Szerkesztette Vizkievicz András

Vizsgakövetelmények Magyarázza, hogy a testszerveződés és az anyagcsere-folyamatok alapján miért alkotnak külön országot az

élőlények természetes rendszerében a növények, a gombák és az állatok. Értelmezze a teleptestes szerveződést a kalapos gombák példáján. Tudja, hogy a gombák spórákkal szaporodnak. Értse a gombák ökológiai jelentőségét: lebontók, paraziták, szimbionták. Ismerjen fonalas testfelépítésű gombákat (peronoszpóra, fejespenész, ecsetpenész; emberi megbetegedéseket

okozó gombák). Ismertesse a peronoszpóra, a fejespenész, az ecsetpenész, az emberi megbetegedéseket okozó gombák és a

sütőélesztő anyagcseréjének gyakorlati jelentőségét. Vizsgáljon fénymikroszkóppal kenyérpenészt rajzolja le és jellemezze a mikroszkópban vagy mikroszkópos

képen látottakat. Tudja felsorolni a halálosan mérgező gyilkos galóca azonosítására szolgáló bélyegeket és tudja, milyen

tünetek utalnak a mérgezésre. Ismerje és magyarázza a gombaszedés és -tárolás szabályait

Az eukarióták világa Szerk.: Vizkievicz András

Az élővilág nagyobb szerveződési szintjei

Az élőlényeket ma 3 nagy doménbe – archeák, eubaktériumok és az eukarióták – és ezen belül 6 országba soroljuk. Az eukarióta élőlények közé testszerveződésük és anyagcseréjük alapján 4 ország tartozik:

egysejtű eukarióták, többsejtű gombák, többsejtű állatok, többsejtű növények.

Az eukarióta sejtek kb. 1,5-2 milliárd évvel ezelőtt jöttek létre. Kialakulásukat ma az ún. endoszimbióta elmélettel magyarázzák. Ennek lényege röviden az, hogy az eukarióta sejt egyes sejtszervecskéi pl. a zöld színtest, különféle prokarióta sejtekből alakultak ki. Ez úgy történhetett, hogy egy ősi prokarióta sejt bekebelezett pl. egy kékbaktériumot, melyet nem emésztett meg, hanem tartós szimbiózisra lépett vele, így létrejöttek a színtestek. (Lásd még mitokondriumok, ill. evolúció jegyzet.) Az eukarióta sejtekre általánosan jellemző, hogy

tartalmaznak sejtmagot, különféle feladatokra specializálódott sejtszervecskéket, jól fejlett belső hártyarendszereket, méretük 10-100 x nagyobb a prokarióták méreténél.

Az eukarióta sejtek felépítésük – testszerveződésük - és működésük – anyagcseréjük - alapján lehetnek:

növényi (autotrófok, fototrófok), állati (heterotrófok, kemotrófok), gomba (heterotrófok, kemotrófok) sejtek.

Az egyes típusok közti különbségekre később, a csoportok – állatok, növények - jellemzésénél térünk ki, továbbá lásd még biológiai membránok jegyzet (sejttan).

3

Gombák A gombák sem az állat- sem a növényvilághoz nem tartoznak, önálló szerveződési formák. Törzsfejlődési tekintetben is függetlenek, valószínű, hogy az ősi eukarióta sejtből párhuzamosan fejlődtek ki a növények, az állatok, és a gombák. Polifiletikusak, evolúciójuk bonyolult, szerteágazó, az egyes csoportok kialakulása párhuzamosan zajlott, több ősre vezethető vissza. A jelenleg ismert legősibb gombaleletek kb. 700 millió évesek. Kb. 100 000 fajuk ismert. A gombákat jelenleg 2 országba soroljuk:

az egysejtű nyálkagombákat az egysejtű eukarióták közé, a többsejtű formákat a gombák országába.

Szerveződés

A primitívebbek egysejtűek (nyálkagombák), a fejlettebbek többsejtűek.

A többsejtűek telepes – álszövetes - szerveződésűek, ahol a sejtek még kevéssé specializáltak. A gombatelep fonalas szerkezetű, ahol a sejtek hosszú láncokat alkotnak (amely lehet több méteres is). Az így létrejött képződmény a gombafonál, idegen szóval a hifa. A gombafonalak összessége a gombaszövedék – nem szövet!- vagy micélium.

