1                          

   A  TASZ  ál láspontja  a  terrorizmus  el leni  fel lépéssel  összefüggő  egyes  

törvények  módosításáról  szóló  törvényjavaslatról      

2016.  ápri l is  20.      2016.   április   19-­‐én   az   Országgyűlés   honlapján   megjelent   a   terrorizmus   elleni  fellépéssel   összefüggő   egyes   törvények   módosításáról   szóló   T/10307.   számú  törvényjavaslat.   Bár   ezt   –   törvénysértő   módon   –   nem   előzte   meg   társadalmi  egyeztetés,   a   TASZ   az   április   5-­‐én   birtokába   került   tervezetet   véleményezte,  véleményét   nyilvánosságra   hozta.1   A   TASZ   által   kifogásoltaknak   tekintetében   a  tervezet   az   előkészítés   során   jelentős   javuláson   esett   át.   A   törvényjavaslat   egyes  rendelkezései   azonban   alkotmányosan   továbbra   is   igazolhatatlanok,   amennyiben  alapvető   jogok   nem   szükséges,   vagy   nem   arányos   korlátozását   valósítják   meg.   A  törvényalkotás   parlamenti   szakaszában   természetesen   ezek   a   hibák   –   ahogy   a  korábbiak  is  –  orvosolhatók.      A  TASZ  örömmel  nyugtázta,  hogy  a   kormány  végül   letett   a   végpont-­‐végpont   közötti  titkosítást   használó   alkalmazások   betiltásának,   illetve   használatuk   vagy   letöltésre  kínálásuk   büntetésének   ötletéről.   Nem   akarja   már   a   szolgáltatókat   arra   kötelezni,  hogy  az   ilyen  titkosítással  küldött  üzenetek  tartalmát   is  bocsássák  a  titkosszolgálatok  rendelkezésére.   Ezek   szerint   a   kormány   már   nem   akarja   törvénybe   foglalni   a  lehetetlent,   illetve   a   közel   lehetetlent.   A   közelmúltban   –   éppen   a   törvénytervezet  előkészítésének  idején  –  több  rendkívül  népszerű  alkalmazás  fejlesztője  jelentette  be,  hogy  megerősíti   a   titkos   üzenetváltás   technikai   lehetőségét,   és   bevezeti   a   végpont-­‐végpont   közötti   titkosítást.   A   kormány   -­‐   azon   túl,   hogy   feleslegesen   kiszolgáltatottá  tette  volna  a  polgárait   -­‐  e  világtrenddel  ment  volna  szembe,  ha  továbbra   is  kitartott  volna  az  alkalmazásszolgáltatókra  vonatkozó  eredetileg  tervezett  szabályok  mellett.2      

1  http://tasz.hu/files/tasz/imce/a_tasz_allaspontja_a_terrorizmus_elleni_fellepessel_osszefuggo_egyes_torvenyek_modositasarol_szolo_torveny_tervezeterol.pdf    2  Lásd  erről:  http://ataszjelenti.blog.hu/2016/03/30/a_kormany_be_akarja_tiltani_a_zarat_az_ajtodon    

2                          

A  terrorizmussal  szembeni  fellépés  érdekében  lehetséges  és  bizonyosan  szükséges  is  lehet  korlátozni  egyes  szabadságjogokat.  Nem  szabad  azonban  még  e  cél  érdekében  sem   a   szabadságjog-­‐korlátozásra   vonatkozó   alkotmányos   normákat   megsérteni.   A  terrorizmus   elleni   harc   sem   szolgálhat   ürügyként   a   polgárok   szabadságának  elvonására.   Csak   annyiban   korlátozhatók   a   szabadságjogok,   amennyiben   a  korlátozások   tiszteletben   tartják   az   emberi   jogi  minimumkövetelményeket,   amelyek  azt   hivatottak   biztosítani,   hogy   e   korlátozásokkal   ne   lehessen   visszaélni.   Minden  terrorizmus  elleni   fellépés  eszközéül  bevetendő   intézkedést  meg  kell   tehát  vizsgálni,  hogy  megfelel-­‐e  ezeknek  a  követelményeknek.        

