��������������

A LÁBATLAN-NYERGESÚJFALUI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA IV. évfolyam 2. szám, 2010. július

������������� ��

Az elmúlt hónapokban – hála legyen az Úr Istennek – nagyon sok jelent�s, és örvende-tes esemény történt velünk, lábatlani refor-mátusokkal, melyekr�l mindenképpen hírt kell adnunk. Számos eseményr�l a „Lábatlani Hírmondó” hasábjain is olvashat-tak a kedves olvasók, ezen a helyen azonban összefoglalva találhatják mindazt, amit 2010. márciusától június 30-ig felejthetetlen élményként éltünk át, tapasztaltunk meg.

• 2010. március 13-tól 16-ig 4 felemel�, csodálatos napot töltöttünk erdélyi test-vérgyülekezetünkben, a maros megyei Székesen. Utazásunk céljáról és program-jairól részletesen hírt adunk újságunk ha-sábjain.

• A húsvéti Istentiszteletek rendben, az ün-nephez ill� méltósággal, a kialakult rend szerint, az ünnep els� napján legátus szolgálatával zajlottak, mindenki megelé-gedésére.

• Április 16-án, az esztergomi Vár-múzeum lovagtermében vehettük át a többi nyer-tessel együtt az idei Holcim-díj keretében Egyházközségünk részére a Holcim Hun-gária Zrt. által megszavazott 15 mázsa cement vásárlására szóló utalványt. A ce-mentet, a pályázatnak megfelel�en, teme-t�kerítésünk építésére, és halottasházunk renoválására kell felhasználnunk, szep-tember 30-ig. Nagyon reméljük, hogy ösz-szefogással sikerül ezt a nemes célt meg-valósítanunk.

• Április 27-én Lábatlan Város Képvisel�tes-tülete úgy határozott, hogy a Lábatlani Re-formátus Egyházközség és a lábatlani Fürst Sándor utca lakóinak egybehangzó kérésére a Fürst Sándor utcát „Kálvin Já-nos utcá”-vá nevezi át. Újságunkban a Magyarországi Református Egyház inter-

netes portáljának err�l szóló tudósítása is olvasható.

• Május 8-án, Nyergesújfalu T�zvédelme megalakulásának 125. évfordulója alkal-mából, Szent Flórián napján, a város Kép-visel�testülete csapatzászlót adományozott Nyergesújfalu Város Hivatásos T�zoltó Pa-rancsnokságának. A csapatzászló átadá-sára az Ady Endre m�vel�dési házban ke-rült sor egy ünnepi állománygy�lés kere-tében, melyre Molnár Alajos nyergesújfalui esperes-plébános úrral együtt jómagam is meghívást kaptam. A csapatzászlót öku-menikus szertartás keretében avattuk fel.

• Május 16-án, vasárnap került sor az idei konfirmációra. A megható ünnepségr�l Ördög Fruzsina írását olvashatjuk.

• A pünkösdi ünnepi alkalmak, úrvacsorás szolgálatok, a húsvétihoz hasonlóan, rendben, méltósággal zajlottak úgy Lábat-lanon, mint Nyergesújfalun.

• Június 19-20-án két napos kiránduláson vettünk részt az árvíz sújtotta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Gere Imréné Rapavi Zsuzsanna testvérünk részletesen beszámol err�l az élményekkel teli, nagyon hasznos, sok-sok tapasztalat szerzésére alkalmat adó kirándulásunkról.

• Június 26-án, szombaton Egyházközsé-günk 9 f�vel képviseltette magát a Pápán megtartott REND-en, melyr�l lelkileg fel-töltekezve, megújult er�vel és lelkesedés-sel térhettünk haza.

• Június 27-én, a vasárnapi Istentisztelet keretében került sor az idei tanév ünnepé-lyes bezárására, melyen a hittanórákon rendszeresen részt vev� gyermekek bizo-nyítványt vehettek át.

Darányiné Csonka Valéria

2

�������� ���������������������

������������� !��" #$�%�&��!��'(

Utazásunk f� célja volt, hogy részt vegyünk Bercsényi László szobrának felavatásán testvér-gyülekezetünkben, a maros megyei Székesen. A szobor felállítása a Lábatlani Református Egy-házközség Alapítványának a NCA Nemzetközi Kollégiumához benyújtott pályázatán elnyert 1,5 M Ft-os támogatásból valósult meg. Pályá-zatunk címe: „Székesi gróf Bercsényi László köztéri mellszobrának avatása �si birtokukon, a maros megyei Székesen”. Pályázatunkhoz két együttm�ködési szándéknyilatkozatot kértünk határon túli partnereinkt�l: egyiket a székesi református lelkipásztortól, Bíró Lászlótól, a má-sikat dr. Ábrám Zoltántól, az Erdélyi Magyar Közm�vel�dési Egyesület (EMKE) maros megyei elnökét�l. A mindannyiunk számára felejthetet-len ünnepséget így értékelték:

