8/16/2019 A Kínai És Az Indiai Filozófia És Vallás Főbb Jellegzetességei

1/3

A kínai és az indiai filozófia és vallás főbb jellegzetességei, alapgondolatai.

A filozófia görög eredetű szó. A philein (kedvelni, szeretni) és a szophia (bölcsesség)összetételéből származik, a bölcsesség szeretetét jelenti. Közel áll hozzá a szophosz (bölcs) és aphiloszophosz a (bölcsesség kedvelő je, aki szereti a bölcsességet) névszó, valamint aphiloszophein (filozófálni) ige. A filozófia eredetileg nem tudomány, hanem életmód, amely a

gazdagság kedvelésével (philargüria) és a becsület kedvelésével (philotimia) szemben abölcsességet tekinti legfőbb értéknek. Mezopotámiában és Egyiptomban filozófiai gondolatokkalcsak a költészet és a teológia keretein belül találkozunk. Ezek a gondolatok rokonságot mutatnakaz indiai és a kínai filozófiai rendszerekkel, de a Mezopotámiában és Egyiptomban kialakulódespotikus állam és a párhuzamosan kialakuló papi kasztok hatalma, a viszonylag fejlett vallásirendszer lehetetlenné tette önálló bölcselet keletkezését. Az első civilizációk az ázsiai típusútársadalom keretei között bontakoztak ki. Ezzel szemben Kínában és Indiában a despotikusközpontosítás problematikussá vált, erősek voltak a mágikus hagyományok, a papi kaszt és atételes vallási rendszer vagy teljesen hiányzik (Kínában), vagy gyenge és fejletlen, ennél fogvatürelmes (Indiában). A kínai bölcselet kezdetei: Si king (Írások könyve), Ji king (Változásokkönyve). A korai kínai bölcselet világképe. A jang, a jin és a tao. Konfuciusz, Kung ci tanítása ahelyes életvitelről. A tulajdonképpeni taoizmus: a Tao tö king (Az út és erény könyve). A kínai

filozófia kezdetei az i.e. VIII-V. században keletkezett két könyvből ismerhetők meg: Irásokkönyve (Su king) és Változások könyve (Ji king). Eredetileg szertartás és jóskönyvek voltak. Avilágban két alapelv működik, jin (mélység, árnyék, gyöngédség, nyugalom, nőiesség) és a jang(a magasság, fény, erő, kezdeményezés, férfiasság).

A jin és a jang az örök törvény, a tao (= út) szerint váltakozik, mely a természetes világrendtörvénye. A létező dolgokat öt őselem (víz, tűz, fém, fa, föld) keverékei alkotják. Kína népénekvallását a modern vallástörténeti irodalomban univerzalizmus néven szokás említeni. Ennek aszóhasználatnak részben az az alapja, hogy a kínai hitvilágot egy õsi, mindenre kiterjedõ,univerzális világszemlélet határozza meg. Más szempontból a kategória használata azt is jelzi,hogy ez a kínai vallás sokféle hitvilág és gondolatrendszer szintézise. Az õsi kínai világkép alapjaa világ három régiójának, az égnek, a földnek és az emberi. lakott világnak a megkülönböztetése.