*  *  *      1.   Továbbra   is   kifogásoljuk,   hogy   egy-­‐egy   alapjog-­‐korlátozás   feltételeit   a  törvényjavaslat  nem  minden  esetben  határozza  meg  kellő  precizitással.  Ilyen  például  a  törvényjavaslat   3.   §-­‐a,   amely   egyes   épületekben   kamerás   megfigyelést   tenne  lehetővé,   vagy   az   5.   §-­‐a,   amely   egyes   létesítményekbe   való   be-­‐  és   kiléptetés   során  beszerzett   személyes   adatok   kezeléséről   szól,   de   a   törvény   nem   határozza   meg,  hanem  a  kormány  kompetenciájába  utalja  annak  meghatározását,  hogy  melyek  ezek  a  létesítmények.   A   kötelező   adatkezelés   egy   fontos   feltétele   e   rendelkezések   alapján  törvénynél   alacsonyabb   szinten   lenne   meghatározott.   Szintén   javasol   a  törvényjavaslat   olyan   szabályokat,   amelyek   jogkorlátozást   nem   törvényben,   hanem  kormányhatározatban  meghatározott   feltételek   fennállása   esetén   engednének  meg.  Ilyenek   azok,   amelyek   a   terrorfenyegetettség   különböző   fokozataitól   teszik   függővé  bizonyos   jogok   korlátozását,   például   a   tömegrendezvények   megtartásával  összefüggésben  a  60.  §  és  az  elítéltek   jogainak  korlátozásáról   szóló  69.  §.  Azt   tehát,  hogy   mikor   korlátozhatóak   e   jogok,   nem   a   törvény   állapítaná   meg,   holott   ez  alkotmányosan  csak  így  lenne  megvalósítható.  Ez  ellentétes  az  Alaptörvény  I.  cikk  (3)  bekezdésével   is,  mely  kifejezetten  megköveteli,  hogy  az  alapjog-­‐korlátozás  feltételeit  a   jogalkotó   törvényben   rögzítse.   Az   Alkotmánybíróságnak   a   64/1991.   (XII.17.)   AB  határozatban   kidolgozott,   azóta   töretlen   gyakorlata   szerint   valamely   alapjog  tartalmának   a   meghatározása   és   lényeges   garanciáinak   megállapítása   csakis  törvényben   történhet,   törvény   kell   továbbá   az   alapjog   közvetlen   és   jelentős  korlátozásához  is.  Csak    az  alapjogokkal  való  közvetett  és  távoli  összefüggés  esetében  fogadható   el   a   rendeleti   szintű   szabályozás.   Annak   meghatározása,   hogy   mely  eseteken  korlátozott  egy  alapjog,  nem  közvetett  és  távoli  összefüggés,  ezért  törvényi  szinten  szükséges  szabályozni.  A  törvényi  szabályozási  szint  biztosítja,  hogy  az  alapjog-­‐korlátozó   norma   megalkotásakor   is   érvényesülnek   az   alapjog-­‐korlátozás  érvényességéhez   szükséges   eljárási   garanciák.   Javasoljuk   tehát,   hogy   a   törvény  határozza  meg   pontosabban,   hogy   hol  működhet   a  megfigyelőrendszer,   hol   lehet   a  

3                          

be-­‐   és   kiléptetéssel   kapcsolatos   adatkezelést   végezni,   és   a   törvény   határozza   meg,  hogy  mely  esetekben  korlátozható  a  tömegrendezvények  megtartása,  vagy  az  elítéltek  jogai.   Minden   olyan  megoldás,   amelyet   tartalommal   törvénynél   alacsonyabb   szintű  jogforrás  tölt  ki,  kerülendő.      2.  Másképpen,  de  ugyanezt  az  alkotmányossági  követelményt  nem  elégítik  ki  azok  a  rendelkezések,   amelyek   egy-­‐egy   igen   súlyos   jogkorlátozás,   megfigyelési   lehetőség  alkalmazásának   feltételéül   csak   azt   szabják   meg,   hogy   azokkal   a   nemzetbiztonsági  szolgálatok  “feladataik  teljesítése  érdekében”  élhetnek.   Ilyennel  találkozhatunk  a  22.  §-­‐ban  vagy  a  26.  §-­‐ban.  (Ez  a  szabályozási  megoldás  egyébként  nem  új  az  Nbtv.-­‐ben,  álláspontunk   szerint   azonban   eddig   sem   elégítette   ki   az   alkotmányosság  követelményeit.)  A  szolgálatok  feladatai  oly  tágan  vannak  meghatározva,  hogy  az  nem  elégíti   ki   az   alapjog-­‐korlátozás   kellő   meghatározottságának   alkotmányos  követelményét.   A   titkos   információszerzés   és   az   adatátvétel   tekintetében   az  adatkezelés  célhozkötöttségét  biztosító,  szigorúbb  garanciákra  van  szükség.  Javasoljuk  ezért   a   törvényben   tételesen   meghatározni,   hogy   az   adatátvétel   és   az  adatösszekapcsolás   lehetőségével   -­‐   a   feladataik   körén   belöl   -­‐   milyen   esetekben,  milyen  feltételekkel  élhetnek.      3.   A   „bármely   adatkezelési   rendszerből”   folyamatos   elektronikus   adatkapcsolattal  történő   adatátvétel   nem   teszi   lehetővé,   hogy   afelett   bármilyen   külső   kontroll  gyakorolható   legyen   –   ez   önmagában   alkotmányos   problémát   jelent,   hiszen   az  adatátvétellel  megvalósuló  jogkorlátozás  egyedi  ügyben  érvényesülő  ellenőrzés  nélkül  történhet  (22.  §).  Az  adatok  kiadása  a  szolgálatok  kérelmére  történne,  ám  a  kérelem  érdemi   elbírálására   a   kiépített   folyamatos   adatkapcsolat   esetén   általában   nincs  lehetőség,   illetve   ezeket   meg   kellene   teremteni,   ám   ezek   a   garanciák   a  törvényjavaslatból   hiányoznak.   A   szabályozás   akkor   elégítené   ki   az   alkotmányosság  követelményét,  ha  az  adatkezelőknek  lenne  lehetőségük  egyedileg  megvizsgálni,  hogy  fennállnak-­‐e   az   adattovábbítás   feltételei,   és   amennyiben   nem   értenek   egyet   a  nemzetbiztonsági   szolgálatokkal,   úgy   bíróság   döntene   az   adatok   kiadhatósága  tekintetében.      4.   Az   utasadatok   30   nap   utáni   anonimizálása,   majd   esetleges   újbóli  megszemélyesítése  –  amit  a  törvényjavaslat  27.  §-­‐ával  megalkotni  javasolt  52/H.  §  (9)  és   (10)   bekezdése   szabályozna   –   kétségessé   teszi,   hogy   az   adatokat   valóban  anonimizálták.  Az  ilyen  anonimizálás  nem  valódi  adatvédelmi  garancia,  olyan,  mintha  nem   is   létezne.  Ha  a   jogalkotó   szerint   az  utasadatokat   anonimizálni   kell,   akkor  nem  szabad   lehetővé   tenni   azok   újbóli   megszemélyesítését,   így   ennek   a   lehetőségnek   a  törlését  javasoljuk.  

