A magyar hidegvérű ló - mlosz.hu · 9 A hidegvérű ló eredete: típus, A hidegvérű ló amely...

1

A magyar hidegvérű ló

2

a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szakmai támogatásával megjelenő sorozat

Sorozatszerkesztő: Mihók Sándor

LOVASKULTÚRA

A sok ismeretlen dunántúli parasztember emlékének, akik fél évszázadon át csendes harcot vívtak a gazdasági ló terjedésért. Küzdelmük eredménye, hogy pár évtizede a hidegvérű ló tenyésztése

általános tenyésztési szabadságot kapott!

3

Mihók Sándor


Hagyományos magyar lófajták

4

Készítette: Agroinform Kiadó és Nyomda Kft.1149 Budapest, Angol u. 34. • www.agroinform.com

Felelős vezető: Stekler MáriaBudapest, 2017/11

Lektorálta: Pataki Balázs, Mihók Sándor, Stefler József

© Mihók Sándor, 2017

Szerzők:

ISBN: 978-963-286-724-3 ISSN: 2062-8242

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségeés a Mezőgazda Lap- és Könyvkiadó közös kiadása

Felelős kiadó a Szövetség elnöke és a Kiadó igazgatója

A szöveget gondozta: Csongor Mária MagdolnaMűszaki szerkesztő: Sándor Anna

Borítóterv: Váradi GáborBorítófotó: 3010 Ormánypuszta-2

MGK: 716 101/17

Baranyai SándorBodó Imre

Csapó JánosGulyás LászlóGundel János

Kassanin Milán

Kovács-Mesterházy ZoltánKusza SzilviaMarkos LászlóMedve FerencMihók SándorMüller János

Pataki BalázsPosta JánosStefler JózsefSzabó Csaba

Szakály Zoltán

5

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér Kassanin Milán, Markos László, Mihók Sándor, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.1. A hidegvérű ló térhódítása az országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.2. A nagybirtokok hidegvérűló tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 1.3. Az észak-németalföldi hidegvérű ló honosulási sajátossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.4. A hidegvérű lófajta tenyésztő egyesületei a két világháború között . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

2. A magyar hidegvérű ló kialakulása Gulyás László, Markos László, Medve Ferenc, Mihók Sándor, Müller János, Pataki Balázs . . . . 31 2.1. A belga importok a II. világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.2. Állami gazdasági és termelő szövetkezeti hidegvérűló-lótenyészetek . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.3. A genealógiai vonalak kialakulása a magyar hidegvérű fajtában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

3. A muraközi ló Bodó Imre, Kovács-Mesterházy Zoltán, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 3.1. A típus kialakulása, genetikai háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 3.2 A fajtaváltozat hanyatlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 3.3 A fajta rekonstruálása és a fajtaelismerés folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 3.4. Újabb kísérlet a muraközi ló feltámasztására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 3.5. Nemzetközi törekvések a muraközi mentésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai Csapó János, Gulyás László, Mihók Sándor, Pataki Balázs, Stefler József, Szabó Csaba . . . . . . . . 69 4.1. A fajta küllemi sajátossága, vérmérséklete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 4.2. A fajta vonóereje és ügetőképessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 4.3. A hidegvérű ló (fajta) hústermelő képessége és a hústermék előállításának

termeléstechnológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 4.3.1. A hústermelő-képesség értelmezése a lónál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 4.3.2. Tenyésztési programok a húsló állományok nemesítésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 4.3.3. A lóhús-előállítás termeléstechnológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 4.4. A hidegvérű ló tejtermelő képessége, és az erre alapozott árutermelés termelés -

technológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 4.4.1. A tej mennyisége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 4.4.2. A kancatej összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 4.4.3. A kancatej felhasználásának lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 4.4.4 A tejelőkancák takarmányozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 4.4.5. A kancák fejése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje Gundel János, Szakály Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 5.1. A lóhúsfogyasztás (hippofágia) története, jelenlegi helyzete és várható jövője . . . . . . . . . 101


6

5.2. A lóhús (Pferdefleisch (német); horse meat (angol); viande chevaline (francia); carne de caballo (spanyol); carne di cavallo (olasz); hästkött (svéd), hevosenliha (finn); paardenvlees (holland); carn de cavall (katalán); carne de cavalo (portugál); мина конскиего/конско месо (bolgár); arklienai (litván); zirga gala (lett); конина (orosz) élelmiszer-összetevőkénti használata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

5.3. A lóhús a hazai és külföldi gasztronómiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 5.4. A lóhúsból készült élelmiszer termékek marketingje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116

6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája Baranyai Sándor, Kassanin Milán, Markos László, Mihók Sándor, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . 129 6.1. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulása . . . . . . . . . . . . . . . 129 6.2. Típusdifferenciálási törekvések a magyarországi hidegvérű állományon belül . . . . . . . . . 133 6.3. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület tenyésztési programja . . . . . . . . 134

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal Posta János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal Kusza Szilvia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 8.1. Haplotípusok a magyarországi hidegvérűló-állományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 8.2. A haplocsoportok (kancacsaládok) közötti genetikai távolság becslése . . . . . . . . . . . . . . 160 8.3. A mtDNS alapján becsült változatosságú kancacsalád megalapozása . . . . . . . . . . . . . . . 163

9. A fajta jövőképe Mihók Sándor, Stefler József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 9.1. Jövőkép a genetikai háttér alakítása terén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 9.1.1. Az alapító vonalak mentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 9.1.2. Célpárosítások a fajtában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 9.1.3. Szelekció a génmegőrzés során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 9.1.4. Típuskérdés a magyar hidegvérű fajtán belül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 9.2. A hidegvérű ló hasznosításának megszokott változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 9.3. A hidegvérű ló lehetséges szerepe a szabadidő eltöltése és az életminőség javítása terén . 175

Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177

Felhasznált és ajánlott szakirodalmak . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227

Ábrák és táblázatok jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233

7

Előszó

A hazai lótenyésztési szakirodalom mostohán bánt a gazdasági lóról írt szakkönyvek, vagy kézikönyvek megjelentetésével. Az egyetlen ilyen munka a hasznos füzetek sorozatban Ócsag Imre munkájaként meg jelent „A gazdasági ló”. Ez is a távoli múltban volt, hiszen 2016-ban Ócsag Imre halálának 20. évfordulójára emlékeztünk.

A hidegvérű lónak mostoha kezelése beleégett a döntéshozó utódnemzedékek tudatába is, hiszen a 2000-es évek elején még a fajta őshonosságának kérdéséért is szakmai érvek sorát kellett felhozni. Éppen erre tekintettel a könyv első fejezetei nagy teret szentelnek a fajta hazai helyzetének történeti bemutatására. Ehhez in libri génmegőrzési munkát is végeztünk, vagyis a legkülönbözőbb történeti szakmunkákat hívtuk segítségül, bizonyítandó a hidegvérű ló 150 éves múltját Magyarországon!

Nagyon sajátságos a hidegvérű ló helyzete nálunk, mert ahogyan Ócsag Imre fogalmazott: a mezőgazdaság állította elő, de az ipar tudta vonó erejét kihasználni.

Amikorra társadalmi elfogadottságot kapott, a robbanómotorok kiszorították szinte a teljes mezőgazdasági használatból.

A létszámcsökkenése (amelyik ugyan nem érte el a melegvérű lovak létszámcsökkenésének arányát) a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták sorába helyezte, ezért a genetikai állományának tenyésztésben történő megőrzésére nagyon nagy súlyt helyez a tenyésztők közössége. Maga a könyv is a genetikai sokféleség lehetséges megőrzése szellemiségét kívánja megismertetni a tenyésztőkkel, a fajta iránt érdeklődőkkel, s nem csak azért, mert könyv megjelenését anyagilag a génmegőrzési támogatás tette lehetővé, hanem azért (is), mert a fajta önazonosságának megőrzése csakis ezzel a szellemiséggel valósítható meg!

A könyv szerzői az állattenyésztési szakma és állattenyésztési szakirodalom jól ismert szereplői, még akkor is, ha közülük néhányan nem a legszorosabb lótenyésztés területén fejtették ki és fejtik ki szakirodalmi munkásságukat. Ez a tény a könyv hasznára is lett, hiszen mindenféle szakmai elfogultság nélkül tudták kifejteni álláspontjukat és olyan fejezettekkel bővítették a könyvet, ami eddig a lótenyésztési szakmunkákban alig volt tetten érhető! Ezzel más dimenzióba kerülhet a hidegvérű ló tenyésztése és gondolkodó lótenyésztőket új megoldások választására, tenyésztési rutinmunkájuk módosítására serkentheti.

Neves szakembereken túl a könyv elkészítését sokan segítették nélkülözhetetlen adatok, fényképek, a két világháború közötti dokumentumok rendelkezésre bocsátásával. Elévülhetetlen segítséget nyújtott a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is, amikor ritka fényképeket bocsátott rendelkezésre.

A szerzők remélik, hogy olyan lelkesedéssel olvassák majd a könyvet tenyésztők, érdeklődők, mint ahogyan ők a könyv egyes fejezeteinek megírása során lelkesedtek. Legfőképpen pedig azt remélik, hogy valóban hasznos forrásmunkát nyújtanak, olyat, amivel a szakmai ismereteket gyarapítani lehet!

Debrecen, 2016. december

Mihók Sándor

9

A hidegvérű ló eredete: A hidegvérű ló típus, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete miatt nagymértékben eltér az egyéb lótípusoktól, nyugat-európai ere-detű. A hidegvérű elnevezés a német kaltblüter szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A szó szerinti jelentéssel ellentétben ennek a típusnak a megnevezésére általánosan használt kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem nyugodt, sokszor lomha vérmérsékletére utal. A régészek többsége a hidegvérű fajtacsoport kialakulá-sát a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezeti vissza, míg mások az egységes ősnek (Equus caballus) a domesztikáció során kialakult változatának, mutációjának tekintik a bőséges takarmányellátást nyújtó németalföldi területeken. Mindenesetre a hidegvérű lovak jellemzői már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhetők. Szélesebb körű elterje-désük a páncélos lovagok korára tehető. Külö-nösen a mai Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia és Németország északnyu-gati részén volt jellemző a nehézlovasság mint fegyvernem és a lovagi torna mint sport, illetve az érvényesülés eszköze. Ehhez hatalmas, erős csontozatú és izomzatú, fegyelmezett, könnyen kezelhető, megbízható ló kellett, mert ha egy-egy több mázsás tömegű páncélos lovag kiesett a nyeregből, ott maradt a csatamezőn kiszolgál-tatva ellenségének. Emiatt az ilyen ló igen nagy értéknek számított, ami fejedelmi ajándékozás és hadizsákmány képében elősegítette elterjedését egész Nyugat-Európában. (Kelet-Európában és a többi földrészen nincs nyoma, hogy hidegvérű jellegű lovak lettek volna).

A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak nagy szerepet töltöttek be a szállításban, az egyre inkább belterjesedő mezőgazdaság-ban, bányászatban stb. A jelenleg ismert faj-ták tehát a középkori hidegvérű lovak egymás közötti párosítása, valamint a helyi fajtákkal való keresztezés és az egyes tenyészkörzetekben eltérő

tenyész kiválasztás, továbbá szelekciós módszerek következtében alakultak ki.

1.1. A hidegvérű ló térhódítása az országban

A hidegvérű ló megjelenése a Kárpát-medencében nem tisztázott, sőt még ma is gyakran vitatott kérdés. A honfoglalás idején az ősmagyarok lova teljes mértékben eltért ettől a típustól, és noha a lovagkorban Károly Róbert (1310–1342), Nagy Lajos (1342–1382) uralkodása idején kerültek be nyugati nehéz lovak az országba, ezek szélesebb körben nem terjedtek el, nem tudtak meghono-sodni. Bökönyi (1962) ilyen csontanyagot említ Tiszalökről „egy metakarpust, amely 154 cm magasságú lóból származik” Ez azonban csak kivételes eset lehetett.

A nehezebb típusú igásló – az irodalmi isme-reteink alapján – a XVI–XVII. században jelent meg a Dunántúl nyugati szegélyén, valamint később szórványosan a sváb telepesekkel együtt más területeken is. Ezen „lófajta” eredete a nóri vagy pinzgaui lóhoz nyúlik vissza. A rómaiak Noricum nevű hatalmas tartományának változa-tos domborzatú területein több típusa élt és fejlő-dött ki annak a hegyi lónak, amelyet összefoglaló néven nóri lóként ismerünk.

A szervezett magyar lótenyésztés kialakulása idején az uralkodóház elsősorban a katonaság céljának megfelelő lovak tenyésztését tartotta szem előtt, és ez egyértelműen melegvérű lovat jelentett. Mária Terézia és II. József intézkedései a ménesintézetek és a méntelepek létrehozására főként katonai célokat szolgáltak, és az e célra alkalmas lóállomány kialakítását tartották szem előtt.

A XVIII. században a birodalom osztrák örö-kös tartományaiból, ezen belül a mai Magyar-ország nyugati részéről, Sopron, Vas és Zala megyéből megindult a szekerező kereskedelem,

1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér

10


azon belül is elsősorban a gabonaszállítás Bécs és a közeli osztrák (Stíria, Krajna, Salzburg, Felső-Ausztria, Karintia) tartományok felé. A fuvaro-záshoz erős, igénytelen és könnyen kezelhető, munkahasználati tulajdonságok tekintetében kifogástalan lovak kellettek. A cserekereskede-lem folytán a gazdák látószöge kitágult és észre-vették, hogy az intenzív földműveléshez vagy az exporthoz a határon túl más lovakat használnak, olyanokat, amelyeknek ők is hasznát vehetnék, vagy jó áron értékesíthetnék. Segítette e lótípus terjedését, hogy a peremvidéken sűrűn feksze-nek a falvak, kicsi terjedelműek a faluhatárok. Ez utóbbi körülmény a környezetére flegmán reagáló eme lónak (amiről úgy tartják, hogy bár-milyen széles lehet az utca, vagy a dűlő út, csak hosszú ne legyék) roppant kedvezett. Kedvezett továbbá, hogy az ország ezen csapadékos vidékén nagyobb arányban lelhetők fel legelők, elviselhe-tőbb az állat számára a mérsékelten meleg nyári hőmérséklet, továbbá a nagyobb mennyiségű és kedvezőbb eloszlású csapadék következtében gazdag takarmánynövény-terméseket lehetett betakarítani.

Így aztán a nyugat-magyarországi árukereske-delemmel foglalkozó gazdák előszeretettel hoz-tak magukkal az itthoninál nagyobb tömegű, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzgaui, stíriai, karintiai lovakat, amelyekkel azonban szervezett tenyésztés nem folyt, hanem mostani kifejezéssel élve leginkább sodrottló-elő-állítás. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábban meglévő könnyebb lovakat nehezebb típusúakra cserélték, vagy a meglévő meleg-vérű kancákat a nyugatról jött különféle nehéz ménekkel (pinzgaui, nóri, salzburgi, ardenni, percheron, norfolki, belga), illetve ezek keresz-tezéseivel fedeztették. Sokszor az arab lónak is a tervszerűtlen alkalmazásával, a használaton alapuló eredményes népies tenyésztés hatására kialakult egy meglehetős heterogenitást mutató, vitathatatlanul hidegvérű jellegű, egyre inkább tájfajtába rendeződő lóféleség, amelyik jó utakon pár kilométer ügetésre is képes volt!

Az 1860-as évektől a mezőgazdasági szakcik-kek, valamint a gazdasági egyesületek gyakran felvetik a gazdasági ló szükségességét, és ennek megoldását a hidegvérű ló tenyésztésében lát-ták. Felvetődött a hidegvérű ló tenyésztésének

egyértelmű gazdaságossága is, hiszen szinte kor-látlanul jó áron lehetett értékesíteni a vásárokon. A belföldi keresleten túl főleg olasz és német kivi-tel kínálkozott.

Nem kétséges, hogy az 1860-as évek elejétől a Dunántúl nyugati és déli területein, főleg Vas megyében és Zalában megindult a hidegvérű lovak csendes terjedése. Letenye és a Lenti járás parasztsága a Muraközből szerzett be könnyebb, de kitartóbb hidegvérű lovakat. Mind a pinkafői, mind a muraközi kedvelt lett, a megye hat járása kifejezetten hidegvérűt szándékozott tenyész-teni, de a típus terjedésének a ménhiány mel-lett a különböző korlátozó intézkedések is gátat szabtak. Sopron megyében két hatás alakította a lótenyésztést. Nyugatról folyamatosan szivárgott a nóri, amire aztán az 1880–1890-es években belga méneket használtak.

A hivatalos katonai szervek ellenállása ellenére a gazdák elérték, hogy amikor 1868-ban a lóte-nyésztés szakmai irányítása az osztrák császári hadseregtől a magyar földművelésügyi minisz-tériumhoz került, az állami méntelepeken Vas és Zala megye határ menti járásaiban hidegvérű mének legyenek felállítva.

Monostori Károly 1884-ben úgy jellemzi, hogy „a hazai hidegvérűló-állomány nem más, mint a nehéz stíriai, karintiai, illetőleg nóri lónak a köny-nyebb és nehezebb testű, s bizonyára szintén úgyne-vezett hidegvérű magyar ló után tájfajtává alakult keveréke, melyben ma a nyugati vér dominál”.

Ily módon a nyugati határ mentén az 1800-as évek végére két tájfajta alakult ki: nyugaton a nagyobb, tömegesebb pinkafői, a Horvátország-gal határos területeken a kisebb, mozgékonyabb muraközi.

A magyar földművelésügyi minisztérium 1887-től kezdve évente megjelentette az egyes fedeztetési állomásra beosztott fedezőmének jegyzékét (korabeli általánosan használt elne-vezéssel „zöld könyv”). Ezen hivatalos kiadvány szerint 1887-ben Zalában 36, Vas megyében pedig 15 hidegvérű mén fedezett. Fajtájukként nóri van feltüntetve (1.1.1. melléklet).

Néhány évvel később, 1893-ban a hidegvérű (nóri) mének száma Zalában 67-re, Vasban pedig 21-re nőtt. Az ezredfordulón Zalában 77, Vas-ban 24 nóri fajtájú mént lehetett találni. Sopron megyében is fedezett kettő, Somogyban pedig öt.

11


Ahogyan a Kovácsy-Monostory könyv (1905) fogalmaz; „lótenyésztési kormányunk 1904-ben 140 hidegvérű mént bocsátott e területen a tenyésztők használatára, mégpedig Zalában 90, Vas megyében 23, Sopron megyében 6 és Somogy megyében 1 mén került kihelyezésre.” A fajtameg-nevezés „nóri és egyéb fajták”-ra módosult.

Az 1894. évi XII. törvénycikk alapján az or szá got hivatalos tenyészkörzetekre osztották, ahol részletesen, járási szintig lebontva határozták meg, hogy parasztgazdaságok az adott térségben milyen fajtájú lovat tenyészthetnek. A hidegvérű ló tenyészkörzete Zala megyére, valamint Vas és Sopron megye nyugati járásaira korlátozódott. (A tenyészkörzeti beosztás az uradalmakra nem vonatkozott, ott a tulajdonos döntötte el, hogy milyen lovat kíván tenyészteni. Ezzel az intézke-déssel meg is indult a gazdasági ló terjedése az uradalmakban és a nagygazdaságokban.).

A századforduló táján a hidegvérű fajtán belül három típust emlegettek. A pinkafői lovat, illetve a javított nórit, (Vas és Zala megye nyu-gati részén), a hiencz lovat (Vas, Sopron, Moson megyék határszéli részén) és a muraközi lovat (a DrávaMura közén, Vas megyének Zala megyével határos részén és Zalának a Murával határos vidé-kén). Somogy megyében alkalmazott percheron hatására nagyszámú sodrott ló alakult ki, ame-lyek szikárabbak, keményebbek, mozgékonyab-bak lettek. Letenye és Lenti vidékén különösen tetszetős, keményebb és élénkebb muraközi típus alakult ki.

A kedvezőbb piaci helyzet miatt a Somogy és Baranya megyei gazdák is szerették volna lova-ikat hidegvérű ménekkel fedeztetni, ezért 1907. február 23-án az alispán felkérte Jeszenszky Ferenc országgyűlési képviselőt, a Baranya megyei lótenyésztési tenyészbizottmány elnökét, hogy kezdeményezze a tenyészkörzeti beosztás megváltoztatását.

Hosszas huzavona után a tenyészkörzeti be -osz tást 1912-ben bizonyos mértékig módosítot-ták, és a hidegvérű tenyészkörzetet Baranya és Somogy megye déli részére is kiterjesztették.

A Dél-Dunántúl aprófalvas térségeiben, ahol kicsi volt a távolság a lakóhely és a szántóföldek között, a hidegvérűek nagyobb vonóerejük révén alkalmasabbnak bizonyultak a mezőgazdasági munkára, mint a kisebb, könnyebb melegvérűek.

Különösen a Dél-Dunántúl németajkú (sváb) községeiben terjedt a hidegvérű ló.

A török hódoltság miatt üresen álló egykori határterületekre még Mária Terézia hívására érkez tek az első német telepesek, akiket aztán több hullámban mások is követtek. A germán öröklési rend szerint a birtokot – hogy az ne aprózódjon fel – az elsőszülött fiú örökölte, és a többinek más foglalkozás után kellett néznie. Emiatt nagyon sokan keletre vándoroltak, ahol a megfogyatko-zott népesség miatt volt elég szántóföld. Ezek az emberek magukkal hozták legendás szorgalmu-kat és az itteninél fejlettebb munkakultúrájukat. Emiatt a jobbágyfelszabadítás után a mezőgazda-ság modernizációja ezen a vidéken bontakozott ki leginkább, itt kezdtek el legelőször az önellátáson felül piacra is termelni, és kihasználták a belterjes állattenyésztésben rejlő lehetőséget.

A baranyai uradalmak a Muraközből szerez-tek be méneket és kancákat, de Csáktornyáról is vásároltak hidegvérű lovakat. A bolmányi urada-lom 1907-ben Belgiumból szerzett be érdemle-ges tenyészanyagot, 14 választási korú kanca- és 4 méncsikót. Bár más uradalmak shire lovat hoz-tak be Angliából, amelyek nem lettek kedveltek, de feltartóztathatatlanul terjedni kezdett a belga-ardenni hidegvérű ló.

A Földművelésügyi Minisztérium kénytelen volt rendeletet kiadni (FM 18596/II.1 számú rendelet) a hidegvérű ló tenyésztésének fejleszté-séről és szakigazgatásáról. Az 1911 februárjában megjelent rendelet hidegvérű tenyészkörzetnek jelölte Vas, Zala, Somogy megyét, Sopron megye egy részét, Baranya megyének hegyháti, siklósi, szentlőrinci járásait. A fajta egységesítésére a belga-ardennit és a brabanti méneket jelölte meg. Tiltotta ugyanakkor a melegvérű kancáknak hidegvérű ménekkel való fedeztetését.

Somogy megyében a legkiválóbb hidegvérű állománnyal a kaposvári járás amúgy is igen fej-lett állattenyésztésű községei – Kisgyalán, Fonó, Gölle, Büssü, Nagyberki, Somogyszil – rendel-kez tek, de maga Kaposvár városa is jelentős hi degv érűló-lótenyésztéssel bírt.

A ló Kisgyalán címerében még a mai napig is benne van. Csánki Dezső művében, a Somogy vármegye részlettanulmányában olvasható: „nem csak a nagyobb uradalmaknak, hanem az egyes községek kisgazdáinak is messze földön híresek


12

a lovai. Eme nehéz fajlovak közül a legelterjedtebb a belga származású Ardenni faj, főleg a Percheron.”

Kaposváron a városi és a város környéki falvak fuvarozásában is előszeretettel használ-ták a hidegvérű lovat. A Kaposváron tartott lódíjazások már a közelség révén is pezsdítőleg hatottak mind a gazdasági, mind a társadalmi életre. A gazdák a lovakat törzskönyveztették és kiváló fedezőménekkel fedeztették. 1906-ban Somogy vármegye területét a pécsi állatte-nyésztési körzetből kikapcsolták és a vármegye területére önálló állattenyésztési felügyelősé-get szerveztek. Ennek vezetésével Brokés Rezsőt bízták meg, aki igen sokat tett a vármegye állattenyésztésének fejlesztéséért. Ennek követ-keztében a minőségi állattenyésztés terén legin-kább élen járt Fonó község díszpolgári címet is adományozott részére. A jó szervezőmunka és a gazdatársadalom igyekezete folytán a kapos-vári vásárok országos hírűek lettek. A Somo-gyi Újság 1936. június 4-i számában tudósít a kaposvári állatvásárról: „A vásárra felhajtottak 853 lovat és 364 szarvasmarhát, és a felhajtott állatok nagy része el is kelt.”

A Baranya Vármegyei Gazdasági Egye-sület 1912-ben érintkezésbe lépett a „Maison Fioruzzi” brüsszeli lókereskedő céggel, ahonnan 1912 októberében három mént és három kancát küldtek Pécsre. A lovakat sikeresen elárverezték, így 1913-ban is hoztak be három mént és négy kancát.

1912-ben a székesfehérvári méntelepen belül létrejött a nagykanizsai ménteleposztály (más vélemények szerint még Nagyatád és Szigetvár is a székesfehérvári méntelep osztályaként műkö-dött), amely a hidegvérűek akkorra már kialakult tenyészkörzetének ménellátását kapta feladatul. A tenyészkörzeten belül a méneket – ellentétben az ország többi részével, ahol a méntelepek kato-nai személyzettel működtek – méntartó vállalko-zókhoz helyezték ki. 1.1.2. melléklet

Zalában 66 fedeztetési állomáson 84 mén, Vasban 25 állomáson 32, Somogyban 14 állo-máson 17, Baranyában két állomáson kettő és Sopron megyében hat helyen hét mén fedezett. Egy évvel később a nagykanizsai ménteleposz-tály állománya 169-re növekedett, amelyből 52 eredeti belga import, 14 hazai tenyésztésű belga, 2 clydesdal volt 101 pedig a nóri fajtához

tartozott. Eredetük szerint 77 külföldről, 51 a kisbéri ménesbirtok hidegvérű tenyészetéből származott.

A mének száma 1818-ban 133 egyedre rúgott, amelyből eredeti belga 78, belga 24 és nóri már csak 31 volt. A külföldi kereslet és az ipar igénye a nagyobb testű belga lovak használatát helyezte előtérbe. Változott a megyék közötti arány is, Zalában már csak 51 mén fedezett, ugyanak-kor Vasban 32, Somogyban 33, Baranyában 10, Sopronban pedig 7 volt a tenyésztésre kihelyezett mének száma. A hidegvérű mének után a ménte-lep nem kért fedeztetési díjat, viszont a mén tar-tásának minden költségét a vállalkozó fedezte. A XX. század fordulóján a ménmegoszlásról az 1.1.1. táblázat mutat be adatokat.

1.1.1. táblázat

Az országos fedezőmének fajtánkénti megoszlása 1904-ben

FajtaMénekszáma

(egyed)

Mének aránya (%)

Eltérés az 1880-as

évhez viszonyítva

Arab telivér és arab fajta 399 12 – 4,1

Lipicai 167 5 – 2,9Angol telivér 299 9 + 1,6Angol félvér 1490 45 + 7,5Nóniusz 598 18 + 2,2Gidrán 233 7 – 3,6Nehéz igás 133 4 + 1,6Összesen: 3319 100

A hidegvérű ló tenyésztésének színvonalára jellemző, hogy az első világháborúban elszenve-dett nem jelentéktelen veszteség ellenére a hábo-rút követően pár évvel Németországból, Svájcból, Olaszországból, Belgiumból, Törökországból hihetetlen kereslet indult meg Baranya irányába. Ezeknek az országoknak a kereskedői versengtek a Dunántúl hidegvérű lovaiért, különösen a ken-dersörényű és farokszőrű sárgákért.

A világháború kitörése véget vetett a hatóság és a gazdák közötti tenyészirányról folytatott küz-delemnek. A háborús viszonyok között a tenyész-tésirányítás szervezetlenné vált, és a térségben a legtöbb ló sodrott jellegűvé vált. A Köztelek

13


1915-ös évfolyamában Zsámár György állatorvos arról számolt be, hogy a korábbi fenntartások-kal ellentétben a hidegvérű típusú lovak harc-téri használhatósága nem maradt el jelentősen a melegvérűekétől.

Dr. Konkoly Thege Sándor „Háborús tapasz-talataim a lovakról” című, a Köztelekben 1916-ban közölt cikksorozatában többek között ezt írja: „…sohasem hittem volna, hogy a hidegvérű lovak a nélkülözéseket ennyire képesek elviselni, és az igényeik ennyire mérsékeltek. A hidegvérű ló nagyobb testsúlyánál, nyugodtabb vérmérsékleténél és étkesebb természeténél fogva előnyben van a többi felett. Megjegyzem még azt is, hogy a háborúban a hámos ló csak lépésben kerül használatra, és így a hidegvérű lovaknak gyorsabb jármódokra való alkalmatlansága, amely szempontot azelőtt annyira hangoztattak, nem jön figyelembe.”

Az első világháború után jó ideig nem állnak statisztikák rendelkezésre. A zöld könyvet legköze-lebb csak 1942-ben adták ki, időközben az ország területe is jelentősen csökkent. A megcsonkított országban a Bethlen kormány 1921. évi döntése alapján a tenyészkörzeteket és a méntelepeket átszervezték. A hidegvérűek tenyészkörzete lett a megmaradt Zala, Vas és Sopron megye nyu-gati része, ezen kívül tenyészkörzeti besorolást kapott a teljes Somogy megye, Baranya megye (a mohácsi járás kivételével) és Tolna megye dél-nyugati, Baranyával szomszédos része. 1922-től megkezdődött a hidegvérűek tenyészkörzetében lévő kancaállomány törzskönyvezése. Mivel az állami ménesek java a megszálló csapatok hadi-zsákmánya lett, és a méntelepek állománya is súlyos veszteségeket szenvedett, az ország lóte-nyésztésének vezetői úgy döntöttek, hogy „egy-előre rá kell bízni a hidegvérűket tenyésztőikre, hogy magánménekkel elégítsék ki ménszükségletü-ket” (Döhrmann, 1922).

Az 1924. évi állatösszeírás szerint Magyar-or szág 849 771 egyedet kitevő állományából 188 999 a hidegvérű jelleghez tartozik, ami kere-ken 22 százaléknak felel meg.

Döhrmann Henrik ny. méneskari ezredes korá-nak – kiváló lótenyésztési szakírója – 1926-ban így jellemezte a dunántúli hidegvérűló tenyésztését:

„Baranya megye területén a pécsváradi, a mohácsi és a villányi járás kivételével igen nagy előszeretettel foglalkozik a gazdaközönség a belga

jellegű hidegvérű ló tenyésztésével. Legélénkebb tevékenységet fejt ki a hegyháti, a szentlőrinci, a siklósi és a pécsi járás. Fontos és népes országos lóvásárokat tartanak Baranyaszentlőrincen és Pécsen.

Zala megyében aránylag a legrégibb a hideg-vérű ló tenyésztése. Itt lehet a belga jelleg mel-lett a régi muraközi ló nyomait még leginkább feltalálni, főleg Zalaszentgróton, Zalaegerszegen, Zala apátiban, Nován és Pacsán. Nagyobb fel-hajtású lóvásárok vannak Zalaegerszeg és Nagy-kanizsa országos vásárain.

Somogy megye hidegvérűló-tenyésztése szin-tén újabb keletű, amiről tanúságot tesz a hideg-vérű és angol félvér ló keresztezéséből származó egyedek gyakori előfordulása. Megállapodottabb belga jelleget találunk Erdőcsokonyán, Visontán, Komlósdon és Németladon. A főbb helyszíne a lóvásároknak Kaposvár és Szigetvár.

Vas megye nehézigás-tenyésztése, bár nagy részben szintén belga jellegű ménekkel dolgo-zik, a pinzgaui (nóri) ló jellegével vegyítettnek mondható. Igen nagy a felhajtás Szombathely váro sá nak országos vásárain. Ezekre a vásárokra Somogy és Zala megye anyaga is eljut.

Sopron megyében a csornai és a kapuvári járások kivételével a hidegvérű lovat már elég régen tenyésztik, de csak újabban kezd határo-zott irányt felvenni a tenyésztés a belga jelleg felé. Régebben inkább a nóri ló befolyása alatt állott.”

Már 1930-tól általános lett a hidegvérű ló megbecsülése. Sorban alakultak meg a kisebb-nagyobb tenyészetek, az államiak mellett magán-tenyészetek is. A tenyésztők egyre inkább a nagy, ezért jól értékesíthető lovakat kezdték előnyben részesíteni. Az 1930-as évektől magánszemélyek vásároltak Belgiumból méneket. Csodálatos állo-mány volt Királyegyháza, Szentlőrinc, Szentdé-nes, Rózsafa, Botykapeterd, Mozsgó, Szigetvár, Kaposmérő, Szenna, Gölle, Somogyszil, Csoma, Mosdós, Baté, Kazsok, Büssü településen.

A peremvidék gazdasági értelemben vett pezsgő lótenyésztésének alátámasztására szolgál-hat, hogy Baranya megyéből külföldre eladtak

•• 1939-ben 3298 egyedet•• 1940-ben 2089 egyedet•• 1941-ben 6320 egyedet•• 1942-ben 3098 egyedet.


14

A számok ugyan egyetlen megyére utalnak, de ezt a mennyiséget az egész tenyészkörzetből lehe-tett értékesíteni. A híres pécsi vásárokra még Sop-ron megyéből is szállították a lovakat, csikókat.

A II. világháborúban – többek között – ez a kialakult és jól bevált rendszer is tönkrement. Az állatállományt – ezen belül a lovakat is – elhajtották, ami nem az a harcok áldozatává vált, azt megették. A háború után a romokban fekvő ország újjáépítésében a ló szerepe mérhetetlenül nagy volt. Az újonnan földhöz juttatott paraszt-ság igásállatok hiányában nem tudta megkezdeni földjének művelését, és gépek hiányában akado-zott az ipar, a romeltakarítás, az építés. Egyszóval a gazdaság minden területe lovat kívánt. Ezért kiemelt feladat volt a lóállomány létszámának minél gyorsabb ütemű fejlesztése.

Ennek érdekében Bárányos Károly föld-mű velés ügyi miniszter 1947. február 18-án 38.110/1947.II/2. szám alatt rendeletet adott ki a ló tenyésztési körzetek újjászervezése és a köve-tendő tenyészirány meghatározása céljából. Ezen rendelet főbb megállapításai:

„Az ország jelenlegi lótenyésztési viszonyai – figyelemmel a rendelkezésre álló lóállomány nagyrészben kevert és rendszertelen voltára, mind mennyiségében, mind pedig a minőségben bekövet-kezett óriási mértékű csökkenésre, továbbá a mező-gazdasági rendszerünknek nagyfokú változására – szükségessé teszik azt, hogy a köztenyésztésben az általános és részletes fajta-tenyészirányok, valamint a tenyészkörzetek a jelenlegi célkitűzéseknek meg-felelően megállapíttassanak, illetőleg kijelöltessenek.

Lótenyésztésünk célkitűzése, tehát az általános tenyészirány az, hogy a sokhasznú igás paraszt lótípus továbbtenyésztessék, illetőleg kitenyész-tessék.

Az előbbi alatt olyan lovat kell érteni, amely a magyar gazdának munkájában mindenben megfe-lel. Amely a meleg- vagy hidegvérű tenyészirányon belül a vidék talaj-, éghajlati, mezőgazdasági mun-kaviszonyai, valamint az egyéb adottságok mellett rögszilárddá vált, továbbá, amely a fajtákon belül a fajta jellegét magán viseli, erőteljes, szilárd szerve-zetű, jó testi felépítésű, tömeges, mély, erős csontozatú. Igen jó utódnevelő képességű, kitartó, jó takarmány-értékesítő, igénytelen, jóindulatú használati ló.

Az ország nagyobb részén melegvérű, kisebb részében hidegvérű a tenyészirány, s ezen belül az

egyes fajták kijelölésének – a fent megjelölt cél érde-kében – a következők szerint kell történnie:

Melegvérűeknél:Erős, mély, arányos testű, nem túl telivérezett,

inkább zömök magyar félvér. Acélos, hortobágyi típusú, nem durva kisnóniusz;

Hidegvérűeknél:a kisebb testtömegű, könnyebb mozgású, úgyneve-zett kis muraközi típusnak megfelelő kis hidegvérű ló. (Kívánatos méretek: marmagasság: 160–165 cm, övméret: 190–200 cm, szárkörméret: 22–24 cm)…

A fentiekben meghatározott fajtákat a következő tenyészkörzetekben kell tenyészteni:

Hidegvérű:•• Baranya vármegye,•• Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegye

magyaróvári járása,•• Somogy vármegye, •• Sopron vármegye,•• Tolna vármegye dombóvári és völgységi

járása, •• Vas vármegye”.

Fenti rendeletet 1948. február 9-én némikép-pen megváltoztatták, illetve pontosították, így kikerült a hidegvérűek tenyészkörzetéből Bara-nya vármegye mohácsi járása, Győr-Moson vár-megye magyaróvári járása, ahol nóniusz, Sopron vármegye csornai járása, Vas vármegye sárvári és celldömölki járása, Zala vármegye keszthelyi, tapolcai és sümegi járása, ahol magyar félvér lett a hivatalosan elrendelt tenyészirány. (Tulajdon-képpen ez majdnem megegyezik az 1922. évi tenyészkörzeti beosztással.

Nagy ütemben megkezdődött a magánmének és méncsikók állami felvásárlása és a méntele-pekre való beosztása. A hidegvérű méncsikók az egykori Montenuvo hercegi uradalom területén létrejött békáspusztai mén- és méncsikótelepre kerültek. 1947-ben 39, 1948-ban 468 hároméves vagy ennél idősebb hidegvérű mén állami felvá-sárlása történt meg.

Az egyes években tenyésztésre használt fede-zőmének számát, és azon belül a magyar hideg-vérű és muraközi mének arányát az 1.1.2. táblázat mutatja be (Pataki 1983).

15


A táblázatból látszik, hogy 1949 és 1960 között a fedezőménparkon belül a hidegvérűek aránya gyakorlatilag nem változott. Ugyanez áll a hidegvérű mének által fedezett kancákra is.

1959 és 1962 között megtörtént a magyar mezőgazdaság „szocialista átszervezése”. Ez azt jelentette, hogy a parasztságnak nemcsak a földjét, hanem minden termelőeszközét (szekér, szerszám, mezőgazdasági munkagépek, az állatállományá-nak a törvényben meghatározott mértéken felüli részét) be kellett vinnie a termelőszövetkezetbe. Ennek az volt az oka, hogy lehetetlenné tegye az esetleges szolgáltató jellegű egyéni gazdálkodást, és hogy ezáltal megélhetésében is a termelőszövet-kezethez kösse a parasztságot.

A termelőszövetkezeti törvény értelmében a termelőszövetkezeti tag lovat nem tarthatott, ezért a lovait be kellett vinnie a szövetkezetbe. Ez azt jelentette, hogy a nagyszámú lóállományt mintegy „rázúdították” a sem istállóval, sem takarmánnyal nem rendelkező szövetkezetekre, ahol a szükséges munkák elvégzésére sokkal kevesebb lófogat is elegendő volt, mint a kispa-raszti gazdaságokban. Ennek következtében az

1958. évi 724 ezres országos lóállomány 1962-re 374 ezerre (48,3 százalékkal) csökkent. Természe-tesen ennek megfelelően visszaesett a tenyésztési kedv és a lóállományon belül a tenyészállomány is. Az 1.1.3. táblázat a tenyészmén-állomány vál-tozását mutatja be.

1961-ben a méntelepeket megszüntették, fel-adataikat, a fedeztetési állomások üzemeltetését az állami gazdaságok kapták meg. Ezzel egyide-jűleg megszűnt a korábbi kötött tenyészkörzeti rendszer, a gazdaságok saját maguk határozták meg, hogy állományukat milyen fajtájú mén-nel kívánják fedeztetni. Miután a hidegvérű és „sodrott” lovak a termelőszövetkezetekben az igényeknek jobban megfeleltek, így az ország olyan területein is megjelentek, ahol korábban ezt a típust nem tenyésztették. Először a Dunán-túlon Tolna, Fejér és Veszprém megyében jelen-tek meg az úgynevezett „vegyes” fedeztetési állomások, ahol egy-egy állomáson a hagyomá-nyos melegvérűek mellett egy-egy hidegvérű mént is felállítottak. Az 1970-es évek elején már csak Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében nem fedezett hidegvérű mén, de az

1.1.2. táblázat

A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének aránya 1948–1960

Megnevezés 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960

Összesen (egyed) 966 1969 2061 1934 1954 2151 2383 2454 2051 1958 1855 1632 1331

Hidegvérű (egyed) 41 466 439 419 410 456 479 450 437 430 426 355 288

Hidegvérű (%) 4,2 23,7 21,3 21,7 21,0 21,2 20,1 20,4 21,3 22,0 23,0 21,7 21,7

1.1.3. táblázat

A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének arány (1961–1970)

Megnevezés 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971

Összesen (egyed) 1139 1171 1193 1162 1097 1077 1094 1102 1122 1092 1031

Hidegvérű (egyed) 243 263 266 242 230 239 252 261 276 285 287

Hidegvérű (%) 21,3 22,5 22,3 20,8 21 22,2 23 23,7 24,6 26,1 27,8

Megnevezés 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982

Összesen (egyed) 981 1007 1026 1033 1040 1000 927 886 858 821 855

Hidegvérű (egyed) 275 266 253 246 244 238 234 240 251 253 267

Hidegvérű (%) 28 26,4 24,7 23,8 23,5 23,8 25,3 27 29,3 30,8 31,2


16

évtized végére a tenyésztői igények hatására itt is megjelentek. 1985-ben már nem volt olyan megye, ahol ne fedezett volna hidegvérű mén. Az 1990-ben megalakult Magyar Hidegvérű Lóte-nyésztők Országos Egyesülete pedig már az ország egész területén szervezi a hidegvérű tenyésztők munkáját.

1.2. A nagybirtokok hidegvérűló tenyésztése

A népies tenyésztés kialakulása mellett az áruter-melés tekintetében élen járó nagybirto kok közül is többen alapítottak hidegvérű ménest igásló-szükségletük fedezésére. Miután a tenyész körzeti beosztás az uradalmakra nem vonatkozott, ezeknek a tenyészeteknek egy része a hivatalos tenyészkörzeten kívül helyezkedett el. A leg-több birtoknak melegvérű ménese is volt, az ott tenyésztett hátaslovak mellett az uradalmak az intenzívebb talajművelés és növénytermesztés érdekében az ökörfogatokat a hatékonyabb gazda-sági igáslófogattal igyekeztek leváltani. A lófogat-nak ugyanis az általánosan használt ökörfogattal szemben több előnye is volt. Bár nem képezett akkora igaerőt, mint egy ökör- vagy bivalyfogat, de gyorsabban mozgott, és mivel az ökörnek az etetés után 1–2 órányi nyugalmat kellett bizto-sítani a kérődzésére, ezért a lófogattal jobban ki tudták használni a munkanapot.

A legtöbb uradalomban emiatt csak a nehéz igásmunkákat végezték ökrökkel és a legnehezebb munkákra (pl. cséplőgépvontatás) tartottak eset-leg egy bivalyfogatot, a közepes vonóerőigényű munkákat (takarmány-, gabonahordás) inkább lovakkal végeztették. És ahogy a gépesítés előre haladt, úgy váltották ki a lófogatok a nem elég hatékony kézi munkát (lókapa, fogatos gyűjtőge-reblye, fűkasza stb.), a gőzgép pedig az ökör- és bivalyfogat helyébe lépett.

A Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbir-tok 1866-tól 80 hidegvérű jellegű igásló (haszná-lati ló) kancaállománnyal folytatott tenyésztést. Percheron kancákkal, clydesdali, majd norfolki (pl. „Preid of England”) ménekkel próbálkoztak, de végül is az ardenni mének – Bottom és Philipp (előttük a Bejcze nevű mén) – hoztak átütő sikert. Több esetben, többek között 1872-ben nyolc nóri

kancát is vásároltak. Az útkeresés után úgy látták, hogy az ardenni ló felel meg legjobban a céljaik-nak és 1897-ben (12 kancacsikóval), majd 1898-ban (16 kancacsikóval és egy ”Stoodbuk pour le gros traid” törzskönyvben nyilvántartott mén-nel) nagyobb számú behozatalt valósítottak meg. A ménes állománya 1900-ban 2 fedezőmént, 66 tenyészkancát, 22 évjárati kancát és 32 választott és szopós vegyes ivarú csikót, összesen 122 egye-det számlált. A tenyésztés céljaként a gazdaság részére hasznos igáslovak szolgáltatását határoz-ták meg, másrészt méncsikókat nevelt, és ezeket három évesen a Székesfehérvári Méntelepnek adta át, hogy a továbbiakban a hidegvérű lovat tenyésztő megyékben fedezőménként tevékeny-kedjenek.

A Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménes-birtok is arab keresztezésű hidegvérű igáslovat tenyésztett. Tenyészcél a könnyebb, mozgéko-nyabb és szívósabb fél-hidegvérű gazdasági igásló előállítása volt a meglévő ardenni kancaállo-mánynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezés útján.

A ménesbirtok hidegvérű, nehéz igáslovai-nak tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, ami-kor a kisbéri állami ménesbirtoktól átvettek hét ardenni tenyészkancát és ehhez még harminc, tenyésztésre alkalmas, jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint álta-lában a kisbéri ménesbirtokon végzett ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket nevel-jen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket vásároltak Belgiumból, így többek között Laborieur, Virtoni, Artoni nevű kiváló apaállatot.

Az anyakanca-állomány 80, igában dolgozó kanca volt. Mivel már korábban jó eredményt hozott a kiválóbb ardenni kancáknak arab vagy lipicai ménnel való keresztezése, elhatározták, hogy továbbra is folytatnak keresztezést a neme-sebb, mozgékonyabb, élénkebb járású egyedek nyerése érdekében. 1925. évben két shagya és két ardenni mén, Laborieur és Bíró II fedezett.

A Bábolna Ménesbirtok 1942-ben is vásárolt hidegvérű tenyészanyagot. A Baranya Megyei Gazdasági Egyesület Lótenyésztési Szakosztálya 18 vemhes kancát értékesített a Ménesbirtoknak.

17


Sajnálatos módon a fenti tenyészetek tenyész-tési nyilvántartásai megsemmisültek, s mivel hidegvérű ménesi kancaállomány nem volt, méneskönyvet sem vezettek.

A ménesbirtokok mellett az uradalmak is előszeretettel használták a hidegvérű lovat, leg-inkább a sodrott lovat (melegvérű és hidegvérű fajta mindkét irányú keresztezése). Egyik ilyen volt a mernyei piarista uradalom, ahol a félvér-tenyésztés kiszélesítésének időszakában szóba került a hidegvérű állomány beállítása is. Első lépésként 1894-ben vásároltak négy pinzgaui kancát. A folytatás csak 1906-ban következett, amikor beszereztek néhány muraközi kancát,

majd 1907-ben a Csáktornyán vásárolt húsz muraközi és félmuraközi kancával megalapoz-ták a meleg vérű ménes mellett a hidegvérű ménest is.

Báró Podmaniczky Gyula 1903-ban kiadott Magyarország állami és magánménesei lótenyészté-sének kézikönyve című igen alapos kiadványában huszonkettő magánménesben hétszáznégy kan-cát és tizennyolc mént említ, mint hidegvérűt (1.2.1. táblázat).

Amint a felsorolásból is látszik, ezeknek a méneseknek a tulajdonosai arisztokrata csalá-dok leszármazottai, és a gazdaságok is az adott kor legjobban vezetett gazdaságai voltak. Ezen

1.2.1. táblázat

A XX. század fordulóját követően hidegvérű lovat tenyésztő magánménesek

A ménes tulajdonosa A ménes helye Megye Alapításéve

Kancákszáma

Ménekszáma Fajta

1. Grünfeld Jakab Iszkaszentgyörgy Fejér 1895. 18 0 muraközi2. Gr. Károlyi József Igar Fejér 1894. 18 0 muraközi3. Gr. Nádasdi Ferenc Agárd Fejér n.a. 12 1 percheron-

pinzgaui

4. Özv. Metternich Sándor Paulina hercegné

Puszta-gyarmat Komárom 1840. 30 1 percheron

5. Gr. Károlyi Lajos Tótmegyer Nyitra 1854. 150 0 pinzgaui keresztezett

6. Csurgói főbérnökség Csurgó-Avasmajor Somogy 1889. 20 muraközi7. Jankovich-Bésán Gyula Öreglak Somogy 1862. 30 1 nóri8. Gr. Széchényi Andor Pál Marcali-Bézei major Somogy 1818. 10 1 percheron

keresztezett9. Gr. Széchényi Géza Csokonya Somogy 1860. 16 2 muraközi x

percheron10. Lajos bajor királyi herceg Pornó Vas 1875. 35 2 nóri11. Gr. Draskovich Iván Sellye Baranya 1883. 22 0 hidegvérű12. Mezőgazdasági Ipari Rész-

vénytársaságKaposvár Somogy n.a. 142 2 ardenni

13. Politzer Géza Nagykorpád Somogy 1882 8 0 muraközi14. Csillag Béla és Géza Sőreg Pest 1898. 24 0 muraközi15. Glanz Sándor Monor Pest 1900. 5 0 muraközi16. Özv. Báró Schlossberger

ZsigmondnéTura Pest 1874. 10 1 belga

17. Gr. Károlyi Tibor Mácsa Arad 1891. 17 1 muraközi x ardenni

18. Gr. Zselénszky Róbert Ötvenes-puszta Arad 1882. 18 1 muraközi19. Gr. Wenkheim Dénes Doboz Békés 1885. 14 1 muraközi20. Báró Wodianer Albert

örököseiGyoma-Telkipuszta Békés 1883. 10 0 muraközi

21. Gr. Károlyi Imre Csongrád-Mágocs Csongrád 1856. 52 1 muraközi22. Gr. Teleki László Gyula Hosszúfalu Szatmár 1898. 19 1 muraközi


18

ménesek alapítása az 1800-as évek végére esik, és ahogyan a korabeli fajtamegjelölésből is látható, nagy részük a muraközi tájfajta tenyészterületéről származik. Mint a táblázatból kitűnik, ezen ménesek egy része nem rendelkezett saját mén-nel, hanem vagy bérelt, vagy (és ekkor még ez volt az általánosabb), a hidegvérű jellegű kancáit melegvérű ménnel fedeztetve sodrott igáslovat állított elő.

Maga Széchenyi Dénes korának legjobb, legképzettebb lótenyésztője is sodrott lovat hasz-nált birtokán. Párizsban percheron kancákat és méneket vásárolt és úgy vélekedett, hogy ha „mi magyarok egyszer munkáslovakat kívánnánk tenyészteni, akkor ez (mármint a percheron) lenne a megfelelő faj, mert a Magyarországon lévő távol-ságok miatt az ügetőképességükre szükség lenne”. A korabeli magyar kancák és a percheron mének keresztezésével kapta a legmegfelelőbb gazda-sági lovat. A magyar óhajjal ellentétben kicsi percheronokat javasolt, amelyek nem lomhák, s ne legyenek hosszú lábúak. Megjegyzi, ilyen percheron mént már alig találni.

Fia Széchenyi Géza folytatta az 1862-ben alapított erdőcsokonyai ménesben a nehéz gazdasági ló tenyésztését. Előbb a Karintiából vásárolt hat kancával és az apja által vásárolt percheron ménekre végzett rokontenyésztéssel szinte egy „saját gazdasági lótípust” alakítottak ki, de az ipar vagy az uradalom növekvő igénye a nagytestű belga lónak kedvezett. Maga Széche-nyi Géza is 1905-től már belga ménekkel foly-tatta tovább a tenyésztést. A tenyésztőmunka során mindvégig nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a belga mének „tűzre, képességre és típusra” a percheron által kialakított „saját típusra” mindjobban hasonlítsanak. Mintegy 66, kifejezetten egyöntetű hidegvérű kancával folytattak tenyésztést, amelyek, mint a korabeli szakirodalomban fellelhető, középnagyságúak, jelentős ügető munkára képesek, a hőséget jól bírják és a sokszor kímélet nélküli munkában is kitartóak, és előrehaladott korukban is mun-kaképesek.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesü-let által 1926-ban kiadott, Dr. Konkoly Thege Sándor által szerkesztett Magyarország Állat te-nyésztése II. kötetében (írta: Döhrmann Henrik) a következő hidegvérű méneseket találjuk:

A Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménes-birtok arab keresztezésű igásló-tenyésztése: Bábolnapuszta

„Tenyészcél: Könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb félhidegvérű gazdasági igásló előállí-tása, a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezése útján.

A bábolnai Ménesbirtok hidegvérű igásló tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri ménesbirtoktól hét ardenni tenyészkan-cát átvettek és ehhez még harminc tenyésztésre alkalmas jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak a Muraközben. A tenyésztésnek abban az idő-ben az volt a mellékcélja, mint általában a kis-béri ménesbirtokon űzött ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartá-sával időközönként jó ardenni méneket neveljen. Kancaállomány: 80 igában dolgozó kanca.”

Miután a világháborút követő veszteségek után a lótenyésztés hivatalos vezetése úgy dön-tött, hogy a méntelepekre hidegvérű mént nem helyez ki, és a hidegvérű tenyésztők magánmé-nekkel biztosítsák ménigényüket, emiatt a Kis-béri Ménesbirtok hidegvérű ménesét – amely 1913-ban az összes hidegvérű fedezőmének egy-harmadát adta! – felszámolták, és a bábolnai ménes is csak a saját szükségletére tenyésztett hidegvérű x arab sodrott lovakat.

Bezerédj Imre gazdaságának belga irányú nehézigásló-tenyésztése: Alsószilvágy (Vas megye)

„Tenyészcél: Gazdasági igáslovak nevelése, melyek a géperő és az ökörigák mellett a szántást, vetést, egyéb gazdasági munkákat, de különösen a nagyban termelt cukorrépa, burgonya fuvarozását és a gazdasági malom terményeinek továbbítását végzik.

A tenyésztés keletkezése: Ez a tenyésztési ág 1910-ben vette kezdetét a Muraközben vásárolt és Belgiumból több ízben importált hidegvérű kancákkal. A tenyésztésben állami fedezte-tési állomásokon lévő belga mének működtek. Az utóbbi időben a Belgiumból behozott La Fleur 182 cm magas sötétpej mén fedezte a gazdaság nehéz igás kancáit. A kancaállomány 20 db, melyet kivétel nélkül igában használnak. Elsősorban a megtermelt ipari növények fel-dolgozó üzembe való szállításánál, a gazdaság

19


malomtermékeinek továbbításában használták a lovakat, de a gépi erő mellett a nehezebb mező-gazdasági munkából is kivették a részüket.

Értékesítés, hasznosítás: Az állomány pótlására szolgáló kancacsikókat kétéves korban befogják, hároméves korukban fedeztetik. A méncsikókat kétéves korban áruba bocsátják. A tenyészet szá-mos oklevelet nyer kiállításokon.”

Szintén az 1900-as években kezdte nehéz (belga fajtájú) igásló tenyésztését Hoyos Miksa gróf a németladi uradalmában.

„Tenyészcél: Erős hidegvérű gazdasági igáslo-vak tenyésztése tiszta belga vérben.

A tenyésztés keletkezése: A németladi uradalom 1900-ban kezdette meg a nehéz hidegvérű igásló tenyésztését hat muraközi kancával, amelyekre percheron méneket alkalmazott. 1906-ban az uradalom áttért a belga ló tenyésztésére, és e célból részben közvetlenül Belgiumból, részben pedig Seilern Ferenc gróf morvaországi hírneves tiszta belga tenyészetéből összesen tíz tenyész-kancát és két mént importált. Azóta kivétel nélkül csak tiszta vérben tenyésztik a hideg-vérű lovat. A kancaállomány: harminchat igá-ban dolgozó anyakanca. Alkalmazott mének: két eredeti, importált belga mén szerepel mint törzsmén. Azon kívül rendszerint három saját nevelésű, a ménvizsgáló-bizottság által közte-nyésztési célokra engedélyezett tenyészmén áll rendelkezésre idegen kancák fedeztetése céljából.

Hasznosítás, értékesítés: Az értékesítés vagy választott, vagy kétéves korban történik. Te -nyész méneket csak a magánménvizsgáló-bizott -ságnak történt bemutatás után adnak el, ha tenyészigazolványt nyertek és köztenyésztés cél-jaira alkalmasnak találtatnak. Tenyészállatok, úgy mének, mint kancák állandóan kaphatók. A tenyészet a budapesti igásló-kiállításokon és vásárokon, valamint vidéki lódíjazásokon már ismételten díjazásban részesült.”

Igen számos kancalétszámmal (75 tenyész-kanca) folytatott gazdasági lótenyésztést Kun András és Kun Miklós Karácsondon.

„Tenyészcél: erős gazdasági igáslovak tenyész-tése ardenni-percheron keresztezés útján a saját gazdasága céljaira.

A tenyésztés keletkezése: Az 1914-i háború kitö-résekor és annak folyamán a gazdaság félvér lóál-lományának tekintélyes részét rekvirálták. Ennek

folytán, hogy a gazdasági fogatos munka csorbí-tást ne szenvedjen, ettől fogva percheron-ardenni keresztezésű kancák vásároltattak, amelyek Grünwald Sándor fejér megyei, pusztamélyvölgyi tenyésztőtől vett hasonló vérű ménnel, utóbb pedig egy Gries nevű importált ménnel fedeztet-nek. A Heves megyében fekvő karácsondi gazdasá-gon kívül még a Borsod megyei Mezőnagymihály község határában fekvő Pusztanagytanyán, vala-mint a Borsod megyei Szendrő község közelében lévő galvácsi birtokon oszlik el az egész tenyésztés. Kancaállomány: hetvenöt egyedből álló ardenni-percheron keresztezésű igás anyakanca, amely az említett gazdaságokban a gazdasági fogatos mun-kát is ellátja.

Alkalmazott mének: Kokett nevű félvér per-cheron és Gries ardenni.

Hasznosítás, értékesítés: A kancacsikók az anya állomány hiányainak pótlására szolgálnak. A fennmaradók betanítva hároméves korban, a heréltek két és fél évesen eladatnak, úgyszintén a fölöslegessé vált igáskancák is.”

Még a századforduló előtt, 1894-ben alapí-totta hidegvérű lótenyészetét a Mezőgazdasági Ipari Részvény Társaság kaposvári béruradal-mában.

„Tenyészcél: Jó mozgású, nagy teherbírású, nem túlságosan igényes hidegvérű nehéz igás-lovak tenyésztése és ilyen jellegű tenyészmének nevelése.

A tenyésztés keletkezése: Az uradalom hideg-vérű lótenyésztését 1894-ben kezdték meg mura közi kancákkal és belga ménekkel. Az első hidegvérű mének a Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok ardenni tenyészetéből szár-maztak. Ezek után Morvaországból, Seilern gróf uradalmából vettek egy Gáspár nevű, csikóko-rában Belgiumból importált mént. A tenyész-tés továbbfejlesztésére 1910-ben 18 nehéz igás tenyészkancát hozatott az uradalom Belgium-ból. Ezeknek az utódaiból származik a jelenlegi állomány. Vérújítás céljából időközben azután több ízben importáltak Belgiumból még ere-deti méneket: így 1923-ban belga importőrök, 1924-ben pedig az Alsódunántúli Mezőgazda-sági Kamara útján.

Állomány: 240 anyakanca. Ezen kívül van négy törzsmén, négy kétéves és hat egyéves mén, ötvennégy kétéves és hatvankettő egyéves


20

kanca. Az anyakancák igásszolgálatot teljesíte-nek az uradalomban.

Értékesítés: Az uradalomnak évente nagy fölöslege van tisztavérű fiatal belga ménekből és kancákból, amelyeket az ebben az irányban tenyésztők kellő választékban találnak meg-vételre. Az 1924. évi őszi tenyészló-kiállításon bemutatott öt mén közül egy I., egy II. díjat, egy elismerő oklevelet és külön csoportdíjat nyert.”

A balatonbozsoki gazdaságban (tulajdonos Schrikker Imre földbirtokos) 1910-ben kezdték az ardenni-muraközi nehéz igásló-tenyésztését.

„Tenyészcél: Olyan igáslovakat nevelni, ame-lyek a géperő mellett szántást, vetést és egyéb gazdasági munkákat végeznek, de főképpen a nehéz fuvarok továbbítására szolgálnak.

A tenyésztés keletkezése: A gazdaság ardenni-muraközi nehéz igásló tenyésztésének az alap-ját 1910-ben vetették meg a Muraközben vásárolt, jó minőségű, tenyésztésre alkalmas-nak ítélt nehéz igás kancákkal. Kezdetben bel-földi mént használt a gazdaság a tenyésztésre. 1913-ban Belgiumból importált mént szereztek be, amely hosszú időn át állt a tenyésztés szol-gálatában. Később Rupprecht Olivér sajtoskáli gazdaságából származó ardenni mén került a balatonbozsoki gazdaság igás ménesébe. Kan-caállomány tizennyolc nehéz ardenni-muraközi kanca. A kancák kivétel nélkül gazdasági igás-munkát végeznek, amelyben csikóik is követik őket a munkában. Hullám nyolcéves ardenni fajta mén fedez a ménesben.

Értékesítés: Elsősorban a gazdaság szükség-letét fedezik a csikókkal, az esetleges fölösleget adódó alkalommal áruba bocsátják.”

Széchenyi Géza gróf uradalmának belga-fajtájú nehéz igásló tenyésztése: Erdőcsokonya (Somogy megye).

„Tenyészcél: Nehéz és középnehéz, de edzett, jó mozgású és kitartó hidegvérű igáslovak tenyész-tése az uradalom gazdasági üzemei részére.

A tenyésztés keletkezése: Az erdőcsokonyai gaz-daság igásló tenyésztésének Széchenyi Dénes gróf, a jelenlegi tulajdonos apja vetette meg az alapját 1862-ben Karinthiából importált kancákkal és Párizsban vásárolt két eredeti percheron ménnel. Ebből az alapanyagból – meglehetős beltenyész-téssel – idővel egyöntetű törzs keletkezett, mely vérének legnagyobb részében percheron volt.

Időközben is hozattak ugyanis eredeti perchreon méneket, így legutóbb 1882-ben Franciaország-ból. 1905 óta csak tisztavérű belga méneket alkalmaznak ebben a tenyészkörben, mégpedig azoknak nemesebb, könnyebb válfajából való-kat. Ily módon a mai kancaállomány, mely ere-dete szerint hat alapító kancára vezethető vissza, már belga vérűnek tekinthető. Kancaállomány: ötven dolgozó anyakanca, melyeket könnyebb jellegű, jó ügetőmozgású, tisztavérű belga mének fedeznek.”

Meissner Károly 1929-ben kiadott, Magyar-ország Lótenyésztése c. könyvében ugyanezeket a méneseket mutatja be a Bábolnai Ménesbirtok igásló-tenyésztése nélkül. A két szerző közötti erős átfedés érthető, hiszen gyakorlatilag ugyan-ezen időszakot dolgozták fel. A bábolnai tenyé-szet esetén elképzelhető, hogy ezt az arabozott sodrott tenyésztést, ami ekkorra a bábolnai ménesbirtokon gyakorlattá lett, Meissner már nem tekintette hidegvérű tenyésztésnek (mint ahogy nem is az).

Ha Podmaniczky (1903) és Döhrmann (1925) adatait összehasonlítjuk, és tudomásul vesszük, hogy Podmaniczky műve statisztikus szemléletű, igyekezett minden létező magyar-országi ménest bemutatni, míg Döhrmann könyve a minőségi törzstenyészetekre korlá-tozódik, akkor feltűnik, hogy a táblázatban megnevezett huszonkét tenyészetből 1925-re csupán kettő (a kaposvári Rt. és Széchenyi Géza erdőcsokonyai ménese) maradt fenn. A többi vagy tenyészirányt váltott, esetleg nem szolgál-tatott adatot. A Döhrmann és Meissner által bemutatott ménesekből a többi újabb keletű. A hét tenyészet állományát, tenyésztési módsze-rét összehasonlítva megállapítható, hogy ahány, annyi féle elgondolás mellett dolgozik. Közös bennük, hogy valamennyi nehéz igáslovat kíván előállítani a modern gazdálkodású nagybirtok részére, valamennyien gondosan vezetik a törzs-könyvet, és többé-kevésbé a saját szükségleten felül értékesítésre is tenyésztenek. Látható az is, hogy a korábbi muraközi tenyészirányt egyre inkább a nagyobb, tömegesebb belga-ardenni jelleg felé igyekeztek elvinni. A tenyészanyag kialakítása során a mozgás, az ügetőképesség javítása érdekében szinte valamennyi itt bemu-tatott ménes használt pecheron méneket, tehát

21


a percheron fajta felhasználása a magyar hideg-vérű fajtában nem legújabb kori jelenség, hanem a fajta egész történetét több-kevesebb mérték-ben, de végig kíséri.

Természetesen ezen a hét tenyészeten kívül más gazdaságok, uradalmak is használtak hideg-vérű lovakat, de ezek tenyésztésére, törzskönyvi nyilvántartására kevésbé fordítottak figyelmet, mint a félvér vagy főleg a telivér ménesek esetében. Mivel az igáslótenyésztésben valamennyi kanca dolgozott (ellentétben a ménesi kancákkal), és a

csikónevelés mellékhasznosítása volt a kancának, itt azok az egyedek maradtak meg, amelyek jó munkakészségűek voltak, és mihelyt elvesztették munkára való képességüket nyomban selejtezésre kerültek. Csak a csikónevelés érdekében nem tar-tották meg a kancákat.

Patay Sándor (1910–2014) elbeszéléséből ismert, hogy szüleinek Abaúj és nagybátyjának Pest megyei birtokán – ahol kiváló angol telivér lovakat tenyésztettek – mindig volt egy kisebb létszámú muraközi állomány is az igásmunkák

1.2.2. táblázat

Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének (1942–1944)

Ménbérlő neveFed. áll. helye Megye

(1940) 1942 1943 1944

Bérleti díj 350–500 P 350–1000 P 1000 P

Biedermann Imre báró Szentegát Baranya 1 ob 1 ob 1 obözv. Dachert Henrikné Tengelic Baranya 1 ob 1 ob 1 obHidegvérű Lótenyésztő Egyesület Begedkér Tolna 1 ob i obGróf Antal Pócsapuszta Baranya 1 nLeinholz Antal Hercegtöttös Baranya 1 nOrsó Mátyás Beremend Baranya 2 n 2 n 2 bKun Jakab Baranyakisfalud Baranya 2 n 1 bTóth József Felsőegerszeg Baranya 1 nFerenc bajor királyi herceg Sárvár Vas 1 ebNémeth Mária Nemeskolta Vas 1 ebPetőházi Cukorgyár RT. Petőháza Sopron 1 ebSonnewend Gyula Bucsu Vas 1 bSopron Szabad Királyi Város Sopron Sopron 1 ebKözségi elöljáróság Drávaszerdahely Somogy 1 obNovák Jakab Drávaszentistván Somogy 1 obOrszágos Földhitelintézet Csurgó Somogy 1 b 1 obOrszágos Földhitelintézet Magyaratád Somogy 1 obDr. Patay Pál Acsaújlak Pest 1 b

Patay Samu Abaújszántó Abaúj-Torna 1 b 1 b 1 b

Dr. Halápy János Érd Fejér 1 ebMikes Miklósné Csendlak Sopron 1 b 1 bPázmány Péter Tudományegyetem Gazdasága Buják Nógrád 1 ob 1 ob

Bartha Miklós Rádiháza Zala 1 obEsterházy hercegi hitbizomány Lenti Zala 1 obKároly István Bize Somogy 1 ebMolnár Kálmán Szólád Somogy 1 ebŐsz Imre Visnyehárserdő Somogy 1 ebZsohár Károly Szentgyörgyvölgy Zala 1 b

Jelmagyarázat: eb-eredeti belga, b-belga, n-nóri, ob-oberlandi


22

elvégzésére. Ennek az állománynak a fenntar-tásához a szükséges kancákat igény szerint a Muraközből vásárolták, illetve a nem túl távoli ménteleptől fedezőmént béreltek. Rajtuk kívül több középbirtokos gazdaság is csinálta ezt, noha a legtöbb uradalom az egyébként katonaló-elő-állításra tartott félvér vagy nóniusz kancákkal fedezte igáslóigényét.

Az I. világháborút követően, a húszas-har-mincas évekről csak igen gyér számban állnak rendelkezésre hitelt érdemlő kimutatások, így a nagyüzemek hidegvérűló-tenyésztéséről – jobb híján – képet ad, hogy mely gazdaságok béreltek a méntelepektől hidegvérű méneket 1.2.2. táblázat.

A bemutatott táblázat nem ad teljesen választ témánk tekintetében, mivel nem tudjuk, hogy a ménbérlők mekkora birtokkal, milyen gazdaság-gal rendelkeztek, viszont biztos, hogy legalább középbirtokosoknak kellett lenniük, ha az évi 350–1000 pengő közötti ménbérleti díjat ki tud-ták fizetni.

Mindenesetre ebből is látszik a hidegvérű ló iránti növekvő igény, amelyet a gazdaságilag leg-inkább cselekvő, leginkább piacra termelő gaz-daságok egészen a II. világháborúig sikeresen kihasználtak.

A II. világháború alatt az uradalmak lóállo-mánya jórészt megsemmisült. A háború után a megváltozott politikai viszonyok következtében az uradalmak földjeit jórészt felosztották, a meg-maradt területeken állami gazdaságok alakultak. A hidegvérű lófajta tenyésztésére három törzsál-lattenyésztő állami gazdaság létesült Szentegáton, Görösgalon és Mosonmagyaróváron, amelyek tenyésztési eredményeit könyvünk későbbi fejeze-tében mutatjuk be.

1.3. Az észak-németalföldi hidegvérű ló honosulási sajátossága

Ebben a rövid fejezetben a honosulásnak nem szűken értelmezett jelentésének figyelembe véte-lével vizsgáljuk az import lovak viselkedését. Nem a behozott tenyészállatok ivari működésé-vel kapcsolatos zavarokat vesszük górcső alá mint a legszűkebb értelemben vett alkalmazkodóké-pességi reakciót. Tesszük ezt azért, mert mind a francia, mind a belga import ménállomány oly

katasztrofális csikózási arányt mutatott, aminek magyarázatára nem lehet elegendő a nehézkes honosulás. Elvétve fordult elő a fedeztetett kan-cákra vetített 50 százalék feletti csikózási arány, és a jellemző érték 30–40 százalék közé esett (1.3.1. melléklet). Ennek a kedvezőtlen mutatónak más oka is kellett legyen, mint a mének honosulásá-nak nehézsége. Nem is a légzőszervi betegségek fellépését tárgyaljuk, ami köztudottan gyakran fellép az import állatoknál (ugyanolyan feltételek mellett jóval rövidebb idő után lesznek például kehesek, mint a generációk óta itt élők). Ez utóbbi ugyan roppant érdekes lenne, de nem található hitelt érdemlő forrás erre vonatkozóan. Az is tény ugyanakkor, hogy ezek a mének jellemzően öt évig voltak tenyésztésben és csak kivételképpen akadt közöttük olyan, amelyik tíz éven át fedezett a magyar hidegvérűló-tenyésztés javítása érdeké-ben. Az viszont biztosan megállapítható, hogy az import mének és ezek közvetlen ivadékai a dús bokaszőr miatt a hazai körülmények között foko-zatosan hajlamosak voltak a lábvégsömörre. Erről az egykori törzskönyvi lapok feljegyzései is beszá-molnak; a hidegvérű mének között a legelterjed-tebb selejtezési ok a csüdsömör volt.

Megkockáztatható a francia import lovak gyengébb honosodása, mert semmi érdemleges nem maradt utánuk. Viszont ez is árnyaltan keze-lendő, mert az andráshidai és különösen a pakodi tenyészetből jöttek ki igen kiváló ivadékok, de saj-nos a pakodi tenyészetet hamar felszámolták. Igaz az is, hogy a nemesítendő állományt a küllemi ter-heltségüktől nem fosztották meg, hiszen maguk is hasonlókkal voltak terheltek. Még akkor is így van ez, ha a Francia-4, a Francia-10, a Francia-13 és a Francia-16 kimondottan jó mén volt. A mai állo-mány pedigréjéből nyomtalanul eltűntek. Genea-lógiai vonalat történetesen egyik sem alapított!

A belga mének hazai viszonyokhoz való alkal-mazkodó képessége a ellentmondásos. Egy részük az ivadékain keresztül nem tudott számottevő eredményt felmutatni. Másik részük ivadékai önmagukat alig-alig közelítették meg. Kétség-telenül hibás lehet ez a véleményalkotás is, mert az anyai partner szerepe nem zárható ki, mégis tanulságosak ezek a tapasztalatok.

Pár centiméterrel rendre csökkent a marma-gasság, és az övméret is elmaradt az apákétól. Ennek persze lehettek akár takarmányozási, akár

23


felnevelési okai. Ám az nehezen hihető, hogy valamennyi állami gazdasági és termelőszövet-kezeti törzstenyészetben egyaránt kifogásolható felnevelési körülményeket teremtettek volna. Ha mégis így lenne, akkor határozottan kijelenthető, hogy az ország által nyújtott környezeti feltételek (bele kell ebbe érteni a forró nyarakat is) átala-kítják az utántenyésztett állományt a külföld-ről vásárolthoz képest. Egyértelműen csökkent a szárkörméret, generációról generációra finomo-dott a csontozat, de kevesebb lett a csontkáro-sodásból bekövetkező lábhiba. Az „importvér” nemzedékenkénti távolodásával egyre szikárabb és kompaktabb ivadékok nőttek fel, egyidejűleg nőtt a teljesítőképességük is. Veszített igényessé-géből, egyre ritkábbak lettek a tüdő- és pataba-jok. Javult a másodlagos értékmérő tulajdonságok sora. Ebből következően nőtt a hasznos élettar-tam. Nem vitatható, hogy ez utóbbi esetben már a szelekció is közrejátszott.

Ezek összességében azt mutatják, hogy a rög, a használati mód, a honosulás módja egyértelműen új fajtát eredményezett és szó sincs fajtaátalakító keresztezésről.

1.4. A hidegvérű lófajta tenyésztő - egyesületei a két világháború között

A helyi jellegű lótenyésztő egyesületek 1925-től kezdődően alakultak meg. Az utolsók 1940-ben jöttek létre. A méntelepek személyzete jelentős segítséget nyújtott nekik, szinte kötelességszerűen foglalkoztak a kistenyésztők lótenyésztésének javí-tásával, fejlesztésével. Baranya megye a Bajai Mén-telephez, Somogy és Zala megye a Nagy kanizsai Méntelephez, Sopron megye a Komáromi ménte-lephez tartozott. A méntelepek szakemberei igye-keztek a kistenyésztők minél nagyobb számának állattenyésztő egyesületekbe vonására.

A minőségi hidegvérűló-tenyésztést nagymér-tékben mozdította előre, hogy 1933 őszén meg-alakult a Baranya Vármegyei Hidegvérű Lovat Tenyésztők Törzskönyvező Egyesülete. Az alapsza-bály az egyesület célját így foglalta össze:

„A vármegye hidegvérű lóanyagának céltu-datos javítása, fejlesztése és egyöntetűvé tétele, a tenyésziránynak megfelelő lóanyag (mén, kanca)

tovább-tenyésztés érdekében való megtartása, végül a lóértékesítés növelése, e célból lovaknak saját számlára vétele és eladása és ezzel a lótenyésztéssel foglalkozó birtokosok anyagi érdekeinek előmozdí-tása.” Az egyesület céljának elősegítése érdeké-ben a földművelésügyi miniszter a tagok részére a következő engedményeket biztosítja:

•• A kancák és azok ivadékainak törzsköny-vezése

•• A kancák okszerű párosítása•• A törzskönyvezett kancák kedvezményes

áron való fedeztetése•• Az utóugrások számának korlátlansága•• Elsőosztályú apamének biztosítása•• A törzskönyvezett anyagnak eladásnál,

lókiállításoknál előnyben való részesítése•• A törzskancák megfelelő ménivadékainak

az állam részére való esetleges megvásár-lása.

A kedvezmények ellentételeként a gazda a törzskancát csak kivételes és méltánylást érdemlő helyzetben adhatta el, és akkor is csak egy másik egyesületi tag részére, az egyesületet igazgató sze-mélyes előzetes hozzájárulása mellett.

A Földművelésügyi Minisztérium a várme-gye területéről külföldre szállított minden egyed után tíz pengő kiviteli részesedést adott az egye-sületnek. Ezen a pénzen az egyesület Belgiumból méneket szerzett be.

A tenyésztési kedv és a tenyésztői munka Baranya megyei fejlődését az 1.4.1. táblázatban közzétett adatsor mutatja.

1.4.1. táblázat

Baranya megye hidegvérűló tenyésztésére jellemző adatok 1934–1942 között

(Forrás: Sziebert L. (1943))

ÉvFedeztetési állomások

száma

Fedezőmének száma

Egy mén által átlagosan

fedezett kancák száma

1934 3 12 nincs adat1935 6 22 48,51936 8 29 58,81937 9 34 70,41938 10 39 74,11939 10 41 66,11940 10 35 66,41942 10 37 76,1


24

1934-ben és 1935-ben a Földművelésügyi Minisztérium 15 egyedből álló, éves korú mén-csikót vásárolt fel egyesületi tagoktól, amelyek-nek tenyészérettségükig való felnevelését az egye sületre bízta.

1936 decemberében az egyesület tizennégy más fél éves mént hozatott be Belgiumból, ame-lyek közül hét már a következő évben a fedeztetési állomásokra került, a többit pedig magántenyész-tők vették át. 1939 januárjában újabb nyolc, két és fél éves mént vásárolt Belgiumból az egyesület. Az 1942-ben tenyésztésben állott harminchét mén közül huszonhét eredeti belga, a többi hazai nevelés.

A kiviteli részesedésből származó bevétel azt is lehetővé tette, hogy az egyesület 1936-ban 23, 1937-ben 22, 1938-ban pedig 102 olyan fi atal kan-cát díjazott három éven keresztül 30–30 pengővel, amelyeknek a tenyésztésben való tartását szüksé-gesnek érezte. Ily módon is igyekezett az egyesület a minőségi kancautánpótlást megteremteni.

A jutalmazottak egyike Szibert József (a kiter-jedt Szibert?, Szieberth? család jelentős lóte-nyésztő, Sziebert László könyvet írt Baranya megye lótenyésztéséről 1.4.1. kép), aki hidegvérű

kancája révén több alkalommal is a díjazottak közé került (1.4.2. és 1.4.3 kép).

1.4.1. kép. Sziebert László 1943 írt könyvének fedőlapja. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből

1.4.2. kép. Szibert József kitüntető érméinek két oldala (az egyiknek oldalán „lónemesítés”, a hátulján

„Őfelsége Albert, a belgák királya” feliratozással).A másik érme egyik oldalán „Az ardenni igásló-tenyésztők társasága” felirat, a másik oldalán egy belga-ardenni mén.

Fotó: Dr. Szieberth István szívességéből

25


A Baranya megyei egyesület sikerén felbuz-dulva hasonló egyesületeket szerveztek Vas, Sop-ron és Somogy megyében is. Az állami mének bérleti rendszerét az egyesületek részére történő tenyészméneladás váltotta fel.

A Somogy Vármegyei Hidegvérű Lóte nyész tő Egyesület munkáját a vármegye messze menően

támogatta. Előbb 1935-ben tizen egy, majd 1936-ban hét mént vásárolt Belgiumból és az egyesület fedeztetési állomásaira osztotta be. Az 1.4.2. és az 1.4.3. táblázat az 1935-ben és 1936-ban Belgiumból vásárolt méneket sorolja fel.

1.4.3. kép. Szibert József tenyésztőmunkája elismeréséért kapott díszoklevele. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből

1.4.2. táblázat

Az 1935. évi ménimport néhány jellemzője

TKV száma

Mén neve SzíneFedeztetési

állomás

1. Barnum de la Coulberie pejderes Hetes2. Fleur de Pécher pejderes Mozsgó

3. Block de Croncul sárga-deres Szulok

4. Espar de Rampemont pejderes Kutas5. Castar de Pied En Vean pejderes Geszti

6. Vandale sárga-deres

Erdő-csokonya

7. Caloteux pejderes Visnye

8. Major du Pavé sárga-deres Hetes

9. Titanic du Chateau pej Szőkedencs10. Marquis de Wisbercg sárga Sand11. Conquerant de’l Eclatier pej Jákó

1.4.3. táblázat

Az 1936. évi ménimport néhány jellemzője

TKV száma

Mén neve SzíneFedeztetési

állomás

13. Hercule du Clipet sárga Nagyberki14. Pierott de Crecour sárga Szulok15. Reussi de Boussart sárga Szulok16. Espoir de Masnuy sárga Görösgal

17. Jasseur de Enée sárga-deres Görösgal

18 Gerfaut de Lemberge sárga-deres Hetes

19. Bienwenn de L’ Ange szürke Nagyberki


26

A mének többségéről fénykép marad fenn, amiket az 1.4.1. tábla mutat be. A mének izmolt-ságát, faralakulását és talán még a méretét is kitűnően szemlélteti az 1.4.4. kép.

Somogy vármegye hidegvérű ló iránti elkö-telezettségét jól mutatja a vármegye hivatalos lapjának 1939. március 9-i 6. számában közzé-tett bejelentés újabb hidegvérű mén vásárlásáról (1.4.5. kép).

A legjobb hidegvérű lóanyag a legjobb gaz-dálkodási területen, Baranyában a szentlőrinci és hegyháti, Somogyban a szigetvári, kaposvári és igali járásban alakult ki, ahol ebben az időben a legtöbb jó importmén is fedezett. Egy kaposvári kancaszemlére felsorakoztatott állományt mutat be az 1.4.6. kép.

Ennek ellenére még a hidegvérűt tenyésztő körzetekben sem volt meg az állomány kellő egyöntetűsége. A rendszertelen és kísérletszerű oberlandi, jura, percheron és belga ménimpor-tok ezt nem is egységesíthették, mégis a belga-ardenni mének hatására az állományban a belga jelleg lett uralkodóvá.

Tájegységenként külön típusok is felismerhe-tőbbek voltak. Baranyában volt a legtömegesebb (1.4.7. kép), Somogyban inkább közepes, Zalá-ban és Vas megye déli részén kisebb, zömökebb típus volt az uralkodó. Vas megye északi részén és Somogy megyében leginkább a „Pinzgaui”-ra emlékeztető nagyobb, hosszabb lábú lovak voltak túlsúlyban.

1942-ben az egyesület a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére átalakult a Baranya Megyei Gazdasági Egyesület Lóte-nyésztési Szakosztályává. Bár a tenyésztésben érdemleges változás nem történt, az egyesüle-tek a továbbiakban Baranya/Vas/Zala/Sopron Megyei Gazdasági Egyesületekbe olvadtak be és azok Lótenyésztési Szakosztályaként működtek.

Hogy az egyesületek mekkora pozitív szere-pet ját szottak a tenyésztés minőségének javításá-ban, jól mutatja a Baranya Vármegyei Hidegvérű Lovat Tenyésztők Törzskönyvelő Egyesülete 1941. évi ki mutatása, amely szerint a szentlőrinci és a siklósi járás területén 10 fedeztetési állomá-son 37 hidegvérű mén fedezett, amelyből 27 eredeti import volt. Az egy ménre eső fedezte-tett kancalétszám 76. Irigylésre méltó szervezett tenyésztés!

Szoros kapcsolatban állt az egyesületekkel a Hangya Szövetkezet. Csikótelep építéséhez támogatást adott az egyesületeknek. A csikótele-pek lényegében egy sajátságos tenyésztés–felneve-lés–eladás formát valósítottak meg. Az egyesületi keretek között megszületett csikókat az ugyan-csak egyesületi keretek között működő hideg-vérű körzet községeiben lévő egyesületi tagok felvásárolták. Léteztek úgynevezett ellenőrzött állattenyésztő községek és ellenőrzött állatte-nyésztő mintaközségek. (Ezekben már legalább három éven át tartó törzskönyvi nyilvántartást

1.4.4. kép. A Belgiumból vásárolt mének izmoltsága és hátulsó lábaiknak állása. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

1.4.4. kép. A Belgiumból vásárolt mének izmoltsága és hátulsó lábaiknak állása.

27


kellett vezetni.) A csikókat kettő éves korukig nevelték, majd az egyesület közvetítésével pén-zesebb vállalkozóknak értékesítették, akik jel-lemzően hizlalók, de nem vágócsikó előállítással foglalkoztak. A jól táplált, telt formákat mutató

egyedeket három éves korukban munkára érté-kesítették, főleg Olaszor szág ba és Németor-szágba. A lovak némi kiképzést is kaptak, hogy eladásukat követően nyomban mun kára fogha-tók legyenek.

1.4.5. kép. Egy újsághirdetés hidegvérű ló vásárlásáról

1.4.6. kép. Szemlére felsorakozott lovak Kaposváron, a Baross utcában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

1.4.7. kép. Hidegvérű kancák szemléje a két világháború között. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

28

1.4.1. tábla. A két világháború között importált mének fényképei táblába rendezve

Caloteux Fleur de Pécher

Barnum de la Coulberie

Titanic du Chateau

Espar de Rampemont

Vandale

29

Bienwenn de L’ Ange Major du Pavé

Reussi de Boussart

Castar de Pied En Vean

Marquis de Wisbecg

Espoir de MasnuyFotók: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből.

31

2.1. A belga importok a II. világháború után

A második világháború utáni kezdeti éveket a hidegvérűló-tenyésztés határkövének lehet tekin-teni, mert a fajtát érintő szemléletben gyökeres változás következett be. A hivatalos tenyésztés-politika a belga-ardenni genotípus felhaszná-lásával kívánta megindítani és megújítani a háborúban is sok veszteséget elszenvedett, nem egységes megjelenésű, és legfőképpen nem egysé-ges örökítésű nehéz gazdasági igásló-állományt.

A ménállomány javítása céljából 1948–1949 között Belgiumból 59 belga-ardenni és Fran-ciaországból 17 különböző fajtájú (de inkább ardenni jellegű) mént szereztek be.

Néhány mén fényképét a 2.1.1. tábla mutatja. A II. világháború után vásárolt belga és francia mének jellemző adatsorát a 2.1.1. melléklet fog-lalja össze.

A ménbehozatallal egy időben alapították meg a Szentegáti Kísérleti Gazdaság hidegvérű

tenyészetét, 1950-ben pedig a békáspusztai mén-csikó-nevelő telepet és hidegvérű mén telepet.

A kísérleti gazdaságban összegyűjtött kancák kevés egyedének volt ismert származása, így azo-kat genotípus szerint nem lehetett rendezni, de a típus szerinti csoportosítást végrehajtották és az Állattenyésztési Kutató Intézet irányításával kizárólag az import ménekkel fedeztették a kan-cákat. Szentegát megkapta a lehetőséget, hogy csak a legjobb méneket használhassa.

A belga méneket 1-től 59-ig tartó számo-zással vezették be a tenyésztésbe és B-1……B-10….B-45 stb. jelöléssel különböztették meg. Átlagos marmagasságuk 157 centiméter, övmé-retük 206 centiméter, szárkörméretük 28,5 cen-timéter és súlyuk 883 kilogramm volt. A francia importok pár centiméterrel minden méretben kevesebbet mutattak, átlagos súlyok 130 kilo-grammal volt kevesebb.

A szentegáti törzstenyészetben fedezett a B-6 1952–1955 között B-26 1952–1956 között

B-23 1953–1957 között, majd 1959-1960 között és 1961–1964 között. B-25 1957–1958 között B-56 1958-ban B-40 1959–1960 között, majd 1961–1962 között.

Legjobb örökítőnek és típusformá-lónak bizonyult a B-23. Összesen 28 törzskancát állítottak utána tenyész-tésbe. Jelentős volt még a B-26, amely-nek 8 lánya állt tenyésztésben. A B-6 féltestvére árnyékban maradt, mert mindössze 5 törzskancát hagytak meg utána, lényegében annyit, mint a B-40 és a B-25 méntől! A szentegáti mének és kancák a B-23 és B-6 méneknek köszönhetően, mintegy két évtizeden át uralták a fajtát (2.1.1. kép, 2.1.2. kép, 2.1.3. kép).

2. A magyar hidegvérű ló kialakulása

2.1.1. kép. A 2264 Belga-6 mén portréja. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből


32

A B-40-es kemény szervezetű mén volt (lásd 2.1.1. tábla) sok reményre jogosító közvetlen ivadékkal. Ezek későbbi generációi azonban nem tudták visszaigazolni jelentős tenyészértékét. Ivadékainak párosítása során nem talál-ták meg a velük jól kom binálódó kan-cákat, így ma ra dandó tenyészállomány nem maradt utána.

A B-25 kevés ivadékot adott, de máig él genealógiai vonala (2.1.4 és 2.1.5. kép). A B-58 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az első csikói meg-jelenése után el is távolították ebből a tenyészetből.

A belga-ardenni mének egy része igen jól bevált mint örökítő és javító. A hazai kancaállományon azt a típust és használati jelleget adták, amelyre töre-kedni szándékozott a tenyésztésirányí-tás. Jórészt eltüntették azokat a küllemi hibákat, amelyekkel terhelt volt a hideg-vérű állomány (juhfej, terhelt nyak, kes-keny, aránytalanul hosszú törzs, rövid, erősen csapott far, kardos állás, elégtelen szárkörméret, heterogén megjelenés) és még ügetni is tudtak. Kiváló munkaké-pességű, szelíd természetű, ennek folytán könnyebb kezelhetőségű, nagy munka-bírású állomány jött létre (2.1.6, 2.1.7. 2.1.8. kép).

2.1.2. kép. 4590 Szentegát-61 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.4. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén. Fotó: Haga Zsuzsanna

2.1.5. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén ügető mozgása. Fotó: Haga Zsuzsanna

2.1.2. kép. 4590 Szentegát-61 országos fedezőmén.

2.1.4. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén. 2.1.5. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén

2.1.3. kép. 5382 Görösgal-10 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

33


Különösen a Szentegáti Kí sérleti Gazdaság, de más álla mi tenyészetek is (Görösgali Állami Gazdaság, Zalaegerszegi Állami Gazdaság) jobb-nál jobb fedező ménekkel segítették a köztenyész-tést. A Szentegáti Kísérleti Gazdaság 1948 és 1964 között 129, a Görösgali Állami Gazdaság 12, a Zalaegerszegi Állami Gazdaság 24 mén-csikót adott el ménutánpótlás gyanánt.

A mesterséges termékenyítő állomások is jelentős szerepet játszottak a magyar hidegvérű ló elterjesztésében, s ezzel valamelyest hozzájá-rultak a kialakulásához is. A legnagyobb számú

kancát fedeztető állomásokon – ahol ehhez a tárgyi és személyi feltételeket is meg tudták teremteni – bevezették a mesterséges terméke-nyítést. Ilyen volt Békáspuszta (2–3 ménnel), Csepreg (1 hidegvérű ménnel) Ivánc (1 hideg-vérűménnel), Kadarkút (2–3 hidegvérű mén-nel), Kaposvár (3 hidegvérű ménnel), Keszthely (2 hidegvérű ménnel), Marcali (4 hidegvérű ménnel), Nagyatád (4 hidegvérűménnel), Nagy-kanizsa (2 hideg vérű ménnel), Pécs (4–6 hideg-vérű ménnel), Pécsvárad (3 hidegvérű ménnel), Zalaegerszeg (2–3 hidegvérű ménnel).

2.1.6. kép. 101 Pakod-5 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.8. kép. A békáspusztai méntelep hidegvérű ötös ménfogata, dunántúli szekérbe fogatolva. A fogat hajtója Bodonyi István, mellette Müller János lótenyésztési felügyelő. Fotó: Hrabovszki PálA rudas ló 4019 Idamajor-1. A nyerges ló 1413 Nagyberki-64. Az ostorhegyes ló 4990 Bóly-10.

A gyeplős ló 183 Bárdibükk-237. A láncos ló 5833 Andráshida-9

2.1.7. kép. 5095 Szentegát-89 országos fedezőmén. Fotó: Hajba Nándor

34

2.1.1. tábla. A II. világháború után vásárolt hidegvérű mének

2284 Belga-26 1067 Francia-5

2268 Belga-102281 Belga-23

2480 Belga-362283 Belga-25

35

2484 Belga-40 2261 Belga-3

2478 Belga-342264 Belga-6

1068 Francia-62496 Belga-52



36

2259 Belga-1 2263 Belga-5

2275 Belga-172267 Belga-9

37

2280 Belga-22 2284 Belga-24

2494 Belga-502474 Belga-30

2280 Belga-22



38

Az elsők között létesítet-ték a szombathelyi mester-séges termékenyítő állomást 1948 februárjában. Ezt a léte-sítmény a város majorjában egy fabarakban helyezték el. A mének a város tulajdonában lévő lovakkal közös istállóban álltak. A nagyon is szerény labo-ratóriumi körülmények, a kez-detleges technikák, s az a tény, hogy a kancákat 25–30 kilomé-teres távolságokból (a szombat-helyi és kőszegi járáson kívül a sárvári, körmendi járások-ból is) hajtották a termékenyítő állomásra, csekély vemhesülési eredményben jutott kifejezésre (ritkán haladta meg az ötven százalékot). A legfőbb ok valójá-ban a kancák meddősége volt s az a tény, hogy a gazdák a kancákat csak egyetlen esetben vezették termékenyítésre. Bár az állomás Herény községbe költöztetésével a körülmények javultak, a termé-kenyítés eredményessége alig változott.

Az állomás a Katádfa, a Rudi hidegvérű ménekkel kezdte meg működését, majd szere-pet kapott itt a 450 Röjtökmuzsaj, az 521 Mező-kocsonya, 1015 Hegyhátszentpéter (2.1.9. kép). Később az import mének közül itt került felál-lításra a 1073 Francia-11, a 2261 Belga-3, 2488 Belga-44. Ekkor már 1000 körüli kancát termé-kenyítettek évente, s a ménpark bővült a 2266 Belga-1 országos fedezőménnel. Korabeli forrás-munkákból az tűnik ki, hogy a méneket gyakran váltották, ami nem okvetlenül tenyésztési érdek-ből, sokkal inkább a technológiai alkalmasság szempontjából történt.

