A Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke,

az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport,

az OR-ZSE Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport konferenciája

A házasság és a család

címmel

2014. október 8-9.

Szeged, Egyetem utca 2. földszint Kari konferenciaterem

Konferenciaprogram

október 8.

10.00

Házigazda: Barna Gábor

Megnyitó: Prof. Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja képviseletében Dr. Vajda Zoltán

dékánhelyettes

A család egykor és ma című kötet bemutatása, az OR-ZSE Kaufmann Dávid Zsidó

Kultúratudományi Kutatócsoport és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport

együttműködéséről: Kiss Endre és Barna Gábor

10.30

Elnököl: Kiss Endre

10.30 Máté-Tóth András: A polgári család védelmében. Felvetések egy 30 éve megjelent

könyv kapcsán

10.50 Cselényi István Gábor: A görög szertartású esküvő távlatai

11.10 Oláh János: Zsidó esküvői rítusok változásai a 19-21. században

11.30 Örsi Julianna: A rendszerváltások hatása a családokra

11.50 vita

12.10 szünet

Elnököl: Oláh János

12.30 Bányai Viktória: A családpótlás intézményes és egyedi megoldásai, 1945-47

12.50 Zima András: „mentsétek meg a maradékot!” Zsidó közösségi túlélési stratégiák a

budapesti felekezeti és mozgalmi lapokban 1945-1948 között

13.10 Tóbiás László: Családtámogatás: újfajta családok újfajta támogatásai

13.30 vita

13.40 – 14.50 Ebédszünet

14.50 Az átmentett hagyomány őrzői című kiállítás megtekintése. A kiállítást rendezte és

bemutatja Glässer Norbert.

Elnököl: Perger Gyula

15.20 Szécsi József: Az ábrahámi vallások a mono- és poligámiáról

15.40 Gergely Anna: „Adok egy tehenet, csak ne házasodjatok össze!” A baracskai zsidóság

emléke

16.00 Kárpáti Judit: Pogány rítus a zsidó szertartásrendben? – A jemeni zsidó esküvőt kísérő

henna-rituálé jelentősége – Jemenben és Izraelben

16.20 vita

Elnököl: Béres István

16.30 Hrotkó Larissa: Családon belüli erőszak. Tórai és talmudi képek

16.50 Perger Gyula: A házasságon kívül született gyermekekről való egyházi gondoskodás a

tatai uradalom településein a 19. század első felében.

17.10 Barna Gábor: Bálint Sándor – a házastársi hűség példaképe

17.30 vita

Baráti beszélgetés tea és zsíros kenyér mellett a néprajzi tanszéken.

19.00 Maczelka Noémi zongoraestje, SZTE Rektori Hivatal, Díszterem (ingyenes)

Október 9.

Elnököl: Glässer Norbert

9.00 Kiss Endre: A család rekonstrukciója a klasszikus szociológiában

9.20 Korpics Márta: Család-érték-közvetítés

9.50 Limbacher Gábor: A Szent és a család. Egyetemes keresztény, nemzeti és személyes

vonások

10.10 vita

10.30 szünet

Elnököl: Zima András

10.50 Fábián Gabriella: Családi kötelékek a zetelaki Élő Rózsafüzér társulatokban

11.10 Ábrahám Vera: Több generációs genealógiai struktúrák

11.30 Gyöngyössy Orsolya: Kőművesből kántor, kántorból főjegyző. Az értelmiségivé válás

egy modellje Sohlya Antal csongrádi főkántor leszármazottainak példáján

11.50 vita

12.10 – 14.00 Ebédszünet

Elnököl: Frauhammer Krisztina

14.00 Benedicty Róbert: A libanoni shiita családról

14.20 Speidl Bianka – Belhaj, Abdessamad: A házasság mint az új vallási identitás

kialakításának tere és eszköze (magyarországi muszlim családokban)

14.40 Glässer Norbert: A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének szerepe a családi életre

történő felkészítésben

15.00 vita

15.20 szünet

Elnököl: Hrotkó Larissa

15.40 Filus Erika: A család szabályozó szerepe a viseletváltozásban

16.00 Béres István: Család-kép. A fotográfia szerepe a családi emlékezetben

16.20 Frauhammer Krisztina: Az anya és az anyai szerep változása a századfordulós

imakönyvek tükrében

16.40 vita

17.00 A konferencia lezárása: Kiss Endre, Barna Gábor

A házasság és a család

12. Vallási Néprajzi Konferencia

2014. október 8-9.

Szeged, Egyetem u. 2. földszint, BTK Kari konferenciaterem

Előadás kivonatok

Ábrahám Vera

Több generációs zsidó genealógiai struktúrák írott források tükrében.

Egy gyászjelentés melyben a gyászolók több generációja szerepel, majd egy zsinagógai textília,

ahol az adományozók a 3 generációs családi struktúrájukat hímeztették föl. Ez a parochet

maradvány önmagában is rendkívüli darab. Végül sírtextus vizsgálatával családi kötődések, és

erre utalások bemutatása. Ezek közül az egyik egy különösen érdekes kutatás eredményről is

szól. Ő Bak Hirs főrabbi (Szeged első főrabbija, 53 évig vezette a közösséget).

