2000 NYÁR/ÔSZ A stabilitás építése a Balkánon · Délkelet-Európa 13 Európai jövôkép a...

NATONATOtükör2000 NYÁR/ÔSZ

A stabilitás építésea Balkánon

De Franchis nagykövet Olaszország szerepérôlChris Patten az európai jövôképrôlReinhardt tábornok a KFOR irányításáról

NATO

3 Levél a fôtitkártól

4 Fókuszban a NATO

Különleges

6 Olaszország a BalkánonAmadeo de Franchis nagykövet Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnökNATO-ban tett látogatása alkalmából elemzi Olaszország Balkán-politikáját

Horvátország

8 Hogyan pótoljuk az elvesztegetett idôt?Ivica Racsan a horvát politikai életben idén bekövetkezett forradalmi változásokat mutatja be, és vázolja a jövôre vonatkozó törekvéseit.

10 A horvát hadsereg felkészítése a demokráciáraKristan J. Wheaton azt összegzi, hogy hogyan segítették a NATO-országok a horvát hadsereget felkészíteni a tekintélyelvû uralomból a demokratikus rendszerbe történô átmenetre.

Délkelet-Európa

13 Európai jövôkép a Balkán számáraChris Patten azokat a kihívásokat vizsgálja, amelyekkel az Európai Unió Dél-kelet-Európában néz szembe, és elemzi a megoldásukat célzó jelenlegi politikát.

16 A KFOR-t irányítvaKlaus Reinhardt tábornok a KFOR-nak a koszovói békefolyamathoz való hozzájárulásáról ír, és rávilágít az elôttünk álló nehézségekre.

20 Áttörés a Balkánon?Christopher Bennett a jugoszláviai demokratikus átalakulás, valamint az önfenntartó béke és stabilitás kilátásait taglalja jelen cikkében.

23 Gondolatok RomániárólRadu Bogdan képet ad Románia azon törekvésérôl, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, valamint bepillantást ad a jelenleg is végrehajtás alatt álló reformprogramba.

26 Albánia megsegítése a lôszerek kezelése területénRichard Williams arról tudósít, hogyan nyújt segítséget Albániának egy NATO-vezette csoport a fel nem robbant lôszerek és robbanóanyagok kezelésében, melyek számos ember halálát követelték.

Katonai kérdések

28 A katonák felkészítése a XXI. századraChris Donnelly azokat a nehézségeket vizsgálja, melyekkel az európai haderôkkerültek szembe a XXI. század kihívásainak való megfelelés folyamatában.Ezen belül elsôsorban a közép- és kelet-európai hadseregekre összpontosít, ahol a reform szükségessége a legégetôbb.

32 A csúcstechnológia hasznosítása a koalíciós hadviselésbenJoseph J. Eash III azt fejti ki, hogy a fejlett technológiák hadviselésbe történôgyors bevonása hogyan segítette a szövetségeseket a koszovói hadjárat során.

TARTALOMtükör Nyár/ôsz - 48. szám

„On-line” dokumentáció

A NATO közleményei a NATO hon-lapján szinte elfogadásuk pillanatábanjelnek meg és megtalálhatók mind aSzövetség valamennyi tagállamánaknyelvén, mind pedig oroszul és ukrá-nul. Ennek eredményeképpen aNATO tükör többé nem teszi ôketközzé.

Mindazok, akik a NATO közleménye-ihez a NATO tükrön ketresztül szok-tak hozzáférni, de sem az Interneten,sem más forráson keresztül nem kap-ják meg ezt a tájékoztatást, a jövôbenis megkaphatják ezeket postai úton, haírnak a szerkesztônek az alábbi címre:

NATO Office of Information andPress1110 Brussels, Belgium.

Címlapfotó: Lord Robertson (baloldalt) Ciampi olaszelnök és De Franchis nagykövet (jobboldalt) a NATO-ban május 5-én.

© N

ATO

Felelôs kiadó: Peter Daniel - NATO, 1110 Brussels, BelgiumNyomás: Pharma Press, Magyarország

A Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelen folyóirat cél-ja, hogy konstruktív módon járuljon hozzá az atlantikérdésekrôl szóló vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik vissza a NATO-tagálla-mok kormányainak hivatalos véleményét vagy poli-tikáját.

A benne megjelent cikkek a Fôszerkesztô általiengedélyezést követôen reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és az aláírt cik-kek a szerzô nevének feltüntetésével jelennek meg.

A NATO tükör évente négyszer jelenik meg angol(NATO Review), cseh (NATO review), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO), hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglaçd NATO),olasz (Rivista della NATO), norvég (NATO nytt),portugál (Notícias da OTAN), spanyol (Revista dela OTAN) és török (NATO dergisi) nyelven.Izlandi nyelven évente egyszer jelenik meg(NATO Fréttir).

A NATO tükör angolul és franciául a Interneten is meg-j e l en ik más NATO -k iadványokka l együ t t ,HTTP://WWW.NATO.INT/. címen.

A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadványokaz alábbi címen igényelhetôk:

NATO O f f i ce o f In form at ion and Pres s

1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-Mail: [email protected]

ISSN 0255-3813

Levél a Fôtitkártól

A stabilitás építése a Balkánon

Számunkra, a nemzetközi közösség számára akihívás a Balkánon „egyszerû”: egy új Délkelet-Európa felépítése, amelyben minden egyes ország élvezia békét és a demokráciát és szerepet vállal az euro-atlanti intézményekben. Figyelembe véve a közelmúlttörténelmét, amely valóban rendkívüli próbátételtjelentô kihívásnak tûnt – jelentôs fejlôdésttapasztaltam azóta, hogy majdnem egy éveelfoglaltam a fôtitkári posztot. Az átalakulás, amelyebben az évben következett be Horvátországban, abosznia-hercegovinai békefolyamat egyenletes fejlôdése,Koszovó stabilizálása és a térség iránt megújultnemzetközi elkötelezettség optimizmusra ad okot.

Ennek az igéretnek a teljesítése érdekébentovábbra is elô kell mozdítanunk az integrációt. Azelmúlt fél évszázad legegyértelmúbb tanulsága Európában az, hogy az integráció bizalmat, stabilitást és jólétetszül. Ezért minden délkelet-európai országnak meg kell adni a lehetôséget, hogy csatlakozhasson az euro-atlantistruktúrákhoz, és része lehessen az európai fô áramlatoknak. Másképpen fogalmazva: az integráció a ténylegesút a konfliktusok kezelése és a stabilitás építése irányában. Tovább kell dolgoznunk tehát a régió országaivalegyütt azért, hogy átfogó megoldásokat találjunk Délkelet-Európa problémáira.

A NATO-vezette erôkben, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban, együtt szolgálnak olyan katonák,akiknek országai a hidegháború alatt – ami csak tíz éve ért véget – az egymás elleni harcra készültek. Ma a voltellenfelek közös célokért dolgoznak együtt. Horvátország felvétele a Békepartnerség Programba újabb példája aváltozásnak. Az együttmûködés ezen újféle szelleme egyértelmûen bizonyítja, hogy lehetséges a változás; hogy arégi ellenfelek megbékélhetnek és osztozhatnak a szabadság és demokrácia nyújtotta elônyökön.

Az Európai Unió Délkelet-Európai Stabilitási Paktuma és a NATO Délkelet-Európai Kezdeményezéseegyaránt olyan átfogó program, amely a gazdasági növekedéshez, a demokratikus kormányzáshoz és abiztonsághoz szükséges feltételek megteremtését célozza az egész Balkánon. Az ezen programok alapjául szolgállogika hasonlít ahhoz, amely a Marshall-terv és az Észak-atlanti Szerzôdés Szervezetének létrehozásátösztönözte az 1940-es években. Ezek pedig együtt segítették Nyugat-Európát, hogy a világ eddig ismertlegnagyobb konfliktusa után újra a saját lábára álljon és a stabilitás és jólét térségévé váljon.

A közelmúlt történelmét tekintve senkinek nem lehetnek illúzió azzal kapcsolatban, hogy az etnikaicsoportok közötti megbékélés vagy a gazdasági jólét máról holnapra elérhetô. Mind a Marshall-terv, mind aNATO hosszú távra szólt, sikerük csak az évek múlásával vált láthatóvá. A legfontosabb az, hogy továbbra isszánjunk annyit idôt és erôforrást Délkelet-Európára, amennyit a térség megérdemel, és hogy garantáljuk abiztonság keretét, hogy a békefolyamatok önfenntartóaklehessenek és a demokrácia gyökeret tudjon ereszteni.Ezután már a helyi vezetôk új generációjára hárul afeladat, hogy elôrevigyék országaikat a XXI. századba.

Lord Robertson

3NATO tükör 2000 nyár/ôsz

© N

ATO


Az Észak-atlanti Tanács balkáni körútjaAz Észak-atlanti Tanács, a NATO19 nagykövetébôl, Lord Robert-son NATO fôtitkárbôl és GuidoVenturoni admirális, a NATO Kato-nai Bizottság elnökébôl álló felsô-szintû döntéshozó testülete július17 és 19 között tényfeltáró köruta-zást tett a Balkánon, hogy áttekint-se a békefolyamat állását Koszovó-ban és Boszniában.

Stipe Mesic horvát elnök július17-én látogatást tett a NATO-banés megbeszélést folytatott LordRobertsonnal az országában hiva-talba kerülése óta történt politikaiváltozásokról.

Július 3-és 7 között Lord Robert-son látogatást tett Közép-Ázsiá-ban, és találkozott Nurszultan Na-zarbajev kazah elnökkel, UtkurSultanov üzbég miniszterelnökkelés Aszkar Akajev kirgiz köztársas-ági elnökkel. Nazarbajev elnök jú-nius 27-én látogatást tett a NATO-ban.

Lord Robertson június 29-én láto-gatást tett Németországban, aholtalálkozott Gerhard Schröder kan-cellárral, Joschka Fischer külügy-miniszterrel, és Rudolf Scharpingvédelmi miniszterrel, akikkel meg-beszélést folytatt az Európai Biz-tonsági és Védelmi Identitásról anémet katonai reformok tükrében.

Új spanyol nagykövet

Július 10-én Juan Prat y Collnagykövet váltotta fel Javier Con-de de Saro nagykövetet Spanyol-ország állandó képviselôjeként azÉszak-Atlanti Tanácsban. Pratnagykövet, a barcelonai születésûkarrierdiplomata, 58 éves, 1996 és2000 között spanyol nagykövet-ként szolgált Olaszországban, Al-bániában, Máltán és San Marinó-ban. Azt megelôzôen az EurópaiBizottság külsô kapcsolatokért(1995-96), az észak-déli kapcsola-tokért, földközi-tengeri ügyekért,és latin-amerikai és ázsiai kapcso-latokért (1990-95) felelôs igazga-tója volt.

Háborús bûnökkel gya-núsított személy kézrekerítéseSFOR-békefenntartók június 25-én Boszniában kézre kerítették aháborús bûnökkel gyanúsítottDusko Sikiricát, és átadták a hágaiNemzetközi Büntetôbíróságának.Sikiricát, a keratermi fogolytáborvolt parancsnokát tömegmészár-lással, a genfi egyezményben fog-lalt háborús törvények és szokásoksúlyos megsértésével vádolják.

A portugáliai Feirában június 19-20-án tartott kétnapos találkozójukon azEurópai Unió vezetôi megállapodtaka NATO-val katonai kérdésekrôl foly-tatandó megbeszélések, és az EU-NATO kapcsolatok fejlesztésénekmódozatainak alapelveirôl.

Június 21. és július 1. között ötNATO- és kilenc partnerországrészvételével béketámogató mûve-letek végrehajtását gyakorolták Ti-ranában, a Cooperative Dragon2000 fedônevû gyakorlaton.

Lord Robertson június 21-23 közöttlátogatást tett az Egyesült Államok-ban, és megbeszélést folytatott Wil-liam Cohen védelmi miniszterrel,Strobe Talbott külügyminiszter-he-lyettessel, valamint több szenátorralés kongresszusi vezetôvel. Résztvett a SACLANT (a NATO atlanti-óceáni fôparancsnoka) éves szemi-náriumán.

Június 16-án KFOR-békefenntartókillegális fegyverraktárra bukkantakKoszovóban. A fegyverraktárban ta-lált nehéz géppuskákat, aknavetôket,gyutacsokat, páncéltörô rakétákat,több láda lôszert, és nagy mennyisé-gû TNT robbanóanyagot lefoglalták.

Június 19. és július 1. között tízNATO és hat partnerország vettrészt az az ukrajnai Odessza körze-tében, Fekete-tengeren megtartottCooperative Partner 2000 gya-korlaton, melynek célja a több-nemzetû erôk együttmûködésénekbéketámogató mûveletek sorántörténô segítése volt.

Ebben az évben Alexander Juscsen-ko – harkovi Állami PolitechnikaiEgyetem, Ukrajna –, „Az ukrán társa-dalmi rétegek NATO irányába történôpolitikai mentális dinamikájának infor-mációs menedzsmentjének intellektu-ális modellezése” címû projektje nyer-te el a Manfred Wörner-ösztöndíjat,melynek értéke 800,000 belga frank.

Június 7-12. között Izlandon, 16 NATO és partnerországból kb. 400tengeri mentô specialista vett részt aCooperative Safeguard 2000 elne-vezésû békepartnerségi gyakorlaton,melynek központjában a tengerésze-ti humanitárius mûveletek álltak.

Védelmi miniszteri általielismerésA NATO védelmi miniszterek június8-i brüsszeli ülésükön a miniszte-rek elismerték annak szükségessé-gét, hogy a védelmi képességek fej-lesztése terén többet kell tenni amúlt évi washingtoni csúcstalálko-zón lefektetett célok teljesítése, és ajövôbeni, Koszovó-típusú válságok-ra történô felkészülés érdekében.

Május 29. és június 10. között 16 NATO és partnerország vett részt Dá-niában és Észak-Norvégiában a Coo-perative Banners 2000 katonai gya-korlaton, melynek célja atengerészeti, szárazföldi és légi erôkNATO-területen kívüli béketámogatómûveletekre történô felkészítése volt.

Június 5-9. és 13-16. közöttÉszak-Franciaországban 13 NATOtagország vett részt a Clean Hun-ter 2000 légierô gyakorlaton,melynek célja a résztvevôk harcá-szati légi mûveletekre történô fel-készítése, valamint a partnerekneka közös elôírások és eljárásmódokértékeléséhez és gyakorlásáhoztörténô segítségnyújtás volt.

Lord Robertson május 31-én tavalyoktóberi hivatalba lépése óta immárharmadik alkalommal látogatott Ko-szovóba, ahol megbeszélést folytatottBernard Kouchner ENSZ-fômegbí-zottal, katonai vezetôkkel és helyitisztségviselôkkel. Lord Robertsonazt követôen utazott Koszovóba, hogybeszédet mondott a NATO Parlamen-ti Közgyûlés elôtt Magyarországon,és május 30-án találkozott Orbán Vik-tor magyar miniszterelnökkel.

A NATO Parlamenti Közgyûlés Ál-landó Tanácsa a budapesti, magyar-országi tanácskozáson, május 29-énkijelentette, hogy hajlandó helyreállí-tani a párbeszédet az orosz Dumá-val. A kapcsolatok a NATO Jugoszlá-via elleni légi hadjárata eredménye-képpen szakadtak meg.

Május 20. és június 10. között Olasz-ország, Görögország és Törökor-szág adott otthont a Dynamic Mix2000 elnevezésû gyakorlatnak, me-lyen 14 NATO tagország kb. 15 ezerkatonája, 65 hadihajója, és 290 repü-lôgépe vett részt. A résztvevôk a hu-manitárius beavatkozás, a csapatoktelepítésének és hazatelepítésénekfeladatait, valamint a többnemzetisé-gû szárazföldi, tengerészeti és légimûveleteket gyakorolták.

Enyhülés FirenzébenIgor Ivanov orosz külügyminisztermájus 24-én, elôször a NATO Jugo-szlávia elleni légi mûvelete óta résztvett a NATO-Orosz Közös ÁllandóTanács ülésén, Firenzében.

Május 25-én Horvátország az Euro-Atlanti Partnerségi Tanács 46.tag-állama lett, miután csatlakozott aPartnerség a Békéért programhoz.

Május 22-én Tömegpusztító Fegy-verek (TÖPFE) Központ nyílt a NA-TO-ban annak érdekében, hogyelôsegítse a TÖPFE-kel kapcsola-tos tevékenységek koordinálását,szorosabbá fûzze a non-proliferá-ciós, fegyverellenôrzési és leszere-lési megbeszéléseket, valaminthozzájáruljon a Szövetség TÖPFEelleni védelemmel kapcsolatos ké-pességéhez.

Lord Robertson május 17, 18 és 19-én látogatást tett Helsinkiben, Tallin-ban és Vilniusban, és találkozottFinnország, Észtország, és Litvániaállam- és kormányfôivel, valamintkülügy- és védelmi minisztereivel.

Vilniusi nyilatkozatMárcius 19-én Vilniusban kilenc,NATO-tagságra aspiráló ország – Al-bánia, Bulgária, Észtország, Lett-ország, Litvánia, Románia, Szlová-kia, Szlovénia, és a volt JugoszlávMacedón Tagköztársaság1 – kül-ügyminiszterei közös kötelezettségetvállaltak arra, hogy együtt készülnekfel és folyamodnak a tagságért.

Május 22-én Viktor Juscsenkoukrán kormányfô látogatást tett aNATO-ban, május 17-19. Közöttpedig Ukrajnába látogatott GuidoVenturoni tengernagy, a NATOKatonai Bizottság elnöke.

Tagfelvételi meghívás a2002-es NATO csúcsonLord Robertson május 10-11-iszlovákiai és szlovéniai látogatá-sa során kijelentette, hogy a NATO-tagságra szóló meghívás követke-zô körére a Szövetség 2002. évicsúcstalálkozóján kerül sor.

FFÓÓ

KKUU

SSZZ

BBAA

NNAA

NNAA

TTOO

(1)Törökország a MacedónKöztársaságot annakalkotmányos nevénismeri el.

Franciaország május 14-27 közöttrendezte meg elsô békepartnersé-gi gyakorlatát Cooperative Lan-tern 2000 néven a dél-franciaor-szági Fréjusban, melyen kéttöbbnemzetû dandár kötelékében22 ország 600 katonája gyakoroltaa közös tevékenységet.

Helyreáll az orosz rész-vételOroszország, a NATO tavalyi Ju-goszlávia elleni légi hadjárataóta elsô ízben foglalta el isméthelyét a Katonai Bizottság, a NA-TO legfelsôbb katonai testületemájus 9-10-i parancsnoki érte-kezletén.

Május 9-én látogatást tett a NATO-ban Ivica Racan horvát kormány-fô. Megbeszéléseket folytatott ha-zája Boszniával fennálló kap-csolatairól, a daytoni békeszerzô-désrôl, a menekültek hazatérésé-rôl, a hágai Nemzetközi Büntetôbí-rósággal való együttmûködésrôl,és a belpolitikai reformokról.

Olaszország a BalkánonMájus 5-én Carlo Azeglio Ciampiolasz elnök látogatást tett a NATO-ban, míg Lord Robertson május 8-án járt Olaszországban. A tárgya-lások témája napjaink biztonságikérdései, és Olaszország a balkánibékeépítô folyamathoz való hozzá-járulás volt.

Április 29. és május 13. között Ma-gyarországon 11 NATO-tagországtöbb mint 2000 katonája vett részta Szövetséges Fegyveres Erôk Eu-rópai Parancsnokságának Moz-gatható Szárazföldi MozgékonyErôi részére szervezett éves gyors-reagáló gyakorlaton, az ArdentGround-on. A Szövetséges Euró-pai Erôk Szárazföldi MozgékonyEreje olyan gyorsreagáló erô, mely72 órán belül bevethetô.

A Linked Seas 2000 fedônevû közösbékefenntartó gyakorlat a Gascony-öböltôl a Madeira szigetig terjedô te-rületen, 17 ország részvételével ke-rült megrendezésre május 2-5.között. A gyakorlat két nem NATO-tagország határkonfliktusa eseténtörténô beavatkozást szimulálta.

Váltás a SHAPE élénWesley Clark tábornok május 3-ánadta át az Szövetséges FegyveresErôk Európai Fôparancsnokságánakparancsnoki posztját Joseph Ralstontábornoknak. Ralston tábornok - többmint 2500 repülôórával rendelkezôvadászrepülô, aki többek között résztvett laoszi és észak-vietnami beveté-seken is – egyben az Egyesült ÁllamokEurópai Parancsnokságának parancs-noka. Elôzôleg a vezérkari fônökök ta-nácsának helyettes elnöke, az Egye-sült Államok második legmagasabbrangú katonája posztjá töltötte be.

SFOR-békefenntartók április 21-énletartóztatták a háborús bûnök elköve-tésével vádolt Dragan Nikolicsot, ésátadták a hágai Nemzetközi Büntetô-bíróságnak. Nikolicsot a susicai inter-náló volt parancsnokaként a genfiegyezményben foglalt emberiség elle-ni bûncselekményekkel, háborús tör-vények és szokások súlyos megsérté-sével vádolják.

A NATO Euro-Atlanti Katasztrófael-hárító Koordinációs Központja hoz-zájárult az áprilisi magyarországi ésromániai áradások áldozatai részérenyújtott nemzetközi segélyek koor-dinálásához azzal, hogy segített Bu-dapestnek és Bukarestnek gyorsanhomokzsákokhoz és üzemanyag-hoz jutni.

Euro KFOR-parancsnokságAz öt nemzetbôl álló katonai erô, vagyEuro-Hadtest, Juan Ortuno spanyolvezérôrnagy vezetésével április 18-ánhat hónapra átvette a Koszovói Erôk

parancsnokságát. Az Euro-HadtestKlaus Reinhardt német tábornok ve-zette LANDCENT-et váltja fel.

Lord Robertson április 13-án látoga-tást tett a hágai Nemzetközi Bünte-tôbíróságon, ahol ismételten meg-erôsítette a NATO elkötelezettségét aháborús bûnökkel gyanúsítottak le-tartóztatásában. Lord Robertson ta-lálkozott még Wim Kok holland kor-mányfôvel, Jozias van Aartsenkülügyminiszterrel, és Frank de Gra-ve védelmi miniszterrel.

Lord Robertson április 3-7 közöttlátogatást tett az Egyesült Államok-ban, ahol Al Gore alelnökkel, Ma-deleine Albright külügyminiszter-rel és vezetô szenátorokkaltalálkozott. Lord Robertson ország-szerte számos beszédet tartott ku-tatóközpontokban és egyetemeken.

