67. évfolyam, 5. szám, 2013. szeptember–október. Megjelenik kéthavonta.

Teljesség„Telve csûrünk, telve kamránk és

szívünk is telve van” – zengi õszi há-laadási énekünk”.

A kosárba az idei esztendõ termé-seit helyeztük. A most kézbe vehetõlapban is terméseket gyûjtöttünk ösz-sze, melyeket a lelki, szellemi és val-lásos életünkben az egy évnél hosz-szabb életciklusokból szüreteltünk.

Tekintetünkkel felöleljük az esz-tendõt, hála tölt el, hogy mosolyogvakészülõdhetünk a télre.

Több idõnk lehet befelé fordulni,vallásos alkalmakra járni. Imáinkatmegfogalmazzuk, hitünket megélvetisztább lesz hálánk, nemcsak a köz-vetlen termésért, hanem lelki öröksé-günkért és jövõnkért is.

Lehetõséget ad a minõségi életreaz õszi hálaadás mellett a halotta-inkra, a reformációra, Dávid Ferenc-re való emlékezés – ezek a gyökere-ink. Meghat az õsz gyümölcseiben ismegnyilvánuló isteni gondviselés,megvilágítja az örökéletbe vetett hi-tünket temetõinkben a sírokon, atestek fölött világító mécsesek soka-sága. A reformáció folyamatos felhí-vása, Dávid Ferenc elsõ püspökünktiszta látása és állhatatossága, vala-mint októberi nemzeti ünnepeink, amindig idõszerû szabadság irántivágy szárnyai.

Kosárba rendezte szerkesztõsé-günk az õszi beteljesedések termése-it, melyet nézve remélhetõleg Istenvisszamosolyog ránk.

Bartha Mária Zsuzsánna

Ajánló a tartalomból:

• Interjú Molnár Jánostiszteletbeli gondnokkal

• Unitárius lelkészportrék

• Püspöki-helynöki ésfõgondnoki beszámolók

• Kockázattársadalom,felelõsség

• Egyházközségeink életébõl

• Nõk szövetségben

• Ünnepre hangolva

ELADÓ TEMPLOM – loftnak, üzletnek, kocsmá-nak alkalmas.

Miért is bántja a szemem ez a hirdetõtábla? Ez azélet menete, nyugtatom magam, az ember szentelimeg a helyet, ismételgetem az Erdõ professzor úr általtanított szavakat.

Ha valami bánt, arra kell indulni a fejlõdéssel. Meg-teszem az elsõ lépést, én most nekilátok.

Sok régi szentély van elhagyatva, erdõk mélyén,sziklák tetején, barlangokban, várromokban. Csende-sen bizonyítják, valóban az ember szenteli meg a he-lyet a hitével, munkával, lélegzéssel, imádkozással, ri-tuálékkal. De ezek a valaha volt templomok messzevannak idõben és térben is. Mivel nincs eléjük kitéveaz ELADÓ táblácska, nem zavarnak – talán, mertnincsenek szem elõtt –, legfeljebb romantikus sétákra,esetleg komolyabb túrákra késztetnek, ha/amikor a túlsok emberit szeretném feldolgozni.

Hogy is lehet eladni a templomot? – háborogtam.Bennem a legmélyebb identitással van összefüggésbenegy – egy számomra érzelmileg fontos templomépületés az unitárius életszemlélettel együtt minden unitári-us templom. Ezen túljutva minden templom, mely ahitet, reménységet, szeretetet táplálja egyre fonto-sabb…

Ezek szerint, a templom, amely elé kiakasztották azeladó táblát már nem tölti be ezt a tápláló szerepet,akkor legalább másként hasznosuljon. Elvégre korunkgyermekei vagyunk, legyünk gyakorlatiasak: nem is ér-demes megbotránkozni azon, ha eladják. Csak legyen,aki megvegye! Vál(t)ságos idõket élünk!

Számomra egy élettelen templom azt sugallja, hogyaz emberek nem fogékonyak a belõle sugárzó szelle-

miségre, esetleg már nem is otthonaa sugárzó lelki-szellemi életnek, aszentségnek. „Mennyi templom csa-logatja ezt az Istent, / Hogy otthona /Legyen, ha már az ember benne ha-zát talál.” (Kispál és a Borz: Lekvár)

Ezért nem is mennek el az embe-rek a templomig, hogy sugárzást ta-láljanak, hogy egymással találkozza-nak, hogy esetleg a szentséggel ismerkedjenek. Ígyarra a bizonyos templomra kikerül az eladó táblácska,boldoguljon vele más, ahogy bír!

Az Ember keres: szentséget, lelki-szellemi összhan-got, jól-létet. Ugyanis elég sok templom van, mely élet-tel teli, ahol egymásnak adják a kilincset az emberek,ahol jó lenni csak úgy is. Érzõdik az elõdök lelkesedé-se, amivel építették az épületet, elõre vetítve a jövõ re-ménységét.

Szórványlelkészként sokat gondolkozom ezen, hi-szen nagyon is életszerû a nyíregyházi helyzet, ahol azevangélikus kistemplomban tartjuk az istentiszteletün-ket, éppen a reformátusok után.

Az idén keblitanácsosok képzését tartottuk Nyír-egyházán. Nem csak száraz elõadások, hanem testet-lelket megmozgató gyakorlatok révén érezhettük át,mit is jelent keblitanácsossá válni.

Az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, amelyezen a fórumon is felszínre került, hogy mi a feladataa keblitanácsosnak? (vagyis: mi a feladata az egyház-nak?)

A válaszok ilyenképpen hangzottak:– Csak kapjunk embert ilyen feladatra!– De mi a feladat?– Minket az emberek választottak meg, hogy õket képvi-seljük.– Mit akarnak az emberek? Mit kell képviselni velükkapcsolatban?– Hát, az egyházat! Mi is lehetünk segítõi a papnak.– Meg kell adni az embereknek, amit akarnak, amireszükségük van!

Hogy mit is akarnak az emberek, azt választások út-ján demokratikus módon teszik meg. Remélhetõlegmélyen átgondolva, hiszen ilyenkor személyekrõl is,valamint hosszú távú stratégiákról is szó van.

Akármelyik cégnél, igazgatásban, szervezetnél el-hangozhattak ezek a válaszok. Csakhogy ezek a vála-szok azt a felfogást fogalmazzák meg, mely szerint azegyháztag vásárló és az egyház olyasmi, mint egy üz-let. A mindenkori vásárló az abszolút fõnök és az egy-háznak az a dolga, hogy kielégítse az õ igényeit. Jólmeg is lehet határozni a sarokszámokat is a mérésekrendjén: egyháztagság, istentiszteletek látogatottsága,adományok és részvétel az egyház programjain. Bár-melyik lelkészi jelentés tartalmazza mindezeket.

2 Unitárius Élet

h é t k ö z n a p i e v a n g é l i u m

Kié a templom?

Eladó templom Észak-Amerikában

Unitárius Élet 3

Mégis, valóban ez a célja, a feladata, a munkája aközösségnek a templomban? Kell ehhez egyáltalántemplom?

A mindenkori demokrácia sok problémája közül azegyik, hogy a jövõ soha nem szavaz, nem választ, demégis jelen van az adott gyûlésen.

Egyik lehetséges válasz számomra, amire maga atemplom figyelmeztet, hogy ne a kézenfekvõt akarjuk,hanem többet és jobbat. A régi mondás szerint, vi-gyázz arra, hogy mit kívánsz, mert még beteljesedik.Az értékeink nagyon fontosak, amelyek mentén élünk,dolgozunk, akaratunkat megfogalmazzuk és gyakorlat-ba ültetjük. Akkor dolgozunk jól, ha nem azt adjuk azembereknek, amit akarnak, hanem megcsillantjuk ésmegtanítjuk nekik, hogy valami újat akarjanak. Olyas-mit, amit szakrális térben élhetnek át, ahol átértéke-

lõdnek a mindennapok, átértékelõdik maga az élet.Ezt a többet és jobbat nyújthatjuk az embereknek. Hi-szem azt, hogy ha nem is mindenki, de sokan válaszol-nak életükkel a templomi hívó szóra.

Végül is kié a templom? Turistaként meg lehet cso-dálni, kívülállóként lehet tisztelni benne a valamikoriépítõket és a másik vallásának tárgyát. Vasárnapon-ként istentiszteletre lehet járni, papként lehet benneprédikálni és énekelni, keblitanácsosként gondozni.Gyerekként izgalmas szaladgálni benne, mert azt vala-miért nem szabad(?!). A fõhatóság sok fejtöréssel ésmunkával gondoskodik a felújításról, hiszen éppenmindent nem adunk el. Sorolhatnám a végtelenségig…

Templomaink értéket közvetítenek, akik élnek vele,azoké.

Bartha Mária Zsuzsánna

„Amikor beszállt a hajóba, követték õt a tanítványai.És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajótelborították a hullámok. Õ pedig aludt. Tanítványai oda-mentek hozzá, felébresztették és ezt mondták: Uram,ments meg minket, elveszünk! De õ így szólt hozzájuk:Mit féltek, ti kicsinyhitûek? Majd felkelt, ráparancsolt aszelekre és a tengerre, és nagy csend lett.” (Mt 8, 23-26)

Régi igazság, hogy a csodák mindig csendbentörténnek. A csend fontos része életünknek. Illetvecsak fontos része lehetne, ha az állandó motorzúgás-tól, telefoncsörgéstõl, faxgépek sípolásától lármásvilágunkból nem tûnne el lassan teljesen.

Ma már egyre ritkábbak a csendes pillanatok éle-tünkben, egyre szokatlanabbak, ezért néha meg isrémülünk, ha az egyetlen hallható hang saját szívünkdobogása, egy kutya ugatása, vagy egy távolban elsu-hanó autó zúgása. Már nehéz élvezni a csend hang-

jait. Nem vagyunk képesek befo-gadni, kitárni magunkat elõtte.Nehéz lecsendesíteni a napi teen-dõktõl százfelé cikázó gondolata-inkat, nyugalmat teremteni zakla-tott érzelmeink között. Pedig acsend erõt és nyugalmat ad, merthallhatóvá teszi Isten szavát.Istenét, akitõl az a segítség jön,amely békét teremthet lelkünkben. Istenét, akitõlválaszt kaphatunk, és akinél megoldást találhatunkmindazokra a kérdésekre, amelyek gyötrik és kínoz-zák lelkünket, amelyek a hangoskodás utáni vágyatokozzák. Õ utat mutat nekünk, hogy a látszólagoscsendbõl erõt és bátorságot merítve járhassuk mi issaját utunkat. Félelmeinktõl, szorongásaink terhétõlmegszabadulva lelkesen és bátran tanúbizonyságottéve életünk minden mozzanatával róla. Mert a csend-ben megszülethet a csoda.

A csodákra pedig szükségünk van, talán jobban,mint valaha, hogy a csendben meghallhassuk Iste-nünk bíztató, békét teremtõ szavát.

Szász Adrienne

Éltetõ csend...

Ijessz meg engem, Istenem,szükségem van a haragodra.Bukj föl az árból hirtelen,ne rántson el a semmi sodra.

Én, akit föltaszít a ló,s a porból éppen hogy kilátszom,nem ember szívébe valónagy kínok késeivel játszom.

Gyulékony vagyok, s mint a nap,oly lángot lobbantottam - vedd el!Ordíts reám, hogy nem szabad!Csapj a kezemre menyköveddel.

És verje bosszúd, vagy kegyedbelém: a bûntelenség vétek!Hisz hogy ily ártatlan legyek,az a pokolnál jobban éget.

Vad, habzó nyálú tengerekfalatjaként forgok, ha fekszem,s egyedül. Már mindent merek,de nincs értelme semminek sem.

Meghalni lélekzetemetfojtom vissza, ha nem versz bottalés úgy nézek farkasszemet,emberarcú, a hiányoddal!

József Attila: Bukj föl az árból

4 Unitárius Élet

a k i k k ö z ö t t ü n k é l n e k

D. Z.: János bátyám élete, egy-házi munkássága szorosan össze-fonódik a pestszentlõrinci unitáriusgyülekezet és templomának történe-tével, hiszen az elsõ pillanattól fogvarészese volt a gyülekezet szervezõdé-sének. Hogyan és mikor épült a pest-szentlõrinci templom?

M. J.: A harmincas években aDél-pesti területen élõ unitáriusok,Pestszentlõrinc, Pestszentimre,Pesterzsébet és Kispest lakossága aNagy Ignác utcai templomba, illet-ve a Hõgyes Endre utcába jártakistentiszteletre. Az akkori vezetésmeglátta azt a lehetõséget, hogyahol ennyi hívünk él, jó lenne egygyülekezetet kialakítani és esetlegvalamilyen módon egy kis templo-mot építeni. Ez volt az alapja azegésznek.

D. Z.: A hívek adományaiból,adakozásból épülhetett meg a temp-lom?

M. J.: Igen. Petõ István lelkészúr, aki az én gyerekkoromnak édes-apám utáni második legnagyobbembere volt – cserkész parancsno-kom is egyben –, hitoktató lelkész-ként érkezett hozzánk. Õt küldtékki erre a feladatra, hogy lehetõségszerint járja be ezt a területet, ke-resse meg a családokat, ismertesseössze õket. El is indult kerékpárjá-val.

Sz.-I. I.: Petõ István, – aki egyéb-ként, pontosan 100 esztendõvelezelõtt született –, 1928-ban, mintfiatal lelkész került Budapestre. Õjárt ki a Pest környéki falvakba élõ

unitárusokat lelkigondozni. Tria-non után nagyon sok unitárius csa-lád került Pestszentlõrincre, amiakkor még falu volt. Elõször házak-nál találkoztak, majd egy vizes ba-rakkban.

Végül megszületett a gondolat,hogy templomot építsenek. Bevon-ta a családokat, akik adakozással,közmunkával a belügyminisztéri-umtól kapott telken levõ barakkotátépítve egy gyönyörû templomottoronnyal, késõbb pedig hozzáépí-tett gyülekezeti teremmel hoztaklétre.

D. Z.: János bátyám, hogy emlék-szik vissza erre az idõre?

M. J.: Édesapám révén a csalá-dom tarcsafalvi származású. Õ isitt kezdte az Állami lakótelepen a

Trianon utáni életét. Itt egy nagyhadiüzem volt a háború alatt, aháború után becsukták és rengetegraktárépület maradt szabadonezen a területen. Ezeket az akkorikormány kiépítette lakótelepnek.Nagyon egyszerû épületek voltak.Szoba, konyha esetleg két szoba.Mi is itt laktunk 3 éves koromtólkezdve. Pista bácsi édesapámmalbarátkozott össze, az összes isme-rõsét felkereste a környéken. Ígygyûjtötte össze ezt a gyülekezetet,ahogy ezt a leírásokban olvas-hatjuk 60 családot.

D. Z.: Õk mind erdélyiek voltak?M. J.: Igen, kb. 80 százaléka. A

kérdés most már az volt, hogyhova építsen ez a kis közösségtemplomot és persze, hogy mibõl.Az akkori egyházvezetés némikételkedéssel fogadta a templomé-pítés gondolatát, de Petõ Pistabácsi nem engedett. Ragaszkodotta templomhoz. A lerombolt, fel-robbantott épületek maradványai-ból gyûjtötték a téglát, szombaton-ként, vasárnaponként, akkoribanúgy mondták, hogy kalákában dol-goztak az emberek. Valójában ezazonban nem kaláka volt, mert ottvissza kell szolgáltatni a munkát.Nálunk nem kellett, mert a Jóistenvisszaszolgáltatta a mi munkánkat.Hát így kezdõdött.

Sz.-I. I.: A terveket egy unitáriusépítészmérnök Máthé Géza készí-tette díjtalanul. A templombangyönyörû fafaragások vannak, csil-lár és szószék, ami Damokos Al-

Molnár János a Pestszentlõrinci Unitárius Egyházközség egykori gond-noka a közelmúltban ünnepelte 85. születésnapját. Hittel és szeretettelvégzett egyházi munkássága elismeréseképpen a Pestszentlõrinci Egyház-község presbitériumának javaslatára Bálint Bencédi Ferenc püspök úrtólátvehette Kolozsváron a tiszteletbeli gondnoki címmel járó oklevelet. A mostkövetkezõ interjú a Dimény Zoltán által készített beszélgetés szerkesztett vál-tozata (a beszélgetésbõl részletek hangzottak el a Kossuth rádió Unitáriusfélóra címû mûsorában 2013. október 25-én). A beszélgetés résztvevõiMolnár János, dr. Szent - Iványi Ilona, Dimény Zoltán, lejegyezte ésszerkesztette Szász Adrienne.

80 év a pestszentlõrinci egyházközség szolgálatában

A pestszentlõrinci unitárius templom

Unitárius Élet 5

bert keze munkáját dicséri. A har-móniumot egy Kispesten lakó uni-tárius testvérünknek, SzirmaiGyörgynek köszönhetjük. A temp-lomot 1936-ban szentelték fel. Azó-ta is ott áll az Állami lakótelephelyén épült hatalmas tízemeletesbeton bérházak, a Havanna lakóte-lep közepén toronnyal, haranggal.Ahol János bácsi minden vasárnap11 órakor meghúzza a harangot éshívogatja a közelebbi és távolabbikörnyéken élõ unitárius híveket.

D. Z.: Mennyire változott ezeknekaz évtizedeknek a távlatából agyülekezeti élet, az unitárius világ itta Havanna lakótelepen?

M. J.: Sajnos voltak problémá-ink. Az 1970-es évek végén az Álla-mi lakótelepet, ahol az egyház-község magja élt egész közel atemplomhoz, lebontották. Az újépítkezés az egész lakosságotmesszire szétszórta: Kõbányára,Rákoskeresztúrra, Csepelre, a kör-nyezõ településekre. Ezek az em-berek és családjaik egyre ritkábban,az idõ múlásával pedig egyrenehezebben jártak templomba,vagy nem is jöttek vissza egyáltalán.

D. Z.: Hogy lehet ezt az örökségettovábbvinnie a mai lelkésznek?

Sz.-I. I.: A hetvenes években ezegy nagyon nagy törés volt. Az1990-es években aztán egyre na-gyobb számban jelentek meg azErdélybõl áttelepült unitárius hí-vek. Közülük sokan Pestlõrincenés fõleg az ahhoz tartozó agglome-rációban telepedtek le. Most kicsitolyan a helyzetünk, mintha egyszórványközpont lennénk. Híveinknemcsak Pestszentlõrincrõl jön-nek, hanem Monor, Péteri, Gom-ba, Vecsés, Üllõ, Gyömrõ távolság-ból is. És ez oda-vissza gyakran150km. Ezért tekintem fontos fela-datomnak a családlátogatást, abetegek látogatását a személyeskapcsolat megõrzése érdekében.Igyekszünk különbözõ gyülekezetialkalmakkal, koncertekkel, szere-tetvendégségekkel, nõszövetségiprogramokkal, erdélyi települések-rõl elszármazottak találkozóivalszínesebbé tenni egyházközségiéletünket.

D. Z.: Milyen érzéssel tölti elJános bátyámat, hogy visszakerül azingatlan az egyház tulajdonába?

Mit jelent ez annak, aki maga ishajdanán itt pucolta a téglát?

M. J.: Nagy megnyugvással vet-tem tudomásul. Lelkészasszo-nyunk diadalmasan mondta el egyvasárnap, hogy végre visszakapjukteljes egészében templomunkat,amit közel 80 esztendeig birtokol-tunk, anélkül, hogy a talpunk alattjog lett volna. Így most már senkinem vitathatja a létezésünket.Nem lehet elvitatni azoktól azemberektõl, akik az életüket letet-ték arra a pár négyzetméterre. Miaz idõsebbek, akik még élünk, úgymondjuk, hogy ez a kis templo-munk nekünk egy darab Erdély, aza kis kert…

D. Z.: Egy kis Székelyföld. Ezfontos lehet, hogy otthon egy kisSzékelyföldet, szülõföldet, érezzenaz ember a talpa alatt…

M. J.: Igen fontos, mert az évekelszálltak, a kortársak elmentek,elmennek, elmegyünk. Jó mostlátni és tudni, hogy az utóbbi évekután, amikor nem volt még lel-készünk sem, a magunk erejébõlmégis megtartottuk minden vasár-nap az istentiszteletet. Amiótalelkészasszonyunk van, ismét le-nyugodtak a kedélyek, megindultaz élet. Édesapám azt mondtalelkész nélkül nincs egyházközség.Bármennyi sok jó ember ül egymásmellett, bármennyire mindenki jótakar, kell egy fej, aki az egészetösszefogja. És ez most megtörténtLõrincen. Nem volt hiábavaló aszüleink akarata, van folytatás.

