A Beregi Református

Egyházmegye rövid

története

1914-1923

Készítette: Fodor Krisztina. Levelezési cím: Ukrajna, Kárpátalja, Munkácsi

járás, 89671 Dercen, Hegy út 59. Email cím: fodorkrisztina@gmail.hu

2

Bevezetés

A helytörténeti kutatások egyre szélesebb körő ismeretanyagot tárnak az érdeklıdık elé.

Mindazonáltal a beregi térség hasonló indíttatású feltérképezése periférikus jellegő. Egyaránt

vonatkozik ez nem csupán a régiótörténet, hanem az egyháztörténet tanulmányozására is: így

a beregi vármegyére, illetve a beregi református egyházmegyére irányuló kutatások száma

szintén elenyészı. Nem véletlen, hogy a vármegye mellett az egyházmegye történetének

vizsgálatát hozom fel példaként, hisz a kettı területe tulajdonképpen a trianoni

békediktátumig fedte egymást (Bereg vármegye csupán három közigazgatási egysége –

Nagydobrony, Kisdobrony és Csongor – tartozott az ungi református egyházmegyéhez).

Jómagam három éve, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola harmadéves

történész hallgatójaként kezdtem el foglakozni a Beregi Református Egyházmegye 1848-1923

közötti éveket felölelı történetének tanulmányozásával. Már a kutatás elején érdekes

vállalkozásnak ígérkezett, bár a témával kapcsolatos irodalom hiánya miatt több nehézségbe

ütköztem. Különbözı tanulmányok természetesen már születtek az egyházmegye történetére

vonatkozóan, példának okán Lehoczky Tivadar vármegye-monográfiájában1 is találhatunk

rövid összefoglalót. Ugyanakkor átfogó jellegő munka még nem látott napvilágot. Mindez

sajnálatos tény, hiszen a beregi egyházmegye a Tiszántúli Református Egyházkerület

perifériavidékén és a magyar nyelvhatár peremvidékén elhelyezkedve sajátságos

szerepkörben részesült a többi magyar református egyházmegye között.

Adott munkában az egyházmegye 1914-23-as évek közötti történetével foglalkozom.

Célom volt egyrészt az elsı világháború, másrészt a trianoni békediktátum e térségben

gyakorolt hatásának vizsgálata. A történeti háttér tanulmányozása mellett leginkább az

oktatásüggyel, a gyülekezetek, a lelkészek, illetve az egyházmegyei tisztviselık helyzetével

foglalkoztam. Bár az eredeti kutatás a pénzügyi területre is kiterjedt, a pályázati anyag

maximum 30 oldalas terjedelme folytán, ez most nem kerül bemutatásra.

Az anyaggyőjtésnek több színtere volt. A vonatkozó egyházi források egyrészt a

Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltárában lelhetıek fel. A beregi egyházmegye

történetéhez kapcsolódóan rendkívül fontos és érdekes információkkal szolgálnak az itt ırzött

egyházmegyei közgyőlési, tanácsülési, valamint presbiteri jegyzıkönyvek, esperesi

jelentések, körlevelek, mindemellett az egyéb hivatalos ügyintézések dokumentumai.

Másrészt a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár I. 8. d) jelzető

lelkészi személyi adattárának beregi egyházmegyére vonatkozó forrásait is felhasználtam

1 LEHOCZKY Tivadar: Beregvármegye monográphiája. Ungvárott. 1881. II. k.

3

jelen munkához. Az adattár kialakítását 1941-ben Soós Béla egyháztörténész javasolta, aki

1938-45 között az egyházkerület levéltárnoka volt. Céljaként jelölte meg, hogy összegyőjtse a

tiszántúli egyházkerületben szolgáló lelkipásztorok és azok családtagjainak adatait,

természetesen az egykori prédikátorokra is nagy hangsúlyt fektetett. A 6712/1941. számú

püspöki rendelet alapján a lelkészeknek az anyakönyvek alapján kellett jelentésüket össze

állítani, valamint saját meggyızıdésük szerint önéletírásukkal is gazdagíthatták az adattár

tartalmát.2 Rengeteg egyházközségtıl érkezett be jelentés, s bár nem volt kötelezı, az adattár

önéletírásokban is bıvelkedik.

A szakirodalom összegyőjtésének szintén több helyszíne volt. A II. Rákóczi Ferenc

Kárpátaljai Magyar Fıiskola és a Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár és Múzeum

könyvtárának feltérképezését követıen, az Országos Széchényi Könyvtárban folytattam

kutatást egy hónap erejéig. Illetve a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi

Levéltárban fellelhetı irodalom szintén nagy segítségemre volt.

Fontos kiemelnem, hogy a kutatási anyag Szabadi István és Csatáry György útmutatása,

segítségnyújtása nélkül nem jöhetett volna létre.

2 „Itt viharzott át felettünk…” I. kötet. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-bıl. Kiadja a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár. Debrecen, 2008. 5-6.

4

Historiográfiai áttekintés

A magyar református egyház történetével egyre szélesebb körő irodalom foglakozik, s bár a

vonatkozó és hozzáférhetı szakirodalomban rengeteg a témához főzıdı adat, a beregi

egyházmegyéhez kapcsolódó információkkal ritkán találkozhatunk. Így mindenekelıtt fontos

az általam fellelt, illetve a munka során felhasznált szakirodalmak rövid bemutatása.

Dr. Nagy István „A református egyház helyzete és teendıi Csonka-Magyarországon az

1920-iki trianoni békekötés után.” címő könyvének áttanulmányozása rengeteget segített

munkám elkészítésében. Az 1918. illetve az 1922. évre vonatkozóan statisztikai adatokkal

tarkított a mő, rengeteg információt téve így hozzáférhetıvé. A szerzı gondolatain át

érzékelıdnek azok a kétségek, illetve megoldásra váró problémák, amelyek a csonka

Magyarországon tornyosultak nem csupán református lelkészeink, de tanítóink elé

is:„Cselekednünk kell, mert nem lehet eszményünk: az a lelkész, aki fehér hajjal zöldes papi

fövegben, kopott ruhában s zöld palástban jelenik meg;… az elhanyagolt külsejő templom; a

tisztítatlan és rosszul főtött iskolák; ha a haladást mutató könyveket és tanszereket nem

olvashatja és érzékelheti pap, tanár, tanitó és tanulósereg; az egyházunk ügyei iránt közönyös

egyháztag”. 3

A magyar protestantizmus történetének kutatásával foglakozott Szabó Aladár református

lelkész, teológiai tanár is. Egyháztörténeti mőve – „A magyar protestántizmus története”

címmel –, 1933-ban jelent meg a Magyar Protestáns Almanachban. Az adott korszakra

vonatkozóan is ismertetést nyújt a mő. Kiemeli a budapesti zsinatok jelentıségét, ezek közül

is legfıképpen a másodikat (1904-7.) és az utolsót (1928-31.), amelyek az 1881-es debreceni

zsinatot követıen lényegesebb változtatást vittek végbe a magyarországi református egyház

életében, pl. a lelkészi nyugdíjintézet megalapítása, illetve az egységes liturgia kialakítása

révén.4

A kisebbségi sorban lévı magyarok református egyházi életét, illetve oktatásügyük

állapotát vizsgálta írásában Tárnok Gyula református lelkész. A könyv a „Magyar

reformátusok a csehszlovákiai kisebbségi sorsban” címet kapta, s leginkább az egyházmegye

nevelésügyi helyzetének vizsgálatában tudtam hasznosítani.5

3 DR. NAGY István: A református egyház helyzete és teendıi Csonka-Magyarországon az 1920-iki trianoni békekötés után. A református és ág. ev. egyházak 1918. és 1922. évi állapotát feltüntetı táblázatos kimutatással. 722. Nyomtatott Borbély Gy. könyvnyomdájában, Mezıtúron, 1922. 4 SZABÓ Aladár: A magyar protestántizmus története. Magyar Protestáns Almanach 1933. évre. 133. (Forrás: http://leporollak.hu/egyhtori/magyar/PROTTORT.HTM. Letöltés ideje: 2013. 02. 20.) 5 FLACHBARTH Ernı: A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbség nyelvi jogai. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T. Pécsett, 1935.

5

1939-ben látott napvilágot „A Tiszántúli Református Egyházkerület története” két

kötetben, szerzıje Zoványi Jenı. A munka forráskutatások alapján készült. Az elsı kötet

általános képet ad az egyházkerület történetérıl. A tárgyalt idıszakra vonatkozóan nagy

szerepet kapott az elsı világháború következtében végbe ment változások fıbb

mozzanatainak a bemutatása.6 A második kötet pedig a kerület egyházközségeinek fıbb

jellemzıit tartalmazza. A trianoni békediktátum folytán elcsatolt területek egyházközségeirıl

is beszámolt, külön címszó alatt az 1923-ban megalakult Kárpátaljai Református

Egyházkerület gyülekezeteirıl.7

Csomár Zoltán 1940-ben megjelent „A Csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar

Református Keresztyén Egyház húszéves története (1918−1938)” c. könyvét szintén

felhasználtam a kutatás során. A mő rendkívül informatív, s adatokban gazdag. A szerzı

munkájában rövid történeti visszapillantást ad a cseh megszállás idejére, majd az 1918-38

közötti református iskolaügy, illetve hitélet kapcsán nyújt gazdag információt.8

Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre és Varga Zoltán közös szerzeménye „A magyar

református egyház története” címmel jelent meg 1949-ben Budapesten, a Kossuth

Könyvkiadó nyomtatásában. Fontos megjegyeznem, hogy bár az adott irodalomban a tárgyalt

idıszakra vonatkozóan kevés információ lelhetı fel, az elızı századok történetével

széleskörően foglalkoznak a szerzık, így nyújtva alapot az egyház- valamint

társadalomtörténeti kutatásokhoz.9

Az 1977-ben megjelent „Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon” az elsı

magyar nyelven publikált mő a maga nemében. Szerzıje az elızıekben már említett Zoványi

Jenı, aki már fiatal lelkészként elkezdte a könyv írását. A mő fokozatos továbbfejlesztés

mellett három kiadást élt meg. A magyar protestáns egyháztörténet áttekintéséhez pedig

elengedhetetlen ismeretanyagot tartalmaz.10

A magyarországi vallásosság kutatásának céljából több éven keresztül folyt munka a

Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének keretei között, amelynek

eredményeirıl „A magyar protestantizmus 1918-1948” címmel 1987-ben jelentették meg

könyvüket a szerzık. A különbözı folyamatok átlátása érdekében a szerzık az elızmények

6 A Tiszántúli Református Egyházkerület története. I. kötet. Írta: DR. ZOVÁNYI Jenı. Debrecen, 1939. 7 A Tiszántúli Református Egyházkerület története. II. kötet. Egyházközségek adattára. Összeállította: ifj. Nagy Károly. Debrecen, 1939. 8 CSOMÁR Zoltán: A Csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar Református Keresztyén Egyház húszéves története (1918−1938). Ungvár, 1940. 9 BÍRÓ Sándor - BUCSAY Mihály - TÓTH Endre - VARGA Zoltán: A magyar református egyház története. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1949. 10 ZOVÁNYI Jenı: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerkesztette: Dr. Ladányi Sándor. Kiadja: A Magyarországi Református egyház zsinati irodájának sajtóosztálya. Budapest, 1977.

6

feltérképezésének szükségességét érezték, az így nyert információkat pedig felhasználtam

munkám elkészítéséhez.11

A vonatkozó és hozzáférhetı szakirodalomból kiemelkedik Fritz Peyer-Müller „A

Kárpátaljai Református Egyház története a két világháború között - kitekintéssel a jelenre” c.

könyve, amely 1995-ben jelent meg a Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztályának

kiadásában.12 A szerzı nem csupán a hatalomváltásoknak köszönhetı körülményekkel

foglalkozik, hanem 1990-ig taglalja a fıbb eseményeket. A beregi egyházmegyére vonatkozó

információkat széleskörően adja közre, nagy hangsúlyt fektetve a trianoni békediktátumot

követı bizonytalan évekre, illetve a Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának

körülményeire.

A beregi egyházmegyére is vonatkozó tanüggyel kapcsolatos intézkedések válogatott

kivonatát jelentette meg 1997-ben Fürj Zoltán.13 Az író célja olyan gondolatok közlése volt,

amelyek a huszadik század elsı felének egyházi vezetıit, valamint oktatóit foglalkoztatták.

Ehhez mérten válogatta össze a dokumentumokat, amely így nagy segítséget nyújtott az

egyházmegye oktatásügyi helyzetének vizsgálatában.

A Tiszántúli Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár munkatársai 2008-ban jelentettek meg

egy a maga nemében valóban impozáns mővet, „Itt viharzott át felettünk…” címmel. A két

kötetes alkotás emlékiratokat tartalmaz; a levéltár I. 8. d) jelzető állaga tartalmazza azt a

lelkészi adattárat, mely a kiadvány alapját képezi. A könyv címe Toldy György (egykori benei

lelkész) önéletírásából lett kiragadva: „Itt viharzott át felettünk a Károlyi féle forradalom, a

komunizmus a maga borzalmaival, a cseh és a román megszállás… ma Istennek hála megérve

a felszabadulást…hittel várjuk reményeink teljes valóraválását”. Az elsı kötet református

lelkészönéletrajzokat tartalmaz 1942-bıl, Kárpátalja és Partium területérıl. Míg a második

kötet Csernák Béla református lelkész naplóját közli. Szabadi István, a Tiszántúli

Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatójának szavaival élve: „Az emlékirat,

önéletírás, napló sajátos mőfaj… Felbecsülhetetlen érték a nemzet önismerete, önbecsülése

végett… Olyan forráscsoportról van szó, amelyet tudomásom szerint alig kutattak még: az

anyakönyveket leggyakrabban családfakutatók forgatják, mellettük nyelvészek régi betegségek

neveit kutatva, vagy a történeti statisztika mővelıi, hogy táblázatokat rajzoljanak fel”.

Számomra szintén elengedhetetlen volt az adattár tüzetesebb áttanulmányozása. Saját

11 A magyar protestantizmus története 1918-1948. Tanulmányok. Kossuth Könyvkiadó, 1987. 12 Fritz PEYER-MÜLLER: „A Kárpátaljai Református Egyház története a két világháború között-kitekintéssel a jelenre”. Kiadó: Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya. Budapest, 1994. 13 Válogatás a magyarországi református egyház mővelıdéspolitikai dokumentumaiból. A dokumentumokat válogatta, a kötetet szerkesztette FÜRJ Zoltán. Debrecen, 1997.

7

meglátásom szerint ezeknek az önéletírásoknak az értéke – a fennálló szubjektivitás ellenére

is – felbecsülhetetlen: amellett, hogy széleskörő információt tartalmaznak, az adott személy

meglátásai segítenek egy korszak eszmevilágának megértésében is.14

A beregi egyházmegyére vonatkozó információkat a Protestáns Szemle kiadványai is

tartalmaznak, így a szélesebb anyaggyőjtés céljából az Országos Széchényi Könyvtárban

ırzött példányok mindegyikét áttanulmányoztam. Rengeteg hasznos információt találtam,

amelyek a tényanyag közlésén túl pl. az akkori korszellembe is betekintést nyújtanak.15

A vizsgált korszak történeti háttere

Az elsı világháború kirobbanása a magyarországi református egyházra, így a beregi

egyházmegyére is sorsfordító jövıt hozott, hisz a harc az egyházmegye területét sem kímélte,

megtépázott családokat, zavart, bizonytalanságot hagyva maga után.

Várady Gyula egyházmegyei gondnok 1915. március 24-én elhangzott beszédébıl idézve:

„A középkor borzalmai megismétlıdnek, a civilizátió zászlóvivıinek vélt nemzetek, sárba

tiporták a szent jelvényt, az adott szó szentségét, a nemzetközi egyezmények kötelezı erejét

pedig, csak annyiban ösmerik, amennyiben czéljaikat szolgálják. …Különösen a lelkész

uraknak növekedett meg kötelességük… Híveinknek nagy része hadba vonult… a hazáért,

szeretteikért feláldoznak mindent, hullatják a drága vért, meghalnak. Közülök oly sokan,

idegen földön, jeltelen hantok alatt alusszák örök álmukat, amely hontokra nincs ki virágot

ültessen, nincs ki azokat könnyeivel áztassa… a 11-ik honvéd és 65-ik sor-gyalogezred,

amelyben fiaink szolgálnak, a legnagyobb megpróbáltatásoknak voltak kitéve: a csatatéren

legtöbben közülük hunyták le örökre szemeiket… hiszem, hogy az az emberi voltokból

kivetkızött rabló had, amely megyénk felsı részét és a szomszéd Galicziát elpusztította, lakóit

kifosztotta, hajléktalanná, hazátlanná, földönfutóvá tette, lábát többé hazánk szent földjére

nem teszi.”16 Érthetı, hogy lelkészeink reményteljesen tekintettek a jövı felé, hisz akkor talán

senki nem gondolt olyan negatív végkimenetelre, amelyben késıbb részük lett.

14 „Itt viharzott át felettünk…”I-II. k. 2008. im. 15 Pl. az 1914. évi Protestáns Szemle közli Révész Imre „A reformátusok üzenete a háborús világhoz. Október 31-ikére.” c. beszédét, amelyben a reformáció megújítása mellett foglalt állást. Ugyanezen kiadványban pedig a „Jeltelen sírok jelei.” cím alatt a tábori lelkészség kérdésével kapcsolatban találhatunk bıvebb információt. Mindazonáltal a következı években napvilágot látott beszédek, cikkek szintén hozzá járultak munkám elkészítéséhez. 16 Kárpátaljai Református Egyházkerületi Levéltár és Múzeum (továbbiakban: KRL): A Beregi Református Egyházmegye (továbbiakban: BRE) 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkács, Grünstein Mór Könyvnyomdája, 1915. 2-3.

8

Az ellenséges erık a Beregi vármegye jó részét hónapokig megszállás alatt tartották, így a

háborús események közvetlenül a beregi egyházmegye területét is érintették. Bertók Béla17

esperes így a fennálló veszélyhelyzet miatt 1914. december 15-tıl 27-ig az esperesi irodát

kénytelen volt Vásárosnaményba áthelyezni. A felkészültség miatt az esperesi hivatal csupán

adminisztrációs munkát látott el, a közgyőlések alkalmával így több ízben bírósági ügyek

megtárgyalására sem kerülhetett sor. Az ügyintézéseket az egyházmegye ügyészének hadba

vonulása is megnehezítette, valamint problémát okozott a megfelelı postai viszonyok hiánya

folytán több napra megtorpanó levélforgalom.18

A háborús események folytán a hadba vonulás kérdése természetesen az egyházmegye

életében is jelen volt, amely leginkább a tanítókat érintette. Ugyanakkor a tábori lelkészség

kérdése szintén napirenden maradt.

Tábori lelkészség

A papok fegyveres szolgálatának kérdése nézeteltérésekhez vezetett. Azonban arra

hivatkozva, hogy a papnak a háborúban is lelkésznek kell maradnia, a tábori lelkészséget

isteni parancs teljesítéseként hirdették meg a lelkipásztorok között.19 Az egyházmegye

kötelékében lévı lelkészek közül elsıként (1914. augusztus 4-én20) Joó Miklós beregrákosi

lelkész kezdte meg szolgálatát. A 39-ik hadosztályhoz osztották be, ahol a beregi vármegye

fiai is küzdöttek. 1915 szeptemberéig 14 hónapot töltött a tőzvonalban. Bár Bertók többször is

kérte a püspöki hivataltól szolgálatának felfüggesztését, a lelkész rossz fizikai állapotára,

valamint a tábori lelkészi szolgálat elhúzódó idıtartalmára hivatkozva: „A beregi

egyházmegye kötelékébıl Joó Miklós beregrákosi rendes lelkész 1914. aug. 4. óta teljesit

17 Bertók Béla 1873. november 3-án született Munkácson Bertók János és Pap Borbála 9. gyermekeként. Az elemi iskolát, illetve a gimnázium alsóbb osztályait Munkácson, a gimnázium felsıbb osztályait, illetve a teológiát pedig Sárospatakon végezte el. 1897-ben Gyırteleken, 1898-ban Fehérgyarmaton volt segédlelkész. A zápszonyi lelkészi állást 1901 novemberének elején foglalta el. Majd 1903-ban a beregsurányi egyházközség hívta meg lelkészéül, ahol 1914 július végéig munkálkodott. 1914. augusztus 2-án került a munkácsi gyülekezet élére. A Beregi Református Egyházmegye esperesi székét 1914. április 15-én foglalta el, 1922-ben azonban a tisztségrıl lemondott. 1923. június 7-tıl 1939. november 2-ig a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke volt. 1941 júliusában vonult nyugdíjba. 18 KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3-4. 19 A magyar protestáns irodalmi társaság kiadványai. Protestáns Szemle. A választmány megbízásából szerkeszti Ravasz László. 1914 Huszonhatodik évfolyam. I-X. füzet. Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. udvari Könyvnyomdája. Budapest, 1914. 564-565. 20 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkács, Grünstein Mór Könyvnyomdája, 1915. 19-20.

9

tényleges tábori szolgálatot s ez idı alatt szabadsága egyáltalán nem volt s mint hozzám jan.

4-rıl keltezett levelében írja kimerülten és betegen fekszik a neu-sandeci kórházban.” 21

Ugyanakkor 1914 novemberétıl Fábián Sándor beregardói és Hörömpı Dezsı bilkei

segédlelkészek, illetve Szeles Sándor beregdaróczi rendes lelkész kezdte meg szolgálatát a

sebesült szállító lelkészi osztagban. Természetesen a fellépı lelkészhiányt pótolni kellett.

