A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA 76. szám 2013. március

MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1052 Budapest, Piarista köz 1.KÉSZPÉNZZEL

BÉRMENTESÍTVEBP. 72. 1426.

A Diákszövetség 2013. évi rendes közgyûlésének összehívása

Kedves Barátaim! Öregdiák-társaim!

A Magyar Piarista Diákszövetség Elnökségévelegyeztetve Szövetségünk ezévi rendes közgyûlését2013. május 11-én, szombat délelõtt 9 órára összehí-vom. Helyszíne a Duna-parti Piarista Kápolna (Buda-pest, V. Piarista – volt Pesti Barnabás – utca 1. Bejárata gimnázium fõkapuján. A lift használatát a rászorulókrészére megoldjuk.)

A visszamódosított elõírások lehetõvé teszik, hogy afenti idõpontban megállapított határozatképtelenségesetén a közgyûlést azonos napirendi pontokkalugyanezen a napon délelõtt 10 órára összehívjam. Ez amegismételt közgyûlés már a megjelentek számátólfüggetlenül határozatképesnek minõsül.

A KÖZGYÛLÉS NAPIRENDJE:1. Szentmise.2. Megnyitó, üdvözlés, a levezetõ elnök megválasz-

tása.3. A napirend elfogadása.4. Az írásbeli beszámolók szóbeli kiegészítése, elfo-

gadása.

a) elnöki beszámolób) fõtitkári beszámolóc) választmányi elnöki beszámoló.d) vita és határozathozatal.5. A módosított Alapszabály ismertetése és elfoga-

dása. Vita és határozathozatal.6. Az MPDSz 2012. évi pénzügyi beszámolójának,

közhasznúsági jelentésének és a Felügyelõ bizottságjelentésének ismertetése és elfogadása. Vita és hatá-rozathozatal.

7. Az MPDSz 2013-as költségvetésének ismertetéseés elfogadása. Vita és határozathozatal.

8. Az új Kincstárnok bemutatása.9. Kitüntetések átadása.10. Agapé.

A 4–7. napirendi pontokhoz tartozó írásbeli anya-gok a honlapon (www.diakszov.piar.hu) és a Szövet-ség irodahelyiségében (az elsõ emeleten jobbra) ápri-lis 10-tõl kezdve megtekinthetõk lesznek.

Budapest, 2013. március 5.Várgedõ Tamás s.k.,

a Választmány elnöke

Bakos Miklós dr.Csenkey Ágoston

(Románia)Dankó LászlóDankó MargitDomokos Zoltán dr.Filka Ferencdr. Gerencsér FerencGerinczy András dr.Gindele TiborGolda GáborGyöngyössy JánosGyulay EndreHausinger Péter dr.

Hunkár DénesJesch AladárKiss Imre dr.Kondé Lajos dr.Körmendy JózsefKucsera MelániaLászló TamásLéderer TamásLóránd Pál dr.Lóránd PálnéMarosi IzidorMárton AntalNagy-Bozsoky József dr.Nagy-Bozsoky Józsefné

Németh AndrásNémeth LászlóNoga Mihály dr.Osváth JózsefÖtvös LajosPapp JánosPapp Jánosné Pataki ErvinPesty László dr.Posztóczky IvánSalacz Tamás dr.Simonyi Alfréd dr.Sirák András dr.Stéhli Ferenc

Szabó ÁdámSzabó TamásSzendrõ JózsefnéSzentirmai József dr.Szilvásy László dr.Szûcs ErvinTakács JánosThiesz Józsefné Vajta Gábor dr.Várkövi KárolyVarga Lajos dr.Varga Miklós dr.Vasváry JózsefZlinszky János dr.

Konfrátereink 1980-tól

2

Nem illendõ a 80 éves — ki hiszi el? — JelenitsIstvánt Pistaként aposztrofálni, de így, Pistakéntismertem meg, s azóta is erre a megszólításra áll aszám. Pista? — kérdik a fiatalabbak elkerekedõszemmel. Számukra õ a tanár úr. Nem professzor,annál több: tanár! Hány és hány generációnak volttanára! Hány piarista diák emlékezetében jelenikmeg a kicsit mindig mosolygós arc, amelyet csakakkor barázdáltak szigorú vonások, ha a gyerekeknem szabályosan sorakoztak föl az osztályteremelõtt. Hányan vannak, akik szívükben õrzik szava-it, életre szóló útmutatásait!

Apám mesélt róla elõször. Franciát taní-tott abban a legendás osztályban, amely-nek a szerzetesrendek szétverése elõtt Si-mon Sándor — ez megint túl hivatalosanhangzik, sokkal pontosabb és hitelesebbígy: Satya bácsi — volt osztályfõnöke, deérettségijükre már Somogyi tanár úr vezé-nyelte õket. Apám ült az elsõ padon, és afrancia irodalomról elmélkedett. Néhadolgozatot íratott, s itthon, íróasztalánáljavította a szövegeket. Az egyik apró betûs mindighibátlan volt. A jobb felsõ sarokban a név: JelenitsIstván. Késõbb ismertem meg alaposabban. Hozzátartozott még egy kifakult anorák s a középkort ismegért aktatáska. Talán most is azt használja.

Mindnyájan ismerünk olyan embereket, akik tüs-tént bûvkörükbe vonnak. Az impulzívabbak úgymondják, lenyûgözõ hatást tett vagy tesz rájuk. Pis-tára ez megint pontatlan jellemzés volna. Hitelesebb,a valóságnak inkább megfelelõ a „bûvkör”. A vonzás,amely az istenhit természetes jelenlétével és reménytadó erejével áthatott.

Sokféleképp szoktunk Istenrõl beszélni, Hozzá kö-zelíteni. Pista emberként szól róla, emberként köze-líti meg, s arra késztet, hogy emberségünk értékeitmozgósítsuk hitünk kifejezése közben, és tanuljunkmeg figyelmesen széttekinteni magunk körül, hogymeglássuk a világ értünk való szépségeit, s a másikember szemében gyülekezõ könnyeket, amelyeket jó

szóval, részvéttel talán letörölhetünk arcáról.Nagyon érdekes beszélgetést olvashattam a Nõk

Lapjában. A születésnapost Szegõ András kérdezte.Érdeklõdött, túrázik-e még, vagy az idõ elõre haladá-sával kevesebb lehetõsége adódik a nagy kirándulá-sok szabadságának átélésére. Íme a válasz: „De jöttmás helyette! Ott az erdõben teleszívtam a tüdõmetfriss levegõvel, és elnézegettem a virágokat, leveleket.Olyan szépségeket fedeztem fel bennük, amilyet ko-rábban, amíg buzgón a kilométereket róttam, soha!”

Megy az idõ, de életünk minden szakaszában szem-besülhetünk Isten jelenlétével életünkben vagy a tör-ténelemben, és keze nyomával a természetben. E foly-tonos jelenlét megtapasztalására nevel bennünket Pis-

ta, s ez az egyik összetevõje a személyiségébõl, beszé-deibõl és írásaiból sugárzó… — itt most elbizonytala-nodom, nem találom a megfelelõ szót. Ismét rá kelldöbbennem: a szavakat sokszor a csend hitelesíti. Em-berséget kellene mondanom, abban az értelemben,ahogy ezt a fogalmat a klasszikusok magyarázták:„Milyen szép embernek lenni, ha az ember igazán em-ber!” Ám az „igazán emberit” átlelkesíti, fölemeli az atöbblet, amivel hite erõsíti. Ebben az értelemben mer-ném Pistát embernek nevezni. Alighanem ezt igazoljakönyvei közül a számomra legkedvesebb címe is: Élet

és evangélium. Saját használatra úgy értel-mezem e címet: életünknek az adja az iga-zi tartalmát, hogy naponta szembesülhe-tünk a jó hírrel, amely mindnyájunknak,de nekem személyesen is szól.

Az ember életét sokszor tévutakra ve-zérlik rossz tulajdonságai. Ahogy Gárdo-nyi Géza írja az Ida regénye bevezetésében„Sötétben állunk néha, magunk se tudva,hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjüka szemünket, csak tapogatódzunk, bi-zonytalankodunk. És a szívünk hüledez:

— Merre? S véljük, hogy semerre.” Gyakran azt semérezzük, „hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a ke-zünkön. Vezet.” Ennek a jóságos, szeretõ kéznekérintésére ismerhetünk Pista mûveiben és szavaiban.Mediátor. Hídépítõ. Pontosan ismeri a modern teo-lógiát, de azt is tudja, hogy az esendõ ember csak azegyszerû szavakból ért. Azon a nyelven, amelyen Jé-zus mondta példabeszédeit.

Ezekkel az egyszerû szavakkal vezet bennünket aszeretet ösvényén. Nem hiteget, nem mondja, hogykéjutazásra indulunk. Kinek-kinek fel kell venniekeresztjét. De azt is tudatosítja, hogy a jó cél felé ha-ladva ez a kereszt nem sebzõ.

Pista legtöbb könyvérõl írtam. Pontosabban: írnipróbáltam. Valami mindig hiányzott. Ma sem tudompontosan, mi, de hiányzott. Talán csak az a szelíd,mindenkor biztató mosoly, ahogy ránk tekint. Minthaazt mondaná: gyerünk, tovább! Erre nem leltem alkal-mas szavakat. Alighanem a meditáció csöndje hiány-zott. Erre azonban nincsenek szavaink. Esetleg a misz-tikusoknak. De hol vagyunk mi a misztikusoktól?…

A tanító Jézus kudarcairól is beszélt. Minden tanító-nak, a legnagyobbaknak is vannak kudarcai. De Pis-tában sosem éreztem csüggedést. Sokszor próbáltamanalógiáját megtalálni az irodalomban. Nem egészenok nélkül, hiszen versmagyarázataiból az irodalmá-rok is sokat tanultak, s amíg gimnáziumban tanítha-tott, legendás irodalomtanár volt. Legtöbbször acsendes, szerény Tóth Árpád jut eszembe. Van azon-ban egy óriási különbség kettejük között: a költõ szo-morkásan tudomásul vette az emberi lelkek közöttlévõ, szerinte áthidalhatatlan távolságot, Pista vi-szont össszekapcsolja, és a kölcsönös szeretet jegyé-

A NYOLCVANÉVES JELENITS ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE…

PISTA

3

ben vezérli a Cél felé a lelkeket. Mindenfajta érzel-gõsség nélkül, komolyan, önkritikus gondolkodásrakésztetve. Tudja, hogy haladásunk közben elbu-kunk. Ilyenkor szelíden, halkan ismétli a jól ismertszavakat: „Kelj föl és járj!” Nem a testtel tesz csodát,csak arra figyelmeztet: indulnunk kell, különbenmegbénít az a jeges ûr, amelyrõl a költõ írt.

János evangéliumából idézi Jézus és Fülöp beszélge-tését. Az apostol arra kérte a Mestert, mutassa meg azAtyát, egyébre nincs is szükség. A papi hivatás nagy-szerûsége abban rejlik, hogy elkötelezettje megmutat-ja nekünk az utat, amelyen a Szentháromság felisme-réséig juthatunk, s ez az ismeret adja életünk értelmét,célját. Az útra indulónak a terepet ismerõ vezetõre ésjól tájékoztató útikönyvre, itinerre van szüksége. Ilyenvezetõje Jelenits István, az itinert pedig könyvei jelké-pezik. Ismeri a buktatókat, tudja, hogy szívesebbenhaladnánk a szerpentinen, lassacskán, panaszosanmeg-megállva. Ismeri a gyengeségeinket, nem ûz,nem hajszol, csak ujjával mutat fölfelé, ahol az út cél-ja rejlik. Igen, arra kell mennünk. Csak arra érdemes.

Észre sem vesszük, mennyire megrontja hallásun-kat a világ lármája. Sokan abban a félreértésben él-

nek, hogy Jónás próféta módjára harsogva, dühödtenkell képviselniük a rájuk bízott küldetés lényegét. Azilyen prófétákat kinevetik, ahogy ez Jónással is meg-esett. De aki csöndesen szól, az csöndet teremt, s ez acsönd a lélek csöndje, amely mégis visszhangzik ben-nünk. Így születik meg lelkünkben az ünnep, ame-lyet Pista Nagy László A vasárnap gyönyöre címûnagyszerû költeményének soraival jelenít meg:

„Vasárnap, itt vagy és tudjuk, fáradtak ünnepejött, / görbedõk egyenesednek fölséges színed elõtt.(…) Véres a hat nap, de lásd, a késélen szállt sikolyok/ s parabolái a vérnek újítják meg mosolyod. / Gyil-kolod magadat is, hogy holtodból újraszüless, / azértvagy fõnixmadár, hogy vasárnap ihass-ehess. / Ómennyiszer meg kell halni egy pici vasárnapért, /shányszor a távoli szépért, amit egy eszme kimért!”

Ünnepi érzést kelt szívünkben Pista. Megyek is atelefonhoz, hogy meghívjam, s terített asztal melletthallgassuk, amint egy szebb és igazabb élet hírnöke-ként deríti ránk mosolyát. Reméljük, még sokáig.

Rónay László(Megjelent a Vigilia 2012. évi 12. számában)

Görbe László piarista tanár a Szent Margit Gim-názium igazgatója, az Országos Köznevelési Ta-nács tagja. A következõ tanévtõl az állami iskolák-ban kötelezõen választaniuk kell a diákoknak a vi-lági erkölcstan és a hittan között. Jövõre az elsõ ésaz ötödik osztályban indul meg a két tárgy oktatá-sa. Errõl beszélgettünk Görbe atyával.

– Tavaly megszületett a köznevelési törvény, idénelkészült a nemzeti alaptanterv. A köznevelési tör-vény szerint a nyolcadik osztályig polgári erkölcstantvagy hittant tanulnak majd a gyerekek. A nemzetialaptanterv – mivel az egyház autonóm – csak az er-kölcstan tartalmáról rendelkezhetett. A hittan anya-gát az egyház állítja össze.