„A Bercsényi László-szobor felállítása nem-csak a székesieknek fontos, hanem általában az erdélyi magyarságnak. Azon túl, hogy Székes faluközössége olyan emlékm�vel gazdagodott, amely évr�l-évre méltó színhelye lesz ünnepi megemlékezéseknek, Bercsényi László szobrá-nak megmintázása által a huszárok közösségé-nek állítottunk emléket. Bercsényi László ugyanis a huszárság nyugat-európai elterjeszt�-je volt, az általa alapított Bercsényi-huszárezred ma is fogalom, a francia hadsereg ma is m�kö-d� alakulata.” (dr. Ábrám Zoltán)

Bíró László, székesi lelkipásztor e felemel� szavakkal méltatta ünnepségünket: „Nem min-dennapi esemény egy 250 lelkes kis falu életé-ben egy szoboravatás, de igazán felemel�vé va-lami kimondhatatlan teszi. Megközelít�leg az együttörvendezéssel, együttünnepléssel fejez-hetnénk ki valamit abból, amit átéltünk. Együtt voltunk az ünnepen erdélyiek, magyarhoniak, felvidékiek. Együtt hoztuk haza az ifjabbik Ber-csényit. Apját egykoron hazahozták Kassára, de el is vette t�lünk egy újabb zsarnokság, egy ha-tár. A szabadságharcosokat el lehet venni, ha-tárolni, �zni, hallgattatni, de szellemüket visz-szaidézi az istenadta nép ajkán a kuruc ének, a vers, a versbeszéd. Így történt Székesen is, lo-bogóval, huszárvonulással hazaidéztük, haza, mindannyiunk szívébe. El nem vehet�en. A szobor emlékhely, örök id�kre szóló. Mementó minden nemzedéknek, akik a költ�vel vallják: ’Nem lehet feledni, nem soha/ a h�söket és a sírokat nekünk / magyar h�söket és magyar sírokat.’ Emlékeztünk, és emlékezünk, mert mi nem tudunk feledni, nem soha! Talán ezt hir-

dette minden díszes koszorú Bercsényi László jöv�be szilárdan néz� tekintete alatt…”

Utazásunk els� napján ellátogattunk Dévára, ahol a Szent Ferenc Gyermekotthon lakóinak átadtuk a Lábatlan környéki vállalkozók és ma-gánszemélyek által felajánlott pénzadományt, valamint a többszázezer forint érték� élelmi-szer- és könyvadományt.

Székelyföldi kirándulásunk során éppen a március 15-i ünnepély kezdetére érkeztünk a székely anyavárosba, Székelyudvarhelyre. A szívhez szóló ünnepély hangulata egy életre nyomot hagyott mindannyiunkban.

Hála legyen az Úr Istennek, hogy ilyen csodá-latos, élményekkel teli négy napot ajándékozott nekünk!

��)��*!��++, ���#-���!��!�-�!��'����!#��.�

A lábatlani gyülekezet méltó módon kíván meg-emlékezni hitünk h�se, Kálvin János születésé-nek 500., és halálának 450. évfordulójára. Hosszas fontolgatás után úgy döntöttünk, hogy a Fürst Sándor utca lakói körében aláírásokat gy�jtünk, hogy felmérjük: hajlandók lennének-e utcájuk nevét „Kálvin János utcá”-ra változ-tatni. Örömmel vettük tudomásul, hogy az ott lakók több, mint 90%-a csatlakozott kezdemé-nyezésünkhöz.

Egyházközségünk és a lakók közös kérelmét Lábatlan Város Önkormányzatának Képvisel�-testülete április 27-én tartott ülésén jóváhagy-ta. Felemel� érzés volt hallani május 31-én a Polgármesteri Hivatal illetékesét�l, hogy már a számítógépes rendszer szerint is a templo-munktól kb. száz méterre található utca a nagy reformátor nevét viseli. Az utcanév változással járó adminisztrációs teend�k is ezzel elkezd�d-hetnek. Hálásak vagyunk a Tatai Református Egyházmegye Esperesének, Máté László Espe-res Úrnak azért, hogy az utcabeliek gépjárm� forgalmi engedélyének átírásával járó anyagi terheit magára vállalta.

Augusztus 22-én, ünnepélyes keretek között szeretnénk felavatni a lábatlani Kálvin János utcát. Az alkalmon Steinbach József, a Dunán-túli Református Egyházkerület püspöke hirdeti Istennek Igéjét. Köntös László egyházkerületi f�jegyz� úr el�adást tart a Kálvin-jubileumi évek hasznáról, Bellai Zoltán püspöki f�tanács-adó úr pedig igei köszönt�t mond. Miután az ünnepl� gyülekezet átsétál a templomtól a Kál-vin János utcához, Máté László Esperes Úr

3

díszoklevelet, és emlékérmet ad át az utcabeli-eknek.

Az alkalomra nagy szeretettel várjuk erdélyi testvérgyülekezeteink, a székesi és érszakácsi

Egyházközségek küldöttségét, valamint Lábat-lan felvidéki testvérvárosát, Karvát, és a szom-szédos, vagy távolabbi gyülekezetek érdekl�d� tagjait.

��" #$�/!+010

Darányiné Csonka Valéria, Vali néni szervezte ezt az élményekben gazdag emlékezetes erdélyi utat.

2010. március 13-án hajnali 3 órakor indul-tunk a H�sök terér�l. Álmosan, de izgatottan vágtunk neki utunknak. Mire Aradra értünk sikerült felébrednünk. Megnéztük és megkoszo-rúztuk az Aradi vértanúk emlékm�vét. Közösen elénekeltük a Kossuth nótát. Ezután Marosillyére mentünk Bethlen Gábor szül�há-zához, melyet Böjte Csaba Ferences szerzetes vásárolt meg, hogy ne épülhessen bel�le kami-on parkoló.

Ezek után Vajdahunyad felé vettük az irányt. A vár felújítás alatt állt, de így is sok szép dol-got láthattunk. Innen Böjte Csaba gyermek ott-honába, Dévára utaztunk, hogy átadhassuk a sok-sok adományt, melyet lábatlani és nyergesi lakosok és vállalkozók ajánlottak fel. Sajnos Csaba testvérrel nem tudtunk találkozni, de egy nevel� hölgy végigvezetett az otthonon és mesélt a gyermekek körülményeir�l és mindennapjai-ról. Már sötétben érkeztünk meg Székesre, a Maros-megyei kis faluba, ahol leend� szállás-adóink már türelmetlenül vártak.

Másnap ünnepi Istentiszteleten vettünk részt ahol történész mesélt a Bercsényi családról,

majd a csejdi református énekkar el�adásában gyönyör� dalokat halhattunk. Ezután került sor Bercsényi László szobrának felavatására, melyet egy marossárpataki m�vész, Miholcsa József készített. Mire az ünnepség véget ért, a székesi asszonyok finom ebédet készítettek, melyet közösen és jó étvággyal fogyasztottunk el. A délutánunk szabad volt, amikor is körül-jártuk a falut és érdekes felfedezéseket tettünk.

Harmadnap, március 15-én egy nagyon szép ünnepélyen vettünk részt Székelyudvarhelyen, ahol sok-sok ember szívb�l ünnepelt és szakadó hóban is végigállták az ünnepséget. Itt érezhet-tük a közös éneklés összetartó erejét. Ezután Segesvárra mentünk, ahol a várat néztük meg és a székesi fiatalokkal vidám, márciusi hócsatát vívtunk. Székesre visszatérve, mi fiata-lok összeültünk kártyázni, ahová Mózest, a falu legjobb szöveg� fiatalját is meghívtuk. Ebb�l az alkalomból született az általunk írt „Mózi, a legnagyobb király” cím� dal.

Eljött a búcsú ideje. A helyiek hatalmas mennyiség� ételt pakoltak nekünk az útra. Mi-kor elindult a busz, még sokáig integettek utá-nunk. Hazafelé megálltunk a Tordai sóbányá-nál, és csodálkozva tapasztaltuk, mennyit fejl�-dött a bánya tavalyi látogatásunk óta.

4

Attila, a sóbánya idegenvezet�je jó barátként köszöntött minket és az „Azért vannak a jó ba-rátok”cím� dalt énekelte érkezésünkkor. Benn a bányában még több dallal is megörvendezte-tett bennünket.

Innen már folyamatos volt az utunk hazafelé. Éjfél után érkeztünk haza, fáradtan, de szép emlékkel szívünkben.

Azóta is örömmel gondolunk vissza erre a 4 napra, amit köszönünk Vali néninek, és a székesi testvéreknek.

Gerencsér Gitta és Gerencsér Dániel

��* '%���%��� �$�,�*.�.��-�!2�%�* "%

Drága Székesi Testvéreim!

Kedves Vendégek, tisztelt Egybegy�ltek!

Ezen a napon az 1848-as magyar szabadság-harc kezdetét ünnepeljük. Március 15. igazi jel-képpé vált, amely nemzetünk szabadságszerete-tét és az igazi szabadság utáni vágyát fejezi ki. BERCSÉNYI LÁSZLÓ szobrát ezért avatjuk ezen a szép ünnepnapon, mert az � tevékenysége is a szabadság utáni vágyból csírázott ki. Tudjuk, hogy édesapja, Bercsényi Miklós, a Rákóczi-szabadságharc központi alakjának, II. Rákóczi Ferencnek volt hadvezére, s�t, legjobb barátja.

A magyar nemzet történelmében a szabad-ságharcok, forradalmak mind-mind azt mutat-ják és bizonyítják, hogy mi nem a szolgaságra hívattattunk, hanem a SZABADSÁGRA. A ma-gyar nemzet küldetése nem az, hogy birkamód-ra elfogad mindent, amit rá akarnak kívülr�l er�ltetni, hanem az, hogy önállóan mer véle-ményt formálni, és a véleményének hangot is tud adni.

