A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben)
description
Transcript of A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben)
A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben)
dr. Bartus Gáboregyetemi adjunktusBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem, Környezetgazdaságtan TanszékkutatóMagyar Környezetgazdaságtani Központ
Budapest, 2009. szeptember 22.
Első tételA hulladék nem hasznosítása költségeket
okoz, ezért a hasznosítás ésszerű. A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel,
tehát externális költségekkel jár. A természeti erőforrások kitermelése növeli
a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek.
DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)
Második tétel
A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű.
Elkülönítés/gyűjtés/szállítás + átalakítás (technológia) + piacra vitel = hasznosítás
A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás → logisztikai költségek
A hasznosítási technológia működtetése → technológiai költségek
A hasznosított anyagnak vevőt kell találni → tranzakciós költségek
Az első és második tétel következménye
A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. Az optimális hasznosításkor a határhaszon
éppen egyenlő a határköltséggel. A társadalmi feladat tehát nem a „minél több”,
hanem az „éppen elég” hasznosítás.
Az első és második tétel környezetpolitikai következménye
Az EU és magyar környezetpolitikában szereplő „hulladékpiramis-elv” téves, illetve: csak a hasznosítás hasznait veszi figyelembe, a költségeit nem.
Helyesebb az eszközök alá-fölé rendeltsége helyett mellérendeltségről beszélni.
Az optimális eszközarány(Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK])
0
20 000
40 000
60 000
80 000
100 000
120 000
140 0000
100
000
200
000
300
000
400
000
500
000
Mennyiség (t/év)
Hat
árkö
ltség
(Ft/t
)
Papír Műanyag Fém Üveg Komposztálás Lerakás Égető (létező) Égető (új)
Harmadik tétel
A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik.
A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől.
A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte.
A primer nyersanyagok ára időben változó. Stb.
A hasznosítás költségei is változékonyak. A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az
infrastruktúra sűrűségétől függ. Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek
meg. Stb.
Példa: papír árának változása az USA-ban
A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után
P
Q
hulladék mennyiség
MC(lerakás, régi)
MC(hasznosítás)
Q1
MC(lerakás, régi+externália)
Q0
költség
MC(lerakás, új)
A harmadik tétel következménye
Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása. Az optimális hasznosításkor a határhaszon
éppen egyenlő a határköltséggel. A határhasznok és a határköltségek lokálisan
és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik.
Települési újrahasznosítás tervezése – új tapasztalatok
Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006): Egyes települések bevált rendszere nem vihető át
automatikusan egy másikra az eltérő gazdasági-társadalmi körülmények miatt
Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer
A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát
A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát
EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás
Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét.
Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani.
Eredmény:Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, mai árakon!).
A szabályozási kudarc oka:A harmadik tétel megsértése.
Negyedik tétel
A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra). Az állami beavatkozás hatékonyságát a
„kormányzati kudarcok” gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.
A szabályozás problémái
A szabályozás hatékonysága (a hasznosítás társadalmi költsége) nem csak a célértéktől (mennyit hasznosítsunk), hanem a szabályozás módjától is függ.
A szabályozó rendszerint rosszul informált, a döntéshez szükséges adatok számossága és térbeli vagy időbeli változékonysága miatt.
A szabályozás problémái: hatékonyság (1)
Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó
lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon):
45$/t betétdíj (deposit/refund) 85$/t termékdíj (advance disposal fee) 98$/t támogatás (subsidy)
A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi!
A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet.
A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.
A szabályozás problémái: hatékonyság (2)
Példa: Calcott and Walls, 2005A hatékony települési visszagyűjtés elemei
betétdíjas rendszerrel: A betétdíj központi (ár)szabályozása
kontraproduktív lehet. A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz
hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek.
A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél.
A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.
A hasznosítási előírások problémái
Hasznosítási előírás: a visszagyűjtés vagy hasznosítás minimális mennyiségének (arányának) kötelező előírása
A szabályzás előnye: Növeli a hasznosítást Csökkenti a primer erőforrások használatát
E szabályozás problémái: Növeli a termék (s így a hulladék) kibocsátást, ha
a másodnyersanyag határterméke relatíve nagy A szükségesnél jobban csökkenti a kibocsátást,
ha a másodnyersanyag határterméke relatíve kisebb
A társadalmi optimum eléréshez további szabályzóra van szükség
A szabályozás problémái: informáltság(újrahasználat vs újrafeldolgozás)
egyutas palack tömege: 2,357többutas palack tömege: 2,020újratöltések száma: 1,835palack ára: 1,831forint-euró árfolyam:1,831rekesz élettartam: 1,423rekesz-fröccsöntés ára: 1,320többutas rekesz tömege: 1,287rekesz-alapanyag ára: 1,266visszavételi arány: 1,190kereskedelem többletköltsége:
1,142mosás anyag- és energiaköltsége:
1,115mosás bérköltsége: 1,105egyutas fóliázás költsége: 1,090akciórádiusz: 1,081gázolaj ára:1,081visszfuvar-szükséglet: 1,056betétdíj: 1,052mosó gépsor beszerzése: 1,038hulladéklerakás költsége: 1,014
Az indexszámok azt mutatják, melyik tényező változására mennyire érzékeny az újrahasználat versus újrafeldolgozás viszony alakulása 1,5 literes PET palackok esetén
Forrás: Bartus, MAKK, 2004
Az EU hulladékgazdálkodási politikájáról
1. Szabályozói aktivizmus- Sokrétű, részletező, ambíciózus célkijelölés- A hulladékgazdálkodási területek akkurátus
lefedettsége2. Voluntarista
- A hulladékhierarchia csak az eszközök hasznát látja, érzéketlenebb a költségekre
- Nem veszi figyelembe a regionális eltéréseket3. A közvetlen előírások kizárólagossága
- Döntő súly az engedélyezésen, bizalmatlanság a gazdasági ösztönző eszközökkel szemben
- Tendenciózusan alacsony hatékonyságú eszközök választása
Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához
A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a „piramis-elv” helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök
A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése
Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése