Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

„A filozófia feladata, hogy rákérdezzenmindenre, amit evidenciának tekintenek” –interjú Vajda Mihály filozófussalPolgár Tóth Tamás - 2021-06-20 12:25:07

Vajda Mihály fotó:

Vajda Mihály filozófus 1935. február 10-én született Budapesten. Egyike volt Lukács Györgymarxista filozófus tanítványainak, ám ő maga eltávolodott az eszmétől. 1990-ben kezdte megoktatói tevékenységét a Debreceni Egyetemen. Az ezt megelőző évtizedeiről Kardos András2016-ban készített vele életútinterjút, amely Vajda Szög a zsákból címmel írt emlékirataival egykötetbe szerkesztve 2017-ben a Magvető kiadásában jelent meg. A Széchenyi-díjas filozófussalfolytatott beszélgetésünk a rendszerváltással és debreceni tevékenységének első éveivel indul.

Miért, milyen körülmények között kezdett el Debrecenben dolgozni?

1989-ben New Yorkban tanítottam. Nem voltam sohasem emigráns, ezt most az elején leszögezem.Korábban két és fél évig voltam Brémában, de mindig azzal, hogy én hazajövök, ha engednek.Szóval Amerikában, San Francisco mellett egy kisvárosban meglátogattam egy barátomat, akiszakmáját tekintve ács volt, és játszott az Orfeo színházi csoportban. Volt egy este, ahol DemszkyGábor és az akkor még felesége, Hodosán Róza is ott voltak. Iszogattunk, aztán egyszer csak aztkérdezte a Demszky: ’Mondd, te mi a fenének mész abba a rohadt porfészekbe?’. Megkérdeztem,milyen porfészekbe. ’Hát Debrecenbe. Miért nem maradsz Budapesten’. Hodosán az undokoskodásáta végén azzal lőtte le, hogy megkérdezte Demszkytől, ő miért megy vissza a „rohadt porfészek”Magyarországba. Elmagyaráztam neki, miért megyek Debrecenbe. Egyrészt, mert oda hívtak.

Máshonnan nem?

Addig még nem. Azt sejtettem, hogy bárhová mehetek, visszakaphatom az állásomat az akadémiai

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Filozófiai Intézetben is, de azt semmiképp nem akartam. Egyáltalán nem akartam Budapestre menni.Sok tekintetben jól választottam. Nekem az volt a fontos, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék.Szerettem volna kipróbálni, hogyan tudunk Magyarország egyik tradicionális egyetemén adialektikus materializmus tanszékből egy rendes, tisztességes filozófia tanszéket csinálni. NekemDebrecenhez az ég világon semmi közöm nem volt mindaddig. Ha jól számolom, kétszer voltamaddig összesen a városban.

Vajda Mihály fotó:

Kezdetben milyen kép alakult ki önben Debrecenről? Porfészek?

Port azt nem láttam éppenséggel. Nem jött létre semmiféle igazi kapcsolatom Debrecennel. Azegyetemmel mint intézménnyel sem volt bensőséges kapcsolatom. Először egy tanszéket vezettemaz akkori Társadalomelméleti Intézeten belül, ami addig Marxizmus-leninizmus Intézet volt. Azottlétem első féléve, de lehet, hogy éve után szétváltak ezek a tanszékek: a filozófia, a közgazdaság,a szociológia és a politológia. Megcsináltuk a Filozófia Intézetet több tanszékkel. Nagyon jól éreztemmagam a kollégák és a diákság miatt is. Valakinek volt egy olyan ötlete, hogy Steiger Kornéllalketten külön-külön tartsunk egy előadást az egyetemen arról, hogy mi a filozófia, mert a dialektikusmaterializmus minden volt, csak nem filozófia. Ez valószínűleg vonzó volt a fiatal hallgatók számára,akik között voltak irodalom, történelem és matematika szakosok is. A következő félévben, 1990szeptemberében egyszerűen áradtak hozzánk olyan hallgatók, akik szerették volna leadni az egyikszakjukat, helyette pedig felvenni a filozófiát. Azt mondták, hogy egészen más itt a légkör, mint atöbbi képzésen.

Ott érezték igazán, hogy megtörtént egy rendszerváltás?

Csakis ott érezték, hogy megtörtént a rendszerváltás, a többi szakon nagyrészt ugyanazok azemberek maradtak, akik addig ott voltak. Senkit nem akarok megvádolni azzal, hogy begyöpösödött,de aki húsz évig tanított irodalmat az egyetemen, az nem tudott egyik pillanatról a másikra valami újszellemiséget képviselni. Nálunk minden új volt. Megkértem néhány barátomat, hogy jöjjenek el

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Debrecenbe, és ők is tanítsanak filozófia szakon. Másrészt körülnéztem, és láttam, hogy kik azok afiatal oktatók, akiknek már nagyon is elegük volt a marxizmus-leninizmusból, próbáltak valami másttanítani, de amíg a kommunista rezsim fennállt, addig ez nem nagyon lehetett más, mint aszokványos filozófiatörténet: kezdjük Thalésztől és megyünk Hegelig. Ami azután volt, azt a marxistaidőkben ördögtől valónak tekintették. Akkor már nagyon problematikusnak éreztem a szeretettmesterem, Lukács György tudományát. Ő azt mondta, hogy a polgári filozófia Hegel után márérdektelen, kizárólag a kapitalizmus érdekeit szolgálja. A marxizmus tanszékek számára a huszadikszázadi filozófia nem létezett. Nietzsche, a kései Schelling, Schopenhauer, Kierkegaard, azújkantianizmus – minden, ami Hegel után történt a filozófiában, ismeretlen volt a szocialista világfilozófia tanszékein.

Az egyetem szabad kezet adott ezeknek a filozófusoknak a tanításában?