SFOR-békefenntartók április 3-ánBoszniában letartóztatták az elfogottháborús bûnök elkövetésével gyanú-sítottak közötti eddigi legmagasabbrangú személyt, Momcsilo Krajisni-kot. Krajisnikot, a háborús bûnük mi-att vád alá helyezett Radovan Kara-dzsics boszniai szerb háborús vezetôbizalmasát, a hágai Nemzetközi Bün-tetôbírósága tömegmészárlással, éstöbb más háborús bûntettel, többekközött gyilkossággal, szándékos em-beröléssel, népirtással, deportálás-ban való részvétellel, és emberiség el-leni büntettek elkövetésével vádolja.

Lord Robertson március 29-31között látogatást tett Litvániábanés Svédországban.

Lord Robertson március 24-én, aJugoszlávia elleni légi hadjárat elsôévfordulóján, látogatást tett Koszo-vóban, ahol találkozott Klaus Re-inhardt tábornokkal, a KFOR pa-rancsnokával, Bernard KouchnerENSZ megbízottal, valamint a tar-tomány Ideiglenes KözigazgatásiTanácsának három albán tagjával.

Március 22-én Mart Laar észt kor-mányfô a NATO-ba látogatott, aholtalálkozott Lord Robertsonnal.Megbeszélést folytattak Észtor-szágnak a NATO Tagsági Akcióter-vében való részvételérôl.

Március 27-31 között Franciaor-szágban tíz NATO-tagország rész-vételével került megrendezésre azAmple Train 2000 fedônevû légi lo-gisztikai gyakorlat, melyen a részt-vevôk gyorsreagáló erôi közöttikompatibilitás szintjét tesztelték.

Koszovó egy év utánEgy évvel a NATO Jugoszlávia elleniAllied Force hadmûvelet megkezdéseután Lord Robertson „Koszovó egyév után: Eredmények és kihívások”címmel jelentést adott ki gondolatai-ról a Koszovóban elért eredményekrôlés a kihívásokról. Lord Robertson ki-fejtette, hogy a nemzetközi közösségtovábbra is elkötelezett a tartománybékéje és stabilitása mellett, azonbankiemelte a helybéliek alapvetô szere-pét a különbözô etnikai csoportok bé-kés egymás mellett élésében.

Lord Robertson március 16 és 17-én látogatást tett Horvátországbanés Magyarországon. Találkozott akét ország vezetôivel, majd résztvett a délkelet-európai kormányfôkkétnapos munkaértekezletén.

Ilir Meta albán kormányfô márci-us 20-án látogatást tett a NATO-ban, ahol Lord Robertsonnal meg-beszélést folytatott a montenegróihelyzetrôl, a Délkelet-Európai Sta-bilitási Egyezményrôl, valamint azalbán védelmi reformokról.

Március 19. és április 1.0 közöttKoszovóban stratégiai tartalékerôk részvételével megrendezésrekerült a Dynamic Response 2000nevû gyakorlat, melynek célja arésztvevôk gyors telepítési képes-ségeinek, interoperabilitásának ésmûveleti készenlétének tesztelése,valamint a KFOR megerôsítésévelkapcsolatos NATO-képességekdemonstrálása volt.


FFÓÓ

KKUU

SSZZ

BBAA

NNAA

NNAA

TTOO


laszország az Atlanti Szövetség és az EurópaiUnió egyik alapító tagja. A meghatározó – nehéz,de izgalmas – 1950-1955-ös években kiterjedt vita

folyt Olaszországban az ország nemzetközi jövôjérôlminden szinten, a parlamenttôl a társadalom széles ré-tegeiig. Ez a vita elvezetett Olaszország tagságához ab-ban a két szervezetben, amely oly mélyen meghatároz-ta és átalakította a következô évtizedek eseményeit ésaz öreg kontinens arcát: az Atlanti Szövetségben és azakkori Európai Közösségben. Ez a két szervezet lett ésmaradt Olaszország külpolitikájának két útjelzôje: azatlanti elkötelezettségé és az euró-pai elhivatottságé.

Mindennek szellemében, azolasz közvélemény és az olasz po-litikai erôk erôs támogatásávaltartott beszédet Carlo Azeglio Ci-ampi olasz köztársasági elnök má-jus 5-én az Észak-atlanti Tanácselôtt. A 2000.év Atlanti Szövetsé-gét hídnak minôsítette a múlt és ajövô között és tisztelettel adózott aNATO-nak azért, hogy 50 éve ôrzia szabadság és demokrácia alap-vetô elveit, továbbá kifejezteOlaszország elismerését azért,hogy az Atlanti Szövetségnek mi-lyen hatékonyan sikerült megvál-toztatnia, ez áltaé megerôsítve atagjai közötti kohéziót.

Az „új NATO” – ahogy manapság gyakran nevezik–, amely a washingtoni csúcsértekezleten született, ké-pes és kész arra, hogy központi szerepet vállaljon azeuro-atlanti térség biztonságában, amellett, hogy rég-óta meglévô és még mindig érvényes feladatát, a kol-lektív védelmet is teljesíti. A Balkán egyértelmû bizo-nyítéka a NATO elhivatottságára a kontinensbiztonságának megôrzése, egy egyre dinamikusabb jö-vôkép kialakítása, és a balkáni béke kiszélesítése ésmegtartása iránt. A NATO, amely azelôtt soha egyetlenkatonát sem telepített oda, elôször Bosznia-Hercegovi-nában avatkozott be, aztán Koszovóban, és most többmint 60 ezer katonája van a térségben. A Balkán tehátközponti jelentôséggel bír az Atlanti Szövetség és jö-vôje számára. Olaszország pedig központi szerepet ját-szik a Balkánon és a NATO regionális stratégiájának

megvalósításában, amely napról napra jobban mutatjaazt, hogy milyen mértékben tevôdtek át a lehetségesveszélyzónák és a földrajzi instabilitás Keletrôl Délke-let-Európába tevôdött át. Olaszországnak ez a közpon-ti szerepe egyfelôl földrajzi elhelyezkedésébôl – hiszOlaszország számára a Balkán nem egy távoli hely, ha-nem valóság, ami csupán néhány tudat kilométernyirefekszik az adriai partoktól -, másfelôl történelmébôl fa-kad. Ezért földrajza, történelme és politikai elhivatott-ságának elegye különleges felelôsséget ad neki, amelyelôl Olaszország sosem tért ki. Vezetô szerepet játszik,

Amedeo de Franchis nagykövet Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök NATO-ban tett látogatása alkalmából elemzi Olaszország Balkán-politikáját

O

Olaszország a Balkánon

Amedeo de Franchis nagykövet Olaszország állandóképviselôje a NATO-ban.

© N

ATO

Állami látogatás: Lord Roberston (balról), Carlo Azeglio Ciampi olasz elnök és Amadeo Franchisnagykövet (jobbról) a NATO-ban.

néha még a Szövetség lelkiismereteként is, hangsú-lyozva a gyors cselekvés szükségességét abban ameggyôzôdésben, hogy a Balkánt nem szabad nulla-összegû játékként kezelni, hanem olyanként, amelybenaz osztalékból az egész euro-atlanti térség részesül.

Lamberto Dini külügyminiszter május 24-én, Fi-renzében, a NATO miniszteri ülésén kijelentette:„Megtanultuk a Balkánon, hogy Délkelet-Európa egé-szének biztonságát és stabilitását regionális és integráltalapokon kell elérni. Olaszország mindig ennek a köl-csönös regionális függôségnek az elvét alkalmazta."Ezért nem habozott, amikor 1997 tavaszán és nyaránfelvállalta az Alba-mûvelet megszervezését és vezeté-sét. A mûveletben többek között francia, török, görög,spanyol, román és dán katonák vettek részt (összesen7000-en, köztük 3000 olasz). Az EBESZ és az ENSZkérésére az Alba-mûvelet speciális feladata a humani-tárius segély elosztásának biztosítása, ám úgy fogtukfel és vezettük a mûveletet, hogy megelôzzük a polgár-háborút és lehetôvé tegyük az albánok számára, hogy


megoldást találjanak a politikai válságra is. Fontos fe-lidézni, hogy miközben az Alba mûvelet zajlott, Olasz-ország továbbra is több ezer fôvel volt jelen Boszniá-ban az IFOR- és SFOR-missziókban.

A koszovói válság keletkezése és következetes fej-lôdése még mindig jelen van mindannyiunk tudatában,így nem kell felidéznem annak különbözô szakaszait.Elegendô annyit mondani, hogy azon körülmények kö-zött – olyan helyzetben, amit a legalapvetôbb emberijogok és értékek kirívó sárba tiprása jellemzett, és amitaz etnikai tisztogatás politikája provokált – Olaszor-szág világosan értette és látta elôre a kihívás méreteit.Nem csak a katonai mûvelet sikeréhez szükséges teljeskörû stratégiai és logisztikai szolgáltatásokat nyújtottrepülôterei és kikötôi rendelkezésre bocsátásával, ha-nem saját eszközeivel részt is vett az akcióban. Mitöbb, Olaszország a kezdetektôl az egyik legnagyobbkontingenssel van jelen a KFOR-ban. Válaszul a mit-rovicai válsághelyzetre Olaszország kiegészítô erôketküldött, ami jelentôs idôre a legnagyobb katonai hoz-zájárulóvá tette Koszovóban. Jelenleg 7500 katonaszolgál a KFOR-misszióban, ideértve az Albániába te-lepített kontingenst is, ahol Olaszország tulajdonkép-pen egyedül biztosítja a NATO jelenlétét. Ezen felül azolasz kontingens biztosítja a djadovicai repülôtér mû-ködtetését, valamint a Pristina és Macedónia közöttivasúti kapcsolatot. Ezekhez az erôfeszítésekhez járulki az olasz civil szervezetek tevékenysége.

Olaszország különösen jelentôsnek tartja a paran-csoksága alatt álló nyugat-koszovói szektorban, Peckörül állomásozó katonai kontingensét, amelyet nagy-ra értékelnek a helyi lakosság és a kisebbségi csopor-tok, amiért segít a napi élet mûködésének biztosításá-ban, lehetôvé téve a vallásgyakorlást a különbözôfelekezetek számára, és védelmezve a történelmi emlé-keket. Fontos megjegyezni, hogy ez a hozzájárulásnem csak katonai természetû, hanem a civil szektort isérinti. Amint azt Dini külügyminiszter mondta Firenzé-ben: „Koszovóban az elsôdleges prioritás egy minden-ki számára biztonságos terület megteremtése, továbbáa civil társadalom fejlesztése és a vezetôk sürgetése an-nak érdekében, hogy fokozatosan adoptálják a szabad-ság és demokrácia értékeit.”

Koszovóban Olaszország cselekedeteit külpolitiká-jának két vezércsillaga határozza meg: a NATO és azEurópai Unió. Olaszország úgy véli, hogy a Balkánonfejleszteni kell mind a biztonsági dimenziót – a NATOáltal – mind a gazdasági, pénzügyi és civil újjáépítést,ahol az Európai Unióé a vezetô szerep. Ez megerôsítiaz úgynevezett egymáshoz kapcsolódó intézményekrendszerét, és lerakja a jövôbeni európai biztonsági ésvédelmi identitás alapjait. A koszovói válság egyik ta-nulsága az, hogy Európának szembe kell szállnia a biz-tonsági kihívásokkal. Ebben a vonatkozásban van mégmit tennünk azért, hogy elérjük célunkat, azaz legyenegy mûveletek vezetésére alkalmas európai katonai

válságkezelési képességünk, amely alkalmanként aNATO eszközeit és képességeit alkalmazza: a követen-dô út már ki van jelölve, ahogy ezt legutóbb az EurópaiTanács feirai ülése is megerôsítette.

Olaszország nemcsak Koszovóban az egyik fô hoz-zájáruló, hanem világszinten is a harmadik helyen vanazon országok között, aki részt vesznek az ENSZ égisze alatt békemûveletekben. Mi több, Olaszországaz ötödik helyen áll az ENSZ-tagországok között apénzügyi hozzájárulás tekintetében. Kofi AnnanENSZ-fôtitkár Olaszország balkáni és kelet-timorirészvételével kapcsolatban mondotta, hogy „Olaszor-szág az ideális ENSZ-tagország." A múlt júniusi, rómainemzeti katonai parádén jelen voltak a különbözôENSZ-békemissziókban szolgáló olasz egységek.Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: a mozambi-ki Albatross, az albániai Pellicano, a kelet-timori Inter-fet misszióban szolgálatot teljesítôk, a carabinierik ElSalvadorban, Kambodzsában, Szomáliában, Hebron-ban, Boszniában, Albániában és Guatemalában szolgá-ló kontinensei, valamint a NATO égisze alatt a Balká-non szolgáló olasz erôk képviselôi.

Befejezésként, Olaszország nem hiszi, hogy a Bal-kánnak elkerülhetetlen végzete van. Kockázatokkal éslehetôségekkel egyaránt szembenézünk, és még ez asokat szenvedett régió is magáévá teszi a dinamikustörténelem vízióját, felismerve, hogy a jövôhöz is vanjoga, nemcsak a múlthoz. Megszabadulhat „a konti-nens lôporos hordója” bélyegétôl, hogy példamutatókirakat legyen Európában. Ebben az értelemben bátorí-tónak tartjuk a változás és nyitottság zágrábi jeleit és aszarajevói helyzet alakulását. Reméljük, hogy ezek afejlemények hozzá tudnak járulni a szerbiai demokrati-kus változásokhoz, hogy Szerbia – ahogy Olaszországnagyon reméli – elfoglalja majd az ôt megilletô helyétaz euro-atlanti közösségben. De az egész régiónak, be-leértve Szerbiát, elôször le kell mondania pesszimistajövôképérôl, ami a következôk kimondására késztette:„A Balkán éppen ellentéte a könnyû optimizmusnak.Arra tanít minket, hogy minden véget ér, minden eltö-rik és mindet széthullik.”

Olaszország és a NATO a régióban a társadalmi ésgazdasági újjáépítést, a demokratikus értékek és a tole-rancia megerôsítését, a civilizáció iránti elkötelezettsé-gének tartja. Ahogy Ciampi elnök mondta május 5-én,az Észak-atlanti Tanács elôtt, ha a NATO az egyetlennagy katonai szövetség, amely túlélte azoknak a körül-ményeknek a megszûnését, amik a létrehozásához ve-zettek, akkor van egy „mély ok, ami a nyugati világ ér-tékeinek lényegét érinti". A közös stratégiai érdekek,értékek és szándékok, amelyek az európai és amerikaikultúrát inspirálják, és amelyek együtt alkotják a közöseuro-amerikai civilizációt, lehetôvé teszik számunkra,hogy bizakodva fogjunk bele azokba a missziókra,amik a XXI század hajnalán várnak a NATO-ra. ■

tekintélyelvû kormányzásból a demokráciába történôátmenet veszélyeket hordoz magában, történjen az bár-mely országban. Nemzetközi segítséggel azonban az át-

menettel járó nehézségek legyôzhetôk. Ezért fontos Horvátor-szág számára a részvétel a Partnerség a Békéért programban,és ennek köszönhetô, hogy Zágráb stratégiai céljának tekinti aNATO-hoz és az Európai Unióhoz történô csatlakozást.

Kormányom idén januári hatalomra kerülése óta elôdjétôlteljesen eltérô politikát folytat. Átfogó reformprogramot indí-tottunk útjára, amelynek következtében az elkövetkezendôévekben várhatóan sok nehézséggel kell szembenéznünk .Horvátország sok tekintetben ugyanazt az utat kívánja bejárni,mint amelyet Spanyolország és Portugália járt be 25 évvel ez-elôtt. Jelenleg mindkét ország virágzó demokrácia, aktív NA-TO- és EU-tagsággal példát mutatva számunkra. Szeretnénkmi is ugyanilyen eredményeket elérni, aktívan részt venni aPartnerség a Békéért programban és hozzájárulni a tartós meg-oldások megtalálásához Délkelet-Európában és azon túl.

A tavaly elhalálozott Franjo Tudjman rezsimje alatt Hor-vátország szomszédaival és a nemzetközi közösséggel egya-ránt feszült viszonyban állt. A feszültség elsôdleges forrása akormány Bosznia-politikája, a Hágai Nemzetközi Büntetôbí-rósággal való kapcsolata, valamint a szerbek Horvátországbatörténô visszatérésének elutasítása volt. Az új kormány hata-lomra kerülésével ezek a területek már nem jelentenek prob-lémaforrást.

Míg az elôzô kormánypárt soraiban egyes személyek ésmaga Tudjman elnök is területszerzô politikát kívánt folytatniBoszniával szemben, addig kormányom tiszteletben tartjaszomszédunk szuverenitását és területi integritását. A boszniaiháború idején, majd annak befejezôdését követôen is kollégá-immal együtt éles kritikával illettük Tudjman Bosznia-politiká-ját, abból kiindulva, hogy egy mûködôképes és sikeres bosnyákállam létét Horvátország nemzeti érdekének kell tekinteni. Enn-él fogva, elkötelezettek vagyunk a daytoni békefolyamat mel-lett és szándékunkban áll hozzájárulni Bosznia újjáépítéséhez,mely az összes ott élô népnek otthonává válhat.

Hivatalba lépésünket követôen véget vetettünk a katonákközvetlen áthelyezésének a Horvát Hadsereg és a Horvát Vé-delmi Tanács (a Boszniai Föderáció hadseregének boszniaihorvát komponense) között. Megszüntettük emellett a két had-sereg közt meglévô közvetlen kommunikációs és irányításikapcsolatot. Mi több, amióta májusban a Boszniai Föderáció-val aláírtuk a Pénzügyi Segítségnyújtási Egyezményt, átlátha-tóvá váltak a pénzügyi átutalások Horvátország és a Föderációvédelmi minisztériumai között.

Horvátország azonban nem kívánja magukra hagyni a bosz-niai horvátokat. Egyszerûen tartós, hosszútávra szóló megoldástkeresünk, hogy egyensúlyba hozzuk az ô legitim érdekeiket azéletképes boszniai állam, valamint annak szerb és bosnyák kö-zösségeiével. Horvátország a jövôben is fizetni fogja a veterá-nok nyugdíjait és a rokkantsági juttatásokat. Ezek a kifizetésekazonban vagy az illetékes szövetségi intézményeken keresztülvagy a jogosultnak közvetlen utalással fognak megtörténni a le-hetô legnagyobb nyilvánosság mellett. A pénz többé nem átlát-hatatlan, párhuzamos struktúrákon keresztül fog áthaladni.

A Zágrábban bekövetkezett hatalomváltás és a Tudjman-fé-le Bosznia-politika módosítása máris számos eredményt hozott.A közelmúltban lezajlott boszniai önkormányzati választásokona többnemzetiségû pártok megerôsödése volt megfigyelhetô.Annak ellenére, hogy a nacionalista erôk megôrizték vezetô po-zíciójukat, támogatóbázisuk egyre inkább csökkenni kezd. Re-ményeink szerint visszafordíthatatlan folyamat indult meg, ésidôvel Bosznia összes etnikuma követni fogja a horvát példát,elutasítva a zsákutcába vezetô nacionalizmust, amely az elmúltévtizedben megkeserítette mindnyájuk életét.

A boszniai társadalom azonban nem épülhet újjá megbéké-lés nélkül. S ebben nagy szerepe van a Hágai Nemzetközi Bün-tetôbíróságnak. A bûn ugyanis nem lehet kollektív, csakisegyéni. A tényleges gyógyulási folyamat nem kezdôdhet el ad-dig, amíg a Jugoszlávia felbomlását kísérô háborúk kegyetlen-ségeiért felelôs személyek nem számoltak el tettükkel.

Mindegyik fél részérôl követtek el bûntetteket, így horvátrészrôl is. A Hágai Nemzetközi Büntetôbíróság munkájának


A

Hogyan pótoljuk az elvesztegetett idôt?Ivica Racsan a horvát politikai életben idén bekövetkezett forradalmi változásokat mutatja be, és vázolja

a jövôre vonatkozó törekvéseit.

Ivica Racsan, Horvátország miniszterelnöke

© N

ATO

megkönnyítése érdekében kormányom szakított az elôzô perió-dusban követett gyakorlattal, és lehetôvé kívánja tenni a vádlot-tak kiadatását, a szükséges dokumentumok elérhetôségét, vala-mint a horvát területen történô nyomozást. Márciusban aboszniai horvát vádlott, Mladan „Tuta” Naletilics került kiada-tásra Hága számára. Áprilisban a horvát parlament alsóházanyilatkozatot fogadott el a Hágai Nemzetközi Büntetôbíróság-gal történô együttmûködésrôl. Horvátország azóta segítségetnyújt egy hágai törvényszéki csoport nyomozásához.

Horvátország azért törekszik ennyire a Büntetôbíróság mun-kájának segítésére, mert mind a vád, mind a védelem részére biz-tosítani kívánja a tisztességes tárgyaláshoz szükséges összes elér-hetô bizonyítékot. Csak így lehetséges igazságot szolgáltatni ésaz igazság szolgáltatását láthatóvá tenni. Mivel Horvátországelôzô kormánya megtagadta az együttmûködést a Hágai Nemzet-közi Büntetôbírósággal, amikor többek kö-zött nem juttatta el a birtokában lévô doku-mentumokat elképzelhetô, hogy néhányesetben, mint például a 45 év börtönbünte-tésre ítélt boszniai horvát tábornok, TihomirBlaskics esetében a Büntetôbíróság nemrendelkezett a korrekt döntés meghozatalá-hoz szükséges információkkal.

A Hágai Nemzetközi Büntetôbíróságsegített felépíteni a megbékéléshez szüksé-ges keretet, de távol van annak kedvezmé-nyezetteitôl, a délszláv térség népeitôl. Amegbékélés végsô soron rajtunk múlik, ésa gyógyulási folyamatnak a térségben kellbekövetkeznie. Ebbôl kifolyólag reméljük, hogy a jövôben aháborús bûnösök tárgyalására Horvátországban és a volt Jugo-szlávia bármely más területén is sor kerülhet.

Megbékélésre nem kerülhet sor addig, amíg a háborúbanotthonuk elhagyására kényszerített emberek nem térhetnek ha-za. Kormányom ezért prioritásként kezeli a menekültek hazaté-rését. A Boszniai Szerb Köztársasággal (Republika Srpska) márközös nyilatkozatot fogadtunk el a menekültek visszatérésérôl,abban a reményben, hogy az egész térségben sikerül megindíta-ni a visszatérési folyamatot. Ezzel párhuzamosan az ENSZ Me-nekültügyi Fôbiztosával (UNHCR) létrehoztunk egy projektet,melynek segítségével 16.500 menekült térhet vissza Horvátor-szágba. A Stabilitási Paktum márciusi finanszírozási konferen-ciáján elfogadott alap segítségével a projekt végrehajtása ismegfogható közelségbe került.

Kormányom soha nem fog ragaszkodni a kölcsönösséghez– vagyis ugyanakkora számú horvát, mint más etnikumúvisszatérôhöz – és nem fogja hátrányosan megkülönböztetni avisszatérô szerbeket. A horvát állampolgár nemzetiségre valótekintet nélkül horvát állampolgár, aki élvezi az egyenlô jogokteljes védelmét. Ennek gyakorlatba történô átültetése érdeké-ben egy folyamatot indítottunk útjára, melynek célja az összesdiszkriminatív törvénynek, a magántulajdon sérthetetlensége ésa törvény elôtti egyenlôség elvei alapján történô módosítása.