A keresztyén ember, ha azt a szót hallja, hogy „szabadság”, tudja, hogy Krisztusban van az igazi szabadság. A krisztusi szabadság lé-nyege az, hogy merjük kimondani azt, ami el-lentétes az Isten akaratával. Merjünk küzdeni az ellen, ami b�n, ami nemzetellenes. Az elmúlt hetekben, és a téli hónapokban zord és szokat-lanul hideg, szinte kegyetlen id�járás uralta hazánkat, s gondolom Erdélyt is. Mintha ez ál-tal is annak az üzenetnek sugallata er�södne fel bennünk, hogy ebben az értékvesztett világban nincs értelme álmodozni szabadságról, függet-lenségr�l, hazaszeretetr�l. Eddig hányszor pró-bálkoztunk, mindig vérbe fojtották. Az álmaink mindig szerte foszlottak. De vajon van-e értelme még álmokat kergetni?

Hiszen rengeteg eset bizonyítja, hogy az élet-ben állandóan a megvetettséget, a megalázást élheti át az az ember, aki kiáll a nemzete és a saját igazsága mellett.

E csodálatos ünnepély hangulatához legin-kább talán az a párbeszéd illik, mely Rákóczi Bercsényinél tett lengyelországi látogatása al-kalmával hangzott el a két hadvezér beszélgeté-

se során. A beszélgetést a Himnusz szerz�je, Kölcsey Ferenc dolgozta fel. Bercsényi mondja Rákóczinak a hazáról:

BERCSÉNYI Oh! Sirj fölötte, nagy világ,

Szabadság, sirj te is. BERCSÉNYI

Hunyj el, dics� nap; csillagok S hold, rejtsed fényedet: Ne lásd az elhaló Magyart A láncba görbed�t.

RÁKÓCZY E század elfogy. Haj! vele Fogy drága nemzetem.

BERCSÉNYI Isten! Magyarnak Istene, Tekints le, mentsed �t.

Március 15.-én mindnyájunkban ugyanez a

szívszorító, szavakba alig foglalható érzés kava-rog, melyet Illyés Gyula Két március cím� ver-sében így ad vissza:

„Zúghat az ünnep; idebenn így ünnepelek, hallgatag.”

Amint a Rákóczi-szabadságharc, úgy az 1848-as forradalom és szabadságharc is elbu-kott, mert vérbe fojtották. A történelmi Magyar-ország minden részére, így Erdélyre is kiterjed� harcok, küzdelmek elbukása után az egész ma-gyar nemzet egy szent közösséget alkotva sírt, és gyászolt.

Nekünk, utódoknak, akár az anyaországban, akár az elcsatolt területeken, az a küldetésünk, hogy el�deink szent törekvéseit becsüljük, azokról évr�l-évre megemlékezzünk. Az emléke-zésen túl azonban táplálnunk kell a krisztusi értelemben vett szabadság vágyát és eszméjét a jöv� generációkban, az ifjúságban is. Ezért nagy örömünkre szolgált, hogy a Lábatlani Reformá-tus Egyházközség Alapítványának pályázatát, melynek címe: „Székesi gróf Bercsényi László köztéri mellszobrának felállítása �si birtokukon, a maros megyei Székesen” a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Kollégiuma 1,5 M Ft-os támogatásban részesítette.

Nagy örömünkre szolgált az is, hogy erre a gyönyör� utazásra, illetve ünnepségre Lábat-lanról ilyen szép számú gyermek és fiatal je-lentkezett. Ez azt bizonyítja, hogy a szabadság-

5

és hazaszeretet utáni vágy él ebben a nemzet-ben, és a fájó múltba való visszatekintés mellett annak az érzésnek is helye lehet bennünk, hogy a jöv�nk sincs még elveszve.

Szeretett testvéreim! Kedves Ünnepl� Gyüle-kezet!

Egy keresztyén emberben élnie kell a re-ménységnek, hogy igenis, van jöv�nk, itt a Kár-pát-medencében. Nincs még elveszve minden.

Hálásak lehetünk azért, hogy törekvésünket, igyekezetünket az Úr Isten megáldotta és ezen a szép napon felavathatjuk BERCSÉNYI LÁSZLÓ szobrát. Hiszem, hogy ennek itt, Székesen óriási jelent�sége van a nemzettudat és magyarságtu-dat er�sítésében.

Mégpedig azért van jelent�sége, mert mi, ke-resztyén emberek aggódva vesszük tudomásul, hogy ebben az egységesül� világban egyre ke-vesebb hely jut az Isten számára. Egy gazdasá-gi gépezet láncszemei vagyunk csupán, mely gépezetben nincs hely a nemzet számára sem.

Rossz úton haladunk, ha Isten nélkül képzel-jük el nemzetünk, és kontinensünk jöv�jét. Nem szabad engedni, hogy a szabadság mértéktelen szabadossággá fajuljon, s szabadnak lenni any-nyit jelentsen, hogy élvezni az életet, nem tör�d-ve szabályokkal, korlátokkal, s nem gondolni a holnapra sem…

Hiszem, hogy Bercsényi László szobrát most azért avatjuk fel, mert a nagy nev� h�s dics� tetteit felidézve, bízni és reménykedni szeret-nénk a jöv�nkben. Olyan csodálatos, hogy erdé-lyi és anyaországi testvéreink közösen imád-kozhatunk most az Úr Istenhez, és kérhetjük �t arra, hogy az Úr Jézus Krisztus érdeméért adjon nekünk reménységet és bizonyosságot a jöv�nk fel�l.