D. Z.: Végezetül mit jelent Jánosbátyámnak a tiszteletbeli gondnokicím, ez az elismerés?

M. J.: Én mûszaki ember va-gyok, és a mûszaki életben a dicsé-reteket nem osztogatják könynyen.Az én tevékenységem, az egyház-községben végzett munkám nem isaz én szorgalmamon vagy igyeke-zetemen múlott. Itt nõttem fel,ebbe nõttem bele. Egy kis meg-gyõzésre volt szükség, hogy elmen-jek Kolozsvárra. De a lelkészasz-szony, Szent-Iványi Ilona és agondnok úr, Giba Ferenc ragasz-kodtak ehhez. Mindent megszer-veztek és elrendeztek. Vittek éshoztak. Megható ünnepély volt,nagyon jó érzés volt ott lenni ésrészt venni. Nagyon örülök, hogyaz életemben talán utoljáraKolozsváron lehettem…

D. Z.: Jó egészséget és Istenáldását kívánom János bátyámnakés a gyülekezetnek!

Születésnapi köszöntõ a pestszentlõrinci templomban

Reményik Sándor:

TEMPLOMOK

Én csak kis fatornyú templom vagyok,Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenõ,A szellemóriások fénye rámragyog,De szikra szunnyad bennem is: Erõ.

S bár irigykedve holtig bámulomA dómok súlyos, drága titkait,

Az én szívem is álmok templomaÉs Isten minden templomban lakik.

6 Unitárius Élet

a k i k e l õ t t ü n k j á r t a k

Gál Miklós, a Budapesti Unitá-rius Egyházközség második lel-késze 1859-ben született, a Hargitaés Brassó megye határán fekvõVárosfalván. Tanulmányait a ko-lozsvári unitárius teológián végez-te, majd az egyház három évre(1881–1884) Londonba küldte.1884. szeptember 5-tõl tizenegy ésfél éven át a Torockói UnitáriusEgyházközség lelkészeként szol-gált, ekkor Ferencz József püspökBudapestre rendelte ki. 1899-ben –jó szándékú, de összességében si-kertelen fõvárosi szolgálata után –lemondott, és hazatért Erdélybe,majd 1900-tól huszonkét éven átTorockószentgyörgyön szolgált.Amikor – két évvel a trianoni béke-diktátum után – a román állammindössze 800 lejben határozta

meg nyugdíját, visszatért Buda-pestre, ahol magántisztviselõkéntdolgozott, és 1936-ban bekövetke-zett haláláig a Budapesti UnitáriusEgyházközség presbitériumánaktagja és pénztárnoka volt.

Dokumentumok Gál Miklós(1859–1936) budapesti

mûködésérõl

1. Az 1896. február 21-ei püspö-ki vizitáció dokumentumaiból kitû-nik, hogy Gál Miklós folyamatosannövekvõ létszámú egyházközség-ben kezdhette meg lelkészi szol-gálatát. 706 budapesti és 986 vidékiunitárius tartozott az egyházköz-séghez, amelynek lélekszáma így1674 volt. A befizetett egyházfenn-tartói járulék ugyanakkor csak las-san gyarapodott: 1895-ben 2943 fo-rint felajánlásból 1471 forint folytbe, míg 424 forintot utólag kellettbehajtani.

2. 1896. április 24-én a presbi-térium úgy döntött, hogy LõrincziDénes segédlelkész felmondásaután ismét Ferencz József püspök-re bízza az új segédlelkész kijelölé-sét. Bedõ Albert gondnok felvetet-te, hogy szükség van-e egyáltalánhitoktató segédlelkészre, de GálMiklós és a presbiterek többsége isúgy ítélte meg, hogy érdemes azállást fenntartani. Néhány héttelkésõbb a püspök Ürmösi Károlytrendelte ki segédlelkésznek, akiazonban hároméves megbízatásá-nak lejárta elõtt, 1898 nyarán ha-zautazott Erdélybe. Ezt követõen a

segédlelkészi állás hosszabb ideigbetöltetlen maradt.

3. Ugyancsak az 1896. április 6-ai ülésen a presbitérium – a kolozs-vári Egyházi Képviselõ Tanács(EKT) ajánlása ellenére – anyagiforrások hiányában elvetette annaklehetõségét, hogy a millenniumiünnepségekhez kapcsolódva nem-zetközi unitárius kongresszust ren-dezzenek Budapesten. Határozat-ban rögzítette ugyanakkor, hogyamennyiben az EKT ragaszkodikelképzeléséhez, térítésmentesenrendelkezésre bocsátják a templo-mot és a gyülekezeti termet. Azesethez kapcsolódva a püspök GálMiklóshoz intézett rövid levelébenelkeserítõnek nevezte a budapestiegyházközség hozzáállását.

4. A presbitérium 1897. április6-ai ülésén Gál Miklós megállapí-totta, hogy az egyházközség azelõzõ évben 937 forinttal túllépteaz elõirányzott kiadásait. A deficitmegszüntetésére javasolta, hogy aFõvárosi Tanácstól az addigi 500helyett 1000 forintot kérjenek asegédlelkész fizetésére és szállásá-ra. Ezt az a tény is alátámasztotta,hogy a fõvárosban regisztrált 68unitárius diák (18 gimnáziumi, 7polgári iskolai, 35 elemi iskolaitanuló és 8 vasúti tanodába járódiák) mindegyike rendszeres hitok-tatásban részesült. Másik javaslataarra irányult, hogy a leányegyház-községek támogatására fordítottévi 480 forintos összeg felét, 240forintot kérjenek a kolozsvári Egy-házi Fõtanácstól.

5. 1897 õszén Gál Miklós több-ször is felhívta a figyelmet az egy-házközség kritikus pénzügyihelyzetére: a tárgyévi költségvetés-ben ugyanis – 3675 forintos elõ-irányzott bevétel és 5315 forintkiadás mellett – 1650 forint hiánymutatkozott, ami a teljes költ-

Budapesti unitárius lelkészportrékGál Miklós, Iván László, Barabás István és Gyõrfi István emlékezete

Az Unitárius Élet 2013/2-3. és 2013/4. számában, kétrészes tanulmány-ban mutattuk be az elsõ budapesti unitárius lelkész, Derzsi Károly életét,valamint 1881 és 1895 közötti egyházszolgálatát. E tematikát részben foly-tatva most a Budapesti Unitárius Egyházközség négy, méltatlanul elfeledettlelkészére emlékezünk. Áttekintjük Gál Miklós, Iván László, Barabás Istvánés Gyõrfi István – nehéz történelmi idõkben végzett – egyházszolgálatánakfõbb vonásait.

Gál Miklós

Unitárius Élet 7

ségvetés 31 százaléka. Gál figyel-meztetése nyomán Ferencz Józsefpüspök – az Angol Unitárius Tár-sulat lehetséges támogatási szándé-kára hivatkozva – részletes költség-vetési elõirányzatot kért, amely1898-ra már csak 600 forint hiányttartalmazott.

6. 1898 szeptemberében,Erzsébet királyné tragikus halálamiatt az egyházközség rendkívüliközgyûlést hívott össze, illetve atemetés idõpontjában, szeptember17-én délután gyász-istentiszteletetrendeztek, mintegy 100 fõ jelenlé-tében. A presbitérium 1898. de-cember 31-ei évzáró ülésén ugyan-akkor Gál Miklós bejelentette,hogy az egyházközség kritikusanyagi helyzete miatt nem tud csat-lakozni a püspök által, az ErzsébetAlapítvány javára indított gyûj-téshez. A presbitérium végül mégisjóváhagyta 15 forint befizetéséterre a célra.

7. 1899. április 22-én, a pres-bitérium ülésén Gál Miklós – nemrészletezett egészségügyi okokrahivatkozva – felmentését kérte alelkészi szolgálat alól. Ugyanezena napon az egyházközség rendkí-vüli közgyûlést is tartott, amelyenfelmerült, hogy a lelkész távozásiszándéka a világi sajtóban elleneindult támadásokkal magya-rázható. Az Egyetértés, a MagyarHírlap és a Pesti Hírlap címû napi-lapban ugyanis a Budapesti Uni-tárius Egyházközség nehéz helyze-tével foglalkozó, rövid írások láttaknapvilágot. Ezek elismerték GálMiklós megfelelõ lelkészi képes-ségeit, de utaltak a templomlátoga-tók és az egyházfenntartók számá-nak stagnálására, az egyházközségkritikus anyagi helyzetére. AzEgyetértés úgy fogalmazott, „azelterjedt hírek szerint DerzsiKárolyra szavaznak legtöbben”,vagyis visszahívnák az egyház-község 1895-ben lemondott elsõlelkészét. Mindennek cáfolatát azEgyetértésben – a presbitérium fel-hatalmazása alapján – SzékelyFerenc másodgondnok fogalmaztameg. A katolikus egyházi érdek-körbe tartozó Magyar Állam címûlap Unitáriusok végnapjai címûírásában úgy vélte, az egyházköz-ség lélekszáma csupán az unitárius

egyházi bíróságon könnyen fel-bontható válások miatt gyarapo-dott, s mivel a polgári válás 1895-tõlmár a világi bíróságok feladat-körébe tartozott, „az így toborzottgyülekezet talán már legközelebbfeloszlik, s csak a kulturtörténelemfogja megõrizni emlékét.”

8. 1899. június 26-án, az egy-házközség rendkívüli közgyûlésena leköszönt Gál Miklós szóvá tette,hogy még mindig nem kapta megteljes egészében az 1898. évremegítélt 500 forintos lelkészi já-randóságát. Az elmaradt összegetaz egyházközség 1899 szeptem-beréig megfizette, majd a pres-bitérium az 1899. évre az 500forint fizetés mellett 370 forintjutalmat is megszavazott.

Iván László (1900–1938)élete és egyházszolgálata

A századfordulón született, ígypályáját már a trianoni békediktá-tum után kezdõ, új unitáriuslelkésznemzedék tagjai közül akolozsvári egyházvezetés – az aggFerencz József püspök és az opera-tív ügyeket irányító Boros Györgyfõjegyzõ – három fiatalt tartott kie-melkedõen tehetségesnek: BalázsFerencet, Szent-Iványi Sándort ésIván (eredeti nevén: Jancsi) Lász-lót. A személyes tragédiák melletta 20. századi magyar unitárius egy-háztörténet szempontjából is rend-kívül szomorú fejlemény, hogy

Balázs Ferenc (1901–1937) ésIván László tuberkulózis következ-tében fiatalon elhunyt, Szent-Iványi Sándor pedig a II. világhá-ború után emigrálni kényszerült, éslelkészi-teológusi pályája az Egye-sült Államokban teljesedett ki.

Iván László Újpesten született,katolikus családban, és egyete-mistaként – a hitelvek és eszme-rendszer alapos megismerése után– tért át az unitárius vallásra. Bu-dapesten középiskolai tanári dip-lomát, majd a 19. századi német ésfrancia teológiai és esztétikai iro-dalomban elmélyülve bölcsészdok-tori címet szerzett. Az 1920-asévek elején beiratkozott a kolozs-vári teológiára, de a Trianon utániutazási nehézségek miatt tanulmá-nyaival csak lassan haladhatott, saz is hátráltatta, hogy a románállam 1923-ban rendeletben tiltot-ta meg a magyarországi unitáriuslelkészek képzését. Teológiai hall-gatóként a rákospalotai unitáriusszórványban vállalt hitoktatói ál-lást; közben az egyház angliaitanulmányútra küldte, de egészségiállapota miatt néhány hét utánhaza kellett jönnie. Végül CsikiGáborral – a Budapesti UnitáriusMisszióház megalapítójával, ké-sõbbi püspöki helynökkel – ésKalmár Bíró Lajossal együtt mégislelkésszé szentelték, és 1927-ben aBudapesti Unitárius Egyházközséghitoktatója lett. Ferencz Józsefmegemlékezése szerint „a budapes-ti és pestkörnyéki vallástanításkifejlesztése érdekében nagy érde-mei vannak. Az elsõ és másodikelemi osztályú növendékek részéretankönyvet írt. Nagy erõvel igyek-szik a speciális viszonyok között –a szórványoktatásban – a legtöbbetnyújtani. Az õ elgondolásai ésvezérkönyvei alapján alakul ki avasárnapi iskolai, késõbb gyermek-istentiszteleti oktatás, mely vasár-naponként is foglalkozott a gyer-mekekkel, akiket hétköznap csakhetenként egyszer lehetett egybe-gyûjteni.”

Iván László hitoktatói tevékeny-sége mellett alelnöke volt a BrassaiSámuel Unitárius Ifjúsági Egye-sületnek, s ebben a minõségébentöbbször képviselte a magyarorszá-gi unitárius ifjúságot nemzetközi

Iván László

8 Unitárius Élet

konferenciákon. A János Zsig-mond Cserkészcsapatnak is patró-nusa volt – rendszeresen elkísérteõket táborozásaikra. 1929-ben aBudapesti Unitárius Egyházközségaz õ kezdeményezésére állítottemléktáblát Dávid Ferenc halálá-nak 350. évfordulója alkalmából, aNagy Ignác utcai templomos ingat-lan földszintjén. 1931-ben az Uni-tárius Értesítõ felelõs szerkesztõ-jévé nevezték ki: a havilapmunkatársi gárdáját felfrissítette,rovatstruktúráját átszervezte, éssaját publikációival is jelentõsengazdagította. A Kolozsvárott, 1861-ben alapított unitárius folyóirat-ban, a Keresztény Magvetõben isrendszeresen publikált: DávidFerenc arca a szellemtudományilélektan tükrében címû, különle-nyomatban is megjelent írása(1935) élénk visszhangot váltott ki– éppen Balázs Ferenc szállt vele alegélesebben vitába.

1936-ban betegsége súlyos-bodott, és minden tisztségérõl lekellett mondania. Mint FerenczJózsef írja, „Balázs Ferenc és IvánLászló jelentették a harmincasévekben bontakozó unitárius újra-ébredésnek két ellentéteiben leg-szélsõbb pólusát. Amikor a magyar-országi kórházakban is hosszú idõnát gyógyulást keresett BalázsFerenccel beszélgettem, akkor az õútkeresései között mindig ott jártgondolatvilágomban Iván Lászlóis, aki megkritizálta a farmeréletetélõ lelkészt, s benne a magasabb-rendûséget kereste. Balázs Ferenchalálhírét Iván Lászlóval én kellett,hogy közöljem. Szegény IvánLászló, amikor könnyei letörléseután megszólalt – súlyosan betegvolt már õ is –, azt mondotta, hogyelment az egyik legszélsõbb bal-oldali pólus, most már nincsen mitkeresnie itt a másiknak, a jobbol-dalinak sem.” 1938. május 7-énhunyt el; temetésén a lelkészi szol-gálatot Józan Miklós püspökivikárius végezte. Józan szavaival„Iván László bibliás ember volt.Benne élt annak légkörében. És on-nan merítette azt az evangéliumiszellemet, amelyet át óhajtott öm-leszteni nemcsak közvetlen tanítvá-nyaiba, hanem úgyszólván mindenegyháztársadalmi intézményünkbe,

amelyet elevenséggel és gyakorlatiproblémák fölvetésével és mély-séges magyarázataival föllendíteniigyekezett. Elemében érezte magáta szószéken is, ahol a nagy vonásokés a jézusi fenség magaslatai érde-kelték, s ahol az õ lelke szabad-röp-tû szárnyalásának csak egyetlenhatármezsgyéje lehetett: az istenitökéletesség – amely elõtt gyerme-ki alázattal és fiúi engedelmesség-gel meghajolt.”

Barabás István (1876–1952)

Barabás István a háromszékiKálnok községben született, 1876.október 17-én. Középiskolai tanul-mányait Sepsiszentgyörgyön,Székelykeresztúron és Kolozsvá-rott végezte, majd beiratkozott ateológiára, és 1901-ben lelkésszészentelték. Szolgálatát Hargitamegyében, a Tordátfalvi UnitáriusEgyházközségben kezdte meg,majd 1905-ben püspöki kihelyezés-sel Magyarországra került, s többmint két évtizeden át a Hódmezõ-vásárhelyi Unitárius Egyházközséglelkésze volt. Az 1920-as évekbenaz Egységes Párt helyi elnökeként,Bethlen István miniszterelnök poli-tikájának támogatójaként a helyiközéletben is szerepet vállalt.1928-ban – Kalmár Bíró Lajossalhelyet cserélve – került Budapest-re, ahol rövid ideig – Iván László-val együtt – hitoktató volt, majdmásodlelkészi feladatokat látott el.

Nevéhez fûzõdik a késõbb önálló-sult filia, a Dunapataji UnitáriusEgyházközség megszervezése.

Józan Miklóst 1941. június 29-én, a marosvásárhelyi zsinaton avisszacsatolt észak-erdélyi területekés Magyarország unitáriuspüspökévé választották, így aBudapesti Unitárius Egyházközség-ben lelkészválasztásra került sor.Az 1941. november 30-ai kebli-tanácsi ülésen a két pályázó közülSzent-Iványi Sándor 27, BarabásIstván 15 szavazatot kapott, így alelkészválasztó közgyûlésre márcsak Szent-Iványi nevét terjesztet-ték fel, akit 190 igen, 99 nem és 2érvénytelen szavazattal meg isválasztottak. Pethõ István hitoktatólelkész (a Pestszentlõrinci Unitá-rius Egyházközség lelkésze),valamint hét egyháztag és presbitera közgyûlésen fellebbezési szándé-kot jelentett be, ezért a véglegesdöntést 1942 februárjában a kolozs-vári Egyházi Fõtanácsnak kellettmeghoznia. Barabás István avilágháború éveiben másodlelkész-ként szolgált tovább, majd Szent-Iványi Sándor emigrációja utánvezetõ lelkész lett. Szaniszló Józsefösszegzése szerint Barabás „sikereserõfeszítéseket tett a háborúbanmegrongálódott templom és bérházrendbetételére, a felvett hitel pon-tos törlesztésére, a hitoktatásújraszervezésére, a Dávid FerencEgylet újraindítására. 1949 február-jától ismét megtarthatták a gyer-mek-istentiszteleteket a rendbetett,fûthetõ gyülekezeti teremben.Szerény körülmények között, demegemlékeztek 1949 júniusában az1869. évi elsõ nyilvános fõvárosiunitárius istentisztelet 80. évfordu-lójáról.”

Barabás István 1950-ben kérte,hogy még egy évig szolgálhasson,mert akkor töltené be lelkészipályafutásának fél évszázadosévfordulóját, de kérését CsikiGábor püspöki helynök nem támo-gatta. Élete utolsó két évében NagyIgnác utcai lelkészi lakását meg kel-lett osztania utódával, a Debrecen-bõl a fõvárosba került BuzogányKálmánnal. Az 1952 tavaszánelhunyt Barabásról az UnitáriusÉletben megjelent nekrológkiemeli, hogy „meggyõzõdéséhez

Barabás István

Unitárius Élet 9

hajlíthatatlan keménységgel ragasz-kodó, s igazságának érvényesítésé-ért a harcos kiállás kockázata elõlsoha ki nem térõ egyénisége atemplomi szószék magaslatábanvalami egészen sajátságos – erõsvalóságérzékkel megáldott termé-szetével ellentétesnek látszó – líraitartalommal gazdagodott. Szószékibeszédeivel példát mutatott arra,hogyan lehet minden retorikai sal-lang nélkül, egyszerû szóval alelkek mélyére hatolni. Sohasemmondanivalójának dinamikájával,de a lelke mélyébõl kiáradó evan-géliumi igazság parancsának sugal-ló erejével igyekezett mindig hallga-tóinak szívéhez férkõzni.” BarabásIstván nagy érdeme volt továbbá,hogy a Budapesti Unitárius Egy-házközség az õ kezdeményezésérekapcsolódott be a rádiós istentisz-teletek sorozatába. Az elsõ ilyenszolgálatot 1927. március 27-énlátta el, s ezt 1949-ig 35-40 rádiósprédikációja követte, amelyekvisszhangját „különbözõ felekezetûés nemzetiségû hallgatóinak hozzáintézett, meleg hangú leveleiõrzik.” Barabás István két évtizedeshódmezõvásárhelyi szolgálatávalterveink és reményeink szerint akésõbbiekben még foglalkozni fo-gunk az Unitárius Élet hasábjain.

Gyõrfi István (1887–1973)

A homoródszentmártoni szüle-tésû Gyõrfi István Szászvárosbanés Székelyudvarhelyen végezteközépiskolai tanulmányait, majdfelvételt nyert a kolozsvári Uni-tárius Teológiai Akadémiára.Lelkészi oklevelének megszerzése

után, ösztöndíjasként az oxfordiManchester College-ban tanult,ahol különösen Joseph EstlinCarpenter (1844–1927) vallástör-ténész és filozófus elõadásai voltakrá nagy hatással. Mivel Gyõrfikiválóan beszélt héber és aráminyelven, Bencze Márton visszaem-lékezése szerint „nyitva állott elõtteaz út arra, hogy egy angliai kutató-csoport tagjaként néhány évetPalesztinában, Jézus születésénekés munkásságának a színhelyéntöltsön. Egyháza hívó szaváraazonban hazatért, a kolozsvári egy-házközség egyik kiváló lelkészelett, és a Teológiai Akadémia újon-nan felállított negyedik tan-székének a tanára, hozzálátva azifjú lelkészgeneráció neveléséhez.Az elsõ világháború idején jelentmeg Az ember címû prédikációskötete, melyet lelkészi és világikörökben egyaránt szívesen olvas-tak, mert erõteljes hangsúlyt kapottbenne az ember felelõssége, aháborúellenes magatartás kialakí-tásának szükségessége.”