A horvátországi háború nem olyan régen fejezôdött be, ésmáig ható keserû emlékeket hagyott hátra. Ezzel párhuzamo-

san gazdaságunk gyengélkedik, magas a munkanélküliek ará-nya és a kormányzati költségvetést komoly megszorításoksújtják. Emiatt Horvátországban többen rossznéven veszik avisszatérô szerbek segélyezését. Ez azonban nem befolyásoljapolitikánkat. Már júniusban elfogadtunk egy törvényt, melyegyenlô hozzájutási lehetôséget biztosít a szerbek számára azújjáépítési alapokhoz, és bíróságaink megbüntették a szerbemlékmûveket meggyalázó személyeket.

A szerbek Horvátországba történô visszatérésénekelôsegítése reményeink szerint javítani fogja kapcsolatainkatszomszédainkkal, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot isbeleértve. A kapcsolatok ôszinte normalizálódására azonbanaddig nem lesz lehetôség, amíg Szlobodan Milosevics hatal-mon marad, és amíg az általa agyakba sulykolt magatartásfor-ma és gondolkodásmód lesz uralkodó. Szerbia problémáinak

gyökere messze túlnyúlik Milosevicsen.Amíg a szerb társadalom nem tud elszá-molni közelmúltja történelmével, addignem lesz képes a nemzetközi közösségtagjává válni, és mind Koszovóban, mindDélkelet-Európában a tartós béke és sta-bilitás bizonytalanná válik.

Naiv dolog lenne egy olyan új Jugo-szlávia felépítésérôl beszélni, melybenHorvátország, Szerbia és Bosznia ismétegyütt élne. Ennek leszögezése utánazonban a térség különbözô országaiegyütt tudnának dolgozni. Valójában mi aDélkelet-Európa érdekében létrejött és ál-

talunk az Európai Unióhoz vezetô útnak tartott StabilitásiPaktum keretein belül igyekszünk ezt megmutatni.

Amellett, hogy csatlakozott a Partnerség a Békéért prog-ramhoz, Horvátország idén lett társult tagja a NATO Parlamen-ti Közgyûlésének és 16 kétoldalú katonai együttmûködésiegyezményt írt alá, köztük 8 NATO-tagországgal. Ezek az újkapcsolatok képessé tesznek bennünket arra, hogy a partnerek-kel együttmûködve megtaláljuk a megoldásokat, és segítségük-kel megreformáljuk és átszervezzük a fegyveres erônket.Afegyveres erôk fölött kialakított civil kontroll és a védelmi szfé-rában végrehajtásra kerülô reformok egymást kiegészítô erôfe-szítéseket igényelnek, s emiatt együtt célszerû velük megbir-kózni. Új törvényjavaslatok állnak kidolgozás alatt, melyeknekcélja a parlament hadsereg felett gyakorolt felügyeletének szé-lesítése. A védelmi szférát jól ismerô civil szakemberekbôl állótestület kerül felállításra, és az átláthatóságot növelô védelmiszabványok, valamint eljárások kerülnek bevezetésre.

A horvát társadalom átalakítása mögött meghúzódó hajtóerôrésze annak az erônek, mely integrálni akarja HorvátországotNyugat-Európába. A háború és az azt követô hibás politika követ-keztében Horvátország lemaradt a NATO-hoz és az Európai Uni-óhoz csatlakozni szándékozó országoktól. Most azonban be sze-retnénk pótolni az elvesztegetett idôt, és azt az utat kívánjukkövetni, melyet Spanyolország és Portugália is megtett. Ami Hor-vátország számára hasznos, az nemzetiségtôl függetlenül hasznosaz összes horvát állampolgár számára és hasznos Délkelet-Euró-pa, valamint az egész euro-atlanti közösség számára is. ■


A horvát társadalomátalakítása mögöttmeghúzódó hajtóerôrésze annak a hajtó-erônek, mely integ-rálni akarja Horvát-országot Nyugat-Európába.

Kristan J. Wheaton az Amerikai Hadsereg külföldrehelyezett tisztje, aki jelenleg a zágrábi USA nagykö-vetségen állomásozik. A cikkben kifejtett véleménymindazonáltal az ô sajátja és nem tükrözi az EgyesültÁllamok Védelmi-, Külügy- vagy bármely más mi-nisztériumának illetve az Egyesült Államok bármelyképviseletének álláspontját.

mikor a horvát szavazók elfordultak attól a politikaipárttól, amely elvezette Horvátországot a független-ségig és amely az elmúlt évtizedben végig hatalmon

volt, a horvát hadsereg figyelemreméltó tettet hajtott végre.Mozdulatlan maradt! Néhány, államcsínyt sürgetô szélsô-jobboldali hangtól eltekintve Horvátország fegyveres erejetartózkodott attól, hogy belefolyjon a politikába, s így hoz-zájárult a békés hatalomváltáshoz.

Miközben a nyugati demokráciákban ez a magatartásmagától értetôdô, a tekintélyelvûséget maguk mögött hagyóországokban nem ez a gyakorlat. Valójában éppen ennek azellentéte jellemzi ezeket az országokat. Nagy általánosság-ban azt lehet mondani, hogy a hadsereggel történô együttmû-ködés a sikeres átmenet alapvetô feltétele szokott lenni, s ezmég inkább kiemeli annak jelentôségét, hogy a horvát hadse-reg tiszteletben tartotta a politikai folyamatokat. Ez a jelentôseredmény azonban nem a véletlen mûve. Az elmúlt öt év so-

rán a NATO-szövetségesek és maguk a horvátok is sokat for-dítottak a horvát hadsereg szakértelmének növelésére.

1995-ben a horvát hadsereg egyértelmûen és egyöntetû-en támogatta Franjo Tudjman akkori horvát elnököt és tekin-télyelvû pártját, a Horvát Demokratikus Uniót (Hrvatska De-mokratska Zajednica avagy HDZ). Az egyszerû katonaszemszögébôl nézve, erre minden oka megvolt. A médiaszinte teljes ellenôrzése által a HDZ-nek sikerült meggyôznia hadsereg túlnyomó részét, valamint a horvát lakosság nagyrészét, hogy csakis a HDZ képes hatékonyan kormányozni éskülföldön képviselni az országot. Abban az idôben szinte el-képzelhetetlen volt, hogy válság esetén a HDZ esetleg nemszámíthatna a horvát hadsereg támogatására.

1999 végére a helyzet drámai módon megváltozott. Azéletszínvonal romlása és a gazdasági botrányok sora, ame-lyekbe a hatalmon levô párt fontos szereplôi is belekevered-tek, növelték az emberek kiábrándultságát a HDZ nacionaliz-musából és nemzetközi elszigetelôdésbôl álló elavultprogramjából. 1999. decemberében Tudjman halálával aHDZ támogatottsága megrendült, és a 2000. januári és febru-ári választásokon parlamenti képviselete 59%-ról 29%-raesett vissza. Mi több, a hadsereg elfogadta a választási ered-ményeket és az új, demokratikusan választott elnökkel, StipeMesics-csel, valamint az új miniszterelnök, Ivica Racan kor-mányával munkához látott.


Kristan J. Wheaton azt összegzi, hogy hogyan segítették a NATO-országok a horvát hadsereget felké-szíteni a tekintélyelvû uralomból a demokratikus rendszerbe történô átmenetre.

A

A horvát hadsereg felkészítése a demokráciára

© R

eute

rs

A demokráciát tanulják: Horvátország fegyveres erôi demokratikus elkötelezettségüket bizonyították be azzal, hogy távol maradtak a politikától.

1995. végén az Egyesült Államok a NATO-tagállamokközül elsôként szervezett katonai együttmûködési progra-mokat a horvát katonák számára, és jelenleg is a legfonto-sabb egyéni finanszírozója annak a tevékenységnek, ame-lyet az amerikai hadsereg “engagement (bevonási)tevékenységnek” nevez. Ezek olyan programok, amelyek aregionális stabilitás és a demokratizálódási folyamat elôse-gítését hivatottak elômozdítani, és egyúttal támogatják a voltJugoszlávia irányába történô azon “amerikai erôfeszítéseket,melyek biztosítják a Dayton-i rendezési folyamatot önállófejlôdését”, valamint “demokratikus civil kontroll alatt állókatonai létesítményeket fejlesztenek ki.” 1998-ban az USAhorvátországi nagykövete, William Montgomery megalkot-ta a “Út a Partnerség a Békéért felé” címû munkát, amely se-gítséget nyújtott abban, hogy az amerikai programokat ma-gára Horvátországra összpontosítsák. Az amerikainagykövet ezenfelül a védelmi attasé feladatává tette azamerikai erôfeszítések összehangolását. Ezzel a lépésselegyrészt védelmet biztosított a programok számára a horvátvezetôkkel kialakított sikeres munkakapcsolat által, más-részt a gondos koordináció meg-sokszorozta a programok hatásfo-kát.2000-ben a katonai képzésterületén nyújtott közvetlen ame-rikai segítség az 1995-ös 65.000dollárról 500.000 dollárra nôtt.Ezt az összeget a Kongresszus ál-tal engedélyezett Nemzetközi Ka-tonai Oktatás és Képzés (IMET)elnevezésû alapból biztosítottákHorvátország számára. Ebben azidôszakban az Egyesült Államokközel 200 fônyi horvát katonai éscivil munkatársat képzett ki az Ál-lamokban és még több százat egy-, illetve kéthetes horvátországikurzusokon. Az IMET alapból fi-zették három nyelvi laboratórium felállítását is, melynek kö-szönhetôen az Idegen Nyelvek Horvát Katonai Iskolája maévente 150 anyanyelvi szintû angol nyelvtudással rendelke-zô személyt tud kibocsátani. Horvátországban az IMET-program teljes költsége 1995. óta kb. 2 millió dollárra rúg. AVédelmi Biztonsági Együttmûködési Hivatal az USA Euró-pai Parancsnokságával együttmûködve két teljes állásúmunkatárs alkalmazását is finanszírozza, akik 1997 óta segí-tik a horvát hadsereget az IMET által finanszírozott képzé-sek ütemezésében és végrehajtásában.

Az IMET által finanszírozott tevékenységeken felül azUSA Európai Parancsnoksága egy négytagú Katonai Össze-kötô Csoportot is támogatott Horvátországban a Közös Kon-takt- Csoport Program (JCTP) keretében. Acsoport 1996-bankezdte mûködését és közel 300 eseményt vezetett le mosta-náig, melyeknek célja az USA fegyveres erôinek bemutatásaa hatékony civil kontroll alatt álló ütôképes hadsereg modell-jeként. A JCTP-események különböznek az IMET által fi-nanszírozott képzésektôl. A JCTP-nek tilos képzést tartani, atevékenységi körét a megismertetés- illetve eligazítás-típusú


kurzusokra kell korlátoznia. A résztvevôknek nem kell feltét-lenül folyékony angoltudással rendelkezniük, és az esemé-nyek általában egy hétnél rövidebb ideig tartanak (szembenaz IMET által finanszírozott kurzusokkal, melyek általábantöbb hónapig tartanak). Ezen túlmenôen a JCTP által finan-szírozott események fontos szerepet játszottak abban, hogy ahorvát hadsereg tagjai szembesülhessenek a demokratikusnormákkal és elvárásokkal.

Németországgal karöltve az Egyesült Államok a német-országi Garmisch-ban található Marshall-Központot is támo-gatta. A Központot azzal a szándékkal hozták létre, hogy tá-mogassák kül- és biztonságpolitikai tisztviselôk magasabbszintû biztonsági és védelmi tanulmányait. Horvátország1995 óta a védelmi minisztériumból és a vezérkarból többmint 40 embert küldött képzésre a Marshall-Központba. Ezaz Egyesült Államoknak csupán az 1999-es és 2000-es évbenközel 350.000 dollárjába került.

A Marshall-Központ mellett Németország 1999-ben ahorvát tisztek katonai iskolákban történô képzését is felaján-

lotta. Azóta 23 tisztet oktattak márnémet katonai iskolákban és 30-anvettek részt ismeretterjesztô és el-igazító tanfolyamon. Ezek a kur-zusok többségükben katonai szak-mai oktatásra fókuszálnak,beleértve a zászlóalj- és század-szintû kurzusokat, valamint talál-kozókat a Német Parancsnoki ésVezérkari Akadémián, továbbá azegészségügyi területen dolgozómunkatársak számára nyújtottképzést. Németország nyelvi kép-zésben is részesítette azokat a hor-vát tiszteket, akik a tanfolyamokrésztvevôi voltak. A horvát és né-met tisztek minden szinten éves

törzsmegbeszéléseket folytattak, és a fegyverzetellenôrzésterületén néhány közös gyakorlatra is sor került. A német vé-delmi költségvetés Horvátországnak juttatott segélyének tel-jes összege körülbelül 2 millió dollárt tesz ki.

Az Egyesült Királyság szintén segítségben részesítette ahorvát hadsereget. 1997. óta, amikor az Egyesült Királyság afegyverzetellenôrzés területén (elsôsorban a Daytoni Egyez-ményt érintôen) közös munkába kezdett a horvát hadsereg-gel, 45 horvát tanulót küldtek angol nyelvi képzés céljából azEgyesült Királyságba. Ezen túlmenôen, az Egyesült Király-ság szemináriumokat szponzorált különbözô témák széleskörében. Ezek közé tartoznak például Dayton fegyverzetel-lenôrzéssel kapcsolatos rendelkezései, a hadijog, valamint ahadsereg és a média kapcsolata.

Franciaország is nagyszámú képzési lehetôséget biztosí-tott. Attól kezdve, hogy 1998-ban aláírtak egy kétoldalúegyüttmûködési megállapodást, a franciák létrehoztak egyprogramot, amelynek keretében 31 tiszt – 1998-ban 14 és1999-ben 17 – végzett el olyan szintû iskolát, mint a FranciaHadiiskola. A zágrábi francia nagykövetség szerint 20 továb-

Ahogy a képzett tisztek –mind hivatásosak, mind nemhivatásosak – kritrikus sokasá-ga kezdett visszatérni a külföl-di képzésrôl, a NATO tisztekegyre nagyobb számú horvátmunkatárssal találták meg aközös hangot.


bi képzést terveznek 2000-re. A francia hadsereg a nyelviképzés területén is segítséget nyújtott.

A Törökország és Horvátország között létrejött korábbimegállapodásokkal összhangban 12 horvát tiszt járt 1999 ótatörök iskolákba. A zágrábi török nagykövetség szerint min-den diák részt vett egy egyéves török nyelvi kurzuson, mie-lôtt elkezdett olyan katonai szakmai képzéseket hallgatni,mint a Fegyveres Erôk Katonai Akadémiáján folyó képzés,vagy olyan kurzusokat, amelyeket század- vagy zászlóaljpa-rancsnoki beosztásba jelölt tiszteknek szántak. A Törökor-szágban rendezett képzéseken felül Horvátország 1999-benmegfigyelôket is küldött három gyakorlatra.

A 2000-es választásokat megelôzôen a beilleszkedéstelôsegítendô, Olaszország is aktív programokat szervezettHorvátország számára. A zágrábi olasz nagykövetség szerintaz olasz kormány egyetértési memorandumok egész sorátegyeztette Horvátországgal, amelyek arra irányultak, hogyfejlôdjön mind a hajózás biztonsága, mind a válsághelyzetekkezelése az Adrián. Olaszország annyiban korlátozta a tanul-mányi lehetôségeket, hogy egy fô tanulhat az Olasz Tengeré-szeti Akadémián, továbbá a nemzeti gyakorlatok alkalmávalmegfigyelôi csereprogramra biztosít lehetôséget. JelenlegOlaszország tölti be a vezetô szerepet a Partnerség a Békéértprogram horvátországi megvalósításában, és 2000-re növelnikívánja a tevékenységek skáláját.

Más NATO-szövetségesek, pl. Lengyelország, Magyar-ország, Spanyolország, és Norvégia közvetlen tréningekenés egyéb programokon keresztül már szintén szembesítettea horvát hadsereget a nyugati katonai gyakorlattal. Amiennél még lényegesebb, a kritikus, 1995 és 2000 közti idô-szakban a NATO attaséi testülete rendszeres zágrábi össze-jövetelein minden NATO-tagállam informálisan egyeztettea programjait.

Fontos megjegyezni, hogy 1995. és 2000. között magaHorvátország is jelentôs forrásokat fordított hadseregénekszakértelmének növelésére és modernizálására. Horvátor-szág támogatta például minden külföldre küldött diák utazásiés megélhetési költségét. Az Egyesült Államok esetében en-nek az lett a hatása, hogy az Egyesült Államokbeli képzésreadott pénzösszeg megháromszorozódott. A horvát védelmiminisztérium szerint, 2000-ben Horvátország több mint 2millió dollárt fog saját pénzbôl költeni a külföldi tanulmá-nyok támogatására, amelynek több mint 90%-át NATO-tag-államokban költik majd el.

Mivel a különbözô külföldi képzési programok egyikcélja az volt, hogy hangsúlyozza a fegyveres erôk demokrati-kus államban betöltött apolitikus szerepét, Horvátországezekre a programokra elköltött tôkéje hatékonyan aláásta aHDZ azon óhaját, hogy abszolút ellenôrzést gyakoroljon ahadsereg felett. Azonban 1995 végén, amikor az elsô, kisebbamerikai program beindult, politikailag szüksége volt Hor-vátországnak arra, hogy megerôsítse kapcsolatait a Nyugat-tal, katonai téren pedig arra, hogy a lehetô legnagyobb számútisztet képezzen ki. A horvát védelmi minisztérium szerintabban az idôben a katonai költségvetés közel 1,4 milliárd dol-

lárt tett ki és a körülbelül 130.000 dollár befektetése politika-ilag igen óvatosnak tûnhetett.

Az 1990-es évek végére azonban a külföldi képzések fi-nanszírozásának politikája egyértelmûen a HDZ ellen dolgo-zott. A Tudjman-rezsim a hadseregközi együttmûködést le-számítva szinte minden területen szembe került a nemzetköziközösséggel. Negatív politikai jelzés lett volna, ha akkorcsökkentik a támogatás mértékét. Ugyanakkor a programokszámának gyors növekedése a szigorú bejutási feltételekkelpárosulva, hatékonyan depolitizálta a képzésre küldött jelöl-tek kiválasztásának folyamatát.

Ahogy a képzett katonák – tisztek és tiszthelyettesek –kritikus sokasága kezdett visszatérni a külföldi képzésrôl, aNATO-tisztek egyre nagyobb számú horvát munkatárssal ta-lálták meg a közös hangot. Minden nagyobb parancsnoksá-gon, a vezérkar és védelmi minisztérium minden szektorábanvolt már 1999 végére valaki, aki külföldi képzésen vett részt.

1997-tôl fogva az Egyesült Államok már értékelni tudtaprogramjainak hatását. Egyértelmûen azonosították azokat aterületeket, amelyekrôl az Egyesült Államok úgy ítélte, hogya juttatott források elegendôek Horvátország számára, hogyelmozduljon abban az irányban, amely irányban menni szán-dékozott, ahogyan elôzôleg ki is nyilvánította. Ami még lé-nyegesebb, ettôl fogva úgy tûnt, hogy Horvátország számottud adni a juttatott források hatékony felhasználásáról. Nem-csak azt lehetett elvárni, hogy a külföldön képzett tiszteket azújfajta tudásukhoz mért pozíciókba helyezik, hanem azt is,hogy az átmeneti rendszereket a nyugati normákhoz igazítják– ez egy olyan cél volt, amelyet a horvát védelmi minisztéri-um nyilvánosan és következetesen hangoztatott, a gyakorlat-ban viszont gyakran figyelmen kívül hagyott.

1998. végén fordult elô egy olyan eset, amely szép példá-ja a tételes felelôsségre vonhatóságnak köszönhetô óriási vál-tozásnak. Abban az idôben az Egyesült Államok arról tudottbeszámolni a védelmi minisztériumnak, hogy több mint 100horvátot képzett ki a modern védelmi forrás menedzsmenttechnikái tárgyában. Egyértelmû volt mind a horvát, mind azamerikai tisztek számára, hogy ez több volt, mint elegendô avédelmi minisztérium számára, hogy hatékonyabb és átlátha-tóbb költségvetést készítsen – ez egy olyan cél volt, melyet aza nyilvánosság elôtt támogatott, de amely számottevô belsôellenállásba ütközött. Szembesítve ezzel a fajta könyvelésimóddal (valamint jelentôs diplomáciai nyomással), a ke-ményvonalasok kénytelenek voltak beleegyezésüket adni.Nem sokkal ezután a védelmi minisztérium kibocsátotta ed-digi legátláthatóbb és tételes költségvetését.

A 2000. eleji választásokra a horvát hadsereg jó úton voltafelé, hogy a NATO-szövetségesek és mások segítségévelátalakuljon a gondolkodásmódja egy modern, civil kontrollalatt álló, demokratikusan orientált hadsereg gondolkodásimódjává. Mivel nem kívánt szerepet játszani és hatást gyako-rolni a horvát választásokra, a horvát hadsereg jelesre vizsgá-zott az eddigi legfontosabb vizsgáján. ■


segítséget nyújt a délkelet-európai országoknak. A régiópróbára fogja tenni rendelkezésre álló mechanizmusain-kat, úgy a hagyományos segítségnyújtási formáinkat éskereskedelempolitikánkat, mint a közös európai bizton-ság- és védelempolitika új struktúráit, amelyeket jelenlegkialakítunk. Eltökéltek vagyunk arra, hogy ezeket fel-használva „megnyerjük a békét”. Feltételezve, hogy a tér-ség országai elfogadják a segítséget és bölcs döntésekethoznak, nincs ok arra, hogy ne lehessenek ok is stabil de-mokráciák, sikeres piacgazdasággal – ez egy olyan ered-mény, ami nekik is, nekünk is jó lesz.