Bányai Viktória

A családpótlás intézményes és egyedi megoldásai, 1945-47

A Vészkorszak pusztítása következtében ritkaság számba ment az épen maradt zsidó család

1945-ben. Az életben maradt gyermekek jelentős hányada veszítette el egyik, esetleg mindkét

szülőjét, tágabb családjának is sok tagját, illetve több esetben váltak a túlélő családtagok is

anyag és/vagy lelki okokból alkalmatlanná a gyerekek gondozására, nevelésére. Az előadás

levéltári forrásokra és visszaemlékezésekre építve azt kívánja bemutatni, hogy mit tudunk

ezeknek a gyerekeknek a sorsáról. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy milyen

törvényi, rendeleti keretek szabályozták ebben az időszakban az árvaellátást, a

gyermekvédelmet; milyen intézményi, szervezeti keretek között működtek az ezeket a

gyerekeket befogadó gyermekotthonok (orthodox és neológ hitközségi intézmények, különféle

cionista szervezetek otthonai). Példákat mutatok be a családban, de nem saját családban élő

gyerekek eseteire is. A keretek sokféleségének felvázolásán túl az előadás fókuszában az a

kérdéskör áll, hogy a gyerekeket körülvevő felnőttek hogyan tudtak reagálni az elszenvedett

veszteségekre, milyen módszerekkel támogathatták a trauma_feldolgozást, hogyan válhattak

személyükben vagy a közösségi élet szervezőiként a családpótlás segítőivé.

A kutatást, amely a Yad Vashem Institute egy átfogó – az 1945-1956 közötti Magyarország

zsidóságát vizsgáló – kutatásának egyik szelete, Tóbiás Lászlóval (Széchenyi István Egyetem,

Győr) végzem.

Barna Gábor

Bálint Sándor, a házastársi hűség példaképe

A házassági kapcsolatoknak alapja a bizalom és a hűség. Mindkét dolog fontos szerepet játszott

Bálint Sándor életében, aki 1935-ben megnősült. Bár házassága néhány éví alatt zátonyra futott,

egyházilag és világi bíróság előtt is érvénytelenítették, Bálint Sándor házasságát mégsem

tekintette felbontottnak. Volt feleségét mindenben támogatta, mástól született fiát nevére vette.

Feleségét visszafogadta, betegségében (parkinson) gondozta, ápolta és eltemette.

Mindezzel példát mutatott a férji hűségre, az önzetlen férji gondoskodásra.

Benedicty Róbert

A libanoni shiita családról

Béres István

Család – kép. A fotográfia szerepe a családi emlékezetben

Előadásomban a 19-20. sz. egyik meghatározó családi dokumentum-típusát, a 'családi

fotográfiát' mutatom be, valamint reflektálok a műfajban az elmúlt két évtizedben lezajlott

„digitális forradalomra”.

A történeti előzményekre való rövid reflexiót követően, főként azt vizsgálom – konkrét

gyűjteményeken keresztül –, hogy milyen szerepet játszott a fényképezés gyakorlata a családi

emlékezetben.

Fő kérdéseim: a sajátos – és minden családra egyenként jellemző, különféle – kollektív családi

identitás kialakításában kik és milyen szerepet szántak a fotográfiának? Hogyan valósult ez meg

a korábbi analóg technika használata során, majd milyen változások következtek be a „digitális

átállás” következtében? Hogyan szolgálta a család kohézióját a fényképek elkészítése,

használata és forgalma (cseréje)? Melyek a jellemző képhasználati módok manapság, és melyek

azok, amelyek – úgy tűnik – végérvényesen kiszorultak? Milyen családi mitológiák sejlenek fel

a fényképek mögött? Milyen narratív technikák jellemzik a privát fotográfiák elkészítésének

gyakorlatát?

A családról, illetőleg jellemző családi szerepekről (az anya, az apa, a nagybácsi, stb.) készített

fotográfiák nem csak az egyes családtagok életében bírnak fontossággal, de a képhasználat

társadalmi dimenzióját is vizsgálhatjuk azáltal, hogy ezeknek a képeknek a konnotációi milyen

módon rendeződnek össze a 'családi fényképek' másodlagos piacán: azaz milyen társadalmi

értékeket implikálnak az elektronikus vagy a nyomtatott médiában, vagy minek az

illusztrációivá válnak az alkalmazott grafikában.

Cselényi István Gábor

A görög szertartású esküvő távlatai

A görög szertartású esküvő legismertebb, üdvtörténeti megfejtése úgy foglalható össze: a

házasok szövetségkötése Isten és ember szövetségének vetülete, ikonja. Mikrobaszileia, Isten

országának kicsinyített változata. Jel, ikon, amely túlmutat önmagán.

Isten és a világ, Isten és népe közti szerelem – nos, idáig joggal juthatunk el a hagyományos

hiten belül, és ehhez a következtetéshez elvezethet az esküvői szertartás is. A hívő értelem

felvetheti azonban azt a kérdést is: mindezen túl vajon nincs-e meg a szerelem magán az isteni

léten belül?!