Amikor az első találkozásunkkor egy debreceni vendéglőben elmondtam a kollégáimnak, hogy mitszeretnék csinálni, a fiatalabbak közül valaki megkérdezte, hogy ki fogja nekünk ezt megengedni. Énvisszakérdeztem: miért kellene ezt valakinek megengednie? Nem kérünk engedélyt, ezt fogjukcsinálni. Nem az a lényeg, hogy mit csinálunk, hanem amit csinálunk, azt függetlenül, a sajátelképzeléseink szerint tegyük. Persze az addigi vezetés, például Kónya István, a marxizmus-leninizmus tanszék vezetője, az akkori tótumfaktum, és két másik idősebb professzor azt mondták,mostantól én parancsolok. Én erre azt mondtam, hogy egyrészt nem parancsolok, másrészt nem isbiztos, hogy ők tudnák azt teljesíteni, amit én elvárnék tőlük, csinálják azt, amit akarnak és tudnak.Az öregek közül a nagyon kemény kommunista, de egyébként okos, filozófiában járatos BimbóMihály azt mondta, volt, amikor ők voltak a vezetők, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy őkakarták, most pedig én lettem az, legyen minden úgy, ahogy én akarom. Én viszont nem szerettemvolna, ha újra egy totalitárius rendszert vezettünk volna be, mondtam neki: tanítson úgy, ahogyszeretne.

A hallgatók hogyan fogadták a 20. századi filozófusokat?

Boldogok voltak, hogy valami olyasmit hallanak, amiről eddig fogalmuk sem lehetett.Magyarországon addig nem adták ki Heideggert, Wittgensteint, Foucault-t, Derridát. Nem hallottakróluk, de volt valami sejtelmük arról, hogy létezik valami, amit filozófiának neveznek.

A Kardos András által önnel készített életútinterjúban arról beszélt, hogy 1996-ig tudtakolyan hallgatókat képezni, akik „jelen voltak” a filozófiában. Mit jelent ez pontosan?Miért 1996 a választóvonal?

Nem tudom, miért mondtam éppen 1996-ot, inkább a kilencvenes évek második felét mondanám.1991-től rendelkeztünk saját hallgatókkal, akik nem más szakosokként hallgattak filozófiát.Remélem, nem bántok meg senkit, de az igazán jók azok voltak, akik akkor, az 1990-es évek elejénátjöttek hozzánk, és nagy érdeklődéssel vetették bele magukat egy újfajta filozofálásba ésfilozófiaolvasásba. Olyan filozófia végzettséggel rendelkező értelmiségiek lettek belőlük, akik ma„léteznek”: az egri egyetemen három nevet is tudnék említeni, a volt debreceni intézetem jelenlegiigazgatója, Valastyán Tamás szintén akkor kezdett nálunk. Pesten és Szegeden is vannak olyanok,akik nálunk kapták meg a diplomájukat. Ez egy olyan generáció, ami jelen van a mai szellemiéletben. „Libernyákok” valamennyien, a kormányzat nem szereti őket. Ha utánanéznének, láthatnák,hogy Vajdánál képződtek ki. Hogyne lennének olyanok, amilyenek?

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Vajda Mihály fotó:

Mi az, ami az ő képzésük kapcsán jól sikerült? Mi az, ami később hiányzott?

Az igazi érdeklődés hiányzott azután. Akik később jöttek filozófiára, úgy fogták fel, hogy ez is csakegy szak. Akik 1990-91-ben jöttek hozzánk, meg akarták érteni a világot maguk körül. Az volt azérzésük, ha valahol az egyetemen szó lesz arról, hogyan is alakul a világ, akkor ez a filozófusoknálfog megtörténni. Ők mind társadalmilag és politikailag is elkötelezett emberek voltak, akiketrettenetesen izgatott az új világ.

Tehát a rendszerváltás ösztönözte ezt az érdeklődést?

Igen, az. A legtöbben azt sem tudják, hogy mi az, visszatekintve mi se nagyon tudtuk, hogy mi voltaz. Ki zavarta el a kommunistákat? Senki. A kommunisták elmentek gazdag embernek. Körülbelül ezvolt a rendszerváltás, de mi akkor nem láttuk, hogy erről van szó. Azt gondoltuk, hogyMagyarországon is létre fog jönni egy polgári, liberális demokrácia, amilyen Nyugat-Európában avezető politikai rendszer. Nem hiszem, hogy az a probléma, hogy a magyar értelmiség elrontotta. Aprobléma, hogy Kelet-Európa egy egészen másik világ, mint ami Lajtán túl van, nem is beszélve aRajnán túli világról. A lakosság habitusa, attitűdje radikálisan más, mint Nyugaton, ahol több százéven át nevelődtek rá arra, hogyan kéne egy demokratikus világban viselkedni.

Ha már habitus, térjünk egy kicsit vissza Debrecenbe. Van olyan ön szerint, hogy

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

„debreceniség”? Találkozott ezzel az itt eltöltött évei alatt?

Debrecenben csak az rúg labdába, aki debreceni. A debreceniek számára az igazi ember az, akidebreceni, és a gyüttmenteket kicsit kritikus szemmel nézik. Nem olyanok, akiket igazán el tudnakfogadni, és igazán szeretnek. Nem csak ők éreztek idegennek engem, én is idegennek éreztem őket.Ha valaki erre azt mondaná, hogy ja, mert antiszemiták voltak, akkor én a leghatározottabbantiltakozom. Egy hatalmas zsidó közösség élt a holokausztig Debrecenben, akik jól érezték magukat,elfogadták őket. Nem tudom, hogy van-e még egy nagyobb városa az országnak, ahol szintén ekkorazsidó közösség úgy élt volna, mint Debrecenben. Nem voltak gyüttmentek, debreceni születésűek,ezért elfogadottak voltak. Azok a gyüttmentek, akik úgy csinálnak, mintha mi sem lenne egyszerűbb,mint idejönni Debrecenbe, és itt okoskodni, mint ez a Vajda, akivel pontosan ez a baj: fogalma sincsDebrecenről.

A kollégái éreztették önnel ezt a gyüttmentséget?

A filozófus kollégáim? Azok nem…

És más intézetekből?