Mi, keresztyén emberek hiszünk az együvé tartozás, az egymásért küzdés, az önfeláldozó élet, a megbocsátás és szeretet eszméjében és üzenetében.

Abban az üzenetben, amelyre egész keresz-tyén kultúránk és magyar létünk épül, s amely szabadságharcaink célkit�zése is volt.

Ennek az üzenetnek meger�sítéseképpen fo-gadjuk az áldást:

„MINDEZEK UTÁN, ISTENNEK NÉPE, ÁLDJON MEG TITEKET AZ ÚR, ÉS �RIZZEN MEG TI-TEKET! VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ � OR-CÁJÁT TIRAJTATOK, ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TI-RAJTATOK. FORDÍTSA AZ ÚR AZ � ORCÁJÁT TIREÁTOK, ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉK-TEK.” Ámen.

6

�*3) �%!45#"& �

A sapkámon mindig ott a trikolor, piros és zöld virágok között fehér gyöngyök a bársonyszegé-lyen, ám Székelyudvarhelyen ajándékba kap-tam egy szép kokárdát, hogy t�zzem ki március 15-én. Ez az utazás számomra az ünnepr�l, a magyarságról, a segít�készségr�l volt példázat. Az asszony, aki friss almás pitével kínál minket a borús reggelen, amikor még sok száz kilomé-ter van el�ttünk, az otthon ízét idézi. A fiú, aki a Déva váránál elszavalja a K�míves Kelemen balladát, vagy a gyerekek vidám hócsatája a segesvári várban (milyen jó volna, ha eképpen intéznénk el ellentéteinket harc helyett!) szép emlék. Izgalom, amikor a lovas huszárok bevo-nulnak, mindenütt a népviseletbe öltözött fiata-lok, a lányok hajába kötött pántlika szépsége. A lantmuzsika és a többszólamú dalok bezengik a templomot az istentiszteleten. És együtt énekli több ezer ember a Kossuth nótát a nemzeti ün-nepen, miközben zuhog a hó, majd kiragyog a nap – az el�ttem álló férfi kalapkarimáján meg-ül� hó azonnal szikrázó vízcseppekké olvad, - ”valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája”- magamban dúdolom. Adományok az árvaháznak, amint kézr�l kézre adtuk a dobozokat a kolostor kereng�jében (kö-szönet a segít�knek). A friss kalácsot kínáló asszonyka, vagy az aranysárga húsleves, a sze-retetvendégségen melengetett minket Székesen. Miként az is, hogy mellettünk ott falatoznak a

huszárok, és a sok csákó és zsinóros mente fejük felett sorakozott a fogason. Büszkeség töltött el, amikor diákunk szavalt gróf székesi Bercsényi László szobrának avatásán, és hang-ja, mint zeng� érc tölti be a teret. A fiúcska, aki hóembert görgetett, majd kit�zte rá a kokárdát – most már kész! – és vele örültünk. Ó, és mennyit fotóztunk! Mert vaskos falaival szép arányú a Bethlen kúria Marosillyén, fen-séges Vajdahunyad várának minden szeglete, amint Segesvár óratornya, sz�k utcái. Üvegab-lakok szépségeit örökítettük meg Kolozsváron, a k�rösf�i templom kazettás mennyezetét, írásos hímzéseit csodáltuk. Marosvásárhelyen a Kul-túrpalota aranyfényben kápráztató homlokzata, és megannyi régi faragott székelykapu a falvak-ban emlékünk marad. Fejet hajtottunk Aradon tábornokaink el�tt, megálltunk Pet�fi emlékosz-lopánál. Erdély történelmének részesei lehet-tünk, köszönet a tiszteletes asszonynak, Darányiné Csonka Valériának, 20 diák és 25 feln�tt nevében. 4 napon át Erdély a mienk volt, a havas Hargi-tával, a tordai hasadékkal, a közös dalolások-kal, a rég nem látott barátok üdvözlésével. A kokárdát nem tartom meg, hanem lányom fogja ajándékul kapni, ha hazatér az óceán túlpartjá-ról, hogy ezzel � is részese lehessen a csodának! 2010. kikelet hava 12-16.

Óvári Zsuzsanna

�.�4����#��+0106��&��176

„A konfirmáció a fogadalmat tev� szemé-lyes döntése Krisztus és az � egyháza mellett. Aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága el�tt tesz bi-zonyságot személyes döntésér�l.”

Nagyon megható és szép ünnepségnek lehettünk részesei a lábatlani Reformá-tus templomban.

A rossz id� ellenére sokan eljöttek a szül�k, keresztszül�k és rokonok mellett a konfirmandusok hitvallás és fogada-lom tételére. A hittan órákon Darányiné Vali nénit�l elsajátítottuk azt a tudást,

életszemléletet, mely által a református anyaszentegyház tagjaivá váltunk.

Az idei konfirmandusok voltak: L�rincz Lilla, Mélykúti Gerda, Orbán Zsuzsanna, Ördög Fruzsina Lábatlanról, Tóth Fruzsina Sütt�r�l, és Horváth Juli-anna Bikolpusztáról.