– A katolikus keresztény ember tudja, mire tanít a hit-tan. De mit tartalmaz a világi erkölcstan? Olyan messzeesik a kettõ egymástól?

– A polgári erkölcstannak a jelenleg hatályos alkot-mányos jogokat és fogalmakat tiszteletben kell tarta-nia. Gondolok akár az egynemûek házasságára, azabortusz kérdésére, tehát a polgári erkölcstan a ke-resztény fölfogásnál liberálisabb álláspontot fogal-maz meg.

– Várható a világnézeti ütközés – bár nemkívánatos,hogy az úgynevezett kultúrharc ismét kiélezõdjék.

– Nem mindegy például, hogy az antibébi-tablettahasználatát negatívan vagy pozitívan állítják-e be. Apolgári erkölcstan oktatása során is mondhatja per-sze a tanár, hogy egy tisztességes orvos nem ajánlja ahasználatát, mert rombolja az ember egészségét. Ez-

zel szemben – remélem, nem lesz ilyen – azt is han-goztathatja az erkölcstan oktatója, mennyire téves aszentatya álláspontja, amikor tiltja a fogamzásgátlótabletta használatát.

– A polgári erkölcstan tankönyvírói nem konzultálnak ahittankönyv íróival? Hiszen az eltérõ nézetek mellett remél-hetõleg több lesz a találkozási pont. Az erkölcstan oktatásá-nak is az lenne a célja, hogy az egyetemes erkölcsi normákszerint tisztességes, egészséges fiatalság növekedjék fel.

– Másféle emberképbõl indulunk ki, mint õk. Aszabadság túlhangsúlyozása egészen más emberképetkíván, mint a keresztény emberkép. Mi a sérült em-berrõl beszélünk, akit Isten fölemel. Az önmagátmegvalósító, abszolút embert hangoztató ideológiávalszemben a keresztény hit szerint az Úristen segítségé-vel váltódunk meg, bontakoztathatjuk ki valódi sza-badságunkat, illetve tehetjük teljessé életünket.

– Hol tart az egyház részérõl a fölkészülés?– A keresztény egyházaknak is ki kell dolgozniuk a

heti egyórás hitoktatásra vonatkozó kerettantervi el-képzeléseiket. Közismert, hogy az egyházi iskolákbanhagyományosan heti két órában oktatják a hittani is-mereteket. A helyi tanterv készítésénél világosanmeghatározzuk, melyek a hitoktatással kapcsolatoselképzeléseink a jövõben. Vegyük a mi iskolánk pél-dáját: tizenöt éve került vissza egyházi kézbe a SzentMargit Gimnázium, s ez idõ alatt már olyan tapaszta-latokat szereztünk, amelyek alapján másként kellmegfogalmaznunk a hitoktatásra, a hitre és a vallásoséletre nevelés céljait és módszereit. A diákság is sokatváltozott másfél évtized alatt.

A HITTAN NEM ELÉG, A HITTEL KELL TALÁLKOZNI

Beszélgetés Görbe László piarista igazgatóval

4

– Mennyiben változott meg a fiatalság?– A szociológusok megfogalmazása szerint: megje-

lent az internetes, úgynevezett Y-, illetve ma már aZ- és az alfa-generáció. Ezért mi, tanárok – tudomá-sul véve a társadalmi valóságot – sokkal inkább tá-maszkodunk az internetes ismeretközvetítésre.A diákok egyre több információhoz jutnak az inter-net segítségével, ugyanakkor hangsúlyoznunk kell atankönyvek fontosságát.

Az interneten rengeteg téves vagy hiányos infor-máció jelenik meg egy-egy fogalommal kapcsolat-ban, ezért a gyerekekben el kell ültetni: továbbra is atankönyv a biztos tudás forrása. Ilyen értelemben isegyre fontosabb a hitoktatás: a pontos hittartalmat atankönyv tartalmazza, ugyanakkor szembe kell nézniazzal, hogy megszûnt a társadalomban a vallásos kul-túra továbbadása. Hangsúlyozom a katekézis fontos-ságát; nehogy elõforduljon, hogy a gyerekek tan-anyagként megtanulják ugyan a hittant, ellenben ahittel nem találkoznak. Nem találkoznak JézusKrisztussal, a szentségekkel, nem jutnak el a temp-lomba. Megfelelõ módon fölkészültünk-e a kegyelem

közvetítésére? Ez új pasztorációs föladatot jelent aplébániáknak, melyeknek – úgy vélem – közelebbkell kerülniük az iskolákhoz.

– Több alkalommal is beszélt különbözõ fórumokon akeresztény szülõk felelõsségérõl...

– Jövõre az elsõ osztályosok és az ötödikesek kez-dik kötelezõen a hittan vagy az erkölcstan tanulását.A keresztény szülõk felelõssége, hogy hittanra írat-ják-e be gyermeküket, vagy a polgári erkölcstanra,amely a keresztény erkölcsiséggel ellentétes fogalma-kat is tartalmaz. Ismétlem: az egyházközségeknekmár most van feladatuk; felkészíteni a szülõket és aplébániai közösségeket arra, hogy a katolikus szülõkgyermekei hittant tanuljanak. Ez a szülõk és az egy-házközségek, illetve az egész egyház felelõssége és le-hetõsége, hogy abban a vallásos kultúrában, amelyettalán nem kaphattak meg a szülõk, gyermekeiket ré-szesíthessék. Ezért hangsúlyozom most is a szülõkfelelõsségét és döntési lehetõségét.

Elmer István(Megjelent az Új Ember 2012. december 2-i számában)

A Magyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnázi-uma VIII. A. és VIII. B. osztálya 1947-ben érettsé-gizett, még élõ öregdiákjai jöttünk össze a régi, deazóta megújított épületben 2012. június 2-án, hogyIstennek hálát adjunk a 80 év feletti életünkért, ésköszönetet mondjunk a piarista atyáknak. Ez a ke-rek találkozó azért volt nevezetes, mert abban azépületben találkoztunk, amelybe 1939-ben léptünkbe és 1947-ben érettségiztünk. 1953-tól ugyanis apiarista atyák a Mikszáth Kálmán téren oktattak,természetesen megcsonkítva.

Elõzõ találkozóinkon a Mikszáth téri kápolnábanmegszokott 10 órás szentmise helyett a megújítottkápolnában 11 órára tudtunk idõpontot kapni a ká-polna igazgatójától, Szakál Ádám Sch. P. úrtól, mert– örömünkre – a 70 éve végzettek részére osztálytár-sunk, Etele Ágoston Sch. P.úr, a sátoraljaújhelyi is-kola ny. igazgatója tartotta a szentmisét. Ezért 10órakor a kápolna folyosóján lévõ tanácsteremben jöt-tünk össze az iskola jelenlegi igazgatója VízhányóZsolt Sch. P. úrral történt egyeztetésünk alapján. IttBorián Tibor Sch. P. úr, a budapesti gimnázium ny.igazgatója tartott nagyszerû elõadást a piarista rend-rõl, a magyar tartományfõnökségrõl, a magyar piaris-ta iskolákról, a megújított budapesti gimnáziumrólés kápolnáról – felkérésünk szerint.

A VIII. A. osztályban 37-en érettségiztek, és jelenlegebbõl tudomásunk szerint nyolcan élnek. A betegsé-gek és a külföldiek távolléte miatt két fõ vett részt a ta-lálkozón feleségével együtt, valamint három özvegy. AVIII. B. osztályban 38-an érettségiztek, és ebbõl tudo-másunk szerint tizenketten élnek. A betegségek és akülföldiek távolléte miatt hét fõ volt jelen, ebbõl há-

rom a feleségével együtt, valamint egy feleség férje be-tegsége miatt egyedül; így 18-an voltunk összesen. Atalálkozó szervezõi az „A” osztályból dr. Bendefy Ist-ván, a „B” osztályból dr. Barsai János voltunk.

11 órakor átvonultunk a kápolnába, ahol volt „B”osztályos osztálytársunk, dr. Miklós Dezsõ ny. érdiplébános tartotta a szentmisét Urbán József tartomány-fõnök-helyettes úr koncelebrálásával. A szentmisénrészt vett Borián atya is. Dezsõ barátunk szentbeszédé-ben meghatottan említette, hogy a Kalazanci Szent Jó-zsef emlékére ajánlott szentmisét abban az épületbenmondhatja részünkre, ahol 65 évvel ezelõtt érettségiz-tünk. A szentmise után Urbán József úr adta át a tarto-mányfõnök úr, a gimnázium igazgatója és a diákszö-vetség elnöke által aláírt Vas-Matura lapokat. A szent-mise után az osztálytársak nevében a velük egyeztetettalábbi köszönõ beszédet Barsai János mondta el.

Ezután a már bevált Bécsi Szelet (Üllõi út 16/a.) ét-teremben jöttünk össze az ünnepi ebéd elköltésére. Ahangulat kiváló volt, és délután 5 óra után mondtunkegymásnak búcsút azzal, hogy egy év múlva találko-zunk, ha Isten megengedi.

Az egykori pesti piarista rendház

65-ik érettségi találkozó Budapesten – Vas matura

5

Az 1948. év országszerte megrázó élményeket je-lentett az egyházi iskolák életében. Az államosításegy csapásra ment végbe 2-3 nappal a gimnáziumokérettségi vizsgái után. A szerzetesrendi tanárokatsorsukra hagyva szélnek eresztették, az iskolák épü-leteit leltározott berendezéseikkel együtt lepecsétel-ve zár alá helyzeték. A Veszprémi KegyestanítórendiGimnáziumnak különösen szomorú sors jutott osz-tályrészül ebben a kiûzetésben, mert már az államo-sítást megelõzõen és azzal összefüggésbe hozott poli-tikai támadással is megtetézték a tanárok és a végzõsdiákok megfélemlítését. Erre egy végzetes kimenete-lû diákbaleset bekövetkezésének tényét használta fela hatalomra törõ diktatúra az elõzmények hamis be-állításával.

Az akkori rendõrség Államvédelmi Osztálya szá-mára kapóra jött, hogy az érettségi vizsgák elõttiutolsó osztálykirándulásról hazatérõben, 1948. május5-én Hoczmann Miklós maturandus diák elszakadt atöbbiektõl, majd röviddel ezután világháborús kézi-gránát robbanásától a Veszprém melletti Tekeresvölgyben szörnyethalt. Az esetet követõ többszörös

rendõrségi kihallgatások zaklatásai és szorongásaiterhelték meg az érettségire készülõ diákokat és taná-raikat. A kihallgatók által feltett kérdések döntõenannak a képtelenségnek bizonyítására irányultak,hogy Helyes László osztályfõnök fegyveres zendüléstkészített elõ diákjaival az iskolák közelgõ államosítá-sa ellen. Az elsõrendû célpont tehát a fiatal HelyesLászló piarista tanár volt, aki pályakezdõként hétéven át vezette osztályát az érettségiig, és aki mint ki-váló cserkész vezetõ, a népi kultúra iránt elkötelezettmozgósító nevelõ, fokozott ráhatással tudta erõsítenia diákság „nem kívánatos”-nak minõsített szellemifejlõdését.

Mindeközben gyászoló szomorúság árnyékolta beaz érettségizõk hagyományos búcsúzó megmozdulá-sait és ünnepléseit. Az osztálytablón kereszt került azelhunyt társ neve elé, a ballagási menet a friss sírha-lomnál ért véget, az érettségi bankett vendéglõi va-csora helyett szerény iskolai búcsúestre zsugorodott.

Ennél a végzõs osztálynál a szokásosan kijáró szépemlékek sem voltak felhõtlenek a késõbbi évtizedek-ben, amit legjobban a reprezentáns dokumentumnak

Elõzetes gondolatok a veszprémi Vas matura emléklaphoz

Kedves Tarományfõnök-helyettes Úr, kedves Bo-rián Atya, a budapesti gimnázium nyugdíjas Igaz-gatója!

Mi, az 1947-ben ebben az épületben érettségizettVIII. A és VIII. B osztályos, még élõ tanulók köszö-netet mondunk Önöknek, hogy részvételükkel fé-nyesebbé tették ezen ünnepi alkalmat, azaz 65-ikérettségi találkozónkat, a Vas-Maturát. Köszönjük,hogy dr. Miklós Dezsõ, volt osztálytársunk, nyugal-mazott plébános által bemutatott szentmisén kon-celebráltak. Mi legtöbben 1939-ben iratkoztunk be aMagyar Kegyes Tanítórend budapesti gimnáziumá-ba dr. Balanyi György kiváló tudós igazgatása alatt.Abban az évben annyi jelentkezõ volt a budapestigimnáziumban, hogy Balanyi úr az igazgatói irodamellett kialakított egy kisebb tantermet 30 fõ részérea C osztály létrehozására. Addig ugyanis a budapestigimnáziumban csak A és B osztályok voltak. Ma istöbben vagyunk itt, akik C osztályban kezdtek.

A mi nyolc évünk 1939–47 között úgyszólván a má-sodik világháború alatt teljesedett be. A háború sze-lét már 1940-ben megéreztük, amikor a lengyel me-nekültek gyermekeit osztályunkba ideiglenesen be-tették, hogy közösségben legyenek. 1944-ben a bom-bázások miatt már áprilisban befejezõdött a tanítás.Az 1944-45-ös tanítási év novemberben megszakadt,és csak Budapest ostroma után, április-májusban in-dult meg nehéz körülmények között. A gimnáziumépületét több találat érte, és a Duna-parti oldalt lapostetõre alakították át. Leomlott a Váci utca és Piaristautca oldal, ahová helyreállítás címén tornaórák alatta homokot cipeltük fel. 1945-ben csak július közepén

fejeztük be a tanévet. Az 1945-46 és 1946-47 tanévek-ben szénszüneteket tartottak télen, de sikerült a tan-éveket június végén befejeznünk, sõt a ballagásunkaz érettségi elõtt, május közepén volt.