Nem óhajtottam belefolyni semmiféle egyetemi politikába, ezt hamar megértették. Ajánlottak nekemrektorhelyettesi pozíciót is, de én mondtam, hogy szó sem lehet róla, megmaradok a sajátintézetemben, ezen túl nem akarok lépni semmiféle pozícióba, ahol nekem dolgom van a hatalmistruktúrával, más emberekkel. Az egyetemen belül én nem éreztem rosszul magam. Amikorlétrejöttek az egyetemi és akadémiai közös kutatócsoportok, mi létrehoztuk a VulgusKutatócsoportot, amelynek volt egy gyönyörű folyóirata is, a Vulgo. Egy vendéglőben ünnepeltük akutatócsoport létrejöttét, épp akkor, amikor az irodalmárok, egy egész népnemzeti társaságünnepelte valakinek a születésnapját. Mentem a vécé felé, és keresztül kellett haladnom azon atermen, ahol ők tartózkodtak. Az volt az érzésem, hogy ők hirtelen összekapták magukat, és amíg énkeresztülmegyek, nem szeretnének hangoskodni, semmiről sem beszélni. Amikor visszafelé jöttem,mondtam nekik, hogy próbáljunk meg egymással kijönni, egymást megérteni. Akkor ezt ottelfogadták, de fárasztó volt velük. Nem voltak nyitottak a másra, szerették volna, ha az a másikmegy hozzájuk, mert ők az igazi, tősgyökeres odavalósiak. Én gyüttmentként próbáltam isvalamilyen kapcsolatban lenni velük.

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Vajda Mihály fotó:

Alakult ki olyan professzori közélet az egyetemen belül, ahol egyetemi ügyekről, a világ,az ország, a város ügyeiről beszélgettek?

Lehet, hogy volt ilyen, de én nem vettem részt ilyesmiben. Lehet, hogy volt, és engem hagytak ki,vagy én hagytam ki magamat ezekből. Az is hozzátartozik ehhez az egészhez, hogy a vegyész BeckMiska, akivel jóban voltam, és aki eredetileg szegedi volt, mondta, hogy ő egy idő után megértette:nem lehet úgy részt venni az egyetemi közéletben, ha az ember nem itt lakik. Én ebből valamitsejtettem, ezért is kértem lakást, hogy egy héten legalább három napot töltsek Debrecenben. Devalahogy ez is egy külső viszony volt a debreceniséghez. Mindvégig, amíg ott tanítottam, mindenhéten több napot töltöttem a városban, de nem lettem debreceni. Hogy muszáj-e debrecenivé lenniahhoz, hogy az ember Debrecenben igazán gyökeret verjen, jól érezze magát, hogy valamilyenértelemben befolyása legyen? Ezt nem tudom. Az első napokban, amikor oda keveredtem, akkorbementem a városba, sétáltam egyet a Piac utcán, a Széchenyin és a Kossuthon, és azt éreztem, eznem az én világom. Hogy ez az én hibám volt-e? Lehet. De nem hiszem, hogy bennem lenne egyelutasítás a másfajta világokkal szemben. Annál is kevésbé, mert amikor elindult a bomlás akommunista rendszerben, egy szép napon jött egy telefon, a német tanszékről hívtak fel, hogy nincs-e kedvem két kurzust tartani náluk, Szegeden.

Felteszem, volt kedve.

Mondtam nekik, hogy ’nekem van kedvem, de megkérdeztétek, hogy megengedi-e ezt a felsőbbhatóság?’. Azt mondták, ’nem kérünk engedélyt’. Elég sokat tanítottam Szegeden. Hogy ez nemmaradt fenn, annak egy egyszerű technikai oka volt. Nem voltam már fiatal, és fárasztó volt, hogylementem Szegedre, és onnan Debrecenbe. De jó néhány félévet tanítottam, nemcsak a némettanszéken, hanem a filozófia tanszéken is. Kifejezetten jól éreztem magam Szegeden. SzámomraSzeged máig is egy olyan hely, amit szeretek, ahová szívesen megyek vissza, ahol tudok sétálni,érzem, hogy nekem ott érdemes sétálnom. Debrecenben nem ez volt a helyzet.

Gondolt már arra, hogy mi lett volna, ha Szegeden kezd el tanítani olyan intenzitással,mint Debrecenben?

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Volt egyszer egy Heidegger-konferencia Szegeden 1990 után, amikor már elfogadott voltam. Egyszercsak üzent nekem a szegedi rektor, hogy szeretne beszélni velem. Bementem hozzá, ő pedig aztkérdezte, nem megyek-e inkább hozzájuk Debrecen helyett. Mondtam neki, ’idehallgass, lehet, hogyszívesebben jöttem volna ide, de későn szólsz. Segget nem csinálok a számból, elköteleztem magamDebrecen mellett, szóval Debrecenben fogok tanítani’. Azt mondta, háromszor annyi fizetést ad, deezt végképp nem szeretem. Lehet, hogy jobban jártam volna Szegeddel.

A másik dolog, hogy a debreceni tanszéken, amelyből később az intézet lett, volt néhány idősebb,betonkommunista figura, és a fiatalok, akik igyekeztek kibújni az ideológiai nyomás alól. Azőskövületek meglepetten vették tudomásul, hogy én nem akarom kidobni őket, megvárom, amígnyugdíjba kerülnek. Mondtam nekik, hogy ’én nem vagyok olyan, mint amilyen ti voltatok, hogyabban a pillanatban, amikor egy picit mást gondoltunk, kidobtatok minket az állásainkból’. A többiekmindenesetre fiatalok voltak, odafigyeltek rám, tetszett nekik, hogy más szellemet hozok. Emiattjobban szerettem Debrecenben főnök lenni. A szegediek rátartiak voltak világéletükben, azt csináltákvolna, amit ők akarnak. Ez önmagában nem baj, de egy egységes, új szellemiségű filozófia tanszéketnem tudom, hogy létre tudtam volna-e hozni Szegeden. Ezért meg vagyok elégedve azzal, hogyDebrecenbe keveredtem, habár a várossal és a debreceni szellemiséggel nem igazán alakult kisemmilyen kapcsolatom.