Természetesen, nem állítom, hogy az esküvő erről is beszél. De az utóbbi idők szofiológiai

kutatása elvezetett ahhoz, hogy tágabb összefüggéseket is keressünk. Ti. fény derült rá, hogy a

hokma-Szófia összekapcsolódik a Ruah, a Lélek fogalmával, amely egyébként szintén nőnemű

szó, és akit már a Szentírás második verse is tojásain kotló anyamadárnak írja le. Így már

egészen új tartalmat kap a vízkeresztkor megjelenő Lélek alászállása is, hiszen perisztéraként,

anyagalambként száll alá. És új tartalmat kap az is, hogy az Úr Jézus szerint vízből és

Szentlélekből kell újjászületnünk.

Fábián Gabriella

Családi kötelékek a zetelaki Élő Rózsafüzér társulatokban

Az udvarhelyszéki Zetelaka 1885-ben létrejött Élő Rózsafüzér társulatáról 1895-ben kezdenek

jegyzőkönyvet vezetni. A XIX. század végi újjászervezés nyomán született „protocollum” a

vallási közösség megalakulásának, valamint tíz évvel későbbi megújításának részletes

bemutatását és tagságának 1895-ös, illetve 1901-es összeírását tartalmazza. 1895-ben 2 női és

1 férfi, 1901-ben 3 női és 2 férfi rózsatő szerveződött a faluban. Ha a rózsatő teljes volt 11 15

fős rózsának nevezett csoport alkotta. Zetelakán 1897-ben a zetelaki családokat is összeírták. E

családkönyv, valamint a hozzá készített mutatók és a tagösszeírások segítségével megkíséreljük

kideríteni, hogy milyen családi viszony fedezhető fel a XIX. század végén az említett

udvarhelyszéki falu élő rózsafüzéresei között. A családtagok közül kik azok, akik fontosnak

érezték, hogy a vallási közösséghez tartozzanak? Tapasztalható-e az előmozdítóknak nevezett

csoportvezetők családtagjainak nagyobb mértékű részvétele, vagy sem? Vannak-e olyan

társulatvezetők, akik között házastársi viszony, vagy más rokoni kapcsolat fedezhető fel?

Frauhammer Krisztina

Az anya és az anyai szerep változása a századfordulós imakönyvek tükrében

A 19-20. század fordulóján a feleség mellett az anyai és háziasszonyi szerep volt az ideális női

modell egyik fő eleme. Azt mondhatjuk, hogy a nő mint feleség és édesanya erkölcsileg

felmagasztosult, szinte piedesztálra emelkedett mind a világi, mind pedig az egyházi

vélekedésekben. A „családi fészek őrző angyalaként”, a „házi tűzhely papnőjeként” a

kikezdhetetlen házastársi erények megtestesítőjeként beszéltek róla. Szinte szakralizálódott ez

a társadalmi szerep a 19. század folyamán. Már a 18. század végétől kezdődően neves, európai

hatású pedagógusok, gondolkodók, teológusok munkái formálták fokozatosan ezt a képet és ez

gyakorlatilag tárgyalt korszakunk egésze alatt jelen volt a közgondolkodásban. Előadásomban

ezeknek az elképzeléseknek az imakönyvekben való megjelenését kívánom bemutatni

Gergely Anna

„Adok egy tehenet, csak ne házasodjatok össze.” A baracskai zsidóság emlékezete.

Az előadás a baracskai zsidóság XIX-XX. századi történetét tekinti át, különös tekintettel a

demográfiai viszonyokra. A Fejér megyei baracskai hitközség kis lélekszámú asszimilált

neológ közösség volt. A történet főszereplője Kohn (Keresztes) Tiborné, szül. Egyed Rozália

aki keresztény leányként férjhez ment a baracskai Kohn Jenőhöz. A házasságot a zsidó vallásba

való betérés előzte meg, majd a család ellenkezését leküzdve itt éltek Baracskán az 1944. évi

deportálásokig. A férj munkaszolgálatosként, a feleség pedig auschwitzi deportáltként élte túl

a holokausztot. A dolgozat a zsidó keresztény együttélés lehetséges módozatait, hétköznapjait

mutatja be.

Glässer Norbert

A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének szerepe a családi életre történő felkészítésben

A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének sajtóhíreit és propagandisztikus tárcáit vizsgálom

a Zsidó Újság / Orthodox Zsidó Újság című magyar nyelvű orthodox zsidó hetilapban. A lap

főszerkesztője és több publicistája a hunfalvi talmudiskola bóchere volt. A hunfalvi rebbe

iskoláját tudatos választásként helyezte a többségében német lakosságú, poprádi, hegyi

településre, távol a modern városok új hatásaitól. A lap szerkesztősége ugyanakkor egy fővárosi

modernizálódó zsidó közeg fiatal olvasóközönségét kívánta megszólítani a hunfalvi emlékek

és hírek révén. Vallási előképeket követve ezek az írások a generációk, szülők és gyermekek,

tanító és tanítványok egymás közötti viszonyáról, a „hagyományos” szerepkörök és viszonyok

átalakulásáról, a családalapítási és szocializációs minták korrigálásáról szóltak. Az

öregdiákegylet feladata a vallási szocializáció intézményéből kikerült, de a házasság

intézményébe még be nem lépett fiatal férfiak lokális szintű egyben tartása, a vallásgyakorlatuk

intézményes keretének biztosítása volt a modernizáció által megnyitott migráció, társadalmi

felemelkedés és integrálódás közegében.