Gyõrfi István az I. világháborúvégén, egy unitárius delegáció tag-jaként nyugat-európai körúton vettrészt, ahonnan nem tért visszaErdélybe, hanem Budapesten tele-pedett le. Egzisztenciális okokbólbanktisztviselõként helyezkedett el,miközben 1929-tõl a BudapestiUnitárius Egyházközség presbitereés a vallásoktatási bizottság világielnöke volt. 1947-ben – amikorKereki Gábor hitoktató, korábbikocsordi unitárius lelkész Angliábaemigrált – a kolozsvári EgyháziKépviselõi Tanács Gyõrfit bíztameg a Budapesti Unitárius Egyház-község hitoktatói feladataival, s

ezzel egyidejûleg palástviselésiengedélyét is visszakapta. BarabásIstván segítõjeként gyermek-isten-tiszteleteket tartott, illetve általá-nos iskolások hitoktatását végezte.A Barabás István kényszerû nyug-díjazása (1950. október 31.) ésBuzogány Kálmán lelkészi beikta-tása (1951. július 27.) közötti inter-regnum idõszakában az egyházköz-ségi közgyûlés „parókus lelkészi”jogkörrel ruházta fel. BuzogányKálmán (1951–1954), majdRemetei Filep Imre és Pethõ István(1954–1970) mellett Gyõrfi segéd-lelkészként, egyházközségi pénz-tárnokként és jegyzõként mûkö-dött, szórványgyülekezetekbenszolgált és emlékezetes ifjúságiistentiszteleteinek, hittanóráinakköszönhetõen a legtöbben „Pistabácsiként” emlegették. Nyolcvan-éves korában – érdemei elismerése-ként – az önálló magyarországipüspökség elõkészítése során for-málisan létrehozott, ténylegestevékenységet nem végzõ Buda-pesti Unitárius Teológiai Intézetigazgatójává nevezték ki. BenczeMárton szerint „szívesen hallga-tott, közkedvelt szónoka volt buda-pesti templomaink szószékeinek, ésszívesen vették vidéki gyüleke-zeteink is látogatásait és szolgá-latait. Kitûnõ szónok volt, melyhezkellemes énekhang párosult. Átiz-zott mondanivalóin a meggyõzõdésereje, a tiszta gondolat fénye.”

Retkes Attila

(A tanulmány a Debreceni ReformátusHittudományi Egyetem Doktori Iskolájakeretében végzett egyháztörténeti kutatá-sokon alapul. Köszönetet mondok téma-vezetõmnek, dr. Molnár Jánosnak)

Istenországa az emberek szeretetközössége. Lassan,fokozatosan épül: ahogy a szeretet. Az él benne, akitársát testvérének érzi, sorsát sorsához köti, érdekeitazonosítja. Be messze van a végsõ állomás! Hol va-gyunk mi attól, hogy az egész emberiség, az egész világegynek tudja magát? Nemzedékek születnek nem-zedékek után, és számukat ezrekkel mérik. Így épül,mélyül, nagyobbodik a szeretet országa.

Minden nemzedék, minden ember kovácsoljon egyláncszemet, vessen egy téglát. Az a mi külön kis éle-tünk célja. Ha azt megtesszük, megtettük azt, amiért

lettünk. A többi és a minden rendre elkövetkezik. A mikis életparazsunk akkorra már kihamvad. De ami ben-nünk örökkévaló: az isteni lélek, az úgysem semmisülmeg soha. Kárpótlást a mi tökéletlen életünk tökélet-lenségeiért ne várjunk: így halad a mindenség a céljafelé. Hatalmas folyam fel-feltarajosodó, le-lesimuló hul-lámai az egyénnek. Lesznek, elmúlnak. A folyamfolyik tovább: magával viszi azt is, ami volt hullám ésaz új hullámokat is.

(Részlet Balázs Ferenc A rög alatt c. mûvébõl)

10 Unitárius Élet

Mit jelent magyar unitáriusnak lenni?*

A hit mélyen, legbelül mindenkiben ott él. Vala-hogy, valamiben, valamiért mindannyian hiszünk. Eza képesség alapja létünknek, akár elismerjük, akárnem. Ahhoz, hogy a hit az egyház felé forduljon,azonban hosszú út vezet. Az elsõ lépés, hogy a hitIsten felé forduljon. Ehhez mindenkinek, egyé-nenként kell megérnie, mind érzésekben, mind gon-dolatokban, mind tudásban. Van, aki beleszületik,van, akibe belenevelik, van, aki önmaga érik meg ráés olyan is, aki soha nem megy végig ezen az úton.

Az én utam egy félig református, félig római kato-likus, némi zsidó oldalággal rendelkezõ, jómódúcsaládból indult. Paraszti származású, római kato-likusnak keresztelt apámat soha nem érdekelte sem avallás, sem az egyház. Õ a munkában hitt, a mainapig a „Gyárért” él. Elsõ felesége, az egykorgyönyörû zsidó nõ, bár vallását tradicionálisantovább adta gyermekeinek, a féltestvéreimnek, dehogy valaha gyakorolta-e azt, arról nem szólnak acsaládi krónikák. Második feleségében, reformátuscsaládból származó édesanyámban, sokkal inkább élaz Isten felé forduló hit, mint az egyház felé fordulóvallásosság. Bár elõbbi is csak idõsebb korátólkezdve, megannyi megpróbáltatással teli évetátvészelve vált elmondhatóvá.

Mit sem tudva mindezen összefüggésekrõlérkeztem meg ebbe a családba én, a hanyatló Kádár-rendszer elsõ, a hetvenes évek utolsó évében. Hogy acsalád semelyik felekezethez – úgy-ahogy – tartozóága meg ne bántódjék, a „Gyár” pedig egyház nemlévén apám egyetlen döntést hozhatott csupán: „Agyereket meg nem kereszteljük, majd ha nagy lesz,eldönti!”

A gyerek persze nem döntötte el, még sok-sok évvelkésõbb sem. Mibõl is tehette volna, hiszen jó példát –bár tegyük hozzá, rosszat sem – nem látott, nem isláthatott a hitéletûségre. A templom nálunk csak egyszép épület volt, amit nyaralások, városlátogatásoksorán megcsodáltunk építészeti pompájában, de hogykereszt, vagy kakas, vagy bármi egyéb van-e a tetején,az mit sem számított.

Mindezek ellenére mi vezetett végül mégisIstenhez? Az, ami oly sokakat: az elkeseredés, aveszteség, a félelem. Az idõk ugyanis megváltoztak,az életünk más lett. A frissen nyakunkba szakadtdemokrácia, a szabadság és a nagy lehetõségekgépezete a szüleimet is elsodorta. Feladvánkényelmes, anyagi jólétben hiányt nem szenvedõ,kiegyensúlyozott életünket lettek a privatizáció elsõáldozatai, a modern kor hozzá nem értõ vállalkozóigenerációjának elsõk közötti elveszõi. Jómagampedig tinédzserként egyszer csak arra eszméltem,hogy már nem a Vezérigazgató elvtárs elkényeztetett

kicsi lánya vagyok, hanem egy elvált, testben és lélek-ben egyaránt megtört, mindent elveszített, egyedülál-ló anya gyermeke. Sem gyönyörû, belvárosi lakás,sem frekventált helyen fekvõ nyaraló, sem pince bor-házzal, sem külföldi nyaralás, sem két autó, csakdohos albérlet, elfordult barátok, több milliós adós-ság, üres pénztárca, üres lélek, megszakadt szív.

Azt hiszem, anyám ekkor indult el az úton. Azegyetlen úton, ahol még szeretettel fogadták és moso-lyogtak rá; Isten útján.

A változás nem volt látványos. Nem voltakhangzatos esti imádságok, sem vasárnapi temp-lomjárás, semmi ilyesmi. De valami mégis más lett,valami jobb lett és nehéz helyzetünk ellenére a nyu-galom, a béke szép lassan visszaköltözött az életünk-be. Mindez akkoriban nem is igazán tudatosult ben-nem, csak évekkel késõbb, mikor immáron unitáriushívõként, magam is megtalált utamon jártam. Ámakkor, ott, tizennyolc évesen ez engem egyáltalánnem foglalkoztatott. Nem beszélgettem Istennel, mégcsak nem is gondoltam Rá, az egyház, mint fogalomsemmit nem jelentett nekem, a templom továbbra isépítészeti remek volt csupán. Mit tehet egy ilyen múlt-tal, neveltetéssel, lelkülettel rendelkezõ fiatal, mikoregyszer csak egyetlen támasza és szövetségese neki-szegezi a kérést: „Úgy szeretném, hogy megke-resztelkedj!” – mondta anyám egy tavaszi vasár-napon. Csak azért mondtam igent, mert tudtam,hogy ezzel örömet szerzek neki. Másfél évtizeddelkésõbb, mikor érett felnõttként, de gyermeki lelke-sedéssel készültem unitárius konfirmációmra, vissza-gondoltam erre a jelenetre. Szégyellem, de akkor, otta szertartás annyira nem számított nekem semmit,hogy alig emlékszem belõle valamire. Pedig Imrebácsi, régi, családi jó barátunk, református lelkész,mindent megtett, hogy széppé és emlékezetessé tegye.Az én helyem azonban nem ott volt. Igazi utamrólekkor még mit sem tudtam…

A jeles napot követõen életem semmit nem válto-zott. Csordogált tovább a maga megszokott ritmu-sában, teltek a napok, követték egymást a tanévek,majd a munkanapot, emberek jöttek-mentek, Imrebácsit többé nem láttam.

Aztán eljött 2008 szeptembere, annak is a huszon-harmadik napja, a nap, amikor megismertemAndrást, ezt a dicsõszentmártoni fiatalembert, akimindössze tíz napig volt része az életemnek, majdeltûnt, oly váratlanul, mint ahogy megérkezett, ésmégis ettõl kezdve minden megváltozott.

Borzalmas év volt, barátokat veszítettem el, jónakhitt emberek okoztak mélységes csalódást és min-dezek tetejében még egy várva-várt utazás is meghiú-sult. Bánatomban – és egy kicsit dacból is, hogylássák, én bizony akkor sem ülök otthon! – mondtamigent egy rokonszenves társaság meghívására,Erdélybe, a csodák földjére, ahogy õk mondták. Mily

Útkeresésem története

Unitárius Élet 11

szerencse – tették hozzá büszke örömmel útitársaim– hogy András is velünk tart! Hiszen õ született erdé-lyi fiú, biztos sok csuda dolgot fog tudni mesélninekünk, amit bizony az útikönyvek biztosan nememlítenek! Kíváncsian vártam a találkozást a titok-zatos úriemberrel, csapatunk egyetlen, számomra is-meretlen tagjával.

Csendes, õszinte, nyílt tekintetû, természetes bizal-mat árasztó fiatalember nyújtotta felém kezét azon abizonyos hajnalon, Pécsett, szeretett városom szívé-ben. Viseltes farmernadrágjában, hozzá illõ, ugyan-csak farmer dzsekijében, tarkóján összefogott, báralig pár centi hosszúságú, hullámos hajával, enyhéncsapzott szakállával inkább véltem volna csapongómodern hippinek, mintsem annak a nagy tudású,végtelen kedvességû, tiszta, jó embernek, akinek nemis olyan sokkal késõbb megismertem õt.

Utazásunk megkezdõdött, egymást követték aszebbnél szebb tájak, keresztül Nagyváradon, majdtúl a Királyhágón, Marosvásárhely, Kolozsvár, Torda,Szováta, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely,Sepsiszentgyörgy, Gyulafehérvár… És András meséltés mesélt! Dávid Ferencrõl, Déváról, János Zsig-mondról, a tordai eseményekrõl, a vallásszabadság-ról, az unitárius eszmékrõl, értékekrõl. Minél továbbhallgattam õt, minél többször léptem át unitáriustemplom küszöbét, annál erõsebben éreztem, hogyigen, végre Haza érkeztem! Ez az én Hitem, ez az énEgyházam, én ide tartozom! Bárcsak átölelhettem

volna az egész világot, csak az fejezhette volna ki azta boldogságot, amit éreztem. A fáradt vándor, aki olysokáig kereste elveszett hazáját, hirtelen meglelte azt.

Ennek a kirándulásnak sok éve már. Az életemakkor, ott mindörökre megváltozott. Terheimet,melyek kétségek, bizonytalanság és félelmek for-májában nyomták vállamat oly sok éven át, letettem.Gondok, nehézségek, megoldásra váró problémákmindig vannak az életben. Ez már csak így mûködik,de ha a lélek kiegyensúlyozott, akkor a fizikum ismindenre képes. Ezt a megingathatatlan egyensúlytkaptam én az Unitárius Egyháztól. Unitárius vagyokés magyar vagyok. Így vagyok teljes.

Szõke Lídia

*(A Magyar Unitárius Egyház Mit jelent magyar unitárius-nak lenni? címû esszépályázatára beküldött díjnyertes írás)

Manapság egyre többet beszé-lünk az információs társadalomról,ám ugyanúgy beszélhetünk kocká-zattársadalomról is, vagy akár ezekkapcsolatáról. A modern társada-lom kockázattársadalommá alakultát. Amíg a tradicionális társadal-makban az emberek életét azistenek irányították, addig a maembere a véletlenszerûségrõl, akockázatról, valószínûségrõl, kiszá-míthatóságról beszél. Amíg a tradi-cionális társadalmak a múltatfürkészték, ma egyre inkább ajövõkutatással vagyunk elfoglalva.Az emberek tudata minthameghasadt volna. Egyrészt a jövõkémlelik, és kockáztatva onnanvárják boldogságukat, másrésztazonnali kielégülést szeretnének.

A kockázat fejlõdésünk egyér-telmû következménye, van pozitívoldala, hiszen a gazdasági fellen-dülés egyik legfontosabb tényezõje,

növeli a technikai teljesítményeket,ugyanakkor azonban még többkockázati elemet vet fel.

A kockázattársadalom fogalmá-nak kialakulását nagyrészt UlrichBeck német szociológus 1986-banmegjelent könyvének köszönhet-jük, melynek címe: Kockázat-tár-sadalom. Útban egy másik moder-nitásba (Ulrich, 2003).

Ulrich Beck a kockázat-me-nedzsment gondolatkörén túlme-nõen azt állítja, hogy a kockázatnemcsak a 0 és 1 közötti valószínû-ség-eloszlás, hanem egy folyamato-san jelenlévõ, magát újratermelõfaktor. Amennyiben leküzdjük akockázatot, amennyiben folyama-tosan újabb kockázatok termelõd-nek (atomreaktorok stb.), egyretöbb veszélyt építünk bele társadal-mi életünkbe. Cselekvéseink egyrejövõorientáltabbak lesznek, mér-legeléseink viszont egyre inkább a

bizonytalanra épülnek. Élhetünkakár egyre jobban és biztonságo-sabban, de a kockázatot, a döntés-kényszert nem tudjuk megszüntet-ni, a kockázatvállalásoktól nemtudunk megszabadulni.

Amennyiben úgy döntünk, hogynem vállaljuk a kockázatot, ezzelcsak azt érjük el, hogy adott eset-ben vállaljuk az elmaradt haszonkockázatát. És valóban, a mai gaz-dasági világban igen gyorsan tûn-nek fel új eszközök, új piacok,globalizált világunkban pedig akölcsönös függés egyre bonyolul-tabbá teszi a kockázatkezelést.Akármilyen modellt használjunkis, akármennyire is tájékozódunk apiacokon, az ok-okozati viszonyoklegtöbbször rejtve maradnak elõ-lünk.

Idõközben igen megváltozott atársadalom kockázathoz való hoz-záállása. Az önmaga által létreho-

Kockázattársadalom, felelõsség

12 Unitárius Élet

zott veszélyek, amelyek a moderni-záció során jöttek létre immármásfajta veszélyeztetettséget jelen-tenek, olyan tényezõket, amelyektúlnõnek a hagyományos bizton-ság-elképzeléseken.

Nagyon érdekes végigkövetnipéldául azt, hogy hogyan változotta reáltudomány, a fizika által meg-írt világszemlélet. Míg Newton ide-jében még a fizika törvényei teljesmértékben meghatározhatóak vol-tak, vagy legalábbis annak tûntek,az újkori fizika bizonyos határokonbelül véletlenszerûségrõl, nem ob-jektíválhatóságról beszél. A pszi-chológia az embert (SigmundFreud munkássága után) nagyfokúirracionalitással ruházza fel. To-vábbmenõen sokan azt gondolják,hogy az emberi elme túl korláto-zott ahhoz, hogy a racionalitásmezsgyéjén döntsön. Kutatásokpéldául kiderítették azt, hogy azemberek várható nyereség eseténkockázatkerülõk, várható veszteségesetén pedig keresik a kockázatot(keretezési hatás). Ez pedig ellent-mond a hasznossági modellnek.Azon felül például, amíg a kutatókúgy gondolták, hogy az emberek anagy számok törvénye alapján hoz-zák meg döntéseiket, kiderült az is,hogy hajlamosak vagyunk egyele-mes mintából dönteni.

Daniel Bernoulli (1700-1782)svájci matematikus, fizikus még aztgondolta, hogy az ember teljesenracionálisan dönt a hasznosságmegítélésében, gazdasági döntéseimeghozatalában. A hasznosság el-

mélete nagyhatású volt, meghatá-rozta a kereslet és kínálat törvény-szerûségeit, és kétszáz évig uraltaazt a közgazdasági elméletet, amelyaz ember döntéseire, választásairakoncentrált. Bernoulli akkor még aracionális, ésszerû emberben hitt.Nem sejthette, hogy ez másként islehet, az ember néha irracionálisanis dönt, amint azt a 20. századikutatások alátámasztották. Mert a20. század elsõ felében az emberekmár nem igazán hittek a közgaz-dasági modell kockázatmentes-ségében. Az elsõ világháború, avagya gazdasági egyensúlyba vetett hitszertefoszlása, a piaci árak gyakori,érthetetlen ingadozása, mind-mindazt sugallták, hogy a hagyományoseszközökkel immár nem lehet jólboldogulni.

A valószínûségek eloszlása, anormális eloszlás, az átlaghoz valóvisszatérés esetében bizonytalansá-gok mutatkoztak. A kamatkiiga-zítások már nem hozták meg a várteredményeket, és a gazdasági rend-szerek gyakran rászorultak a kor-mányok bizonyos fokú beavatko-zására.

Az utóbbi években sokat foglal-koztat minket a gazdasági világvál-ság, ismerõseink körében számosolyan ember akad, aki kockáz-tatott, és adott esetben komolyhitelproblémával küzd. Az utóbbi10 évben több pénzügyi, gazdaságiválság is volt a világon, de azamerikai volt a legnagyobb, amelyvilágviszonylatban megváltoztattaa helyzetet.

Érdemes kitekinteni tehát egykicsit a jelen helyzet gyökereire,világosabbá válik ez által nemcsaka kockázat mibenléte, hanem azember alapvetõ felelõssége is:

Shawn Tully: Risk Returns WithA Vengeance címû cikke (ShawnTully, 2008) eredetileg 2007augusztusában jelent meg. A 2007-es amerikai gazdasági válságrólszól, melyet a másodlagos hitelpia-cok összeomlása okozott.

Hosszú évekig a kockázat szinteláthatatlan volt a Wall Streeten. Aválság gyökere 2000-re vezethetõvissza. A 2000-es tõzsdei válságután a Federal Reserve elnökenagyon lenyomta a rövid távú ka-matlábakat, hogy ezzel ösztönözzea fogyasztást, és ezzel csökkentse aválság tovaterjedését. Terve bevált.Az infláció alacsony volt, a vál-lalati profitok rekordméretûek, avilággazdaság beállt egy növekedé-si pályára. A változékonyság szintenem létezett. Az emberek szintemeggondolás nélkül nyúltak azolcsó pénzeszközökhöz, nem szá-molva azzal, hogy a kockázat ilyenmértékû elkerülése következmé-nyekkel járhat. A befektetõk abba ahiú ábrándba ringatták magukat,hogy a kockázat tulajdonképpennem is létezik. Ez látványosanmegmutatkozott abban is, hogy akockázati prémiumok egyre kiseb-bek lettek.

Az olcsó pénz a felvásárlásokmegszaladását eredményezte. Akockázati tõke-alapok vállalatokatvásároltak fel, a kamatlábak vissza-esése pedig intenzív lakásvásárlás-ra késztették az amerikaiakat.Egyre nagyobb hiteleket vettek fel,nem számolva azzal, hogy a gaz-dasági növekedés egyszer megtor-panhat.

A Fed úgy próbált gátat szabniennek a hitelezési spirálnak, hogyaz alapkamatot a 2003-as 1 szá-zalékról 2006 közepére 5,25 szá-zalékra emelte. A kamatok növe-kedésével azonban csökkent ajelzáloghitel és a cégfelvásárlástcélzó hitelfelvétel intenzitása.

Mivel a befektetési bankokszerették volna folytatni a hitele-zést, olyanoknak is kölcsönadtak,akiknek egyébként esélyük sem lettvolna annak felvételére. És így a

Unitárius Élet 13

Emlékezem. Az utóbbi idõben egyre többször és egyretöbbet. Lassan már csak az emlékeim töltik ki az életem?Valamikor azt olvastam valahol, hogy a visszatekintésélesíti a jövõbelátásunkat. Pár évtizede – de furcsa ezt leírni– egy irodalmi csoport író-olvasó találkozóján lehetõségnyílt arra, hogy ifjú titánok is felolvassák zsengéiket. Az én„visszaemlékezésemet” egyik bátrabb társam olvasta fel,mert én nem vállaltam be, mindig isizgulós voltam. Aztán vártuk a kritikát. Ameghívott vendégek egyike, egy írónõ, aztmondta, hogy emlékezni csak egybizonyos kor után illik. Én egy kissécsodálkoztam ezen, hiszen vannak ifjúkoriemlékek is. Vagy talán azok nem elégfajsúlyosak? Lehet. Akkor egy kissé azönérzetemben megsértve vettem tudomá-sul az ítéletet. Aztán pár hónap múlva egyigazi író volt a vendégünk. Õ viszont – hacsak pár szó erejéig – méltatta, jónak tar-totta a visszaemlékezésemet. De én azótasem vagyok biztos, hogy mindenkinek tet-szenek.

Most azonban úgy hozta a sors, hogyújra vissza kell emlékeznem. Egy olyanemberre, íróra, költõre, akivel csak pár óraerejéig találkozhattam, és akivel csak párelektronikus levelet váltottam. Veress Zoltánnal 2003-bantalálkoztam Pécsett, egy az EKE (Erdélyi Könyv Egylet)kiadványokat népszerûsítõ elõadáson. Ez volt az egyetlenalkalom, amikor személyesen találkozhattunk.

De Veress Zoltán neve számomra már ismert volt aNapsugár oldalairól, ahol a 70-es években minden hétvégénvártuk a Tóbiás és Kelemen folytatólagos történetét. Aztáneltelt pár évtized és felnõtt fejjel újra ráakadtam a nevére.

Ezúttal az EKE szerkesztõjeként. Svédországból próbáltsegíteni az otthonmaradt magyaroknak. Értékmentõként.Mementó állítóként.

Valamikor a 70-es évek vége felé az Erdélyben is foghatórecsegõ hangú Petõfi Rádió egyik kultúr rovatában SütõAndrás arról mesélt, hogy jártában-keltében összefutottAlpár Gézával, az „Eresz alatt fecskefészek” nóta, mûdalszöveg- és zeneszerzõjével. A zeneszerzõ számára a leg-nagyobb dicséretnek az számított, hogy Erdélyben mindenvigasságban, lagziban népdalként éneklik az õszerzeményét. Közszájon forog, mindenki ismeri. Mostjogosan kérdezhetik, hogy kerül ide ez az újabb emlék?

Amikor pár éves kisfiaimmal hazalátogattunk apósom,Sanyi-tata valahonnan a könyvespolceldugott zugából – ugyanis a gyerekei márfelnõttek – elõvarázsolt egy kissé elron-gyolódott képes könyvet, a „Tóbiás ésKelement”. És olvasni, majd mesélni kez-dett. Egész strófákat betéve, könyv nélkülmondott el. Kisfiaim nagy örömére.Ekkor jöttem rá, hogy az évtizedekigagyonhallgatott, indexre került, majd aszülõföldjüket elhagyni kényszerült nagy-jainkat nem lehet kitörülni egy nemzetemlékezetébõl. Õk ott éltek/élnek a mes-terien megfogalmazott verssorokban,amik között sokszor többet lehetettkiolvasni, mint egész történelmi regények-bõl.

A fiaim ma már csak halványanemlékeznek a két viaskodó kakasra.Elhatároztam, ha haza megyek, én is

megvásárolok egy Tóbiás és Kelment, vagy Irgum-BurgumBenedeket az unokáim számára. Remélem, õk is értékelnifogják.

Épp az Unitárus Élet oldalairól értesültem arról, hogyVeress Zoltán 2013. február 4-én elhunyt Stockholmban.Kihunyt egy Napsugár.

Bandi András

hitelfelvételel mind a kockázatitõke-alapok, mind a lakosság elsza-kadt a valóságtól. A kockázati ala-pok egyre nagyobb hiteleket vettekfel.

Az összeomlás váratlanul jött(bár egyértelmûen valószínûsí-thetõ volt). A kockázat visszatért apiacra, mintegy bosszút állva mel-lõzöttségéért. Elkerülhetetlen volt,hogy a kockázat újból visszatérjena Wall Streetre. És nemcsak oda,hanem a perifériákra is, a globálisösszekapcsolódás következtébengyakorlatilag az egész világra.

Egy megfogalmazás szerint akockázat egyrészt sorsszerûség:„Dolgaink intézéséhez Isten jobbáracsak a homályt, mondhatnám, a va-

lószínûség homályát adományozta,amely úgy vélem, a középszerûség ésa próbaidõ azon állapotához illik,amelybe az õ kegyelme révén idehelyeztettünk.” (Locke)

Továbbmenõen egyetértek PeterL. Bernstein szavaival: „A legál-talánosabb baj az, hogy a világmajdnem, de nem egészen ésszerû.Az élet nem illogikus dolog, de mégiscsapda a logikus ember számára.Matematikailag leírhatóbbnak ésszabályosabbnak látszik egy kicsitannál, mint amilyen: Nyilvánvaló apontossága, a pontossága viszontrejtve van: vadsága lesben áll.”(Szembeszállni az istenekkel,2003, 342-idézi G. K. Cherlestont).

Ugyanakkor azonban választáskérdése is: Vadsága lesben áll,visszhangoznak bennem a szavak.A sorsszerûségen túl azt gondo-lom, hogy nagyban befolyásolhatjaegyéni és közösségi életünket aválasztás kérdése, a felelõsségkérdése.

Szembe tudunk-e nézni a való-sággal, le tudjuk-e küzdeni egyénikapzsiságunkat, jövõbe fektetettilluzórikus ábrándjainkat. A hitele-zõk, vagy adott esetben a kormány-zatok tudnak-e felelõsségteljesendönteni.

„De keressétek elõször az õ orszá-gát és igazságát, és ezek is mind rá-adásul megadatnak nektek” (Mt6,33), mondja Jézus. Felhívása

Tóbiás és Kelemen, a túlélõk– Veress Zoltánra emlékezve –

14 Unitárius Élet

A pontos forrást nem ismerem.Hozzám a szájhagyomány útjánjutott el ez a történet – akárcsak azevangéliumok a Jézust halálát köve-tõ évtizedekben –, hogy Józan Mik-lós püspöki helynök, vikárius a har-mincas évek végén úgy csatlakozottegy augusztusi Szent István napi kör-

menethez az Alkotmány utca sarkán, hogy a menetélén haladó hercegprímás, püspökök, nemes fõpapok,stb. egy pillanatra megálltak az unitárius ingatlanunksarkánál, hogy az idõs unitárius fõpap is palástosanszegõdjön melléjük a körmenet élén, és így együtttegyék meg az út hátralevõ részét a Bazilikáig.

Már elsõ hallásra is felkeltette érdeklõdésemet ez aszép történet, és sok olyat olvastam ki ebbõl, ami nap-jainkban sajnos, már nem ismétlõdhetne meg. Nemcsupán azért, mert azóta eltelt közel kilencven eszten-dõ, nem csak azért, mert messze járunk attól, hogy azEgyházkerületnek egy olyan tekintélyes vikáriusalegyen, mint „Józan bácsi” (a forrás id. Bencze Már-tontól származik), hanem azért, mert már rég nemveszi komolyan senki pl. az ökumenét annyira, mintazt elõdeink tették. Ma már csak gyenge nyögés, dado-gás az, amit mi az ökumenia szellemében elkövetünk.

Nem véletlenül idéztem Józan Miklós korát ésszellemét az idén január 26-án tartott püspöki-helynö-ki székfoglalóm alkalmával, amit most is megteszek,hogy elmondhassam azt, nem idegen a MUEMEtörténetében, a püspöki helynöki tisztség létezése.Azért is idézem õt, hogy olvassátok és megtanuljátok,hogy erre a szintre közelebbrõl, inkább elõbb, mintkésõbb valakinek fel kell tudni nõni.

Ezen bevezetõ után szeretném felsorolni közel egyéves tevékenységem idõszakát, az események kronoló-giai sorrendjében.•2012. június 28-án és 29-én, Kolozsváron részt vet-tem az egyház egységesítést kimondó Fõtanácson,amelynek végén ünnepi istentiszteletet tartottam.•Július 3-án Portlandba, USA, Oregon államba vit-tem konfirmandusok egy nyolcas csoportját, ahonnana hónap végén tértünk haza.Ezt követõen a szabadságom hátralevõ részét Erdély-ben töltöttem.•Augusztus 31 – szeptember 4–e között részt vettema Kolozsváron tartott ICUU Európai regionális konfe-renciáján.•Szeptember 11-én az egyházkerület elnökségi gyûlé-sén vettem részt.•Szeptember 15-én összevont elnökségi ülésen vol-tam Kolozsváron.•Szeptember 21-én EKT gyûkésen vettem részt Ko-lozsváron.

•Szeptember 30-án õszi hálaadási ünnepi istentiszte-letet tartottam, amit az MTV 1-es csatorna egyenesadásban közvetített.•Október 6-án Zsófia lányom esketési szertartásátcelebráltam a székelyudvarhelyi templomban.•Október 11-én Larry Coburn-al és Elekes Botonddalmunkavacsorán találkoztunk.•Október 12-én kerületi lelkészi értekezleten vettemrészt.•Október 18-án egyházkerületi elnökségi ülésen vet-tem részt.•Október 20-án ICUU telekonferenciát tartottunk.•Október 26-án egyházkerületi EKT gyûlésen vettemrészt.•Október 29-én szeretteim sírját kerestem fel Kolozs-váron.•November 12-én, a 6. Kárpát-medencei ÖkumenikusTalálkozó alkalmából a Deák téri evangélikus temp-lomban prédikáltam.•November 13-án rádiós mûsor rögzítésére került sora lelkészi hivatalban.•November 14-én egyházkerületi elnökségi gyûlésenvettem részt.•November 15-én a Francia Intézetben tartottamelõadást az unitarizmusról.•November 21-én 17 órától kezdõdõen egyházkerületielnökségi gyûlésen voltam jelen.•November 24-én Fõtanácsi gyûlésen voltam jelenKolozsváron.•November 29-én erdélyi vendégeket fogadtam:Székely Kinga Réka lelkésznõt és a homoródalmásiénekvezért az imakönyv-bemutató alkalmából.•December 11-én este 7 órától meghívást fogadtam ela Sándor Palotába, ahol vacsorán vettem részt ÁderJános köztársasági elnök meghívására, aki a magyar-országi egyházi méltóságokkal találkozott.•December 13-án ICUU telekonferencia, majd aLítea könyvesboltban mutattam be dr. Barabássy Sán-dor fõgondnok-helyettes könyvét.•2013. január 7-én egyházkerületi elnökségi gyûlésenvettem részt.•Január 18-án és 19-én, Magyarkúton tartottunk egy-házkerületi lelkészi értekezletet.•Január 19-én du. EKKT tartottunk Budapesten,majd az unitárius félóra hanganyagát rögzítettük.•Január 26-án tartottuk templomunkban a püspökihelynöki és más tisztségek beiktatóját, majd azt köve-tõen fogadásra került sor.•Februárban 8-án Kolozsváron voltam Misszióbi-zottsági gyûlésen.•Februárban 13-án és 19-én egyházkerületi elnökségiülésen vettem részt.•Február 22-én, Kolozsváron a MUE elnökségi ülé-sén voltam.

Püspöki-helynöki jelentésa 2012. június – 2013. június közötti idõszakról

Unitárius Élet 15

•Februárban 23-án EKKT ülésen vettem részt Buda-pesten.•Februárban 27-én Stockholmban végeztem búcsúz-tatási szertartást Veress Zoltán író koporsójánál.•Március 7-én egyházkerületi elnökségit tartottunk.•Március 9-én gondnok-presbiteri találkozón vettemrészt Budapesten.•Március 10-én beiktattuk tisztségébe Bartha Zsuzsakocsordi lelkésznõt.•Március 21-én du Kolozsváron a püspöki szék mun-kálatain vettem részt.•Március 22-én, Kolozsváron az EKT ülésén voltunkjelen.•Március 23-án fogadtuk egyházközségünkben azunitárius teológiai hallgatók közösségét.•Március 24-én vacsorát rendeztünk a teológiai hall-gatók részére a gyülekezeti teremben.•Március 26-án a Parsifal elõadáson vettünk résztmás egyházi vezetõkkel. Az elsõ szünetben fogadástadott tiszteletünkre Ókovács Szilveszter az Operaházigazgatója.•Március 27-én Bálint Benczédi Ferenc püspök úrraltalálkoztam egy reggeli munkaértekezlet keretében.•Március 28-án egyházkerületi elnökségi gyûlést tar-tottunk.•Március 29-én az unitárius félóra rádióprogramkeretében beszélgetést sugárzott a Kossuth Rádió,amelyben áhítattal és beszéddel szerepeltem.•Április 3-án egyházkerületi elnökségi gyûlést tartot-tunk.•Április 5-én lelkészi értekezletet tartottunk Budapes-ten, vendégeink voltak a kolozsvári püspökségrõl:Bálint Benczédi Ferenc püspök, Szabó László taná-csos, Kovács István közügyigazgató és mások.•Április 12-én Hölvényi György államtitkárnál tet-tünk tisztelgõ látogatást Elekes Botond fõgondokúrral.•Április 18-án egyházkerületi elnökségi gyûlésenvoltam jelen.•Április 20-án EKKT gyûlést tartottunk.•Április 6-án az unitárius félóra címû mûsor vendégevoltam.A hónap végén megkezdtük a vizsgálószéki gyûlése-ket, 28-án elsõ alkalommal Miskolcon tartottuk ennekmunkálatait.•Május 2-án du 17 órától egyházkerületi elnökségigyûlésen voltam jelen.•Május 5-én, Füzesgyarmaton tartottunk egyházke-rületi vizsgálószéki közgyûlést és anyák napi istentisz-teletet.•Május 6-án és 7-én, Kolozsváron tartottunk össze-vont lelkész értekezletet.•Május 9-én az V. kerületi egyházi referensseltalálkoztam Simon Zaven személyében.•Május 12-én, Kocsordon tartottunk egyházkerületivizsgálószéki közgyûlést, ezt követõen mentünkVásárosnaményba ugyanebbõl a célból.•Május 18-án, Szegeden végeztem temetési szertar-tást. Eltemettük Deák Ferenc grafikus-mûvészt.•Május 25-én EEKT gyûlést tartottunk.

•Május 26-án konfirmációs szertartást végeztem aBudapesti Egyházközségben.•Május 29-én az Ökumenikus Segélyszervezet éviközgyûlésén vettünk részt dr Szent-Iványi Ilona jegy-zõasszonnyal.•Június 2-án a Pestszentlõrinci egyházközségben kon-firmáció keretében prédikáltam, azt megelõzõen egy-házkerületi vizsgálószéki közgyûlést tartottunk.•Június 4-én Dimény Zoltán médiaszakemberrel tar-tottunk megbeszélést a nyári programokról.•Június 6-án, Kolozsváron voltunk püspöki székmunkálatain.•Június 7-én, Kolozsváron az EKT ülésen vettemrészt.

A sokat idézett jézusi idézetek közül így hangzikegy: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés…” Tisztá-ban vagyok azzal, hogy ez a jelentés, tájékoztató nemfedi pontosan a valóságot, úgy ahogy az ténylegesentörtént. Nem hasonmása annak az eltelt 360 napnak,aminek leírására vállalkozott. Egyben azért mégisigyekezett a realitásra törekedni, hogy többnyire olyaneseményeket rögzítsen, ami az egyházkerülethez tar-tozó tevékenység. Azonban így sem sikerült teljesegészében ezt megtartani, mert vannak benne olyanátfedések, ami akár a MUE, akár pedig a BudapestiUnitárius Egyházközségbe torkollik, azzal van némi-képpen szimbiózisban. Ez a jelentés nem tartalmazzaaz egyházközségben végzett munkát, amelynek kb.ennyi ponttal megtûzdelt eseménye lenne. A lényegaz, hogy a naponkénti munka elvégzése akármilyenszempontból nézzük egyetemes egyházi, egyházkerü-leti, vagy egyházközségi, nagyon szerteágazó. Jólenne, ha lenne aki(k)re segítségül támaszkodni lehet-ne, segítségül hívni, de ez egyelõre nem megvalósít-ható. Ezért arra kérem az illetékes személyeket, grémi-umokat ne ítéljék el/meg túlságosan szigorúan, merta jelentés nem tökéletes, csak jó, olyan módon ésannyira, amennyire lehet.

Atyafiságos tisztelettel és szeretettel:

Kászoni-Kövendi József püspöki helynök

16 Unitárius Élet

Fõgondnoki beszámolóa 2012. június – 2013. június közötti idõszakról

Kedves Testvéreim! A tavaly júniusvége óta eltelt egy évben a MagyarUnitárius Egyház MagyarországiEgyházkerületének (MUEME) életé-ben a legjelentõsebb változást abbanlátom, hogy az egyházrészek uniójátkövetõen a gyakorlatban is elkezdtükkipróbálni, kidolgozni, begyakorolni,

összecsiszolni azokat a praktikákat és azokat a módsze-reket, amelyek az új helyzetbõl, az új struktúrából, az újlehetõségekbõl következtek, vagy amelyeket az új struk-túra determinált. Az új helyzet és szerkezet optimális ésméltányos modus vivendi-jének a kialakításához várha-tóan egy hosszabb folyamat vezet majd el bennünket:meggyõzõdésbõl mondom, annak ellenére, hogy az el-múlt 12 hónapban az új helyzet több bosszúsággal,mint örömmel járt (legalábbis számomra), az egységmegvalósítása mindkét egyházrész érdekét szolgálja ésa jövõben egyetemességünk egészét fogja erõsíteni.Mélyreható konklúziókat egy év elteltével nem érdemeslevonni, annyi azonban már most is látszik, hogy azunió ethoszát nem mindenki látja egyformán (vagyegyáltalán nem!) és az elmúlt idõszakban sokféle értel-mezési keret is körvonalazódott. Azt gondolom, az elõt-tünk álló évtized egyházi élete tudja majd megvála-szolni és eloszlatni a jelen pillanatban tamáskodók és acsalódottak kételyeit és rossz érzéseit. Biztosan állítom,hogy egyházunk életét a szeretet, az egymás irántifelelõsség vállalása, az odafigyelés és a megértés kelljellemezze.

Régóta hirdetem, hogy egyházunk napi, idõszakos éshosszabb távú kormányzása reformra szorul: megválto-zott a világ, megváltoztak a külsõ feltételek, ugyanakkorhitünk és vallásunk örök érvényû. Nem zárkózhatunkmagunkba, állandó megújulásra van szükségünk, denem adhatjuk fel hitünk, vallásunk és egyházunk alap-vetõ értékeit. A reform folyamata a hagyományosból ésa korszerûbõl a legértékesebbet kell összekovácsolja, újminõséget kell teremtenünk. Jómagam, és bátran kije-lenthetem, az egyházkerület minden olyan híve, akiaktív szerepet vállal közösségünk életében, ezt a folya-matot szeretném, szeretnénk szolgálatunkkal segíteni.

Az egyetemes egyház struktúrájában (különbözõ tes-tületeiben, különös tekintettel az EKT-ra és annak El-nökségére) végzett munkánkkal párhuzamosan folytat-tuk az egyházkerület mindennapi életét, igyekeztünkfeltárni és megoldani problémáinkat, megfogalmazniazokat az eszményeket és célkitûzéseket, amelyek nemcsak az egyházkerület, hanem egész unitárius közössé-günk hírét és társadalmi presztízsét erõsítik és öregbítik.

Az elmúlt egy évben sok fejtörést és nehézséget oko-zott az egyházkerület anyagi biztonságának a fenntar-tása. Érdemes tudni, hogy Magyarországon a lelkészekaz ország központi költségvetésébõl „becímkézve” nem

kapnak fizetést (bért), az egyházközségek pedig vagyegyáltalán nem vagy csak részben képesek lelkészeikbérét elõteremteni. Ebbõl kifolyólag az elmúlt 20 évbenaz egyházkerület az ún. központi költségvetésébõlfolyósította a bért, fizette be a járulékokat és biztosítotttovábbi béren kívüli kedvezményeket (ún. cafeteriarendszer) lelkészei és világi dolgozói számára. Azelmúlt évtizedben az egyházkerület központi költségve-tése (ez nem tartalmazza az egyházközségek költségve-téseit) bevételi oldalának csupán a 15-20%-a volt ún.saját bevétel. A többit az ország költségvetésébõl,különbözõ jogcímeken kapott támogatások (elsõsorbanaz ún. 1 %, illetve annak kiegészítése) teszik ki. Látha-tó, mennyire kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, meny-nyire függünk a mindenkori kormánytól. Reményeimszerint az egyházkerületben 2013-ban bevezetett kötele-zõ egyházfenntartói járulék/adó javítani fog a helyze-ten. 2012-ben és 2013-ban is kínkeservesen tudtuk csakösszeállítni az ún. nullszaldós költségvetést, vagyisolyat, ami nem éli fel az egyházkerület tartalékait, ajövõ anyagi zálogát.

Az elmúlt egy évben folytattuk egyházi ingatlanjainkfelújítását és rendbetételét. A tavaly nyáron újítottuk felkívülrõl a hódmezõvásárhelyi templomunkat (a belsõfelújítás 2009-ben már megtörtént), az õszi hálaadásünnepén a munkálatok befejezésének is örülhettünk. ANagy Ignác utcai templomos ingatlanunkban 6 lakásttettünk teljesen rendben, ebbõl 3 lakást teljesen felújí-tottunk (gáz-, fûtés-, víz, csatorna-, elektromos rendszer,festés és mázolás, illetve burkolás és parketta csiszolásstb.). Ebben az évben is folytatjuk az épületegyüttesfelújítását. A teljes felújításhoz kb. 300-400 millió fo-rintra lenne szükség.

Szintén a templomos ingatlannal kapcsolatosan hétpert viszünk: ebbõl az idén az egyház számára kedvezõfeltételekkel ötöt jogerõs ítélettel lezártunk, reményeinkszerint a másik kettõben is számunkra kedvezõ ítéletfog születni (az egyiket elsõ fokon megnyertük, a másikjelen pillanatban fel van függesztve). További perekindítását látjuk szükségesnek, ami egyházunk jogászá-nak és jómagamnak már-már teljesíthetetlen kötelezett-ségekkel jár.

Az egyházkerület képviseletét a testvéregyházak,illetve a különbözõ társadalmi szervezetek relációjábanez idáig a püspöki helynökkel, az egyházkerületi felü-gyelõ gondnokkal, a jegyzõvel és a közügyigazgatóvalmegosztva el tudtuk látni. Az egyházközségek vizi-tálásában idõhiány miatt nem tudtam részt venni.

Az állam, a kormány és az illetékes önkormányzatokvezetõivel való kapcsolattartás megfelelõ. Úgy érzé-kelem, „jót tett” megítélésünknek, társadalmi presztí-zsünknek, elfogadottságunknak az unió aktusa. Az álla-mi ünnepekre, illetve az állam által szervezett továbbiünnepségekre meghívást kapunk. Természetesen nem

Unitárius Élet 17

sorolhatjuk magunkat (legalábbis egyelõre) az (okta-tási, felsõoktatás, szociális-karitatív, egészségügyi éskulturális) intézményfenntartó egyházak sorába. Azok-ra az egyeztetésekre, ahol elsõsorban a szóbanforgóintézményekrõl van szó, minket nem hívnak meg.

Külön is megemlítem, hogy az egyházkörökhözhasonlóan az egyházkerületben általános tisztújítástvégeztünk. Azzal a nagyvonalú felajánlással éltünk,hogy a püspöki helynököt és a fõgondnokot nem aszervezeti és mûködési, illetve a választási szabályzatáltal lehetõvé tett (és elõírt) hat éves idõszakra válasz-

tottuk meg, hanem csupán két évre, abból a megfonto-lásból, hogy az egyetemes egyház fõtisztségviselõinek2014 végén esedékes választásával párhuzamosan azegyházkerületben is új választásokat lehessen kiírni akét tisztségre.

Az elmúlt évekrõl és terveinkrõl részletesebb tájékoz-tatást kaphatnak a 2013. januári székfoglaló beszédem-ben, ami az Unitárius Élet és a Keresztény Magvetõidei elsõ lapszámában, továbbá az egyházkerület hon-lapján egyaránt megtalálnak.

Elekes Botond fõgondnok

e g y h á z k ö z s é g e i n k é l e t é b õ l

Budapesti Unitárius EgyházközségSzeptember 1-jén, vasárnap a szószéki szolgálatot –

amelyet keresztelési szertartással is egybekötött – aMagyar Unitárius Egyház püspöke, Bálint BenczédiFerenc végezte Nagy Ignác utcai templomunkban.

Egyházközségünk hagyományos õszi szabadtéri is-tentiszteletét és szeretetvendégségét szeptember 14-én,szombaton, délelõtt 11 órai kezdettel tartotta meg aVerõcéhez tartozó Magyarkúton, az unitárius tulajdon-ban és egyházközségünk kezelésében lévõ, tavaly fel-szentelt kertben és vendégházban. Már délelõtt fél tíz-tõl vártuk vendégeinket, majd az istentiszteletetkövetõen, 13 órától szeretetvendégséget tartottunk. Arossz idõ, a hideg és az esõ miatt ezúttal viszonylag ke-vesen látogattak el Magyarkútra; az istentisztelet és aszeretetvendégség családias, bensõséges hangulatbanzajlott.

Szeptember 29-én, az Õszi hálaadás ünnepén azÚrasztalát megterítettük, s azon a Jézusra emlékeztetõjegyeket, a kenyeret és a bort elhelyeztük. Ünnepi isten-tiszteletünkön csaknem 150 fõ vett úrvacsorát. Az ün-nepi alkalomra a templomba érkezõk kézbe vehették a

Budapesti Unitárius Hírlevél 2013/3. számát, amelyet alevelezõlistánkon szereplõ híveknek és érdeklõdõknekelektronikus úton is kiküldtünk. A hírlevél teljes ter-jedelmében elolvasható egyházközségi honlapunkon:www.unitariusbudapest.hu.

2013 õszén és telén a Budapesti Unitárius Egyház-község együttmûködõ partnere a Katkó Tamás vezetteKolta Galéria, amelynek köszönhetõen érdekes, izgal-mas fotókiállítások valósulnak meg I. emeleti gyüleke-zeti termünkben. Az elsõ tárlat október 3-án, csütör-tökön este nyílt meg és október 31-ig volt látogatható. AFocus Csoport keretében bemutatkozó fotómûvészek:Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, KálmándyPap Ferenc, Lajos László és Marsalkó Péter.

Október 27-én, a vasárnapi istentisztelet keretében –történelmi és irodalmi összeállítás segítségével – meg-emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharcévfordulójáról. Ugyancsak október 27-én, vasárnap aBUE Nõszövetsége tartott jótékonysági ajándékvásárta gyülekezeti teremben – ezt a rendezvénysorozatot no-vember 24-én folytatják. November 1-jén, pénteken estehat órakor Kászoni-Kövendi József lelkész, püspökihelynök tartott istentiszteletet, Halottak Napja alkalmá-ból.

Egyházközségünk énekvezére, Mészáros Nóra Zitamár összeállította az adventi idõszak egyházzenei prog-ramját. December 1-jén, az istentisztelet keretébenKukely Júlia énekmûvész ad rövid koncertet. Decem-ber 5-én, csütörtökön este 6 órakor, az Érték+ÕrzõEstek kulturális programsorozat keretében vendégünklesz a Várjon Dénes–Simon Izabella zongoramûvészházaspár. December 8-án Kozma István gitármûvész já-tékát hallhatjuk a templomban; december 15-én egyház-községünk kórusa szolgál az istentiszteleten; december22-én Mészáros Zsolt Máté, a Liszt Ferenc Zenemûvé-szeti Egyetem hallgatója orgonál; december 25-én, Ka-rácsony elsõ napján pedig Csucsi Ildikó fuvolamûvészjátéka gazdagítja az ünnepi istentiszteletet.

Retkes Attila

Őszi hálaadás a Nagy Ignác utcai templomban.A kép bal oldalán Elekes Botond egyházkerületi főgondnok és

Vajda László, a BUE gondnoka

18 Unitárius Élet

Bartók Béla Unitárius Egyházközség

Néhány hónapja a fõváros közelébe költöztem.Néhány hét múlva pedig idejét éreztem annak is, hogyellátogassak a Bartók Béla Unitárius Egyházközségbe.Elsõ közös programunk mindjárt egy hétig tartott. Atemplomok éjszakájával egybekötött Ars Sacra prog-ramsorozat keretében a ferencvárosi egyházközségigen változatos, gazdag és érdekes programokkal vártanemcsak híveit, hanem minden érdeklõdõt.

A szakrális mûvészetek hete szeptember 14–22. kö-zött került megrendezésre. Az elsõ estén, szombaton,gyertyagyújtás keretében kapcsolódtunk be a temp-lomok éjszakája elnevezésû kezdeményezéshez, amelyebben az évben szorosan összekapcsolódott az ArsSacra programsorozattal. Az estét és a rendezvényso-rozatot az Osztováta együttes koncertje kezdte, akiktöbb alkalommal is felléptek a templomban.

Ez az esemény alkalmat adott a gyülekezetnek egymásik jeles alkalomra való megemlékezésre is: az uni-táriusok 90 éve vannak jelen a Ferencvárosban.

Vasárnap ünnepi istentisztelet keretében nyitottukmeg a „Minden lehetséges annak, aki hisz” elnevezésûkiállítást, Fazakas-Koszta Tibor rendezésében. A kiál-lítást – mely egészen október végéig megtekinthetõ azegyházközség templomában – dr. Feledy Balázs mû-vészettörténész nyitotta meg, Bánfi József fagottmû-vész közremûködésével. A kiállított darabok közöttolyan kortárs mûvészek alkotásait tekinthetjük meg,mint Aknay János, Bányai Gizella, Bujdosó Ernõ,Dercsényiné Horváth Gabriella, Fazakas-KosztaTibor, Gál Lehel, Gera Katalin, Lõrincz Ferenc, NagyGábor, Nádas Alexandra, Sz. Jánosi Erzsébet,Tuzson-Berczeli Péter, Várhelyi Tímea, Veress Enéh.

A programsorozat következõ estéje egy olyanemberé volt, akivel korábban majd’ 10 évig volt sze-rencsém együtt dolgozni még gyermekként, a MagyarTelevíziónak, Füzesgyarmaton. A Bencze Mártonszerkesztette Bartók Béla és Szinte Gábor portrék sokérdekességet tartogattak nemcsak azoknak, akik mégnem ismerték a hit kontextusából a két mûvész mun-kásságát, de nekünk, hittársaink életét és munkásságátismerõ embereknek is. Jó volt újra találkozni!

Kedden két programra is sor került: délelõtt a fe-rencvárosi önkormányzat vezetõivel beszélgettünk.Áttekintettük immár 90 esztendõs kapcsolatunkat aFerencvárossal és annak önkormányzatával. Este BíróZoltán irodalomtörténész, Felhõs Szabolcs fõszer-kesztõ és Szigeti Gábor népfõiskolai önkéntes tartottelõadást.

Szerdán a kiállító mûvészek és dr. Feledy Balázsrészvételével következett a „Szakralitás a kortárs mû-vészetben” címû elõadás.

Csütörtökön Pávai István népzenekutató és VeresEmese Gyöngyvér néprajzkutató elõadásában lehet-tünk részesei a Vallási és etnikai identitás konfliktusaia moldvai magyaroknál és Az Unitárius Egyház és aNéprajz címû elõadásoknak.

Ezután a számomra legérdekesebb este következett.Még gyermekkoromban, amikor konfirmálásom utánkezembe vettem az Egy az Isten címû kiadványt elha-tároztam, hogy egyszer ellátogatok az UnitáriusKönyvesboltba. Ez sokáig a távolság miatt nem történ-hetett meg. Amikor ez az akadály megszûnt, akkor egymásik problémába ütköztem: már nem létezett azintézmény. Most a szombati Volt egyszer egy Unitá-rius Könyvesbolt elnevezésû programponton kaphat-tam mégis betekintést a bolt szellemiségébe, életébe,munkásságába. Egy élmény volt.

Vasárnap ugyancsak ünnepi istentisztelet keretébenzártuk le ezt az igencsak mozgalmas hetet, szomorúanvéve tudomásul a meghirdetett koncert elmaradását,mivel a zenész mûvésztestvér nem érkezett haza asikeres Japánban tartott koncertsorozatból.

Mindenki számára izgalmas, élmény teli, szórakoz-tató héten vagyunk túl. Különös nyomot hagyott ben-nem ez a rendezvénysorozat: minden nap, amikor be-léptem a templomba felidéztem magamban azt a napot,amikor elsõ ízben léptem be az unitárius templombamég odahaza, Füzesgyarmaton. Úgy érzem, otthonttaláltam otthontalanságomban. Otthont, ahol érezhet,szerethet a szív, csodákat láthat a szem, és gondolkod-hat, szárnyalhat az elme, az értelem.

Csordás Gergõ

Otthon az otthontalanságban – Összefoglaló az Ars Sacra hétrõl

A kiállító művészek egy csoportja

Az Osztováta együttes

Unitárius Élet 19

Pestszentlõrinci Unitárius Egyházközség

A szeptember beköszönte egyben a forró nyárinapok, a várva várt utazások, a könnyû esti séták, avakációk végét is jelenti. A teraszra telepített szoba-növények szép lassan visszakívánkoznak a lakás mele-gébe, a szekrény polcain újra a pulóverek, kardigánokés meleg zoknik kerülnek elõtérbe, kiszorítva helyük-rõl a sortokat, pólókat és spagettipántos kisruhákat. Alevelek megsárgulnak, lehullnak, az esték és a haj-nalok egyre csípõsebbek, zordabbak, a nappalok egyrerövidebbek lesznek. A természet lassan felkészül több-hónapos téli álmára.

Ezzel párhuzamosan az élet egyházközségünkbenegyre felgyorsultabb, programokban, élményekben,istentiszteleti együttlétekben egyre gazdagabb. Az elsõõszi istentiszteletek hangulatát leginkább a vakációrólvisszatérõ kisdiákok örömteli viszontlátásához lehet-ne hasonlítani, akik vidáman, egymásnak örvendezve,a lelkesedéstõl szinte egymás szavába vágva osztjákmeg nyári élményeiket társaikkal, s érdeklõdve fag-gatják egymást arról, hogy ki merre járt, kinek hogytelt a szabadság idõszaka.

Természetesen, hagyományainkhoz híven, progra-mokban ezúttal sem volt hiány. Az egyházközség nõ-tagjai abban a szerencsés helyzetben részesültek, hogyaugusztus végén még eltölthettek egy igazi szép, me-leg nyári szombatot Magyarkúton, az augusztus 31-énmegrendezett unitárius nõszövetségek találkozóján.Gyülekezetünk tizenegy fõvel képviseltette magát ésegy nagyon jó hangulatú, eredményes, kellemes napottölthettünk együtt budapesti, vidéki és erdélyi nõtár-sainkkal és a Magyarországi Egyházkerületi Nõszövet-ség megalakításának tervezésével.

Igyekeztünk Lõrincen is a lehetõ legjobban kihasz-nálni az utolsó enyhe, napsütötte vasárnapokat ésgyönyörû kis templomunk kiváló adottságait. Szep-tember 15-én, a Havanna Napok rendezvénysorozatrészeként az újpesti Adorate Kórus adott felejthetet-len emlékû koncertet, melynek fényét templomunknagyszerû akusztikája csak tovább növelt. A szép

számban összegyûlt közönség Lully, Schubert ésFauré mûveit élvezhette Barta Viktória karnagy és akórus elõadásában. A koncerttel egy idõben és aztkövetõen nem csalódott az sem, aki a még zöldellõ, demár kellemesen hûvös templomkertbe tért be, hiszena bográcsban már fõtt a gulyás, a grillen már pirultaka jobbnál jobb falatok a húsimádók kedvére, és fan-tasztikus illatot kölcsönözve sültek a különféle ízesí-tésû kürtöskalácsok. Falatozás közben pedig a kedveshívek és érdeklõdõk elidõzhettek jótékonysági vásá-runk kínálatának végignézésével is.

Szeptember utolsó hétvégéjén, õszi hálaadási isten-tiszteletünket némiképp beárnyékolta, hogy az ilyen-kor sajnos szokásosnak mondható influenzajárványhíveinket sem kímélte, így többen kénytelenek voltakezt az alkalmat elmulasztani.

Lassacskán elfogy a remény további napsütöttevasárnapokra, mikor még bátran kimerészkedhetünka templomkertbe egy szál rövid ujjúban. Helyette anyáron felhalmozott tartalékokból való gazdálkodásidõszaka következik. Sorban elõkerülnek majd a spájz-ból a nyáron eltett befõttek, csalamádék, lekvárok ésegyéb nyalánkságok. Gondolatban pedig ugyancsak aszép emlékekkel telítõdve készülhetünk az elkövet-kezõ hónapokra.

Szõke Lídia

Októberi eseményekOktóber 20-án került sor az évente szokásos homo-

ródalmási találkozóra a lõrinci templomban, BodorSándor presbiter és családja rendezésében. Több mintnyolcvanan vettek részt ezen a szép ünnepségen.Csete Árpád homoródalmási lelkész egyházi szolgálatmiatt nem tudott Budapestre utazni, ezért az ünnepiistentiszteleten a szószéki szolgálatot Pap Mária lel-késznõ, kolozsvári püspöki titkár végezte, az úrvacso-rai ágendát dr. Szent-Iványi Ilona gyülekezeti lelkészmondta. Az egybegyûlteket köszöntötte dr. LévaiIstván Zoltán 18. kerületi alpolgármester is, majd az

Az Adorate Kórus

20 Unitárius Élet

unitárius körökben méltán népszerû és ismert SorbánEnikõ, homoródalmási népdalénekes elõadása követ-kezett. Az ünnepséget közebéd követte, melyen azasszonyok borsos tokányt puliszkával, és kürtõs-kalácsot szolgáltak fel. Köszönet mindazoknak, akikrészt vettek a szervezésben és a lebonyolításban.

Október 27-én vasárnap, Szervét Mihály halálának460. évfordulóján, a Szervét Mihály téri unitáriustemploban a pestszentlõrinci gyülekezet megemléke-zett a nagy 16. századi teológus-orvos-tudós életérõl éskoszorút helyeztek el a templom külsõ falán lévõSzervét márványtáblára.

Dr. Szent-Iványi Ilona

Füzesgyarmati Unitárius EgyházközségIstennek hála az elõzõ írásunkban jelzett õszeleji

terveink mind valóra váltak, sõt még néhány be nemütemezett esemény is volt szorgalmas kis gyüle-kezetünk életében, amelyek azt bizonyítják, hogymindig megtalálja ez a közösség a módját annak, hogy„megmutassa” magát. Belsõ jogi személyiséggé válvatöbb elképzelésünk van e szándék megvalósítására.

Szeptember 1-jén régóta melengetett álmunkat vál-tottuk valóra. Bár eddig is a gyülekezet nõtagjai tettéka legtöbbet minden téren, minden rendezvény meg-szervezésében, most megalakítottuk a Nõszövetséget.Jogászunk elkészítette az alapító okiratot és mindenmás szükséges iratot ahhoz, hogy belátható idõn belülbe lehessen jegyeztetni, a választásokat meg lehessentartani. Reméljük, hogy így, „intézményesítve” sokmindenre lesz esélyünk.

Szeptember 4-7 között, három napon keresztül azemlékek világát éltük. A Kolozsvári Egyetemi FokúEgységes Protestáns Teológiai Intézet 1974-ben végzetthallgatóiból nyolcan találkoztunk itt, elõször unitáriusgyülekezetben a ballagás 39. évfordulója alkalmából.Megemlékeztünk az elhunyt szolgatársakról, köztükKovács Sándor egykori unitárius, magyarzsákodi

lelkésztestvérünkrõl. Néhányan már nyugdíjbamentek, mások pedig fiatalos lendülettel végzik hivatá-sukat közel a 40. szolgálati évhez is. Az emlékeksodrásában ahányan voltunk, annyi életút rajzolódottki, kié simább, kié göröngyösebb, kié szinte járhatat-lan. De a legtöbb élményt a „leszármazottak”, az utó-dok felemlegetése, életük, sikereik jelentették. „Pi-henésként”, erõgyûjtésként istentiszteletet tartottunktemplomunkban, majd másnap a református templom-ban. Ellátogattunk a Vésztõ-Mágor-i Nemzeti Parkbaõseink nyomait szemlélni, majd a Dévaványa mellettiNemzeti Parkba, megtekinteni a túzok rezervátumot.Múló éveink nyomai miatt ennél többre nem futotta,de a beszélgetés mindennél jobb volt. Megegyeztünk,hogy, ha az Isten is úgy akarja, a 40 éves találkozótKolozsváron rendezzük, utána minden évben valame-lyik társunknál összegyûlünk, ahányan tudunk, ésakinek kedve, egészsége és anyagi lehetõsége lesz „szá-madást” tartani nagy-nagy beszélgetésekben.

Szeptember 14-én szolgálati „élményben” voltrészünk Budapesten, egy, a VIII. kerületben lévõ kato-likus, a neves Vértesaljai László templomában, aVitézi Rend új tagjainak avatásán.

A papi találkozó örömét a lehetõ legmagasabbrafokozta negyedik unokánk megszületése. Együtt ünne-peltük meg e nagyszerû eseményt. Alpár Lehel fiunkés neje Mariann családját áldotta meg az Isten egyMárton Bence névre keresztelendõ fiúval. Tartsa mega jó Isten a kis jövevényt, isteni küldöttet, hogy sokáigörülhessünk együtt.

Szeptember 15-én, a hittanos évnyitó gyermek-isten-tiszteletét Hegyesi Dominika és öccse Zsolt tartották,amit bõséges szeretetvendégség és gazdag tombolázáskövetett. A kötelezõ két iskolai hittanos mellé „beké-reztettük” a többi hittanosunkat is, ahol szép termetis kaptunk, az évek óta összeszokott csapatot nem kel-lett szétbontani, továbbra is együtt van.

Szeptember 25-én utolsó útjára kísértük CzeglédiKároly, 62 évet élt testvérünket. Hatalmas résztvevõ

Az alakuló Nőszövetség tagjai

Unitárius Élet 21

gyülekezet vett búcsút, a sokak által tisztelt ésszeretett rokontól, baráttól. Kovácsné Czeglédi MáriaTünde presbiterünk, képviselõ-testületi tag a nagybáty-ját veszítette el személyében, az õ kérésére búcsúztat-tuk a mi szertartásunkkal.

Szeptember 21-én részt vettünk a nyugdíjasklubunk megalakulásának félévszázados évfordulójá-nak megnyitóján. Ugyanaznap délben kezdõdött areformátus templom elõtti tér, a Kálvin tér felavatása,valamint a templom bejárata melletti Kálvin Jánosmellszobrának leleplezése, avatása. Az ünnepségetpresbiteri konferencia elõzte meg, ahol elõadást hall-hattunk Kálvinról is. A mellszobrot Katona Gyula,békési esperes és Bere Károly helyi polgármester lep-lezte le.

Szeptember 26-án jelen voltunk Pelczné dr. GálIldikó, európai parlamenti képviselõnek, valamint dr.Kovács József, a Megyei Pándy Kálmán Kórház igaz-gató-fõorvosának, megyénk országgyûlési képviselõ-jének, és Tolnai Péter, a megyei Etnikai és VallásügyiBizottsága elnökének fogadásán, ahol hazánk, bennemegyénk jövõjérõl hallhattunk elõadásokat és hoz-zászólásokat. E sorok írója is megszólalt vallásügyi,egyház-támogatási kérdésekben.

Szeptember 29-e elhozta a hálaadás alkalmát. AKeblusek Béla virágkertész által feldíszített és meg-terített úrasztala várta a híveket az ünneplésre, ame-lyen 36 kicsi és nagy vett részt.

A Hajnal István Idõsek Otthonában, ahol mostnincs unitárius lakó, de 23 éve mindig hívnak isten-

tiszteleteket tartani, lelkigondozást végezni, 11 szim-patizánsunk élt az úrvacsorával.

Gyulán, a Pándy Kálmán Kórház kápolnájában 26jelenlévõ volt, köztük három kisgyerek is.

Köszöntöttük Soós Emõke, vargyasi származásúhûséges hívünket, aki megkapta a békés megyei ifjú-ságért végzett munkájáért járó kitüntetést. Báb-színészként, rendezõként gyülekezetünk büszkesége.

Október 6-án felemelõ megemlékezést tartottunktemplomunkban. Híveink, énekeseink, a népdalkör azalkalomhoz illõ énekekkel, felolvasásokkal, versekkelemlékeztek az aradi 13 vértanúra, valamint a levert1848/49-es forradalom és szabadságharc minden áldo-zatára. Istentisztelet után a templomkertben elhelyez-tük virágainkat az „Aradi 13” emlékmûre.

Délután 4-tõl részt vettünk a városi központi meg-emlékezésen, ahol mi is koszorúztunk.

Megkezdtük a felkészülést a Nemzeti Ünnepünkméltó megünneplésére, október 23-án. Délelõtt 11órától, az ökumenikus istentiszteleten templomunk-ban szolgált Tóth Zoltán református lelkész és HüseJózsef katolikus plébános, valamint e sorok írója. Azalkalomhoz illõ verseket, énekeket adtak elõ hit-tanosaink, felnõtt verselõk, felolvasók, énekeseink,valamint a népdalkör, amelynek tagjai közé mi isbeálltunk feleségemmel az õsztõl kezdve. Istentiszteletután megkoszorúztuk az 1956-os emlékmûvet a temp-lomkertben.

Október 27-én, a Reformáció emléknapján, méltómódon készültünk a megemlékezésre hittanosaink hit-valló énekeivel, verseivel, a reformációról szóló, tar-talmas elõadásokkal.

November 1-jén, halottak napján templomunkbanemlékeztünk elköltözött szeretteinkre.

November 9-én készülünk egy fiatal presbiter há-zaspárral elmenni a dévai zarándoklatra.

November 17-én tartjuk a megemlékezést DávidFerenc reformátor halálának évfordulóján. Gyermek-istentisztelet, szeretetvendégség és tombolázás kereté-ben fog ez történni, miután versek, énekek, felolvasá-sok fognak elhangzani Dávid Ferenc reformátoriörökségérõl.

Hisszük, a Mindenható megáldja, megszenteli min-den igyekezetét e lelkes közösségnek.

Balázsi László

Hittanos évnyitó

Püspöki-helynöki vizitáció Füzesgyarmaton anyák napján„Füzesgyarmaton mindig történik valami az unitá-

rius gyülekezetben.”– fogalmazta meg Kászoni-Köven-di József, a Magyar Unitárius Egyház MagyarországiEgyházkerületének püspöki helynöke a látogatástkielemzõ, kiértékelõ beszédében. A mintegy 80 hívetés szimpatizánst összegyûjtõ kettõs ünnep résztvevõi anagy meleg ellenére is figyelmesen hallgatták a har-madik félórában is az elismerõ szavakat. Kettõs ünnep-pé a fõhatósággal folytatott elõzetes egyeztetés ered-ményeként vált Füzesgyarmaton május 5-e.

Tudtuk, hogy ballagások, érettségi, a lemaradt föld-mûvelõ munkák miatt kevesebb jelenlévõre számít-hatunk. De meglepetésre nem így volt, mert eljöttekmég Elekrõl, Dévaványáról, Szeghalomról, Biharnagy-bajomból, Berettyóújfaluból is híveink. Megtiszteltejelenlétével az ünnepet és részt vett a mûsorbannyugdíjas klubunk és a népdalkör néhány tagja. 18vers és tucatnyi alkalomhoz illõ ének hangzott el. Azünnepet Máté Ernõ közügyigazgató imája vezette be,majd Kászoni-Kövendi József püspöki helynök szó-

22 Unitárius Élet

Kocsordi Unitárius EgyházközségAugusztus 31-én részt vettünk Magyarkúton a

Nõszövetségi találkozón. Nagy élmény volt a kocsordiJakab P. Sándorné, Jolika néni és Bodnár Katalinszámára, hogy végre közösséget találhattak gondo-lataikhoz és reményeikhez, formát a tevékenységeik-hez. Jolika néni saját versét is elszavalta.

Szeptember 27-én hirdetõ táblákat állítatott aMolnár család templomunk elé. Stílusában és minõ-ségében is méltó templomunkhoz mindkét tábla,egyiken az áll, hogy unitárius templom, a másikonpedig az istentiszteleti és elérhetõség mellett az éppenaktuális egyházközségi és kulturális tevékenységekrõllehet tájékozódni. Isten áldja a hithû és adakozóunitárius családot.

Szeptember utolsó vasárnapján, Õszi Hálaadásünnepén istentiszteletünket élõben közvetítette aKossuth Rádió. Meghívásunkra a nagykárolyiCarmina Renascentia régi zene együttes zsoltárfel-dolgozásokat adott elõ korabeli hangszereken.

Október 6-án az aradi vértanúkra emlékeztünkistentiszteletünk keretén belül.

Október 23-án, Kocsordon az Unitárius templom-ban felekezetközi istentiszteletet tartottunk nemzetiünnepünk alkalmából a település református és bap-tista gyülekezeteinek részvételével.

A szószéki szolgálatot alulírott végezte valamintbeszédet mondott a református lelkész Szalai Kont ésTakács Tibor baptista prédikátor is.

Ezután a gyermekek által elõadott verses-zenésösszeállítás következett, mely nagy sikert aratott agyülekezet körében.

Az istentiszteletet bezáróan megkoszorúztuk dr.Abrudbányai János emléktábláját. Saját versét olvastafel Jakab P. Sándorné, Jolika néni a koszorúzás alkal-mából.

A felemelõ ünneplés alkalmával tudatosult azemberekben, hogy a Kocsordi Unitárius Egyházköz-ség három lelkésze is viselt börtönt 1956 kapcsán: dr.

széki szolgálata „készítette fel” a gyülekezetet azünneplésre. Meghatódott, pirosló arcú gyermekek,fiatal konfirmáltak mondták köszöntõiket, volt olyanis, aki csak elsuttogta versikéjét az ünnepelt fülébe. Azegész ünnepségrõl a városi TV felvételt készített.

A városvezetés részérõl Bere Károly polgármesterés Kovácsné Czeglédi Mária Tünde presbiterasszony,önkormányzati képviselõ ünnepelt velünk. A polgár-mester üdvözölte a vizitáció tagjait, kiemelve azt a ter-mékeny kapcsolatot, ahogyan együtt dolgozik kisgyülekezetünk a város vezetésével és lakosságával.

Kifejtette, hogy reformátusként is mennyire ragasz-kodik az unitárius közösséghez valamint az egyház-község kapcsolatos támogató szándékát a különbözõtevékenységeinkben és elismerését fejezte ki a gyüle-kezet munkájáért, amelyik mindig rendez, szervezvalami nevezetes dolgot, eseményt, ami még a megye

határain kívülre is eljut. Az ünnepelt édesanyákat ismeleg szavakkal köszöntötte.

A püspöki helynök is hasonlóan meleg szavakkalválaszolt az üdvözlésre. A templomból kijövet átadtaaz édesanyáknak a gyülekezet ajándékát, egy-egy szálfehér kálát, az egyházkerület nevében boldog anyáknapját kívánt személyesen minden ünnepeltnek.

Az istentisztelet elõtt megtartották a Vizitáció tag-jai az elõírt vizsgálatokat, megtették megállapításai-kat, amiket jegyzõkönyvbe foglaltak. Sok más témátérintõ beszélgetés, asztaltársaság után bocsátottuk elIsten áldásával a vizsgálószék tagjait. A gyülekezetszámára maradandó élményt jelentett ez a látogatás.

BL(Szerk. megj.: Szerkesztõségünktõl független technikai okok miatt,elõzõ lapszámunkban nem jelenhetett meg e tudósítás. Ezt igyekez-tünk most pótolni.)

Kászoni-Kövendi József, Máté Ernő, Kovácsné Czeglédi Mária,Bere Károly, Balázsi László, Gazdag Árpád

Pillanatfelvétel az ünnepségről

Unitárius Élet 23

Abrudbányai János, Végh Mihály és Nyitrai Levente.Hisszük, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló és lélek-ben megerõsödve fejeztük ki tiszteletünket az 1956-osés a mindenkori szabadság hõsei elõtt.

November elsején, halottak napján a kocsorditemetõben virágot és mécsest helyeztünk Végh Mihálylelkész sírjára, majd felekezetközi istentiszteleten vet-tünk részt a ravatalozóban. Maga az emlékezés a mun-kával kezdõdött: rendbe tettük ez alkalomra a VéghMihály tiszteletes úr amúgy is szépen gondozott sírjátés a dr. Abrudbányai János emléktáblája körül lévõ

fafaragást felújítottuk a gyülekezeti tagok adományá-ból és munkájával.

November 3-án gyülekezeti napot tartottunk anagykárolyi szórványban melyen részt vett a kocsordigyülekezet 16 tagja is. A szépen felújított Károlyikastélyban tett látogatás követõen istentiszteletet tar-tottunk – állandó helyünkön a református temp-lomban –, melyet egy jól sikerült szeretetvendégségkövetett, tartalmas beszélgetéssel. Ezzel a találkozóvalis erõsítettük a határokon keresztül egymáshoz tar-tozó unitáriusokat.

Bartha Mária Zsuzsánna

Közös megemlékezés október 23-án Kocsordon Gyülekezeti nap a nagykárolyi szórványban

n õ k s z ö v e t s é g b e n

Amint arról már elõzõ számunkban beszámoltunk,2013. augusztus 31-én került sor Magyarkúton, aBudapesti Unitárius Egyházközség vendégházában aMagyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerü-lete Nõszövetségeinek találkozójára.

Mivel a találkozó célja a MUEME Nõszövetségemegalakulásának elõkészítése volt, így a történetibeszámolót a felvett jegyzõkönyv alapján közöljük.

A Budapesti Unitárius Egyházközség általszervezett találkozó 10 órakor kezdõdött vendéglátás-sal és ismerkedéssel. Ezután frissítõ torna következett,Sigmund Júlianna irányításával.

11 órakor Dr. Szent-Iványi Ilona lelkész, egyházke-rületi jegyzõ tartott áhítatot.

Ezt követõen Dr. Hatfaludy Zsófia a BUE gondno-ka, az esemény fõszervezõje, köszöntötte avendégeket. Külön köszöntötte az UNOSZ elnökét,Asztalos Klárát, Kolozsvárról, és Dimény Csillát ésJózsefet Tordaszentmihályról, Sztranyiczki Zsófiát, az

International Convocation of Unitarian UniversalistsWomen (ICUUW) ügyvezetõ elnökét, aki Houstonbólérkezett, és nem utolsó sorban egyházkerületünkjegyzõjét és valamennyi vendéget.

Ismertette, hogy a mai találkozó fõ célja a MagyarUnitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete(MUEME) Nõszövetsége megalakulásának elõkészí-tése.

Kérte, hogy a jelenlévõk írják alá a jelenléti ívet,elérhetõségeiket is feltüntetve. A jegyzõkönyv vezeté-sére Kaveczkiné dr. Farkas Katalint, a hitelesítésre LétaErikát és Tóthné Erdõ Máriát javasolta, amellyel ajelenlévõk egyetértettek.

Ezt követõen bemutatta a megjelenteknek SzaniszlóJózsefet, aki megírta a Budapesti Unitárius Egyház-község története – a presbiteri jegyzõkönyvek tük-rében – címû könyvet. Szaniszló József közel egy órásegyháztörténeti elõadásában ismertette a magyar-országi unitarizmus 140 éves történetét, amely kezdet-

Második országos nõszövetségi találkozó Magyarkúton

24 Unitárius Élet

ben megegyezett a Budapesti Unitárius Egyházközségéletével, mûködésével.

Zomboriné dr. Pap Zsófia a Kozma Flóra nõszövetségelnöke üdvözölte, az erdélyi és magyarországi résztve-võket és röviden ismertette az 1. magyarországi nõszö-vetségségi találkozó eredményeit. (Errõl részletes be-számoló olvasható az UNÉL 2013. júniusi számában.)

Mindnyájunk nagy örömére átadta a vándorzászlóta BUE képviselõinek, amelyet a Bartók Béla egyház-község asszonyai hímeztek, abból a célból, hogy azászló addig lesz egy-egy rendezõ nõszövetségben,amíg a következõ egyházközség asszonyai újabb talál-kozót szerveznek, és akkor odakerül új helyére.

Dr. Hatfaludy Zsófia szerint fontos mielõbb eldön-teni, hogy a magyarországi szervezet hogyan épüljönfel. Alapszabályt kell alkotni, székhelyet és képviselõketkell kijelölni. A tisztségek igen sok feladattal járnak. Atervek szerint 2014. májusban alakul meg, közgyûléskeretében a MUEME Nõszövetség, a 3. találkozón,amelyre Hódmezõvásárhelyen kerül majd sor.

A nõszövetség szervezeti felépítése Erdélyben azunitárius egyház szervezeti felépítését követi. Azegyházközségek szintjén mûködnek a helyi nõszövet-ségek, az egyházkörök szintjén a köri nõszövetségek,és az egyetemes egyház szintjén mûködik az UnitáriusNõk Országos Szövetsége, az UNOSZ. Ennek elnökeválasztott személy, a vezetõség összetétele: 1 elnök, 2alelnök, 1 titkár, 1 jegyzõ, 1 pénztáros és az egyház-községi nõszövetségek 3 küldöttje.

Dr. Szent-Iványi Ilona lelkész ismertette aNõszövetség hazai megalakulásának formai, jogilehetõségeit. Jelezte, hogy Pestszentlõrinc is jelent-

kezik a 3. találkozó megszervezésére. A MUEME Nõ-szövetség megalakulásával kapcsolatos jogi kérdések-ben dr. Mihály Noémi ad további eligazítást.

Dr. Mihály Noémi a jogi személyiség mellett foglaltállást. Figyelembe kell venni a MUEME SZMSZ-t is.Jogi személyiséggel a szervezet jobban be tud kapcso-lódni az egyház életébe, jogosítványai vannak, önál-lóan pályázhat. A Nõszövetség Erdélyben egyesület-ként mûködik. 2014-ig még van idõ eldönteni amegfelelõ formát.

Dr. Hatfaludy Zsófia felkérte Lakatos Csillát ésBartha Mária Zsuzsannát, hogy mûködjenek közremoderátorként az egyes egyházközségeknél mûködõnõszövetségek bemutatásában. A nõszövetségek sor-rendben bemutatkoztak, ismertetve tevékenységüket,rendezvényeiket, eddigi eredményeiket, terveiket.

Ezt követõen ebéd következett a közeli étteremben,majd kávészünet.

A délutáni program elsõ elõadója Asztalos Klára azErdélyi Nõszövetség elnöke volt. Asztalos Klára ismer-tette az UNOSZ mûködését, történelmét. Hangsú-lyozta, hogy az egyházegyesítés is indokolja az testvérnõszövetség létrejöttét. 1992-ben kiépítették azUNOSZ országos szervezetét. A tagdíj önkéntes,tevékenységük sokrétû és színes.

Sztranyiczki Zsófia, az ICUUW ügyvezetõ elnökeelõadásában ismertette az ICUUW munkáját.Beszámolt a kisközösségek igényeinek felmérésérõl, akiosztásra kerülõ nõszövetségi pályázati támogatá-sokról, azok feltételeirõl. Az ICUUW tevékenységesokrétû, nemcsak világtalálkozókat szervez (a 3. világ-találkozó 2017-ben Kaliforniában lesz). Megadta a

Unitárius Élet 25

szervezet elérhetõségeit, és javasolta a kapcsolattar-tást. Itt kell köszönetünket kifejezni azért a sok segít-ségért, amit kapunk erdélyi nõtestvéreinktõl.

Támogatnak minket a magyarországi országos nõ-szövetség megalakulásában: ellátnak tanácsokkal atovábbi mûködést illetõen, kiterjesztették a pályázatilehetõséget a magyarországi helyi nõszövetségek ré-szére is. A 2012 októberében a Marosvásárhelyenmegtartott Unitárius Univerzalista Nõk Világ találko-zójára meghívták és vendégül látták a magyarországiasszonyokat is. Hálásak vagyunk támogatásukért,számunkra kézzelfogható jó példája az egyházegye-sítés utáni együttmûködésnek.

Zomboriné dr. Pap Zsófia szerint célszerû lenne anõszövetségek között a tapasztalatokat, értesüléseket(pl. hirdetések, pályázatok) megosztani egymással.Indítványozta, hogy minden gyülekezettõl jelöljünk ki1-1 kapcsolattartót. A kapcsolattartók a következõk:

BUE: Sigmund Júlia nõszövetségi elnök; Bartók BélaEgyházközség: Zomboriné dr. Pap Zsófia nõszövetségielnök. Pestszentlõrinc: Tóthné Erdõ Mária nõszövetségielnök; Miskolc: Lakatos Csilla lelkész ; Hódmezõvásár-hely: Kiss Tünde nõszövetségi elnök; Kocsord: BarthaMária Zsuzsanna lelkész; Füzesgyarmat: WengerterBernadett nõszövetségi elnök; Pécs: Máté Ernõ lelkész.