Több korábbi debreceni tanítványától is úgy hallottuk, hogy ön szívesen járt szakestekre,síkfőkúti hétvégékre a hallgatókkal. Fontos volt a számára, hogy a hallgatókkal azegyetem falain kívül is időt töltsön?

Feltétlenül. Miért? Mindig úgy gondoltam, hogy a felnőtt ember az felnőtt ember, ha hatvan vagynyolcanéves, attól még nem lesz tekintélyesebb, még a tapasztalatai sem biztos, hogyizgalmasabbak, mint a húsz-, huszonöt, harmincéveseké. Nagyon is akartam a kapcsolatot afiatalokkal nemcsak az órákon, hanem azokon kívül is. Erre a legjobb volt az esti sörözés vagySíkfőkút. Brémában tanultam meg, amikor ott tanítottam, hogy milyen jól lehet kurzusokat hétvégénmegtartani, egy egész féléves kurzust meg lehet tartani, és még jobb is lesz, mintha hetenkénttartanánk az órákat. Heti alkalmaknál az óra kezdetekor már senki nem emlékszik az előző hétre, ígyviszont egyfolytában beszélgetünk egy témáról, ez pedig elmélyíti a tudásukat éselkötelezettségüket. Én szerveztem meg ezeket a hétvégi kurzusokat Síkfőkúton. Eleinte nagyonkönnyű volt, mert mindig volt lehetőség, aztán a többi tanszék is rászokott, így a végén már csodavolt, ha kétszer egy évben sikerült szervezni egy hétvégét.

A Debreceni Egyetem különböző szakjai évtizedek óta szerveznek kihelyezett szemináriumokat ésházi konferenciákat a közigazgatásilag a Heves megyei Noszvajhoz tartozó síkfőkúti Soó Rezső Kutatóházba. Minden évben többszáz egyetemi hallgató fordul meg itt, nem túlzás azt állítani, hogya kutatóház területén történtek fontos szerepet játszanak a debreceni egyetemi közösségekéletében.

Tehát az egész BTK-n önök kezdték el a síkfőkúti hétvégék szervezését?

Ezt biztos, hogy mi kezdtük el. Nagyon kedvelem Szabó Beát, aki most vallástörténetet tanít, akkorpedig hallgatónk volt. Bevallotta, hogy ő mondta a magyarosoknak, hogy csináljanak ők is, ígykezdett elterjedni a dolog. Szakmailag kifejezetten hasznosak voltak ezek az alkalmak, de más

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

szempontból is. Volt ott ivászat, barátkozások, szerelmek. Nagyon jót tett ez a hallgatókkal valókapcsolatomnak.

2017-ben Vlagyimir Putyin díszpolgári címe miatt lemondott az emeritusi címéről a DebreceniEgyetemen. Azóta ápol valamilyen kapcsolatot az egyetemmel?

Csak a saját intézetemmel, de korábban sem volt ez nagyon másként. Nem változtatott ez az ügy adebreceni státuszomon.

Nem jelentett nagy törést?

Nem volt olyan egyszerű, mert a rektor is megkeresett levélben, hogy ezt hogyan gondolom…

Számonkérte önt?

Olyasfélét csinált. Találkoztam valahol a dékánunkkal, mondta, hogy sok nehézséget okoztam nekik.Mondtam: ’nem azért csináltam, hogy nektek nehézségeket okozzak, vagy Putyinnak, aki tudomástsem vett erről, hanem azért, hogy az én lelkiismeretem jobb legyen’. Eléggé nagy port vert fel,tudom, Németországban is jelentek meg híradások arról, hogy valaki tiltakozott az ellen, hogyVlagyimir Putyin a Debreceni Egyetem díszpolgára legyen. De mi az Istennek választották meg?Hogy jutott ez eszükbe? Ez az, ami engem a debreceniségben zavar, ez a konformizmus. Senki nemállt föl a rektori tanácsülésen, hogy ’gyerekek, mi köze van Putyinnak a tudományhoz, miért akartokti ilyesmit?’. Ha az Orosz Tudományos Akadémia elnökét választják díszpolgárnak, azt én értem. DePutyin hogy jön ide? Ez volt az én bajom.

Vajda Mihály fotó:

Ezért döntött úgy, hogy ilyen határozottan tiltakozik a döntés ellen, vagy ebben az isbenne volt, hogy egy kifejezetten autoriter vezetőnek szavazták meg ezt az elismerést?

Ha nem lett volna egy autoriter vezető, akkor ez soha senkinek nem jutott volna eszébe.Gorbacsovot senki sem választotta volna meg. Putyint az oroszok imádják, pont úgy, ahogy Sztálint

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

is imádták: erőteljes, határozott, megmondja, hogyan kell élni. Nekem egy ilyen nem kell, de hátnekünk is van egy ilyenünk…

Fontosnak tartja, hogy a magyar értelmiség határozottan fellépjen autoriter vezetőkkel,rezsimekkel vagy a Debreceni Egyeteméhez hasonló gesztusokkal szemben?

Mint értelmiségiek nem az a feladatunk, hogy beleszóljunk. Mint polgárok beleszólhatunk a dolgokalakulásába, ha tudunk, de nem érzem ezt egy kifejezetten értelmiségi feladatnak. Ezt énmagammal és mással szemben sem igénylem.

Ha ez nem, akkor mi az értelmiség dolga?

A filozófusnál ez egy nehezebb ügy, az összes többinél pontosan meg tudom mondani, mert ezekszakmák tulajdonképpen, még akkor is, ha nem hiszem, hogy a humán szakmákban egyértelműigazságra kellene törekednie egy történésznek vagy egy irodalmárnak. Egy filozófus mit csináljon?Próbáljon valamilyen módon filozófiát művelni. Azért fogalmazok így, mert ma már egyértelműenúgy hiszem, hogy ezt százféle módon meg lehet tenni. De filozófiát tessék művelni, és ezt ne tessékösszekeverni a politikával. A filozófia nem politikai diszciplína, a marxista filozófiával pontosan azvolt a probléma, hogy politikai ideológiává vált, arra használták, hogy alátámassza a politikairezsimet. Az értelmiségnek annyira kell politizálnia, mint bármely öntudatos állampolgárnak. A világpolitikai alakulása a lakosságon múlik. Itt van a baj a kelet-európai lakossággal: a nyolcvanszázalékának eszébe nem jut, hogy bele tudna szólni a dolgokba. Márpedig, ha a nyolcvan százaléknem szól bele, abból soha nem lesz demokrácia.