A fejlettebb – pl. kalapos gombák - gombák teste gyakran két részre osztható:

tenyésztest, amely a talajban, a fában, stb. rejtve él.

termőtest, amely a tenyésztestből fejlődik ki kedvező körülmények között, szaporítósejteket spórákat termel.

A tenyésztest az önfenntartás szerve, a termőtest a szaporítás szerve, amely a szaporító hifákat tartalmazza az ivartalan szaporító sejtekkel, a spórákkal.

Sejtfelépítés

Az egyszerűbb felépítésű, ősi egysejtű fajoknál a sejt csupasz, azaz sejtfal nincs, a fejlettebbeknél a sejtet sejtfal veszi körül, amelynek anyaga kitin (egyes csoportokban lehet cellulóz). A sejtfalon belül a sejthártya, azon belül a citoplazma helyezkedik el. A sejtekben membránnal határolt sejtmag található. A gombákban színtestek, színanyagok nincsenek, így fotoszintézisre, autotróf életmódra képtelenek, azaz heterotrófok. Ennek megfelelően tartalék tápanyaguk zsír.

4

Szaporodás Többnyire bonyolult, többféle formája ismert.

1. Vegetatív Ennek az a lényege, hogy szaporítósejtek nem jönnek létre, a gombatelep egyszerűen kettészakad, és a különvált részek önálló életet kezdenek.

2. Ivartalan Ivarsejtek nem jönnek létre, a szaporodás ivartalan szaporítósejtekkel, ún. spórákkal történik. A spórák ellenálló tokba zárt nyugvó ivartalan szaporító sejtek, több évig is életképesek. A spórák haploid sejtek, számfelező sejtosztódással, meiózissal keletkeznek.

3. Ivaros Az ivaros szaporodás részleteiben alapvető különbségek mutatkoznak az egyes csoportok között, de még a csoportokon belül is jelentős eltérések lehetnek. Általában, mint az élővilágban, ebben az esetben is létrejöhet – bár nem minden esetben - két eltérő ivarjellegű haploid szaporítósejt, általában a kisebbet, a mozgékonyat hímivarsejtnek, a nagyobbat a mozdulatlant petesejtnek nevezzük. A két ivarsejt egyesülését megtermékenyítésnek, az így létrejövő sejtet zigótának nevezzük. A zigóta sokszoros osztódással növekszik és létrehozza az új egyedet. Ugyanakkor ivaros folyamatnak tekintjük azt is, amikor a haploid sejtek összeolvadása önálló, szabad ivarsejtek képződése nélkül valósul meg, ilyenkor a fejlődő haploid hifasejtek egyesülnek egymással, mint pl. a bazídiumos gombáknál (lásd bazídiumos gombák szaporodása). A gombák esetében az ivaros szaporodás igen komplikált folyamat, továbbá nagyon sokféle módja ismert, ezért e jegyzet kereti között kizárólag egyetlen példát ismerhetünk meg (lásd bazídiumos gombák).

Életmód Életük a vízhez, nedvességhez kötött:

tápanyagaikat csak vizes oldatok formájában vehetik fel,

szaporodásuk vízhez kötött. Anyagcseretípus szerint kemotrófok, azon belül heterotrófok, azaz szerves anyagot vesznek fel. Életmód szerint a gombákat tovább csoportosítjuk:

1. Szaprofitonok Korhadékbontók, amelyek főleg savas talajokban az elhalt szervezetekből származó szerves anyagokkal táplálkoznak. Ezzel megakadályozzák, hogy a természetben nagyobb mennyiségű szerves törmelék halmozódjon fel. Az elhalt élőlények lebontásával lehetővé teszik az anyagok újrafelhasználását. A szerves anyagokat visszaalakítják szervetlen anyagokká, azaz mineralizálják a vegyületeket, amivel az autotróf szervezetek számára tápanyagokat biztosítanak.

5

A bomlás lehet korhadás, ha aerob körülmények között zajlik, rothadás, ha anaerob körülmények mellett mennek végbe a lebontó folyamatok.

2. Szimbióták

a) Fejlettebb növényekkel ún. mikorrhizát alkotnak. Ennek lényege, hogy a gombafonalak behatolva a gyökérbe segítik a növények tápanyag felvételét. Ennek fejében a gomba a növénytől kész szerves anyagot kap. Egyesek szerint az egyéves növények kivételével, a legtöbb növény mikorrhizás.

b) Zuzmók felépítésében játszanak szerepet. Ebben az esetben gombák kék vagy zöldalgákkal élnek együtt (lásd zuzmók jegyzet).

3. Paraziták

A parazita gombák a gazdaszervezettől vonják el a szerves anyagokat. A növényeknek, az állatoknak és az embernek is vannak a gombák közé tartozó parazitái. Ilyen pl. peronoszpóra, rovarpenészek, Candida gombák, ill. az emberi bőrben élősködő fonalas gombák.

Előfordulás

Spóráik óriási számban teremnek és a széllel, vízzel, rovarokkal a világ minden tájára elkerülnek, ezért az egész földön megtalálhatók.

Fontosabb csoportjaik Egyéb gombák

nyálka- és moszatgombák

Valódi gombák tömlősgombák bazídiumos gombák

6

Nyálkagombák Egyszerű felépítésű, ősi típusú gombák. Fejlődéstörténetileg a legősibb szervezettségű eukariótákhoz tartoznak, leginkább az állati jellegű állábas amőba-félékhez állnak legközelebb, ezért az egysejtű eukarióták országába soroljuk őket.

Felépítés

A sejtek csupaszak, sejtfal nincs. Egysejtű formáik állábakkal amőbaszerűen mozogni képesek. A sejtek kezdetben egymagvúak, majd felkeresik egymást, összeolvadva sokmagvú plazmatömeget hoznak létre, melynek a neve plazmódium. A plazmódiumok mérete elérheti olykor a 1.5 négyzetmétert.

Lehetnek szaprofiták, melyek nyirkos erdei talajon, árnyékos fakérgen, lehullott faleveleken, korhadó növényi részeken élnek. Ilyen pl. a kakukknyál, amely fűszálakon, leveleken, nyálkás plazmacsomót hoz létre.

A továbbiakban tárgyalt fajoknak plazmódiumuk, amőba alakjuk nincs. Van sejtfaluk, mely jellemzően kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Moszatgombák

A moszatgombák közé olyan fonalas moszatokat sorolunk, amelyek elvesztették színanyagaikat, és így a fotoszintézis képességét, áttértek a heterotróf életmódra. Sejtfalukban – hasonlóan a növényekhez – cellulóz található, ami a valódi gombák között nem fordul elő.

Peronoszpórák

Paraziták, gazdaságilag igen jelentős károkat idéznek elő. A szőlőperonoszpóra (szőlőragya) a szőlőlevélben, szárában, bogyóiban élősködik. Sokmagvú fonalai a gázcserenyílásokon keresztülhatolnak be a növény szövetei közé, és szívják el a sejtektől a szerves tápanyagokat. A szőlő peronoszpórája Amerikából került Európába. Először 1880-ban észlelték nálunk, a század végén már több millió hektoliter vesztességet okozott.

7

A védekezés azon alapul, hogy a rajzóspórák csak vízben úszva tudják a sejteket megközelíteni. Ezért a vizet rézgálicos (bordói lé (CuSO4)) oldattal megmérgezik. A tudomány ma kb. 240 féle peronoszpóra fajt ismert. A fontosabbak közül említést érdemel: sárga- és görögdinnyeragya, répalevélragya, dohányperonoszpóra.

Fejespenészek Szaprofiták. Trágyán, rothadó gyümölcsökön, lekváron, nedves kenyéren, stb. tenyésznek. A hifák egyenletesen behálózzák a táplálékot és mélyen behatolnak abba. A telepből, egyes helyeken merőlegesen kiemelkedő hifák, a végükön gömbszerű spóratartókat viselnek.

Halpenészek

Rovarok, csigák, kétéltűek, halak hulláin, élőhalak kopoltyúin, bőrén penészfoltokat okoz. A megtámadott állat előbb-utóbb elpusztul.

Valódi gombák Van sejtfaluk, mely kitinből áll. Testüket hifák, ill. micélium alkotják.

Tömlősgombák A törzsfejlődés magasabb fokán álló, fonalas gombák. Egy-két kivételtől eltekintve (pl. élesztő), a hifák gazdagon elágazva, változatos telepeket hoznak létre. Az osztály nevét onnan kapta, hogy a spóráik nyolcasával, a hifavégeken kialakuló tömlőben jönnek létre.

Sör- és borélesztő A gyakorlati életben fontosak: bor-, sör-, szeszgyártás, fontos B-vitamin források.

8

Cukros oldatokban, erjedő mustban egyedül álló, vagy rövid láncokat alkotó sejteket figyelhetünk meg, ún. sarjadzó gombák. Az élesztők alkoholos erjedést idéznek elő: a cukrot etanollá és széndioxiddá alakítják át oxigén szegény környezetben. A borélesztő gombának több fajtája ismert. Ennek köszönhetően az azonos fajta szőlőből, azonos körülmények között különböző borok állíthatók elő. Az eltérés egyrészt a szesztartalom mennyiségében, másrészt az íz és zamatanyagokban is megnyilvánul. Az erjedésben más élesztők mellett baktériumok is részt vesznek. Ezek a miroorganizmusok kb. 15%-os alkoholt képesek előállítani, ennél töményebb oldatban elpusztulnak. A kereskedelemben árusított élesztő szeszélesztők préselt tömege. Tésztafélék elkészítésénél használják: az élesztők a tésztában található cukrot bontják alkoholra és széndioxidra, a keletkező széndioxid felfújja a tésztát, közben az alkohol elillan. Sok élesztő fontos gyógyhatású, mivel különféle B-vitaminokat tartalmaznak. A Candida albicans a széles körben elterjedt „Candida” sarjadzógombák osztályának a leggyakoribb faja. Normál körülmények között is megtalálható a szervezetben, a bél baktériumflórájának kontrollja alatt áll. A vastagbél hasznos baktériumflórája szabályozza a tápcsatornában letelepedett gombák szaporodását, de ha az károsodást szenved, akkor a bélben lévő gomba elszaporodik, elözönli a szervezetet. Szinte bárhol megtelepedhet (szájüregben, vastagbélben, húgyutakban, nemiszervekben), attól függően különböző megbetegedéseket, ill. tüneteket okozhat. A gombás fertőzést kísérő tünetek fő okozója a gombák által kibocsátott méreganyag.

Kannapenészfélék Sok ismert penész tartozik a tömlősgombák közé. Fekete kannapenész

Nedves kenyéren, lekváron fekete penészbevonatot képeznek. Egyes fajaik (Aspergillus flavus) veszedelmes hőálló mérget, rákkeltő anyagot, aflatoxint termelnek, ezért kerülni kell a penészes ételek fogyasztását.

Ecsetpenész

A P. notátum a penicillin nevű antibiotikumot termeli. A P. roqeforti, a P. gorgonzola a rokfort és a gorgonzola sajtokban a sajtok ízét és zamatát hozzák létre. Az erjedés alapvető szerepet játszik a legtöbb tejtermék és sok más erjesztett-savanyított étel-ital készítésében. A tejsavbaktériumok és válogatott penészgombák segítségével a fermentált ételek alapvetően átalakulnak, új ízek, új illatok, új színek képződnek. Az így létrehozott étel hosszan eláll, biztonságosan tárolható.

9

Lisztharmatgombák

Sok gazdasági növényen nagy kárt előidéző parazita gombák, a leveleken, szárakon, terméseken lisztszerű bevonatot képeznek. Szőlő lisztharmat: a lisztszerűen beszórt szőlőlevelek szélei felpenderednek, a levél jellegzetesen penészszagú. A leveleken kívül a fürtöket is pusztítja. Kénporozással védekezhetünk ellenük.

Monília gombák (alma, körte, szilva, kajszi, cseresznye, meggy)

Gyümölcsrothadást, ág-, virágszáradást okoznak. Az elszáradt hajtásokon bársonyos sárga penésztelepek tűnnek fel. A fertőzött gyümölcsök előbb barnák, később teljesen elrothadnak, majd a héjon gyűrűszerű sárga penészgyepek keletkeznek. Paraziták, gazdasági kártevők.

Kucsmagombafélék

Papsapkagomba Ehető kucsmagomba

Szarvasgombák Nyári és téli szarvasgomba: talajbani életmódra áttért

gombák. Szimbionták, mikorrhizában élnek. Termőtestük zárt és a talajban nő. A spórák a termőtest szétesése után jutnak a szabadba. Termőhelyeit betanított sertésekkel, kutyákkal kutatják. Olyan a szaga, mint a nőstény disznónak, így hím disznókkal kerestetik.

Ma a világon több száz földalatti gombafajt ismert, az ehető szarvasgombák száma azonban tízes nagyságrendű. A föld alatt élő gombák is spórákkal szaporodnak, azokat a rovarok, a giliszták és más turkáló állatok, de leginkább a víz terjeszti. A spórákból fejlődő gombafonalak, a micéliumok átszövik az erdő talajának felső rétegét, így azonnal meg tudnak telepedni a csírázó növény gyökerén. Leggyakrabban a tölgy, a mogyoró, a hársak és a feketefenyő gyökerén élnek. Egy átlagos szarvasgomba kilójáért akár 500 eurót is elkérhetnek a piacon, de egyes, különlegesnek számító típusok kilónkénti 4500 eurós áron kelnek el. 2009-ben 1,63 millió hongkongi dollárért (36 millió forintért) kelt el a világ legdrágább szarvasgombája, amelyet egy hongkongi díszvacsorán szolgáltak fel.

10

Bazídiumos gombák A legfejlettebb gombák tartoznak ide. Nevüket onnan kapták, hogy a szaporító hifafonalak vége bunkószerűen megvastagodik, s ezt a képződményt bazídiumnak nevezzük. A bazídiumok kis nyúlványain találjuk a spórákat, melyek száma 4 bazídiumonként. A primitív bazídiumos gombák kivételével a gombák telepe két részből áll:

a föld alatti tenyésztestből, a föld feletti termőtestből.

A termőtest alakja igen változatos lehet:

kéregszerű, kocsonyás (kocsonyagombák), tönkre, kalapra tagolódó, gumószerű.

A legismertebb a tönkre és kalapra tagolódó termőtest. A fejlődő termőtestet kezdetben egy hártya burkolja, ami növekedéskor szétszakad. E hártya maradványaként:

a kalapon pikkelyeket, a tönkön gallért, a tönk alján bocskort találunk.

Egyes fajokon bocskort nem találunk, mivel a hártya a kalapot csupán a tönkkel kapcsolja össze. A kifejlett kalap alsó részén találhatók a bazídiumokban végződő spóraképző hifák, amelyek termőréteget alkotnak. A termőréteg szerkezete lehet:

lemezes (csiperkék), csöves, ill. szivacsos (vargányák).

Egy-egy termőtest nagyon sok spórát hoz létre: pl. a csiperke termőteste 2 nap alatt 2 milliárd, a hamistűztapló 15 billió spórát termel. A spóratermő felület egyetlen vargányánál 0,5 négyzetméter. A bazídiumos gombák többsége virágos növények gyökereivel mikorrhizás kapcsolatban van.

Termőtestes bazídiumos gombák Általában szaprofitonok cellulózbontó képességgel, ritkán élősködők. A korhadékbontók micéliuma sugarasan több méterre terjedhet a talajban, a felszínre törő termőtestek ezért gyakran kör alakban mutatkoznak meg. Ezt nevezzük boszorkánygyűrűnek, amely több méter átmérőjű is lehet. Vannak évelő fajok, melyek micéliuma télen nem pusztul el.

11

A világ legnagyobb élőlénye a kelet-oregoni Malheur Nemzeti Park élő, a farontó gombák közé tartozó mézgomba (Armillaria solidipes), melynek egyetlen gigászi példánya csaknem 9 négyzetkilométeren át hálózza be az egész erdőt. Az óriásgomba 1500 éves, szélessége 5,6 kilométer, a teljes alapterülete majdnem akkora, mint 2000 futballpályáé.

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A gomba egyedfejlődési ciklusa a spórából indul. Ebből ún. elsődleges haploid hifák hajtanak ki, amelyek egy sejtmagot tartalmaznak. A különböző eredetű primer hifák végsejtjei összeolvadnak (ivaros esemény), melynek során azonban csak a citoplazma olvad össze, a sejtmagok nem egyesülnek. Ennek eredményeként két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) sejt keletkezik. Ennek osztódásával fejlődik a magpáros, ún. másodlagos micélium, amelynek minden sejtjében két sejtmag van, és amely a bazídiumos gombák vegetatív testét alkotja. Ez több (akár harminc-ötven) évig is élhet a talajban. A másodlagos hifa sejtjeinek sorozatos osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, és az újabb sejtekbe is sejtmagpárok kerülnek. Az ilyen típusú osztódás eredményeképpen a bazídiumos gombák hifáin a válaszfalak fölött egy-egy dudor, az ún. “csat” látható. A csatos hifák csak a bazídiumos gombáknál és azoknak is csak a magpáros micéliumában fordulnak elő. Ezek alapján tudjuk mikroszkóppal megkülönböztetni a bazídiumos gombák hifáit más gombákétól. A másodlagos micéliumon a termőtestek fejlődése külső (környezeti) és belső (hormonális) tényezők hatására kezdődik meg. A termőréteg bazídiumai a magpáros hifák végsejtjéből jönnek létre. Bennük történik meg a hosszú ideig egymás mellett élő sejtmagok egyesülése. A sejtmagok egyesülésével kialakult sejt a „zigóta”. A sejt ezzel bazídiummá alakult át, melynek sejtmagja ezt követően meiózissal négy sejtmagot hoz létre. Ezek lesznek a bazídiospórák sejtmagjai, melyek a bazídium négy kesztyűujjszerű nyúlványába vándorolnak. Itt alakul ki vastag, külső spórafaluk. Ezután az érett bazídiospórák leválnak nyelükről és lehullanak. A gombák szaporodásának különlegessége az itt ismertetett folyamat, amelyben a hifa sejtek ivaros egyesülését időben és térben elkülönülve, csak jóval később, esetleg évek múlva követi a sejtmagok egyesülése. Ilyen folyamatot az élővilágon belül csak a gombáknál ismerünk.

12

A gombamérgezésről 1) Gyilkos galóca típusú mérgezésről, a sejtmérgezésről. A gyilkos galóca közepesen nagy termetű, tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei fehérek. Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú. Fiatalabb példányait könnyű összetéveszteni az erdőszéli csiperkével, azonban a csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen.

Csak olyan gombát szabad elfogyasztani, amiről gombaszakértő megállapította, hogy ehető, illetve, ha megbízható helyről pl. üzletből származik. A legveszedelmesebb a gyilkos galóca. A méreganyagok, amatoxinok, fallotoxinok, bonyolult aminosavakból álló gyűrűk. Az amatoxinok 0.24 mg-ja halálos, egyetlen jól fejlett példány 5-6 ember halálát is okozhatja. Ezek a gombamérgek főleg a májat, ill. a vesét és az agyat támadják meg. A mérgezés tünetei: Jellemző, hogy a gombafogyasztás után hosszú ideig nincs semmiféle tünet. A lappangási idő átlag 12 óra. Ezután hirtelen jelentkezik a hányás és a hasmenés. A hányásra jellemző, hogy csillapíthatatlan, bármilyen italt adunk a mérgezettnek kihányja. A hasmenés megállíthatatlan, a széklet vizenyős, nyálkás. Szájon és végbélen át a szervezet több liter folyadékot veszít, emiatt a test kiszárad, a keringés összeomlik, a legtöbb esetben bekövetkezik a halál. Az életben maradottakon látszólagos javulás áll be, de csakhamar bekövetkezik a második, végső szakasz, a májpusztulással járó hepatikus kóma, amely még kórházban is alig kezelhető. Ilyen még a papsapkagomba és a mérges pókhálósgomba, a sárga kénvirággomba mérgezése. 2) Idegrendszerre ható gombamérgezések

a) Muszkarin típusú mérgezések. A muszkarin a legelterjedtebb gombaméreg, a vegetatív idegrendszert ingerli, azaz az összes simaizom, az összes mirigy működését serkenti (pupillaszűkület, arckipirulás, erős gyomor bélmozgás, nagyfokú verejtékezés, nyáladzás). Tünetei: gyors hányás, hasmenés, és ezzel a mérgezés véget ér. Muszkarin tartalmú gomba pl. a téglavörös susulyka.

b) Érzékcsalódásokat okozó mérgezések. Több olyan gomba van,

amelyet már ősidők óta fogyasztottak azért, hogy kellemes érzékcsalódások, hallucinációk jelentkezzenek. A légyölő galócát pl. egyes kaukázusi népek, főleg ünnepek alkalmával használták részegítő hatása miatt. A mérgezés tünetei a mérgezés fajtájától függően változóak: a mérgezett összevissza beszél, ugrál, táncol, jókedvű vagy ellenkezőleg, bódult, leveret, rémeket lát. Az izgalmi állapotot, ami több óráig tart, mély bódult alvás követi, mialatt légzésbénulás miatt a halál is fenyeget.

13

A gombatárolás szabályai A gombák egy része - különösen a lágyhúsúak. pl. a csiperkék - nyersen, természetes állapotukban gyorsan romlanak. Ezért gyorsan kell szállítani, lehetőleg a szedés napján feldolgozni friss fogyasztásra vagy tartósítási céllal. Szellős, hűvös helyen vagy hűtőszekrényben, néhány óráig, legfeljebb néhány napig tárolhatók. A helyes tárolás: nedvszívó papíron, lazán, lehetőleg egy rétegben szétterítjük a gombákat. A szabadban tárolásnál a gombákat lefedetlenül hagyjuk, míg a hűtőszekrényben vékony, nedvszívó papírral, újságpapírral, szalvétával lefedjük. Ez utóbbi eljárás célja, hogy a párolgás folytán kicsapódó víz vissza ne folyjon a gombára. Felhasználásig /feldolgozásig/ többször átvizsgáljuk, átválogatjuk. Továbbá a gyorsfagyasztás a gombák tartósításának a háztartásban új, igen korszerű módszere. A gombák nyers állapotban történő fogyasztása előtti tisztítás után a vizet alaposan lecsepegtetjük. A gombát polietilén zacskóba, műanyag dobozba vagy alufóliába csomagoljuk. Az így készített csomagokat a hűtőszekrény fagyasztó részébe tesszük. A nyers állapotban történő fagyasztás egyszerűbbnek tűnik az előfeldolgozott vagy kész gombaétel tartósításához képest, azonban számos hátránya van. A nyersen mérgező gombák a fagyasztással nem veszítik el mérgező képességüket, tehát a későbbi felhasználás során erre figyelemmel kell lenni. A nyers fagyasztással felesleges mennyiségű vizet is fagyasztunk, ami többlet energia-felhasználást és térigényt jelent. A későbbi felhasználás a nyersen fagyasztott gomba esetén bonyolultabb. A nyersen fagyasztott gombából készült étel kevésbé lesz ízletes. A romlási veszély is nagyobb. Az előfeldolgozás általánosabb és igen egyszerű módja az előfőzés.

14

A fontosabb bazídiumos gombák http://gomba.extra7.hu/ Bükkfatapló, kezdetben szaprofita, majd a fa élő szöveteibe is behatol és élősködővé válik. Évelő termőteste elérheti a 80 cm-es átmérőt. Belőle készítették a gyújtótaplót. Tinóru gombafélék. Termőrétegük csöves.

Sátántinóru, mérgező! Farkastinóru, mérgező! Nyári vargánya (Ehető)

Lemezes gombafélék. Termőrétegük lemezes.

Földtoló galambgomba (E) Kékhátú galambgomba (E) Piros galambgomba Hánytató galambgomba mérgező! Kerti susulyka mérgező! Téglavörös susulyka mérgező! Selymes susulyka mérgező! Sárga rókagomba (E) Kenyér tejelőgomba (E) Mezei szegfűgomba (E) Kétspórás csiperke (termesztett csiperke) (E) Mezei csiperke (E) Gyilkos galóca mérgező!! Fehér galóca mérgező!! Légyölő galóca mérgező! Császár galóca (E) Párduc galóca mérgező! Császárgomba (E), egyik legízletesebb

gomba, nagy őzlábgomba (E), a gyűrű

elmozdítható, világító tölcsérgomba, mérgező!, termőteste

enyhén világit. Pöfeteg gombák. Termőtestük zárt, nem különül el tönkre és kalapra. Talajlakók. Termőtestük csupán a spórák érésekor nyílik fel.

Óriás pöfeteg akár 50 cm átmérőjű is lehet. Bimbós pöfeteg (E)