Budapest ostroma elõtt sokan vidékre vagy kül-földre távoztak, így az április-májusban folytatódótanévben kevesen voltunk a VI. A. és VI. B. osztá-lyokban. A két osztályt összevonták, és dr. Gál Istvánlett a közös osztályfõnökünk. Rajta kívül olyan kivá-ló tanáraink voltak többek között, mint dr. BalanyiGyörgy, Öveges József, dr. Magyar László, Szeme-nyei László, dr. Simon Sándor, dr. Kerkai József, dr.Tomek Vince. A VII. és a VIII. osztályokban vissza-állt a régi „A” és „B” jelölés. Az érettségi vizsgák1947-ben rendben lezajlottak. Fájdalmasan kelletttudomásul vennünk 1948 nyarán – hiszen sokat jár-tunk oda a kápolnába –, hogy falat húztak a kápolnafolyosóján az iskola leválasztására. Ekkor lett a gim-názium állami iskola, ami ugyan 1950-ben megszûnt,és a piaristák visszakapták, majd 1953-ban a Mik-száth Kálmán térre költöztették. Az érettségi találko-zóink nagy része itt bonyolódott le. Istennek hála,hogy a 65-ik találkozónkat itt tarthatjuk meg a régiépületben, amely teljesen megújult az új követelmé-nyek szerint.

Kedves Tartományfõnök Úr, kedves Borián Atya!A Magyar Kegyes Tanítórend a nyolc év alatt olyannevelést és tudást adott nekünk, amely életünketmeghatározta, és az Isten és a haza szolgálatába állí-totta. Mindezt köszönjük a Piarista Rendnek. Istenéltesse és segítse ezt a kiváló tanító rendet!

DUC in Altum! és Ad Multos Annos!

6

számító érettségi tabló kudarcokkal teli sorsa fejezettki. Az 1948-as osztálykép volt az egyetlen, amely sema piarista, sem az utód gimnáziumba soha nem kerül-hetett be. Mire a tabló a belvárosi kirakatból az isko-la dísztermébe került volna, addigra a gimnáziumotállamosították, ahol már a reverendás szerzetes taná-rok fényképe nem volt kívánatos.

Imre Gyula osztálytárs érdeme volt a további átme-neti megõrzés, aki elõbb egy rokona házának padlásánrejtegette az osztályképet, majd az 1970-es években, atovább mûködõ Kecskeméti Piarista Rendházba szál-lította, az idõközben oda helyezett Helyes László atyaszobájában elhelyezésre. Helyes tanár úr 1981-ben tör-tént elhunyta után 1986-ig még látható volt a tabló arendház folyosóján, majd egy tatarozás során onnannyomtalanul eltûnt. Az elõkerítésére tett kísérletekéveken keresztül eredménytelenek maradtak, holottazt az idõközben megalakult veszprémi Öregdiák Ba-ráti Kör vezetõi, Borián Tibor elnök – aki több öreg-diákkal maga is elutazott Kecskemétre – és dr. VargaMiklós ügyvezetõ elnök is szorgalmazták.

Szerencsétlen közbensõ epizódként maradt az1948-ben érettségizettek emlékezetében, hogy ami-kor az utód veszprémi Lovassy László Gimnázium a275. évforduló alkalmával elõdjének ismerte el a Pia-rista Gimnáziumot, a kiadott jubileumi évkönyvbebetett öt piarista tabló közül egyedül éppen az utol-só, a hányatott sorsú 1948-as csak megcsonkítva sze-repelhetett. Máig tisztázatlan eredetû önhatalmúdöntés folytán törölték az osztályképrõl a készíttetõdiákok fényképeit. Függetlenül a megtörtént eljáráshátterétõl, hatását tekintve végeredményben úgytûnt, hogy míg 1948-ban a reverendás tanárok, ezút-tal pedig a bocskai ruhás diákok minõsültek bemuta-tásra nemkívánatos személyeknek.

Az átélt sérelmek leülepedését és a kudarcok kien-gesztelését végül is a 2011. évi, 300 éves jubileummegünneplésének összefogása hozta meg. Elõzõlegmár az utód Lovassy László Gimnázium készségesrendelkezésre állással 11 piarista osztálykép sorábanbemutatta a sort lezáró 1948-as tabló eredeti fényké-pét is a 2008-ban kiadott „Tablók Könyvében”. A pi-aristák veszprémi letelepedésének 300 éves jubileu-ma megünneplésére, a veszprémi Lovassy és volt Pi-arista Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre prog-ramjához felzárkózva és kiegészítést felajánlva, 1948-as öregdiák kezdeményezéssel és egyéni költségválla-lásokkal megtörténhetett a keserû emlékeknek leg-alább részbeni kompenzálása. Sikerült megfelelõ fel-készültségû fototechnikai kivitelezõt felkutatni, és atabló eredeti méretû, részben színezett, rekonstruáltmásolatát elkészíttetni. A kép keretére réztáblás fel-irat is került, jelezve a 300. évfordulót, a piaristákveszprémi mûködésének kezdeti és megszûnési év-számát, továbbá a volt tanítványok hála kifejezését.Ez azért tûnt indokoltnak, mert a veszprémi volt pi-arista épületek (gimnázium, rendház, templom)egyikén sem található olyan évszámjelzés, amely mu-tatná, hogy azok meddig láthatták el azt a funkciót,amelyre létesültek, és a volt piarista tanítványok há-la kifejezése sem kapott eddig még helyet sehol.

A réztábla szövege: „A Veszprémi Piarista Gimnázium(1711-1948) utolsó végzõs osztályának rekonstruált tabló-ja. Iskolájuk tanáraira emlékezve készítették 2011-ben ahálás tanítványok az alapítás 300. évfordulójára.”

A jubileumi kiállításon a Lovassy Gimnáziumolyan elhelyezést biztosított a piarista korszakot lezá-ró rekonstruált, továbbá az eredetiben megmaradt1946-os és 1947-es tablóknak, hogy ezek véglegesenis az utódiskola kihelyezve megõrzött dokumentu-mai maradjanak.

Ugyanekkor az 1948-as öregdiákok vállalásávalemléktábla készült a veszprémi Piarista Templomszámára is, amelynek eredeti rendeltetésû használataa gimnázium 1948-ban történt államosításával ugyan-csak megszûnt. Ennek végleges templomi elhelyezé-sét a kezelést jelenleg ellátó Gizella Királyné Fõegy-házmegyei Gyûjtemény vállalta.

Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik a 300éves jubileum megünneplésének összefogásában hoz-zásegítettek ahhoz, hogy a rákövetkezõ 2013-as évbena Vas matura emléklapok megünneplése méltó elégté-tel érzésével gazdagodjon, és a veszprémi piaristaöregdiákok hálájának kifejezése is méltó megörökítéstkapjon.

Lechner László, veszprémi öregdiák

PILINSZKY JÁNOS:

Mielõtt

A jövõrõl nem sokat tudok,de a végítéletet magam elõtt látom.

Az a nap, az az óramezítelenségünk fölmagasztalása lesz.A sokaságban senki se keresi egymást.

Az Atya, mint egy szálkátvisszaveszi a keresztet,

s az angyalok, a mennyek állataifölütik a világ utolsó lapját.

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben

sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,mielõtt asztalhoz ülnénk.

7

Emlékezés és emlékeztetés a II. magyar hadseregdoni katasztrófájának 70. évfordulójára

Az idõsebb öregdiáktársaink még élõképek alap-ján, a fiatalabbak pedig történelmi tanulmányaik-ból emlékezhetnek a második magyar hadseregdoni katasztrófájára.

A múlt század harmincas és negyvenes éveiben –mint ismeretes – az akkori német politikai és katonaivezetés nagy nyomást gyakorolt hazánkra a másodikvilágháborúban való részvétel érdekében. A háború1941. június 22-én meg is kezdõdött, Magyarországpedig június 27-én lépett hadba a Szovjetunió ellen.

A magyar hadseregnek – kormányközi megállapo-dás alapján – részt kellett vennie a Don folyóhoz valóelõretörés nehéz és véres harcaiban. A II. magyar had-sereg – a német „B” hadseregcsoportnak alárendelve– 1942. július 7-én érte el a Don-folyót. Voronyezs ésPavlovszk között – német parancsra – 200 km-esfrontszakaszon védelemre kellett berendezkednie. Anémet „B” hadseregcsoport pedig folytatta elõrenyo-mulását, és elérte Sztálingrádot. (A német „A” hadse-regcsoport Kaukázus olajvidékeinek elfoglalására ka-pott parancsot.)

A második világháború legnagyobb csatája 1942.szeptember 12-én kezdõdött, majd hat és fél hónapigtartott. (A sztálingrádi csatában – a tárgyban ismer-tetett leírások szerint – több mint 2 millió ember,2000 harckocsi, 25 ezer löveg és aknavetõ, valamint2300 repülõgép vett részt.) Hitler Paulus tábornoktólSztálingrád mielõbbi elfoglalását követelte. A szovjetkatonák azonban – a partizánok és a lakosság hõsiestámogatásával – Paulus tábornok harckocsi dandár-ját is megállásra kényszerítették. A hazaszeretet és ahelytállás hõsies példáját adták – igaz, óriási veszte-séggel. A csata 200 napon át éjjel-nappal tombolt; aszovjet ellenállás elérte a tetõfokot.

A szovjetek részérõl 1942. novemberében általánostámadás indult. Elszabadult a pokol. (20 német és 2román hadosztályt, 330 ezer katonát zártak gyûrûbe.)Paulus tábornok felismerte a katasztrófát, két esetbenkapitulációt is kért, de Hitler elutasította. A szovjethadsereg – újabb felszólításuk elutasítását követõen –1943. január 10-én megkezdte a gyûrûbe zárt német-és román hadsereg megsemmisítését. (A katlanba zárthadseregbõl – a leírások szerint – 30 ezer sebesültetszállítottak el, 91 ezren estek fogságba, 147 200 németés román, továbbá 46 700 szovjet holttestet temettekel.) Paulus tábornok pedig törzsével együtt 1943. ja-nuár 31-én kénytelen volt kapitulálni.

A sztálingrádi szovjet gyõzelem a II. magyar hadse-regre is súlyos, illetve végzetes következményekkeljárt. A magyar frontszakaszon a téli csend 1943 janu-árjában – a sztálingrádi fordulatot követõen – kezdettmegszûnõben lenni. A szovjet járõrtevékenységekgyanúsan megélénkültek, sejthetõ volt a szovjet ké-szülõdés. Erõs katonai mozgás látszott a felderített

szakaszokon, a várható szovjettámadás 1943. január12-én meg is indult. A szovjet hadsereg 30-35 fokoshidegben az urivi hídfõnél törte át a 2. magyar had-sereg védelmi vonalát. A szovjet katonák már a táma-dás elsõ napján 8-12 km mélyen benyomultak a vé-delmi arcvonalba.

A német hadvezetés a szovjet elõrenyomulás elle-nére a környéken állomásozó tartalékát nem vetettebe, így a magyar csapatok helyzete annak ellenére,hogy ellentámadásba indultak, a túlerõvel szembenválságosra fordult. A szovjet csapatok támadásai ja-nuár közepén 3 részre szakították a magyar hadsere-get, az arcvonal felbomlott. A magyar katonák egy ré-

8

Kalazancius levele P. Giovanni F. Bafficihez Genovába

(1641. július 20.)

Igen sajnálom, hogy a szenvedély sokak szemét el-vakítja, és nem ismerhetik így fel az utat, amelyenjárnak, jóllehet maga Krisztus Urunk mondotta:arcta est via, quae ducit ad vitam et pauci sunt, quiinveniunt eam – és ez olyan igazság, ami megláthatóa szerzeteseken, mert kevesen vannak, akik Krisztuskövetésének keskeny ösvényén járnak.

Még mást is mondott: lata est via, quae ducit adperditionem et multi sunt, qui ambulant per eam –bár adná az Úr, hogy ne lennének sokan az olyanszerzetesek, akiket az önszeretet erre a széles útra ve-zet. Az Úr világosítson meg, és áldjon meg bennün-ket mindörökké.

Kalazancius lelki mondásai:

1. A Rendben a munka és a küzdelem megelõzi ajutalmat.

2. Az él biztosan a Rendben, aki nem magának él,hanem Istennek.

3. Az a szerzetes, akinek nem válik hasznára hiva-tása, annak az mindig kárára válik.

4. Tolvaj az, aki nem hoz gyümölcsöt a Rendben, éstévelyeg, aki a Rendben nem Krisztuson keresztülbeszél Istennel.

5. Hogyan halhatna meg az Úrban az a szerzetes,aki életében nem az Úrnak munkálkodott?

6. Nem az számít, hogy mennyi ideje élsz a Rend-ben, hanem az, hogy miként.

7. A tudomány díszíti a szerzetest, az erény pedigmegkoronázza.

8. A szerzetesek által mutatott példa a világiak szá-mára életet vagy halált jelent.

9. A szerzetes nyelve szívének és elméjének kürtje. 10. A szerzetesnek soha ne legyen Jákob-hangja és

Ézsau-keze.