Igyekeztek újabb technikákat alkalmazni, mint például a sperma minőségének javítására sörélesztőt használtak (a hidegvérűek spermája hígabb, több mucint tartalmaz, nehezebben hígít ható). A technológia fejlődésével a mestersé-ges állomásokra beosztott mének kiválasztásánál egyre inkább a tenyésztési célok is előtérbe kerül-tek. Elindultak a körjáratok, aminek során első-sorban vonattal közelítették meg a falvakat, de futófogatot is használtak, illetve motorkerékpárt, sőt személygépkocsit is. De mint jellemezték, a

személyképkocsik oly mértékben elhasználtak voltak, hogy gyakori műszaki meghibásodásuk miatt fel kellett hagyni azokkal.

A többi állomás működéséről részletes forrás-munka nem állt rendelkezésre, de feltételezhető, hogy hasonló körülmények között és hatékony-sággal dolgoztak. A fajtaelterjesztés során a mes-terséges állomások jelentősége, illetve legfőbb eredménye a tenyészbénaság felszámolásában, a meddőség elleni küzdelemben, az egy mén után megszületett csikószám gyarapodásában s volt tetten érhető.

A 680453 és a 699154 jelű általános törzs-könyvezési szabványok a magyar hidegvérű lófajtát az alábbi szerint határozták meg.

•• A marmagassága bottal mérve 148–158 centiméter.

•• Az övmérete a marmagasságnak legalább 120 százaléka.

•• A szárkörméret kancáknál 3 éves kortól legalább 23 cm.

•• Színe deres, sárga, pej, fekete, szürke, rit-kán tarka

•• Bőre vastag, szőrzete durva szálú, dús, göndör sörény- és farokszőrökkel, bokáján és olykor a szár hátsó élén hosszabb sző-rökkel.

•• Szervezete kissé puha, ám tömeges testű, vastag csontú, általában jól izmolt. Gyorsan

2.1.9. kép. Spermavétel a 1015 Hegyhátszentpéter hidegvérű méntől a szombathelyi mesterséges termékenyítő állomáson.

Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

39


fejlődik. Nyugodt, könnyen kezelhető, igen jóindulatú.

•• A fej arányos a testtömeggel, de eléggé durva, néha burkolt is. Élénk mélyen ülő szemekkel jellemezhető. A profi lvonal egyenes, néha kissé ívelt orrhátú, homloka széles.

•• A nyaka középhosszú, esetenként rövid, izmos, enyhén ívelt, olykor egyenes, néha terhelt, középmagasan illesztett.

•• A mar rövid, alacsony, netán középmagas, de mindig kifejezetten izmos.

•• A hát mérsékelten előremélyedt, közép-hosszú vagy hosszú

•• Az ágyéka széles, gyakran laza kötésű.•• A far közepes hosszúságú, enyhén csapott,

széles, izmos, rendre barázdált, néha túl-nőtt.

•• A farok alacsonyan tűzött•• A szügy széles és jól izmolt.•• A mellkas mély, dongás, gyakran rövid. •• A lapocka izmos, de rövid, meredek•• A felkar jól, az alkar gyengébben izmolt. •• A lábtő és a boka terjedelmes. •• A szár rövid, vastag, néha fűzött.•• A csűd rövid, szabályos vagy kissé meredek

szögelésű. •• A pata arányos a testtömeggel, sokszor

terült és szaruanyaga laza. •• A felcomb (konc) jól, az alcomb általában

gyengén izmolt.•• A csánk széles, vastag,

de gyakran rövid. Bur-kolt és kivágott lehet.

•• A hátulsó szár és boka, a csűd és a pata olyan, mint az elülső végta-gon.

•• Lábállása elöl olykor hát rahajlott, gyak-ran hegyfaltipró, hátul kard-, tehén- és donga-állás gyakori.

•• Mozgása lépésben sok-szor rövid és lomha, ügetésben elég élénk és lendületes is, de nem mindig térnyerő.

A fajtacsoporton belül szilárd szervezetűnek és hosszú élettartamúnak tekinthető, s ezzel kitű-nik a nemesítésére használt fajták közül. Igényte-lenebb, mint az Észak-Német–Alföld hidegvérű lófajtái, mindemellett gyors fejlődésű. Megjele-nési formája a kitenyésztettség mellett szól.

A fenti értékmérő tulajdonságok rögzülését segítette a szelekciós cél, hiszen méncsikó csak eredményes teljesítménypróba után kerülhetett a tenyésztésbe. A kancák kipróbálása a minden-napi használat volt. A munkakészségében kifogá-solható kancától rövid időn belül megszabadult a tulajdonosa. A fajta kialakulása idején ugyanis a ló azért dolgozott, hogy gazdája megéljen, szem-ben a mai sokszor tapasztalható helyzettel, hogy a gazda azért dolgozik, hogy a lovát eltartsa.

A mének kipróbálásánál nagy hangsúly helye-ződött az ügető jármódban teljesített vizsgára. Ennek azért volt (van) jelentősége, mert itt adott számot a csikó a keménységről, a kitartásról és a gyorsaságról. Ez a részvizsga alapvetően járult hozzá a szervezeti szilárdsághoz, a hosszabb élet-tartamhoz, ez segítette hozzá a fajtát, hogy a belga importhoz képest szilárdabb szervezetű hidegvérű ló alakulhatott ki Magyarországon.

A magyar hidegvérű ilyen irányú formálódá-sát támogatta az is, hogy a legnehezebb változa-tokat az ipar tudta hasznosítani, a mezőgazdaság nem tartott rá igényt. A mezőgazdaság állította elő, de céljainak kevésbé felelt meg 2.1.10. kép.

2.1.10. kép. A Kőbányai Sörgyár fogata. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.10. kép. A Kőbányai Sörgyár fogata. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő


40

2.2. Állami gazdasági és termelő szövetkezeti hidegvérűló-lótenyészetek

A II. világháború után új fejezet nyílt a hideg-vérű ló tenyésztésében. A mezőgazdaság súlyos vonóerőgondja és a jelentkező exportlehető-ség felcsillantotta a hidegvérű fajta tenyésztésé-nek fellendülését. A háború alatt a keveredett és leromlott lóállomány feljavítása érdekében a földművelésügyi kormányzat számos intézkedést hozott.

Legnagyobb jelentőségű volt a már említett belga és francia lóimport. Úgy gondolták, hogy a sokszor előforduló sodrott jelleget, a gyakran fellelhető hosszú hátat, a hosszú ágyékot, csapott fart, az üres szívtájékot, a csekély mellkas mély-séget az ardenni fajta képes kijavítani.

Ezeket a méneket a Bólyhoz tartozó Békás-pusztán Montenuvo herceg egykori birtokán ala pí tott Békáspusztai Állami Mén és Mén csikó-telepen helyezték el, majd a karantén leteltével mesterséges termékenyítő állomásokra és a leg-jobb tenyészkörzetekbe kerültek. Tenyésztésbe vonásukkal megindult a vegyes jellegű állomány egységesítése.

A köztenyésztésű kanca állo má nyok fajtánként nyilvántartott szin te teljes körű törzskönyvezését 1947–49-ben vezették be. Az 1950-es években 7000 körüli hidegvérű kancát vontak törzs-könyvi ellenőrzésbe, aminek során a kancákat küllemileg elbírálták és szabvány szerinti munkaképességi vizsgának vetették alá. A megfeleltekre a nyo-mon követhetőség érdekében rábé-lyegezték a kezdetben járásonként, majd később megyénként kiadott törzskönyvi számot. A törzskönyve-zett kancák adómentességet élvez-tek. Ez idő tájt a kancaállomány zöme ismeretlen származású volt, de a törzskönyvi számmal megje-lölt kancák ivadékainak bélyegzését következetesen végezték és lassacs-kán épültek a pedigrék.

A köztenyésztésben a csikók a nyak bal olda lára a megye jelét és a születési év utolsó szám jegyét, a

jobb oldalra pedig az évente megyénként 1-gyel kezdődő csikószámot kapták. A törzstenyésze-tekben a bélyegzés a nyeregtájra került. A jobbol-dalon a törzstenyészet jele és a születési év utolsó számjegye, a baloldalon a csikószám volt látható. Az így megjelölt csikóknak nemcsak az azonosí-tása, hanem egyidejűleg a származás-nyilvántar-tása is megtörtént.

Felvásároltatták az összes magánmént és a tenyésztésre alkalmas kétéves vagy idősebb mén-csikókat. Az alkalmatlanokat selejtezték, az alkal-masokat a tenyészkörzetek visszaállításával a fajta körzetének megfelelően, díjtalan fedeztetéssel, állami ménként osztották be (2.2.1 és 2.2.2. kép).

Az átválogatás után kereken 400 hidegvérű mén maradt a tenyésztés számára. Az állomány 85 százaléka ismeretlen származású, de fajtajel-legében elég egységes volt, az ardenni jelleg érvé-nyesült.

Az 1950-től 1958-ig terjedő időszakban a Békáspusztai Méntelephez 110 fedeztetési állo-más tartozott. Igen jelentős számú, 42 000 kan-cát fedeztettek 1954-ben.

„E fajtának nagy átütőerejéből és a csikóneve-lés okszerű módszereinek általánosításából mind-inkább kialakult egy egységes, az ardenni típust magán viselő, de különleges céljainkat is megtes-tesítő és a magyar rög okozta szilárdságot is meg-őrző magyar hidegvérű fajta.” (Schandl 1949). A ménállomány marmagassága bottal mérve ekkor 150 és 165 cm között volt, de a szélső -érték 142 és 170 cm között fordult elő.

2.2.1. kép. 2011 Tótszerdahely-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.2.1. kép. 2011 Tótszerdahely-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar

41


1953-tól már csak ismert apaságú mén kerülhetett te -nyé sztésbe. Az ismeretlen szár-ma zású, továbbá a szélsőséges méretű egyedeket selejtezték. Az importmének hatására erősö-dött az ardenni jelleg, és az állo-mány is mind egységesebb lett.

Az egykori nagybirtokokon a földosztás után megmaradt állami tartalékföldeken állami gazdaságokat hoztak létre.

Mivel az állami gazdaságok-nak a mezőgazdasági tevékenysé-gükhöz maguknak is szükségük volt hidegvérű lóra, az 1950-es években elsősorban a magánte-nyésztőktől összegyűjtött lovak, főleg kancák kerültek az állami gazdaságokhoz. A biztonságos apaállat utánpótlás érdekében egyes állami gaz-daságok törzsállat-tenyésztési fela datokat kaptak. A tenyésztésre alkalmasnak mi nősített méncsi-kókat Békás pusztán nevelték fel, és az időközi selejtezések után 2,5 éves korukban teljesít-ményvizsgát tett egyedeket fedeztetési állomá-sokra helyezték ki. Jelentősebb tenyészet Baranya megyében a Szentegáti Kísérleti Gazdaság, a görösgali, károlymajori, csobokapusztai, ormány-pusztai, bári és püspökbólyi, Somogy megyé-ben a felsőbogátpusztai, tarcsapusztai, Zalá ban a pakodi és andráshidai állami gazdaság volt. Ezek közül egyesek később törzste-nyészetek lettek, míg mások összeolvadtak, netán felszá-molódtak. Az állami gazdasá-gok hidegvérűló-állományáról tartalmaz adathalmazt a 2.2.1. és a 2.2.2. táblázat.

A Zalaegerszegi Állami Gazdaság pakodi és a Szente-gáti ÁG tenyészetének törzs-kancáit sorolja fel a 2.2.1. és a 2.2.2. melléklet.

A 2.2.3. kép a Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű csoportját mutatja be, amit a veronai kiállításra küldtek 1955-ben.

Az állami gazdasági törzstenyészetek közül a legjelentősebb a Szentegáti Kísérleti Gazda-ság állománya volt. A gazdaság 1949-ben ala-kult a Szigetvártól 10 kilométerre lévő lovag Biedermann Rezső egykori uradalmának birto-kán. (A Biedermann család a két világháború között a szomszédos Mozsgó községben tartott fenn lipicai tenyészetet, melynek egyes kanca-családjai ma is a szilvásváradi állomány alapját képezik.) A hidegvé rű törzstenyészet 1952-ben létesült a társ állami gazdaságokból áthelyezett, illetve a térségből beállított hidegvérű kancákból,

2.2.2. kép. 2154 Kastélyosdombó-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.2.2. kép. 2154 Kastélyosdombó-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű

2.2.3. kép. A Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű lócsoportja a Fiera di Verona kiállításon 1955-ben. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből

2.2.3. kép. A Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű lócsoportja a Fiera di Verona


42

2.2.2. táblázat

Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Somogy megye)

Helység

Tenyészet Kancákszáma

(egyed)

Tenyészetjele

Az állomány A tenyészetből kikerült

fedezőmének száma

alakulásameg

szűnésegenetikai háttere

jellemző színe

Kaposvár 50 megyejel Belga-6 pej, fekete n.aÖreglak 30 megyejel vegyes pej 0Balatonboglár 40 megyejel Belga-13 vegyes 2Balatonfenyves 40 megyejel Belga-58 pej, pejderes 1Marcali 30 megyejel vegyes vegyes 3Böhönye 30 megyejel vegyes szürke 3Nagyatád 30 megyejel vegyes pej 2Felsőbogátpuszta 40 megyejel Belga-50 vegyes 0Kutas 30 megyejel Belga-22 pejderes 6Mosonmagyaróvár 1952 1980 25 megyejel Muraközi sárga, pej 44

Forrás: Müller J. (2015)

2.2.1. táblázat

Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Baranya megye)

HelységTenyészet Kancák

száma (egyed)

Tenyészetjele

Az állomány A tenyészetből kikerült


alakulása megszűnése genetikai háttere

jellemző színe

Andráshida 1962 1990 30 megyejel B-28, B-6, Ardenni pej 41Bár 30 megyejel B-28, vegyes pej, pejderes 8Károlymajor 60 megyejel B-36, vegyes sárga, s.deres 7Sátorhely 60 megyejel B-36, vegyes sárga, s.deres 17Püspökboly 100 megyejel B-13 szürke, sárga 2Bikal 40 megyejel B-55, vegyes pej, fekete 4Pécs 30 megyejel vegyes sárga 3Gyulapuszta 20 megyejel vegyes pej 2Siklós 30 megyejel vegyes vegyes 7Villány 20 megyejel B-33, vegyes sárga 6Bükkösd 30 megyejel vegyes fekete 3Szentegát 1949 1990 50 megyejel B-6, B-23 sárgaderes 189

Görösgal 1958 1974 40 megyejel B-6, B-10, B-40, B-17 pej, pejderes 46

Somogyhárságy 50 megyejel B-17, B-6 sárga 7Csobokapuszta 50 megyejel B-50, B-17, B-48 pejderes 25Bogádmindszent 5 megyejel vegyes pej 1Pécsvárad 30 megyejel vegyes pej, pejderes 0Ormánypuszta 20 megyejel B-17 pejderes 10Pakod (Zalaegerszegi Állami Gazdaság) 1952 1975 30 megyejel Francia-10,

Francia-4, Francia-8 sárga, s.deres 48

Baki Állami Tangazdaság 1962 1973 20 megyejel B-23, B-25, B-40 sárga, pej 10

43


amelyeket a már ismertetett belga-ardenni ménekkel fedeztettek. Ezek közül is kiemelkedő tenyész hatásúnak bizonyult a Belga-23 és féltest-vére, a Belga-6. A célkitűzés a magyar hidegvérű fajta közepes típusának kitenyésztése és fenntar-tása volt. A gazdaság tenyésztési munkájának elismeréseképpen 1964-ben az OMÉK bírálóbi-zottsága az ott kiállított szentegáti ivadékcsopor-tot tenyésztési nagydíjjal jutalmazta. (Az elmúlt évtizedek Országos Mezőgazdasági Kiállításain díjazott egyedeket a 2.2.3. melléklet sorolja fel.) A szentegáti tenyészet az egész ország hidegvé-rűló-tenyésztésére meghatározónak bizonyult: fennállása alatt összesen 189 fedezőmént adott, amelyek az ország egész területén fedeztek. Biz-ton állítható, hogy szinte nincs olyan hazai tenyésztésű hidegvérű egyed, amelynek felmenői között szentegáti ős ne fordulna elő. A tenyészet állománya az évek során egyre csökkent, és 1990-ben az állami gazdaság magánosítását követően felszámolódott.

A másik Baranya megyei törzstenyészet a görösgali állomány volt, amelyet a 6-os főút mel-lett fekvő Nemeske községhez tartozó egykori Nádasdy, majd Stephanich birtokon szerveződött állami gazdaság tartott fenn. A tenyészet 1958-ban kapott törzstenyészeti rangot, feladatul a magyar hidegvérű nehezebb típusának fenntartását kapta. A Csobokapusztai Állami Gazdasággal történt összevonással a két tenyészet állománya egyesült. A legjobb ivadékok a Belga-6, Belga-10 és a Belga-40 mének után kerültek ki a tenyészetből. Később, 1974-ben egyesült a Szentegáti Állami Gazdasággal, így a két tenyészet állománya is összeolvadt. Fennállása alatt 46 tenyészmén került ki a tenyé-szetből.

Zala megyében a Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű törzstenyészetét 1952-ben Skublics Sándor, a komáromi méntelep egykori parancsnoka, kiváló lovas szakember szer-vezte meg a muraközi tájfajtá-hoz tartozó kancákból, amelyet a francia-ardenni import ménekkel fedeztettek. Ennek

következtében egy, a baranyainál fi nomabb, ele-gánsabb, főként sárga színű állomány alakult ki. Az innen származó mének (48 egyed) is főként Zala megyébe helyezték ki, hozzájárulva a zalai tájfajta kialakulásához. A tenyészet többszöri átszervezés után 1975-ben szűnt meg, állománya a környező termelőszövetkezetekbe került, illetve szétszóródott.

Zala megyében 1962-ben egy másik törzste-nyészet is alakult a rádiházi ügető- és sport ló -ménest üzemeltető Baki Állami Tangaz da-ságban. Állománya a pakodihoz hasonló típusú, gondosan válogatott kancákból állt, ame lyeket az ekkor már kialakulóban lévő zalai típusú mének-kel fedeztettek. Sajnos a tenyészet csak rövid ideig állt fenn, mert 1973-ban megszűnt, állománya elfogyott. Mindössze 10 fedezőmén került ki a tenyészetből, de ezek igen jó minőségűek voltak.

Ugyancsak Zala megyében 1962-ben kapott törzstenyészeti rangot a Zalaegerszegi Állami Gazdaság andráshidai tenyészete, amely-nek tenyészcélja a magyar hidegvérű állomány köze pes, mozgékonyabb típusának tenyésztése volt. A nagyon egységes, túlnyomó részt pej színű állomány 41 fedezőménnel járult hozzá a fajta fenntartáshoz. A fokozatosan fogyatkozó törzs állomány maradékát 1985-ben egyben érté-kesítették, de az új gazda kezén néhány év eltelté-vel felszámolódott. A tenyészetből kikerült 5790 Andráshida-12 mén (2.2.4. kép) a Belga-28-as

2.2.4. kép. 5790 Andráshida-12 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.2.4. kép. 5790 Andráshida-12 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű


44

ménvonal tovább-vivője, a Lujza és Laura törzs-kanca pedig országos mezőgazdasági kiállításon aratott sikert (2.2.5. kép).

A muraközi fajta állományának fenntartá-sára hozták létre 1952-ben a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság törzstenyészetét, amely 1961-ig működött, majd 1973-ban a Lajtahansági Állami Gazdaság keretében újjászervezték és 1980-ig volt ismét törzstenyészet. Összesen 44 mén került ki az állományból. Ezután a fajta-fenntartás feladatát a Hőgyészi Állami Gazdaság és a Tengelici Petőfi Termelőszövetkezet vette át, egészen annak a rendszerváltást követő privati-zációjáig.

Az állami gazdaságok erősödése maga után vonta a gépesítés növekedését, ami ter mészet -szerűleg a lóállomány csökkenésével járt. Az állami gazdaságoknak példával kellett szolgálni a gyors-ütemű gépesítésben és a lóállomány minél előbbi eltüntetésében. Ennek érdeké ben mindent meg is tettek, sőt az indokoltnál, a gazdasági célszerűség-nél is gyorsabban következett be a lótenyésztésük felszámolása.

A mezőgazdaság termelőszövetkezeti gazdál-kodási formába való gyors kényszerítése 1962-ben befejeződött. A termelőszövetkezeti taggá vált parasztembereknek tulajdonában nem

lehetett ló, kényszerűségből meg kellett vál-niuk azoktól, miközben az érdemi technikai felszereltséggel nem rendelkező szövetkezetek képtelenek voltak megbirkózni a rájuk zúdult lómennyiséggel. A lószerető parasztemberek szeme láttára ment tönkre az addig megbecsült lovuk, jobb esetben a helyzetet kihasználó olasz lókereskedők kezére kerültek. A hidegvérűló-állománynak döntő része az olasz vágóhidakon vált kedvelt élelmiszerré.

A termelőszövetkezetekben még is maradt jelentős lólétszám, s a magántenyésztőktől a ter-melőszövetkezetek állományába került törzs-könyvezett kancaállományból több szövet kezeti

törzstenyészet létesült. A termelő-szövetkezetek az állami gazda-ságokból a gépesítés fejlesztése miatt kiszoruló hidegvérű tenyé-szetek szerepét fokozatosan átvet-ték. Az erős központosítás folytán kialakult nagyobb tenyészetek az ugyancsak erősen központosított tenyésztésszervezéssel együtt a faj-tafenntartást, sőt fajtafejlesztést is példaszerűen képesek voltak meg-oldani.

Az ország lóállományának nagy-arányú csökkenését hozta magával, hogy az 1970-es évektől a gépesítés miatt a termelőszövetkezetek lófo-gatszükséglete is fokozatosan csök-kent. A hidegvérű állomány is egyre kevesebb lett, de aránya az ország lóállományán belül nem változott. Továbbra is 20–22 százalékos szinten maradt. A létszám mennyiségi csök-

kenésével a genetikai veszteség is számottevő lett, de a kárt leginkább az okozta, hogy a megmaradó tenyészetek felépítését (azóta is folya matosan) elöl-ről kellett kezdeni.

Baranyában és Somogyban, kisebb mérték-ben Zalában, elszór tan a Kisalföldön né hány ter melőszövetkezet jelentős hideg vér űtenyésztő-központtá, törzstenyészetté vált. Az állami gaz da sági tenyészetek minőségét elérő termelő-szövetkezeti törzstenyészetek valósították meg az egységes megjelenésű, fajtacsoportjában kiemelkedő értékmérő tulajdonságú magyar hidegvérű ló genetikai stabilitását. A jelentősebb

2.2.5. kép A Zalaegerszegi ÁG. fogata az 1985. évi OMÉK-on. Hajtó Belső Sándor. A rudas ló 684 Andráshida Lujza,

a nyerges ló 683 Andráshida Laura. Fotó: Hajba Nándor

45


termelőszövetkezeti tenyészetekről a 2.2.3. táblá-zat és a 2.2.4. melléklet nyújt adatokat.

A felsorolt tenyészetek felelősségteljesen végez-ték munkájukat, éveken keresztül ezek adták az állami méncsikó-felvásárlások döntő hányadát. A méncsikókat a békáspusztai csikótelepen nevel-ték tovább. A választott korú állományból ismét-lődő előszelekción átesett, később ménvizsgát eredményesen teljesítő méneket az állam éppen az adott időben illetékes szervezete (OLF, OTÁF, OMMI) egy szakmai bizottság javaslatára felvá-sárolta és kihelyezte a fedeztetési állomásokra. Az országos köztenyésztésben született ivadékaik minősége alapján válhattak törzsménekké.

A hidegvérű fedezőmének száma•• 1950 – 1955 között 400–500•• 1961 – 1975 között 200–250 egyed volt. •• 1976-tól megkezdődött a létszámbeli csök-

kenés, de azután 200 egyed körül rögzült.

Ezt a ménparkot létszámban Magyarországon tenyésztett egyetlen másik fajta ménállománya sem érte le. A nóniusz is legfeljebb megközelí-tette ezt, de 1975-től már rendre alatta maradt. A tekintélyes létszámú ménpark kellő magyará-zat a fajtanemesítési program sikerének, különö-sen akkor, ha az általuk fedezett kancák számát is figyelembe vesszük.

Zala megyébe a közepes típusú és sárga színű, Baranya megyébe a nagyobb, erőteljesebb cson-tozatú, Somogy megyébe pedig a közepes típusú pej, fekete színű tenyészmének kerültek.

Szentegáton kezdetben majdnem minden kanca sárgaderes, vagy pejderes volt, de célul jelölték ki egyöntetű sárga színű tenyészet kiala-k0ítását. Görös galon a tenyésztők által nem kedvelt pejderes szín uralkodott a kancaállo-mányban, ezért inkább a pej szín rögzítésére töre-kedtek. Toponáron a kancák színe vegyes volt,

2.2.3. táblázat

A jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok (1960-–1990)

Helység

TenyészetKancákszáma

(egyed)

Tenyészetjele

Az állomány A tenyészetből

kikerült fedezőmének

számaalakulása

meg- szűnése

genetikai háttere

jellemző színe

Rózsafa „Kossuth” Tsz. (1979-től nagypeterdi Egyetértés Tsz.)

1969 1989 40 RA Belga-55,Belga-6 pej, fekete 39

Villány „Alkotmány” Tsz. 1997 2008 30 V Belga-6, Belga-13, Belga-23 pej, sárga 4

Gölle „Béke” TSZ 1969 1992 70 GE Belga-6 és Belga-13 Ardenni-1

sárga, pej, fekete 73

Somogyszil „Petőfi” Tsz. 1969 1989 30 SL Belga-6 és Belga-13 után sárga, szürke 36

Szentgáloskér IX. Pártkongresszus Tsz. 1969 1979 30 SR Belga-36, Belga-48 pej, fekete 9

Karád „Aranykalász” Tsz. 1980 1986 30 KD Belga-6 és Belga-36 szürke 32Kaposvár-Toponár „Egyesült Erő” Tsz. 1969 1990 70 TR Belga-6, Belga-13 és

Belga-25 utánpej, fekete, szürke 39

Új Élet Tsz., Ráksi 1969 1984 30 RI Belga-10, Belga-28, Belga-52 sárga, deres 3

Vörös Csillag Tsz. Nagykanizsa 1969 1970 30 NA Belga-23, Belga-25 sárga 3

Válickavölgye Gazdálkodók Szövetkezete, Bocfölde 1960 2002 30 BE

Belga-13, Belga-23, Belga-25, Belga-28, Belga-36, Ardenni-3

sárga, pej 27

„Petőfi” Mg. Tsz., Tengelic 1970 1987 TC muraközi sárga 16

Forrás: Müller és Pataki 2016.


46

majd döntően pej és fekete szí-nűvé szelektálták az állományt.

A fentebb megnevezett te-nyészeteken kívül az 1980-as évekre jelentőssé vált még Tor-das-Gyúró „Egyetértés” MgTsz, Bogyoszló „Kisalföld” MgTsz, Bocfölde „Válickavölgye” Gaz-dasági Szövetkezet, Toponár „Kapostáj” MgTsz, valami-vel később Kapos vár „PATE” Tangazdaság hideg vérű tenyé-szete. A 2.2.6. kép bogyoszlói hidegvérűmén-fogatot mutat be, szent endrei hosszú gyári gu-mis kocsiban fogatolva.

A változás a hidegvérű ló ha-szonvételének sorrendjét is meg-változtatta. Így a csikó szaporulat lett a tenyésztés első számú haszonvétele a lófo-gat-hasznosítással szemben. A csikószaporulat exportértékesítése szinte korlátlan és biztonsá-gos volt. Ez azt hozta magával, hogy a kancaál-lomány egyre nagyobb részének ménesben való tartása is kifi zetődővé vált. Mivel a vágóra került csikó értékét a választási súlya határozta meg, ezért a tenyésztők a közepes típusú magyar hi-degvérű testtömegének növelése céljából az im-portok szükségességét fogalmazták meg. Ennek érdekében a lótenyésztés központi szervezete a 1970-es években először Belgiumból 2 ardenni

mént, majd Franciaországból 4 perscheron mént vásárolt. Ezekkel a ménekkel történő cseppvér-keresztezés átütő eredményt nem hozott. 1985-ben újabb négy mén behozatalára került sor Franciaországból (2.2.7. kép).

A rendszerváltás (1990) után a korábbi törzs-tenyészeti rendszer megszűnt, és a tenyésztők szabad elhatározásából létrejött a Magyar Hideg-vérű Lótenyésztők Országos Egyesülete.

Az 1993. évi kancatörzskönyv nagyobb kanca létszámú hidegvérű tenyészetekként említi meg Bocfölde „Válickavölgye” Gazdasági Szövet-

kezet (23 kanca), Tordas-Gyú-ró MgTsz (22 kanca), Bogyoszló „Kisalföld” MgTsz (16 kanca), Kaposvár-Toponár „Kapostáj” MgTsz (16 kanca) állományát.

A könyv megjelenésének ide-jén a jelentősebb hidegvérűló ma gántenyészeteket a 2.2.5. mel-léklet mutatja be.

2.2.7. kép. Az Állattenyésztő Közös Vállalat üllői telepének francia import ardenni fogata az 1985-ös OMÉK-on. Hajtó: Ronga László, segédhajtó Bucsi Katalin. Lovak: rudas 1836 Ardenni-4, 1837 Ardenni-5. Fotó: Hajba Nándor

2.2.6. kép. Bogyoszlói hidegvérű ménfogat. A rudas ló 2674 Bocfölde-10, a nyerges ló 2486 Pókaszepetk-3. A fogatot hajtja Farkas István méngondozó,

segédhajtó Kreiter László. Fotó: Gulyás László

47


2.3. A genealógiai vonalak kialakulása a magyar hidegvérű fajtában

Az állattenyésztés jelentősnek és fontosnak tartja a vonaltenyésztést, amelynek a géngyakoriság mérté-kétől függően különböző változatai vannak.

Genetikai értelemben a vonal valamely értékes tenyészállat genotípusát kívánja egyedek sorában sokszorosítani (különféle géngyakorisággal meg-őrizni), anélkül, hogy az így létrejött utódnem-zedék más egyedekkel érdemleges rokonságba kerülne. Vagyis a többi ős a közeli ősi sorokban többszörösen nem szerepelhet. Az ilyen vonal egyöntetű, biztosan örökít, és az adott cél érde-kében jól felhasználható hím állatok csoportját jelenti. Ezzel a tenyésztéstechnikai módszerrel kifogástalan konstitúciójú és termelékenységű apaállatok (esetleg anyaállatok) örökletes alapja sokszorozása révén hasonló ivadékcsoport előál-lítása a cél. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen vonalak nagyon szigorú szelekció révén jönnek létre, s jelentőségük a modern állatte-nyésztésben óriási.

A vonaltenyésztés másik, gyakran használt lehetséges formája a genealógiai vonal, amikor egy kiemelkedő egyednek (a lótenyésztésben ménnek) ugyancsak kiemelkedő haszon vagy genetikai értékű (szerencsés, ha mindkét feltétel-nek eleget tenni képes) hímivarú ivadéka kerül tenyésztésbe. Majd ennek is, és a sor folytatódik. Apai oldali leszármazottakról (a szélső apai ágon vezetett pedigréről) van szó. A genealógiai vonal genetikai értelemben véve nem vonaltenyész-tés, ugyanis minél távolabbi az alapító ős, valódi genetikai befolyása annál kisebb a tenyésztett állományra, de véle jól nyomon követkető, hogy szélső apai ágon milyen őstől ered az egyed.

Megnőhet a genealógiai vonalak jelentő-sége, ha az Y kromoszóma polimorfizmusának tudományos feltárása a mitokondriális örök-léshez hasonló (a nőivar nemcsak a petesejt sejtmagjában lévő örökítő anyagot, hanem a mitokondriumokban lévőt is továbbadja az iva-déknak) eredményre jut, mert nyomban átér-tékelendő a jelenlegi elmélet. A lipicai lovaknál végzett kutatások számos biztató eredményről számolnak már be, s ha az eredmény valóban bizonyítható lesz, még értékesebbé válik a genea-lógiai vonalak jelentősége.

A genealógiai vonaltenyésztés ma is pedigréren-dezési elvként szolgál, ennél fogva kitűnő párosí-tási segédlet. A géntartalékok megőrzésében fontos tenyésztéstechnikai elem, a palacknyakhatás után megmaradt fajták biodiverzitásának a jellemzője. A palacknyakhatás után megmaradt fajták diver-zitását és identitását jól jellemzi az anyai és apai alapító ősök részarányának jelenléte a védendő populációban. A fajta identitásában, azonosságá-ban óriási eszmei jelentősége van. Elveszti a fajta az azonosságát, ha a szélső apai és anyai alapítók elvesznek a pedigréből.

A genealógiai vonaltenyésztés értelmezésében a fajta identitásának megléte szempontjából és a génmegőrzési munka sikeres végzése érdekében érdemes áttekinteni a jelenlegi állománynak ala-pító ménekre való visszavezethetőségét.

A második világháborút átvészelő, megjele-nésében olykor heterogén, genetikai hátterében lényegében ismeretlen gazdasági ló minőségi javítására, fajtába rendezésére már többször emlí-tetten, 1948–1949 között 59 belga-ardenni és 17 különböző fajtájú (de inkább ardenni jel-legű) franciaországi mén importjára került sor. Ezek a mének tekintendők a magyar hidegvérű fajta apai alapítóinak. Ezek, illetve származéka-inak megléte a fajta identitását hordozza magá-ban, ezeknek (leszármazottainak) a hiánya a fajta átalakulására, identitásának vesztésére utal.

A nagyszabású fajtanemesítő munka során a Franciaországból vásárolt ardenni mének meg-ítélése ellentmondásos. Egyes vélekedések szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert sokféle küllemi hibájuk volt, s éppen azok, amelyeket javítani szándékoztak. Javítómunkára nem váltak be.

Más vélekedés szerint ezek között voltak kimon-dottan jó mének, mint a Francia-4 (2.3.1. kép), a Francia-10, a Francia-13 és a Francia-16 (2.3.2. kép). A pakodi tenyészetben muraközi állomány létrehozásában fejtették ki tenyészhatásukat és igen kiváló ivadékok is származtak tőlük, de a pakodi tenyészetet hamar felszámolták és ezek eltűntek. A genea ló giai vonaluk létrejöttének elmaradását az is magyarázza, hogy ezek a mének leginkább Zala megyében fedeztek, ahonnét kevésebb méncsikót vásároltak fel. Ha elfogad-hatók az utóbbi érvelések, akkor viszont az álla-pítható meg, hogy az állami tenyésztésszervezés


48

nem eléggé körültekintően járt el eme importok genetikai anyagának hasznosításakor. Az is tény, és ez már a belga ménekre is vonatkozik, hogy mikorra ezek a mének ivadé-kaikon, unokáikon keresztül kifejt-hették volna örökítőképességüket, megkezdődött a lóállomány erőtel-jes csökkenése.

Kétségtelen, a divat és a tenyész-tői ízlés is befolyásolta a genealógiai vonalak kialakulását. Az eredeti importok között számos deres mén fordult elő, amit aztán ivadékaikra is örökítettek. Különösen a sárga deres színnel szemben volt fenn-tartása a tenyésztőknek. Nem ked-velték. A sárga deres ménivadékok bizony háttérbe szorultak a ménné minősítéskor, még akkor is, ha netán a genealó-gia vonal fennmaradása forgott kockán. Ekkor még nem gyökerezett mélyen a génmegőrzés esz-meisége a társadalomban.

Harminc év elteltével az 59 belga mén közül mindössze 17 egyednek maradt fenn leszárma-zottja (2.3.1. táblázat). Mindössze ennyinek lett 3–4 (5) nemzedékig nyomon követhető genea-lógiai vonala. A genetikai diverzitás oldaláról közelítve a helyzet ezen túl is kedvezőtlen, mert például a Belga-5, a Belga-6, a Belga-23, a Belga 29 egy tőről fakadt, sőt a Belga-6 és a Belga-23 féltestvérek voltak (2.3.1. ábra, 2.3.2. ábra). De ugyanez a helyzet volt jellemző a Belga-1, a Belga-21, a Belga-24 esetében és a Belga-3–Belga-4 valamint a Belga-10–Belga-28 is féltestvérek voltak.

Igen jó örökítése miatt mind közül talán leginkább kiemelkedő-nek vélték a Belga-23 törzsmént, amire a szentegáti tenyésztésben erős rokontenyésztés is történt. Nemcsak genealógiai vonala alakult ki ennek a ménnek, hanem geneti-kai vonala is. Ezt a mént az alábbiak szerint jellemzi a korabeli szakiro-dalom:

Zömök, erős csontú mén, amely nyolc éven át fedezett. Igen jó

örö kítését mutatja az 55 tenyésztésbe került mén-csikója.

Az 55 ménivadékából 14 vitte tovább a gene-tikai anyagát, és közülük öt mén tudott három generáción át tartó genealógiai vonalat fenntar-tani. Összesen 163 törzskönyvi számmal ren-delkező leszármazottja volt, mégis az 1949-es indulástól a negyedik nemzedékben már mind-össze tíz leszármazottja született. Negyven év elteltével ez a genealógiai vonal kihalt. Pedig a fenti kimutatásból látható, hogy Belga-6

2.3.1. kép. 1066 Francia-4 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.3.2. kép. 1078 Francia-16 országos fedezőmén. Fotó: Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.3.2. kép. 1078 Francia-16 országos fedezőmén. Fotó: Fotó: Magyar

49


2.3.1. ábra .Néhány belga import mén rokonságát szemléltető törzsfa. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből

2.3.1. táblázat

Az import belga mének leszármazottjainak alakulása az idő folyamatában

A ménfedező leszármazottja

1980-ban 1984-ben 1989-ben 2016-ban

Belga-1 1 egyed xxxxxxx xxxxxx xxxxxxBelga-3 3 egyed 4 egyed 3 egyed 6 egyedBelga-6 47 egyed 47 egyed 49 egyed 6 egyedBelga-10 21 egyed 23 egyed 36 egyed xxxxxBelga-12 1 egyed xxxxxxx xxxxx xxxxxBelga-13 11 egyed 13 egyed 27 egyed 38 egyedBelga-22 29 egyed 26 egyed 27 egyed 2 egyedBelga-23 32 egyed 33 egyed 23 egyed xxxxxxBelga-25 2 egyed 2 egyed 1 egyed 5 egyedBelga-26 11 egyed 15 egyed 11 egyed 5 egyedBelga-28 13 egyed 14 egyed 16 egyed 4 egyedBelga-36 20 egyed 21 egyed 19 egyed 3egyedBelga-40 7 egyed 6 egyed 5 egyed xxxxxxBelga-48 3 egyed 2 egyed 2 egyed xxxxxxBelga-52 1 egyed 1 egyed xxxxx xxxxxBelga-55 25 egyed 28 egyed 30 egyed xxxxxBelga-56 1 egyed 1 egyed xxxxxx xxxxxxx


50

2.3.2. ábra. A 34/858 Zonis törzsfája és hatása a magyarországi hidegvérű lófajta kialakítására. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből

51


féltestvére (Belga-23) genealógiai vonalával együtt (47 + 32 leszármazott 1980-ban) a teljes mén parknak egyharmadát tették ki.

Ám nem vitatható, hogy az 1980-as évek ele-jén meginduló genetikai beszűkülés a jelentős állománynagyság miatt még nem vetíthette előre a későbbi gondokat.

Az erózió azonban sajnos nem állt meg. A tenyésztésszervezés civil irányítás alá kerülé-sekor (1989) már csak tizenhárom genealógiai vonal létezett. Nevezetesen a Belga-3, a Belga-6,

a Belga-10, a Belga-13, a Belga-22, a Belga-23, a Belga-25, a Belga-26, a Belga-28, a Belga-36, a Belga-40, a Belga-48, a Belga-55. A civil tenyész-tésszervezés fő feladata, hogy a megkapott gene-alógiai vonalakat mentse, a további géneróziót igyekezzék megakadályozni. Kerülje el azt, ami az állami tenyésztésszervezés idején bekövetke-zett, hogy az 1980-ban még legnépesebb genea-lógiai vonalakhoz hasonló veszteség ne érhesse a magyar hidegvérű lófajtát.

A diverzitáscsökkenést sajnos nem sikerült megállítani, de az üteme jelentősen csökkent. Csak remélni lehet, hogy a 2016 januárjában a belga alapítók még meglévő genealógiai vonalai már nem fognak felmorzsolódni (2.3.1. melléklet).

Bármennyire is kiváló lehet Belga-13 genea-lógiai vonala, ebben a szerkezetben túlképviselt a fajtában. A 2.3.3 kép a 866 Toponár-10 egy-kori, a 2.3.4. kép az 5472 Nagylengyel-19 Fürge a genealógiai vonal mai képviselőjét mutatja be. Az öröm, hogy a kezdetektől nagyra tartott Belga-6 szépszámú tenyészménnel alakíthatja a fajtát (2.3.5. kép).

2.3.3. kép. 866 Toponár-10 országos fedezőmén, amelyiknek leszármazási ága egy igen vékony éren keresztül még él

a fajtában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.3.4. kép. 5472 Nagylengyel-19 Fürge. Tenyésztője Gyarmati János, Nagylengyel, tulajdonosa

Dancsné Orosz Katalin, Tiszavasvári. Fotó: Tóth Zsuzsanna

2.3.5. kép. 3923 Hajmáspuszta-16 Dollár. Tenyésztette a Dália Kft., Bakonyszentkirály, tulajdonosaa Kaposvári Egyetem. Fotó: Tóth Zsuzsanna


52

Genealógiai vonalalapítók

Nemzedékenként felállított tenyészménekÖsszes

ménivadékAz utolsó fedezőmén ivadék születési éve

1. 2. 3. 4 5. 6. 7. 8.nemzedék

2259 Belga-1 10 2 12 19632261 Belga-3 10 2 6 3 6 22 20122263 Belga-5 1 1 19582264 Belga-6 27 63 51 27 17 3 184 20122254 Belga-7 2 1 19512267 Belga-9 10 1 10 19672268 Belga-10 9 8 23 24 10 1 74 20002269 Belga-11 1 1 19532287 Belga-12 4 3 1 8 19722271 Belga-13 2 7 12 18 31 52 27 6 155 20132272 Belga-14 7 6 19552274 Belga-16 1 1 19542275 Belga-17 18 14 3 1 36 19672276 Belga-18 1 1 19522278 Belga-20 4 3 19512280 Belga-22 6 43 21 9 4 83 20112281 Belga-23 55 66 32 10 164 19882282 Belga-24 2 2 19572283 Belga-25 15 10 4 2 4 2 1 38 20132284 Belga-26 20 12 13 12 9 9 75 20132286 Belga-28 5 1 1 13 12 8 3 43 20112287 Belga-29 4 1 5 19602474 Belga-30 2 2 19592477 Belga-33 9 9 19542478 Belga-34 4 1 1 6 19672480 Belga-36 19 4 8 11 6 31 5 84 20102383 Belga-39 2 2 19552484 Belga-40 23 17 3 43 19792486 Belga-42 1 1 19632487 Belga-43 7 1 8 19602488 Belga-44 5 5 19522491 Belga-47 3 3 19632492 Belga-48 11 8 1 1 21 19872293 Belga-49 2 2 19542294 Belga-50 15 5 20 19722496 Belga-52 4 2 2 8 19712497 Belga-53 4 2 1 7 19732499 Belga-55 5 15 29 8 1 58 20002500 Belga-56 15 5 2 22 19732501 Belga-57 3 3 19542502 Belga-58 2 2 19642503 Belga-59 3 3 1959

2.3.2. táblázat

Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai és az utolsó fedezőmén ivadékaik születési évek éve

Forrás: Medve Ferenc szívességéből

53

A fajtának létezik még egy, a belgától, az ardennitől, a percherontól mentes genealógiai vonala. Ez a Péterhida vonal, amelyik a második világháború előtti időkből származik és eredeti-leg a muraközi fajtában tekinthető alapító mén-nek. Esetére a genealógia vonal kétes megítélése jó példa, hiszen a mai leszármazott egyáltalán nem emlékeztet az alapítóra. Genetikai szerke-zetében és fenotípusos megjelenésében távolra került a muraközi jelleg-től (2.3.6. kép).

Ahogyan Konkoly Th ege Sándor 1948-ban megjelent nagyszerű könyvében megfogal-mazta, nálunk a fajtakér-désnek mindenkor túl nagy jelentőséget tulajdonítot-tak. Rengetek energiát, munkát vett igénybe az e feletti vitatkozás. Jóformán harc folyt a fajtakérdés tekintetében különféle fel-fogást valló csoportok között anélkül, hogy érdemlege-sen előbbre vitték volna az ország állattenyésztését.

Nem hagyta érintetlenül a magyar hidegvérű lovat sem ez az évtizedek óta tartó keresgélés, és megkezdődött a percheron ló beszi-várogtatása. Az állami tenyésztés-szervezés 1980. november 16-án megvásárolta az első két percheron mént (1395 Percheron-1 (Marquis du Logis, született 1978, szürke) 1396 Percheron-2 (Lupin-V, született 1977, szürke), majd ugyanezen év december 26-án két ardennit (1414 Ardenni-1 (Intelligent de Verneville, szüle-tett 1974, pejderes, 1415 Ardenni-2 (Lynx du Bourbeau, született 1977, pejderes)). Ezeket követte 1982. március 3-án újabb két percheron (1543 Perseron-3 (Mandarin, szüle-tett 1978, szürke) 1544 Percheron-4 (Nestor, született 1979, sötétszürke, 2.3.7. kép) Franciaországból. A leg-

jobb hidegvérű tenyészetekbe lettek beosztva, megkezdve a magyar hidegvérű ló identitásának zavarát. Később növelte még a magyar hidegvérű lótól idegen génarányt a hasban import és mén-vizsgát tett Perseron-201 Bizsu (született 1989, fekete).

Nyilván nem létezik olyan import, ami min-den tekintetben rossz lenne, és a percheronokról

2.3.7. kép. 1544 Percheron-4. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.3.6. kép. 3491 Bocfölde-61 Fácán. Tenyésztette a Válickavölgyi Gazda Szövetkezet. Tulajdonosa a Pest megyei Kormányhivatal.

Fotó: Haga Zsuzsanna


54

sem lehet ezt kijelenteni. A kite-nyésztettség nagy fokát jelöli az 1395 Percheron-1 genealógiai vonalba tartozó, 2.3.8. képen lát-ható Boróka nevű kanca. A behoza-talt a nagyobb tömegre, a hosszabb lábakra, az erőteljesebb csonto-zatra való törekvés ösztönözte. Eme import hatékonyságának elemzése nem feladata a könyvnek, a magyar hidegvérű lófajta genetikai szerke-zetére gyakorolt hatása viszont nem lett előnyös. Az idegen génbevitel következtében az eredeti génszerke-zet oly annyira megváltozott, hogy már a fajta nukleusz részében is alig-alig találhatók génimmigrációtól mentes egyedek. A fajta génmeg-őrzési támogatásban részesítése haté konyan állította meg a további gén szennyezést, sőt megkezdődött a veszélyeztett vonalak mentése.

Tény, hogy a magyar hidegvérű fajtában az 1395 Percheron-1, az 1543 Perseron-3, az 1544

Percheron-4, a 2734 Percheron-201 Bizsu genea-lógiai vonalat alapított. A mai állomány génszer-kezetére az 1395 Perseron-1 genealógia vonala hat nyomasztóan. A könyv írásának idején 32

2.3.3. ábra. Forrás: Medve Ferenc

2.3.8. kép. Boróka, 1395 Percheron-1 genealógiai vonalú tenyészkanca. Tenyésztő és tulajdonos Bisztricz Lajos, Fotó: Novotni Péter

55

leszármazottja áll hosszabb ideje tenyésztésben és a 2016. évi ménvizsgán ehhez további tíz fi atal mén csatlakozott.

Az 1543 Perseron-3 genealógia vonalát hat egyed, az 1544 Percheron-4 genealógiai vonalát tíz és a Perseron-201 Bizsu genealógiai vonalát 18 mén képviseli.

Van még a fajtában egy ardenni vonal is, amit az 1414 Ardenni-1 (Intelligent de Verneville, született 1974, pejderes) képvisel. A leírtakról a 2.3.2. melléklet jó áttekintést, a 2.3.3., 2.3.4., 2.3.5. ábra kitűnő szemléltetést ad.

A fajtában a percheron genealógia vonalak olyan mélyen gyökerezettek, hogy azoktól elte-kinteni már nem lehet, purifi kációjuk lehetet-len. Erre a tényre, továbbá a két háború közötti

percheron behozatalokra is tekintettel a fajta-fenntartó még őshonos magyar hidegvérű ló nukleuszának tekinti azokat az egyedeket, ame-lyek a negyedik ősi sorban legfeljebb öt idegen (beleértve a percheront és az ardennit) genotípust tartalmaznak.

A magyar hidegvérű fajtában célszerű áttekin-teni a percheron genealógiai vonalakba tartozó méneket és a továbbiakban csak azokat hasz-nálni, amelyek a jelenlegi genotípus és használati érték szempontjából nemcsak beleillenek abba, hanem egyúttal kiemelkedőnek bizonyulnak. További percheron genealógiai vonal kialakítása nem célszerű és indokolatlan. Nem lehet cél a meglévő percheron genealógia vonalak létszám-beli növelése.

2.3.4. ábra. Forrás: Medve Ferenc2.3.4. ábra. Forrás: Medve Ferenc


56

A tenyésztési program rendelkezik arról, hogy a magyar hidegvérű fajtába genetikalag nem illő, de egyébként használati értékükben és fenotípusukban a hidegvérű lóval szemben

támasztott követelményeknek messzemenően megfelelő egyedek méneskönyvi nyilvántartása elkülönítetten történjék.

2.3.5. ábra. Forrás: Medve Ferenc

57

3.1. A típus kialakulása, genetikai háttere

Az Alpok hegyvidékének egykori Római Provin-ciája volt a Noricum. Nevezetes latin város volt itt például Iuvavum (Salzburg), Santicum (Villach). Iustinianus császár révén a Frank Birodalom uralta ezt a tájat, majd az Osztrák Császárság birtoka lett. Nyugati területe Franciaország érde-keltsége volt. Ebből született később Svájc. Keleti részében a mai Ausztria tartományai, majd a jelenlegi Szlovénia, Horvátország és Magyaror-szág nyugati megyéi, területei voltak.

Noricum tartományban az évszázadok során egy helyi hidegvérű lófajta alakult ki. Ez a fajta többé-kevésbé elkülönülten fejlődött a nyu-gat-európai hidegvérű lovaktól és alapja lett a mai nóri lófajtának. Pinzgaui lóként is ismert a Noricum hidegvérű lótípusa, mert első méne-sét Pinzgauban létesítették 1565-ben. A spanyol-nápolyi ló genetikai hatását sem nélkülözte e típus, amire a – régi képek tanúsága szerint- a kosfej határozottan utalt. Az egyre inkább faj-tába rendeződés a salzburgi érsek 1675. évben alapított riesi ménesével vette kezdetét. A XIX. századra kialakult a nehéz testű, barázdált farú, mély faroktűzésű, félreismerhetetlenül hidegvérű lófajta a nóri, vagy pinzgaui ló.

A Noricum hatalmas területe végett, főleg a tartomány nyugati és keleti szélén nem lehe-tett elzárni az érintkezést (keresztezést) az ott tenyésztett melegvérű lófajtáktól, így nyugaton kifejlődött a freibergi, keleten pedig a muraközi tájfajta. Mindkettő a nóri lónak valamivel köny-nyebb típusa.

A Muraköz a Dráva és a Mura folyó közötti, az Alpok és a Pannon síkság közé ékelődő föld-rajzi tájegység. Egy századot átívelően túl tulaj-donosai voltak többek között a Zrínyi család grófjai, és még tovább a Festetics grófok. A törté-nelem során hol Magyarországhoz, hol Horvát-országhoz tartozott.

Muraközben élénk szekerező kereskedelem folyt. A muraközi kocsisok fél országokon át szállították az árut a XVIII. században Trieszt, Fiume, Buda és Pest között. Az ilyen nagy távol-ságok megtételéhez kielégítő ügetőképességű lovat tenyésztettek, amelyeknek mindemellett (a gazdaságosság szem előtt tartásával) nagy töme-get kellett megmozgatniuk.

Kialakult itt egy átmeneti típus a kicsi „terűt” bíró gyors lóanyag és a teljesen súlyos, nagy ter-het vonszolni képes nehéz igásló között. A mura-közi fajtához sorolható kancák számát 1894-ben 15 000–20 000-re becsülték.

Monostori Károly, a XIX. század végének kiváló szakírója szerint van Európában jóval nehezebb és van jóval könnyebb igásló, de olyan, amely a terűbírást oly gyorsasággal és mozgé-konysággal egyesítené, mint a muraközi ló, s mellé még oly kisigényű is, nincsen!

A 4 éves lovat tekintették teljesen kifejlettnek, azonban, már a 3 éves ló is alkalmas volt teljes munkavégzésre. A tenyésztő a lovat a többi álla-taival közös istállóban tartotta, szerette és gondo-san ápolta. A kancákat minden évben a téli vagy kora tavaszi időben fedeztették. A szopós csikó mindenüvé követte az anyját, majd 5–6 hónapos korban leválasztották. Az elmélet az volt, hogy a csikó annyi liter zabot kapjon naponta, ahány hónapos. A jobb gazdák ezt be is tartották és választás után másfél éves korig 3–4 kiló zabot és kukoricát kaptak, mellé szálastakarmányt jól lakásig. Nagyobb részt istállóban nevelkedtek, de a másfél éves csikókat az anyjuk mellett betaní-tották és könnyű munkára használták. Az ezzel járó rendszeres mozgás csak előnyére vált a csi-kónak. A takarmányozásban nem volt rendszer, ahány tenyésztő, annyiféle változat volt a takar-mány minőségében és mennyiségében. A fő takarmány nyáron a zöld, nehéz munka esetén kevés szemes abrak. Télen a széna és abrak gya-nánt a zabszalmaszecska, amelyet kukorica, rozs vagy egyéb szemes termény darájával, korpával

3. A muraközi ló


58

és feldarabolt répával ízesítettek. Etettek tököt, éjszakára kukoricaszárat. Az adag mértéke álta-lában az volt, amennyit a ló két óra alatt elfo-gyasztott.

Általános vélemény volt róla, hogy a szán-tásban állja a versenyt az ökörrel, 5–10 kilomé-ter távolságra lévő vasútállomásra 15–18 mázsa teherrel könnyedén háromszor fordul addig, míg az ökör erőltetve kétszer. Ha szükséges, ügetés-ben jelentősebb ostorhasználat nélkül, egészen kiválóan dolgoznak akár sáros, akár dombos területeken.

Tenyésztését segítette, hogy a szaporításban úgynevezett mozgó fedeztető rendszert alkal-maztak (a gazdák a mént vitték a kancatulaj-donos istállójához), a keménységet az arabbal igyekeztek megtartani, aminek hatása mindig is jól látszott e használati típuson. Mégis elég don-gássággal volt jellemezhető, övmérete 200 centi-méter körül alakult, a tömeges teste nem hosszú végtagokon nyugodott. A bokákat viszonylag gyér szőrzet borította. Szalaggal mért marmagas-sága 160–170 centiméter volt. Általános jellemzé-sére használták, hogy feje gyakran nehéz, sokszor apró, mélyen ülő szemekkel. Nyaka rövid, vastag, gyakran terhelt is. Sörénye hullámos. Többnyire hosszú hátú, csapott, barázdált farú és rendsze-rint gacsos és gyakran kardos állású is. A típuson belül a szlavóniai változat finomabb, tetszetősebb volt. Színe párduc- nem ritkán pejtarka, sárga, vagy gesztenyepej. Deres is előfordult. Határo-zott irányban tenyésztett, de kitenyésztett fajtá-nak nem volt mondható. Jellemző méretét nem lehet kortörténeti egységben megadni, éppen ezért az elmúlt száz év szakirodalma szerinti ada-tokat tartalmazza a 3.1.1. táblázat.

Nagyobb mennyiségben lehetett beszerezni a szentkereszti, a szentannai, a csáktornyai, a per-laki és a varasdi vásáron.

Ez a típus szivárgott be előbb Vas és Sopron megye területére (kisebb mértékben Zalába és Somogyba), de jól táplált muraközi lovak vontat-ták az omnibuszokat Pest-Budán és Bécsben még a XIX. század végén is.

Az ilyen ló hiányzott legjobban a közép- és nagybirtokon, mert a hátaslótenyésztés védelme érdekében, a törvényi szabályozás okán, gyors ütemben terjedni nem tudott. Ahogyan azonban a nórin alapuló muraközi nem tudta elkerülni az arab lóval átitatott melegvérű ló hatását, úgy volt lehetetlen megállítani Magyarország nyugati megyéiben a muraközi ló lassú terjedését. Leg-inkább a letenyei és a lenti gazdák kerültek vele kapcsolatba, akiknek a legtökéletesebb munka-eszköze lett. A nagybirtokokon is terjedni kez-dett, ahol később percheron és belga ménekkel keresztezték, s így állt elő az a helyzet, hogy mint önálló fajta nem vált el sokáig a magyar hideg-vérűtől. Az uradalmak mint egyezséges méne-sek kifelé nem fedeztethettek, az meg egyenesen kivitelezhetetlen volt, hogy a paraszt az egy-két muraközi kancájához mént tartson, ráadásul azzal egyéb kancákat nem fedeztethetett.

Az első világháború után a Muravidéket fel-osztották. Egy részét Ausztriához csatolták, Jugo-szlávia kapta meg a mai Szlovénia és Horvátország területét, míg a táj további része Magyar ország Zala és Vas megyéjéhez került. Ettől kezdve a muraközi fajta sorsa és jövője négyfelé szakadt. (Manapság a Mura felső folyásának vidéke, Obersteiermark és Mittelsteiermark, Stíria szö-vetségi köztársaság, Untersteiermark a Mura és

3.1.1 táblázat

A muraközi ló mérete a szakirodalomban

Marmagasság (cm) Övméret (cm) Szár körméret (cm)

Kovácsy és Monostori 1892 155 180–200Schandl 1955 148–158 180–190 22

Ócsag 1956 148 190 21,7

Handbook1992 148 180 20Monostori 1894 142–150 186Bodó P/O 2001 145/142 195/180 22/20Hámori 1952 155–160 180 20–25Hivatalos előírás P/O1934 160/150 205/190 23/20

59

3. A muraközi ló

a Száva között Szlovénia, az ettől keletre eső táj pedig Horvátország és Magyarország része.)

A két világháború között gazdaságos tart-hatósága miatt vált keresetté a muraközi típusú hidegvérű ló mind az egyezséges ménesekben, mind a gazdálkodó nyugat-dunántúli parasz-tok körében. Ugyanakkor kijelenthető, hogy nem volt egységes, törzskönyvét nem vezet-ték, hiába volt a két háború között még egyez-ményes ménese is (Kajdacs, Sztankovszky-féle ménes, Tengelic, Csapó-féle ménes, a ráksonyi és a kisterenyei ménes).

Nem csak a kis- és nagybirtok használta, mert a II. világháborút megjárt Patay Sándor el beszéléséből ismert, hogy az orosz fronton a hadsereg ugyan melegvérű lovakkal volt ellátva, de a mozgó konyhát mindig muraközi jel-legű lovak húzták (Patay Sándor született Ceke-háza 1910. május 17. meghalt 2011. augusztus 6. Dánszentmiklós, történelmi családból szár-mazó gönc-ruszkai (Abaúj-Torna megye) birtokos. Keszthelyen gazdasági akadémiát végzett gazdál-kodó, ló- és agártenyésztő szakember. Angol telivért sikerrel tenyésztett, derbygyőzelmet is elkönyvel-hetett (Zsivány 1944). A második világháborúban huszártisztként harcolt és megsebesült. 1948. után birtokaitól megfosztották, deportálták. 1953-tól 40 éven át az Állattenyésztési Kutatóintézet önál-lóan gondolkodó kutatók közé sorolt munkatársa volt. Kezdeményezte a muraközi ló önálló faj-tává minő sítését. Lószínszakértőként is nyilvántar-tott szak ember volt.) Patay Sándor is osztotta azt a véle ményt, hogy az egyébként melegvérű lovat tenyésztő magángazdaságokban is az igásmun-kára előszeretettel használtak Zalából vásárolt muraközieket.

3.2 A fajtaváltozat hanyatlása

A II. világháború után a magyar hidegvérű fajta kere-tében és nem elkülönítve megindult a muraközi ló törzskönyvezése is. A mura-közi típusú (kis) hideg-vérű ló törzstenyészetének a Zala megyében lévő Pakodi

Állami Gazdaság és a Mosonmagyaróvári Kísér-leti Gazdaság tenyészetét jelölték ki. A pakodi törzstenyészet alapanyagát 1952 őszén Somogy megyéből, Mernye, Somogyszil, Kazsok, Gölle, Hedrehely és Szenna községből vásárlás útján szerezték be, ahol főként francia ardenni (Francia-4, Francia-8, Francia-10, Francia-13, Francia-16) és muraközi ménekkel (2016 Mura-szemenye-2, 4312 Petőháza-3 (Katádfa I. törzs-mén) fedeztették a kancákat. (A 2.1.1. táblán még be nem mutatott Francia-10 mén látható a 3.2.1. képen). A ménest vezető Skublics Sán-dor egykori méneskari alezredes kiváló szakér-telme következtében rövid idő alatt kialakult a tenyészetre jellemző közepes testtömegű, fi nom, szép fejű, szikár lábú, mozgékony, elegáns típus. A 3.2.2. képen a 1066 Francia-4 ivadékai lát-hatók Skublics Sándor hajtásában, az 1956-os

3.2.1. kép. 1012 Francia-10 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből

3.2.2. kép. Muraközi jellegű, Francia-4 ivadékok egy OMÉK keretében rendezett bemutatóra készülve. Hajtó: Skublics Sándor. Fotó: Hajba Nándor

3.2.1. kép. 1012 Francia-10 országos fedezőmén.


60

OMÉK-rendezvényen. Az itt tenyésztett mének (49) főként Zala megyében fedezve segítették a hidegvérű ló Zala megyei tájfajtájának kialakí-tását, egységesítését. Sajnos a kezdetben 25 kan-cával dolgozó tenyészet állománya fokozatosan csökkent és 1975-ben a Zalaszentgróti Állami Gazdaság kezelésében meg is szűnt.

A mosonmagyaróvári kísérleti gazdaság tenyészete 1952-ben alakult és a hidegvérű fajta legkönnyebb típusának tenyésztését kapta fel-adatul. Ennek a célnak az elérésében a pakodi törzstenyészetben már bevált Francia-16 néven honosított, és a két világháború közötti impor-tokra visszavezethető 2763 Görösgal-1 (3.2.4. kép és 3.2.1. melléklet) és az eredeti muramenti tenyészhelyről származó 2159 Péterhida-1 (3.2.4. kép) mént és ennek fi át, a 2766 Katádfa-4-et (3.2.5. kép) jelölték ki. Ivadékaikat Mosonma-gyaróvár néven törzskönyvezték. A későbbiek során a ménesben csekély kivétellel saját tenyész-tésű mének fedeztek, amelynek következtében a tenyészanyag megszilárdult. Mivel a mosonma-gyaróvári állomány volt a legkönnyebb, az innen kikerülő méneket a termelőszövetkezetek nem szívesen használták, ezért a hidegvérűló-tenyész-tésben kevésbé frekventált körzetekben (Tolna, Vas megye) fedeztek. E tény következtében nem alakulhatott ki olyan tenyészkörzetük, mint a pakodi ménesből kikerülteknek Zala megyében.

3.2.3. kép. 2763 Görösgal-1

3.2.4. kép. 2159 Péterhida, a muramenti tenyészhelyről származó mén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos

Egyesület szívességéből

3.2.5. kép. 2766 Katádfa-4. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből

61

3. A muraközi ló

3.3 A fajta rekonstruálása és a fajtaelismerés folyamata

A XX. század második felében a megváltozott igény és piaci helyzet azt eredményezte, hogy hagyományos háziállatfajták végveszélybe kerül-tek, a kipusztulás fenyegette azokat. Ez volt a muraközi helyzete is. Eközben megindult, majd erősödött a szakmai közvéleményben a hagyo-mányos fajták szakmai és kulturális szempontból való értékelése, a géntartalékok védelmének fon-tossága. Ez a mozgalom lassan kezdett kiterjedni a hagyományos lófajták, illetve típusok fenn-tartására.

A típus az öröklött vagy szerzett küllemi és termelési tulajdonságok összessége, amely az álla-tok meghatározott hasznosítását teszi lehetővé. A típust meghatározza a testnagyság, a küllem, a test szöveti szerkezete, a termék mennyisége és minősége.

A génvédelemben ez a megkülönböztetés rendkívül fontos, mert esetenként értékes típu-sok (azaz génstruktúrák) előfordulnak egy fajtán belül más típusokkal együtt. Ha nem gondolunk a különböző típusokra a fajtán belül, értékes gének tűnhetnek el ismert fajtákból. A génvé-delem célja a gének védelme (azaz a típusoké) és nem a fajta nevének puszta megőrzése.

Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyész-tési Osztályának vezetője, Ócsag Imre felkarolta

Patay Sándor kezdeményezését a muraközi típus megmentésére. A program végrehajtása 1957-ben kezdődött és 1972-ben zárult.

A kezdeményezés indoka a génvédelem és a típus mentésén túl a hidegvérű lóval összehason-lítva a gyorsabb mozgás, a nagyobb fokú igényte-lenség, a kisebb élősúlyhoz kapcsolódó kevesebb életfenntartó szükséglet, vagyis az olcsóbb tartás volt (3.3.1. kép). Ez utóbbi nézőpontból ebben a munkában döntő fontosságú volt a kisebb testtö-meg kialakítása.

Irodalmi adatokra kellett támaszkodni, mert hivatalos törzskönyvi adatok nem álltak rendel-kezésre, hiszen ilyenek nem is léteztek, a magán törzskönyvek pedig elpusztultak a háború alatt.

Ekkorra azonban csupán három olyan mén volt már az országban, amelynek származási lap-jában nem volt belga ős. Ez volt a 2159 Péter-hida-1, a 2760 Katádfa-4 és a 2763 Görösgal-1. Vagyis háromnál is kevesebb, mert az első kettő apa–fi a kapcsolatban volt, ám szerencsére kivá-lóan örökítették a muraközi típusát. Görösgal származásában némi bizonytalanság is akadt, de képes volt határozott muraközi jelleget örökí-teni. A fentebb megnevezett mének lettek a P és G vonal alapítói (K vonal nem lett, Péterhida ugyanis Katádfa apja volt).

A céltudatos tenyésztés megindulásához össze- gyűjtötték az egykori muraközi egyezséges mé ne -sek még fellelhető kancáit. Tengelicről és Kaj dacs -

3.3.1. kép. A muraközi és a magyar hidegvérű ló fenotípusos megjelenése. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából


62

ról hat ilyen kancát tudtak felvásárolni, Letenye és Lenti környékéről hármat. Később (1962) a Lajtahansági Állami Gazdaság (Mosonmagyaró-vár) 25 kancából álló törzsállományt ala kított ki. Ezektől a ménektől, az összegyűjtött kancákból a biztonságosan örökítőktől igyekeztek ménivadé-kokat nyerni.

A program három állami gazdaságban (Hő -gyészi Állami Gazdaság, Iregszemcsei Állami Gaz daság, Lajtahansági Állami Gazdaság) és egy termelőszövetkezetben (Tengelici Petőfi Ter-melő szövetkezet) folyt. A Mezőgazdasági és Élel-mezésügyi Minisztérium hozzájárult, hogy a mura közit tenyéssze Tolna megye és Zala megyé-nek letenyei és lenti járása.

A fajta méncsikóit a Hőgyészi Állami Gaz-daság a dunántúli dombvidék lankás legelőin nevelte (3.3.2. kép). A csikókat vizsgára készí-tette, vizsgáztatta, majd átadta az Országos Ló tenyésztési felügyelőségnek ménutánpótlásra. A kanca csikók felnevelését a Lajtahansági Állami Gazdaság kapta feladatul.

Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminő-sítő Intézet több ízben vizsgálta a muraközit, sőt központi munka- és takarmányozási össze-hasonlító vizsgálatot is elrendelt. Erre 1971 novemberében a tengelici Petőfi és a nőtincsi Néphadsereg Tsz-ben került sor, amely vizsgálat 3.3.1. és 3.3.2. táblázatban magadott eredmé-nyeket hozta.

A munkaképesség összehasonlítása során azt tapasztalták, hogy

•• a teherhúzó munkában 5 kilométeres sza ka szon 2 tonna bruttó terheléssel 7,5 má sod perc/km idővel gyorsabb volt a mura közi ló,

•• ügetőmunkában 2 kilométeres távon 20 mp/km idővel gyorsabb volt a muraközi,

•• lépéshossz tekintetében 2 centiméterrel hosszabb a hidegvérűé,

•• ügetés hossza 12 centiméterrel kedvezőbb a muraközi lónak,

•• hasznos élettartama négy évvel hosszabb a magyar hidegvérűnél, 12 év.

3.3.2. kép. Muraközi méncsikók a hőgyészi dombokon. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

63

3. A muraközi ló

3.3.2. táblázat

A különböző típusok felnevelési időszakának összehasonlítása a hasznos munka időszakával

Felnevelés (hónap)

hasznos munka(évek)

A felnevelési idő a munkával

eltöltött idő százalékában

Hidegvérű 24 8 25Melegvérű 36 12 25Muraközi 24 12 16

Forrás: (Ócsag és Patay 1974)

Következetes, 15 évig tartó tenyésztőmun-kát és többszöri minősítést követően 1972-ben állami elismerést kapott a muraközi. E ténnyel

befejeződött a fajtakialakítás. A Lajtahansági Állami Gazdaság és a Tengelici „Petőfi ” Terme-lőszövetkezet lett a fajta elismert törzstenyészete.

A 3.3.3. kép egy 1975-ben született sárga színű muraközi mént szemléltet.

Az államilag elismert muraközi fajtának kül-lemi leírása a következő volt:

•• A feje a fajtacsoporthoz viszonyítva nemes, középmélyen tűzött, élénk szemeket hor-doz. A füle hegyes felállású.

•• A nyaka középhosszú, izmos, középmaga-san illesztett. A nyakélből növő sörény egy oldalra fésülhető.

•• A háta rövid, izmos.•• Az ágyék (kötés) feszes, nem hosszú, gazda-

gon izmolt.

3.3.3. kép. 1020 Mosonmagyaróvár-1 Orgona. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

3.3.1. táblázat

Kísérleti összehasonlítás a muraközi és a magyar hidegvérűló között (a hidegvérű százalékában)

Vizsgált tulajdonságok n Muraközi Hidegvérű Különbség %

Marmagasság (cm) 24 149 155 6 96,1Övméret (cm) 24 192 199,5 7,5 96,2Szárkörméret (cm) 24 21,7 24,1 2,4 90,0Élősúly (kg) 24 620 700 80 88,6szénafogyasztás/nap (kg) 24 8,9 10,3 kg 1,4 86,4abrakfogyasztás/nap (kg) 24 4,3 4,9 kg 0,6 86,8szárazanyag/nap (kg) 24 11,8 13,6 kg 1,8 86,4Keményítő érték/nap (kg) 24 5,6 6,4 kg 0,8 87,6Fehérje/nap (kg) 24 1,22 1,41 kg 0,19 86,4

Forrás: (Ócsag és Patay 1974)


64

•• A far széles, gazdagon izmolt, ezért is barázdált, kissé csapott.

•• A szügy széles, terjedelmes izomzattal és értelemszerűen dongás a mellkas

•• Az elülső lábállás szabályos•• A hátulsó lábállás kissé kardos. A lábak

egyébként szárazak, tiszta ízületekkel. A csontozat szilárd.

•• A pata többnyire szabályos, szaruanyaga jó minőségű.

•• A lábvégen gyér szőrzet az uralkodó.•• Színe sárga és pej. Ritkán elő-

fordul fekete színben, néha szürke.

A fajta kitenyésztése során 40 föl-nevelt mén minősült tenyésztésre alkalmasnak, amelyek a tenyész terü-letükön közel 1000 kancát fedeztek. A kutatómunka sikeres volt, az ered-mények meggyőzőnek látszottak.

A tenyésztői munka során lát-szott, hogy a mezőgazdaságban a ló fogatok használata csökken. Ezért a Kutatóintézet Lótenyésztési Osztálya a muraközi fajta tenyésztése során egy másik irányt is szem előtt tartva egy, a gyermekek lovasoktatására alkalmas nyugodt, szelíd kister-metű ló kialakítását tűzte ki célul. Ennek érdekében Mosonmagyar-óváron hafl ingi, Tengelicen pedig fj ord mének felhasználásával folyt az ilyen irányú kezdeményezés. Emellett az is cél volt, hogy a túlzott rokontenyésztés feloldására két új vonalat is alapítsanak a fajtában, melyet H és F vonal-nak neveztek el. Az alkalmazott hafl ingi mének (Walter, Hugó, Nenner) azonban vagy típusban, vagy használhatóságban (az egyediség meghatá-rozó tényező volt) nem feleltek meg a kitűzött tenyészcélnak, ezért a későbbiekben hafl ingi mént nem használtak. A fj ord kislóval szerzett tapasztalatok viszont minden várakozást felül-múltak. A Fővárosi Állat- és Növénykertben Szidnainé Csete Ágnes vezetésével folyó kísér-letben ezek a lovak bizonyultak a legalkalmasab-baknak a kitűzött célra. A muraközi x fj ord F1 kancákat a későbbiekben arab ménnel fedeztetve alakult ki az a kislótípus, amelyet kitenyésztési helyéről tengelici kislónak neveztek el. A tervek

szerint ez a tengelici kisló lett volna hivatva a leg-fi atalabbak lovaglástanítására, mivel a hazai fajta-palettán nem volt hasonló típus. A huculok csak nagyon korlátozott számban voltak még ekkor, a külföldről behozott mindenféle pónik pedig más mozgáskoordinációjuk és nem mindig kielégítő vérmérsékletük miatt nem igazán voltak alkal-masak erre a feladatra.

A típus utolsó ménjeinek egyike a 2083 Tengelic-1 mén volt (3.3.4. kép).

3.4. Újabb kísérlet a muraközi ló feltámasztására

A siker sajnos nem bizonyult tartósnak. Az 1972-es fajtaelismerést követőn az Állattenyésztési Kutató Intézet nem kapott forrást a fajta gon-dozására. Senki nem akadt, aki törődött volna a muraközivel. A piac meg tudta ölni a tudományos érveket: a nagyobb lóért többet fi zettek. A keve-sebb takarmányfogyasztást senki sem mérte (az akkori termelőszövetkezeti viszonyok között ez nem is számított sokat). A fürgébb ló helyére lépett a motorbicikli és az autó. A lóállomány csökkenése folytatódott. A muraközi kancát tar-tók leépítették állományukat, aki még lóval fog-lalkozott, az a nagyobb bevételt adó belga típust kereste. A Kutató Intézet Lótenyésztési Osztálya

3.3.4. kép. 2083 Tengelic-1. A típus utolsó ménjeinek egyike. Fotó: Hajba Nándor

65

3. A muraközi ló

megszűnt. Elindult a fajta erodálódása, előbb törzstenyészetei, majd köztenyésztési kancaállo-mánya számolódott fel. A tengelici termelőszö-vetkezetet magánosították, így a fajta egyetlen törzstenyészete és a tengelici kislóprogram is megszűnt.

Időközben a régi háziállatfajták megmen-tése európai, egyben nemzeti feladattá vált. Ehhez nagyban hozzájárult a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi világkonferencia (biológiai sokféleségről szóló egyezmény, 1992), amelyik kimondta, hogy a háziállatok is részei a világ biodiverzitásának. Az egyezmény megfogal-mazza a részes államok által elvégzendő fel-adatokat a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban. A Magyarország által is aláírt egyezményt hazánkban az 1995-évi LXXXI. törvény hirdette ki.

Átérezve a hagyományos genetikai értékek védelmének jelentőségét, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság vezetői 2003-ban elhatározták, hogy a szinte kihaltnak tekinthető muraközi ló regene-rálásával törődni fognak.

A tenyészcélként meghatározták, hogy a rege-nerálás során a fajta küllemi és genetikai értelem-ben is

•• hordozza magán a nóri fajtacsoport jegyeit •• genetikai értelemben különüljön el az

Észak-Német Alföld hidegvérű lovától, így annak hatására kialakult magyar hidegvé-rűvel se mutasson genetikai rokonságot.

Legyen •• egyöntetű, jellegzetes küllemű, kedvező

munkakészségű, •• sokoldalúan hasznosítható (befogható és

lovaglásra is használható),•• jó takarmány és gyep-hasznosító képes-

ségű, szerény igényű,•• könnyen kezelhető,•• tartós munkabírás mellett is hosszú hasz-

nos élettartamú, •• jó vehem- és csikónevelő képességű,•• a feje a testtel arányos nagyságú. Fontos a

tarkó szélessége és szabadsága,•• közepes nyakhosszúságú, ami kellően ívelt

és jól izmolt, •• a marja hátbasimuló, a lapocka és a szív-

tájék a hidegvérű lónak megfelelő,•• a hát középhosszú és izmos,

•• lehet a far kissé csapott, jól izmolt és ne legyen jellegzetesen barázdált,

•• a mélyen tűzött farok nem kívánatos,•• az elülső és hátulsó lábak legyenek szabá-

lyosak, •• fontos, hogy az ízületek szárazak, és terje-

delmesek legyenek, különösen a széles, erős csánk jól jellemzett inakkal és ízületekkel,

•• a csüd ne legyen túl hosszú,•• a pata kerek, szabályos és kemény,•• a vérmérséklete élénk, e mellett engedel-

mes, túlzások és rendellenességek nélkül.Színében kívánatos a pej, a fekete és a sárga,

annak minden árnyalatában. A mosott sörény és farok nem kívánatos a haflingitől kötelező különbség miatt. A deres és a párductarka nem fogadható el a nórival való azonosság veszélye miatt. Kis jegyek a fejen és a lábakon elfogad-hatók, de nagymértékben nem kívánatosak a freibergivel való hasonlóság veszélye miatt.

Lépésben mozogjon a muraközi ló rugalma-san, erőteljesen, szabályos lábemeléssel és elég térölelően. Az ügetésben és a vágtában lazán, könnyed talajérintéssel haladjon a ló. A rövid vágta ugrásainak ritmusa és egymásutánja, a vágtaugrás harmóniája is fontos, mert azt bizo-nyítja, hogy a fajtát nyereg alatt is lehet hasz-nálni.

Nehéz volt olyan tenyészállatokat találni, amelyek a származási és (főleg) a küllemi elvárá-soknak megfeleltek, így csupán tizenkét tenyész-kancával kezdődhetett a program megvalósítása. A kancaállomány nagy részét a nyőgéri terme-lőszövetkezettől vásárolták fel, ahol korábban a kancáikat muraközi ménnel fedeztették.

Kihívást jelentett a megfelelő tenyészmén megtalálása. A jó vérmérsékletű, kiváló mun-kavégzésű, többnyire megfelelő testalakulású és testnagyságú 4291 Hobol-141 állami tulajdonú tenyészmén kezdte meg tenyészműködését 2004-től. A mén az egyébként is kifogásolható durva fejét hűen örökítette ivadékaira, ezért 2007-től kisorolták a tenyészetből.

A mént követte a 3034-Veszprémvarsány-8 Robi, amelynek a Nemzeti Parkban született első nemzedéke várakozáson felül kedvezőnek bizo-nyult.

A könyv írásának időpontjában 26 tenyész-kanca van a muraközi programban.


66

2012 óta két freibergi mént is használ a tenyészet (5392 Lorambo, 5393 Versace). A freibergi a Noricum nyugati határán alakult ki, s mint ilyet a jellemző nóri befolyáson túl más hatások is érték. Könnyű hideg-vérűnek tekinthető, amelynek széles-ségi méretei ugyancsak kifejezettek. Mozgása könnyed, lépésbiztonsága kiváló, nem túl nagy, fáradhatatlan hegyiló. Bokaszőröktől mentes vagy alig bokaszőrözött (3.4.1 és 3.4.2. kép). Mivel a Nemzeti Park a nórit, vagy a Murányban tenyésztett nórit nehéznek találta a muraközi rekonstruálására, értelmesnek tűnő megoldást kínált az Észak-Német Alföld hidegvérű fajtájától ugyan-csak mentes freibergi ló. Sajnos azonban a freibergi is átesett már a palacknyakhatáson, a megmaradt állományt jelentősen kikönnyítet-ték, s maguk is küzdenek a rekonst-ruáláson, végül nem okvetlenül a muraközihez illő két mént sikerült megszerezni.

A két mén első évjárata több kívánnivalót hagyott maga után, ítél-kezett a bíráló bizottság (3.4.3. kép), viszont a második évjáratban igen reményt keltő kancacsikók, illetve most már kancák is vannak (3.4.4. kép). Talán még mént is sikerül fel-állítani a mének után. A muraközi egyedek minősítési szempontjait táblázat a 3.4.1. mellékletként megje-lölt táblázat mutatja be.

A kancák egy része a fajtaala-pító 2159 Péterhida-1 ménre megy vissza, s most a feladat a genetikai vonal kialakítása, illetve a még fellelhető egyet-len „P” genealógiai vonalba tartozó ménnel a Péterhida géngyakoriságot növelni a kancák genetikai szerkezetében. Jelenleg 7 kancacsalád-dal folyik családtenyésztés, és remélhető, hogy ez a szám elegendő változatosságot eredményez a mikropopulációban.

E program előtt álló feladatok legfontosabbja, hogy magántenyésztők körében partnereket

lehessen találni a muraközi ló tenyésztésére. Az Őrségi Nemzeti Park 20 –25 kancája mellé meg kell találni azt a 2–3 (5) kancás 8–10 tenyésztőt, aki meggyőződésből tartja a fajtát, legfőképpen céljainak megfelelően.

A fajta rekonstrukcióját végző szakemberek-nek meggyőződésük, hogy könnyen kezelhető, de mozgékony, hidegvérű, de tetszetős megjelenésű lovakra lesz kereslet a magyar lótartók között.

3.4.1. kép. Estafette, freibergi mén. Született 1986. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G.de Sépibus.

A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre

3.4.2. kép. Lascar, freibergi mén. Született 1993. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G. de Sépibus.

A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre

67

3. A muraközi ló

Alapozzák ezt a véleményüket arra, hogy •• a szálaló erdőgazdálkodás terjedésével

egyre nagyobb igény jelentkezhet erdészeti fogatoslovakra. Ez megnöveli a keresletet a jó munkabírású, kedvező munkakész-ségű, szívós igásló iránt. Megfelelő ügyes berendezéssel a gépek és szállító járművek használatát küszöbölik ki a lejtős hegyol-dalakon. Környezetvédelmi előnyei vitat-hatatlanok. Példaként szolgálhatnak a skandináv államok, ahol ilyen munkában

a hasonló megjelenésű lovak általánosan kedveltek.

•• kisebb telepi tehermozgatási munkák elvég-zésére, extenzív állattartást folytató gazda-ságokban, hízótelepeken ez a kevésbé vagy egyáltalán nem kocsisigényes típusú ló gaz-daságosan használható. A ló a csikó révén képes megtermelni saját utánpótlását is.

•• a természetjáró turizmus fellendü-lésével, a magyar vidék újbóli fel-fedezésével növekedhet az igény a lovaskocsikázásra, -szekerezésre. Szép kiállása, nyugodt természete folytán alkalmi hátas is lehet, amely színesítheti a turisztikai kínálatot. A régi használati módok (szántás, boronálás, vetés, kapálás fogattal) turizmus keretein belüli bemutatása jól eladható, értékes és érdekes színfoltja lehet a jövőbeni magyar turisztikai kínálatnak.

•• a szabadidő hasznos eltöltésé be jól beilleszthető a nem jelentős lovastudást igénylő ló, amely a csa-lád mindenes lova is lehet a ház mögötti telken, gyümölcsösben történő munkavégzéshez.

3.5. Nemzetközi törekvések a muraközi mentésére

A huszadik század végére a lakosság szé-les körében megfogalmazódott az igény a hagyományos fajták és a fajtákon belül fellelhető típusok fenntartására. Egyre többen tartották ezt fontosnak mind szakmai, mind kulturális szempont-ból. A Mura mentén fekvő négy ország kutatói és részben tenyésztői felismerve a muraközi ló/típus veszélyeztetettségét, nemzetközi megbeszélések keretében fog-lalkoztak a fajta helyzetével és jövőjével.

A DAGENE (= Dunamenti Országok Génmegőrző Egyesülete, magyarországi székhellyel működő, génmegőrzéssel fog-lalkozó nemzetközi szervezet) Ausztria, Szlovénia, Magyarország és Horvátor-szág összefogásával egy ERFP-pályázatot

3.4.3. kép. Munkában a muraközi lovakat bíráló bizottság. Fotó: Kassanin Milán

3.4.4. kép. A rekonstruálási munka eredményeként elálló, a muraközi típust újfent megközelítő kancák. Fotó: Markos Éva Julianna


68

nyújtott be az érintett országokban fellelhető muraközi ló állománya felmérésére és összeha-sonlítására. A pályázatot támogatásra méltónak találták és a következő eredménye lett.

Az I. világháború után a terület szétdarabolása következtében a két világ háború közötti időben az okszerű tenyésztés mindegyik országban visz-szaszorult. A piac igénye más irányt vett és a gépe-sítés, valamint a vasút átvette a szállítás feladatait. A belga típus a nagyobb élősúly következtében a piacon kere settebbé vált.

Ausztriában ez a típus lényegében eltűnt és ma már nem érdekelt a fajtában. A nóri fajtát tenyésztő osztrák lótulajdonosok nem kívánnak könnyebb típust elkülöníteni a nóri lófajtában, de ezen a fajtán belül törekednek a genetikai sok-féleség megtartására. (Ausztria mindezek ellenére készséggel részt vett az Alpok hidegvérű lófajtái-nak felmérő- és összehasonlító munká jában.)

Magyarországon a XXI. század elején jogi és tenyésztői értelemben már nem létezett a mura-közi fajta, ám a hidegvérűek között akadt olyan, amely többé-kevésbé megfelelt a muraközi típus-nak. Ennek a teljes eltűnését meg kell akadá-lyozni, a még génpoolban létező hazai muraközi típust meg kell menteni. Az Őrségi Nemzeti Parkban újfent megkezdett mentési munka figye-lemre méltó.

Szlovéniában második világháború után meg -jelent állattenyésztési szakkönyvek már kihalt nak tekintik a muraközi lovat. Kevert állo mányokban, génpoolban itt-ott fellelhető, illetve felismerhető a muraközi típus.

Horvátország részvétele az ERFP-pályázatban azért legitim, mert mind a mai napig fenntartott és törzskönyvezett állományról számolhatott be.

A horvátok a táj eredeti lovának tartják a mura-közit, s a Muravidék országai közül a legjobban megőrizték és megbecsülték a fajtát/típust.

Igaz, hogy az I. világháború után Horvát-ország kezében gyengébb minőségű állomány maradt, ami a két háború között nem fejlőd-hetett eredményesen, de felismerték, hogy cél a muraközi fajtával foglalkozni. A Zágrábi Egye-tem Állattenyésztéstani Tanszéke és a Horvát Lótenyésztési Igazgatóság nemzetközi pályáza-ton is részt vett a fajta előbbre vitele érdekében. Tény ugyanakkor, hogy a muraközi tenyész-tése az országban a húspiaci kereslet kielégítése felé fordult. A jelenlegi állomány jóval nagyobb tömegű, mint egykor a jól jellemzett muraközi volt és létszáma is rendkívül szerény. 2010-ben mindössze hét mént és huszonegy kancát tartot-tak törzskönyvi ellenőrzés alatt, s a kancák egy-harmada állt tenyésztésben.

Horvátország törekvése a fajta létszámának növelésére és nemzetközi törzskönyv létrehozá-sára irányul.

A 3.5.1. táblázat tartalmazza az adatgyűjtés-ben szereplő összes mén és kanca küllemi bírá-latának összefoglaló eredményét, aszerint, hogy azok a bírálat során milyen minősítést kaptak a kívánatos típus, azaz a fajtajelleg szempontjából. Az adatokból kiderül, hogy a három ország 138 kancája közül mindössze 47 egyed kapott kiváló minősítést (34 százalék), gyakorlatilag a harmada volt elfogadható és ugyanannyi küllemileg nem volt alkalmas a fajtamentő tenyésztésre.

A kutatás megállapította továbbá, hogy az egykori Noricum legnyugatibb lova, a freibergi lófajta esetében is a muraközivel szinte egybeeső folyamatok játszódtak le.

3.5.1. táblázat

Az ERFP-pályázat keretében elvégzett bíráltok eredménye

IvarKívánatos Megfelelő Nem kívánatos Együtt

ÖsszesenCR HU SL CR HU SL CR HU SL CR HU SL

P 3 5 1 2 3 4 5 5 14

O 16 11 20 7 17 21 1 42 3 24 70 44 138

a 19 11 25 8 19 21 1 45 3 28 75 49 152

69

4.1. A fajta küllemi sajátossága, vérmérséklete

A magyar hidegvérű ló erőteljes, szélességi mére-teiben kifejezett, egyben mély mellkasú (vagyis tömeges), középnagy fajta. Minden testtájában gazdagon izmolt. Szilárd csontozatú, szárazabb ízületei, keményebb patái vannak, acélosabb a szervezete, mint a belga hidegvérűé.

Feje arányos a testtömeggel, de kissé durva, enyhén burkolt, egyenes profi lvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő. Nyaka középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes. A mar rövid, alacsony vagy közép-magas, mindig jól izmolt. A hát mérsékelten elő-remélyedt, középhosszú, jól izmolt. Az ágyék széles, néha kissé laza kötésű. A far középhosz-szú, lejtős, néha enyhén csapott, széles, jól izmolt, mindig barázdált. A szügy széles, jól izmolt. A lapocka jól izmolt, de néha rövid és meredek. A felkar rövid, jól izmolt. Az alkar izomzata gya-korta gyengébb. A lábtő terjedelmes, néha lapos. A szár rövid és vastag, a boka terjedelmes, gyak-ran burkolt és nem túlságosan szőrözött. A paták

arányosak a testtömeggel, a csüd rövid, szabályos szögellésű, gyakran meredek. A lábállása általá-ban szabályos.

Színe fekete, szürke, pej, sárga, deres. 4.1.1. kép, 4.1.2. kép

Jellemzi a jó szaporaság, kitűnő vehem- és csi-kónevelő képesség. Gyorsan fejlődik, jó a munka-készsége, a hidegvérűhöz mérten viszony lagosan tartós ügetésű. A kontinentális ég hajlathoz jól alkalmazkodott, jó a takarmányértékesítése. A kedvező húsformáknak köszönhetően húsló-ként való tenyésztése is célravezető.

4.2. A fajta vonóereje és ügetőképessége

A ló az erejével hasznosít. A mezőgazdaságban és az iparban való elterjedését gyorsaságának és nagy vonóerejének köszönheti. Munkateljesít-ménye háromszor-négyszer nagyobb az ökörénél, mert gyorsabb nála és hasznos munkanapja is az ökör fölé emeli. (Az ökörfogatoknak ugyanis az

4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai

4.1.1. kép. 1485 Gölle-45 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből

4.1.2. kép. 1995 Szentgáloskér-13. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből


70

etetés után kérődzési időt kell biztosítani, és csak ennek letelte után lehet újra befogni). A termés-eredmények növekedése és a fejlettebb agrotech-nika követelte be a mezőgazdaságba az addig a hadseregnél és a személyszállításban (áruszállítás-ban is) széleskörűen hasznosított lovat.

Állandóan erős igénybevételkor a ló munka-készsége és vonóereje a legfontosabb. A vonóerő jelentősége a teher növekedésével egyre nagyobb jelentőségűvé válik és a munka ütemének las-súbbodása következik be. Az izomnak és az azt körülvevő anyagoknak (szövetek, folyadék) ellen-állása, tapadása van. Minél gyorsabb a mozdulat, annál nagyobb az ellenállás, leküzdéséhez annál nagyobb erő szükséges. Minél lassúbb mozdulat-tal hozható a teher mozgásba, annál kisebb erő szükséges az ellenállás leküzdésére, de nyilván nő a munkavégzés ideje. Hatásfok tekintetében a lassú mozgás a megfelelő.

Az izom munkáját a másodperc alatt fel-emelt súly és az emelés magasságának a szorzata adja meg. Az izom abszolút erejét megkapjuk, ha az általa megemelt legnagyobb súlyt az izom keresztmetszetével osztjuk. Vagyis minél terje-delmesebb az izom, annál nagyobb súlyt képes felemelni. Nem kérdés tehát, hogy a nagy súlyú terhek mozgatásában miért a hidegvérű lovak terjedtek el.

A ló rövid ideig (általában 10–15 másod-perc, legfeljebb 1 perc) ismétlődően képes 10–15 lóerőnek megfelelő energiát termelni. Ez a nyu-galmi állapot energiatermelésének a százszorosa. Az izomban termelődött energiának több mint fele belső izommunkára, a sejtpótlásra, az emész-téshez szükséges energiára fordítódik és tekintélyes része hővé alakul. A megmaradt ötvenszázaléknyi energiának fele belső ellenállásra, hiábavaló moz-dulatok energiaigényére és a súrlódás leküzdésére szolgál. Éppen ezért fontos minden munkavégzés előtt „bemelegíteni” a lovat.

A hosszan tartó izommunka következtében fáradságérzet vesz erőt a lovon (tejsav-termelődés, vércukorszint-süllyedés, oxigénhiány), aminek megszüntetésére pihenőt kell közbeiktatni.

Amíg a gyorsaság kifejtéséhez legfontosabb a szív és a tüdő munkája, a gyors és rugalmas izom-erő, a nyúlánkabb testalkat, addig a nagy vonóerő kifejtésénél a szív és a tüdő munkája mellett döntő az izomzat tömege, a tartós izomerő és a zömök

forma. A nagy testtömeg és a kifejlett szövetek elő-nyösek a vonóerő kifejtése szempontjából.

A rendszeres képzés, a folytonos munkáltatás emeli az erőkifejtés felső határát. Ilyen esetben a felesleges izommunka a lehető legkisebbre csök-ken, az állat gazdaságosan használja ki az izom-zatát, a munkakészségét erőkifejtéssel társítja. A légzés és a vérrel való ellátás szabályozódik, a kifáradás ideje kitolódik, a kimerültség elke-rülhető.

Az erőkifejtésre nézve nem közömbös a táplá-lóanyagok minősége, milyensége. Nehéz igénybe-vétel esetén a könnyen emészthető szénhidrátok (különösen a cukor) rendkívül kedvezőek a szív és az izom munkájára, s mivel segítségükkel hat százalékkal kevesebb oxigént kell felhasználni ugyanannak a munkának az elvégzésére, az állat kevésbé merül ki.