Köszönetet mondunk Vali néninek, hogy bevezetett bennünket a hit világá-ba és megpróbálta megértetni velünk, ennek lényegét és fontosságát!

Ördög Fruzsina 7/a

7

��%4.���!��)$8#%'%*%!!�)&���%�9# ��%�&��!�'

2010. június 19-én, szombaton hajnali 5 óra-kor, a Lábatlani Református Egyházközség szervezésében két napos zempléni kirándulásra indultunk.

Utunk els� állomásaként megtekintettük a páratlan érték�, a világon egyedülálló, 5 hajós-nak épült feldebr�i templomot. Feldebr� Egert�l 20 km-re elhelyezked�, barátságos, tiszta leve-g�j� kis község. A plébániatemplom alatt az ország egyik legrégibb altemploma található a XI. századból, korabeli falfestményekkel: Krisz-tus a négy evangélistával, Káin és Ábel történe-te, Szent Pál és más szentek képeivel. A csodá-latos akusztikájú templomot a helybeli római katolikus egyház világi elnöke, Kiss József mu-tatta be csoportunknak. Fantasztikus lelkese-déssel, magyarságtudattal, történelmünk iránti elkötelezettséggel, óriási tárgyi tudással rendel-

kezve mesélt a templom bizánci orientációjú történetér�l. Történelmi ismertet�jében külö-nösképpen is kitért az Árpád-házi királyokra, mivel Aba Sámuelt, országunk 3. királyát ere-detileg az általa alapított feldebr�i monostorban temették el és csak kés�bb vitték el holttestét Abasárra. Érdekl�déssel szemléltük a különö-sen is magas termetr�l árulkodó királyi sírhe-lyet.

A templom megtekintése után megkóstolhat-tuk a helyben sütött kemencés lángost, mely ízében és formájában kissé eltér a miénkt�l, de nagyon zamatosnak és laktatónak találtuk.

Utunkat tovább folytattuk, és közeledve Alsózsolca felé, szomorú látvány fogadott ben-nünket. Az út két oldalán homokzsákok tömke-lege kilométeres hosszúságban, összed�lt házak sokasága, elázott, tönkrement bútorok, elkese-

8

redett, meggyötört, fáradt emberek. Bár a víz már visszahúzódott, de amit itt hagyott, az ma-ga a pusztítás és gyötrelem.

Alsózsolcán felkerestük a református gyüle-kezetet, és annak vezet�jét, Tar Sándor Nagy-tisztelet� Urat, hogy átadjuk a magunkkal vitt természetbeni adományokat: fert�tlenít�szere-ket, mészfestéket, tartós élelmiszert, ruhacso-magokat, takarókat.

Kora délután a Miskolctól 70 km-re, észak-keletre fekv� csodálatos kis városba, Sárospa-takra indultunk tovább, ahol a Rákóczi-várban tettünk látogatást. A várat Perényi Péter építtet-te 1534-1537 között, fénykorát az 1600-as években, a Rákóczi-család idejében élte. A város nekünk, reformátusoknak azért is fontos, mert 1531-ben református kollégiumot alapítottak itt, mely az akkori Magyarország legjelent�sebb intézménye volt. A magyarországi oktatásban kiemelked� szerepet betölt� iskolát olyan f�úri családok támogatták, mint a Perényiek, Dobók, Rákócziak, Lorántffyak.

El�ször az itt található kiállítást tekintettük meg, mely nem csak II. Rákóczi Ferencr�l, és az általa vezetett szabadságharcról szól, hanem a magyar történelemben jelent�s szerepet vállalt Rákóczi-családról is áttekintést ad.

A várnak számos tulajdonosa közül a legis-mertebb I. Rákóczi György, aki felesége Lórántffy Zsuzsanna révén jutott a pataki bir-tokhoz. I. Rákóczi György számos fejlesztés kezdeményez�je volt Sárospatakon. Mivel Er-dély fejedelme is volt, így az � uralkodása alatt Sárospatak összeköt� szerepet töltött be Erdély és a királyi Magyarország között. Buzgó refor-mátus volt, aki feleségével, Lorántffy Zsuzsan-nával együtt sokat tett a református egyház és oktatás felvirágoztatásáért. A Vörös-toronyban idegenvezet� kalauzolásával tekintettük meg az épület minden szintjét, a pincét�l kezdve egé-szen a torony tetejéig, ahol csodálatos panorá-ma tárult elénk.

27 f�s kis csoportunkban sok gyermek, illet-ve fiatal is volt, ezért nekik való kedveskedés-képpen ellátogattunk a Sátoraljaújhely határá-ban található, nemrégiben megnyílt „Zemplén Kalandpark”-ba. Az autóbuszból megcsodálhat-tuk ezt a hangulatos, sokak által a Tokaj hegy-aljai borvidék „keresked� házá”-nak nevezett kisvárost. A Kalandparkban kipróbáltuk az 1332 m hosszú libeg�t, majd a kilátóból gyö-nyörködtünk a zempléni hegyek leny�göz� lát-ványában. A gyermekek számára a legélvezete-sebb a bobpálya volt, amit a mieink alaposan ki is használtak, és talán mondani sem kell, hogy kit�n�en érezték magukat.