A híradásokban a családi életre történő felkészítésről, valamint a falusi és a városi

társadalomban ideálisnak tekintett közösségi normákról szóló diskurzusokat vizsgálom.

Filus Erika

A család szabályozó szerepe a viseletváltozásban

Előadásomban az 1718-ban felvidéki szlovák és magyar jobbágyokkal újjátelepített Kiskőrös

élő viseletének utolsó periódusát kívánom bemutatni. A kivetkőzést, a hagyományos paraszti

ruházat elhagyását – mint a kiteljesedés utáni hanyatlás velejáróját – nem elsősorban

öltözködéstörténeti szempontból vizsgálom, hanem a család szemszögéből. Abból indultam ki,

hogy a népi kultúra fenntartása és átörökítése mindig is a családon belül történt. Az

öltözködéskultúrával kapcsolatban ez volt a viseletbe való belenevelődés, az íratlan szabályok

elsajátításának helyszíne.

A kizárólag visszaemlékezésre, egyéni életutakra épülő kutatás során a következőkre kerestem

a választ:

Hogyan reagáltak a kiskőrösi családok és az egyének azokra a drasztikus társadalmi, gazdasági,

élet- és szemléletmódbeli változásra, amelyek az 1950-es években megbontották a

hagyományos viselet rendszerét?

Vajon a módosabb vagy a szegényebb sorsúak közül kerültek ki azok, akik az elsők között

szakítottak a hagyományokkal?

Minden esetben csupán a gazdasági okok játszottak szerepet a döntés meghozatalában?

Kizárólag a családfő szava állt a viseletmegtartás hátterében?

Milyen volt a kivetkőzött egyén családon belüli, tágabban közösségi megítélése a hagyomány

megtörése után?

Melyek voltak a viseletmegtartás okai?

Hogyan viszonyultak a kivetkőzöttek az egyre inkább kisebbségbe kerülő

hagyományőrzőkhöz?

Gyöngyössy Orsolya

Kőművesből kántor, kántorfiúból főjegyző. Az értelmiségivé válás egy modellje Sohlya Antal

csongrádi főkántor leszármazottainak példáján

Sohlya Antal 1860-tól egészen 1902-ben bekövetkezett haláláig Csongrád egyházi és

társadalmi életének meghatározó alakja volt. A csongrádi főkántor – amellett, hogy hivatali

kötelességéhez híven kántorizált és énektant tanított - dalköröket, jótékonysági esteket

szervezett, szaklapokba publikált, világi egyesületeket alapított (48-as Népkör). Közéleti

tisztségeinek száma a századforduló tájékán félszázra rúgott. A kiskunmajsai juhász feltörekvő

fia kántortanítóként már számot tarthatott az elszegényedett nemesi családból származó

kézimunka-tanítónő, Vargyasy Anna kezére. Fiuk, Sóhlya Gyula már a csongrádi főjegyzői

székig vitte, egyik leányuk iskolaigazgatóhoz, másik egy kántorhoz ment feleségül. A Sóhlya

család értelmiségivé válásának története Sohlya Antal kántortanítóval vette kezdetét, és a

folyamat egészen napjainkig tart. Előadásomban a csongrádi főkántor leszármazottainak

pályaválasztási és házasodási stratégiáját követem végig, másfél évszázadon keresztül.

Hrotkó Larissza

Családon belüli erőszak. Tórai és talmudi képek.

A feminista kutatások egyik legismertebb témája a „féltékenységi” ordália Bamidbar 5, 11-31-

ből. Ehhez kapcsolódik a Sota talmudi traktatus vitája, amelyet később Maimoni is folytatott.

Sőt erre a talmudi helyre a rabbik ma is hivatkoznak.

Például: Rabbi Gail Labovitz (The Scholarly Life —The Laboring Wife: Gender, Torah and

The Familiy Economy in Rabbinic Culture In: Nashim, A Journal of Jewish Women’s Studies

and Gender Issues, Project Muse. Scholarly journals online, 2007. 30).

Sára történetét a férfiközpontú kommentárok (nemcsak Rási, de Josef Cvi Herc kommentárja a

Bresit könyvhöz is) a nemek egyenlőségének példájaként értelmezik, de elfelejtik, hogy

ugyanabban a tórai könyvben vannak meglehetősen csunya jelenetek Sára saját férje általi

eladásáról.

Ám nem csak a férfiak követtek el erőszakot a családi kapcsolatokon belül. Sára és Hágár

történetét ilyen szempontból is érdemes vizsgálni, hiszen a tórai és talmudi képek mai napig

erkölcsi mintát szolgálnak. Ezeket a mintákat a feminista kultúrakutatás szem előtt tartja. A

posztszekuláris társadalomban, amikor a fundamentalista és az ultra ortodox irányzatok

mintegy megújult erővel vissza akarják tartani az emancipációs folyamatokat, kihasználva a

családi életformát is, a vallási magatartási minták különös figyelmet igényelnek.