A kifejtett vonóerő lényegesen változik az út, illetve a talaj állapota, valamint a domborzat sze-rint is. Átlagos 4 km/óra munkasebesség mellett 8 órán át munkát végző ló sík területen

•• könnyű munka esetén 32 kg•• közepes munka esetén 60 kg•• nehéz munka esetén 90 kg•• igen nehéz munka esetén 135 kg

átlagvonóerővel dolgozik.

A terhek indításához a később kifejtett erőnek három–ötszörös nagyságára van szükség, gör-dülő ellenállás mellett.

Magyarországon a törzskönyvi adatgyűjtés során a Wladár-féle dinamométert használták.

Az ardenni jellegű belga hidegvérű hatalmas vonóerejét a mezőgazdaság nem tudta kihasz-nálni. Piaci áru lett, a csak lépés jármódban ter-helhető lovat az ipar, sőt a bányászat tudta jól hasznosítani, ott mintegy 7000–8000 kilogram-mos hasznos terhet vontatott naponta 4.2.1. és 4.2.2. kép).

A mezőgazdaságban a jó utak, a megfelelő táblás kocsik hiányában csak a 1000–1500 kilo-grammig terhelhető szekereket (rugó nélküli, teherszállításra használt jármű) vontathatta.

A szekerek méretét (hosszát) sukkban adják meg. A szekerek három alapvető típusa ismert, a könnyű, a középnehéz és a nehéz (4.2.1. táb-lázat).

71


4.2.1. táblázat

A szekerek típusai és jellemzőjük

A szekér típusa

Hossza (sukk)

(1 sukk = 32 cm)

Saját súlya(kilo-

gramm)

Hasznos terhelése

(kilo-gramm)

Összes súlya(kilo-

gramm)

Könnyű 5–6 400–450 1200–1600

1600–2050

Közép-nehéz 7–7,5 500–700 1600–

2500210–3200

Nehéz 8–9 700–800 2500–3200

3200–4000

Az ipar a teherszállításra előbb a tárkocsikat (nagyobb és főleg sok darabból álló rakomá-nyok szállítására használt, többnyire zárt, kül-lős kerekű, vasráfos), majd a gumikerekű (nagy rakfelületű, nyitott, autókerék-jellegű kerekek-kel) kocsikat (stráfkocsikat) használta. Az utak javulásával, a bitumenezett utak megjelenésével a mezőgazdaság is előszeretettel használta szállí-tásra a hidegvérű lovat gumikerekű táblás kocsiba fogatolva (4.2.2. táblázat).

4.2.2. táblázat

A gumikerekű táblás (stráf )kocsi típusai és jellemzői

A kocsi típuas

Hossza centi-méter

Önsúly(kilo-

gramm)

Hasznos terhelése

(kq)

Összsúly(kq)

Könnyű 300– 320

1000–1500

3000–4000

4000–5500

Közép-nehéz

350– 375

1500–2000

5000–6000

6500–8000

Nehéz 400– 450

2000–2500

7000–8000

9000–10 000

A vadgazdálkodásban terepkocsiba vagy szán elé fogva (vadetetés, barkácsolás, különleges sze-mélyszállítás) ma is jellemző a hidegvérű lovak használata.

A muraközi típusú lovak alkalmasak jó uta-kon kisebb terhek (1–2 t súlyú kocsi és 2–4 t rakomány) ügetésben való szállítására. Ügetés-ben (8–12 km/h sebességgel) ezek a lovak napi 6–8 órát is dolgozhatnak.

Az Őrségi Nemzeti Parkban elvégzett össze-hasonlító vizsgálat alapján (azonos távolságon) lépésben a hidegvérű, míg ügetésben a muraközi lovak voltak gyorsabbak.

A hidegvérű lovak hasznosíthatók erdőgaz-dasági (faközelítés, szállítás) munkákra is. Egyes fogatolás esetén 1,0–1,5 tonnás, kettes fogatolás-ban 2–3 tonnás terhek (rönkök) húzatására képe-sek. Segédeszközök (csúszók, egy- és kéttengelyes

4.2.2. kép. Hidegvérű ló a felszíni bányamunkában Várpalotán. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos

Egyesület szívességéből

4.2.1. kép. Hidegvérű ló az aknajáratban. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből


72

taligák) használatával a hidegvérű lovakkal rövid távon sokkal nagyobb terhek (3–4 t) is vontat-hatók. Itt csúszóellenállással kell számolni, ezért a terhek másképpen ítélhetők meg. Sok esetben a domborzat miatt is könnyebb terhek húzatása válik kényszerűséggé.

A hidegvérű lovak jellemző jármódja a lépés, illetve az ügetés. Fogatmunkában lépésjármódban napi 8–12 órát, ügetésben 4–6 órát képesek tel-jesíteni.

•• lépésben 4–6 km/h sebességgel•• ügetésben 9-15 km/h sebességgel képes

haladni.•• vágtában 18–45 km/h sebességről is van

szakirodalmi forrásmunka, de ennek gya-korlati jelentősége nincsen. Először is kocsiba fogott lovat vágtában nem dolgoz-tatni nem etikus, másrészt a szakirodalmi forrásmunkák nem adják meg, mennyi ideig képes ebben a jármódban dolgozni.

A hidegvérű lovakat régen az ország nyugati részén (Győr-Sopron, Vas megye) kumethámba fogták, az ország többi részén a szügyhám volt az elterjedt. Ma már szinte kizárólagossá vált a szügyhámban való fogatolás.

A hidegvérű méneknek (ménjelölteknek) az STV-vizsgán a 2000 méteres távot lépésben 19 percen belül (min. 6,3 km/h), ügetésben 10 per-cen belül (min. 12,0 km/h) kell teljesíteni.

A hidegvérű csikók betanítását általában kétves korban kezdik, 3 évesen már rendszere-sen használhatóak kisebb terhelés mellett, de általában négyéves korban válnak teljes értékű fogatlóvá. A hidegvérű lovak betanítás utáni (4 év) hasznos élettartama átlagosan 12–14 év.

A fajta fontos értékmérő tulajdonsága a vonó-erő termelés, de bármely más értékmérő tulajdon-ságát is csak a faj igényének megfelelő szakszerű táplálóanyag-ellátás mellett képes kifejteni. Éppen ezért célszerű erről a kérdésről rövid átte-kintést adni.

A lovak táplálóanyag szükségletére vonatko-zóan két mértékadó ajánlás jelent meg az utóbbi években. Az egyik az amerikai NRC (2007), a másik a francia INRA ajánlás gyűjtemény Martin-Rosset (2015) szerkesztésében.

A két ajánlás közötti jelentős eltérés többek között, hogy míg az NRC (2007) emészthető ener-giában (DE) adja meg a lovak energiaszükségletét,

addig a francia rendszer nettó energián (NE) ala-pul és viszonyítási alapnak a standard árpa (87% szárazanyag, 9,4 MJ NE) energiatartalmát tekinti (UFC). Erre vonatkoztatva adja meg az egyes kor-csoportok és hasznosítási irányok szükségletét. A nettó energián alapuló rendszer indokoltságát a hidegvérű lovakkal végzett anyagcsere-vizsgála-tokkal támasztják alá, amelyekben mintegy 15-25 százalékkal magasabb életfenntartó energiaszük-ségletet mértek, ha abrak helyett tömegtakar-mánnyal etették az állatokat.

Ugyanakkor az INRA rendszere nem tesz különbséget a takarmányok NE tartalmában attól függően, hogy milyen célra hasznosul (tej-termelés, növekedés, munka) a takarmány meta-bolizálható energia (ME) tartalma. Egységesen az életfenntartás hatékonyságával számol. Ez ter-mészetesen egyszerűsítést jelent, de a szerzők saját bevallása szerint sem volt cél a takarmá-nyok energiaértékének pontos megadása, csupán pontosabb adatok szolgáltatása az emészthető és metabolizálható energiához képest. Az állatok és így a lovak esetében is a pillanatnyi energia-szükségletet sok tényező befolyásolja, ezért a napi takarmányadagnak biztonsági hányadot kell tar-talmaznia. Ebben a tekintetben valószínűtlen, hogy különbség lenne a két rendszer között, így mindegyikkel hasonló eredményekre lehet számí-tani. A magyarországi lótakarmányok esetében az árpa nem számít alaptakarmánynak, így az NRC (2007) ajánlás közelebb áll a hazai gyakorlathoz. Jelen fejezet a hidegvérű lovak energia és fehérjeel-látásának néhány fontosabb sajátosságát tárgyalja, elsősorban az amerikai ajánlásra és a szakiroda-lomban fellelhető publikációkra alapozva, de minden indokolt esetben felhívja a figyelmet a két ajánlás között elvi eltérésre. Megjegyzendő, hogy hidegvérű lovak takarmányozására főleg a XIX. század végén a XX. század elején végeztek kiter-jedtebb vizsgálatokat, amelyek eredményeire még a jelenlegi ajánlások is sokszor hivatkoznak.

Életfenntartás

Az NRC (2007) ajánlás a lovak életfenn-tartó energia szükségletét azok vérmérsékletétől (önkéntes cselekvési kedvétől) függően, nyugodt, átlagos és élénk szintekre, az élősúlyra vonatkoz-tatva (0,127; 0,139 és 0,152 MJ DE/kg élősúly/

73


nap) adja meg. A hidegvérű lovak a nevüket is nyugodt önkéntes cselekvési kedvükről kapták, így esetükben a 127 KJ DE/kg élősúly/nap érték-kel lehet számolni. A francia ajánlás ezzel szemben anyagcsere testtömegre vonatkoztat (élőtömeg a 0,75-ik hatványon) és a hidegvérű lovak életfenn-tartó energiaszükségletét mintegy öt százalék-kal kevesebbnek adja meg, mint a sportlovakét. Ezzel a két ajánlás közötti gyakorlati különbség el is tűnik. A takarmányadag megfelelősége a tápláltsági állapot alakulásából megállapítható, bár éppen az életfenntartó energiaszükséglet ese-tében alig-alig gyakorlatias módszer. A kifejlett hidegvérű lovak napi adagja az élősúlyuk 1,5 szá-zalékának megfelelő mennyiségű tömegtakar-mány. E szerint egy 800 kg élősúlyú ló naponta 12 kg közötti széna mennyiséget célszerű felve-gyen, ebben 800*0,127 MJ DE energiát, vagyis 101.6 MJ DE/nap. A közepes minőségű rétiszéna emészthető energia tartalma (DE) tartalma 9,16 MJ/kg szárazanyag, így egy 800 kg élősúlyú ló a 100 MJ DE mennyiséget meghaladó igényét még minimális adaggal is bőségesen fedezni tudja.

Az adatok azt mutatják, hogy a nem dolgozó hidegvérű lovak takarmányozása során az elhízás elkerülése érdekében mértékletes takarmányo-zást kell folytatni. Egy kilences skálán 5–6 pont közötti kondíció értéket célszerű tartani.

Az ajánlások nem említenek eltérést a vér-mérséklet különbségből adódó (önkéntes cselek-vési kedv) fehérje és lizin szükséglete között, így a melegvérű lovak számára megadott értékekkel lehet számolni (1,08 nyersfehérje/élősúly kg/ nap).

Megjegyzendő, hogy a tömegtakarmányok-kal felvett fehérje mennyisége átlagos minőség mellett is általában meghaladja a lovak szükség-letét, így fehérje hiánnyal a legtöbb esetben nem kell számítani.

A testsúly fontos szerepet játszik a tápláló-anyag szükséglet meghatározásában, ugyan-akkor a legtöbb esetben nincs lehetőség annak mér legeléssel történő megállapítására. Ezért fon-tosak azok a becslőegyenletek, amelyekkel kellő pontossággal lehet testméretek alapján becsülni az élősúlyt. Catalano et al. (2016) a következő egyenletet dolgozta ki hidegvérű lovak számára:

Testsúly (kg) = (mellkas körméret1,528 * * testhossz0,574 * testmagasság0,246 * nyak

körméret0,261)/1,181 (R2=0,96).

A mellkas körméretet a 3 hátcsigolyánál mérendő, a testhossz a vállbúb és a tompor távol-sága bottal mérve, a testmagasság a harmadik hátcsigolyánál bottal mérve, a nyak körméret a fejbúb és a harmadik hátcsigolya távolságának felénél mérve (valamennyi adat centiméterben megadva).

Munkavégzés

A lovak munkavégzésének energiaszükségletét nehéz meghatározni a számos különböző munka-forma és a befolyásoló tényező nagy száma miatt. Ezért az NRC (2007) ajánlásban is az a gyakor-latias megközelítés jelent meg, amely szerint a végzett erőigénybevétel alapján könnyű, közepe-sen nehéz, és igen nehéz munkát különböztetnek meg. Ezekhez az életfenntartó energia szükségle-ten felül annak 20, 40, 60 és 90%-át kell bizto-sítani. A csoportosítás szerint a hidegvérű lovak (igáslovak) munkaintenzitása a közepesen nehéz vagy nehéz kategóriába esik, heti 3–5 óra mun-kát feltételezve (telepi munka). A francia ajánlás (INRA) öt szintet különböztet meg (van még egy nagyon könnyű intenzitási szint is) és kife-jezetten a hidegvérű lovakra vonatkoztatva egy órai munkavégzésre ló árpaegységben (UFC) kifejezve 0,2; 0,3; 0,5; 0,7 és 1,0 egységnyi ener-giát javasol. Ezen értékeket az árpára a Magyar Takarmány Kódex (MTK) (2004) ajánlásban megtalálható 14,56 MJ/kg emészthető energiá-val megszorozva az amerikai rendszerben is hasz-nálható értékeket kapunk. Ugyanakkor a lovak edzettségében és igénybevételében levő különb-ségek jelentős eltéréseket eredményezhetnek. Ezért a takarmányadag megfelelőségére részben a kondíció megtartásából, változásából, a munka-végző képességből, fáradékonyságból lehet követ-keztetni, amit leginkább a lóval naponta dolgozó személy tud nyomon követni. A munkavégzés fehérjeszükségletét jellemzően fedezi az energia-szükséglet kielégítésére etetett takarmány fehér-jetartalma, azonban magas zsírtartalmú abrak etetése esetén ez nem feltétlenül igaz. A munka-végzés (mint edzés) hatására az izmok gyarapod-nak, valamint az izzadás által is veszít nitrogént a ló. E két tényező együttesen eredményezi, hogy a munka erősségének növekedésével az élet-fenntartó szükségelten felül többlet fehérjét kell


74

nyújtani. Az izomgyarapodás fehérjeigényét a négy munkaintenzitási szinten 0,089; 0,177; 0,266 és 0,354 g nyersfehérje/ élősúly kilogram-mal lehet fedezni (NRC, 2007). Az ajánlás 800 kilogrammos lóra vonatkoztatva a négy munka-végzés-intenzitási szinten napi 39,5; 79,4; 158,4; és 316,3 g nyersfehérje igényt ad meg az izzad-sággal leadott mennyiség pótlására. A hideg-vérű lovak ennél nagyobb élőtömegűek, azonban nemcsak ez az egyetlen különbség. A hidegvérű lovak a melegvérű lovakhoz képest rosszabb test-tömeg: testfelület arányúak, ami miatt érzéke-nyebbek a hőstresszre és ezért többet izzadnak is.

4.3. A hidegvérű ló (fajta) hústermelő képessége és a hústermék előállításának termeléstechnológiája

Európában az ipari forradalom hatására meg-kezdődött a lóállomány fokozatos csökkenése és más hústermelő fajok előtérbe kerülése, ami a lóhús fogyasztását is háttérbe szorította. Ennek ellenére még a II. világháborút megelőző idő-szakban is a szegény ember egyik fontos táplá-léka volt a lóhús.

A világban napjainkra a helyzet gyökere-sen megváltozott. Ma a fiatal „pecsenyecsikó” kuli náris élményeket szolgáló prémiumtermék, amelynek a fogyasztása nemzeti sajátosságok-kal erősen befolyásolt (4.3.1. táblázat). Európá-ban különösen a Benelux államokban, továbbá Olaszországban és Franciaországban van jelentő-sebb lóhúsfogyasztás. Ezekben az országokban a lóhús ára meghaladja a jó minőségű marhahúsét.

Magyarországon az elfogyasztott lóhús (0,1 kg/fő/év) lényegében húskészítményként (dön-tően szárazáruként, kolbász formájában) kerül felhasználásra.

Ennek ismertében a hidegvérű ló hústermelő-képességének megítélésében a mai piaci igények-ből célszerű kiindulni, és ezek tükrében kell a hazai hidegvérű állományban rejlő lehetősége-ket áttekinteni. A tartós keresletre alapozva lehet olyan termeléstechnológiát kidolgozni, amely az erre a célra megfelelő adottságokkal rendel-kezők számára érdemi bevételt nyújt. Örvende-tes módon ezek a kezdeményezések az 1990-es

években hazánkban is megjelentek, így mód van arra, hogy a lóhústermelés újkori lehetőségeit a tudományos ismeretekre támaszkodva és a gya-korlati tapasztalatokat is figyelembe véve össze-foglalni lehessen.

4.3.1 táblázat

Az évenkénti lóhústermelés és -fogyasztás a világ különböző régióiban

Régió/országTermelés

(t)

1 főre jutó fogyasztás

(kg)

Összes fogyasztás

(t)KínaAusztrália Kabada

200 00024 00018 000

nincs adatnincs adatnincs adat


Dél-AmerikaMexikóArgentínaBrazíliaUruguayChileKolumbia

78 00057 00021 0008 000

10 0006 000

nincs adatnincs adatnincs adatnincs adatnincs adatnincs adat

nincs adatnincs adatnincs adatnincs adatnincs adatnincs adat

ÁzsiaKazahsztánMongóliaKirgizisztán

55 00038 00025 000



EurópaOlaszországFranciaországNémetországLengyelországRomániaSpanyolországHollandiaBelgium– LuxemburgMagyarország

16 00015 0009 000

18 00014 0008 0006 0003 000

3 000

1,01,50,10,10,20,21,32,7

0,1

60 00074 0008 0003 5004 0008 000

18 0003 000

1 000(Forrás: GB Agricultural web-site 2009)

A lótenyésztés arány és irányváltozásával a hidegvérű ló hasznosításának súlypontja a vágó-lóra és a vágócsikóra tevődött át. Az utóbbi évek exportbevételének 60–65 százalékát ez a bevételi forma szolgáltatta.

Magyarországon az 1980-as évek kezdetétől az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató-intézetben, a kaposvári és a mosonmagyaróvári egyetemi karon, valamint a gyúrói, a göllei és a bogyoszlói gazdaságban foglalkoztak az egy-hasznú húsló- és vágócsikó előállításával, sőt a technológia részletes kidolgozásával is.

75


A kiindulási alapot a közepes igényességgel jellemezhető magyar hidegvérű fajta képezte. Ha nem fogatolják, nyári időszakban a jó legelőn, télen csak tömegtakarmányon is megél abrak nélkül. Kezelhetősége nem rendszeres munkálta-tás mellett is könnyű, mert jóindulatú. Gyorsan fejlődik, hústermelő képessége eléri, illetve meg-haladja a húshasznú marháét.

4.3.1. A hústermelő-képesség értelmezése a lónál

A ló hústermelése a csikóelőállításból és a válasz-tott csikó hizlalásából áll. A két folyamat térben és időben is elkülönül. A húshasznosítású kan-cák tartása a legelőn folyik, míg a választott csikó felhizlalása rendszerint a hízóistállóban történik. E két folyamat elkülönítése az árutermelés szem-pontjából azért fontos, mert más tulajdonságokra van szükség a csikók előállítása és megint más a csikók hizlalása folyamatában. Az első alap-vetően tenyésztési, szaporodásbiológiai, a másik takarmányozási, tartástechnológia kérdés.

A vágóló előállítása nagyfokú hasonlósá-got mutat a húshasznú marhatenyésztésével. Ez a magyarázata annak, hogy az egyes résztulaj-donságok kifejezésére használt mérőszámok azo-nosak. A két állatfaj hústermelő-képességének össze hasonlítása így érdekes összefüggések felis-merésére is lehetőséget kínál.

A csikóelőállítás szempontjából fontos, úgynevezett anyai tulajdonságok

Az anyai tulajdonságok közül a legfontosabb a termékenység. A jó termékenységű kancáktól elvárják, hogy hárembeli pároztatási módnál is jól vemhesüljenek, tűrjék a mén közeledését, ne okozzanak annak sérüléseket. Ellésük köny-nyű legyen, nyugodt vérmérsékletük folytán ne következzen be az újszülött csikó sérülése, esetleg rúgásból vagy taposásból eredő elpusztulása.

A termékenység örökölhetősége kicsi (h2 = 0,05–0,1), ez azt jelenti, hogy a termékenységet a környezeti tényezők, mindenek előtt a szakszerű takarmányozás és ezen belül is megfelelő makro-mikroelem és a vitaminellátottság befolyásolja.

Egy-egy kanca termékenységének kifejezésére a két ellés között eltelt időt használják, míg az állományok termékenységére a csikózási arány, illetve az ellés körüli veszteségek százalékos ará-nya szolgál.

Hazai viszonyok között a húshasznú kancák 70–80 százalékos vemhesülést, 60–70 százalékos választási eredményt érnek el. Az ellés körüli vesz-teségek mértéke 2–3 százalékra tehető. Ezek az eredmények ígéretesek, de a további javítás lehe-tősége is adott. Erősen befolyásolják a szaporulati eredményeket az időjárási és a csapadékviszo-nyok is, emiatt az egyes évjáratok között jelentős különbségek is adódhatnak (4.3.1.1. táblázat).

4.3.1.1. táblázat

A bogyoszlói „Kisalföld” MgSz magyar hidegvérű tenyészetének szaporasági mutatói

Ellések éve

Fedeztetett kancák száma

Vemhes kancák száma

Üres kancák száma

Vemhesülési arány(%)

Élő csikószaporulat Választott csikó

(egyed) (egyed) (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%)

1988 11 8 3 72,2 7 63,6 6 54,71989 14 11 3 78,5 9 64,2 8 57,11990 23 20 3 96,9 16 69,5 15 65,21990 25 24 1 96,0 22 88,0 20 80,01992 22 21 1 95,4 19 85,3 18 81,81993 26 25 1 96,2 23 88,5 21 80,81994 26 24 2 92,3 23 88,5 22 84,61995 28 27 1 96,4 *26 92,9 23 82,11996 22 20 2 90,9 19 86,3 18 81,8

Forrás: Gulyás (1997)


76

A húslótartásban a legeltethetőséget is figye-lembe véve többnyire évszakhoz kötött elletést alkalmaznak, ennélfogva a kancacsikók fedez-tetése rendszerint április–július között történik. A hidegvérű ló ivari koraérése folytán a csikók a születésüket követő második évben, gyakor-latilag betöltött kétéves korban vemhesíthetők először. Ennek elmulasztása következtében a felnevelési költséget egy év többlettartás terheli. A hidegvérű fajták többsége – a fajta igénye sze-rinti felnevelési mód mellett – erre képes, ezért szerepük a húslótartásban is kiemelkedő. Ennek ellenére az ivari koraérés kiaknázására nem min-dig kerül sor. Gyengébb minőségű legelőkön, kiegészítő takarmányozás hiányában a kan-cacsikók növekedése és fejlődése lassúbb lesz, tenyésztésbe való vételük csak három éves kor-ban lehetséges. A koraérés gyengén-közepesen öröklődő tulajdonság, ezért a fajtán belüli sze-lekció és a szakszerű felnevelés együttesen vezet-het eredményre.

A hidegvérű kancák első elléskor 3–4 évesek, így felnevelésük jelentős nagyságú költséggel jár, aminek megtérülése csak hosszú hasznos élettar-tammal, illetve sok csikó révén lehetséges. A bio-lógiailag lehetséges hasznos élettartam 20–25 év, amely alatt 15–20 csikó megszületése is lehetsé-ges. A tartási, takarmányozási és gondozási hibák folytán ez a mutató a gyakorlatban ritkán haladja meg a 12–15 évet, és a 8–10 csikót. Az élettartam ugyanis gyengén öröklődő tulajdonság, amelyet elsősorban a környezeti tényezők befolyásolnak. A leggyakoribb selejtezési ok a meddőség.

A hústermelésre használt kancákkal szem-ben szigorú követelmény a jó nevelőkészség. Az ilyen kanca a csikóját úgy neveli, hogy az törés-mentesen, zavartalanul fejlődik. Ehhez jó anyai tulajdonságokra (a csikó rendszeres szopásának tűrése, a csikó megóvása társaitól) és a növeke-déshez elegendő tej termelésére van szükség.

Az újszülött csikók számára a születésüket követő első hónapban kizárólag a szopott tej szol-gál takarmányul, de a tej ezt követően is megha-tározó jelentőségű. A csikók napi tejszükséglete 10–15 liter, ezért a jó nevelőkészségű kanca mint-egy 2000–3000 liter tejet termel a laktációja során.

A nevelőkészség összetett tulajdonság, amit a szoptatás alatti napi súlygyarapodással és a válasz-tási súllyal szokás kifejezni. Az össze hasonlíthatóság

érdekében a húshasznú kancák nevelőkészségét a 185 napos csikósúllyal minősítik. A jó kancánál ennek értéke 250–300 kg. Ezt a teljesítményt a csikók a gyakorlatban 1200–1500 gramm napi súlygyarapodással érik el. A nevelőkészség köze-pesen öröklődő tulajdonság (h2= 0,4–0,5), vagyis az örökletes tényezőkön kívül más, döntően a takarmányozás befolyásolja.

Bőséges legelőn vagy a legelőn nyújtott kiegé-szítő takarmányozás esetén a kancák tejtermelése növekszik, ez áttételesen a csikók gyarapodá-sára is kedvezően hat. Kiegészítő takarmányo-zással (például a csikók abrakolása) is javítható a csikók gyarapodása, ez így bizonyos mérté-kig ellensúlyozhatja a kancák csekélyebb tejter-melését, vagy éppen időszakos fejését. A csikók növekedési üteme az anyai tejtermelő-képességen kívül a kifejlett kori súllyal is pozitív korreláció-ban van. Nagytestű kancák csikói rendszerint nagyobb súllyal születnek és nagyobb választási súlyt érnek el.

A hidegvérű csikók növekedésével kapcsolat-ban szerzett hazai tapasztalatokat a 4.3.1.2. táb-lázat foglalja össze.

4.3.1.2. táblázat

A magyar hidegvérű csikók súlygyarapodása üzemi viszonyok között

Szerző Vizsgálat helye Év

Súly- gyara-podás

(g/nap)

Gulyás L. Magyarkeresztúr 1988 1452Gulyás L. Magyarkeresztúr 1989 1461Pataki B. Gyúró, Gölle 1990 1463Stefler J. és mtsai. Kaposvár 1991 1478

Markos L. Bocfölde, Gyúró 1992 1540Stefler J. és mtsai. Kaposvár 1993 1521

Gulyás L. Bogyoszló 1993 1526Pataki B. Gyúró, Gölle 1994 1494Gulyás L. Bogyoszló 1995 1554Gulyás L. Bogyoszló 1996 1511

A kifejlett kori testsúly a húslótartásban több szempontból is fontos. A kancák kifejlettkori súlya és a csikók súlygyarapodása között pozi-tív korreláció van, ennek mértéke +0,3, +0,4

77


(4.3.1.3. táblázat). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nagytestű kancák csikói jobban gyara-podnak.

Más oldalról a kisebb testű kancákból – adott legelőterületen – több tartható, így növek-szik az egységnyi területen előállítható csikók száma. A kisebb anyai testsúly a téli takarmá-nyozásban is megtakarítást jelent. Összefüggés van a kancák súlya és a legelő minősége között is. A kisebb testű kancák a legelővel szemben igénytelenebbek, míg a nagytestű állatok inkább a jobb minőségű legelőkre valók. Gyenge minő-ségű legelőn a nyári legeltetési idényben is jelen-tős takarmánykiegészítésre van szükség, ami a költségeket növeli. Számolni kell azzal is, hogy a kistestű kancák kisebb születési súlyú csikót ellenek, kevesebb tejet termelnek és kisebb súlyú csikó választható az ilyenektől.

4.3.1.3. táblázat

A magyar hidegvérű csikók testsúlya és súlygyarapodása, valamint anyjuk testsúlya közötti korrelációs értékek

(Gulyás 1997)

Megnevezés

Kanca súlya (kilo-

gramm)

Csikó szül-etési súlya

(kilo-gramm)

Csikó 180. napos

súlya(kilo-

gramm)Csikó születési súlya (kg) 0,29 – nincs adat

Csikó 180. napos súlya (kg) 0,4 0,89 –

Csikó súly- gyarapodása (g/nap) 0,43 0,79 0,98

A csikók kisebb gyarapodóképessége a válasz-tást követő hizlalásban is érvényre jut. A testsúly megítélése a húslótartásban tehát ellentmondá-sos, és nagy körültekintést igényel a kívánatos tenyészcél meghatározása.

A gyakorlatban a testsúly optimalizálá-sára szükséges törekedni, ami azt jelenti, hogy a tenyészcélt a rendelkezésre álló gyepterületek minősége alapján határozzák meg. Gyengébb legelőkön (1–3 tonna széna/ha) a középnagy testű állományok (550–650 kg-os kancák) tar-tása ajánlható, míg a jobb minőségű legelőket (3–5 tonna széna/ha) érdemes nagyobb testű kancákkal (650–750 kg) hasznosítani. A szélső-ségesen nagytestű fajták (pl. shire) tartása a hazai

gyepadottságok ismeretében csak kivételesen jöhet szóba.

A kívánatos kancasúly természetesen nemcsak a fajtamegválasztást befolyásolja, hanem az adott fajtán belül is jelentős különbség lehet az egye-dek között, és ez a kancaszelekció számára bősé-ges lehetőséget kínál.

A csikóhizlalásban kívánatos tulajdonságok („terminál tulajdonságok”)

A választott csikókat lehetséges közvetlenül a legelőről vagy a választást követő rövidebb-hosszabb hizlalás után értékesíteni. A hizlalási fázis eredményessége különleges tulajdonságokat követel meg a hízóállatoktól.

A hústermelés mennyiségi mutatói közé tarto-zik a gyarapodóképesség (mérőszáma a napi, havi súlygyarapodás grammban vagy kilogrammban kifejezve) és a hizlalási végsúly. Kívánatos, hogy a hízócsikók nagy napi súlygyarapodással nagy végsúlyra legyenek hizlalhatók.

A hizlalási végsúly elméletileg a kancák kifej-lett kori végsúlyának 70–80 százaléka, és azt jelzi, hogy milyen végsúlyig lehet a csikókat a napi súly-gyarapodás lényeges csökkenése nélkül – vagyis gazdaságosan – hizlalni. A pecsenyecsikók érté-kesítésénél jelenleg ez inkább csak elméleti lehető-ség, a piaci igények viszonylag kis súlyú (350–450 kg) állatok értékesítésére ösztönöznek, bár időn-ként nagyobb súlyú csikók iránt is van igény.

A választott csikók hizlalása rendszerint istál-lózott viszonyok között tömegtakarmányokkal és abrakkiegészítéssel valósul meg. A napi gyara-podás a takarmányozástól függően 1200–1300 gramm, de szélső esetben akár a 2000 grammot is elérheti. Lehetőség van a csikók hizlalására a legelőn is, ebben az esetben a napi gyarapodás jóval szerényebb mértékű (4.3.1.4. táblázat).

A hústermelés minőségi mutatói közül a hús-formák az értékes húsrészeket tartalmazó testtá-jak (hát, ágyék, far, comb) izmoltságát és ezek arányát jelentik. Az izmoltság élő állaton elbí-rálható, és szoros összefüggést mutat a vágást követően kinyerhető különböző húsrészek meny-nyiségével.

A húsformák jól öröklődnek (h2 = 0,6–0,7), ezért a tenyészállatok szelekciójában fontos sze-repe van a küllemi bírálatnak.


78

A vágóértéket alakító résztulajdonságok, a hústermelés minőségi jellemzői azonban csak az állatok levágása után állapíthatók meg pontosan.

A húskitermelési arány (vágási százalék) azt mutatja meg, hogy a vágóállat testének hány szá-zaléka a csontos hús (fej, lábvég, zsigerek bőr nél-kül). Mérete az életkortól, az ivartól, a fajtától és a tápláltságtól függően 50–60 százalék között mozog. A fiatal, hidegvérű hízócsikók vágási ará-nya 55–60 százalék (4.3.1.5. táblázat).

4.3.1.5. táblázat

Hizlalt csikók vágóértéke (Makray, 1998)

Tulajdonság (n=47)

Életkor vágáskor (nap) 200,7 ± 26,5Vágósúly (kg) 316,3 ± 41,3Carcass (kg) 170,2 ± 25,3Vágási % 54,4 ± 3,8

A faggyútartalom a ló húsában kedvezően kicsi ezért az egészséges húsfélék közé tartozik. A fiatal hízócsikók húsának faggyútartalma 1–3 száza-lék. Jól öröklődő tulajdonság (h2 = 0,7). Kedvező, hogy a lóhúsban a ló takarmányozási sajátossága következtében (legelőre alapozott tartás, sok szá-lastakarmány fogyasztás) a telítetlen és telített zsírsavak aránya a humántáplálkozás szempont-jából előnyös.

A hús–csont arány az izom tömegétől és a csontozat méretétől függ. A húslótartásban sze-repet játszó hidegvérű fajták fejlett izomzatúak, de egyidejűleg erős – egyes fajtákban (pl. belga ardenni) – durva csontozatúak. A hasított test-ben az izom aránya 67–72 százalék. Táplálko-zásbiológiai nézőpontból kedvező, hogy a lovak húsában az ember számára fontos aminosavak dominálnak.

A húslótenyésztésben szerepet játszó fonto-sabb fajták vágóértékét és húsminőségét jellemző tulajdonságait a 4.3.1.6., a 4.3.1.7. és a 4.3.1.8. táblázatban lehet áttekinteni.

4.3.1.6. táblázat

Különböző fajtájú kancacsikók húsának kémiai összetétele (Makray 1998)

MegnevezésPerche-

ronHaf- lingi

Boulo- ni

Nóri Átlag

Víz,% 75,7 75,3 76,7 76,8 75,8Fehérje, % 20,9 20,4 19,7 21,2 20,7Zsír, % 2,2 3,0 2,5 1,9 2,3

4.3.1.7. táblázat

Telített és telítetlen zsírsavak aránya a hízócsikók húsában (n=16)

(Makray, 1998)

MegnevezésPerche-

ronHaf- lingi

Boulo- ni

Nóri Átlag

Telített % (A) 43,71 39,67 44,33 43,75 43,12

Telítetlen % (B) 56,29 60,00 55,67 56,25 56,82

A / B 1,28 1,53 1,26 1,28 1,32

4.3.1.8. táblázat

A vágócsikók húsának aminosav összetétele (Csapó 1994)

Aminosavak Mg/100ml

Aszparagin 2,46 ±0,05Treonin 0,96 ±0,03Szerin 0,88 ±0,03Glutamin 3,49 ±0,09Prolin 1,50 ±0,07Glicin 1,08 ±0,13

4.3.1.4. táblázat

Legelőn, illetve istállóban nevelt csikók hizlalásának eredményessége (Makray, 2003)

Hizlalási mód Beállítási súly (kg) Végsúly(kg)Napi súlygyarapodás

(g/nap

Legelőn hizlaláskor 273 ± 24,9 295 ± 25,87 420Istállóban hizlaláskor 288 ± 25,9 369 ± 23,9 1250

79


Aminosavak Mg/100ml

Alanin 1,27 ±0,09Valin 0,78 ±0,06Methionin 0,54 ±0,05Izoleucin 0,78 ±0,03Leucin 1,52 ±0,06Thyrozin 0,70 ±0,05Fenilalanin 0,80 ±0,03Lyzin 1,80 ±0,11Hisztidin 0,85 ±0,08Arginin 1,29 ±0,072Cysztein 0,24 ±0,04Triptofán 0,16 ±0,03

4.3.2. Tenyésztési programok a húsló-

állományok nemesítésére

A tenyésztési program magában foglalja az adott populáció tenyészcélját (a kívánatos típust), kijelöli a szelekció irányát (mely tulajdonságo-kat szükséges javítani), és meghatározza azt a tenyésztési eljárást (fajtatiszta tenyésztést vagy keresztezést), amely a leghatékonyabban elvezet a tenyészcélban megfogalmazott kívánatos típusú állomány kialakulásához.

Ilyen tudatos és következetes nemesítői munka a húslótenyésztésben jelenleg még megle-hetősen ritka, de a jövőben elkerülhetetlen.

A tenyésztési program elkészítésénél az egyes fajták jellemző tulajdonságait, erősségeit és gyen-geségeit kell mérlegelni. A különböző fajták értékmérő tulajdonságok tekintetében megnyil-vánuló mutatószámait a 4.3.2.1. táblázat foglalja össze.

A tenyészcél meghatározásában a rendelke-zésre álló legelőadottságból és egyéb takarmány-forrásokból célszerű kiindulni, de mérlegelni szükséges a munkaerő mennyiségét és szak-képzettségét is. Szerényebb legelő- és takar-mányadottságok esetén a közepesen nagytestű, igénytelen kancák jelenthetik a kívánatos típust, míg jobb legelőkön, jobb takarmányadottságok és jól képzett gondozók mellett az igényesebb, nagyobb testű kancák tartása is kifizetődő lehet.

A kifejlett kori testsúly a húshasznú ló tartá-sában több szempontból is fontos. Kisebb testű kancákból – adott legelőterületen – több tart-ható, így növekszik az egységnyi területen elő-állítható csikók száma. A kisebb anyai testsúly a téli takarmányozásban is megtakarítást jelent. Összefüggés van a kancák súlya és a legelő minő-sége között is; a kisebb testű kancák a legelővel szemben igénytelenebbek, míg a nagyobb testű állatok inkább a jobb minőségű legelőkre valók. Gyenge minőségű legelőn a nyári legeltetési

A 4.3.1.8. táblázat folytatása

4.3.2.1. táblázat

Néhány hidegvérű lófajta hasznosítás szempontjából fontos tulajdonságai

TulajdonságFajták

Magyarhideg-vérű

Belgaardenni

Percheron Bouloni Breton Nóri Haflingi

Igénytelenség ++ + + + + +++ +++Koraérés ++ +++ +++ +++ +++ +++ +++Termékenység +++ +++ +++ +++ +++ +++ +++Nevelőkészség ++ +++ +++ +++ +++ ++ +Kifejlett kancasúly 650–700 750–850 750–800 750–800 650–750 500–550 450–500Hízékonyság ++ +++ +++ +++ +++ ++ +Vágóérték ++ ++ +++ +++ ++ ++ ++Tejtermelő-képesség ++ +++ +++ +++ +++ ++ +

Főbb haszonvétele hús, igaerő hús, igaerő hús, igaerő hús, igaerő hús, igaerő erdészetgyerek-

lovagoltatás, erdészet


80

idényben is jelentős takarmány-kiegészítésre van szükség, ami a tartási költségeket növeli.

Más oldalról a kisebb tömegű kancák kisebb születési súlyú csikót ellenek, kevesebb tejet ter-melnek és csikóik választási súlya is kevesebb amazokhoz viszonyítva. A csikók kisebb gyara-podó-képessége a választást követő hizlalásban is érvényre jut. A testsúly megítélése a húslótartás-ban tehát ellentmondásos, és nagy körültekintést igényel a kívánatos tenyészcél meghatározása.

A gyakorlatban a testsúly optimalizálá-sára való törekvés fontos, ami azt jelenti, hogy a tenyészcélt a rendelkezésre álló gyepterületek minősége alapján célszerű meghatározni. Gyen-gébb legelőkön (1–3 tonna széna/ha) a közepesen nagy testű állományok (550–650 kg-os kancák) tartása ajánlható, míg a jobb minőségű legelőket (3–5 tonna széna/ha) már lehetséges nagyobb testű kancákkal (650–750 kg) hasznosítani.

A kívánatos kancasúly természetesen nemcsak a fajtamegválasztást jelenti, adott fajtán belül is jelentős különbség lehet az egyedek között, és ez a kancaszelekció számára bőséges lehetőséget kínál.

A további értékmérő tulajdonságok közül azo-kat kell súlyozottan figyelembe venni, amelyeket a választott csikókkal szemben támasztott piaci igények kapcsán elismernek, vagyis amelyek az árat meghatározzák. Amennyiben a csikók árá-ban a húsformákat hangsúlyozottan elismerik, akkor a tenyészcélban erre tekintettel kell lenni.

Abban az esetben, ha a választott, illetve az előhizlalt csikókat meglehetősen kis súlyban keresik (350–450 kg), emiatt a nagy hizlalási végsúly és az ezt garantáló nagytestű kancák ter-melésbe állítása kevéssé indokolt, akkor helyette a közepesen nagy testű, jó hústermelékenységgel jellemezhető állományok tartása az előnyösebb.

A kancák szelekciója annak alapján történik, hogy mennyiben felelnek meg a tenyészcélban meghatározott ismérveknek. A ló faji sajátossága-inál fogva a kancák selejtezésénél nagyfokú óva-tossággal kell eljárni. A ló egyet ellő (unipara), hosszú a generáció intervalluma (a kanca 6 éves, mire leánya először ellik), és a tenyészkancák nagy egyedi értéket képviselnek (több százezer forint). Mindezek miatt a kancák selejtezése csak akkor megalapozott, ha helyette nála jobb utódot lehet beállítani. A genetikai képességekre alapozott

szelekciót (például nem megfelelő izmoltság, a kívánatostól jóval nagyobb vagy kisebb test-tömeg, nem megfelelő csikónevelő-képesség stb.) rendszerint megelőzi a termékenység hiá-nya (gyakorlatilag a meddőség) folytán végre-hajtott „kényszerű” szelekció. Az üres kancákat ugyanis ugyanúgy kell tartani, takarmányozni, mint vemhes társaikat, ugyanakkor értékesíthető terméket nem szolgáltatnak. Gazdasági megfon-tolások miatt azokat a kancákat, amelyek két egymás utáni évben üresen maradtak – egyéb tulajdonságaiktól függetlenül – selejtezni kell. Ennek a döntésnek azt az ismert tényt is felül kell írnia, hogy tudniillik a szaporaság kevéssé örökletes tulajdonság, sokkal inkább a környe-zeti tényezők (tartás–takarmányozás) függvénye.

A selejtezés költsége a beállított vemhes kanca ára és a selejtkanca vágóára közötti különbség. Kedvező esetben a kanca hasznos élettartama 12–15 év is lehet, amely alatt akár 8–10 csikót is ellik. Ez azt jelenti, hogy a kancák között az évi selejtezési arány 10–12 százalékra is mér-sékelhető anélkül, hogy az állomány létszáma csökkenne. Ilyen selejtezési arányok mellett a megszületett kancacsikók mintegy egynegyede tenyészutánpótlásra, háromnegyede vágásra érté-kesíthető.

A tenyésztési eljárás megválasztása az alappo-puláció genetikai értékétől függ. Amennyiben a megfogalmazott tenyészcélt valamely fajta jól megközelíti, akkor célszerű és okszerű erre a faj-tára alapozott fajtatiszta tenyésztést folytatni, és az állományt következetes szelekcióval javítani. Előfeltétel az is, hogy ez a fajta rendelkezésre áll-jon, és a gazdálkodáshoz szükséges tenyészanyag beszerezhető legyen. Mérlegelni kell azt is, hogy adott fajtájú mének beszerzése folyamatosan és biztonságosan lehetséges-e?

A hazai fajtatiszta tenyésztésre alapo-zott tenyésztési program nehézsége abban áll, hogy évtizedek óta kevés a fajtára jellemző és a tenyésztő számára értékes tulajdonságok-kal rendelkező, származását jól dokumentáló és minősitett tenyészkanca. A legnagyobb popu-lációt képviselő magyar hidegvérű fajta meg-lehetősen heterogén, és sok a fajtajelleggel nem rendelkező, fajtába nem sorolható, hidegvérű jellegű, esetleg sodrott kanca. Ettől függetle-nül ezek az állatok a húslótartásra szakosodó

81


gazdaságban kiinduló állományt képezhetnek, de ebben az esetben nagyon fontos következe-tes ménhasználattal egységesíteni az állományt. Ilyenkor majdhogynem „fajtaátalakító kereszte-zésre” kerül sor, amikor-is az egy fajtába tartozó mének következetes használatával 2–3 generáció alatt egységes, határozott fajtajellegű állomány nyerhető. A kancák szigorúan szakmai alapon végzett szelekcióját ebben az esetben még határo-zottabban indokolt végrehajtani.

A populációgenetika eredményeinek hasz-nosítása a húslótenyésztésében mindenekelőtt a különböző heterózis- (anyai, illetve típusheterózis) hatások kiaknázásán alapul. Különböző fajták (genotípusok) rendszeres keresztezésével ugyanis egyrészt az értékmérő tulajdonságok viszonylag gyorsan (akár egy nemzedék alatt is) jelentősen megváltoztathatók, másrészt a gyengén öröklődő anyai tulajdonságokban (például termékenység, csikók életképessége) pozitív heterózis váltható ki.

Az anyai heterózis révén a szaporulati arány 3–5 százalékkal növelhető, a csikóveszteségek 2–3 százalékkal is csökkenhetnek. A kereszte-zési partnerek okszerű megválasztásával további előnyök is kiaknázhatók. Így például egy jó tej-termelésű hidegvérű kanca nagy növekedési erélyű, kiváló húsformájú ménnel párosítható. A megszületett F1 csikó az anyja jó tejterme-lése következtében akár a kiinduló fajta átlagát is meghaladó napi súlygyarapodást érhet el. Ezt nevezzük típusheterózisnak.

A vázolt lehetőségek gyakorlati hasznosítására napjainkban mindenekelőtt a különböző rotációs keresztezések alkalmazásával kerülhet sor. Ennek során a kancaállományt meghatározott sorrend szerint különböző fajtájú ménekkel fedeztetik.

A megfelelő fajtasorrend révén a kancák testsúlya és egyéb értékmérő tulajdonságai a tenyészcélban megfogalmazott határokon belül tarthatók, ugyanakkor a termékenységben a heterózisból eredő javulás várható. Kedvező esetben akár típusheterózisra is lehet számítani. Hangsúlyozni kell, hogy a keresztezési program önmagában nem, csak az egyidejűleg követke-zetesen végrehajtott kancaszelekcióval vezet a tenyészcél közelébe! Erre annál is inkább szük-ség van, mert a folyamatos keresztezések hatására a kancaállomány küllemében és terméktulaj-donságaiban is meglehetősen változatos lesz. Ez

a hátrány a választott csikók esetében kevésbé jelentkezik, hiszen egy-egy évjárat mindig azo-nos apaságú, tehát 50 százalékban azonos genotí-pusú lesz. A rotációs séma rugalmasan kezelhető, határozott piaci igények (például a szín) esetén mód van a keresett fajta jellegét magán viselő, egyöntetű hízócsikók előállítására.

Az anyai és a típusheterózis kiaknázásának igen szélsőséges példája, amikor kistestű anyai vonalakat hoznak létre (például haflingi vagy fjord), amelyet azután különösen nagytestű faj-tába tartozó, úgynevezett terminál ménnel párosítanak. Az így előállított F1 csikók nagy növekedési erélyű, keresett vágócsikók lesznek, miközben a kancaállomány igénytelen, viszony-lag kisebb legelőterületet igénylő, olcsón tart-ható. Az F1 csikók – ivartól függetlenül – vágóra kerülnek. Az anyai-apai vonal között fennálló tekintélyes súlykülönbségek folytán az ellési bonyodalmak veszélye nőhet, ezért ez a párosí-tási forma csak az idősebb, többször ellett kan-cák kiterjesztésére indokolt. Az első fedeztetésű kancára célszerű kistestű fajtába tartozó mént beosztani, és az ebből született kancacsikókat a tenyészutánpótlásra lehet használni.

A húshasznúló tartása során az esetek többsé-gében természetes fedeztetést, háremszerű pároz-tatást alkalmaznak. Egy ménre 20–30 kancát osztanak be. A mesterséges termékenyítés és embrióátültetés az extenzív húslótartásba nehe-zen illeszthető be, és csak kivételes esetben, így például törzstenyészetekben célpárosításoknál alkalmazható.

4.3.3. A lóhús-előállítás termelés- technológiája

A vágóló-előállításban a gazdálkodás az az alap-elve, hogy az árbevétel döntő hányada a választott csikók értékesítéséből származik. A jövedelem ekképpen a minél nagyobb számú és lehetőség szerint minél nagyobb súlyú választott csikó értékesítése, és ezzel egyidejűleg a kancák tar-tási-takarmányozási költségeinek ésszerűen ala-csony keretek közé szorítása révén érhető el. Ez a gazdálkodás céljaiban és módszereiben alap-vetően eltér a lótartás hagyományos változatai-tól (sportló, igásló), és nagyfokú hasonlóságot mutat a húsmarhatartással. Ebből következően


82

a tenyésztési, tartási, takarmányozási és elhelye-zési megoldások sok vonatkozásban a húsmarha-tartásban kifejlesztettek és beváltak átvételének tekinthetők. Természetesen a ló faji sajátosságai, biológiai-élettani adottságai sok téren eltérnek a szarvasmarhákétól, ezért a módszerek megvá-lasztásában, és átvételében nagyfokú óvatosság-gal kell eljárni és a tapasztalatokat folyamatosan értékelni kell. Nem nélkülözhetők a külföldi tapasztalatok sem, bár ilyen típusú lótartásra a világon kevés példa van, és ezeknek is nagy része eltérő éghajlati, földrajzi és gazdasági viszonyok között található.

Az eddigi hazai tapasztalatok a húsáruterme-lésre használt ló és a húsmarha egységnyi terü-letre vetített teljesítményében nem mutatnak jelentős eltérést. A húshasznú kancák legelő-terület-igénye a nagyobb testsúlyból (600–700 kg-os kancák) adódóan a húsmarhánál némileg nagyobb (a gyep minőségétől függően 1,4–2 ha/kanca), de az egy hektár gyepre jutó választott szaporulat összes súlya a csikók nagyobb választási súlya folytán a két állatfaj esetében megközelítőleg azonos (4.3.3.1. táb-lázat). Az ökonómiai értékelés ugyanakkor – a támogatások folytán – a húsmarhatartás előnyét jelzi, még úgy is, hogy a ló a faji sajátosságá-nál fogva ugyanarról a területről több tápláló-anyagot tud felvenni, ezzel némileg olcsóbban létezni.

4.3.3.1. táblázat

A húsló és a húsmarhatartás főbb gazdálkodási jellemzői

(Stefl er, 1998)

Megnevezés HúslóHúsmarha

kistestű nagytestű

Anyaállat + szaporulat legelőszükséglete, ha 1,4–2 0,8–1 1,2–1,4

Szaporulati arány, % 70–80 80–85 70–80Választási átlagsúly, kg 280–300 160–180 200–250Hústermelés, kg/ha 180–200 180–200 170–190

A húslótartás termékét, a választott csikót, közvetlenül a legelőről vagy hizlalás után vágják, amely csikó sajátságos minőségű terméket, úgy-nevezett pecsenyecsikót jelent. A selejtezett kancák

az ennél kevésbé értékes vágólóosztályban értéke-síthetők.

A húslótartás jövedelmezősége mindenek-előtt a kancák tartási–takarmányozási költsége-inek alacsony szinten tartásával érhető el. Ennek megvalósítása csak az állatok legeltetésével és a szántóföldi takarmányok felhasználásának csök-kentésével lehetséges.

A húsló legeltetése

A hústermelési céllal tartott kancák legeltetése kapcsán a ló legelési sajátosságai, a rendelke-zésre álló gyep minősége és a legeltetéskor meg-lévő technikai lehetőségek fi gyelembevételével indokolt eljárni.

Amíg a szarvasmarha a füvet nyelvével a szá-jába kanyarítja, majd azt a szájpadlásához szo-rítva a fejének oldal irányú mozdulatával letépi, addig a ló a füvet nem letépi, hanem leharapja. Ez a legelési mód, különösen túlterhelt legelő-kön a gyepet alkotó növényzetet erősen igénybe veszi. A harapás nyomán a legelő növényzetének újranövekedéséhez igen kevés asszimiláló felület marad vissza, és ez a következő növedék újrasar-jadását hátráltatja.

A ló legelési sajátosságaihoz tartozik az is, hogy a szarvasmarhánál jobban válogat. A szá-mukra kedvelt növényeket a legelőérett állapot előtt rendszeresen lelegelik, így azok kipusztul-hatnak a legelőről. Ugyanakkor sok, általuk nem kedvelt gyepalkotó növényt visszahagynak. Emi-att a lelegeltetett szakasz tisztitó kaszálása a lovak után nem hanyagolható el.

A lovak a legelőn a szarvasmarhához viszo-nyítva kevesebb időt töltenek fekve, többet mo zognak. Ez a többletmozgás természetesen jelen tősebb taposási veszteséget eredményez, különösen akkor, ha viszonylag kis területen sok állat legeltetése folyik.

A gyepösszetétel tekintetében is más igénye van a lónak, mint a szarvasmarhának. A lovak nem kimondottan igénylik a dús fűvű, puha leveles állományú legelőket, jól megfelelnek szá-mukra a vöröscsenkeszes barázdáltcsenkeszes, taréjos cincoros, angol perjés, réti komócsinos ősgyepek. Gyeptelepítés vagy gyepfelújítás ese-tén javasolt a magyar rozsnok és csomós ebir vezérfűvű keverékek használata.

83


A hústermeléssel hasznosított állományok a fű minőségével szemben nem különösen igénye-sek, a csikók szoptatásához szükséges mennyi-ségű tejet közepes minőségű legelőkön is képesek megtermelni. A dombvidéki ősgyepek mellett a savanyú füves, mély fekvésű területeken, de szük-ség esetén a sziki legelőkön is megélnek. Ebből adódóan hazánkban az ilyen állományokkal a közepes minőségű dombvidéki és alföldi legelő-ket lehet eredményesen kihasználni.

A szakszerű húsló-legeltetés első lépcsője a kijelölt legelő termőképességének az ismerete az ott elérhető gyeptermés mennyiségét és a ter-més növedékenkénti megoszlását illetően. Ennek ismeretében készíthető el a legeltetési terv, ter-vezhető meg azt időszakos fűtöbblet kaszálásos hasznosítása és az esetlegesen szükséges kiegé-szítő takarmányok mennyisége. Ugyancsak ezen ismeretek alapján számítható ki a telepítési sűrű-ség, vagyis az, hogy egy hektárnyi legelőre hány kanca kihelyezése tervezhető. A 4.3.3.2. táblázat gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva bemu-tatja a különböző gyepek termésének növedéken-kénti megoszlását és ennek alapján a legeltethető és kaszálással betakarítható termésmennyiséget. A legelő állateltartó képességének számításakor általában a legkevesebb termést adó időszakot szokás fi gyelembe venni, és egységnyi területre annyi állat elhelyezését tervezni, amennyit ebben az időszakban a legelő el tud tartani. Ha nem így számolna a gazda, akkor jelentős mennyiségű

kiegészítő takarmányról kellene gondoskodnia, ami a takarmányozási költségeket növelné. Más oldalról így a betakarítható széna mennyisége is csökkenne, erre pedig a téli időszakban szükség van! A gyepszükséglet számvetésénél abból kell kiindulni, hogy egy kanca 100 kg testtömegre számítva napi 2 kg szárazanyagnak megfelelő gyeptakarmányt képes elfogyasztani. Ez 25 szá-zalékos szárazanyag-tartalmú fű esetében 8 kilo-gramm zöld füvet jelent. Egy 600 kilogrammos kanca napi fűszükséglete ennél fogva mintegy 50 kilogramm legelőfű. Ez fedezi a létfenntartáson felül napi 8–10 kg tej termelését is.

4.3.3.2. táblázat

Különböző minőségű gyepek termésének növedékenkénti megoszlása

A gyep minősége

A termésmennyiség növedékenkénti

megoszlása növedéken (%) 1 2 3 4

Extenzív gyep(1–2 t/ha szénahozam) 69 21 10 –

Közepes gyep(3–5 t/ha szénahozam) 42 32 20 6

Intenzív gyep(5–8 t/ha szénahozam) 35 30 22 12

Mindezek tükrében egy kanca legelőszükség-lete közepes minőségű gyepen mintegy 1–1,2 hektár, átlagosnál gyengébb legelőadottságok

mellett 1,5–2 hektár. Ilyen állo-mánysűrűség mellett a legelőről betakarított széna a téli takar-mányszükséglet mintegy két-harmadát is fedezi.

A kancák legeltetésénél cél-szerű szakaszos legeltetést alkalmazni. Ez az eljárás lehe-tővé teszi a lovak legelésének irányítását és a legelő karbantar-tását is. Ilyenkor a legelő területe természetes (patak, vízmosás, sövény stb.) vagy mestersége-sen kiépített szakaszhatárokkal (kerítés, állandó elektromos kerítés) egymástól elkülönített területekre, szakaszokra parcel-

lázódik (4.3.3.1. kép). 4.3.3.1. kép. Húshasznú lovak a Dunántúli legelőn. Fotó: Stefl er József

szívességéből


84

Ha ugyanis nem ez történik, és a lovak szaba-don mozoghatnak az egész területen, fennáll az a veszély, hogy az állatok elsősorban az általuk kedvelt fűféléket legelik. Ennek eredményeként ezeknek a füveknek nem áll rendelkezésére ele-gendő idő az újranövekedéshez, így kiveszhet-nek a gyepből. Ezzel szemben a kevéssé kedvelt gyepalkotók zavartalanul fejlődhetnek, magot hozva generatív úton is szaporodhatnak, és túl-súlyba jutva a legelő minőségét rontják. A sza-bad legeltetés további hátránya, hogy az egész területen mozgó állatok akadályozzák a lege-lőápolási munkákat (tisztitó kaszálás, esetleg műtrágyázás).

A szakaszhatárok kijelölésekor körültekin-tően kell eljárni, mert ezek utólagos áthelyezése, módosítása igen költséges.

Szakaszos legeltetésnél a legelő területe álta-lában 6–8 állandó szakaszra tagolódik. A sza-kaszok méretezésénél két, egymással ellentétes szempontot kell mérlegelni. Egyrészt a gyep növényzetének fejlődése szempontjából a szaka-szonkénti minél rövidebb terhelés, vagyis rövid legelési idő (3–5 nap) és az ezt követő hosszabb regenerációs idő – időjárástól és a vegetációs időszaktól függően 30–45 nap – volna kívána-tos. Ezeknek az igényeknek a kielégítése szem-pontjából a sok, viszonylag kis szakasz lenne kedvező.

Másrészt a legelőn alkalmazott gépi mun-kák hatékony elvégzése kis szakaszokon nehe-zen valósítható meg és ebből a szempontból a minél nagyobb területű szakaszok kijelö-lése volna indokolt. A nagyobb méretű szaka-szok előnyösek a lovak nagyobb mozgásigénye szempontjából is. Mindezen szempontok tük-rében a legelőterület 6–8 szakaszra osztása javasolható.

A szakaszok számának és méretezésének ezen kívül egyéb szempontjai is vannak. Az egy csoportban legeltetett húslovak számát a mén fedezőképességéhez szükséges igazítani. A ked-vező létszámú hárem 20–30 kancából áll.

Közelítő becslés alapján úgy lehet számolni, hogy egy 30 kancából és szaporulatából álló csoport gyepszükséglete közepes minőségű gye-pen mintegy 45 hektár (30*1,5 hektár), amelyet hat szakaszra osztva, egy-egy szakasz 7,5 hektár nagyságú lesz.

A legelő berendezései

A biztonságos legeltetés, az emberi munka-erőigény-csökkentése és az állatjóléti előírások és elvárások betartása, a balesetek megelőzése elképzelhetetlen korszerű és célszerű berendezé-sek nélkül. Ezek költségei a gazdálkodás eredmé-nyességén keresztül bőségesen megtérülnek.

A legelő egész területét körülvevő állandó kerítés feladata az, hogy megakadályozza az álla-tok kitörését, elkóborlását a legelő területéről, és esetleges balesetek okozását. Közutak mentén a fából készült karámszerű kerítés nagyobb bizton-ságot nyújt, mint az elektromos kerítés. Utóbbi inkább a kevésbé veszélyeztetett területekre vagy a legelőn belüli állandó szakaszhatárok kiala-kítására alkalmas. Lovaknál az 1,2–1,5 méte-res oszlopokra legalább két sor huzal kifeszítése indokolt. A legfelső szinten szélesebb, szalagszerű huzalt érdemes használni vagy ezt a huzalt felkö-tött szalagokkal jobban láthatóvá tenni.

Az állandó szakaszhatárral körülvett területe-ken belül a mobil kerítés használata úgynevezett telepíthető villanypásztor használatával is indo-kolt. Ennek telepítése ugyan rendszeres kézi-munkaerőt igényel, de ez a legeltetési menetrend pontosabb betartását és az időben elvégezhető gyepápolási munkákat segíti elő.

A kiépített állandó kerítéseken olyan kapukat kell építeni, amelyeken keresztül az állatok a fel-hajtó útról a kijelölt szakaszokra hajthatók. Eze-ken a kapukon közlekednek a legelőápolásnál használt erő- és munkagépek is (traktor, pótko-csi, fűkasza, rendkezelő stb.), ezért azok legalább öt méter szélesek legyenek. A kapuk anyaga lehet szerfa, deszka, idomacél vagy bármilyen egyéb anyag, amely zárt állapotban biztonságos elhatárolást, valamint könnyű nyitást-zárást tesz lehetővé.

A legelőszakaszokat összekötő felhajtó utak az állatok és a gépek mozgatására szolgálnak. Kiépíthetők állandó kerítéssel és villanypásztor-ral is, de általában 5–10 méter szélesek legyenek, hogy a csoportosan mozgó állatok is elférjenek rajta. Mivel a felhajtó utakat a többi területnél sokkal gyakrabban és erőteljesebben használják az állatok, ismétlődően karban kell tartani azo-kat (vízelvezetés, kátyúzás stb.). A felhajtó utak kialakításakor gondolni kell arra, hogy azok a

85


legeltethető területet csökkentik, ezért a lehető legrövidebb és egy-idejűleg minél több szakaszt kiszol-gáló legyen!

A legelőn tartott húslovak válo-gatását és csoportosítását, a csikók leválasztását nagyban megkönnyíti a szakszerűen kialakított válogató-kezelő karámrendszer. Ennek szer-ves része a szorító- és kezelőfolyosó, amely a felhajtó úthoz csatlako-zik. A húslótartásban használatos kezelő-válogató rendszer nagyban hasonlít ahhoz, amit a húsmar-hatartásban használnak azzal a különbséggel, hogy kialakítása során tekintettel kell lenni az álla-tok nagyobb tömegére és élénkebb vérmérsékletére.

Megépítésekor a következő főbb szempontok állnak a fi gyelem középpontjában:

•• embernek és állatnak biztonságos legyen•• nagysága (alapterülete) feleljen meg az

állomány méretének•• legalább 3–4 részre lehessen osztani, vagyis

ennyi csoport elkülönítését tegye lehetővé•• az egyes részek közötti kapuk mindkét

irányba forduljanak, több állat egyidejű áthaladására legyenek alkalmasak, bizton-ságosan záródjanak

•• a karámon belül minél kevesebb olyan szöglet legyen, ahol az állatok megszorul-hatnak

•• a felhajtó folyosó méretezése a kancák test-méretéhez idomuljon, abban ne tudjanak sem megfordulni, sem zsúfolódni

•• az állatok rögzítését erre alkalmas, gyors berendezésekkel, szükség esetén kiegészítő, változtatható magasságú, erős, fém csövek-kel, vagy farudakkal kell megoldani

•• az oldalhatárolók legalább 180 cm magas-ságúak legyenek, hogy az állatok ne lássa-nak esélyt a kitörésre. (4.3.3.2., 4.3.3.3. kép)

Ügyelni kell arra is, hogy a szorítófolyosót mind a kancák, mind a kisebb testű csikók esetében használni lehessen. Legyen lehetőség mérleg beépítésére és szükség esetén állatra-kodó rámpa beállítására is.

A húslovak legelését zavaró és gyakran egész-ségkárosodást is okozó rovarkártevők ellen legegyszerűbben porozókapuk felállításával és a rovarirtó készítmény ily módon történő kijuttatásával lehet védekezni. A porozókapu

4.3.3.2. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből

4.3.3.3. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből


86

méretezésénél gondolni kell arra, hogy a kapu áthidalójára felszerelt porzsák elérje az állatok hátát, de ne akadályozza az állatok áthala-dását.

A gyep termésének a legeltetés alatti egyenlőtlen eloszlása szük-ségessé teheti kiegészítő takarmá-nyok etetését. Széna etetésére a különböző anyagokból (fából, fém-ből) készült szénarácsok igen alkal-masak. Ezek alakja lehet hosszanti, általában 3 méter hosszú és 1,2 méter széles, de a hengerbálák ete-tésére a hengeres szénarács alkal-masabb. Az abraketetésére a csikók számára csikóóvoda létesítése meg-kerülhetetlen. (4.3.3.4. kép) A csi-kóóvoda ráccsal körbevett olyan abraketető hely, ami a csikók számára átjárható, de a kancákat megakadályozza az abrakhoz jutásban. Az abrak-takarmány csapadéktól való megóvása érdekében az abrakos vályú fölé tető készítése indokolt.

Ha a kiegészítő takarmányok adagolása hosz-szabb ideig tart (például tartós szárazság miatt), az etetőtér körül jelentős taposási kár léphet fel, ezen kívül a talaj fellazul és mélyedések alakul-hatnak ki rajta. Ennek megelőzésére javasolt az etetőhelyek 5–8 naponkénti áttelepítése.

Nyári legeltetés megtervezésénél nagy gondot kell fordítani az állatok ivóvízzel történő ellátá-sára. A legelő kancák és csikóik ivóvíz-szükséglete a testnagyságtól, az elfogyasztott legelőfű meny-nyiségétől, minőségétől és az időjárástól függően változik. A szükséglet egy részét az elfogyasz-tott legelőfűben lévő vegetációs víz adja (50 kilo-gramm legelőfűben 30–35 kilogramm víz van!), másik részét a lovasgazdának kell ivóvíz formá-jában nyújtani az állatoknak. Tapasztalatok sze-rin egy kifejlett kanca napi ivóvízigénye 40 –55 liter, a legjobb, ha az ivóvíz állandóan elérhető a lovak számára, de ha ez nem lehetséges, akkor naponta legalább kétszer ihassanak.

Az állatok vízellátására, illetve itatására a helyi adottságok fi gyelembevételével kell megoldást találni. Természetes vízfolyások elméletben igen, de gyakorlatban vízjogi és víz-minőségi gondok miatt alig jöhetnek szóba. A legelőn létesített ásott vagy fúrt kutak vízminősége általában jó.

A víz kinyerésére motoros szivattyú, esetleg szél-kerekes vagy napkollektoros berendezések jelen-tik a választékot. Ha a legelőn nincs vízvételi lehetőség, akkor a víz lajtos kocsival szállítandó ki a legelőszakaszra. A folyamatos vízellátás nagyfokú technológiai fegyelmet és költséges traktorüzemórát jelent. Korszerűen kialakított legelőkön a vezetékes vízellátás és az erre épülő önitatók jelentik az állatok biztonságos és igény szerinti vízellátását. Ilyen esetben állandó itató-helyek kiépítése és ezek környezetének kiköve-zése is szükséges.

A húshasznú ló elhelyezésére a nyári félévben a legelő szolgál. Istálló nem szükséges számára, de még a fedett színtől is el lehet tekinteni. A szük-séges legelőberendezések (kerítés, kezelő-válo-gató, itató stb.) a húsmarhatartáshoz hasonlóak. A legeltetési mód tekintetében a csoportos tartás és a szakaszos legeltetés szabályai az irányadóak. A legeltetési szezon – az időjárástól függően – április közepétől október végéig tart. A szakaszok kijelölésénél az egy csoportba tartózó kancák lét-számából, a kancák napi takarmányigényéből (40–50 kilogramm fű) és az egy szakaszon tartás időtartamából kell kiindulni.

A tavaszi időszakban a gyep intenzíven növe-kedik, emiatt a taposási veszteség is nagyobb. Ennek csökkentése érdekében 7–10 nap után mindenképpen szakaszváltás szükséges, ami által lehetővé válik a gyep megújulása. A nyár előrehaladtával a szakaszváltást ritkítani lehet

4.3.3.4. kép. Csikók a csikóóvoda előtt. Fotó: Steffl er József szívességéből

87


akár 2–3 hetes váltásokra is. Mindezek figyelem-bevételével 5–6 szakasz kijelölése ajánlott, így minden időszakban lesz lehetőség a fű regenerá-lódására és a szakaszra való visszatérésre. Extrém időjárási viszonyok között szükség lehet kiegé-szítő takarmányozásra. Erre a célra rendszerint a legelőről betakarított gyepszéna vehető igénybe. Természetesen ezt a téli takarmánykészlet össze-állításánál is be kell tervezni.

Mint arról már volt szó, a nyári legeltetés megtervezésénél egyik jelentős feladat az állatok ivóvízzel történő ellátása A technikai megoldá-sok között legjobb a legelőre telepített önitató, de ennek előfeltétele a vezetékes víznek a talajba süllyesztett PVC-csöveken keresztüli kijuttatása a legelőre. (Nem kell fagyhatár alá tenni!) A gya-korlatban a lajtos kocsira szerelt önitatók vagy a legelőre kihelyezett vályúk szolgálnak itatás cél-jára. Utóbbi esetben ezt naponta két alkalommal fel kell tölteni.

A legeltetéses húslótartás révén teljesülnek az ésszerű gyephasznosítástól megkívánt társadalmi igények is, így a táj- és környezetvédelem, illetve a vidékfejlesztési célok. Mindezek folytán jogos igény, hogy a húslótartás a többi – gyepre ala-pozott – állattartáshoz hasonló (húsmarha, juh) elbírálásban részesüljön. Ettől egyelőre a gazda-ságpolitikai szándék még távol van, de a szakmai érvek jogossága nehezen vitatható, így a jövőben remény lehet ennek megvalósulására.

A húslószaporítás technológiája

A húslótartásban az évszakhoz kötött fedezte-tés/elletés a jellemző. Alapelv, hogy az ellések tél végére ütemeződjenek, így a kanca csikójával hosszabb időt tölthet a legelőn. A tavaszi kihaj-táskor a gyep minősége és hozama is kedvező, és ez egybevág a frissen ellett kancák fokozott táp-lálóanyag-igényével, illetve a tejtermelés szin-ten tartásával. A megfelelő ritmus a fedeztetés helyes időpontjának megválasztásával érhető el. A legkedvezőbb fedeztetési időszak március–április.

A lótenyésztésben általánosan elterjedt kézből történő fedeztetés a húslótartásban csak kisebb állományokban indokolt. Amennyiben legalább 15–20 kanca van egy állományban, akkor már indokolt háremszerű fedeztetést alkalmazni,

vagyis a kancák közé a fedeztetési időszakban mént helyezni. Ekkor ugyanis különleges mun-kaszervezés nélkül is megfelelő fogamzási arány érhető el. A mén a sárlókancákat kiválasztja és befedezi. A szaporítás eredményessége több tényezőtől függ. Kézből történő fedeztetéskor az előző ismereteken kívül alapvetően fontos a pároztatás idejének és a helyszíni körülmények-nek a helyes megválasztása, kialakítása. Az idő-zítéssel kapcsolatban elmondható, hogy a sárlás harmadik és hatodik napja között bármikor elérhető a fogamzás, de jóval hosszabban sárló kancák is előfordulnak, ami rontja a vemhesü-lés eredményességét. Az egyedi változatosság óriási. Érdemes próbáltatni látszólag sikeres fede-zés után is. Különösen kis állományokban (1–3 kanca) jellemzően a kancákat viszik a fedeztető állomás helyszínére. Ez általában megegyezik a próbáltatás helyével.

Ahol rendszeresen végeznek kézből történő fedeztetést, ott célszerű olyan kalodát építeni, amely alkalmazása az állat és az ember számára egyaránt balesetmentes és jól felhasználható az egyéb állategészségügyi kezelések elvégzésére is. Méretét a kanca-testméretéhez kell igazítani. Nem lehet túl szűk, de az állat ne tudjon meg-fordulni benne. Jó, ha az oldalfalak zártak, így csökkenthető a külső környezet zavaró hatása. A kaloda eleje legyen nyitott, de olyan magas, hogy az állat ne próbálkozzon meneküléssel. Ha egy ismert gondozó elé áll, akkor a kanca nyu-godtabb. A kaloda hátulsó részét az állatorvosi kezelések miatt változtatható magasságúra kell megépíteni, ami növelhető számú fosznival (vagy más módon) oldható meg biztonságosan.

A közepes nagyságú állományoknál – 10–15 kanca – a kézből fedeztetés mellett alternatív megoldás lehet a mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés. Utóbbinak költségessége miatt csak kivételes tenyészcél esetében lehet létjogo-sultsága. A mesterséges termékenyítés azonban világszerte és hazánkban is terjed.

Egy ménhez korától és tapasztaltságától füg-gően (fedezett-e már háremben, vagy sem?) 25–30 kanca osztható be. Előfordulhat, hogy a mén valamelyik kancát nem hajlandó befedezni, valamely ok – például a színe miatt, de ez nem gyakori. Ilyenkor ezeknek a kancáknak a kieme-lése és kézből történő fedeztetése a megoldás.


88

A fedeztetési időszak lehetőleg ne tartson két hónapnál hosszabb ideig, amit a vemhesség elbí-rálásának kell követnie. Itt a rektális bírálat, netán valamely hormonális eljárás, vagy az egyre terjedő ultrahangos vizsgálat jöhet szóba. Az első bizonytalan, a második költséges, így az utóbbi javasolható leginkább, amely rutinszerűen alkal-mazva akár 17–18 napos vemhességet is képes kimutatni.

Az ellés történhet istállóban, karámban, legelőn. Egy-két kanca tartásakor többnyire az istállóban születnek a csikók. A jó gazda hagyo-mányosan éjszakai ügyeletet tart a várható ellés napjaiban. A kancák jelentős része ugyanis éjjel ellik. Az ellés közeledtét a horpaszok beesése, a fartő besüppedése, a péra duzzanata, a kitőgye-lés jelzi. Ezek a jelek az ellés közeledtével változó időpontban, egyedtől, tartástól, mozgatástól füg-gően jelentkeznek. Az istállóban, illetve csopor-tos, épületben történő ellés esetén a fertőtlenített, száraz alom alapvető igény.

A kiegészítő eszközök – ellető kötél, gumi-kesztyű, tisztítóedények – sterilizése is nélkü-lözhetetlen. Fertőtlenítő oldattal kell lemosni a pérarés környékét.

A legelőn történő elletés lényegesen egysze-rűbb, de a fokozott figyelem itt is előfeltétel. Tudni kell, hogy a kanca ellése nagyon gyor-san következik be. Ez azt jelenti, hogyha segít-ségre van szükség, akkor azt azonnali legyen. A készenlétben állás fontos tényező. Nehézel-lést okozhat a túlzott takarmányozás, amely-nek hatására a kanca elhízik, a csikó pedig túlságosan nagy lesz. Gyakoribb a nehéz ellés az istállóban tartott, keveset mozgó kancák-nál. Viszonylag gyakran megtörténik, hogy a magzating nem reped fel. Ilyenkor gyors beavatkozásra van szükség, egyébként a csikó megfullad. A születés utáni 1–2 nap a legkri-tikusabb a csikó életében. A veszélyforrások közé tartozik az ellési nehézségből adódó sérü-lés, de gyenge életképességű csikó születése is megesik. Ménesi tartásban előfordulhat, hogy az újszülött nem jut időben és rendszeresen anyatejhez. Ha a bélszurok nem távozik el, az szintén elhulláshoz vezethet. Mindezek miatt nagyon fontos az ellés megindulásától a csikó második életnapjáig az állandó – napi 24 órás – szakértő felügyelet. Ezután már kevés törődést

kíván a kanca és csikója. Bármilyen rendelle-nesség észlelésekor hozzáértő állatorvos segítsé-gét kell kérni.

A választást célszerű a legeltetési idény végére időzíteni. Fontos tudni, hogy a választás a kancá-nak és a csikónak egyaránt stresszt okoz. Érzelmi kötődés van anya és csikója között. A csikónak hiányérzete lehet megszokott környezete iránt is, esetleg megváltozhat az anyja által kivívott szoci-ális rangsora is. Jó, ha a kanca és az elválasztott csikója között a távolság akkora, hogy egymás közelségét semmilyen érzékszervükkel nem ész-lelhetik, egymást hívogató nyerítésüket sem hall-hatják. Jó megoldás, ha a választott csikók más telephelyre kerülnek.

A választott csikók hizlalása

A csikók választása az őszi időszakra esik. A választott csikók ekkor közvetlenül a legelő-ről is értékesíthetők, de célszerűbb rövidebb-hosszabb hizlalási periódust beiktatni. Ennek tartama a mindenkori piaci kereslettől függ. Az esetek többségében a 350–450 kg-os csi-kókat keresik az exportőrök. A választási súly (250–300 kilogramm) függvényében ez 2–3 hónapos hizlalást jelent, amit istállózott körül-mények között, kötetlen kiscsoportos tartásban lehet végezni. Jól megfelelnek erre a nyitott, színszerű, esetleg burkolt kifutóval ellátott is tállók.

A növendék lovak (csikók) napi energiaszük-séglete azok életkora és az átlagos napi test-súly gyarapodásuk ismeretében számítható a következő képlettel (NRC, 2007):

DE (MJ/nap) = = (56,5*X-0,145) * ÉS + (1,99 + 1,21 * X–0,021 *

X2) * ÉGY * 4,184

ahol X az életkor hónapban megadva, ÉS = élő-súly, ÉGY = átlagos napi élősúlygyarapodás.

Makray és Stefler (2009) eredményei szerint magyar hidegvérű lovak a választásig (260–270 kg élősúly) több mint 1600 g/nap súlygyarapo-dást értek el.

A növekedés fehérjeszükséglete az életfenn-tartáson felül (1,44 g nyersfehérje/élősúly kg) az

89


átlagos napi súlygyarapodás alapján számítható (NRC, 2007):

((ÉGY * 0,20)/H) / 0,79

ahol ÉGY=az átlagos napi élősúly gyara po dás-gyarapodás, „H” a takarmány fehérjetartalmá-nak fehérjebeépülési hatékonysága, ami

•• 4–6 hónapos kor között 0,5, •• 7–8 hónapos korban 0,45, •• 9–10 hónapos korban 0,40, •• 11 hónaposan 0,35,•• 12 hónapos és annál idősebb korú csikók-

nál 0,30.

A környezet nitrogénterhelése valamennyi gazdasági haszonállatnál fontos kérdés. Ezért sok kutatás folyt annak érdekében, hogy csökkenthe-tő-e a takarmány fehérjetartalma a hízlalási telje-sítmény romlása nélkül. Mantovani et al. (2014) olasz nagytestű hidegvérű lovakkal vizsgálta ezt a kérdést 8–18 hónapos kor között. Eredményeik szerint a napi takarmányadag nyersfehérje tar-talmának csökkentése (azonos energiatartalom mellett) 14 százalékról 11 százalékra nem befo-lyásolta negatívan a lovak hizlalási teljesítményét.

A lovak esetében általános vélekedés volt, hogy hasonlóan más gazdasági haszonállatok-hoz a lizin az elsődlegesen limitáló aminosav. A legújabb vizsgálatok eredményei (Mastellar et al., 2016) nem igazolták ezt a feltételezést, így további kutatások szükségesek a növendék lovak aminosav szükségletének tisztázása érdekében.

Takarmányozásukra szénát, fűszenázst, kuko-rica szilázst lehet használni. Abrakkiegészíté sről is gondoskodni kell. Ennek mennyisége a tömegta-karmány minőségétől és adagjától függően 2–3 kilogramm. Mint lehetséges takarmányadagot mutat be a 4.3.3.3. táblázat.

Selejtlovak feljavítása

A selejtezésre szánt lovakat okszerű a selej-tezést követően azonnal vágóként értékesíteni, vagy amennyiben a kereslet ezt indokolja, rövid, 1–2 hónapos feljavítás után piacra juttatni. Ez alatt energiában gazdagabb tömegtakarmá-nyokra (kukoricaszilázs, fűszenázs, répaszelet)

és mérsékelt abrakadagokra (1–2 kg) van szük-ség. A feljavítás hatására némi súlynövekedés és kondíciójavulás következik be. Szigorú és pon-tos becslés szükséges annak eldöntésére, hogy a feljavítás során felmerülő költségek (takarmány, munkabér) megtérülnek-e a felvásárlási árban. A 4.3.3.4. táblázat példát mutat be a feljavítás során tervezhető takarmányadagokra.

4.3.3.3. táblázat

Takarmányadag választott csikók hizlalásában

Élősúly Napi súlygyarapodás

200–300 kg 1400 g

300–400 kg 1500 g

Energiaszükséglet Fehérje koncentráció (%)

14–14,5 MJ 14

14,5–15 MJ 14

Kukorica szilázs Réti széna Abrak (kukorica,árpa extr.napraforgó) Abrak feh.cc.% Ásványi anyag+vit.premix

10–12 kg 1–2 kg 2–3 kg 22 3–5%

12–15kg 2–3 kg 3–4 kg 20 3–5%

4.3.3.4. táblázat

Takarmányadag selejtló feljavítására

Élősúly Feljavítás időtartama

500–600 kilogramm 1–2 hónap

Takarmányadagkukorica szilázsabrak (kukorica, árpa) széna

15–18 kilogramm2–3 kilogramm1–2 kilogramm

Az üresen maradó, illetve meddőnek minő-sülő kancák selejtezésére leggyakrabban ősszel, a legeltetési idény befejeztével kerül sor. Ilyenkor a választott csikók elhelyezésére kialakított istálló-ban, külön csoportokban a legcélszerűbb a selejt-állatok feljavítását végezni.

Vemhes kancák téli elhelyezése és takarmányozása

A csikók választását követően a vemhes kancák egészen addig maradhatnak a legelőn, amíg az időjárás ezt nem akadályozza meg (tartós esők, fagy stb.). Ezalatt a takarmányozásukra figyelni kell, hiszen az elfogyasztott fű mennyisége is csök-ken és a fű táplálóanyag-tartalma is jelentősen visszaesik. Kiegészítő takarmányozásukra széna és abrak jöhet szóba. Az adagok tekintetében a


90

vemhes kanca táplálóanyag-igényéből kell kiin-dulni (4.3.3.5. táblázat) és a becsült fűfogyasz-tást kell erre a szintre kiegészíteni.

4.3.3.5. táblázat

Vemhes kancák téli takarmányozása

Kanca élősúlya 600–700 kg

Táplálóanyag-igény emészthető energia emészthető fehérje fehérje koncentráció Ca P

80–85 MJ380–420 gramm14 százalék30–35 gramm23–24 gramm

Takarmányadag szárazanyag-fogyasztás széna abrak

a testsúly 1,5–2 százaléka5–8 kilogramm6–8 kologramm

A vemhes kancák téli istállózására jól meg-felelnek a három oldalról zárt, színszerű istál-lók. A jászlakat, amennyiben az épülethez kifutó is csatlakozik, kívülről, az etetőútról feltölthető módon kell elhelyezni. Nehézség akkor van, ha a kifutó burkolatlan és emiatt a téli csapadék hatá-sára az állatok folytonos dagasztása következté-ben elposványosodik. Ilyenkor szerencsésebb a jászlakat az istálló nyitott oldalán, az eresz alatt elhelyezni és az épület vonalában a pihenőtéren almozni. Ez a tér valójában mélyalomként fog-ható fel.

Kiegészítő létesítményként kezelőfolyosót vagy kezelőkarámot kell csatlakoztatni az istál-lóhoz, amiben az estleges kezelések elvégezhetők.

Amennyiben az ellések a legeltetés megkezdé-sére ütemeződnek, úgy a kancaistállóban külön elletőbox kialakítására nincs szükség. Ellenkező esetben elletőboksz vagy külön istállórész szük-séges.

4.4. A hidegvérű ló tejtermelő képessége, és az erre alapozott árutermelés termeléstechnológiája

A hidegvérű lónak, ennek a nagytestű emlősál-latnak, figyelemre méltó a tejtermelő képessége. A megtermelt tej elsődlegesen a csikónevelés révén hasznosul, de célirányos technológiai feltételek

mellett a csikók szükségletén felül rendelkezésre álló tej hasznosítása is szóba jöhet. Erre számos történelmi példa említhető, elsősorban azokból az időkből, amikor nagy létszámú állományokat tartottak fenn. A kancáktól kifejt tejet elsősor-ban gyermekek táplálására, esetenként élvezeti cikként (kumisz) vagy éppen kozmetikai célra használták. (lásd a Kleopátra fürdőjéről fellelt forrásmunkákat)

Napjaikban ezek a lehetőségek csak kivéte-les esetekben és jól körülhatárolt technológiai és higiéniai körülmények között jöhetnek szóba, de a tisztánlátás érdekében röviden áttekintjük az ezzel kapcsolatos biológiai lehetőségeket is.

4.4.1. A tej mennyisége

A kancák által termelt tej mennyiségére vonat-kozóan kevés tudományos adat áll rendelke-zésre. Ennek oka főként az, hogy a tulajdonság mérése lényegesen bonyolultabb, mint a többi emlős faj esetében. A kanca ugyanis csak a csikó jelenlétében adja le a tejet és a csikók elválasztá-sát követően tejtermelését rövid időn belül meg-szünteti. Újabban beszámolnak olyan üzemi megoldásokról, amikor a kancák fejése a csikók közvetlen jelenléte nélkül is lehetséges. A kiszo-pott tej mennyiségének meghatározása a csikók szopás előtt-után történő mérlegelésével lehet-séges ugyan, de ez a gyakori szopások folytán rendkívül körülményes. Ez az oka annak, hogy a különböző állományok és fajták által termelt tej mennyiségére vonatkozóan jobbára becs-lésekre lehet támaszkodni (4.4.1.1. táblázat). A becslés során a kifejt és megmért tej mellett az elszopott tejet is figyelembe kell venni. Abból célszerű kiindulni, hogy a csikók 1 kg súlygya-rapodásához mintegy 10–12 kg kancatej szüksé-ges. Miután a hidegvérű csikók napi gyarapodása meghaladja az 1000 grammot, a kancák napi tej-termelése 10–15 kg körüli mennyiségre tehető. Bár vannak jelentős egyedi különbségek, ám tej-termelésre irányuló közvetlen szelekciót sohasem folytattak, így a különböző fajták tejtermelése közötti különbségekre jobbára csak a növekedő csikó testtömegéből lehet következtetni.

A kanca laktációja a csikó választásától füg-gően 180–200 nap, ezalatt mintegy 2000–3000 kilogramm tejet termel. A laktáció során a

91


csikó által kiszopott tejen túl fejéssel kinyerhető többlet tej mennyisége a tapasztalatok szerint 500 –600 kilogrammra tehető.

4.4.2. A kancatej összetétele

A kancatej összetétele jelentős mértékben eltér a többi emlős faj tejétől. Zsírtartalma kevés, 1–2 százalék, fehérjetartalma két százalékra tehető, ugyanakkor a tejcukortartalom a szokásos-nál nagyobb, 6–6,5 százalék (4.4.2.1. táblázat). A kancatej tehát „édeskés”. A tejcukor a csikó számára az első szénhidrátforrás, amivel találko-zik. Gyorsan felszívódik és hozzájárul a bélflóra gyors megállapodásához. Mindez pedig a nagy növekedési eréllyel rendelkező hidegvérű csikó számára rendkívül fontos.

Bár a kancatej fehérjetartalma nem különbö-zik lényegesen a tehén tejétől aminosav-összeté-tele eltér a többi gazdasági állatfajétól (4.4.2.2. táblázat). Lényegesen több cisztint és glicint tar-talmaz, mint a többi emlős állatfaj, és sokszorosan gazdagabb szabad szerinben és glutaminsavban, mint szabad metioninban. Mindezek a megfi-gyelések élettanilag alátámasztják a hidegvérű csikók gyors növekedését a tejes táplálás idősza-kában.

A kanca és a tehén tejének makro- és mik-roelem-tartalmát összehasonlítva megállapít-ható, hogy a lótej majd kétszer több hamut, káliumot, foszfort, magnéziumot és mangánt; másfélszer több kalciumot, vasat és rezet és majdnem háromszor több nátriumot és cinket tartalmaz, mint a tehéntej. A vitamintartalom-ban nincs jelentős eltérés a két állatfaj teje között. (4.4.2.3., 4.4.2.4. és 4.4.2.5. táblázat). A felso-roltak közül külön figyelmet érdemel a kanca-tej kis nátriumtartalma, mert ez a körülmény a kancatej humáncélú felhasználásában rejt lehető-ségeket. A kancatejet azok a keringési betegség-ben és magas vérnyomásban szenvedő betegek is fogyaszthatják, akiknek a tehéntej – 500 mg/kg körüli nátriumtartalma miatt – táplálkozás-bio-lógiailag kockázatos.

A kanca tejzsírja – hasonlóan a kérődzőké-hez, de ellentétben az egyéb monogasztrikus állatokéval – aránylag sok C16-nál kisebb szén-atom számú zsírsavat tartalmaz (20–35%). Más fajokéval összehasonlítva a kancatej zsírsavösz-szetételét szembetűnő, hogy a kancatej kevés sztearinsavat, ugyanakkor több mint öt szá-zalék palmitolajsavat tartalmaz, továbbá nagy a linolsav- és különösen a linolénsav-tartalma (4.4.2.6. táblázat).

4.4.1.1. táblázat

Hidegvérű kancák tejtermelése

Napi tej (kilogramm)

Laktáció alatti tejhozam (kilogramm)

Laktációs napok

A mérés módszere Szerzők

16–19 Fejés+csikómérés Cherephanova 1961

2160–3020 210 Gépi fejés Fedokov–Akinbekov 1974

5–13 1520 150 Kézi fejés Alagozahin 197428 6170 358 Gépi fejés Milko 1979

15–20 2700 Gépi fejés Cherephanova 19791850–2225 180 Gépi fejés Farasevich 1979

14 2500–3700 235 Gépi fejés Medewkov–Jovorskii 1983

2760 210 Gépi fejés Fedokov–Akimbekov 1983

1,5–9,2 Kézi fejés Aschraft–Tyznik 197613–17 1400–2200 Csikó mérés Bouwmann–Schee 197310–12 Csikó mérés Gibbs mtsai. 198215–20 2495 185 Gépi fejés+csikó mérés Makray–Stefler 1993


92

4.4.2.1. táblázat

A kanca kolosztrumának és tejének összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán)

Vizsgált összetevők

Az ellés után eltelt idő

Óra Hét

0 12 24 120 3 9 17

Szárazanyag (%) 25,2 11,5 11,4 11,6 11,3 10,3 10,0Nyersfehérje (%) 19,1 3,8 3,3 3,1 2,7 2,2 2,0Zsír (%) 0,7 2,4 2,5 2,1 2,0 1,6 1,3Laktóz (%) 4,6 4,8 5,2 5,9 6,1 6,1 6,5Bruttó energia (kcal/100 g) 135 64 62 59 56 52 49Hamu (%) 0,72 0,50 0,53 0,54 0,50 0,37 0,27Kálium (mg/kg) 1143 965 841 846 606 456 370Nátrium (mg/kg) 524 364 337 265 185 203 161Kalcium (mg/kg) 847 782 973 1119 1261 905 614Foszfor (mg/kg) 389 399 442 444 391 285 216Magnézium (mg/kg) 473 138 110 101 68 49 43

4.4.2.2. táblázat

A kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalma, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán)

Aminosav

Az ellés után eltelt idő (nap)

g aminosav/100 g tej g aminosav/100 g fehérje

0–2 2–5 5–45 0–2 2–5 5–45

Aszparaginsav 1,543 0,404 0,246 9,4 9,8 10,4Treonin 1,132 0,235 0,101 6,9 5,7 4,3Szerin 1,444 0,306 0,147 8,8 7,4 6,2Glutaminsav 2,281 0,702 0,474 13,9 17,0 20,0Prolin 1,346 0,339 0,197 8,2 8,2 8,3Glicin 0,558 0,124 0,045 3,4 3,0 1,9Alanin 0,673 0,157 0,076 4,1 3,8 3,2Cisztin 0,164 0,033 0,014 1,0 0,8 0,6Valin 0,853 0,198 0,097 5,2 4,8 4,1Metionin 0,213 0,054 0,035 1,3 1,3 1,5Izoleucin 0,492 0,132 0,090 3,0 3,2 3,8Leucin 1,444 0,388 0,229 8,8 9,4 9,7Tirozin 0,771 0,182 0,101 4,7 4,4 4,3Fenilalanin 0,738 0,200 0,111 4,5 4,6 4,7Lizin 1,444 0,351 0,189 8,8 8,5 8,4Hisztidin 0,492 0,116 0,056 3,0 2,8 2,4Arganin 0,706 0,186 0,123 4,3 4,5 5,2Triptofán 0,229 0,054 0,028 1,4 1,3 1,2

93


4.4.2.3. táblázat

A kanca és a tehén tejének makroelem-tartalma és változása a laktáció folyamán

(Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán)

Makroelemek(mg/kg)


Kanca Tehén0–2 nap

3–5 nap

6–45 nap

46–270 nap

Hamu % 0,592 0,526 0,405 0,753Kálium 928 709 517 1204Nátrium 320 177 167 504Kalcium 748 953 823 1287Foszfor 742 638 499 996Magnézium 140 86 66 139

4.4.2.4. táblázat

A kanca és a tehén tejének mikroelem-tartalma és változása a laktáció során


Makroelemek(mg/kg)

Az ellés után eltelt idő (nap)


3–5 nap

5–45 nap

46–270 nap

Cink 2,95 2,08 1,99 5,63Vas 0,996 1,581 1,209 1,07Réz 0,606 0,249 0,228 0,302Mangán 0,0447 0,0534 0,0544 0,093

4.4.2.5. táblázat

A kanca és a tehén tejének vitamintartalma és annak változása a laktáció folyamán


Vitamin(mg/kg)



6–45 nap

46–270 nap

0–5 nap 6–45 nap 5–270 napD3 0,0054 0,0032 0,0029E 1,342 1,128 1,135K3 0,043 0,029 0,032C 23,8 17,2 15,32

Ezek a telítetlen zsírsavak könnyen emészt-hetők és gyorsan felszívódnak. Mindez további esélyt kínál a csikók gyors ütemű gyarapodásá-hoz. A telítetlen zsírsavak szokásosnál nagyobb aranyú jelenléte azzal magyarázható, hogy a takarmányban elfogyasztott telítetlen zsírsavak bendő emésztés híján nem hidrogéneződnek az emésztőrendszerben, a kérődzőknél viszont igen, és hogy a lovak sok olyan takarmányt fogyasz-tanak, amelyek gazdagok telítetlen zsírsavakban (pl. zab, kukorica).