Gyõr és Debrecen: Hatfaludy Zsófia tisztázza akapcsolattartó személyét.

Lakatos Csilla utalt rá, hogy új UNÉL szerkesz-tõség alakult nyáron. A folyóiratból 1-1,5 oldal áll anõk rendelkezésére, hogy megtöltsék tartalommal. Ja-vasolta, hogy a „Nõk világa” rovatnak legyen egyfelelõse. Dr. Hatfaludy Zsófia kérte, hogy mindegyik

nõszövetség egymást követõen küldjön írásos anyagota lapnak, bemutatva tevékenységüket.

Asztalos Klára felajánlotta, hogy az erdélyiek is kül-denek anyagot. Átadta az UNOSZ Alapszabályát is,amelyet Hatfaludy Zsófia köszönettel átvett, ez képezimajd a MUEME Nõszövetség alaptörvényének min-táját.

1/2013. 08.31. NSZ. határozat: A mai naponMagyarkúton megjelentek (43 fõ) egyhangúlag kinyil-vánították azt a szándékukat, hogy 2014-BEN mega-lakítják a Magyarországi Unitárius Egyházkerület(MUEME) Nõszövetségét.

2/2013. 08.31. NSZ: határozat: A jelenlévõk egy-hangúlag egyetértettek abban, hogy a következõ talál-kozóra 2014-ben, Hódmezõvásárhelyen kerüljön sor.

Sztranyiczki Zsófia javasolta, hogy a megalakulás-sal kapcsolatos teendõket az egyházközség 1-1 tagjátmagában foglaló csapat koordinálja. Asztalos Klára eztkiegészítette azzal, hogy mindez az egyházkerületivezetõkkel együttmûködve, az Elnökség bevonásávaltörténjen.

Ezt követõen éneklésre került sor, Chehadé-BoérJudit vezényletével, majd ismét torna következett,Sigmund Júlianna irányításával.

Dr. Hatfaludy Zsófia mindenkinek megköszönte arészvételt, és bezárta a találkozót.

A jegyzõkönyvet aláírták:Dr. Hatfaludy Zsófia, dr. Szent-Iványi Ilona,

Léta Erika, Tóthné Erdõ Mária,Kaveczkiné dr. Farkas Katalin

26 Unitárius Élet

Újdonsült unitáriusként, és mintilyen, buzgó neofitaként, örömmelvállalkoztam a hosszú és fárasztóút megtételére, melynek végén, re-ményeim szerint, visszatalálhatoketnikai, családi és hitbeli gyökere-imhez. Ezen kívül betekintést nyer-hetek az erdélyi unitárius nõszer-vezetek mindennapjaiba. Kitûnõalkalomnak kínálkozott erre azUNOSZ 2013. szeptember 7-énÜrmösön megrendezett 22. tisztú-jító közgyûlése és konferenciája. Aszervezet elnöki tisztségét 12 évóta betöltõ és most annak átadá-sára készülõ Asztalos Klára szívesinvitálására hárman (rajtam kívülegy másik „kozma flórás”, VassnéJobb Ildikó, és a lõrinci nõegyletvezetõje, Tóthné Erdõ Mária)indultunk el Budapestrõl Kolozs-várra, hogy ott csatlakozzunk ahelybeli választmányi tagokhoz, ésvelük együtt kisbusszal tegyük mega nagy távolságot a Brassó köze-lében fekvõ helyszínig. Útközbentöbbször megálltunk, hogy újabbés újabb résztvevõket vegyünk fel.

Ekkor álmélkodtam el elõszörazon, hogy a közlekedési nehézsé-gek és a szûkös anyagiak ellenére,egymástól messze élõ nõszövet-ségek (számszerint 93) meg tudjákoldani a rendszeres kapcsolat-tartást. Ezt az elsõ álmélkodást a

késõbbiek folyamán még többmásik is követte. Például, hogy aszervezõknek sikerült egy egyszerû„unalmas” közgyûlést gondo-latébresztõ konferenciává, léleke-melõ istentiszteletté, szívderítõcsaládias együttlétté varázsolniuk.Valamint azon is, ahogy vendég-látóink, miután földi finomságok-tól roskadozó terülj-terülj asz-talkákat állítottak fel afogadásunkra, ripsz-ropsz átvedlet-tek színpompás népviseletbe öltö-zött, sokszalagos, hímzett zász-lókat lengetõ, egységbe forrtgyülekezetté. Vagy azon, hogy be-lépve a több mint 400 éves, hagyo-mányos elrendezésû és generációkóta folyamatosan bõvített, szépítetttemplom falai közé, a sok vidámankarattyoló asszony arcán azonnalmegjelent a csendet parancsolóáhítat kifejezése. A zsoltárok, – ter-mészetesen könyvnélküli – ének-lése közben pedig teljesen átszelle-mültek.

Egyszóval azon lepõdtem meg,amin talán nem is kellett volna,hiszen nõként magam is látom éstapasztalom, milyen sokféle szere-pet és feladatot képes felvállalni ésmegoldani korunkban a „gyen-gébb” nem. Gyakran kötelezõ jel-leggel, máskor viszont önként ésdalolva. Hajdanán a bibliai idõk-ben a nõket általában két kategóri-ába sorolták: a márták és máriák,szorgos házi tündérek és ájtatosmennyei-látók, csoportjába. A har-madik kategória képviselõit, ame-lyiket Mária Magdolna, Jézusegyik kedvenc tanítványa és „apos-tola”, nevével lehetne fémjelezni,az õskereszténység elveitõl fokoza-tosan távolodó, férfiközpontú egy-ház igyekezett lejáratni, eljelenték-teleníteni vagy kiátkozni (szerk.megj.: Mária Magdolna szemé-lyének értelmezése körül többféleelmélet ismeretes). Õk voltak azokaz autonóm személyiségek, akikmélyen átélt hitüket férfiakkalegyenértékû, idõnként õket ismegszégyenítõ, energiával, haté-konysággal voltak képesek hirdetni

és tettekre váltani. Sorsuk gyakrantragikusan alakult. Manapság ne-héz ilyen tiszta típusokat találni,inkább különbözõ összetételûkeverékek megjelenésének vagyunktanúi. Az ürmösi találkozónmódomban állt megfigyelni ezek-bõl néhányat:

Egyértelmûen márta-típus voltBoriska asszony, akinél elszállásol-tak éjszakára. A nagy portán márcsak betegeskedõ férjével lakott, deállandóan tett-vett, egy percig sembírt ülve maradni. Hajnalban kelt,kiengedte a tehenet a legelõre,megetette a disznót, a nyulakat, abaromfit, a kutyát és a macskát. El-készítette urának a reggelit, levágtaa tyúkot, megkopasztotta, odatettefõni. Begyújtotta a konyha mellettújonnan kialakított fürdõszobát,hogy mikor vendége felébred, ké-nyelmesen lezuhanyozhasson.Eléje tette a frissen fejt tejet, ott-hon sütött kenyeret, a saját magaáltal fõzött lekvárt, és beszélgetettvele néhány szót fel-felugrálva ahelyérõl halaszthatatlan teendõkelvégzése céljából. Közben folytonszabadkozott, amiért nem tudja„méltó” módon ellátni. Megdi-csérte az alkalomra felvett ünneplõruháját, csak úgy kötényben elkí-sérte a templomig, de õ maga„nem ért rá” részt venni a falu-

Márták, máriák, mária magdalénák Ürmösön

A közös fényképfelvétel: a szerző alegidősebb zászlóvivő asszonnyal

Vendéglátóm Boriska

Unitárius Élet 27

jában mégiscsak rendkívüli esemé-nyen. A vasárnapi istentiszteletek-re azonban el szokott menni, min-den gyakorlati területen számíthatrá a lelkész úr.

Mária-típusú hölgybõl háromralettem figyelmes. Az elsõ SzabóElõd tiszteletes úr felesége volt, akiboldogságtól ragyogó szemmel en-gedte, hogy néhány hónapos, hun-cut Magor fiacskáját kedvükre be-cézzék és „imádják” azegybegyûltek. Másodikként említe-ném a legidõsebb zászlóvivõ asz-szonyt, aki csodaszép régi népvise-letében, álla alatt illendõenmegkötött kendõvel pillanatig semveszítette el méltóságteljes komoly-ságát. Olyan rokonszenvesnek talál-tam, hogy megkértem, álljon mel-lém egy közös fényképfelvételerejéig. A harmadik pedig egy kris-tálytiszta hangon éneklõ, angyalar-cú kislány volt a helyiek mûsorában.Mindhárom példa természeteseninkább a pillanatból adódó jelképeshasonlat.

Annál inkább kiforrott személyi-ségeknek érzékeltem a küldetéstu-dattal megáldott mária magdol-nákat. Õk voltak azok, akikelhivatottságból közösségeik szol-gálatára tették fel az életüket, hogytürelemmel, kitartással, szeretettel,Isten országát építsék ezen a föl-dön. Elsõként említeném a szelídszavú, nyugodt vérmérsékletû, tu-dományos beállítottságú AsztalosKlárát, a huzavonák és terméketlenviták elkerülése céljából inkábbminden adódó szervezési munkátés az azzal járó stresszt magára vál-laló „hosszútávfutót”. Azt a felelõsvezetõt, aki csak akkor engedi el akormányt, ha biztosítva látja azutódlást. Jelen esetben, másfél évigtartó elõkészítés eredményekép-pen talált rá utódjára, a nála jóvalfiatalabb, sokoldalú és szinténnagy teherbírású Dimény CsillaJúlia, alsófelsõszentmihályi lel-készfeleség, személyében. Õ segítõ-kész, a hit virágzását ösztönzõnõies vezetõ szeretne lenni. Tuda-tában van, hogy új feladatainakellátása közben kevesebb idejemarad majd gyerekeire, családjára,otthonára, de számít édesanyja,férje támogatására. Klára és Csillaegyaránt nagy tisztelettel em-

lékezett meg szintén jelen levõ 83éves elsõ elnökük, Zsakó Erzsébet(Zsóka), áldozatos tevékenységé-rõl. A következõ három évben azUNOSZ új vezetõsége az elnökönkívül két alelnökbõl (Nagy Gizella,Jakabházi Vera), és egy titkárból(Asztalos Klára) fog állni.

E típus képviselõi közül különkiemelném a Székely Kinga Réka,homoródszentpéteri lelkészt, négy-gyerekes családanyát, aki ezen fela-datain túl még egy sor más egyháziszervezet vezetõségében is helyetfoglal, nemrégiben pedig a politikaipályán is találkozhattunk vele.Nevével, szerteágazó tevékenysé-geivel lépten-nyomon találkozunk,még „zarándokutak” szervezéséreis jut energiája. Nem múlik el jelen-tõsebb hitéleti esemény, amin nelenne jelen, többnyire elõadóként,mert ezt a mûfajt is mesteri fokonmûveli. Hogy gyõzi mindezt és mi-lyen áron? Szerettem volna ezeketmegkérdezni tõle Ürmösön, deállandóan emberek vették körül ésnem volt erre lehetõségem. Az õ kü-lönlegesen erõteljes személyisége,átható hangjának meggyõzõ erejemár a marosvásárhelyi ICUUWtalálkozón is megfogott. Most isméttapasztalhattam, mennyire lenyûgö-zi hallgatóságát logikusan felépített,konkrét példákkal megtámogatott,szép kerek mondatokba foglalt, jólartikulált és jegyzet nélkül elmon-dott beszédeivel. A tárgyalt téma isnagyszabású volt, általános érvé-nyû, melynek kapcsán alig esett szókimondottan a nõkrõl. Hiszen azunitárius lelkiség nemi különbségek

nélkül érinthet minden vallásunk-hoz tartozó embert, sõt azon túl ismindenkit, aki számára az istenhitismerete, megvallása és alkalmazá-sa egyének és közösségek dinami-kus kölcsönhatásában a legfõbbfeladatunk itt e földön. A hívõ em-ber legértékesebb tulajdonságai pe-dig a folytonos megújulásra valókészség, a hitelesség („száj és szívösszeér”) és az emberi-természetikörnyezetünk iránti felelõsségtudat.

Az elhangzott elõadás után arésztvevõk kiscsoportos megbeszé-lések keretében próbálták megfo-galmazni az unitárius lelkiség sze-rintük legnagyobb értékeit. Hogyez mennyire gazdag és sokszínû,azt a 15 csoportban megszületettigencsak eltérõ válaszok is bizo-nyítják. Ezek közül néhány csakcímszavakban: Istenbe, embertár-sakba vetett bizalom, személyes-ség, mértékletességre törekvés, ki-egyensúlyozottság, egyszerûség,tisztaság, nemzettudat, hagyo-mánytisztelet, másság elfogadása,cselekvõ hit, családközpontúság,biztonságérzet.

Örömmel és megnyugvással ta-pasztaltam, hogy Erdélyben, hála asok elkötelezett hívõnek, érez-hetõen jelen van az unitárius lelki-ség és szellemiség. Az utánpótlásfeladata, hogy ez a jövõben is ígymaradjon. Ebben pedig nincsenhiány, hiszen igen sok tehetségesfiatal, közöttük egyre több nõ, vá-lasztja hivatásául az unitárius egy-ház szolgálatát.

Chehadé-Boér Judit

Terülj-terülj asztalkám

28 Unitárius Élet

g y e r m e k e i n k n e k

Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel:Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újramegtisztul a tested! (2Kir 5,10)

Egy nap a múlt héten édességre vágytam. Keresnikezdtem a kamrába… de semmi. Belenéztem a kekszesdobozba… üres! A bon-bonos tál… üres. Megnéztem amélyhûtõt, hátha találok egy kis fagyit. Azonban ottsem volt semmi. Mindenhol kerestem, de mindhiába.Végül találtam egy zacskó csokoládé ízû pudingport.Nem vagyok valami nagy szakács, így nem voltam biz-tos benne, hogy hogyan lehet, elkészíteni. Figyelmesenelolvastam az utasításokat a zacskón, és hozzáláttam:A pudingport 0,5 liter hideg tejben jól elkevertem.Majd hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem. Máriskész volt a finom, sima és krémes puding, alig kellett 5perc hozzá.

Milyen egyszerû! Még csak fõzni sem kell. Bárki eltudja készíteni, pillanatok alatt. Nos, még én is, és fi-nom is lett. Tudjátok, sok dolog van az életben, amiugyanilyen egyszerû. Mindössze annyi a dolgunk, hogymegtanuljuk, hogy követni kell az elõírt utasításokat.

Egy Naámán nevû emberrõl mesélek nektek, akimegtanulta, hogy még a komoly helyzeteknek is néhalehet egyszerû megoldása, ha követi az utasításokat.

Naámán volt a parancsnoka Szíria királyi hadsere-gének. Mivel sok csatát nyert a hazájáért, sokan ismer-ték, tisztelték, neve ismerõsen csengett sokaknak. Aztgondolhatnánk, hogy mindene megvolt, amit egy em-ber kívánhat, mégsem volt boldog, mert volt egy na-gyon komoly betegsége. Naámán leprás volt. Egy nap,miközben a szíriai hadsereg Izraelben portyázott, elfog-tak egy fiatal lányt. Õ lett a szolgája Naámán felesé-gének. A lány beszélt úrnõjével egy nap, és azt mondtaneki: „Bárcsak asszonyom ura elmehetne a Samáriábalevõ prófétához, hogy találkozzon vele! Õ kigyógyíthatja aleprából.” Naámán felesége elmondta urának, amit afiatal cselédlánytól hallott.

Õ ezért elment a királyhoz, és elismételte neki, alány szavait. „Menj csak. Adok neked egy levelet, viddel azt Izráel királyának.” A levélben ez állt: „Elküldömszolgámat Naámánt hozzád. Gyógyítsd ki õt betegségé-bõl.” Amikor azonban elolvasta Izrael királya a leveletnagyon mérges lett. „Hát Isten vagyok én, aki megölhetés életre kelthet, hogy ideküld énhozzám egy embert, hogykigyógyítsam leprájából?! Értsétek és lássátok meg, hogycsak ürügyet keres ellenem!”

Amikor Elizeus, az Isten embere, hallott a királyharagjáról, üzenetet küldött neki: „Ne mérgelõdj! Külddel hozzám, hogy meggyógyíthassam, és õ tudni fogja, hogyvan egy igazi próféta itt, Izraelben.”

Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, ésmegállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egykövetet küldött hozzá ezzel: „Menj, és fürödj meg hétszera Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!”

Azt gondoljátok, hogy Naámán boldog volt? Nem!Dühös volt. „Azt hittem, a próféta legalább idejön. Aztvártam, hogy elém áll, és segítségül hívja Istenének, azÚrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, ésmeggyógyít.” Naámán szolgái könyörögtek neki. „Gon-dolj csak bele! Ha a próféta valami nagyot parancsoltvolna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább meg-teheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, ésmegtisztulsz. Mit veszíthetsz?” Így Naámán lement és be-lemártotta magát hétszer a Jordán folyóban. Amikor ki-jött a vízbõl immár hetedik alkalommal, a lepra eltûnt!

Egyszerû megoldás egy komoly problémára. ÁmNaámán szinte nem gyógyult meg, mert nem akarta kö-vetni az utasításokat.

Mi is gyakran találjuk magunkat szembe nehéz-ségekkel az életünkben. Néha hajlandóak lennénkkipróbálni bármit… bármit, kivéve, azt, amit Isten kértõlünk. Persze, honnan is lehet tudni, azt, hogy mi Istenakarata, mit vár és kér tõlünk a különbözõ helyzetekbe.Ahhoz, hogy ezt megtaláljuk Isten adott nekünk egyiránytût, amelyet követni tudunk. Ez valami olyandolog, ami állandó, nem változik.

Sokan sokféleképpen próbáljuk rendezni megoldan-dó feladatainkat. Vannak, akik az érzéseikre hagyat-koznak egy döntés meghozatalánál. Azonban ez biztos,hogy jó? Hiszen, az érzések változnak egyik napról amásikra, azokban nem mindig lehet megbízni.Ráadásul, csak azért, mert valami jó, az nem biztos,hogy helyes is.

Néhányan, azt követik, ami népszerû, ami sokaknaktetszik. Ez sem mindig jó. Csak azért, mert mindenkimás is ezt csinálja, az nem jelenti azt, hogy ez a helyesdolog. Mi van, ha holnap mindenki valami mást csinál?

Sokan szeretik másnak a tanácsát meghallgatni ésazt követni, úgy cselekedni. Ez persze lehet jó, és hasz-nos, de vajon mennyire megbízható az emberi okos-kodás?

Szerencsére van segítség, amire támaszkodhatunk,amiben bízhatunk. Megmutatja a jó irányt, a helyesirányba terel bennünket. Ez az útmutató pedig nemmás, mint a Biblia. Azért szükséges ismernünk, mert abenne foglalt tanítások a keresztény vallás alapjait és akeresztény élet útmutatóját képezik. Olvassuk hátfigyelmesen! Pontról pontra követve az utasításokat, ésakkor legyen könnyebb vagy nehezebb a problémaegyszerûen lelünk rá a megoldásra. Talán még 5 perc iselég lesz hozzá.

Szász Adrienne

Unitárius Élet 29

ü n n e p r e h a n g o l ó

A reformáció és az annak nyomán létrejövõ protes-tantizmus az alábbi fõbb elvek alapján jellemezhetõ:

1. A hit, a szertartás és az erkölcs egyedüli forrása aBiblia (Sola Scriptura-elv), melyet anyanyelvi fordítás-ban is elérhetõvé kell tenni.

2. A felszentelésen alapuló, késõbb egyre inkább rendiösszetartozást kiépítõ, de másrészrõl a cölibátussal anormális családi élettõl megfosztott klérusnak nincskinyilatkoztatott alapja, illetve elõjogai.

A reformáció elõzményei már az ókeresztény iro-dalomban is megjelennek: Irenaeus, Lyon püspöke (azókeresztény eretnekségeket cáfoló mûveiben) az igaz-hitûség mércéjévé a Bibliát teszi. Már Tertullianus, azelsõ latin nyelvet használó ókeresztény író, az összesszentséget (még az úrvacsorát is) laikusok által kiszol-gáltathatónak tartotta („még ha három laikus gyûlikis össze, ott van az egyház”, vö.: Máté 18,20.; MásodikTörvénykönyv [5Móz.] 17,6.).

A reformáció kialakulásához mindemellett „szük-ség volt” a középkori nyugati, pápás egyház kialaku-lására, akárcsak a katolikus klérus rendi jellegénekmegjelenésére.