Az értelmiségnek azért nagyobb az eszköztára a beleszólásra.

Világos, mert tud írni meg beszélni, ezt csinálja is, miért ne. Bizonyos pillanatokban egészséges is,ha ezt csinálja. De ne keverje össze ezt a szakmai tevékenységével.

Debrecen és Szeged mellett Egerben is tanított. Összehasonlítható-e Debrecen és Egerfelsőoktatása, a két város hangulata, mentalitása?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, és nem valószínű, hogy értelmesen tudok rá válaszolni. Az egri csaknéhány éve egyetem, előtte főiskola volt. Mint főiskola a presztízse sokkal alacsonyabb volt, mint azegyetemé. Az Eger környékéről származó okosabb gyerekek, akik adtak magukra, ők Debrecenbeakartak menni. Arról, hogy ma mi a helyzet, felelősséggel nem tudok nyilatkozni. Még valami: nemjelentéktelen professzorok mentek át tanítani Debrecenből Egerbe. Nem magamra gondolok. Aszellemiséggel kapcsolatos kérdésre nem tudok válaszolni, ehhez túlságosan külső szereplő voltamott.

Miért mentek át a debreceni professzorok Egerbe? Mi vonzotta őket?

Nem tudom, erről őket kell megkérdezni.

Jó az a rendszer, amelyben jelenleg tanítják a filozófiát Magyarországon? Ha tehetné, önmin változtatna?

Mi az a rendszer? Mindenhol egyformán tanítják? Ezt én nem tudom megmondani. 2005-ben

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

emeritáltam. Időnként még elmegyek a volt intézetemmel Síkfőkútra. A beszélgetéseink alapján úgyérzem, hogy nagyon nem változott a tanításhoz és a tanuláshoz való viszony. Van egy Takács Ádámnevű, Debrecenben felnövekedett fiatalember, aki nem filozófusnak, hanem eszmetörténésznektekinti magát. Pesten végzett filozófiát, aztán Párizsban doktorált, de gyakran bejárt hozzánkkurzusokra. Egyszer együtt utaztunk a vonaton, és amikor megkérdeztem, milyen Pestre járnifilozófiára, azt mondta: aki egy jó kiképzést szeretne kapni, annak a legjobb, ha mindkét helyre jár,Pestre és Debrecenbe is. Pesten rettenetesen sok tárgyi tudást követelnek meg, Debrecenben pedigmegkövetelik a gondolkodást. Ha ezt mindkettőt tudja, akkor lesz belőle valaki. Kétségtelen, hogy mia hallgatóinktól nem követeltük meg, hogy mondják fel A tiszta ész kritikáját. Ugyanakkor azok ahallgatóink, akik megtanultak filozófiailag gondolkodni, ők később elsajátítottak sok tárgyi tudást afilozófia történetéről. Valószínűleg mindkét oldalról meg lehet fogni ezt a dolgot.

Vajda Mihály fotó:

Az egyetemek alapítványi átalakítása változtathat a jelenlegi helyzeten? Lát arralehetőséget, hogy az oktatás hangsúlyai áttolódjanak a tárgyi tudás vagy éppenellenkezőleg, a gondolkodás tanítása irányába?

Most mit mondjak erre? Tudni nem tudok semmit. De ha megnézem azt az egyetlen helyet, aholmozgalom lett ebből, az SZFE-t, akkor azt kell mondanom: ők valószínűleg átlátták, hogy abrichtolniakarják őket, nem hagyják őket kibontakozni. Én is attól félek, hogy ezek a kuratóriumok majd egyszigorú, a tárgyi tudásra koncentráló koncepciót fognak képviselni: ne locsogjunk-fecsegjünk, hanemtanuljunk.

Minek köszönhető, hogy a fontosabb publikációinak többsége abban az időszakbankeletkezett, amikor Debrecenben tanított? A városnak volt ehhez bármilyen köze?

A városnak nem hiszem, hogy volt köze hozzá, az egyetemi tanításnak viszont igen. Az egyetemifilozófia tanítás fontos szerepet játszott a gondolkodásomban. Sok mindent azért tudtam viszonylaggyorsan megfogalmazni, mert tanítottam. Természetesen más okai is voltak ennek, sokáig nehéz

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

életet éltem, pénzt kellett keresnem a filozófián kívül álló módokon. Ilyen volt a fordítás például, amiugyan szellemi tevékenység, de soha nem éreztem az igazi, saját métier-mnek. Nem abban azértelemben függnek össze az írásaim a tanítással, hogy arról publikáltam volna. Maga a tanítás mintfolyamat, a kommunikáció fiatal emberekkel nagyon is arra ösztönzött, hogy megírjak dolgokat.Természetesen azáltal, hogy léteztem a magyar filozófiában, több felkérést is kaptam innen-onnan,folyóiratoktól. Ha megnézi az 1990 utáni publikációimat, egyértelmű, hogy én nem írtam könyveket.A legkülönbözőbb típusú tanulmányokat és esszéket írtam. Egy idő után rájöttem, hogy ’te jó Isten,mást és mást, de mindig ugyanúgy gondolom végig, ebből érdemes lenne egy könyvet összehozni’.A könyveim többsége így készült. Nem mindegyik, mert van egy kis könyvem, ami a debreceni HatárKönyveknél jelent meg, amiből a Latin Betűk kiadó lett. Gulyás Gábor, aki egy mozgékony, jószervező, miután a Határ című folyóiratot újraélesztette...

Milyen folyóirat volt ez?