Érdekességként megjegyzendő, hogy a kanca és a tehén tejzsírjának zsírsavösszetételében tapasz talt különbségek lehetővé teszik a kancatej-hez kevert tehéntej kimutatását és mennyiségének

4.4.2.6. táblázat

A kancatej tejzsírjának zsírsavösszetétele (Irodalmi adatok Csapó és mtsai 1993 nyomán)

Zsírsav(Szénatomszám:

Kettőskötés szám)Az összes zsírsav százalékában

Vajsav C4:0 nincs adat 0,39 nincs adatKapronsav C6:0 0,7 0,88 nincs adatKaprilsav C8:0 5,4 2,58 nincs adatKaprinsav C10:0 12,3 5,47 nincs adatLaurinsav C12:0 8,5 5,52 nincs adatMirisztinsav C14:0 6,9 6,85 nincs adatMirisztolajsav C14:1 nincs adat 1,77 nincs adat

Pentadekánsav C15:0 0,2 nincs adat nincs adat

Pentadecénsav C15:1 nincs adat nincs adat nincs adatPalmitinsav C16:0 21,3 15,90 19,75Palmitolajsav C16:1 4,5 7,37 5,52Margarinsav C17:0 0,5 nincs adat nincs adat


94

meghatározását. Mindez pedig a kancatejre épülő élelmiszer-előállítás biztonságának megőrzésére kínál lehetőséget.

A kancatej összetételére irányuló vizsgála-tok arra is felhívják a figyelmet, hogy ebben az állatfajban a kolosztrális időszak rendkívül rövid. A kolosztrum összetétele már az ellést követő 12 óra után közelít a normál tejéhez és az ellést követő napon csaknem azonos vele (4.4.2.1. és 4.4.2.2. táblázat). Emiatt az újszülött csikó mielőbbi szopásának elősegítése kulcskérdés és nem tűr halasztást! Más oldalról a kancák fejését – amennyiben ezt egyéb okok, pl. a csikó szük-séglete nem zárja ki az ellést követő 3–4. napon el lehet kezdeni.

A különböző hidegvérű lófajták tejének össze-tétele jobbára hasonló, úgy tűnik, ez elsősorban faji tulajdonság. Érdekesség, hogy ez az összetétel nagyon hasonló a szamár tejéhez.

4.4.3. A kancatej felhasználásának lehetőségei

A tej különleges helyet foglal el a növényi és az állati eredetű élelmiszerek között, mert a születés utáni első időszakban az újszülött egyedüli táp-láléka. A tej ezért minden olyan fontos tápanya-got tartalmaz, különösen a fehérje és az ásványi anyagok vonatkozásában, melyre az újszülött-nek szüksége van a növekedéséhez és a fejlődé-séhez. Bár a csecsemőkor után a tej már nem kizárólagos tápláléka a gyermeknek, de a továb-biakban is fontos szerepet tölt be a fiatal szer-vezet tápanyagellátásában, tápanyag-igényének

kielégítésében. A tej és tejtermékek azonban a felnőttek tápanyagellátásában is fontos szerepet töltenek be, mert gazdagok azokban az össze-tevőkben, amelyekre a felnőtt szervezetnek szüksége lehet. Tej és tejtermékek nélkül szinte lehetetlen a szervezet megfelelő tápanyagellá-tását biztosítani. Ezen általános szemponton belül az ember táplálkozásában a szarvasmarha teje vitathatatlanul a legfontosabb, de az egyéb emlős fajok, igy például a juh, a kecske és a ló is sajátos szerepet töltenek be.

A kancatej mint az egészséges táplálkozás alkotóeleme

A tejfogyasztással, és ezen belül a tehéntejfo-gyasztással kapcsolatban az utóbbi időben több-féle ellenérv is felmerült. Ezek közül legfontosabb talán a tejfehérje-intolerancia és a tejfehérje-aller-gia (túlérzékenység). A tejfehérje malabszorpció az összetevők tökéletlen felszívódásának kö szön-hető. Az ilyenkor képződő köztes termékek aztán a vékonybélben elbomlanak, és másodlagos, nemkívánatos mellékhatásokkal járnak. Az into-lerancia enzimhatásnak is köszönhető, és végső soron olyan anyagok felhalmozódásához vezet-het, amelyeket a szervezet nem képes megemész-teni, vagy ezek az anyagok éppen más enzimek blokkolását is okozhatják. Allergiás reakció is kialakulhat a szervezetben a tejfehérjével vagy a részlegesen lebontott tejfehérjével szemben. A tejfehérje-intolerancia legismertebb formája a fenilketonurea, amelyben egy örökölt génhiba következtében a fenilalanin-hidroxiláz-enzim nem tudja a fenilalanint tirozinná átalakítani,

Zsírsav(Szénatomszám:

Kettőskötés szám)Az összes zsírsav százalékában

Heptadecénsav C17:1 nincs adat nincs adat nincs adatSztearinsav C18:0 2,1 2,81 2,05Olajsav C18:1 17,4 41,78 28,24Nonadekánsav C19:0 nincs adat nincs adat nincs adatLinolsav C18:2 14,7 – 16,85Arachidonsav C20:0 nincs adat 0,26 2,11Linolénsav C18:3 5,6 – 14,25Behénsav C22:0 nincs adat nincs adatnincs adatEikozatriénsav C20:3 nincs adat nincs adat nincs adatErukasav C22:1 nincs adat 5,1 nincs adat

A 4.4.2.6. táblázat folytatása

95


ezért a fenilalanin és patológiás bomlástermékei felhalmozódnak a szervezetben.

A tejfehérjével szembeni túlérzékenység rend-kívül ritka. A túlérzékenység okozói az egyes tehéntejfehérje-frakciók, de néhány esetben ki mutattak érzékenységet anyatejre is. A fehér-jeallergiában szenvedő csecsemőknek nem sza-bad tehéntejet adni, a tehéntejre való érzékenység azonban hőkezeléssel némiképp csökkenthető.

A tehéntejfehérje allergiában szenvedő kis-gyer mekek, illetve felnőttek eredményesen hasz nálhatják a kancatejet, hisz a kancatej fehérje frakciói az anyatejhez való hasonlóságuk foly tán csak ritkán okoznak allergiás tüneteket.

A kancatej humán célú felhasználásában további előny, hogy az anyatej és a kancatej zsírtartalma nagyon hasonlít egymáshoz, a zsír zsírsavösszetétele csaknem megegyezik, és a zsír-golyócskák mérete is rendkívüli hasonlóságot mutat egymással.

A kancatej, mint lehetséges csecsemő tápszer-alapanyag

Az utóbbi évtizedekben a fejlett világ országai-ban nagymértékben csökkent a szoptatós anyák száma, és bár a szoptatást manapság ismét erő-sen ajánlják, nagyon sok tehéntejalapú csecsemő-tápszert használnak fel. Különféle eljárásokkal igyekeznek a gyermek táplálására kifejlesztett tápszerekben az anyatej összetételét közelíteni, a tökéletes összetétel elérése azonban nem lehet-séges.

A csecsemő életének korai szakaszában a zsír zsírgolyócskaalakban közvetlenül szívódik fel a nyirokrendszeren keresztül, hiszen a zsíremész-téshez szükséges enzimek ekkor még nem terme-lődnek megfelelő mennyiségben. Az anyatej (és a kancatej is, a zsírgolyócskák méretében lévő igen nagy hasonlóság miatt) zsírtartalma a tehéntej-nél sokkal könnyebben felszívódik a csecsemő emésztőrendszerében.

A tehéntej további hátránya, hogy tejzsírja kevesebb esszenciális zsírsavat tartalmaz, mint az anyatejé vagy a kancatejé. A linolsav részaránya az anyatejben és a kancatejben egyaránt 3,5–5 százalék, a tehéntejben pedig csak 1 százalék. A tehéntej alapon készült csecsemőtápszereket ezért ki kell egészíteni esszenciális zsírsavakkal,

különben azoknál a csecsemőknél, akik nem kapják meg a szükséges esszenciális zsírsavmeny-nyiséget, bőrképződési zavarok léphetnek fel, cse-csemőkori ekcéma alakulhat ki, illetve az ilyen csecsemők növekedése is elmaradhat a kívánatos-tól. Ilyen kiegészítésre viszont a kancatej felhasz-nálása esetén nincs szükség.

Közvetlenül a szülés után az anyatej külö-nösen gazdag többszörösen telítetlen, 20–22 szénatomszámú zsírsavakban, amelyekről felté-telezik, hogy jelentős szerepük van az agysejtek és az idegrendszer kialakításában. E szempontot figyelembe véve is alkalmasabb a kancatej a cse-csemő táplálására, mint a tehéntej, hisz a kanca-tej arachidonsav-tartalma lényegesen nagyobb a tehéntejénél.

A kancatejben a savófehérje és a kazein ará-nya lényegesen jobban közelíti az anyatejét, mint a tehéntejben. A kolosztrumperiódust köve tően a savófehérje 11–21%-át az immunglo bulinok, 2–15%-át a szérumalbumin, 26–50%-át az α-laktalbumin, 28–60%-át pedig a ß-lak to-globulin teszi ki. A savófehérjék mennyisége és aránya a kancatejben nem azonos az anyatejével, de mennyiségük és a kazeinhez viszonyított ará-nyuk lényegesen jobban hasonlít az anyatejéhez, mint a tehéntejé.

Összességében kijelenthető, hogy az anyatej pótlására a kancatejalapú tápszerek biológiailag értékesebbek, mint az egyéb emlős tejek. Ezek az élettani összefüggések indokolttá teszik a cse-csemőtápszer-gyártásban a kancatej fokozottabb felhasználását. Sajnos ezek a kezdeményezések még nem terjedtek el széles körben, de a jövőben számítani lehet rájuk. Ez a körülmény ekképpen a kancatej árutejként való előállításának jövőbeli távlatát jelzi.

A kumisz mint kancatejalapú különleges termék

Amint köztudott, honfoglaló őseink életében a ló táplálékforrásként is igen fontos szerepet töltött be, hisz szükség esetén elfogyasztották azokat és a húson kívül megcsapolt vérüket, illetve tejü-ket is felhasználták táplálkozásra. A kanca tejé-ből készített kumisz valósággal nemzeti ital volt azoknál a nomád népeknél, amelyekhez őseink is tartoztak. Bár a kumiszivás szokása hazánkban


96

az elmúlt évszázadok alatt ugyan megmaradt, ma már azonban a kumisz sokkal inkább mint ritkaság említhető.

A kancatejet, illetve a belőle készített kumiszt régebben még hazánkban is gyakorta ajánlották az orvosok különböző bajok gyógyítására, mert az erjesztett tejnek jó fertőtlenítőhatást tulajdo-nítottak, és orvosságként tüdőbetegség kezelésére használták. Bár ennek tudományos alátámasz-tásáról nincs kellő ismeret, a „népi gyógyászat” keretében hagyománya van.

A kumisz százalékos összetétele a következő:Víz 87,88Alkohol 1,59Tejsav 1,06Cukor 3,76Kazein 2,83Zsír 0,94Szabad zsírsav 0,88Szervetlen anyag 1,06

A kumiszt készítő kis- és közép-ázsiai népek-nél a kumiszkészítés fő ideje tavasz végétől az ősz beköszöntéig tartott, ugyanis a kancák ebben az időszakban rendelkeznek olyan tejmennyiséggel, amelyet már kumiszkészítésre is lehet használni. A kancák májusra, júniusra megerősödnek, a csikók már elkezdenek legelni, így a csikó által meghagyott tejet a kancától ki lehet fejni. A fejés egyik fontos kelléke a csikókötél, amelyet két cölöp között kb. 30–40 cm magasságban húznak ki, amelyhez fejéskor kikötik a csikókat, így any-juk – a csikó mellett maradva – könnyen megfej-hető. A kifejt tej nagy tejcukortartalma lehetővé teszi mind az alkoholos, mind a tejsavas erjedést, ezért a kumisz alkohol- és tejsav-tartalmú, szén-dioxiddal dúsított élelmiszernek vagy élvezeti cikknek tekinthető.

Az év első kumiszának elkészítéséhez szük-séges oltóanyagot az erjedés beindításához az előző évi – e célra félretett – kumiszból nyerik. Olykor az év utolsó kumiszának egy részét lefa-gyasztják, és ezt a fagyott kumiszt használják fel a következő év tavaszán az erjedés beindításához. Attól függően, hogy milyen módszerrel és meny-nyi ideig erjesztik a kumiszt, különféle minőségű terméket kaphatnak. A kumiszhoz – ízesítés cél-jából – keverhetnek cukrot, mézet vagy mazso-lát; a kumiszt erjeszthetik 1, 2, 3 vagy 4 napon

keresztül, melynek során a tejsav mennyisége egyre nagyobb lesz, a savanykás, csípős íz pedig erőteljesebben érvényesül. Az erősen megerjedt kumiszt minőségének javítása érdekében hígít-hatják kancatejjel, majd egy éjszakán keresztül tovább hagyják erjedni, és ezt követően fogyaszt-ják. Amennyiben az állatok a legelőn sok karo-tinban gazdag füvet fogyasztottak, a kumisz színe sárgássá válik. A kumiszkészítés szeptem-ber végén, október elején ér véget, amikor a kan-cák elapasztanak. Azokat a kancákat, amelyek a csikók elválasztása után még tejelnek és a tavaszi fedeztetéskor meddőn maradtak, egész télen át fejhetik, és a tejet kumiszkészítésre használhat-ják fel.

Hagyományos kumiszkészítés során a friss tejet egy nagyobb méretű bőrtömlőbe öntik, majd bőrszíjjal bekötik, beoltják az előző adag kumisszal, és várnak az erjedésére. Ameny-nyiben csak kis mennyiségű kumiszt akarnak készíteni, akkor a nagyobb bőrtömlő helyett köpülőben erjesztik, melyben egy verő- vagy köpülőfa segítségével a tej zsírtartalmát eltávo-lítják, miközben a zsírban szegény tej kumisz-szá erjed. A megerjedt kumiszt általában egy fából faragott, kerek edényben tárolják, aztán merőkanállal szedik ki az ivócsanakokba. A kumisz íze kellemesen savanykás, a fejlődő szén-dioxidtól csípős, ivása után pedig man-dulatej-utóíz marad a nyelven. Az ember bel-sejét alaposan felpezsdíti, az alkoholhoz nem szokottakat elbódíthatja, valamint erős vizelet-hajtó hatása is van. A kumisz a zsír kivételével, amelynek nagyobb része a köpülés folyamán a tejből eltávozott, tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, amelyek a kancatejben megta-lálhatóak. A kumisz fehérjetartalma kicsi, de a savófehérjének köszönhetően rendkívül nagy a biológiai értéke. Tejsav-, alkohol- és cukortar-talma energiául szolgálhat az ember számára, ásványi anyagai hozzájárulnak az ember ásvá-nyianyag-szükségletének kiegészítéséhez, az erjedés során keletkezett B-vitaminok pedig a vitaminellátást teszik kedvezőbbé.

Ha szeretne valaki kumiszt készíteni, akkor csak jó minőségű, friss kancatejet kell beszerezni, hozzá kell adni egy kevéske friss sörélesztőt, gon-doskodni kell a megfelelő tárolóedényről, és máris kész a jóízű, nagy tápértékű ital.

97


A kancatej mint kozmetikai alapanyag

A kancatej kozmetikai célú felhasználásával szá-mos történeti forrásmunka foglalkozik. Ezek közül a legismertebbek az ókor „szépségideáljai”, így Kleopátra, de a nála 300 évvel korábbi idő-szakból Nofretete szokásai, hogy szamár-, illetve kancatejben fürödtek. Ezekre a legendákra építve a modern szépségipar is számos olyan készít-ményt ajánl, amelyek alapanyagaként a kanca-tej is szerepel. Ezek a termékek elsősorban nem illatosított, tehát hypoallergén testápoló krémek, samponok.

A javaslatokban mindenek előtt hidratáló, gyulladáscsökkentő hatásukat emelik ki, ame-lyek folytán a szokásos bőrápolási funkciók mel-lett a pattanásos bőr és bizonyos esetekben a psoriasis kezelésére is kedvezőnek tartják.

Bár ezeknek a termékeknek a gyógyhatására tudományos bizonyítékok nincsenek, bizonyos feltételezések megalapozottak lehetnek. Így min-denekelőtt a kancatej átlagon felüli linolénsav-tartalma tekinthető ilyennek.

Mindezekből következően a kancák fejésével foglalkozó gazdáknak gazdaságuk menedzselése kapcsán a kozmetikai ipar által megfogalmazott igényekre is figyelemmel kell lennie. Amennyi-ben az ilyen kereslet tartósnak bizonyul, akkor erre érdemes felkészülni. A speciális piac bizony-talansága folytán azonban csak hosszú távú szerződések birtokában célszerű a szükséges fej-lesztésekbe belefogni!

4.4.4 A tejelőkancák takarmányozása

Bár a kancatej elsődlegesen a csikók felnevelését szolgálja, az előzőekben bemutatott lehetőségek folytán (csecsemőtápszer, egészségmegőrző táp-lálék, kumiszgyártás,- illetve kozmetikai célú termékek alapanyaga) a gyakorlatban előfordul az árutej előállítását célzó kancatartás is. Nyu-gat-Európa családi gazdaságaiban számos ilyen célzatú vállalkozás működik, amelyek tapasztala-taira támaszkodva hazánkban is fellelhetők ilyen kezdeményezések.

A sikeres árutejtermelés egyik fontos előfeltétele a tejtermelő kancák szakszerű takarmányozása. Hazánkban a lovak táplálóanyag-szükségletét, illetve az etetett takarmányok táplálóértékét

MJ-ban (megajoule) kifejezett emészthető ener-giában (jele: DE ló), a fehérjeigényt (látszólagos) emészthető nyersfehérjében adják meg.

A hidegvérű kancák a laktáció első hetében 2,6–2,7 kilogramm tejet termelnek 100 kilo-gramm élősúlyra vonatkoztatva, amely érték 3,1–3,8 kg-ra emelkedik a laktáció 4–8 hetére. A laktáció csúcsát követően a tejtermelés ismét csökken. A termelt tej átlagos energiatartalma 2,09 MJ/kg, amely az NRC (1978) ajánlásban közzétett (és a legutóbbi ajánlásban is alkalma-zott) 60%-os hatékonyságával számolva 3,48 MJ emészthető energia szükségletet jelent tej kilo-grammonként. Miután a hidegvérű kancák tejé-nek energiatartalma magasabb a laktáció első három hónapjában, így ebben az időszakban cél-szerű mintegy 10 százalékkal több energiaszük-séglettel számolni. A kancák aktivitása növekszik a szoptatás alatt, illetve az anyagcseréjük is élén-kebb. Ezért megalapozott az, hogy esetükben az életfenntartó energiaszükséglet az átlagos aktivi-táshoz megadott értékkel (139 KJ/kg élőtömeg) kerüljön számításra, amit az NRC (2007) szá-mításai is alátámasztanak. A hidegvérű kancák tejének fehérjetartalma a laktáció első 3 hetében átlagosan 30 g/kg tej, míg a laktáció további sza-kaszában 20 g/kg tej. Ezen adatokból 50 százalé-kos átalakítási hatékonysággal és 79%-os fehérje emészthetőséggel (NRC, 2007) számolva mint-egy 75 g/kg és 51 g/kg nyersfehérje/kg tej szük-séglet adódik a laktáció első 3 hetére és az azt követő szakaszra (választásig). A szoptató kanca életfenntartó fehérjeszükségletét az anyagcsere intenzitásának emelkedése miatt az élénk vér-mérsékletű lovak számára megadott értékkel kell számolni (1,44 g/kg élőtömeg). A csikók-nak választásra el kell érniük a kifejlett élősúlyuk 45%-át.

A tejelőkancák táplálóanyag-szükséglete a lét-fenntartás, a napi tejtermelés és amennyiben a kancákat munkavégzésre is használják úgy ezen felül még az erőtermelés táplálóanyagigényéből tevődik össze. Egy 700 kilogrammos hidegvérű kanca létfenntartó energiaigénye 90 MJ DE és 2000 gramm emészthető nyersfehérje

A tejelő kancák napi takarmányadagjait az előzőekben összefoglalt szükségletek alap ján és a rendelkezésre álló takarmányok táp láló anyag-tartalmának ismeretében indokolt megt ervezni.


98

Amennyiben nem áll rendelkezésre az etetett takarmányokra vonatkozó laboratóriumi adat, akkor a takarmányozási táblázatok kellő irány-mutatást adnak a napi adag összeállításához. A 4.4.4.1. táblázatban gyakorlati példák adnak útmutatást a lehetséges megoldásokra.

4.4.4.1. táblázat

Takarmányadagok 700 kg-os tejelő kancák részére a laktáció egyes szakaszaiban

(Tóth 2010 nyomán)

TakarmányElléstől

a laktáció 3. hónapjáig

A laktáció 3–6.

hónapjában

Zab (kg) 6 5 Réti széna (kg) 4 4 Lucerna széna (kg) 4 4 Olajos mag 1 Ásványi anyag +vitamin kiegészítés (kg) 0,5 0,5

DE ló (MJ) 138,4 110,5Nyersfehérje (g) 1649 1352Nyersrost (g) 3080 2680Nyerszsír (g) 630 410Ca (g) 88 66P (g) 43 37Fehérje koncentráció (%) 12,6 12Rost (szárazanyag %-ban) 23,6 24Nyerszsír (%) 4,8 3,6

Általános szabályként fogadhatjuk el, hogy a laktáció elején a tejelő kancák szárazanyag-fogyasztása a testsúly 2,5 százaléka, amely a lak-táció későbbi szakaszában 2 százalékra csökken. A tömegtakarmány: abrak aránya a kezdetben 55:45, majd 60:40 legyen. Az etetett takar-mányadag fehérjekoncentrációja 12–13 százalék, nyersrosttartalma 23–24% között optimális.

A tejelő kancák az árutejtermelés mellett az esetek többségében saját csikóikat is szoptatják, emiatt a megtermelt tejnek csak kisebbik része értékesíthető árutejként. A tapasztalatok szerint, ha a csikó napi 10–12 kilogramm tejhez hozzá-jut, törésmentesen felnevelhető. Ahhoz azonban, hogy a hidegvérű csikók nagy növekedési erélye kihasználható legyen, kiegészítő takarmányozás-ban kell részesíteni azokat.

Nyári időszakban a kancák legeltetése is szóba jöhet, ebben az esetben a szénaadagokat a legelő minőségétől függően kell megtervezni. Hang-súlyozni kell azonban hogy az árutej előállítása kiegészítő takarmányozás nélkül nem lehetséges!

Az újszülött csikó esetében a legfontosabb, hogy minnél korábban és minnél több föcstejhez jusson. Bár a kanca rövid idő alatt (gyakorlatilag az ellést követő második naptól) az árutejre jel-lemző összetételű tejet termeli, az első héten nem célszerű a csikók szopását korlátozni, engedni kell azokat tetszés szerint, naponta akár 40–50 alkalommal is szopni.

A második élethéttől kezdve a szopások foko-zatosan korlátozhatók. Eleinte csak éjszakára, majd 1 hónapos kortól a délután folyamán 2–3 órára elkülöníthetők a csikók az anyjuktól, és így egy délutáni fejés beiktatható. Ezzel egyidejűleg lehetővé kell tenni a csikók számára a tetszőle-ges mennyiségű csikótápfogyasztást. Erre a célra az istállóban vagy a legelőn csikóóvodát kell kiala-kítani. Ez egy korláttal rekesztett tér, ahová az abrakosvályú, benne a csikótáp elhelyezhető. Úgy kell megoldani, hogy a kancák ne férjenek hozzá, de a csikók zavartalanul fogyaszthassanak belőle.

A csikótáp egyik felének meghatározó össze-tevője zab, másik felének egyéb gabonaféléket és fehérje kiegészítést, továbbá ásványianyag- és vitaminkiegészítést szolgáló összetevőket kell tartalmaznia (4.4.4.2. táblázat). Nyári időszak-ban a kancák legeltetése is szóba jöhet, ebben az esetben a szénaadagokat a legelő minőségé-től függően lehet csökkenteni. Hangsúlyozni kell azonban hogy az árutej előállítása kiegészítő takarmányozás nélkül nem lehetséges!

4.4.4.2. táblázat

Csikótáp szopós csikók részére

Takarmány megnevezése %

Zab 50Kukorica 15Árpa 10Teljes zsírtartalmú szója 15Korpa 7Só 1Ásványianyag-premix (Ca+P+Cu) 1Vitaminpremix (A+D vitamin) 0,5

99


A csikók abrakfogyasztása kezdetben megle-hetősen kevés, majd fokozatosan nő, választásra eléri a napi 2–3 kg-ot is. A napi súlygyarapodás a hidegvérű fajtacsoportra jellemző határok között elérheti a napi 1200–1500 grammot, olykor a 2000 grammot is.

4.4.5. A kancák fejése

A kancák fejése nagy szakértelmet és hozzáér-tést igényel, de nem egyszerű az ehhez szükséges feltételek megteremtése sem. A szoptatós kanca sajátos evolúciója folytán a csikó közelsége ese-tén hajlandó leadni a tejét, és egyébként is min-den zavaró körülményre a tej visszatartásával reagál. Természetes környezetében, a füves pusz-tán legelő kancák fejését jól összeszokott páros, az állat gazdája és felesége végzi. A férfi a csikót rövid száron tartva megállítja a kancát, szük-ség esetén felköti az első lábát, eközben a feleség féltérdre ereszkedve kifeji a tejet. Ez a „látványos” együttműködés a pusztai népeknél a mai napig megfi gyelhető (4.4.5.1. kép).

Napjainkban a kancák fejése az erre szakoso-dott gazdaságokban gyökeresen más technológiát követ, sok tekintetben közelít a tehenészetek meg-oldásaihoz. A fejés fejőgéppel történik (4.4.5.2. kép) és csak a néhány kancát tartó gazdaságok-ban fordul elő kézi fejés. A Nyugat-Európában működő tejtermelő gazdaságok többsége 10–20 kancát tart ilyen célból. Jól kiépített helyi piacon friss tejet, illetve szövetkezeti alapon működő integrációk révén fagyasztott, adott esetben fel-dolgozott (liofi lizált) kancatejet értékesítenek prémiumtermékként. Szigorú higiéniai előírá-sok és egészségügyi ellenőrzések mellett gazdál-kodnak. Jellemző rájuk a fegyelmezett, állatbarát gondozói munka és a fogyasztók iránti elkötele-zettség. A műszaki hátteret a fejőgépgyártók egy része (pl. Vesztfália) kecskefejőgépek átalakításá-val kínálja. Az így átalakított gépek a műszaki leírások szerint (Kömkler 2007) 40–45 kPa vákummal, percenként 8090-es ütemszámmal működnek.

4.4.5.2. kép. A fejőkelyhek felhelyezése a kanca csecsbimbóira. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével

a Hafl ingergestüt Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből

4.4.5.1. kép. A ló fejése a mongoloknál. Fotó: Kun Péter szívességéből


100

A fejés fejőteremben történik, ahova a kancák egyesével léphet-nek be az elővárakozóból (4.4.5.3. kép). Ezt megelőzően 3 órával a csikókat elkülönítik. A fejési mun-ka műveletek a tehenészetben a l kal -mazott megoldásokhoz hasonlóak. (tőgymosás, tőgyfertőtlenítés, első tejsugarak ellenőrzése szenzoros készülékkel, fejőkelyhek felhelye-zése). A fejési idő 2,5–3 perc, ami alatt 1–1,5 l tej nyerhető. Utófejés és bimbó-fertőtlenítés nincs, a kancák visszamennek a csikójukhoz. A fejés alatt a kancák általában abrakot (0,5 kg zab) kapnak.

A kifejt tejet 0,25 literes műanyag palackokba töltik és 5–6 Celsius fokra hűtik, majd legfeljebb 48 órán belül értékesítik. Pasztőrözés nincs, de a tejminőséget szigorúan és rendszeresen ellenőrzik. (csíraszám 10.000 alatt!). Különösen ügyelni kell a Streptococus equi és a Staphylococus aureus fertőzések elkerülésére.

A frissen nem értékesített tejet mínusz 40 Celsius fokra hűtik, majd gyorsfagyasztás után mínusz húsz Celsius fokon tárolják. Ebben a formában a szavatossági idő hat hónap. Bár ezt követően is fogyasztható, az íze változik, emiatt kevéssé kedvelt.

Hosszabb tárolás és további feldolgozás céljára előfordul a porítás is. A modern technológiák révén a liofi lizált (vákuumban történő szublimá-lás) termék térben és időben korlátlanul felhasz-nálható.

Hazai körülményeik között a kancák fejése a jelenlegi lótartás viszonyaihoz és a helyi lehető-ségekhez igazodik. A szoptatós kancákat az ese-tek többségében istállóban tartják, de emellett a nappali időszakban igázásuk és esetenként legel-tetésük is előfordul. A fejés mindenképpen az istállóban történik, a legelőn fejés a hazai gya-korlatban megoldhatatlan.

Fejésre a kancát és csikóját az állásban a jászolhoz rögzítik, és ebben a helyzetben törté-nik a fejés. A kézi fejés mellett a gépi fejés is gya-kori. A fejőgépgyártók, illetve a kereskedők erre a

célra kifejlesztett sajtáros fejőgépeket forgalmaz-nak, amelyekkel ez a munka nagyobb kancalét-szám mellett is hatékonyan elvégezhető. Nagyon fontos a szoktatás, a türelmes bánásmód, a nyu-galmas környezet. Ebben a tekintetben a tehén-tartásnál jóval szigorúbb és fegyelmezettebb munkavégzést indokolt megkövetelni!

A fejések száma és ideje a kancák napirendjé-hez igazodik. Napi egyszeri fejés esetén ezt legcél-szerűbb a reggeli órákra, a legelőre való kihajtás és az esetleges munkavégzés előtti időpontra üte-mezni. A csikókat ebben az esetben éjszakára el kell különíteni az anyjuktól és a fejés idején sem szabad a tőgy közelébe engedni. Ha második fejés beiktatására van elég indok, akkor azt a dél-utáni órákban kell elvégezni, de ehhez a csikók 2–3 órás elkülönítésére van szükség.

A kifejt tejet az értékesítés céljának megfelelő méretű, rendszerint 0,25–0,5 liter űrtartalmú palackokba kell tölteni, majd le kell hűteni. Amennyiben a közvetlen értékesítés feltételei adottak, akkor fi gyelembe kell venni, hogy az 5–6 Celsius fokon tárolt tej minősége 2–3 napig megfelelő. Egyéb esetben a palackok mélyhűtő ládában tárolandók.

4.4.5.3. kép. Hafl ingi kanca fejőteremben a standon. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Hafl ingergestüt

Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből

101

5.1. A lóhúsfogyasztás (hippofágia) története, jelenlegi helyzete és várható jövője

Ez a fejezet a lóhúsokról általában szól, mert sem a hazai, sem a világon létező lóhúsfogyasztás ese-tében nem különböztetik meg a hidegvérű lovak húsát a többi fajtáétól.

Ha a lóhúsevés hazai (és nemzetközi) jellem-zőit, történetét igyekszik valaki áttekinteni, közel megvalósíthatatlan feladatra vállalkozik. Ebben ugyanis ütköznek a különböző szokások, a vallási és történelmi meggyőződések, táplálkozási (táp-lálkozástudományi?) tények és tévedések. Mind-ezek összeadódva vezettek a mai helyzethez, miszerint nemcsak a magyar, hanem sok más európai és akár tengerentúli ember is idegenke-dik a lóhús fogyasztásától.

Mint az többnyire közismert, a ló háziasítása 5–6 ezer éve (egyes szerzők szerint még régeb-ben) valahol Ázsiában kezdődődött, és joggal feltételezhető, hogy nemcsak a mai értelemben vett igásállatként és hátasként próbálták hasz-nosítani, hanem táplálékul is szolgált. A régé-szeti kutatások alapján feltételezik, hogy nagyon hamar kialakult a lovak két genotípusa, neve-zetesen a „vadló” mellett a „háziló”. Ez utób-binak kisebb állománya és viszonylag ritka húshasznosítása miatt, a maradványai kis szám-ban fordulnak elő az őskori lelőhelyek többségén. A vad- és házilovak közötti méretek amúgy is csekély különbsége miatt, statisztikai értékelésük gyakorlatilag lehetetlen, tehát megkülönbözteté-sükre sincs megbízható esély.

A témakörrel foglalkozó régészek (pl. Bartosiewicz, 2009) szerint az első évezred elejé-ről származó, amint az az Alföldön élt iráni ere-detű szarmaták gazdag, többévszázadot átölelő régészeti leletanyagából ismert, az ételhulladék-ban eleinte kevés a letelepedett életmóddal össze-függésbe hozható sertés- és baromfi csont, viszont a ló fontosságát az akkori táplálkozásban az

aránylag sok szétszórt, vágásnyomokkal tarkított csont bizonyítja.

Az is ismert, hogy a lovak ezekben a törté-nelmi időkben a „pogány” szertartások részei is voltak, ezért III. Gergely pápa i. sz. 732-ben a katolicizmus védelme érdekében betiltotta a lóhús fogyasztását. A magyar államalapítás ide-jén (és a kereszténység felvételével) ez a tilalom a lóáldozat pogány hagyományának felszámolását is célozhatta, de erre utaló közvetlen adatok nin-csenek. Csak annyi bizonyos, hogy a lóáldozat, a lovas temetkezés valóban része volt a korabeli magyar kultúrának. Különböző források sze-rint (így például Julianus barát feljegyzéseiben) az ősmagyarok biztosan fogyasztottak lóhúst. Különleges pogány szertartás szerint áldozták fel lovaikat, illetve a kimúlt lovak húsát halotti torok alkalmával fogyasztották el. Ez a szokás a kereszténység felvételével megszűnt, amely szo-kásról már Anonymus is elítélően szólt.

A XIV. század végi Bécsi Képes Krónika sze-rint 1046-ban „Vata átkos és kárhozatos bizta-tására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cseleked-tek”. Mindezek mellett annyi bizonyos, hogy az Árpád-kori falvakban a lócsontleletek a konyhai hulladékban nem annyira ritkák, mint várnánk. Takács (1988–1989) kutatásai szerint a tatárjá-rás idején érkező, fokozatosan megtérített ázsiai eredetű kunok a csontleletek tanúsága szerint a XVI. századig hódoltak ennek a szokásnak.

Jóllehet későbbi korokban a lóhús fogyasztása ténylegesen csökkent, ám valószínűleg soha nem szűnt meg teljesen, csak marginálissá vált, és csak a szükségesebb esetekben (pl. éhínség miatt vagy háborús körülmények között) fogyasztották.

A szakirodalomban sokféle elképzelés jele-nik meg ennek a „nem eszünk lovat” szokásnak az okairól. Talán a leginkább elfogadható tény, hogy a ló közvetlen „munka- és harcostárs” volt, és a kutyával együtt gyakorlatilag családtag, vagyis kimondható, hogy lelkitárs is társ volt.

5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje


102

A régészeti tudományokból ismert, hogy a lovat „bőrében” temették el. Joggal merülhet fel, ám valószínűleg megválaszolhatatlan a kérdés, hogy vajon mit csináltak a használatra valamiért nem alkalmas állatokkal?

Összességében elmondható, hogy XX. század kezdetéig a hazai lóhúsfogyasztásról gyakorla-tilag sem a szakácskönyvekben, sem a néprajzi, sem az archeológiai kutatásokban nincs adat. Talán egyetlen kivétel Bornemissza Anna sza-kácskönyve (1680), amelyben egy „vadló-recept” (?) található (lásd e fejezet harmadik részében).

A hazai lóhúsfogyasztás növekedésére külön-leges alkalom volt a II. világháború mind a fronton, mind pedig a városokban. Ennek egy példáját írta le csodás visszaemlékezésében Boda Gyula: „A hideg és hóesés miatt pusztultak a magyar lovak. Az elpusztult állatokat másnapra csontig lefaragták. Sok orosz ló került a katonák birtokába, amelyeket gondozni nem kellett, legel-tek maguktól. Szépen kigömbölyödtek, mun-kára senki sem szorította ezeket. Jól jön ez még, ha nem lesz kaja, volt a vélekedés. – Micsoda? Inkább éhen döglök, minthogy lovat egyek - mondták sokan. Az igaz, hogy Magyarországon kevesen ettek lóhúst, de hová lettek már azok az idők? Nem lehetett már egyetlen sétálgató lovat látni. Akik soká halasztották a lakomát, keres-hették a lovukat, szőrén-szálán eltűnt. Egyre töb-ben emlegették, milyen jó a lóhús saját zsírjában sülve!”

Azonban ugyanide tartozik a háborúk szo-morú valósága is, amikor mindegy, mi az, csak ehető legyen. Együttérzően ír erről egyik egy-perces novellájában Örkény István (1948): „Két gróf állt a latyakos Várfok utcában. Körbejárták a lódögöt! Kevert gidrány. Kese. Szép, izmos, tüzér-hámos, de azért hamar megfő. Hát, remé-lem, ez a gidrány maximum ötéves. A bélszín-hez kéne hozzáférni! Ha a marjába vágunk bele, akkor a rostélyos alatt, néhány ujjnyival a hát-szín fölött, okvetlenül megtaláljuk a vesepecse-nyét. Ezzel nekiestek a húsnak. Mindkettőjük életében ez volt az első hasznos munkamozdulat, s méghozzá – a sors különös kegyelméből – olyan mozdulat, melyhez jól értettek. Nagy idők voltak eljövendők”.

Az I. világháború idején a lóhús fogyasztását javasló és áldásait ecsetelő cikkek (pl. Vasárnapi

Könyv, 1918. 5. füzet, A lóhús, 65–68. o.) jelen-tek meg, hivatkozással az ázsiai eredetű ősma-gyarok korai szokásaira. Ezekből azonban nem csupán az derül ki, hogy Budapesten 1905 óta mérnek ki lóhúst, de arról is biztosítják az ódz-kodó fogyasztót, hogy a sertés- és marhakészít-ményeiket lóhússal dúsító, áruhamisító hentesek termékei révén tulajdonképpen már eddig is bőven részesült ebből a húsfajtából (tehát ne ide-genkedjék tőle). Ismeretesek voltak egyéb visz-szaélések is, például egyes vendéglősök jómódú vendégeik számára fölvásárolják az értékesebb egyedeket, s fogyasztható minőségű, elfogadható termék nem maradott a piacon.

A lóhúsfogyasztás a felvilágosodás idején tért vissza Európába. Elsősorban Franciaország-ban jelent meg, ahol fogyasztása 1811-ig szigo-rúan tilos volt. Ekkor egy rendelet törvényessé tette, de még utána is sokáig élénken vitatkoztak róla. Az igáslovakat vágták le, és olcsó húsként, „lómészárszék”-nek nevezett, erre szakosodott üzletekben kezdték tőkehúsként árulni (az első Nancy-ban nyílt 1864-ben). Nehezen megállapít-ható, mennyire serkentette ezt a kor egyházelle-nes szelleme, de nagy tekintélyű tudósok érveltek a lóhús egészséges volta mellett. Dominic-Jean Larrey (1766–1842) báró, Napóleon tábori sebé-sze 1801-ben, az egyiptomi hadjáratban (akár saját leölt) lovak húsából főzött erőlevessel és a húsából készült ételekkel állította talpra a sebesült katonákat. Ugyancsak ebből az időből ismert az is, hogy Napóleon vesztes serege az oroszországi visszavonulás közben csaknem valamennyi lovát levágta és elfogyasztotta. A XIX. század végére a lóhús fogyasztása, a „chevaline” mellett sza-bályszerű kampány bontakozott ki. Ez azonban nem hozott tartós növekedést a lóhús-fogyasz-tásban. Franciaországban továbbra is kevés lóhús fogyott. Voltak fellendülések és visszaesések, de jelenleg az éves húsfogyasztásnak mindössze 0,3 százaléka a lóhús. A csökkenés az 1980-as évek-ben kezdődött, amikor még évente 80 000 tonna lóhúst értékesítettek. Ez a mennyiség 2012-re 20 000 tonnára csökkent (MTI, 2013).

A francia statisztikai hivatalra (INSEE) hivat-kozva közli az MTI azt is, hogy a XX. század utolsó éveiben, a kergemarhakór idején és az utóbbi időben, a közismert „lóhúsbotrány” következté-ben jegyeztek fel (nem mindig magyarázható)

103


fogyasztásnövekedést, ami az INSEE véleménye szerint az adott hústípusokra vonatkozóan általá-ban egy év alatt tér vissza a válság előtti szintre. A fogyasztás 1993-ban 0,75 kg/év volt szemben a 23 kg/év marhahússal, pedig a ló húsa sovány és vasban gazdag. Franciaország Észak-Amerikából, Közép- és Kelet Európából is vásárolt lóhúst.

A legtöbb lóhúst fogyasztó országokról Durankiev (2015) közöl adatokat. Ezek szerint Olaszország áll az élen, ahol széles körben meg-található a boltokban, és nagyon sokféle képpen készítik el. Kazahsztán és Mongólia következik ezután, ahol a lóhús húsfogyasztás mindennapi részese. A különbség csak az, hogy míg Kazahsz-tánban, ahol tulajdonképpen nemzeti húsféleség (pl. kazi, kartá, suzsuk) egész évben, Mongóliá-ban viszont inkább csak a kemény téli hónapok-ban fogyasztják. A létezik egy új, a gyorséttermek részére készülő termék (a „hot-dog” mintájára) a „hot-horse”.

Belgiumban a legkülönbözőbb módon készí-tik el és fogyasztják a lóhúsételeket. Lóhúst pedig nemcsak a lómészárszékekben lehet kapni

ott honi elkészítésre, hanem vannak lóhúst tartal-mazó ételek forgalmazására szakosodott vendég-lők is. A hatodik ország Kanada, ahol 99 kg az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás, és a külön-böző régiókban eltérően, de a francia hagyomá-nyok alapján fogyasztják a lóhúst. E szempontból legjelentősebb Quebec és Toronto tartomány.

A hidegvérű lovak jelenlegi két fő szállítója Lengyelország és Románia: Főleg kis gazdasá-gokban folyik a tenyésztés és kétféle terméket kínálnak, a közvetlenül hizlalt fi atal állatokat és a munkából vagy a tenyésztésből kiselejtezetteket.

A világ lóhústermelése meglehetősen változa-tos eloszlású (5.1.1. és 5.1.2. ábra), és a sorrend-ben jelentős különbségek vannak az összes és az egy főre jutó termelés tekintetében.

Napjaink magyarországi hústermelésében a ló mint vágóállat alig játszik szerepet, pedig több hazai kísérlet is bizonyítja, hogy gazdaságosan tartható vágóállat lehetne. A lóhús frissen bar-násvörös, levegőn állva pedig kékes fényű, sőt feketésbe játszó vörös színű is lehet. Ez lényegesen különbözik a sertés- és marhahúsok megszokott

5.1.1. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa 2012-ben (összesen, ezer tonna)

(FAO STAT, 2013)

5.1.2. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa lakosságarányosan, 2012-ben (kg/fő)

(FAO STAT, 2013)

200 k

150 k

100 k

50 k

0

Chi

naK

azak

hsta

nU

nite

d St

ates

of A

mer

ica

Mex

ico

Rus

sian

Fede

ratio

nM

ongo

liaA

rgen

tina

Aust

ralia

Braz

ilK

yrgy

zsta

nPo

land

Can

ada

Ukr

aine

Rom

ania

Chi

leSp

ain

Uru

guay

Fran

ceSe

nega

lC

olom

bia

Para

guay

Ital

yH

aiti

Ger

man

yJa

pan

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

10

8

6

4

2

0

Mon

golia

Icel

and

Kaz

akhs

tan

Kyr

gyzt

anU

rugu

ayAu

stra

liaPa

ragu

ayA

rgen

tina

Cro

atia

Irel

and

Hai

tiM

exic

oSe

nega

lC

hile

Rom

ania

Can

ada

Pola

ndN

icar

agua

New

Zea

land

Rus

sian

Fede

ratio

nLi

thua

nia

Slov

enia

Ukr

aine

Gre

ece

Uni

ted

Stat

es o

f Am

eric

a

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25


104

színétől. Íze édeskés, zsírja sárgás, de a Húsipari Kézikönyv szerzői szerint a korábban és a két világháború között is nagyobbrészt „elhasználó-dás ” miatt levágott lovak húsa száraz és rágós lehetett, és többek között ezért is jellemző a kevés fogyasztás, dacára a több százezresre becsült lóál-lománynak.

A történeti hűséghez tartozik, hogy volt hazánkban a lóhús fogyasztásának két szokatlan és talán váratlan, de nem sokáig tartó fellendü-lése. Az egyik 1905-ben, amikor a Pesti Napló hírül adja, hogy október 1-jétől három hatósági mészárszékben lóhúst lehet kapni. A Napló sze-rint az emberek szinte megrohamozták azokat az üzleteket, ahol először lehetett lóhúst kapni, és a híradások szerint már az első napon 1080 kilogramm lóhús és 2500 kilogramm lókolbász fogyott el. Ez a mennyiség aztán, két hét alatt már 9000 kg húst, 300 kg májat, 250 kg levescson-tot, 80 kg hájat, 1100 kg szárazkolbászt, 1000 kg koszorúkolbászt (krinolint), 150 kg párizsit, 650 kg szalámit és 130 kg nyelvsajtot jelentett. Elkelt ezen kívül 35 000 darab tormás és debre-ceni kolbász, valamint 41 000 darab lószafaládé. A kiemelkedő mértékű lóhúsfogyasztás lehetsé-ges oka valószínűleg az ár volt, mert amíg a lóhús ára 40 krajcár/kg volt, addig a marhahús ára 80–90 krajcár/kg között mozgott. De nem lehet kizárni egy másik okot sem, ami a kíváncsiság is lehetett, hiszen az emberek nagy része addig legfeljebb csak ült a lovon, vagy a csak a kocsiját húzatta vele, de sohasem kóstolta a lovak húsát.

1907-ben a NÉPSZAVA már arról számolt be, hogy várakozáson felül bevált a lómészár-szék intézménye, amely valóságos áldás a főváros uzsorával sújtott, sok ezer főt kitevő lakossá-gára. A cikk arról is szól, hogy a főváros „lóhús- vendéglőket nyit a nagyobb gyárak környékén”, de még nem döntötte el, hogy saját kezelésben tart-ja-e a kocsmákat, vagy (bécsi és berlini mintára!) magánosoknak adja át a vendéglő megnyitását (a dilemma oka az a feltételezés volt, hogy ezek a vendéglősök az olcsón megkapott lóhús egy részét átadják olyan vendéglősöknek, akiknek nincs engedélyük lóhúskifőzésre, és akkor ezek a vendéglősök, például a lóhúsrostélyost olyan áron fogják eladni vendégeinek, mintha marhahúst adnának). A cikkben szó van arról is, hogy a köz-élelmezési osztály tervei szerint, a főváros összes

népkonyhájában, szegényházában és toloncházá-ban szintén bevezetik a lóhúst.

Ez a tendencia egy múlt század elejei sza-kácskönyv szerint, ha mérsékelten is, de fokoza-tosan kiterjedt a fogyasztók szélesebb körére is, egy XX. századi szakácskönyv nem lenne töké-letes, ha a lóhús mint téma kimaradna belőle. Érdekes a lóhús fogyasztása melletti érvelése, miszerint „A ló hasonlíthatatlanul tisztább állat a sertésnél vagy a kacsánál. E kettő pedig oly kedvenc eledele nemcsak a gourmandoknak, hanem az emberiség több mint 90 százalékának. Annak előtte lóhúst csaknem kizárólag a szegé-nyebb sorsúak fogyasztották, vagy a konzervgyá-rak használták fel. Így közmondássá vált, ha egy szegény pára megrokkant: jó lesz virslibe. Ma már az egész földkerekségén egyre-másra nyíl-nak a lóhús székek, vagy a lóhúst feldolgozó kol-bászáruüzemek és lóhúsételt kínáló vendéglők.” Csáky már akkor (1929-ben) érthetetlennek és indokolatlannak tartotta a lóhúst övező visszata-szító magatartást, mert az „olcsóbb, gazdaságo-sabb, tápértékben pedig vetekszik bármely állat húsával”. Néhány évvel később még mindig az a vélemény, hogy a lóhússal szemben a nagyközön-ség rendszerint bizonyos tartózkodással (sokszor határozott undorral) viseltetik, annak ellenére, hogy a lóhús ellen dietétikai szempontból kifo-gást emelni nem lehet és olcsóbb a hasonló minő-ségű marhahúsnál. Úgy tűnik, hogy az ellenszenv azzal magyarázható, hogy „rendesen öreg, bete-ges, lecsigázott, szánalmas kinézetű lovakat szoktak levágni s ez ment át a köztudatba”. De kiemeli, hogy miután a lóhús élvezeti értéke – főleg a megszokás miatt – kisebb a többi húsénál, az 1928. évi XIX. törvény (amely egy alapvető állategészségügyi törvény) és annak végrehajtási utasítása, a 100 000/1932. FM számú rendelet, illetve annak 98. § 13. pontja szerint ló-, szamár- vagy öszvérhúst (belőlük készített húsneműeket) csak „Lóhús” felirattal ellátott mészárszékek-ben szabad forgalomba hozni, ahol másfajta hús nem is kerülhet forgalomba. Sőt a vendéglősök is csak külön engedéllyel használhatnak lóhúst, és e körülményt üzlethelyiségükben feltűnő helyen kiírni kötelesek (Újváry, 1942).

A rendelkezésre álló nagyobb lómennyiség oka a technikai fejlődés (gépesítés, autó, villamos stb.) eredményeként feleslegessé vált állomány volt.

105


A fellendülés azonban nem sokáig tartott, és a lóhús fogyasztása szépen-lassan kiment a divatból.

A másik fellendülés oka kissé hasonló volt, ameny-nyiben megint csak a technikai fejlődés tette feles-legessé a lóállományt. Nevezetesen az, hogy az 1950-es évek végén a mezőgazdaság „szocialista” átszervezésével megnőtt a traktorállomány, és nem volt szükség lovakra. Jól mutatja ezt a 5.1.1. táb-lázat. Ebben az időszakban megnőtt az egy főre jutó lóhús-fogyasztás, ami azonban nem a tőke-húsok, hanem a töltelék- és a szárazáruk fogyasz-tását jelentette. A fellendülés azonban ebben az időben sem tartott sokáig, és újabb emelkedésre hozzávetőlegesen negyven évet kellett várni.

A KSH (2015) szerint a marhahús, a belső-ség és az egyéb húsfélék együttesen 2012-ben és 2013-ban is az összes húsfogyasztás 12 százalé-kát tették ki. Ezen belül a marhahúsfogyasztás csökkenő tendenciája folytatódott (1 kg/fővel, azaz 30 százalékkal), amit viszont ellensúlyozott az ugyanilyen mértékű növekedés az egyéb (juh-, ló-, kecske-, házinyúl-, vad-) húsféleségekből (2,2 kilogramm/fő). A lóhús fogyasztására külön nincs adat (5.1.2. táblázat).

A Vidékfejlesztési Minisztérium (2012) szerint a hazai lóállomány nagysága az elmúlt években folyamatosan gyarapodott. Az állományt 2012. december 1-jén 76 ezer volt, az egy évvel koráb-binál 3 ezerrel több. A lóállományon belül ugyan-akkor a kancák száma ezerrel csökkent, mintegy 40 ezret tett ki. A lóhúsfogyasztás hazánkban nem jellemző. Magyarországon a lovakat alapvetően szabadidős tevékenységekre (sport, hobbi, turiz-mus), kisebb mértékben igaerőnyerésre tartják.

Az általános vélemény szerint a ló jó minő-ségű élelmiszer-alapanyag, hiszen akár haszon-munkát, akár sporttevékenységet végzett az állat, izomzata felépítéséből következően jó hústermék készíthető belőle. A lovak húsa omlós, ami az életkoruk növekedésével még inkább jellemzővé válik. Az így vágóhídra kerülő állatok száma az összes levágott egyednek 50 százalékát adhatja. A fennmaradó hányadot a tenyészállatnak bár-milyen okból nem alkalmas ló vagy csikó teszi ki, de létezik olyan állomány is, amelyet kifeje-zetten vágóállat-előállítás céljából tenyésztenek. Ezek az úgynevezett pecsenyecsikók szinte teljes egészében a hidegvérű lófajták közül kerülnek ki,

5.1.1. táblázat

A húsipar néhány jellemző adata az 1950–1960-as években. Az állatvágások alakulása (Lőrincz és Lencsepeti, 1973)

Megnevezés 1952 1959 1965 19701970/1950

%

Szarvasmarha (n) 242 558 294 882 332 900 338 400 139,5Élőtömeg (tonna) 105 390 138 920 157 707 177 039 168,0Sertés (n) 1 183 276 2 051 919 2 949 900 2 943 900 248,8Élőtömeg (tonna) 129 320 233 210 338923 357 438 276,4Ló (n) 20 766 69 394 7 300 2 400 11,6Élőtömeg (tonna) 7 800 27 670 2 997 1 095 13,9

5.1.2. táblázat

Az egy főre jutó húsfogyasztás megoszlása (KSH, 2015)

Húsféleség2000 2005 2010 2012 2013

kg % kg % kg % kg % kg %

Marha- és borjúhús 4,3 6,1 3,1 4,9 2,5 4,4 2,4 4,3 2,2 4,0Sertéshús 28,0 39,9 26,7 42,0 25,3 44,6 24,5 43,4 24,0 43,2Baromfihús 33,7 48,0 29,8 46,9 24,6 43,4 25,4 45,0 24,9 44,8Egyéb hús 1,1 1,6 1,2 1,9 1,6 2,8 2,0 3,6 2,2 4,0Belsőség 3,1 4,4 2,7 4,3 2,7 4,8 2,1 3,7 2,2 4,0Összesen 70,2 100,0 63,5 100,0 56,7 100,0 56,4 100,0 55,5 100,0


106

és jellemzően élő állatként hagyják el az orszá-got. Főleg Olaszországba kerülnek. A hazai vágóhidakra jobbára a „munkateljesítmény-ből kikopott” lovak és a tenyésztési szempont-ból selejt egyedek kerülnek, amelyek valamilyen okból már nem felelnek meg az elvárásoknak.

Olaszország területén már az ókortól kezdve széles körben fogyasztották a lóhúst, de a meny-nyiség változó volt, például a már hivatkozott VIII. századi pápai tilalom is visszaszorította. Az utóbbi évszázad történése, hogy egy 1928-ban hozott rendelettel megtiltották a lóhús és egyéb húsok ugyanazon üzletben történő árusítását, amely rendeletet csak egy 1999-ben elfogadott törvénnyel oldották fel (a tiltás oka valószínűleg, az esetleges hamisítás elkerülése volt). Európában Olaszország a legnagyobb lóhúsfogyasztó ország mintegy 1,3 kg/fő évenkénti mennyiséggel, de ez az összes húsfogyasztásnak csak mintegy 1,6%-a (azonban ezt a mennyiséget sem tudják előállí-tani, ezért a szükséglet nagyobb részét elsősorban Lengyelországból vásárolják). Megjegyzik, hogy a fogyasztási adat nem tekinthető reprezentatív-nak, mert az emberek jelentős része soha nem eszik lóhúst, a más országokból már jól ismert indokkal: „a ló házi kedvenc vagy éppen sport-társ, és nem vagyunk kannibálok”. Egy korábbi felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka soha, 11 százaléka pedig rendszeresen (hetente legalább egyszer) fogyaszt lóhúst.

A jelenlegi európai húspiac tapasztalatai alap-ján, noha a legtöbb országban jelenleg nem túl népszerű a lóhús fogyasztása, azonban több nyu-gat-európai országban lassan emelkedik annak mértéke, s úgy tűnik, hogy a lóhúsnak külön-leges jelentősége lehetne már a közelijövőben is. Ez részben azért lehetséges, mert az utóbbi évti-zed „húsbotrányai” (többek között a dioxin, a BSE, valamint a száj- és körömfájás, hamisítás stb.) miatt, a fogyasztók szeretnének biztonságos és egészséges, esetleg nem szokványos háziálla-tokból származó alternatív vöröshúst vásárolni, de miután jelenleg ilyen nincs Európában, ezért szükséges lenne egy egységesített lóhúspiacra, amely csökkenthetné a lóhús minőségi elbírálá-sának különbségeit.

Sok dietetikus és táplálkozással foglalkozó kutató szerin, a lóhús újnak tekinthető hús-féleség, amely fizikai, kémiai és táplálkozási

tulajdonságait tekintve (más háziállatok húsá-val összevetve) jobb, vagy legalább is azonos vele, és sok társadalomban beilleszthető lehetne a hagyományos táplálkozásba. A megvalósulás-nak jelenleg különböző etikai (megszokás, keres-kedelem, bizalmatlanság) akadályai vannak. Azonban az is tény, hogy mindezt elősegítendő, különböző kémiai, fizikai, táplálkozási és más tudományos kísérletek beállításával, valamint az eredmények széles körű terjesztésével szükség lenne a lóhúsok összehasonlítására a tradicioná-lis háziállatok húsával. Indokolná ezt az is, hogy a lóhústermelés elsősorban legelőn történik, a lónak, emésztőrendszerének köszönhetően, kicsi a metánkibocsátása, és nő a telítetlen zsírsav (n-3 PUFA) beépülése, mind a zsírraktárakba, mind pedig az izomzatba, ennek mértékét pedig pon-tosítani kellene.

Az USA különböző államaiban történelmi (több mint 150 éves) hagyományai vannak a lóhús fogyasztásának (akár szükségből, akár pedig mert szerették különleges ízét), illetve elutasítá-sának. A lovak vágását és húsának fogyasztását időről időre, sokszor és az egyes államok szintjén különbözőképen szabályozták. Az elmúlt évtize-dekben például Kaliforniában 1998-ban bűntetté nyilvánították „a lovak tartását és szállítását, ha azokat levágják, és emberi fogyasztásra felhasz-nálják”. Illinois és további tíz állam (köztük New York és Massachusetts) hasonlóképen határozott 2007-ben, annak ellenére, hogy korábban eze-ken a helyeken ez az iparág virágzott. A jelen-legi helyzet az, hogy a szövetségi kormányzat (az USDA-n keresztül) a lóhús fogyasztására szólí-totta fel az amerikaiakat. A történet előzménye, hogy a lóvágóhidakat (ezzel a lóhús bolti értéke-sítését emberi táplálkozási célra) a Bush-admi-nisztráció alatt betiltották, de Obama elnök alatt 2011-ben a tilalmat feloldották, ami lehe-tővé tette ezek újraindítását. Közben nagyon sok törvénytelen vágóhíd működött, de ezzel a ren-delettel a lóvágóhidak üzemeltetése ismét törvé-nyessé vált. A lóhús értékesítésére újra lehetőség nyílt, miközben a külföldre értékesítés továbbra is virágzik. Az USDA szerint „fontos a törvény által előírt szövetségi ellenőrzés, hogy a vágóhi-dak megfeleljenek minden szövetségi követel-ménynek”, számolt be erről a Reuters (2013), de egyidejűleg arról is tájékoztat, hogy az USA

107


két közvetlenül szomszéd országában, Kana-dában és Mexikóban, 130 000 lovat vágnak le évente főként (európai) kiviteli célzattal. Mindez alapvetően azért fontos, mert az USA vállalatai részesülni szeretnének ebből az üzletből, többek között azért, mert az USA-ban jelenleg nagyon olcsón lehet vágási célra a lovakat felvásárolni.

Összefoglalóan az állapítható meg, hogy a lóhús fogyasztása az egész világon ismert, termé-szetesen a történelmi idők és a különböző nem-zetek szerint nagyon eltérő mértékben. Jelenleg világszerte felfutóban van a fogyasztás, azonban nagyon sok az általánosítás, és nagyon hiányoz-nak a pontos természettudományos kutatások. Szükség lenne a fajta-ivar-vágótömeg és termé-szetesen a takarmányozás hatásának a vizsgá-latára a különböző húsrészek mennyisége és összetétele tekintetében, de nem utolsósorban az élvezeti értékére vonatkozóan is. Ugyancsak szükség lenne a termelés-szállítás-feldolgozás hatékonyabb ellenőrzésére, a szokásos szempon-tokon kívül a lóhúsokkal (történelmileg is ismert és gyakori) legkülönbözőbb hamisítások elkerü-lése céljából.

A lóhúsfogyasztás növelése és népszerűsítése érdekében csaknem minden országban vannak programok. Hazánkban is van egy web oldal (lohus.lap.hu) melynek ugyan ez a célja.

5.2. A lóhús (Pferdefleisch (német); horse meat (angol); viande chevaline (francia); carne de caballo (spanyol); carne di cavallo (olasz); hästkött (svéd), hevosenliha (finn); paardenvlees (holland); carn de cavall (katalán); carne de cavalo (portugál); мина конскиего/конско месо (bolgár); arklienai (litván); zirga gala (lett); конина (orosz) élelmiszer-összetevőkénti használata

Napjainkban hazánkban és nemzetközi viszony-latban is a piacra kerülő lóhús két forrásból származhat. Leggyakrabban kiöregedett munka- vagy hátaslovakból vagy csikókból, amelyek a

legelőn nőttek fel, valamint ritkábban hizlalóte-lepekről, ahol abrakkeverékkel és szénával etetve értik el a vágósúlyt.

Bár tudományos tájékoztatás a lóhús minő-ségről sok helyen elérhető, a legtöbb közlemény-ből hiányoznak a hús származását leíró adatok. Így nincs szó sem a táplálkozásbiológiai, sem az élvezeti érték szempontjából rendkívül fontos jel-lemzőkről, mint például ivar, fajta, vágási élet-kor és élőtömeg vagy felnevelés, takarmányozás. Például könyvében Csáky (1929) idézi Liebig adatait, miszerint a lóhúsfehérje 69 százalék, a marhahúsfehérje pedig 61 százalék kreatint tar-talmaz, illetve, hogy a lóhús zsírtartalma csak fele a marhahúsénak. Sokszor a vizsgált hús-rész sincs megjelölve, vagy ha igen, akkor álta-lában csak rostélyost/karajt (m. longissimus dorsi) neveznek meg. Ezzel értékelik a lóhús minőségi jellemzőit, jóllehet a többi izmom (vagy hús-rész) jelentős mennyiségi arányban járul hozzá a hasított lótest végső gazdasági értékének meg-határozásához. Kevés figyelmet fordítanak a többi húsrész közötti minőségi eltérésekre, jel-lemzőkre. Annak érdekében, hogy növeked-jen a lóhús fogyasztása és elősegíthető legyen a lóhússal kapcsolatos kereskedelmi tevékenység, a lóhús minőségét befolyásoló tényezőknek a jelen-leginél sokkal részletesebb tanulmányozására olyan egységesített lóhúspiacra lenne szükség, ami csökkenthetné a lóhúsminőség elbírálásának országonként létező különbségeit.

A lovat általában a marhához hasonlóan szok-ták darabolni, legértékesebb húsa a vesepecsenye. A jelenleg érvényes hazai szabályozást az FVM a 152/2009. (XI. 12.) rendeletének 12. melléklete tartalmazza, amely a „Magyar Élelmiszerkönyv 1–3/13–1. számú előírása a húskészítmények-ről” formában jelent meg. Itt az egyik (a lovakra is vonatkozó) meghatározás, a „6. Egyéb vágó-állatok húsa” c. fejezetben található. E szerint: „Egyéb melegvérű vágóállatok (ló, juh, kecske, nyúl stb.) és emberi fogyasztásra alkalmas vadak (vaddisznó, vadnyúl, őz stb.) bőr nélküli testé-nek csontos vagy csont nélküli izomszövetrészei a kötőszövettel együtt”. Egy másik (és a nemré-giben történt lóhúsbotrány kapcsán különösen fontos) fejezet, a 10.4. „Az állatfajok megjelölése a húskészítmények nevében” címet viseli: „Azok a húskészítmények, amelyek megnevezésében


108

nincs külön utalás egy bizonyos állatfajtára, a termék jellegének megfelelően csak marha és/vagy sertés húsából készülhetnek. Ha egyéb vágóállatfaj húsából készült a húskészítmény, a termék nevében erre utalni kell, de az adott állat-faj testrészeiből származó húsnak, az összes hús tömegére vonatkoztatva, több mint 50 száza-lékban jelen kell lennie a termékben. Az egyedi termékleírásokkal meghatározott termékekhez csak a kiindulási anyagok között felsorolt hús-ipari nyersanyagokat szabad húskomponensként felhasználni, így egyéb állatfaj húsának felhasz-nálása még a termék nevének jelzővel való meg-változtatása esetén sincs megengedve (így pl. nincs megengedve az „Olasz felvágott”-hoz lóhús felhasználása és „Lóhúsos olasz felvágott” meg-nevezés)”.

A ló bontása, hasonlóan más nagyállatokéhoz, országonként (sőt esetenként, országrészenként is) változó. Sajnos semmiféle egységes bontási javaslat sincs. Élelmiszer-biztonsági okokból nagyon fontos a lovak egyedei azonosításának lehetősége, amit hazánkban a 110/2013. (IV. 9.) Kormányrendelet szabályoz.

A ló testének a hasítása a szarvasmarháéval azonos módon történik, azaz többnyire felezés-sel vagy negyedeléssel. A fejét a húsvizsgálathoz (takonykór) középen kell elhasítani. A további darabolás szintén a szarvasmarhák esetében szo-kásos módon történik, a húsrészek elnevezése is megegyező. A szükséges állategészségügyi vizsgá-latok is nagyjából hasonlóak, lényeges különbség csak abban van, hogy a lovak orrsövényét, orr-üregét, továbbá gégéjét és légcsövét is vizsgálni kell, a rágóizmokat nem.

A vágólovak minősítésének alapja abban az időben az élősúly és a tápláltsági állapotból becsülhető hasított súly százalékos aránya volt. Ennek alapján a belföldi vágásra szánt lovakat I. (57,5%), II. (53,5%), III. (50,5%) és IV. (43,5%) osztályba sorolták. A kivitelre szántakat „A” (59%) vagy „B”( 57%) kategória alapján külön-böztették meg. (Lőrincz és Lencsepeti, 1973).

A 5.2.1. ábrán a lovak lehetséges hazai bon-tási felosztása látható. Ezt magyarázatként kiegé-szíti a 5.2.1. táblázat, amely a magyar, az angol, a német és a tudományos elnevezések lehetséges változatát tartalmazza.

5.2.1. ábra. A ló lehetséges hazai bontása

109


5.2.1. táblázat

A ló bontása (magyar, német, angol és tudományos megnevezések)

magyar német angol az izmok tudományos elnevezése (musculus…)*

bélszín Filet tenderloin “filet mignon”

psoas major (psoas minor, quadratus lumborum)

hátszín Hinterrücken top loin longissimus lumbalis, longissimus thoracis

fartő Oberschale, Oberschalendeckel rump

biceps femoris, gluteus superficialis, gluteus medius

comb Schlegel, Keule round biceps femoris

felsál Semer, Semerrolle leg semitendinosus, semimembranosus

lapos hátszín, rostélyos

Vorderrücken rib steak longissimus dorsi izom az 5-től a 18-ik hátcsigolyáig

magas hátszín, rostélyos

Hochrippe rib steak longissimus dorsi izom az 1-től az 5-ik hátcsigolyáig

vastag lapocka Schulterblatt shoulder-clod triceps brachii izmok

lapocka Bug (Bogen) shoulder-chuck-roll deltoideus, infraspinatus

has Bauchlappen plate

obliquus externus abdominis, obliquus internus abdominis, transversus abdominis rectus abdominis

mellső szegy vorderes Bruststück fore brisket

pectoralis superficialis, pectoralis profundus, obliquus externus abdominis

hátsó szegy hinteres Bruststück hind brisket pectoralis profundus, obliquus externus abdominis

oldalas Rippenfleisch short ribsintercostalis externus, intercostalis internus, serratus ventralis thoracis, obliquus externus abdominis

mellső lábszár vorderes Beinfleisch foreshank

extensor carpi radialis, extensor digitorum communis, extensor digitorum lateralis, extensor carpi ulnarisflexor carpi radialis, flexor carpi ulnaris, flexor digitorum superficialis, flexor digitorum profundus

hátulsó lábszár hinteres Beinfleisch hindshank

tibialis cranialis, extensor digitorum longus, extensor digitorum lateralis, gastrocnemius, soleus, flexor digitorum superficialis, flexor digitorum profundus

nyak, tarja Nacken neck, chuck splenius, serratus ventralis cervicis

fej hús Kopf head masseter, temporalis, pterygoideus

*Készült:Szalay Ferenc (2016) (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék) segítségével


110

A lóhús kémiai összetételéről, becsült minősé-géről meglehetően sokféle, de többnyire nagyon általános megfogalmazású adat látott napvilágot. Például a Larousse Gastronomic (2010) megelég-szik annak közlésével, hogy a lóhús nem olyan tömör, mint a marhahús, viszont levegőn köny-nyebben oxidálódik, ezért feldolgozása és tartósí-tása külön figyelmet igényel. A szakirodalomban vagy más forrásokban közölt adatok gyakorlati-lag mindegyikének már említett hibája, hiányos-sága, hogy nincs megadva sem a fajta, sem az életkor, sem a vágáskori élőtömeg, és sajnos elég sokszor, még a húsféleség neve sem.

Látványos kivételként egy koreai vágási kísérlet eredményei igazolják azt, hogy meny-nyire fontos lenne az elterjedt lófajták hús-részenként elvégzett analitikája. A kísérleti vágásban, a Koreában elterjedt, „Jeju” kereszte-zésből származó egyedek (n = 8) vettek részt, amelyek a vágáskor 32 hónaposak, és átlagosan 360±20 kg élősúlyúak voltak. A felnevelés telje-sen azonos volt (a 6. hónapos választásig legelő, majd utána egységesen széna és abrakkeverék).

A vizsgálatokban előtérbe került a kémiai össze-tétel, a pH, a víztartó képesség, a szín, a főzési veszteség, a nyíróerő-érték, a zsír- és az amino-sav-összetétel, az ásványianyag-tartalom. Pél-daként most csak a kémiai elemzés eredménye kerül bemutatásra (5.2.2. táblázat) annak az egyébként közismert ténynek az igazolására, hogy az egyes húsrészek között szignifikáns különb-ségek vannak.

Hazánkban az utóbbi időkben két PhD-mun ka foglalkozott a lóhús előállításával kap csolatos kér-désekkel: Makray S. (2000): „A hideg vérű lovak hús- és tejtermelése”, illetve Szatai Zs. (2007): „Műtrágyázatlan és műtrágyázott gyep kémiai összetétele, táplálóértéke, hozama és a húsló eltartó képessége”. Mindkét munka a KE ÁTK-n, Kaposváron készült, alapvetően a felneveléssel, az értékelésben pedig a vágóhídi jellemzőkkel (hasí-tott súly, vágási százalék) foglalkoznak. Szatai (2007) dolgozatában közöl egy kisebb táblázatot a lóhús kémiai összetételéről (5.2.3. táblázat), de megjegyzi, hogy a saját kísérletéből ilyen elemzé-sek nem készültek.

5.2.2. táblázat

Néhány lóhúsrész kémiai összetétele (átlag ± SE) (Seong és mtsai, 2016 nyomán)

Megnevezés Víz (%)

Fehérje (%)

Kollagén (%)

Zsír (%)

Koleszterin (mg/100 g)

Energia (kcal/g)

Bélszín 70,35±1,71abcd 20,63±0,68bc 1,57±0,30cde 5,15±1,75cde 79,50±10,05a 1.516±730

Hátszín 69,10±1,54d 21,44±0,73a 1,48±0,22de 5,18±1,85cde 60,14±7,33ab 1.772±130

Lapocka 70,16±1,6bcd 19,69±0,67e 2,10±0,20b 5,30±1,11cd 75,42±5,01ab 1,832±111

Szegy 69,17±2,05d 20,10±0,57de 1,76±0,22c 5,56±3,00b 65,14±10,53ab 1.276±935

Hasalja 71,69±0,85a 21,28±0,46a 1,58±0,15cde 2,56±0,59f 72,36±9,57ab 1.605±130

Magas hátszín 70,69±0,99abc 20,7±0,38bc 1,60±0,18cde 3,65±0,97def 69,44±11,51ab 1.759±38

Oldalas 65,06±2,62e 19,07±0,77f 1,64±0,29cd 12,14±2,77a 55,76±28,45b 2.171±115

Lábszár 71,41±2,22ab 20,99±0,72ab 2,45±0,53a 3,41±2,05ef 63,18±24,9ab 1.608±203a–f ugyanabban az oszlopban eltérő kitevővel található átlagok különbsége szignifikáns (p<0,05)

5.2.3. táblázat

A lóhús táplálóanyag-összetétele (Szatai, 2007)

Víz(g/100 g)

Fehérje (g/100 g) Zsír (g/100 g)N-mentes kivonat

(g/100 g)BE (kcal/100 g)

Rossier és Berger (1988) cit. Bodó (1992) 73–75 21–23 1–3 2,4 nincs adat

Makray (2000) 69,6 ± 3,3 21,2 ± 1,5 7,8 ± 4,2 0,65 nincs adatBíró és Lindner (1995) 70 21,5 2,5 0,9 113

111


Mi a különbség a lóhús és a marhahús között? A sokszor feltett kérdésre a MÉTE is adott egy választ (Zsarnóczay, 2013), miszerint táplál-kozásbiológiai szempontból a lóhús kedvezőbb összetételű (5.2.4. táblázat). Az adatok szerint a lóhús fehérjetartalma nagyobb, mint a marha-hús különböző részeié, ugyanakkor zsírtartalma jóval kisebb, ezért energiatartalma is. Szénhid-ráttartalma (cukor) nagyobb, ezért íze édeskés, valamint vastartalma öt-hatszorosa a marhahú-sénak. Színe – miután vastartalma nagy – söté-tebb, mint a marhahúsé. Állománya tömöttebb, rostosabb a kisebb zsírtartalom miatt, valamint azért is, mert a ló többet és gyorsabban mozog, mint a szarvasmarha.

5.2.4. táblázat

A lóhús és a marhahús átlagos összetétele (Zsarnóczay, 2013)

LóhúsMarhahús

bél- szín

lapoc-ka

szegy

Energiatartalom, kJ 475 508 617 1105

Fehérjetartalom, % 21,5 19,0 21,0 16,0

Zsírtartalom, % 2,5 4,4 6,2 21,0

Víztartalom, % 74,0 74,8 71,2 61,6

Szénhidráttartalom, % 0,9 0,6 0,6 0,5

Vastartalom, mg/100 g 9,0 1,6 1,6 1,9

Brazília jelentős lóhústermelő és szállító ország. Egyik egyetemén (Faculdade de Medi-cina Veterinária e Zootecnia – Botucatu) a lóhúsokkal kapcsolatosan kiterjedt kutatások folynak. Vezető kutatójuk, Abrahão (2005) sze-rint a lovak vágóhídi darabolása hasonló, mint a marháké (legnépszerűbb darabok a rostélyos, a bélszín, a hátszín és a borda), de a lóhús sovány, kissé édes ízű, íze a marha- és az őzhúsé közötti. Több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a marha, és a három évesnél fiatalabb állatok húsának jobb az íze, mint az idősebbeké. Nem-csak rendszeresen vizsgálják a brazíliai lóhúsok kémia összetételét, hanem összehasonlításokat is végeznek más haszonállatok húsával. Ezek közül a kémiai összetételt az 5.2.5. táblázat, az aminosav-összetételt pedig a 5.2.6. táblázat mutatja.

5.2.5. táblázat

Különböző haszonállatok húsának kémiai összetétele (100 g-ban)

Össze- tevő

Ló Ökör Szarvas Sertés Juh

Víz 73–75 53–72 68–73 52–60 58–64Fehérje 21–23 15–19 19–20 14–17 15–18Zsír 1–3 13–28 9–12 23–32 17–26

5.2.6. táblázat

Különböző haszonállatok húsának aminosav-összetétele (100 g-ban)

Aminosavak Ló Marha Juh Sertés

aszparaginsav 2,46 2,08 1,76 2,21Treonin 0,96 0,97 0,76 1,05Szerin 0,88 0,84 0,57 0,87Glutaminsav 3,49 3,22 2,80 3,62Prolin 1,50 0,92 0,86 0,83Glicin 1,08 1,10 1,12 0,95Alanin 1,27 1,35 1,22 1,31Valin 0,78 1,07 1,03 1,22Metionin 0,54 0,56 0,45 0,62Izoleucin 0,78 1,01 0,93 1,12Leucin 1,52 1,83 1,50 1,93Tirozin 0,70 0,76 0,65 0,81Fenilalanin 0,80 0,88 0,76 0,94Lizin 1,80 1,76 1,70 2,19Hisztidin 0,85 0,71 0,61 1,05Arginin 1,29 1,32 0,94 1,58Cisztein 0,24 0,23 0,22 0,28

Triptofán 0,16 n.a. 0,20 nincs adat

Újabban Németországban is sokat foglal-koznak a lóhússal, lómészárszékek és lóhúsból készült ételekre szakosodott vendéglők nyíl-nak. Az 5.2.7. táblázat a hannover-i egyetem (Institut für Fleischhygiene an der Tierärztlichen Hochschule, Hannover) adatait mutatja be.

Lengyel szerzők (Litwińczuk és mtsai 2008) hasonlították össze kifejlett vágólovak (73 kanca és 58 herélt) húsának a kémiai összetételét és fizi-kokémiai minőségét. A húsmintavétel a hosszú hátizomból (m. longissimus lumborum (LL)-ből,


112

illetve a m. semitendinosus (ST)-ből) történt. A lovak Dél-Lengyelországból származtak, jól izmoltak, átlagosan 10 ± 0,33 évesek és súlyuk 460 kilogramm körül volt (5.2.8. táblázat). A kísérletben a vágás utáni 45. percben, 24 illetve 48 óra múlva mérték a pH értéket az elektromos vezetőképességet és az aktuális hőmérsékletet, 48 óra múlva a víztartó képességet, egy öttagú bizottsággal vizuálisan a márványozottságot. Megállapították a szükséges nyíróerőt, a hússzín erősségét, elvégezték az alapvető kémiai elemzé-seket és az eredményeket statisztikai módszerek-kel értékelték.

Az LL izomnak szignifikánsan kisebb értékű volt az elektromos vezetőképessége, a hőmér-séklete és az elvágásához szükséges nyíróerő, azonban ez szignifikánsan nagyobb vízkötő kapacitással járt együtt. Az LL izomnak szig-nifikánsan nagyobb volt az intramuszkuláris zsír- (IMF-) tartalma, és ennek következtében nagyobb a kalóriatartalma, de egyidejűleg kevesebb vizet és fehérjét tartalmazott, mint az ST-izom. A növekvő márványozottsággal, az LL izom IMF-tartalma 2,79-ről 13,30 száza-lékra emelkedett, míg ugyanezen értékek együtt az ST izomban, 2,80-ról csak 6,45 százalékra módosultak. Általában a nagyobb húsmárvá-nyozottsággal együtt jár a víz- és a fehérjetar-talom csökkenése, valamint a fehérje/zsír arány növekedése.

5.2.8. táblázat

A kísérletben levágott lovak élő- és vágott tömege (Litwińczuk és mtsai., 2008)

Átlag SE Min. Max.

Vágás előtti tömeg (kg) 464,0 4,52 334,7 596,6

Hasított tömeg melegen (kg) 301,9 3,62 204,0 393,0

Hasított tömeg hidegen (kg) 291,3 3,50 198,8 383,6

Vágási százalék melegen 65,0 0,33 56,9 81,4Vágási százalék hidegen 62,7 0,32 53,9 79,2

Abrahão (2005) adatai szerint, a lóhús „vöröshús”-nak tekinthető, kicsi a zsírtartalma, és 100 grammjában 175 kalória, 28 g fehérje, 6 g zsír, 5 mg vas, 55 mg nátrium, és 68 mg kolesz-terin van.

Spanyol és olasz kutatók (Lorenzo és mtsai, 2014), kutatásaik alapján ugyancsak bizonyí-tottnak tartják a lóhúsfogyasztás kedvező hatá-sát a humán táplálkozásban, mert a lóhúst kis intramuszkuláris zsír- és koleszterintartalom, viszonylag sok omega-3 zsírsav- és hemvas- tar-talom jellemzi, valamint nagyon fontos forrása lehet az ásványi anyagoknak. Ugyanez a szer-zőcsoport különböző kísérleteik eredményeit ismertetve mutatja be a lónevelésben és/vagy -hizlalásban a fajta, a keresztezés, a vágáskori

5.2.7.táblázat

A lóhús összetétele 100 g fogyasztható anyagban (http://www.pferd-und-fleisch.de/pferdeflsh/chemie.htm)

Táplálóanyagok (g)

Ásványi-anyagok (mg)

Lipidek (mg)Aminosavak

(mg)Vitaminok

(mg)Egyéb anyag

(mg)Fehérje 20,6 Na 45,0 Palmitinsav 750 ARG 1790 A 0,020 Purin 200Víz 75,2 K 330,0 Sztearinsav 110 HIS 870 E 0,230Zsír 2,7 Mg 25,0 Olajsav 920 ILEU 1050 B1 0,110Hamu 1,0 Ca 13,0 Linolsav 330 LEU 1610 B2 0,150

Mn 0,02 Linolensav 260 LYS 1570Niko-tinsav amid

4,600

Fe 4,70 Arahidonsav 55 MET 1280 B6 0,500Cu 0,145 Koleszterin 75 PHE 720 B12 0,063Zn 4,60 THR 910P 0,185 TRP 120Cl 9,0 TYR 670Se 0,0006 VAL 1090

113


életkor és a testsúly, valamint nem utolsósorban a hízlalásvégi takarmányozás hatását. Nemcsak a húsipari vágóértékre, hanem a különböző testré-szek, azon belül az izomcsoportok fizikokémiai tulajdonságaira és kémiai összetételére vonatko-zóan is végeztek vizsgálatokat. Foglalkoztak a lóhúsfeldolgozás technológiájának kutatásával is, és bemutatják azon eredményeiket, amelyeket a szárazlókolbász-előállítással kapcsolatban értek el, vizsgálva a különböző mennyiségben hozzá-adott sertéshátszalonna hatásait a végső minőség kialakításában és a kolbász élvezeti értékére.

A nemzetközi szakirodalomban a lóhús gaszt-ronómiai értékéről megjelent közlemények is meglehetősen változók, sőt például Paul Bocuse (1980), a világhírű francia séf 559 oldalas sza-kácskönyvében, sem McGee (2004) „Food & Cooking” enciklopédiájának 884 oldalán egy-szer sem (!) szerepel a lóhús szó. Újváry 1942-ben megelégszik annak közlésével, hogy a ló legérté-kesebb húsa a vesepecsenye és a csikó húsa ízében hasonlít a borjúéhoz.

A már idézett Larousse Gastronomic (2010) szerint puhasága miatt a lóhúst frissen, a levágást követő 2–4. napon belül lehet fogyasztani. Nem szükséges érlelni, sőt nyersen (lényegében tatár beafsteak gyanánt) is ehető, mivel az állatot nem érinti a TBC, s lényegében a Trichinella -fertő-zöttség sem. A húsrészek többsége alkalmas gyors elkészítésre (steakek, hirtelen sültek). Szalonnával, esetleg sertéshússal keverve használják hentesáruk (mortadella, szárazkolbász) készítésére.

Milánói szerzők (Del Bo és mtsai, 2013) szá-molnak be egy egészséges férfiönkéntesekkel beállított kísérletről, amelyben 52 vállalkozót véletlenszerűen két csoportra osztottak. Az egyik csoport tagjai (n = 26) a 90 napos kísérletben hetente 175 g lóhúst fogyasztottak, a másik csoport (n = 26) pedig egyáltalán nem kapott lóhúst. A kísérlet előtt és után egyaránt vért vet-tek a résztvevőkből, és azt állapították meg, hogy a lóhúsfogyasztás szignifikánsan (P = 0,05) csök-kentette a szérum összes és LDL-koleszterin- (22,6 illetve 29,1%-kal) és transzferin- (24,6%) szintjét. A vörösvérsejtekben ugyancsak szigni-fikánsan (P = 0,05), növekedett az összes zsír-sav, a hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak és a DHA (dokozahexaénsav) mennyisége (7,8–, 8–, illetve 11 százalékkal). A kísérleti eredmények

alapján megállapították, hogy a lóhús rendsze-res fogyasztása hozzájárulhat az omega-3 zsírsa-vak felvételének növekedéséhez és javíthatják az egészséges emberek vérének lipidállapotát, vala-mint vasellátottságát.

Természetesen a lóhús fogyasztásának is lehet-nek higiéniai veszélyei. Ezekre hívja fel a figyel-met Gil (2005), mert noha a legtöbb húst ott fogyasztják el, ahol azok keletkeznek, de a kivi-tel különösen nagy Amerikából, kisebb mértékű Kelet-Európából Nyugat-Európába és Japánba (mely utóbbi helyen nyersen is fogyasztják). Ezért ezeket a húsokat gondosan elő kell készíteni a fer-tőzések (Salmonella és Yersinia enterocolitica lehet viszonylag gyakrabban, a Trichinella ritkán) elke-rülése érdekében. Felhívja a figyelmet arra, hogy a máj és a vese kadmiumtartalmát is célszerű ellenőrizni.

5.3. A lóhús a hazai és külföldi gasztronómiában

Sajnálattal kell megállapítani, hogy amint arról már szó volt e fejezet korábbi részében, nem igen van hazai adat arról, hogy amennyiben elő-deink egyáltalán fogyasztották a lóhúst, akkor mely húsrészekből és miképpen készítették el azt. Ami egyértelmű, hogy a különböző húsrészekből ugyanazok az ételek készíthetők el, mint a hasonló elnevezésű marhahúsokból. A lóhús fogyasztásá-nak növelése a jövő egyik lehetséges célja, ezért a továbbiakban bemutatásra kerül néhány hazai és külföldi gasztronómiai érdekesség.

Egy ritka, régi magyar recept amely Bor-nemissza Anna (1680) könyvében található, a következő: „A vadlóhúst feketelével főzd, s ha megsütöd, jól megborsold, mert édes a húsa. Ha feketelében főzöd, elsőben sóban jól megfőzd; hadd hüljön meg, s csináld feketelével, magyar módon: tyúkvérrel, jó savanyún, s tedd belé a húst. Jóízű lesz.”

A Fővárosi Tanács Szociálpolitikai és Köz-művelődési Ügyosztályának 1915-ös „Ételsorok és ételleírások” c. egyik hadiszakácskönyvére hivatkozik Szécsi (2014), amelyben az áll, hogy a lóhús édeskés ízét adó glikogéntartalom miatt, „a lóhúsból éppen úgy készítjük el a húslevest, mint a marhahúsból, csak jobban fűszerezzük”.


114

Valamivel újabb, hogy Csáky (1929), „A XX. század szakácsművészete” c. munkájában már arról ír, hogy miután a lóhúsnak nagyobb táp-értéke van a marhahúsénál, ezért a lóhúsleves-nek erőteljesebb íze van. A készítésekor fontos az erősebb fűszerezés, amivel a lóhús édeskés ízét kell ellensúlyozni. Véleménye szerint a ló fejét, lábát és belső részeit nem szokták felhasználni, a lóbelet azonban egyes szalámit gyártók „elő-szeretettel kapkodják el”, lévén erősebb a marha-bélnél.

További hazai tapasztalatokhoz katonai vagy a háborús évekről szóló szakácskönyvekből lehet hozzájutni. Ezek közé tartozik Madár Lászlóné (1991) könyve a háborús évek ételeiről, aki szerint ló- és csikóhúsból ugyanazon ételek készíthetők, mint a marhahúsból. Az íze is olyan, csak vala-mivel jobban meg kell sózni. Tehát készíthető: húsleves fartőből és szegyerészből, vesepecsenye vadasan vagy beefsteaknek, rostélyos hagymá-san, fokhagymásan, rakottasnak, akár papri-kásan, a combrész bő hagymával párolva vagy szintén pácolva vadas pecsenyének, gombával sültnek, finomra darálva, fűszerezve pedig fasí-rozottnak. Véleménye szerint a csikóhús (comb vagy gerincrész) kirántva olyan omlós és ízletes, mint a borjúhúsból készült bécsi szelet. Elkészí-teni is ugyanúgy kell.

A közvélekedés szerint a cigány népcsoport tagjai előszeretettel fogyasztották a lóhúst. Ennek azonban a szakirodalmi megerősítése többnyire hiányzik. Csermer és mtsai, 1999-ben közzétet-ték „Cigány ételes könyv” munkájukat, amely-ben találhatók „Cigány ételek lóból”., Ebben ezt írják: „A cigányok szeretik a lovat élve is, meg fazékban is”. Néhány recept a könyvből:

Lóhúsleves: ugyanúgy készül, mint a mar-hahúsleves, de jobban kell fűszerezni hagymá-val (60 dkg lóhús, 50 dkg marhacsont, 1 kis fej kelkáposzta, 2 db sárgarépa, 1 db petrezselyem-gyökér és 1 csomó zöldje, 1-1 db kisebb zeller és karalábé, 1–1 db paradicsom és zöldpaprika, 3 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, gyömbér, só, bors).

Lóhús rántva: A lóvesepecsenyét tejben kiáz-tatják, fűszerezik, panírozzák. Olyan finom, mint a marhabélszín (80 dkg lóbélszin, 2–3 dl tej, 10 dkg liszt, 3 tojás, 25 dkg zsemlemorzsa, olaj a sütéshez, só).

Lóhús vadasan: A lóhúsból kitűnő vadast is lehet főzni, de töltött káposztát és minden mást is, amit a marhahúsból és sertéshúsból lehet (80 dkg lócomb, 1–1 db sárgarépa, petrezselyem-gyökér, és zeller, 2 db vöröshagyma, 1 citrom, 2 dl tejföl, 2 evőkanál liszt, 2–3 evőkanál olaj, 2 evőkanál cukor, mustár, ecet, babérlevél, egész bors, só).

Lópörkölt: Először érdemes kivéreztetni víz-ben a húst, aztán rakni föl sok hagymára, és jól meg kell szórni törött paprikával meg sóval (80 dkg lóhús, 4 db vöröshagyma, 1 db zöldpap-rika, 1 kisebb paradicsom, 3 evőkanál olaj, piros-paprika, só).

Lófasírt: Rögtön fel lehet ismerni sötét színé-ről: „nyerít valósággal” – írták a vendéglátóipari egységek kirakataiba kirakott szép nagy golyókra az ötvenes években. Itt is be kell dobni a bors-tól a majoránnáig minden fűszert (60 dkg darált lóhús, 2 nagyobb vöröshagyma, 3 db zsemle, 2 tojás, 3 evőkanál zsemlemorzsa, olaj a sütéshez, paprika, majoránna, őrölt fekete bors, só).

Közismert, hogy a franciák is szívesen fogyasz-tanak lóhúst. A következő recept: „Sült lóhús őzsült módra” a LAROUSSE gasztronómiai lexi-konban, 2010-ben jelent meg (481. oldal).

Kötözzünk össze konyhai zsineggel egy szép darab lókeresztfartőt (kb. 1,5 kg). Keverjünk össze 5 dl száraz fehérbort, ½ pohár borecetet, 3–4 evőkanál földimogyoró vagy napraforgóolajat, egy jó nagy fej meghámozott vöröshagymával, egy felaprított sárgarépával, két nagy gerezd szét-nyomott fokhagymával, egy kevés aprított petre-zselyemmel, egy ágacska kakukkfűvel, egy őrölt babérlevéllel, 2–3 szem szegfűszeggel és szemes borssal. Helyezzük be a húst a páclébe, és hagy-juk benne 36 órára, közben kétszer-háromszor fordítsuk meg. Mielőtt sütni kezdjük, itassuk le a húst, sózzuk és borsozzuk meg, és bőségesen kenjük meg olvasztott vajjal. Süssük 275 °C-ra előmelegített sütőben, más húsokhoz hasonlóan kilogrammonként 25 perccel számolva. Amikor a sültet kivesszük, tartsuk melegen a szervírozó tálon; öntsük fel a sütőlevet a páclével, forral-juk be megfelelő sűrűségűre (azaz szükség esetén legírozzuk tejszínnel, sűrítsük tojás sárgájával) és passzírozzuk át. Adjuk a húshoz, tálaljuk vajban sült burgonyával és áfonyamártással vagy köny-nyű gesztenyepürével.

115


Egy edinburghi francia étteremben (L’Escargot Bleu) nemrégiben egy steakkóstolót rendeztek. Kétfélét szolgáltak fel a résztvevő 12 gasztronó-miai szakértő és séf részére, egy olyat amit Orkney marhából (híres fajta Nagy-Britannia legészakibb területéről) és egy másikat, amely Comtoas (francia fajta) ló húsából készült. A lósteak 12:0 arányban bizonyult jobbnak a bírálat alapján (Brandongaille, 2014).

A japán (2007) konyha egyik érdekes étele a basashi (nyers lóhús). Ez nagyon vékonyra sze-letelt fagyasztott nyers lóhús jég ágyon felszol-gálva, általában valamilyen daikon-féle (egy japán retekféle-) forgácson, sűrű fokhagyma-krémmel az oldalán. A jó basashi sötétvörös, íze sima és krémes. Azonban akkor, ha az étel túl-ságosan kiolvad, akkor az ízletes falatok nyúlós piros valamivé válhatnak, és az ízük túlságosan hasonlítani fog a kezeletlen nyers lóhúséhoz.

A lóhús fogyasztása Németországban is hatá-rozottan emelkedik, csaknem kétszáz lómészár-szék működik, és a szakosodott éttermek száma is eléri az ötvenet (http://www.pferd-und-fleisch.de/pferdeflsh/gast1.htm).

Egy (először 1999-ben kiadott) német sza-kácskönyv („Gut kochen, Pferdefleisch, lecker und vielseitig”) 58 különböző lóhúsból készít-hető étel receptjét mutatja be (előétel (1), leve-sek (6), főételek (27), szendvicsek (6), lóhúsételek a nagyvilágból (7), steakek és rostonsültek (9), gyorsan elkészíthető könnyű ételek (2), töltelék áruk (6)).

Egy szokatlan desszert különlegesség ebből a könyvből:

Lóhússal töltött derelye („tésztatáska”) vanília-szósszal – édes desszert egy kicsit más módon: A recept kombinálja a sült lóhús ízét az édes gyü-mölcsök aromájával. Az eredmény nem több mint ami a húsételek jellemzője, azonban tésztában tálalva, amely lehet utóétel (desszert), de adható akár kávéhoz is. Alapanyagok 4 személy részére: a töltelékhez: 250 g lóhús, füge, darált mandula, mazsola, szilva, szárított narancs (kevés), földi-dióolaj (v. más növényi zsiradék); a tésztához: 400 g liszt, 50 g vaj, 100 ml tej, 1 kocka élesztő, vaníliaszósz, porcukor.