Kárpáti Judit

Pogány rítus a zsidó szertartásrendben? – A jemeni zsidó esküvőt kísérő henna-rituálé

jelentősége Jemenben és Izraelben

Az Indiától, az Arab-fészigeten át egészen Észak – Afrikáig terjedő hatalmas területen honos

henna (Lawsonia inermis, arabul Hinna) néven ismert, fürtös virágzatú növénynek, melyet

évezredek óta használnak a népi gyógyászatban különféle bajok kúrálására, rendkívüli mágikus

hatást tulajdonítanak. A megszárított és finom porrá őrölt leveléből készített színváltó festékkel

mind az indiai, mind az arab – perzsa kultúrkörben – elsődlegesen spirituális védelem céljából

– különféle mintázatokat rajzolnak a végtagokra, az arcra, és a test más részeire, mintegy

ideiglenes tetoválásképpen az ártó erők távoltartására.

Azon túlmenően, hogy a tetoválás tilalma tórai eredetű (III.M. 19,28), és leginkább a test

bemetszésével kapcsolatos, a halakha, a zsidó vallásgyakorlat mint bálványimádó szokást, a

testen lévő mindenféle ábrázolást szintén elveti. Az arab országokban élő zsidóság helyi

hagyományaiban, különösen az esküvői szertartás rendjében, szinte kivétel nélkül megtalálható

a hennával való testfestés, mi több a jemeni zsidóság ma is élő hagyományvilágában, az esküvőt

megelőzően a menyasszony / jegyespár henna – rituáléjának nagyobb a jelentősége, mint

magának a szó szoros értelemben vett házasságkötési szertartásnak.

Előadásomban ezt a valaha spirituális fontosságú, ma inkább identitásmegőrző szokást a Blau

Lajos által az Ózsidóbűvészet (Altjüdische Zauberwesen) c. tanulmányában lefektetett

szemléletmód alapján szeretném körbejárni, bemutatva a Jemenben ma is érvényes régi, a mai

Izraelben már módosult henna-rituálé lényeges elemeit, feltárva a kulturális környezeti hatások

vonatkozásait. Az érzékletesebb szemléltetés céljából engedélyt kaptam arra, hogy

előadásomhoz egy izraeli-jemeni házaspár személyes fotóalbumát is felhasználjam, mely

alapján képet alkothatunk a 90-es években lezajló izraeli – jemeni henna – rituálé teljes

menetéről.

Kiss Endre

Az anyajogtól a funkcionális differenciálódásig (Elméleti meggondolások a családról)

A család jelenségének és ennek megfelelően a család-fogalom szemantikájának elemzése

magától értetődően irányozza egy teoretikus vizsgálódás figyelmét a család jelenségformáinak

szélsőséges viszonylagosságára, s ezzel egyidejűleg a család mindenkori konkrét történelmi

formáinak szinte rekonstruálhatatlanul komplex funkciógazdagságára.

Mindig különleges kihívás a viszonylagosságoknak és a komplexitásnak ilyen nagyságrendjét

éppen egy olyan fogalom és jelenség vizsgálatakor érzékelni, ami egyben a szó minden

értelmében a mindennapi lét és mindennapi tudat szerves, magyarázatokra nem szoruló

alapjelenségének számít.

Előadásunkban mindenekelőtt a klasszikus szociológia reprezentatív képviselőinek máig

úttörőnek tűnő kezdeményeiből állítunk össze egy összefüggő láncolatot. Az előadás célja

részben demonstráció, részben további kutatások előkészítése, részben azonban bizonyos

alapvető filozófiai-módszertani problémák körvonalazása is. Ez a szerkezetileg összefüggő

láncolat éppen a maga önálló, „diszkrét” elemeinek felsorakoztatásával látványos módon

demonstrálhatja a család jelenségének „szélsőséges relativitását és parttalan komplexitását”.

Felidézzük Platón és C.G. Jung elméletét a szerelmi objektumválasztásról, Georg Simmel

szociológiai felvetését a férfi- és női szerepek tizenkilencedik századbeli megváltozásáról, Max

Weber gondolatát a házasság és a vertikális mobilitás kapcsolatáról, Tönnies ezzel rokon, de

jóval általánosabb értelmezését a család átalakulásáról a modernizáció folyamatában, Durkheim

értelmezését az ugyancsak a modern racionalitás folyamán kialakuló „mag”-családról, hogy

azután egy egyszerre szélesebb, történetibb és elméletibb keretben Bachofen „Anyajog”-ának

és Bornemann „patriarchátus”-értelmezésének szélesebb összefüggésébe ágyazzuk.

Korpics Márta

Család-érték-közvetítés

A késő-modern társadalomban a közösséghez tartozás egyre problémásabbá vált, az

individualizmus nemcsak az egyéni életutak alakulásában, de a közösségek kialakulásában,

fenntartásában és a közösséghez kapcsolódásban is komoly problémát jelent. A közösségek

azon túl, hogy segítik a társadalom különböző színterein való eligazodást, bizonyos felmerülő

kérdésekre adandó válaszok megerősítésében is komoly szerepet tölthetnek be. Fokozottan igaz

ez a vallási közösségekre. A vallási közösségek képesek arra, hogy olyan értékek

közvetítésében vállaljanak aktív szerepet, amelyet más civil szervezetek nem, vagy alig-alig

karoltak fel. A közösségi lét megerősíti a bizalmat, követendő és értékteremtő alternatívát kínál

az individualizmus káros következményei ellen. A keresztény értékrend és erkölcs hiteles

megélése (amelynek megélésére és hirdetésére ezek a közösségek „szerződtek”) képes a

társadalom számára olyan válaszokat felkínálni, amelyek a társadalom más intézményei felől

nagyon nehezen (vagy alig-alig) kommunikálódnak.

Az értékközvetítésben, értékteremtésben fontos szerepe lehet a családok helyzetének

megerősítésével foglalkozó közösségeknek (Schönstatt, Házas Hétvége, Nagycsaládos

Egyesület, Mécs közösség), a közösségi lét pozitív és társas és társadalmi bizalmat erősítő

jellegének megtapasztalási helyeként működő közösségeknek (Szent Egyed közösség,

Nagycsaládos Egyesület, Gesztenyés közösség). A szakrális közösségek (Házas Hétvége,

Karizmatikusok, Serra, Neokatekumenek) a hiteles keresztény élet megtapasztalásának

színteréül szolgálhatnak. A közösségek kutatásának fontos vetülete az, hogy az egyház

oldaláról is egyértelműen megfogalmazódik: az egyház túlélésének útja a vallási és szakrális

közösségek fennmaradása, továbbélése, aktív léte. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy

bemutassa, hogy egy vidéki nagyvárosban működő vallási és szakrális közösségek milyen

tevékenységek mentén jelenítik meg a családdal és a család által képviselt értékekkel

kapcsolatos attitűdjeiket, és hogy ez a megjelenés a nyilvánosság szempontjából mennyire

értékelhető sikeresnek.

Limbacher Gábor

A Szent és a család. Egyetemes keresztény, nemzeti és személyes vonások.

A házasságkötés, házasság, család témában a szakrálist és annak kisugárzó, mintaadó szerepét

kívánjuk megragadni az emberi életben. A választott témát kamara kiállításban már

megrendeztük. 2014. február 13-tól május 24-ig volt látható, és a Család Hetében nyitotta meg

Dr. Márfí Gyula érsek úr. A Megváltó Jézus földi családjának tisztelete az apokrif

evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység kezdeteiig nyúlik vissza. Ahogy a kezdetekkor,

úgy a történelem folyamán is, főleg a kereszténységben természetfeletti irányultság, szakrális

minta segíti a jó házasságokat. A ferencrendiek már a középkorban fölfedezik Szűz Mária

eljegyzésének természetfeletti jelentőségét és szépségét. Hatásukra jámbor közösségek is

ünnepelni kezdik (január 23.). A Kánai menyegző is a Karácsonyt követő farsangi vigalom

kultikus megnyilatkozása a vallásos népéletben.

A polgárosodás, szekularizáció és urbanizáció előre haladtával egyre inkább profanizálódott és

kikezdetté vált az Isten színe előtti házasságkötés és családeszmény. E veszélyhelyzetben jött

létre a Szent Család ünnep. XIII. Leó pápa azzal a nyilvánvaló céllal szorgalmazta ezt, hogy a

XIX. század végére kialakult nyugati világban a házasság- és családeszménynek imádságos

alapokat adjon. Ekkortájt jelent meg és kezdett terjedni a Szent Család szálláskeresésének

adventi rítusa is, amely hamar gyökeret vert a népi vallásosságban.

Előadásunk kettős vezérfonal, a házasságkötés és a család témája mentén halad. Ennek

megfelelően nyomon követjük az Istenszülő Szent Szűz házassága és a Szentcsalád kultuszának

történetiségét. Utalunk Szűz Mária eljegyzése ünnep kialakulására és magyarországi

jellemzőire.

Második egységként a Magyar Szent Család kultuszát vizsgáljuk.

Előadásunk harmadik nagy egysége a házasságkötés, család szakrális motivációinak vizsgálata

a nemesi, népi és polgári kultúrában. Utóbbit egy konkrét családi leszármazás példáján

keresztül végezzük. Bemutatásra kerül a rokonság számontartása, kapcsolathálója, az ezt

megalapozó genealógiai emlékezet és a családi képek fenntartó szerepe.

A témát bőséges képanyaggal kívánjuk bemutatni.

Máté-Tóth András

A polgári család védelmében. Felvetések egy harminc éve megjelent könyv kapcsán (P. L.

Berger és B. Berger, The war over the family)

A polgári család társadalmi formációja a 20. század hatvanas éveitől kezdve radikális

átalakuláson megy keresztül. A női foglalkoztatottság felerősödése, az individuális értékek

jelentőségének növekedése, a keresztény eszmék társadalmi plauzibilitásának csökkenése és

számos más hatás vezetett oda, hogy a magától értetődő családmodell megkérdőjelezett,

magától értetődőségét elveszítette. Ez a jelenség párhuzamos a hagyományvezérelt

értékrendszer és életvezetési modell hanyatlásával és a személyes döntésre alapuló modell

terjedésével. P. L. Berger a vallásszociológia ma is élő doyenje és felesége , Brigitte Berger

ezzel a folyamattal nézett szembe éppen harminc évvel ezelőtt megjelent nagysikerű

munkájában. A szociológus házaspár helyzetértékelése és felvetései a mai családdal

kapcsolatos nézetek viharában kiegyensúlyozott szempontokat kínálnak nem csupán a

szociológiai szakma, hanem a családért felelősséget érző laikusok számára egyaránt.