Az egy egyetemi hallgatók által iniciált folyóirat volt, közte egy-két jó írással, de ahogy egy ilyenfolyóiratnál szokásos, a többsége nem biztos, hogy olyan jó volt. Gulyás Gábor a kilencvenes évekelején eldöntötte, hogy átveszi a Határt és csinál belőle egy olvasható folyóiratot. Az egyik legjobbirodalmi folyóiratot csinálta meg, de csak egyszer sikerült neki pénzt szereznem, másodszorra márnem, mert a pénzosztó helyek, kuratóriumok furcsállották, hogy egy egyetemi hallgató egy irodalmifolyóirat főszerkesztője akar lenni. Nem nagyon örültek annak, hogy a folyóirat létezik, aztán szépenel is halt. Gulyás nem hagyta magát, alapított egy kiadót, amit Határ Könyveknek nevezett el,később pedig átnevezte Latin Betűknek. Elég sok jó könyv jelent meg itt, köztük egy fehérfüzetecském, Mit lehet remélni? címmel Fehér Ferencről. Szerintem egy nagyon jó könyv, csak akutya se vette kézbe. A Jelenkornál is megjelent egy vékony, füzetjellegű esszégyűjteményem. Ötszövegből áll, mindegyikben szerepel Platón Phaidroszának az a bevezető része, ahol Phaidroszpiszkálja Szókratészt, hogy hogy is van ő a mítoszokkal. Ebből a végén kijön egy érdekes szöveg,amit én mind az öt esszébe belevettem. Ez is egy megtervezett könyv volt, de a többi nem.Összejöttek esszék, végiggondoltam valahonnan nézve a világomat, és úgy gondoltam, hogykiadhatom ezeket az esszéket együtt.

Tudatosan választott kiadókat a publikációihoz?

Nem. A Határ Könyvek úgy jött, hogy Gáborral minden nap találkoztam az egyetemen. A Jelenkortólpedig jelentkezett Csordás Gábor, hogy adok-e neki valamit. Jelent meg valami Aczél Géza sorozatában is. Hosszú ideig bárhol hajlandó voltam kiadni.

És önt is bárki hajlandó volt kiadni?

Hát, egyszer nagyon boldog voltam, mert egy írásomra azt mondták, hogy rossz, és nekik nem kell.Ebből azt következik, hogy a többi jó, mert mindig elfogadták őket. Igen, bárki hajlandó volt kiadni,egy ideig vezető figurája voltam a magyar filozófiai életnek. Nem azt mondom, hogy mindenkiszerette, amit csinálok, nagyon nem. Azok, akik a filozófiát tudományként szerették volna művelni,elsősorban Pesten, ódzkodtak tőlem: ’nagy kókler, összevissza halandzsázik, nem irodalom, mégkevésbé filozófia’. A kiadóknak viszont tetszett.

1998-ban mégis csak kapott egy Széchenyi-díjat. Pontosan miért kapta?

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Miért nem kérdez valami könnyebbet? Fogalmam sincs, biztos utána lehet nézni.

Ha ma kapna egy ilyen elismerést a mai magyar államtól, átvenné?

Ez egy olyan kérdés, amire nagyon könnyű válaszolni, mert nem fogok a mai magyar államtól ilyenelismerést kapni. Nem venném át. De nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy ’nekem neadjanak’, amikor eszük ágában nincs adni. Ha akkor mondanám, hogy ne adjanak, amikor eszükágában lenne adni, az más lenne. Könnyű ezt mondanom, de nem fogadnám el.

Az oktatás és a publikálás mellett 2000-től az MTA Filozófiai Bizottság elnöke, 2005-tőlpedig az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója is volt. Hol helyezné el az akadémiaimunkáját a pályafutásán belül?

A Filozófiai Bizottságot mindig ismert és elismert filozófusok vezetik, ennek nincs különösebbjelentősége, annak ellenére, hogy én komolyan vettem mint funkciót. Megmondom, elsődlegesen mitörténik ezekben a bizottságokban: amikor valaki beadja a nagydoktori disszertációját, akkor ezek abizottságok ezt jegyzik, kijelölnek két opponenst, akiknek nem az a feladatuk, hogy megnézzék adisszertációt, hanem különböző szempontok alapján azt vizsgálják, hogy megfelel-e az illető habitusaa nagydoktori követelményeknek. Én annak idején egyrészt azért hadakoztam, hogy ezek akövetelmények legyenek kevésbé formálisak, hiszen egy kis ország kis szakmája vagyunk, mindenkitudja, hogy ki mit csinál. A túlzott formalitás sokaknál megakadályozza, hogy beadják adisszertációjukat, mert nincs kedvük ilyen-olyan pontok után rohangálni.

Mit sikerült elérnie a hadakozással?

Egy valakit nem tudtam átverekedni.

Ki volt az?

A nevekkel bajban vagyok. Nem mintha az illetőt nem becsülném. Nem úgy filozofált, mint ahogy énteszem, de számomra ez soha nem akadálya annak, hogy becsüljek valakit, hiszen nem csak egyféle módon lehet filozofálni. Na, a szakfilozófusok szemében engem ez a mondat már kóklerré tesz.Megkérdezném ezeket a drága szakfilozófusokat, hogy kezdve Thalésszel és befejezve Derridávalegyformán filozofáltak-e a filozófusok. Valahogy kidumálják magukat ebből az egészből, de a filozófiaalapjában véve nem egy szakma. Érzik, hogy ha én azt mondom, hogy sokféleképpen lehetfilozofálni, sokféle filozófiai igazság van, akkor én megfúrom a filozófia tudományos státuszát. Őkfilozófiatudományt akarnak művelni. Attól félnek, hogy ha jön egy ilyen pasi, mint ez a Vajda, éskimondja valamennyiünk közös titkát, hogy ez nem úgy tudomány, mint mondjuk a fizika vagy abiológia, de még úgy sem, ahogy a történettudomány vagy az irodalomtudomány, akkorkiebrudalnak minket az Akadémia berkeiből.

Ez reális veszély?