Elkészítés: a kelt tésztát a szokásos módon kell elkészíteni: a megdarált lóhúst rövid ideig, elő-melegített serpenyőben a földidióolajban meg-pirítani. A húst ezután lehetőleg kisebb részekre még a serpenyőben szétosztani és a sütőzsira-dékkal bekenni; a fügét, szilvát és a szárított narancsot kissé felaprítani; az átsütött húsmasz-szát kihűlni hagyni, azután a fügével, a szilvával, a szárított naranccsal, a mazsolával és a man-dulával összekeverni és jól átgyúrni; a kelt tész-tát vékonyra kinyújtani, és azután 15–20 cm-es oldalhosszúságú négyzetekre vágni; a tölteléket kis adagokban rátenni és táskákat formálni; a táskákat, kb. 15 percig, 200 –220 °C-ra előmele-gített sütőbe tenni és aranysárgára sütni.

Tálalás: A táskácskákat vaníliaszósszal leön-teni, porcukorral meghinteni. Hidegen vagy melegen fogyasztható. Adható hozzá tejszínhab és egy szelet ananász.

Jó étvágyat!


116

5.4. A lóhúsból készült élelmiszer-termékek marketingje

A világ népességének jelentős növekedése miatt már ma is az egyik legfontosabb feladat a gya-rapodó lakosság ellátása jó minőségű, fenn-tartható és az emberi egészség megőrzése szempontjából biológiailag kedvező táplálóér-tékű élelmiszerekkel, amelyeken belül növekvő arányt kell képviselniük az állati eredetű élelmi-szereknek. Vitathatatlan tény, hogy általában a hús az emberi táplálkozás nagyon fontos alko-tóeleme.

Az elmúlt ötven év során a Föld lakóinak száma több mint kétszeresére gyarapodott, miközben a világ hústermelése (1960 és 2012 között) több mint négyszeresére nőtt és 2012-ben már meghaladta 300 millió tonnát. Ugyan-ebben az időszakban a húsféleségek közül a legnagyobb ütemben, több mint tízszeresére nőtt a baromfihús termelése, amit csökkenő sorrend-ben a sertéshús négy és félszeres növekedéssel, majd a marhahús, a juh- és kecskehús, valamint az egyéb húsok követtek közel azonos mértékű, többnyire kétszeres aránnyal.

Bizonyítékok vannak arra, hogy a lovak a háziasításuk előtti időszakban kizárólagosan emberi táplálékként szolgáltak. A régi barlang-rajzok és lovakból származó csontok alapján egyértelműen kiderült, hogy a paleolitikum kor-szakában (i. e. 10 000 körül) a lovakat kizáró-lag a húsáért vadászták az akkori Nyugat-Európa területén (Edwards, 1998; Hintz, 1995; Peplov, 1998).

A legújabb régészeti kutatások szerint a ló háziasítása az i. e. 4. évezred folyamán zaj-lott le Közép-Ázsia és Kelet-Európa területén. Ebben a korszakban a lóhús és a lótej még min-dig az emberi táplálkozás fontos összetevője volt, ugyanakkor már igavonásra és munkára is hasz-nálták a lovat (Peplow, 1998). A hátas állatként való hasznosítására egy jóval későbbi korban, az időszámításunk előtti 1500–1000 körüli idő-szakban lehet bizonyítékot találni. Az ezt követő időszakban a lóhúsfogyasztás egyre ritkábbá vált döntően vallási, társadalmi és kulturális okokból (Fernández de Labastida, 2011). Ennek a folya-matnak egyenes következményeként a lóhús nem tudott népszerű táplálékká válni, ráadásul

gyakran minősítették a szegényebb társadalmi osztályok eledelének, valamint az élelmiszerhi-ány és az éhínség egyik kényszermegoldásának.

Napjainkban a ló erőteljes pozitív érzelmeket generál, a legtöbb ember számára a szeretetet, az ember-közeliséget jelenti, vagyis egyre inkább hobbiállatként tekintenek rá.

Ugyanakkor elindult egy ezzel ellentétes folyamat is, a hústermelés célját szolgáló húsló-tenyésztés. Ennek következményeként az elmúlt században számos európai régióban a kistestű, alacsony élősúlyú helyi fajtákat lecserélték a ter-melékenyebb fajtákra, aminek következtében közülük több a veszélyeztetett állatfajták sorába került (FAO, 2015a). A vázolt folyamat végered-ményeként azonban a globális lóhústermelés a világ hústermelésének még így is mindössze 0,25%-a (FAO, 2015b). Ha az egyes földrészek szerinti termelést elemezzük, akkor kijelenthető, hogy a lóhús 46%-át Ázsiában, 18%-át Európá-ban, 4%-át Óceániában, míg 2%-át Afrikában állítják elő (FAO, (2015b).

A lóhústermelés alakulása a világon

A lóhús és a lóhúsból készített termékek előállí-tása jelentős eltéréseket mutat az egyes országok között is. Ázsiában a legnagyobb termelőországok a következők (5.4.1. táblázat).

5.4.1. táblázat

A lóhústermelés alakulása néhány ázsiai országban

OrszágA lóhústermelés alakulása (év, tonna)2010 2011 20121

Kína 178 080 193 080 193 080Kazahsztán 73 133 75 600 75 200Mongólia 24 388 24 964 31 082Kirgizisztán 19 011 18 786 21 550Japán 5 880 4 868 4 895Üzbegisztán 2 200 2 500 2 600Indonézia 2 000 2 185 2 181

1A 2012. évi termelés szerint csökkenő sorrendben Forrás: FAO Stat adatbázis, Production – Livestock Primary

A táblázat alapján nyilvánvaló, hogy Kína nemcsak Ázsia, hanem a világ legnagyobb lóhús-termelője (193 ezer tonnával a világ termelésének

117


26%-át adja). A második helyen Kazahsztán áll, ahol évente 75 ezer tonna lóhúst állítanak elő (a világtermelés 12%-a). Kiemelkedő arányú a ter-melés még Mongóliában és Kirgizisztánban, a többi országban az alapanyag-előállítás mennyi-sége nem éri el az 5000 tonna éves értéket.

5.4.2. táblázat

A lóhústermelés alakulása néhány európai országban

OrszágA lóhústermelés alakulása

(év, tonna)2010 2011 20121

Oroszországi Föderáció 52 875 47 942 47 652Olaszország 17 883 16 527 18 125Lengyelország 14 400 12 600 11 900Ukrajna 12 100 11 500 11 700Franciaország 4 700 5 000 5 500Németország 2 607 3 118 3 148Horvátország 3 000 3 000 3 000Görögország 2 790 2 790 2790Belgium 2 050 2 200 2 300Svédország 1 100 1 330 1 330Magyarország 80 98 93Cseh Köztársaság 63 81 80Szlovákia 24 25 25Málta 57 58 58

1A 2012. évi termelés szerint csökkenő sorrendben Forrás: FAO Stat adatbázis, Production – Livestock Primary

Európában a lóhústermelés Oroszországban, Olaszországban, Lengyelországban, Ukrajnában és Franciaországban kiemelkedő, velük szemben az előállítás elenyésző Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Máltán (5.4.2. táblázat). Ahogy látható, Magyarországon a lóhústermelés kifejezetten alacsony színvonalú, nem éri el az évi 100 tonna mennyiséget sem. Ebből logikusan következik, hogy a jelenlegi termelési szint mellett csak nagyon korlátozott lehetőségünk van a lóhúsból készült termékek értékesítésére és hatékony marketing tevékenység végzésére.

A világ lóhústermelésében a felsoroltakon kívül kiemelkedő szerepet játszik még Mexikó (2012-ben 83 350 tonna), Argentína (30 000 tonna), Kanada (28 500 tonna), Ausztrália (26 320 tonna) és Brazília (23 000 tonna).

A lóhús kereskedelem és a lóhús-ellátottság alakulása

A lóhús termelési paraméterei mellett legalább annyira fontos tényező a kereskedelem alaku-lása a világon. Ázsia mint a világ legnagyobb lóhústermelője nagyon kis mennyiséget vásárol külföldről és nem is ad el lényeges mennyiséget lóhúsból vagy abból készült termékekből (13 651, illetve 9007 tonna) (FAO, 2015b). A lóhús világ-kereskedelmében Amerika is elhanyagolható sze-repet játszik, így a kereskedelem legfontosabb helyszíne Európa. Az országokra lebontott leg-fontosabb importáló, illetve exportáló államokat a 5.4.3. táblázat mutatja be.

5.4.3. táblázat

A legfontosabb lóhúsimportáló, illetve -exportáló országok 2011-ben

Ország

A lóhús-kereskedelem alakulása (tonna)

Import ExportKülönbség (Import– Export)

Olaszország 28 962 3 000 + 25 962Oroszország 25 562 0 + 25 562Belgium 25 206 20 986 + 4 220Franciaország 18 122 5 686 + 12 436Hollandia 5 945 6 324 - 379Svájc 5 003 0 + 5003Japán 4 512 0 + 4 512Kazahsztán 3 680 0 + 3 680Finnország 2 306 22 + 2 284Argentína n.a. 21 225 21 225Kanada 0 15 787 15 787Mexikó 0 14 026 14 026Lengyelország 80 11 832 11 752Mongólia n.a. 8 977 8 977Uruguay 0 6 673 6673Románia 3 6 151 6 148

Forrás: FAO, 2015b és Belaunzaran mtsai, 2015 alapján saját szerkesztés

A világ legnagyobb lóhúsimportálói közé sorolható Olaszország, Oroszország, Belgium és Franciaország, ezekben az államokban a behoza-tal meghaladja az évi 15 000 tonnát. Kivételes


118

helyzetben van Belgium, ahol mind a behozatal, mind a kivitel mennyisége több 20 000 tonnánál. Svájc, Japán és Kazahsztán kizárólag külföldről vásárol, míg Finnországban a jelentős behozatal mellé elenyésző mértékű kivitel is társul. Hollan-dia külkereskedelmi egyenlege kiegyensúlyozott, vagyis az export és az import közel azonos mér-tékű. A bemutatott országok Hollandia kivéte-lével nettó importőrök, amelyek Magyarország számára lehetséges felvevő piacokat jelenthet-nek. A világ legnagyobb kiszállító országai közé sorolható Argentína, Belgium, Kanada, Mexikó és Lengyelország, kisebb mértékben pedig Mon-gólia, Uruguay és Románia. A felsorolt országok mindegyike nettó exportőr, vagyis ezen államok lehetnek a magyar kivitel legfontosabb verseny-társai.

Érdemes röviden megvizsgálni azt is, hogy hogyan alakul az egyes országok egy főre eső úgynevezett lóhúsellátottsága, ami a következő-képpen számítható ki: termelés + import – export elosztva a lakosság lélekszámával. Ennek alapján kijelenthető, hogy a világ átlagos lóhúsellátott-sága mindössze 0,10 kg (Belaunzaran és mtsai, 2015). Ennél jóval kedvezőbb az ellátottsági szint Mongóliában (5,81 kg), Kazahsztánban (4,92 kg), Kirgizisztánban (3,50 kg), (Izlandon 2,19 kg), Svájcban (0,73 kg). De ide sorolható, Olasz-ország (0,73 kg), Belgium (0,58 kg), Oroszország és Finnország (0,5 kg mindkét országban), vala-mint Franciaország (0,27 kg) és Málta (0,26 kg). Annak ellenére, hogy Kína a legnagyobb termelő a világon, az egy főre vetített lóhúsellátottsága kifejezetten csekély, mindössze 0,14 kg, ami alig haladja meg a világátlagot. Az eredmények fel-hívják a figyelmet a lóhústermelés és -fogyasztás regionális különbségeire, valamint arra, hogy a lóhús különféle piacokon való értékesíthetősége kihasználatlan. Megfelelő marketingtevékeny-séggel, a kulturális akadályok legyőzésével, illetve a lóhúsból készült termékek előnyeinek hangsú-lyozásával a fogyasztókat meg lehetne győzni az ilyen készítmények gyakoribb fogyasztásáról.

A fogyasztói magatartás alakulása

A szakirodalom áttekintése alapján nyilvánva-lóvá vált, hogy csak néhány esetben végeztek átfogó tapasztalati alapú kutatásokat a lóhússal

kapcsolatos fogyasztói magatartásról. A Humane Society International nevű szervezet Belgiumban és Franciaországban végzett felmérést a lóhússal kapcsolatos fogyasztói szokásokról és attitűdök-ről (HSI, 2012). Az eredmények szerint Fran-ciaországban a megkérdezettek mindössze 50 százaléka, Belgiumban 51 százaléka tartja elfo-gadhatónak a lóhús fogyasztását. Jelentős különb-séget találtak a válaszokban a nemek között; Belgiumban a férfiak 60, a nők mindössze 42%-a tenne az asztalára a lóhúst, míg ugyanez Francia-országban 61, illetve 39%. A kutatás kitért arra is, hogy milyen gyakran fogyasztanak lóhúst a háztartások a vizsgált két országban. Erre utaló adatokat mutat be az 5.4.4. táblázat.

5.4.4. táblázat

A lóhúsfogyasztás gyakorisága Franciaországban és Belgiumban

Állítások

Egyetértés mértéke, %

Francia-ország

Belgium

Soha nem fogyasztottam és soha nem fogyasztanék lóhúst 28 28

Soha nem fogyasztottam lóhúst, de a jövőben elképzelhetőnek tartom 5 5

Egyszer már ettem lóhúst 13 22Néhány alkalommal már ettem lóhúst 34 19

Néha eszem lóhúst 16 20Gyakran eszem lóhúst 4 6A valamilyen gyakorisággal fogyasztók aránya

67 67

Forrás: HSI, 2015.

A felmérés eredményei szerint mindkét ország-ban azonosak a tendenciák a fogyasztási gyako-riságot illetően. A válaszadók 67 százaléka evett már valamilyen gyakorisággal lóhúst, ugyanak-kor a valóban gyakori fogyasztás csak a lakosság 4–6%-ára jellemző. A megkérdezettek kereken egyharmada még nem evett lóhúst, 28 százaléka pedig a jövőben sem tervezi e termék étrendbe illesztését. Az eredményekhez azonban hozzá kell tenni, hogy a megkérdezettek közül sokan nincsenek tudatában annak, hogy a megvásárolt hústermék tartalmazott-e lóhúst, vagy sem.

119


A továbbiakban azt is megvizsgálták, hogy vajon a válaszadók tisztában vannak-e a lóhús származási helyével, vagyis azzal, hogy honnan származik a termék. A fogyasztók közül sokan gondolják úgy, hogy a megvásárolt termék az Európai Unió valamelyik országából származik, miközben Észak-Amerikát, azon belül Kanadát csak a franciák 1, míg a belgák 4 százaléka emlí-tette meg. Franciaországban a válaszadók 25, Bel-giumban 43 százaléka nem tudott választ adni a feltett kérdésre, ami a fogyasztói ismeretek és attitűdök hiányát jelzi a termékkel kapcsolatban.

Dél-Koreában HO és munkatársai (2009) elemezték a fogyasztói preferenciákat és attitű-döket. A megkérdezettek köre kizárólag a lóhús-fogyasztókra terjedt ki, vagyis az eredmények a már tapasztalattal rendelkező fogyasztók viszo-nyulásait tükrözik. A kérdőíves felmérés során a válaszadóknak hat általános tulajdonságot kellett értékelniük; a lóhús érzékszervi tulajdonságait és fizikai megjelenését, az egészségre pozitívan ható tulajdonságait, a származását, a fogyasztói árat és az egyéb jellemzőket. Az eredményekből kiderült, hogy az előtérbe helyezést és a vásárlást legna-gyobb mértékben befolyásoló tényezők a követ-kezők; a termék biztonságos fogyaszthatósága, a termék származása, ára, valamint a hús „sovány” mivolta. A megkérdezett lóhúsfogyasztókat négy klaszterbe (szegmensbe) sikerült besorolni. Az első szegmentumba a származásra érzékeny fogyasz-tók (a válaszadók 25 százaléka), a másodikba az ár-érzékenyek (20%), a harmadikba a minőség-orientáltak (15%) tartoznak, míg a negyedikbe a közömbösek (40%), akik nem mutatnak egyér-telmű preferenciákat. A kutatás eredményei alkal-masak arra, hogy az egyes csoportokra irányított marketingstratégiát és marketing programot dol-gozzanak ki a vállalatok, amelynek célja a lóhús-fogyasztás jelentős növelése.

Magyarországon a KÓD Piac-, Vélemény- és Médiakutató Intézet végzett reprezentatív kérdőíves felmérést a lóhúsfogyasztásról 2013-ban. Az eredmények szerint a lóhús fogyasztása erősen megosztja a válaszadókat, elsősorban érzelmi-kulturális okokból. A magyar felnőt-tek valamivel több mint egyharmada (35 szá-zaléka) fogyasztott már legalább egyszer lóhúst, vagy lóhúsból készült terméket, ez az arány jelentősen elmarad a belga és a francia szinttől.

A rendszeres fogyasztók aránya mindössze 3%, ami nagyságrendjét tekintve megegyezik a Bel-giumban és a Franciaországban mért értékkel. Jelentős a különbség viszont a lóhúst elutasítók arányában. Amíg Franciaországban és Belgi-umban arányuk 28%, addig Magyarországon a megkérdezettek 61 százaléka még a jövőben sem tervezi a lóhús, illetve az abból készült hús-készítmények fogyasztását. Azok, akik a köz-eljövőben elképzelhetőnek tartják a termék fogyasztását, döntően a 18–39 éves diplomások közül kerülnek ki. A vonatkozó eredményeket az 5.4.5. táblázat teszi közzé.

5.4.5. táblázat

A lóhúsfogyasztási gyakorisága Magyarországon

ÁllításokVálaszok

megoszlása, %

Soha nem fogyasztottam és soha nem fogyasztanék lóhúst 61

Soha nem fogyasztottam lóhúst, de a jövőben elképzelhetőnek tartom 5

Egyszer már ettem lóhúst 20Néhány alkalommal már ettem lóhúst 12

Gyakran eszem lóhúst 3

A valamilyen gyakorisággal fogyasztók aránya 35

Forrás: Kód, 2013.

Jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes szociodemográfiai csoportok között. A férfiak 47 százaléka már legalább egyszer evett lóhúst vagy lóhúsból készített terméket, a nőknél ugyanez mindössze 25%. A fővárosban lakók körében lényegesen nagyobb a lóhúst már legalább egy-szer kipróbálók aránya (53%), mint a többi város-ban (37%), illetve a kisebb településeken élőknél (21%).

A legfrissebb tapasztalatok begyűjtése érde-kében úgynevezett netnográfiai kutatással vizs gáltuk a lóhúshoz kapcsolódó internetes felületek tartalmát, hogy fogyasztói vélemé-nyeket, preferenciákat és attitűdöket keresve. A netnográfia olyan kvalitatív kutatási módszer, amely adaptálja az etnográfiai kutatási techni-kákat az online közösségek kultúrájának vizsgá-latához (Kozinets 2002). Információforrásként


120

nyilvánosan elérhető online kommunikációs csatornákat használtunk fel azért, hogy azo-nosítsuk és megértsük az on-line fogyasz-tói csoportok gondolkodásmódját és döntési mechanizmusait. Elsőként beazonosítottuk azokat a kulcsszavakat, amelyek a lóhúsfogyasz-tással kapcsolatba hozhatók. A kulcsszavakat beírtuk a Google Chrome böngésző kereső-jébe, majd a beazonosított oldalakon vizsgáltuk a fogyasztói véleményeket és hozzászólásokat. A kulcsszavak találati eredményeit az 5.4.6. táb-lázat tartalmazza.

5.4.6. táblázat

A lóhúshoz kapcsolódó kulcsszavak találati eredményei

Rang-sor

Kulcsszó Találat

1. Lóhústermék 16 7002. Lóhús 11 6003. Lókolbász 4 8604. Lóhúsbotrány 4 5705. A lóhús egészséges 2 3206. A lóhús ára 4 0407. Lóhúsból készült ételek 2 3018. Lószalámi 4019. Lópárizsi 318

Forrás: Saját kutatás, 2016.

Összességében megállapítható, hogy nagyon kis találati eredményeket kaptunk a lóhússal kap-csolatban. Viszonylag nagy a „lóhústermék” és a „lóhús” találati száma, ugyanakkor a többi kife-jezés csak elvétve fordul elő az online kommuni-kációs csatornákon. A pár évvel ezelőtt kipattant lóhúsbotrány hatása erősen érezhető a digitális térben, a kifejezés a negyedik helyen áll a talá-lati rangsorban. Viszonyításként megvizsgáltuk a „helyettesítő termékek” találati adatait is. A „ser-téshús” szó 262 000, a „marhahús” 302 000, a „csirkehús” 119 000, a „baromfihús” 69 500 talá-lati számmal „büszkélkedhet”. Az eredmények jelzik, hogy a különböző húsfélék közül éppen a lóhússal kapcsolatos kifejezéseknek a legkisebb a találati száma, ami ismét felhívja a figyelmet a fogyasztói érdeklődés hiányára.

A kulcsszavak keresése után a lóhússal kapcso-latos fogyasztói véleményeket is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy ez a piaci termék egyál-talán nem foglalkoztatja a különböző internetes fórumok, illetve közösségi oldalak csoportjait. Nagyobb érdeklődést váltott ki a lóhúsbotrány, amely azonban gyorsan lecsillapodott. Ezenkí-vül csak néhány esetben kérdeztek rá a lóhús, vagy a belőle készített termékek beszerzési lehe-tőségeire. A fogyasztók egy része tisztában van azzal is, hogy csak nagyon nehezen lehet besze-rezni lóhúsból készült élelmiszereket, miközben egy szűk fogyasztói csoport igényelné az ilyen típusú termékeket (pl. lópárizsi). A kommentá-lók egy része érzelmi okokból sarkosan elutasítja a ló élelmiszercélú hasznosítását, ami talán a ter-mékek piaci elterjedésének a legerősebb gátja. Az eredmények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy nincsenek kiforrott fogyasztói szokások, és főként nincsenek kialakult attitűdök Magyaror-szágon a lóhússal kapcsolatban.

A különböző országokban készült felmérések eredményei mind arra utalnak, hogy regionális és kulturális különbségek vannak a lóhús és az abból készült termékek fogyasztásában. Európa nyugati felében a vásárlók viszonylag nyitottak az ilyes-féle élelmiszerek fogyasztása iránt, hazánkban viszont kiemelkedően nagy az elutasítók aránya. Ezzel szemben Ázsiában, ahol a lóhúsfogyasztás-nak nagyobb hagyománya van, már kialakultak azok a szegmensek, amelyek megcélzása differen-ciált marketingprogramokkal lehetséges.

A lóhús mint funkcionális élelmiszer

Az elmúlt évtizedekben világviszonylatban az ún. civilizációs betegségek rohamos terjedése követ-kezett be. Az általuk okozott halálozások már jó ideje a legnagyobb arányúak. A szív- és érrend-szeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás, a rosszindulatú daganatok és a légzőszervi beteg-ségek az összes halálozás 63 százalékát teszik ki évente a világon, míg a globális betegségek 45,9 százalékáért felelősek (WHO, 2012).

A vázoltak új kihívások elé állítják az élel-miszeripart: olyan új élelmiszerek fejlesztését teszi szükségessé, amelyek egészségvédő hatásuk révén lassítják az emberiséget sújtó civilizációs

121


betegségek terjedését, és egyúttal az idősödő tár-sadalmaknak is egészségben hosszan eltöltött élettartamot kínálnak. Az alkalmazkodási folya-mat biztos jele, hogy egyre nő azon élelmiszerek száma a piacon, amelyeknek a kiváló élvezeti érté-kük mellett még egy vagy több táplálkozásbioló-giai előnye is van. Az ilyen típusú élelmiszereket a szakma funkcionális élelmiszereknek nevezte el (Bíró, 2004), a fogalom azonban jogi értelemben nem szabályozott úgynevezett virtuális élelmi-szerkategória (Lelovics, 2010; Lugasi, 2008).

A vöröshúsok között a lóhúst gyakran ille-tik „diétás” jelzővel, döntően kis zsírtartal-má nak és kedvező zsírsav-összetételének kö szön hetően (Lorenzo, 2013; Lorenzo & Pateiro, 2013). A lóhús, összehasonlítva a ser-tés-, a marha- vagy a baromfihússal, kisebb zsír- és koleszterintartalomú, ráadásul viszonylag nagy az n-3 zsírsavtartalma. A lóhús rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a teljes és az LDL-koleszterin bevitelének csökkentéséhez, egyúttal javíthatja az úgynevezett omega-3 indexet és a szervezet vasstátuszát (Del Bo és mtsai, 2013). Mindennek oka a ló táplálkozási módjában kere-sendő (sok zöld- és szálas takarmány). A leírtak alapján a lóhús kiváló kiegészítője lehet az egész-ségtudatos táplálkozásnak, amelynek célja a nor-mális testtömeg megtartása, vagy annak érdemi csökkentése. A leírtak alapján a lóhús a marha-hús helyettesítő terméke lehet.

Az előzőekben bemutatott táplálkozás-élet-tani előnyöknek köszönhetően a lóhús és az abból készített termékek funkcionális élelmiszer-nek tekinthetők, ezért a belőle készült termékek piaci pozícionálását az egészségtrend mentén is el lehet végezni. A lóhúsból készült funkcioná-lis élelmiszerek eladhatóságában kiemelt szerepe lehet az úgynevezett táplálkozásmarketing- tevé-kenységnek. A táplálkozásmarketing angol meg-felelője az úgynevezett nutrimarketing, amely az angol „nutrition” és „marketing” szóból képzett szóösszetétel. A kifejezés arra utal, hogy a vevők és a társadalom hosszú távú érdekeinek figye-lembevétele megkívánja olyan élelmiszerek kifej-lesztését, amelyeknek amellett, hogy ízletesek, még egy vagy több táplálkozási (funkcionális) előnyük is van. Ebből következően a táplálko-zásmarketing azokat az élelmiszereket helyezi középpontba a piacon, amelyeknek valamilyen

egészségvédő (funkcionális) tulajdonságuk van. A táplálkozásmarketing eszközrendszere nem tér el az általános marketingben alkalmazott mód-szerekétől. Kiemelt figyelmet kap a célcsoportok meghatározása, a termékfejlesztés és az innová-ció, a fogyasztói magatartás elemzése, a márká-zás, valamint a marketingkommunikáció.

A marketingstratégia alapjai

Az eddig leírtak azt bizonyítják, hogy a lóhús, illetve a lóhúsból készült termékek fontos alko-tóelemei lehetnének az egészséges táplálkozás-nak. Ennek ellenére a lóhús fogyasztása – néhány hagyományosan lóhúsfogyasztó országot leszá-mítva – elsősorban kulturális okok miatt ala-csony színvonalú. A lóhúsfogyasztás érdemi növelésének egyik, ha nem a legfontosabb esz-köze a hatékony és hatásos marketingtevékeny-ség, amelynek legfontosabb elemeit ismerteti a fejezet. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a lóhús esetében igényeket, illetve keresletet kell teremteni, mivel nincs kialakult attitűdrendszer a termékkel kapcsolatban. Ha sikerül felkelteni a fogyasztók érdeklődését, akkor a marketing eszközrendszere segítségével olyan termékek fej-leszthetők ki, amelyek megfelelnek a vásárlók elvárásainak. A továbbiakban a marketing stra-tégia legfontosabb elemei kerülnek ismertetésre.

A marketing modern értelmezése

A marketing modern megfogalmazásai túlmu-tatnak az egyszerű piaci cserére irányuló megha-tározásokon. Középpontba kerülnek a fogyasztói szükségletek és igények, a társadalom hosszú távú érdekei (pl. környezetvédelem, az ember egészsé-gének fenntartása), a marketing szemléletmód-ként való meghatározása. A marketing vállalati szemléletmódként is jellemezhető. Ennek alapján a marketing a vállalat egészére kiterjedő filozófia, szemléletmód, amely a vevőkkel való azonosulást hangsúlyozza. Tágabb értelemben a marketing szervezeti ténykedés és eljárás, amelynek célja értékek teremtése, kommunikálása és eljuttatása a fogyasztókhoz. Feladata a fogyasztói kapcsolatok szervezése olyan módon, hogy szervezetnek és a vevőknek egyaránt nyereséget hozzon a (Ama, 2004).


122

Mindkét fogalomban megjelenik a vevőköz-pontúság, a fogyasztói szükségletek és igények kielégítése, valamint a vevőérték meghatározása. A lóhúsból készült élelmiszerek gyártóinak ezért az első feladatuk egy átfogó piackutatás lebo-nyolítása, ami döntően a lehetséges célcsopor-tok meghatározását, illetve a megkülönböztető piaci helyzet kialakítását jelenti. Ha a piackutatás során sikerült igazolni a lehetséges célcsoport(ok) meglétét és annak méretét, akkor tervszerűen kidolgozható a marketing eszközrendszere vagyis a marketingmix.

Lényegében ezt a megközelítést hangsúlyozza a marketingorientált szemléletmód is. A marke-tingkoncepció szerint a szervezeti célok elérésének kulcsa a célpiacok szükségleteinek és igényeinek megismerése és a konkurenciánál hatékonyabb és hatásosabb kielégítése a vonzóbb vevőér-ték megteremtése érdekében (Kotler és Keller, 2012). A marketingelgondolás négy alappilléren nyugszik: célpiac-központúság, vevőirányultság, integrált marketing és nyereségesség.

A célpiac-központúság azt jelenti, hogy egyet-len vállalat sem működhet minden piacon és nem elégíthet ki minden fogyasztói igényt. A vállalatok akkor járnak el helyesen, ha körül-tekintően meghatározzák piacaik határait és minden célpiacra kidolgozzák testre szabott mar-ketingprogramjaikat. Ezt nevezzük differenciált marketingmegközelítésnek. Jó példa lehet erre a férfiak számára kifejlesztett lókolbász, amely a kiváló élvezeti értéket és a pikáns férfias íze-ket helyezi a marketingkommunikáció közép-pontjába.

A vevőorientáltság azért fontos szempont, mert a vállalat csak akkor lehet sikeres, ha a célpia-cok meghatározása mellett gondosan elemzi a kiválasztott piacok fogyasztóinak szükségleteit és igényeit. A modern marketing egyik legfon-tosabb feladata megérteni a fogyasztók kívánsá-gait és vágyait, majd jobban kielégíteni azokat, mint a versenytársak. Példánknál maradva nem elegendő a pikáns lókolbászt kedvelő férfiak szeg-mensének azonosítása, legalább ennyire fontos e réteg fogyasztói szokásainak, életstílusának fel-tárása. A vállalatnak nagy elégedettséget vagy elragadtatást kell elérnie, mivel ez vezet a márka iránti érzelmi kötődéshez, amelynek végeredmé-nye a márkahűség és a teljes vevői elégedettség.

Az integrált marketing azt jelenti, hogy a válla-lat minden részlegének és munkatársának együtt kell működnie a vevő kiszolgálásában, ugyanis csak így lehet sikeres. Ebből természetesen az is következik, hogy nem elég, ha csupán a vállalati marketingszakember lesi a fogyasztók igényeit. Ma már egyre több vállalat minden munkaköri leíráshoz egy kiegészítést csatol, amely arról szól, hogy az adott munkakör hogyan segíti a vevő elégedettségének erősítését. Kijelenthető, hogy a munkatársak vevőközpontúságának megterem-tése és folyamatos fejlesztése az alapja a kiváló piaci marketingtevékenységnek a lóhús esetében is.

A nyereségesség. A marketingelgondolás végső célja segíteni a szervezetet céljai elérésében. A ver-senyszférában működő vállalatok legfőbb célja a nyereség, amit azonban nem fő célkitűzésként, hanem a jól végzett munka melléktermékeként kell elérni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalatnak csak akkor van bevétele, ha a fogyasz-tók szükségleteit, igényeit és vágyait a versenytár-sakénál hatékonyabban és hatásosabban elégíti ki.

A marketingmix elemei

A legelterjedtebb marketingmix meghatározása McCarthy nevéhez fűződik, aki a marketing eszközeit négy fő csoportba sorolta és az angol kezdőbetűk szerint 4P-nek nevezte el. A 4P fő csoportjai a termékpolitika (product), az árpo-litika (price), az értékesítési politika (place) és a kommunikáció (promotion).

A marketingmix a vállalati marketingeszkö-zök különböző piaci helyzetekben alkalmazott kombinációja. Az egyes csoportokba tartozó esz-közökről és tevékenységekről az 5.4.7. táblázat nyújt részletes tájékoztatást.

A leírtak figyelembevételével a vállalatnak a marketing-eszközrendszerét úgy kell összeállí-tania, hogy az egyes marketingeszközök olyan kombinációja jöhessen létre, amely legjobb eset-ben optimális megoldást jelent a célpiac kiszol-gálására. Erre példa a kiváló minőségű termék – magas árszint – különleges üzlettípus – presz-tízsteremtő reklám mint marketingmix-kom-bináció. A lóhúsból készült élelmiszerek ebbe a csoportba tartozhatnak, vagyis a vállalatok a ter-mékek elállításakor inkább a minőséget helyezik előtérbe az árakkal szemben. E helyzet ellentettje

123


az átlagos minőség – alacsony ár – intenzív érté-kesítés – vásárlásösztönzés eszközkombináció, amely a hazai élelmiszerpiacon tapasztalható nagyfokú fogyasztói árérzékenység miatt reális megoldás lehet egyes vállalatok számára.

5.4.7. táblázat

A marketingmix eszközcsoportjai és fontosabb tevékenységei

A marketingmix

eszközcsoportjai tevékenységei

Termékpolitika (Product)

TermékfejlesztésCsomagolás, formatervezésMinőségszintek meghatározásaMárkázás

Árpolitika (Price)

ÁrmeghatározásHitelek, árkedvezményekKatalógusárakKöltségvizsgálatok

Értékesítési politika (Place – distribution)

Értékesítési utak tervezéseLogisztika és fizikai elosztásHálózatsűrűség tervezéseKereskedelmi partnerek kiválasztása

Kommunikáció (Promotion)

ReklámVásárlásösztönzésKözönségkapcsolatok (PR)Személyes eladásDirekt marketing

Forrás: Szakály, 2011.

A marketing tipikus 4P eszközrendszerét ugyanakkor sokan kritizálják amiatt, hogy az túlságosan eladócentrikus, és kevésbé koncentrál a vásárlók szükségleteire és igényeire. Az utóbbi években ezért fogalmi szinten elterjedt az úgy-nevezett 4C elmélet, amelynek középpontjában a vevő áll (5.4.8. táblázat).

A táblázat alapján a következő fontos megálla-pítások tehetők a lóhúsból készült élelmiszerekkel kapcsolatban. A vállalatoknak nem a termékre, hanem a fogyasztók igényeire kell összpontosítani, amihez viszont piackutatásból származó tájékozta-tóadatokra van szüksége. A termék ára a vásárlók számára valójában költséget (kiadást) jelent, vagyis a vevő azt a terméket fogja megvásárolni, amelyik a legjobb költség/érték arányt képviseli számára. Napjainkban a vevők már nemcsak a hagyomá-nyos értékesítési csatornákon keresztül szerzik be

az élelmiszereket, hanem egyre jobban terjednek a „kényelmes” disztribúciós formák, mint például az internetes vásárlás, a teleshop vagy a házhoz szállítás. A célcsoportot azon az értékesítési csator-nán keresztül kell kiszolgálni, ahol ők szeretnének vásárolni, és ezt a vállalatoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük. Ugyanez vonatkozik a marketingkommunikációra is a vevőket azokon a csatornákon kell megszólítani, amelyeket jellem-zően használnak.

5.4.8. táblázat

A 4P és a 4C eszközrendszere

A marketing eszközrendszere

4P (eladóra összpontosít) 4C (vevőre összpontosít)

Termék (Product)Fogyasztói igények (Consumer demands and needs)

Ár (Price) Költség (Cost)Értékesítés (Place) Kényelem (Convenience)Kommunikáció (Promotion)

Kommunikáció (Communication)

Összefoglalva, a fogyasztói magatartás nagy-mértékben differenciálódott, az élelmiszerpiac egyre kisebb csoportokra (szegmentumokra) tagolódik, egyre több piacirés (niche) jelenik meg, amelyekben a fogyasztók sajátságos igé-nyeket fogalmaznak meg a termék jellemzőivel, árával, értékesítési és kommunikációs csatorná-ival kapcsolatban. A lóhúsból készült élelmisze-rek gyártóinak mindez kiváló lehetőséget teremt, mivel lehetséges fogyasztóik sajátságos igénye-ket támasztanak a termékekkel szemben, a piac mérete korlátozott, így a versenytársak száma egészen kevés lehet, ezért az árszint magasabb lehet, de a vevők ár-elfogadási hajlandósága is kedvezőbb.

A termékpolitika eszközei

Mindenekelőtt célszerű pontosan meghatá-rozni, hogy marketingszempontból mit értünk terméken. Egyszerű és tömör megfogalmazás-ban termék mindaz, ami a piacon a szükségletek és az igények kielégítésére felkínálható (Kotler és Keller, 2012). A meghatározásból egyértel-műen látszik, hogy a terméket valamilyen igény


124

kielégítésére vásárolja meg a vevő, és nem első-sorban azért, hogy birtokolja. Az élelmiszereket a vevő azért vásárolja meg, mert szeretne élvezete-sen és egészségesen táplálkozni. Ennek megfele-lően az élelmiszeripari vállalatoknak elsősorban nem termékeket, hanem előnyöket, élményeket kell eladniuk a piacon (Szakály, 2001).

A marketing-szakirodalom szerint a termé-kek különböző szintjeit lehet megkülönböztetni (Levitt, 1980; Wierenga, 1982; Kotler és Keller, 2006). Az egyik leggyakrabban használt felosz-tás a termék öt szintjének meghatározása (5.4.9. táblázat).

5.4.9. táblázat

A termék öt szintje, avagy a vevőérték-hierarchia lóhúsból készült élelmiszereknél

A termékszint megnevezéseLóhúsból készült

élelmiszerekElemi haszon/alap-hasznosság Kiváló íz, egészségesség

Alaptermék A tárgyiasult élelmiszer

Elvárt termék Nagy élvezeti értékű és egészséges élelmiszer

Bővített/kiterjesztett termék

Különböző egészségvédő komponensek hozzáadása

Potenciális termék Bio- és funkcionális élelmiszerek

Forrás: Kotler és Keller, 2012 alapján saját szerkesztés.

A legalapvetőbb szint az elemi haszon vagy az alaphasznosság, ami a lóhúsból készült élelmisze-rek esetében a kiváló íz, az egészségesség, avagy a jóllakottság érzete. Élelmiszereknél azokat a tulajdonságokat (előnyöket) kell „beépíteni”, amelyek a vevők számára a legfontosabbak. Szá-mos felmérés és tanulmány igazolja, hogy élel-miszer-vásárláskor a fogyasztók számára a két legfontosabb előny a magas élvezeti érték és az egészségesség.

A második szint az alaptermék, amelyet a gyártók piacra visznek, pl. lókolbász, lópárizsi, vagy éppen szalámi formájában. Az alaptermék már hordozza azokat a főbb értékeket (előnyö-ket), amelyek az elemi haszon szintjén megfogal-mazhatók.

Az elvárt termék szintjén célszerű azokat a tulajdonságokat „beépíteni” a termékbe, ame-lyeket a fogyasztó a terméktől elvár, vagyis a

lóhúsból készült párizsi vagy kolbász legyen ízle-tes és táplálóanyagokban gazdag. Magyarorszá-gon az élelmiszerek legtöbbje megfelel ezeknek az elvárásoknak, ezért ez a szint nem különböz-teti meg egymástól az egyes készítményeket.

A negyedik szinten a vállalat létrehozza az úgynevezett bővített vagy kiterjesztett termé-ket, amely a fogyasztó várakozásain (elvárásain) túli vágyainak felel meg. Ilyen előnyök lehetnek élelmiszerek esetében az egészségesebb termék-változatok, amelyek egyik megoldása a külön-böző egészségvédő összetevőkkel való dúsítás. A táplálkozás-élettani előnyök mellett bővítés-nek minősülnek az új ízváltozatok, a vásárlás ösztönzésére szolgáló „egyet fizet, kettőt kap” típusú akciók, avagy az „egy termékben 30 szá-zalékkal több van” reklám-megfogalmazások. A vállalatoknak elemi érdekük a bővített szinten történő termékfejlesztés, mivel a termékkategó-riák legtöbbje a piacérettségi állapotában van. Az érett piac fő jellegzetessége pedig az, hogy az ágazati forgalom érdemlegesen már nem nő, a versenytársak ezért csak egymás rovására tud-nak terjeszkedni. Emiatt kénytelenek új ter-mékjellemzőket felkutatni, amire élelmiszerek körében legjobb példa a táplálkozási orientáci-ójú gyártmányfejlesztés. Ha az új tulajdonság (jellemző, előny) bevezetése sikeres, akkor az úttörő a többi vállalat rovására megnöveli piaci részesedését, és ebből eredően nagyobb nyere-ségre tesz szert. A többi vállalat természetesen igyekszik az új tulajdonságot lemásolni, s ezzel az eredeti jellemző elveszíti meghatározó jelle-gét. Ez a törvényszerűség egyúttal azt is jelenti, hogy a bővített termékszint elvárt termékszintté fog átalakulni. A leírtak ugyanakkor arra hív-ják fel a figyelmet, hogy a vállalatoknak az érett piacokon folyamatos innovációra, kutatásfej-lesztésre kell törekedniük, mivel csak így őriz-hetik meg erős versenyhelyzetüket.

Az ötödik szinten helyezkedik el az a lehetsé-ges termék, amely magában foglalja mindazokat a lehetséges bővítéseket (fejlesztéseket), amelye-ken a termék a későbbiekben még keresztülme-het. A bővített termék azt fejezi ki, hogy mi van a termékben ma, a lehetséges termék pedig azt, hogy mivé válhat a jövőben (pl. biofunkcionális élelmiszerek a lóhúsból készült termékek pia-cán).

125


Az árpolitika eszközei

A termékverseny mellett az árverseny szerepe is kiemelkedő, mivel a vállalatok piacrészesedését és nyereségét továbbra is jelentős mértékben az ár határozza meg. Az ár az egyetlen olyan elem a marketing-mixben, amely jövedelmet ered-ményez, az összes többi (termék, elosztás, kom-munikáció) költséget jelent. Az ár egyúttal a marketing-mix legrugalmasabb eleme; gyorsan változtatható, nem úgy, mint pl. a termékjel-lemzők, az értékesítési csatornák, avagy a hir-detések. Ennek ellenére az árképzés nagyon sok vállalatnak jelent gondot. A leggyakoribb hibák közé sorolható, hogy az árképzés túlságosan költ-ség-centrikus (kevésbé vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a kereslet változásait), az árakat nem elég gyakran vizsgálják felül, ezért nem tud-ják kihasználni a piac és a kereslet változásait. További nehézséget jelent, hogy az árakat sok-szor a marketing-mix többi elemétől függetlenül határozzák meg, valamint az árak gyakran nem szóródnak eléggé a különböző termékek és piaci csoportok között.

Felmerül a kérdés, vajon a lóhúsból készült élelmiszerek gyártói új termékeik bevezetésekor, milyen stratégiát folytassanak az ár és a marketing-kommunikáció függvényében? A lehetséges piacra lépési stratégiákat foglalja össze az 5.4.1. ábra.

Promóció

Nagy Kicsi

ÁrNagy Gyors lefölözés Lassú lefölözés

Kicsi Gyors behatolás Lassú behatolás

5.4.1. ábra. A bevezetési szakasz stratégiáiForrás: Kotler és keller, 2012.

A lóhús és az abból készült termékek piaci be vezetésekor a két legvalószínűbb stratégia a gyors és a lassú lefölözés. Az első esetben a ter-méket drágán, erőteljes hírveréssel viszik piacra. A magas ár a nyereség maximalizálása miatt szükséges, az erőteljes tájékoztatás pedig a piac telítésének gyorsítását célozza. E stratégia akkor alkalmazható sikeresen, ha

•• a lehetséges fogyasztói körnek jelentős része nem tud a termékről

•• akik tudnak a termékről, meg akarják azt vásárolni még magasabb áron is

•• a cég nem tart a versenytársaktól, és termé-két meg tudja védeni azoktól.

A lóhúsból készített élelmiszerek esetében mindhárom feltétel fennáll, vagyis a célpiac vásárlói nem ismerik a terméket, és a feltételezés szerint van egy olyan fogyasztói csoport, amelyik drágábban is megveszi a terméket, a versenytár-sak pedig csak korlátozott számban vannak jelen a piacon. A vázolt stratégia feltételezi, hogy a vál-lalat erőforrásai lehetővé teszik a jelentős marke-tingkommunikációs kiadások fedezését.

A második esetben (lassú lefölözés) a termék magas árszinten enyhe tájékoztatási szint mel-lett jelenik meg a piacon. A magas árszint ismét a nyereség maximalizálását szolgálja, a kis költ-ségvetésű hírverés a marketingkiadások visszafo-gását teszi lehetővé. E stratégia nagy nyereséggel kecsegtet, ha

•• a piac mérete korlátozott•• a lehetséges fogyasztók zöme tud a termék-

ről•• a vevők hajlandók a drágább terméket is

megvásárolni•• a várható versenytől nem kell félteni a ter-

méket.Ez a stratégia akkor működőképes, ha az

élelmiszer fogyasztói körének jelentős része már ismeri a terméket, és a fogyasztók inkább a minő-ségre, mint az árra érzékenyek. A lassú lefölözéses piacra lépés feltétezi, hogy a várható versenytől nem kell félteni az új készítményt.

Ha a vállalat döntött a piacra lépési stratégiá-ról, akkor az árak megállapítására három lehető-sége van. Mégpedig

•• az árat a költségekhez köti•• az árat a versenytársak áraihoz köti •• inkább a piaci kereslet jelenti az ármegha-

tározás kiindulópontját. Természetesen a vállalatok valamilyen mér-

tékben mindegyik szempontot figyelembe veszik az árképzéskor, azonban valamelyik minden eset-ben domináns.

A sikeres piaci helyzet megszerzése érdekében a lóhúsból készült élelmiszereknél az árképzés kulcsának nem az eladó költségeit, hanem a vevő által elismert értéket kell tekinteni. Az elismert


126

érték elvének kulcskérdése, hogy miként viszo-nyul a piac az ajánlott termék értékéhez. Az árak helyes meghatározásához ezért feltétlenül szük-séges előzetes piackutatást és árrugalmasság-vizs-gálatokat végezni.

Az értékesítési csatorna politika eszközei

Az élelmiszer-gazdaság legtöbb szereplője közve-títők bevonásával viszi piacra termékeit. A mar-ketingközvetítők marketingcsatornát alkotnak. A marketingcsatornák önálló szervezetek olyan csoportjai, amelyek abban a folyamatban vesznek részt, amelynek eredményeként a termék vagy a szolgáltatás használatra vagy fogyasztásra rendel-kezésre áll (Kotler és Keller, 2012).

Minden közvetítő, aki részt vesz abban a mun-kában, amely a termék és tulajdonjogának eljut-tatását jelenti a végső felhasználóhoz, a csatorna egy-egy szintjét jelenti. Természetesen a lóhús előállítója és a végső vevő is teljesít valamit, ezért ők is a csatorna részét képezik. A zérószintű csa-torna (más néven közvetlen marketingcsatorna, direkt marketing) azt jelenti, hogy a termelő köz-vetlenül a végső felhasználónak, a fogyasztónak adja el a lóhúsból készített élelmiszereket. Ilyen típusú értékesítés pl. a háztól való értékesítés, a saját boltban vagy a helyi (termelői) piacon tör-ténő eladás. Az úgynevezett rövid élelmiszer-ellá-tási lánc éppen a közvetlen értékesítésre helyezi a hangsúlyt.

Az egyszintű csatorna egyetlen közvetítőt, jellemzően a kiskereskedőt tartalmazza. Ez az értékesítési forma leginkább akkor jellemző, ha egy ország (régió) élelmiszer-kiskereskedelmét láncokba szerveződő kiskereskedelmi áruházak uralják, amelyek központosított beszerzési rend-szerük révén nem vesznek igénybe független nagykereskedőt. A lóhúsból készült élelmiszerek jellemző eladási helye ebben az esetben a disz-kontáruház, a szuper- és a hipermarket. A két-szintű marketingcsatornában már két közvetítő is tevékenykedik, nevezetesen egy nagy- és egy kiskereskedő. Ha az adott ország (régió) élelmi-szer-kiskereskedelme atomizált, vagyis sok kis-méretű élelmiszerüzlet jellemzi a piacot, akkor szükség van független nagykereskedőkre is.

A kiskereskedelemben az uniformizáltsá-got a rendszerváltás után az értékesítési formák

változatossága váltotta fel. A kis élelmiszerboltok mellett megjelentek a multinacionális diszkont-áruházak, a hiper- és szupermarketek, a magyar beszerzési társulások, valamint legújabb forma-ként az online marketingcsatorna (pl. a Tesco online értékesítési rendszere).

Felmerülhet a kérdés, vajon a fogyasz-tók a különböző húsféléket, köztük a lóhúsból készült termékeket hol vásárolják meg legszíve-sebben? Egy 2015-ben készült országos repre-zentatív kérdőíves fogyasztói felmérés (Szakály, 2015) igazolta, hogy a magyar lakosság a külön-böző húsféléket szívesebben vásárolja húsbol-tokból. A második helyen jellemzően a nagy hipermarketláncok jelennek meg lehetséges vásárlási helyszínként, míg harmadik helyre a (termelői) piac került. Az eredmények arra utal-nak, hogy a fogyasztók előnyben részesítik a szakértői csatornákat, illetve a szervezetlen érté-kesítési formákat a húsok vásárlásakor.

A kommunikációs politika eszközei

A modern marketing többet jelent, mint az új ter-mékek fejlesztése, a vonzó árak kialakítása vagy a termékek eljuttatása a célpiacra. A vállalatok-nak kommunikálniuk is kell célfogyasztóikkal a vevők tájékoztatása és figyelmük felkeltése céljá-ból. A tipikus marketingkommunikációs mix öt, funkciójában jól elkülönülő kommunikációs for-mát tartalmaz.

A reklámáruk és szolgáltatások megvételére bátorító, nem személyes kommunikációs csa-torna, amely hatását tekintve hosszú távú, azaz kiválóan alkalmas a termékkel szembeni márka-hűség kialakítására. Emellett a hírverés abban is hatásos, hogy általa nagyszámú, földrajzilag szét-szórt vevőt viszonylag kis költséggel lehet elérni. A vásárlásösztönző módszerek a hirdetésekkel ellentétben inkább rövid távú (gyors, azonnali, erőteljes) hatást tudnak elérni, mivel elsősorban a termék kipróbálására vagy megvásárlására ösz-tönöznek, így kevésbé alkalmasak a hosszú távú márkapreferenciák kialakítására. Az úgynevezett közönségkapcsolatok (PR) azoknak a progra-moknak az összessége, amelyek a cég imázsának javítását vagy egyes termékek kipróbálásának ösztönzését szolgálják. A PR nagy előnye az előző kétféle kommunikációs formával szemben,

127


hogy hatása semleges, vagyis a vevő elsősorban nem értékesítési célzatú, hanem inkább hiteles reklámüzenetként fogadja a vállalati tájékozta-tást. A személyes eladás egy vagy több lehetsé-ges vevővel folytatott személyes kommunikáció. Az élelmiszerek piacán szerepe elsősorban a köz-vetítőkkel történő kapcsolattartásban testesül meg. A direkt marketing közvetlen kommuni-káció konkrét vagy potenciális vevőkkel, posta, telefon, internet és egyéb nem személyes kom-munikációs eszközök segítségével.

Kutatásaink során (Szakály, 2015) megkér-deztük a fogyasztókat, hogy amennyiben hús-sal vagy húskészítménnyel kapcsolatban akarnak tájékoztatást szerezni, milyen forrásokból tájéko-zódnak (5.4.10. táblázat).

5.4.10. táblázat

A húsfélékkel kapcsolatos információszerzés fórumai (n = 1000)

InformációforrásEmlítési gyakoriság

Fő %

Címkék a csomagoláson 456 45,6Családtagok tanácsai 426 42,6A hús pulton található tájékoztatók 386 38,6

Barátok, ismerősök tanácsai 378 37,8Eladó helyi személyzet tájékoztatásai 376 37,6

Bolti reklámanyagok, katalógusok 351 35,1

Újságok, magazinok hirdetései 260 26,0

Televíziós programok 177 17,7Nem szokott hústermékekkel kapcsolatban tájékozódni 157 15,7

Internetes fórumok és cikkek 145 14,5Gyártóktól származó figyelemfelhívó anyagok 134 13,4

Fogyasztói szervezetek 42 4,2Háziorvosi tanácsok 42 4,2Környezet- és állatvédő csoportok 40 4,0

Forrás: Szakály, 2015.

A termékről való tájékozódás legelterjedtebb formája a csomagoláson elhelyezett címke, ame-lyet a fogyasztók közel 50 százaléka megtekint,

ha élelmiszerekkel kapcsolatban akar ismeretek-hez jutni.

A válaszadók valamivel több mint 40 szá-zaléka a családtagok tanácsaira, tapasztalataira támaszkodik, amennyiben a vizsgált termékek-kel kapcsolatban merül fel kérdése. A közeli hoz-zátartozók mellett a szélesebb ismeretségi kör, vagyis a barátok és az ismerősök tanácsait, véle-ményét is figyelembe veszik. Ez azt jelenti, hogy a „szájreklám”-nak fontos szerepe van a tájéko-zódásfolyamatban. A fentieken túl előkelő helyet foglalnak el a különböző eladáshelyi tájékoztatók is, úgymint a húspulton található összeállítások a termékről, az eladó helyi személyzet értékelé-sei és a bolti reklámok, katalógusok. Az eladás-helyi kommunikáció indokolt, hiszen itt születik meg a vásárlói döntés. Az eredmények megerősí-tik, hogy a hús bizalmi termék. Nem véletlenül annyira népszerű a húsbolt mint beszerzési for-rás, ahol a hentes és a vásárlók közötti kapcsolat kevésbé személytelen. A válaszadók egynegyede a nyomtatott sajtó hirdetéseiből tájékozódik. A média egyéb fórumai, úgymint a televízió és az internet – az újságokhoz, magazinokhoz képest – kevésbé népszerű tájékozódási források, ugyanis a válaszadóknak mindössze 14–18 százaléka tájé-kozódik ezek segítségével.

Ezzel közel megegyező azok aránya, akik a gyártóktól származó véleményezéseket részesí-tik előnyben. A fogyasztói szervezetek, a házior-vos, valamint a környezet- és állatvédő csoportok említési gyakorisága elenyésző, tehát nem tekint-hetők fontos tájékoztatási forrásnak a hústermé-kek esetében.

A közösségi agrármarketing szerepe

Az elmúlt két évtized jelentős változásokat ered-ményezett az agráriumban. A korábbi – főképp keleti irányultságú – piaci lehetőségek beszűköl-tek, a globalizáció és a vele együtt járó verseny erősödött, amelynek során a magyar agrárgaz-daság helyzeti előnyét több termékcsoport ese-tén is elveszítette (Fertő 2003; Jámbor, 2011). A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy számos ága-zati sajátosság miatt a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás rendkívül nehéz, különösen a mikro-, kis- és közepes méretű mezőgazdasági és


128

élelmiszeripari vállalatok, vállalkozók számára. Ebben a helyzetben minden olyan eszköz alkal-mazása létfontosságú, amellyel a versenyképesség fenntartható vagy növelhető. A piacon maradás-hoz a hatékony termelésen túl szükség van a ver-senytársak, a vevők/fogyasztók és a beszállítók ismeretére, amelyhez a marketing nyújthat segít-séget.

A mezőgazdasági termékek és élelmisze-rek viszonylag kismértékű differenciáltságának (alapanyagjellegének) köszönhetően, valamint a mezőgazdasági termelés és néhány szakágazat szétaprózódott jellege miatt szükség van az alku-helyzet erősítésére, amelynek egyik kiemelkedő eszköze a marketing-együttműködés, más sza-vakkal a közösségi agrármarketing.

A közösségi agrármarketing különleges esz-köz, amely egy ország, egy ágazat, egy régió, egy termék piaci sikerét elősegíti, mindamellett, hogy illeszkedik az országimázshoz és az agrárpolitiká-hoz (Bujdosóné, 2003). Az agrárszférában jelen-tősége abban mutatkozik, hogy az egyes termelők vagy vállalkozások egyénileg nem képesek önál-lóan ellátni a marketingtevékenységet, ezért erre a feladatra társulniuk kell. A marketing közösségi formája tehát azért előnyös a résztvevők számára, mert az alaptevékenységük önállóságát meg tud-ják őrizni, de a hírverés, a piackutatás, a kiállí-tásokon való megjelenés és a termékpolitika (pl. márkázás) költségeit fel tudják osztani egymás

között, nem beszélve az egységes alkuhelyzet kérdéséről (Boldizsár, 2004). Az együttműködés alapfeltétele, hogy a résztvevők ne tekintsék egy-mást ellenfélnek, hanem tanulják meg kiaknázni és a saját javukra fordítani az összefogásban rejlő erőt és lehetőséget (Boldizsár, 2004). A közös-ségi agrármarketing is a hagyományos módsze-reket, eszközöket alkalmazza (4P), hiszen a piaci munka megcélzott közönsége ugyanaz, mint az egyedi, vállalati marketing esetében. A közösségi marketing ugyanakkor szélesebb árucsoportot ölel fel, mivel jellemzően egy-egy termékcsopor-tot, ágazatot átfogva kapcsolódik a vállalkozások egyedi marketingtevékenységéhez (Gaál, 1995).

A lóhúsból készült élelmiszerek nemzetközi és hazai piacokon történő értékesítésében a jövőben kulcsszerepet tölthet be a közösségi agrármarke-ting, amelynek fő eszköze egy gondosan felépí-tett közösségi reklámkampány lehet. A stratégia fontos részét képezheti továbbá olyan közösségi védjegy kialakítása, amely megkülönbözteti a jó minőségű, márkázott és ellenőrzött forrás-ból származó lóhúskészítményeket a többitől. A kialakítandó védjegy céljai közül kiemelhetők a következők: a magyar lóhúsból készült termé-kek azonosítása a piacon; a magyar származás mellett a tanúsítottan kiváló minőségű termékek megkülönböztetése; a hazai mezőgazdasági ter-melők és élelmiszer-előállítók védelme, valamint az országimázs erősítése.

129

6.1. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulása

Előzmények

A hidegvérű ló tenyésztése alapvetően a törzs-tenyészetek állományára alapozottan történt. A legjobb fedezőmének az állami gazdasági törzstenyészetekbe kerültek és túlnyomó részben ezekből a tenyészetekből kerültek felvásárlásra a ménutánpótlások is. A magyar hidegvérű lófajta 1954. évi hivatalos fajtaelismerését követően azonban már az 1960 körüli években (a jól ismert okokból) megkezdődött a lólétszám csökkentés, ami a hidegvérű lófajtát sem kímélte. Előbb az állami gazdasági törzstenyészetek lovai kerültek vágóhídra, a lovakkal együtt az értékes szárma-zások vesztek el. A termelőszövetkezeti törzste-nyészetek ugyan valamivel tovább húzták, de szó sem volt, nem lehetett, vagy igény sem volt rá (ezt ma már nemigen lehet eldönteni), hogy az állami gazdaságok kiemelkedő genetikai értékű kancái a vágóhíd helyett a termelőszövetkezeti lóistál-lókba kerüljenek.

Jó tíz év után a felmorzsolódás üteme csök-kent, a termelőszövetkezeti törzsállományok úgy-ahogy maradtak, de a lovak elveszett gene-tikai értékét (a használati értékről most nincs szó) nem lehetett pótolni. Ekkor már a ménután-pótlás felvásárlása a termelőszövetkezeti törzs-tenyészetekből történt, de emellett voltak olyan törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tenyészetek is, amelyekből vásároltak fel méncsikókat a közte-nyésztés részére. Bár a lótenyésztési felügyelők előszelekciót végeztek, majd az általuk kijelölt méncsikókat egy felvásárló bizottság megszem-lélte és a legjobbaknak vélteket vásároltatta meg az állami apaállatok utánpótlásával megbízott szervezettel (1968–1982-ig Országos Lótenyész-tési Felügyelőség, ezután ÁTMI, MMI, OMMI), de az elveszett genetikai érték tudatában is ritkán

volt döntési szempont a megmaradtak gene-tikai diverzitásának figyelembe vétele. (A csi-kók felvásárlása választás után történt és 1961-ig a Békáspusztai Méntelep csikónevelő telepére kerültek. A méncsikó telep 1961-től egészen az 1980-as évek végéig fennmaradt, de azt a Bólyi Állami Gazdaság majd Mezőgazdasági Kombinát üzemeltette úgy, hogy a bizottság által kijelölt egye-deket megvásárolta és 2,5 éves koráig nevelte, majd levizsgáztatta és az államnak eladta, amelyik aztán kihelyezte a köztenyésztés részére.)

Később a magántulajdonban lévő lóállomány birtoklása is lehetővé vált, de ez a kedvező dön-tés sem tudott hozzájárulni a genetikai érték és különösen a genetikai diverzitás növekedéséhez. A köztenyésztésben gyarapodó hidegvérű (jel-legű) lóállomány tartóit/tenyésztőit az állami tenyésztésszervezés nem szorította származás-nyilvántartásra, jóllehet ekkor ugyan még nem lehetett érdemi zugtenyésztésről beszélni, de ezek a tények kellő magyarázatot adnak a manapság 4–6 generációig ismert szélső anyai ágra, s arra, hogy törzskönyvezési alapon végzett családte-nyésztésről a hidegvérű fajta esetében miért nem lehet beszélni. Meg kell viszont említeni, hogy ez a köztenyésztésű állomány indirekt módon segí-tette a termelőszövetkezeti lóállomány megma-radását, ahol tetten érhető volt a törzskönyvezési munka.

Aztán ahogyan az évek során a mezőgazda-sági üzemek lóigénye csökkent, úgy zsugorodtak össze, majd kerültek felszámolásra a megmaradt termelőszövetkezeti törzstenyészeti állományok, amelyek a fedezőmén utánpótlást már egyre kevésbé tudták megteremteni.

Az 1989-es rendszerváltozás kárpótlási törvé-nye tovább zilálta az alig szárba szökkent hazai minőségi lótenyésztést, de megteremtette a civil alapon történő tenyésztésszervezés lehetőségét, a lótulajdonosi rendszer átalakulását. A lovak döntő többsége szétaprózódva magántulajdonba került, ami a hosszú távú gondolkodást igénylő

6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája


130

koncepcionális tenyésztést sok esetben megne-hezítette. Közben az állomány genetikai értéke napról napra tovább fogyatkozott!

A civil tenyésztésszervezés

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény megteremtette a tenyésztőszervezetek megalapítá-sának jogi alapját, az egyén pedig a rendszerváltás eufóriájában minden, az állami béklyó levetését sejtető tevékenységet szívesen fogadott, függetle-nül attól, hogy annak szakmai felelősségét érzé-kelni, gazdasági terhét vállalni képes lett volna!

A tenyésztőszervezetek működésének szak-mai kereteit az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény megteremtette, pénzügyi szük-ségletére részben az akkori szakhatóság által lét-rehozott támogatási rendszer nyújtott fedezetet. A legtöbb tenyésztőszervezetnek az állam szak-mai segítséget is adott azáltal, hogy a tenyésztési hatóság dolgozói közül többen az újonnan létre-jött tenyésztőszervezetek vezetőivé is váltak.

Lényegében létrejött egy, a társadalmi környe-zetet jobban érzékelő, a körülötte jelentkező aka-dályokra érzékenyebb társadalmi szféra, amely megkapta a fajtafenntartás jogát, és ezzel együtt feladatait is. Viszont nem állt rendelkezésre a jogok és a szakmai elvek gyakorlására elegendő forrás és kellő szakmai felkészültség. A tenyésztés és tenyésztésszervezés döntő gondjától és súlyá-tól megszabaduló állam lehetőségéből adódó anyagi támogatása nem volt elegendő a színvona-las tenyésztéshez, a tevékenységét önként vállalt civil szervezet tagjainak gazdasági lehetősége is korlátozta ezt, s a helyzetet máig is tovább súlytja a civil szervezetekben fellelhető gondolkodás és szakmai felkészültség sokszínűsége.

A megszilárdulás jegyeit mutató, mégis a haté-kony fajtafenntartás szempontjából mérhetetle-nül kis lólétszám a privatizációs törvény hatására tovább csökkent, mert a termelőszövetkezeti tagok az állatállományra, mint könnyen pénzzé tehető vagyonrészre tekintettek. A tenyésztőszer-vezetek évek munkáját fordították arra, hogy a genetikai szempontból értékes és megszerezhető egyedeket egyesületi kötelékben lévő tagok-hoz juttassák. Ebben az idegőrlő munkában sok magyar hidegvérű lovat sikerült a tenyésztés szá-mára megmenteni.

A megalakulás körülményei

A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 1989. december 9-én a Pannon Agrár-tudományi Egyetem Kaposvári Állattenyész-tési Karának 4. számú előadótermében 32 fővel alakult meg. Az alapító tagok tulajdonában 57 törzskönyvi nyilvántartásban lévő kanca volt, és a tenyésztéshez rendelkezésre állt 290 állami tulajdonú mén.

A Zala Megyei Cégbíróság 1990-ben az önálló egyesületet Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület néven, 435-ös számon nyil-vántartásba vette. Az egyesület székhelye Keszt-hely lett. Működését országos szervezetű jogi személyként, az egyesülési törvény és az egyesü-leti jogszabályok szerint kezdhette meg.

Az egyesületnek alapító társadalmi elnöke Dr. Pásztory Csaba, ügyvezetője a nagy szakmai tekintélyű Markos László lett. Az 6.1.1. mellék-let az egyesületet alapító tagok névsorát tartal-mazza.

Az egyesület megalakulása bizonyságtétel lett arra, hogy a tenyésztők igénylik a közös érdek-képviseletet, továbbá a sokat megélt tenyésztői kör kitart a hidegvérű ló tenyésztése mellett.

Az egyesület célként fogalmazta meg a magyar hidegvérű lófajtát tenyésztők összefogását, szak-mai tevékenységük szervezését, támogatását és egységesítését. Kijelentett törekvése között szere-pelt a fajta genetikai értékének javítása, haszná-lati értékének megőrzése, sőt szelekciós program végrehajtása révén a használati érték valamikor már létezett magas szintjének újbóli elérése.

Az egyesület feladatként megjelölt tevékeny-ségét az alábbiak szerint szabta meg

•• fajtafenntartás és fajtavédelem a vonatkozó állattenyésztési törvény szellemében

•• magyar hidegvérű méneskönyv megalapí-tása és szükség szerinti megjelentetése

•• állományfelmérések végzése, egyedek minő-sítése és az arra alkalmasak méneskönyvi felvétele, ennek kapcsán tenyészszemlék meghirdetése

•• a törzskönyvezési munka részeként tenyésztési és teljesítményadatok folyama-tos gyűjtése, nyilvántartása, értékelése

•• teljesítményvizsgálatok előkészítése, lebo-nyolítása

131


•• a genetikai előrehaladás érdekében javas-lattétel célpárosításokra, szükség szerint annak megszervezése

•• gondoskodás a fajta ménutánpótlás-kerete-inek működtetéséről

•• a tenyésztők tenyésztési, tartási, takarmá-nyozási és értékesítési tanácsokkal való segítése

•• fajtanépszerűsítés és piacteremtési szán-dékkal bemutatók, kiállítások szervezése

•• szakmai képzés és továbbképzés szem előtt tartása, érdekképviselet ellátása

•• együttműködés más hazai lótenyésztő szervezetekkel

•• nemzetközi kapcsolatok kiépítése

Az egyesület 25 éves eredményes tevékenysé-gének számos mutatója van. Nőtt a taglétszám. Az alapításkori 32 fővel szemben 2015-ben 349. Az 57 törzskönyvi nyilvántartásban lévő kanca ezer egyed környékére gyarapodott. A mén-létszám ugyan mintegy 100 ménnel csökkent, de a létszám alakulása túlmutat a fajtafenn-tartás kérdésén. A hidegvérű mének ugyanis a

fajtafenntartáson túl a nem fajtatiszta (sodrott és melegvérű) kancák után tervezett haszonál-lat és vágóalapanyag előállításában is szerepet kapnak. A pillanatnyilag meglévő 180 mén az okszerű tenyésztéshez nem is feltétlenül szüksé-ges, ám az említett vágóalapanyag-előállítás, a ménsűrűség folytán és a fajtán belüli genetikai diverzitás fenntartása érdekében indokolt (a fenti létszám változásának dinamikáját az 6.1.2. mel-léklet mutatja be).

Az 6.1.1. ábra a fent leírt folyamatot szem-lélteti.

Az állománydinamika természetszerűleg személyiösszetétel-változást is magában foglal. Módosult a ménállomány tulajdonosi körének a szerkezete. Amíg korábban a fedezőméneket az állam biztosította, mára a mének túlnyomó része magántulajdonba került. A tenyésztői munka több irányúvá vált. A tagok egy része a génmegőrzés szabályainak megfelelően tenyészti lovait. Ennek a folyamatnak minden nehézsége ellenére óriási lökést adott 2007–2013 közötti vidékfejlesztési támogatások keretében adott génmegőrzési támogatás. Tisztultak a pedigrék,

6.1.1. ábra. Az egyesület tag- és állománydinamikája az alapítástól napjainkig

1200

1000

800

600

400

200

0

Magyar hidegvérű lófajta: tag-, kanca- és ménlétszám adatai

Taglétszám Kancalétszám Ménlétszám

1989

. év

1995

. év

1996

. év

1997

. év

1998

. év

1998

. év

1999

. év

2001

. év

2002

. év

2003

. év

2004

. év

2005

. év

2006

. év

2007

. év

2008

. év

2009

. év

2010

. év

2011

. év

2012

. év

2013

. év

2014

. év


132

genealógiai vonalak látszanak megmenekülni a felszámolódástól. A központilag szervezett apa-állat-utánpótlás megszűntével különösen értékes, korábban meglévő genealógiai vonalak szűntek meg, vagy jutottak a kipusztulás szélére.

Ez azért is különösen jelentős előrehaladás, mert a géntartalék-védelem mindennapi gyakor-lata annyira újszerű dolog, hogy a génvédelem szabályai szerinti tenyésztés nem válhatott általá-nos érvényű tenyésztésfilozófiává.

A génvédelemben nem érdekelt tenyésztők ugyanis a több bevételt ígérő, választáskor is a nagyobb testtömegű csikók előállítása érdeké-ben különböző külföldi eredetű (belga, francia) méneket részesítik előnyben, ezek használatá-val igyekszenek elképzelésüket valóra váltani.

Ezt a törekvést kétség kívül a tenyésztői ízlés is befolyásolja, mert ez a kör tetszetősebbnek is véli a hosszabb lábú, dúsabb farok- és sörény-szőrű egyedeket. Sőt jelentős tényező a divat is, amelynek hatására a fekete és szürke színű egye-dek (vagy akár vonalak) elszaporodtak a többiek rovására.

Az Őrségi Nemzeti Park részéről felmerült a szakmai igény a szinte már kipusztult, a hideg-vérű fajtán belül önálló genetikai háttérrel ren-delkező, kisebb, finomabb, mozgékonyabb mura közi típusú ló tenyésztésére. Ennek tenyész-tői bázisa szűk körű, de egyértelműen létező.

A 2014 májusában tartott tisztújító közgyűlés meghatározta a tenyésztőszervezet új szerkezeti felépítését. Ezt szemlélteti az 6.1.2. ábra.

6.1.2. ábra. Az egyesület szervezeti félépítése

Közgyűlés (legfőbb döntéshozó szerv)

Felügyelő Bizottság (az Egyesület általános ellenőrző és felügyelő

szerve)

Bizottságok (szakosodott testületek)

Elnökség

Ügyvezető elnök (szervezeti képviselő)

Társadalmi elnök

Titkár

Gazdasági vezető

Tenyésztői Bizottság

Fegyelmi Bizottság

Marketing Bizottság elnöke

Tenyésztői Bizottság

Fegyelmi Bizottság

Marketing Bizottság

133


6.2. Típusdifferenciálási törekvések a magyarországi hidegvérű állományon belül

A fajtafenntartás során fő feladat a genetikai alapok stabilizálása, a fajtán belüli sokféleség tenyésztési, tartási és használati értékének a meg-őrzése. A fent ismertetett fajtaértékek javítása, továbbá a tanulékonyság, a könnyen kezelhető-ség, a jó hústermelő képesség megőrzése, a kész-séges gazdasági munkalóként a változó és sokféle használati igény kielégítése egyaránt szem előtt tartandó.

A magyar hidegvérűn belüli nukleusz állo-mány küllemében és használati értékmérő tulaj-donságában nem, csak származásában különül el a fajtafenntartó által nyilvántartott egyéb típu-soktól.

A II. világháborúból visszamaradt állomány egységesítését elvégző, a magyar hidegvérű-ként fajtaelismerést segítő 59 belga hidegvérű genealógiai vonalából ma mindössze a Belga-3 (6 egyeddel), a Belga-6 (7 egyeddel), a Belga-22 (2 egyeddel), a Belga-25 (5 egyeddel), a Belga-26 (3 egyeddel), a Belga-28 (4 egyeddel), a Belga-36 (3 egyeddel), és a Belga-13 (38 egyeddel) maradt fenn. E felsorolást részletesebben bemutatja az 6.2.1. a–h melléklet.

A számok mögött rejtőzik az egyes genealó-giai vonalak kiegyenlítettsége és a Belga-13 gene-alógiai vonal túlzott képviselete, jelenléte.

A fajtába az 1980-as évektől több percheron mén érkezett. Ez abban az időben történt, ami-kor még nem merülhetett fel a fajta in situ gén-védelembe kerülésének szükségessége, de az is tény (ahogyan a fajtakialakulás történeti részé-ben ismertetésre került), hogy a két világháború között, sőt a XIX. században is több esetben történt percheron immigráció a fajtába. Vagyis létezését nem kell okvetlenül szentségtörésnek tekinteni, de kétségtelen, hogy a fajtaelismerési folyamatnak tenyésztési megnyilvánulásában nem vett részt. A belekerült percheronok közül a Percheron-1, a Percheron-3, a Percheron-4 és a Percheron-201 alapított genealógiai vonalat. Létezik még egy ardenni genealógiai vonal is, az Ardenni-1 (4 egyeddel). A percheron genealógiai vonalak között is nagy a részaránytalanság, mert

a Percheron-1 harmincegy, a Percheron-3 hat, a Percheron-4 tíz és a Percheron-201 tizennyolc ménnel vesz részt a fajtafenntartásban (bőveb-ben a lásd az 6.2.2. mellékletben). A Belga-13 ilyen mértékű szerephez juttatása mellett túlzott a Percheron-1 genealógiai vonalának létszáma is.

A történeti múltra a tekintettel magyar hideg-vérű lófajtán belül nukleusz állománynak tekinti az egyesület azokat az egyedeket, amelyek szár-mazásában legfeljebb a negyedik ősi sorban fordulnak elő a percheronok és számuk nem haladhatja meg az öt egyedet. Ugyanez vonatko-zik az Ardenni-1 genealógiai vonalra is.

A civil tenyésztésszervezés feladata, hogy a palacknyakhatáson átesett állományon a további genetikai eróziót megakadályozza. Ez a szakma-ilag egyszerű biodiverzitásra törekvés a tenyésztői ízlés és a tenyésztői érdek következtében nehe-zen megvalósítható szakmai követelmény, csakis kifejezetten elkötelezett tenyésztőközösség képes ennek megvalósítására. Egy húsz-huszonöt évre visszatekintő civil tenyésztőközösségi múlt nem is feltétlenül elegendő ennek megvalósításához. Ezért is volt óriási jelentősége a védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták genetikai állományának in situ megőrzése keretében nyúj-tott és jelenleg is érvényben lévő támogatásnak.

Különösen a nukleuszt képező magyar hideg-vérű állományon belül cél a fajta kancacsaládokba rendezése. A diverzitásmegőrzésben, a párosítási nehézségek elkerülésében van ennek nagy jelen-tősége. A folytonos újrakezdés, az idők viharjá-ban a származási dokumentációk eltűnése eddig nem tette lehetővé e szakmai feladat megoldását, de mitokondriális DNS-alapon megkezdődött a fajta kancacsaládokba rendezésének a folyamata. Bár a kancacsalád-alapítók már nem deríthetők fel, de a szorosabb rokoni kapcsolatok, a más cso-portoktól való származáselkülönítés jó bizton-sággal megállapítható. Ez tartós kihívás lesz a civil tenyésztőszervezet számára, mert az anyagi források nem tették lehetővé az állomány teljes egészének mitokondriális DNS-ének elemzését és 16 000 körüli bázispárból is csupán néhány százat, illetve egy régiót vizsgáltak meg. (lásd a 7. fejezetet!). A jövő feladata lesz e tekintetben elő-rébb jutni és talán az sem utópisztikus, hogy a fajtákban lévő különböző polimorfizmusok alap-ján a ritka genotípusok is felderíthetők legyenek.


134

Harmadik típusként (mind genetikai, mind fenotípusos értelmezésben) jelen van a magyar-országi hidegvérű tenyésztést a XIX. században elindító muraközi ló. A 3. fejezetet teljes mér-tékben e lónak szántuk, ezért most itt erre csak hivatkozunk, de tovább nem tárgyaljuk.

A hidegvérű keresztezettek a tenyésztői kör sokszínűségét, vele együtt a nem kialakult tenyésztői elképzeléseket mutatják. Ugyanak-kor célszerű ezt az állattartói kört és állományt is integráltan kezelni. A keresztezettek közé sorolandók azok az egyedek, amelyek tenyész-tési engedéllyel rendelkező hidegvérű ménektől és nem fajtatiszta hidegvérű, vagy nem elfoga-dott hidegvérű anyáktól származnak, különféle árutermelési formákba ellenben jól beilleszthe-tők. Nagy genetikai változatosságuknak köszön-hetően küllemük sem egységes. Velük szemben kívánalom a bottal mért marmagasság esetén a legalább 150 centiméteres magasság, szabá-lyos lábállás, a közepesen hosszú, izmos hát, s főképpen a sokoldalú használhatóság, nyugodt, kiegyensúlyozott temperamentum. Elsősorban árutermelésben hasznosíthatók, de genpool jelle-gükből adódóan egy majdani tenyésztési elkép-zelésnek kiindulási pontjai lehetnek.

6.3. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület tenyésztési programja

A tenyésztési program célként fogalmazza meg a Magyarországon tenyésztett hidegvérű ló értékmérő tulajdonságainak fenntartását, javí-tását, a mezőgazdaság számára minden feltétel-nek megfelelő, továbbá az erdészeti munkákra is alkalmas gazdasági ló tenyésztését. Ennek a genotípusnak alkalmas kell lennie, a szabadidő hasznos eltöltésére, a lovaglásra és egyéb hobbi-célokra is, úgy, hogy közben szem előtt tartják a gyors fejlődőképességet, a jó hústermelő képesség fenntartását és javítását is.

A cél elérésére az egyesület ménesköny-vet alapított és méneskönyvet vezet. Ebben a méneskönyvben tartja nyilván az 5.3. fejezet-ben jellemzett genotípusokat. A méneskönyvve-zetés a törzskönyvezési folyamatra épül, aminek során állományba vételre/tartós megjelölésre,

tenyésztési és termelési adatok gyűjtésére, azok értékelésre, küllemi bírálatra és osztályba soro-lásra kerül sor.

A törzskönyvnek két típusát vezeti, nevezete-sen a

•• főtörzskönyvet, amelyben a magyar hideg-vérű nukleusz változatát, a magyar hideg-vérű további maradékát tartaja nyilván,

•• melléktörzskönyvet, amelyben a kereszte-zett egyedeket és az egyéb hidegvérű geno-típusokat tartja nyilván.

A minősítés a származás, a küllem, a moz-gás, a munkaképességi vizsga eredménye alapján történik, és ennek megfelelően kapnak az egye-dek törzskönyvi besorolást. Az egyed származása alapján kap törzskönyvi besorolást. A szárma-zás alapján a törzskönyvbe sorolt mén „magyar hidegvérű” fajtamegjelölést kap. Az osztályzat az egyed fenotípusos értékét és minősítését tükrözi.

Hazai tenyésztésű egyedek nyilvántartásba vételének feltételei Kancák

•• A származás értékeléséhez 4 ősi soros hiva-talos származási lap szükséges.

A magyar hidegvérű nukleusz egyedének, a magyar hidegvérű további egyedeinek, a mura-közi típusnak és a hidegvérű keresztezettnek az 5.3 fejezetben tárgyalt feltételek teljesülése esetén fogadható el a kanca.

A támogatott/nukleusz állományba sorolandó egyedek DNS-mintájának rögzítését a támoga-tási időszak alatt el kell végezni.

A támogatott állomány kijelölése vizsgálattal igazolt származás alapján történik, de meg kell, hogy feleljen a küllemi feltételeknek is. Támoga-tott állományban az a kanca tartható, amelynek a kötelezettségvállalási időszak alatt legalább egy őshonos csikója az egyesület törzskönyvi nyilván-tartásába kerül.

•• A küllem értékelése során a lentebb látható pontszámokat kaphatja a kanca a hivata-los bíráló személyek általi minősítés során. Ezen felül követelmény, hogy bottal mért marmagassága 150–170 centiméter között (muraközi esetében 150–160 centiméter), az övmérete a bottal mért marmagasságnak

135


legalább 125 százaléka, a szárkörmérete minimum 22 centiméter (muraközinél 21 centiméter) legyen.

A kancáknak kötelező sajátteljesítmény-köve-telménye nincs, de szelíd, jóindulatú, könnyen kezelhető kell, hogy legyen. Bírálatkor erről is meg kell győződni.

A származás, a küllem, és a mozgásbírálat eredménye alapján minősítést, törzskönyvi osz-tályzatot kapnak. E szerint

OsztályKüllemi

pontszámMozgás

pontszámSTV minimum

eredmény

II/III 78 – 80,5 18II 81 – 83,5 18I/II 84 – 85,5 22I 86 – 90,5 25Elit 91-től 28

A 81 pontszám alatti kancák a származástól függetlenül csak a törzskönyvi nyilvántartásban szerepelhetnek tovább. Ha a minősített ivadékok ötven jobb magasabb törzskönyvi besorolást kap-hat. A tenyészkancákat tenyészértékük szerint évente lehet rangsorolni.

Mének

•• A származás értékeléséhez 4 ősi soros hiva-talos származási lap szükséges.

Őshonos magyar hidegvérű nukleusz állomá-nya ként és magyar hidegvérűként, muraközi típusként és hidegvérű keresztezettként az 5.3 fejezetben tárgyalt feltételek teljesülése esetén fogadható el a mén.

A támogatott/nukleusz állományba sorolandó egyedek DNS mintájának rögzítését a támoga-tási időszak alatt el kell végezni.

A méneknél a származást DNS-vizsgálattal igazolni kell.

•• A küllem értékelése során a lentebb látható pontszámokat kaphatja a mén a hivatalos bíráló személyek általi minősítés során. Ezen felül követelmény, hogy bottal mért marmagassága 150–175 centiméter között (muraközi esetében 150–160 centimé-ter), az övméret a bottal mért marmagas-ság legalább 130 százaléka, a szárkörméret

minimum 23 centiméter (muraközinél 22 centiméter), a marmagasság 16 száza-léka legyen.

A méneknek teljesítmény- és munkakészség-vizsgát kell tenni.

A származás, a küllem, a mozgás, a munka-képességi vizsga eredménye alapján minősítést, törzskönyvi osztályzatot kapnak.

Az egyed származása alapján törzskönyvi besorolásrt kap. A származás alapján a törzs-könyvbe sorolt mén „magyar hidegvérű” fajta-megjelölésben részesül.

OsztályKüllemi

pontszámMozgás

pontszámSTV minimum

eredmény

II 81 – 83,5 18 a lehetséges 36-ból 15

I/II 84 – 85,5 22 a lehetséges 36-ból 18

I 86 – 90,5 25 a lehetséges 36-ból 21

Elit 91-től 25 felett a le-hetséges 36-ból

Ha a minősített ivadékok ötven százaléka jobb osztályzatot ér el, mint maga a mén, akkor a mén egy osztályzattal jobb törzskönyvi besoro-lást szerezhet.

A fenti minősítésen megfelelt és osztályza-tot kapott mének törzskönyvi számot kapnak. A törzskönyvi számmal rendelkező mén a tulaj-donos (használó) kérelmére az egyesülettől évente fedeztetési engedélyt kaphat.

Fedeztetés, mesterséges termékenyítés

A fedeztetési idény folyamatos, de szakmailag a február 1-tjéől június 30-áig tartó tavaszi és az október 1-jétől november 30-áig tartó őszi idény ajánlott. A természetes fedeztetés történhet kéz-ből és háremben. A mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés is elfogadott, ha a vonatkozó szabályok szerint történik. Mesterséges terméke-nyítésre csak a kijelölt mén spermája használható.

A termékenyítést végző személynek rendel-kezni kell a törzskönyvező szervezettől kivál-tott ”fedeztetési nyomtatványokkal” és a kanca tulajdonosát köteles ellátni fedeztetési, termé-kenyítési jeggyel. A kanca tartója a fedeztetés/


136

termékenyítés megtörténtét köteles az egyesület felé bejelenteni. Nyereghelyen bélyegezni, illetve a méneskönyvbe regisztrálni csak az a csikót lehet, amelynek anyja fedeztetését a csikó szü-letését az Országos Lótenyésztési Információs Rendszerbe bejelentették.

Az esetlegesen le nem könyvelt fedeztetés-ből született csikók elismerésére a származás DNS-vizsgálattal történt igazolása után az úgy-nevezett pótfedeztetési jegy kiállításával van lehetőség, ha egyébként a ménnek a kérdéses évben volt tenyésztési engedélye, illetve méntar-tási szerződése. Ez esetben a DNS-vizsgálaton túl külön eljárási díj megfizetésére kötelezett a csikó tulajdonosa, illetve a fedeztetési jegy kiál-lítását elmulasztó fedeztetési állomás üzemel-tetője. A különeljárási díj az eljárást lefolytatót illeti.

A csikók tartós megjelölése 2009-től a tulaj-donos kérésére chippel is történhet, azonban az egyesület továbbra is a bélyegzést javasolja az egy-szerűbb azonosíthatóság érdekében. A csikót hat-hónapos korában vagy születési évének végéig, választás előtt kell megjelölni. A bejelentett csi-kókról csikónyilvántartás készül és a bejelentés sorrendjében a fajtafenntartó egyesülettől csikó-számot kapnak. Az azonosítás követően a csikó bélyegzése nyeregtájon úgy történik, hogy a jobb oldalon a születési év utolsó két számjegye, a bal oldalon az egyesület által kiadott csikó évjárati sorszáma kerül. Ez a csikószám lesz a lóazonosító meghatározója.

Az ismert származással történő nyilván-tartásba vétel feltétele, hogy a csikó. anyját a törzskönyvezési szabályok szerint tenyésztési engedéllyel rendelkező ménnel fedeztették, és a fedeztetést a szabályzat szerinti fedeztetési jegy-zőkönyvben rögzítették.

Az egyesület fenntartja a jogát a jelöléskori, szúrópróbaszerű származásellenőrzésre (DNS-vizsgálat).

Az elnevezés szabályai

A csikóbélyegzés során a tulajdonos egyetértésé-vel a csikó használati nevet kap. A név két-három szótagú, jó hangzású magyar név vagy szó.

A ménutánpótlásra jelölt méncsikókat a tenyészhely nevével, az évjárati csikószámmal

és használati névvel kell ellátni (pl: Gölle-199 Bátor).

A tenyésztő igénye szerint a használati név elé a kancacsikó is megkaphatja a tenyészhely nevét. (pl: Rózsafa-Lili). Nem alkalmazható a védett nevek listáján szereplő, személyeket vagy a jó ízlést sértő, továbbá 15 betűhelynél hosz-szabb név. A külföldről származó egyed elne-vezése a honosítási eljárás során megtartandó, ám a védett nevek listáján szereplő, személyeket vagy a jó ízlést sértő nevek kivételével bármilyen hívónevet kaphat.

A Ménelőállító kancák szelekciója

A fajtán belül ménelőállító kancának tekinten-dők a törzskönyves magyar hidegvérű, ezen belül a nukleusz állomány azon egyedei, amelyeknek már legalább egy tenyésztési engedéllyel rendel-kező ménivadékuk van.

A mén-előállító kancákat az egyesület tenyész-tői bizottsága

ü• származás,ü• küllem (különös tekintettel a típusra és a

testméretekre), ü• mozgás,ü• ivadékok minősége szempontrendszer

alap ján minősíti.Ménelőállító kancának a részletes küllemi

bírálat során legalább II. osztályú minősítést kell elérnie.

A kétéves kort betöltött tenyészkanca-jelöltek előzetes küllemi bírálatban részesülnek. amely-nek során megtörténik a méneskönyvi felvételük. A törzskönyvi osztályzatot a tenyészkanca-jelöl-tek a négyéves kor betöltését követően kapnak.

A tenyészmén-jelöltek szelekciója

A ménjelöltnek eleget kell tennie a származási feltételeknek, beleértve a szülők törzskönyvi osztályba sorolását is. Mind az anyai, mind az apai származást DNS-vizsgálaton alapuló eljá-rással kell igazolni. A tenyészménjelölteknek hivatalos bírálóbizottság előtt alkalmassági bírálaton (mindkét here jelenléte, fogazat sza-bályossága, viselkedésbírálat, tenyészállattal szemben támasztott küllemi elvárás) kell meg-felelniük.

137


A tenyészkanca-jelöltek szelekciója

A kancajelöltnek eleget kell tennie a szárma-zási feltételeknek, beleértve a szülők törzskönyvi osztályba sorolását is. A kétéves kort betöltött tenyészkanca-jelöltek előzetes küllemi bírálat-ban részesülnek, amelynek során megtörténik a méneskönyvi felvételük. A törzskönyvi osztályza-tot a tenyészkanca-jelöltek a négyéves kor betöl-tését követően kapnak.

A mének teljesítményvizsgája

Tekintettel a mének lehetőség szerinti bőséges ivadékszámára, a teljesítményvizsga ennél az ivarnál kötelező, a kancáknál csak ajánlott.

A mének teljesítményvizsgálata 2 és fél éves korban, még tenyésztésbe állításuk előtt történik.

A kettő–négy hónapig tartó felkészítés után a teljesítményvizsga 3 részből és az ahhoz kapcso-lódó kondícióvizsgálatból áll.

Lépésmunka

Ennek sík földúton, két kilométeren, egyes foga-tolásban, 1000 kilogramm összterheléssel 70 kp átlagos vonóerő-kifejtéssel, 19 perces időhatáron belül kell megesnie.

A lépésmunka teljesítése során annak legegyen-letesebb útszakaszán, 200 méter hosszon lépés-számlálás történik a lépéshossz megállapítására.

Ügetőmunka

Ez sík földúton, kétkilométeren, egyes fogatolású hajtókocsiba fogva 800 kg összterheléssel, 57 kp átlagos vonóerőkifejtéssel, 9 perces időhatáron belül értendő.

A lépés- és az ügetésmunka szintidőn belüli teljesítése esetén legfeljebb 5–5 pont adható. Idő-túllépés esetén minden megkezdett 10 másodper-cért 1–1 büntetőpont jár. Három pont elvesztése esetén a mén a feladatnak nem felelt meg.

Indítási próba

Ilyenkor a lónak földúton fatalpú szán előtt – vezetve vagy hajtva – 3*25 m-en fokozatos terhe-lésű indítási próbának kell megfelelenie.

Terhelésfokozatokkal 325–400–475 kilo-gram mnyi lépcsőkkel, maximálisan 200 kp erő-kifejtéssel.

Az indítási próba értékelése szakaszonként 5–5 ponttal történik. Feltétele nyugodt hámba dőlés, egyenes vonalú indítás és egyenletes lépés-ben történő húzás.

Kondícióvizsga

Az ügetőmunka után közvetlenül, majd 20 perc és 60 perc elteltével légzést és érverést kell szá-molni. A kapott értéket össze kell vetni a nyu-galmi állapotban mért értékekkel. Az ügetés utáni túl nagy, illetve a 60 perc elteltével mért – a nyugalmi állapottól nagyban eltérő értékek kedvezőtlen erőnléti állapotra utalnak. Az erőn-lét értékelése 0–5 pont értékhatárok között tör-ténik.

Tenyésztésbe a fenti teljesítményvizsgát mini-mum 15 ponttal teljesítő hidegvérű mént lehet fogni.

A kancák esetében teljesítményvizsgát csak az elit minősítésre pályázó egyedeknek kell tenniük, amely fogatban történő indítási készségvizsgát jelent.

Viselkedésbírálat

A teljesítményvizsga ideje alatt a mén viselkedé-sét az alábbi szempontok szerint, 10–10 érték-ponttal kell elbírálni:

ü• viselkedés küllemi bírálat alatt, ü• általános viselkedés, jellem, ü• viselkedés be- és kifogásnál, ü• munkakészség, kezelhetőség, ü• istállóban viselkedés, szelídség.

A párosítási terv készítésének szabályai

A törzskönyvi nyilvántartásban szereplő, tenyész-tésbe fogható kancákról minden év január 31-éig párosítási tervet kell készíteni, ami a nukleusz állomány egyedei tekintetében kötelező. A páro-sítási tervet az év folyamán újonnan felvett tenyészkancákkal ki kell egészíteni.

A párosítás jelentősége maga a nyilvántartásba vétel, hogy a következő évben csak a párosításból született csikó élvezhet kedvezményt, csak azt


138

bélyegezhetik nyereghelyen, vagy kaphat támo-gatást.

A támogatott állományokra a fajtafenntartó (egyesület) a tulajdonos egyetértésével javaslatot tesz a megfelelő méneket illetően,

A cseppvérkeresztezés a tenyésztői bizottság engedélyével végezhető.

Impor egyedek nyilvántartásba vételének feltételei

Az ország európai uniós tagsága megkönnyítette és jelentősen egyszerűsítette az unió területén belül tenyésztett lovak Magyarországra történő behozatalát. Attól függően azonban, hogy az adott ló tenyésztési vagy nem tenyésztési céllal érkezik az országba, különféle kötelezettségek terhelik a tulajdonosát vagy annak meghatalmazottját.