Oláh János

Zsidó esküvői rítusok változásai a 19-21. században

A zsidó esküvői rítusok (a rítus alatt ez esetben a vallási szertartást értem, az előírt módot,

ahogyan egy vallásos cselekményt végre kell hajtani és magát a „szokáscselekményt”)

változásai érdekes képet mutatnak a 19-21. század folyamán. Míg a 19. században nagyjából

egységes szokásrendszer alapján történt meg a férfi és a nő egymásnak szentelése, addig a 21.

században ez már korántsem egységes a zsidóságon belül. Ebből az átalakulási folyamatból

kívánok bemutatni egy-egy „villanást”, ízelítőül és az átalakulás okaira magyarázatot adni,

röviden és mindezt képileg is illusztrálva.

Örsi Julianna

A rendszerváltások hatása a vidéki családok életére

Fordulópontok a 20. században / A házasság / Családon belüli szerepek / Családi otthon –

családháztartás – egyedüllét

A helyi közösségek működésének társadalmi keretei és szabályai a 20. században külső

tényezők következtében erősen megváltoztak. A hagyományos paraszti társadalom átalakulása

lokális szinten az első világháború körül kezdődött, majd drasztikus változás elsősorban a

politikai rendszer megváltoztatásával következett be. A végeredménnyel pedig az újabb

rendszerváltás után, napjainkban szembesül a társadalom.

A rendszerváltások után a lokális társadalom szerkezete megváltozott. Az egyes emberek előtt

új lehetőségek nyíltak meg, mások előtt elzáródtak. A társadalmi hierarchiában a családok

pozíciója is megváltozott. A családok helyét a helyi társadalmi ranglétrán hagyományosan a

családfő pozíciója határozta meg. A második világháború után azonban a házassági stratégiák,

az iskolázási lehetőségek kibővülése, a vallási szemlélet háttérbe szorulása, a női egyenjogúság

térnyerése, a generációk közötti szemléletváltozás eredményeként a társadalmilag vegyes

összetételű családok lettek a jellemzők. Ennek következtében felborult a családi élet belső

rendje. A családtagok szerepvállalása, egymáshoz való viszonya megváltozott. A század végére

megerősödött a családokban a nő helyzete és egyre gyakrabban a feleség veszi át a család

irányítását.

Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy a családi élet egyre inkább külső tereken zajlik.

A családot egyre több külső hatás éri, ami nem kedvez a család belső kohéziójának. A

családtagok egyre nagyobb önállósággal rendelkeznek. A család védőhálójának szétszakadása

az egyének elmagányosodása felé vezethet. Ez minden korosztályt fenyeget. A jelenben

elsősorban az idősebb generáció problémájával kell szembenéznie a társadalomnak, de ez

hosszabb távon a fiatalok házasodási esélyeinek romlása következtében a nemzet jövőjére is

kihatással lesz.

Perger Gyula

A házasságon kívül született gyermekekről való egyházi gondoskodás a tatai uradalom

településein a 19. század első felében

A házasságon kívül született gyermekek Magyarországon csak az 1946. évi XXIX. számú

törvénycikk rendelkezése alapján lettek jogilag is egyenlőek "hivatalosan is elismert társaikkal.

Az "illegitim" gyermekekről való hivatalos egyházi rendelkezések mellett (anyakönyvezés,

illetve a CJC előírásait) alig ismerünk példát a törvénytelen gyermekekről való tényleges

gondoskodásról. A tatai Esterházy uradalom községeiből 1816 és 1844 között fennmaradt -

több mint hatvan - hivatalos, a plébános, káplán, sok esetben az uradalom tisztviselői által is

ellenjegyzett szerződés elegendő adatot tartalmaz ahhoz, hogy egy - feltehetően helyi szintű -

szabályozásba betekinthessünk. A szerződések nemcsak a gyermekről való anyagi

gondoskodásról árulkodnak, hanem azok katolikus vallásos nevelését (az anya protestáns

vallása esetében is) is előírják. A hagyományos családi fenntartásának érdekében szinte

általános előírásként szerepel az is, hogy a valós (vagy vélelmezett, de beleegyező) apa

mindaddig nem köthet házasságot, amíg a gyermeke nevelésére "kialkudott" összeget

hiánytalanul ki nem fizette...

Bár a téma nem a 20. századra vonatkozik, úgy gondolom, hogy az adott időszakban és

környezetben (az uradalom községeinek döntő része erősen református) valójában egy a 20.

században törvényi szinten megvalósított rendszer előfutárának tekinthető, s felfogásával

élesen elkülönül a térség protestáns közösségeiben még a 20. század elején is meglévő

kiközösítés - templomi szégyenpad stb. megoldásoktól.

Speidl Bianka – Belhaj, Abdessamad

A házasság mint az új vallási identitás kialakításának tere és eszköze (magyarországi muszlim

családokban)

Az előadás témája az iszlám vallásgyakorlat fenntartásának és elsajátításának vizsgálata a

családi élet kontextusában, a poszt-modern magyar társadalomban. Kutatásunk magyar, arab,

és vegyes házasságban élő muszlimokkal készült interjúkon alapul, amelyek során a vallási

identitás megőrzésének és kialakításának párkapcsolatban megnyilvánuló főbb

szabályszerűségeit igyekeztünk megállapítani. Szempontjaink között szerepelt az egyén

önképének és házasságról, családról alkotott elképzeléseinek alakulása, az iszlám és a családi

élethez kapcsolódó értékek összekapcsolása, valamint a párok viszonyulása a vallási

közösséghez mint támogató de ugyanakkor kontrolláló közeghez.