4                          

   5.   A   törvényjavaslat   44.   §-­‐a   lehetővé   teszi,   hogy   a   nem   végpont-­‐végpont   közötti  titkosítást   használó   alkalmazások   esetében   az   üzenetek   tartalmát   a   magyar  szabályozás  szerint  –  bizonyos  esetekben  –  bírói  engedély  nélkül   is  megismerhetik  a  szolgálatok.   Ez   alkotmányosan   igazolhatatlan.   Általában   is   szükséges   lenne   a   titkos  információgyűjtés  eljárási  szabályainak  olyan  módosítása,  amely  e  tevékenységet  csak  bírói   engedély   alapján   engedi   meg.   A   javaslat   azonban   a   bírói   engedély   nélküli  információgyűjtés   körét   nem   szűkíti,   hanem   tágítja.   Javasoljuk   tehát   a   külső  engedélyhez  kötött   titkos   információgyűjtés   feltételrendszerét  úgy  módosítani,  hogy  miniszteri  engedély  alapján  ne,  csak  bírói  engedély  alapján  lehessen  ilyet  végezni.  Ez  ideálisan   az   Nbtv.   szabályainak   megváltoztatásával,   az   e   törvényjavaslat   44.   §-­‐ával  bevezetni   kívánt   új   jogkorlátozás   tekintetében   kevésbé   jó   megoldásként   úgy  megvalósítható,  ha  az  adatátvétel  jogát  az  Ekertv.  bírói  engedélyhez  kötné.      6.   A   titkosított   kommunikációt   biztosító   szolgáltatást   igénybe   vevő   személyek  azonosító   adatait   és   az   igénybevétel   dátumát,   kezdő   és   záró   időpontját,   IP   címét,  portszámát   a   46.   §   szerint   kötelezően   egy   éven   át   megőrizni   álláspontunk   szerint  szükségtelen   és   aránytalan   korlátozás.   Ez   a   korlátozás   ugyanis   szinte   minden  elektronikus  kommunikációban  részt  vevő  személyt  érint,  és  az  adatok  megőrzésének  és   átadásának  a   kötelezettsége  nem  korlátozódik   azokra  az  esetekre,   amelyekben  a  jogkorlátozás  legitim  célja  (az  emberi  élet  védelme)  ezt  valóban  indokolja.  Javasoljuk  tanulmányozni  az  EU  Bíróságának  a  C-­‐293/12.  számú  ügyben  született  ítéletét:  a  most  javasolt   szabályok   ugyanazon   okoknál   fogva   nem   teljesítik   az   alapjog-­‐korlátozás    követelményeit,   mint   az   ítélettel   megsemmisített   EU-­‐irányelv.   A   javaslat   e  rendelkezése   az   Alaptörvény   I.   cikk   (3)   bekezdését   is   sértő   módon   korlátozza   a  személyes   adatok   védelméhez   való   alkotmányos   jogot.   A   jogalkotó   előtt   két  lehetséges   út   áll:   vagy   elhagyja   ezt   az   adatmegőrzési   és   -­‐átadási   kötelezettséget   a  törvényből,  vagy  pedig  a  jelenleginél  sokkal  szűkebbre  szabja  az  érintettek  körét.    7.   Szintén   örömteli,   hogy   a   tömegrendezvények   rendeleti   úton   való   korlátozásának  59.   §-­‐ban   bevezetni   kívánt   lehetősége   a   törvényjavaslatban  már   nem   vonatkozna   a  politikai  gyűlésekre.  Ez   természetesen  csak  akkor  elfogadható,  ha  „a  gyülekezési   jog  hatálya   alá   tartozó   rendezvények”   fogalmát   nem   azonosítja   egyetlen   jogalkalmazó  sem  a  gyülekezési  jogról  szóló  törvény  hatálya  alá  tartozó  rendezvényekkel,  hiszen  az  alól   például   a   választási   gyűlés   is   ki   van   véve.   A   TASZ   álláspontja   szerint   azonban   a  bevezetni   javasolt  korlátozási  és  megtiltási   lehetőség  még  e  megszorítással  sem  állja  ki  az  alkotmányosság  próbáját.  A  rendezvények  korlátozása  vagy  tiltása  rendeleti  úton  ettőlfüggetlenül   is  elfogadhatatlan,  ha  olyan  szabályok  teszik   lehetővé,  amelyek  nem  zárják   ki,   hogy   ezen   eszközzel   visszaélésszerűen   éljenek,   márpedig   ennek   garanciái  

5                          

teljesen   hiányoznak   a   javaslatból.   Még   a   készenléti   fokozatok   megállapításának  feltételei   sem   megfelelően   meghatározottak   (nem   törvény,   hanem   egy  kormányhatározat   határozza   meg   őket),   és   a   rendezvényeket   korlátozó   döntéssel  szemben  nem  biztosított  semmiféle  jogorvoslat  sem.  A  tervezett  szabályozás  ebben  a  formában   tehát   biztosan   elégtelen   garanciát   nyújt   a   korlátozás   visszaélésszerű  alkalmazása  ellen.  Ha  a  visszaélést  megfelelő  garanciák  kizárnák,  nem  lenne  szükség  a  gyülekezési   jog   hatálya   alá   tartozó   rendezvényeket   sem   kivételként   meghatározni,  hiszen   az   életvédelem   indokolt   eseteiben   alkotmányosan   nem   lenne   vitatható   egy  ilyen,  garanciákkal  megfelelően  körülbástyázott  korlátozása  sem  a  gyülekezési  jognak,  sem  más   jogoknak.  De  ha  a   szabályozás   lehetővé   teszi  a  visszaélésszerű  korlátozást,  akkor   az   nemcsak   a   gyülekezési   jog   hatálya   alá   eső   rendezvények   esetében  aránytalan,   tehát   alkotmányellenes,   hanem   bármely   más   esetben   is:   például  koncertek,   író-­‐olvasó   találkozók,   sportrendezvények   esetében   is.   Javasoljuk   ezért   a  katasztrófavédelmi   törvénynek   e   törvényjavaslat   59.   §-­‐ával   megalkotandó   8.   §   (2)  bekezdés  l)  pontjának  elhagyását.