A tenyésztési céllal az országba bekerült lófé-lét a tenyésztési célú hasznosítás előtt honosítani kell. Ennek elemei közé tartozik a ló

ü• helyszínen történő azonosítása,•• az útlevél (vagy származási lap harmadik

országból történő behozatal esetén) ellen-őrzése és lefordítása,

•• a ló adatainak rögzítése az Országos Lóte-nyésztési Információs Rendszerben,

•• ménimporthoz előírás az eredeti származás-igazolás (öt ősi soros származási lap, DNS-kártya), és a kinti teljesítményvizsgálati adatok (amennyiben a ménnek van ilyenje).

A honosítás során a ló magyar azonosítószá-mot és egy igazoló lapot kap a honosításról. Ez a hazai méneskönyvbe kerülés előfeltétele is.

Az EU-tagországokból származó lóútlevél, akárcsak a hazai, végigkíséri a lovat egész élete során, és ugyanazt a célt szolgálja, mint a hazai. A ló úgynevezett hazai import azonosító számát beragasztják az eredeti útlevélbe.

A honosítást követően a külföldről vásárolt egyedek törzskönyvi nyilvántartásba kerülése és törzskönyvi osztályba sorolása megegyezik a hazai tenyésztésű lovakéval.

A hasban imporált csikók nyilvántartásba vételének feltételei

Hasban importnak tekinthető •• a külföldről vemhesen Magyarországra

behozott honosítatlan kanca csikója (ebben

az esetben a kancát a szokásos módon honosítani kell),

•• Magyarországról fedeztetés céljából kül-földre szállított és visszahozott kanca csi-kója,

•• külföldről az anyjával együtt még jelöletle-nül behozott csikó.

Mindegyik esetben a tulajdonosnak (tenyész-tőnek) rendelkeznie kell

•• a külföldi fedeztetési jegyzőkönyvvel,•• a fedezőmén származási lapjának másola-

tával,•• a fedezőmén DNS-kártyájának hiteles ada-

tával (ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a hatóság hivatalos úton is bekérheti kül-földről).

A csikó megszületését követően a tulajdonos az egyesület felé jelzi a tulajdonában lévő csikó-nak azonosítási, jelölési szándékát. Az egyesület képviseletében eljáró területi lótenyésztési felü-gyelő ellenőrzi a fenti okmányokat, illetve egye-sületi csikószámot kér, amennyiben a tulajdonos tagja valamely tenyésztő egyesületnek és egyesü-leti bélyegzésre jogosult.

Ebben az esetben az egyesület eldönti, hogy a külföldi fedezőmént elfogadja-e.

A csikóbélyegzési jegyzőkönyvre a bélyegzés alapján képzett azonosító kerül.

Tenyészállatok behozatala

Fedezőmének esetében kötelező a DNS-alapú származásigazolás megléte.

A külföldi fedeztetési jegynek nyilvántartásba vételi szabálya, illetve a szükséges okmányok a következők:

•• külföldi fedeztetési jegy,•• a mén hivatalos származási lapja,•• a mén DNS-kártyája.

Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldés módja és rendje

A tenyésztőkkel történt állományegyeztetés után az egyesület elkészíti az adott évben a fajtában törzskönyvi ellenőrzés alatt álló kancák listá-ját, amelyet az egyesület által törzskönyvezési

139


feladatokkal megbízott szervezetnek (személy-nek) átad, és ennek alapján rendeli meg a listán szereplő kancák adatgyűjtését az egyesület szá-mára, az egyesület és a megbízott között fennálló együttműködési szerződésben foglaltak szerint. A tenyésztési adatbázis üzemeltetője a listákban szereplő lovak adatait ellenőrzi, és az ellenőrzés eredményét az Egyesület részére visszaigazolja. A nem megfelelő adatok kijavítása a tenyésztés-vezető együttműködésével történik. Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldést a Megbízott az együttműködési szerződés alap-ján, a jogszabályok előírásainak figyelembe véte/ lével végzi.

A tenyészet (részpopuláció) felszámolása esetén követendő szabályok

Amennyiben a nukleusztenyészetként nyilván-tartott állomány állami tulajdonban van, sorsá-ról az állam rendelkezik.

Magántulajdonú őshonos tenyészet elkerül-hetetlen felszámolása esetén a tenyésztőegyesü-let rendkívüli közgyűlést hív össze és a tagok lehetőségeinek figyelembevételével igyekszik megoldást találni a kialakult helyzetre. Más tagok felé kiajánlja a tenyészállatokat, egyide-jűleg kísérletet tesz egyesületi körön kívüli érté-kesítésére. Eredménytelen kísérleteket követően felajánlja a tenyészanyagot az állam részére. Amennyiben a tervbe vett intézkedések siker-telenül végződnek, a visszavásárlás jogának kikötésével hozzájárul a külföldi értékesítés-hez. Amennyiben az állomány belföldön vagy külföldön tenyészanyagként nem értékesíthető, úgy kénytelen az egyesület a vágóállatként való értékesítést tudomásul venni. Különösen veszé-lyeztetett helyzetű genealógiai vonalba tartozó mének, különleges fenotípusos teljesítményt nyújtó vagy/és átütő örökítőerővel bíró állatok mentése érdekében a nukleusz tenyészetek fel-számolása esetére kilátásba helyezett intézkedé-seket járja végig.

Magántulajdonú, nem nukleusz állomány kilátásba helyezett értékesítése, felszámolása ese-tében a tenyésztőszervezetnek kevés a cselekvési lehetősége. Az értékesítést, a felszámolást megtil-tani nem tudja.

6.4. A hidegvérű ló tenyésztésének verseny-képességét befolyásoló tényezők

A versenyképesség mint fogalom az elmúlt évti-zedekben jelentős változáson, fejlődésen ment keresztül. Eredeti értelmezésében a versenyké-pesség nem más, mint az azonos (vagy nagyon hasonló) gazdálkodást folytatókkal való együtt-működés, amelynek középpontjában a piaci ver-sengés morális elve, etikai követelménye áll.

A mai értelmezés inkább a termékek és szol-gáltatások előállításának eredményességét (vagyis a nyereségességet), a tevékenység hatékonyságá-nak és piaci részesedésének növelésére való képes-séget jelenti. A versenyképesség a hatékonyságon és a termelékenységen túlmenően a fogyasztói igények változásaihoz, a kereslet szerkezetének átalakulásához, a piacra jutás korlátjaihoz, piaci pozíciószerzéshez, az ottani tartós helytállásban a piac telítettségéhez való alkalmazkodás képes-ségétől függ. Összefoglalóan a piaci versenyre való képességet, továbbá a vállalkozáson kívüli tényezőkhöz (ökológiai tényezők, genotípusok, versenytársak stb.) történő alkalmazkodást, a versenyelőny birtoklását is jelenti.

Az egyes tényezők persze önmagukban is befolyásolják a versenyképességet. A versenyké-pesség általános mérőszáma a költség (és árvi-szony), a minőség, az idő, valamint a rugalmasság!

A termék vagy szolgáltatás költsége (vagy önköltsége) önmagában is fontos tényező, de még fontosabb tényező az adott termékre vonat-kozóan a versenytársakhoz viszonyított ráfordí-tás, a ráfordítások hatékonyságának az azonos termékkínálóval szembeni kedvező mivolta.

A minőség a termék fontos tulajdonsága, az ilyen termékre ennél fogva fizetőképes fogyasz-tói igény van. A minőség versenyelőnyt teremtő tényező, emiatt rendkívül fontos a szerepe.

Az a vállalkozás, amely rövidebb idő alatt képes ugyanazon termékkel vagy szolgáltatás-sal szükségletet kielégíteni, előnyt élvez más vállalkozásokkal szemben, de a szükséges ter-mékkínálat adott helyen és adott időben történő rendelkezésre bocsátása is hatással van a gazdál-kodás versenyképességére.

A rugalmasság azt jelenti, hogy a vállalkozás mennyire képes termékeit vagy szolgáltatásait a


140

vevő által elvárt és igényelt módon rendelkezésre bocsátani. Azok a vállalkozások, amelyek képe-sek a váratlanul megnőtt kereslet kielégítésére, versenyképesebbek mint mások. A kereslet szinte soha nem egyenletes, alakulását számtalan előre nem tervezhető tényező befolyásolja. Azok, akik erre a helyzetre gyorsabban képesek reagálni, ver-senytársaikhoz képest kedvezőbb piaci helyzetbe kerülnek.

A versenyképesség azon tényezői, mint a szak-tudás, a természeti erőforrások, a genotípus, a humán befektetés mértéke stb. egyedi sajátos-ság, ezeknek időnként más-más jellemzői a meg-határozóak, de egyidejűleg egységes rendszerként hatnak a versenyképességre.

A hidegvérű ló tenyésztésének versenyképes-ségét befolyásoló tényezők azon rendezőelv sze-rint is megfogalmazhatók, hogy versenyképes az, amire van fizetőképes fogyasztói/vevői igény, amit piacra lehet juttatni, és aminek a termelése hatékony/gazdaságos. Ennek megfelelően

•ß A fogyasztói/vevői igény•• ár,•• fogyasztási szokások,•• minőség (és annak számos összetevője),•• mennyiség.

•ß A piacra jutás feltételei•• szervezettség, integráció,•• feldolgozottsági szint – szállítási távol-

ságok,•• állategészségügyi helyzet,•• piaci tájékozottság, statisztikák hiányos-

ságai, ellentmondásai,•• jelenlegi versenyhelyzet.

•ß A hatékony/gazdaságos termelés feltét-elei•• termelési mutatók,•• üzemméret,•• tőke, műszaki színvonal,•• szaktudás, szaktanácsadás,•• munkaerő,•• input-output árak,•• egyéb tényezők: horizontális támogatá-

sok, finanszírozás,•• költség-, jövedelemviszonyok.

E tényezők közül bármelyik is hiányzik, az csökkenti az ágazat/vállalkozás versenyképessé-gét. Azaz hiába van egy termékre kereslet, ha azt egy vállalkozás a versenytársakhoz képest nem tudja üzemi szinten hatékonyabban előállítani vagy hatékonyabban piacra juttatni.

Mindezek figyelembevételével nagyon is saját-ságos a lótenyésztő vállalkozások megítélése. Jog-gal merülhet fel a kérdés, hogy a lótenyésztő/lótartó a tevékenységét egyáltalán vállalkozás-nak tekinti-e, akar-e vállalkozásként működni, vagy csak szeretne időnként jelentős árbevételre szert tenni? Bár a lótenyésztő/lótartó formailag kis- és középvállalkozásként nyilvántartott, rit-kán cselekszik ennek megfelelően, a vállalko-zótól elvárható magatartásnak ritkán felel meg. Vállalkozásában a fő tevékenység nem a lóval kapcsolatos termék előállítására irányul, fontos-sági sorrendben ezt általában hátrébb helyezi. Versenyképessége már csak e miatt is megkérdő-jelezhető, de ezen kívül számos egyéb okra vezet-hető vissza.

Az idők során a lótenyésztés társadalmi cél-jai változtak. Míg korábban a hadászat, majd a mezőgazdaság és az áruszállítás igényei határoz-ták meg a lótenyésztés elsődleges célját és az ehhez rendelt eszközrendszert, napjainkban a hideg-vérű ló tenyésztésének elsődleges célja a húster-melése, mellette nem elhanyagolható a hobby- és társállat-előállítás.

Ezt a fogyasztói igényt eddig sem mennyiség-ben, sem minőségben nem kezelte jól az ágazat. Az ágazat szereplői nem törekedtek jelentős piaci térnyerésre, megelégedtek a közvetítő kereskedő-nek való eladással, és örültek az olykor megje-lenő konjunkturális helyzet kínálta lehetőségnek. A versenyképesség mérőszámai közül a rugal-masság tekintetében sem reagált jól az ágazat, mert csupán a tenyésztők töredéke kapcsolódott be az e fajta termékelőállításba. A többiek lénye-gesen rosszabb feltételekkel értékesítettek csikót, gyakran a költséget sem fedezve adtak túl rajtuk. Amikor a pecsenyecsikó iránti kereslet kedvező lett, akkor nőtt a fedeztetési kedv, de többnyire a keresleti hanyatlás idejére lett elegendő árualap. A ciklikusan változó kereslet tagadhatatlanul nehezíti a tervezhetőséget, de rontja a tenyész-tés helyzetét is, mert amikor nagy a vágólóár, akkor nagyon sok értékes tenyészanyag piacra

141


kerül, míg kis felvásárlási ár esetén a veszteség mérséklése érdekében számoltak fel állományo-kat. Ebből aztán az következett, hogy az ágazat szereplői a piacon nem tudtak tartósan helyt-állni, sőt az addigi piaci jelenlétet is elvesztették a román és lengyel vállalkozásokkal szemben. Elképesztő hibát követett el az, aki elenyésző költségtakarékosság miatt nem váltott ki például útlevelet lovára, vagy rosszul értelmezte annak bizonyos pontjait.

Nem kétséges, hogy a horizontális és vertikális termékpályák szervezetlenek az ágazatban, kér-déses a hazai piac termékfelvevő képessége (lásd az ide vonatkozó fejezetet), és ennek befolyáso-lása egyébként is csak hosszabb távon és jelen-tős tőkebefektetéssel lehetséges. Ebből kifolyólag elsődlegesen a nemzetközi piacok jönnek szóba. Ide viszont nagyobb és egységesebb volumen szükséges, amihez termelői összefogás kellene. A szervezetlenség és a tervezetlenség következ-ménye a nemzetközi versenyképesség elvesztése, a nyereség nélküli termelés.

Megkerülhetetlen e tekintetben a tőkehiány, de a vállalkozási, kereskedelmi ismeretek hiánya is. Nem elegendő a termékelőállításhoz érteni, a vállalkozás működtetéséhez is fontos ismere-tekre van (lenne) szükség. A kevés árualap miatt általában kicsi az élőmunka hatékonysága is, ami a költségszint oldaláról csökkenti a verseny-képességet.

Vitathatatlan, hogy az ágazat versenyképessé-gének javítása az ágazat szereplőitől és az államtól is összehangolt erőfeszítést kíván. Azonban szinte bizonyos, hogy a versenyképesség megteremté-sében vagy helyreállításában az állam nem fog, nem tud segédkezni, mert lényegesen fontosabb piaci szereplők versenyképességét kell segítenie, és a forrásai pedig végesek! Az ágazat szereplői-nek tőkehiánya, az egyéni és közösségi érdekek különbözősége nem kedvez az erőfeszítéseiknek. Jogszabályi gátjai is vannak ennek, mert a ter-melői csoportok (TCS) előnyeinek kihasználását a jelenlegi árbevétel-kötelezettségek nem teszik lehetővé.

Ráadásul elmondható, hogy az uniós for-rások támogatási rendszerében a lótenyésztési ágazat nem tartozik a kedvezményezett ágaza-tok közé (még lótermékek élelmiszeripari feldol-gozása esetén sem). Így aztán hiába merül fel a

versenyképesség javítására egy vagy több hazai lóvágóhíd létesítése és annak árualappal való kiszolgálása, a szervezett felvásárlási rendszer megteremtése, a vágott test és előfeldolgozott termékek külföldre értékesítésének az igénye. Továbbra is külföldi (elsősorban olasz) kereske-dők kezében van a vágólópiac szinte teljes egészé-ben. Hazai feldolgozói bázis létesítése csak abban az esetben lenne megvalósítható, ha annak ter-mékei a fizetőképes külföldi piacokon elhelyezhe-tők lennének, valamint akkor, ha a felvásárolható hazai árualap a vágóhíd folyamatos működését biztosítani tudná. Ehhez azonban a jelenleg ren-delkezésre állónál jóval nagyobb, kiegyenlítet-tebb tenyésztési háttérre és fegyelmezett, hosszú távú felvásárlói hálózatra (TCS), jelentős humán-erőforrás- befektetésre lenne szükség. Ezek közül egyelőre mindegyik csak várat magára.

Az ágazati versenyképesség javításának másik lehetősége új hasznosítási módok kiala-kítása lehetne, figyelembe véve azokat a vélt és valós fogyasztói igényeket, amelyek a tár-sadalom egészség- és környezettudatosabb hozzáállásával, a szabadidő aktív eltöltésével kapcsolatban felmerülhetnek. Ezek felismeré-séhez a vállalkozás/ágazat külső környezetének folyamatos nyomon követése, elemzése, a vál-tozó környezeti tényezőkre való alkalmazko-dáshoz pedig innovatív vállalkozói szemlélet szükséges. Miután a lótenyésztés végzése nem vállalkozási kényszerben folyik (nem ebből kíván megélhetést teremteni magának a lóte-nyésztő/lótartó), nincs kellő cselekvési kedv ezen a téren. Ebből adódóan az ágazat meg-marad a 100 éve tartó folyamatos piacvesztés tényénél és az e feletti kesergésnél.

Eltúlzott annak a hangsúlyozása, hogy a sza-bad idő értelmes eltöltésére alkalmas ló iránti igény függ a társadalom anyagi jólététől, a hagyo-mányok ápolásának szándékától. Ha így lenne, nem fejlődött volna a borkultúra, a síelés és más több sikerágazat az elmúlt évtizedben.

E tekintetben kezdeményező és nem követő magatartásra, „több lábon állásra” van szükség, mert csak így válhat az ágazat versenyképessé. Mindezek ellenére a hidegvérű ló távlatai bízta-tók. E típust sajátos testalkata, jó vérmérséklete, könnyű kezelhetősége nagyszerű hobbilóvá teszi. Nemcsak fogatos, hanem hátas célú használata is


142

lehetséges, csak el kell szakadni a lovassport szak-ágakban történő alkalmazás szorító gondolatától. A természetjárás, a különleges fogatolási módok és bemutatók, méltó tenyészdíjazások bevezetése javíthatja a fajta népszerűségét, ezzel a verseny-képességét. Nemzetközi példával szolgálnak a

rönkhúzó versenyek, amelyek kétségtelenül meg-lévő vadhajtásait nem szabad átvenni, de szük-séges lenne szakmai alapokon nyugvó magyar változatát elterjeszteni. Ráadásul a fajta eredeti értékmérő tulajdonságai megőrzésére ez a hasz-nálati mód lenne a legmegfelelőbb.

143

Az állattenyésztők tevékenységük kezdete óta a termelési színvonal emelésére, a genetikailag minél értékesebb állományok létrehozására töre-kednek. A termelési színvonal emelésével pár-huzamosan a szelekciós nyomástól függően a genetikai változatosság generációról generáci-óra egyre csökken, ami a genetikai sokszínűség csappanásához vezet. A genetikai változatos-ság csökkenése elleni fellépés az állattenyésztés jól körülhatárolható érdeke. Soha nem tudható ugyanis, hogy egy most gazdasági szempontból kevésbé jelentősnek tartott tulajdonság vagy allél a jövőben nem válhat-e mégis fontossá.

A génmegőrzés, a veszélyeztetett fajták meg-mentésének fontosságát Magyarország a világon az elsők között ismerte fel. A génmegőrzési mun-kában nem feltétlenül a teljesítmény növelése a cél, hanem sokkal inkább a megmaradt genetikai változatosság és a fajta önazonosságának a meg-tartása. A szelekció hatására ugyanis bármely állományban megszűnik a genetikai egyensúly, a génállomány fokozatos szűkülése következik be. A génmegőrzés feladata mindennek az elke-rülése.

A fajták genetikai változatosságának értéke-lése segítséget nyújthat ehhez a tevékenységhez, főleg a tenyésztési programok kidolgozásában és módosításában, de a párosítások megtervezésé-ben is. Megszabja a módosítás irányát és mérté-két, közvetve javaslatot ad a fajta génkészleteinek felderítésére, az immigráció jellegére, egyáltalán rámutat az állományok diverzitás-fenntartásának jellegére.

A veszélyeztetett háziállatfajták mindegyiké-nél, de különösképpen a lófajtáknál gondot okoz, hogy viszonylag kevés és változó számú tenyész-állat vesz részt a fajtafenntartásban. Ez a tény, továbbá, hogy a helyi fajták esetében lehetetlen a génállomány átalakítása, vagy bővítése (idegen gének immigrációja), a kevés létszámú populá-ciókban megkerülhetetlenné válik a genetikai veszteség.

A populációk szerkezetének és demográfiai összetételének elemzése a számítástechnika fej-lődésével, a különböző szoftverek megjelenésé-vel rutinszerűvé vált és az állományok genetikai szerkezetéről lényeges mozzanatok feltárását tette lehetővé. A különböző elemzések a fajták jelen-tősebb őseinek meghatározását, a pedigrétel-jességet, a beltenyésztettség átlagos mértékét, a generációs intervallumokat, a populáció szerke-zetében bekövetkezett változásokat, valamint az ivadékszám megoszlását helyezték fókuszba.

A felsorolt, nemzetközileg elfogadott, sőt ma már ajánlott populációgenetikai mérőszámok a magyar hidegvérű lófajtára vonatkozóan is meg-határozásra kerültek, amelyek az alábbiak szerint jellemezhetők.

Az elemzés alapjául szolgáló származási ada-tokat a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület adatbázisa szolgáltatta. A pedigré-adat-bázist mindösszesen 18 223 egyed származási adatai alkották. A genetikai szerkezet értékelé-sére referenciaállományként a 2016-ban törzs-könyvi ellenőrzésben lévő állomány (mének és kancák) (1251 ló) szolgált.

A pedigrételjesség értékelése

Ez a mutató kifejezi, hogy az egyedek szárma-zása hány teljes generációra vonatkozóan ismert. A megalapozott eredmények eléréséhez a pedig-réanalízis számításakor legalább 4-5 generáció teljes ismerete szükséges. Minél teljesebb ugyanis egy pedigré, annál megbízhatóbbak a becsült értékek. A 7.1. ábra a születési évek szerint mutatja be a származás ismertségét. Az 1990-es évek közepétől született lovak 90 százalékánál minden nagyszülő ismert. Az átlagos pedigré-teljesség a referenciaállományra nézve 4,24, ami messze alatta marad a több évszázados szigorú tenyésztői múltú lipicai (15,2) és az angol teli-vér (15,64) állományaira meghatározottaknál, de

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése

populációgenetikai mérőszámokkal


144

a hazai hucul lóállományra számítottnál (8,43) is. A jelenlegi aktív állományban mindössze 83 olyan ló lelhető fel, amelynek a származása hat ősi sorig valamennyi felmenőre nézve ismert.

A maximálisan ismert nemzedékek értéke-lésekor 19 lónak még a 15. ősi sorban is voltak ismert ősei, közülük többre a huszadik generációt meghaladóan is igaz ez a megállapítás. A szárma-zási adatokból kiderült viszont, hogy ezen lovak felmenőinek egy része a XX. század fordulóján hidegvérű ménekkel megkezdett fajtaátalakító keresztezéshez felhasznált félvér lófajtáink kan-cáira vezethető vissza.

Az állomány beltenyésztettségének értékelése

Abban az esetben van szó beltenyésztésről, ha egymással rokonságban lévő lovak után szület-nek meg az ivadékok. A beltenyésztési együtt-ható annak a valószínűsége, hogy egy adott lokusz két allélja származásilag azonos. Egy

egyed abban az esetben rendelkezhet két szár-mazásilag azonos alléllal, ha szülei legalább egy közös őssel rendelkeznek. A beltenyésztettség mérőszáma a 0–1 közötti abszolút szám, ami-kor is 0 a beltenyésztési koeffi ciens, ha az adott egyed nem rokon szülők párosításából született. A beltenyésztettség „1” a klónozott egyedek-nél. A mindennapi állattenyésztési gyakorlat-ban a 0,30 feletti beltenyésztési koeffi ciens már nagyon erőteljes rokontenyésztésre utal, aminek velejárója a csökkent alkalmazkodó képesség. Ekkor beszél a szakma beltenyésztési lerom-lásról. Emiatt is lenne fontos a populációt leg-inkább kitevő nőivarú állomány nagymértékű változatosságának fenntartása. A beltenyésztési mutató számát befolyásolja a pedigré hossza és teljessége is. A rövid pedigrék ugyanis torzítják a beltenyésztési együttható nagyságát. A 7.1. táb-lázat a teljes állomány legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedeit mutatja be. Ebből a sor-ból is kiemelkednek a 4 171 Toponár-163 Jonatán mén és a Vércse nevű kanca ivadékai. Esetük-ben apa-lánya párosításról van szó, miközben

7.1. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség alakulása

145

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal

maga a mén is féltestvér-párosításból született. A feltehetően nem tudatos rokontenyésztés a 2734 Perseron-201 Bizsu ménre történt! A két erősen rokontenyésztett csikó egyikének szár-mazási lapja a 7.1. mellékletben megtekinthető. A 7.1. táblázatban felsorolt további egyedek is apa–lánya párosítás eredményei, azonban az apák beltenyésztettségének mértéke elhanyagol-ható. Ezek a beltenyésztési együtthatók a gyakor-lati tenyésztés felső határát jelentik!

A referenciaállomány leginkább beltenyésztett egyedeit a 7.2. táblázat mutatja be. A 2016. évi törzskönyvi ellenőrzésben tartott állomány-ból a 2014-ben, apa–lánya párosításból szüle-tett Dóra nevű kanca beltenyésztettsége kiugró

(7.2. melléklet). A kanca 4682 Palin-7 Gazda apaságú, mindkét oldali felmenőiben az 1980-ban született Mesés nevű kanca fordul elő. A referenciaállomány átlagos beltenyésztettsége a számos nagy beltenyésztettségű egyed mellett is mindössze 0,018.

A genetikai eredet értékelése

A 7.3. táblázat az értékelt állomány genetikai szerkezetének változatosságáról nyújt áttekintést. Jól látható, hogy a tanulmány céljára választott referenciapopuláció egyedeinek genetikai vari-abilitása lényegesen kevesebb őssel jellemezhető

7.1. táblázat

A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a teljes állományban

Ló neve IvarSzül.

évApja Anyja

Beltenyésztettség mértéke (0–1)

Vihar 2 2009 4171 Toponár-163 Jonatán Vércse 0,28Röpke 2 2010 4171 Toponár-163 Jonatán Vércse 0,28Dóra 2 2014 4682 Palin-7 Gazda Bájos 0,28Dönci 2 2007 4146 Bogyoszló-204 Kázmér Dóri 0,27Roberta 2 2013 3254 Bicsérd-66 Döme Baba 0,26Pápa-260 Pajkos 1 2010 3704 Csányoszró-4 Gitár Felsőpetény Csengő 0,26Karolina 2 2010 3768 Gánt-44 Generális Linda 0,26Nusi 2 2012 4243 Bogyoszló-43 Lator Baba 0,26Sellő (Egér) 2 1991 1793 Szentegát-3 Soha 0,26

A jelenlegi állományban további 32 ló jellemezhető 0,25 feletti beltenyésztési együtthatóval.

7.2. táblázat

A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a referenciaállományban

Ló neve IvarSzül.

évApja Anyja

Beltenyésztett-ség mértéke

(0–1)

Dóra 2 2014 4682 Palin-7 Gazda Bájos 0,28Nusi 2 2012 4243 Bogyoszló-43 Lator Baba 0,265350 Karancsberény-70 Szikra 1 2009 3704 Csányoszró-4 Gitár Ramona 0,26

Virgonc 2 2002 2929 Palotabozsok-29 Buzogány Vilma 0,25Bársony 2 2009 2560 Alsónemesapáti-42 Lili 0,25Gizike 2 1998 2924 Gölle-11 Bátor Pannika 0,25Réka 2 2003 3918 Somogyegres-158 Rudi Röpke (e. Judit) 0,205579 Nagyvenyim-298 Sanyi 1 2011 3842 Karád-17 Rigó Sármány 0,17Utód 2 2003 2488 Gölle-8 Utálatos 0,15

A jelenlegi állományban további 18 ló jellemezhető 0,1 feletti beltenyésztési együtthatóval.


146

(427 egyed felelős a teljes genetikai változatos-ságért), mint a nyilvántartásban tartott hazai hidegvérű állomány teljes genetikai változatos-ságát adó 3434 egyed. A számok közötti óriási eltérés jelentős génveszteségre utal, amire csak részben lehet magyarázat a több évtizedes szelek-ciós munka, sokkal inkább a kiindulási ménvo-nalak elvesztése, illetve a még tenyésztésben állók esetleges, gyakorta aránytalan felhasználása a tenyésztésben.

7.3. táblázat

Az állomány genetikai változatosságát befolyásoló egyedek száma

A genetikai változatosság

aránya

Teljes állományban

felelős állat

Referencia- állományban felelős állat

50% 76 1760% 152 2870% 338 4380% 789 7390% 1613 136100% 3434 427

A jelentősebb ősök hatását a teljes állományra először a 7.4. táblázat mutatja be. A tíz jelentő-sebb ős mindegyike mén. A teljes állományra 4,18%-os, illetve 3,7%-os lefedettségi arány a

2281 Belga-23 és a 2264 Belga-6 nevű import mén hatása a legnagyobb mértékű. Miután a két mén féltestvér, már ez a tény eleve csökkentette a kiinduló állomány genetikai variabilitását. A fél-testvérek hatása a teljes állományra minden más egyedét többszörösen múlja felül.

A 7.5. táblázat a referenciapopulációnak választott egyedekre mutatja be a genetikai variabilitásért leginkább felelős ősöket. A jelen-legi állomány genetikai variabilitásáért a 2734 Perseron-201 Bizsu francia import mén a legna-gyobb mértékben a felelős. Ez a tény a magyar hidegvérű ló őshonos jellege szempontjából egy-általán nem előnyös! Hatása meghaladja a fajta-kialakításban két legfontosabb mén jelentőségét! Az aktuális állomány fontosabb őseinek is mind-egyike mén.

7.5. táblázat

A referenciaállomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök

Egyed neve IvaraSzül-etési éve

Variabilitás lefedettségének

aránya (%)

2734 Perseron-201 Bizsu

mén1989 6,66%

1560 Nágocs-110 mén 1980 5,76%2281 Belga-23 mén 1946 4,66%2264 Belga-6 mén 1947 4,38%2351 Tormás-61 (Perseron-1 leszár-mazott)

mén

1987 3,85%1899 Gölle-9 (Perseron-4 leszár-mazott)

mén

1977 3,02%4380 Bikal-3 mén 1955 2,60%986 Gölle-2 mén 1936 2,51%456 Szentgáloskér-2 mén 1970 2,41%5790 Andráshida-12 mén 1965 2,37%

A percheron mének együttes genetikai hatása a további ménutánpótlások kijelölésében elgon-dolkodtató kell legyen!

A generációs intervallum értékelése

A szakirodalom szerint a generációs interval-lum a szülők átlagos életkora azon ivadékok

7.4. táblázat

Az állomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök

Egyed azonosítója IvaraSzül-etési éve

A variabilitás lefedettségének az aránya (%)

2281 Belga-23 mén 1946 4,18%2264 Belga-6 mén 1947 3,70%2734 Perseron-201 Bizsu

mén1989 3,14%

4380 Bikal-3 mén 1955 2,14%1560 Nágocs-110 mén 1980 1,79%2351 Tormás-61 mén 1987 1,53%5899 Görösgal-17 (Tizes I.tm.)

mén1966 1,51%

1899 Gölle-9 mén 1977 1,47%5790 Andráshida-12 mén 1965 1,22%4337 Szentdénes-15 (Huszonkettes)

mén1955 1,14%

147


megszületésekor, amelyek részt vesznek a követ-kező generáció létrehozásában. A veszélyeztett, génvédelem alatt álló fajtáknál az a kedvező, ha a generációs intervallumok hosszúak, mert ebben az esetben adott időtávban nincs lénye-ges genetikai diverzitáscsökkenés. Minél keve-sebb létszámú egy fajta és szegényebb a genetikai diverzitás tekintetében, annál célravezetőbb a generációs intervallumok kitolása. Természete-sen itt csak meghatározott időhossz alatti és nem nemzedékenként bekövetkező diverzitásváltozás-ról van szó.

A generációs intervallum négy leszármazási úton számítható (apa–fiú, apa–lány, anya–fiú és anya–lány összehasonlításban) az egyedek és szüleik születési dátumának segítségével. A leg-hosszabb generációs intervallumot a ménelőállító mének (amikor egy adott fedezőménnek tenyész-tésbe kerül az ivadéka) mutatják. (7.6. táblázat). Az egymást követő nemzedékek közötti legrö-videbb távolságot a tenyészkancák és tenyész-kancává érett kancacsikóik között lehetett számítani. A négyféle szülő–ivadék leszármazási út megfelelő generációs intervallumait páron-ként kétmintás t-próbával összehasonlítva az lát-szik, hogy a tenyészkanca–tenyészmén-ivadék és a tenyészkanca–tenyészkanca-ivadék leszár-mazási utak között nincs statisztikailag igazol-ható (szignifikáns) eltérés (P>0,05). A további páronként végzett összehasonlításokból kide-rül, hogy a mének jóval idősebbek az ivadékaik tenyésztésbe kerülésékor, mint azt a kancáknál lehet az tapasztalni. Különösen igaz ez a tenyész-mén-tenyésztésbe került ménivadék leszármazási út esetén. A fedezőmének közel egy évvel idő-sebbek ménivadékaik tenyésztésbe kerülésekor, mint a kancaivadékuk tenyésztésbe állításakor.

A mének 1,3 évvel korosabbak a tenyészkancák tenyészkancává érett ivadékaik esetében tapasz-taltaknál.

Mindez arra utal, hogy a tenyésztők óvatosab-bak a fedezőmének kijelölésekor, mint a kanca-ivadék tenyészállattá minősítésekor!

Az ivadékszám értékelése az állományban

A génmegőrzési feladatok ellátásakor fontos az állomány sokféleségének, genetikai varianciá-jának a fenntartása. Szakirodalmi vélekedések szerint ideális feltételek esetén a potenciális szü-lőknek egyenlő esélyük van részt venni a követ-kező nemzedék kialakításában. Ekkor lehetne a genetikai sokféleséget a lehetséges legnagyobb szinten tartani. Ez a gyakorlatban nem valósul meg, így az egyes párosításokból kiválasztott iva-dékok száma nagyon változó lehet. Az így előálló változatosságcsökkenés mérsékléséhez jó mód-szer, ha a továbbtenyésztésre szánt egyedek kivá-lasztásakor igyekeznek minél több párosításból tenyészállatnak jelölni ivadékot, és elkerülni egy-egy tenyészállat túlzott szerephez jutását.

A vizsgálatban az ivadékok megoszlásának értékelése minden esetben a teljes állomány szár-mazási adatainak figyelembevételével történt.

A legtöbb ivadékkal bíró harminc kancát a 7.2. ábra szemlélteti. Ezek mindegyike legalább tíz alka-lommal ellett, de a Manci nevű kancának páratla-nul sok (18) ivadéka található az adatbázisban.

Az egy-egy kanca után fellelhető ivadékszám (7.3. ábra) a fajtában folytatott szelekcióról is szolgáltat adatokat. Az értékelt kancák 70 szá-zaléka mindössze egy ivadékkal járult hozzá a

7.6. táblázat

A magyar hidegvérű lófajta generációs intervallumai a négyféle szülő–ivadék származási út alapján

Szülő-ivadék alternatívák Ivadékok számaGenerációs intervallum

A generációs interval-lum középértékének

hibája

Tenyészmén–fedezőmén-ivadék 1 824 10,22 0,112Tenyészmén–tenyészkanca-ivadék 4 603 9,28 0,077Tenyészkanca–tenyészmén-ivadék 1 506 8,93 0,149Tenyészkanca–tenyészkanca-ivadék 3 688 8,71 0,092Átlagosan 11 621 9,20 0,050


148

7.2. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező kancák

7.3. ábra. A kancánkénti ivadékszám megoszlása

149


fajtafenntartáshoz.. A kiindulási adatbázis szerint ötnél több ivadéka csak a kancaállomány elenyé-sző hányadának (315 kanca) van.

A legtöbb ivadékkal rendelkező harminc mént a 7.4. ábra szemlélteti. Kiemelkedik az őshonosság és a fajtaidentitás szempontjából megkérdőjelezhető 2734 Perseron-201 Bizsu. Mellette száznál több ivadéka szerepel a nyil-vántartásban a 2351 Tormás-61 és 2281 Belga-23 ménnek is.

A ménenkénti ivadékszám alakulása a 7.5. ábrán követhető. A kancáknál közöltekhez hasonlóan a nyilvántartott mének jelentős részé-nek is mindössze egy-két ivadéka szerepelt a nyil-vántartásban. Tíznél több ivadéka csak a mének elhanyagolható részének van.

Az összes ivadékszám mellett a továbbte-nyésztésre kiválasztott ivadékok száma is ugyan-ezen módon került értékelésre. A 7.6. ábrán a továbbtenyésztésre szánt legtöbb ivadékkal ren-delkező harminc kanca szerepel. A legtöbb iva-déka a Szentgáloskér-2 után 1981-ben született Náncsi nevű kancának van. A génmegőrzés

szempontjából ideális eset az volna, ha minden kanca után négy nőivarú egyed lenne kiválasztva, mert ez az ivadékszám adna arra reményt, hogy a kanca genotípusa szinte teljes mértékben meg-jelenik az ivadékokban. Ez a feltétel azért ritkán jut érvényre, hiszen egy fajta létszámát bármilyen okból is, de be kell határolni.

A kancánként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékok eloszlását a 7.7. ábra szemlélteti.

A kancák döntő hányadától egy ivadékot választottak ki továbbtenyésztésre. A vizsgálati időszakban négynél több tenyésztésre kiválasz-tott ivadéka mindössze a kancák 1,2 százaléká-nak volt.

Továbbtenyésztésre kiválasztott legtöbb iva-dékkal rendelkező harminc mént a 7.8. ábra sorakoztatja fel. Közel 100 ivadék továbbtenyész-tésre való kiválasztását tette lehetővé (génmegőr-zés szakmailag nem teljesen megalapozottan) a legtöbb ivadékkal bíró 2734 Perseron-201 Bizsu tenyészmén ivadékcsoportja. A vizsgált adatbázis szerint 15 méntől választottak ki legalább 30 iva-dékot a hazai tenyésztés számára.

7.4. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező mének


150

7.5. ábra. A ménenkénti ivadékszám megoszlása

7.6. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkező kancák

151


7.8. ábra. Továbbtenyésztésre kiválasztott, legtöbb ivadékkal rendelkező mének

7.7. ábra. A kancánként tovább-enyésztésre kiválasztott ivadékszám alakulása


152

7.9. ábra. A ménenként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám megoszlása

7.10. ábra. Az ivadékkal rendelkező mének apák szerint rendezve

153


A továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékok számának ménenként jellemző megoszlása a 7.9. ábrán követhető. A nyilvántartott mének mint-egy hatvan százalékának mindössze egy, további 14 százalékának pedig két ivadéka kapott sze-repet a tenyésztésben. Tíznél több ivadékot a nyilvántartásban szereplő tenyészmének alig több mint öt százalékától tartottak érdemesnek továbbtenyésztésre.

Az ivadékokkal rendelkező méneket apák sze-rinti bontásban a 7.10. ábra szemlélteti. A 2281 Belga-23 és a 2734 Perseron-201 Bizsu adta a tenyésztésben szerepet játszó legtöbb mént. További húsz tenyészménnek van legalább tíz olyan tenyésztésbe került mén ivadéka, amely a fajta alakításában szerepet játszott.

A 7.11. ábrán látható az apák szerint rende-zett jelenlegi ménpark. A legtöbb tenyésztési engedéllyel bíró ménivadékot a 2678 Nágocs-88 után állítottak fel. A tenyésztésre szánt mének genetikai háttérének könnyebb megértését az eltérő színek és mintázatok segítik. Szembe-tűnő a percheron, különösen a 1395 Percheron-1 genetikai hátterű mének túlsúlya a belga erede-tűekkel szemben. Génmegőrzési szempontból a kívánatos a különböző vonalak közel azonos ará-nyú használata lenne, mivel egy-egy vonal elő-térbe kerülése a genetikai variancia csökkenését, hosszabb távon a beltenyésztés növekedését is magával hozza. Ebben az esetben még az identi-tásvesztés ténye is fennáll!

7.11. ábra. A tenyésztésben lévő, apák szerint rendezett ménivadékok

155

A génmegőrzés keretében fenntartott, illetve a hagyományos fajták esetében a belső szerkezet-változás elkerülése vagy legalábbis a változás üte-mének mérséklése a cél. A bármilyen okból kevés egyedszámra apadt vagy innen felszaporított faj-ták tenyésztésének egyik kiemelkedő feladata a még genetikai diverzitás őrzése. Ennek egyik lehetséges módja a minél több alapítóra vissza-vezethető családtenyésztés. A magyar hidegvérű ló tenyészállományát illetően viszont, különösen a szélső anyai oldalon, a hosszú-hosszú szárma-zásvezetésnek (törzskönyvnek) híján vagyunk, a fajta tényleges alapítókancái nem ismertek. Ez a lótenyésztés folytonos átszervezésére, a nem teljes körű származásvezetés kötelezettségének hiányára és a tenyésztők közömbösségére vezethető vissza. Minél később következik be a génmegőrzésre szo-rult állományok kancacsaládokba és genealógiai vonalakba való rendezése, annál nehezebbé válik a tervszerű és szakszerű fajtafenntartás.

A molekuláris genetika tudományának a fej-lődésével lehetőség nyílik annak eszköztárá-hoz nyúlni és ennek felhasználásával segíteni a tenyésztői munkát. Ugyanis egyes gének, gén-szakaszok markerként szolgálhatnak, segíthetnek a különböző fajták genetikai változatosságának feltérképezésében, bizonyos csoportokhoz való tartozásának kiderítésében. A diverzitással kap-csolatos vizsgálatok során leggyakrabban hasz-nált markerek közé a DNS-mikroszatellitek, az SNP-k (Single Nucleotide Polimorphism), az Y kromoszóma és a mitokondriális DNS-szakaszok tartoznak. A mitokondriális szekvenciák, mint amilyenek a citokróm-b (CYTB), a citokróm-c oxidáz (COI/II), riboszomális RNS-gének (16S, 5S, 28S) és a fehérjét nem kódoló, a többi sza-kaszhoz képest megnövekedett változékonyságot mutató, azaz hipervariábilis (D-loop) régió, töb-bek között a filogenetikai kutatásokhoz alapot kínáló szakaszokat jelentenek. Így a hazai gén-megőrzési gyakorlatban az ilyen kutatásoknak pótolhatatlan jelentőségük van.

Különböző mtDNS-alapú vizsgálatokat vé -gez tek már korábban is más őshonos ló fajta eseté ben, mint a hucul vagy a gidrán, illetve több lófajta genetikai rokonsági viszonyait fe ltérképező mtDNS-alapú közlemény olvasható a szakiroda-lomban.

A mitokondrium az eukariótasejtekben átla-gosan néhány száz azonos kópiában jelenlévő sejtalkotó, mely a sejtlégzésben és az energia-termelésben játszik szerepet. Örökítőanyaga kettős szálú kör alakú DNS-molekula, a cito-plazmában foglal helyet, össztérfogata annak akár a 25 százalékát is elérheti, a sejtmagtól teljesen független genetikai rendszer, a sejt-mag genetikai információját egészíti ki. A ma élő soksejtűek mitokondriális genomjának a mérete (és a kódolt gének száma) meglehető-sen különböző, legkisebb az emlősöké. A gének rendkívül kompaktak, bennük csak nagyon rövid intronok (nem kódoló szakaszok) lelhe-tők fel. A mitokondriális genom több mint 90 százaléka kódoló szekvencia. Minden gerinces mtDNS-e tartalmaz egy olyan szakaszt, amely nem íródik át RNS-re. Ezen a szakaszon, ame-lyet D-loop (displacement loop) régiónak hív-nak, található az RNS átíródásának beindítását végző kezdő szakasz. Mivel a mitokondriumban nincsenek jelen hisztonfehérjék, a DNS védel-mét ezen fehérjék nem biztosíthatják. A DNS hibajavító rendszere sem működik tökélete-sen, mivel nincs reparációs rendszer, amely a pontmutációkat kijavítaná. Mindezek következ-tében a mitokondriális genom mutációs rátája körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb, mint a kromoszomális DNS-é, és a D-loop régióban nagyfokú polimorfizmust mutat. Ez a szakasz a hipervariábilis (különösen nagy változatosságú) vagy röviden HVR-régió. Ennek köszönhetően kiválóan alkalmas a mtDNS az anyai vonalak feltárására és a genom fejlődésének/változásá-nak modellezésére.

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris

genetikai vizsgálatokkal


156

8.1. Haplotípusok a magyarországi hidegvérűló-állományban

Jelen vizsgálatot 250 magyarországi hidegvérű ló sörényszőrmintája alapján végeztük el, ame-lyek elemzésére a Debreceni Egyetem MÉK Állatgenetikai Laboratóriumában került sor. Cél volt az egyedek mtDNS D-loop-régiója szek-venciáinak a feltérképezése, azok értékelése, mivel egy adott egyed mtDNS-szekvenciája a benne lévő mutációkkal meghatározza az egyed haplotípusát. Adott mutációs helyeken azonos változatosságot mutató szekvenciák egyazon egy-ségbe, haplocsoportba tartoznak.

A genomiális DNS kinyerése szőrhagymá-ból történt (FAO/IAEA, 2004). Ezt követően a hasonló vizsgálatok során alkalmazott protokollok alapján folyt a minták laboratóriumi vizsgálata.

A vizsgálat során 250 magyar hidegvérű kanca mtDNS D-loop-régiójának a szekvenálása történt, amelynek során 398 bp hosszú régiót sokszorosítottunk fel. Végül a statisztikai

értékeléshez 222 bázispárhossz maradt alkal-masnak. A CodonCode Aligner V.6.0.2 prog-ramcsomag segítségével a kapott szekvenciákat egymáshoz illesztettük és vágtuk. A molekuláris törzsfa készítésénél az MEGA6 program (Tamura és mtsai, 2013) távolságalapú klasztermódsze-rét alkalmaztuk Kimura-2 algoritmussal, így az összes nukleotid gyakoriságát egyformának tekintettük. A DNAsp 5.1.0.1. (Librado & Rozas, 2009) program segítségével vizsgáltuk a hideg-vérű lovak különböző diverzitásértékeit, neveze-tesen a haplotípusok, illetve a variábilis pozíciók számát, a nukleotid-gyakoriságot, valamint az In/Del pozíciókat. A vizsgált összes 250 minta 48 haplotípusba sorolható, azaz 48-féle szekven-cia jellemzi az egyedeket. Összesen 33 variábilis pozíciót találtunk, amelyek közt három deléció, valamint a többi esetben egyszerű nukleotid szubsztitúció volt jelen. A kapott haplotípusokat nem tekintettük egy kancacsaládnak. A gene-tikai variabilitás, haplotípus diverzitásér-téke nagy (h = 0,946 ± 0,005). A haplotípusok páronkénti átlagos különbsége (K) 6,01876.

A nukleotiddiverzitás (Pi) 0,027 ± 0,000. A meghatározott 48 haplotípus közül 20 egyetlen egyeddel képviseltette magát, míg a legnépesebb csoportnak a 35-ös haplotípus bizonyult 30 egyeddel.

Az ábrákon feltüntetett, vala-mint az elemzések során alkal-mazott és általunk létrehozott azonosítók a 8.1.1. táblázatban kerültek bemutatásra a hozzájuk rendelt eredeti Országos Lóte-nyésztési Információs Rendszer (OLIR) által kiadott azonosító-jukkal együtt.

A haplotípusokat (a mito-kondriális DNS egy adott sza-kaszának egy-egy változatát) a variábilis pozíciók alapján a Jansenés mtsai (2002) által defi ni-ált haplocsoportokba is besoroltuk (8.1.1. ábra). Referenciaszekven-ciának a szintén Jansen és mtsai (2002) által meghatározott szek-venciát vettük alapul, amelynek

8.1.1. ábra. Jansen és mtsai (2002) féle haplocsoport meghatározása a detektált 48 haplotípus esetében

157

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal8.

1.1.

tábl

ázat

Az el

emzé

sek so

rán

az eg

yede

khez

rend

elt, v

alam

int a

z O

rszág

os L

óten

yész

tési

Info

rmác

iós R

ends

zer (

OLI

R) á

ltal k

iado

tt az

onos

ítók

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló

neve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

a

zono

sító

jaA

ló n

eve

Rem

eny

HV

0501

6000

0Re

mén

yD

ori

HV

0433

1000

0D

óri

Julc

siH

V01

0700

000

Julc

siR

ayi

Ráy

i

Bodz

aH

V09

2580

000

Bodz

aD

oxa

HV

1208

9000

0D

oxa

Jum

iV

M00

1800

000

Jum

iRe

b251

HV

0816

1000

0Re

beka

Abra

ndH

V09

1580

000

Ábrá

ndD

ud36

HV

1207

7000

0D

údol

óK

abal

aH

V08

1300

000

Kab

ala

Reb9

2H

V12

2370

000

Rebe

ka

Alm

odo

HV

0512

1000

0Ál

mod

ozó

Dud

N47

HV

1208

2000

0D

údol

óK

arm

enH

V00

2010

000

Kar

men

Regi

naH

V12

1130

000

Regi

na

Ancs

aH

V98

0010

000

Ancs

aEd

ina

HV

1213

5000

0Ed

ina

Kat

141

HV

0300

2000

0K

ati

Rem

67H

V05

1600

000

Rem

ény

Anik

oH

V06

1470

000

Anik

óEd

itH

V02

1720

000

Edit

Kat

152

H08

1230

000

Kat

aRe

z253

SY03

0750

000

Reze

da

Ari

HV

1221

7000

0Ar

iEg

er1

HV

1305

1000

0Eg

erK

at24

HV

1021

5000

0K

ata

Rifk

eH

V99

2260

000

Rifk

e

Arva

csH

V01

1490

000

Árvá

cska

Eger

HV

1220

9000

0Eg

érK

at63

HV

1201

9000

0K

ati/B

aba

Rig

259

HV

0724

9000

0R

igó/

Csil

lag

Baba

HV

0205

6000

0Ba

baEg

ysze

HV

1307

0000

0Eg

ysze

rűK

ata

HV

1410

9000

0K

ata

Rig

oH

V04

2300

000

Rig

ó

Baba

N3

HV

0434

4000

0Ba

baEj

nye

HV

1307

2000

0Ej

nye-

Bejn

yeK

ati

HV

1018

2000

0K

ati

Rit1

98H

V10

2370

000

Rita

Babi

loH

V99

0060

000

Babi

lon

Ella

HV

1011

6000

0El

laK

ato

HV

0411

3000

0K

ató

Rit6

9H

V04

0440

000

Rita

BabN

22SY

0506

7000

0Ba

baEl

zaH

V09

0520

000

Elza

Kifl

iH

V04

0220

00K

ifli

Rita

HV

0412

9000

0R

ita

Baj1

45H

V09

3040

00Bá

jos

Emes

eH

V03

1470

000

Emes

eK

incs

HV

0115

0000

0K

incs

Robe

rtH

V13

3040

000

Robe

rta

Bajo

sH

V13

1250

000

Bájo

sEm

inen

HV

1305

7000

0Em

inen

sK

ismac

VM

0110

9000

0K

ismac

kóRo

n239

HV

1110

2000

0Ró

na

Bar4

0H

V12

1190

000

Bárs

ony

Emm

aH

V01

0300

000

Emm

aK

itti

HV

0121

5000

0K

itti

Rona

HV

0910

2000

0Ró

na

Barb

iH

V13

2680

000

Barb

iEm

ma5

5H

V99

1200

000

Emm

aLa

ura

HV

0419

6000

0La

ura

Roz2

57H

V11

1230

000

Rozi

Bars

ony

HV

1115

1000

0Bá

rson

yEm

keH

V13

0680

000

Emők

eLe

anyk

HV

9911

2000

0Le

ányk

aRo

ziH

V06

3120

000

Rozi

Bea

HV

0729

7000

0Be

aEn

ikH

V09

2010

000

Enik

őLe

n106

VM

0307

2000

0Le

nke

Rozs

aMH

V12

0020

000

Rózs

afa-

Már

a

Bet1

26H

V09

1700

000

Betti

Ercs

iH

V07

2120

000

Ercs

iLe

n27

HV

0314

5000

0Le

nke

Rpk

eH

V02

2050

000

Röpk

e

Bet1

3H

V07

2330

000

Betti

Eszt

erH

V06

1540

000

Eszt

erLe

naH

V12

1200

000

Léna

Rum

HV

9816

4000

0Ru

m

Bet6

8H

V05

0520

000

Betti

/Em

lék

Eszt

iH

V08

2160

000

Eszt

iLe

nke

HV

0330

2000

0Le

nke

Sac1

87H

V07

1230

000

Saci


158

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló

neve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

a

zono

sító

jaA

ló n

eve

Betti

HV

0426

4000

0Be

ttiEt

naH

V10

2200

000

Etna

Lepk

eH

V12

1080

000

Lepk

eSa

ciH

V11

3050

000

Saci

Bibo

rH

V04

2100

000

Bíbo

rFa

niH

V04

3130

000

Fáni

Lili

HV

1122

0000

0Li

liSa

r109

HV

0727

9000

0Sá

ri

Bibo

rkH

V10

3340

000

Bíbo

rka

FanN

40H

V14

0410

000

Fant

aLi

n124

HV

1226

0000

0Li

nda

Sar6

0H

V09

2500

000

Sári

Bog1

19H

V05

2690

000

Bogi

Fann

iH

V14

0270

002

Fann

iLi

n181

HV

0103

6000

0Li

nda

Sar7

1H

V09

3240

000

Sári

Bogi

HV

0926

1000

0Bo

giFa

nta

HV

1205

8000

0Fa

nta

Lin6

BA04

0790

000

Lind

aSa

riH

V10

2460

000

Sári

BolN

41SK

1400

5000

0Bo

lygó

Fars

anH

V14

0430

000

Fars

ang

Lin8

620

63Li

nda

Ste1

80H

V98

1160

000

Stel

la

Boly

goH

V08

2000

000

Boly

góFa

tany

HV

1403

2000

2Fa

tány

érLi

ziH

V08

2320

000

Lizi

Ste4

8H

V09

2700

000

Stel

la

Boro

kaH

V05

2160

000

Boró

kaFa

tyol

HV

0228

3000

0Fá

tyol

Lola

HV

1211

8000

0Lo

laSt

efiH

V07

1770

000

Stefi

Bbáj

oH

V05

2410

000

Bűbá

jos

Fec1

89H

V08

1730

000

Fecs

keLu

caH

V10

3140

000

Luca

Stel

laH

V06

1590

000

Stel

la

Bsz8

9H

V10

0600

000

Büsz

keFe

cske

VM

0307

1000

0Fe

cske

Ludv

erH

V05

1180

000

Lúdv

érSz

andr

HV

0203

6000

0Sz

andr

a

Bszk

eH

V01

0740

000

Büsz

keFe

lleg

HV

9603

2000

0Fe

lleg

Luj2

04H

V00

1820

000

Lujza

Sze2

35H

V09

1790

000

Szel

lő

Cili

keH

V11

3040

000

Cili

keFi

ona

HV

1234

1000

Fion

aLu

jzaH

V12

3430

000

Lujza

Szel

esH

V00

1690

000

Szel

es

Cin

iH

V00

0980

000

Cin

iFs

tsH

V96

0270

000

Füstö

sM

agdi

HV

9601

3000

0M

agdi

Szel

lH

V99

0210

000

Szel

lő

Cuk

iH

V09

2470

000

Cuk

iG

alus

kH

V13

3410

000

Gal

uska

Man

177

HV

1114

7000

0M

anci

Szep

laH

V11

0060

000

Szép

lány

Cum

isH

V11

1540

000

Cum

isG

eszt

eH

V13

2410

000

Ges

zten

yeM

an20

5Z

A060

2600

00M

anci

Szilv

iH

V99

1220

000

Szilv

i

Csa

130

HV

0613

7000

0C

salfa

Gie

rlH

V13

2450

000

Gie

rlM

an7

HV

0921

5000

0M

anci

Szom

orH

V03

1410

000

Szom

orú

Csa

232

HV

1110

6000

0C

salfa

Giz1

38H

V04

0500

000

Gizi

Man

iaH

V07

2180

000

Mán

iaSz

onja

HV

0321

9000

0Sz

onja

Csa

bit

HV

0603

1000

0C

sábí

tóG

iziH

V07

2990

000

Gizi

Man

N9

SY93

1480

000

Man

ciTa

nya

HV

1029

4000

0Tá

nya

Csa

l64

HV

1201

1000

0C

salfa

Gol

yaH

V13

2380

000

Gól

yaM

ara

HV

0526

4000

0M

ara

Tim

eaH

V11

2900

000

Tím

ea

Csa

rda

HV

1227

2000

0C

sárd

ásG

ondo

sH

V97

0200

000

Gon

dos

Mar

ika

HV

0217

8000

0M

arik

aTi

mN

36H

V11

2900

000

Tím

ea

Cse

ngH

V01

1480

000

Cse

ngő

Gra

cia

HV

1324

6000

0G

ráci

aM

atka

HV

0727

3000

0M

átka

Trpe

HV

1028

9000

0Tö

rpe

A 8.

1.1.

tábl

ázat

foly

tatá

sa

159

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkalA

8.1.

1. tá

bláz

at fo

lyta

tása

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló n

eve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

az

onos

ítój

aA

ló

neve

Elem

- zé

sekn

él

alka

l-

maz

ott a

zo-

nosí

tók

A ló

a

zono

sító

jaA

ló n

eve

Csg

270

HV

0230

8000

0C

silla

gG

yngy

HV

1131

5000

Gyö

ngyi

Mer

ced

Hv0

1226

0000

Mer

céde

szTü

ndi

HV

1307

7000

0Tü

ndi

Csg

79H

V03

0290

000

Csil

lag

Hab

ane

HV

9807

0000

0H

aban

éra

Mes

eH

V08

1670

000

Mes

eTz

esH

V05

2570

000

Tüze

s

Csin

taH

V02

1690

000

Csin

tala

nH

ajni

HV

0019

5000

0H

ajni

Mim

oza

HV

0417

6000

0M

imóz

aU

bork

aH

V96

0870

000

Ubo

rka

Csn

142

VS0

8015

0000

Csin

osH

amva

sH

V12

3720

000

Ham

vas

Mirz

aH

V12

1660

000

Mirz

aU

ltim

aH

V05

1100

000

Ulti

mát

um

Csn

188

HV

0316

8000

0C

sinos

Han

gaH

V98

0680

000

Han

gaM

ok23

6H

V11

1010

000

Mok

ány

Uni

kum

HV

0123

4000

0U

niku

m

Csn

221

ZA9

6200

0000

Csin

osH

appy

HV

1408

6000

0H

appy

Mok

any

HV

0711

2000

0M

okán

yU

rilan

HV

0614

8000

0U

rilán

y

Csp

iV

M08

1140

000

Csö

piH

arm

atH

V14

0850

000

Har

mat

Mol

liH

V07

1290

000

Mol

liU

ritok

HV

0417

9000

0Ú

ritök

Csö

rföH

V03

0260

000

Csö

rfös

Haz

ugH

V00

1330

000

Haz

ugM

on73

HV

1130

6000

0M

óni

Usz

oH

V12

2160

000

Úsz

ó

Dam

aH

V08

3290

000

Dám

aH

elga

HV

0520

4000

0H

elga

Mon

daH

V03

0990

000

Mon

daU

tas

HV

0227

8000

0U

tas

Dam

a52

HV

1207

9000

0D

áma

Het

yke

HV

1002

0000

0H

etyk

eM

oni

HV

0608

0000

0M

óni

Uto

pia

HV

0722

0000

0U

tópi

a

Dan

kaH

V12

1720

000

Dan

kaH

ilda

HV

9810

7000

0H

ilda

Moz

don

HV

0311

2000

0M

ozdo

nyVe

raH

V12

1730

000

Vera

Dar

ido

HV

1214

0000

0D

árid

óH

oldf

eH

V14

0940

000

Hol

dfén

yO

lga

HV

1110

4000

0O

lga

Vero

niH

V04

1880

000

Vero

nika

Deb

ora

HV

1207

2000

0D

ebor

aH

oll1

86H

V98

1140

000

Hol

lóO

rsi

HV

0516

3000

0O

rsi

Vih

arH

V07

2980

000

Vih

ar

Ded

osH

V12

0910

000

Ded

ósH

ollo

HV

1227

1000

0H

olló

Otil

iaH

V11

1770

000

Otti

liaV

il140

HV

0828

2000

2V

illám

Deg

esz

HV

1209

5000

0D

eges

zH

olN

29H

V05

0820

000

Hol

lósz

ike

HV

0207

2000

0Ő

szik

eV

illam

HV

0316

7000

0V

illám

Des

zep

HV

1208

6000

0D

eszé

pH

onva

gH

V10

1420

000

Hon

vágy

Pan5

3H

V10

0770

000

Pann

iV

ilma

HV

0229

2000

0V

ilma

Dia

dem

HV

1209

3000

0D

iadé

mH

ovira

HV

0317

3000

0H

óvirá

gPa

nka

HV

1021

2000

0Pa

nka

Vira

gH

V12

1780

000

Virá

g

Dic

sH

V12

0750

000

Dic

sőIb

olya

HV

9918

5000

0Ib

olya

Pann

iSY

0111

0000

0Pa

nni

Zse

mbe

HV

9601

2000

0Z

sém

bes

Dol

liH

V95

0260

000

Dol

liIg

eret

HV

1314

0000

0Íg

éret

Paul

inH

V12

1750

000

Paul

ina

Zso

fiH

V12

1140

000

Zsó

fi

Don

naH

V03

0010

000

Don

naIn

ciH

V04

1270

000

Inci

Pici

HV

0619

5000

0Pi

ci

Dor

ciH

V12

0760

000

Dór

ciIz

aura

HV

9918

8000

0Iz

aura

Pom

ade

HV

9804

1000

0Po

mád

é


160

génbanki azonosítója: X79547. Mivel a mi vizs-gálatunk csupán a mitokondriális DNS D-loop régiójának 15531–15752 bp részére szorítkozott, így a Jansenés mtsai (2002) által meghatározott következő mutációs forrópontokat mellőztük az értékelésből: nukleotidpozíció: 15585, 15597, 15650. Az általa meghatározott 17 haplocsoport közül egyedeink 14 haplocsoportot képviselnek, ami igen jelentős diverzitás szintet tükröz. Leg-népesebb haplocsoportnak a D3-as tekinthető 56 hidegvérű egyeddel (8.1.2. táblázat), amelyek a 14-es, a 18-as, a 12-es, a 15-ös valamint a 13-as haplotípus tagjai. A haplotípusok között legna-gyobb számban (8 esetben) az F1 haplocsoport figyelhető meg. Tizenhat haplotípus sorol-ható az A haplocsoportba. Két haplotípus tar-tozik a B, hat haplotípus a C, nyolc haplotípus a D csoportba és tizennégy haplotípus mutat az F haplocsoportra jellemző mintázatot. Két haplotípusunk a G haplocsoportba tartozó vari-ábilis helyeket mutatott, amely meglehetősen ritka. McGahern és mtsai (2006) legtöbb fajtát összehasonlító, 962 szekvenciát feldolgozó kuta-tásában mindössze egy archaikus, 25 európai, két közel- és két távol-keleti ló tartalmazott G haplocsoportba sorolható szekvenciát.

8.2. A haplocsoportok (kancacsaládok) közötti genetikai távolság becslése

A lófajták maximálisan néhány ezer éves evolúci-ója meglehetősen rövid idő ahhoz, hogy érdemes lenne a tranzíciók (primidin cseréje pirimidinre, illetve purin purinra) és transzverziók (pirimidin cseréje purinra vagy purin pirimidinre) valószí-nűsége közti különbségekkel számolni (Priskin, 2010).

A páronkénti genetikai távolságok mind a haplotípusok, mind az előfeltételezett csopor-tok között igen variábilisnak bizonyultak. Jelen tanulmányban az átlagos Tamura ± Nei féle távol-ság a különböző hidegvérű egyedek által alkotott 48 haplotípus között 3,1% volt. Két haplotípus közötti legnagyobb távolság 6,5% volt, amelyet a 19-es, valamint a 4-es haplotípusok között lehe-tett kimutatni. Ezzel szemben a két haplotípus

közötti legkisebb távolság 0,5% volt, amely a kancacsaládok meghatározásának alapérté-két képezte. Más tanulmányokkal összhangban (Ishida és mtsai, 1994, 1995) ezek az értékek arra utalnak, hogy a hazai lófajták viszonylagos ősi-séget mutatnak, így a Tamura -Nei-féle távolsá-gok variabilitása összeegyeztethető a megfigyelt megjelenésbeli sokféleséggel a vizsgált fajtában. A MEGA 6, valamint a Network 5.0 (Bandelt és mtsai, 1999) programcsomagokkal a maximum parsimony és neighbor-joining tree által készült hálók hasonló eredményeket adtak.

A Network 5.0 program Reduced Median-Joining algoritmusát (mely képes a haplotípusok közötti hálózat számolására) alkalmazva az álta-lunk feldolgozott minták segítségével a bennük található haplotípusokból hálózatot rajzoltunk, amelyen színekkel jelöltük a haplotípusok kö zötti genetikai távolság alapján meghatározott feltéte-lezett kancacsaládokat (8.2.1. ábra). A meglévő 48 haplotípus egyedeit tizenhat kancacsaládba kategorizáltuk a köztük lévő Tamura-Nei-féle távolságok alapján. A nagy variabilitásra való tekintettel két haplotípust egy csoportnak tekin-tettünk akkor, ha p≤0,009, valamint a network hálón nem több, mint 2 mutáció lelhető fel közöttük. A különböző kancacsaládokba tar-tozó egyedek neveit az 8.1.1. táblázatban össze-sítettük. A legnépesebb kancacsaládnak – amely igen jól elkülönül minden más haplotípustól – a 8-as tekinthető, amely magában foglalja a 11–18 haplotípusokat, valamint összesen 66 egyedet (8.1.2. táblázat). Több egyetlen haplotípust tar-talmazó kancacsalád került meghatározásra, ilye-nek a 2-es, a 3-as, a 7-es, a 13-as, a 14-es és a 16-os, amelyekbe a minták alapján egy-egy egye-det lehetett besorolni. Az 1-es kancacsalád hat haplotípust, összesen 45 egyedet képvisel (8.1.2. táblázat). Hét haplotípus együttvéve 12 hideg-vérű egyeddel a 4-es családba volt sorolható, míg az 5-ös kancacsalád két haplotípusa 4 egyedet mutatott. A 6-os kancacsalád négy haplotípusa 30 lovat, a 9-es három haplotípusa 12 egyedet, a 10-es két haplotípusa 23 hidegvérűt, a 11-es három haplotípusa 9 állatot, a 12-es három haplotípusa 15 egyedet, míg a 15-ös kancacsalád négy haplotípusa 28 egyedet számlált.

161

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal

Jans

en

(200

2)R

efer

enci

a sz

ekve

ncia

Gén

bank

az

onos

ító:

X

7954

7

1 5 5 3 3

1 5 5 3 4

1 5 5 3 6

1 5 5 3 8

1 5 5 4 2

1 5 5 6 6

1 5 5 6 7

1 5 5 8 5

1 5 5 9 6

1 5 5 9 7

1 5 5 9 8

1 5 6 0 0

1 5 6 0 1

1 5 6 0 2

1 5 6 0 3

1 5 6 0 4

1 5 6 1 5

1 5 6 1 6

1 5 6 1 7

1 5 6 3 2

1 5 6 3 5

1 5 6 4 1

1 5 6 4 9

1 5 6 5 0

1 5 6 5 9

1 5 6 6 6

1 5 6 6 7

1 5 6 7 2

1 5 6 8 5

1 5 7 0 3

1 5 7 0 9

1 5 7 1 8

1 5 7 2 0

1 5 7 2 6

1 5 7 4 0

Kan

cacs

alád

Hg

Hap

lotí

puso

kE

gyed

szám

AC

TA

CT

TG

AA

TG

TC

TG

AA

TT

CT

AA

TG

AG

AT

CC

GG

AE

gyed

ek

7A

523

1.

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

Alm

odo

15A

16

2.

..

.T

..

A.

G.

A.

T.

..

..

.T

..

G.

A.

..

C.

.A

..

Bab

N22

, Man

N9

1F1

345

..

..

..

..

..

..

.T

..

..

..

..

..

..

G.

.C

..

A.

.B

ea, C

srf,

Csa

rda,

Bib

ork,

Dor

i

1F1

331

..

..

..

..

..

..

.T

..

..

..

..

..

..

G.

.C

.T

A.

.B

et13

8D

318

16.

T.

..

..

..

..

..

TC

..

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Bet

ti, B

aj14

5, S

zom

or, R

it19

8,

Rif

ke, S

tefi

, Lep

ke, M

ara,

Uto

pia,

B

olN

41, B

arso

ny, R

emen

y,

Dan

ka, G

eszt

e, H

ajni

, Hap

py

8D

312

12.

T.

..

..

A.

..

..

.C

..

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Bog

119,

Bet

126,

Cse

ng, C

spi,

Ste

180,

Sac

187,

Lau

ra, M

an20

5,

Hel

ga, C

sa13

0, D

onna

, Hol

lo

10B

138

1.

..

G.

..

A.

..

..

T.

..

..

..

..

..

..

..

.T

.A

..

Bog

i4

F225

2.

..

..

..

..

..

..

T.

A.

..

..

..

..

..

A.

C.

.A

AG

Bsz

89, K

at63

8D

313

1.

T.

..

..

..

..

..

TC

A.

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Csa

bit

8D

315

3.

T.

..

..

A.

..

..

TC

..

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Csi

nta,

Mok

236,

Pic

i

4F2

224

..

..

..

.A

..

..

.T

.A

..

..

..

..

..

..

.C

..

AA

GC

sn22

1, K

ism

ac, F

anta

, Gol

ya

8D

314

24.

T.

..

..

A.

..

..

TC

A.

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Cum

is, S

ar10

9, L

in12

4, S

zilv

i, E

jnye

, Egy

sze,

Haz

ug, s

zike

, Fe

c189

, Bib

or, S

ze23

5, M

oni,

Fani

, Szo

nja,

Ubo

rka,

Uri

tk, U

szo,

D

ebor

a, F

atan

y, S

ari,

Ho l

dfe,

V

illa

m, B

olyg

o, V

era

1F1

366

..

..

..

..

.G

..

.T

..

..

..

..

..

..

G.

.C

..

A.

.D

arid

o, M

onda

, Rit

69, M

on73

, G

ondo

s, B

abil

o

1F1

3530

..

..

..

..

.G

..

.T

.A

..

..

..

..

..

G.

.C

..

A.

.

Dic

s, D

udN

47, U

ltim

a, R

eb25

1,

Dud

36, I

gere

t, S

ar60

, Elz

a, A

ncsa

, E

mke

, Ded

os, E

min

en, I

boly

a,

Ege

r, R

ayi,

Cil

ike,

Deg

esz,

Dox

a,

Dia

dem

, Dam

a52,

Des

zep,

C

sal6

4, S

zand

r, C

sg79

, Cin

i, Fa

nni,

FanN

40, H

etyk

e, P

auli

n,

Pan

ni

9C

248

9.

..

..

..

A.

..

.C

T.

..

..

..

..

..

..

..

..

.A

..

Edi

na, B

ajos

, Giz

i, H

oll1

86, R

um,

Bab

a, E

lla, R

oz25

7, D

orci

8D

116

1.

..

..

C.

..

..

..

TC

..

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Ege

r115

A1

84

..

..

T.

..

.G

..

.T

..

..

.C

T.

.G

.A

..

.C

..

A.

.E

mm

a, L

ena,

Sar

71, L

in18

1

8D

117

8.

T.

..

C.

..

..

..

TC

..

..

..

.G

..

..

..

..

.A

..

Eni

k, E

tna,

Em

ese,

Esz

ter,

E

mm

a55,

Edi

t, E

szti

, Erc

si9

C2

11

..

..

..

CA

..

..

CT

..

..

..

.-

..

..

..

..

..

A.

.Fa

rsan

14A

17

1.

..

.T

..

A.

G.

..

T.

..

..

.T

..

..

A.

..

C.

.A

..

Fion

a6

C1

441

..

..

..

..

.G

..

.T

..

..

C.

..

..

C.

..

..

..

A.

.G

iz13

84

F224

1.

..

..

..

..

..

..

T.

..

..

..

..

..

..

..

C.

.A

AG

Hon

vag

A m

itok

ondr

iáli

s D

NS

D-l

oop

222

bp r

égió

jána

k va

riáb

ilis

poz

íció

i 250

mag

yar

hide

gvér

ló m

egha

táro

zott

hap

lotí

pusa

i ala

pján

.

8.1.

2. tá

bláz

at

Az e

gyed

ek k

ateg

orizá

lása

hap

lotíp

us, h

aplo

csop

ort v

alam

int k

anca

csal

ád sz

erin

t


162

Jans

en

(200

2)R

efer

enci

a sz

ekve

ncia

Gén

bank

az

onos

ító:

X

7954

7

1 5 5 3 3

1 5 5 3 4

1 5 5 3 6

1 5 5 3 8

1 5 5 4 2

1 5 5 6 6

1 5 5 6 7

1 5 5 8 5

1 5 5 9 6

1 5 5 9 7

1 5 5 9 8

1 5 6 0 0

1 5 6 0 1

1 5 6 0 2

1 5 6 0 3

1 5 6 0 4

1 5 6 1 5

1 5 6 1 6

1 5 6 1 7

1 5 6 3 2

1 5 6 3 5

1 5 6 4 1

1 5 6 4 9

1 5 6 5 0

1 5 6 5 9

1 5 6 6 6

1 5 6 6 7

1 5 6 7 2

1 5 6 8 5

1 5 7 0 3

1 5 7 0 9

1 5 7 1 8

1 5 7 2 0

1 5 7 2 6

1 5 7 4 0

Kan

cacs

alád

Hg

Hap

lotí

puso

kE

gyed

szám

AC

TA

CT

TG

AA

TG

TC

TG

AA

TT

CT

AA

TG

AG

AT

CC

GG

AE

gyed

ek

1F1

312

..

..

..

.T

.G

..

.T

.A

..

..

..

..

..

G.

.C

..

A.

.In

ci, H

aban

e12

A3

21

..

..

..

.A

.G

..

..

..

..

..

..

.G

.A

..

..

..

A.

.Ju

lcsi

4F2

281

..

..

..

..

..

..

.T

.A

..

..

..

.G

..

..

.C

..

A.

GK

arm

en4

F226

1.

..

..

..

..

..

..

T.

A.

..

..

..

..

..

..

C.

.A

.G

Kat

152

15A

19

19.

..

.T

..

A.

G.

..

T.

..

..

.T

..

G.

A.

..

C.

.A

..

Kat

i, V

ihar

, Bar

bi, C

sn18

8,

Luj

204,

Mol

li, R

ez25

3, R

egin

a,

Bar

40, P

an53

, Rpk

e, L

ola,

K

at14

1, B

szke

, Tim

ea, T

imN

36,

Hol

N29

, Bba

jo, O

tilia

13A

15

1.

..

..

..

A.

G.

..

T.

.G

..

.T

..

G.

A.

..

C.

.A

..

Kat

o

6C

146

6.

..

..

..

..

..

..

T.

..

.C

..

..

..

..

..

..

.A

..

Kin

cs, K

abal

a, U

tas,

Arv

acs,

A

bran

d, C

sg27

05

G20

3.

..

..

..

..

..

..

T.

.G

G.

..

..

.C

..

..

C.

.A

..

Kit

ti, D

ama,

Kat

242

F130

1.

..

G.

..

..

..

..

TC

..

..

..

..

..

.G

..

C.

.A

..

Luc

a11

A3

403

..

..

T.

.A

..

..

.T

..

..

..

..

.G

.A

..

..

..

A.

.L

ujza

, Sze

ll, L

enke

16A

14

1.

..

GT

C.

A.

G.

..

T.

..

..

.T

..

G.

A.

..

C.

.A

..

Man

177

15A

110

3.

..

.T

..

..

G.

..

T.

..

..

.T

..

G.

A.

..

C.

.A

..

Mat

ka, R

eb92

, Ste

lla

10B

237

22.

..

G.

..

A.

..

..

T.

..

..

..

..

G.

..

..

.T

.A

..

Mes

e, S

zele

s, M

okan

y, R

ona,

Fs

ts, C

sa23

2, B

orok

a, R

em67

, R

igo,

Ari

, Sac

i, H

ilda,

Han

ga,

Ron

239,

Ani

ko, L

izi,

Trp

e, T

anya

, Iz

aura

, Gie

rl, B

odza

, Fel

leg

6C

145

21.

..

..

..

..

..

..

T.

..

.C

..

..

.C

..

..

..

.A

..

Mir

za, L

en10

6, V

il140

, Csn

142,

K

ifli,

Lili

, Mar

ika,

Moz

don,

L

udve

r, L

en27

, Lin

6, M

an7,

L

in86

, Fec

ske,

Hov

ira,

Lea

nyk,

G

yngy

, Gra

cia,

Mer

ced,

Man

ia,

Mim

oza

1F1

321

..

..

..

.C

.G

..

.T

.A

..

..

..

..

..

G.

.C

..

A.

.O

lga

11A

23

4.

..

.T

..

A.

G.

..

T.

..

..

..

..

G.

A.

..

..

.A

..

Ors

i, H

arm

at, J

umi,

Gal

usk

6C

143

2.

..

..

..

A.

..

..

T.

..

.C

..

..

.C

..

..

..

.A

..

Pank

a, P

omad

e5

G19

1.

..

..

..

..

.C

..

T.

.G

G.

..

.G

.C

..

..

C.

.A

..

Rig

259

8D

111

1.

T.

..

..

A.

..

..

.C

..

..

..

.G

..

..

.G

..

.A

..

Rit

a4

A6

272

..

..

..

..

G.

..

.T

.A

..

..

..

.G

..

..

.C

..

A.

GR

ozi,

Kat

a3

F129

1.

..

..

..

A.

..

..

TC

A.

..

..

..

..

.G

..

C.

.A

..

Roz

saM

12A

342

9.

..

..

..

A.

..

..

..

..

..

..

..

G.

A.

..

..

.A

..

Ste4

8, V

ilma,

Ham

vas,

Fat

yol,

Tze

s, V

eron

i, C

uki,

Mag

di,

Bab

aN3

11A

639

2.

..

..

..

A.

G.

..

T.

..

..

..

..

G.

..

..

..

.A

..

Uri

lan,

Uni

kum

12A

341

5.

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

G.

A.

..

..

.A

..

Zse

mbe

, Dol

li, Z

sofi

, Bet

68, T

ndi

9A

547

2.

..

..

..

A.

..

..

T.

..

..

..

..

..

..

..

..

.A

..

Rob

ert,

Vir

ag4

F221

1C

.C

..

..

..

..

..

T.

A.

..

..

..

..

..

..

C.

.A

AG

Szep

la

A m

itok

ondr

iális

DN

S D

-loo

p 22

2 bp

rég

iójá

nak

vari

ábili

s po

zíci

ói 2

50 m

agya

r hi

degv

ér ló

meg

hatá

rozo

tt h

aplo

típu

sai a

lapj

án.

A 8.

2.2.

tábl

ázat

foly

tatá

sa

163


8.3. A mtDNS alapján becsült változatosságú kancacsalád megalapozása

A MEGA7.0 (Kumar és mtsai, 2016) prog-ramcsomag segítségével teszteltük a különböző szubsztitúciós modelleket, ez a teszt a K2+G+I modellt javasolta az adott szekvenciákat tekintve. Az evolúciós történetre való következtetéseket így Kimura 2-paramétermodellel Maximum Likelihood methoddal (minden pozícióra kiszá-mítja, hogy adott fa és helyettesítési modell mel-lett mi a valószínűsége annak, hogy a megfi gyelt variációs mintázat jöjjön létre az adott pozíció-ban) végeztük. Célunk volt lehetővé tenni egy-egy géncsaládon belül az összefüggések felismerését és

a családra jellemző, konzerválódott, biológiailag jelentőséggel bíró mintázatok feltárását. Az evo-lúciós ráták haplotípusok közötti különbségek felderítéséhez diszkrét Gamma-eloszlást hasz-náltunk. (5 kategória (+G, paraméter = 0.7046)). A fa méretarányos, az ágak a szubsztitúciós pozí-ciókat prezentálják hosszukkal. Az elágazásoknál lévő mutató számok a bootstrap valószínűséget adják (százalékban), 1000 bootsrap maximum parsimony-értékkel analizálva, ami azt jelenti, hogy 1000 ismétlést tekintve százalékos arány-ban kifejezve adott egyed mekkora valószí-nűséggel kerül a törzsfa azonos pozíciójába. A vizsgálat 250 nukleotidszekvenciát érintett összesen 222bp-pozícióval. Az evolúciós analízis a MEGA7 programcsomag segítségével sikerült kivitelezni.


164

Két populáció közötti genetikai különbö-zőséget egy számmal fejezi ki a genetikai távol-ság, amelynek mérése többféleképpen történhet. A Maximum Likelihood („legnagyobb valószí-nűség” módszere) törzsfa, valamint a Tamura -Nei-fél távolságokat alapul véve színekkel is el van különítve a feltételezett 16 kancacsa-lád (8.3.1. ábra). A különböző mutatószámok a populációk közötti genetikai azonosságot, illetve különbözőséget fejezik ki. A genetikai távolság becslésére leggyakrabban Nei (1972) képletét használják. Ezt követően kiszámoltuk a kanca-családok közötti páronkénti genetikai távolsági

értékeket, így meghatározhattuk a Tamura–Nei-féle távolság (Tajima és Nei, 1984), valamint a p distance értéket (Kim, 1999). Az alábbi táblá-zatban az átló alatti értékek a Tamura–Nei-féle (Tamura, 2013) távolságok egyenlő szubsztitúciós rátát alapul véve helyezkednek el. Az átló feletti értékek a mitokondriális DNS D-loop-régió tel-jes nukleotidkülönbségeit fi gyelembe vevő abszo-lút távolságok (p-distance). A genetikai távolság értéke 0 és 1 között változhat. Az érték akkor 1, ha a két populációnak nincs közös allélje. A 0 érték azt jelzi, hogy a két populáció allélgyakori-ságai a vizsgált lókusz tekintetében megegyeznek.

165


A legnagyobb genetikai távolságot az 5-ös és a 16 kancacsalád között, míg a legkisebbet a 14-es és a 15-ös kancacsalád között találtuk (8.3.1. táb-lázat).

Összességében azonban meg kell jegyezni, hogy mivel a variancia néhány esetben a csopor-tokon belül nagyobb, mint a csoportok között, a meghatározott családok jelenleg feltételezet-tek, a pontosabb eredményhez szükség lenne más elemzések elvégzésére is. Azonban a hidegvérű lovak esetében a genetikai távolság számítása problematikus. A genetikai távolság meghatá-rozásában az előforduló haplotípusok gyakori-sága fontos paraméter. Egy olyan fajta esetében, amelynek létszáma alig 1000, és a fennmaradá-sát csakis a tenyésztési programoknak köszön-heti, az egyes haplotípusok gyakorisága annak függvénye, hogy az azt hordozó kancákat milyen mértékben vonták be a tenyésztésbe. Ugyanak-kor az is elmondható, hogy a kancaállományban ilyen jelentős változatosságot mutató populáció nagy előnyt jelenthet a tenyésztés szempontjából. A vizsgálatba bevont kancák a teljes populációnak

mintegy 35%-át teszi ki, amelyek közt minden bizonnyal vannak olyan egyedek, amelyek az eredeti típus jegyeit hordozzák magukban, így a tenyésztésnek értékes adatot szolgáltathat jelen tanulmány.

Mivel a háziló fajtákon belüli variabilitása kifejezetten nagy, molekuláris genetikai szem-pontból az egyes fajták élesen nem különülnek el egymástól. A gyakori keresztezések miatt az egyes lófajták kialakulásának története különbö-zik a természeti populációk kialakulásának folya-matától, ezért a filogenetikai modellek kritikával alkalmazhatók (Priskin, 2010).

Éppen ennek okán a kancacsaládonkénti cso-portosítást mellőzve a rokonsági viszonyok felde-rítésére hálózatanalízist is végeztünk a Network 5.0 program segítségével. Ezzel párhuzamosan MEGA7 (Kumar és mtsai, 2016) programcsomag használatával Maximum likelihood-analízisre is sor került Tamura 3 modell segítségével, diszkrét Gamma-eloszlás mellett.

Annak célján, hogy mitokondriális geneti-kai összefüggéseket derítsünk fel a különböző

8.3.1. táblázat

Kancacsaládok páronkénti távolsági értékei

* Az átló alatt a Tamura -Nei-féle távolság, az átló felett az abszolút távolságok (p-distance) szerepelnek.


166

európai hidegvérű, valamint Achilli és mtsai, (2011) 83 lószekvenciája és 250 egyedünk 48 haplotípusa között, összesen 420 szekvenciát töltöttünk le az NCBI Genbank adatbázisából. Ez végül 52 fajtát reprezentálva 670 különböző szekvenciát eredményezett, köztük 250 egyed-számmal a magyar hidegvérűt is (8.3.2. ábra). Igyekeztünk olyan hidegvérű fajtákat válogatni, amelyek szerepet játszhattak a fajta kialakítá-sában, mint például a nori, a belga hidegvérű vagy a percheron. A kevés mintaelemszám csök-kenti a ritka haplotípusok megállapításának (Pérez-Gutiérrez, 2008) az esélyét. Bár fajtánkat tekintve az átlagosnál több egyedszámmal dol-goztunk, önmagában ez a hatás nem eredmé-nyezi a fajta hálón való elkülönülését, ezen felül pedig más fajta is jól reprezentáltan került bele

a vizsgálatokba, például. rhineland heavy draft (rajnai hidegvérű) N = 25, Vladimiri hidegvérű N = 20, Pura Raza Espanola (andalúz) N = 16, és a posavina fajta N = 19.

A vizsgált csoportok anyai eredetüket tekintve igen változatosak. A három przewalski egyeden kívül, amelyek határozottan egy haplotípust alkottak, egyik vizsgált csoport sem mutatott markáns elkülönülést. A hideg-vérű haplotípusok nagy számban fordulnak elő a többi vizsgált csoportban. Ez köszönhető annak is, hogy a magyar hidegvérű mindösz-sze az utóbbi néhány évtizedben kialakított kevert populáción alapszik. A hálózati struk-túra részletes felülvizsgálata releváns informáci-óval szolgálhat a fajták eredetét és köztük lévő összefüggéseket tekintve. Vila és mtsai, (2001),

8.3.2. ábra. Filogenetikai network ábra 670 mitokondriális DNS-szekvencia alapján

167


valamint Jansen és mtsai, (2002) vizsgálata-ikban úgy találták, hogy az általuk használt mitokondriális DNS-régió nem volt elég pon-tos az egyes lófajták azonosítására és elkülöníté-sére, mivel azok elkülönülése korábbi időpontra tehető, mint háziasításuk.

Génbanki szekvenciák: AB329597, AF064632-AF431969, AJ413825-AJ413900, AY246186-AY575139, DQ324048, EF014970-EF014989, EF494073-EF494083, EF495133-EF495151, EU093045-EU093073, EU256571-EU256622, GQ119632-GQ119636, GU339390, GU563634, GU563651, GU563669-GU563711, HQ439455- HQ593058, HQ848967-HQ848977,

JN398377-JN398457, KC847166, KF192350-KF192499, KF849272-KF849290, KT757760- KT757761 a mitokondriális DNS D-loop régióját tekintve.

Összességében elmondhatjuk, hogy önmagá-ban a mitokondriális D-loop-régió 15531-15752 bázispárszakaszának vizsgálatával kezdeti ered-ményt kaphatunk, ami pontos elkülönítést nem tesz lehetővé, azonban iránymutatást ad. További markerekkel (mikroszatellitek, SNP) végzett vizs-gálatra, illetve a mtDNS hosszabb szakaszának vagy akár a teljes mtDNS szekvenálására lenne szükség a kancacsaládok pontos meghatározá-sára, főleg mivel hosszú generációs méneskönyvi adatokkal sem rendelkezünk a fajta esetén.

533 Hámor. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

169

Az előző fejezetekben többek között bemutatásra kerültek a hidegvérű ló Magyarországi kialaku-lásának és fejlődésének legfontosabb állomásai, sikeres és kritikus pillanatai. Ismerve más faj-ták múltjának történéseit is, vitathatatlan hogy egyetlen állattenyésztési ágazatban sem vol-tak olyan durva, a fajtakör lehetőségeit drámai módon befolyásoló események, mint ebben. Elég csak a katonaság szerkezeti és műszaki alapjainak átalakulását vagy a mezőgazdaságban az igaerő szerepének háttérbe szorulását megemlíteni. És mindez alig több, mint 100 év alatt!

A változások mértékét és következményeit taglalva szándékos rávilágítás történt arra a tuda-tos tenyésztői munkára, amellyel évszázadokon át sikerült a fajtakör életképességét a változó tár-sadalmi-gazdasági körülmények között is meg-őrizni. Mindez csak a fajtát tenyésztő gazdák szorgalma, kitartása és állatszeretete révén vált lehetővé. A hagyományok ápolása és ezzel egy-idejűleg a megújulásra való készség szép példája volt ez. Az is nyilvánvaló, hogy ezután sem nem szabad ölbe tett kézzel a változások elé nézni. A világ eseményei gyorsan vesznek más irányt, s új kihívásokkal és ellentmondásokkal lehet szá-molni a jövőben is.

9.1. Jövőkép a genetikai háttér alakítása terén

Az elmúlt évtizedek állattenyésztése az állati ter-mék iránti növekvő igény és a látszólagos vagy tényleges költséghatékonyság miatt a hozamok mérhetetlen növelésének kényszere alatt cselek-szik. Ennek a folyamatnak egy másik követ-kezménye a háziállat-állományok genetikai elszegényedése. De a fajták genetikai elszegénye-dése a hozamhajszolás nélküli szelekció hatására is bekövetkezhet, mint például a következményeket

nem mérlegelő divat vagy tenyésztői ízlés. Persze leginkább ezeknek a több-kevesebb összessége következtében válhatnak a fajták hányatott sor-súvá vagy/és genetikai diverzitásukban elszegé-nyedetté. A következményeket nem mérlegelő folyamtokban nem játszik szerepet a fajta gene-tikai értéke, a rohamosan bekövetkező diverzi-táscsökkenés, a vele járó fajtaátalakulás, majd a párosítási nehézségek előtérbe kerülése.

A magyar hidegvérű ló sem elsősorban a hozamhajszolás, hanem a használati módban bekövetkezett hátrányos változás következtében vesztette el eredeti genetikai varianciájának jelen-tős részét. Ezt csak tetézve a divat (a fekete szín érdemei feletti kedvelése) és más tenyésztői ízlés (a nagyobb marmagasságú, talán jobb növekedési erélyű, de mindenképpen „levegős” percheronok előtérbe helyezése)

Az európai társadalomban és egyre inkább a magyar társadalom mind nagyobb szeletében jelenik meg a hagyományos állatfajták megőr-zésének igénye, a fajták génbázisának megmen-tése. Az Európai Unió anyagilag is támogatja ezt a tevékenységet (e könyv megjelentetése is e szel-lemiség követésének része), és a két folyamat egy-másra hatásának következtében a génmegőrzés szakszerű végzése kiemelkedően tartozik bele a fajta jövőképébe.

Kár behunyt szemmel kezelni a dolgot, éppen ezért meg lehet azt fogalmazni, hogy a fajtát tenyésztők egy része a támogatást fontosabbnak érzi, mint magát a genetikai diverzitás megőrzé-sét, csökkenése ütemének lassítását, de a támo-gatás fejében hajlandó a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést elfogadni.

A jelenlegi helyzet ismeretében fogalmazható meg a jövőbeni követendő folyamat, amelyben óriási felelősség hárul az egyesületi vezetőkre, mert a folyamat jó elvégzéséhez nekik kell az iránymutatást megadni.

9. A fajta jövőképe


170

9.1.1. Az alapító vonalak mentése

Miután a fajták nem statikus, hanem dinamikus populációk, belső szerkezetük folyton változik. Változás következik be akkor is, ha erre nincs tenyésztői szándék, mert a technológiai selej-tek, az elhullások (a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás hiánya), a hímivarú egyedek nagy részének kizárása a tenyésztésből ebbe az irányba hat. Persze ez roppant lassú folyamat, amely nyomban felgyorsul, ha egyben cél is a változta-tás. Ilyenkor erőteljes szelekciót alkalmaznak és felgyorsítják a genetikia szerkezet változását. Még erőteljesebb lesz a genetikia szerkezetre gyakorolt változás, ha a fajtától idegen gének kerülnek be a populációba. A változtatás olyan mértékű lehet, hogy a fajta elveszti identitását. A fajta identitása, önazonossága az alapítóira való visszavezethető-sége mértékével jellemezhető. A lófajták esetében anyai és apai alapítókról beszélünk. Ezek az ala-pítók a fajta önazonosságát úgy is meghatároz-zák, hogy mekkora szerepet játszanak a hasonló populációktól való elkülönülésben, a megkü-lönböztethetőségben. A minél több alapítókra lehetséges visszavezethetőség az egységes(ebb) örökítésben is szerepet kap, sőt a fajtán belüli sokféleséget is magában hordozza, ami egyben a fajta megújuló képességét is jelenti.

A génmegőrzési szakaszba került fajtáknál már arról van szó, hogy egyre kevesebb egyed vezethető vissza az anyai és az apai alapítókra, vagyis csökken a fajta genetikai diverzitása, ha pedig az anyai és az apai alapítókon kívül más egyedek is megjelennek a szélső anyai vagy apai ágon, bizony a fajta önazonossága, identitása is veszélybe kerül. Nincs mit tagadni, a magyar hidegvérű lófajtánál ez előállt, az ellenintézkedé-sek megkezdése tovább nem várhatott magára, amit a génmegőrzési támogatás jól ki is fejez.

A fajta történetének megismerése világossá tette mindenki számára, hogy az anyai alapítók száma nem ismert. Közvetett módon megkez-dődött ugyan a létező egyedek kancacsaládba rendezése, de nem lehet tudni, hogy az eredeti állapothoz képest milyen mértékű az anyai ala-pítók esetében elszenvedett veszteség. Az viszont tény, hogy az önazonosság rombolása az import- és családot alapított kancákkal is súlyosbodott, általánosságban tovább romlott.

A vázolt okok miatt ebben a fejezetben az apai alapítók leszármazottjainak mentésével kell beérni, azt kell megvilágítani, miképpen ment-hető a megmaradt diverzitás és önazonosság, különös tekintettel a genealógiai vonalak közötti egyensúly megtartására.

A magyar hidegvérű fajtává formálását 59 belga és 17 ardenni mén végezte el. A 17 ardenninek egyetlen genealógiai vonala sem él, az a genetikai érték és változatosság, amit ezek az egyedek hordoztak, véglegesen elveszett a fajta számára. Három, négy évtizede újabb ardenni mének tenyésztésbe állítására került sor, de a négy mén közül mindössze egy volt képes gene-alógiai vonalat alapítani. Ennek ma két ágra sza-kadva pár ivadéka áll tenyésztésben. Roppant fontos egyrészt a genealógiai vonal őrzése, de a meglévők genetikai szerkezetével átfedést nem mutató célpárosítások végzése, vagyis a vonal szé-lesítése is.