A társadalmi identitás meghatározó a vallásgyakorlat, az elkötelezettség kialakulásában,

valamint az idegen kultúra befogadásában. A vizsgálat kiindulási pontja a vallási és a társadalmi

identitás kapcsolódási és elkülönülési felületeinek vizsgálata. Az interjúkból azt a

következtetést vontuk le, hogy a betérők esetében az énkép, a társadalmi helyzet

megkérdőjelezése megelőzi és motiválja a vallási elköteleződést, ugyanakkor a hétköznapi

realitás módosítja a vallási alapelveknek a gyakorlatba történő átültetését. Az eredmény

minden esetben kompromisszumon alapul: a vallási alapelvek, a az objektív körülmények, és a

kultúrában gyökerező személyiség összjátékának eredménye. Ennek alapján három fő trendet

azonosítottunk, amelyet aktív avagy alakító elsajátításnak (magyar muszlim házaspárok

esetében), passzív avagy elzárkózó elsajátításnak (bevándorló muszlim párok esetében), illetve

töredező avagy részleges elsajátításnak (vegyes házasságok esetében) neveztünk el.

Szécsi József

Monogámia és poligámia a zsidóságban

1, Az Tánách és a Septuaginta családképe

2, Az Újszövetség családképe

3, A Korán családképe

4, A három ábrahámi vallás szent könyveit követő néhány században a családfogalom

alakulása

5, Az ábrahámi vallások házassági gyakorlata a középkorban

Tóbiás László

Családtámogatás: újfajta családok újfajta támogatásai

Korunk sokféle átmenete között talán a legfontosabb – a többit leginkább meghatározó, a

többség számára mégsem világos – a sokat szülő, sokat temető társadalmaktól a keveset szülő,

keveset temető társadalomba való átmenet. Az emberiség láthatóan nem értékeli, hogy várható

átlagos élettartama az utóbbi évszázadban harmadával nőtt, miközben az életből fájdalmas

betegségtől sújtva leélt évek száma jelentősen csökkent. Ezek az egyének számára

mindenképpen nagyszerű fejlődések, akkor is, ha az emberi létezés alapvető keretének, a

családnak gyökeres változásai következnek belőle. Az így keletkező szükségleteket szervezett

– minden egyes embert és családot szolgáló -, univerzális jóléti szolgáltatásokkal lehet

kielégíteni. A sok mai szakmát érintő szükségleteket kielégítő szolgáltatások szervezője,

koordinátora a szociális munka lehet, melynek mindig is volt ilyen funkciója. A szolgáltatások

lehetnek intézményesítettek vagy közösségiek, illetve változatos arányban mindkét

meghatározottságnak megfelelőek.

A munka és vele a javakhoz való hozzáférés is igen jelentős változásban van. A rendelkezésre

álló és elérhető technológiák rengeteg munka kiváltására képesek, már betegápoló robotokról

is hallani, így egyre kevésbé lehet a munkát a lét feltételeinek, nem is csak a létezésnek, de jó

élethez szükséges javakhoz való hozzáférésnek a feltételéül szabni. Elkerülhetetlenül közeledik

a társadalmi alapjövedelem kora, a létezésen önmagán alapuló jog, méltósága és a jólét

biztosítása – több alkalmazása máris része életünknek.

A kérdés már az, hogy a munkavégzési kötelezettség alól így felszabaduló idejét mennyiben és

hogyan fogja az emberiség arra fordítani, hogy a hagyományosan a családban kielégített

szükségleteket nem intézménye módon elégítse ki, hanem személyes tevékenységgel, és annak

örömével? És ehhez mit tud visszatanítani a családok régi értékeiből és tudásaiból a vallás, a

tudomány, az egyes szakmák?

Zima András

„Mentsétek meg a maradékot!” Zsidó közösségi túlélési stratégiák a budapesti felekezeti és

mozgalmi lapokban 1945-1948 között

Előadásomban azt vizsgálom, hogy a második világháborút követően a budapesti magyar

nyelvű zsidó lapok szerkesztői és a mögöttük álló intézményi elitek (neológ, cionista, orthodox)

milyen stratégiákat dolgoztak ki közösségeik újjáélesztéséhez nélkülözhetetlennek tartott zsidó

család megmentésével kapcsolatban. Elsősorban arra keresem a választ, hogy ebben a

küzdelemben, a felnövő új generációk zsidó közösségnek megtartásában, öntudatos zsidónak

nevelésében, milyen szerepet szántak a Soa következtében megroppant zsidó családnak, a

felekezeti oktatási intézményeknek, vagy az egyes irányzatok mögött álló ifjúsági

szervezeteknek, mozgalmaknak. Milyen módon nyomta rá a bélyegét az egyes irányzatoknak

az ideális családról alkotott képére az új balra tolódó egyre inkább osztályharcossá váló politikai

diskurzus?

Jegyzetek