Nem úgy reális veszély, hogy holnapután ez be fog következni, de a „komoly” tudósok végtelenüllenézik, nem tartják fontosnak. Holott amikor Széchenyi István gróf pénzt adott az Akadémiamegalapításához, akkor azt mondta, hogy ez legfőképp a magyar kultúra, irodalom és nyelvművelésére való. Azóta ez már mellékessé vált, a szaktudományok játsszák benne a legfontosabbszerepet. Na ez volt a filozófiai bizottsági elnökség. Nem egy különleges pozíció, időnként valaki,

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

akinek ismerik a nevét, azzá lesz.

És a Filozófiai Kutatóintézet?

Az egy bonyolultabb történet volt. Új igazgatói pályázatot kellett kiírni, de valahogy nem sikeredett.Összejött egy informális grémium, négyen ott ültünk, azt mondták, hogy vagy Nyíri Kristóf, vagy énlegyek az elnök. Végül engem neveztek ki másfél évre. Nagyon furcsa ezeknek a bölcsészintézeteknek a sorsa. A szocializmus idején alapították őket, arra szolgáltak, hogy kellett egy hely azolyan filozófusoknak, akiknek nevük volt, ismertek voltak, de nem engedték belépni őket azegyetemre, mert megrontják az ifjúságot, mint Szókratész annak idején.

El lehetett dugni őket.

El lehetett oda dugni. Rendelkeztek is afelől, hogy az igazgató engedélye nélkül semmit nempublikálhatunk. Volt egy olyan igazgató, aki minden alkalommal, ha odaadtam neki egy írásomat, ahóna alá fogta, és berohant vele a pártközpontba: ’tessék, nézzétek, ezt adta ide a Vajda, mitcsináljak vele?’. Mire állítólag azt mondták neki: ’elvtárs, téged azért neveztünk ki igazgatónak, hogydöntsél ezekben a kérdésekben, nem postásnak’. Egyébként nem engedélyezték ezeket aszövegeket, bekerültek az 1973-as határozatba mint jobb- és baloldali antimarxista szövegek. Ilyenigazgatóra 1990 után már nem volt szükség. Én próbáltam egy olyan koncepciót kidolgozni azintézetre, hogy legyen egy közös elképzelésünk arról, mit akarunk csinálni…

Lehet egy közös irányvonalat megszabni? Korábban említette, hogy mekkora ellentét voltön és a szakfilozófusok között.

Eszem ágában nem volt irányvonalat megszabni. Témát. Például: mi az, hogy gondolkodni? Errőlaztán egy szakfilozófus mást mond, mint egy másfajta, kontinentális jellegű filozófia művelője. Nemakartam a munkatársi gárdán sem alakítani, annak ellenére, hogy voltak ott olyanok, akik az énmegítélésem szerint nem alkalmasak filozófiai szövegek előállítására. Később ki akartak neveznihárom évre, de valahogy megromlottak a viszonyok, egy év után pedig azt mondták, hogy köszönikszépen, és kineveztek mást. A filozófiával mindenütt baj van. Mi a filozófia? A művészethez hasonlófunkciója van, próbálom én ezt megfogalmazni, de nagyon nehéz. A tudósok nem szeretik azilyesmit. ’Mondd meg világosan: mi a célja a filozófiai tudományosságnak?’ Meg tudom én eztmondani: gondolkodásra nevelni. Na de azt hogy kell?

Ha a tudósok és a politikusok nem, akkor kik szeretik a filozófiát? A filozófusokon kívülpersze.

Én. Ja, hogy rajtam kívül? Azt nem tudom. Valószínű, hogy intelligens, olvasott emberek közül sokanvannak, akik szívesen olvasnak filozófiai szövegeket. Nem túl komolyakat, nem túl nehezeket, deazért akadnak. Hogy ezek mind a barátaim, az egy másik kérdés.

Szűk rétegnek szól a filozófia?

Szűk rétegnek. De miért, a jelentős irodalom nagyon széles körben olvasott? Nem hiszem.

Hogyan élte meg, hogy elvették az MTA kutatóintézeteit?

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

Én akkor már parkolópályára voltam téve mint vén nyugdíjas. Nagyon dühös voltam, bár máig semtudom, hogy mi lett a folyamat eredménye. Nem az a probléma, hogy ki tartja fönn, ki finanszírozza,hanem az, hogy állami döntéssel akarnak mások élete fölött rendelkezni. Ez nem jó. Miért nemazokat kérdezik, akiket érint a döntés? Nekem ez volt a bajom.

A tudományos elit mindent megtett azért, hogy megakadályozza a kutatóintézetekelvételét?

Erre nem tudok válaszolni. Mi az a minden?

Tehettek volna többet?

Ebben az országban az emberek nagyon óvatosak. Azt mondják, hogy ’nekem gyerekeim vannak,nem tudok akármeddig elmenni’. Az intézetigazgató nem tud lemondani, mert akkor az új igazgatóúgyis támogatni fogja az átsorolást. Most az egyetemeket privatizálják, de nem is értem, hogy miértnevezik privatizálásnak, mikor az állam által kinevezett kuratóriumok fogják őket irányítani. Miértvolt a mára szétrohasztott SZFE kuratórium alá helyezése privatizálás? Vidnyánszky nem privátember, hanem a kormány jelöltje. Zűrös és zavaros ez az egész kulturális világ, és nagyon rossz,nagyon nehéz, amikor úgy működik a kultúra, hogy a kormányzat utálja. Lássuk be: utálja, amit mikultúrának nevezünk. A tudományt szereti, bár furcsa, hogy Palkovics ezt úgy definiálja, hogy atudomány az, ami pénzt hoz a konyhára. Na most a filozófia még senkinek sem hozott pénzt akonyhára, de a humántudományok sem. Ezzel szemben a történelmet és az irodalmat mégiselfogadja a rezsim. Miért fogadja el? Mert a történelem és az irodalom szükséges ahhoz, hogy atörténelmi emlékezetet az általuk kívánt irányba formálják. A filozófia ettől sokkal szélesebb módonfoglalkozik az emberi gondolkodással, és ettől ők félnek. A filozófia kritikus tudomány. Az éndefinícióm szerint a filozófia feladata, hogy mindenre, amit evidenciának tekintenek egy adottpillanatban, egy adott környezetben, kérdezzen rá. Kérdezzen rá, ha azok jogi szabályok,tudományos állítások, politikai állítások, vagy bármilyen más formában fogalmazódnak meg. Arákérdezés nem azt jelenti, hogy cáfold meg, de ők nem értik a különbséget. Pedig nagy akülönbség.