Az 59 belga mén után mára nyolc genealó-giai vonal maradt. Jóllehet a tenyésztésbe állí-tott mének eltérő genetikai hatást fejtettek ki, de mindössze pár egyedet kellett kizárni a tenyész-tésből a nem elfogadható örökítés, illetve a ked-vezőtlen értékmérő tulajdonság megjelenítése miatt. A többség után tucatjával állítottak fel tenyészállatokat (mellékletek?), de döntően a már említett divat miatt sorra koptak ki a tenyész-tésből. A genetikai változatosság tekintetében ez a tény a fajtának óriási veszteséget okozott. Ma mindössze nyolc ménnek van a fajtaidenti-tást szavatoló genealógiai vonala, s mint az előző fejezetekben bemutatásra került rendkívül rossz genetikai egyensúlyban. Most csak annyit, hogy a Belga-13 harminc feletti, a Belga-22 kettő mén-nel képviselteti a vonalat.

A jövőkép során elsődleges feladat a még szeren csére meglévő genealógia vonalak minden lehetséges módon való megőrzése. A célpáro-sítások megkerülhetetlenek, egyrészt a vonal-fenntartás, másrészt a vonalon belüli genetikai diverzitás csökkenésének megakadályozása érde-kében. Ismerve a pedigréket, bizony sok eset-ben jelentős a rokonság mind a vonalakon belül, mind a vonalak között. Ezt a munkát nem lehet a megszokott szakmai rutinnal, csupán a kétségte-lenül meglévő gyakorlati tapasztalattal elvégezni. Rendkívül fontos a tudomány által rendelkezésre

171


álló ismeretek igénybevétele, a populációgenetika és az informatikai háttér együttes felhasználásá-val történő párosítási programok készítése.

Sajnálatos módon csak a belga-13 genealógiai vonal van jelen érdemleges létszámú apaállattal, de jelenléte túldimenzionált. Egyetlen tenyészál-lat sem kaphat nagyobb szerepet egy másik rová-sára, legyen az bármilyen kitűnő is egyébként!

A génmegőrzés alapvető szabálya, hogy a fajta identitását megteremtő kancacsaládokat és genealógiai vonalakat egyensúlyban kell tartani, vagyis mindkét irányból közel azonos létszám-ban illenék jelen lenniük a csoportoknak.

A jövőbeni stratégia fontos eleme kell, hogy legyen a sok egyedszámmal jelenlévő genealó-giai vonalak belső szerkezetének áttekintése. Maradva a Belga-13 genealógiai vonalnál, ordít a belső szerkezet egyoldalúsága. (6.2.1.c melléklet)

Indokolatlanul sok a 2801 Gölle-1 mén leszár-mazottjainak a csoportja, s még súlyosabb a hely-zet a 2678 Nágocs-88 leszármazottjainál, ezen belül a fiai és unokái révén a 3704 Csányoszró-4 Gitár került megmagyarázhatatlan túlsúlyba. Ezeknek a tenyészállatoknak meglepően nagy szerephez juttatása a fajtán belüli gén- és genotí-pus-gyakoriság szűkülésével járt, miközben már néhány nemzedékváltáson belül megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi a rokontenyésztés elke-rülésére végzett párosításokat.

A Belga-13 genealógia vonal belső egyensú-lyának megteremtésére genetikai variancia szű-külése nélkül van mód, sőt éppen növelhető a belső genetikai variancia, hiszen több létező oldalág kínálja magát erre a feladatra. A vona-lon belüli genetikai diverzitás növelésére különö-sen felhasználható az összes többitől elkülönülő oldalág, amelynek mai egyetlen képviselője az 5351 Pereked-101.

Ha a fajta sorsa, jövőképe genetikai nézőpont-ból nem lesz jól átgondolva és a tenyésztőkben nem lesz elég partnerség a folyamat realizálására, a fajta teljes mértékben elveszti identitását, ezál-tal kockáztatja a védett őshonos és a veszélyezte-tett mezőgazdasági állatfajták körébe tartozását.

Nem lehet vitatni, hogy a fajta genetikai állomá-nya erőteljes átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A fajtafenntartást végző tenyész-tők rosszul értelmezték a cseppvér- vagy nemesítő keresztezés megengedését, mert igen sok egyednél a

fajtaátalakító keresztezés valamilyen fázisába kerül-tek a lovaik. Ma már csak az állomány nukleusz része meríti ki (itt-ott fenntartásokkal) az ősho-nosság fogalmát. Még lehet esély a folyamat visz-szafordítására, de el kell dönteni, hogy az állomány mekkora részét kívánják a nukleusz csoportban tar-tani a tenyésztők. Ha ez eldől, akkor minden erőt e csoport pedigréinek tisztítására kell fordítani.

9.1.2. Célpárosítások a fajtában

Az állami tenyésztésszervezés idején az állam (nem kellene tagadni, hogy a tenyésztők nyomá-sára) mai értelemben véve megkezdte a pedigrék szennyezését. Ez ma megkerülhetetlen hely-zet, de azért kapják a tenyésztők a génmegőrzési támogatást, hogy a még nem visszafordíthatatlan állapoton módo sítsanak.

A pedigrék tisztításának egyidejűleg több módozata lehet, és mindegyikkel élni kell. A faj-tának több- kevesebb idegen génhányaddal van még nyolc eredeti genealógiai vonala. Az ardenni genealógiai vonal is alig-alig szennyezett. Ezek-hez a ménekhez célpárosítással hozzá kell rendelni az idegen génhatással kevésbé befolyásolt kancá-kat. Gondos állományáttekintéssel még található talán 100 körüli olyan jó minőségű tenyészkanca, amely nem, vagy elvétve hordoz idegen géneket. Elsősorban az ebből a párosításból születendő generációból érdemes a ménparkot megújítani, amely egy generáció után is érdemleges javuláson fog keresztülmenni. A párosítási tervek elkészítés-hez igénybe kell venni a populációgenetika és az informatika együttes segítségét, ahogyan az már más összefüggésben említésre került.

A nukleusz kancaállomány esetében fel kell gyorsítani a nemzedékváltást. A génmegőrzés során általános elv a generációs intervallum növelése, a nemzedékváltás lassítása, de a fajta jelenlegi helyze-tében a pedigrétisztítás érdekében gyors generáció-váltásra van szükség.

A rövid generációs intervallum, a gyors nem-zedékváltás siettet megoldani azt az őshonos foga-lomra nézve kedvezőtlen helyzetet is, hogy a fajta nyolcvan százalékának szélső anyai oldala mindösz-sze négy-hat ismert generációra terjed ki.

Ha az első négy generációt tekintve tiszták lennének a pedigrék és megnőne a szélső anyai ágon ismert generációk száma, ismét lehetővé


172

válna a generációs intervallum növelése, a nem-zedékváltás lassítása. Ez a helyzet már lehetővé tenné a genetikai variancia stabilan tartását.

A meglévő nukleusz csoportba tartozó mén-állomány genetikai értékének kiaknázásához célszerű igénybe venni az ex situ génmegőrzés fogalomkörébe tartozó spermamélyhűtést. Ennek kettős oka lehet. Egyrészt természetes fedeztetés mellett nem lehet széleskörűen kihasználni a még meglévő néhány mént, másrészt ritkaságuk foly-tán használni kellene ezeket a távolabbi jövőben is. Annál is inkább, mert jelentős részük idős mén, indokolt lehetne rotációba állításuk, de a koruk miatt akár meg sem érhetik sorra kerülésüket.

A szakmai állásfoglalások szerint általános gyakorlat ménenként 100 adag sperma mélyhűtve tárolása. Megjegyzendő, hogy ma már létez-nek olyan technikák, amelyekkel biztonságosan megoldható az egy műszalmában tárolt szaporí-tóanyagból egy ivadék megszületése. Ekkor ele-gendő 50 termékenyítő adag tárolása. Biztonsági okból legalább két tároló helyet kell kijelölni.

A nukleusz nőivarú állomány kancacsalá-dokba rendezése nem halogatható, jövőbeni feladatként jelentkezik a fajtafenntartás során. Valamennyi magyar lófajtával együtt a hideg-vérű ló hányatott sorsa is jól ismert, ráadásul az egykor létező állami méneseiben nem vezették a törzskönyvét, vagyis a fajta mind ez ideig nem kapta meg ezt a rendezőelvet.

Az ex situ génmegőrzési támogatások kere-tében mód nyílt a mitokondriális DNS alap-ján rendszerezni a kancaállomány jelentős, de közel sem nagy részét. Bár a mitokondrium teljes bázispár mennyisége (behatárolt anyagi lehetőség miatt) nem került vizsgálatra, így megcáfolhatat-lan módon nem lehet anyai származások szerinti csoportosításokat elvégezni, mégis a megszületett vizsgálati eredmény jó alapot ad virtuális kanca-családok képzésére. Az anyai rokoni kapcsolatok feltérképezésével további egyedek vonhatók be a csoportok képzésébe, és felállítható egy rendező-elv, amely megalapozza a tényleges kancacsalá-dok kialakításának lehetőségét. A feladat adott!

9.1.3. Szelekció a génmegőrzés során

A géntartalékok megőrzésének feladata az adott fajták átmentése a távolabbi századokra úgy,

hogy azok tulajdonságai vagy/és mostani gene-tikai varianciája ne változzék. Miután a fajták nem statikus állományok visszatükröződései és a fajta értelmezése nem zárja magába a változat-lanság fogalmát sem, e körben is szükségszerű a szelekció, de elvei nem azonosak a teljesítményre tenyésztett fajtáknál alkalmazottakkal. Ha azzal megegyeznék, látványosan megváltozna a kiin-duló állomány genetikai szerkezete.

Megengedő módon selejtezendők azok az egyedek, amelyek fenotípusukban nem mutatják a fajta évtizedek alatt rögzült legfontosabb érték-mérő tulajdonságait. Ezek éppúgy értendők a küllemi fajtabélyegekre, mint a teljesítménymu-tatókra, továbbá a vérmérsékleti tulajdonságokra is. Mindazokra a tulajdonságokra szelektálni kell, amelyek eredetileg a fajta jellemzői voltak, de nem lehet cél az egyoldalú teljesítménynöve-lés, mert ezzel már génállomány-szűkítés követ-keznék be.

Az állatok szelekciójában mindkét ivarnál rendkívül fontos a származás figyelembevétele. A megőrzendő állomány genetikai diverzitása és megújuló képessége az ivararány mellett az ala-pító állatok számának a függvénye. Az alapító egyedek közötti variabilitás határozza meg a fajta génállományának gazdagságát és a genetikai tar-talékok kimerülésének a folyamatát. A magyar hidegvérű fajtában az apai alapítók tekintélyes hányada eltűnt, a meglévők kevés egyedszám-mal vannak jelen, így védelmük mindennél fon-tosabb törekvés. Esetükben a szelekciós nyomás nem érheti el a népes csoportoknál megkövete-lendő mértéket.

Nem kerülhető meg a vonalak, családok gene-tikai egyensúlyának a fenntartása. A fajtafenn-tartás során előnyben részesítendő egy ritkább genealógiai vonal kisebb hibákkal terhelt egyede a létszámában gazdagétól, még oly kiváló hím-ivarú egyed esetén is. Nem is beszélve arról, hogy a ménkiválasztás legutóbbi idejében sem voltak tekintettel a genetikai hovatartozásra. Abból az idegen genetikai eredetű genealógiai vonal-ból kapott tenyésztési engedélyt a legtöbb mén, amely egyébként is uralja a fajtát. Ez kedvező lehet a tenyésztőre nézve, de megengedhetetlen a fajtafenntartás faladatából. Megengedhetetlenek a formalista szelekciós szempontok is. A szelekció és a célpárosítások folyamatában azt is tudomásul

173


kell venni, hogy a fajtának vannak tenyésztői és nem a tenyésztőknek van önálló fajtája!

A teljesítménymutatókra való szelekció a meg-változott használatban egyre nehezebb. Kilátás-talanságba sodródhat a fajta, ha a megváltozott körülményhez tenyésztőik nem találják meg az eredeti értékmérő tulajdonságokra szelektáló új használati formát. Ennek hiányában csak a fajta nevét őrzik, de genotípusát már nem. A jövőkép formálása során a nukleusz állománynál elenged-hetetlen az eredeti értékmérő tulajdonságokra szelektáló használati forma megtalálása.

A genetikai sokféleség fenntartása érdekében a szelekciót célszerű lenne integrált módszerek-kel (populációgenetikai számítások, molekuláris genetikai vizsgálatok, különféle biokémiai poli-morfizmusok felderítése) is kiegészíteni.

A jövőképhez mindenképpen hozzátarto-zik a nukleusz csoporton kívüli állomány sorsa. E tekintetben is fontos döntéseket kell hozni. A tenyésztés további jellegét a hasznosítás irányá-nak kell eldönteni. Ha cél a gyors növekedésű, kevésbé kompakt, ám eléggé nagy tömegű ló tenyésztése, és ez megfelel a kiválasztott, eldön-tött hasznosítási formának, akkor vélhetően tovább folytatható a megkezdett keresztezés. Ekkor a szelekciót eme iránynak kell aláren-delni, és feltehetően nagy szelekciós nyomással kell dolgozni. Ez ugyan szűkíteni fogja a geneti-kai alapot, viszont igen jelentős genetikai előre-haladást tehet lehetővé a kiválasztott hasznosítási irányban. Itt akár a folyamatos importok is szóba jöhetnek, vagy a nukleusz állomány fenntartásá-hoz nem szükséges szaporulat akár keresztezés-ből is származhat. Rögzítendő viszont, hogy a keresztezett egyedek csakis árutermelésbe fogha-tók és a tenyésztésben nem vehetnek részt!

Mindent a hasznosítási iránynak kell eldön-teni, annak kell a tenyésztési stratégiát aláren-delni.

9.1.4. Típuskérdés a magyar hidegvérű fajtán belül

A magyar hidegvérű populáción belül visszatérő tenyésztési irányként van jelen a muraközi típusú ló kérdése. E tekintetben több tényt érdemes rög-zíteni. Mind a két világháború közötti muraközi, mind az 1970 körül önálló fajtaként elfogadott

muraközi eltűnt. A génmegőrzés szabályai sze-rint kihalt fajtát nem lehet feléleszteni. (Erre tan-példaként szokás felhozni a Hack testvérek által kitenyésztett marhát, aminek eredeti célja az őstulok visszatenyésztése volt.) Ma létezik ugyan egy kisebb állomány, amit muraközi szóval illet-nek, de ennek genetikai kapcsolódása a korábbi állománnyal nincsen. Tény továbbá, hogy léte-zik egy lelkes tenyésztői csoport, amely törekszik e típus megjelenítésére. Ma már elfogadja, hogy a régi értelemben vett muraközi fajtáról nem beszélhet, egy új muraközi típusú lovat néhány évtizedes következetes tenyésztői munkával kite-nyészthet.

A muraközi típusú ló jövőképével kapcso-latban fontos lenne tisztázni a tenyészcélt. Az nem lehet kérdés, hogy megjelenésében hason-lítania kell a „régi muraközire”. Fontos a gene-tikai hátterének az eldöntése is. A hidegvérű ló a muraközi változattal kezdett beszivárogni az országba a XIX. század végén, és a XX. század első három évtizedében kiterebélyesedett. Ekkor ez a típus a nóri/pinzgaui lóra alapozódott, men-tes volt az Észak-Német Alföld hidegvérű lovától. (A magyar hidegvérű pedig éppen ennek hatá-sára jött létre). Ezt az eszmeiséget célszerű lenne a jövőben is követni. Ezt kívánná a történelmi hűség és a magyar hidegvérűtől való genetikai távolság. Ha a két típus genetikailag nem válik el egymástól, a muraközi típusú ló mindig is a magyar hidegvérű ló csenevész, megcsökött lova-ként fog a tenyésztők tudatában rögzülni. Ezt célszerű lenne elkerülni.

A típusnak a létezéséhez megkerülhetetlen az elegendő tenyésztőbázis. Ma ez úgy tűnik, nincs jelen. Ennek hiányában ellentétbe fordulhat a retorika, és ami nagyon fontos, az erőből történő kezdeményezésektől célszerű lenne elállni!

9.2. A hidegvérű ló hasznosításának megszokott változatai

A génmegőrzés, bár a magyar hidegvérű ló biz-tos fennmaradásának rendkívül fontos kérdése, nem hasznosítási mód, hanem tenyésztéstechni-kai elem. A fajtafenntartásnak nélkülözhetetlen eleme a tenyésztéstechnika, de önmagában nem biztosítéka a fennmaradásnak. A génmegőrzési


174

támogatás a veszélyeztetett állatfajták megőr-zésének fontos eleme, de önmagában nem ele-gendő a megmentéshez. A megmaradás feltétele az ésszerű használat, és az elmaradó bevételeket pedig csökkenti a génmegőrzési támogatás.

A megváltozott értékrendben és gazdálko-dási formában minden hidegvérűló-tenyésztőt foglalkoztatja az a kérdés, milyen jövőre számít-hat, milyen hasznosítási forma lehet célravezető? E tekintetben célszerű óvakodni az illúziók és az öncélú nosztalgia csapdáitól, a felelőtlen és megalapozatlan reményektől. A jövő kihívásai, a lehetséges válaszok a tények és a tudomány által bizonyított összefüggésekre alapozottan, támasz-kodva a tenyésztői kreativitásra, az eltökéltségre és a következetes munkára oldhatók meg.

A világ átfogó folyamatainak ismereté-ben kijelenthető, hogy az igaerő mint a fajta-kör hasznosításának korábban legfontosabb eleme, elvesztette a jelentőségét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek és nem lesznek olyan külön leges helyzetek, amikor ez a ténykedés érvé-nyesül (erdészeti, ökológiailag kényes területeken történő szállítás, környezetvédelmi megokolások, látványosság stb.), de erre a fajtakör jövője nem építhető, eredményes gazdálkodás csak ilyen cél érdekében nem folytatható.

A jövőbeli lehetőségek között ígéretesnek lát-szik a hústermelési célú lótartás. A piaci folya-matok elemzése az mutatja, hogy a vágócsikó („pecsenyecsikó”) iránti kereslet, ha szűk szeg-mensben is, de folyamatosan jelen van Európában (Franciaország, Belgium, Olaszország, Német-ország). Biztató jelek vannak arra vonatkozóan, hogy a távol-keleti régióban (Kína, Japán) növek-szik a kereslet a különleges, táplálkozás-biológia-ilag nagyra értékelt termékek, igy a lóhús iránt is. Cselekvő jelenléttel és hatékony marketing-munkával ezeken a piacokon van lehetőség meg-jelenni és eredményes eladásokkal résztvenni. Természetesen nem az élőállat, hanem a feldol-gozott, esetleg nagy hozzáadott értékű prémi-umtermékek jöhetnek szóba. Ennek előfeltétele a korszerű vágó- és feldolgozó üzemek/üzemrészek létrehozása. Ilyen irányú stratégia kimunkálásá-ban fontos feltétel, hogy a termelés – ez esetben a húslótartás – biológiai és természeti adottságai rendelkezésre állnak-e? A hazai gyepek minősége, táplálóanyag-szolgáltató képessége ismeretében

a hústermelést mindenekelőtt a hidegvérű állo-mánynak döntő hányadát kitevő közepes testtö-megű, 600 –650 kilogramm élősúlyú kancákra célszerű alapozni. Ezek nagyobb tömegű faj-tákkal árutermelő keresztezésekbe vonva kiváló vágócsikót szolgáltatnak. A legeltetésre alapozott húslótartás terén ígéretes tapasztalatok vannak az országban és egy ilyen irányú fejlesztés nem csu-pán a hidegvérűló-tenyésztők érdeke, hanem a legeltetéses állattartás fejlesztését szolgáló ökoló-giai és vidékfejlesztési stratégiának is fontos eleme lehet. Bőségesen van itt teendő, többek között el kell érni, hogy a ló mint legelőhasznosító állatfaj a szarvasmarha- és juhtartással azonos támoga-tást élvezhessen. A továbblépés útja a választott csikók hizlalására szakosodott vállalkozások lét-rejötte, korszerű vágóhidakkal kiegészítve.

Ma is létezik Magyarországon élő állattal vég-zett húsló-kereskedelem, de a legnagyobb szétta-goltságban. Ez a helyzet megfelel a kereskedőnek, mert így ő lehet az ár diktálója, viszont tartósan alacsony árat fizet a lótartónak. Az előrelépés csakis a szervezettség lehet, amikor az évi több száz csikó egyetlen tételként jelenik meg, lehető-ség szerint közvetlenül a vágóhídnál. Az egységes piaci tárgyalási álláspont, a kereskedői láncolat kikapcsolása a folyamatból a pecsenyecsikó árát többszörözni képes. Elég most csak arra utalni, hogy a szomszédos Ausztria vágócsikópiacának a magyartól való kissé jobb szervezettségi állapota miatt éppen a dupla felvásárlási árat eredményez a választási korú csikót árusítónak.

Ha a tenyésztők portékájukért jelentősen jobb árat és folytonos értékesítési lehetőséget várnak el, akkor fel kell hagyniuk szélsőséges egyéni érdekükkel. El kell fogadniuk, hogy az egyszer-egyszer megszerezhető kiugróan magas értékesí-tési árnál lényegesen kifizetődőbb az extra profit nélküli, de tartósan magas áron és biztonságosan történő értékesítés. Alá kell rendelniük magukat a szervezettségből adódó kisebb fokú kötelezett-ségnek, figyelembe kell venniük a piac változó igényét. Az eladó csak szervezettséggel lehet képes a piac befolyásolására, egyébként pedig csak látszólagos előnyre tehet szert. Ezért a lát-szólagos előnyért a legalacsonyabb árat kapja!

A jövőkép megalkotásánál szólni kell a lótej mint áru előállításának és hasznosításának esé-lyeiről is. Az elmúlt évtizedekben siker és kudarc

175


egyaránt jellemezte az ilyen irányú törekvéseket. Más oldalról Nyugat-Európában számos családi vállalkozás bizonyítja, hogy jól kiépített piacon lehetséges lótejre alapozott sikeres gazdálkodást folytatni. Fizetőképes piacon megjelennek azok a vevők, akik a lótej táplálkozásbiológiai előnye-iért és az egészség megőrzése érdekében hajlan-dók prémiumárat fizetni. A termeléstechnológia műszaki, biológiai, humánerőforrás-beli feltét-elei ismertek, jól kimunkáltak. Ezek a könyv 4. fejezetében jól szemléltetésre kerültek. Átvéte-lük hazai viszonyok közé is lehetséges, amire a hazai hidegvérűló-állomány tejtermelő-képes-sége jó alapot szolgáltat. A nehézség abból áll, hogy fizetőképes kereslet hiányában a belföldi értékesítésre alig van remény. A távol-keleti régi-óban ilyen igények érzékelhetők és a tej kon-zerválásával (fagyasztás, liofilizálás) a szállítás is megoldható. Érdemes volna ebben a körben piac-felmérést végezni és annak tapasztalatai alapján a fejlesztésekről dönteni. Kevéssé tűnik reménytel-jesnek a lótej kozmetikai célú termeltetése.

9.3. A hidegvérű ló lehetséges szerepe a szabadidő eltöltése és az életminőség javítása terén

Napjainkban a ló már nem csupán fiziológiai (táplálóanyag-forrás), fizikai (munkavégzés) és biztonsági (hadászat) igényeket elégít ki, hanem az önmegvalósításban (szórakozni, sikeresen versenyezni, jó érzéssel élni) is nélkülözhetet-lenné vált. Nem a ló maga a közvetlen gazdasági tényező, hanem az a termékkínálat, amelyet a lóval ajánlanak fel a vevőnek, és ezt a vevő haj-landó megvenni, megfizetni. Így gerjeszt keresle-tet, így lesz gazdasági hatása. A gazdasági hatás viszont csak akkor érvényesülhet, ha valamilyen tevékenységben cselekvően részt vesz a ló. Ebben a folyamatban a hagyományos lófajták számos jó példával szolgálnak, de nem zárható ki az sem, hogy a hidegvérű lovak is figyelemreméltó sze-rephez juthatnak.

Találunk példákat Nyugat-Európában a lovassportok fajtára szabott változataira (pl. a haflingi esetében díjlovaglás, fogatsport, a fjord kisló esetében terápiás lovaglás stb.) továbbá

idegenforgalomhoz kapcsolt szolgáltatásokra (túralovaglás, kocsikázás pl. a nóri Ausztriában, lovasbemutatók Spanyolországban). Ígéretes kez-deményezéseket figyelhetünk meg hazánkban is (Bőszénfa).

A hidegvérű lovat tenyésztők fontos céljai között kell szerepeljen a minél több emberhez eljuttatott olyan termékkínálat, amelyből vásá-rolni akarnak. Nem lovat, hanem olyan produk-tumot, amelynek megvásárlásával szórakozni tud az egyén, jól érzi magát!

Ma már létezik ez az igény a társadalomban, mert egyrészt azon a gazdasági fejlettségi szin-ten áll, hogy képes megfizetni az igényes szol-gáltatást, másrészt szakmai képzettsége révén értékelni is tudja a bemutatottakat. A kettő szo-ros kölcsönhatásban is áll egymással.

Hogy mindez megvalósulhasson, a tenyész-tők gondolkodásában változásnak kell bekövet-keznie. Azért, hogy a lószerető emberek szélesebb körének megszólítására nyíljon lehetőség, hogy még több emberhez közelebb kerüljön a ló, hogy sokan legyenek a termékkínálat haszonélvezői, ahhoz új hasznosítási formák kialakítására van szükség.

Kijelenthető, hogy a lótenyésztési ágazat egyik szegmensét jelentő hidegvérű ló esetében is jelentős fejlődési potenciál állhat a tenyésztők előtt, hiszen Nyugat-Európában a lovaságazat egy főre vetített gazdasági hatásának nagyságrendje húszszor har-mincszor nagyobb, mint Magyarországon.

Összességében a jövőt formáló és az ez ideig megismert folyamatok tükrében a hideg-vérű lovat tenyésztők jövője számos nyitott kér-dést tartalmaz. Megnyugtató, hogy a fajtakör tenyésztését irányitó szervezetek a változtatá-sokra nyitottak. Nemcsak a genetikai, hanem a gazdasági-társadalmi változásokkal (árak, támo-gatások) is számolnak, ezáltal is segítve az alkal-mazkodást. Erre a rugalmasságra nagy szükség lesz a jövőben is, hiszen a faji sajátosságok miatt a populáció változtatása csak lassan és fokozatosan lehetséges. Rögtönzésnek nincs helye. Bölcs elő-relátás, a folyamatok alapos és minden szubjekti-vitástól mentes elemzése, és megfontolt döntések szükségesek. Nagy a felelősség, több ezer gazda és családjának egzisztenciája, de a nagyobb csa-lád, a nemzet iránti elkötelezettség is ezt várja el!

177

Mellékletek

1.1.1. melléklet. Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének

Év Fejér Sop ron Vas Zala Somogy BaranyaBér-

ménekÖssze-

senFajta megjelölés

1888. 0 3 16 37 0 3 59 nóri1889. 1 3 16 38 1 2 61 nóri1890.1891. 0 0 17 50 7 74 nóri1892. 18 60 9 87 nóri1893. 21 67 4 92 nóri1894.1895.1896. 21 71 92 nóri1897. 21 71 2 94 nóri1898.1899. 2 24 75 6 107 nóri1900. 2 24 77 5 108 nóri1901.1905. 2 25 93 1 121 nóri és egyéb fajták1906. 2 27 85 1 115 nóri és egyéb fajták1907.

1912. 5 32 84 9 2 132 10 eredeti belga, 21 belga a többi nóri

1913. 8 36 90 30 5 16952 eredeti belga,14 belga, 2 clydesdal, a

többi nóri1915. 7 44 73 40 9 1731916. 1561917. 150

1918. 7 32 51 33 10 133 78 eredeti belga, 24 belga, 31 nóri

Tolna Sopron Vas Zala Baranya Somogy PT Abaúj FR ND

1942. 2 nóri 7 er b. 7 er b 12 er.b4 be 2 be 13 nóri 1 be 1 be 1 be 1 er.b

3 oberl 5 oberl 4 oberl 2 oberl2 11 10 5 29 3 1 1 1

1944. 4 5 erb 5 3 oberl 13 erb 1 b 1 b2 b b 9 b2 ob 4 n 2 oberl

2 ob

Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének


178

Ménbérlő neveFedeztetési

állomás székhelye

Megye(1940) 1942 1943 1944

350–500 P b. díj

350–1000 P b. dij

1000 P b. dij

Baranya vármegyei Lovat Tenyésztők Törzskönyvező Egyesülete Pécs BA 18 (12 eb.

6 n)19 (13 eb,6

n) 19 (13 eb,6 b)

Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület Lótenyásztő Szakosztálya Pécs BA

Biedermann Imre báró Szentegát BA 1 ob 1 ob 1 obözv. Dachert Henrikné Tengelic TA 1 ob 1 ob 1 obHidegvérű Lótenyésztő Egyesület Begedkér TA 1 ob i obGróf Antal Pócsapuszta BA 1 nLeinholz Antal Hercegtöttös BA 1 nOrsó Mátyás Beremend BA 2 n 2 n 2 bKun Jakab Baranyakisfalud BA 2 n 1 bTóth József Felsőegerszeg BA 1 nFerenc bajor királyi herceg Sárvár VS 1 ebNémeth Mária Nemeskolta Vas 1 ebPetőházi cukorgyár RT. Petőháza Sopron 1 ebSonnewend Gyula Bucsu Vas 1 bSopron Szabad Királyi Város Sopron Sopron 1 ebKözségi elöljáróság Drávaszerdahely Somogy 1 obNovák Jakab Drávaszentistván Somogy 1 obOrszágos Földhitelintézet Csurgó Somogy 1 b 1 obOrszágos Földhitelintézet Magyaratád Somogy 1 obDr. Patay Pál Acsaújlak Pest 1 bPatay Samu Abaújszántó Abaúj- 1 b 1 b 1 bDr. Halápy János Érd Fejér 1 ebMikes Miklósné Csendlak Sopron 1 b 1 b

Sopron vármegyei Lótenyésztő Egyesület Sopron Sopron 15 (8 eb,3 b,3 n, 1 ob)

11 (5 eb, 6 b, 3 n)

Vas vármegyei Gazdasági Egyesület Lótenyásztő Szakosztálya Szombathely Vas 9 (5 eb, 2 b,

2 ob)11 (5 eb, 3 b,

1 n, 2 ob)

1.1.2. melléklet. Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének 1942–1944.

179

Mellékletek

1.3.1. melléklet. 1948–1949-ben importált belga és francia mének

Tkv. száma

NeveSzül. éve

Színe Méretei

Fedezett Szüle-tett

csikója

Csikózási%

Fedező mén ivadékokévben kancát

1063 Francia-1 1945. sárgaderes 152/164, 198, 27,0 1949–62 0 2851064 Francia-2 1942. pej 150/165, 210, 27,0 1949–51 309 84 27,21065 Francia-3 1946. pejderes 163/175, 208, 28,0 1949–65 779 317 40,61066 Francia-4 1946. sárgaderes 150/164, 204, 25,5 1949–59 1391 538 38,61067 Francia-5 1943. sárgaderes 152/168, 212, 27,0 1949–59 730 213 29,11068 Francia-6 1944. vasderes 152/164, 201, 27,0 1949–62 1888 767 40,61069 Francia-7 1946. sárgaderes 161/169, 207, 26,0 1949–64 1966 563 28,6

1070 Francia-8 1946. v.pej 157/165, 198, 25, 1949–62 1253 351 28,0Szentegát 1951, Pakod 1960-62

1071 Francia-9 1946. pejderes 159/170, 208, 28,0 1949–60 993 650 65,41072 Francia-10 1945. ssárga 152/158, 196, 24,0 1949–64 1506 463 30,71073 Francia-11 1946. g.pej 150/164, 211, 28,0 1949–64 1839 527 28,61074 Francia-12 1945. pejderes 160/171, 206, 28,0 1949–58 621 207 33,31075 Francia-13 1945. pejderes 156/170, 200, 28,0 1949–65 2092 961 45,91076 Francia-14 1945. pejderes 158/169, 203, 27,0 1949–65 1168 242 20,71077 Francia-15 1946. v.pej 157/168, 218, 25,0 1949–62 1399 563 40,21078 Francia-16 1946. pej 155/168, 208, 25,0 1949–54 825 317 38,41079 Francia-17 1943. v.pej 154/166, 199, 27,0 1949–55 559 157 28,1

Tkv. száma

Neve Szül. éve Színe MéreteiFedezett Szüle-

tettcsikója

Csikózási%


2260 Belga-2 1944. sárga 159/170, 197, 29,0 nem fed. 0 0 02261 Belga-3 1946. pejderes 164/175, 206, 28,5 1950–62 921 156 16,9 102262 Belga-4 1944. sárgaderes 155/169, 218, 28,0 1949–53 159 30 18,8 02263 Belga-5 1947. pejderes 156/165, 202, 25,5 1950–61 624 175 28 12264 Belga-6 1947. pejderes 154/167, 208, 29,0 1950–63 565 237 41,9 272265 Belga-7 1946. pej 157/165, 208, 28,0 1950–56 848 258 30,4 22266 Belga-8 1946. pejderes 156/168, 210, 28,0 1950–59 1164 370 31,7 02267 Belga-9 1946. pejderes 152/161, 203, 25,5 1950–62 834 372 44,6 102268 Belga-10 1945. v.pej 156/168, 195, 25,0 1949–59 1576 475 30,1 92269 Belga-11 1946. pejderes 155/168, 197, 27,0 1949–51 412 156 37,8 12270 Belga-12 1945. pej 156/170, 199, 29,0 1950–63 1169 313 26,7 42271 Belga-13 1946. sárga 156/169, 207, 28,0 1949–53 195 77 39,4 22272 Belga-14 1945. sárga 156/172, 209, 30,5 1949–59 640 285 44,5 72273 Belga-15 1941. sárga 152/166, 213, 31,0 1950–55 320 51 15,9 02274 Belga-16 1946. sárgaderes 154/170, 206, 28,0 1950–59 779 254 32,6 12275 Belga-17 1945. pejderes 155/167, 216, 29,0 1950–54 275 96 34,9 182276 Belga-18 1946. pejderes 164/178, 224, 30,0 1949–53 351 87 24,7 12277 Belga-19 1945. sárgaderes 153/165, 208, 26,0 1949–50 83 27 32,5 0


180

Tkv. száma

Neve Szül. éve Színe MéreteiFedezett Szüle-

tettcsikója

Csikózási%


2278 Belga-20 1946. pej 156/172, 209, 30,0 1949–53, 55 249 66 26,5 4

2279 Belga-21 1947. sárga 154/161, 204, 27,0 1949. 3 2 66,6 02280 Belga-22 1945. sárga 159/171, 214, 28,0 1949–65 1547 433 27,9 62281 Belga-23 1946. sárgaderes 154/164, 214, 30,0 1949–68 570 298 52,2 552282 Belga-24 1943. sárga 162/172, 200, 29,0 1949–60 1032 340 32,9 22283 Belga-25 1945. sárgaderes 157/178, 218, 29,5 1949–63 1448 553 38,1 172284 Belga-26 1941. v.pej 157/171, 208, 30,0 1949–57 443 177 39,9 232285 Belga-27 1946. vasderes 159/168, 210, 29,0 1949–61 594 203 34,1 12286 Belga-28 1944. pej 155/168, 202, 30,0 1950–57 492 125 25,4 62287 Belga-29 1945. sárgaderes 160/173, 210, 27,0 1949–62 937 304 32,4 52474 Belga-30 1948. pej 157/168, 199, 28,0 1950–63 757 211 27,8 22475 Belga-31 1945. pej 154/165, 206, 26,0 1950–57 1180 196 16,6 02476 Belga-32 1947. sárga nem fed. 0 0 elhullott2477 Belga-33 1946. pej 165/175, 210, 29,0 1950–66 1839 573 31,1 102478 Belga-34 1948. pejderes 159/170, 211, 29,0 1950–60 624 292 46,7 42479 Belga-35 1947. sárga 152/165, 209, 29,0 1950–57 1029 420 40,8 02480 Belga-36 1946. sötétpej 158/172, 211, 30,0 1950–59 1539 545 35,4 192481 Belga-37 1945. v.pej 157/169, 203, 28,5 1951–56 937 272 29,0 02482 Belga-38 1946. pej 166/175, 212, 29,0 1950–53 611 77 12,6 12483 Belga-39 1945. pej 160/172, 211, 29,0 1950–60 650 237 36,4 22484 Belga-40 1945. pej 160/173, 221, 30,5 1950–64 479 198 41,3 222485 Belga-41 1946. sárgaderes 154/165, 210, 27,0 1950–60 870 258 29,6 02486 Belga-42 1948. pejderes 158/173, 211, 28,5 1950–64 775 246 31,7 1

A 1.3.1. melléklet folytatása

181

Mellékletek

2.2.1. melléklet. A pakodi törzstenyészet alapító törzskancái

Tkv. sz. Név Szül. év Színe Fsz. Anyja Apja

501 Lidi 1950 tü.sga ismeretlen ismeretlen502 Kati 1948 sga Aranyos 1630 Somogyjád503 Bábi 1954 sga 136 Madár 2159 Péterhida504 FALSE 1949 gpej ismeretlen ismeretlen505 Billegő 1954 pder Bátor 2038 Magyarszerdahely506 Csermely 1955 sder 40 Vilma 1066 Francia-4507 Elli 1957 sder 126 Szikla 1066 Francia-4508 Edit 1957 sga 139 Sarolta 1066 Francia-4509 Huncut 1960 vasd 515 Dacos 1078 Francia-16510 Etel 1957 sder 54 Irma 1066 Francia-4511 Ella 1957 sder 136 Hetyke 1066 Francia-4512 Eszter 1957 pder 106 Csutak 1066 Francia-4513 Dóra 1956 szke 41 Juci 1066 Francia-4514 Dajka 1956 sder 131 Szellő 1066 Francia-4515 Dacos 1956 vasd 502 Kati 1066 Francia-4516 Dugó 1956 vasd 132 Remény 1066 Francia-4517 Didi 1956 gpej 112 Judit 1066 Francia-4518 Csárdás 1955 sga Rezgő 1072 Francia-10519 Emma 1957 pder 504 FALSE 1066 Francia-4520 Erzsi 1957 sder 136 Árbóc 1066 Francia-4521 Erika 1957 sga 141 Éva 1066 Francia-4522 Csokoládé 1955 gpej 112 Judit 1066 Francia-4523524 Szakad 1949 sder ismeretlen ismeretlen525 Lili 1950 sga Páva 1694 Gölle526 Árbóc 1953 pder Baba 1075 Francia-13527 Lina 1952 pder Csinos 1075 Francia-13528 Jolán 1953 sder 271 Jolán 2479 Belga-35529 Fáni 1958 sder 59 Lidi 1066 Francia-4530 Figaró 1958 sder 503 Bábi 1066 Francia-4531 Hilda 1960 pej 61 Ilona 1078 Francia-16532 Flótás 1958 sder 133 Lili 1066 Francia-4533 Gitta 1959 vasd 141 Éva 3746 Békáspuszta534 Gizi 1959 pder 135 Lina 1066 Francia-4535 Gerle 1959 sder 44 Manci 1066 Francia-4536 Gréti 1959 sder 128 Medgyes 1066 Francia-4537 Galamb 1959 pder 105 Mári 3746 Békáspuszta538 Juci 1954 sga Szedres 2016 Muraszemenye-2539540 Sólyom 1956 sga Sólyom 1066 Francia-4541 Ilka 1961 pej 61 Ilona 4874 Pakod-10542543544 Kontyos 1962 sga 503 Bábi 1070 Francia-8


182

Tkv. sz. Név Szül. év Színe Fsz. Anyja Apja

545 Katica 1962 pej 61 Ilona 1070 Francia-8546 Kecses 1962 sder 529 Fáni 1070 Francia-8547 Kormos 1962 szke 528 Jolán 1070 Francia-8548 Karola 1962 pej 522 Csokoládé 1070 Francia-8

549 Luca 1963 pder 515 Dacos 4312 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

550 Lóri 1963 sder 516 Dugó 4313 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

551 Lőcse 1963 sga 528 Jolán 4314 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

552 Lujza 1963 sga 513 Dóra 4315 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

553 Lengyel 1963 pej 504 FALSE 4316 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

554 Lédi 1963 sder 529 Fáni 4317 Petőháza-3 (Katádfa I.tm)

555 Lia 1963 pder 505 Billegő 1072 Francia-10556 Kinga 1962 sga 512 Eszter 1070 Francia-8557 Kevély 1962 sga 501 Lidi 4874 Pakod-10558 Kócos 1962 pej 511 Ella 1070 Francia-8559 Lola 1963 sga 503 Bábi 1072 Francia-10560 Lenke 1961 pej Manci 4374 Olaszfa-1561562563564565566567568569570571572573574575576577 Gatyás 1967 sga 518 Csárdás 5208 Szentegát-97


183

2.2.2. melléklet. A szentegáti törzstenyészet alapító törzskancái

Mellékletek

F. sz. Tkv. sz. Név Szül. év Színe Anyja Apja

1 1 Belga Aranka 1940 szke import import2 2 Belga Bujdosó 1941 szke import import3 3 Belga Dicső 1943 fekete import import4 4 Bóly Adu 1936 szke Siebert-féle kanca ismeretlen5 5 Hirics Ángyom 1938 szke ismeretlen ismeretlen6 6 Bábolna MB. Bolygó 1939 pej ismeretlen ismeretlen7 7 Szentegát Dajka 1943 deres ismeretlen ismeretlen8 8 Magyarmecske Dongó 1943 sga ismeretlen ismeretlen9 9 Katádfa Divat 1943 pej ismeretlen ismeretlen

10 10 Somogyvámos Dobos 1943 szke ismeretlen ismeretlen11 11 Perenye Ékszer 1944 pej ismeretlen ismeretlen12 12 Várad Édes 1944 sga ismeretlen ismeretlen13 13 Szabadszentkirály Elza 1944 sga Baba Altree imp.belga14 14 Szaporca Emma 1944 sga ismeretlen ismeretlen15 15 Tilaj Erdész 1944 sga ismeretlen ismeretlen16 16 Lakócsa Eszter 1944 pder Rózsa Lovag mm17 17 Kálmáncsa Elli 1944 pej ismeretlen ismeretlen18 18 Hobol Elegáns 1944 sga ismeretlen ismeretlen19 19 Ötvöskónyi Évi 1944 sga ismeretlen ismeretlen20 20 Csányoszró Fáklya 1945 pej Jolán 501 Knockhe21 21 Szentdénes Finom 1945 pej 761 Manci Nikodem de Clabais22 22 Dinnyeberki Facér 1945 pej ismeretlen ismeretlen23 23 Bárdudvarnok Fontos 1945 pej ismeretlen ismeretlen24 24 Potony Felleg 1944 pej ismeretlen ismeretlen25 25 Nagybajcs Figura 1945 vasderes ismeretlen ismeretlen26 26 Somogyhárságy Gerle 1946 pej ismeretlen ismeretlen27 27 Nagycenk Gonosz 1944 sga ismeretlen ismeretlen28 28 Somogyhárságy Gésa 1946 sga ismeretlen ismeretlen29 29 Somogyhárságy Giza 1946 sga ismeretlen ismeretlen30 30 Tótszentmárton Gizi 1946 sga ismeretlen ismeretlen31 31 Bábolna MB. Gitár 1946 sder ismeretlen ismeretlen32 32 Szentegát Galamb 1946 pder ismeretlen ismeretlen33 33 Várad Gémes 1946 sder ismeretlen ismeretlen34 34 Rózsafa Gúnár 1945 pder ismeretlen ismeretlen35 35 Hobol Gyilkos 1946 pder Vilma Barnum imp.belga36 36 Gerényes Hires 1947 pder ismeretlen ismeretlen37 37 Basal Hóvirág 1947 pder ismeretlen ismeretlen38 38 Darány Hilda 1947 pder ismeretlen ismeretlen39 39 Királyegyháza Harmat 1947 pej ismeretlen ismeretlen40 40 Boda Hamis 1947 pej 1084 Baba-2 292 Philip imp.41 41 Hobol Hólyag 1947 pej ismeretlen ismeretlen42 42 Igal Juci 1948 sga ismeretlen ismeretlen43 43 Attala Jenci 1948 sga ismeretlen ismeretlen

44 44 Boldogasszonyfa Irgalmas 1948 pej ismeretlen ismeretlen

45 45 Drávaszentes Kató 1949 sga ismeretlen ismeretlen


184


46 46 Patosfa Kakukk 1949 pder ismeretlen ismeretlen47 47 Gödre Kényes 1949 sder ismeretlen ismeretlen48 48 Királyegyháza Klára 1949 sga 240 Csillag 1588 Kisbicsérd

49 49 Táplánszentkereszt Mozdony 1951 sder Sári 2477 Belga-33

50 50 Keszthely Mozgó 1951 pej Keszthely Alapos 1066 Francia-451 51 Fertőd Mérleg 1951 pej ismeretlen ismeretlen52 52 Gerényes Magda 1951 vasderes Angyalom 1614 Gerényes53 53 Szentegát Mézes 1951 sga ismeretlen ismeretlen

54 54 Szentegát Naca 1951 sga Csepreg Ado-mány 1070 Francia-8

55 55 Sopronhorpács Náthás 1951 sga ismeretlen ismeretlen

56 56 Sz. Nárcisz 1952 sder 28 Somogyhárságy Gésa 1070 Francia-8

57 57 Sz. Nénje 1952 sga 13 Szabadszentkirály Elza 1070 Francia-8

58 58 Pusztakovácsi Nógat 1952 sga Szikra 964 Zebecke-159 59 Sz. Nagykincs 1953 sder ismeretlen ismeretlen

60 60 Sz. Ócsa 1953 pej Sopronhorpács Katus 2264 Belga-6

61 61 Sz. Üröm 1953 sder Sopronhorpács Kofa 2264 Belga-6

62 62 Fertőd Öttömös 1953 sder 25 Nagybajcs Figura 1078 Francia-1663 63 Nagycenk Övezet 1953 sder Szőke 518 Pásztori64 64 Kercseliget Orgona 1953 pej Belga Cica imp. 1657 Somogyszil65 65 Pusztakovácsi Oktondi 1953 pej Fakó 964 Zebecke-166 66 Sz. Ocsu 1953 sder 16 Lakócsa Eszter 2264 Belga-667 67 Lippó Andalgó 1953 sga ismeretlen ismeretlen

68 68 Sz. Piskóta 1954 pder 21 Szentdénes Finom 2284 Belga-26

69 69 Sz. Pazar 1954 sder 9 Katádfa Divat 2264 Belga-670 70 Sz. Peterdi 1954 sder 34 Rózsfa Gunár 2264 Belga-671 71 Sz. Palotás 1954 pder 3 Belga Antónia 2284 Belga-2672 72 üres

73 73 Magyaróvár Olvad 1953 pej 39 Királyegyháza Harmat 1078 Francia-16

74 74 Sz. Papalánya 1953 sga 30 Tótszentmárton Gizi 2284 Belga-26

75 75 Sz. Perec 1954 pej 15 Tilaj Erdész 2284 Belga-26

76 76 Sz. Parasztos 1954 pej Szabadszentkirály Hamu 2264 Belga-6

77 77 Sz. Pecsét 1954 sder 25 Nagybajcs Figura 2281 Belga-23

78 78 Sz. Péterfai 1954 pder 31 Bábolna MB. Gitár 2284 Belga-26

79 79 Sz. Paplan 1954 pej 20 Csányoszró Fáklya 2264 Belga-6

80 80 Sz. Pókos 1954 pej 43 Attala Jenci 2284 Belga-2681 81 Sz. Padlás 1953 pder 11 Perenye Ékszer 2264 Belga-6


185

Mellékletek


82 82 üres83 83 Sz. Példás 1954 szke Belga Ancsa imp. 2264 Belga-684 84 Sopronhorpács Pazarló 1954 pej Kriszti 2488 Belga-4485 85 Sz. Révész 1955 pder 47 Gödre Kényes 2264 Belga-686 86 Sz. Rigó 1955 sga 57 Sz. Nénje 2281 Belga-23

87 87 Sz. Rontó 1955 sder 48 Királyegyháza Klára 2264 Belga-6

88 88 Sz. Rianás 1954 pej Táplánszentke-reszt Céda 2264 Belga-6

89 89 Sz. Rebi 1955 pej 737 Sz. Menyasszony 2284 Belga-26

90 90 Sz. Remény 1954 pej 29 Somogyhárságy Giza 2284 Belga-26

91 91 Sz. Szajna 1955 sder 30 Tótszentmárton Gizi 2281 Belga-23

92 92 Sz. Szépség 1955 sder 35 Hobol Gyilkos 2281 Belga-2393 93 Sz. Szeplős 1955 sder 33 Várad Gémes 2284 Belga-26

94 94 Sz. Soha 1956 pej 31 Bábolna MB. Gitár 2284 Belga-26

95 95 Sz. Szirom 1956 sder 18 Hobol Elegáns 2281 Belga-23

96 96 Sz. Sóhaj 1956 pej 21 Szentdénes Finom 2284 Belga-26

97 97 Sz. Szende 1956 pder 3 Belga Dicső 2281 Belga-23

98 98 Sz. Sári 1956 sga 58 Pusztakovácsi Nógat 2281 Belga-23

99 99 Sz. Szivós 1956 sder 53 Sz. Mézes 2281 Belga-23

100 100 Sz. Szélrózsa 1956 sder 48 Királyegyháza Klára 2281 Belga-23

101 101 Sz. Szijjas 1956 sder 14 Szaporca Emma 2281 Belga-23102 102 Sz. Szomjas 1956 sga 40 Boda Hamis 2281 Belga-23103 103 Sz. Szennyes 1956 sder 54 Sz. Naca 2281 Belga-23104 104 Sz. Széplány 1956 pder 42 Igal Juli 2264 Belga-6

105 105 Sz. Tavasz 1956 sder 30 Tótszentmárton Gizi 2281 Belga-23

106 106 Sz. Tücsök 1956 sga 15 Tilaj Erdész 2284 Belga-26

107 107 Sz. Téma 1956 pej 44 Boldogasszonyfa Irgalmas 2284 Belga-26

108 108 Sz. Torkos 1957 sga 45 Drávaszentes Kató 2284 Belga-26

109 109 Sz. Tünemény 1957 sga 53 Sz. Mézes 2281 Belga-23110 110 Sz. Tündér 1957 pej 60 Sz. Ócsa 2284 Belga-26111 111 Sz. Tilinkó 1957 pder 17 Kálmáncsa Elli 2281 Belga-23

112 112 Sz. Tercsi 1957 pder 23 Bárdudvarnok Fontos 2281 Belga-23

113 113 Sz. Uzsonna 1957 sga 68 Sz. Piskóta 2281 Belga-23

114 114 Sz. Utas 1957 sga 49 Táplánszentke-reszt Mozdony 2283 Belga-25

115 115 Sz. Ürmös 1957 sga 18 Hobol Elegáns 2281 Belga-23116 116 Sz. Unra 1958 sder 12 Várad Édes 2281 Belga-23



186


117 117 Sz. Udvaros 1958 pej 53 Sz. Mézes 2281 Belga-23118 118 Sz. Üres 1958 pej 41 Hobol Hólyag 2283 Belga-25

119 119 Sz. Undok 1958 sga 8 Magyarmecske Dongó 2281 Belga-23

120 120 Sz. Üditő 1958 sder 43 Attala Jenci 2283 Belga-25

121 121 Sz. Usgyi 1958 sga 29 Somogyhárságy Giza 2281 Belga-23

122 122 Sz. Uszító 1958 sga 58 Pusztakovácsi Nógat 2281 Belga-23

123 123 Sz. Vércse 1959 sder 87 Sz. Rontó 2283 Belga-25124 124 Sz. Vacsora 1959 pder 68 Sz. Piskóta 2500 Belga-56125 125 Sz. Viasz 1959 sga 77 Sz. Pecsét 2283 Belga-25126 126 Sz. Vánkos 1959 sga 71 Sz. Palotás 2283 Belga-25127 127 Sz. Zsémbes 1960 pej 34 Rózsfa Gunár 2284 Belga-26

128 128 Sz. Zsófi 1960 sder 48 Királyegyháza Klára 2281 Belga-23

129 129 Sz. Zacskó 1960 sder 32 Sz. Galamb 2281 Belga-23130 130 Sz. Zsalu 1960 sder 33 Várad Gémes 2281 Belga-23131 131 Sz. Zsombék 1960 sder 88 Sz. Rianás 2281 Belga-23132 132 Sz. Zokogó 1960 sder 96 Sz. Sóhaj 2281 Belga-23133 133 Sz. Zsendice 1960 sga 102 Sz. Szomjas 2484 Belga-40134 134 Sz. Aranyos 1961 sder 105 Sz. Tavasz 2484 Belga-40135 135 Sz. Áram 1961 sga 50 Keszthely Mozgó 2281 Belga-23

136 136 Sz. Álmos 1961 sder 55 Sopronhorpács Náthás 2281 Belga-23

137 137 Sz. Aszu 1961 sder 53 Sz. Mézes 2281 Belga-23

138 138 Sz. Alku 1961 sga 58 Pusztakovácsi Nógat 2281 Belga-23

139 139 Sz. Aranyos 1961 sder 62 Fertőd Öttömös 2281 Belga-23

140 140 Sz. Anna 1961 sder 48 Királyegyháza Klára 2281 Belga-23

141 141 Sz. Anyós 1961 sder 87 Sz. Rontó 2484 Belga-40142 142 Sz. Anikó 1961 pej 111 Sz. Tilinkó 2484 Belga-40143 143 Sz. Andalgó 1961 sga 94 Sz. Soha 2281 Belga-23144 144 Sz. Buzdít 1962 pej 121 Sz. Usgyi 2484 Belga-40

145 145 Sz. Borcsa 1962 sder 48 Királyegyháza Klára 2281 Belga-23

146 146 Batár 1962 sga 78 Sz. Péterfai 2281 Belga-23

147 147 Sz. Borzad 1962 pder 73 Magyaróvár Olvad 2281 Belga-23

148 148 Sz. Barack 1962 sder 54 Sz. Naca 2281 Belga-23149 149 Sz. Boszorkány 1962 pder 94 Sz. Soha 2281 Belga-23150 150 Sz. Ballon 1962 sder 118 Sz. Üres 2281 Belga-23151 151 Sz. Csipkerózsa 1963 pder 100 Sz. Szélrózsa 2484 Belga-40152 152 Sz. Csónak 1963 sder 85 Sz. Révész 2484 Belga-40153 153 Sz. Csopaki 1963 pej 115 Sz. Ürmös 2484 Belga-40154 154 Sz. Csibész 1963 sga 87 Sz. Rontó 2484 Belga-40155 155 Sz. Csörgő 1963 pej 50 Keszthely Mozgó 2281 Belga-23


187

Mellékletek


156 156 Sz. Cili 1963 sga 112 Sz. Tercsi 4337 Szentdénes-15157 157 Sz. Csacska 1963 sga 60 Sz. Ócsa 2484 Belga-40158 158 Sz. Csillag 1963 sder 110 Sz. Tündér 2281 Belga-23159 159 Sz. Citera 1963 pej 111 Sz. Tilinkó 2484 Belga-40160 160 Sz. Címer 1963 sder 77 Sz. Pecsét 2484 Belga-40161 161 Sz. Duna 1964 sder 85 Sz. Révész 3273 Bóly-1

162 162 Sz. Dagad 1964 sder 73 Magyaróvár Olvad 2281 Belga-23

163 163 Sz. Duhaj 1964 sder 102 Sz. Szomjas 3273 Bóly-1164 164 Sz. Dajka 1964 sder 57 Sz. Nénje 2281 Belga-23165 165 Sz. Dolly 1964 sder 74 Sz. Papalánya 2281 Belga-23166 166 Sz. Dália 1964 sder 128 Sz. Zsófi 3273 Bóly-1167 167 Sz. Dóra 1964 sga 54 Sz. Naca 2281 Belga-23168 168 Sz. Édes 1965 sder 116 Sz. Unra 4337 Szentdénes-15

169 169 Sz. Enged 1965 pder 73 Magyaróvár Olvad 2281 Belga-23

170 170 Sz. Erszény 1965 sga 129 Sz. Zacskó 4337 Szentdénes-15171 171 Sz. Elemózsia 1965 sga 113 Sz. Uzsonna 4337 Szentdénes-15172 172 Sz. Erős 1965 sga 99 Sz. Szivós 4337 Szentdénes-15173 173 Sz. Eriggy 1965 sga 121 Sz. Usgyi 4337 Szentdénes-15174 174 Sz. Ella 1965 sga 128 Sz. Zsófi 4337 Szentdénes-15175 175 Sz. Észak 1965 sder 100 Sz. Szélrózsa 4337 Szentdénes-15176 176 Sz. Galuska 1967 sga 113 Sz. Uzsonna 4337 Szentdénes-15177 177 Sz. Glória 1967 sder 100 Sz. Szélrózsa 4337 Szentdénes-15178 178 Sz. Gólya 1967 sga 105 Sz. Tavasz 4337 Szentdénes-15179 179 Sz. Helén 1968 sder 162 Sz. Dagad 4337 Szentdénes-15180 180 Sz. Hamis 1968 sder 145 Sz. Borcsa 4337 Szentdénes-15181 181 Sz. Híres 1868 sga 237 Sz. Aszu 4337 Szentdénes-15182 182 Sz. Hanna 1958 sga 140 Sz. Anna 4337 Szentdénes-15183 183 Sz. Haladó 1968 sga 114 Sz. Utas 4337 Szentdénes-15184 184 Sz. Heves 1968 sder 100 Sz. Szélrózsa 4337 Szentdénes-15185 185 Sz. Keringő 1971 sder 100 Sz. Szélrózsa 4749 Pakod-11186 186 Sz. Magdolna 1973 sga 177 Sz. Glória 5623 Szentegát-17187 187 Sz. Mesés 1973 sga 181 Sz. Híres 5623 Szentegát-17188 188 G. Marica (Mesés II.) 1973 pej 288 G. Móka 5498 Görösgal-13189 189 G. Madár 1973 pej 302 G. Csalogány 5498 Görösgal-13190 190 G. Makacs 1973 pej 300 G. Csakis 5498 Görösgal-13191 191 Sz. Mályva 1973 sga 100 Sz. Szélrózsa 5749 Pakod-11192 192 G. Mézes 1973 pej 316 G. Pintyő 5498 Görösgal-13193 193 Sz. Margaréta 1973 pej 151 Sz. Csipkerózsa 5749 Pakod-11194 194 G. Merész 1973 pej 334 G. Hetyke 5498 Görösgal-13195 195 Sz. Mirza 1973 sga 184 Sz. Heves 5623 Szentegát-17196 196 G. Natasa 1974 pej 320 G. Panni 5498 Görösgal-13197 197 Sz. Natália 1974 pej 327 G. Gránit 5498 Görösgal-13198 198 G. Nápoly 1974 pej 323 G. Firma 5501 Szentegát-121199 199 Sz. Nóra 1974 sder 116 Sz. Unra 5623 Szentegát-17200 200 Sz. Néva 1974 sder 150 Sz. Ballon 5623 Szentegát-17



188


201 201 Sz. Nádszál 1974 sga 87 Sz. Rontó 5749 Pakod-11202 202 G. Olga 1975 pej 320 G. Panni 5498 Görösgal-13203 203 G. Orsolya 1975 pej 344 G. Ili 5501 Szentegát-121204 204 Sz. Olló 1975 pej 111 Sz. Tilinkó 4749 Pakod-11205 205 G. Őzike 1975 pej 355 G. Kellemes 5501 Szentegát-121206 206 Sz. Piri 1976 pej 320 G. Panni 576 Rózsafa-502207 207 Sz. Pihenő 1976 sder 136 Sz. Álmos 193 Görösgal-5208 208 Sz. Puder 1976 pej 361 G. Lombik 576 Rózsafa-502209 209 Sz. Puha 1976 pej 362 G. Lomha 576 Rózsafa-502210 210 Sz. Panka 1976 sder 182 Sz. Hanna 193 Görösgal-5211 211 Sz. Pikáns 1976 szke 179 Sz. Helén 193 Görösgal-5212 212 Sz. Remény 1977 sga 186 Sz. Magdolna 193 Görösgal-5213 213 Sz. Rezeda 1977 sder 184 Sz. Heves 193 Görösgal-5214 214 Sz. Riadó 1977 pej 360 G. Linda 576 Rózsafa-502215 215 Sz. Rege 1977 sder 177 Sz. Glória 193 Görösgal-5216 216 Sz. Rakéta 1977 sga 180 Sz. Hamis 193 Görösgal-5217 217 Sz. Sarolta 1978 sga 186 Sz. Magdolna 193 Görösgal-5218 218 Sz. Sarlós 1978 sga 187 Sz. Mesés 193 Görösgal-5219 219 Sz. Sáros 1978 sga 320 G. Panni 576 Rózsafa-502220 220 Sz. Sába 1978 pej 196 G. Natasa 576 Rózsafa-502221 221 Sz. Sóhaj 1978 sga 136 Sz. Álmos 193 Görösgal-5222 222 Sz. Sármány 1978 pej 359 G. Liliom 576 Rózsafa-502223 223 Sz. Tulipán 1979 tü.sga 195 G. Mirza 193 Görösgal-5224 224 Sz. Tündér 1979 sga 201 Sz. Nádszál 193 Görösgal-5225 225 Sz. Teréz 1979 sder 179 Sz. Helén 193 Görösgal-5226 226 Sz. Timea 1979 vpej 203 G. Orsolya 576 Rózsafa-502227 227 Sz. Tekergó 1979 sga 185 Sz. Keringő 193 Görösgal-5228 228 Sz. Tatjána 1979 sga 186 Sz. Magdolna 193 Görösgal-5229 229 Sz. Üres 1980 tü.sga 201 Sz. Nádszál 193 Görösgal-5230 230 Sz. Üzér 1980 pej 358 G. Lola 193 Görösgal-5231 231 Sz. Uszító 1980 szke 185 Sz. Keringő 193 Görösgal-5232 232 Sz. Ürmény 1980 sga 335 G. Holland 193 Görösgal-5233 233 Sz. Viola 1981 pej 203 G. Orsolya 5899 Görösgal-17234 234 Sz. Valuta 1981 sga 208 Sz. Puder 5737 Szentegát-16235 235 Sz. Zajos 1982 szke 195 Sz. Mirza 1396 Perseron-2236 236 Sz. Zorka 1982 szke 210 Sz. Panka 184 Drávasztára-163237 237 Sz. Zivatar 1982 szke 206 Sz. Piri 1396 Perseron-2238 238 Sz. Zengő 1982 sga 211 Sz. Pikáns 184 Drávasztára-163239 239 Sz. Zserbó 1983 pej 205 G. Őzike 184 Drávasztára-163240 240 Sz. Zsiguli 1983 tü.sga 228 Sz. Tatjána 184 Drávasztára-163241 241 Sz. Zsombék 1983 pder 211 Sz. Pikáns 184 Drávasztára-163242 242 Sz. Aranyom 1984 szke 231 Sz. Uszító 1395 Perseron-1243 243 Sz. Azur 1984 szke 210 Sz. Panka 1395 Perseron-1244 244 Sz. Adomány 1984 szke 230 Sz. Üzér 1395 Perseron-1245 245 Sz. Ani 1984 szke 220 Sz. Sába 1395 Perseron-1


189

Mellékletek

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1950

.

2263

Belg

a-5

1946

.pd

er.

mén

belg

a er

edet

i bel

gaer

edet

i bel

gabe

lga

impo

rtÁl

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

50.

22

64Be

lga-

619

45.

pder

.m

énbe

lga

ered

eti b

elga

ered

eti b

elga

belg

a im

port

Álla

mi M

énte

lep

Béká

spus

zta

1950

.

2265

Belg

a-7

1946

.pe

jm

énar

denn

ier

edet

i bel

gaer

edet

i bel

gabe

lga

impo

rtÁl

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

50.

24

84Be

lga-

4019

45.

pej

mén

arde

nni

ered

eti b

elga

ered

eti b

elga

belg

a im

port

Álla

mi M

énte

lep

Béká

spus

zta

1950

.

1642

Kap

osfő

-419

44.

sga

mén

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

ismer

etle

nÁl

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

50.

20

27Za

lasz

entb

aláz

s19

44.

sga

mén

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

Ál

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

52.

Aran

yére

m:

3128

Verk

a19

44.

pder

.ka

nca

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

Bá

ri ÁG

.19

52.

Ezüs

tére

m:

13/8

15Sz

abad

szen

tkirá

ly E

lza19

44.

sga

kanc

ahv

.Ba

baAl

tree

Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

dasá

g19

52.

Ezüs

tére

m:

3367

1C

silla

g19

44.

spej

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

n

Püsp

ökbó

lyi Á

G.

1952

.Ez

üsté

rem

:16

9Sz

ödrö

s19

44.

pej

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

n

Új A

lkot

mán

y Ts

zcs.

Nag

yárp

ád19

52.

Ezüs

tére

m:

83Ba

bi19

43.

szke

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

n

Vörö

s Fén

y Ts

zcs.

Moh

ácss

ziget

1952

.Ez

üsté

rem

:

Rem

ény

1948

.pd

er.

kanc

ahv

.Ba

ba97

7 W

ailla

nd d

e N

euw

elle

sTó

th Jó

zsef

C

serd

i

1952

.Br

onzé

rem

:28

177

Hire

s19

47.

vpej

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

nSz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1952

.Br

onzé

rem

:28

163

Fácá

n19

45.

gpej

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

nSz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1952

.Br

onzé

rem

:

Juci

1944

.pe

jka

nca

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

D

ózsa

Tsz

cs. D

ráva

cse-

pely

1952

.Br

onzé

rem

:

Hol

ló19

44.

fek.

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

n

Har

angi

Józs

ef N

agy-

hegy

es19

52.

Bron

zére

m:

96Bá

rson

y19

49.

fek.

kanc

ahv

.Ju

tka

1088

Brin

d’O

r

Hol

lósi

Ernő

Cse

rdi

1954

.Ar

anyé

rem

:14

407

Babi

1944

.sg

aka

nca

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

Ú

ttörő

Tsz

cs. J

uta

1954

.Ez

üsté

rem

:14

021

Lenk

e19

42.

sga

kanc

ahv

.83

6 Sá

riBa

rnum

imp.

hv.

Ba

rany

i Józ

sef H

etes

1954

.Ez

üsté

rem

:77

Lili

1950

.pe

jka

nca

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

Pa

nkot

ai Á

G

2.2.

3. m

ellék

let. A

hid

egvé

rű lo

vak

ered

mén

yei a

z or

szág

os m

ezőg

azda

sági

kiá

llítá

soko

n


190

Mellékletek

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1954

.Br

onzé

rem

:26

30Z

suzs

i19

49.

pej

kanc

ahv

.21

56 G

eszt

i20

11 T

ótsz

erda

hely

Vö

rös C

silla

g Ts

z. Le

teny

e19

54.

Bron

zére

m:

262

Sárg

a19

41.

sga

kanc

ahv

.Sá

riO

vell

imp.

Rode

k V

ince

Tó

tszer

dahe

lyRo

dek

Vin

ce T

ótsz

er-

dahe

ly19

54.

Bron

zére

m:

1421

3Ba

ba19

44.

sga

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

nFe

renc

z Józ

sef

Juta

Fere

ncz J

ózse

f Jut

a

1955

.Ar

anyé

rem

:30

10O

rmán

ypus

zta-

219

51.

pder

.m

énhv

.32

76 H

olló

2275

Bel

ga-1

7O

rmán

ypus

ztai

ÁG

.Ál

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

55.

Aran

yére

m:

2800

7Ar

anyo

s19

52.

sder

kanc

ahv

.Ba

ba22

64 B

elga

-6C

sobo

kapu

szta

i ÁG

.G

örös

gali

ÁG.

1955

.Ez

üsté

rem

:30

19Bá

r-2

1951

.pe

jm

énhv

.30

96 L

éda

2275

Bel

ga-1

7Bá

ri ÁG

.Ál

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

55.

Ezüs

tére

m:

135

Lina

1952

.pd

er.

kanc

ahv

.Ju

lcsa

1075

Fra

ncia

-13

Pako

di Á

G.

Pako

di Á

G.

1955

.Ez

üsté

rem

:31

185

Borc

sa19

47.

sga

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

n

Szab

adsá

g M

g.Ts

z. Sá

voly

1955

.Br

onzé

rem

:41

755

Man

ci19

51.

pder

.ka

nca

hv.

3190

Bár

sony

2480

Bel

ga-3

6Sá

torh

elyi

ÁG

.Sá

torh

elyi

ÁG

.19

55.

Bron

zére

m:

1330

0V

ilma

1948

. sd

erka

nca

hv.

ismer

etle

nism

eret

len

La

tinka

Sán

dor T

szcs

. So

mog

yasz

aló

1955

.Br

onzé

rem

:69

5Sá

ri19

49.

sga

kanc

ahv

.M

anci

202

Szol

yva

K

ulcs

ár Is

tván

Kac

orla

k19

56.

Aran

yére

m:

3460

Püsp

ökbó

ly-2

1952

.pd

er.

mén

hv.

Dar

u22

59 B

elga

-1Pü

spök

bóly

i ÁG

.Ál

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

56.

Aran

yére

m:

3377

Dun

di19

49.

pej

kanc

ahv

.33

647

Cic

a10

88 B

rin d

’Or

Bári

ÁG.

Bári

ÁG.

1956

.Ar

anyé

rem

:38

171

Csil

lag

1951

.vp

ejka

nca

hv.

Szed

res

2261

Bel

ga-3

Köz

ös Ú

t M

g.Ts

z. Ró

zsaf

aK

özös

Út M

g.Ts

z. Ró

zsaf

a19

56.

Ezüs

tére

m:

3352

Szen

tegá

t-14

1952

.pd

er.

mén

hv.

19 Ö

tvös

kó-

nyi É

vi10

70 F

ranc

ia-8

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

az-

dasá

g

Álla

mi M

énte

lep

Béká

spus

zta

1956

.Ez

üsté

rem

:61

Szen

tegá

t Örö

m19

53.

sder

kanc

ahv

.75

0 So

pron

-ho

rpác

s Kof

a22

64 B

elga

-6Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1956

.Ez

üsté

rem

:24

212

Ella

1953

.pd

er.

kanc

ahv

.10

083

Elza

2271

Bel

ga-1

3Fü

löp

Nán

dor

Kirá

lyeg

yház

aFü

löp

Nán

dor K

irály

-eg

yház

a19

56.

Ezüs

tére

m:

1440

9Bö

ske

1944

.pd

er.

kanc

ahv

.Sz

árcs

a23

Indo

le

Úttö

rő T

szcs

. Jut

a19

56.

Bron

zére

m:

106

Csu

tak

1948

.vp

ejka

nca

hv.

Man

ci16

56 H

etes

Pako

di Á

G.

Pako

di Á

G.

1956

.Br

onzé

rem

:43

006

Dur

cás

1949

.pd

er.

kanc

ahv

.Li

szka

1649

Mer

nye

Ú

j Éle

t Tsz

. Bed

egké

r

A 2.

2.3.

mel

lékl

et fo

lyta

tása

191

Mellékletek

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1956

.Br

onzé

rem

:80

1K

edve

s19

54.

vpej

kanc

ahv

.21

56 G

eszt

i10

68 F

ranc

ia-6

Vö

rös C

silla

g Ts

z. Le

teny

e19

56.

Bron

zére

m:

3799

7Ba

bér

1949

.pe

jka

nca

hv.

3792

0 Ba

baBr

aun

de la

Cou

lber

ieTu

zsér

Jáno

s Pa

tapo

klos

iTu

zsér

Jáno

s Pat

apok

losi

1958

.Ar

anyé

rem

:40

19Id

amaj

or-1

1954

.fe

k.m

énhv

.33

695

Cig

ány

2271

Bel

ga-1

3C

sobo

kapu

szta

i ÁG

.Ál

lam

i Mén

tele

p Bé

kásp

uszt

a19

58.

Aran

yére

m:

87Sz

ente

gát R

ontó

1955

.sd

erka

nca

hv.

48 K

irály

egy-

háza

Klá

ra22

64 B

elga

-6Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1958

.Ar

anyé

rem

:41

728

Emm

a19

54.

pder

.ka

nca

hv.

2800

2 C

sipke

2275

Bel

ga-1

7G

örös

gali

ÁG.

Gör

ösga

li ÁG

.

1958

.Ar

anyé

rem

:14

437

Lujza

1952

.pd

er.

kanc

ahv

.ism

eret

len

ismer

etle

nJó

Gaz

da T

szcs

. Bo

nnya

Jó G

azda

Tsz

cs. B

onny

a

1958

.Ar

anyé

rem

:38

312

Dev

ecse

r19

55.

sder

kanc

ahv

.37

904

Sári

1645

Osz

topá

nSz

ántó

Fer

enc

Nyu

gotsz

ente

r-zs

ébet

Szán

tó F

eren

c N

yugo

t-sz

ente

rzsé

bet

1958

.Ez

üsté

rem

:32

80K

incs

édpu

szta

-119

51.

fek.

mén

hv.

1223

Len

ke10

68 F

ranc

ia-6

Kin

cséd

pusz

tai

ÁG.

Álla

mi M

énte

lep

Kes

zt-

hely

1958

.Ez

üsté

rem

:34

17D

éva

1952

.sg

aka

nca

hv.

3339

Dév

a10

78 F

ranc

ia-1

6Bó

lyi Á

G.

Bóly

i ÁG

.

1958

.Ez

üsté

rem

:14

0C

suto

ra19

55.

sga

kanc

ahv

.54

Irm

a10

66 F

ranc

ia-4

Pako

di Á

G.

Pako

di Á

G.

1958

.Br

onzé

rem

:15

70Li

di19

54.

sga

kanc

ahv

.15

71 Z

suzs

i24

85 B

elga

-41

Han

tó L

ászló

N

emes

bőd

Han

tó L

ászló

Nem

esbő

d

1962

.Ar

anyé

rem

:45

90Sz

ente

gát-6

119

56.

sga

mén

hv.

4 Bó

ly A

du22

81 B

elga

-23

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

az-

dasá

g

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1962

.Ar

anyé

rem

:10

2Sz

ente

gát S

zom

jas

1956

.sg

aka

nca

hv.

40 B

oda

Ham

is22

81 B

elga

-23

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

az-

dasá

g

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1962

.Ar

anyé

rem

:11

0Er

zsi

1957

.sd

erka

nca

hv.

134

Árbó

c10

66 F

ranc

ia-4

Zala

szen

tgró

ti ÁG

.Za

lasz

entg

róti

ÁG.

1962

.Ar

anyé

rem

:10

19Ba

bi19

50.

sder

kanc

ahv

.M

adár

2000

Tóf

ej

Dóz

sa T

sz. R

édic

s

1962

.Ez

üsté

rem

:41

0D

ara

1952

.fe

k.ka

nca

hv.

3147

Dám

a10

78 F

ranc

ia-1

6Sz

entlő

rinci

Áll.

Ta

ngaz

dasá

gSz

entlő

rinci

Áll.

Tan

gaz-

dasá

g19

64.

Teny

észt

ési

nagy

díj:

Sz

ente

gáti

hide

gvér

ű ka

ncac

sopo

rt:

A 2.

2.3.

mel

lékl

et fo

lyta

tása


192

Mellékletek

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1964

.

113

Szen

tegá

t Uzs

onna

1957

.sg

aka

nca

hv.

68 S

zent

egát

Pi

skót

a22

81 B

elga

-23

Szen

tegá

ti K

isérle

ti

Gaz

dasá

g

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1964

.

114

Szen

tegá

t Uta

s19

57.

sga

kanc

ahv

.49

Táp

lán-

szen

tker

eszt

M

ozdo

ny

2281

Bel

ga-2

3Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1964

.

138

Szen

tegá

t Alk

u19

61.

sga

kanc

ahv

.58

Pus

ztak

o-vá

csi N

ógat

2281

Bel

ga-2

3Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Szen

tegá

ti K

isérle

ti G

azda

ság

1964

.Ar

anyé

rem

:49

99C

sobo

kapu

szta

-20

1958

.pe

jm

énhv

.28

046

Giza

2492

Bel

ga-4

8C

sobo

kapu

szta

i ÁG

.Za

lasz

entg

róti

ÁG.

1964

.Ar

anyé

rem

:50

3Bá

bi19

54.

sga

kanc

ahv

.13

6 M

adár

2159

Pét

erhi

daZa

lasz

entg

róti

ÁG.

Zala

szen

tgró

ti ÁG

.

1964

.Ez

üsté

rem

:26

9G

örös

gal K

ócos

1960

.pd

er.

kanc

ahv

.23

0 Al

ma

Már

ta30

10 O

rmán

ypus

zta-

2G

örös

gali

ÁG.

Gör

ösga

li ÁG

.

1964

.Ez

üsté

rem

:28

20R

agyo

gó19

55.

pej

kanc

ahv

.17

74 M

anci

1068

Fra

ncia

-6H

egya

lja T

sz.

Csö

rnye

föld

eH

egya

lja T

sz.

Csö

rnye

föld

e19

64.

Ezüs

tére

m:

277

Mirz

a19

59.

sder

kanc

ahv

.15

59 M

adár

3746

Bék

áspu

szta

Új É

let T

sz.

Kem

endo

llár

Új É

let T

sz. K

emen

dollá

r

1964

.Br

onzé

rem

:15

392

Jutk

a19

60.

sga

kanc

ahv

.Ju

ci39

90 S

opro

nhor

pács

-2Ú

j Bar

ázda

Tsz

. Sz

enna

Új B

aráz

da T

sz. S

zenn

a

1967

.Ar

anyé

rem

:53

82G

örös

gal-1

(Hat

os I.

tm)

1962

.pe

jm

énhv

.22

4 Ilo

nka

2264

Bel

ga-6

Gör

ösga

li ÁG

.Za

laeg

ersz

egi Á

G.

1967

.Ar

anyé

rem

:15

4Sz

ente

gát C

sibés

z19

63.

sga

kanc

ahv

.87

Sze

nteg

át

Ront

ó24

84 B

elga

-40

Szen

tegá

ti ÁG

.Sz

ente

gáti

ÁG.

1967

.Ar

anyé

rem

:56

1M

arisk

a19

64.

vpej

kanc

ahv

.51

5 D

acos

4312

Pet

őház

a-3

Zala

szen

tgró

ti ÁG

.Za

lasz

entg

róti

ÁG.

1967

.Ar

anyé

rem

:15

614

Sári

1964

.sg

aka

nca

hv.

1512

1 Bo

lygó

4703

Sze

nteg

át-6

5N

ovem

ber

7.Ts

z. Ba

téN

ovem

ber 7

.Tsz

. Bat

é

1967

.Ez

üsté

rem

:50

95Sz

ente

gát-8

919

59.

szke

mén

hv.

49 T

áplá

n-sz

entk

eres

zt

Moz

dony

2283

Bel

ga-2

5Sz

ente

gáti

Kisé

rleti

Gaz

-da

ság

Bara

nya

Meg

yei Á

llatte

-ny

észt

ési F

elüg

yelő

ség

1967

.Ez

üsté

rem

:15

620

Pajk

os19

64.

pej

kanc

ahv

.Ba

ba52

23 C

sobo

ka-

pusz

ta-2

4Bé

ke T

sz.

Zim

ány

Béke

Tsz

. Zim

ány

1967

.Br

onzé

rem

:28

7G

örös

gal M

űsze

r19

62.

pej

kanc

ahv

.21

2 G

örös

gal

Cili

2494

Bel

ga-6

0G

örös

gali

ÁG.

Gör

ösga

li ÁG

.

A 2.

2.3.

mel

lékl

et fo

lyta

tása

193

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1967

.Br

onzé

rem

:12

6Sá

ri19

61.

sga

kanc

ahv

.C

silla

g43

24 S

zent

e-

gát-5

6Bé

ke T

sz.

Sorm

ásBé

ke T

sz. S

orm

ás

1967

.Br

onzé

rem

:76

1Su

mon

y N

yírfa

1952

.sg

aka

nca

hv.

Sum

ony

Érté

k22

84 B

elga

-26

La

jta-H

ansá

gi Á

G.

1970

.Ar

anyé

rem

:73

7Ág

nes

1962

.sg

aka

nca

hv.

720

Vill

ám37

46 B

ékás

pusz

taBa

ki Á

G.

Rád

iház

ai

Mén

es

Baki

ÁG

.

1970

.Ar

anyé

rem

:51

3M

arin

a19

65.

pder

.ka

nca

hv.

450

Gar

as27

66 K

atád

fa-4

Hőg

yész

i ÁG

. Ju

hépu

szta

i M

énes

Hőg

yész

i ÁG

.

1970

.Ez

üsté

rem

:57

90An

drás

hida

-12

1965

.vp

ejm

énhv

.61

9 H

ugi

5109

Sze

ntdé

nes-

19An

drás

hida

i ÁG

.Za

laeg

ersz

egi Á

G.

1970

.Ez

üsté

rem

:57

1N

ebán

cs19

65.

sga

kanc

ahv

.51

2 Es

zter

4312

Pet

őház

a-3

Zala

szen

tgró

ti ÁG

.Za

lasz

entg

róti

ÁG.

1970

.Ez

üsté

rem

:15

753

Szik

ra19

67.

sder

kanc

ahv

.15

677

Szel

lő49

92 S

zapo

rca-

1Bé

ke T

sz. G

ölle

Béle

Tsz

. Göl

le

1970

.Ez

üsté

rem

:31

7Re

mén

y19

66.

szke

kanc

ahv

.37

520

Sári

3013

Püs

pökb

óly-

1K

ossu

th T

sz.

Rózs

afa

Kos

suth

Tsz

. Róz

safa

1970

.Ez

üsté

rem

:36

0G

ölle

Sár

i19

67.

sga

kanc

ahv

.Sá

ri48

84 S

zent

egát

-85

M

agya

r-Bo

lgár

Tes

tvér

i-sé

g Ts

z. Si

klós

1970

.Br

onzé

rem

:82

1G

izi19

67.

sga

kanc

ahv

.79

5 Zi

zi55

74 N

enne

rLa

jta-H

ansá

gi

ÁGLa

jta-H

ansá

gi Á

G.

1970

.Br

onzé

rem

:15

668

Árva

1965

.sg

aka

nca

hv.

1556

8 R

igó

4379

Kár

olym

ajor

-5Ú

j Éle

t Tsz

. R

áksi

Új É

let T

sz. R

áksi

1970

.Br

onzé

rem

:15

775

Avar

1967

.pe

jka

nca

hv.

1562

2 Le

nke

5498

Gör

ösga

l-13

Egye

sült

Erő

Tsz.

Topo

nár

Egye

sült

Erő

Tsz.

Topo

nár

1975

.Ar

anyé

rem

:17

7Sz

ente

gát G

lória

1967

.sd

erka

nca

hv.

100

Szen

tegá

t Sz

élró

zsa

4337

Sze

ntdé

nes-

15Sz

ente

gáti

ÁG.

Szen

tegá

ti ÁG

.

1975

.Ar

anyé

rem

:60

7Be

tti19

65.

szke

kanc

ahv

.Bü

szke

5281

Gör

ösga

l-8Bé

ke T

sz. G

ölle

Béke

Tsz

. Göl

le

1975

.Ez

üsté

rem

:57

6Ró

zsaf

a-50

219

71.

pej

mén

hv.

319

Olg

a43

80 B

ikal

-3K

ossu

th T

sz.

Rózs

afa

Ors

zágo

s Lót

enyé

szté

si Fe

lügy

elős

ég19

75.

Bron

zére

m:

459

Andr

áshi

da-9

1970

.sz

kem

énhv

.64

0 An

géla

5382

Gör

ösga

l-10

(Hat

os I.

tm)

Zala

eger

szeg

i ÁG

.O

rszá

gos L

óten

yész

tési

Felü

gyel

őség

1975

.Br

onzé

rem

:17

9Sz

ente

gát H

elén

1968

.sd

erka

nca

hv.

162

Szen

tegá

t D

agad

4337

Sze

ntdé

nes-

15Sz

ente

gáti

ÁG.

Szen

tegá

ti ÁG

.

1975

.Br

onzé

rem

:67

5An

drás

hida

Jella

1970

.pe

jka

nca

hv.

652

Dál

ia53

82 G

örös

gal-1

0 (H

atos

I.tm

)Za

laeg

ersz

egi

ÁG.

Zala

eger

szeg

i ÁG

.

A 2.

2.3.

mel

lékl

et fo

lyta

tása


194

Mellékletek

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

1975

.Br

onzé

rem

:26

1D

eres

Dám

a19

70.

sga

kanc

ahv

.15

543

Szed

res

3766

Sze

nteg

át-2

7Pe

tőfi

Tsz.

Som

ogys

zilPe

tőfi

Tsz.

Som

ogys

zil

1980

.Ar

anyé

rem

:52

6Ill

anó

1976

.sg

aka

nca

hv.

1568

1 Sz

inés

z58

99 G

örös

gal-1

7Bé

ke T

sz. G

ölle

Béke

Tsz

. Göl

le19

80.

Ezüs

tére

m:

336

Gör

ösga

l Hug

i19

68.

pej

kanc

ahv

.30

5 G

örös

gal

Aktin

ka45

87 S

zent

egát

-59

Gör

ösga

li ÁG

.Sz

iget

vári

ÁG.

1980

.Ez

üsté

rem

:68

3An

drás

hida

Lau

ra19

72.

pej

kanc

ahv

.64

8 D

ivat

5382

Gör

ösga

l-10

(Hat

os I.

tm)

Zala

eger

szeg

i ÁG

.Za

laeg

ersz

egi Á

G.

1985

.Ez

üsté

rem

:14

81Ró

zsaf

a-11

1979

.sz

kem

énhv

.60

1 C

sóko

s52

81 G

örös

gal-8

Nag

ypet

erdi

Eg

yeté

rtés

Tsz

. Ró

zsaf

a

OM

MI.

Bp.

1985

.Ez

üsté

rem

:53

3H

ámor

1975

.vp

ejka

nca

hv.

1574

4 Li

nda

583

Juta

-345

Kap

ostá

j Tsz

. K

apos

vár-

Topo

nár

Kap

ostá

j Tsz

. Kap

osvá

r-To

poná

r

1985

.Br

onzé

rem

:68

4An

drás

hida

Luj

za19

72.

vpej

kanc

ahv

.64

5 An

drás

hi-

da C

inko

s53

82 G

örös

gal-1

0 (H

atos

I.tm

)Za

laeg

ersz

egi

ÁG.

Zala

eger

szeg

i ÁG

.

1990

.Ar

anyé

rem

:19

86To

poná

r-84

1984

. fe

k.m

énhv

.74

5 M

anó

1560

Nág

ocs-

110

Kap

ostá

j Tsz

. K

apos

vár-

Topo

nár

Béke

Tsz

. Göl

le

1990

.Br

onzé

rem

:75

8M

esés

1980

.sg

aka

nca

hv.

323

Elvi

ra87

3 Ró

zsaf

a-2

Béke

Tsz

. Göl

leBé

ke T

sz. G

ölle

1990

.Br

onzé

rem

:10

44Su

gár

1985

.sz

keka

nca

hv.

599

Koz

mos

z15

43 P

erse

ron-

3Pe

tőfi

Tsz.

Som

ogys

zilPe

tőfi

Tsz.

Som

ogys

zil

1996

.Ar

anyé

rem

:13

39Vá

ndor

1988

.pd

er.

kanc

ahv

.10

35 S

ztár

1836

Ard

enni

-4Ag

rária

Rt.

Göl

leK

oron

a Fa

lusz

övet

keze

t G

ölle

1996

.Br

onzé

rem

:28

01G

ölle

-119

90.

fek.

mén

hv.

637

Kisa

sz-

szon

y15

60 N

ágoc

s-11

0Bé

ke T

sz. G

ölle

Válic

kavö

lgye

Gaz

d.Sz

öv.

Bocf

ölde

1996

.Br

onzé

rem

:12

69Tü

ndér

1988

.sz

keka

nca

hv.

855

Pers

on15

60 N

ágoc

s-11

0K

apos

táj T

sz.

Kap

osvá

r-To

poná

r

Kap

ostá

j Mg.

Szöv

. K

apos

vár-

Topo

nár

2000

.Ez

üsté

rem

:15

99Tü

nde

(Cili

)19

96.

szke

kanc

ahv

.76

6 C

ipel

2734

Per

sero

n-20

1 (B

izsu)

PAT

E K

isérle

ti Te

lep

Kap

osvá

rBi

sztr

icz L

ajos

Hob

ol

2005

.Ar

anyé

rem

:17

35H

olló

1998

fek.

kanc

ahv

.15

30 E

szti

2577

Top

onár

-46

Bisz

tric

z Laj

os

Hob

olBi

sztr

icz L

ajos

Hob

ol

2005

.Ez

üsté

rem

:17

98Sá

ra19

99.

pej

kanc

ahv

.14

76 S

oha

2734

Per

sero

n-20

1 (B

izsu)

Kap

osvá

ri Eg

ye-

tem

Kisé

rleti

Tele

pe

Sche

nk Iv

án F

azek

asbo

da

2005

.Br

onzé

rem

:30

99Tö

rökk

oppá

ny-1

20

Cirf

andl

i19

93.

szke

mén

hv.

1230

Tra

gika

1561

And

rásh

ida-

1Ré

der G

yörg

y Tö

rökk

oppá

nyTa

nkó

Kál

mán

Köm

lőd

A 2.

2.3.

mel

lékl

et fo

lyta

tása

195

MellékletekA

2.2.

3. m

ellé

klet

foly

tatá

sa

Tkv

.sz.

Név

Szül

.év

Szin

eFs

z.A

nyja

Apj

aFa

jtáj

aA

nyja

Apj

aTe

nyés

ztőj

eK

iállí

tója

2005

.Br

onzé

rem

:19

79O

lga

2002

.va

sd.

kanc

ahv

.15

30 E

szti

2577

Top

onár

-46

Bisz

tric

z Laj

os

Hob

olBi

sztr

icz L

ajos

Hob

ol

2011

.Ar

anyé

rem

:20

86Bo

róka

2005

.fe

k.ka

nca

hv.

1469

Báj

os38

42 K

arád

-17

Rig

óBi

sztr

icz L

ajos

H

obol

Bisz

tric

z Laj

os H

obol

2011

.Ez

üsté

rem

:50

73Pe

reke

d-11

3 Ba

ka20

06.

szke

mén

hv.

1774

Len

ke29

34 T

öttö

s-13

4 Ba

kaPe

kár L

ászló

Pe

reke

dPe

kár L

ászló

Per

eked

2011

.Br

onzé

rem

:

Món

i20

06.

fek.

kanc

ahv

.17

75 M

ó-ku

ska

4440

Hob

ol-7

0 Ru

diBi

sztr

icz L

ajos

H

obol

Bisz

tric

z Laj

os H

obol

2011

.Br

onzé

rem

:20

85C

sinos

2005

.sz

keka

nca

hv.

1774

Len

ke29

34 T

öttö

s-13

4 Ba

kaPe

kár L

ászló

Pe

reke

dPe

kár L

ászló

Per

eked

2013

.Ar

anyé

rem

:53

51Pe

reke

d-10

1 K

irály

2009

.sg

am

énhv

.17

74 L

enke

2095

Bel

várd

gyul

a-49

Peká

r Lás

zló

Pere

ked

Raj

czi B

aláz

s Sze

nna

2013

.Ez

üsté

rem

:

Cud

ar20

05.

szke

kanc

ahv

.16

42 E

mm

a38

44 B

icsé

rd-1

29

Csib

ész

Gyö

ke A

ntal

En

drőc

Peká

r Lás

zló P

erek

ed

2013

.Ez

üsté

rem

:

Ultr

a20

01.

sga

kanc

ahv

.19

05 U

rsul

a26

78 N

ágoc

s-88

Kap

osvá

ri Eg

ye-

tem

Kisé

rleti

Tele

pe

Nag

y Fe

renc

Tisz

aföl

dvár

2013

.Br

onzé

rem

:

Csil

lag

2002

.pe

jka

nca

hv.

Rem

ény

2927

Nág

ocs-

101

Bibi

cBa

ksa

Sánd

or

Kar

ancs

lapu

jtőBa

ksa

Sánd

or K

aran

cs-

lapu

jtő

2015

.Ar

anyé

rem

:20

86Bo

róka

2005

.fe

k.ka

nca

hv.

1469

Báj

os38

42 K

arád

-17

Rig

óBi

sztr

icz L

ajos

H

obol

Bisz

tric

z Laj

os H

obol

2015

.Ez

üsté

rem

:54

72N

agyl

engy

el-1

9 Fü

rge

2010

.sg

aka

nca

hv.