Mindezek létének közös kiindulópontja az õskezdet, a Minden egy, amelyet kezdetben teljeshomogenitás és nyugalom jellemzett. Ezt a nyugalmat bontotta meg az elsõ elkülönülés kétõselvre, õserõre. Közülük a jang a hím, a nemzõ, teremtõ, a fényes, a jin pedig a nõi, befogadó, apasszív és a nedves princípiuma. A Minden egy változó, de harmónikusan illeszkedõ oldalaiezek: kölcsönhatásuk a mindenség jelenségei sorának, például az évszakoknak a létrehozója. Arendezetlen anyagra hatást gyakorolva hozzák létre az elemeket, amelyek a látható világépítõkövei: belõlük származik az ég és a föld, a szárazulat és a tenger elkülönülése. E két erõ játéka folytán az õskezdet utáni világ, hatalmas élõ organizmus, amelyet három elv, három istenierõ ural, ám ezek egyike sem alkotója, hanem csupán mûködtetõje az õsprincípiumokkölcsönhatásából életre ébredõ világnak, amelyet a jang és a jin belsõ dinamikája, ellentéte hozmozgásba. A vallás a régi Kínában szigorúan államügy: a legjelentõsebb istenek kultusza magais állami aktus. Az irodalom, a városfalak, a csatornák istene, a Jupiter csillagistene vagy Kuan tihadisten áldozattal való megtisztelésérõl állami hatóság, az „Áldozatok és ceremóniákminisztériuma” hivatott gondoskodni. Az állami pantheonban helyet kapó istenekrõl császárirendelet intézkedett, az uralkodó pedig embereket - mint Konfuciusz - is beiktathatott az isteneksorába. Ezzel párhuzamosan számtalan helyi, népi istenség létezett, akiket a falusi emberekáldozatokkal, körmenetekkel, imákkal vettek körül. A kínai népi vallásosság gerincét azonban azõsök kultusza adta. A hit szerint a halottak lelke a halál után távozva a testbõl övéi közelébenmaradt. Nekik szólt a gondos temetés, az emléktábla, a házi oltár állításának szokása.Kezdetben nem hittek a túlvilági életben. Azt tartották, hogy a magányos lélek rövid ideigszellemlényként még bolyong, ám rövidesen a semmibe illan. Valódi túlvilághit csak kés õn, ataoizmus és a buddhizmus hatására kapott azután helyet a kínai népi vallásosság felfogásában.A rítusok, az áldozatok zöme elõjelkérõ vagy engesztelõ áldozat volt, jelentõs társadalmi éspolitikai eseményekhez vagy a személyes élet alkalmaihoz kapcsolódott. Az áldozatok zöme étel,állat vagy illatszer felajánlás, a korai korszakban emberáldozat is. Minden szertartásnak

hagyományos, szigorú rendje volt, alkalmait pedig zenével, tánccal tették még ünnepélyesebbé.

8/16/2019 A Kínai És Az Indiai Filozófia És Vallás Főbb Jellegzetességei

2/3

 

A kínai ember biztos hite, hogy a világban összhang, harmónia uralkodik, az ember feladata ésboldogságának titka pedig ennek a harmóniának a felismerése és az elveihez való jóalkalmazkodás. Egy õsi vallási szöveg, „változások könyve” ezt a titkot a világ ciklikus, periodikusismétlési rendjében véli megtalálni. Talán ennek a titoknak a megismerését célozta azoknak a

 joslócsontoknak a kultikus használata is, amelyeken a tûz keltette repedések a múltat, a jelent ésa jövõt tették megismerhetõvé és amelyek felületén a legkorábbi kínai írásjeleket találták. A világtitka tehát a változások állandósága, a rend, amely a kínai hétköznapokat ugyanúgy áthatja, mintaz államélet bürokratikus mûködését. Ennek a rendnek az õre az emberi világban az erkölcs, aszokás, a hagyomány, fõ õrzõje pedig a törvény és az istenek világának földi képmásaként acsászár, aki a kultusz irányítója is. Meglelhetõ benne az õsi néphit és népi hiedelemvilág, ahivatalos állami kultusz és pantheon, valamint egy igen õsi kozmológiai és vallásbölcseletirendszer elemei. Ez a szellemi képzõdmény az idõk során további elemekkel gazdagodott:magába olvasztotta a konfucianizmus etikáját, a taoizmus életmodelljét, a mahajána buddhizmuselemeit. Kína kommunista uralom alá kerülése volt az egyetlen esemény, amely komolyváltozásokat hozott a vallási életben. A császári-állami kultusz megszûnt, az ateista propagandaés a fõként Konfuciusz ellen kibontakozó kampányok pedig már-már illegalitásba szorították a