Az elmúlt években számos olyan esetet láttunk, amelyekből úgy tűnik, a hatalom nemszereti a kérdéseket. A Parlamentben például folyamatosan szűkítették az újságírók terét.

Persze. Mindent tudnak, és aki rákérdez, az kekeckedik és beléjük akar rúgni. Ők aztán előállítanakegy olyan szituációt, ahol ez végül igazzá válik.

Megélte már több nagy rendszer összeomlását is. Ezek mind viszonylag gyorsan mentekvégbe, és magukkal hoztak egy katarzist. Az emberiség most egy lassan lezajlóösszeomlással, az ökológiai válsággal néz szembe. Elmaradhat a katarzis? Mi lehet azelhúzódó válság következménye?

Erről nagyon nehéz beszélni, mert ezek generációkon átívelő problémák. Az én életemben nem fogbekövetkezni az ökológiai katasztrófa, én még fogok levegőt kapni, én még fogok találni olyan állótóvizeket, amikbe bele lehet menni egy kicsit pancsolni. Sokan azt mondják, hogy ez olyan, mint azapokalipszis, elmondják, hogy minden korszakban voltak apokaliptikus elképzelések, nem feltétlenülfog ez bekövetkezni, nem kell annyira komolyan venni. Szerintem komolyan kell venni. Az a fajtaglobális világgazdaság, ami ma működik, és amelynek bizonyos értelemben az alapvető

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/5966_a_filozofia_feladata_hogy_rakerdezzen_mindenre_amit

működésmódja, hogy egyre jobban bővíti magát, ez a világot egyre jobban maga alá gyűrő termeléstúl sok ennek a Földnek. Egyszerűen erről van szó. Hirtelen megugrik a népességszám is, ami nagyprobléma, hiszen a megnövekedő népességnek pedig élelmiszert, tiszta ivóvizet, levegőt kellbiztosítani. A politikusoknak sokkal jobban végig kellene gondolniuk, hogy valóban van-e ilyesmirőlszó. De a politika a mai globalizált világban a pénztől és a gazdálkodástól függ, a pénz birtokosai ésa fő gazdálkodók pedig nem törődnek ezzel, mert ők a pillanatnak élnek. Most lehet azt mondani,hogy akkor nem lehet a pillanatnak élni. Én azt mondom, hogy lehet, de vannak gyerekeink,unokáink, dédunokáink, akiket én még ismerek, és szebb életet kívánok nekik, minthogyfulladozzanak a megromlott levegőben, és ne tudjanak fürdeni menni a természetes vizekbe.

Számít arra, hogy ez a globális válság magával hozhatja a filozófusok társadalmifelértékelődését? Hiszen egy olyan korszakba léptünk bele, amelyben talán mindeneddiginél nagyobb szükség van az evidenciákra való rákérdezésre.

Igen, azt hiszem. De lehet, hogy másfajta filozófusok fognak benne működni. Olvasok ezt-azt, ami akezembe kerül, ilyesmiről szóló filozófiai szövegeket. Például az önjáró autókról olvastam nemrégnémetül. Kifejezetten érdekes írás volt arról, hogy addig rendben van, hogy ezek az autókelműködnek sofőr nélkül is, de hogy tudnak ezek az autók krízishelyzetben döntést hozni. Erre atotális automatizáció hívei azt válaszolják, hogy a sofőr sem tud feltétlenül helyes döntést hozni, ésez nem biztos, hogy jobb, mint egy automata döntési rendszer. Nem tudom. De ezekről kezdenekfilozofálni. Lehet, hogy a kontinentális filozófia át tud nőni ebbe a jövőképbe. Itt egy pillanatramegállok. Nem hiszem, hogy a filozófiának a jövőt illető jóslatok megtétele lenne a feladata.Marxnak nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy eddig a világot csak magyarázták, ezentúl meg isváltoztatjuk. Láttuk a kommunizmus kapcsán, hogy mi történik, ha a megváltoztatási szándék átnőideológiává. A filozófiának nem szabad meghatározott társadalmi jövőképeket megalapozni akarnia.Kérdezni kell. Ha valaki jön egy társadalmi jövőképpel, rá kell kérdezni: ’azt meggondoltad, hogy…’

Kik kérdeznek most a legizgalmasabban?

Én már egy öreg jószág vagyok, nem nagyon nézem a fejlődést az én területemen sem. Rosszullátok, örülök, ha egy kis szépirodalmat tudok olvasni. Hiba, de erről fiatalabbakat kérdezzen.

Mivel tölti az idejét a szépirodalom olvasásán túl? Gondolkozik még nagyobb témákon?

Nagyobb témákon már nem. Látom, hogy mi folyik a világban, ezen kicsit töröm a fejem, de nemgondolom, hogy ehhez én valami igazi, mélyenszántó hozzájárulást tudok adni. Örülnék, ha lennénekilyenek fiatalabbaktól. Sok zenét hallgatok, sokat olvasok, és ha felkérnek valamire, irkálok is.Rövidebb, előadásszerűbb szövegeket írnék, és lehet, hogy ezek között lesz olyan, amiről én aztállapítom meg, hogy már máshogy látom a dolgokat, mint öt évvel ezelőtt. Ilyenkor szoktamfelébredni: amikor észreveszem, hogy másképp látom a dolgokat, mint pár évvel ezt megelőzően.

(A fotókat Vajda Mihálytól kaptuk. Köszönjük!)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába neszólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasdelőfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)