A Stabilitási Paktum, mely eredetileg az EU kezde-ményezése volt és amelyet múlt év júniusában indítottunkútjára, nagy lépést jelent a talpra állás fellé. A Paktum há-rom asztala – amelyek felölelik a demokráciát és emberijogokat, a gazdasági újjáépítést és a biztonságot – a refor-mot, az újjáépítést és a regionális együttmûködést kíván-ja elômozdítani. Az Európai Unió és partnerei hangsú-lyozták annak szükségességét, hogy gyorsan lehesseneredményeket felmutatni a térségben annak érdekében,hogy megmaradjon a kezdeményezés lendülete. Ezért alegutóbbi, 2000 márciusában rendezett finanszírozásikonferencia megvitatott egy átfogó, a gyors kezdést szol-gáló csomagot, ami regionális projektekbôl és kezdemé-nyezésekbôl áll, és ezek az elkövetkezô tizenkét hónap-ban beindulnak. A konferencián a donorok több mint 2,4

XX. században Délkelet-Európa méretéhez és gaz-dasági súlyához képest aránytalanul nagy mértékbenbefolyásolta az európai eseményeket. Az elmúlt év-

század azzal kezdôdött és végzôdött, hogy az európainagyhatalmak katonailag beavatkoztak a térségben. Ezekaz ismételt katonai szerepvállalások igazolják a régió tar-tós jelentôségét. Az elhatározásunk, hogy a XXI. század-ban elkerüljük a további konfliktusokat, az egyik oka an-nak, hogy a nagy európai intézmények, köztük az EurópaiUnió, most jelentos politikai és gazdasági tôkét fektetnekbe ebben a fontos régióban, a stabilitás megteremtése ér-dekében.

A kihívások egyértelmûen óríásiak: összeomlott inf-rastruktúra, lerombolt ipari bázis, menekültek ezrei és azetnikai gyanakvás öröksége. Mindazonáltal 1945 utánEurópában szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogyigenis lehetséges a változás. Akarat kellett ahhoz, hogymagunk mögött tudjuk a konfliktusokat, vágy, hogy gyer-mekeink számára jobb jövôt teremtsünk és elhatározás,hogy újjáépítsünk, illetve a barátok szándéka, hogy segít-sék ezt valóra váltani, mindez annak érdekében, hogy le-hetôvé váljon egy új Európa megteremtése a második vi-lágháborút követôen. Másokkal közösen az Európai Unió

A

Európai jövôkép a Balkán számáraChris Patten azokat a kihívásokat vizsgálja, amelyekkel az Európai Unió Délkelet-Európában néz

szembe, és elemzi a megoldásukat célzó jelenlegi politikát.

Chris Patten az Európai Bizottság külügyi biztosa.

© S

trat

&C

om

Európa építése: Az Európai Unió 1991 óta több mint 4,5 milliárd eurót költött a Balkánon.


milliárd euró-t ajánlottak fel, azaz többet, mint amit a ja-vasolt csomagok finanszírozása igényel. A konferenciaazonban hangsúlyozta, hogy a stabilizációs erôfeszítésekutcája kétirányú. A cél az, hogy a délkelet-európai orszá-gok segítséget kapjanak ahhoz, hogy segíteni tudjanakmagukon. Fejleszteni kell kormányzati módszereiket,megfelelô feltételeket kell teremteni az igazi magánválla-latok számára, harcolni kell a korrupció ellen, erôsítenikell a társadalmi kohéziót és kölcsönösen elônyös együtt-mûködést kell kialakítani egymással annak érdekében,hogy megismételjék a második világháború utáni nyugat-európai újjászületést.

A térség sok országa már felismerte, hogy jövôjüknem az idegengyûlöletben és az elszigetelôdésben rej-lik, hanem az európai integráció folyamatában valórészvételben. Válaszul, mintegy különleges hozzájáru-lásként a Stabilitási Paktumhoz, az Európai Unió meg-teremtette a EU-struktúrákba való teljes integrálódásperspektíváját. Az Európai Unió Bosznia-Hercegoviná-nak, Horvátországnak, a Jugoszláv Szövetségi Köztár-saságnak, a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság-nak(1) és Albániának testre szabott Stabilitási ésTársulási Egyezményeket kínál. A szerzôdéses kapcso-lat eme új formája EU-in-tegrációval, kereskedelmiliberalizációval, pénzügyisegéllyel kecsegtet, segít-séget kínál a demokratizá-lódáshoz és a polgári társa-dalom kiépítéséhez, huma-nitárius segítséget nyújt amenekülteknek, együttmû-ködést kínál a bel- és igaz-ságügyben, és a politikapárbeszéd fejlesztését adjacserébe a politikai és gaz-dasági reformokért és a re-gionális együttmûködésért. Valójában az Európai Uniófelajánlotta, hogy megosztja politikai és gazdasági jö-vôjét a Nyugat-Balkán országaival.

A Stabilitási és Társulási Egyezmények hangsúlyoz-zák és megkövetelik a regionális együttmûködést, amelykulcseleme minden tartós megoldásnak Délkelet-Európaproblémáira vonatkozóan. A kereskedelem fejlesztése ésaz infrastrukturális kapcsolatok, a közös határok ellenôr-zése és a kultúrák közötti kapcsolatok elômozdítása a bel-sô és külsô megosztó vonalakon átnyúló együttmûködéstkíván. Ez a tevékenység hasznos felkészülési lehetôségetis kínál az európai struktúrákba történô jövôbeni integrá-cióra, amelyek maguk a régiók közötti és a nemzetköziegyüttmûködésen alapulnak. A reformok terén elért fejlô-dés lehetôvé tette a Stabilitási és Társulási Egyezményrevonatkozó tárgyalások megnyitását a volt Jugoszláv Ma-cedón Tagköztársasággal, míg Albánia esetében pedigegy megvalósíthatósági tanulmány került beterjesztésre.Hasonló tanulmánynak kell készülnie a Stabilitási és Tár-sulási Egyezményekrôl Bosznia esetében is.

Mindeközben az EU továbbra is folyósít segélyeket atérségnek. Az Európai Unió eddig a legnagyobb donor ateljes Nyugat-Balkánon. 1991 óta különféle segélyprog-ramjain keresztül több mint 4,5 milliárd euró-t osztott szét,miközben 2000-ben több mint 520 millió érhetô el aPHARE és az OBNOVA segélyprogramok keretében. AzEurópai Unió a terepen is vezet. Koszovóban mintegy36000 EU tagországokból érkezett katona és 800 civilrendôr teljesít szolgálatot az Európai Bizottság mellett,ami pedig együtt dolgozik más nemzetközi partnerekkel.Az Európai Unió vezeti az Európai Újjáépítési Hivatalt,ami az ENSZ koszovói missziójának gazdasági újjáépíté-sért felelô részlege, és az EU a legnagyobb hozzájáruló azújjáépítési folyamatban. Tovább haladva kelet felé, Romá-nia és Bulgária már EU-tagjelölt; együttesen körülbelülévente 900 millió euró-t kapnak elôcsatlakozási segély-ként.

Sajnos a Szlobodan Milosevics vezette Szerbia nemkíván pozitív kapcsolatot kialakítani az Európai Unióvalés a széles nemzetközi közösséggel. Miközben Szerbianem tudja megakadályozni, hogy szomszédai szorosabbkapcsolatot építsenek ki Nyugat-Európával, ô maga a tér-ség középpontjában fekszik és továbbra is képes konflik-

tusok exportálására. Ezért aregionális stabilitás veszély-ben lesz mindaddig, amígJugoszlávia nem foglalja elhelyét a Balkánon új, békésés demokratikus államként.Milosevics és kormánya – ésnem a szerb nép – a legna-gyobb akadálya az ilyen irá-nyú fejlôdésnek.Mióta a Mi-losevics-rezsim akadálytjelent, az Európai Unió elszi-geteléssel és a szankciókfenntartásával nyomást gya-

korol a szerbiai kormányra. Ezzel együtt tisztában van az-zal, hogy az elszigetelés önmagában akadálya lehet a szer-biai változásoknak, ezért az Európai Unió megpróbálja aszankciókat a rezsimhez közelálló egyénekre irányítani.Eközben az Európai Unió megkísérli segíteni a szerb né-pet a humanitárius segély olyan találékony formáival,mint az „Energia a demokráciáért” program, amely olajatad az ellenzék vezette településeknek, és támogatja a füg-getlen médiát. Jelentôs mértékû a repülési tilalom feloldá-sa és a kapcsolatok fejlôdése a reformista helyi adminiszt-rációkkal és a (sajnos még mindig nem egységes) politikaiellenzékkel. Remélhetôen a növekedés és a fokozódó jólétpéldája a volt Jugoszlávia más részein idôvel nagyobb lö-kést ad a reformoknak magában Szerbiában is.

Az Európai Unió továbbra is támogatja a demokrati-kus és gazdasági reformot Montenegróban, a kisebbik ju-goszláv tagköztársaságban, és ezzel párhuzamosan pró-bálja eltántorítani attól, hogy lépéseket tegyen afüggetlenség felé. Mindenesetre az Európai Unió úgy hi-szi, hogy Belgrád destabilizációs törekvései Montenegró-

A régió próbára teszi majd rendelke-zésre álló mechanizmusainkat, úgya hagyományos segítségnyújtási formánkat és kereskedelempoliti-kánkat, mint a közös európai bizton-ság- és védelempolitika új struktúrá-it, amiket jelenleg alakítunk ki.


ban nincsenek elégségesen kompenzálva a nyugati segít-séggel, ezért meg kell sokszorozni s segítséget a költség-vetési, humanitárius és mûszaki területen. Montenegró ál-lamiságának hiánya nem lehet akadálya ilyen segélynek.Koszovóban a béke megalapozására szánt rövidtávú esz-közök maradnak fontosak. Itt a célunk az, hogy megelôz-zük az újabb válságot, különösen a Presevo-völgyben ésMitrovicában. Az ENSZ BT 1244.sz. határozatával össz-hangban folytatnunk kell az elégséges biztonság megte-remtését, hogy a politikai megegyezés és a gazdasági új-jászületés gyökerei megmaradjanak. A koszovói szerbekrészvétele a Közös Adminisztráció struktúráiban azt su-gallja, hogy a jelenlegi politika kezdi meghozni gyümöl-cseit.

Az európai integráció perspektívája hatalmas változta-tó erô a Nyugat-Balkánon. Boszniában és Horvátország-ban a változást az úgynevezett konzultációs csoportok tá-mogatják, amelyekben az Európai Unió és az illetékesnemzeti szervek megvitatják a változáshoz szükséges pri-oritásokat és gyakorlati vonatkozásokat, lehetôvé téve szá-munkra, hogy a folyamatot együtt vigyük elôre. Az Euró-pai Unió reméli, hogy hasonló intézmények másdélkelet-európai országokban is megkezdik mûködésüket.

Kétségtelen, hogy még többet lehetne és kellene ten-ni. A segély hasznos, a kereskedelem jelentôs. Az EurópaiUniónak liberális kereskedelmi megállapodása van Dél-kelet-Európával, lehetôvé téve, hogy regionális exportnaktöbb mint 80 százaléka vámmentesen kerüljön az EurópaiUnióba. Mindazonáltal az Európai Unió azt javasolja,hogy tovább lehessen menni ezen az úton. A Stabilitási ésTársulási Egyezmények részeként szabadkereskedelmiegyezmények megkötését tervezzük (és már nyomástgyakorlunk a térség országaira, hogy egymással is hozza-nak létre szabadkereskedelmi megállapodásokat, így op-timalizálva a kiegészítô elônyöket). Az azonnali szabadkereskedelem az Európai Unióval azonban sokkolná atérség gazdaságait, megfosztva ôket például a vámbevéte-lektôl, ami sok kormány számára alapvetô bevételi forrás.Az Európai Unió szándéka ezért az, hogy további javasla-tokat tegyen, a melyek azt célozzák, hogy a Stabilitási ésTársulási Egyezmények tárgyalása elôtt az EU piacát szé-lesebbre nyissák.

Minden elemzés központi problémaként azonosítja abûnözés és korrupció romboló hatását a térségben. Az Eu-rópai Unió itt hatékony módon felhasználhatja az 1998-as „Elôcsatlakozási Paktum a szervezett bûnözésrôl azEurópai Unió tagországai és a közép- és kelet-európaitagjelöltek és Ciprus között” címû megállapodás tapasz-talatait, biztosítva, hogy erôfeszítései szorosan össze le-gyenek hangolva a Stabilitási Paktum harmadik, bizton-sági kérdésekkel foglalkozó asztalával.

Az Európai Unió fejlesztéssel, technikai és humanitá-rius segítséggel kapcsolatos intézkedései, ragaszkodásunkahhoz, hogy összekapcsoljuk a segítséget a demokráciaépítésének folyamatával, az emberi jogok tiszteletével és ajó kormányzással mind azt jelentik, hogy Balkán-politi-

kánknak jelentôs beépített konfliktus-megelôzô elemevan. Célunk végsô soron az, hogy Délkelet-Európábanolyan helyzetet teremtsünk, amelyben a katonai konfliktuselképzelhetetlen. Amint a koszovói helyzet mutatja, mégmindig nem értük el ezt a célt. Ezért fontos az EurópaiUnió azon döntése, miszerint 2003-ra felállít egy legfel-jebb 60 ezer fôs gyorsreagálású erôt, amit 60 nap alatt tudmozgósítani, és amely képes humanitárius, válságkezelô,békefenntartó és béketeremtô mûveletek végrehajtására.De annak a döntésnek is egyértelmû relevanciája van aBalkán egyes részein, hogy fejleszteni kell a nem katonaiválságkezelô eszközöket olyan területeken, mint a huma-nitárius segítségnyújtás, civil rendôrség telepítése és ki-képzése, a határôrizet, az aknamentesítés és kutatás-men-tés. Hogy megkönnyítsük ezt, gyorsreagálású képességethozunk létre, amelyik lehetôvé kell, hogy tegye számunk-ra pénzügyi és egyéb forrásaink mozgósítását órákon vagynapokon, nem pedig heteken vagy hónapokon belül.

Mind Javier Solana, az Európai Unió elsô külpolitiká-ért felelô fômegbízottja, mind jómagam prioritásnak te-kintjük a délkelet-európai stabilitás megteremtését. Eztbizonyítják gyakori látogatásaink a térségben. Ez megíté-lésünk szerint egyik módja az átfogó párbeszéd fejleszté-sének, a lendületvételnek, céljaink megvalósításának. Eb-ben szorosan együtt kell mûködnünk partnereinkkel anemzetközi közösségben és mindazokkal, akik a régióbanmagába dolgoznak a fejlôdésért. Ez az elkötelezettségidô-, emberi erôforrás és pénzigényes, de összességébenjobb megoldás, mint a katonai eszközök alkalmazásavagy maga a konfliktus, ami olyan jellemzô volt az elmúltszáz évben. Egy új, stabil és biztonságos régió létrehozá-sa megfelelô cél az új évszázadnak. ■


A NATO minden évben korlátozott szám-

ban kutatási ösztöndíjakat kínál egyének-

nek és intézményeknek egyaránt. Ezekre

mind a NATO-tagállamok, mind a partner-

országok állampolgárai nyújthatnak be

jelentkezést.

A részleteket lásd teljes egészükben a NATO honlapján;

http://www.nato.int/acad/home.htm

Ösztöndíjak

Klaus Reinhardt tábornok a KFOR második parancs-noka volt 1999 októbere és 2000 áprilisa között.

mikor a NATO-vezette békefenntartók 1999 jú-niusában megérkeztek Koszovóba, albánok tíz-ezreinek halálát feltételezték és több mint egy

millió ember lett erôszakkal kilakoltatva vagy mene-kült el életét féltve. A fôváros, Pristina, szellemvárosvolt, nyitott üzletek nélkül, alig néhány autóval az ut-cán. Nem volt ellenôrzés Koszovó határai mentén, nemvoltak polgári struktúrák, sem mûködô gazdaság, semközszolgáltatások, sem pedig törvény és rend.

Mára a legtöbb koszovói visszatért otthonába. Pris-tina utcái megteltek buszokkal és autókkal, zsúfoltakemberekkel, akik biztonságban érzik magukat. A bá-rok, éttermek és üzletek újra kinyíltak. Van egy virágzópiac, az utcák pedig zsúfoltak. Az emberek jól öltözöt-tek és senki nem tûnik éhesnek. Az újságosok cenzúrá-

zatlan helyi újságokat és nemzetközi kiadványokatárulnak. A rádióállomások szabadon sugározzák, amitaz emberek hallani akarnak. Sok koszovói élvezi azt aszabadságot, amelyet évekig megtagadtak tôle.

A KFOR nagymértékben járult hozzá ahhoz a fejlô-déshez, amely a tartomány mindennapi életében vég-bement. Az ENSZ mandátuma szerint a KFOR elsôdle-ges felelôssége, hogy megelôzze a kiújulóellenségeskedést és megteremtse a tartományban a biz-tonságot és a közrendet. De olyan feladatot is kapott,hogy támogassa a vezetô civil szervezeteket a humani-tárius segélyezés és az újjáépítés területén, valamintsegítsen újjáépíteni a koszovói civil társadalmat.

Június elején a jugoszláv katonai hatóságok elfo-gadták a Katonai Technikai Egyezményt, amely ren-delkezett a jugoszláv erôk visszavonulásáról: végrehaj-tását a KFOR felügyelte. Mára a jugoszláv hadsereg ésa jugoszláv belügyi erôk már nem jelentenek közvetlenfenyegetést Koszovóra nézve. A KFOR-csapatok, ame-


Klaus Reinhardt tábornok a KFOR-nak a koszovói békefolyamathoz való hozzájárulásáról ír, és rávilágít az elôttünk álló nehézségekre

A

A KFOR-t irányítva

Egy segítô kéz: KFOR katonák segítik Koszovó szétzilált társadalmának újjáépítését és a béke fenntartását.

© N

ick

Sid

le –

Alli

ed M

ouse

and

Hea

rtst

one

lyek között ott van 20 nem NATO-ország kontingenseis - köztük Oroszországé -, teljes mértékben képesekmegakadályozni a jugoszláv hadsereget és a belügyicsapatokat abban, hogy erôszakkal visszatérjenek Ko-szovóba. A sûrû gyakorlatozás a kontingensek széleskörében segíti fenntartani a csapatok készültségét.

A KFOR sikeresen hajtotta végre a Koszovói Fel-szabadítási Hadsereg lefegyverzését és átalakítását Ko-szovói Védelmi Hadtestté, amely egy UNMIK ellenôr-zés alatt álló civil válságkezelô szervezet. A hadtestnek5000 tagja esküdött fel arra, hogy betartja a jogi ható-ságok iránymutatásait, tiszteli az emberi jogokat, ésminden feladatot etnikai, vallási vagy faji elfogultságnélkül lát el. A cél az, hogy egy többnemzetségû szer-vezet jöjjön létre, amihez bosnyákok, romák és törökökmár csatlakoztak, de szerbek még nem.

Ez az elsô eset, amikor egy gerillahadsereget ilyenúton feloszlattak és fegyvereit elkobozták. A KFORazonban éberen ügyel a kiújuló ellenségeskedések koc-kázatára, különösen odafigyelve azokra a veszélyeshelyzetekre, amik a „Presevói, Bujanocvaci és Med-vedjai Felszabadítási Hadsereg” elnevezésû lázadó al-bánok felkelései teremtettek Dél-Szerbiában.

A KFOR fontos feladata,hogy olyan biztonságos kör-nyezetet teremtsen, ahol min-den koszovói közösség - aszerb, bosnyák, roma, török ki-sebbségek és az albánok egya-ránt - újra fel tudja építeni éle-tét. Az egyik prioritás azaknamentesítés: az aknák ve-szélyt jelentenek férfiakra,nôkre és gyerekekre egyaránt,bármilyen nemzetiségûek is le-gyenek. A robbantási szakértôk1777 kilométernyi utat, több mint 1200 iskolát, vala-mint 16000 házat és középületet tisztítottak meg az ak-náktól és más robbanóanyagoktól.

Ám a fô kihívás az etnikai feszültség kordában tar-tása és a bûnözés elleni küzdelem. Naponta minden há-rom KFOR-katonából kettô 500-750 ôrjáratot hajt vég-re, 550 kulcsfontosságú helyet ellenôriz és 200gépjármú ellenôrzési pontot irányít. Az elmúlt évben asúlyos bûnesetek – pl. fosztogatás, emberrablás ésgyújtogatás – száma drámai mértékben csökkent, és ahalálozási ráta a heti mintegy 50 bosszúból elkövetettgyilkosságról átlagosan heti ötre csökkent, ami alacso-nyabb szintet jelent, mint sok nyugati fôváros esetében.

Mitrovicában, az etnikai feszültségek gyújtópontjá-ban, a KFOR tizenegy százada dolgozik a különbözôközösségek biztonságának megteremtésén. Úgyneve-zett ''bizalmi területeket'' hoztak létre az Ibar folyómindkét oldalán, hogy csökkentsék a feszültséget ésbátorítsák az elmenekült családokat, hogy költözzenek

vissza otthonaikba. A kihívás Mitrovicában és egészKoszovóba az, hogy meggyôzzük a lakosságot: a tarto-mány nem lesz megosztva, és lehetséges a két fô kö-zösség békés együttélése.

A civil rendôrség azonban továbbra is problemati-kus terület. A részleges hatalmi vákuumban, amelynem lesz betöltve az idén késôbb sorra kerülô helyha-tósági választásokig virágzik a köztörvényes és a szer-vezett bûnözés,. Azonmód szükség van mind többENSZ rendorre és helyi, koszovói rendôrre, továbbá azôket támogató infrastruktúrára. Amíg a nemzetközi kö-zösség nem adja meg ehhez a szükséges forrásokat, aKFOR-katonáknak kell közbelépniük, hogy áthidaljáka szakadékot olyan küldetések vállalásával, amelyekrenincsenek felkészítve.

A KFOR a humanitárius és újjáépítési erôfeszítésekterületén is támogatja a nemzetközi közösséget. A kez-detektôl szoros munkakapcsolat alakult ki a KFOR -különösen annak civil katonai együttmûködési törzse -és az ENSZ átmeneti adminisztrációja között. Azonnalegy nagy volumenû programot indítottak el, hogy élel-miszersegélyt, felszerelést nyújtsanak és a télre felké-szülvén átmeneti szükségszállásokat hozzanak létre.

Annak ellenére, hogy az elmúlttél kemény volt, az erôfeszíté-seknek köszönhetôen senkisem halt éhen vagy fagyott megKoszovóban, és az Élelmezésü-gyi Világprogram (WFP),amely kezdetben 900,000 em-bert látott el élelemmel, csök-kenteni tudta segélyprogramjá-nak mértékét, amint egyre többember vált képessé az önfenn-tartásra.

Az újjáépítési erôfeszíté-sek részeként a KFOR-katonák 200 kilométernyi utatjavítottak meg vagy építettek, és újjáépítettek két hi-dat. A pristinai repülôteret ért károkat kijavították, ésa repülôteret újra megnyitották a kereskedelmi jára-tok elôtt.

Egyetlen szektorban a KFOR 1600 ház felépítéséndolgozik együtt a helyi lakossággal, 17000 emberneknyújt szállást, és segít az élethez alapvetôen szükségesszolgáltatások visszaállításában (elektromos áram, víz,fûtés és kommunikációs rendszerek), hozzájárul azalapvetô orvosi ellátáshoz, beleértve a napi átlag többmint 1000 konzultációt, valamint a sürgôsségi kórháziellátást, a védôoltás programokat, a mentôszolgálatotés a helyi orvosi szállítási szolgáltatásokat.