11. A kiváncsi szerzetes megfeledkezik önmagáról.12. Amikor a városban sétálsz, emlékezz rá, hogy

szerzetes vagy és nem festõ.13. Az a szerzetes, aki más dolgával törõdik, megfe-

ledkezik a magáéról.14. Nem tudja Istent szolgálni az a szerzetes, aki

nem tud uralkodni saját magán.15. Az a szerzetes, aki túlzottan elnézõ önmagával

szemben, nem tudja helyesen szeretni önmagát.16. Jaj annak a szerzetesnek, aki többet törõdik

egészségével, mint üdvösségével.17. A jó szerzetes nem kevésbé kedves Isten elõtt

betegen, mint egészségesen.18. Az ápolóotthonban nem lesz jajszó, ha a beteg

türelmes, az ápolóban pedig van szeretet.19. A jó szerzetes megveti a világot és nem bánja,

hogy a világ megveti õt.20. Nem alázatos az a szerzetes, aki felháborodik

rajta, és nem kívánja, hogy a megvetés tárgya legyen.21. Jól tetted, ha elhagytad a világot, de még jobban

teszed, ha a világ is elhagy téged.22. Miért volna jó neked, ha elhagytad a világot, ha

a Rendben nem tartasz bûnbánatot?23. Nem hagyta még el a világot teljesen az a szer-

zetes, aki gyakorta gondol a rokonaira.24. Az az igazi szerzetes, aki valóban azt tudja mon-

dani: Istenem, mindenem!25. Nem szegény az, aki nem érzi a szegénységgel

járó kellemetlenségeket.26. A tulajdonnal bíró szerzetes többet veszít, mint

amennyit nyer.27. Nem tiszta az, aki nem távolítja el magától

azonnal a tisztaság ellenségeit.28. Az ördög a tétlen szerzetesekre vadászik.29. A hanyag szerzetes az ördög öröme.30. A buzgó szerzetes az ördög ostora.

sze a zûrzavaros és kilátástalan helyzetben a gyûrû-bõl kitört, és nyugati irányba vonult vissza. A II. ma-gyar hadsereg 1943. január 12-én indított szovjet tá-madás következményeként a nem korszerû fegyver-zet, hiányos ellátás, 30-35 fokos hideg következtébenjanuár 24-én „kiszállt az arcvonalból”.

A veszteség mind emberéletben, mind anyagiak-ban mérhetetlenül nagy volt, a doni veszteségekrõlmég ma sem rendelkezünk pontos adatokkal. A II.magyar hadsereg személyi veszteségeit 125 ezer fõrebecsülik, de nincsenek megbízható adatok az eltûn-tek és a fogságba hurcoltak számáról, bár ma már ahadtörténészek több és pontosabb adatokat tártak fela korában terjesztett adatoknál. A nehézfegyverzetkis híján teljesen odaveszett. Az elesettek között szá-mosan voltak piarista öregdiákok is.

A hadsereg megmaradt tagjait Koroszteny és Ovrucs

térségében vagonírozták be, és az életben maradottak1943. április 24-e és május 30-a között értek haza.

E nemzeti tragédia 70. évfordulója alkalmából aHonvéd Hagyományõrzõ Egyesület és a HonvédelmiMinisztérium – a „Megemlékezés Program” kereté-ben – a Mátyás templomban szentmisével, a hõsi ha-lált halt és eltûnt magyar katonák emléke elõtt pedigkoszorúzással, gyertyagyújtással és fõhajtással, majdkegyeleti virrasztással tartott megemlékezést.

A ma élõ idõs emberek, akik részesei voltak a donikatasztrófának, mindnyájunktól elvárhatják a méltómegemlékezést a magyar történelem felejthetetlencsatájának 70. évfordulóján.

Dr. Dénes Ferenc, piarista öregdiák

(Forrás: A második világháború képei I– II. kötet).

9

„Úgy gondolom, hogy magyar miniszterelnöknek lenni nem csak kormányfõséget jelent, hanem annak vállalását,hogy ebben az országban ez mindig kockázatot jelent, valódi vagy erkölcsi halált. Ebben az országban az elsõ magyarminiszterelnök halálával, kivégzésével nemzeti mitológiánk szimbólumaként a mártírsors, a megváltás tudata kell,hogy legyen egy miniszterelnöknek az útravalója.”

(ESKÜTÉTEL UTÁN; 1990. MÁJUS 23.)

Nyolcvanadik születésnapja megünnepléséremegtelt Pestújhely plébániatemploma emlékezõk-kel, beleértve a politikustársakat, a kerület vezetõ-it. Családilag kötõdött ehhez az akkor még fõvároskörnyéki községhez. Ott született, amely település-nek egyik alapítója a nagyapja volt. Õ, a helyettesállamtitkár és országgyûlési képviselõ kezdemé-nyezte a templom megépítését is, ahol Antall Jó-zsefet 1932-ben megkeresztelték.

Az emlékbeszédet Boross Péter tartotta, a minisz-terelnök hat évtizedes ismerõse, barátja, munkatársa,kormányának tagja, majd a tragédia bekövetkezteután utódja. De a beszéd nemcsak róla szólt, aki „azország életében oly meghatározó szerepet játszott, hogy nél-küle minden másképp történt volna”, hanem szólt akár amának is, figyelmeztetésül és okulásul!

„Keresztény Magyarországot akart, miközben tengeren-túlról és Európa nyugati felébõl mindenféle kóros eszme éseszmenélküliség áradt ebbe az irányba, ahol azt hittük,hogy abból a szellemi zsarnokságból, az ateizmusból meg-szabadulván a nemesebb eszmék felé fordulhatunk; ésörömmel befogadhatjuk azt, ami szép és jó. De, fájdalom,nem ez történt…! Ez az Európa mintha mindezt tagadná,a kereszt mint szimbólum mintha üldözendõ lenne; ez azEurópa a szellemi és morális hanyatlásnak sajátos képétmutatja. Ebben a világban, ha megszületik s szerepet kapegy olyan férfi, mint Antall József, az egyben azt a re-ményt is hirdeti, hogy bármilyen szellemi zûrzavarba ke-rül is egy kontinens – benne hazánk is –, van remény ar-ra, hogy valamikor emberibb, jobb, szebb és nemesebb vi-lág következik.”

Boross Péter hosszan fejtegette a ’89 – ’90-es sorsfor-dító évek történéseit, de még a korábbi években-évti-

zedekben a nála fiatalabb, de felkészültségében kima-gasló Antall József szilárd elveit, eszményeit. A NagyImre-korszak után – amit egyesek tévesen valami de-mokrácia szerû „új szakasznak” tekintenek – „egyreerõsödött a magyar történelmi szellemiség, amely nem bírjaa tartós elnyomást. Történelmi szabadságharcaink mutat-ják, hogy ilyen lehetetlen helyzetekben szembe tudunk száll-ni azzal is, akivel józan logikával nem lehet beszélni. Ez az’56 elõtti két év a reménykedés esztendeje.” – A Petõfi Körugyan forrongó képet mutatott, ámde mi ketten azértnem mentünk el oda, mert azok ágáltak a leghango-sabban, akik négy évvel korábban azt a bizonyos vas-tapsot Rákosi Mátyásnak mindig megkezdték – szóltBoross Péter. (Antall miniszterelnök korábban min-dig tett egy megjegyzést, amikor a megszokás a töme-geket vastapsra késztette, hogyan lehetne õket errõl le-szoktatni.)

„A rendszerváltás idõszakába egy szétforgácsolt ország-nak szétforgácsolt társadalma érkezett meg”, hiszen „annakévszázadosan kialakult formáját az 1945 utáni korszak da-rabokra szaggatta. Sem egyensúly, sem közfelfogás nem le-hetett. A szellemi, nihilista presszió s a félrevezetett történe-lemoktatás megtette a maga dolgát ebben a szétroncsolódotttársadalomban.”

„És itt, ebben a társadalomban kellett egy újfajta orga-nikus rendet teremteni. Antall József nagy egyénisége, ki-sugárzása, hatást keltõ magatartása a dolgokat úgy tartot-ta rendben, ahogy egyáltalán rendbe lehetett tenni.” – Ezaz ország arról volt nevezetes, hogy a „legvidámabbbarakk”. Nagy ára volt annak, hogy egy kicsit „szaba-dabban” lehetett élni. S az ország ezt a reményt, amitkeltettek vagy nyújtottak a hanyatló bolsevizmusutolsó csapatai, egy iszonyú eladósodással (22 mil-

SZÜLETÉSNAPI EMLÉKEZÉS ANTALL JÓZSEFRÕL

10

Akit acélembernek hívtak

„Most amikor egy ország búcsúztatja nagy fiát, aki visszatér az õsiérsekség székhelyére, el kell hogy némuljanak végre a kicsinyes viták.Mindszenty József hamvai és koporsója a hazai átalakulásnak ésmegújhodásnak adjon erõt.” (Antall József, 1991. május 4.)

Már régóta szándékozom megírni ezt a történetet, amit valódicsodaként éltem át. Reménykedem abban, hogy a magam sze-rény eszközével egy kevéssel hozzá tudok járulni a MindszentyAlapítvány munkájához, amelyet az általam végtelenül tiszteltMindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímásánakboldoggá avatása ügyében végez.

A bíboros Mariazellbõl hazatért hamvai 1991. május 4-én az esztergomi Bazilika elõtt voltak felravata-lozva. A gyászünnepély szónokainak és a meghívottaknak szemben volt ülõhelye. Meghatódva láttam,hogy a hatalmas tér megtelt álló emberekkel.

Május 4-re virradóan egész éjszaka nagyon esett az esõ, még a reggeli órákban is, csak a szertartás elõttnem sokkal állt el. (Már ez is kisebb csoda!) A rendezõk említették, hogy mindössze öt fok volt. A gyönyö-rû szertartáson beszédet mondott Antall József miniszterelnök, majd leült a számára kijelölt ülõhelyre.

Azóta hosszú idõ telt el. Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy legalább három órát ültünkott. Egyszerre azt vettem észre, hogy Antall József, aki átmeneti kabát nélkül, egy vékony fekete öltönybevolt öltözve, egész testében reszket a hidegtõl. Házasságunk hosszú ideje alatt hasonlót még nem tapasz-taltam, mert rendkívüli önuralommal, külsõleg nem láthatóan viselt minden testi-lelki megpróbáltatást.Kétségbe estem, mert már nem volt egészen egészséges. Elõzõ év októberében nagy mûtéten esett át, egyilyen átfázás végzetes következményekkel járhatott volna. Elkezdtem Mindszenty Józsefhez buzgón imád-kozni, kértem, hogy segítsen!

Segített! Antall József nem betegedett meg az átfázástól, még két és fél esztendeig végezte a jó Isten ál-tal neki szánt feladatot, hogy minden erejével szeretett hazájáért dolgozzon haláláig!

Köszönöm, hogy lehetõségem van arra, hogy ezt a szomorú, szép, igaz történetet leírjam. Szeretném remélni, hogy egy kis lépéssel közelebb kerültünk Mindszenty József bíboros hercegprímás

boldoggá avatásához.Antall Józsefné

liárd dollár!) fizettették meg a rendszerváltoztatás el-sõ kormányával és annak népével. Egy országban,ahol nincs semmi, valójában nem is létezik deviza-készlet, ahol az államadósság messze atöbbszöröse mint a környezõ orszá-gokban, Antall József maga köré gyûj-tötte azokat, akiket lehetett. És ami-kor miniszterelnökként elindította azországot azon az úton, akkor nem szá-molhatott azzal, hogy politikai lépése-it mások hogyan dezavuálják – emlé-kezett vissza Boross Péter.

„Antall József tudta, hogy Magyaror-szágnak Németország irányában vannakreálisan építhetõ kapcsolatai, és számí-tunk valami támogatásra. Az Atlanti-óceán partján élõ országok erre nem na-gyon voltak hajlandóak. De a németek-nél volt valami történelmi háttereennek… És meg is indítottak minket apolitikai irányultságnak ezen az egyetlenlehetséges és logikus útján. De az ország nemrégen vá-lasztott vezetõje dezavuálta õt Amerikában. Azt mondta,hogy Magyarországot nyugtalanítja (?) a német egyesítés,ami akkor volt napirenden. És bizony kemény talaja volt

az ellenállásnak…!” – A miniszterelnöknek hosszankellett megküzdenie azzal a(z angol) javaslattal,hogy ne egyesüljön Németország, hanem a NATO és

a Varsói Szerzõdés kössön egymássalszövetséget (?). Képzeljük csak el,mik lettek volna ennek a következ-ményei: a gazdasági bajok, egyet nemértés, rosszul szerkesztett és kényszerszülte alkotmány. Mindez nehezítetteazt az iszonyú munkát, amit akkorvégzett Antall, amikor felvállalta – fi-gyelmeztetett.

„A nagy rendszerváltoztató elsõknek atörténelemben sohasem szokott sikerülni.Hiszen azok a pártok, amelyek ezt végre-hajtották, mára már nincsenek. De amitMagyarországon Antall József és az õirányításával többen elvégeztek, az máigtartó. Amit akkor jogalkotásban és embe-ri biztonságban (s országbiztonságban is)meg lehetett tenni, azt az õ vezetésével

megtettük. Hogy késõbb a dolgok másképp alakultak,azok megint a történelem sajátosságai.” – Volt példáulegy protokolláris fogadás a washingtoni Fehér Házkertjében, amiben más kormányok ebbõl a régióból

11

nem részesültek. És ennek megvolt a maga oka és je-lentõsége, hogy miért. Mert addigra, rövid idõ alatt,kiemelkedõ szereplõje lett Antall az egykori szocia-lista országok vezetõ garnitúrájának. Illetve abból ki-emelkedve, intellektuális tehetsége, történelemisme-rete, annak felhasználása, tárgyalókészsége, és – haddtegyem hozzá – sajátos humora, amit csak az élvezettigazán, aki szûk körében lehetett – idézte az akkorieseményeket Boross Péter.

– Antall József nélkül másképpen és csúnyábbanalakult volna a világ. Bizonyosan emlékeznek, hogyaz ellenerõk, amelyek különbözõ liberális és egyébjelzõkkel felruházva magukat, és pusztán a hatalomelvesztésébõl, a ’90-es választások csalódásából kiin-dulva, élükön a „Demokratikus Charta”, Antall Jó-zseffel és kormányával szemben akarták „megvéde-ni” a magyar demokráciát. Visszaemlékszünk: ezvolt a „vezérszólam”, ez rántotta össze a hataloméhe-seket, és egy szövetségbe helyezte a ’90-ben még gyû-lölködõket, a liberális, illetve szocialista irányzato-kat. És ez, bizony, az egész országra nézve nem sokidõ múlva szomorú következményekkel járt… – em-lékeztetett a szónok.