Kora estefelé érkeztünk Pányokra, majd Abaújvárra. A zempléni hegység északnyugati lábánál elhelyezked� kis községekben fest�i látvány tárult elénk. A s�r� erd�vel borított hegyoldalak félkörívben, sok-sok fa között fog-ják közre Pányokot, ezt a csendes, rendkívül egészséges leveg�j� piciny települést. Vacsora után Tóth István lelkipásztor Abaújváron meg-mutatta a falu lakosságát rettegésben tartó földcsuszamlást, mely a heves es�zések miatt alakult ki. A geológusok által „suvadás”-nak nevezett jelenség nagyon súlyos károkat okozott a falu számos épületében, és fél�, hogy a kö-zépkori freskókkal ékesked� református temp-lomot, óvodát és más fontos középületet sem kímél. A szlovák-magyar határ szélén meghú-zódó Abaújvár község a nevét Aba Sámuel kirá-lyunkról kapta, � építtette a földvárat is, (me-lyet a suvadás szintén fenyeget), és itt voltak nagy birtokai a XI. század elején. A rendkívül értékes, éppen feltárás alatt álló, többek között Szent Bertalan legendáját megörökít� freskók-kal díszített abaújvári református templomot csak félhomályban tudtuk megcsodálni. Az elemlámpák fényében, a lelkész elmesélése alapján elképzeltük, hogy a freskók eredetileg az egész falfelületre kiterjedtek, ennélfogva az abaújváriak páratlan történelmi és m�vészet-történeti érték birtokosai.

A suvadás okozta szívszorító látvány ellenére gyönyörködtünk a felvidéki nagyváros, Kassa esti fényeiben, mely Abaújvárról tisztán kivehe-t�.

Fáradtan, és a szívünkben sajnálattal hajtot-tuk le fejünket a „Szikra” nev� református ifjú-sági szállás egyszer� vaságyain.

Vasárnap reggel szép id�re ébredtünk, s jól esett a Sztabina Dávid által készített tea, és a kakaós csiga.

10 órakor a Pányok-Abaújvár-Zsujtai Refor-mátus Egyházközség által szervezett szeretet napon és Istentiszteleten vettünk részt. Az Is-tentiszteleten Darányiné Csonka Valéria lábatlani lelkész hirdette az Igét, majd Alapít-ványunk Elnökével, Csathó Istvánnal közösen átadta a lábatlaniak pányoki templomba szánt ajándékát, egy márvány úrasztali vázát. Az abaújvári földcsuszamlás okozta károk helyre-állítására a pénzadományunkat szintén a temp-lomban adtuk át az Abaújvár Jöv�jéért Egyesü-let elnökének. Markó Sándorné presbiterünk részletesen beszámolt a lábatlani gyülekezet életér�l. A Kelemen-testvérek szép szavalata után igazi felüdülés volt hallgatni a fiatal Czikó Györgyinek a református énekeskönyvb�l válo-gatott, saját maga által citerazenével kísért el�-adását.

9

Istentisztelet után átsétáltunk az ebédl�be, ahol fantasztikusan finom töltött káposztával vendégeltek meg minket a helybeli református közösség asszonyai. Ebéd el�tt még egy bábel�-adás részesei is lehettünk. Egy miskolci, fogya-tékosokkal foglalkozó református otthon lakói szívhez szóló bábel�adás keretében mondták el azt, hogy az Isten szemében mindannyian egyenl�ek vagyunk, bár eltér� tulajdonságokkal rendelkezünk.

Mivel el�ttünk még hosszú út állt, ebéd után el kellett búcsúznunk zempléni református testvéreinkt�l.

Útban hazafele, a Biblia-nyomtatásáról híres Vizsolyban a református templom el�tt már várt bennünket a gyülekezet lelkipásztora, Sipos-Vizaknai Gergely. Kedvesen beinvitált bennün-ket az ugyancsak nagyon értékes és csodálatos freskókkal ékesített középkori templomba, ahol humorosan, lehengerl�en beszélt arról, hogy a Biblia ma is a Teremt� Isten megszólító, él� szava, üzenete. Igaz, hogy a Károli Gáspár gönci református esperes és társai által lefordított és 1590-ben Vizsolyban kinyomtatott teljes ma-gyar Szentírásnak idén májusban ünnepeltük 420. évfordulóját, az Ige most is aktuális, s�t, életbevágóan fontos mondanivalót hordoz. Isten Igéje nélkül nem tudnánk feleletet adni életünk nagy kérdéseire: a születés és a halál titkára.

Utunk utolsó állomása Boldogk�váralja, a zempléni-hegység nyugati részén, a Hernád völ-gyében fekv� kis település volt. Vára a Bodok� nev� sziklán áll, els� írásos említése egy 1282-

ben kelt oklevélben található. A várat a tatárjá-rás után emelték Árpád-házi IV. Béla király ösz-tönzésére. Nagyon nagy élményt jelentett szá-munkra az ódon falai között létrehozott kiállítá-sok megtekintése.