vallási életet. Maga az univerzalizmus alapját adó népi vallásosság azonban ellenállónakbizonyult: az univerzalizmus, elemeiben, de tovább él. Konfuciusz (Kung Fu-ce) Kr. e. 550 és 480között, egy közép-kínai királyság fõminisztereként élt. Életrajzi hagyománya szerint fõleg aköltészet és a történelem érdekelte. Életében mértéktartó és egyszerû volt, szellemimunkálkodását nem tartotta „vallásalapítói” mûködésnek. Etikai-vallási elveit csak szûk körbenhirdette: mûveit és tanítványainak munkáit csak évszázadok elmúltával foglalták egységeskánonba. Tiszteletére templomokat emeltek (igen késõn, 1906-ban) bekerült a birodalmi istenekhivatalos lajstromába is, morális felfogása részévé lett a hivatalos államvallásnak. Tanítását ötkánoni gyûjtemény õrzi, amelyek közül a „Változások könyve” és a „Dalok könyve” alegismertebbek. Konfuciusz etikájának alapeszméje az a meggyõzõdés, hogy minden embereredendõen jó, ami pedig mégis rossz benne, az az okosság, a helyes belátás hiányosságaibólfakad. A jóság felé tehát az igazság megismerésén keresztül vezet az út, birtokbavételének

módja pedig a múlt tanulmányozása. A gyakorlati életvitel szabályai tekintetében Konfuciusz az„arany középút” elvének hirdetõje, aki a hedonizmus, a szenvedély, a közöny és az aszkézisellenében mértékletességet ajánl

Ugyanez az eszmény vezérli akkor is, amikor az állam ideális mûködésérõl tanít: a személyek éshatáskörök bürokratikus rendjében véli felismerni a közös egész harmonikus mûködésének titkát.Ami viszont a kozmikus világrenddel kapcsolatos véleményét illeti, annak alapja a T'ien és a taohagyományos fogalmainak elfogadása. T'ien nála a világ végsõ elvének személytelen formája, azaz erõ, amely megszabja a világ menetét és benne a morál helyes rendjét, a tao viszont azemberben lakozó erkölcsi belátás és az ebben megjelenõ morális törvény. A tao szabja meg alegfontosabb erkölcsi erényeket: a jóságot, az igazságosságot, a fegyelmezettséget, azértelmességet és az õszinteséget. A konfucianizmus eredetileg a taoizmus misztikus, mágikuseszméinek reakciójaként alakult ki. A konfucianizmus megalapítója Konfucius (Kung fu ce – i.e.551-479), a régi elődök tanításait akarta helyreállítani, egyúttal meg is reformálta azokat.Ellentétben Lao cé-val, ő az aktív cselekvés értékét hangsúlyozta. a legfőbb cél a nép jókormányzása. (A konfucianizmus és a taoizmus egyaránt az állam helyes kormányzásánakmódját kutatta. A két irányzatból az előbbi került ki győztesen, az i. sz. III-IV. századtól atársadalmi problémákra a konfucianizmus kínált megoldást, míg a taoizmus az egyén vallási,filozófiai problémáira adott feleletet. Az igazi erény az erkölcsi tökéletesedés, melynek eszköze aszeretet (altruizmus) “Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd az embereknek” – mondotta. Alegfontosabb önmagunk (kapzsiságunk, haragunk stb.) legyőzése. Konfucius tanításaimorálfilozófiai rendszernek tekinthetők. A taoizmus az i.e. VI-V. században keletkezett. Az ókorikínai vallásbölcseletnek Konfuciusz mellett másik nagy megreformálójáról, a taoizmusmesterérõl, Lao-ce mesterrõl csak legendás életrajzi hagyományokat ismerünk. A kínaihagyomány szerint Lao-ce az i.e. VI. században élt és Konfuciusz idősebb kortársa lett volna.