„A magyar történelemnek van tanulsága. Ismert a törté-nelembõl, hogy nagyjainkkal – Fráter Györgytõl Batthyá-nyn és Tiszán át Telekiig – mi történt. Antall Józseffelnem ez történt, de ugyanolyan végzetes lett: a kór megtá-madta. Ami elkerülhette volna, ami miatt nem kellett vol-na korán eltávoznia. Ha életben marad, másképp alakultvolna a világ.

Azon a halálos ágyon ott a Kútvölgyi kórházban mind-nyájan valami nagyon sokat vesztettünk. (…) És mégakkor is, az utolsó pillanatban is, a halál biztos tudatábanegy megoldandó problémán dolgozott. (…) Hadd emlé-kezzem meg errõl a hatalmas lelki nagyságról, hogy vala-kit még ott is, olyan helyzetben is, a küldetéstudat ilyenfokban tud vezérelni…”

Biztos vagyok benne, hogy abban a másik világ-ban figyelõ szemét talán most is ránk szegezi, és azttanácsolja ebben a nagyon bonyolult, nagyon nehéz,nagyon kacskaringós világban, amiben élünk, hogymi a helyes, amit folytatni kell – fejezte be BorossPéter.

Lejegyezte és szerkesztette: Farkas Zsolt

Már a tíz esztendeje dr. Mathia Károlyról a Pia-rista Diákban (41. szám, 2002. június) megjelentcikkben olvasva tevékenységérõl, indíttatást érez-tem, hogy saját emlékemet is megírjam vele kap-csolatban, mert úgy éreztem, feltétlenül megér-demli a nyilvánosságot.

De most, hogy újból megjelent a lapban (75.szám, 2012. szeptember) egy amerikai hadifogság-ban volt sorstársam írása, ahol ugyancsak a velekapcsolatos emlékezés került rögzítésre, feltétle-nül hozzá kell tennem azt a nem mindennapi tör-ténetet, amely kapcsolatos dr. Mathia Károly em-berségével, mert az valóban nem mindennapi em-beri magatartás.

Elõzményként talán annyit, hogy miként ismer-kedtünk meg egymással. Mint elsõéves Ludovikaakadémiai hallgató, csapatszolgálatra lettünk vezé-nyelve Várpalotára 1944 augusztusában, ahol négy-hónapnyi kiképzés után, talán mint utolsó tartalé-kok, bevethetõk vagyunk a háborúba. Várpalotárólgyalog mentünk Polgárdi község határára, ahol afrontvonal akkor volt.

Téli idõszak lévén megfáztam és megbetegedtem,ezért egy katonai gépkocsival viszszavittek Várpalotá-ra, ahol a katonaorvos beutalt a 7. sz. tábori kórház-ba Veszprémbe. Ezt a kórházat tovább vitték nyugat-ra, és engem is elbocsátottak Körmendre, ahol azakadémia parancsnoksága és néhány akadémikus istartózkodott.

Körmenden pár hétig vol-tam, és minden vasárnap el-mentem a helyi templombamisére, ahol szokásom szerintfelmentem a kórusra énekel-ni. Itt orgonált akkor egy szá-zadosi rangban lévõ katona-tiszt, akirõl akkor még nemtudtam, hogy kicsoda. Segítettem neki énekelni, mi-vel egyedül volt csak a kóruson. Már az elsõ alkalom-mal megkérdezte tõlem, nem volna-e kedvem a kö-vetkezõ misén szólót énekelni, nyilván meg volt elé-gedve a hangommal. Bemutatkoztam neki, és a kö-vetkezõ alkalommal eleget téve kérésének, már szó-lót énekeltem az orgona kíséretével. Minden miséntalálkoztunk kb. két hónapig, de egyéb kapcsolatnem volt közöttünk. Megtudtam, hogy õ volt MathiaKároly, a Ludovika Akadémia énektanára.

Rövidesen, kb. 1945. február elején Németországbaszállítottak bennünket, de egymással már nem talál-koztunk, nem is tudtam róla semmit.

Az 1945. év áprilisában amerikai hadifogságba ke-rültem, elõbb Németországba, majd Franciaországbavittek. Három hónapig a szabad ég alatt, majd ké-sõbb sátorban kaptunk helyet a földön, szalmán tölt-ve a téli idõszakot is. Még októberben úgy látszott,haza akartak hozni bennünket, vagonokba is száll-tunk, megkaptuk az úti élelmiszer-csomagot, majdismét visszavittek a lágerbe, ugyancsak sátrakba. Hí-re ment annak, hogy az amerikaiak megtudták, hogy

MÉG EGY NEM MINDENNAPI MEGEMLÉKEZÉS…

dr. Mathia Károly egyéniségérõl és emberségérõl

12

az általunk korábban hazaszállított hadifoglyokat azoroszok továbbvitték a Szovjetunióba, és ezért tör-tént a mi visszatartásunk télen a sátrakba mínusz 8-10 fokos hideg idõkben, ahol szalmán aludtunk a föl-dön egy több ezer magyar és német fõt számláló lá-gerben.

Ilyen elõzmények után történt, hogy egy január vé-gi vagy február eleji napon – a pontos napra nem em-lékszem már – valaki jött értem, hogy menjek vele atábori irodába, az ún. elbocsátó irodába. Nem tudtammire vélni a dolgot, de mentem. Ott pedig a legna-gyobb meglepetésemre dr. Mathia Károly fogadott,aki nyilván angol tudása miatt az amerikaiak tolmá-csa volt. Õ közölte velem, ha volna kedvem, mehet-nék az irodára dolgozni, ami akkor számomra amennyországot jelentette. Természetesen igentmondtam. Másik sátorba kerültem, ágyon aludhat-tam, a kosztom is természetesen más lett. Irodaimunkát kellett végezni, éjszaka is dolgoztunk, denappal pihentünk.

Itt dolgoztam mindaddig, amíg 1946 márciusábaneljött a szabadulás ideje, és jöhettünk haza.

Hogy dr. Mathia Károly honnan tudta meg, hogyén abban a táborban vagyok, ahol több ezer magyarés német hadifogoly volt, nem tudom; és egy év táv-latában nevemet sem felejtette el. És mi indította ar-ra, hogy nekem ekkora szívességet tegyen, nem lehetmást válaszolni, mint embersége, emberszeretete éstalán a jó szíve irányomban, amit míg élek, nem fo-gok tudni elfelejteni, mert a pokolból emelt fel amennyországba, amit csak a jó Istennek és neki kö-szönhetek.

Ezért tartottam szükségesnek ezt a történetet megír-ni, hogy ilyen emberek is léteznek a világon, csak na-gyon kevés van belõlük. Isten adjon ezért dr. MathiaKárolynak most már örök nyugalmat.

Nyugodjék békében!Dr. Énekes Zoltánveszprémi öregdiák

• 1935–43: pesti piarista diák; • 1945: Buda súlyosan sebesült védõje; • 1956: az ország elüldözöttje, • 1957-tõl: Kanada megbecsült, mérnöki

munkájában sikeres állampolgára; • 1990: nyugdíjasan a haza visszafogadottja.

Szülei a család második fiát is 1935-ben a piaristák-hoz adták, ahol a közismerten szigorú, latin-görögszakos Dragos Károly osztályába került. Volt osz-tálytársa élénk fiúként emlékezik rá, akinek tanul-mányi eredménye ugyan csak az utolsó két esztendõ-ben emelkedett „jó”-ra. Ezekben az években vívást istanult rendkívüli tárgyként, a társaival csapatban ésegyéniben igen eredményesen szerepelt iskolán kí-vüli bajnokságokon is. Érettségijén számtanból és fi-zikából (Öveges Józsefnél) szerzett jelese és termé-szetszeretete irányíthatta Sopronba, a MûegyetemErdõmérnöki karára.

A háborús helyzet – a megkezdõdött angolszászbombázások – miatt az egyetemi elõadásokat 1944áprilisában befejezték, amit 2 és fél hónapos honvé-delmi munkaszolgálata követett. Második egyetemitanévkezdete pár hétre terjedt: október 17-tõl orszá-gosan tanulmányi szünetet rendeltek el. Budapestrehazajõve levente segédszolgálatra jelentkezett, ami aDéli Vasúti Összekötõ hídnál és a Margitszigeten lö-vészárkok ásását jelentette. Decemberben levente-kötelesként nem a Németországba kitelepülést vá-lasztotta – ami pedig a harcoktól való mentesüléséthozhatta volna –, hanem a Hadik-laktanyában kato-nai szolgálatra vonult be. Egy légvédelmi-tüzér ala-kulathoz osztották, amelyhez a csepeli szabad-

kikötõnél csatlakozott,de másnap már vonultakis vissza. (Az oda- és visz-szautat kerékpárral teszimeg, miközben a „fedet-len” kikötõi fõutat Al-berfalva felõl folyamato-san lövi az ellenség.)

Kiváló fõvárosi helyis-meretének köszönhetõenvezette a hat lövegbõl ál-ló, visszavonuló üteget aLánchídig, majd a bom-báktól lyuggatott úttes-tén Budára, az utolsókközött a január 16-i felrobbantása éjszakáján. Új tûz-elõállást az óbudai Kolosy téren foglalnak, ahonnétközvetlen irányzással már a Margitszigetre átkelt oro-szokat lövik. Ezután a Vár alatti parancsnoksággal va-ló összeköttetést biztosítja, „dringend Kurir” nyíltpa-rancsi felhatalmazással; ideiglenes szálláshelye aLánchíd utcai minisztériumi épület alagsorában van(„fûtését” a felette égõ épület adja). Egyik útja Óbudá-ra akár végzetes is lehetett volna: orvlövész partizánveszi puskavégre, amit földre vetõdve hárít el, holtnaktettetve magát. A megmaradt utolsó löveggel végül aVárba vonultak vissza, s a német követségi épület sar-kától lõtték a Vérmezõ széléig eljutott ellenséget, samikor már ez is harcképtelen, járõrözést teljesítettek.Január utolsó napja végzetesnek bizonyulhatott volna:két, még fiatalabb bajtársával együtt kapták a hatos so-rozatot a Svábhegy felõl. Lábait és a hátát érték a grá-nátszilánkok úgy, hogy a közeli ház pincéjébe még le-

EGY KALANDOS ÉLET…

Farkas Barnabás, 1925–2012

13

vánszorgott, társai viszont ott haltak az úttesten. Ide-iglenes bekötözését követõen – légiharcok közepette –vitték a Helyõrségi kórházba, s az ismerõs katonaor-vos révén a szülõi lakóhely pincéjébe. Magas lázzal –már az oroszok bejövetele után – átvitték szembe, aVöröskereszt hadikórház nyomorúságos pincéjébe aszilánkok eltávolítására. Az elkerülhetetlen magas láz,gennyesedés és üszkösödés miatt fél lába amputálásáthatározták el. De a kritikus éjszaka meghozta a „cso-dát”: a gennyfolyás, láz megszûnt, lába megmenekült.Tüdõ- és mellhártyagyulladást átvészelve, kölcsönzöttruhában, mankóval sántikált ki. A huszadik életévétmég el sem ért szervezete a túlélést hozta számára!(Szilánkok ugyan még maradtak benne, például a há-tában, a szíve mellett fél centire, de nem okozott bajt,csak a röntgen-átvilágítások során észlelték a „fémsû-rûségû idegen tárgyat”.) Sopronba visszatérve, kétegyetemi tanév elvégzése után – a család súlyos egzisz-tenciális helyzete miatt – kénytelen volt a helyi szövõ-gyárban munkát vállalni, s a még hiányzó két évét ez-után teljesítette. (Ez sem ment ugyan „simán”, mert a„népi demokráciában” éledõ „fényes szelek” zavaros,sõt erõszakos „nékoszos” hallgatói környezetébennem sok hiányzott teljes eltávolításához!).

1949-tõl erdészeti miniszteriális hivatalokban dol-gozott – tavasztól õszig vidéki kiszálláson –, s így ér-kezett el az 1956-os évhez. Esküvõje után – amit voltosztályfõnöke tartott – hamarosan kitört a forrada-lom, s õt munkahelye forradalmi bizottsági elnöké-nek választották. A megtorlás elkerülhetetlenségétjól megérezte, s így történt, hogy amikor lakhelyén akarhatalmista pufajkások keresték, várandós felesé-gével már Sopron környékén, menekülés közben vol-tak, ami – bár egyszeri elfogás után – sikeresen vég-zõdött. Bécsi tartózkodásuk – a háború utáni, ottanibélyeges ismeretségei folytán, értékesebb darabjaiáruba bocsátását köszönhetõen – szerencsésen sike-rült, csakúgy, mint a kanadai beutazási engedélymegszerzése.

Január közepén egy rozoga hajón Le Havre kikötõ-jébõl indultak Halifaxba. Ügyességének, talpraesett-ségének (meg a korábbi évtizedekben elkezdett angolnyelvtanulásnak) köszönhetõen a tél folyamán márismunkába állhatott a barátságtalan északi területekenépítési ellenõrként, majd már Montreal környékén„városi mérnökként”. De továbblépésrõl is gondol-kodnia kellett, hiszen elsõ gyermekük áprilisbanmegszületett. Mivel erdõmérnökként nem dolgozha-tott, statikusmérnöki írásbeli vizsgákkal 1966-banmegszerezte a „Professional Engineer” címet, amivelmérnöki állást vállalhatott. Ötéves tartózkodás utánaz állampolgárságért folyamodott – ekkor már har-madik gyermekük is megvolt. Civil engineerkéntMontreal kikötõjében tervezõi munkát végzett.1974-ben az AL-CAN alumínium-világcéghez mentát, ahol négy év múlva az általános mérnöki osztályfõmérnöke. A hazai rendszerváltozás esztendejében,65 évesen érte el nyugdíjazását.

Amikor hazai „büntetõ” idõszaka letelt, már haza-látogathatott. A diktatúrától megszabadult hazájába– a beutazási vízum szerinti Magyar Köztársaságba –

1990 õszén érkezett 30 napos tartózkodásra. Megkap-ta az ’56-os érdemeit elismerõ Emléklapot. Lakástvásárolt, majd 1999-ben végleg hazatelepült. Attólfogva gyermekei sûrûn látogatták, ami számáraegészségi állapotának folyamatos romlása közepetteis nagy örömet szerzett.

Május 24-én – lányát érezve kórházi betegágya mel-lett – távozott földi életébõl. Névnapjára esett teme-tésén a gyermekei által összeállított emlékezést he-lyettük és nevükben a család fiatal generációjánakkét tagja mondta el. Apró, kicsiny eseményeket, em-lékeket idéztek föl, sétákat, kirándulásokat, utazáso-kat, a bensõséges karácsonyokat. És azt, hogy – mintnem is olyan régen mondta – „a mennybõl is vigyáznifogok rátok…!”

(F. Zs.)

Halottaink

Két jóbarát távozott gyors egymásután a földi élet-bõl, és okozott érzékeny veszteséget diákszövetségiközösségünknek.

Dr. Bakos Miklós

Életének 86. évében, 2012. szeptem-ber 12-én hunyt el veszprémi öregdiák-társunk, piarista konfráter, aki tekinté-lyes személyisége volt a Magyar Piaris-ta Diákszövetségnek, személye elnök-ként is szóba jött, a veszprémi tagozat-nak 18 éven át volt elnöke. Okleveles

vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora, nyu-galmazott egyetemi tanár. A Templomos Lovagrendnagykeresztes tagja, a Magyar Numizmatikai Társa-ság elnöke. Temetése 2012. szeptember 25-én mentvégbe Balatonfüreden, gyászmiséjét Veszprémbentartották.

Dr. Inczédy János

Kilencvenéves korában, 2012. de-cember 10-én halálozott el halk szavú,mindig mosolygós, barátságos volt vácidiáktársunk, aki a kezdeti években be-kapcsolódott a diákszövetségi életbe,segítette munkánkat. Okleveles ve-gyészmérnök, a Magyar Tudományos

Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi ta-nár, szakmájának kiváló munkálója. 2012. december21-én temették Vác felsõvárosi temetõjében, gyász-misét ugyanott mondtak érte.

Kegyelettel emlékezünk további diákszövetségitagjainkról: Dr. Bányai Lóránt (Budapest), MésznerSebestyén (Budapest), Mora Tibor (Vác), Bánhidi Lász-ló (Vác), Dr. Gyõrvári Sándor (Budapest), SashalmiGábor (Szeged), Freyslinger Kálmán (Nagykanizsa).

REQUIESCANT IN PACE!

14

PÉLDÁJÁT MEGÕRIZZÜK

DR. INCZÉDY JÁNOS

A Pannon Egyetem meghatározó személyiségei kö-zül – nyolcvankilenc éves korában – ismét eltávozottegy kiemelkedõ egyéniség: Inczédy János tanszékveze-tõ egyetemi tanár, az MTA analitikai kémiai tanszékikutatócsoportjának vezetõje, professor emeritus, egye-temünk egykori rektora (1980–1981).

Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti József NádorMûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1946-banszerezte. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1970-benkezdte meg tevékenységét az analitikai kémia tanszé-ken, annak vezetõjeként. Irányítása alatt a tanszéken azoktatás és kutatás sokszínûvé vált, és nemzetközileg iselismert eredmények is születtek elsõsorban az elvá-lasztásos analízis, az emissziós színképelemzés, azatomabszorpciós spektroszkópia, a folyamatos és auto-matikus elemzés, a kemometria, illetve a kémiai érzé-kelõk környezetkémiai alkalmazása területén. Kezde-ményezésére 1984-ben a Budapesti Mûszaki EgyetemVillamosmérnöki Kar közösen mûszer- és méréstech-nika szakos vegyészmérnök képzés indult Veszprém-ben, bõvítve az egyetem egykarú voltából fakadó szak-mai profilt. Tudományos munkásságáról idehaza éskülföldön több száz szakmai publikációban, elõadás-ban és számos szakkönyvben számolt be; tudományostestületek tagjaként és tisztségviselõjeként jelentõsenöregbítette egyetemünk és a magyar kémia hírnevét.

Inczédy János professzor oktatóként, kutatóként ésegyetemi polgárként a klasszikus iskola értékeit képvi-selte. Polgár volt, a szó legnemesebb értelmében, aho-gyan azt Márai Sándor megfogalmazta: értékõrzõ és -gyarapító, tartásos, formátumos ember, aki magatar-tásmintát sugároz, és mély meggyõzõdéssel vallja, hogyvannak értékek, amelyek nem relativizálhatók. Az igaz,a jó, a szép képviselõje volt, a szakmai értékeken túl azirodalom és a zene varázsos világának értõ ismerõje. Ve-zetõként tudta, hogy a szívnek vannak törvényei, ame-lyeket az ész nem ismer, ám jó döntést gyakran csak azelõzõre alapozva hozhatunk. A Veszprémi Egyetemvesztesége, hogy rektori megbízatása, amelyrõl önkéntmondott le, rövid ideig tarthatott. Ezen rövid idõ alatt– azokban az idõkben – bizonyára olyan világot ismer-hetett meg, ahol lényegidegen kritériumok írták, írhat-ták felül a szakmai tudományos és oktatói munkát,döntéseket. És – máig ható érvényû a példa – minthogymindez személyes értékvilágával nem volt összeegyez-tethetõ, a távozást választotta. Ez a magatartás választadhat arra is, hogy életének korai szakaszában tudomá-nyos fokozatai miért elõzték meg jóval az oktatói beso-rolását. Inczédy János hitt az Égi Városban, ahol mostörök lakóhelyet talált magának. Példáját, emlékét soká-ig megõrizzük. Törékeny termete – az egyetem folyosó-it és termeit járva – még sokáig szinte fizikai közelség-ben jelenik meg elõttünk. Mintha most is közöttünklenne – segítene, figyelmeztetne, óvna.

Dr. Papp Sándor, Veszprém

Megemlékezés Gróf Nádasdy Ferencrõl

(1937–2013)2013. február 3-án búcsúztunk tõle a budapesti Szent

Margit Gimnázium kápolnájában. 1952 –56 között akecskeméti Piarista Gimnáziumba járt, ott érettségizett.1956 után nyugatra emigrált, Kanadában járt egyetemre.A rendszerváltás után tért vissza Magyarországra. Életé-rõl – fõleg a hazatérése utáni elsõ években – több újság-cikk, riport jelent meg, amelyek most is olvashatók a vi-lághálón.

Mint egykori osztálytársa, szomorúan kell megje-gyeznem, hogy az akkori 23 fõs osztályból már csakkevesen vagyunk életben, de mindannyiunknak na-gyon hiányzik Feri. Itt kell õszintén megmonda-nom, hogy az akkori keserû idõkben általában nemcsak azért ment valaki a piaristákhoz tanulni, mertvonzotta a keresztény szellemû tanítás, hanem azért,mert máshová (valamilyen származási okból) egy-szerûen nem vették fel. A piaristák voltak tehátazok, akik az érettségi, a tudás, a lelki alapok meg-szerzésének lehetõségét nyújtották a diákoknak.Csodálatos tanáraink voltak, akiknek köszönhetõena néhány év múlva megenyhült továbbtanulási lehe-tõségeknél mindenki kitûnõen helyt tudott állni azegyetemeken.

Nádasdy Feri is így került be az iskolába. Vidámtermészete, tréfálkozó beszéde, folyton mosolyra állóarca természetes módon feldobta környezetét. Sohanem volt letörve, áradt belõle az optimizmus. Hakérdeztük, nagy tisztelettel beszélt õseirõl, hõsi ha-lált halt apjáról és fáradhatatlan édesanyjáról. Mel-lette nem lehetett csüggedni, õ mindig „az utca nap-fényes oldalán járt”. Szerette az életet.

Amikor a ’90-es években megint összejöttünk, máregy kicsit más ember volt. Soha nem foglalt állást po-litikai kérdésekben. A csodálatos nádasdladányi kas-télyt bár nem kapta vissza, de az mégis élete céljávávált. Kapcsolati tõkéjét arra használta, hogy a telje-sen tönkretett tündér-kastélyt megóvják a továbbienyészettõl. Meg tudta gátolni, hogy azt privatizál-ják, mert csak az állam kezében látta biztosítva azépületegyüttes biztos jövõjét. Alapítványával a nem-zeti kultúra és a környezetvédelem kérdéseivel fog-lalkozó szimpóziumukat rendezett a kastély falai kö-zött, egy alkalommal osztálytársait is odahívta talál-kozóra. Mindene volt a kastély és annak továbbadásaa jövõ generációjának.

Az ötvenedik érettségi évfordulóra már nem tudotteljönni, úgy vette át Budán a találkozó emlékeit. ASzent Margit Gimnázium kápolnájában csendbenbúcsúztatták, hamvait a nádasdladányi templombanhelyzeték el.

Bálint István

15

BÁBEL BALÁZS:

Nincsenek illúzióim

A római pápa, Magyar Püspöki Karunk a közösEurópa, az Európai Unió mellett tette le voksát. Ma-gyar katolikus egyházunk mindig is a Nyugathoztartozott, s központja mindig Róma volt. Akkor is,amikor Magyarországot sajnálatosan Isztambulból,Bécsbõl, Berlinbõl, majd évtizedekig Moszkvábólkormányozták.

Nekünk továbbra is Róma lesz a középpontunk. Hi-szen oda tartozunk, és éppen ezért az Unió pártján áll aKatolikus Egyház. De tudjuk, hogy nagyon nagy ne-hézségekkel kell megküzdenünk. És mégis, a történel-mi realitás azt kívánja, hogy Európát válasszuk, mert anagy nemzetek küzdelmében önálló kis nemzet nemmaradhat meg. Választanunk kell. Ha nem lépünk beaz Unióba, akkor egy keleti típusú ázsiai, tunya világ-nézet és rendszer vár ránk, vagy esetleg az egyetlen szu-perhatalom gátlástalan imperializmusának esünk áldo-zatul. Az Unió talán védelmet ad e tekintetben is. Denincsenek illúzióink! A Szentírás tanítása és történel-mi ismereteim arra tanítanak, hogy a földön nem voltmég ideális állam, s valószínûleg ezután sem lesz. Csaktalán emberibb világot tudunk majd építeni. Az alapí-tók, Robert Schuman, De Gasperi, Konrad Adenauerhívõ, keresztény emberek voltak. Hozzátehetem, kato-likus emberek. Robert Schumant – ugyanúgy, ahogyBatthyány-Strattmann Lászlót – boldoggá akarja avat-ni a Katolikus Egyház. Õ mondotta: „én egy gótikuskatedrálisban érzem leginkább magam európainak.”

Sajnos az Európai Unió mintha errõl elfeledkezne,mintha csak anyagiak lennének ezen a világon, csakgazdaság és pénz. De maga Jézus mondta: „nemcsakkenyérrel él az ember.”

(Részlet a Kalocsai Érsek piarista öregdiák Az Istenországáért címû kötetébõl.)

A magyar nyelvrõlSIR JOHN BOWRING (1792–1872)

Sir John Bowring neves angol történész és állam-férfi sok nyelvet beszélt, többek közt magyarul is.Sok magyar költeményt fordított angolra, s egy iro-dalmi szöveggyûjteményt is kiadott. Könyvének elõ-szavában a következõket írja:

„A magyar nyelv messze áll magában. Egész sajátos mó-don fejlõdött, és szerkezete olyan idõkre nyúlik vissza, ami-kor a legtöbb most élõ európai nyelv még nem is létezett.Önmagában, következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv,melyben logika van, sõt matézis is, az erõ, a hangzatokminden hajlékonyságával és alakíthatóságával. – Az an-gol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi törté-nelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, ki-vehetõk, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyeka különbözõ népekkel való érintkezés során rávakolódtak.– Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból állóterméskõ, melyen az idõ viharai karcolást sem ejtettek.Nem az idõk változásától függõ kalendárium. Nem szorulsenkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, nem ad és nem veszsenkitõl. Ez a nyelv a nemzeti felsõbbrendûségnek, szelle-mi függetlenségnek legrégibb, legdicsõbb mûemléke… Amita tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellõzik. A nyelvé-szetben éppúgy, mint az archeológiában. A régi egyiptomitemplomok egyetlen kõbõl készült padozatát sem tudjákmegmagyarázni. Senki sem tudja pontosan honnan jött,melyik hegybõl vágták ki a csodálatos tömeget. Miként szál-lították oda, miként emelték fel a templomok tetejéig…”

„A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabbtünemény, sokkal csodálatosabb! Aki ezt megfejti, az azisteni titkot fogja boncolgatni, valójában annak is az elsõtételét: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennélvala, és Isten vala az ige.”

Megjelent a Magyar hit c. tengerentúli folyóirat1987. márciusi számában. Elõkerült Szeleczky Zitahagyatékából (F. Zs.)

A Miatyánk így vizsgáztat téged

Nem mondhatod: ATYÁNK, ha nem viselkedszúgy, mint az Õ gyermeke a mindennapi életben.

Nem mondhatod: MI ATYÁNK, ha lelki elzárt-ságban élsz testvéreiddel.

Nem mondhatod: KI VAGY A MENNYEKBEN,ha csak a földi dolgokra gondolsz.

Nem mondhatod: SZENTELTESSÉK MEG ATE NEVED, ha te nem tiszteled mindig az Õ nevét.

