértéket 0 decibelben jelölik.

4. A sávok egymáshoz való viszonya nagyon fontos, a negyedik lépésben ezek kerülnek beállításra. Minden felvétel azonos mély- közép- és magasfrekvenciákkal, hangerővel, illetőleg panorámaértékkel kell rendelkezzen, így nem tűnik "idegennek" egyik félvétel a másikhoz képest, ha egymást követően megszólalnak.

5. E lépésben két rokon eljárást hajtanak végre. Először kompresszálást, melyet -6 dB hangerősségen 4:1 arányban hajtanak végre. Ennek hatására a dinamikusabb, esetleg hangosabb részek elnyomódnak, a halkabb szakaszok kiemelkednek, kvázi kiegyenlítődnek a hangerőkülönbségek. Ezt követően hajtják végre a dinamikai

kompresszálást, mely frekvenciatartományokra specifikusan zajlik le, így némely frekvenciák erősíthetők, némelyek gyengíthetők.

6. Ezt a lépést zárójelbe is tehetnénk, hiszen erre nem mindig van szükség. Hatodik lépésben az ún. broadcast-mastering folyamatát végzik el. Erre a műsorszórási elvek miatt van szükség, tehát így optimalizálják a hanganyagot rádió- és tévéadók számára is alkalmas minőségűre. Szemléltetésképp egy TV-adás esetében az eljárás a következő: egy high-pass

szűrőt (HP) alkalmaznak 80Hz-es tartományban -18dB / oktáv csökkentési rátával, illetve egy low-pass szűrőt (LP) 12kHz-es tartományban -9dB / oktáv módosítóértékkel.

Látható, hogy a mastering egy meglehetősen összetett, bonyolult és precíz folyamat, ennélfogva elengedhetetlenek hozzá a professzionális eszközök, így otthoni viszonylatban nem nagyon készíthető elfogadható minőségű hanganyag. A masteringelés tehát bizonyos értelemben a hangérzet és az audioélmény maximalizálására alapoz, azonban egy silány minőségű forrásanyag esetén a masteringelés csak időpocsékolássá és pénzkidobássá válna.

Egyéni felhasználásra megannyi program létezik, bár ezek minősége és szolgáltatásainak száma is szintén nagyon változó, így a legmegfelelőbb egyed kiválasztása rajtunk múlik. Nagyon sok hangszerkesztő alkalmazás ismeri a fenti pontok szinte mindegyikét, így bátran mondhatjuk, hogy bármelyik alkalmas lehet e célra - ha csupán magunk vagy ismerőseink szórakoztatására készítünk egy CD-t. Amennyiben "nagyban" játszunk, ne bonyolódjunk házi szerkesztésbe, bízzuk ezt inkább a profikra!