Ámde Sze-ma Csien, a nagy történetíró az i.e. I. században csak egy teljesen megbízhatatlan ésellentmondásos kis biográfia- félét tudott összeállítani róla. Minthogy azonban a legenda is

8/16/2019 A Kínai És Az Indiai Filozófia És Vallás Főbb Jellegzetességei

3/3

értékes információkat nyújthat a maga módján, érdemes felidézni Sze-ma Csien mondatait: "Lao-ce Csu fejedelemség Ku kerülete Li járásának Csüzsen nevű falvába való volt, a személyneve Er,az adott neve Tan, családneve pedig Li. Csou fejedelmének könyvtárában volt hivatalnok. Ataoizmus Kínában népi vallássá alakult. Megalapítójának Lao-cé-t tekintik, aki gondolatait az útés erény könyvében (Tao te King) fejtette ki. . A taoizmus élesen bírálta a kormányt, az udvart, azadókat és a háborút, az uralkodót és a gazdagokat. Egy patriarchális idillhez szeretett volna

visszatérni. A tao a természetes világrend, mely minden körülmények között érvényesül, ezért azta bölcs ember nem akarja megváltoztatni, hanem csak szemléli. Az embernek arra kelltörekednie, hogy etikai érzéke segítségével kövessen egy magasztos példát. Mivel a természet, abirodalom, a társadalom és az egyén életének rendje (életút =4

tao) a legszorosabban összefonódik egymással, egyik feltételezi a másikat, ezért a világegyetembármely részében keletkező zavar a többiben is diszharmóniát okoz. Alapelve a tao õsi fogalma,amely a létezés õsforrása, személytelen erõ, amely mindent létrehoz, de egyben törvény, mérceis. A világ a tao ereje által a semmibõl keletkezik, a létezõkben pedig az egység és a sokféleség

konfliktusa teremt feszültséget.

Innen van jó és rossz, az emberi erények pedig ellentéteik, az „erénytelenségek” révén válnakvalóságossá. A világ csábításának engedve az ember eltér a tao szilárd követésétõl; mohóság,önzés, alantas vágyak rabságába kerül. Ebbõl a vétkes állapotból csak a csend, a nyugalom, anem-cselekvés, az elmélkedés választása a kivezetõ út. Ezt szolgálja a taoizmus, mint sajátoslelki technika: az érzékiség kioltása, az akarat kordában tartása vezet el a tiszta szellemiszemlélethez, a tao szerinti élethez. A taoizmus az ókor második felében önálló vallásimozgalommá vált, saját mitológiával és szervezettel. A taoista pantheon ura a „Jáde Császár”.Mellette áll az „õskezdet”, a megszemélyesített tao, harmadikként pedig az istenek sorába emeltLao-ce. A tao hitvilágát számtalan további istenség népesíti be. Gazdag túlvilághit is kifejlõdött: aholt lelkek a paradicsomba vagy a pokolba jutnak, de ember- vagy állatalakban ujjá is

születhetnek. A császári hatalom által több alkalommal is üldözött taoista közösségben sajátosszerzetesi életforma alakult ki: a kolostorok lakói - a buddhista boncokhoz hasonlóan szemlélõdõéletet élnek. A konfucianizmus elég gyorsan, a taoizmus sokkal lassabban, de ugyancsak utattalált a „hivatalossá” válás felé. A kínai vallási világ végsõ homogenitása mellett is léteztekszekták, titkos vallási mozgalmak, amelyek gyakran jutottak társadalmi, politikai szerephez is. Azilyen mozgalmak a konfuciánus, a taoista és a buddhista hitvilág. Az államvallás, a néphit, akonfucianizmus és a taoizmus összeolvadása révén a Kr. u. 1. évezredben megszületett azuniverzalizmus, mint Kína sokféle, de egységes vallása. A legtovább a Kínába a Kr. e. 1.században bekerült mahajána buddhizmus õrizte meg viszonylagos önállóságát, a mongoluralom idejére azonban ez is beolvadt az univerzalizmus sajátos rendjébe, szellemi, mitológiai ésrituális világába. A hindu bölcselet írott forrásai Történeti eposzok: Ramajána Mahabharáta,benne Bhagavad Gita (Krisna) – Jó és rossz harca, családtörténetek Védák: a bölcsességkönyvei. A hinduizmus legősibb korszakából származik, több mint 1000 himnusz, varázslások,szertartások. Legrégibb: Atharva