Nem mondhatod: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,ha te összekevered Isten országát a földi sikerekkel.

Nem mondhatod: LEGYEN MEG A TE AKARA-TOD, ha nem akarod elfogadni az Istennek tervét te-veled.

Nem mondhatod: A MI MINDENNAPI KENYE-RÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA, ha nem tö-rõdsz azzal, hogy mások éheznek.

Nem mondhatod: BOCSÁSD MEG A MI VÉT-KEINKET, ha bárkivel szemben haragot táplálsz.

Nem mondhatod: AMIKÉPPEN MI IS MEGBO-CSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZÕKNEK,ha még nem tudtál igazán megbocsátani mindenkimásnak.

Nem mondhatod: ÉS NE VÍGY MINKET A KÍ-SÉRTÉSBE, ha még tudatosan tudsz bûnözni.

Nem mondhatod: DE SZABADÍTS MEG A GO-NOSZTÓL, ha nem harcolsz minden gonoszság ellen.

Nem mondhatod: MERT TIÉD AZ ORSZÁG, AHATALOM ÉS A DICSÕSÉG, ha nem tudtál le-mondani a földi dolgok önzõ birtoklásáról, a paran-csolgatásról és a hiúságról, amely magadnak tulajdo-nítja, ha valami sikerült neked.

Nem mondhatod: ÁMEN, ha nem hallottad megõszintén, hittel és meggyõzõdéssel a MIATYÁNKneked szóló igéit.

(Ismeretlen szerzõ, Új-Zéland)

16

Piaristákról – nem csak piaristáktól…

Egykori hivatásos katonatisztként több szállal iskötõdtem a piaristákhoz: tanárokhoz és egykori di-ákokhoz egyaránt. Olykor kezemhez jut a PIARIS-TA DIÁK, amelyben régi ismerõsökre is lelek; deolyan is van, hogy csak jóval késõbb fedezem felszerzetesiskolai múltjukat.

Magam az állami br. Kemény Zsigmond reálgim-náziumot végeztem, amely híres volt igen színvona-las matematika, fizika, ábrázoló geometria oktatásá-ról. Ezért továbbtanulásra elõször a Mûegyetem ke-rült szóba, végül mégis a katonai akadémiát válasz-tottam 1938-ban. Ide viszont hosszadalmas és részle-tes egészségügyi, pszichológiai, sportbeli selejtezõvizsgát kellett tennem. A jelentkezett 600 fõ közül alegkiválóbb kétszázat vették fel, akik közül 80 hely ahárom katonai középiskola hallgatóinak volt fenn-tartva. A civil középiskolákból bejutott 120-as lét-szám jórészt az egyházi gimnáziumokból került ki(például a pesti piaristáktól hatan a két párhuzamososztályból!). A 36 elméleti tantárgy rengeteg tanulástigényelt, mellette pedig ott voltak a katonai-szakmaimeg a sporttárgyak.

1941. augusztus 20-án – már a háború nyolcadikhetében – fényes ünnepség keretében avattak föl, s fi-atal hadnagyként a páncélos fegyvernemhez kerül-tem, hogy közel egy év múlva már a Don-menti csa-tákban vegyek részt. 1943 elején – a közismert hadi-helyzetben – a páncélvadász zászlóaljtól áthelyezteka Veszprém közeli Jutas községben mûködõ KinizsiPál tiszthelyettes-képzõ iskola állományába oktató-tisztnek.

Itt, Veszprémben ismerkedtem meg a piaristákkal,hiszen parancsnokom mellékesen megbízott a helyipiarista gimnázium cserkészcsapatának patronálásá-val is. (A tábornok fia is ide tartozott.) Ez a kapcsolatnem csak a beszélgetésekben és az elõadásokbannyilvánult meg, hanem a táborozásokhoz szükségesélelemmel és sokféle felszereléssel is segítettem.Ugyanis fiatal katonatisztként nem csak a fiúkkal, dea piarista tanárokkal is megismerkedtem, köztük el-sõsorban dr. Elõd Istvánnal, hiszen tõle kaptam megcserkészcsapata létszámát, amihez tartozó sátor, pok-róc, világítás, mozgókonyha stb. igényeket igyekez-tem kielégíteni, s minden lehetségeset – még többetis, mint amit kért – leszállítani. A fiúk és vezetõik ígyteljesen elégedettek lehettek tábori elszállásolásuk-kal. Kérésükre beszéltem is nekik a harctéri „élmé-nyekrõl”, az ukrán és orosz (kozák) lakosságról, ko-moly és vidám eseményekrõl. Errõl számolt be pél-dául az évtizedekkel késõbb külföldrõl hazalátogatóMoldoványi László öregdiák is, hogy milyen nagy ha-tással volt rájuk az elsõ kézbõl hallott tájékoztatás ahadi eseményekrõl. (Számos epizódra még ilyen táv-latból is konkrétan emlékezett!)

Elõd tanár úrral 1944 végéig történt veszprémi ta-lálkozóim, beszélgetéseim során kölcsönösem tud-

tunk egymás segítségére lenni. Tanár úrtól rengeteghasznosat lehetett tanulni a grafológia, a pszicholó-gia, a Szondi-féle genotesztek stb. alkalmazásáról,amelyeket kiválóan hasznosítottam katonai, majd gé-pészmérnöki civil munkáim során. De én magam istudtam segíteni neki a rendház, a gimnázium, egyál-talán a város katonai, légvédelmi, riasztási stb. fel-adatainak ellátásában. Hiszen a diákok légi riasztási,életvédelmi stb. feladatokat láttak el, mégpedig na-gyon komolyan és öntudatosan e nem mindennapimunkájuk során.

Azután nagyon hamar elkövetkezett ennek a „bé-kés” életnek is a vége. Az oroszok vészes közelségemiatt a Velencei-tó és a Balaton között hevenyészvekiépített ún. Margit-vonal megszállására vetették bea környezõ katonai alakulatokat, így a jutasi iskolátis. Immár fõhadnaggyá elõléptetve újra harcba kerül-tem a páncélosaimmal, aminek során egyik harcko-csimat Polgárdiban kilõtték.

Borián Tibor piarista igazgató úrral is volt számostalálkozásom, már Budapesten. Tudván veszprémiéveimrõl, meghívott az ottani öregdiákok egyikrendszeres pesti találkozójára, tartsak nekik is olyan-fajta „élménybeszámolót”, mint egykor Veszprém-ben (amelyen jelen volt az egykori jutasi parancsnok,Markóczy tábornok általam is ismert lánya ugyan-csak).

Elõd tanár úrral aztán már késõbb, családi életem-ben számos kapcsolatom volt. Amerikai fogságomután, 1948-ban õ esketett Budapesten, a BelvárosiFõplébánia-templomban, szép beszéd kíséretében,minthogy jól ismerte életemet. Az orgonán az a dr.Mathia Károly játszott, aki az akadémián tanáromvolt; s azokat a mûveket adta elõ, amelyeket olyangyakran hallottunk zenés miséken az akadémia gyö-nyörû kápolnájában. Ikergyermekeimet Elõd úr ke-resztelte. Aztán gyorsan peregtek az évek. Még résztvehettem az õ aranymiséjén 1986-ban, mígnem négyév múlva az Úr visszahívta hûséges fiát, akinek olysokat köszönhettem. Õ mindig a „szeretet misztériu-mát” adta minden hozzáfordulójának…

Ahogy lapoztam a PIARISTA DIÁK elõzõ (75.)számát, újabb nagy egyéniségeket fedeztem fel. Dr.Mathia Károly személyéhez pótlólag még megemlít-hetem, hogy a háború kezdete táján akár minden hó-napban érkezett egy-két katonai attasé vagy tisztje-lölt-csoport, hogy tanulmányozzák a mi akadémiánkoktatási és képzési módszereit, hiszen nálunk sok te-kintetben magasabb szintû oktatás folyt. Nemcsak akatonai kiképzést, hanem hallgatóink fellépését ismegcsodálták. A tolmács pedig mindig Mathia alez-redes úr volt, aki számos nyelven tudott tárgyalóké-pesen beszélni.

A PIARISTA DIÁKBAN (75. szám) dr. Bakos Mik-lós volt veszprémi diákról, a veszprémi egyetem tan-székvezetõjérõl láttam fényképet, aki családunk régibarátja volt. Õ érdekes módon bel- és külföldi kato-

17

nai folyóiratokhoz jutva, ha találkozott valamelyikcikkemmel, mindig felhívta rá figyelmemet.

Meglepetéssel láttam dr. Sibalszky Zoltán professzorúr két cikkét, aki egyetemi tanulmányaim soránelektrotechnikát adott elõ. Nagyon szigorú, de igaz-ságos volt, hallgatótársaim is kedvelték. (Eddig nemtudtam, hogy õ is a Kegyes Iskolák neveltje volt…)Lukács Lászlót, a Vigilia szellemi atyját is örömmelfedeztem föl.

Befejezésül írhatom: büszkeség tölthet el minden

volt és jelenlegi piarista diákot, hogy iskoláikban –egykor tízben, még régebben 24-ben – ilyen nagy szel-lemiséggel bíró kiváló szerzetestanárok taníthattak.

Engem pedig – mint egykori ludovikást – öröm ésmegelégedettség foghat el, hogy a magyar tisztképzésbázisát két éve már Ludovika-zászlóaljnak nevezik,és az alapító Mária Ludovika királynénak, I. Ferenckirály hitvesének mellszobra már ott áll az épület be-járatánál.

Káplán György

Az iskolánkat 1739-ben alapította a MagyarKegyes-Tanítórend. Algimnázium volt, tehát csaknégy osztályos. 1911-ben lett fõgimnázium, 1915-benvolt az elsõ érettségi. Természetesen fiúgimnázium,de az 1932-33-as évtõl kezdve lányok is látogathattákaz V- VIII. osztályok elõadásait, ám elõtte különbö-zeti vizsgát kellett tenni általában latinból, és év vé-gén mint magántanulók vizsgáztak. 1939-ben lépettéletbe az a rendelet, amely szerint a lányok elsõ osz-tálytól kezdve látogathatták az elõadásokat, de to-vábbra is csak magántanulók lehettek. Ez a „vegyes”iskola úgy mûködött, hogy a lányok csak az elõadásalatt tartózkodhattak az osztályban; a tanárral együttmentek be és jöttek ki. A szünetben egy szobábanvoltak, ahol a holmijuk is volt, egy néni felügyeletealatt. Év végén a lányok magánvizsgát tettek. Az év-könyvekben minden osztály névsora után a magánta-nulókat is felsorolták. Tulajdonképpen nem volt soklány, mert Mosonmagyaróvárnak volt egy polgári le-ányiskolája, ahonnan a IV. polgári után sokan Gyõr-be mentek kereskedelmi középiskolába, a tehetõseb-bek pedig Budapesten, Sopronban vagy Gyõrbenegyházi leánygimnáziumokban tanultak.

1944-ben megváltoztak a viszonyok. Április elsejénbefejezõdött a tanítás a sok légiriadó miatt, áprilisközepén már lezajlottak az érettségi vizsgák. Már ’44õszén megérkeztek az elsõ menekültek, a 17 000 lé-lekszámú város 50 000-re emelkedett, az átlagos di-áklétszám pedig 300-ról 420-ra. A gimnázium épüle-tébe októberben kórház költözött. A rendházban ürí-tettek ki négy helyiséget, és négy osztálynak délelõtt,a másik négynek délután volt a tanítás. Még mene-kült családok is laktak a rendházban. 1945. április 1-én este kezdõdött a front átvonulása, 5-én már ott ül-tünk az iskolában. Július 7-én volt az utolsó tanításainap, utána érettségi.

Akkor még Mosonmagyaróváron ment keresztül aBudapest-Pozsony-Bécs fõútvonal, és ezen keresztülhaladt a „népség-katonaság” hatalmas tömege. Akiknem akarták elhagyni az országot, azok itt maradtak.A gondos anyák azonnal hozták a gyerekeiket az is-kolába, nehogy évvesztesek legyenek. Ez a menetmár májusban irányt váltott, és keleti irányba men-tek a szekerek, kocsik, gyalogosok, hadifoglyok stb.Akiknek nem volt hova hazamenniük, azok általá-

ban az ország nyugati megyéiben megálltak, hogymegtudják, mik a lehetõségek, melyik országrész ho-va tartozik, hova mehetnek „haza”. Az anyák isméthozták gyerekeiket, nehogy lemaradjanak és évet ve-szítsenek. Hihetetlen helytállást tanúsítottak tanára-ink. 1944-45-46-47-ben külön vizsgákat tartottak,hogy az év közben megérkezett tanuló csatlakozhas-son az osztályhoz, és év végén mint magántanuló be-fejezhesse az évet. Az 1944-45-ös tanévben szeptem-berben, decemberben és júliusban is voltak magán-vizsgák, 1945-46-ban pedig szeptemberben, decem-berben, januárban, májusban és júniusban. Még 1946szeptemberében és decemberében is voltak elmaradtvizsgázók, s voltak, akik nyugati hadifogság után ér-keztek haza.

Apósom a gimnáziumban volt magyar-latin tanár,az I. világháborús hadifogság után helyezték Ma-gyaróvárra. Szerették a diákjai, késõbb is látogatták,leveleket írtak neki, találkozóikról képet küldtek stb.Egy verset találtam a levelek között, amit az egyik’45-ben érettségizett menekült lány írt. Bizonyosannem egy nagy irodalmi alkotás, de engem megérin-tett, mert mi is ’44 õszén menekültünk ide Kassáról,mindenünket hátrahagyva – szerencsére rokonok-hoz. S valóban, az iskola „átölelt” bennünket, és vis-szaadott valamit a múltból: a régi iskola hangulatát,a tanárt, a katedrát, a padokat, a futkosást, a csenge-tést; és elfelejtettük, hogy kint milyen a világ.