Ennek folytán Lánczy Béla beregdédai lelkész lett kinevezve beregdaróczi felügyelı

lelkésszé, Beregardóba pedig Fekete János segédlelkészt rendelték ki. Szeles Sándor pedig

1915. július 20-án felmentést kapott, így visszatérhetett gyülekezetéhez.22

Bertók Béla körlevélben szólította fel a lelkészeket a tábori szolgálatra. A jelentkezık

névsorát pedig felterjesztette Baltazár Dezsı püspök elé. A tábori lelkészi posztra történı

kinevezés így az egyházkerület püspökének feladata volt. A megfelelı személy/személyek

kiválasztását több szempont figyelembe vétele elızte meg. Azokat a lelkészeket részesítették

elınyben, akik családtalanok voltak, megfelelı fizikai állapottal rendelkeztek, illetve

feladataik elvégzésének átruházása nem ütközött nagyobb akadályba. Bertók 1915. januári

jelentése szerint Róthe Lajos asztélyi és Szendrey István mezıkaszonyi rendes lelkészek,

Juhász Imre beregszászi hitoktató-segédlelkész, illetve Fábián Sándor Besztercebányára

beosztott betegápoló lelkész jelentkezett tábori lelkészi szolgálatra. Az esperes leginkább

Róthét ajánlotta a püspök figyelmébe, mivel a lelkész családtalan volt, egyházközségének

irányítását pedig az esperes is el tudta látni. A sebesülteket szállító lelkészi osztagban történı

munkavégzésére hivatkozva Fábián Sándor kinevezését is javasolta. Míg Juhász Imre

jelentkezését nem látta helyénvalónak, mivel a Beregszászi Fıgimnáziumban végzett

hitoktatói munkáját nem tudta másra bízni. Szendreyt pedig be sem ajánlotta a püspök elé,

mivel családos ember volt, illetve a lelkészválasztás elıtt álló csonkapapi egyházközséget is ı

adminisztrálta, helyettesítése így nem volt megoldható.23

Hadba vonult egyházmegyei tanítók

Bertók 1915. szeptember 27-ei jelentése szerint az egyházmegyében munkálkodó tanítók

közül szintén többen hadba vonultak. Ez esetben az egyházmegye 24 egyházközsége volt

érintve.

21 Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégiumi Levéltár (továbbiakban: TtREL): I. 1. c 226. A tiszántúli református egyházkerület püspöki hivatala. Érk: 1915. jan. 28. 541 elıszám. A Beregi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalától. 1915. jan. 25. 118. szám 22 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 19-20. 23 TtREL): I. 1. c 226. Érk: 1915. jan. 28. 541 elıszám, im.

10

Hadba vonult egyházmegyei tanítók (1914-15)24

Tanító Egyházközség Krasznay Ferenc Balazsér Koszta Zoltán Barabás Szabó Sándor Barkaszó Huszti József Beregdéda Kiss Lajos Beregrákos Nagy Béla Beregsom Kovács Gyula Beregsurány Füsti M. Béni Beregújfalu Horváth János Bótrágy Szász Jenı Csaroda Bán János Csonkapapi Tóth László Gát Huszti Imre Gát Homoki Ferenc Gelénes Bertók László Gulács Kiss Endre Hete Trencséni Pál Kígyós Pataky József Nagygut Lenkei András Nagybégány Füsti Molnár László Nagybereg Maly Sándor Nagyborzsova Sütı István Nagymuzsaly Bitai Dénes Sárosoroszi Balla Lajos Tákos Meleg István Tarpa

Közülük Krasznay Ferenc, Huszti József, Kovács Gyula, illetve Füsti Molnár László

hadifogságba esett. Kiss Endre, Pataky József (utóbbi 1915. április 9-én) 25, Kiss Lajos (1915.

május 22-én Ivangorod mellett)26 pedig hısi halált halt. Emellett Szász Jenı csarodai tanítóról

fontos külön említést tennem. A jegyzıkönyvek beszámolnak hazafiasságáról: a tanító bár a

katonai szolgálat alól felmentést kapott, nem élt a lehetıséggel.27

A hadi események 1916-tól már közvetlenül nem érintették az egyházmegye területét. A

háború okozta nehézségek azonban tovább éreztették hatásukat. A gyülekezeti tagok, és a

24 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 20. 25 Uo. 20. 26 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1916. 4. 27 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 13.

11

tanítók nagy része katonai szolgálatot teljesített, sokan pedig életüket is vesztették.28

Ugyanakkor az újabb katonai behívások abban az évben sem maradhattak el: Gacsályi József

munkácsi, Andorkó László vásárosnaményi és Balla Kálmán vári önálló orgonista-

vallástanítók vonultak be katonai szolgálatra.29

Bonyolult egyházpolitikai helyzet az első világháború után

Míg 1918 elején30 általánosságban véve pozitív irányú fejlıdés volt megfigyelhetı – pl. az

egyházközségek anyagi helyzetét illetıen –, 1918. szeptember 25. után forradalmi láz ragadta

magával az országot. Hazánk nagy része katonai megszállás alá került, ilyen sors várt a

Beregi Református Egyházmegye területére is. Az 1919. évi április 3-ára tervezett közgyőlést

így a személyi biztonság érdekében elhalasztották. Késıbbi megtartása pedig a cseh illetve

román katonai megszállás, valamint a politikai viszonyok teljes bizonytalansága folytán

lehetetlen volt. 31

A merıben bonyolult helyzetre a trianoni tárgyalások hozták meg a végszót. A

békediktátum következtében a magyarországi református egyháztagok száma 2 765 737 fırıl

799 762 fıre csökkent. Csehszlovákia területére 228 000 hívı került, míg Romániába

719 000, Jugoszláviába 52 000, Ausztriába 6000, Fiumébe pedig 1000. Az anyaország

területén az 57 egyházmegyébıl 19 teljes, és 10 csonka, a 2086 anyaegyházból 1010, a 2063

lelkészbıl 1035, az 1753 elemi iskolából 1117, az 5 óvodából 2, a 3215 tanárból 2252, a 27

gimnáziumból pedig 18 maradt.32

A Csehszlovákiához csatolt Kárpátaljához közel 70 gyülekezet került 65. 000 lélekkel.

Ebben az esetben így a területvesztés kapcsán a Magyarországi Református Egyház két

egyházkerülete volt érintve: a Tiszántúli és a Tiszáninneni. A Tiszántúli Egyházkerület beregi

egyházmegyéjének 42 anya- és egy leányegyháza, ugyanakkor a máramaros-ugocsai

egyházmegye 23 anya- és 1 leányegyháza lett elszakítva az anyaországtól.33 Míg a

Tiszáninneni Egyházkerület ungi egyházmegyéjébıl 12 egyházközséget szakítottak le, amely

28 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 2. 29 Uo. 8. 30 KRL: A Beregi Ref. Egyházmegye 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1918. 4. 31KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott: A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász, 1924. 2. 32 „A magyarországi református egyház története 1918-1990”, 1999, im. 43. 33 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 129.

12

gyülekezetek ugyanakkor jogilag a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület ungi

egyházmegyéjéhez tartoztak, politikailag azonban Ungvárhoz.34

Az elszakított területeken az egyház szervezete és anyagi alapja összeomlott.35 A kormány

megkezdte az egyházakkal történı tárgyalásokat: egy önálló, az anyaországtól független

egyházi szervezet létrehozását követelve.36 Természetesen mindez nagy horderejő döntés volt,

amely megoldandó kérdéseket vetített az elszakított egyházmegyék vezetıi elé. Mindeközben

közgyőlést a beregi egyházmegyében még nem tarthattak, csupán 1920. november 25-én – 26

hónapnyi szünet után – kerülhetett rá sor. Fontos momentum, hogy a rengeteg probléma, s a

fennálló nézeteltérések miatt Bertók lemondott esperesi hivataláról. Tisztségét azonban senki

nem volt hajlandó átvenni, így kénytelen volt folytatni munkásságát az egyházmegye élén.

A megváltozott körülmények folytán az egyházi élet régi megszokott rendje kizökkent a

rendes kerékvágásából. „Egyházmegyénk-ben is megbénult minden munkásság s bár itt-ott az

egyházak tisztviselıi ellen is megnyilatkozott az indulat, meg kell állapi-tanom a tényt, hogy

tudtommal számbavehetı személyes sérelem egyik egyházközségben sem érte az egyházi

tisztviselıket”- mondta Bertók az 1920. novemberi közgyőlést köszöntı, megnyitó

beszédében.37

Az egyházi élet megbénulása nem meglepı, hisz a területcsonkítás váratlanul érte az

egyházmegyét. Problémát jelentett a Podkarpatszka Rusz elsı évekbeli bizonytalan politikai

helyzete is, amely természetesen negatívan hatott az egyházi életre. Sokáig napirenden maradt

a hovatartozás kérdése; nehéz volt döntést hozniuk az önálló egyház létrehozásáról. „A

megszállás elsı éveiben kialakult véleményünk volt az, hogy egyházkerületté nem

szervezkedünk, csak ha ratifikálják a békeszerzıdéseket s kénytelenek leszünk megalakulni”-

emlékezett vissza Bertók Béla önéletírásában.38 Az ügy tisztázatlanságát bizonyítja, hogy

Bertók Béla 1919, 1920 és 1921 folyamán is részt vett még a Tiszántúli Egyházkerület

győlésein.39

1920. december 21-én Kassán tartott közgyőlésen megalakult a Szlovenszkói Tiszáninneni

Egyházkerület. Püspöke Czinke István lett. Az egyházkerület ügyeinek rendezése céljából

34 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 77−78. 35 VISKY Károly: A magyar református egyház elszakított részei a két világháború között. (Forrás: http://epa.oszk.hu/01500/01515/00005/pdf/mediarium-iii_048-061.pdf. Letöltés ideje: 2014. 03. 20.) 36 CSÁTHY Ferencz: A magyar felvidék szülöttei a világ népeihez. Közzéteszik a Debreczenben és Nagyváradon lakó felvidéki származású polgárok. Magyar Tudományegyetemi Könyvkereskedés és Könyvkiadó Vállalat Kiadása. Debreczen, 1919. 18-19. 37 KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott: A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász, 1924. 2-3. 38 TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza. Munkács. 39 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 69.

13

kialakított bizottság egy ideig a kárpátaljai két egyházmegyét is képviselte. A

minisztériummal folytatott tárgyalások során egyértelmővé vált, hogy az autonómia, a

vallásszabadság, illetve az államsegély biztosításáért nem csupán az önálló egyházi szervezet

kialakítását kérik, hanem megkövetelték a lelkészek és gondnokok hőségesküjét is.40 Czinke

levélben kérte a beregi illetve a máramaros-ugocsai egyházmegyék csatlakozását a

szlovenszkói egyházkerülethez. A vezetı tisztviselık azonban nem akartak önállóan

egyházmegyéjük jövıjének kérdésében dönteni: „E. m. közgyőlésünk tisztelettel fogadja

ugyan a felhivást, azonban a maga részérıl a kérdés nagy horderejére való tekintettel ez idı

szerint érdemleges határozatot nem hozhat. Érezvén azonban az együttmüködés

szükségességét, felkéri a maramaros-ugocsai e. megyét, annak elnökségét, hogy a

szlovenszkói egyházkerülethez való csatlakozásunk jegyében egy bizottságot válasszon vagy

nevezzen meg, amely bizottság e. megyénk bizottságával közösen részletesen megtárgyalná e

nagyjelentıségő kérdést…”41

Pár héttelkésıbb az 1920 decemberében Kassán megjelenı Esti Újság közölte a

kormányzóság tanügyi vezetıségének a hőségesküvel kapcsolatos hirdetményét, felszólítva az

egyházi tisztviselıket arra, hogy december 31-ig tegyék le fogadalmukat. Az újságközlemény

privát úton már 30-án eljutott Bertókhoz. Az esperes 31-én egy levélben reagált az

olvasottakra: azzal a kéréssel fordult a kormányzóhoz, hogy autonómiájuknak megfelelıen

oldják meg a kérdést.42

Elıbb Bertóknak, mint esperesnek kellett letenni a fogadalmat december 27-én 10 órakor.

Bertók bár a kitőzött napon és idıponton egy tolmács kíséretében megjelent az alkormányzó

úrnál, az Pesek tanügyi referenshez utasította, aki azonban nem tartózkodott otthonában.

Bertók ezért annak helyettesénél is megjelent, aki az ügyrıl semmit nem tudva, az egyházügyi

referenshez küldte, ahol azt az értesítést kapta, hogy minden lelkésznek külön-külön kell

letennie a fogadalmat. A fogadalomtétel így elmaradt. A felmerülı kérdéseket nehéz volt

megoldani ilyen körülmények között. Bertók így arra a hírre, hogy Benes január elsején

Munkácson lesz, sérelmeiket papírra vetve Benes elé járult. Kérésében nagy hangsúlyt

fektetett a református ügyosztály felállításának ügyére, amelyet hozzáértık alkotta csoportnak

képzelt el.43

40 CSOMÁR, 1940, im. 12−18. 41 KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 11. 42 KRL: A BRE 1921. évi szeptember hó 15 napján Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyh. m. fıjegyzı. Nyomtatott A „Kálvin”- Nyomdában Beregszász. 6. 43 KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Nyomtatott: a Kálvin - Nyomdában Beregszász, 1924. 6-7.

14

A közös bizottság 1921. január 19-ei ülésén sem jutottak megállapodásra: az

egyházmegyék a várakozás mellett döntöttek. Ezt az állásfoglalást igazolta az esperesi

hivatalhoz pár nappal késıbb érkezett levél a szlovenszkói tiszánnineni püspökségtıl, amely

szerint az általuk benyújtott memorandumra adott válaszában a kormányzó kijelentette, hogy

a Podkarpatszka Ruszban44 a református egyháznak külön kell szervezkednie. A csatlakozás

kérdése tehát tárgytalanná vált.45

Az új kerület megalakításának terve természetesen napirenden maradt. E célból került sor

1921. augusztus 2-án a kárpátaljai három egyházmegye képviselıinek újabb tanácskozására

Beregszászban.46 Biki Ferenc ugocsai esperes az önálló kerület megalakítása ügyében szólalt

fel. A résztvevık azonban nem tudtak egyezséget kötni. Egyesek Biki esperest támogatták,

hogy minél hamarabb be tudjanak kapcsolódni a másik két egyházkerülettel együtt

összehívandó zsinati munkálatokba. Többen azonban halasztásra ítélték a kérdést, amely

döntés mellett maradtak a közgyőlés végén is. Elırelépésnek számítható azonban, hogy

elıirányozták egy közös bizottság létrehozását, amelyben mind a három egyházmegye

képviselhette magát. A közös bizottság 1921. november 29-ei ülésén pedig Bihary Lajos

lelkészt választották meg elnökké.

Bihary Lajos körlevélben fordult a kárpátaljai gyülekezetek presbitériumaihoz, hogy

határozzanak a kerület megalakításának kérdésében. Többségében pedig a Kárpátaljai

Református Egyházkerület megszervezése mellett tették le voksukat. Ezért Bihary Lajos

meghívta a gyülekezeteket az 1922. október 31-én, Beregszászban tartandó alakuló győlésre.

Egyelıre azonban csupán egy ideiglenes elnökséget választottak (Biki Ferenc rangidıs

esperes és Ráthonyi Ákos személyében), illetve egy újabb bizottságot. A bizottság feladata a

kormánnyal történı államsegély ügyének rendezése, költségvetés készítése, valamint a 12

ungi egyházmegyei egyházközség hovatartozásának ügyében való rendezkedés volt.47

A különálló egyházkerület kialakításának útjában állt továbbra is azonban a fogadalmak

kérdése, amelyet 1922-ben a beregi egyházmegye 12 lelkésze – az állampolgárság kötelezı

érvényének elutasítása miatt – még nem tett le.48 Az állampolgársághoz egyébként sem volt

44Megválasztották a Podkarpatszka Rusz egyházmegyeközi bizottságának tagjait is. Rendes tagokká: Bertók Béla esperest, Sütı Áron fıjegyzıt, Dr. Szabó Bertalan gondnokot, Sikó Endre tanácsbírót, Dr. Polchy István ügyészt. Ugyanakkor Mizsák Péter, Bary Gyula, Toldy Ignácz, Bakó Bertalan, illetve Füsti M. László póttagnak lett kinevezve. 45 KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1921. évi szeptember hó 15 napján Be-regszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 5.; 10. 46 Uo. 5. 47 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 83-86; 94-98; 101−110. 48 KRL: A Beregi Református Egyházmegye 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron e.megyei fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - Nyomdában Beregszász, 1924. 6.

15

könnyő hozzá jutni, valamint akadtak olyanok, akik tartózkodási illetve munkaengedéllyel

sem rendelkeztek.49

Az önálló egyházkerület létrehozásával kapcsolatos ügyek lassan tisztázódni látszottak, a

kormány az állami támogatás mellett foglalt állást, illetve folyamatban volt a Kárpátaljai Ungi

Egyházmegye megalakulása is. Biki ekkor 1923. március 8-ra győlést hívott össze

Beregszászba, ahol kimondták az egyházkerület megalakítását és választást írtak ki a

tisztségek betöltésére. A Kárpátaljai Református Egyházkerület elsı közgyőlésére így került

majd sor 1923. június 7-én Munkácson, ahol beiktatták a megválasztott tisztségviselıket is.50

Bertókot, a beregi egyházmegye korábbi esperesét, választották meg püspökké, amely

beosztásban – az egyházkerület terület-visszacsatolásáig – 1939. november 2-ig

munkálkodott.51

Az egyházmegye felépítése, irányítása

Az egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek és azok lelkészei

A református egyház alulról felfelé építkezik, alapegysége tehát az egyházközség.52 Az

egyházmegye községei közül a trianoni békediktátumig mindegyik a Bereg vármegye

területén helyezkedett el. Az anyaegyházak mellett rendelkezett egy leányegyházzal

(Fejércsével, amely Hete filiája53 volt), két missziói körrel (Munkács és Bilke), társegyház

volt Ugornya és Gergelyi,54 illetve több szórványegyházközség volt a területén. (A

szórványegyházközségek egyházhatósági beosztása az 1. sz. mellékletben található.)

Egy-egy különálló egyházközség55 élén a választott presbitérium és a lelkész állt, illetve az

egyházközségi közgyőlés, melynek tagja volt minden adófizetı polgár.56 1914-ben az

egyházmegye kötelékében 64 rendes-, 12 segédlelkész, 55 rendes és 2 helyettes tanító,

tanítónı, valamint 5 önálló énekvezér, 1 elıkönyörgı, illetve 67 gondnok munkálkodott.57 A

49 TtREL: I. 8. d.) 23. Bácsy Gyula önéletrajza. Munkács. 50 PEYER-MÜLLER, 1994, im. 101−110. 51 TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza. Munkács, im. 52KRL: Egyházi törvények az evangélium szerint reformált Magyarországi keresztyén egyházban. Készítette: Tóth Sámuel. Budapest, 1899. 8. 53 Filia - latin er., jelentése: leányegyház. 54 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 13-19. 55 Dr. Csohány János doktori értekezésében a következıképen írt az egyházközség fogalmáról: „Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élı és az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete. Az egyházközség területe általában egybeesik a közigazgatási alapegységgel, de az sem kizárt, hogy több helység területére kiterjedjen”. A gyülekezet fogalma tehát nem azonos az egyházközség fogalmával, mivel a gyülekezet az egyházközséggel ellentétben nincs jogilag szervezve. 56 Egyházi törvények az evangélium szerint reformált Magyarországi keresztyén egyházban, 1899. im. 8. 57 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 11.

16

lelkész-, valamint a tanítóállományban mindazonáltal állandó változások mentek végbe a

vizsgált idıszakban is, amely egyrészt a világháborús események, másrészt a trianoni

békediktátumot követı bonyolult politikai helyzetnek volt az utóhatása. (A vizsgált korszak

idején szolgáló lelkészek névsora a 2. sz. mellékletben olvasható.)

Néhányan kiléptek az egyházmegye kötelékébıl, illetve több lelkészi állás haláleset útján

üresedett meg. A posztokat természetesen pótolni kellett. Mindazonáltal a világháborús

események közepette a hiánypótlás sokszor elgördíthetetlen akadályokba ütközött.

Lelkészi posztban történı változás (1914-23)58

Érintett egyházközség(ek)

Lelkész/segédlelkész

Megjegyzés

Zápszony Czövek Zoltán Czövek Zoltán zápszonyi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl.

Kígyós Fekete János Fekete János kígyósi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl.

Nagybereg Urbán Endre Urbán Endre nagyberegi segédlelkész 1914-ben kilépett az egyházmegye kötelébıl.

Beregrákos Pap Károly 59 Pap Károly beregrákosi lelkész 1914-ben elhunyt. Munkács Sütı Kálmán Sütı Kálmán munkácsi lelkész, beregi esperes 1914-ben

elhunyt. Munkács Bertók Béla Bertók Béla egyházmegyei esperes lett munkácsi

lelkésznek megválasztva, beiktatása kapcsán azonban problémák adódtak. Bár 1914. augusztus 2-án már elfoglalta a munkácsi lelkipásztori állást, felszentelésére azonban a hadba lépés miatt nem kerülhetett sor, mivel a városban mőködött a hadkiegészítı parancsnokság székhelye. Baltazár Dezsı – akkori tiszántúli püspök –, így nem tudott elutazni a felszentelésre. A beregi

58 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 11.; 81-82., KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3-4; 13., KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 5., KRL: A BRE 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyv, im. 2-5, KRL: A BRE 1916. évi szeptember hó 20-án Beregszászban tartott köz- győlésének jegyzıkönyve. 3.; 9, KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3-4., KRL: A BRE 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3., KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 4-6., KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 4-5, TtREL: I. 8. d). 21. Szútor Jenı önéletrajza. Beregszász, 1942 június hó 15-én., TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza, im. Munkács. 59 Pap Károly 1830. november 30-án született Nagybégányban. Szülei ısi nemesi család sarjai voltak, édesapja Pap János nagybégányi református lelkész volt, édesanyját pedig Szabó Máriának hívták. Hat lánytestvére mellett nevelkedett. Iskoláit, majd a teológiát is Sárospatakon végezte, jó eredményei folytán külföldi egyetemek is szívesen látták volna, azonban az 1848–49-es forradalom miatt nem tudott elutazni. 1853-tól édesapja mellett lett segédlelkész Beregrákoson, 1856-ban Munkácsra helyezték át, 1857-ben pedig Balazsérra. 1861-ben édesapja szolgálatát vette át, emellett pedig édesanyjáról és testvéreirıl is gondoskodott. Rengeteget köszönhetett neki a beregrákosi gyülekezet, leginkább az 1900-ban átadott kétemeletes iskola építésének ügyén fáradozott, amely 52 ezer korona költséggel járt. A rutén iskolák körlátogatója volt, valamint tanácsbíróként is tevékenykedett. 1912. augusztus 15-én munkássága elismeréseként pedig a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

17

egyházmegyében mindeközben beiktató lelkészrıl nem tudtak gondoskodni, mivel a hadkiegészítı területrıl az összes, katonai korban lévı lelkész hadba vonult: „Ily körülmények között a beiktatandó lelkészt, ki esperesi állását már április 15-én elfoglalta, - mint esperese az E. T. II. tc. megfelelı szakasza alapján maga iktatta be hivatalába.”60

Kígyós Szalacs

Széles Ferenc Széles Ferenc kígyósi segédlelkészt a püspök 1915. február elsejétıl Szalacsra helyezte át, így az egyházmegye kötelékébıl kilépett.

Kígyós Dávid Lajos A kígyósi lelkész 1915. április 16-án hunyt el. A szigorú katonai szabályok miatt az esperes sem tudott elutazni a temetésére.

Bilke Kölcsey Zsigmond Az 1915. év elején nyugállományba vonult. Bilke Szabó Zoltán 1915. május elsején lett felszentelve a megüresedett bilkei

lelkészi posztra. Csonkapapi Darcsy Bertalan Az 1915. évben nyugállományba vonult. Csonkapapi Fekete János 1915. június elsején lett felszentelve csonkapapi

lelkésszé. Beregsurány Beregardó

Filep Sándor 1915. június elsejétıl Beregsurányból Beregardóba rendelték át segédlelkésznek, októbertıl kezdıdıen pedig az ottani lelkész nyugdíjba vonulása következtében helyettes lelkésszé nevezték ki.

Tiszaadony Csatáry Zoltán 1915. június elsejétıl Tiszaadonyba lett kirendelve segédlelkészül.

Gelénes Hézser Lajos 1915. november elsejétıl Gelénesbe helyezték segédlelkészül.

Kajdanó Kígyós

Tornyay János A megüresedett kígyósi lelkészi állást meghívás útján Tornyay János kajdanói lelkész foglalta el 1915. november elsejétıl.

Kajdanó Szécsényi István A kajdanói lelkészi állást 1915. november 1-jén foglalta el.

Nagylónya Ecsedy Károly61 1915. november 14-én elhalálozott. Beregardó Pataky Imre Az 1915. évben nyugállományba vonult. Beregardó Kallós Béla A beregardói posztot 1915. november 14-én foglalta el. Beregardó Filep Sándor Az egyházkerület püspöke 1915. november 15.-tıl

Beregsurányba helyezte át segédlelkészül. Gát Rácz István 1915. november 25.-tıl helyezték át Gátra segédlelkészül. Beregszász Kiss János 1915. december elsejétıl Beregszászba lett kirendelve

segédlelkészül.

60 TtREL: I. 8. d.) 23. Bertók Béla életrajza, im. Munkács. 61 Ecsedy Károly régi papi családban született 1824. január 28-án. Felsıbb iskolát és a teológiát is Debrecenben végezte el. Szoboszlai Pap István szuperintendens nevezte ki a debreceni ref. fıgimnázium 4. osztály tanítójának. Majd Nagylónyára került a Lónyay-családhoz nevelıként. Itt érte 1848-ban a szabadságharc. Jelentkezett a Bocskay huszárezredhez. 1849. február 7-én pedig Mészáros Lázár tábornok kinevezte a 17-es számú Bocskay huszárezredhez tábori lelkészül. A kinevezést február 13-án Szoboszlai is megerısítette. A táborban kapitányi rangot viselt. A szabadságharc után a Lónyay családnál bujkált. E család határozott kérésére választották meg 1851-ben a megüresedett lónyai lelkészi állásra. 64 éven keresztül munkálkodott itt. Elsı felesége Rákóczy Mária volt, 14 gyermekük született. Második felesége Zilahi Kiss Berta volt, akivel még 17 évig éltek együtt.

18

Tivadar Sipos Kálmán62 A lelkész 1915. december 13-án hunyt el. Gát Rácz István A segédlelkész 1916. január 13-án hunyt el. Badaló Kazay Gyula63 A badalói lelkész 51 éves hunyt el 1916. január 22-én. Gát Rámeszdorfer

György 1916. március elsejétıl a püspök Gátra rendelte segédlelkésznek.

Bátyú Sass Mihály A püspök Sass Mihályt 1916. március 15.-tıl Bátyúba rendelte segédlelkészül.

Nagylónya Szutor Jenı Beiktatására 1916. május 28-án került sor, lelkészi állását pedig június 1-jén foglalta el.

Beregszász Molnár Ferenc 1916. június 1-jétıl Beregszászban lett segédlelkész. Tivadar Filep Sándor 1916. július elsején foglalta el állását, július 9-én pedig

sor került beiktatására. Munkács Sass Mihály A püspök Sass Mihályt 1916. július 1-tıl Munkácsra

rendelte segédlelkészül. Barkaszó Bátyú

Ladányi Mihály 1916. augusztus elsejétıl Barkaszóra, majd augusztus 28-tól Bátyúba lett kirendelve segédlelkészi posztra.

Beregszász Szarka László 1916. szeptember 1-jétıl Beregszászba került segédlelkészként.

Barkaszó Simon Károly 1916. szeptember 1-jétıl lett barkaszói segédlelkész. Munkács Toldy György 1916. október 1-jétıl Munkácson lett segédlelkész. Barabás Seres Ábrahám64 1916-ban elhunyt. Kis- és Nagygut Sárkány Kálmán65 1916-ban elhunyt. Kis- és Nagygut Ladányi Mihály 1916. december 1-jétıl Kis- és Nagygutra került

segédlelkészként. Kisharangláb Dayka Ignác Dayka Ignác kisharanglábi lelkész 1916. december 24-én

elhunyt. Hetyen Tóth Béla Tóth Béla hetyeni lelkész 1916. december 30-án elhunyt. Barabás Tiszakóród

Gacsályi József A barabási lelkészi posztot meghívás útján Gacsályi József tiszakóródi lelkész töltötte be 1917-ben.

Kis- és Nagygut Rámeszdorfer György

Rámeszdorfer György gáti segédlelkész lett 1917-ben kinevezve Kis- és Nagyguton lelkésznek.

62 Sipos Kálmán Budapesten született 1883-ban. Középiskoláit Nyíregyházán végezte. Majd elıbb jogot kezdett el tanulni, de késıbb a teológiára váltott, amit Sárospatakon, Pápán és Budapesten végzett el. Elıbb Faddon (1908), majd Drávaiványiban (1909) volt helyettes lelkész, itt kötött házasságot Varga Irmával. Meghívás útján került a tivadari gyülekezet élére 1910 januárjában. 63 Kazay Gyula 1865. szeptember 25-én született Szatmár megye Kömörı községében. 1877. szeptember 1-tıl kezdte meg tanulmányait a szatmári református gimnáziumban. A 7. és 8. osztályt Debrecenben végezte el. 1885 ıszén kezdte meg teológiai tanulmányait Debrecenben. 1889-ben kifogástalan magaviseletéért és szorgalmas tanulásáért 50 ft erénydíjat kapott, a debreceni kaszinótól pedig egy pályamunkáért 15 db aranyat nyert. 1890. február elsejétıl segédlelkész lett Derecskén, 1892.május elsejétıl pedig Nagykunmadarason. Egy év múlva a gyügye-i egyházközség hívta meg lelkészének, ahol nagyapja, Kazay István is szolgált. 1901. november 28-án választották meg lelkésszé Badalóban. 64 Seres Ábrahám 1863. május 19-én született Tiszadadán. A teológiát Sárospatakon kezdte, majd Debrecenben fejezte be. 1887. február 3-án Révész Bálint püspök ajánlatára Horvát István beregi fıispán házához került nevelınek, és egyben hete-fejércsei segédlelkésszé is kinevezték. 1887. október 1-én Gutra helyezték, majd 1888 márciusában Hetyenbe, 1890 áprilisában pedig Beregszászba helyezték. 1894 márciusában ugyanakkor a barabási gyülekezet választotta meg lelkipásztorául. 1902-ben lelkészi aljegyzıvé, 1907-ben pedig fıjegyzıvé választották, amely tisztséget 1912-ben az egyházmegyei közpénztárnoksággal cserélt fel. 65 Sárkány Kálmán 1872. január 13-án született Izsnyétén. A gimnáziumi, illetve a teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. 1894 júliusától kezdve Gáton szolgált segédlelkészként. 1898-ban pedig a kis- és nagyguti egyházközség választotta meg lelkészévé.

19

Hetyen Pói József 1917. január 1-tıl Hetyenben lett segédlelkész. Kisharangláb Pói József 1917. február 15.-tıl Kisharanglábra nevezték ki

segédlelkésznek. Kisharangláb Pói József 1917-ben lett felszentelve. Hetyen Fekete János Hetyenbe Fekete János csonkapapi lelkész került

felügyelıként. (1917) Barkaszó Gát

Simon Károly Simon Károly barkaszói segédlelkész 1917. március 15.-tıl Gátra helyezték.

Barkaszó Fóris Endre Fóris Endre debreceni segédlelkész 1917. március 18-án lett barkaszói lelkészként beiktatva.

Kisbégány Angyal Viktor 1917. március 25-én lett kisbégányi lelkészi állásában megerısítve.

Beregrákos Joó Miklós A beregrákosi lelkész bár külön kérvényezésre hagyhatott fel tábori lelkészi szolgálatával, 1917. szeptember 14-én távirati parancs folytán újból be kellett vonulnia.

Beregrákos Kajdanó

Szécsényi István Joó Miklós távolmaradásában lelkészi teendıi ellátásával Szécsényi István kajdanói lelkészt bízták meg.

Gát Kovács Dezsı 1918. február 15.-tıl Gátra került segédlelkészként. Tiszaadony Csatáry Zoltán 1918. július 1-jétıl Tiszaadonyba került segédlelkészként. Munkács Gaál István 1918. augusztus 1-jétıl Munkácsra került

segédlelkészként. Beregszász Toldy György 1918. augusztus 1-jén Beregszászba lett áthelyezve

segédlelkészként. Badaló Kóta Lajos 1918. év október 17-én halt meg spanyolnáthában. Sárosoroszi Illyés Mihály66 1918. december 28-án hunyt el a sárosoroszi lelkipásztor. Nagyborzsova Boros Sándor 1919. január 1-jén nyugdíjba vonult. Beregszász id. Kallós Tivadar 1919. február 19-én hosszú betegség után hunyt el a

beregszászi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró. Bene Kiss Péter A lelkész 1919. március 8-án hunyt el. Csonkapapi Fekete János A csonkapapi lelkész 1919. július 7-én hunyt el (31

évesen). Rafajnaujfalu Szabó Géza67 1919. szeptember 18-án hunyt el (33 évesen). Asztély Róthe Lajos 1920. július 20-án váratlanul életét vesztette az asztélyi

lelkipásztor. Badaló Rácz Miklós A badalói lelkészi állást meghívás útján Rácz Miklós

foglalta el 1919. március 2-án. Nagyborzsova Kovács Dezsı Boros Sándor helyét az egyházközség pályázat útján

Kovács Dezsı segédlelkésszel töltötte be 1919. május 27-én.

Bene Toldy György Benei lelkészként lett megválasztva 1919. július 18-án. Csonkapapi Illyés István68 A halálozás folytán megüresedett csonkapapi lelkészi

állást 1919. október 14-én töltötte be meghívás útján 66 Illyés Mihály 1875. szeptember 22-én született Beregardóban, ahol elemi iskoláit is végezte. Majd a beregszászi polgári iskolában tanult. Az 5. osztályt pedig Sárospatakon végezte el. 1899-ben Czigándra került káplánnak, 1900 szeptemberétıl pedig Mátyuson lett helyettes lelkész-tanító. Egy év múlva pedig rendes lelkésszé is megválasztották. 1903-tól Sárosorosziban lett lelkész-tanító. 44 évesen hunyt el. 67 Szabó Géza Tiszakerecsenyben született 1886. április 19-én. Édesapja is lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait Beregszászban, teológiai iskoláját pedig Debrecenben végezte. Szolgált Nagylónyán, Székelyhidon, majd Beregszászban. 1910-ben választotta meg a rafajnaujfalui gyülekezet lelkészévé. Spanyol náthában betegedett meg, Beregszászban gyógyítatták, de 1919. szeptember 18-án életét vesztette.

20

Illyés István mátyusi lelkész, aki szolgálatát 1919. november 9-én kezdte meg.

Beregszász Nagylónya

Szutor Jenı A nagylónyai lelkész 1920 februárjától Beregszászban kezdte meg lelkészi szolgálatát.

Halábor Mátyus

Szabó Bertalan Szabó Bertalan halábori lelkész Mátyusra került át 1920-ban.

Bilke Tiszakeresztur

Csok József A bilkei helyettes lelkész, Csok József, április 1-tıl Tiszakeresztúrra lett beiktatva rendes lelkészként.

Bilke Kígyós

Tornyay János A bilkei egyház felügyeletével Tornyay János kígyósi lelkész lett megbízva, aki a kígyósi lelkészi állásáról így le is mondott.

Halábor Harsányi Bertalan 1920. június 6.-tól Haláboron kezdte meg lelkipásztori tevékenységét.

Sárosoroszi

Benkı Viktor A sárosoroszi lelkészi állást meghívás útján nem sikerült betölteni, pályázat útján pedig a bonyolult politikai helyzet miatt lehetetlen volt. Egy idıre így a benei lelkész, Toldy György, felügyelete alá helyezték az egyházközséget. A sárosoroszi gyülekezet tagjai azonban engedélyt kértek az esperestıl a lelkészi poszt betöltésére történı újabb meghívásra. Az újabb meghívás törvénytelen voltára, Bertók felhívta figyelmüket, a választani jogosultak azonban a nehéz körülmények miatt kitartottak elhatározásuk mellett. Mindazonáltal a jövıbeni problémák elkerülése végett elhatározásukról nyilatkozatot küldtek Bertók Bélához, amelyben biztosították az esperest arról, hogy amint ez ügyben bármilyen feddésben részesülne, ık támogatni fogják. Bertók végül engedélyezte a másodszori meghívást, amely útján Benkı Viktor dolhai lelkészé lett a poszt 1920. július 18-án.

Újdávidháza Simon Zsigmond Újdávidházára került helyettes lelkészként. (1920) Munkács Ladányi Zsigmond Munkácson lett segédlelkész. (1920) Szernye Hadar Gyula Szernyén, a betegeskedı Kiss János lelkész mellett lett

segédlelkész 1920-ban. Zápszony Rafajnaujfalu Bótrágy Munkács

Ifj. Czövek János Boldizsár Bertalan Tóth József Kájel Mihály

Ifj. Czövek János zápszonyi lelkész 1921. március 31-én hunyt el. A gyülekezet felügyeletével elıbb Boldizsár Bertalan rafajnaujfalusi lelkész, majd Tóth József bótrágyi lelkész lett megbízva. A lelkész pótlására történı intézkedéseket az esperesi hivatal sokáig nem tudta megtenni, mivel a gyülekezet nem akarta biztosítani a javadalmat a megválasztandó lelkész számára. Már az is felmerült eshetıségként, hogy esetleg leányegyházzá alakítsák át a gyülekezetet. Az év folyamán azonban sikerült tisztázni a lelkészi fizetés mértékét, amelynek fényében Bertók a lelkészválasztási eljárást elindította. A szavazatok többségével pedig Kájel Mihály munkácsi segédlelkészt tisztelték meg.

68 Önéletrajzát ld. 3. sz. melléklet.

21

Beregszász Szútor Jenı A csehszlovák érában az egyházmegye területrıl történı kiutasításokra is sor került, többeket erıszakkal vittek át a trianoni határon. Ebben részesült Szútor Jenı beregszászi lelkész is, aki 1923 áprilisától kezdıdıen 8 hónapot kényszerült gyülekezetétıl távol maradni.

Az egyházmegye tisztségviselıi

Az egyházközségek egyházmegyéket alkottak. Az egyházmegye élén a közgyőlés, a tanács,

az esperes (a megye lelkészi elnöke), a fıgondnok (a megye világi elnöke), a választott

lelkészi- és világi- fıjegyzık, valamint a tanácsbírák álltak. Legfıbb tanácskozó szerve pedig

az 1881. október 31-én megnyílt debreceni „alkotmányozó zsinat” határozata értelmében az

egyházmegyei zsinat, valamint a consistorium (lelkészekbıl álló tanács) volt.69

A püspök, fıgondnok, esperes, egyházkerületi és egyházmegyei jegyzık, tanácsbírák

megválasztása presbitérium szavazása útján történt. Szavazattöbbség hiányában újabb

szavazást írtak ki, a nem szavazó egyházközségeket pedig büntetéssel fenyítették meg.70

Fontos kiemelnem, hogy a presbitériumok kivételével a református egyház minden

egyházkormányzó testülete – az ún. paritás elve alapján –, egyenlı számban lelkészi és világi

tagokból állt.71

(Az elkövetkezendıkben a két fı tisztséggel (esperes, gondnok) kapcsolatos információkat

közlöm. A többi tisztviselıvel kapcsolatos információ a 4. sz. mellékletben található.)

1914-ben Sütı Kálmán72 esperes 77 éves korában elhalálozott. Az 1914. évi áprilisi

jegyzıkönyvben ekképpen jellemezték személyiségét: „Nem világokat alkotó, vagy

rombadöntı, nem milliókra kiható munkkásság volt ugyan az ı élete, de nem is nyom, s

69 KOSUTÁNY Ignácz: Egyházjog. A Magyarországi egyházak Alkotmánya és közigazgatása. Kolozsvár. 1906. 283-285. 70 Az Egyházakat és belhivatalnokokat, legközvetlenebbül érdeklı országos törvények, kormányrendeletek, egyházkerületi rendszabályok és intézkedések kivonatos győjteménye. Debreczen. 1875. 28-29. 71 Magyarország a XX. században. II. KÖTET. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. A református egyház (1867–1918). Fıszerkesztı: Kollega Tarsoly István. (Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/index.html. Letöltés ideje: 2012. 01. 15.) 72 Sütı Kálmán 1837. szeptember 3-án született Macsolán, ahol elemi iskoláit is folytatta. A gimnáziumot, valamint a teológiai akadémiát pedig Sárospatakon végezte el. Az elsı lelkészképesítı vizsgájára 1859. november 2-án került sor Debrecenben, a másodikra pedig ugyancsak ebben a városban 1860. augusztus 11-én. 1860. április 16.-tól 1864. április 1-ig Nagyberegen volt segédlelkész, ugyanakkor a községben töltött utolsó két év során tanítóként is munkálkodott a fiúiskolában. 1864. november 4-ig Beregszászban volt segédlelkész és tanító. Ezt követıen fél évet töltött rendes lelkészként Bulcsuban, mely idı alatt került sor házasságkötésére is: 1865. január 5-én vette feleségül Békássy Sándor beregszászi lelkész és neje Litschner Julianna lányát, Erzsébetet. Házasságukból gyermek nem született. 1865. április 11-tıl beregsomi lelkészként szolgált 30 éven keresztül, 1895. április 1-ig. 1895. május 5-én munkácsi lelkésszé iktatták be, ahol egészen halálig munkálkodott. A beregi református egyházmegye életében már fiatal lelkészként is tevékenykedett. Ötven éven keresztül volt egyházlátogatói tag, mely idıszak alatt csupán kétszer nem volt vizitálni. 1875-ben aljegyzıvé, 1879-ben fıjegyzıvé, 1892-ben egyházmegyei tanácsbírává, 1893-ban pedig esperessé választották, mely hivatalt 1894 áprilisában vett át és 20 évig igazgatott. Emellett munkálkodott a „Prot. Egyházi és Iskolai lap”, valamint a „Protestáns Pap” c. lapoknál is, utóbbiban pedig leginkább a konfirmáció kérdésével foglakozott.

22

maradandó emlék nélkül ellobbanó! Egyszerő, nemes és kitartó, a mindig tevékeny és

fáradhatatlan, kinek egyéni élete szinte fölolvadt a közért való hüséges munkálkodásban”.73

Az 1914. március 9-én felvett jegyzıkönyv alapján a megüresedett esperesi hivatalra

beérkezett 66 törvényes szavazatból Bertók Béla beregsurányi lelkész, egyházmegyei

fıjegyzı nyert 34 szavazattal, Szentimrey József derceni lelkész, egyházmegyei tanácsbíró

17, valamint Mizsák Péter beregsomi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró 15 szavazata

ellenében. Így az 1914. április 15-ei Beregszászban tartott közgyőlés Bertók Bélát az

egyházmegye esperesének nyilvánította. Az újonnan megválasztott esperes eskütétele, majd

köszöntı beszéde szintén a közgyőlés tetszését váltotta ki: „… a jelen volt nagyszámu

közgyülési tagok és vendégek élénk éljenzése mellett megjelenvén,… a gyülés szine elıtt az

esküt leteszi s esperesi állását a … mindenki által nagy tetszéssel fogadott, s zajos

helyeslésektıl több izben félbeszakitott, hatásos beszéddel fogadja el”.74

A következıkben a „hatásos beszédbıl” idézek: „Nagytisztelető Egyházmegyei Közgyőlés!

Mély megilletıdéssel állok e pillanatban a nagytisztelető egyházmegyei közgyőlés elıtt, midın

az egyházak szabad választásából egyházmegyénk esperesi székét fogom elfoglalni. ...segítı

kezek, jóakaratú lelkek támogatását kell keresnem s kérnem, ha meg a jövı nagy

átalakulásaira, s a lelkemben zsongó s kibontakozó tervek, célok megvalósítására gondolok,

elenyésznek az erıim a feladatok nagysága elıtt s be kell látnom, hogy az egyházmegye

minden alkotó tagjának összhangzatos munkája nélkül eredménytelen küzdelem lesz minden

munkásságom. …biztosítom a nagytisztelető egyházmegyei közgyülést, hogy munkámban

mindenkor szem elıtt fogom tartani a legnagyobb parancsolatot, egyházamnak, fele

barátaimnak szeretetét Istennek dicsıségére. ... az egyházlátogatások idejének régi rendjét

meg fogom változtatni. … Határidejéül… május hónapját s június hó elsı felét látom a

legalkalmasabbnak, ugy, hogy a vallásvizsgák a nem felekezetünk által föntartott iskolákban

is még az iskolai év bezárhatása elıtt megtarthatók lesznek. …Fentartom, …ha kell, többször

is meglátogassam az egyes egyházakat.”75

Bertók az egyházlátogatások idıpontjának megváltoztatása mellett célul tőzte ki csaknem

minden szerv munkarendjének megváltoztatását is, amely leginkább a számvevıszéket

érintette. A centralizálást elvetette, és a közös munkamegosztás mellett foglalt állást.

Kívánatosnak tartotta a gyülekezetekben történı ifjúsági egyesületek, énekkarok szervezését,

valamint a belmisszió fejlesztését, melyet az egyénekre történı közvetlen hatás fontosságával

73 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 3. 74 Uo. 13. 75 Uo. 13-14.

23

magyarázott. Láthatjuk tehát, hogy bölcs vezetınek ígérkezett, bár céljainak megvalósítása

ekkoriban még csupán a jövı kérdése volt.76

1917. december 12-én az egyházmegyei vezetés újabb problémába ütközött: elhunyt

Várady Gyula, az egyházmegye gondnoka. Nagyra becsült ember volt a lelkészek és hívek

között egyaránt. 1853-ban született Gulács községben földbirtokos nemes szülıktıl. Iskoláit

Sárospatakon, Budapesten, Máramarosszigeten végezte, jogot pedig Eperjesen tanult.

Munkácson nyitott ügyvédi irodája az ország egyik legforgalmasabb irodája volt. Dolgozott

Munkács tiszti ügyészeként, 33 évig pedig a Bereg-Munkácsi takarékpénztár igazgatósági

tagja volt. A munkácsi református egyháznak presbitereként több éven keresztül

munkálkodott. Adományaival többször támogatta a református gyülekezeteket, pl. Dercenben

az orgonaalapra 500 korona segélyt biztosított. 10 évig munkálkodott az egyházmegye

gondnokaként. Ugyanakkor a politikai életben is szerepet vállalt: 1910-ben a munkácsi

választókerület egyöntetően országgyőlési képviselıvé választotta. Temetésére 1917.

december 14-én került sor. Bertók december 19-re és 20-ra az egyházmegye összes

gyülekezetében háromszori emlékharangozást rendelt el.77 Utódává 1918 elején Szabó

Albertet választották,78 aki azonban egészségügyi problémákra hivatkozva 1920-ban

lemondott tisztségérıl. Helyettesítésével Toldy Ignác tanácsbírót bízták meg.79

A trianoni békediktátum a tisztségviselık sorában is kavarodást okozott: az egyházmegyei

közgyőlés tekintettel a 24 egyházközség egyházmegyétıl történı elszakadására – amelynek

folytán kevesebb jegyzıre, tanácsbírára volt szükség –, a bizottságok kialakításánál

lecsökkentették a megválasztandó tagok számát.80 Ugyanakkor esperesi tisztségérıl Bertók81

a nézeteltérések miatt újfent lemondott, utódául pedig ideiglenesen Szentimrey József derceni

lelkészt nevezték ki.82 (Bertók ez üggyel kapcsolatos beszédét a 5. számú melléklet

tartalmazza.) Esperesi, gondnoki, lelkészi fıjegyzıi, lelkészi aljegyzıi, világi fıjegyzıi,

76 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 14. 77 KRL: A BRE 1918. évi január hó 30-án Beregszászban tartott rendkivüli közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron egyházmegyei fıjegyzı. Munkácson, Nyomatott Grünstein Mór Könyvnyomdájában, 1918. 4-11. 78 KRL: A BRE 1918. évi szeptember hó 25-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 8. 79 KRL: A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 10-11. 80 KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 16. 81 Bertók nehéz körülmények között kapta meg az esperesi tisztséget. Fontosabbnál-fontosabb kérdésekben kellett döntenie. Érthetı, hogy nem mindenki értett mindenben egyet vele. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a Beregi Református Egyházmegye meghatározó egyénisége volt, s maradt is élete végéig. 82 KRL: A BRE 1922. évi április hó 20. napján Beregszász-ban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 9-11.

24

világi aljegyzıi, 4 lelkészi tanácsbírói, 4 világi tanácsbírói, illetve 2 tanító testületi képviselıi

poszt betöltése ügyében írták ki a szavazást.83

A gondnoki poszttal Dr. Polchy Istvánt tisztelték meg,84 az esperesi címet pedig

Szentimrey József derceni lelkész kapta. Utóbbi 23 szavazattal nyert, Bary Gyula nagyberegi

lelkész 15, Szendrey István mezıkaszonyi lelkész 4, illetve Mizsák Péter beregsomi lelkész 1

szavazata ellenében. Szentimrey József már 1890-tıl munkálkodott az egyházmegye

vezetésében, akkor még egyházmegyei aljegyzıként. Ugyanakkor 1900-ban fıjegyzı, 1905-

ben tanácsbíró, 1912-ben egyházkerületi képviselı, 1914-ben helyettes esperes, 1918-ban

zsinati póttag lett, míg 1922-tıl a helyettes esperesi tisztséget töltötte be.85

Oktatásügy

A vizsgált korszakban a Beregi Református Egyházmegye 44 egyházközségében volt

református iskola. Ugyanakkor csupán 14 egyházközségben zajlott zavartalanul a tanítás:

Asztély, Beregdaróc, Dercen, Fornos, Halábor, Harangláb, Hetyen, Kisbégány, Márokpapi,

Szernye, Tiszaadony, Tiszakerecseny, Tiszaszalka, Jánd.86

Az oktatási éveket egészében célszerő vizsgálni. Így a kutatás alatt fontosnak tartottam,

hogy az 1913-14-es tanév elsı félévére vonatkozó információkat is felkutassam. Az 1913-14-

es iskolai tanév elsı felében a tanítók és a tanítónık közül kitőnı és jeles eredményt

harmincegyen,87 jót tizenhatan88 értek el, míg elégséges érdemjegyben négyen89 részesültek.

Ugyanakkor a hittanoktatók közül kitőnı és jeles érdemjeggyel huszonegyen,90 jóval

tizenegyen,91 illetve elégséges eredménnyel öten92 zártak.93

83 KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 16. 84 KRL: A BRE 1923. április 26-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Sütı Áron e. megyei fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - nyomdában Beregszász, 1924. 10-11. 85 KRL: A BRE 1923. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve. Szerkesztette: Szendrey István e. m. fıjegyzı. Nyomtatott: a „Kálvin” - Nyomdában Beregszász, 1924.4. 86 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 23. 87 Alacs Dániel, Bertók László, Bertókné Frankó Borbála, Bitai Dénes, Forgon Pál, Füsti László, Gál János, Görömbey Pál, Hézser Zsuzsika, Huszti Imre, Huszti József, Kiss Endre, Kiss János, Kiss Ferenc, Kiss Imre, Kardos Endre, Kádár Mária, Kosztolenszky Vilmos, Krasznay Ferenc, Lukácsffy Béla, Meleg István, Nagy Béla, Nagy Kálmán, Pataky József, Szabó Sándor, Szabó Károly, Székely Piroska, Szitka Margit, Tóth László, Vigváry Endre, Vigvári Ferenc. 88 Ajtay József, Asztalos József, B. Pásztor Mária, Fejszés Julia, Füsti Benjámin, Halmi Miklós, Homoky Ferenc, Kiss Lajos, Lázár Sándor, Lenkey Endre, Sarkadi Nagy Mihály, Süttı István, Szász Jenı, Tiba Kálmán, Trencséni Pál, Varga András. 89 Bán János, Kiss Pál, Koszta Zoltán, Kukry János. 90 Angyal Viktor, Csáfordy Ferenc, Czövek János, Dévay József, Gacsályi József, Kallós Béla, Kiss Jenı, Nagy Lajos, Oroszlán Sándor, Pap János, Süttı József, Szalay Hedvig, Szeles Sándor, Szanyi Ferenc, Tariska Gábor, Tornyai János, Vadnay Imre, Zámbory Sándor, Jászter József, Juhász Imre, valamint Szabó Bertalan. 91 Bordi Mihály, Csatáry Dezsı, Filep Sándor, Kukry Pál, Palágyi István, Sárkány Kálmán, Sipos Kálmán, Rácz István, Szendrey István, Tóth József, Vass Béla. 92 Fóris Endre, Kiss Péter, Kölcsey Zsigmond, Rácz Jenı, Sápy Lajos.

25

Az iskolai körlátogatóság94 jelentése alapján betekintést kapunk a tanügy állapotába is.

Szentimrey József 1913. március 30-án írt összegzı jelentésébıl rengeteg információt

nyerhetünk, amely bár 1913 tavaszán jelen lévı állapotokat tükröz az 1914. áprilisi közgyőlés

elé állított megoldandó problémákat:

Az izsnyéti körben a legfıbb problémát a járványos betegségek jelentették, melyek folytán

több iskolát kellett rövidebb, vagy huzamosabb idıre bezárni. Kajdanó, Rákos és Dávidháza

iskolái még október elején is zárva voltak, ugyanakkor Dercen község iskolájának kapuit

csupán október 20-án nyították ki. Pozitívumként említendı azonban, hogy az iskolák

felszerelése mindenhol teljesnek bizonyult.

A nagymuzsalyi kör jelentését Csáfordy Ferenc körlátogatói lelkész terjesztette be. A

jelentés alapján szeptember 15-ig minden gyülekezetben kezdetét vette a tanítás. Ugyanakkor

Csetfalván egy kolera beteg miatt október 4-én bizonytalan idıre bezárt az iskola. Az

iskolamulasztók száma ugyanakkor minimális volt, azonban a tanuláshoz szükséges eszközök

a benei és a halábori tanítványok esetében hiánycikknek számítottak.

A beregsomi körben az iskolakezdés mindenhol megtörtént. Megemlítendı azonban, hogy

Zápszonyból és Hetyenbıl létszámbeli információkról nem tudtak szolgálni, mivel az említett

két helyrıl nem küldtek be statisztikát. Somban, Barabásban, Gelénesben és Atyában a

felszerelés teljes volt, azonban Csonkapapiban és Kisharanglábon hiányos. Emellett

megkezdte mőködését Somban, Bótrágyban, Hetyenben és Csonkapapiban a tanítói könyvtár,

illetve Barabásban, Gelénesben, illetve Atyában a tankötelesek számára is könyvtár nyílt.

Haranglábon azonban pénzhiány miatt nem kezdtek bele a könyvtár kialakításába.

Lánczy Béla körlátogatói lelkész jelentése szerint a beiskolázás a makkosjánosi kör

gyülekezeteiben is megtörtént. Az iskolai könyvtárakra illetıen a munkálatokat Asztélyban,

Kisbégányban, Balazséron, Beregdarócban, Beregdédéban és Gáton kezdték meg. Az iskolák

felszerelése kielégítı volt; azonban járványokból kifolyólag akadtak fennakadások, például

Makkosjánosiban himlı miatt kellett bezárni az oktatási intézményt. Mindemellett

Nagybégányban tanítóváltás miatt csak szeptember 29-én kezdıdhetett meg a tanítás.95

A tiszakerecsenyi körben szeptember folyamán megtörtént a beiskolázás, az oktatás pedig

akadálymentesen folyt. Tiszaszalkán, Tiszakerecsenyben, Tiszaadonyban és Ugornyán a 93 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 31. 94 Az oktatás eredményességével, valamint a felmerülı problémák vizsgálatával az iskolai körlátogatói bizottságok voltak megbízva. (Az egyházmegye területén különbözı csoportokba osztották be az iskolával rendelkezı gyülekezeteket – természetesen területi elhelyezkedésük függvényében –, amelyeket meghatározott idınként látogatták az un. körlátogatói bizottságok.) 95 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 32-33.

26

felszerelést kellınek, míg Nagylónyán teljesnek ítélték meg. Az iskolai könyvtár kialakítása

Tiszakerecsenyben, Ugornyán, Tiszaszalkán, Tiszaadonyban, illetve Nagylónyán volt

folyamatban.

A csarodai kör jelentését Lánczy József terjesztette be. Szeptember hatodikáig a

beiratkozások mindegyik községben megtörténtek, valamint a felszereléssel kapcsolatban sem

találtak hiányosságot. Tarpán és Tivadaron ugyanakkor kolerajárvány ütötte fel a fejét, amely

miatt a körlátogatóság tagjai sem tudták elvégezni az ellenırzést. Az iskolai könyvtár

Tákoson, Surányban, Fejércsén, Csarodán és Gulácson volt felszerelve, míg Hetében és

Márokpapiban a tanítói könyvtár mőködött.96

A világháborús állapotok a tanügyre is hatalmas súllyal nehezedtek. A tanítók és

énekvezérek közül több mint 30-an vonultak be katonai szolgálatra. A helyettesítést sok

helyen nem tudták megoldani, így az iskoláztatás sok helyen szünetelt. Több helyen járvány

ütötte fel a fejét, valamint az átvonuló katonaság az iskolákban kapott szállást. A statisztikai

adatok beszolgáltatásával kapcsolatban is problémák adódtak, több egyházból nem küldtek be

információt. A körlátogatói körök közül is csupán a bótrágyi, az izsnyétei, a makkosjánosi,

valamint a csarodai körök küldték be jelentésüket 1915-ben.97

Zavartalanul folyt a tanítás ugyanakkor – de csupán a hadbavonult tanítók helyettesítésével

– 16 gyülekezetben:98

Helyettes tanerıt az 1915-16-os tanévben is alkalmazniuk kellett. Több egyházközségben

azonban a növendékek állami iskolákba iratkoztak át. (Bıvebb információ a 6. sz.

mellékletben olvasható.)

96 KRL: A BRE 1914. évi április hó 15-ik napján Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 34. 97 KRL: A BRE 1915. évi március hó 24-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 9-10. 98 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 29.

27

Ugyanakkor több oktatási intézményt katonai célokra foglaltak le, amely szintén

megnehezítette az oktatásügyi helyzet eredményességét. Az érintett intézményekben pedig

lehetetlenné is tette.

Katonai célokra lefoglalt felekezeti iskolák (1914-16)99

Egyházközség Az iskola katonai célokra történı

lefoglalása

Beregrákos 1914. október 20-ig. Majd 1916-ban több hónapra.

Gát Két ízben lett lefoglalva 1914-ben, 1-1 hónapra.

Kígyós 1915. január 25-március 1.

Dercen 1916-ban huzamosabb ideig.

Egyes iskolákban teljesen lehetetlenné vált a tanítói munka. Az izsnyétei körben a

munkaerıhiány folytán a felsıbb évesek csupán a télen kezdték látogatni az iskolát, amint a

földmőveléssel kapcsolatos munkák megszőntek. Szernyén, Barkaszón, Izsnyétén, Fornoson

és Kajdanón ismétlıiskola mőködött. Ugyanakkor Rafajnaujfaluban járványok miatt többször

szünetelt az oktatás.100

1917-ben sem javult a helyzet; Balazsér, Beregsurány, Csonkapapi, Gelénes, Nagygut,

Tákos, valamint Ugornya egyházközségek iskoláiban teljesen szünetelt az oktatás.101 Míg a

munkácsi állami fıgimnáziumban és állami polgári leányiskolában a háborús viszonyok miatt

csak megszakítással végezték az oktatást.102 16 egyházban (Asztély, Barabás, Beregdaróc,

Beregdéda, Dercen, Fornos, Kisbégány, Makkosjánosi, Nagybégány, Kisgut, Nagylónya,

Tarpa, Tiszaadony, Tiszaszalka, Vámosatya, Hete) a felsıbb osztálybeliek csupán november

elsejétıl jártak iskolába. A fornosi tanító novemberig egyébként indokolatlanul csak az elsı és

a második osztályt járatta fel iskolába. Muzsalyban a vallástanításról gondoskodtak, az

énektanításról nem. Ez év során Sütı József tanügyi elıadó is ellátogatott az iskolákhoz. Több

helyen dicséretes tanerıt talált (pl. Nagybereg).103 Az asztélyi iskola idıs tanárával

ugyanakkor nem volt megelégedve. Sütı szavaival élve: „Tudva, hogy egy közbecsülésben

álló régi idıs tanítóval állok szemben, akit megszokott, hogy úgy mondjam megcsontosodott

99 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 24-25. 100 KRL: A BRE 1916. évi március hó 23-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 7-8. 101 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 24-25. 102 KRL: A BRE 1915. évi szeptember hó 28-án Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 29-30. 103 Uo. 8-9.

28

szokásaitól már eltéríteni alig lehet – lehetıleg enyhén kívántam mőködését elbírálni. Azt

azonban a legjobb akarat mellett sem hallgathattam el, hogy épen a vallás és ének tanítás alig

több a semminél”.104 Kiss Jánosnak tett megjegyzései után, a tanító azzal védte magát, hogy

Sütıt iskolaellenesnek nevezte. Valamint arra a kérdésre, hogy a növendékek miért nem

tudnak énekelni, azt felelte, hogy nincs ideje az ének tanítására. A tanügyi elıadó emellett

elismerıen nyilatkozott a tanító munkájáról az írás, olvasás, számtan területén.105

1917-ben némileg pozitívabb képet tükröznek a jegyzıkönyvek az oktatással kapcsolatban.

A tanulók és tanárok egyaránt próbáltak belezökkenni a régi kerékvágásba. A pozitív irányú

változást pedig jól szemlélteti, hogy az iskolákat látogató bizottság is több iskolát tudott az

1916-17. tanévben szemügyre venni. A vizsgálatok során természetesen több negatív és több

pozitív dologra is fény derült. Pozitívumként emelhetem ki pl., hogy a vári tanintézményben a

számtani eredmények kapcsán javulás mutatkozott. Ugyanakkor a fornosi iskola tarthatatlan

jellegérıl is megbizonyosodhatott a körlátogatóság. Dercenben pedig a 4-5-6. osztályokban az

elızı évekhez képest sokkal gyengébb volt a tantárgyakban való elırehaladás. Ennek okát

abban kereshetjük, hogy a tanulók csupán november 1-jétıl látogatták az iskolát.106 A

tankönyvekkel való ellátottság terén szintén nagy eltérés figyelhetıek meg. Annak ellenére,

hogy a tanügyi bizottságot az egyházmegye közgyőlése már 1916. szeptember 20-án

felszólította a használandó könyvek jegyzékének összeírására.107

Huzamosabb ideig állandó problémának számított, hogy a legtöbb felekezeti iskola nem

felelt meg a higiéniai követelményeknek.108 Ennek egyik legfıbb megnyilvánulása a nem

megfelelı ivóvízellátás kapcsán jelentkezett. Példának okán Fornoson a gyermekek haza

jártak vizet inni, mivel az iskola körül nem volt kút, s nem is lehetett fúrni. Mindez

kockázatos járványforrásnak volt tekinthetı. Az egyházmegye ezért fontosnak tartotta az

összes tantermet felszerelni higiénikus víztartó edényekkel, amelynek beszerzését pedig az

egyházmegye közpénztárának kellett elılegeznie.109

Az oktatásügyre vonatkozóan az 1918-19. iskolai évet illetıen sem történt elırelépés.

Ennek oka nem csupán az elızı évek okozta nehézségekbıl, hanem egyrészt a forradalom,

másrészt a proletárdiktatúra által elıidézett körülményekbıl adódott. Az 1919-20. iskolai

évben ugyanakkor minden egyházközségnél szünetelt a tanítás. 1920 szeptemberében sem

került sor a beiskoláztatásra, így már lassan 7 év nehézségei gyengítették, sıt több esetben

104 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 11. 105 Uo. 11-12. 106 KRL: A BRE 1917. évi szeptember hó 19-én Beregszászban tartott köz-győlésének jegyzıkönyve, im. 12-13. 107 Uo. 17. 108 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 20. 109 KRL: A BRE 1917. évi szeptember hó 19-én Beregszászban tartott köz-győlésének jegyzıkönyve, im. 7.

29

akadályozták a tanítás-tanulás folyamatát. Az egyházmegye vezetıségében már ekkor

körvonalazódott, hogy melyek a megoldandó nehézségek. Ha figyelembe vesszük a

történelmi eseményeket nem meglepı, hogy a megfelelı tankönyvek illetve a

megrongálódott, tönkrement iskolai felszerelések beszerzése lehetetlennek tőnt.110

A Tanügyi Osztály 1921-es rendelete alapján tekintet nélkül arra, hogy állami vagy

felekezeti-e az adott oktatási intézmény, vagy a tankötelesek vallásától függetlenül, több

helyen vegyíteni akarták az osztályokat. Bertók ez ügyben személyesen tárgyalt Ungváron,

kérve a rendelet visszavonását, amit elutasítottak. Ugyanakkor azokban a községekben, ahol a

lelkész és a presbitérium nem tetszését fejezte ki a rendelettel kapcsolatban: az iskolákra

nézve meghagyták a korábbi állapotokat. Felháborodást keltett a Tanügyi Osztály azon

rendelete is, amely a tanidı nagy részét az ismétlıiskola részére adta át. Így a mindennapi

tanítás eredménytelen lett, ennek okán az egyházmegye próbálta kieszközölni, hogy az

ismétlı iskolákra nézve heti két napot számoljanak.111

Az 1919-23-as évek oktatásügyi helyzetérıl mindazonáltal csekély információt taglalnak a

vonatkozó források. Mivel az egyházmegyei közgyőlés tekintettel a nehéz közlekedési

viszonyokra, valamint a tanév alig 6 hónapos idıtartalmára nem tartotta kötelezınek az összes

iskola tanügyi elıadó által egy azon éven történı meglátogatását. A kétévenkénti vizsgálattal

is megelégedtek, mondván, a körlátogató tanítók a saját körzetükben lévı iskolákat egyébként

is meglátogatták.112

110 A BRE 1920. évi november hó 25 napján Bereg-szászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 3. 111 KRL: A BRE 1922. november 9-én Beregszászban tartott köz- és bírósági győlésének jegyzıkönyve, im. 6-7. 112 KRL: A BRE 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyőlésének jegyzıkönyve, im. 16.

30

Összefoglaló

Az elsı világháború eseményei a beregi egyházmegye életére is befolyással bírtak. Történt ez

egyrészt abból adódóan, hogy 1914-15 folyamán területén is zajlottak hadi események. Több

lelkész és tanító hadba vonult, sokan életüket is vesztették. 1918-ban pedig az egyházmegye

területe idegen megszállás alá került. Bizonytalan politikai viszonyok uralkodtak. Az 1920.

június 4-ei trianoni békével pedig az egyházmegye területének nagy részét Csehszlovákiához

csatolták. Önálló egyházi szervezet kialakítására volt tehát szükség, amely 1923-ban – a

Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásával – jött létre.

A lelkészállományban állandó változások mentek végbe a vizsgált idıszakban, amely

egyrészt a világháborús események, másrészt a trianoni békediktátumot követı bonyolult

politikai helyzet következtében végbemenı lelkészhiánynak volt az utóhatása. Mindazonáltal

a tárgyalt idıszakban az egyházmegyének kiemelkedı vezetıi is voltak, pl. Bertók Béla

esperes, aki 1923-ban az újonnan megalakult Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke

lett. Ugyanakkor, azokról a tanácsbírákról, jegyzıkrıl, pénztárnokokról, különbféle bizottsági

tagokról – egyháziakról és világiakról egyaránt –, sem feledkezhetünk meg, akik munkájukkal

hozzájárultak az egyházmegye mőködéséhez.

A világháború alatt a gyülekezetek eladósodtak, az egyházmegye pénztára pedig

tarthatatlan állapotba került. A helyzet ugyanakkor pozitív jelleget az 1923. évre sem öltött. A

világháború mindazonáltal az oktatásügyre is negatívan hatott. Több iskolában a tanítás is

szünetelt. A késıbbiekben pedig a diákok felzárkóztatása miatt adódtak problémák.