Mindezek után kés� éjszaka, élményekkel te-le érkeztünk haza. Bár fáradtan, de jól es� ér-zéssel hajthattuk le fejünket, hiszen éreztük, hogy a mi segítségünk csak egy csepp a tenger-ben, de megtettük azt, ami er�nkb�l és tehetsé-günkb�l kitelt.

A Lábatlani Református Egyházközség nevé-ben tisztelettel köszönjük meg mindazoknak, akik adományaikkal segítettek bajba jutott, rá-szoruló embertársainkon. A következ� testvére-inknek tartozunk köszönettel: „Add magad” lábatlani csoportja, Könyves István és családja, Ollé Ferenc, Szabó Ildikó, Varga Gyuláné, Váli Sándorné, Csapó Géza, L�rinczy Ilona, Litvai Jánosné, Szikora Ferencné, Csathó István, Ko-csis István, Csordás István, Nádasi Lászlóné, özv. Somogyi Imréné, Pet�cz Ferenc, Gere Imre, Kocsis Zsigmond, Medveczki Miklósné, Skripek Mihályné, Darányi Sándor, Temes Mihályné, özv. Németh Gyuláné.

Minden jó szándékú és együtt érz� testvé-rünk adományát kalkuttai Teréz anya szavaival szeretnénk megköszönni: „Nem az a fontos, mi mindent teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet.”

Gere Imréné Rapavi Zsuzsanna és

Darányiné Csonka Valéria

10

��#-��:��.��!��!'�9!�'�#���!#����'

Méltó módon akartak megemlékezni a lábatlaniak a 2009-t�l 2014-ig tartó Kálvin-évekr�l, ezért a református gyülekezet pres-bitériumának javaslatára, a városban lakók beleegyezésével, a Fürst Sándor utca ezen-túl Kálvin János nevét viseli.

„A város a Fürst Sándor utca nevét már évek óta szerette volna megváltoztatni és a Kálvin-évek most jó apropót adtak a kez-deményezésünkhöz” – mondta Darányiné Csonka Valéria református lelkipásztor.

A presbitérium levelet írt a képvisel�-testülethez, melyben az utca átnevezését kérte. A levelet a település lakói is aláírták, és támogatták. A Tatai Református Egy-házmegye vállalta az átírással járó anyagi terheket, a képvisel� testület pedig április 27-én, 13-1 arányban megszavazta, hogy a

templomtól száz méterre található utca ezentúl a nagy reformátor nevét viselje.

„Augusztus 22-én, ünnepélyes alkalmon fogjuk az új utcanévtáblát felavatni” – mondta Darányiné Csonka Valéria. Az al-kalmon reménység szerint Steinbach Jó-zsef, a Dunántúli Református Egyházkerü-let püspöke szolgál, Köntös László f�jegyz� el�adást tart Kálvin János tanításának a modern emberre gyakorolt hatásáról. Az alkalomra várják az erdélyi testvérgyüleke-zeteket, Székest és Csejdet, valamint Lábat-lan felvidéki testvérvárosát, Karvát. Az egy-házközség díszoklevél és emlékérem átadá-sát tervezi, melyet szintén augusztus 22-én adnak át a Kálvin utca lakóinak.

Fodor Zsófia

� ���; �<�����

Gyülekezeti újságunk 2010. februári (9.) számának megjelenése óta a következ� gyermekek részesültek a szent keresztség sákramentumában: 1. Sabla Nikolett; 2. Setény Fanni; 3. Csapláros Márk János; 4. Csapláros Nikolett; 5. Bárdos Ármin. Konfirmációi fogadalmat tettek: 1. Mélykuti Gerda (Lábatlan); 2. Ördög Fru-zsina (Lábatlan); 3. Orbán Zsuzsanna (Lábatlan); 4. L�rincz Lilla (Lábatlan); 5. Tóth Fruzsina (Sütt�); 6. Horváth Julian-na (Bikolpuszta). Közös életükre Isten áldását kérte temp-lomunkban 1 pár: Kádár Klára és Sujbert Gábor.

Impresszum

������������ ��������,

a Lábatlani Református Gyülekezet orgánuma. Megjelenik id�szakonként.

Szerkeszt�: Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor. Zenei rovat-vezet�: Daróczi Gabriella

A szerkeszt�ség címe: Református Lelkészi Hivatal, 2541 Lábatlan, Dózsa György út 112.

Telefon: 06-30-446-2118; 06-33-361-585. e-mail: daranyine@invitel.hu

Nyomdai munkák: FÉBÉ Kft., Piliscsaba

���=��� �

2010. február 15. óta fájó szívvel, de az örök életbe vetett bizonyossággal búcsúztunk 10 testvérünkt�l (2010. június 30-ig bezárólag):

Basternák Gyuláné (Nyergesújfalu); Kárász Sándor (Lábatlan); Csapó La-jos (Nyergesújfalu); Horváth Zoltán (Lábatlan); Nagy Mihály (Nyerges-újfalu); Rentka Imréné (Nyerges-újfalu); Kitka Miklós (Lábatlan); Bodoky Istvánné (Nyergesújfalu); Ko-vács Gyuláné (Nyergesújfalu); Kapu István (Lábatlan).