Az elõreformáció. A pápa lelkek fölötti hatalmacsúcsán, 1147-ben Bresciai Arnold lett az 1142-benkikiáltott Római Köztársaság egyházi és világi feje, õaz ókori köztársasági eszmét a sola Scripturával és apapság elleni igehirdetéssel, valamint aszkézissel kom-binálta. Vele indult el a klasszikus reformációtmegelõlegezõ elõreformáció. 1149-ben Arnoldot aRómába visszatérõ III. Jenõ pápa fegyveres kíséreteelmozdította és elüldözte. 1184-ben a pápa kiközö-sítette Valdes Pétert és közösségét. Követõi, a valden-sek elvetették az élõk halottakért való és a halottakélõkért való közbenjárásának katolikus tanítását,tagadták a méltatlan papok által kiszolgáltatott szent-ségek érvényességét. Ellenben nagy tiszteletben tartot-ták a Miatyánkot és gyakorolták a böjtöket. Provan-çale nyelvû evangéliumfordítást használtak. Néhányantagadták, hogy Péter valaha is járt volna Rómában.

1377-ben a római pápa elítélte Wyclifet, aki Oxford-ban volt teológia professzor. Már szerinte is a Bibliavolt a hit egyetlen forrása, Krisztus az egyház egyetlenfõpapja, a pápai primátusnak, a szentek, ereklyék,képek tiszteletének, a fülgyónásnak, a búcsúnak nincsbibliai alapja. Már Wyclif is tagadta az úrvacsorában akenyér és a bor átlényegülését, szerinte az úrvacsorapusztán a keresztény hit fényében érthetõ meg. ABibliának angol fordítást készített. A Prágában 1405-ben zsinati prédikátorrá kinevezett Husz János rész-ben szó szerint átvette Wyclif megállapításait, de õmég hitt az úrvacsorai kenyér és bor átlényegülésében

Krisztus testévé és vérévé. A hivatásos papsággal, defõképpen annak cölibátusával szemben tartott ige-hirdetést. A konstanzi zsinaton máglyahalálra ítélték.

Luther, az anabaptisták, Zwingli és Kálvin. Aklasszikus, gyõzelmes reformáció Luther Mártonnalkezdõdött, aki 1517. október 31-én 95 tételben cáfoltameg a búcsú állítólagos értékét. Ez a nap lett a refor-máció emléknapja, bár Luther csak a lipcsei dispután(1519. június 27 – július 16.) kezdeményezett szaka-dást a pápás egyházzal, és csatlakozott Husz Jánostanításához.

A Luther nyomán kibontakozó evangelizmus elvetia katolikus klérust, helyette elsõként vezette be alelkészi intézményt és a protestáns püspöki (superin-tendens) hivatalt, megszüntette a szentek kultuszát, aszentségek számát háromra csökkentette: keresztség,úrvacsora és gyónás. Luther még hitt az úrvacsoraikenyér és bor átlényegülésében. Megreformálta amisét, kialakítva ezzel az evangélikus istentiszteletet.Luther egyéni mentalitása is rányomta bélyegét azevangélikus egyház tanítására: a kereszténység erköl-csi tanítása helyett a kegyelemre helyezte a hangsúlyt(kvietizmus). Nagy hatást gyakorolt mind a keresztényvilágirodalomra, mind a német nyelvre bibliafordítása(Septemberbibel).

A következõnek fellépõ felnõttkeresztelõ (anabap-tista, késõbb baptista) mozgalom felfogása szerint amegkeresztelkedéshez szükséges a keresztény hit éséletmód tudatos, érett vállalása, továbbá a kereszt-séget bemerítéssel gyakorolja.

Zwingli Ulrich 1518 végén világi pap volt a zürichifõszékesegyházban, késõbb a reformáció új ágát hir-dette meg, melyet utóbb a kálvinizmus kiszorított. Aklérus, a szentek tisztelete, a búcsú és a szerzetesség

A reformáció emléknapja – október 31.

Luther Márton (1483–1546)

30 Unitárius Élet

eltörlésén túl a katolikus miseliturgiát felváltotta azanyanyelvi zsoltárénekléssel, a képek és a szobroktiszteletét megszüntette, már csak két szentséget taní-tott, a keresztséget és az úrvacsorát. Bevezette azúrvacsora új értelmezését, miszerint a kenyér és a borjelkép, és nem lényegül át Krisztus testévé és vérévé.

Kálvin János, Genf lelkésze elsõsorban fõmûve, „Akeresztény vallás rendszere” (Institutio…) révén váltközismertté. Õt követi a református (kálvinista) egy-ház, mely félúton áll az evangélikus és a zwingliánushitvallás között. Franciára ültettek át számos zsoltárt,és Kálvin elkészítette a Biblia francia fordítását.Úrvacsoratanában az átlényegülés és a jelképiségközött állt: szerinte a kenyér és a bor kenyér és bormarad, de mégis jelenvalóvá teszi Jézust.

Antitrinitarizmus és unitarizmus: Szervét, Blandrata,Szocinusz és Dávid Ferenc. Az istenkáromlás vádjától,valamint annak korabeli büntetõjogi következményeitõlvaló félelem miatt csak késõbb jutottak el a reformá-torok az isteni háromságról szóló, a bibliai egyistenhit-tel ellentétes katolikus dogma cáfolatáig.

Szervét Mihály, az ember zárt vérkeringésének felfe-dezõje, még csak a háromság fogalmát vetette el, deJézust és a szentlelket az Atya, mint felfogása szerintiegyetlen természetfeletti létezõ két megtestesülésénektartotta, így még közel állt az ún. üdvösségtörténetiháromságtanhoz. Szervét Mihály a Kálvin által vezetettGenfben halt máglyahalált.

Blandrata György, Szocinusz Fauszt és társaik azitáliai unitárius reformáció csíráját, melyet eredetihelyszinén elfojtottak, vitték elõször Lengyelországba,

majd Erdélybe, ahol szárba szökkent, és Dávid Ferenctiszta egyistenhitéig jutott.

Az unitarizmus Dávid Ferenc elõtti kezdeményei: azAtya az egyetlen Örökkévaló Isten, Jézus nem léteziköröktõl fogva, bár még Isten, az üdvösségtörténetsorán, Máriától született, misztikus értelemben vett fiá-nak tartották, de már tudták, hogy valóságos embervolt, akihez mégis közbenjárását kérõ imával folyamod-tak. A szentlélekrõl szóló klasszikus unitárius tanításmár ekkorra kifejlõdött: a szentlélek nem személy,hanem az Atya Isten ereje, nem szerepel sehol a Bibliá-ban, hogy hozzá imádsággal kellene folyamodni.

Dávid Ferenc, az elsõ unitárius püspök, unitáriusegyházunk tulajdonképpeni megalapítója és elsõ már-tírja, teljesítette ki az unitárius hitet, amely (talánmondhatjuk ilyen szerénytelenül) a reformáció csúcs-pontja.

Tóth Tamás Zoltán

DÁVID FERENC1520? – 1579

Az Unitárius Egyházalapítója és elsõ püspöke

itt szenvedett mártírhalált.

Hirdeti a dévai vár börtöncellájában felállított em-lékoszlop az egy igaz Isten tiszta hitéért 1579. novem-ber 15-én, a börtönbeli elhanyagolt körülményekkövetkeztében mártírhalált halt reformátor emlékét.

A legnagyobb magyar hitújító szász, a humanistamûveltséget ápoló családban született. Igy valójában aDávid név nem a vezetékneve (az Hertel volt), hanemédesapja keresztneve volt, a humanisták között elter-jedt szokásnak megfelelõen. Tanulmányait Witten-bergben és az Odera menti Frankfurtban végezte.Tanulmányútjáról visszatérve katolikus plébános, areformáció kezdetén elõször a lutheranizmushoz csat-lakozott, majd a református hit követõje lett. JánosZsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátorakéntmár unitárius nézeteket vall.

Egyistenhívõ eszmeisége jobban kikristályosodott,mint az unitárius hit felé elindult reformátor elõdeié.

Reformátori fõmûve: Dávid Ferenc, a megfeszített JézusKrisztus szolgája: Rövid magyarázat arról, hogyan ha-misította meg az Antikrisztus az igaz Istenrõl szóló taní-tást, és Krisztus az õ hívei által miképpen állította visszaaz õ mennyei szent Atyjáról, önmagáról és a Szent-lélekrõl szóló tudományt, feltárva számunkra annak ér-telmét. Rövid útmutatás az Isten igéjének helyes értelme-zéséhez, mostanában a szentháromságról támadtvitának megértéséhez és megítéléséhez (Anno Christi1567).

Dávid Ferenc vallotta, hogy Jézusra kizárólag, mintigaz emberre kell gondolnunk. Felismerte, hogy mitjelent az az újszövetségi tanítás, miszerint JézusKrisztus Isten fia: azt jelenti, hogy igazságos, Istentkövetõ ember, Isten igaz teremtménye. Az Ószövetségis használja az „Isten fia” kifejezést, és miként az Új-szövetségben Jézus is így szólítja meg hallgatóságát:„hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté5,45. és egyéb helyeken). A Biblia alapján DávidFerenc elvetette a szentlélek és Jézust személyénekimádását és közbenjáróként való segítségül hívását..Vallotta, hogy az úrvacsorai jegyek: a kenyér és a borjelkép, és nem Jézus valóságos teste és vére.

Dávid Ferenc halálának évfordulója – november 15.

Szervét Mihály (1511–1553)

Unitárius Élet 31

Dávid Ferenc tanításai és a modern unitarizmusközötti különbségek. Dávid Ferenc még hitt a BibliaIstentõl betû szerint kinyilatkoztatott mivoltában,Jézus Krisztusságában, szûztõl születésében, kereszt-halálának a bûnt eltörlõ erejében és feltámadásában.Ezeket a tanításokat az unitárius egyház a 19. századiliberális teológia, valamint a modernitás racionaliz-musa nyomán vetette el.

Egyházalapító reformátorunk élete vége felé az uni-tarizmuson túl a felnõttkeresztséget is vallotta, bemerí-téssel, ahogy az Újszövetségben ennek számos példájátolvasta. Egyházunkban a késõbbi üldözött korszak so-rán elfogadottá vált a kompromisszum a többségi fele-kezetek felé ebben a kérdésben, hogy gyerekeinknekkeresztény nevelését a gyermekkeresztséggel erõsítsükmeg.

Az unitárius tanítás erõszakos visszavetése. JánosZsigmond fejedelem halála után (1570.) Báthori Ist-ván nyerte el a fejedelmi méltóságot, aki erõszakos re-katolizáló politikát folytatott, de mivel Erdély márekkor döntõen protestáns volt, ezért csak a katolikusegyháznak leginkább szemet szúró unitárius hitágaza-tok korábbi, mérsékeltnek tartott formájának konzer-válását rendelte el országgyûlési határozatokon ke-resztül. Így a János Zsigmond uralkodása idejéntartott 1568-as tordai országgyûlés „az evangéliumszabad magyarázatáról” hozott határozatát. azaz a val-lásszabadságot, hatályon kívül helyezte.

Blandrata, és az általa Erdélybe hívott Szocinusz,megtámadták Dávid Ferenc ekkoriban született felis-merését Jézus nem-imádásáról.

Báthori Istvánt lengyel királlyá választása utánöccse, Báthori Kristóf lett Erdély fejedelme, ural-kodása alatt országgyûléseken ítélték el a Jézust isten-ként segítségül nem hívó, beérett unitarizmust. Bland-rata a gyulafehérvári törvényszék elõtt, Szocinuszszavait idézve vádolta meg hitújítással Dávid Feren-cet, akit Déva várában letöltendõ életfogytiglanivárfogságra ítéltek, ahol már meglévõ betegsége hama-rosan halálát okozta. Õ lett egyházunk alapítója, leg-nagyobb reformátora és egyben legnagyobb mártírjais.

Tóth Tamás Zoltán

A tordai országgyűlés – Körösfői-Kriesch Aladár festménye

Németh László hatalmas jelentõségû életmûvét nemkell bemutatni a kimûvelt emberfõknek. Minden sza-vának súlya van, ezért is különösen érdekes, hogyanvélekedett Dávid Ferencrõl. „A forradalom elevenszelleme. Hatalmas tehetség, aki katolikus neveltetésételrúgván, hitek és kételyek forgószelén repül a dévaibörtönig. Az apja varga volt, a pályája demokrata karri-er. Tömegeket delejez, öreg tudósokat ránt magával.Befelé örökös újrakezdõ hév, kifelé ellenállhatatlan meg-gyõzõerõ.”

Hasonlóan plasztikus és poétikus jellemzést ad egy-házalapító püspükünkrõl a Viharsarok krónikása, a mamár sajnos kevésbé ismert Féja Géza (1900-1978), akiszerint „Dávid Ferenc élete: ballada, balladai idõmértékûút Isten arca felé. Az õ istenélménye az emberi szellemremekmûve, s e remekmûvön folyton újabb alkotnivalóttalált. A protestantizmus megalapítóinak alkotóhõsiességét a protestantizmus örök ritmusává akartatenni. S e visszafojthatatlan fejlõdési láz okozta, hogykorának indulatait le tudta vetni, s az emberiességnek, aszellemi és lelkiismereti szabadságnak egyedülálló tisz-taságú hõsévé nõtt a 16. század Európájában. Õ a szelle-mi szabadság elsõ vértanúja magyar földön.”

Passuth László Víz tükrére krónikát írni címû törté-nelmi regénye egy évvel halála után, 1980-ban látottnapvilágot a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Ebbena könyvben három évtized történelmét próbálta felku-tatni, amely 1540 és 1571 között pergett le, s melynekszereplõi között van Szapolyai János, Izabella királyné,Martinuzzi Fráter György és János Zsigmond. Vitatha-tatlan, hogy az író nagy gondossággal tanulmányozta azunitárius vallás megszületésére vonatkozó forrásokat,dokumentumokat, s ezekbõl rajzolta meg egyházalapítópüspökünk portréját. Ismerte Dávid Ferenc életét éspályáját, történelmi kontextusba helyezte a híres tordaiországgyûlést, illetve a legendás kerek kõrõl elmondottkolozsvári beszédet. Következzék két rövid szemelvényPassuth történelmi dokumentumregényébõl: „A korErdélyének eleven szene Dávid Ferenc. Az okosságot jelké-pezõ kígyónak és a béke galambjának evangéliumijegyében bontotta ki a vitát a régi, pápás tudomány és azúj evangélium pártjai között. A pápás nem a római kato-likus hitet jelentette ebben az esetben, hanem a reformációmaradibb, ortodoxabb szárnyát. Az új evangélium már azunitárius vallás kibontakozását jelentette anélkül, hogy azalakulóban lévõ új felekezet neve elhangzott volna…”„Dávid Ferenc Kolozsvár után Gyulafehérváron is meg-hirdeti téziseit: A hit Isten ajándéka, mindenki úgy él vele,amint jónak látja, üldözni miatta senkit nem szabad.Amikor elhangzik a szó – nem is a zsinaton, nem is adiétán, hanem magában a fejedelmi palotában –, minthaegy pillanatra mindenki megdermedne. Ilyenféle szabadszó még soha nem kerengett a püspökök ódon házában, arégi bolthajtások alatt.”

XX. századi írók Dávid Ferencrõl

Elõzõ lapszámunkban részletesentájékoztattuk az olvasókat az Egyházke-rületi Elnökség üléseirõl, a hozott hatá-rozatokról. Röviden összefoglalom azõszi szezon munkáját:

Kötelezõ iskolai hitoktatásKászoni Kövendi József püspöki

helynök bekérte a lelkészektõl a 2013.szeptemberében induló iskolai hitokta-tási csoportok adatait. Ezeket össze-sítve tájékoztatta az Elnökséget. Amintarról már lapunk hasábjain is beszá-moltunk a nemzeti köznevelésrõl szóló2011. évi CXC. törvény írja elõ azáltalános iskola 1. és 5. osztályos tanu-lói számára a választható erkölcstan,vagy a hit-és erkölcstanoktatást, fel-menõ rendszerben. Ugyanakkor a2013. évi költségvetési törvény mó-dosítása 8 fõben határozta meg a hit-és erkölcstanoktatás finanszírozásánakalapjául szolgáló csoportlétszámot.Sajnos, az iskolai unitárius hittani cso-portok létszáma 1-2 tanuló. Egyhá-zunk vezetõsége is részt vesz az ezzelkapcsolatos minisztériumi egyezteté-sen. Dr. Barabássy Sándor egyházke-rületi felügyelõ gondnok kérte, hogy alelkészek pontosan mérjék föl a gyüle-kezetekben az iskoláskorú gyermekeketés szólítsák meg a szülõket, hogy hamár az idén nem is, de a következõévtõl vegyenek részt az unitárius isko-lai hitoktatásban.

Egyházi KözgyûjteményElekes Botond fõgondnok javaslata

alapján az Elnökség egyhangúan elfo-gadta, hogy az egyházi közgyûjteményhivatalos elnevezés Szent-Iványi Sán-dor Unitárius Közgyûjtemény legyen.Elnökség javasolja, hogy a közgyû-jtemény kapjon belsõ jogi személyi-séget. Ezt a javaslatot az ElnökségEKKT, majd közgyûlés elé terjeszti.Elnökség ünnepélyes gyûjteményimegnyitót tervez, majd egy egy naposkonferenciát a névadó munkásságávalkapcsolatban. A konferencia szer-vezést Muszka Ibolya és Tóth Anitavállalta. Ennek az ünnepségnek várha-tó idõpontja 2014. január közepe lesz.

Unitárius AlapítványElnökség úgy határozott, hogy a

soron következõ EKKT ülés napirend-jére tûzi az Unitárius Alapítvány Ala-pító Okiratának módosítását, különöstekintettel a változtatásokra: 5 tagúkuratórium, közhasznúsági státusz.

Egyúttal Elnökség úgy határoz, hogyaz egyház, mint Alapító 3 héten belülösszehívja az új kuratóriumot, hogy apályázatokat ki lehessen írni.

MUE elnökség ülése BudapestenMUE elnökség úgy határozott,

hogy 2013. szept. 20-21-én kihelyezettülést tart Budapesten. Fõgondnok erreaz ülésre tanácskozási joggal meghívtaa MUEME elnökségének tagjait is. Atalálkozó és kihelyezett ülés sikeresenlezajlott, melyen számba vették azaktuális egyházvezetési kérdéseket.Elekes Botond fõgondnok javaslatáranapirendre tûzték a fõvárosi OrbánBalázs szobor állítás tervét, valamint akötelezõ iskolai hitoktatás és a lelkészutánpótlás kérdését. MUEME elnök-sége a BUE vezetõ lelkésze mellé egykolozsvári magiszteri hallgató kikül-dését kérte.

Szórványköltség pályázat Máté Ernõ közügyigazgató levél-

ben kérte a lelkészeket, hogy legké-sõbb 2013. szeptember 25-ig számol-janak el a 2013. elsõ félévi szórványköltségekre kapott támogatásokkal.Ezzel egy idõben elnökség kiírta a2013 második félévi szórványköltségtámogatási pályázatot is, egyházköz-ségenként 110.000,- forintos összeg-ben. Máté Ernõ – az elnökség meg-bízásából – ezeket elbírálta és azelnyert támogatásokat októberbenfolyósították a bankszámlával rendel-kezõ egyházközségeknek.

Püspöki-helynöki vizitációkKászoni-Kövendi József püspöki

helynök folytatja a megkezdett vizi-tációkat. Kérte az egyházkerület világivezetõit, hogy a vizitáción feltétlenülvegyenek részt. Október 13-ánGyõrben volt vizitáció, november 3-ána Bartók Béla Egyházközség követ-kezik, majd november 24-én a pécsigyülekezetben lesz vizitáció.

Egyházkerületi falinaptárElnökség felkérte Léta Sándor

lelkészt, hogy készítse el a 2014-esegyházkerületi falinaptár tervezetét. Atartalmi szövegrészt egyeztesse dr. Ko-vács Sándor kolozsvári egyháztörté-nésszel.

Összeállította:dr. Szent Iványi Ilona

h í r e k , e s e m é n y e k

A Magyar Unitárius EgyházMagyarországi Egyházkerületének

kiadványaAlapítási év: 1947

HU ISSN 01331271

Szerkesztõbizottság:Kriza János fõszerkesztõ

Szerkesztõk:Bartha Mária Zsuzsánna

Retkes AttilaSzász Adrienne

Lapterv, tördelés:Kriza János

Szerkesztõség címe:1055 Budapest. Nagy Ignác u. 2-4

Telefon/fax: 311-2801unel@unitarius.hu

Index: 25 842

Terjesztõ, felelõs kiadó:Magyar Unitárius Egyház

Magyarországi Egyházkerülete

Elõfizetés:unel@unitarius.hu

A lapszámok interneten elõrhetõk atudastar.unitarius.hu oldalon

Adományokat szívesen fogadunk.Bankszámlaszám: 11713005-20011631

Nyomda:Press Time Kft.

1066 Budapest, Lovag u. 15.Felelõs vezetõ:Schmidt Dániel

Kéziratokat nem õrzünk megés nem küldünk vissza.A lapban közölt írásoknem tükrözik feltétlenül

a szerkesztõség álláspontját.

Következõ lapzárta:2013. november 25.