A KFOR és az ENSZ átmeneti adminisztrációja kö-zötti szoros együttmûködés kulcs a mindennapi élet új-jáélesztéséhez és a civil struktúrák felállításához Ko-szovóban. Korai, nagyjelentôségû döntés volt a szerbvisszavonulás után létrejött kormányzati és adminiszt-


Amíg a nemzetközi közösségnem adja meg ehhez a szüksé-ges forrásokat, a KFOR kato-náknak kell közbelépni, hogyáthidalják a szakadékot olyanküldetések vállalásával, amik-re nincsenek felkészítve.


rációs vákuum betöltése azzal, hogy létrehozták a kö-zös átmeneti adminisztratív struktúrákat, amelyek min-den etnikai közösség elôtt nyitva állnak. A probléma,sok más koszovói kezdeményezéshez hasonlóan az,hogy a szerb vezetôk eleinte vonakodtak részt vennibenne. Némi reményt ad azonban a Szerb Nemzeti Ta-nács áprilisi bátor döntése arról, hogy megfigyelôkéntrészt vesz az Átmeneti Adminisztrációs Tanácsban és aKoszovói Átmeneti Tanácsban.

Újra megnyílt a pristinai egyetem, a legtöbb általá-nos iskolás és középiskolás hallgató pedig visszatért aziskolákba. A KFOR segített helyreállítani az épületeket

Koszovó fokozódó stabilitása és biztonsága lehetô-vé tette a helyi lakosság számára, hogy felvirágozzon avállalkozói kedv és kis üzletek nyíljanak mindenütt.Különösen a kávézók és éttermek folytatnak élénk ke-reskedelmet a nemzetközi védnökség alatt. Azonban amunkanélküliség továbbra is nagy gond marad, a hiva-talos számok a férfiak munkanélküliségét 80-90 száza-lékra teszik. A forrásokat jobban el lehetne osztani úgy,hogy szerény kezdô befektetési hiteleket kapnának akisvállalkozások, és nem néhány nagy projektbe fek-tetnének be hatalmas összegeket, a nemzetközi szerzô-dô feleknek kedvezve. Prioritást kell adni a koszovói

© N

ick

Sid

le –

Alli

ed M

ouse

and

Hea

rtst

one

Egészségügyi vizsgálat: A KFOR létfontosságú orvosi ellátást nyújt napi több mint ezer elvégzett vizsgálattal.

és kíséretet ad a tanárok és diákok mellé azokon a terü-leteken, ahol az etnikai feszültség továbbra is magas. Ahelyi médiát és a telekommunikációs projekteket is se-gíti légi szállítási kapacitásával és azzal, hogy antenná-kat épít, és rendbe hozza a fôbb adó- és átjátszóállomá-sokat. Segít az Európai Biztonsági és EgyüttmûködésiSzervezetnek - amely a média demokratizálásáért fele-lôs - egy az engedélyezett adókról és támogatást adó ésa frekvenciák menedzsmentjének szervezéséhez segít-séget nyújtó adatbázis létrehozásában.

Lassú és bizonytalan kezdés után az igazságszol-gáltatás már rendelkezik a bíróságok mûködéséhezszükségesek bírákkal és ügyészekkel, akik képesnekbizonyulnak az igazság érvényesítésére olyan esetek-ben, amikor egy adott bunesetben nem lelhetô fel erôsetnikai elem. De a nemzetközi bírák és ügyészek jelen-léte továbbra is szükséges ahhoz, hogy kezelni lehes-sen a problémásabb eseteket, és sok tennivaló van atörvények reformjának területén is.

kistermelôk megsegítésének, hogy visszatérjenek dol-gozni a tartomány gazdag földjére. Sok gazdaságot le-romboltak a konfliktus alatt, arra kényszerítve a gaz-dálkodókat, hogy a városokban keressenek munkát.

Egy említésre méltó nagy projekt a tönkrementtrepcai bánya és fémipari komplexum feltámasztásá-nak kezdeményezése, amelyet évek óta elhanyagoltak,miként a beruházás volumene is elégtelen volt. Sikerültnemzetközi támogatást szerezni az újjáélesztéshez,ami a Koszovó számára oly fontos munkahelyeket ésbevételt tud teremteni. A KFOR nagy mértékben érin-tett a projekt létrehozásában és a stratégiai tervezésiszakaszokban, és nap mint nap biztosítja az etnikailagmegosztott helyszíneket.

A KFOR a biztosítás, a helikopter szállítás és a pán-célozott jármû kíséret nyújtásával segített szétosztanitöbb mint 80 millió német márkát is (40 millió dollár),ami részér képezte a szükséghelyzeti pénzügyi se-gélyprogramnak. A programot tavaly októberben indí-

tottak azért, hogy kezdôlökést adjanak a gazdaságnak,aminek nem voltak mûködô bankjai. Most a pénzügyiszektor alapjai már lassan létrejönnek.

A nemzetközi közösség az elmúlt évben jelentôsetlépett elôre, de még sok a tennivaló és számos bonyo-lult kérdéssel állunk szemben. Utódaimnak bôven leszmunkájuk a biztonságos környezet megteremtésével,ami alapvetô jelentoségû ahhoz, hogy a demokrácia ésa tolerancia gyökeret eresszen Koszovóban, és mindenlakos békében és jólétben élhessen.

Tisztázni kell Koszovó végsô státuszának kérdésétis kell. Az ENSZ BT 1244.sz. határozata szerint jelen-tôs autonómiát élvezô tartomány lesz, a Jugoszláv Szö-vetségi Köztársaságon belül. De mit is jelent ez ponto-san? Az albán közösség túlnyomó részeelfogadhatatlannak tartja a szerb uralom bármifélevisszatérését. Még Ibrahim Rugova is, akit a legmérsé-keltebb albán vezetôként tartanak számon, világossátette: „A függetlenség elkerülhetetlen, és remélem,hogy a független Koszovó elsô elnökének választanakmajd meg.” Meg kell gyôzni az albánokat arról, hogyképesek lesznek békében egy autonóm tartománybanegyütt élni a szerb közösséggel és a többiekkel.

Újabb kihívást jelent az idén ôszre tervezett helyha-tósági választások szabad és igazságos voltának bizto-sítása, és valamennyi közösség bátorítása arra, hogyvegyen rajta részt - eddig úgy tûnik, hogy a szerbekbojkottálni akarják azokat. Az EBESZ szervezi a vá-lasztók nyilvántartásba vételét, a KFOR pedig segítenifogja az ENSZ-rendorséget a szavazóhelyek és urnákbiztosításában. Sajnos a szavazók megfélemlítése, úgytûnik, már megkezdôdött azzal, hogy „megkérik” ôket,csatlakozzanak egy bizonyos politika párthoz, vagykockára teszik állásukat.

Végül itt van az a kérdés, hogyan lehet megszervez-ni a menekültek biztonságos körülmények között törté-nô „szakaszos, lassú visszatérését”, ahogyan az ENSZmenekültügyi fôbiztosa, Ogata Szadako asszony ajánl-ja. Sok nyugati befogadó ország gyors visszatelepítésreszólít fel. De az albánok valószínûleg biztonságosabb-nak érzik a visszatérést, mint a szerbek. A visszatérômenekültek beáramlása ebben az évben további nyo-más alá helyezné a tartományban az ENSZ kevés forrá-sát, felduzzasztva a munkanélküliek számát és jelentôsbiztonsági kihívást okozva a KFOR-nak.

A nemzetközi közösség azon elhatározása, hogy továbbmenjen elôre a megkezdett úton és biztosítsa a szükséges for-rásokat, nagy mértékben a koszovóiaktól függ majd. LordRobertson NATO-fôtitkár világossá tette: „Önök mindannyi-an felelôsek a jövôért folyó munkáért. A NATO nem teszikockára katonái életét azért, hogy lássa, hogy erôfeszítéseitmiként mossa el az Ibar folyó. A gyilkolásnak és az etnikaitisztogatásnak véget kell érnie, vagy a pénzadományok meg-szûnnek... Nem azért dolgozunk, hogy egy újabb egynemze-tiségû országot hozzunk létre Délkelet-Európában. ■


© N

ATO

Parancsnokváltás: Klaus Reinhardt tábornok (balról) az ak-kori európai szövetséges fôparancsnok Wesley Clark tábor-nok jelenlétében kezet fog Juan Ortuño altábornaggyal(jobbról).

MINDEN VÁLTOZIKMiután hat hónapon át szolgált a KFOR parancs-

nokaként, Klaus Reinhardt tábornok ezév áprilisábanátadta helyét Juan Ortuño altábornagynak. Ez olyanlépés, amely bebizonyítja Európa a biztonság területénbetöltött szerepének erôsödését. A spanyol nemzetisé-gû Ortuño altábornagy ugyanis az öt nemzetbôl állóeurópai egység, az Eurohadtest parancsnoka.

Az Eurohadtest eredetileg francia-német kezdemé-nyezés alapján jött létre, de ma már belga, luxemburgi,spanyol, francia és német katonákat foglal magába. AzEurohadtest fôparancsnoksága alkotja októberig aKFOR-parancsnokság magját, amelyet más, a KFOR-ban résztvevô országokból érkezô személyzettel erôsí-tenek meg.

Az Eurohadtest és a NATO közötti kapcsolatokazon az egyezményen alapulnak, amelyet 1993-ban afrancia és a német vezérkari fônök kötött a NATO eu-rópai haderôinek fôparancsnokával. Ez rögzíti, hogyaz Eurohadtest alkalmazkodni fog a NATO struktúrái-hoz, amely bevetés esetén lehetôvé teszi a NATO-bavaló gyors beilleszkedést.

A hathavi parancsnoki rotálási rendszer alapjában,a KFOR elôször az Európai Szövetséges Parancsnok-ság (ACE) Gyorshadtestjének (ARRC) parancsnoksá-ga alatt települ. A parancsnoki tisztet ekkor Sir MikeJackson brit altábornagy töltötte be, akit 1999 októbe-rében váltott fel Reinhardt tábornok, a Közép-EurópaiSzövetséges Haderôtôl (LANDCENT).

A KFOR 2000. októberében hivatalba lévô pa-rancsnokának tisztére Carlo Cabigioso olasz altábor-nagyot jelölték a Dél-Európai Szövetséges Haderôtôl(AFSOUTH). A KFOR valamennyi parancsnoka aSzövetséges Európai Haderôk Fôparancsnokának alá-rendeltje, amely tisztet május óta az amerikai JosephRalston tábornok tölt be.

Az elmúlt évtized történései nem sok okot adtak abizakodásra a Balkánon, de a pozitív irányba történôváltozás jelei egyre nyilvánvalóbbak. az idén fel-

gyorsult Az idén felgyorsult a menekültek visszatéréseBosznia-Hercegovinába. Horvátország, amelytôl a nem-zetközi közösség sokáig igyekezett elhatárolni magát, azelôzô elnök, Franjo Tudjman múlt decemberi halála óta azátalakulás folyamatát éli. A nemzetközi közösség – a Sta-bilitási Paktumon keresztül – egyfajta regionális megköze-lítést alkalmazva egész Délkelet-Európa problémáinakmegoldására törekszik. Mindamellett a megoldandó fel-adat továbbra is meglehetôsen nehéz és sok éves nemzet-közi szerepvállalást igényel.

A balközép reformerek ez év eleji földcsuszam-lásszerû választási gyôzelme Horvátországban érthetômódon táptalajat biztosított azon az optimista feltevésekszámára, amelyek a demokratikus átalakulás láncreakci-ójára vonatkoznak, amely a volt Jugoszlávia bármelymás területére kiterjedhet, még Boszniára és Szerbiára is.A mérsékelt erôk tavaszi önkormányzati választásokonelért sikerei ellenére Boszniában továbbra is a naciona-lista pártok uralják az ország politikáját. Mindazon jósla-tok dacára, amelyek szerint a múlt évi koszovói negyedikkatonai vereség folytán a bukás szélén állt, SzlobodanMilosevics makacsul újjáépítette és megerôsítette hatal-mát Szerbiában. Még Horvátországban is hatalmasakazok a kihívások, amikkel az új kormánynak kell szem-benéznie, hiszen úrrá kell lenniük Tudjman örökségén.

Az új zágrábi hatóságok egy, az elôdöktôl gyökereseneltérô utat vázoltak fel szó szerint attól a pillanattól kezd-ve, ahogy hivatalba léptek. Csak percekkel azután, hogyaz elôzô kormánypárt, a Horvát Demokratikus Közösség(HDZ) megtartotta utolsó kormányülését februárban, aturizmusért felelôs minisztert megbilincselték és börtön-be csukták. Azzal vádolták, hogy állami pénzeket utalt átfelesége építôipari cégének számlájára. Egyébként az esetóta, mivel a horvát sajtó szinte napi gyakorisággal leplez-te le olyan botrányok részleteit, amelyekben az ancien ré-gime kulcsfontosságú alakjai fôszerepet játszottak, min-deddig további körülbelül 20 személyt tartóztattak legazdasági visszaélések egész sorának vádjával.

Ha az új horvát kormánynak csupán az lenne a fel-adata, hogy felkutassa az elmúlt évtized hatalmi vissza-éléseiért felelôs párttagokat, már akkor is meglehetôsennehéz dolga lenne. Pedig még többrôl van szó. A titkoseljárások, a korrupció és a nepotizmus, amelyek megha-tározó jellemzôi voltak a tudjmani Horvátországnak, egymajdnem fél évszázados kommunista uralom, egy majd’évtizednyi háborús vagy média által gerjesztett háborúshisztéria, és és egy többéves önmaga által rákényszerítettnemzetközi elszigetelôdés örökségét képezik.

Az új horvát kormánynak az a feladata, hogy biztosít-sa az áttérést az tekintélyuralomból a demokráciába, shogy jórészt az állam vagy a pártok irányította gazdaság-ról átváltson a szabad piacra; s mindezt egy olyan idô-szakban, amelyet a nagy munkanélküliség és az életszín-vonal csökkenése jellemez. A feladatot mégbonyolultabbá teszi a háború okozta gazdasági felfordu-lás és annak szükségessége, hogy megteremtsék az orszá-got alkotó horvát többség és szerb kisebbség érdekei kö-zötti egyensúlyt, amely mellett Zágráb szóban és tettbenegyaránt elkötelezte magát. Napirenden van strukturálisreform is. Az új horvát kormánynak fokozatosan újjá kellszerveznie az ország kulcsfontosságú intézményeit, bele-értve a hadsereget, a médiát és a titkosszolgálatokat, csa-kúgy, mint a gazdaságot, minden egyes lépés során figye-lembe véve a gazdasági és politikai szereplôk érdekeit.


Christopher Bennett a jugoszláviai demokratikus átalakulás, valamint az önfenntartó béke és stabilitáskilátásait taglalja jelen cikkében.

A

Áttörés a Balkánon?

Christopher Bennett, a „Jugoszlávia véres össze-omlása” szerzôje (New York University Press),nemrégóta dolgozik a NATO Tükör szerkesztôje-ként.Meglátásai teljesen személyesek és nem képviselika NATO vagy bármely tagországának véleményét.

Isten veled az ancien régime-nek: Tudjman elnök halála megvillantotta a demokratikus vá

Habár a Horvátország elôtt álló évek keménynek ígér-keznek, a jelek mindenképpen biztatóak. Tudjman halálá-val elhárult a legnagyobb akadály a reformok elôl. A civiltársadalom képviselôi – ide tartozik az élénk független saj-tó, illetve a dinamikus nem-kormányzati szektor – domi-náns erôknek bizonyultak az 1990-es években a hivatalosszervek rosszallása ellenére is; így eddig az átmenet rend-kívül zökkenômentes volt. A Boszniával kapcsolatos poli-tikai irányváltás, a háborús bûnöket vizsgáló hágai nemzet-közi bírósággal való együttmûködés, valamint az átgondoltdiplomáciai erôfeszítések nemzetközi elismerést váltottakki, valamint reményt a várva-várt gazdasági és szakértôi se-gítség iránt, amely megkönnyíti majd az átmenetet. Haazonban jobban megvizsgáljuk a dolgot, Horvátország sor-sa sokkal inkább saját kezében van; ez nem volt feltétlenüljellemzô a tôle délre fekvô volt jugoszláv utódállamokra.

Ahogy Horvátországnak, úgy Boszniának is meg kellvalósítania az áttérést a tekintélyuralomból a demokrati-kus kormányzásba és az tervutasításos gazdaságból a sza-bad piacgazdaságba. Ezt az eleve sem sok reménnyel ke-csegtetô vállalkozást Boszniában még olyan tényezôk isbonyolítják, mint a majdnem négy éven át tartó folyama-tos háborúskodás hagyatéka, a szembenálló fegyvereserôk jelenléte és a kényes, hárompólusú etnikai egyensúly.Majdnem öt évvel a háború végét követôen Bosznia to-vábbra is külföldi „lélegeztetô gépen” van, a külföldi segé-lyektôl függ és a belsô megosztottság jellemzi. Egy mûkö-dô társadalom felépítésének a feladata annyira nehéznekbizonyult Bosznia számára, hogy a felelôsség szinte teljesegészében a nemzetközi közösségre hárult.

Az állandó konfliktus a társadalmat a feje tetejére állí-totta és lehetôvé tette a kétes emberek boldogulását. Na-gyon sokak Boszniában, akiknek a békeidôkben nem ment

túl jól, megragadták a háború kínálta lehetôségeket ésolyan hatalmi pozíciók birtokosaivá váltak, amelyekreegyszerûen alkalmatlannak bizonyultak. Azok az egyénekpedig, akik segíthették volna újjáépíteni a felboruló társa-dalmat vagy kivándoroltak, vagy a társadalom peremén ta-lálták magukat. Nagyon sok tehetséges és jól képzett bosz-niai, aki otthon maradt, ma már a nemzetközi közösségnekdolgozik tolmácsként és sofôrként. Ezalatt a keményvona-las nacionalista politikusoknak az elsô körülbelül 18 hó-napban sikerült lelassítaniuk a békefolyamatot a kommu-nista idôszakból örökölt „nomenklatúra” rendszermanipulálása (ez az a rendszer, ami által a párt ellenôrzi akinevezéseket), a kritikus pillanatokban a feszültség szítá-sa érdekében a nacionalista félelmek és gyûlölet fölkorbá-csolása, valamint az által, hogy nem létezett olyan szerv,amely felelôsségre vonta volna ôket.

Az újjászervezés igazából akkor kezdôdött, amikor – abékefolyamat kezdetétôl számított másfél év után – a nem-zetközi közösség határozott fellépést tanúsított és bátranszembeszállt a helyi hatóságokkal, letartóztatta a háborúsbûnösöket, elbocsátotta hivatalukból a helyi tisztségvise-lôket, valamint átvette és újjászervezte a médiát. Azonbanaz önfenntartó békefolyamat feltételeinek a kiépítése meg-lehetôsen lassúnak és fáradságosnak ígérkezik.

Amíg a horvát reformerek pontosan tudják, mivel áll-nak szemben társadalmuk újjáalakítása során, addig az el-múlt öt év alatt Boszniában a nemzetközi közösség gyor-san próbált alkalmazkodni a helyi körülményekhez annakérdekében, hogy megvalósuljanak azok a reformok, ame-lyek majd remélhetôleg visszavezetik az országot a jó út-ra. Ahogy a nemzetközi szakértelem egyre nôtt, egyrenyilvánvalóbbá vált a vállalkozás súlya. Sokkal nagyobb,mit azt bárki az 1995-ben, a a boszniai háborút lezáró Day-ton-i béketárgyalások idején gondolhatta. Szinte mindenkérdés, amivel a nemzetközi közösségnek meg kell bir-kóznia – a banki reformoktól kezdve a visszatérô etnikaikisebbségek számára biztosítandó védelemig és a demok-ratikus struktúra kiépítéséig egy többnemzetiségû állam-ban – egy-egy kellôen fel nem térképezett terület, ahol azimprovizáció, a kísérletezés és az empirikus vizsgálatokkínálják a legjobb lehetôségeket az elôrelépésre.

A Boszniában történô nemzetközi erôfeszítésekrôl aberlini központú Európai Stabilitási Kezdeményezés (ESI)nevû kutatóintézet által készített legújabb értékelés néhányolyan területre hívja fel a figyelmet, ahol a masszív gazda-sági és politikai érdekek ellenére, a reformok bevezetés ésmûködô helyi intézmények létesítése sikeresnek bizonyult.Ide tartozik az önálló Boszniai Központi Bank, a valutatáb-lázat és a boszniai valuta létrehozása; a médiareform és aformájában a helyi szabályozó szervezet megvalósítása aFüggetlen Médiabizottság felállításával, valamint az adó-és vámreform, az Európai Unió Bosznia-HercegovinaiVám és Pénzügyi Segítô Irodája (CAFAO) munkájánakeredményeként. De még azokból az elgondolásokból is si-kert lehet kovácsolni, melyek nem érték el a céljukat, min-daddig, amíg a hibákat felvállaljuk és tanulunk belôlük.


© R

eute

rs

változás reményét a volt Jugoszlávia egész területén.


Ahogy a békefolyamat kibontakozott, a boszniai min-dennapokban a nemzetközi tisztségviselôk kénytelenekvoltak egyfajta erôszakosabb, tolakodóbb szerepvállalásá-ra. Az illegális rendszereket – beleértve a terjeszkedô tit-kosszolgálatokat – igyekeznek felszámolni. Olyan gépezetkiépítésére törekednek, amelyet az átláthatóság és a fele-lôsségre vonhatóság, valamint a korrupcióval való meg-birkózás képessége jellemez. 2000 májusában, a Békevég-rehajtó Tanács értekezletén – ez azon államoknak ésnemzetközi szervezeteknek a testülete, amelyek a boszni-ai békefolyamatokat irányítják – a nemzetközi képviselôkolyan új intézmények létesítésérôl döntöttek, amelyek se-gítséget nyújtanak egy kiegyensúlyozott gazdaság felépí-téséhez, különös hangsúlyt fektetve a telekommunikációsés a gazdasági szektorra. Ezek a hasznot hajtó szektorokjelenleg három etnikai alapú monopólium között vannakfelosztva. A nemzetközi képviselôk remélik, hogy megre-formálásuk megfosztja a szisztematikusan a békefolyamatellen munkálkodó nacionalista pártokat a titkos ügyleteikfinanszírozásához szükséges pénztôl.

A békefolyamat eddigi legfontosabb tanulsága, világítrá az ESI-kutatás, hogy a pénz önmagában nem oldja mega problémákat. A nemzetközi segélyek egy része, fôlegközvetlenül a háború utáni idôkben, a gondatlanság követ-keztében csak növelte az újjáépítés nehézségeit azáltal,hogy megerôsítette azokat a hatalmi struktúrákat, amelyekalapjában véve ellenezték a békefolyamatot. A helyi elit-nek például alkalma nyílt arra, hogy az újjáépítési projek-teket saját embereik céljaira használják fel. Az összeom-lott infrastruktúra újjáépítése látványos és gyors fizikaieredményekkel járhat, de nem oldja meg a bosnyák társa-dalom alapjaiban jelentkezô problémákat. A valóságbanazok az utak és hidak, amelyeket a nemzetközi pénzbôl1996-ban újjáépítettek, azóta megrongálódtak, mert a tár-sadalom képtelen volt arra, hogy karbantartsa ôket.