Dol

li48

42 R

étsá

g-2

Berc

iG

yarm

ati J

ános

N

agyl

engy

elD

ancs

né O

rosz

Kat

alin

Ti

szav

asvá

ri

2015

.Ez

üsté

rem

:27

76Ró

na20

11.

szke

kanc

ahv

.18

82 F

ürtö

s50

73 P

erek

ed-1

13

Baka

Peká

r Lás

zló

Pere

ked

Peká

r Lás

zló P

erek

ed

2015

.Br

onzé

rem

:53

58V

iszák

-80

Cig

ány

2009

.fe

k.m

énhv

.Be

tti40

24 G

ölle

-144

Géz

aBa

ksi J

ózse

f V

iszák

Szen

tpét

ery

Szab

olcs

Fé

lix V

ízvár

2015

.Br

onzé

rem

:

Zsó

fi20

12.

sga

kanc

ahv

.19

53 Z

sém

bes

5234

Kap

osvá

r-21

0 La

jcsi

Bisz

tric

z Zol

tán

Hob

olBi

sztr

icz Z

oltá

n H

obol


196

2.2.4. melléklet

Jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok

HelységAlaku-

lásaMeg-

szűnése

Kancákszáma

(egyed)

Tenyészetjele

Genetikai háttér

Jellemző szína tenyészetben

A tenyészetből kikerült


Baranya megyeÚj Alkotmány MgTsz Villány

1997 2008 30 megyejel Belga-6Belga-13Belga-23

pej, sárga,szürke,fekete

4

Egyetértés MgTszSzentdénes

1970 1989 15 megyejel–

Belga-22Belga-28

sárgas.deres

3

Petőfi MgTsz Hímesháza

1974 1990 20 megyejel–

Belga-10Belga-13Belga-48

pej,sárga,szürke

2

Petőfi MgTszÚjpetre

1975 1993 30 –megyejel

Belga-6Belga-23Belga-48

s.derespejderesszürke

3

Aranymező MgTszBicsérd

1980 2002 15 –megyejel

Belga-6Belga-13Belga-22Belga-23Belga-40

fekete.pej,sárgaszürke

22

Somogy megyePetőfi MgTsz Kisgyalán

1961 1990 20 megyejel–

Belga-6Belga-26

pej 20

Kaposvölgye MgTszNagyberki

1962 1990 30 –megyejel

Belga-13Belga-36

fekete,pej

10

Új Élet MgTszNágocs

1961 1990 30 –megyejel

Belga-3Belga-6Belga-13Belga-23

sárgas.deresfeketepejderes

10

Alkotmány MgTszLátrány

1970 1991 10 megyejel–

Belga-22Belga-28

sárga,pej

6

November 7 MgTszBaté

1970 1986 30 megyejel–

Belga-6Belga-13

fekete,pej

4

Zala megyeVörös Szikra MgTszPókaszepetk

1978 1990 15 megyejel–

Belga-22Belga-28

sárga 11

Muramenti MgTsz Murakeresztúr

1980 1995 10 megyejel–

Belga-6Belga-22Belga-23Belga-36

pej,sárga

2

Búzakalász MgTszZalaszentiván

1977 1982 15 megyejel–

Belga-22Belga-23

sárga 3

Zalavölgye MgTszZalaegerszeg

1980 1989 30 –megyejel

Ardenni-2 sárga 1

Határmenti MgTszKerkaszentkirály

1976 1982 15 megyejel Muraközi sárga 1

Lenin MgTszBagod

1978 1983 10 megyejel Belga-36 sárga,pej

–

197

Mellékletek

HelységAlaku-

lásaMeg-

szűnése

Kancákszáma

(egyed)

Tenyészetjele

Genetikai háttér

Jellemző szína tenyészetben

A tenyészetből kikerült


Vas megyeHegyhát Mg.SzövetkezetNyögér

1980 2010 20 megyejel Muraközi pej,fekete,sárga

2

Petőmihályfai MgTszPetőmihályfaHegyhátszentpéter

1978 1983 20 megyejel Belga-6 sárga 3

Sárvári GazdaszövetkezetSárvár

1982 2005 5 megyejel Belga-13 sárga 1

Győr-Moson-Sopron megyeKisalföld MgTszBogyoszló

1975 2001 30 megyejel Belga-25Belga-28Ardenni-3

sárga 11

Fejér megyeEgyetértés MgTszGyuró

1986 1996 30 megyejel Belga-6Belga-28Ardenni-1Ardenni-5

pej,feketesárga

–

2.2.5. melléklet

Jelentősebb tenyésztők és tenyészetek az elmúlt évtizedektől napjainkig

Baranya megye Somogy megye Zala megye

Kocsis József, Királyegyháza Steiner Gyula, Kaposmérő Nagy László, Bocfölde

Répás József, Csányoszró Zsiga Lajos, Gölle Márkus László, Alsónemesapáti

Varga Károly, Bicsérd Baranyai János, Toponár Bodor Ferenc, Zalaszentlászló

Schenk János, Fazekasboda Szimcsák Géza, Nágocs Horváth László, Zalalövő

Bisztricz Lajos, Hobol Kovács János, Berzence

Pekár László, Pereked Réder György, Törökkoppány

Petkó Sándor, Sellye Kreka József, Karád

Beke László, IharosKaposvári Egyetem, Vadgazdálkodási Tájközpont, Bőszénfa

Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Jász-Nagykun-Szolnok megye

Mátyás István, Tata-Agostyán Gyurkovics László, Pápa Nagy Ferenc, Tiszaföldvár

Merész Gábor, Nóráp



198

2.3.1. melléklet

A vonalalapítókra visszavezethető mének 2016 januárjában

Genealógiai vonal alapító

Törzskönyvi szám

NévSzületési

évSzín

Belga-31 3097 Kákics-181 Cél 1993 fekete2 5618 Iregszemcse-293 Pajkos 2011 v.deres3 4649 Kaposvár-89 Maszek 2003 szürke4 5701 Pereked-101 Herceg 2012 szürke5 5702 Pereked-224 Laci 2012 szürke6 5703 Pereked-223 Rudi 2012 fekete

Belga-61 4111 Baracs-39 Muki 1999 szürke2 3923 Hajmáspuszta-106 Dollár 1997 sötétpej3 5575 Magyarszék-115 Botond 20114 4458 Fazekasboda-157 Zsurló 2001 pej6 4650 Pereked-250 Büszke 2003 sötétpej6 5695 Magyarszék-114 Olivér 2011 fekete

Belga-221 4167 Bicsérd-181 Rudi 2000 pej2 5710 Agostyán-274 Dömper 2011 sárga

Belga-251 5194 Megyehíd-14 Zoli 2006 sárga2 4243 Bogyoszló-43 Lator 2001 májsárga3 5277 Gecse-333 Berci 2008 sárga4 4445 Zsibót-135 Matyi 2002 sárga5 5713 Nóráp-105 Holló 2012 fekete

Belga-261 5655 Tiszaföldvár-292 Tomi 2010 pej2 5289 Fazekasboda-124 Remény 2008 sötétpej3 3392 Gölle-25 Éber 1995 sárga elhullott 2016. VI. 25.4 5694 Tiszaföldvár-260 Vince 011 sárga

Belga-281 5483 Borsosberény-339 Sámán 2010 sárga2 3662 Bogyoszló-90 Hugó 1997 májsárga3 4216 Bogyoszló-205 Karesz 2000 májsárga4 4146 Bogyoszló-204 Kázmér 2000 tűzöttsárga

Belga-361 4597 Hidas-113 Csibész 2002 pej 2 4847 Hidas-153 Játék 2004 pej3 4374 Nyagyvenyim-21 Báró 2001 sötétpej4 5698 Őriszentpéter-8 Vazul 2010 fekete

Péterhida1 3491 Bocfölde-61 Fácán 1996 sötétpej

Belga-131 3854 Kaposvár-54 Lali 1998 sötétsárga2 3898 Sárvár-17 Rigó/Derék 1999 sárga

199

Mellékletek

2.3.1. melléklet folytatása


Törzskönyvi szám

NévSzületési

évSzín

3 4683 Nagykanizsa-33 Rigó 2002 szürke4 3705 Töttös-66 Garancia 1997 sárga5 4845 Pereked-145 Segál 2004 v.deres6 4025 Gölle-141 Betyár 1999 fekete7 4307 Kaposvár-237 Egon 2001 pej8 5475 Csörötnek-2 Tóbiás 2009 fekete9 4306 Kaposvár-230 Mókás 2001 fekete

10 5472 Nagylengyel-19 Fürge 2010 sárga11 3703 Alsónemesapáti-121 Gazdag 1997 sárga12 4112 Kaposvár-72 Elek 2000 fekete13 4297 Kaposvár-263 Artur 2001 fekete13 5351 Pereked-101 Király 2009 sárga15 4275 Kaposvár-75 Pampa 2000 fekete16 5358 Viszák-80 Cigány 2009 fekete17 4023 Iharosberény-171 Villám 1999 sötétpej18 3254 Bicsérd-66 Döme 1994 fekete19 3704 Csányoszró-4 Gitár 1997 sárga20 4684 Petrikeresztúr-25 Lucifer 2003 sárga21 4805 Felsőpetény-335 Dominó 2002 sárga22 3593 Iharos-21 Fontos 1996 szürke23 4305 Bogyoszló-40 Lóránt 2001 sötétsárga elpusztult 2016-ban24 4017 Kaposvár-136 Megyer 1999 sárga25 5487 Borsosberény-246 Peti 2006 sárga26 5349 Karancsberény-69 Szikla 2009 sárga27 5350 Karancsberény-70 Szikra 2009 sárga28 5360 Zalaudvarnok-40 Laci 2009 sárga29 5576 Pápa-259 Matyi 2010 sárga30 5580 Tiszavasvári-346 Báró 2010 sárga31 3089 Békáspuszta-16 Csillagvár 1993 fekete32 5116 Söjtör-60 Pandur 2007 pej33 4294 Bocfölde-10 Dollár 2001 sárga34 4442 Pereked-52 Karcsi 2002 pej35 5696 Gölle-198 Gábor 2011 fekete36 5697 Zalaszentlászó-24 Báró 2011 sárga37 5711 Pápa-299 Bendegúz 2012 sárga38 5712 Pápa-252 Bitang 2012 fekete

1414

AR

DE

NN

I-1

1974

.

1789

Göl

le-1

919

82.

1790

Göl

le-6

1982

.

2339

Göl

le-8

1987

.21

86 G

ölle

-619

86.

2200

Göl

le-1

019

86.

2340

Göl

le-1

919

87.

2564

Göl

le-2

1989

.24

89 G

ölle

-14

1988

.24

88 G

ölle

-819

88.

2934

Töt

tös-

134

Bak

a19

92.

4682

Pal

in-7

Gaz

da

2003

.46

56 G

ölle

-156

Mar

ci20

03.

2930

Vók

ány-

5 B

itang

1992

.

3493

Nem

esvi

d-23

Fi

gura

199

6.52

76 M

egye

híd-

21

Bita

ng 2

008.

4292

Nag

ybaj

om-2

41

Sárk

ány

2001

.50

73 P

erek

ed-1

13

Bak

a 20

06.

4422

Nag

yven

yim

-41

2002

.49

88 S

elly

e-28

8 Fa

ntom

200

5.54

74 P

erek

ed-1

06

Kap

itány

201

0.

5348

Ber

zenc

e-24

6 V

ihar

200

9.53

59 K

apos

vár-

221

Dém

on (e

.Unk

asz)

20

09.

5793

Per

eked

-148

Le

gény

201

3.

2.3.

2. m

ellé

klet

200

3.2.1. melléklet

203

204

3.4.1. melléklet

A muraközi típusú lovak minősítési szempontjai

205

6.1.1. melléklet

Az 1989. december 9-én megalakult Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület alapító tagjai

Sorszám Név Lakcím

1. + Dr Pásztory Csaba 7624 Pécs, Rókus u. 5/a

2. Müller János 7754 Bóly-Békáspuszta

3. Dr Németh Csaba 2073 Tök, Külterület 03/6 Hrsz.

4. Zámbori Márta 1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.

5. + Rádoki József 7435, Somogysárd Ménes

6. Markos László 8360 Keszthely, Helikon köz 14/b

7. Markos Éva Julianna 8360 Keszthely, Helikon köz 14/b

8. Egyetértés Mg Tsz 2464 Gyúró, képviselő Dr. Hamza László

9. Mg Kombinát 7754 Bóly, képviselő Papp Zoltán

10. Béke Mg Tsz 7272 Gölle, képviselő Zsiga Lajos

11. Zsiga Lajos 7272 Gölle, Árpád u. 57.

12. Kapostáj Mg Tsz 7400 Kaposvár, képviselő Baranyai János

13. + Diósi Ernő 8666 Somogyegres, Kossuth L. u.11.

14. + Papp László 7471 Zimány, Kossuth Lajos u. 62.

15. Berta János 7272 Gölle, Petőfi u. 23.

16. Aranymező Mg Tsz 7671 Bicsérd, képviselő Varga Károly

17. + Szimcsák Géza 8674 Nágocs, Dózsa u. 24.

18. + Váradi Sándor 6500 Baja, Szent László u.112.

19. + Kovács János 7416 Berzence, Mátyás u. 12.

20. + Márkus László 8924 Alsónemesapáti

21. + Szita Imre 8738 Nemesvid, Petőfi u. 17.

22. + Szücs Ferenc 8675 Andocs, Árpád u. 45.

23. Válickavölgye Mg Tsz 8943 Bocfölde, képviselő Nagy László

24. Március 15 Mg Tsz 8667 Kánya, képviselő Ács József

25. Kisalföld Mg Tsz 9324 Bogyoszló, képviselő Dr. Gulyás László,

26. + Réder György 7285 Törökkoppány, Kossuth L. u. 25.

27. + Magyaricza József 8676 Karád, Rákóczi u.16.

28. + Várhegyi József 7276 Somogyszil, Szabadság u. 40.

29. + Kodela Jenő 8728 Pogányszentpéter, Bajcsy Zsilinszky u.

30. + Sámoly Ferenc 8666 Somogyegres, Kossuth L. u. 8.

31. + Háncs Béla 7441 Magyaregres, József A. u. 49.

32. + Markof József 8676 Karád, Attila u. 25.


206

Mellékletek

6.1.2. melléklet

A ménállomány változás dinamikája 1961–1982 között

1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971

1139 1171 1193 1162 1097 1077 1094 1102 1122 1092 1031

243 263 266 242 230 239 252 261 276 285 28721.3 22.5 22.3 20.8 21 22.2 23 23.7 24.6 26.1 27.8

1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982981 1007 1026 1033 1040 1000 927 886 858 821 855275 266 253 246 244 238 234 240 251 253 26728 26.4 24.7 23.8 23.5 23.8 25.3 27 29.3 30.8 31.2

4167 Bicsérd-181 Rudi. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

207

2261

BE

LG

A-3

1946

.

5116

Ból

y-11

1959

.42

62 B

ár-8

1955

.49

90 B

óly-

1019

58.

3757

Tar

csap

uszt

a19

53.

4260

Bár

-619

54.

4852

Bol

y-9

1957

.41

89 B

ár-5

1954

.37

58 T

arcs

apus

zta-

219

53.

456

Szen

tgál

oské

r-2

1970

.10

97 N

ágoc

s-18

319

75.

2481

Top

onár

-21

1988

.16

61 K

arád

-119

81.

1907

Göl

le-2

1983

.15

67 K

arád

-319

80.

2192

Göl

le-2

1986

.15

28 K

arád

-12

1980

.

3710

Top

onár

-30

Gyé

mán

t 199

7.40

20 H

idas

-163

Sim

on19

99.

3097

Kák

ics-

181

Cél

1993

.

4655

Pog

ány-

205

Bol

ygó

2003

.46

49 K

apos

vár-

89

Mas

zek

2003

.56

18 Ir

egsz

emcs

e-29

3 Pa

jkos

201

1.57

01 P

erek

ed-1

01

Her

ceg

2012

.57

03 P

erek

ed-2

23

Rud

i 201

2.57

02 P

erek

ed-2

24

Lac

i 201

2.

6.2.

1.a

mel

lékl

et

2264 BELGA-61947.

4850 Szentegát-691956.

3278 Görösgal-21951.




3063 Szentlörinc-51951.


5117 Sátorhely-181959.

5382 Görösgal-10 (Hatos I) 1962.

5008 Mosonmagyaróvár-91958.











5498 Görösgal-131963.

3368 Csobokapuszta-11952.

3462 Csobokapuszta1952.


5006 Juta-121958.

330 Kastélyosdombó-3751969.

1259 Gölle-91977.

1261 Gölle-191977.

459 Andráshida-91970.

1183 Gölle-331976.


1198 Gölle-181976.


1088 Gölle-61975.

1094 Gölle-101975.


1264 Kisgyalán-991977.

100 Zimány-1401967.









1089 Gölle-111975.




1192 Toponár-121976.

1274 Pakod-41977.

1273 Pakod-11977.

1275 Pakod-81977.

2581 Zalaszentlászló-661989.

2574 Óhid-281989.

2568 Kehida-341989.

2561 Alsópáhok-431989.

4107 Lajoskomárom-37 Béni 1999.

3851 Hajmáspuszta-1011997.

3801 Hajmáspuszta-101 MTZ (Öcsi) 1998.

3802 Hajmáspuszta-105 John Deere 1998.

3923 Hajmáspuszta-106 Dollár 1997.

4458 Fazekasboda-157 Zsurló 2001.

4481 Fazekasboda-152 Csontos 2001.

4844 Kaposvár-144 Oszkár 2003.

4658 Kaposvár-114 Unatkozó 2003.

3800 Hajmáspuszta-99 Rába 1998.

4106 Hajmáspuszta-2 Berci 1999.

5126 Fazekasboda-128 Úrfi 2006.

5125 Fazekasboda-125 Fickó 2006.

1380 Karád-601978.

2628 Dunaföldvár-1151989.

116 Decs1966.

1481 Rózsafa-111979.

1179 Rózsafa-91976.

728 Karád-1841972.

871 Karád-1271973.

1202 Rózsafa-21976.

1255 Rózsafa-81977.

1090 Rózsafa-1201975.

463 Gölle-31970.

1185 Rózsafa-51976.

1254 Rózsafa-11977.

1181 Rózsafa-111976.

28 Somogyszil-1741967.


1184 Rózsafa-41976.









982 Karád-821974.









2082 Vokány-201985.

2101 Kishajmás-61985.

2096 Bóly-491984.

2683 Somogyegres-801990.

1889 Belvárdgyula-151983.



2933 Karád-87 Apacs 1991.

4015 Nagybajom-167 Büszke 1999.

2258 Matty-381986.

4650 Pereked-250 Büszke 2003.

1525 Karád-151980.

2334 Bükkösd-631987.

2336 Erdösmárok-201987.

2182 Hímesháza-141986.

2341 Himesháza-211987.

1203 Karád-1131976.

1201 Karád-1141976.

1493 Gölle-131979.

1411 Gölle-111978.

2079 Siklós-751985.

1499 Nagyberki-661979.

1648 Gölle-21981.

1653 Gölle-31981.

1645 Gölle-151981.

1634 Gölle-101981.

1636 Gölle-71981.

2686 Igal-1011990.

2685 Szentgáloskér-1551990.

2471 Karád-711988.

2753 Szür-231990.

2796 Szellö-126Aga 1991.

2797 Szilágy-134 Adós 1991.

2754 Szellö-1041990.

2682 Szür-221990.

2570 Kisujbánya-591989.

4111 Baracs-39 Muki 1999.

4002 Baracs-40 Végzet 1999.

3626 Hidas-4 Tornádó 1996.

4967 Bicsérd-235 Pötyi 2005.

5120 Bicsérd-50 Zorró 2005.

5575 Magyarszék-115 Botond 2011.

5695 Magyarszék-114 Olivér 2011.

5563 Kára-831963.




1271 Bicsérd-471977.


338 Baté-1621969.


39 Zimány-1391967.

337 Baté-1541969.

1106 Magyaratád-1411975.

4865 Juta-111957.

5960 Répáspuszta-1191966.


48 Kaposvár-4401967.


186 Baté-491968.

731 Békáspuszta-5231972.

208

2264 BELGA-61947.









5382 Görösgal-10 (Hatos I) 1962.












5498 Görösgal-131963.


3462 Csobokapuszta1952.


5006 Juta-121958.

330 Kastélyosdombó-3751969.

1259 Gölle-91977.

1261 Gölle-191977.


1183 Gölle-331976.


1198 Gölle-181976.


1088 Gölle-61975.

1094 Gölle-101975.



100 Zimány-1401967.









1089 Gölle-111975.




1192 Toponár-121976.

1274 Pakod-41977.

1273 Pakod-11977.

1275 Pakod-81977.

2581 Zalaszentlászló-661989.

2574 Óhid-281989.

2568 Kehida-341989.

2561 Alsópáhok-431989.

4107 Lajoskomárom-37 Béni 1999.

3851 Hajmáspuszta-1011997.

3801 Hajmáspuszta-101 MTZ (Öcsi) 1998.

3802 Hajmáspuszta-105 John Deere 1998.

3923 Hajmáspuszta-106 Dollár 1997.

4458 Fazekasboda-157 Zsurló 2001.

4481 Fazekasboda-152 Csontos 2001.

4844 Kaposvár-144 Oszkár 2003.

4658 Kaposvár-114 Unatkozó 2003.

3800 Hajmáspuszta-99 Rába 1998.

4106 Hajmáspuszta-2 Berci 1999.

5126 Fazekasboda-128 Úrfi 2006.

5125 Fazekasboda-125 Fickó 2006.

1380 Karád-601978.

2628 Dunaföldvár-1151989.

116 Decs1966.

1481 Rózsafa-111979.

1179 Rózsafa-91976.

728 Karád-1841972.

871 Karád-1271973.

1202 Rózsafa-21976.

1255 Rózsafa-81977.

1090 Rózsafa-1201975.

463 Gölle-31970.

1185 Rózsafa-51976.

1254 Rózsafa-11977.

1181 Rózsafa-111976.



1184 Rózsafa-41976.









982 Karád-821974.









2082 Vokány-201985.

2101 Kishajmás-61985.

2096 Bóly-491984.

2683 Somogyegres-801990.




2933 Karád-87 Apacs 1991.

4015 Nagybajom-167 Büszke 1999.

2258 Matty-381986.

4650 Pereked-250 Büszke 2003.

1525 Karád-151980.

2334 Bükkösd-631987.

2336 Erdösmárok-201987.


2341 Himesháza-211987.

1203 Karád-1131976.

1201 Karád-1141976.

1493 Gölle-131979.

1411 Gölle-111978.

2079 Siklós-751985.


1648 Gölle-21981.

1653 Gölle-31981.

1645 Gölle-151981.

1634 Gölle-101981.

1636 Gölle-71981.

2686 Igal-1011990.


2471 Karád-711988.

2753 Szür-231990.

2796 Szellö-126Aga 1991.

2797 Szilágy-134 Adós 1991.

2754 Szellö-1041990.

2682 Szür-221990.

2570 Kisujbánya-591989.

4111 Baracs-39 Muki 1999.

4002 Baracs-40 Végzet 1999.

3626 Hidas-4 Tornádó 1996.

4967 Bicsérd-235 Pötyi 2005.

5120 Bicsérd-50 Zorró 2005.

5575 Magyarszék-115 Botond 2011.

5695 Magyarszék-114 Olivér 2011.

5563 Kára-831963.




1271 Bicsérd-471977.


338 Baté-1621969.


39 Zimány-1391967.

337 Baté-1541969.


4865 Juta-111957.

5960 Répáspuszta-1191966.




186 Baté-491968.


6.2.1.b melléklet

209

4180 Püspökbóly-81954.

2271 BELGA-131946.

4019 Idamajor-1 (Tizenhármas) 1954.


5730 Mosdós-741964.

10004 Baté-31964.

5388 Somogysárd-11962.

97 Baté-441967.

183 Bárdibükk-2371968.

476 Törökkoppány-1151970.

5905 Kazsok-661966.

49 Kazsok-701966.

188 Karád-3141968.

1482 Karád-1001979.

583 Juta-3451971.




1260 Toponár-781977.

1483 Toponár-351979.

866 Toponár-101973.

974 Toponár-471974.

1640 Látrány-641981.

1560 Nágocs-1101980.

1782 Nágocs-231982.

1802 Karád-151982.

1825 Gölle-131983.

2088 Gölle-71985.

2677 Ócsárd-571990.

2569 Kisdér-281989.


1913 Besenyőtelek-361983.

2490 Pécsbagota-941989.




1522 Rózsafa-31979.

1480 Rózsafa-81979.

5351 Pereked-101 Király 2009.

1977 Toponár-771984.

1982 Toponár-831984.

1986 Toponár-841984.

2184 Toponár-711985.

2104 Toponár-761986.

2189 Toponár-771986.

2190 Toponár-741986.

2197 Toponár-751986.

2349 Toponár-531987.

2350 Toponár-571987.

2479 Toponár-181988.

2480 Toponár-201988.

2482 Toponár-231988.

2483 Toponár-251988.

2801 Gölle-11991.

4217 Szápár-129 Bandi1997.

3954 Nagyvenyim-149 Dollár 1997.

3918 Somogyegres-158 Rudi 1988.

3596 Kővágó-951996.

2575 Siklós-351989.

2799 Gölle-51991.

2566 Gölle-41989.

2565 Gölle-31989.

4442 Pereked-52 Karcsi2002.

3850 Alsónemesapáti-86 Bátor 1998.

4240 Felsőpetény-45 Aranyos 1999.

4294 Bocfölde-10 Dollár 2001.

3771 Bocfölde-119 Krokodil 1997.

3703 Alsónemesapáti-121 Gazdag 1997.

3655 Zalaszentlászló-100 1997.

3644 Iharos-20 Szputnyik 1996.

3628 Bocfölde-120 Gázsi 1997.

3593 Iharos-21 Fontos 1996.

3254 Bicserd-66 Döme 1994.

3086 Babarc-178 Csillag 1993.

4480 Iharos-210 Kobra 2002.

4684 Petrikeresztúr-25 Lucifer 2003.

5124 Tiszaföldvár-51 Artúr 2005.

5360 Zalaudvarnok-40 Laci 2009.

5697 Zalaszentlászló-24 Báró 2011.

5696 Gölle-198 Gábor 2011.

2469 Andocs-791988.

2573 Miklósi-831989.

2582 Zics-761989.

2678 Nágocs-881990.

2750 Balatonlelle-701990.

2789 Andocs-851991.

2924 Gölle-11 Bátor 1992.

3096 Gölle-13 Csibész 1993.

2749 Andocs-891990.

4246 Segesd-208 Gurbó 2001.

3089 Békáspuszta-16 Csillag 1993.

3254 Bicsérd-66 Döme 1994.

2918 Bicsérd-110 Berci 1992.

3705 Töttös-66 Garancia 1997.

4067 Békáspuszta-202 Pászt 1999.

3955 Sellye-92 Holló 1999.

3845 Sellye-15 Villám 1998.

5116 Söjtör-60 Pandúr 2007.

4683 Nagykanizsa-33 Rigó 2003.

3797 Iharos-32 Gyula 1997.

3848 Iharosberény-34 Pajk 1998.

4023 Iharosberény-171 Vill 1999.

4117 Iharos-117 Vulkán 2000.

4837 Fazekasboda-126 Sanyi 2004.

4025 Gölle-141 Betyár 1999.

4024 Gölle-144 Géza 1999.

4014 Gölle-149 Matyi 1999.

3962 Gölle-127 Viktor 1999.

3894 Gölle-150 Miklós 1999.

3847 Kaposvár-50 Miki 1998.

3843 Gölle-122 Gábris 1998.

3840 Gölle-120 Gézengúz 1998.

3839 Gölle-126 Matyi 1998.

4845 Pereked-145 Segal 2004.

5475 Csörötnek-2 Tóbiás 2009.

5358 Viszák-80 Cigány 2009.

4843 Fazekasboda-123 Csaba 2004.

4483 Fazekasboda-273 Betyár 2002.

4482 Fazekasboda-272 Imi 2002.

4452 Fazekasboda-277 Szivárvány 2002.

4425 Toponár-159 Lázár 2002.

3722 Sárvár-132 Botond 1997.

3898 Sárvár-17 Rigó1999.

4305 Bogyoszló-40 Lóránt 2001.

3594 Csányoszró-2 Forint 1996.

3704 Csányoszró-4 Gitár 1997.

3852 Kaposvár-44 Cucc 1998.

3854 Kaposvár-54 Lali 1998.

4017 Kaposvár-136 Megyer 1999.

4112 Kaposvár-72 Elek 2000.

4116 Kaposvár-77 Unió 2000.

4275 Kaposvár-75 Pampa 2000.

4296 Kaposvár-261 Simon 2001.

4297 Kaposvár-26 Artúr 2001.

4306 Kaposvár-30 Mókás 2001.

4307 Kaposvár-237 Egon 2001.

4373 Kaposvár-123 Andor 2002.

4444 Kaposvár-182 Ábránd 2002.

4484 Kaposvár-218 Lucifer 2002.

5102 Abasár-28 Tibi 2006.

4805 Felsőpetény-335 Dominó 2002.

4842 Rétság-2 Berci 2004.

5193 Felsőpetény-310 Illés 2007.

5349 Karancsberény-69 Szikla 2009.

5350 Karancsberény-70 Szikra 2009.

5487 Borsosberény- 246 Peti 2006.

5576 Pápa-259 Matyi 2010.

5711 Pápa-299 Bendegúz 2012.

5712 Pápa-Bitang (E.Tulipán) 2012.

5580 Tiszavasvári-346 Báró 2010.

5472 Nagylengyel-19 Fürge 2010.

210

4180 Püspökbóly-81954.

2271 BELGA-131946.

4019 Idamajor-1 (Tizenhármas) 1954.


5730 Mosdós-741964.

10004 Baté-31964.

5388 Somogysárd-11962.

97 Baté-441967.

183 Bárdibükk-2371968.


5905 Kazsok-661966.

49 Kazsok-701966.

188 Karád-3141968.

1482 Karád-1001979.

583 Juta-3451971.




1260 Toponár-781977.

1483 Toponár-351979.

866 Toponár-101973.

974 Toponár-471974.

1640 Látrány-641981.

1560 Nágocs-1101980.

1782 Nágocs-231982.

1802 Karád-151982.

1825 Gölle-131983.

2088 Gölle-71985.

2677 Ócsárd-571990.

2569 Kisdér-281989.


1913 Besenyőtelek-361983.

2490 Pécsbagota-941989.




1522 Rózsafa-31979.

1480 Rózsafa-81979.

5351 Pereked-101 Király 2009.

1977 Toponár-771984.

1982 Toponár-831984.

1986 Toponár-841984.

2184 Toponár-711985.

2104 Toponár-761986.

2189 Toponár-771986.

2190 Toponár-741986.

2197 Toponár-751986.

2349 Toponár-531987.

2350 Toponár-571987.

2479 Toponár-181988.

2480 Toponár-201988.

2482 Toponár-231988.

2483 Toponár-251988.

2801 Gölle-11991.

4217 Szápár-129 Bandi1997.

3954 Nagyvenyim-149 Dollár 1997.

3918 Somogyegres-158 Rudi 1988.

3596 Kővágó-951996.

2575 Siklós-351989.

2799 Gölle-51991.

2566 Gölle-41989.

2565 Gölle-31989.

4442 Pereked-52 Karcsi2002.

3850 Alsónemesapáti-86 Bátor 1998.

4240 Felsőpetény-45 Aranyos 1999.

4294 Bocfölde-10 Dollár 2001.

3771 Bocfölde-119 Krokodil 1997.

3703 Alsónemesapáti-121 Gazdag 1997.

3655 Zalaszentlászló-100 1997.

3644 Iharos-20 Szputnyik 1996.

3628 Bocfölde-120 Gázsi 1997.

3593 Iharos-21 Fontos 1996.

3254 Bicserd-66 Döme 1994.

3086 Babarc-178 Csillag 1993.

4480 Iharos-210 Kobra 2002.

4684 Petrikeresztúr-25 Lucifer 2003.

5124 Tiszaföldvár-51 Artúr 2005.

5360 Zalaudvarnok-40 Laci 2009.

5697 Zalaszentlászló-24 Báró 2011.

5696 Gölle-198 Gábor 2011.

2469 Andocs-791988.

2573 Miklósi-831989.

2582 Zics-761989.

2678 Nágocs-881990.

2750 Balatonlelle-701990.

2789 Andocs-851991.

2924 Gölle-11 Bátor 1992.

3096 Gölle-13 Csibész 1993.

2749 Andocs-891990.

4246 Segesd-208 Gurbó 2001.

3089 Békáspuszta-16 Csillag 1993.

3254 Bicsérd-66 Döme 1994.

2918 Bicsérd-110 Berci 1992.

3705 Töttös-66 Garancia 1997.

4067 Békáspuszta-202 Pászt 1999.

3955 Sellye-92 Holló 1999.

3845 Sellye-15 Villám 1998.

5116 Söjtör-60 Pandúr 2007.

4683 Nagykanizsa-33 Rigó 2003.

3797 Iharos-32 Gyula 1997.

3848 Iharosberény-34 Pajk 1998.

4023 Iharosberény-171 Vill 1999.

4117 Iharos-117 Vulkán 2000.

4837 Fazekasboda-126 Sanyi 2004.

4025 Gölle-141 Betyár 1999.

4024 Gölle-144 Géza 1999.

4014 Gölle-149 Matyi 1999.

3962 Gölle-127 Viktor 1999.

3894 Gölle-150 Miklós 1999.

3847 Kaposvár-50 Miki 1998.

3843 Gölle-122 Gábris 1998.

3840 Gölle-120 Gézengúz 1998.

3839 Gölle-126 Matyi 1998.

4845 Pereked-145 Segal 2004.

5475 Csörötnek-2 Tóbiás 2009.

5358 Viszák-80 Cigány 2009.

4843 Fazekasboda-123 Csaba 2004.

4483 Fazekasboda-273 Betyár 2002.

4482 Fazekasboda-272 Imi 2002.

4452 Fazekasboda-277 Szivárvány 2002.

4425 Toponár-159 Lázár 2002.

3722 Sárvár-132 Botond 1997.

3898 Sárvár-17 Rigó1999.

4305 Bogyoszló-40 Lóránt 2001.

3594 Csányoszró-2 Forint 1996.

3704 Csányoszró-4 Gitár 1997.

3852 Kaposvár-44 Cucc 1998.

3854 Kaposvár-54 Lali 1998.

4017 Kaposvár-136 Megyer 1999.

4112 Kaposvár-72 Elek 2000.

4116 Kaposvár-77 Unió 2000.

4275 Kaposvár-75 Pampa 2000.

4296 Kaposvár-261 Simon 2001.

4297 Kaposvár-26 Artúr 2001.

4306 Kaposvár-30 Mókás 2001.

4307 Kaposvár-237 Egon 2001.

4373 Kaposvár-123 Andor 2002.

4444 Kaposvár-182 Ábránd 2002.

4484 Kaposvár-218 Lucifer 2002.

5102 Abasár-28 Tibi 2006.

4805 Felsőpetény-335 Dominó 2002.

4842 Rétság-2 Berci 2004.

5193 Felsőpetény-310 Illés 2007.

5349 Karancsberény-69 Szikla 2009.

5350 Karancsberény-70 Szikra 2009.

5487 Borsosberény- 246 Peti 2006.

5576 Pápa-259 Matyi 2010.

5711 Pápa-299 Bendegúz 2012.

5712 Pápa-Bitang (E.Tulipán) 2012.

5580 Tiszavasvári-346 Báró 2010.

5472 Nagylengyel-19 Fürge 2010.

6.2.1.c melléklet

211

2280 BELGA-221945.

5560 Csoma-41963.

4337 Szentdénes-15 (Huszonkettes) 1955.

4860 Szentdénes-171957.

5345 Juta-131961.

5482 Hetes-21962.

5605 Attala-11963.



30 Ráksi-1541967.

182 Karád-3151968.





5344 Mosdós-11961.





5558 Szentegát-1241963.







5567 Szentegát-1261963.

5602 Szentegát-1271963.



5506 Szentegát-1221963.



180 Csányoszró-1691968.

1492 Nádasd-21979.

5744 Zimány-1211965.


594 Pakod-231971.


461 Siklós-1131970.


1385 Bicsérd-351978.

10065 Bicsérd-341978.

1386 Szaknyér-611978.

2085 Pácsony-721985.

2003 Mesterháza-581984.

181 Sellye-901968.

878 Zalaszentiván-1011973.

874 Bak-21973.

2100 Bocfölde-1321985.

2671 Bocfölde-61990.

1989 Látrány-491984.

2091 Látrány-551985.

2572 Lippó-841989.

4293 Bicsérd-73 Becsület 2001.

4167 Bicsérd-181 Rudi 2000.



460 Siklós-1121970.

2183 Egyházasharaszti-391986.

1006 Pakod-31974.

473 Pakod-71970.

1010 Pakod-101974.

736 Pakod-141972.

863 Pakod-111973.

593 Pakod-161971.

865 Pakod-231973.

1267 Nagykanizsa-281977.

474 Pakod-151970.


791 Pakod-21972.

1009 Pakod-191974.

864 Pakod-171973.

472 Pakod-51970.

234 Nagypeterd-471968.

585 Pakod-221971.

1379 Pókaszepetk-2091978.

2203 Pókaszepetk-3 Rigó 1986.

1787 Bocfölde-1471982.

1783 Bocfölde-1491982.




3250 Alsónemesapáti-83 Dalia 1994.

2689 Gölle-81990.

3661 Ujpetre-106 Dollár1997.

5710 Agostyán-274 Dömper 2011.

2280 BELGA-221945.

5560 Csoma-41963.



5345 Juta-131961.

5482 Hetes-21962.

5605 Attala-11963.



30 Ráksi-1541967.

182 Karád-3151968.





5344 Mosdós-11961.





5558 Szentegát-1241963.







5567 Szentegát-1261963.

5602 Szentegát-1271963.



5506 Szentegát-1221963.




1492 Nádasd-21979.

5744 Zimány-1211965.


594 Pakod-231971.


461 Siklós-1131970.


1385 Bicsérd-351978.

10065 Bicsérd-341978.

1386 Szaknyér-611978.

2085 Pácsony-721985.


181 Sellye-901968.


874 Bak-21973.

2100 Bocfölde-1321985.


1989 Látrány-491984.

2091 Látrány-551985.

2572 Lippó-841989.





460 Siklós-1121970.


1006 Pakod-31974.

473 Pakod-71970.

1010 Pakod-101974.

736 Pakod-141972.

863 Pakod-111973.

593 Pakod-161971.

865 Pakod-231973.


474 Pakod-151970.


791 Pakod-21972.

1009 Pakod-191974.

864 Pakod-171973.

472 Pakod-51970.


585 Pakod-221971.



1787 Bocfölde-1471982.

1783 Bocfölde-1491982.





2689 Gölle-81990.



212

6.2.1.d melléklet

2280 BELGA-221945.

5560 Csoma-41963.



5345 Juta-131961.

5482 Hetes-21962.

5605 Attala-11963.



30 Ráksi-1541967.

182 Karád-3151968.





5344 Mosdós-11961.





5558 Szentegát-1241963.







5567 Szentegát-1261963.

5602 Szentegát-1271963.



5506 Szentegát-1221963.




1492 Nádasd-21979.

5744 Zimány-1211965.


594 Pakod-231971.


461 Siklós-1131970.


1385 Bicsérd-351978.

10065 Bicsérd-341978.

1386 Szaknyér-611978.

2085 Pácsony-721985.


181 Sellye-901968.


874 Bak-21973.

2100 Bocfölde-1321985.


1989 Látrány-491984.

2091 Látrány-551985.

2572 Lippó-841989.





460 Siklós-1121970.


1006 Pakod-31974.

473 Pakod-71970.

1010 Pakod-101974.

736 Pakod-141972.

863 Pakod-111973.

593 Pakod-161971.

865 Pakod-231973.


474 Pakod-151970.


791 Pakod-21972.

1009 Pakod-191974.

864 Pakod-171973.

472 Pakod-51970.


585 Pakod-221971.



1787 Bocfölde-1471982.

1783 Bocfölde-1491982.





2689 Gölle-81990.



213

2283 BELGA-251945.

4858 Somogyhárságy-51957.




4341 Juta-81955.

4342 Juta-91955.

4340 Kaposmérö-21955.

4141 Juta-41954.


4143 Juta-61954.

5097 Szentegát-91 (Huszonötös I.tm)

1959.


4142 Juta-51954.




108 Kára-2051967.


106 Balatonboglár-4931967.

345 Bak-61969.

342 Bak-111969.

346 Bak-91969.

1375 Pakod-2051978.

1376 Pakod-2061978.



4243 Bogyoszló-43 Lator 2001.

4445 Zsibót-135 Matyi 2002.

5785 Karancsberény-88 Zsiga 2013.

5713 Nóráp-105 Holló 2012.

5277 Gecse-333 Berci 2008.

5194 Megyehíd-14 Zoli 2006.

5784 Nóráp-251 Bandi 2013.

94 Kára-2001967.

98 Kára-1971967.

38 Kára-2011967.

5499 Zics1963.

37 Gamás-2781967.

344 Toponár-451969.

214

6.2.1.e melléklet

2283 BELGA-251945.





4341 Juta-81955.

4342 Juta-91955.


4141 Juta-41954.


4143 Juta-61954.

5097 Szentegát-91 (Huszonötös I.tm)

1959.


4142 Juta-51954.




108 Kára-2051967.


106 Balatonboglár-4931967.

345 Bak-61969.

342 Bak-111969.

346 Bak-91969.

1375 Pakod-2051978.

1376 Pakod-2061978.



4243 Bogyoszló-43 Lator 2001.

4445 Zsibót-135 Matyi 2002.

5785 Karancsberény-88 Zsiga 2013.

5713 Nóráp-105 Holló 2012.

5277 Gecse-333 Berci 2008.

5194 Megyehíd-14 Zoli 2006.

5784 Nóráp-251 Bandi 2013.

94 Kára-2001967.

98 Kára-1971967.

38 Kára-2011967.

5499 Zics1963.

37 Gamás-2781967.

344 Toponár-451969.

215

2284 BELGA-261941.



3273 Bóly-11951.





3276 Katádfa-61951.















40 Csörnyefölde-2741967.

235 Bóly-2251968.

5346 Ötvöskónyi-31961.

4886 Károlymajor-61958.


5559 Görösgal-151963.

5483 Balatonberény-11962.



4349 Tarcsapuszta-51955.





335 Rózsafa-191969.



184 Drávasztára-163 Huszonhatos V.t

1968.



3595 Gölle-7 Fenegyerek 1996.

3709 Gölle-62 Galiba 1997.

4304 Villány-106 Dani 2001.

3629 Gölle-61 Góliát 1997.

3392 Gölle-25 Éber 1995.

2673 Buzsák-641990.

4497 Újpetre-86 Géza 2001.

5289 Fazekasboda-124 Remény 2008.

5767 Gölle-179 Bandi 2013.

5694 Tiszaföldvár-260 Vince 2011.

5655 Tiszaföldvár-292 Tomi 2010.

5036 Dunaújváros-256 Gusztáv 2006.

4987 Nagyvenyim-42 Öcsi 2004.

5117 Nagyvenyim-47 Kisöcsi 2004.



467 Csehimindszent-231970.







2078 Látrány-541985.

1990 Látrány-501984.

1993 Látrány-531984.

2571 Lapáncsa-21989.


4132 Vezseny-169 Vezér 1996.

1662 Pakod-2251981.





216

6.2.1.f melléklet

2284 BELGA-261941.



3273 Bóly-11951.





3276 Katádfa-61951.















40 Csörnyefölde-2741967.

235 Bóly-2251968.

5346 Ötvöskónyi-31961.



5559 Görösgal-151963.

5483 Balatonberény-11962.








335 Rózsafa-191969.



184 Drávasztára-163 Huszonhatos V.t

1968.



3595 Gölle-7 Fenegyerek 1996.

3709 Gölle-62 Galiba 1997.

4304 Villány-106 Dani 2001.

3629 Gölle-61 Góliát 1997.

3392 Gölle-25 Éber 1995.

2673 Buzsák-641990.

4497 Újpetre-86 Géza 2001.

5289 Fazekasboda-124 Remény 2008.

5767 Gölle-179 Bandi 2013.

5694 Tiszaföldvár-260 Vince 2011.

5655 Tiszaföldvár-292 Tomi 2010.

5036 Dunaújváros-256 Gusztáv 2006.

4987 Nagyvenyim-42 Öcsi 2004.

5117 Nagyvenyim-47 Kisöcsi 2004.



467 Csehimindszent-231970.







2078 Látrány-541985.

1990 Látrány-501984.

1993 Látrány-531984.

2571 Lapáncsa-21989.


4132 Vezseny-169 Vezér 1996.

1662 Pakod-2251981.





217

2286 BELGA-281944.




3012 Gerde1951.

4344 Bár-91955.




726 Gölle-11972.

596 Gölle-311971.


589 Gölle-11971.

867 Gölle-891973.

862 Gölle-111973.

462 Gölle-11970.

590 Gölle-121971.

339 Hetes-2471969.




2352 Zalaudvarnok-511987.

1800 Gölle-21982.


2560 Alsónemesapáti-421989.


1820 Pakod-101983.


1912 Nágocs-251983.



1799 Gölle-141982.




4004 Bogyoszló-55 Jácint 1999.

3893 Bogyoszló-93 Hobó 1997.

4146 Bogyoszló-204 Kázmér 2000.

4216 Bogyoszló-205 Karesz 2000.

4244 Bogyoszló-44 Leó 2001.

3662 Bogyoszló-90 Hugó 1997.

5574 Karancsberény-4 Herman 2011.

5483 Borsosberény-339 Sámán 2010.

5787 Karancslapujtő-96 Kondor 2011.

218

6.2.1.g melléklet

2286 BELGA-281944.




3012 Gerde1951.

4344 Bár-91955.




726 Gölle-11972.

596 Gölle-311971.


589 Gölle-11971.

867 Gölle-891973.

862 Gölle-111973.

462 Gölle-11970.

590 Gölle-121971.

339 Hetes-2471969.





1800 Gölle-21982.


2560 Alsónemesapáti-421989.


1820 Pakod-101983.


1912 Nágocs-251983.



1799 Gölle-141982.




4004 Bogyoszló-55 Jácint 1999.

3893 Bogyoszló-93 Hobó 1997.

4146 Bogyoszló-204 Kázmér 2000.

4216 Bogyoszló-205 Karesz 2000.

4244 Bogyoszló-44 Leó 2001.

3662 Bogyoszló-90 Hugó 1997.

5574 Karancsberény-4 Herman 2011.

5483 Borsosberény-339 Sámán 2010.

5787 Karancslapujtő-96 Kondor 2011.

219

2480 BELGA-361946.


4140 Juta-31654.

4146 Patca-41954.

3006 Sátorhely1951.


4584 Bóly-71955.

4585 Bóly-81955.

3785 Sárköz-41952.

3451 Sárköz-11952.

3452 Sárköz-21952.



4544 Szenna-21955.

4849 Zselicszentpál-41956.

4343 Juta-101955.

4145 Zselickislak-11954.


4692 Kaposdada-11956.


4144 Juta-71954.

3784 Sárköz-31952.

185 Vókány-1851968.

5347 Kazsok-41961.








1502 Karád-491978.





1497 Toponár-341979.

1559 Toponár-291980.

1660 Toponár-501981.

3034 Veszprémvarsány-81988.

5698 Őriszentpéter-8 Vazul 2010.

4776 Pölöske-11957.









1501 Barcs-1061979.

983 Marcali-1831974.

1390 Karád-571978.

1409 Karád-591978.

1389 Karád-511978.

1521 Karád-111980.

1642 Karád-21981.

1531 Karád-171980.

1530 Karád-181980.

1491 Karád-911979.

1478 Karád-881979.

3092 Bocfölde-59 Csóró 1993.

2485 Murakeresztur-121988.

3256 Bocfölde-73 Dejó 1994.

3247 Bocfölde-77 Delelő 1994.

2920 Bocfölde-6 Bohóc 1992.

2919 Bocfölde-2 Betyár 1992.

3497 Bocfölde-11 Ezüst 1995.

3423 Bocfölde-1 Első 1995.

3251 Bocfölde-74 Dinó 1994.

2921 Bocfölde-10 Bástya 1992.

3599 Bocfölde-55 Finis 1996.

3490 Bocfölde-56 Furmint 1996.

2346 Murakeresztúr-121987.


3090 Bocfölde-51 Csoda 1993.

3428 Bocfölde-4 Elba 1995.

3424 Bocfölde-7 Eriggy 1995.

3091 Bocfölde-55 Cinikus 1993.

4173 Újmohács-143 Bandi 2000.

4597 Hidas-113 Csibész 2002.

4847 Hidas-153 Játék 2004.

3524 Óhíd-210 Csillag1993.

4374 Nagyvenyim-21 Báró 2001.

220

2480 BELGA-361946.


4140 Juta-31654.

4146 Patca-41954.



4584 Bóly-71955.

4585 Bóly-81955.

3785 Sárköz-41952.

3451 Sárköz-11952.

3452 Sárköz-21952.



4544 Szenna-21955.


4343 Juta-101955.





4144 Juta-71954.

3784 Sárköz-31952.

185 Vókány-1851968.

5347 Kazsok-41961.








1502 Karád-491978.





1497 Toponár-341979.

1559 Toponár-291980.

1660 Toponár-501981.



4776 Pölöske-11957.









1501 Barcs-1061979.

983 Marcali-1831974.

1390 Karád-571978.

1409 Karád-591978.

1389 Karád-511978.

1521 Karád-111980.

1642 Karád-21981.

1531 Karád-171980.

1530 Karád-181980.

1491 Karád-911979.

1478 Karád-881979.





















4847 Hidas-153 Játék 2004.



6.2.1.h melléklet

2480 BELGA-361946.


4140 Juta-31654.

4146 Patca-41954.



4584 Bóly-71955.

4585 Bóly-81955.

3785 Sárköz-41952.

3451 Sárköz-11952.

3452 Sárköz-21952.



4544 Szenna-21955.


4343 Juta-101955.





4144 Juta-71954.

3784 Sárköz-31952.

185 Vókány-1851968.

5347 Kazsok-41961.








1502 Karád-491978.





1497 Toponár-341979.

1559 Toponár-291980.

1660 Toponár-501981.



4776 Pölöske-11957.









1501 Barcs-1061979.

983 Marcali-1831974.

1390 Karád-571978.

1409 Karád-591978.

1389 Karád-511978.

1521 Karád-111980.

1642 Karád-21981.

1531 Karád-171980.

1530 Karád-181980.

1491 Karád-911979.

1478 Karád-881979.





















4847 Hidas-153 Játék 2004.



221


222


Törzskönyvi szám

NévSzületési

évSzín

Ardenni-11 5359 Kaposvár-221 Démon 2009 szürke2 5348 Berzence-246 Vihar 2009 fekete3 4292 Nagybajom-241 Sárkány 2001 szürke4 5276 Megyehíd-21 Bitang 2008 sárga

Percheron-3

1 4019 Karád-157 Roland 1999 sárgaderes2 4190 Bogyoszló-154 Illés 1998 sárga3 4420 Karád-179 Fáraó 2001 fekete4 3963 Kákics-132 Révész 1999 vasderes5 4732 Sárbogárd-292 Rokkó 2003 szürke6 4113 Karád-109 Játék 2000 szürke

Percheron-4

1 5188 Lippó-108 Vezér 2007 sötétpej2 5231 Magyarszék-51 Herceg 2006 fekete3 4654 Bicsérd-166 Tibi 2003 vasderes4 4651 Hobol-171 Donát 2003 fekete5 4646 Bicsérd-164 Tomi 2003 pej6 4835 Pogány-135 Bálint 2004 sárga7 4026 Hobol-86 Kokó 1999 fekete8 4443 Hobol-63 Géza 2002 szürke9 4477 Zalalövő-17 Kormos 2002 fekete

10 5692 Nagybajom-249 Rigó 2010 szürkePercheron-201

1 5122 Pápa-328 Vihar 2006 párductarka2 4068 Iharos-118 Vagány 2000 fekete3 5473 Bazita-1 Bence 2010 sárga4 4003 Kaposvár-117 Alex 1999 szürke5 4180 Kaposvár-80 Untó 2000 szürke6 4187 Fazekasboda-187 Legény 2000 sárga7 4494 Fazekasboda-284 Madár 2002 szürke8 3706 Kaposvár-51 Gyanús 1997 pej9 4838 Agostyán-348 Döme 2004 fekete

10 5225 Somogymeggyes-260 Herceg 2004 fekete

11 5237 Karád-287 Mokány 2007 vasderes12 3521 Kaposvár-42 Koma 1996 sárga13 5479 Karád-250 Maci 2008 szürke14 4823 Iharos-233 Kalifa 2004 fekete15 4018 Kaposvár-113 Szeles 1999 szürke

6.2.2. melléklet

Genealógiai vonalakat fejlesztett nem fajtaalapító mének

223

Mellékletek


Törzskönyvi szám

NévSzületési

évSzín

16 4343 Horvátkút-143 Bandi 2002 sárga17 3853 Kaposvár-53 Ede 1998 fekete18 3846 Kaposvár-51 Union 1998 szürke

Percheron-1

1 4478 Hobol-78 Adorján 2002 fekete2 5239 Szentlászló-159 Vezér 2008 sötétpej3 5476 Lippó-108 Legény 2010 sötétpej4 5191 Ságvár-214 Rambó 2004 fekete5 5232 Pereked-132 Vagány 2008 fekete6 5581 Lippó-107 Legenda 2010 sötétpej7 3630 Somogymeggyes-7 Gondos 1997 szürke8 3426 Toponár-67 Ezerjó 1995 sötétpej9 4840 Hobol-93 Rokkó 2004

10 4839 Hobol-89 Huba 200411 4301 Sellye-159 Bandi 200112 5192 Toponár-242 Pajkos 200713 3492 Toponár-28 Fickó 199614 3842 Karád-17 Rigó 1998 fekete15 5240 Szigetvár-60 Gyurka 2008 fekete16 4440 Hobol-70 Rudi 2002 fekete17 4479 Kákics-132 Révész 2001 sárga18 5234 Kaposvár-210 Lajcsi 2008 fekete19 5425 Kaposvár-214 Kapitány 200720 4448 Sellye-98 Porthos 200221 4449 Sellye-99 Aramis 200222 4657 Sellye-200 Ramzes 2003 szürke23 5290 Dunaújváros-310 Karcsi 200824 4450 Hobol-68 Mózes 200225 5597 Nagyvenyim-298 Sanyi 201126 3779 Villány-2 Apolló 199827 5072 Hobol-82 Egon 200628 5353 Hobol-153 Lucifer 2008 pej29 5690 Pereked-105 Csillagvár 200830 5699 Segesd-162 Matyi 201231 5709 Jászladány-279 Dollár 2012 sárga

32 5721 Zalalövő-73 Dandártábor-nok 2012 sárga



224

7.1.

mel

lékl

et

225

Mellékletek7.

2. m

ellé

klet

227

Achilli, A. – Olivieri, A. – Soares, P. – Lancioni, H. – Hooshiar Kashani, B. – Perego Ugo, A. – Nergadze, S. G. – Carossa, V. – Santagostino, M. – Capomaccio, S. – Felicettie, M. – Al-Achkarf, W. – Penedo, M. C. T. – Verini-Supplizi, A. – Houshmand, M. – Woodward, S. R. – Semino, O. – Silvestrelli, M. – Giulotto, E. – Pereira, L. – Bandelt, H. J. – Torroni, A. (2011): Mitochondrial genomes from modern horses reveal the major haplogroups that underwent domestication. PNAS. 109. 7: 2449–2454.

Adams, M. (2013): USDA approves horse slaughterhouse to produce meat for human consumption. 2013. June 29.

Arato, A. – Cohen, J. (1992): Civil Society and Political Theory. MIT Press, Cambridge. 84–85.

Badiani, A. – Manfredini, M. (1994): La produzione della carne di cavallo. Zoot. Nutr. Anim. 20. (suppl.): 5–43.

Bandelt, H. J. – Forster, P. – Rohl, A. (1999): Median-joining networks for inferring intraspecific phylogenies. Molecular Biology and Evolution. 16. 37–48.

Bartosiewicz, L. (2009): Gondolatok a „lovas nomád” hagyományról. In: Bartosiewicz, L. – Gál, E. – Kováts, I. (szerk.): Csontvázak a szek-rényből. Válogatott tanulmányok a Magyar Archaeozoológusok Visegrádi Találkozóinak anyagából. 2002–2009. Martin Opitz Kiadó, Budapest. 73–80.

Becze, J. – Lukács, K. – Zilahi, A. (1957): A hideg-vérű ló tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 87–97.

Belaunzaran, X. – Bessa, R. J. – Lavín, P. – Mantecón, A. R. – Kramer, J. K. – Aldai, N. (2015): Horse-meat for human consumption – Current research and future opportunities. Meat Science. 108. 74-81.

Berger, B. (2010): Contemporary breeding goals for Noriker, Haflinger and Freiberger horses. Management of traditional transboundary

breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38.

Biller, A. Zs. (2007): Vecsés környéki Árpád-kori települések csontanyagának állattani vizsgá-lata. Archeometriai Műhely. 1. 45–54.

Bíró, Gy. – Lindner, K. (1995): Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.

Bocus, P. (1980): Le cuisine de Marche, Flammarion. („A piac konyhája” 1994, Novorg Kiadó Kft., 559.)

Boda, Gy. Lóhús. http://mek.oszk.hu/02200/02238/html/don2.htm; In: Itthagy-lak. A Donig és vissza. http://mek.oszk.hu/02200/02238/html/ (magánkiadás, dátum nélkül).

Bodó, I. – Takács, E. (1996): Alkalmazott genetika (általános állattenyésztés). Egyetemi jegyzet. Állatorvostudományi Egyetem, Budapest. 290.

Bodó, I. (2001): Egy fajta megmentése „a muraközi kérdés”. Állattenyésztők lapja. 11.

Bodó, I. (2006): Kislétszámú populációk fenntartá-sát szolgáló tenyésztési, szaporítási rendszerek és teljesítményvizsgálati módszerek kutatása. In: Génmegőrzés „Hagyományos háziállatfaj-ták genetikai és gazdasági értékének tudomá-nyos feltárása”. Szerk. MIHÓK S. Debrecen. 107–170.

Bodó, I. (2010a): Génmegőrzési kutatások a lóte-nyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányo-zás. 59. 4: 289–310.

Bodó, I. (2010b): Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38.

Bodó, I. (2011): Háziállatok génvédelme. Egyetemi jegyzet. Debreceni Egyetemi Kiadó.

Bodó, I. – Hecker, W. (2013): Lótenyésztés, lótar-tás, lóhasználat. Mezőgazda kiadó, Budapest. 154–155.

Boichard, D. – Maignel, L. – Verrier, É. (1997): The value of using probabilities of gene origin to measure genetic variability in a population. Genetics Selection Evolution. 29. 29–23.

Felhasznált és ajánlott szakirodalmak


228

Bornemissza, A. : Szakácskönyv 1680-ból. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. 281.

Buxadera, A. M. – da Mota, M. D. S. (2008): Variance components estimations for race per-formance of thoroughbred horses in Brazil by random regression model. Livestock Science. 117. 298–307.

Caput, P. (2010): Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38.

Crockett, Z. (2015): When Americans Ate Horse Meat. http://priceonomics.com/when-americans- ate-horse-meat/

Csáky, S. (1929): A huszadik század szakácsművé-szete. Kassa (a szerző saját kiadása).

Csermer, G. – Koprádi, P. – Patyi, Á. (1999): Cigány ételes könyv. PolgART Lap- és Könyv-kiadó Kft., Budapest.

Daróczi-Szabó, L. (2004): Állatcsontok a teleki palota törökkori gödréből. Budapest Régisé-gei. XXXVIII. 159–166.

Del Bo, C. – Simonetti, P. – Gardana, C. – Riso, P. – Lucchini, G. – Ciappellano, S. (2013): Horse meat consumption affects iron status, lipid profile and fatty acid composition of red blood cells in healthy volunteers. International Journal of Food Sciences and Nutrition. 64. 2: 147–154.

Dobranić, V. – Večkovec, A. – Kadivc, M. – Njari, B. (2008): Horsemeat and hippophagia. MESO. X. 4: 314–318.

Döhrmann, H. (1926): Lótenyésztés. Horse breeding. In: Magyarország Állattenyésztése. Animal breeding in Hungary. II. 260.

Druml, T. (2006): „Genetische und phänotypische Beschreibung der Zuchtpopulation des Noriker Pferdes“ Dissertation. Universität für Bodenkultur, Wien.

Druml, T. (2006): „Das Noriker Pferd“ 1. Aufl. Vehling Verlag GmbH. ISBN 978-3-85333-123-1.

Durankiev, G. (2015): 6 countries that consume the most horse meat.

http://www.insidermonkey.com/blog/6-countries-that-consume-the-most-horse-meat-348737/

FAO STAT (2013) http://faostat.fao.org/Falconer, D. S. – MacKay, T. F. (1996): Introduction

to Quantitative genetics. 4th ed. John Wiley & Sons Inc., New York.

Fehér, B. – Szécsi, N. (2015): Hamisgulyás – Hadikonyha a 20. századi Magyarországon. Helikon Kiadó. 336.

Franco, D. – Rodríguez, E. – Purriños, L. – Crecente, S. – Bermúdez, R. – Lorenzo, J. M. (2011): Meat quality of “Galician Moun-tain” foals breed. Effect of sex, slaughter age and livestock production system. Meat Science. 88. 2: 292–298.

Franco, D. – Crecente, S. – Vázquez, J. A. – Gómez, M. – Lorenzo, J. M. (2013): Effect of cross breeding and amount of finishing diet on growth parameters, carcass and meat composition of foals slaughtered at 15 months of age. Meat Science. 93. 3: 547–556.

Franco, D. – Lorenzo, J. M. (2014): Effect of muscle and intensity of finishing diet on meat quality of foals slaughtered at 15 months. Meat Science. 96. 1: 327–334.

FVM rendelet (2009): 12. melléklet a 152/2009. (XI. 12.). In: Magyar Élelmiszerkönyv 1-3/13-1 számú előírás a húskészítményekről.

Gassebner, H. (1894): Die Pferdezucht in den in Reichsrathe vertretenen Königreichen und Ländern der Österreich-Ungarischen Monarchie I.– II Band. Die Landespferdezucht. Wien. 155–204.

Geri, Á. (2013): A lóhúsevés kultúrtörténete. HVG, 2013. március 6. 10.sz.

Gill, C.O. (2015): Safety and storage stability of horse meat for human consumption. Meat Science. 71. 3: 506–513.

Giulotto E. – Pereira L. – Bandelt H. J. – Torroni A. (2011): Mitochondrial genomes from modern horses reveal the major haplogroups that underwent domestication. PNAS. 109. 7: 2449–2454.

Gulyás, L. (2001): A magyar hidegvérű ló. Állatte-nyésztők lapja. 11.

Hámori, D. (1946): Lótenyésztés. Atheneum Kiadó, Budapest. 342.

Hámori, D. (1952): Lótenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 159–161.

Haras, N. S. (2007): Catalogue des étalons.107. Valeur d’élevage. 204.

Henderson, C. R. (1975): Best linear unbiased estimation and prediction under a selection model. Biometrics. 31. 423–449.

229


Hoffmann, E. (2007): A jelenlegi és az egykori muraközi típusú ló. 73.

Horvat, R. (1944): Provijest Medimurja. Zagreb. Ishida, N. – Hasegawa, T. – Takeda, K. – Sakagami,

M. – Onishi, A. – Inumaru, S. – Komatsu, M. – Mukoyama, H. (1994): Polymorphic sequence in the D-loop region of equine mitochondrial DNA. Animal Genetics. 25. 215–21.

Ishida, N. – Oyunsuren, T. – Mashima, S. – Mukoyama, H. – Saitou, N. (1995): Mitochondrial DNA sequences of various species of genus Equus with special reference to the phylogenetic relationship between Przewalskii’s wild horse and domestic horse. Journal of Molecular Evolution. 41. 180–188.

Ivanković, A. – Caput, P. (2004): Genetski polimorfizam proteina krvi autohtonih pasmina konja u Hrvatskoj. Stočarstvo. 58. 403–412.

Ivanković, A. – Ramljak, J. – Dovč, P. – Kelava, N. – Konjačić, M. (2009): Genetic structure of three Croatian horse breeds: implications for their conservation strategy. Italian Journal of Animal Science. 8. 677–689.

Ivanković, A. (2010): Croatia in: Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38.

Jansen, T. – Forster, P. – Levine, M. – Oelke, H. – Hurles, M. – Renfrew, C. – Weber, J. –Olek, K. (2002): Mitochondrial DNA and the origins of the domestic horse. Proceedings of the National Academy of Sciences of the Uni-ted States of America. 99. 10905–10910.

Jelačin, I. (1958): Pasme. V: Živinoreja, Skripta, Ljubljana, pred letom, str. 40–49.

Jordán, K. (1959): Bognár kisipar. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 380.

Keane, J. (2004): A civil társadalom. Régi képzetek, új látomások. Typotex Kiadó, Budapest. 52.

Kim, K. I. – Yang, Y. H. – Lee, S. S. – Park, C. – Ma, R. – Bouzat J. L. – Lewin, H. A. (1999): Phylogenetic relationships of Cheju horses to other horse breeds as determined by mtDNA Dloop sequence polymorphism. Animal Genetics. 30. 102–108.

Kis, M. (1910): Az igásló tenyésztése. Pátria Nyomda, Budapest. 29–38.

Kovácsy, B. – Monostori, K. (1905): A ló és tenyész-tése. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rész-vénytársaság, Budapest. 650.

KSH (2015): Élelmiszermérlegek és tápanyagfo-gyasztás, 2013. Statisztikai Tükör. 41. 2015. július 10.

Kuhar, Š. (1933): Težki ali lahki konj. Murska krajina. 2. 42: 3–4.

Kumar, S. – Stecher, G. – Tamura, K. (2016): MEGA7: Molecular Evolutionary Genetics Analysis version 7.0 for bigger datasets. Molecular Biology and Evolution. 33. 7: 1870–1874.

Librado, P. – Rozas, J. (2009): DnaSP v 5. A soft-ware for comprehensive analysis of DNA polymorphism data. Bioinformatics. 25. 1451–1452.

Litwińczuk, A. – Florek, M. – Skałecki, P. – Litwińczuk, Z. (2008): Chemical composi-tion and physicochemical properties of horse meat from the longissimus lumborum and semitendinosus muscle. Journal of Muscle Foods. 19. 3: 223–236.

Lorenzo, J. M. – Franco, D. (2012): Fat effect on physico-chemical, microbial and textural changes through the manufactured of dry-cured foal sausage. Lipolysis, proteolysis and sensory properties. Meat Science. 92. 4: 704–714.

Lorenzo, J. M. – Sarriés, M. V. – Tateo, A. – Polidori, P. – Franco, D. – Lanza, M. (2014): Carcass characteristics, meat quality and nutritional value of horsemeat: A review. Meat Science. 96. 4: 1478–1488.

Lőrincz, F. – Lencsepeti, J. (1973): Húsipari kézi-könyv, a vágóállat, állatvágás és vágóhídi fel dolgozás, a hús ipari feldolgozása. Mezőgaz-dasági Kiadó, Budapest.

Madár, I. (1991): Ízletes hadiételek (Ötletek, arany-tanácsok). Kiadó: Szakál László, Soltvadkert.

Makray, S. (2000): A hidegvérű lovak hús- és tejter-melése. Doktori értekezés. Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár.

Martuzzi, F. – Catalano, A. L. – Sussi, C. (2001): Characteristics of horse meat consumption and production in Italy. Annali della Facoltà di Medicina Veterinaria, Università di Parma. 21. 213–223.

Matolcsi, J. (1982): Állattartás őseink korában. Gondolat Kiadó, Budapest.


230

McGahern, A. – Bower, M. A. – Edwards, C.J. – Brophy, P. O. – Sulimova, G. – Zakharov, I. – Vizuete-Forster, M. – Levine, M. – Li, S. – MacHugh, D. E. – Hill, E. W. (2006): Evidence for biogeographic patterning of mitochondrial DNA sequences in Eastern horse populations. Animal Genetics. 37. 494–497.

McGee, H. (2004): McGee on Food and Cooking. An encyclopedia of kitchen science, history and culture. Hodder & Stroughton Ltd., Lon-don. 884.

Meissner, K. (1929): Magyarország lótenyésztése. Tiszántúli Könyv és Lapkiadó Rt., Debrecen. 182.

Mesterházy-Kovács, Z. (2003): Muraközi ló meg-honosítására készítendő javaslat. Kézirat. Őri-szentpéter. 23.

Mesterházy-Kovács, Z. (2006): A muraközi ló rege-nerálási program eredményei, lépései. Kézirat. Őriszentpéter. 25.

Mihók, S. – Pataki, B. – Kalm, E. – Ernst, J. (2001): Ló és szamár. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 206–208.

Mihók, S. (2002): Génmegőrzés, Kutatási eredmé-nyek régi háziállatfajták értékeiről. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kiadványa.

Mihók, S. – Bán, B. – Józsa, Cs. – Bodó, I. (2004): Estimation of genetic distance between traditional horse breeds in Hungary. In. Conversation of endangered horse breeds. EAAP publ. 116. 111–122.

Mihók, S. – Jónás, S. (2005): A sportló szelekciója (A tenyészértékbecslés lehetőségei). Állatte-nyésztés és Takarmányozás. 54. 2: 121–132.

Mihók S. (2009): Ágazati helyzetelemzés kitörési lehetőségek a lótenyésztésben. In: Debreceni Álláspont. (szerk. Nagy, J. – Jávor, A.) Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest.

Mihók, S. (2014): A hucul. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., Budapest.

Monostori, K. (1894): A muraközi ló. 24.Monostory-Kovács, Z. (2010): Management of

traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38.

MTI. (2013): Nőtt a lóhúsfogyasztás Franciaország-ban.

http://zipp.hu/gazdasag/2013/02/24/nott_a_lohus-fogyasztas_franciaorszagban

Nagy, L. (1930): Élelmezés kézikönyve. I.–II. In: Ujváry, 1942. Budapest.

Ócsag, I. (1952): A vonóerő-mérés és jelentősége a lótenyésztésben. Kézirat, Ócsag Imre hagyaté-kából. A ló vonóerejének mérése. Agrártudo-mány, Budapest. 4. 3–4: 144–149.

Ócsag, I. (1956): Az Állattenyésztési Kutatóintézet Lótenyésztési Osztályának jelentése. (Report of Dept of Horse Breeding). 107–113.

Ócsag, I. (1960): Magyarország hidegvérű lóte-nyésztésének típuskérdése. Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar Köz-leményei, Gödöllő. 67–77.

Ócsag, I. (1972): Lótenyésztésünk arány- és irány-változása az elkövetkező években Állattenyész-tés és takarmányozás. 21. 3: 221–233.

Ócsag, I. – Patay, S. (1974): A muraközi fajta kite-nyésztése. Improvement of Murinsulaner breed. Agrártudományi Egyetem közleményei. 77–94.

Ócsag, I. – Patay, S. (1974): Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztályának jelentése.

Ócsag, I. (1995): A gazdasági ló. Gazda Kistermelő Lap és Könyvkiadó Kft, Budapest. 236.

Örkény, I. (1948): Szakemberek. http://geminii3.uw.hu/orkeny/szakembe.txt

Pataki, B. (1983): A ménállomány szerkezeti össze-tételének hatása a lótenyésztésre. Doktori érte-kezés. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Egyetemi kar.

Pataki, B. (2013): Magyar népi fogatok. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 122.

Pataki, B. (2014): A tenyésztőszervezetek 25 éve. Lipicai. Kézirat.

Pál, J. (1975): A magyar lótenyésztés helyzete, ala kulása a felszabadulás után. Doktori érte kezés. Agrártudományi Egyetem, Mező-gaz daságtudományi Kar, Gödöllő.

Pesti Napló (1905): A lóhús, mint Budapest kedvenc étele. 1905. október. 275. sz.

Pérez-Gutiérrez, L. M. – De la Peña, A. – Arana, P. (2008): Genetic analysis of the Hispano-Breton heavy horse. Animal Genetics. 39. 506–514.

Pierog, A. (2013): Civil szervezetek vezetési és műkö-dési sajátosságai. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Gazdálkodástudományi és Vidék-fejlesztési Kar, Debrecen. 207.

231


Pirchner, F. (1968): Populációgenetikai az állatte-nyésztésben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Podgrajski, F. (1935): Medjimurski konj. Slovenski gospodarski list. 2. 20: 240–242.

Potočnik, K. – Cividini, A. – Simčič, M. – Šalehar, A. (2010): Slovenia in: Manage-ment of traditional transboundary breeds on the example of nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38.

Priskin, K. (2010): A Kárpát-medence avar és hon-foglalás kori lóállományának archaeogenetikai elemzése. Doktori értekezés. MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézet Biológia Doktori Iskola, Szeged. 1–93.

Rebernak, F. (1929): Nekaj besed o naši konjereji. Slovenec. 57. 74: 8.

Rossier, E – Berger, J. (1988): A különböző húsok táplálóanyag-öszetétele. In: Lótenyésztők kézi-könyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 366.

Schall, H. (1941): Nahrungsmittel-Tabelle. Johann Ambrosius Barth Verlag, Leipzig. 13. Verbesserte Auflage. 126.

Schandl, J. (1955): Lótenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Seligman, A. B. (1992): The Idea of Civil Society. Free Press, New York. 182–203.

Seong, P. N. – Kyoung, M. P. – Geun, H. K. – Soo, H. C. – Beom, Y. P. – Hyun, S. C. – Hoa, V. B. (2016): The Differences in Chemical Composition, Physical Quality Traits and Nutritional Values of Horse Meat as Affected by Various Retail Cut Types. Asian-Australasian Journal of Animal Sciences. 29. 1: 89–99.

Šlajpah, I. (1926): K pasemskemu vprašanju v območju konjerejskega društva za mariborsko oblast. Konjerejec. 3. 2: 3–4.

Šlajpah, I. (1926): Licencovanje v Medjimurju. Konjerejec. 3. 1: 6.

Stanciu, S. (2015): Horse Meat Consumption – Between Scandal and Reality. 2nd Global Conference on Business, Economics, Mana-gement and Tourism. October 2014, Praga, CSR.; Procedia Economics and Finance, 23. 698–703.

Steinhausz, M. (1934): Uzgoj konja u Međimurju. Poljoprivredna knjižnica. Zagreb.

Szatai, Zs. (2007): „Műtrágyázatlan és műtrágyázott gyep kémiai összetétele, táplálóértéke, hozama és húsló eltartó képessége” Doktori értekezés.

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár.

Szécsi, N. (2014): Kun Béla a zserbókkal tovaszáll Háborús konyha (1914–1919). Hévíz Művé-szeti folyóirat. XXII. 3: 197–204.

Tajima, F. – Nei, M. (1984): Estimation of evolutionary distance between nucleotide sequences. Molecular Biology and Evolution. 1. 269–285.

Takács, I. (1988–1989): Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 95–110.

Tamura, K. – Nei, M. (1993): Estimation of the number of nucleotide substitutions in the control region of mitochondrial DNA in humans and chimpanzees. Molecular Biology and Evolution. 10. 512–526.

Tamura, K. – Stecher, G. – Peterson, D. – Filipski, A. – Kumar, S. (2013): MEGA6: Molecular Evolutionary Genetics Analysis version 6.0. Molecular Biology and Evolution. 30. 2725–2729.

Ujváry, S. (1942): Szakácskönyv: mozgókonyha, taligakonyha, főzőüst, főzőláda és laktanya-konyhák számára. Tankönyv a Magyar Királyi Honvéd Központi Szakácsképző tanfolyam részére. Officina, Budapest. 199.

Unger, K. – Kurunczi, M.(1996): A magyarok asz-talánál. A magyar gasztronómia 1100 eszten-deje. Kossuth Nyomda Rt. Pallas Stúdiója, Budapest. 294.

Valkaj, K. (2001): Zastita Medimurskog konja. Diplomski rad Zagreb. 24.

Varga, Sz. (2013): Lóútlevél kell a pecsenyecsikók-nak. HVG, 2013. március 4.

Veble, F. (1934): Uspehi konjerejske ankete v Mariboru. V: Konjerejec dravske banovine. Letno poročilo za leto 1934, Ljubljana. 19–26.

Vidékfejlesztési Minisztérium (2012): A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számokban. http://2010–2014.kormany.hu/download/f/0d/f0000/MM_2012_magyar_webre.pdf

Vila, C. – Leonard, J. A. – Gotherstrom, A. – Marklund, S. – Sandberg, K. – Liden, K. – Wayne, R. K. – Elleggren, H. (2001): Widespread origins of domestic horse lineages. Science. 291. 474–477.

Vladár, E. (1956): A dinamométerről. Keszt helyi Mezőgazdasági Akadémia Közleményei. 75–92.


232

Wrangel, C. G. (1888): „Das Buch vom Pferde“ II. Band. 1. Aufl. Stuttgart. 414–419.

Zsarnóczay, G. (2013): MÉTE – Fogyasztókat segítő tájékoztató lóhús ügyben. 2013. március 18. http://hirek.elelmiszerklub.hu/2013/03/mete-fogyasztokat-segito-tajekoztato.html

n.n. „A kazah és kirgiz konyha”. Terebess (2016).http://terebess.hu/keletkultinfo/pohljobkin2.htmln.n. „brandongaille” (2014). Intriguing Horse Meat

Consumption Statisticshttp://brandongaille.com/20-horse-meat-

consumption-statistics/n.n. „Die Inhaltsstoffe von Pferdefleisch“. Institut

für Fleischhygiene an der Tierärztlichen Hochschule (Hannover). http://www.pferd-und-fleisch.de/pferdeflsh/chemie.htm

n.n. „Gut kochen, Pferdefleisch, lecker und vielseitig”. Fleischerei Dohrmann (1999). Bremen. http://www.gutes-vom-ross.de/rezepte/

n.n. “Japan for the uninvited – Basashi” (2007). http://www.japanfortheuninvited.com/articles/

basashi.htmln.n. „Ló” In: 481. LAROUSSE Gasztronómiai Lexi-

kon (2010). Geopen Könyvkiadó. 960.n.n. „Lóhús-vendéglők“. Népszava. 1907. augusztus 17.n.n. Reuters (2013): U.S. approves a horse slaughter-

house, sees two more plants. 2013. June 28.http://www.reuters.com/article/us-usa-agriculture-

horse-idUSBRE95S00820130629n.n. http://lohus.lap.hu/http://www.naturalnews.com/040995_horse_meat_

slaughterhouses_USDA_approval.html

233

Képek, ábrák és táblázatok jegyzéke


1.4.1. kép. Sziebert László 1943 írt könyvének fedőlapja. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . 241.4.2. kép. Szibert József kitüntető érméinek két oldala (az egyiknek oldalán „lónemesítés”, a hátulján „Őfelsége Albert,

a belgák királya” feliratozással). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 A másik érme egyik oldalán „Az ardenni igásló-tenyésztők társasága” felirat, a másik oldalán

egy belga-ardenni mén. Fotó: Dr. Szieberth István szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241.4.3. kép. Szibert József tenyésztőmunkája elismeréséért kapott díszoklevele. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből . . 251.4.4. kép. A Belgiumból vásárolt mének izmoltsága és hátulsó lábaiknak állása. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő

Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261.4.5. kép. Egy újsághirdetés hidegvérű ló vásárlásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271.4.7. kép. Hidegvérű kancák szemléje a két világháború között Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271.4.6. kép. Szemlére felsorakozott lovak Kaposváron, a Baross utcában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos

Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Táblázatok jegyzéke

1.1.1. táblázat Az országos fedezőmének fajtánkénti megoszlása 1904-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121.1.2. táblázat A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének aránya 1948–1960 . . . . . . . . 151.1.3. táblázat A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének arány (1961–1970) . . . . . . . . 151.2.1. táblázat A XX. század fordulóját követően hidegvérű lovat tenyésztő magánménesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171.2.2. táblázat Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének (1942–1944). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211.4.1. táblázat Baranya megye hidegvérűló tenyésztésére jellemző adatok 1934–1942 között

(Forrás: Sziebert L. (1943)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231.4.2. táblázat Az 1935. évi ménimport néhány jellemzője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251.4.3. táblázat Az 1936. évi ménimport néhány jellemzője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251.4.1. tábla A két világháború között importált mének fényképei táblába rendezve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28


2.1.1. kép. A 2264 Belga-6 mén portréja. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . 312.1.2. kép. 4590 Szentegát-68 országos fedezőmén.

Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322.1.3. kép. 5382 Görösgal-10 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 322.1.4. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322.1.5. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén ügető mozgása. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322.1.6. kép. 101 Pakod-5 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . 332.1.7. kép. 5095 Szentegát-89 országos fedezőmén. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332.1.8. kép. A békáspusztai méntelep hidegvérű ötös ménfogata, dunántúli szekérbe fogatolva.

A fogat hajtója Bodonyi István, mellette Müller János lótenyésztési felügyelő. Fotó: Hrabovszki Pál . . . . . . . . 33 A rudas ló 4019 Idamajor-1. A nyerges ló? Az ostorhegyes ló 4990 Bóly-10. A gyeplős ló 183 Bárdibükk-237.

A láncos ló 5833 Andráshida-9. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332.1.9. kép. Spermavétel a 1015 Hegyhátszentpéter hidegvérű méntől a szombathelyi mesterséges termékenyítő állomáson.

Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382.1.10. kép. A Kőbányai Sörgyár fogata. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . 39


234

2.2.1. kép. 2011 Tótszerdahely-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

2.2.2. kép. 2154 Kastélyosdombó-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

2.2.3. kép A Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű lócsoportja a Fiera di Verona kiállításon 1955-ben. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

2.2.4. kép. 5790 Andráshida-12 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

2.2.5. kép A Zalaegerszegi ÁG. fogata az 1985. évi OMÉK-on. Hajtó Belső Sándor. A rudas ló 684 Andráshida Lujza, a nyerges ló 683 Andráshida Laura. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

2.2.6. kép. Bogyoszlói hidegvérű ménfogat. A rudas ló 2674 Bocfölde-10, 46 a nyerges ló 2486 Pókaszepetk-3. A fogatot hajtja Farkas István méngondozó, segédhajtó Kreiter László. Fotó: Gulyás László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

2.2.7. kép. Az Állattenyésztő Közös Vállalat üllői telepének francia import ardenni fogata az 1985-ös OMÉK-on. Hajtó: Ronga László, segédhajtó Bucsi Katalin. Lovak: rudas 1836 Ardenni-4, 1837 Ardenni-5. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

2.3.1. kép. 1066 Francia-4 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

2.3.2. kép. 1078 Francia-16 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

2.3.3. kép. 866 Toponár-10 országos fedezőmén, amelyiknek leszármazási ága egy igen vékony éren keresztül még él fajtában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

2.3.4. kép. 5472 Nagylengyel-19 Fürge. Tenyésztője Gyarmati János, Nagylengyel, tulajdonosa Dancsné Orosz Katalin, Tiszavasvári. Fotó: Tóth Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

2.3.5. kép. 3923 Hajmáspuszta-16 Dollár. Tenyésztette a Dália Kft., Bakonyszentkirály, tulajdonosa a Kaposvári Egyetem. Fotó: Tóth Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

2.3.6. kép. 3491 Bocfölde-61 Fácán. Tenyésztette a Válickavölgyi Gazda Szövetkezet. Tulajdonosa a Pest megyei Kormányhivatal. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

2.3.7. kép. 1544 Percheron-4. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . 532.3.8. kép. Boróka, 1395 Percheron-1 genealógiai vonalú tenyészkanca. Tenyésztő és tulajdonos Bisztricz Lajos,

Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Ábrák jegyzéke

2.3.1. ábra. Néhány belga import mén rokonságát szemléltető törzsfa. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . . 492.3.2. ábra. A 34/858 Zonis törzsfája és hatása a magyarországi hidegvérű lófajta kialakítására

Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502.3.3. ábra. A belga alapítók utolsó tenyészménjeinek születési éve. Forrás: Medve Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542.3.4. ábra. Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai. Forrás: Medve Ferenc 552.3.5. ábra. A magyar hidegvérű lófajta élő ménvonalai 2011-ben. Forrás: Medve Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56


2.1.1. tábla A II. világháború után vásárolt hidegvérű mének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342.2.1. táblázat Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Baranya megye). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422.2.2. táblázat Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Somogy megye) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422.2.3. táblázat A jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok (1960-–1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452.3.1. táblázat Az import belga mének leszármazottjainak alakulása az idő folyamatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492.3.2. táblázat Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai és az utolsó

fedezőmén ivadékaik születési évek éve. Forrás: Medve Ferenc szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

3. A muraközi ló

3.2.1. kép. 1012 Francia-10 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

3.2.2. kép. Muraközi jellegű, Francia-4 ivadékok egy OMÉK keretében rendezett bemutatóra készülve. Hajtó: Skublics Sándor. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

235


3.2.3. kép. 2763 Görösgal-1 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603.2.4. kép. 2159 Péterhida, a muramenti tenyészhelyről származó mén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos

Egyesület szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603.2.5. kép. 2766 Katádfa-4. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603.3.1. kép. A muraközi és a magyar hidegvérű ló fenotípusos megjelenése. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából. . . . . . . . . . . . 613.3.2. kép. Muraközi méncsikók a hőgyészi dombokon. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623.3.3. kép. 1020 Mosonmagyaróvár-1 Orgona. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 633.3.4. kép. 2083 Tengelic-1. A típus utolsó ménjeinek egyike. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 643.4.1. kép. Estafette, freibergi mén. Született 1986. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches.

Fotó: G.de Sépibus. A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663.4.2. kép. Lascar, freibergi mén. Született 1993. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches.

Fotó: G. de Sépibus. A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663.4.3. kép. Munkában a muraközi lovakat bíráló bizottság. Fotó: Kassanin Milán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673.4.4. kép. A rekonstruálási munka eredményeként elálló, a muraközi típust újfent megközelítő kancák.

Fotó: Markos Julia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67


3.1.1. táblázat A muraközi ló mérete a szakirodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583.3.2. táblázat A különböző típusok felnevelési időszakának összehasonlítása a hasznos munka időszakával. . . . . . . . . . 633.3.1. táblázat Kísérleti összehasonlítás a muraközi és a magyar hidegvérű ló között (a hidegvérű százalékában) . . . . . . 633.5.1. táblázat Az ERFP-pályázat keretében elvégzett bíráltok eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68


4.1.1. kép. 1485 Gölle-5 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 694.1.2. kép. 1995 Szentgáloskér-13. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . 694.2.1. kép. Hidegvérű ló az aknajáratban. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . 714.2.2. kép. Hidegvérű ló a felszíni bányamunkában Várpalotán. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos

Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714.3.3.1. kép. Húshasznú lovak a Dunántúli legelőn. Fotó: Stefler József szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 834.3.3.2. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 854.3.3.3. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 854.3.3.4. kép. Csikók a csikóóvoda előtt. Fotó: Steffler József szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 864.4.5.1. kép. A ló fejése a mongoloknál. Fotó: Kun Péter szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 994.4.5.2. kép. A fejőkelyhek felhelyezése a kanca csecsbimbóira. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt

Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 994.4.5.3. kép. Haflingi kanca fejőteremben a standon. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt

Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100


4.2.1. táblázat A szekerek típusai és jellemzőjük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714.2.2. táblázat A gumikerekű táblás (stráf )kocsi típusai és jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714.3.1 táblázat Az évenkénti lóhústermelés és -fogyasztás a világ különböző régióiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 744.3.1.1. táblázat A bogyoszlói „Kisalföld” MgSz magyar hidegvérű tenyészetének szaporasági mutatói . . . . . . . . . . . . . 754.3.1.2. táblázat A magyar hidegvérű csikók súlygyarapodása üzemi viszonyok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 764.3.1.3. táblázat A magyar hidegvérű csikók testsúlya és súlygyarapodása, valamint anyjuk testsúlya közötti korrelációs

értékek (Gulyás 1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 774.3.1.4. táblázat Legelőn, illetve istállóban nevelt csikók hizlalásának eredményessége (Makray, 2003) . . . . . . . . . . . . . 784.3.1.5. táblázat Hizlalt csikók vágóértéke (Makray, 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 784.3.1.6. táblázat Különböző fajtájú kancacsikók húsának kémiai összetétele (Makray 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 784.3.1.7. táblázat Telített és telítetlen zsírsavak aránya a hízócsikók húsában (n=16) (Makray, 1998) . . . . . . . . . . . . . . 78


236

4.3.1.8. táblázat A vágócsikók húsának aminosav összetétele (Csapó 1994). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 784.3.2.1. táblázat Néhány hidegvérű lófajta hasznosítás szempontjából fontos tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 794.3.3.1. táblázat A húsló és a húsmarhatartás főbb gazdálkodási jellemzői (Stefler, 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 824.3.3.2. táblázat Különböző minőségű gyepek termésének növedékenkénti megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 834.3.3.3. táblázat Takarmányadag választott csikók hizlalásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 894.3.3.4. táblázat Takarmányadag selejtló feljavítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 894.3.3.5. táblázat Vemhes kancák téli takarmányozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 904.4.1.1. táblázat Hidegvérű kancák tejtermelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 914.4.2.1. táblázat A kanca kolosztrumának és tejének összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 924.4.2.2. táblázat A kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalma, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje

aminosav-összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 924.4.2.3. táblázat A kanca és a tehén tejének makroelem-tartalma és változása a laktáció folyamán (Átlagértékek

Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 934.4.2.4. táblázat A kanca és a tehén tejének mikroelem-tartalma és változása a laktáció során (Átlagértékek

Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 934.4.2.5. táblázat A kanca és a tehén tejének vitamintartalma és annak változása a laktáció folyamán (Átlagértékek

Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 934.4.2.6. táblázat A kancatej tejzsírjának zsírsavösszetétele (Irodalmi adatok Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . 934.4.4.1. táblázat Takarmányadagok 700 kg-os tejelő kancák részére a laktáció egyes szakaszaiban

(Tóth 2010 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 984.4.4.2. táblázat Csikótáp szopós csikók részére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98


Ábrák jegyzéke

5.1.1. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa 2012-ben (összesen, ezer tonna) (FAO STAT, 2013) . . . . . . . . 1035.1.2. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa lakosságarányosan, 2012-ben (kg/fő) (FAO STAT, 2013) . . . . 1035.2.1. ábra. A ló lehetséges hazai bontása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1085.4.1. ábra. A bevezetési szakasz stratégiái. Forrás: Kotler és keller, 2012 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125


5.1.1. táblázat A húsipar néhány jellemző adata az 1950–1960-as években. Az állatvágások alakulása (Lőrincz és Lencsepeti, 1973). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105

5.1.2. táblázat Az egy főre jutó húsfogyasztás megoszlása (KSH, 2015) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1055.2.1. táblázat A ló bontása (magyar, német, angol és tudományos megnevezések). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1095.2.2. táblázat Néhány lóhúsrész kémiai összetétele (átlag ± SE) (Seong és mtsai, 2016 nyomán). . . . . . . . . . . . . . . . . 1105.2.3. táblázat A lóhús táplálóanyag-összetétele (Szatai, 2007) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1105.2.4. táblázat A lóhús és a marhahús átlagos összetétele (Zsarnóczay, 2013) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1115.2.5. táblázat Különböző haszonállatok húsának kémiai összetétele (100 g-ban) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1115.2.6. táblázat Különböző haszonállatok húsának aminosav-összetétele (100 g-ban) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1115.2.7. táblázat A lóhús összetétele 100 g fogyasztható anyagban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1125.2.8. táblázat A kísérletben levágott lovak élő- és vágott tömege (Litwińczuk és mtsai., 2008) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1125.4.1. táblázat A lóhústermelés alakulása néhány ázsiai országban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1165.4.2. táblázat A lóhústermelés alakulása néhány európai országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1175.4.3. táblázat A legfontosabb lóhúsimportáló, illetve -exportáló országok 2011-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1175.4.4. táblázat A lóhúsfogyasztás gyakorisága Franciaországban és Belgiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1185.4.5. táblázat A lóhúsfogyasztási gyakorisága Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1195.4.6. táblázat A lóhúshoz kapcsolódó kulcsszavak találati eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1205.4.7. táblázat A marketingmix eszközcsoportjai és fontosabb tevékenységei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1235.4.8. táblázat A 4P és a 4C eszközrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1235.4.9. táblázat A termék öt szintje, avagy a vevőérték-hierarchia lóhúsból készült élelmiszereknél . . . . . . . . . . . . . . . . 1245.4.10. táblázat A húsfélékkel kapcsolatos információszerzés fórumai (n = 1000) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127

237



Ábrák jegyzéke

6.1.1. ábra. Az egyesület tag- és állománydinamikája az alapítástól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1316.1.2. ábra. Az egyesület szervezeti félépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132


Ábrák jegyzéke

7.1. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1447.2. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1487.3. ábra. A kancánkénti ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1487.4. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1497.5. ábra: A ménenkénti ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1507.6. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkező kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1507.7. ábra. A kancánként tovább-enyésztésre kiválasztott ivadékszám alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1517.8. ábra. Továbbtenyésztésre kiválasztott, legtöbb ivadékkal rendelkező mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1517.9. ábra. A ménenként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1527.10. ábra. Az ivadékkal rendelkező mének apák szerint rendezve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1527.11. ábra. A tenyésztésben lévő, apák szerint rendezett ménivadékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153


7.1. táblázat A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a teljes állományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1457.2. táblázat A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a referenciaállományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1457.4. táblázat Az állomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1467.3. táblázat Az állomány genetikai változatosságát befolyásoló egyedek száma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1467.5. táblázat A referenciaállomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök. . . . . . . . . . . . . . 1467.6. táblázat A magyar hidegvérű lófajta generációs intervallumai a négyféle szülő–ivadék származási út alapján . . . . 147

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekulárisgenetikai vizsgálatokkal

Ábrák jegyzéke

8.1.1. ábra. Jansen és mtsai (2002) féle haplocsoport meghatározása a detektált 48 haplotípus esetében . . . . . . . . . . . . . 1568.3.2. ábra. Filogenetikai network ábra 670 mitokondriális DNS-szekvencia alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167


8.1.1. táblázat Az elemzések során az egyedekhez rendelt, valamint az Országos Lótenyésztési Információs Rendszer (OLIR) által kiadott azonosítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

8.1.2. táblázat Az egyedek kategorizálása haplotípus, haplocsoport valamint kancacsalád szerint . . . . . . . . . . . . . . 1618.3.1. táblázat Kancacsaládok páronkénti távolsági értékei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

Mellékletek

1.1.1. melléklet. Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1771.1.2. melléklet. Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének 1942–1944 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1781.3.1. melléklet. 1948–1949-ben importált belga és francia mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179


238

2.2.1. melléklet. A pakodi törzstenyészet alapító törzskancái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1812.2.2. melléklet. A szentegáti törzstenyészet alapító törzskancái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1832.2.3. melléklet. A hidegvérű lovak eredményei az országos mezőgazdasági kiállításokon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1892.2.4. melléklet Jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1962.2.5. melléklet Jelentősebb tenyésztők és tenyészetek az elmúlt évtizedektől napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1972.3.1. melléklet A vonalalapítókra visszavezethető mének 2016 januárjában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1982.3.2. melléklet Az Ardenni-1 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2003.2.1. melléklet A Péterhida genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2033.4.1. melléklet A muraközi típusú lovak minősítési szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2046.1.1. melléklet Az 1989. december 9-én megalakult Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület

alapító tagjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2056.1.2. melléklet A ménállomány változás dinamikája 1961–1982 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2066.2.1.a melléklet Belga-3 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2076.2.1.b melléklet Belga-6 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2096.2.1.c melléklet Belga-13 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2116.2.1.d melléklet Belga-22 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2136.2.1.e melléklet Belga-25 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2156.2.1.f melléklet Belga-26 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2176.2.1.g melléklet Belga-28 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2196.2.1.h melléklet Belga-36 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2216.2.2. melléklet Genealógiai vonalakat fejlesztett nem fajtaalapító mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2227.1. melléklet A Vihar nevű kanca származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2247.2. melléklet A Dóra nevű kanca származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

A magyar hidegvérű ló - mlosz.hu · 9 A hidegvérű ló eredete: típus, A hidegvérű ló amely...

Documents

Transcript of A magyar hidegvérű ló - mlosz.hu · 9 A hidegvérű ló eredete: típus, A hidegvérű ló amely...