A háború után már nem magántanulóként járhat-tak a lányok iskolába, és így nem kellett többé ma-gánvizsgát tenni. Aztán 1948-ban megtörtént azállamosítás…

Régi iskolaviszonyok a mosonmagyaróvári iskolánkban

18

LÁNG ÁGOSTONNÉ RIA

Az óvári öreg gimnáziumhoz(Az 1946-ban érettségizett menekültek)

Azelõtt téged nem láttunk sohaDrága, jóságos, öreg iskola

Nem láttál minket, mint kisgyermeketKit kézenfogva szülõje vezetBeiratásra, komoly munkára,Gimnáziumba, elsõ osztályba!

Kisgyerek-korunk apró bajait,A nehéz órák nagy sóhajait

Gyermekszívünknek titkos álmait,A felsõbb évek nagy viharait

Nem ismered; nem neked sírtuk el,Örömünket nem neked mondtuk el.

Más iskolában, más-más utakonMás városban jártunk valaholÉletünk vidám, sima útjain

Derûs, gondtalan, tûnõ napjain, -S nem is gondoltuk, hogy ezek megettMindnyájunk útja majd hozzád vezet.

Jött egy vihar és mint a szél a portA sors egyenként mind hozzád sodort,És szállingóztunk, - fáradt madarak.

Te felénk tártad barna kapudat,És befogadtad új fiaidat,

Mint nyolcadikos véndiákokat.

Minden falad csak jóságot sugárzott,Kápolnádban a jó Isten megáldott,

Százados múltad szelíden regéltÉs újra éreztünk hitet és reményt.

És megértettük, hogy a szeretetMég ma is, most is csodákat tehet.

Otthonunk, amely akkor elveszettMintha csak újra élt volna veled.

Gyermekek lettünk, újra, boldogokElfeledtük, hogy voltunk már nagyok,Komolyak, bátrak, - gyengék, rettegõk,

Az élet rossz oldalát ismerõk.

Te visszaadtad újra mosolyunkat,S elfeledtetted minden bánatunkat.

Testvéreinkké váltak fiaid,Atyáink lettek õsz tanáraink.

Feledni téged sohasem tudunk,Bármily hosszú is lesz életutunk.

Egy perc: – és a mi színes gyermekálmunkMár véget ért. Kapudon kívül állunk.

S visszakívánjuk a szép napokat,Osztályaidat, a vén padokat,

A mindig vidám gyermekkacagást,A régi, boldog, könnyû tanulást,

Udvarodat, a csengõ csengetését,Kis harangodnak szelíd csilingelését,

Kápolnád meghitt nyugalmát, csendjét,Tanárainknak jóságos szemét.

Bár kívül állunk, - hozzád tartozunk.Feléd tárul távolból két karunk,

Hogy elmondhassuk egyszer néked azt,Te adtál nekünk új erõt, vigaszt.

S ha fájdalmunk lesz, hogyha ver az élet, Bánatunkat ha viselni nehéz lesz,

Gondolatban majd hozzád visszatérünk, És te visszaadod elveszett reményünk.

… Azelõtt téged nem láttunk sohaDrága, jóságos, öreg iskola.

Otthonunk lettél otthonunk helyett,Örök hálával tartozunk neked.

Köszönünk mindent, mindent jó Anyánk,Alma Materünk, édes iskolánk.

Teleki Pál megemlékezésAz egykori magyar miniszterelnök tragikus ha-

láláról ezévben is megemlékezünk a Budai vár-ban az államelnöki rezidencia (Sándor-palota)parkjában lévõ emléktáblánál, április 10-én (szer-dán) 17 órakor. az Emlékbeszédet prof. dr. SzakálySándor tartja koszorúzással egybekötve. Várjuktisztelõinek, öregcserkészeknek és a mai fiatalok-nak a részvételét minél nagyobb számban. Elõze-tes jelentkezés Farkas Zsolt telefonszámán (3565-987), mivel a palota parkja zárt terület. A meg-adott idõpont elõtt fél órával is van még lehetõséga Sándor-palota színház utcai sarkánál pótlólagosregisztrálásra, a korlátozott létszámkeret betölté-séig.

v. Farkas Zsolt

19

Történelmünk tele van halálos vadászbalesetek-kel és öngyilkosságokkal, gyanús halálesetekkel,melyekkel kapcsolatban általában felmerül annaktöbb-kevesebb valószínûsége, hogy a halál okozójaidegenkezûség volt, mely egyes politikai csoportokvagy államok érdekében dolgozott.

Rögtön itt van a Szent Imrét ért, vadkan okozta halá-los vadászbaleset, mely a Bihar megyei Hegyhátszentimréntörtént 1031-ben. Bakay Kornél történész szerint ez va-dászbalesetnek álcázott merénylet volt annak érdekében,nehogy Imre nagybátyja, Henrik német-római császárgyermektelen halála után az õ kezében egyesüljön Ma-gyarország és a Német-Római Birodalom.

Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre is gyanús kö-rülmények közt, hirtelenül halt meg 1301-ben. Az õ halá-la a nápolyi Anjouk érdekében állt, hiszen a nápolyi ki-rály unokáját, a késõbbi Károly Róbertet kívánták Ma-gyarország trónjára ültetni, kinek nagyanyja, Mária ná-polyi királyné IV. Béla unokája volt.

Mátyás király is ereje teljében, 47-50 éves korában haltmeg elõzmények nélkül hirtelen, 1490-ben Bécsben. Állító-lag romlott fügétõl kapott végzetes mérgezést. De több tör-ténész megmérgezésre gyanakszik, és Garamvölgyi Lászlómost megjelent könyvében azt bizonyítja, hogy ebben a ki-rályné, Beatrix keze volt benne.

Zrínyi Miklóssal állítólag szintén egy vadkan végzettvadászaton, de itt is gyanúsak a körülmények. A biroda-lom központi irányításának útjában volt a törökök elleniújabb határozott fellépést követelõ fõúr, és az olasz zsol-dos Pallavicini késõbb Ausztriában – a kezében felmuta-tott tõrrel – azzal dicsekedett, hogy: „Ez volt az a vad-kan!”

Teleki László gróf a szabadságharc utáni emigrációbólhazatérve az országgyûlés egyik pártjának vezére, és1859-ben egyszer csak öngyilkos lett. Egyes történészek ezt

az öngyilkosságot is kétségbe vonják, és azt állítják, hogya birodalmi titkos rendõrség végzett a gróffal.

Széchenyi István a döblingi szanatóriumban 1860-bankövetett el állítólag öngyilkosságot. Õ már az 1850-es évekközepére kikerült depressziós állapotából, és a szanatórium-ból irányította a magyar politikai életet. Itt írta meg a„Blick” címû, nagy hatást kiváltó politikai elemzést is. Való-színûnek tûnik, hogy az õ halála is a birodalmi titkosrendõr-ség számlájára írandó.

Végül Teleki Pál halála 1941. április 3-án. Sok tanú-vallomás szerint szinte biztosra vehetõ, hogy nem lett ön-gyilkos. Erre semmi oka nem volt, hiszen elõzõ nap a ko-ronatanács az õ tervét fogadta el, hogy t.i. nem veszünkrészt a németek oldalán a Jugoszlávia elleni háborúban,csak ennek az országnak megszûnése után vonulunk be amagyarok lakta területekre, az ottani magyarok védelmé-re. Teleki Pál jó katolikus volt, és éjfél után azzal tértnyugovóra, hogy másnap reggel a cserkészmisére megy, ésáldozik. Viszont angolbarátsága a németek útjában állt,és minden arra mutat, hogy a német titkosszolgálat gyil-kolta meg, mint azt a történészek jelentõs része vallja.

dr. Sibalszky Zoltán

Vitatható vadászbalesetek és öngyilkosságok a magyar történelemben

Az õszi ausztriai tanulmányút programja

Indulás 2013. szeptember 3-án, hétfõn 6.00 órakor aBatthyány téri parkolóból. Szállás Rastenfeldben,2-3 fõs szobákban, félpanzióval.

1. nap: Lilienfeld (kolostor) – Melk (kolostor) –Rastenfeld2. nap: indulás 7.30-kor. Weitra (városnézés) –Zwettl (kolostor, fakultatív és városnézés) – Rapot-tenstein (vár) – Pöggstall (kastély, csak kívülrõl ésvárosnézés) – Rastenfeld3. nap: indulás 8.00-kor. Geras (városnézés) – Rie-gersburg (barokk kastély, csak kívülrõl) – Raabs(városnézés) – Heidrichenstein (vár) – Gmünd (vá-rosnézés) – Rastenfeld.

4. nap: indulás 8.00-kor. Altenburg (kolostor) – Eg-genberg (városnézés) – Rosenberg (kastély) – Ras-tenfeld.5. nap: indulás 8.00-kor. Grafenegg (kastély) – ha-zautazás Bécsen ár Budapestre. Érkezés 16-17 óraközött.Fakultatív programokra célszerû 20-30 Eurót vinniaz útra.

Nagyböjti lelkigyakorlat2013. március 25-én, 26-án és 27-én este 6 órai kez-dettel Lukács László Sch.P. tart lelkigyakorlatotszentmise keretében a Budapesti Piarista Gimnázi-um kápolnájában. Szeretettel várjuk öregdiák-tár-sainkat és az iskola diákjainak hozzátartozóit.

20

A Piarista Diák következõ, 77. száma 2013. szeptember hónapban jelenik meg.Lapzárta: 2013. augusztus 10.

Piarista Diák • Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség • Nyilvántartási szám: 163/440/1/2008Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt

Tördelés: Logod Bt. • Nyomda: Innova-Print Kft. • Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc

Idõpont: 2013. május 23–27.

Útvonal: Budapest–Salgótarján–Fülek–Ajnácskõ–Rimaszombat–Karaszkó–Kiéte–Sajógömör–Rozsnyó–Csetnek–Jászóvár–Kassa–Tõketerebes–Nagymihály–Homonna–Ungvár–Mezõvári–Munkács–Verecke–Nagyszõlõs–Técsõ–Körtelep–Rahó–Kõrösmezõ–Ta-tár-hágó–Beregszász–Tákos–Vaja–Budapest

Idõtartam: 5 nap – 2013. május 23–27., csütörtök-hétfõ.

Autóbuszos útvonalhossz: kb. 1900 km.Szállás és félpanzió: Felvidéken panzióban, Kár-

pátalján falusi vendéglátás keretében (kétágyas, für-dõszobás lakások).

Szükséges felszerelés: nyári sportruházat, dzseki,túracipõ, elemlámpa.

Vezetés: Felvidéken Brogyáni Mihály, Kárpátal-ján Popovics Béla.

RÉSZLETES PROGRAM:

1. NAP (CSÜTÖRTÖK): Indulás reggel 6 órakor a Batthyány térrõl (felsõ

rakpart). Határátkelõ: Somoskõújfalu.Látnivalók: Fülek (várlátogatás), Rimaszombat

(városnézés), Karaszkó, Kiéte (faliképes templo-mok), Sajógömör (Mátyás király kapás szobra), Rozs-nyó (városnézés).

Szállás és ellátás: Rozsnyó környéki panzióban.2. NAP (PÉNTEK): Látnivalók: Csetnek (freskós gótikus templom),

Jászóvár (premontrei apátság), Tõketerebes (And-rássy-kastély), Nagymihály (Sztáray-kastély), Ho-monna, Felsõnémeti határátkelõ, Ungvár, Mezõvá-ri (kuruc zászlóbontás egyik helyszíne).

Szállás és ellátás: 2., 3. és 4. napon Mezõváribanfalusi vendéglátó családoknál.

3. NAP (SZOMBAT):Látnivalók: Nagyszõlõs, Técsõ (Kossuth szobor),

Körtelek (Európa közepe), Rahó (Fehér és Fekete Ti-sza összefolyása), Kõrösmezõ, Tatár-hágó, Mezõvári.

4. NAP (VASÁRNAP):Látnivalók: Vereckei-hágó (honfoglaló magyarok

bejövetelének emlékmûve, piknik bográcsgulyással),Munkács (mise, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenclegendás vára), Turul-szobor, Munkácsy Mihály em-

lékhelyek), Mezõvári (Beregszászi Színház ifjúságitagozatának elõadása).

5. NAP (HÉTFÕ):Látnivalók: Beregszász (katolikus templom,

Bethlen-ház, II. Rákóczi Ferenc Fõiskola, aholOrosz Ildikó, az intézmény vezetõje kalauzol),Tákos (a mezítlábas Notre-Dame), Vaja (kuruc kormúzeuma).

Határátkelõ: Beregsurány.Érkezés: 21 óra körül Budapestre, indulási helyre.

Magyar Piarista Diákszövetség Közhasznú szervezetAdószám: 19013581-1-41 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc +3620552-0189Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHBIBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000

Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség)Közhasznú szervezet Adószám: 19013598-1-41Kuratórium elnök: Görbe László +36 20 478-8888Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHBIBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000

1052 Budapest, Piarista köz 1.Telefon/üzenetrögzítõ: +36 1 486-4432Internet: http://www.diakszov.piar.hu;E-mail cím: diakszov@piar.hu

Nyilvántartási ügyek: Csepely Péter +36 30 318-7199E-mail cím: csepely38@gmail.com Gazdasági ügyek: Pataki Ervin +36 30 397 2037E-mail cím: diakszov@piar.hu

Hivatalos órák: Budapest, Piarista u. 1. (Budapesti Piarista Gimnázi-um) I. emelet alatt minden hétfõn 10-17 óra között

Tagdíj: aktív keresõknek évi 3000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak éspártoló tagoknak évi 1500 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annakmegfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettelfogadunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldöttcsekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra.

Honismereti barangolás a PIARTOUR-ralGömör-Kishont, Abaúj-Torna, Ung, Ugocsa, Máramaros, Bereg és Szabolcs vármegyék vidékein