Ahogy Bernard Kouchner, a koszovói ENSZ-admi-nisztráció vezetôje fogalmazott: „negyven év kommuniz-mus, tíz év faji megkülönböztetés és egy év etnikai tiszto-gatás” után a Koszovó kapcsán felmerülô kérdések éppannyira újak és bonyolultak, mint Boszniában. A békefo-lyamat alig egy éve tart, így a boszniai tapasztalatok alap-ján levonható tanulságok ellenére a nemzetközi képvise-lôk még a „tanulóköröket” róják. Még csak találgatnilehet, hogy mi lesz Koszovó végsô státusa, illetve, hogymilyen lesz a jövôbeni kapcsolata Szerbiával és más al-bán közösségekkel a Balkánon. Ezalatt a szakértôk ahelyszínen azt vizsgálják, hogy mely politika vezetheteredményhez és mely nem, illetve, hogy mi a legjobbmódja a mûködôképes helyi intézmények létesítésénekannak érdekében, hogy a lakosság többségének és kisebb-ségének érdekek egyensúlyba kerüljenek. Ahogy Boszni-ában, úgy itt sincsenek könnyû megoldások, és a folyamatelkerülhetetlenül lassúnak és fáradságosnak ígérkezik.

A viharfelhô, amely a boszniai és a koszovói békefo-lyamatok illetve az egész Balkán felett lebeg, természete-sen Milosevics Szerbiája. Ameddig a volt Jugoszlávia

legnagyobb utódállama egy nemzetközi „pária” (=társa-dalomból kitaszított) marad, addig elég nehéz megmon-dani, hogy az önfenntartó rendszerek hogyan terjedhetnekki mindenhová, illetve, hogy az olyan regionális kezde-ményezések, mint a Stabilitási Paktum, hogyan szolgál-hatnak átfogó eredményekkel. Ami még rosszabb: Milo-sevics akit már háborús bûnökkel vádolnak, nem mutatjaannak jelét, hogy el szeretné hagyni hivatalát.

Néhány elemzô szerint Milosevics egy zseni, akimindig képes túljárni a nemzetközi közösség eszén. Va-lójában ô egy karrier „apparatcsik”, akinek mint más gát-lástalan diktátoroknak, sikerült a szuverenitás és a füg-getlen államok ügyeiben való be nem avatkozástörvényes koncepciója mögé bújni és azzal visszaélni an-nak érdekében, hogy igazolja az elnyomás minden mód-ját a jugoszláv határokon belül. A múltban a nemzetköziközösségen belüli megosztottságra is épített, nehogy fi-zetnie kelljen tetteiért. Mindezek eredménye rövid távona siker, de elôrevetíti a hosszú távú katasztrófát.

Mióta 1987-ben, a Szerb Kommunisták Szövetségenyolcadik ülésén megrendezte a vértelen puccsot és elûz-te a Titót követô kormányt a Koszovóban tanúsítottgyengeségéért, egyre messzebb ment el. A köztársaságimédiát háború körülmények közé taszította és hozzáfo-gott hatalmának a volt Jugoszlávia többi területére törté-nô kiterjesztéséhez. Mióta Szerbia egymás után vesztetta háborút Szlovéniában, Horvátországban, Boszniábanés Koszovóban, a szerb társadalom fokozatosan elvesz-tette kapcsolatát a valósággal. A nyolc év gazdaságiszankciók, a több mint egy évtizedes médiaelnyomás ésa folyamatos tisztogatás megkövetelte a maga áldozatait.

Hatalmának 13 éve alatt Milosevics a büszke tradíci-ókkal és néhány demokratikus vonással rendelkezô or-szágot egy szürreális és beteges karikatúrává változtatta.A szerb társadalom problémái éppen ezért valószínûlegnagyon mélyen gyökereznek. Valóban, hiszen a legjelen-tôsebb szerb elemzôk közül néhányan, mint példáulSzonja Biserko, a Szerb Helsinki Bizottság tagja, aztvallják, hogy Szerbiának ma olyan átfogó újraformálásravan szüksége, amelynek jóval mélyebbre kell nyúlnia,mint a volt Jugoszlávia többi utódállama esetében.

Azok a politikusok, akik megkísérlik a szerbiai demok-ratikus változást elôsegítô stratégiák kidolgozását, enyhetúlzással légüres térben mozognak. A nemzetközi szankci-ók, a koszovói háború, valamint Milosevics háborús bû-nökkel történt megvádolásának hatására, mindössze egymaroknyi nyugati maradt Szerbiában. Annak megértése,hogy a szerb társadalom hogyan mûködik igazából, megle-hetôsen kilátástalannak tûnik. Egy napon, talán hamarosan,Milosevics elveszti hatalmát, és akár szükség van egy átfo-gó újrastrukturálásra, akár nem, bizonyos alapvetô refor-mok nélkülözhetetlenek lesznek egy stabil és mûködôké-pes társadalom felépítéséhez. Jelentôs pénzösszegekgyûltek már össze a nyugati fôvárosokban Szerbia újjáépí-tésére, de magának a feladatnak az elvégzése biztosan na-gyon hosszú idôt vesz majd igénybe. ■

és 2000-re is csupán enyhe emel-kedés várható. Habár az inflációmérséklôdik, még mindig 40%feletti értéket mutat, és a hivata-los munkanélküli ráta is megdup-lázódott 1996. óta, elérve a 12%-ot. Számos, adósságot termelôgyáróriás vár még privatizálááraadásra vagy szerkezeti átalakítá-sára. Sürgôs reformok végrehaj-tása szükséges a pénzügyi ésbankszektorban is, különösen hafigyelembe vesszük, hogy a kül-földi beruházások növelésénekez az egyik alapfeltétele.

Az aggodalmak ellenére Ro-mániának sikerült nemzetköziadósságait kezelnie, és idén júni-usban a Nemzetközi Valutaalap(IMF) rábólintott egy 535 milliódolláros csomag átütemezésére,valamint egy 116 millió dollárostétel elengedésére. Más multila-terális alapok folyósítása ennekaz összegnek a törlésétôl függött.A gazdaságot végsô soron azIMF által megkövetelt pénzügyiszigorral és az Uniós csatlakozá-si tárgyalásokra kidolgozott kö-zéptávú gazdaságfejlesztési stra-tégiával kell erôsíteni. Enneksegítségével kell elôteremteniazokat az erôforrásokat, melyekszükségesek a NATO- tagságratörténô felkészülést elôsegítô ha-derôreform megvalósításához.

Románia 1994. januárjábanelsôként csatlakozott a NATO békepartnerségi program-jához. Nem csupán a partnerségi gyakorlatoknak, hanemaz Euro-atlanti Partnerségi Tanács politikai konzultációi-nak és kooperatív kezdeményezéseinek is egyik legakt-ívabb résztvevôje volt. Románia a fenti fórumokon valórészvételt egyrészt a NATO-tagsághoz vezetô út állomá-sának tekinti, másrészt a NATO-együttmûködés mintájá-nak kiterjesztésével eszközt lát a regionális biztonságmegerôsítéséhez.

Az ország euro-atlanti integrációjára való törekvését ál-talában széleskörû parlamenti és társadalmi támogatottságövezi. A tagsághoz szükséges reformok összes velejáróival


eérni látszik Romániánakaz 1989-es forradalomigvisszanyúló törekvése,

hogy csatlakozzon az európai ésaz euro-atlanti intézményekhez.1993-ban tagja lett az Európa Ta-nácsnak és 2001-ben átvesziAusztriától az Európai Biztonsá-gi és Együttmûködési Szervezetsoros elnöki tisztét. Az országlegfontosabb célja azonban to-vábbra is a tagság elnyerése azeurópai fejlodés és jólét garanci-áját jelentô Európai Unióban ésNATO-ban. Ráadásul a lehetsé-ges tagságra történô felkészülésönmagában is hozzájárul Romá-nia modernizálásához.

1993. februárjában Romániatársulási egyezményt kötött azEurópai Unióval, 1995-ben pe-dig felvételi kérelmét is benyúj-totta a szervezethez. A múlt de-cemberi helsinki csúcstalálkozónaz Európai Unió vezetôi Bulgá-ria, Lettország, Litvánia, Máltaés Szlovákia mellett Romániát ismeghívták, hogy kezdje megcsatlakozási tárgyalásait 2000-ben. A gazdasági kihívások, me-lyekkel az ország szembenéz,azonban fájdalmas reformintéz-kedéseket tesznek szükségessé,és valószínûtlenné teszik, hogyRománia a közeljövôben felvé-telre kerüljön.

A történelmi elmaradottság,az 1989. elôtti kommunista csôd, valamint a jelenleg és aközelmúltban az iparban tapasztalható feszültség, tetézvea reformokkal szembeni ellenállással Romániát gazdasá-gi zûrzavarba taszította. A bruttó hazai össztermék(GDP) több éven keresztül jelentôsen csökkent, egyarántsújtva az ipari és a mezôgazdasági termlést. Ugyan van-nak bizonyos, pozitív változásokra utaló jelek, mégis amúlt évben a gazdaság teljesítménye 4,6%-kal csökkent,

Radu Bogdan képet ad Románia azon törekvésérôl, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, valamint bepillantást ad a jelenleg is végrehajtás alatt álló reformprogramba.

Gondolatok Romániáról

Radu Bogdan a Nine O’Clock címû angol nyelvû bukaresti napilap igazgatója.

B © N

ATO

Sorban állás a NATO-ért: Románia csatlakozott elsô-ként a Partnerség a Békéért programhoz.


azonban a lakosság nincsen teljesen tisztában, így a késôb-biekben felerôsödhet az integrációval szembeni ellenállás.A koszovói válság gazdasági következményei, különösen adunai hajózás ellehetetlenülése ártott a NATO-t és annakakcióit támogató parlamenti konszenzusnak. Mitöbb, a la-kosság egy része is ellenezte a légicsapásokat.

A politikai kockázat ellenére a román kormány kitartotta Szövetségesek támogatása mellett. Ahogy Petre Romankülügyminiszter rámutatott: „Románia bizonyította NATOmelletti szolidaritását, amikor a Szövetséggel együtt vállal-ta a kockázatokat. Korlátlanul rendelkezésre bocsátottalégterét, új kommunikációs csatornákat hozott létre aNATO-val történô kapcsolattartás érdekében, és lehetôvétette a szövetséges csapatok átvonulását, illetve a légtérel-lenôrzéshez szükséges eszközeinek román földre történôtelepítését.”

A koszovói válság egyik tanulsága az volt, hogy az eu-rópai biztonság oszthatatlan, és a stabilitást veszélyeztetôtényezôk felszámolása csakis közös erôfeszítéssel valósít-ható meg. A válság és annak következményei – a NATO-vezette békefenntartó erô (KFOR) telepítését is beleértve –megmutatta az Euro-atlanti Partnerségi Tanács és a Part-nerség a Békéért égisze alatt mûködô regionális biztonságiegyüttmûködés elônyeit és a benne rejlô lehetôségek kitel-jesítése iránti igényt. A térség államainak hozzájárulásanélkül a válság sikeres megoldása sokkal nehezebb, talánmegvalósíthatatlan lett volna.

A koszovóihoz hasonló konfliktus kitörésének esélyeinagyban csökkennének egy olyan régióban, ahol a hazai ésnemzetközi porondon egyaránt kiszámítható magatartás eu-ro-atlanti mintája mélyebb gyökerekkel rendelkezne. ANATO további bôvítésének kérdéskörét ennek fényébenefgy tágabb politika kontextusában kell szemlélni, amely astabilitás és a demokrácia erôsítését hivatott elômozdítaniKözép- és Délkelet-Európában és azon túl. Már az euro-at-lanti integráció kilátásba helyezése is a demokratizálási fo-lyamat és a gazdasági reformok felgyorsulását eredményez-te a tagságra pályázó országokban, köztük Romániában.Ugyancsak elôsegítette a hazai, valamint a nemzetköziegyüttmûködést és párbeszédet egy olyan régióban, me-lyet túl gyakran béklyóztak meg ôsrégi sérelmek.

Az 1999. áprilisában a washingtoni csúcson útjára indí-tott NATO Tagsági Akciótervnek (MAP) köszönhetôenRománia és a többi csatlakozni kívánó állam egyfajtairánymutatást kapott, amely a felkészülés során meg-könnyíti az eligazodást a NATO-csatlakozással járó jogokés kötelezettségek területén.

Mind a kilenc résztvevô állam – Albánia, Bulgária,Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia,Szlovénia és a volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság(1) –benyújtotta a tagság elérésére irányuló éves nemzeti fel-készülési programját, mely magában foglal politikai, gaz-dasági, védelmi/katonai, anyagi eszközökre vonatkozó,biztonsági és jogi kérdéseket is. Mindegyik ország megfo-galmazza saját célkitûzéseit és munkaprogramját, a NATO

pedig figyelemmel kisérô az elért elôrehaladást, miközbenpolitikai és technikai jellegú tanácsokat nyújt.

Bár a részvétel nem biztosíték a majdani tagság meg-szerzésére, az akcióterv tartlamat biztosít a NATO nyitottajtók politikája számára és elkötelezi a szövetségeseket azaspiráns országok támogatása mellett az ezen ajtóhoz veze-tô út során.

Románia elkötélt módon válaszolt a kihívásra. A tag-ságra való felkészüólést szolgáló éves program segíti azerôfeszítések megfelelô csatornázását és a megfelelô prio-ritások rögzítését a szûkös erôforrások megfelelô allokálá-sa érdekében. Az országnak a Békepartnerségben való

részvétellel kapcsolatos tevékenységi programja is kiigazí-tásra került annak érdekében, hogy beleilleszkedjék ezenfolyamatba.

A NATO washingtoni csúcsértekezletén elfogadott do-kumentumok alapvetô rendelkezéseit tükrözô nemzeti biz-tonsági stratégia benyújtásra került a parlament elé. 1999-ben a parlament jóváhagyta a védelem reformjáról szólótöbbéves terv végrehajtását. A két lépcsôbôl álló terv elsôszakaszában 2003-ig a fegyveres erôk átstrukturálására ke-rül sor, majd a második lépcsôben 2007-ig megtörténne azeszközök modernizációja. 2003-ra a honvédség létszáma amostani 168.000-rôl 112.000-re csökkenne, és a hivatásoskatonák aránya a jelenlegi 55%-ról 71%-ra növekedne. Ahaderônek nem csupán lényegesen kisebbnek kell lennie,hanem professzionálisabbnak és mozgékonyabbnak is.


© R

eute

rsKockázatviselés: Petre Roman véleménye szerint bizonyította NATO irántiszoldiaritását azzal, hogy a Szövetségesekkel közös kockázatot vállalt.


Ezen túlmenôen nagyfokú NATO-interoperabilitással is bír-nia kell. Románia elsôbbséget biztosít a gyorsreagálásúerôk és képességek fejlesztésének, különösen a stratégiaitengeri és légi utánpótlásnak, valamint intenzívebbé tesszükegyüttmûködésünket a NATO-val a légvédelem területén.

Kritikus ponthoz ért azonban az ország, amikor fontos,de igen nehéz politikai döntéseket kell meghoznia. Dönte-ni kell a védelmi minisztérium új struktúrájáról és a haderôkarcsúsítására vonatkozó tervekrôl. Megfelelô körültekin-tés szükséges az átszervezés negatív hatásainak enyhítésé-re. Kiemelten fontos szerepet kell kapnia a fölöslegessévált tisztek átképzésének. Szintén figyelmet kell fordítani anemzeti válságkezelô rendszer fejlesztésére, valamint a vé-delmi szférán belül az erôforrásgazdálkodás és a pénzügyitervezés reformjára.

Április 6-án zajlott le az elsô megbeszélés az Észak-at-lanti Tanáccsal, ahol Románia elôrehaladását vették górcsôalá. Petre Roman külügyminiszter értékelte a Szövetsége-sektôl kapott visszajelzéseket, melyek a kulcsfontosságúterületek megjelölésére hívták fel a figyelmet a rendelke-zésre álló források és célok, illetve a minisztériumok kö-zötti nagyobb összhang elérése érdekében. A gazdaság tel-jesítményétôl függôen Romániának készen kell állnia avédelmi kiadási elôirányzatainak lefelé történô módosítá-sára is. Lényegesen fontosabb azonban, hogy az összes or-szágos szinten dolgozó felelôs személy felismerje ezeknekaz alapvetô reformoknak a sür-getô szükségét, tekintettel azelôttük álló nehéz és gyakrannépszerûtlen döntésekre.

Politikai szempontból Ro-mánia hosszú utat járt be 1989óta. Jelentôs elôrelépés történta demokratikus elvek gyakor-latba történô átültetése, a jogál-lamiság fejlôdése, az emberi éskisebbségi jogok (elsôsôrban amagyar és a roma kisebbség jo-gainak) területén. A magyar ki-sebbség képviselôi 1996-banbeléptek a román kormányba. Ennek ellenére még sok fel-adatot kell megoldani, például a szervezett bûnözés és akorrupció elleni harc területén.

Románia intenzíven munkálkodott a szomszédaival va-ló jó viszony kialakításán. Stratégiai partnerség jött létreMagyarországgal és Lengyelországgal. Háromoldalú ke-retben alakított ki kapcsolatokat ki Bulgáriával és Törökor-szággal, Bulgáriával és Görögországgal, Ukrajnával ésMoldovával, annak érdekében, hogy eredményesen szem-be tudjanak szállni az új biztonsági kihívásokkal és a nemhagyományos fenyegetésekkel úgy, mint a szervezett bû-nözés, a nemzetközi terrorizmus, az illegális bevándorlás, afegyver- és kábítószerkereskedelem.

Bukarest számos regionális projekt és együttmûködésiterv aktív résztvevôje. Jelen van az EU által életre hívott

Délkelet-Európai Stabilitási Egyezményben, valamint aNATO Délkelet-Európai Kezdeményezésében. A NATObalkáni békemissziójában való részvétel még inkább mu-tatja a térség stabilitása mellett meglévô elkötelezettségét.Az SFOR részeként egy kétszáz fôbôl álló mûszaki zászló-alj és egy többnemzetiségû szakosított szakasz települtBosznia-Hercegovinába, valamint egy gyalogsági zászlóalja stratégiai tartalék részét képezi. 1999. novemberében aparlament 20 rendôr, 20 katonatiszt és egészségügyi sze-mélyzet Koszovóba küldésérôl döntött, bár a katonai egy-ség telepítése még nem történt meg.

A NATO kötelezettséget vállalt arra, hogy 2002-ben át-tekinti a bôvítési folyamatot. Természetesen addig is sokvita fog zajlani olyan kérdésekben, mint hogy a további bô-vítés megbénítja-e a Szövetség munkáját vagy milyenszámban, sorrendben és gyorsasággal lenne célszerû az újtagokat felvenni.

Aztán felmerül a régi kérdés, hogy hogyan lehet egyen-súlyt találni a csatlakozni szándékozó és képes országokintegrációja, valamint az Oroszországgal kialakítandókonstruktív együttmûködés igénye között. Üdvözölve azorosz-NATO párbeszéd újraindulását a Közös Állandó Ta-nácsban, Petre Roman külügyminiszter kifejezte meggyô-zôdését, hogy „ez az intézményi keret elô fogja segíteni,hogy Oroszország megértse, hogy a bôvítés az európai biz-tonság és együttmûködés erôsítését szolgálja, és egyetlen

ország ellen sem irányul.” Alá-húzta továbbá, hogy Romániakész minden tôle telhetôt elkö-vetni, hogy ez az üzenet eljus-son Oroszországba.

Választ kell találni a bôví-tési folyamattal kapcsolatos jo-gi kérdésekre. A közelmúlt ese-ményei azonban meggyôzôenmegmutatták, hogy a 21. szá-zad elején a Szövetségnek töb-bet kell annál tennie, mint hogysaját területén fenntartsa a sta-bilitást és a biztonságot. Annak

biztosítása érdekében ugyanis ki kell terjesztenie a stabili-tást a szélesebb értelemben vett Euro-atlanti térségre is. Abiztonsági ernyônek az új tagok meghívásával történô ki-terjesztése alkalmas lenne ennek a problémának a megvá-laszolására. Ezáltal meg lehetne tartani a Szövetség által ademokrácia, az egyén szabadsága és a jogállam elveit ma-gukénak valló országok közösségének zászlóshajója fel-vállalt szerepét.

Pontosan ezt az üzenetet kívánta a kilenc tagjelölt or-szág külügyminisztere tolmácsolni, amikor május 19-én el-fogadták a Vilniusi Nyilatkozatot. Ezeknek az országoknaka természetesen egyéni érdemeik alapján történô meghívá-sával Roman külügyminiszter szavaival a NATO „az euró-pai stabilitás hosszú távú befektetôjévé” fog válni, és ezál-tal jelentôsen hozzá fog járulni „egy szabad, virágzó ésosztatlan Európa megteremtéséhez.” ■

A koszovói válság egyik tanul-

sága az volt, hogy az európai

biztonság oszthatatlan, és a sta-

bilitást veszélyeztetô tényezôk

felszámolása csakis közös erô-

feszítéssel valósítható meg.


997 márciusában, amikor az Albániát elárasztó anar-chia felütötte a fejét, több százezer fegyver és kb. 20ezer tonna lôszer került a fosztogatók kezébe, és or-

szágszerte számos lôszerraktárat robbantottak fel. 1998 ótarengeteg fegyver került begyûjtésre, azonban a nagymennyiségû éleslôszer megjelenése csak súlyosbította Al-bánia éveken keresztül tartó elzárkózása idejébôl való kor-szerûtlen hadianyagainak már meglévô és feszítô gondjait.A válsághelyzet megoldásához szükséges eszközök éstechnikai szakértôk hiányában Albánia a NATO-hoz, és an-nak Partnerség a Békéért programjához fordult segítségért.

Míg 1997-ben Albánia problémái nagyságrendjénélés természeténél fogva különlegesen súlyosak voltak, ad-dig számos volt keleti tömbhöz tartozó országban általá-nosnak tekinthetôk a lôszerek tárolása és megsemmisíté-se körüli problémák. Végül, olyan lehetséges megoldásttaláltak, mely albán tisztek kiképzését és egy albán, rob-

banó anyagok megsemmisítésére szakosodott szervezetlétrehozását foglalta magába, és amely modellként szol-gálhat más nemzetek számára a hideg háború korszaká-ból visszamaradt korszerûtlen lôszerek hatalmas raktár-készleteinek kezeléséhez.

A NATO- és partnerországok lôszer specialistáibólálló, NATO-vezette csoport 1997 végén érkezett Albáni-ába a probléma értékelése céljából. Abban az idôben, or-szágszerte több mint 180 hektárnyi földterület, kb. 360futballpálya nagyságú területet szennyezett fel nem rob-bant hadianyag. Másfelôl, a kezdeti albán próbálkozásoka legrosszabb, úgymond „forró” területek megtisztításáravonatkozóan, több mint 50 áldozathoz vezettek. Az elô-zetes vizsgálódásokat követôen a csoport úgy döntött,hogy az albánok lôszerkezelés és robbanó anyagok meg-semmisítésének NATO-tagországokban használatos eljá-rások kiképzésére összpontosít.

1998 októbere és decembere között egy NATO- éspartnerországok kiképzôibôl álló csoport intenzív, átadójellegû kiképzéseket tartott válogatott fiatal albán tisztek-

Richard Williams arról tudósít, hogyan nyújt segítséget Albániának egy NATO-vezette csoport a felnem robbant lôszerek és robbanóanyagok kezelésében, melyek számos ember halálát követelték.

1

Albánia megsegítése a lôszerek kezelése területén

Richard Williams a NATO Védelemfelszerelési Igaz-gatóságán a Tervezési és Irányelvi Osztályon dolgozik.

© R

icha

rd W

illia

ms

Idôzített bomba: egy 360 futballpályányi méretû terület fel nem robbant lôszerrel volt szennyezve, amikor a NATO-vezette csoport Albániába érkezett.

lamint azok megsemmisítését elôíró Ottawai Egyezményt,amely 1999 februárjában lépett hatályba. Ez arra köteleziaz országot, hogy négy éven belül megsemmisítse a kb.1,6 millióra tehetô teljes készletét. NATO-szakértôk bevo-násával egy kísérleti „fordított gépészeti” projekt kerül ki-dolgozásra azzal a céllal, hogy a gyalogsági aknák szétsze-relése során elkülönítsék és megsemmisítsék a veszélyesalkatrészeket, és a maradékot visszanyerjék újrahasznosít-ható hulladékként. Azonban az adott mennyiséget figye-lembe véve Albániának további nemzetközi segítségre ésforrásra van szüksége készleteinek megsemmisítéséhez.

Egy másik probléma, amelyre az elsôdleges vizsgála-tok során fény derült az indítótöltetek elöregedése, melyinstabilitást okoz, és spontán robbanások veszélyét hor-dozza magában az albán lôszerraktárakban. A megközelí-tôen 125 ezer tonna lôszer 90%-a 30 évnél idôsebb. Többmint 30 ezer tonna sérült, korszerûtlen és felesleges lô-szert, beleértve 2230 tonna gyalogsági aknát, mint elsôd-legesen megsemmisítendôt azonosítottak. A hatalmas

mennyiségû potenciálisan instabillôszerkészletbôl adódó azonnali ve-szélyhelyzet arra ösztönözte aNATO-t, hogy javaslatot tegyen egytanulmány elkészítésére, mely egycélirányosan lôszer leszerelési in-tézmény Albániában történô meg-építésének megvalósíthatóságátvizsgálja. Ez a projekt, mely mégmindig döntés alatt áll, és nemzet-közi pénzügyi segítséget igényel,potenciális elônyöket nyújthatna ahasonló problémákkal küzdô többidélkelet-európai ország számára.

Az Albán Fegyveres Erôknél sürgôs szükség van lô-szerkészleteik kezelésének javítására, hogy felülkereked-hessenek a biztonságosság, a biztonság és a nyilvántartásterületén jelentkezô problémákon. Az 1997-es anarchia ki-törésekor a fegyveres erôk nyilvántartásának jelentôs részemegsemmisült. Éppen ezért a NATO-csoport az albán lô-szer raktározási szakértôkkel szorosan együttmûködve lô-szerösszeírást hajtott végre, mely 2000 közepére fejezôdöttbe. Ez az információ lehetôvé teszi a lôszerkészletek nagy-arányú csökkentésére, és a raktárbázisok – melyek közülnéhány veszélyesen közel fekszik lakott településekhez –számának konszolidálására vonatkozó tervek befejezését.

Számos kihívás vár még a jövôben Albániára,amennyiben kézben kívánja tartani a leszerelési programkeretében megvalósítandó lôszerkezelési és megsemmisí-tési kérdéseket. A feladat nagyságrendje jelzi, hogy külföl-di segítség teljes hiánya esetén az Albán Fegyveres Erôk-nek több mint 30 évébe kerülne a feladat végrehajtása.Éppen ezért nemzetközi pénzügyi segítségre szükség van.A Partnerség a Békéért programnak, valamint a NATO-csoport és az albán szakértôk között kialakult egyedi éspozitív együttmûködésnek köszönhetôen Albánia a lôszer-kezelés területén tovább halad az önállóság felé. ■


nek. A tanfolyamok célja, melyek során éles robbanóa-nyagokat is használtak, olyan hallgatók képzése volt,akik rendelkeznek azokkal a technikai készségekkel ésalapvetô kiképzési képességekkel, hogy másokat is fel-készíthessenek a szennyezett területek mentesítésébenvaló részvételre, és a lôszerek helyes nyilvántartására ésbiztonságos raktározására. Ezzel egyidôben, az albánfegyveres erôk teljes átszervezése részeként a korszerût-len, elöregedett, sérült és felesleges lôszerek azonosításatörtént meg egy „megsemmisítési program” keretén be-lül, így a lôszerkészlet csökkenthetôvé vált, és 140-rôl60-ra csökkent a raktárak száma.

Amint az albán tisztek elsô generációja befejezte a lô-szerkezelési és robbanó anyag megsemmisítési kiképzést,egy Albán Hadianyag Megsemmisítô Szervezet került lét-rehozásra, melynek vezetôje a NATO-program legjobbanvizsgázott hallgatója lett. Az újonnan képesítést szerzett lô-szer specialisták elsôként Palikeshtben, Tiranától, a fôvá-rostól kb. 100 km-re délre fekvô területet kezdték megtisz-títani a fel nem robbanó anyagoktól.Ugyanakkor a koszovói konfliktusmiatt a szárnyait bontogató szervezetkénytelen volt sürgôsségi munkátvégezni. Megtisztították a fel nemrobban hadianyagoktól a shkodraimenekülttábor helyéül kijelölt terü-letet, hatástalanították az országészaki területén nagyszámú szerbekáltal kilôtt rakéták fel nem robbantalkatrészeit, valamint a Koszovó ésAlbánia közötti határon szerbek általtelepített aknamezôket mérték fel ésjelölték meg. Az albán védelmi mi-nisztérium a menekültek és Albánia északi részén élôk kö-rében beindított egy, a gyalogsági aknák és a fel nem rob-bant lôszerek veszélyességére figyelmeztetô programot.

A NATO segítségével egy Albán Aknavizsgáló Bizott-ság és egy Albán Aknavizsgáló Hivatal jött létre azzal acéllal, hogy tovább vigye az aknamezôk elôzetes felméré-sére, megjelölésére és nyilvántartásba vételére tett erôfe-szítéseket. Mindemellett, elsôdleges céljuk annak biztosí-tása, hogy Albánia rendelkezzen olyan intézményekkel,melyek képesek a helyi lakosságnak a szennyezett terüle-tekrôl történô elôzetes tájékoztatására, és segítséget nyúj-tanak az aknamentesítés koordinálásához hosszabb távon.

Idôközben, 1999 októberében befejezôdött a palkeshtiterület megtisztítása a fel nem robban hadianyagoktól, és amai napig kb. 260 tonna lôszer került megsemmisítésrebalesetmentesen, egyben 45 hektár földterület szabadultfel földmûvelés céljára. A Mbreshtan közeli területen isbefejezôdtek a munkák, ahol a csoportoknak további tech-nikai kihívásokkal kellett szembenézniük, amikor össze-omlott emeletes épületek romjai között próbáltak labilisrakétameghajtású gránátok robbanófejéhez hozzáférni.

Albánia a közelmúltban ratifikálta a gyalogsági aknákhasználatát, tárolását, gyártását, és továbbadását tiltó, va-

Az adott mennyiséget figyelembe véve Albániá-nak további nemzetközisegítségre és forrásra vanszüksége készleteinekmegsemmisítéséhez.


z európai országok többsége ugyanazzal a biztonságidilemmával áll szemben. Meglévô haderejük – me-lyet jelentôs költségek árán tartanak fenn – nem felel

meg számos olyan fenyegetésnek, amelyekkel Európánakma és a kiszámítható jövôben számolnia kell. Vonatkozik ezmind a NATO-tagországokra, mind a partnerországokra,így érdekükben áll annak közösen történô feloldása.

Koszovó ráirányította a figyelmet erre a kérdésre. BárEurópának több mint kétmillió katonája van, és ebbôl keve-sebb mint két százalékot vetettek be a Balkánon, a béke-fenntartó mûvelet hatalmas megterhelést jelentett a nemze-ti hadseregek számára. A magas védelmi kiadások ellenéreEurópa bizonyos alapvetô katonai képességekkel nem ren-delkezik, és nem képes erôit hatékonyan a NATO területénkívül telepíteni az Egyesült Államok támogatása nélkül. Va-lami biztosan nincs rendben.

Az európai biztonsági problémáknak a média általi elem-zése majdnem kizárólag az Egyesült Államok képességeivelfelérô „high-tech” eszközök vásárlására, vagy az európai hír-

szerzés, a hadtestparancsnokságok, a fejlett vezetés, irányításés híradás, valamint a nagy szállító repülôgépek szükségessé-gére összpontosított. A helyzet azonban ennél összetettebb.Ahhoz, hogy a XXI század katonai követelményei érthetôeklegyenek, elengedhetetlen az európai fenyegetés természeté-nek, és a válaszlépések módozatainak vizsgálata. Bár a regi-onális háborúk lehetôsége továbbra is fennáll, pl. a Balkánon,a nagyarányú invázió és totális háború megszûnt Kelet ésNyugat számára egyaránt megszûnt fenyegetésnek lenni. MaEurópában a nemzeti biztonságot fenyegetô veszélyek több-sége nem katonai jellegû. Kialakulásukat a gazdasági nehéz-ségek, az etnikai ellentétek, vagy az illegális bevándorlást ésa csempészetet lehetôvé tevô nem biztonságos és hatékonyhatárok eredményezhetik. Ezek kapcsolódhatnak a szervezettbûnözéshez és korrupcióhoz is. Mindkettô nemzetközi di-menzióval rendelkezik, és aláássa a demokrácia és a piacgaz-daság egészséges fejlôdését. Ezen kívül, a katonai, vagy ka-tonai-polgári technológiák, beleértve a tömegpusztítófegyverek – vegyi, biológiai, és nukleáris – és azok célba jut-tató eszközeinek elterjedése, valamint az információs techno-lógia forradalma jelent speciális kihívást.

Jóllehet tíz évvel ezelôtt a nemzet biztonságát fôkéntkatonai erôben mérték, ez ma csak az egy a számos tényezôközül, és a legtöbb ország esetében a legkevésbé fontos. Afentebb említett fenyegetések többsége nem hagyományoskatonai választ kíván, hanem a belügyi, határôrizeti- és

A

A katonák felkészítése a XXI. századra

Chris Donelly a NATO közép- és kelet-európaiügyekben illetékes különleges tanácsadója.A cikkben kifejtett nézetek tisztán személyes véleményt tükröznek és nem képviselik sem a NATO, sem bármelyik tagállamának álláspontját.

© N

ATO

Zavaros idôk: a ma katonáinak stresszhelyzetek széles skálájára kell felkészülnie.

Chris Donnelly azokat a nehézségeket vizsgálja, melyekkel az európai haderôk kerültek szembe a XXI.század kihívásainak való megfelelés folyamatában. Ezen belül elsôsorban a közép- és kelet-európai had-

seregekre összpontosít, ahol a reform szükségessége a legégetôbb.


vám-, valamint válságkezelô szervezetek közremûködésétigényli. Ahogy a belsô biztonság részesedése növekszik,úgy kerül egyre hatalmasabb nyomás alá a védelmi költség-vetés. Éppen ezért néhány esetben a felszólítás arra, hogy azországok költsenek többet a katonákra, hatástalan lehet, hi-szen amire igazán szükségük van mind saját biztonságuk,mind a nemzetközi biztonsági mûveletekhez való hozzájá-rulás érdekében, az a rendôrség.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy amikor manapság akatonáknak válaszolniuk kell a biztonsági kihívásokra, ak-kor a harc puszta megvívásánál többre kell képeseknek len-niük. A bosznia-hercegovinai és koszovói békefenntartómûveletek bizonyították, hogy a harci képességeken felül akatonáknak rendelkezniük kell számos olyan készséggel,amelyek szükségesek a stresszel teli, erôsen igénybe vevôszéles skálán mozgó szerepkörök ellátásához a diplomatátóla rendôrig, a döntôbírótól az elsôsegélynyújtóig, a kórház-igazgatóig, a városi adminisztrátorig.

Ezenfelül még két szempontot kell figyelembe venni. Azelsô, hogy napjaink katonája nagy valószínûséggel hazáján kí-vül kerül alkalmazásra. Amásodik, hogy számítani kell olyan újkihívások megjelenésére, melyek ma még nem láthatók. Éppenezért a holnap hadseregeinek elôdeiknél sokkal szerteágazóbbszakértelemmel kell rendelkezniük. A katonáknak rugalmasab-baknak, jobban kiképzettebbeknek és iskolázottabbaknak kelllenniük, és a csapatoknak pedig képeseknek a gyors, elsöprô éshosszan tartó külföldi bevetésre. Ez változást igényel a bizton-sággal kapcsolatos gondolkodásban, és maga után vonja a teljesbiztonsági beruházási politika változását

A gondolkodásmód változása már folyamatban van. AzEurópai Biztonsági és Védelmi Kezdeményezés létrehozá-sát annak felismerése ösztönözte, hogy európai erôk határo-kon kívüli telepítése szükségszerû, és ezek az erôknek szé-leskörû amerikai támogatás nélkül kell mûködniük. Ez aprogram, mely az európai katonai képességek fejlesztéséttûzte ki célul, nem csak új felszerelésekrôl, új vezetés-irányí-tási és híradó struktúráról, vagy logisztikai mechanizmusok-ról szól, hanem a katonák, a tengerészek és pilóták szakértel-mérôl és képességeirôl.

Az európai fegyveres és biztonsági erôk helyzeténekvizsgálata felemás helyzetet mutat. A hidegháború végén azeurópai országok többsége a nemzeti területek védelmére ki-alakított viszonylagosan nagy létszámú, sorkötelezettségenalapuló fegyveres erôvel rendelkezett. Az olyan semleges or-szágoknak, mint Finnország és Svájc, a hiteles védelem érde-kében önálló mûveletekre képes hatalmas haderôstruktúrátkellett fenntartaniuk. A NATO-tagországok, az amerikai„atomernyô” védelme alatt, megengedhették maguknak,hogy kevesebbet költsenek, és kisebb hadseregeket tartsanakfenn, és mégis hiteles védelemmel rendelkeztek. Mindazo-náltal a katonai és ipari integráció növekvô tendenciája és atöbbnemzetû katonai struktúra ellenére mindegyik NATOtagország nagyrészt fenntartotta saját nemzeti parancsnokistruktúráját, nemzeti beszerzési rendszerét és nemzeti érde-kek szerint felépülô kiegyensúlyozott haderejét. Ez azt jelen-tette, hogy soha nem valósult meg a gazdaságosságnak az a

szintje, mely egy hatalmas nemzeti struktúrában, mint azEgyesült Államoké, vagy egy teljesen integrált és szabványo-sított rendszerben létrejöhet, mint amilyent a Szovjetunió aVarsói Szerzôdés tagállamaira ráerôszakolt.

Az elmúlt tíz évben a legtöbb európai ország jelentôsencsökkentette védelmi költségvetését és haderôstruktúráját.De sokuknak még alapvetôen meg kell változtatnia a struk-túráját. A nemzeti védelemre létrehozott nagy létszámú sor-kötelezettségen alapuló hadseregek helyett most kisebb,szerzôdéses hadseregük van. Ezenfelül, politikai és fiskálisokok kombinációjából adódóan, ezek a hadseregek csökken-tett képességekkel rendelkeznek. A sorkötelesek szolgálatiideje csökkent. A felszerelés fejlesztése nem történt meg. Alôszerkészletek csökkentek. A kiképzést korlátozták. ANATO európai tagországainak fegyveres erôi az amerikai„erô-megsokszorozó” technológiától függôvé váltak.

Mivel a konfliktus valószínûségét alacsonynak ítélték, és azelrettentés a látványos politikai és katonai kiálláson múlt, az eu-rópai NATO-tagországoknak a valódi harcképesség kifejleszté-sénél fontosabb volt a katonai erô fitogtatása. Ez olyan beszer-zési politikát eredményezett, mely a hangsúlyt a képességekhelyett a haderôstruktúrára helyezte. Így például fontosabb volta repülôgépek vásárlása az azokat hatékonyabbá tevô rendsze-rek beszerzésénél. A gyors technológiai fejlôdés intézményesnyomással párosulva erôsítette ennek a folyamatnak a logikáját.

Három tényezô van, amely befolyásolta Közép- és Kelet-Európát 1990 óta. Az elsô, hogy megtartották a túlzottan nagyadminisztratív, parancsnoki és katonai képzési struktúrát, melya védelmi költségvetés nagy hányadát felélte. Amásodik, hogyezek az országok nem rendelkeztek hatékony, modern és átlát-ható személyzeti rendszerrel, helyette megmaradt az, amellyela Varsói Szerzôdés idejében rendelkeztek. Önmagában való-színûleg ez a reformok útjában álló legnagyobb akadály, mivelegy ilyen rendszer nélkül nincs meg a mechanizmusa az érté-kelésnek, az elismerésnek, az arra alkalmasak kulcsbeosztá-sokba való elôléptetésének vagy kinevezésének, hogy tovább-vigyék a változásokat, és végrehajtsák az új terveket.

A harmadik, hogy ezek az országok nem rendelkeznek avédelempolitika kialakításához, a védelmi tervezéshez és aválságkezeléshez szükséges nemzeti kormányzati képessé-gekkel. Ennek oka, hogy a volt Varsói Szerzôdés tagországa-ként, vagy a Szovjetunió alkotó elemeként nem voltak képe-sek kialakítani nemzeti vezetést saját fegyveres erôik felett.Az ilyen szakértelem kifejlesztése sok-sok évi munkát igé-nyel. Éppen ezért szükséges a legtöbb közép- és kelet-euró-pai ország katonai struktúráját alapjaiban megváltoztatni ah-hoz, hogy a következô évtizedben az európai biztonságvédelméhez valószínûsíthetô feladatok végrehajtására (pl.Koszovó) alkalmas haderôt hozhassanak létre.

Számos új katonai funkció ellátása nem kíván klasszikuskatonai jártasságot, sôt, a rendôrség jobban végre hajthatnáazokat. Néhány esetben a csendôrség megfelelôbb lehet, minta hadsereg. Kétségtelen, hogy ma Koszovóban hiány van azilyen típusú rendôrségbôl. Amikor több katona szükséges, ak-kor híradó vagy mûszaki csapatokról, vagy lélektani hadmû-


veletekre szakosodott tisztekrôl van szó inkább, mint lövé-szekrôl és tüzérekrôl. Katonákra minden esetben szükség van,azonban az ilyem mûveletekhez szükséges szakemberek nemkell, hogy szükségszerûen katonák legyenek. Az is világos,hogy jobb elkerülni a katonák civil funkciókkal történô túlter-helését. Miként az is egyértelmû, hogy békefenntartó mûvele-tekben ezeknek a funkcióknak és struktúráknak készen kellállniuk a katonákkal majdnem egyidejûleg történô telepítésre.

Számos elemzô úgy gondolja, különösen Angliában ésaz Egyesült Államokban, hogy a hivatásos haderô jelenti amegoldást a XXI század biztonsági igényeire. Ez igaz lehetnagy és gazdag országok esetében, fôleg ha tenger választjael ôket bármely lehetséges ellenségtôl. Azonban kis orszá-gok, különösen szegényebb országok tekintetében ez súlyospénzügyi problémákat vet fel. Megfordítva ez azt jelenti,hogy azok az országok, melyek fenn tudtak tartani nagy lét-számú sorkötelezettségen alapuló hadseregeket, most csakegy nagyon kicsi, jól felszerelt hivatásos haderôt képesekmegengedni maguknak. Három összetevô eredményezi a hi-vatásos haderô magas költségeit, nevezetesen a személyi ki-adások, a felszerelés, és a mûkö-dôképesség fenntartása.

Személyi kiadások: A sorozottkatona viszonylagosan olcsó. Elvi-selik az alacsonyabb színvonalúéletkörülményeket, kisebb szük-ségletek merülnek fel a támogatá-suk területén, és külön vannak fele-ségeiktôl és gyermekeiktôl. Ezenkívül, állandóan rendelkezésre áll-nak, minthogy kevés a szabadsá-guk. Ezzel szemben, a hivatásoskatonának versenyképes fizetéstkell adni, megfelelô lakhatási kö-rülményeket és járulékos infrastruktúrát kell biztosítani a csa-ládjának, különben jobb körülmények érdekében otthagyja ahadsereget. Ezen kívül, a hivatásos katonát jelentôs szabadságilleti meg, és szolgálati ideje alatt kiképzésre, vagy más tevé-kenységre vezénylik, mely csökkenti rendelkezésre állását.

Az egyaránt hivatásos haderôvel rendelkezô Egyesült Ál-lamok és Nagy-Britannia tapasztalatai azt mutatják, hogy a hi-vatásos katonák körében magas a fluktuáció. Ezen felül a leg-több hivatásos haderô egyéni rotációt és váltást alkalmaz, amiazt jelenti, hogy a katonák alkalmazása személyi alapon törté-nik. Minthogy a személyi fluktuáció folyamatos, és gyakranmeghaladja az évi 50%-ot, ez bomlasztó hatású. Továbbácsökkenti a kis alegységek kohézióját, ezért kompromittálja aharci készséget. Bonyolult dolog elhúzódó mûveletekhez egy-ségeket létrehozni olyan állományból, amelynél a katonáknaktöbb mint kilenc hónapos szolgálati idôvel kell rendelkezniükszerzôdésük megújításához. Összehasonlításképpen, számossorkötelezettségen alapuló hadsereg egység, alegység rotációtés váltást alkalmaz. Ez összetartozó csoportokat, szakaszokatés századokat eredményez, és növeli a kis alegységek kohézi-óját, ami viszonylagosan magas készenlétet eredményez az al-egység megalakítása és kiképzését követôen.

Ennek következtében sorállományú katona is lehet jó ka-tona, amennyiben jól képzett és irányított. Azonban míg vi-szonylag egyszerû a sorállományt bizonyos jártasságokra ki-képezni, jóval bonyolultabb kiképezni ôket arra, hogyanbirkózzanak meg azokkal a változatos helyzetekkel, melyekszéleskörû képességeket igényelnek azt figyelembe véve,hogy közöttük ritka a sokoldalú tehetséggel rendelkezô. Má-sik oldalról, a tartalékosok hozhatják a civil életbôl a szüksé-ges jártasságokat. Az ô legnagyobb hiányosságuk a harci jár-tasság szinten tartása. További problémákat eredményez, ha ahaderô struktúra csökkentése mellett megmarad a sorkötele-zettség. Vagy a sorköteles szolgálat idôtartamát kell csökken-teni, vagy a sorkötelezettségnek kell szelektívvé válnia. Mígaz elôbbi a hatékonyságot csökkenti, addig az utóbbi szociál-is problémákat okoz. Megérett az idô egy alternatív szolgála-ti forma kialakítására mindkettô elônyeinek ötvözésével.

Felszerelés: Az elmúlt harminc évben, mind a fegyver-zet, mind a felszerelés fejlôdött, áruk gyorsabban nôtt azinflációnál. Ebbôl adódóan, a haderô modernizálásához –amennyiben megtartották ugyan azt a haderôstruktúrát – a

felszerelés beszerzési költsége, ateljes költségvetés százalékárakivetítve reálértékben 18 éven-ként megduplázódik. Amennyi-ben a védelem százalékos része-sedése a GDP-bôl állandó, és aGDP reálértékben nem növeksziktekintélyes mértékben, úgy a be-szerzési költségek elkerülhetetle-nül kikövetelik a haderôstruktúraméretének csökkentését. Ez, ésnem más az oka annak, hogy azországok haderô felülvizsgálatotfolytatnak. Azok a politikusok,akik azt ígérik, hogy „kisebb lesz

de erôsebb”, és a „kisebb egyenlô a jobbal”, tulajdonkép-pen erényt kovácsolnak a szükségbôl.

Mûködôképesség fenntartása: A tapasztalat azt mutatja,hogy a mûveletek során a modern hadseregek mûködôké-pességének fenntartásához, a szárazföldi erôk tekintetébenlegalább háromszor annyi emberanyag telepítésére vanszükség, mint a haderôstruktúrát alkotó aktuális zászlóaljaklétszáma. Ennél fogva 60 ezer katona alkalmazása összesenkb. 200 ezer fôs haderô csoportosítást igényel. Ezen kívül,az egész támogatásához szükséges infrastruktúra személy-zete még ugyanennyi embert igényel. Ennél fogva, a mo-dern, hivatásos hadsereg létrehozásához minden egyes beve-tésre kerülô katonára legalább öt-hat emberre van szükség.

Ahogy a haderô egyre rugalmasabbá, sokoldalúbbá vá-lik, és képes a nemzeti határokon kívül mûködôképességétfenntartani, úgy növekszenek a költségek, és az anyagilagmegengedhetô haderô nagysága csökken. Valóban, egyilyen haderô fenntartásának költsége, melyet vagy béke-fenntartásra, vagy helyi háborúkban alkalmaznak, maga-sabb lehet a hidegháború idején meglévô sorkötelezettségenalapuló haderôk fenntartási költségeinél.

A békefenntartó mûveletek bizonyították, hogy a katonák-nak kiterjedt készségekre vanszükségük ahhoz, hogy ellát-hassák a stresszel teli, erôsenigénybe vevô széles skálánmozgó feladatköröket.


Pénzt lehet megtakarítani óvatos védelmi költekezéssel.Az országok gyakran többletköltségeknek teszik ki magukatpolitikai okokból, például saját fejlesztésû repülôgépet gyár-tanak ahelyett, hogy megvásárolnák az olcsóbb külföldit.Mindazonáltal az ilyen megtakarítások mozgástere korláto-zott. Végül, a modern hadseregek drágák, és a hivatásos had-seregek sokkal többe kerülnek a sorkötelezettségen alapu-lóknál. Mindezek az európai kis államoknak akut problémátjelentenek. Amennyiben a költségek kikényszerítik hadsere-geik csökkentését, úgy gyorsan elérik azt a pontot, ahol a kisméretbôl adódó aránytalan költségelosztás miatt képtelenekegy „high-tech” haderôt fenntartani. Valószínû, hogy nemtudnak egy kiegyensúlyozott haderôt fenntartani, mely ké-pes összes funkciónak megfelelni. Minél kisebb a nemzetihaderô, annál nagyobb százalékban részesül a költségvetés-bôl a védelmi minisztérium és a parancsnoki infrastruktúra.

Néhány ország vágya, hogy csatlakozhasson a NATO-hoz, tudtukon kívül hozzájárul ehhez a problémához. Az akövetelmény, hogy megfelelô haderôt biztosítsanak az olyanNATO vezette mûveletekhez, mint a koszovói, arra késztetia tagországokat, hogy kislétszámú, jól képzett haderôt ala-kítsanak ki. Mindazonáltal ezek az erôk nagyon költségesek,és ahhoz, hogy megengedhesse magának, az országnak aszûkös forrásokat át kellene csoportosítania a nemzeti védel-met szolgáló haderô struktúrától. A NATO-csatlakozás elô-készületei így csökkenthetik az ország egyéni védelmi ké-pességeit. A taggá válás garanciájának hiányában ez apolitika szükségszerûen szerencsejáték.

Néhány elemzô érvelése szerint a közép- és kelet-európaiországok hadseregeinek szükségük van erôs, megbízható éskompetens tiszthelyettesi karra. Ezt azonban a gyakorlatbannem olyan egyszerû létrehozni, ugyanis a hadseregek a társa-dalmak szociális szerkezetének tükrei. Példának okáért, Angli-ában, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Németor-szágban a középosztály erôs tradíciókkal bír – gyári elômunkás,független gazdálkodó, bolti vezetô és kis üzletember. A civiléletben ezek az emberek rendelkeznek a felelôsség vállalásáhozszükséges függetlenséggel, kezdeményezô készséggel és isko-lázottsággal, melyre szükség van a katonai szolgálat során. Mi-vel Közép- és Kelet-Európában – a kommunista örökség miatt– a társadalomnak e része gyenge, a nyugati típusú tiszthelyet-teshez szükséges emberanyag nem szükségszerûen elérhetô.

Mindenesetre az idô múlásával lehetôvé válik a parancs-noki struktúra e részének kifejlôdése. Elvégre manapság azangol és a német hadseregek magán a fegyveres erôn belül akiképzésre és oktatásra alapozzák a tiszthelyettesi struktúrát.Azonban ezzel karöltve meg kell valósulnia egy kulturálisfejlôdésnek ahhoz, hogy a parancsnoki struktúra felkészültlegyen a jogkörök tiszthelyettesi szintre történô leadására. Jópélda erre annak a vizsgálata, ahogyan a Bundeswehr „újra-definiálta” a kelet-német hadsereg tiszti beosztásait tiszthe-lyettesi beosztásokká.

Közép- és Kelet-Európában gond van azzal a módszerrel,ahogyan a kormányok meghatározzák a veszélyeztetettség-hez szükséges haderô, mivel a kommunista rendszerben azilyen elemzések hatáskörükön kívül estek. A fontos döntések

általában Moszkvában születtek, és a Párt közvetítette azo-kat. Ennek eredményeként minimális volt kormányzati sza-kértelem. Ezen felül, még a Szovjetunióban is, a civilekneknagyon kevés ismeretük volt a katonai dolgokról. Tulajdon-képpen a katonaság döntött mindenben. Nem volt igazi civilkormányzati ellenôrzés a védelem politika felett, és a véde-lemtervezésben nem létezett civil kormányzati képesség.

Ennek a következményei láthatók Oroszország új Nemze-ti Biztonsági Koncepciójában, amely nem egyéb, mint a biz-tonsági kérdésekkel foglalkozó minisztériumok és szervezetekáltal készített összes lehetséges fenyegetettség felsorolása, a té-nyek testületi áttekintése. Azonban nem tartalmaz prioritáso-kat, és nem veti össze a veszélyeztetettséget a valószínûséggel.Ennek eredményeként alig használható irányelvi-tervezôi do-kumentumként. Az ismereteken alapuló döntések meghozata-lához szükséges ilyen típusú elemzések elkészítéséhez szükségvan egy információs rendszerre, mely a lehetô legszélesebbkörû – nyílt és titkos – forrásokból meríthet. A nyugati hírszer-zô szervezetek ezt jól végzik. Azonban számos közép- és kelet-európai országban a hírszerzô szervezetek még mindig egyzárt társadalom hagyományait képviselik. Nyílt információ, azazt értékelô rendszer, valamint mindezek megértésére felkészí-tett politikusok és civil alkalmazottak szükségesek ma ahhoz,hogy a hírszerzés megfelelôen kerüljön felhasználásra. Nemlátható, hogy az új demokráciákban mennyi idôt vesz igénybea modern társadalom e különös jellegzetességének kialakítása.

A védelem megreformálásának problémái manapság azösszes európai ország számára hatalmasak és sürgetôek. Aközép- és kelet-európai országok számára – azok varsóiszerzôdésbeli, vagy szovjet hagyományai miatt – ezek aproblémák különösen nagyok, és minél kisebb az ország, an-nál nehezebb azokat megoldani. Valójában annyira súlyos aprobléma, hogy tüstént tudomásul kell venni, hogy szükségvan nagyobb figyelmet fordítani rá.

Bár nincs kész válasz, az elôrelépés valószínûleg növek-vô átláthatóságot igényel a védelmi tervezés és a közös meg-közelítés területén. A legtöbb országnak nehéz döntéseketkell hoznia, és fontolóra kell vennie azokat a mai napig tabu-ként kezelt kérdéseket, mint a funkciókra való szakosodás – akatonai feladatok országok közötti felosztása – a kis országokesetében. Részmegoldást jelenthet a körzetesítés, ahol az or-szágok haderejükbôl közös alapot hoznak létre, és mindegyikegy bizonyos funkcióra specializálja magát. A Benelux pél-dája precedensként szolgálhat. Bármilyen legyen is a straté-gia, a szövetségen keresztül megvalósuló biztonság gondola-ta az egyedüli ésszerû megközelítés, és az összes, ezekben akérdésekben érdekelt nemzetközi szervezetnek – NATO, Eu-rópai Unió, EBESZ – érdeke az együttmûködés.

• • •

A szerzô köszönetet kíván mondani a cikk megírásábankülön segítséget nyújtó Ken Browernek, Sir John Walker-nak, Manfred Diehlnek, Will Jessetnek, Peter Svecnek, Da-ve Clarkenak, Efrem Radevnek, és Witek Nowosielskinek.

A cikk angol nyelvû hosszabb, elektronikus változatamegtalálható a NATO Internet oldalán. ■

tavalyi koszovói „Szövetséges Erô” hadmûvelet(Operation Allied Force) megmutatta a koalíciós had-mûveletek értékét. Az is bebizonyosodott, hogy a si-

ker kulcsa a technológiában rejlik. A hadjáratban elôszörhasznált fejlesztések jó része az amerikai Védelmi Minisz-térium egy olyan programjának köszönhetô, melynek céljaaz új technológiáknak a hadviselésbe történô gyors bevo-nása. Mindeddig a szövetségesek részvétele is segítette afolyamatot. Ezen együttmûködés kiszélesítésével kialakul-hatnak azok a képességek, melyekre a NATO-nak a jövô-beni többnemzetiségû hadmûveletek során szüksége lehet.

A koalíciós hadmûveletek értékét Koszovóban láthat-tuk. A NATO-n belüli összetartás központi szerepet játszottabban, hogy a belgrádi rezsim a Szövetség követeléseinekelfogadására kényszerült. Egy olyan politikai elhatározástés morális erôt jelentett, mely nagyobb volt, mint amit bár-milyen egyoldalú akcióval el lehetett volna érni. Sôt, a„Szövetséges Erô” hadmûvelet nem lett volna sikeres aSzövetség egészének erôfeszítései nélkül és nagyban füg-gött attól, hogy a szövetségesek csapatokat, bázisokat, inf-rastrukturális és tranzitlehetôséget biztosítottak.

A „Szövetséges Erô” hadmûvelet katonai szempont-ból is jelentôs volt. Ez volt a NATO eddigi legnagyobb ka-tonai mûvelete, melyet nagy bátorság és a történelembenvezetett és a lehetô legkisebb járulékos veszteségekkelvégrehajtott legpontosabb légi hadjárat jellemzett.

A technológia döntô szerepet játszott a katonai teljesít-ményben. Számos új rendszert, képességeket és módszert ehadjárat során próbáltak ki elôször harci körülmények kö-zött. Az eredmény egy olyan többnemzetiségû erô volt,amely gyorsan és precízen tevékenykedett, képes volt rövididô alatt felderíteni és megsemmisíteni az ellenséges erôket,minimalizálva ugyanakkor a saját és a civil veszteségeket.

A Koszovóban elôször bevetett újítások egy része azamerikai Védelmi Minisztérium Advanced Concept Tech-nology Demonstration Program (a fejlett technológiákkalkísérletezô program) elnevezésû kezdeményezésének kö-szönhetô. Az utóbbi öt évben ez a program arra használtaa fejlett technológiát, hogy kielégítse a katonai igényeket.A program keretében tudósok és katonák egyfajta hadmû-veleti koncepcióba illesztik a technológiát, hogy lássák miaz, ami mûködik, és mi az, ami nem. A program hozzájá-rul a katonai ügyek forradalmasításához és lecsökkenti abeszerzés idejét, kockázatát és költségét.

A program létrejötte óta 68 projektet indított útjára, me-lyek több mint egyharmadába a szövetségeseket is bevonták.


Joseph J. Eash III azt fejti ki, hogy a fejlett technológiák hadviselésbe történô gyors bevonása hogyansegítette a szövetségeseket a koszovói hadjárat során.

A

A csúcstechnológia hasznosítása a koalíciós hadviselésben

Joseph J. Eash III az amerikai Védelmi Minisztériummodern koncepciókért és rendszerekért felelôs helyet-tes államtitkára

© U

S D

oD

A Predator: A koszovói hadjárat idején a Predatorok olyan területeken hajtottak végre ellenôrzést, amelyek berepülése túl veszélyes lett volna sze-mélyzettel ellátott légijármûvek számára.

Néhány technológiai újítást az egyes hadszíntéri parancsno-kok használhattak fel. Volt, amelyik a rendszereknek a ko-rábbinál gyorsabb beszerzését tette lehetôvé. Megint másokmegmutatták, hogy mely rendszerek mûködésképtelenek,elkerülve ezáltal a további fölösleges kiadásokat.

Ezek a projektek Koszovó elôtt is a koalíciós hadvise-lésre helyezték a hangsúlyt. Egy 1998-ban indított projektképessé teszi az amerikai hadsereg vezetési és irányításirendszerét, hogy együttmûködjön a kanadai, francia, német,olasz és brit rendszerekkel. NATO-standard nyelvet alkal-mazva fejleszti és finomítja az információcsere módozataitközvetlenül a nemzeti adatbázisok között. Egy másik pro-jekt a Koreában állomásozó szárazföldi, légi és tengeri koa-líciós erôk mélységi csapásainak összehangolását segíti.

A koszovói hadjárat nagy keresletet teremtett a prog-ram által kifejlesztett technológiák jó része iránt. A „Szö-vetséges Erô” hadmûvelet során körülbe-lül a termékek 20 százalékát vetették be,vagy készítették elô bevetésre. Az a mód,ahogy ezek közül a termékek közül néhá-nyat hasznosítottak, bepillantást enged ajövôbeni közös hadmûveletekbe, és bizo-nyítja a program hatékonyságát.

Koszovóban nagyon lényeges volt agyorsaság. Annak érdekében, hogy végetvessen a jugoszláv hadsereg, a szerb rend-ôrség és a félkatonai szervezetek által foly-tatott terrorhadjáratnak, a Szövetségnek felkellett derítenie és csapást kellett mérnie abelgrádi rezsim katonai gépezetére még azelôtt, mielôtt az mûködésbe léphetett volna.

A csúcstechnológiai program számostermékét felhasználták az ellenséges erôkfelderítésére. Az egyik ilyen a Predator ro-botrepülôgép volt. A több száz kilométer-rôl is irányítható repülôgép, melyen video-kamerák és egyéb érzékelôk vannakelhelyezve, több mint 40 óra repülési idôreképes. Koszovóban a Predatorok gyakranrepültek át olyan területek felett, amely túlveszélyes lett volna pilóták által vezetettgépek számára. Szinte állandó felügyeletalatt tartották a nyílt terepen tevékenykedôellenséges erôket, és a menekültek megfigyelésére, valaminta katonai veszteségek felbecsülésére is használták.

A Predator robotrepülôgépet – mely projektben számosnemzet vett részt – mindössze 30 hónapos fejlesztés utánvetették be. Így kiküszöbölték a két éves tesztelési idôsza-kot, mely több mint 10 millió dollár megtakarítást jelentett,ez azonban nem csökkentette a Predator teljesítményénekhitelességét.

A koszovói hadjárat során a NATO nagyfokú légi meg-figyelési tevékenysége egyre inkább fedezékbe kényszerí-tette a szerb erôket, akiknek fokozott mértékben kellett ha-gyatkozniuk az álcázásra. Habár ezáltal a szövetséges

repülôgépek nehezebben találták meg ôket, de azt is meg-akadályozta, hogy támadólag lépjenek fel. Egyébként azérzékelôk továbbfejlôdésével más potenciális ellenségek isvalószínûleg egyre inkább ehhez a taktikához fognak fo-lyamodni.

Az Egyesült Államok a „Common Spectral Measure-ment and Signals Intelligence Exploitation Capabilty”(Közös spektrális mérés és az elektronikus hírszerzési ada-tok felhasználására való képesség) elnevezésû projekt ál-tal kifejlesztett technológiákat is bevetett. Ez a projektolyan technológiák kifejlesztésén dolgozik, melyek képe-sek az álcázás felderítésére, de ezek a rendszerek keresésiés mentési célokra, a terepviszonyok meghatározására, va-lamint vegyi és biológiai fegyverek felderítésére is hasz-nosíthatók. Ez a képesség egy számítógépes munkaállo-más segítségével valósítható meg, mely számosszínképérzékelô adatait dolgozza fel.

A szövetséges erôk a csúcstechnoló-giai program egy másik termékét is fel-használták az ellenséges erôk felderítéseés azonosítása céljából. A precíziós cél-pont-azonosító nagyobb távolságról ké-pes a célpont felderítésére, mint a koráb-bi felderítô és megfigyelô rendszerek.Infravörös érzékelôi megtalálják a cél-pontokat és egy lézer radar azonosítjaazokat. A rendszer bevezetésének céljaaz volt, hogy sûrûn lakott területeken,például parti régiókban is felderíthesséka célpontokat. Korábban kábítószer-el-lenes akciókban is használták a kokain-csempész csónakok megtalálásához.

Miután a célpontokat azonosították,az információnak gyorsan el kell jutnia aSzövetség csapásmérô erôihez. Ennekegyik legjobb módja a csúcstechnológiaiprogram által kifejlesztett széles hullámúátjátszó rendszer. Az egész koszovói had-járat során ez a rendszer kulcsfontosságúképeket közvetített a felbukkanó célpon-tokról. Ez a kommunikációs rendszer je-lentôsen lerövidítette a célpont felderítéseés a csapásmérés közötti idôt. Egyébként

ennek kifejlesztése során is számos ország mûködött közre.

A gyorsaság azonban nem volt elég, mivel a NATO-nak minimalizálni kellett a polgári áldozatok számát. Eztehát nemcsak jelentôs számú precíziós fegyver használa-tát tette szükségessé, hanem azok hatásának pontos elôre-jelzését és megbecsülését. A szövetséges erôk valamennyicélpontot elemezték, meghatározták az okozandó kár kí-vánatos mértékét, és kiválasztották azt a fegyvert vagyfegyvereket, melyekkel ezt el lehet érni. Ezt egy automati-zált tervezô eszköz segítségével végezték, mely képesmegbecsülni egy adott célra kilôtt több, különbözô típusúlövedék hatását. Ez a termék egy a technológiai programáltal vezetett proliferáció elleni projekt eredménye. Ezt a


© U

SA

véd

elm

i min

iszt

ériu

ma

© U

SA

véd

elm

i min

iszt

ériu

ma

Technológiai felszállás: A fejletttechnológiával kisérletezô programcsökkenti az új hadviselési techno-lógiák idô-, kockázati és költségté-nyezôjét.


fegyvertervezô és kockázatteremtô képességet a NATO tízregionális központjába telepítették.

Amint a Szövetség légicsapásai intenzívebbé váltak, a ju-goszláv katonai eszközöket gyakran barlangokba, alagutak-ba, megerôsített létesítményekbe rejtették. Ilyen feltételekmellett megsemmisítésükhöz ezeken áthatoló lövedékekrevolt szükség. Erre az eshetôségre is számítva a szövetségesek„Advanced Unitary Penetrator”-t alkalmaztak, melyet szin-tén a proliferáció elleni projekt keretében fejlesztettek ki. Elövedék átütô képessége kétszer nagyobb a korábbi hasonlólövedékekénél, valamint képes számításba venni a szerkezetirétegeket és üregeket, képes a megtett távolság kalkulálására,és így az elôre meghatározott mélységben robban.

A „Szövetséges Erô” hadmûvelet egyéb módon is elô-revetítette a jövô hadviselését, megjelölve azokat a techno-lógiai kezdeményezéseket, melyek felvállalására szükségvan a jövôbeni szövetséges hadmûveletek érdekében. Ahadjárat alatt a mozgó célpontok elleni támadások kevésbévoltak sikeresek, mint a rögzített célpontok esetében. Szá-mos NATO-tagország felállított, és továbbra is felállít szá-razföldi és légi telepítésû felügyeletirendszereket. Együtt kell azonbandolgozniuk annak érdekében, hogy amozgó célpontokat hatékonyabbanfelderítsék és megsemmisítsék.

A koszovói hadjárat óta a csúcs-technológiai program elindította aSzövetségi Légi Felderítési és Fel-ügyeleti Projektet, melyben Francia-ország, Németország, Olaszország,Norvégia és az Egyesült Királyság isrészt vesz. E projekt célja a szövetsé-ges felügyeleti rendszerek közötti in-teroperabilitás javítása, segíteni fogjaa koalíciós erôket a mozgó célpontokgyorsabb felderítésében, valamint fo-kozni fogja csapásmérô képességüket.

A szövetséges erôknek az ellensé-ges légvédelmi rendszerek elleni táma-dások is nehézségeket okoztak. Ezek arendszerek gyakran kikapcsolták radarjaikat, megakadá-lyozva ezzel, hogy radarkeresô rakétáink bemérjék ôket. Mi-közben a szövetséges erôk megbénították az ellenséges lég-védelmet, nem tudták azt megsemmisíteni, és továbbimegléte jogos aggodalmat keltett. Egy a pilóták jelentéseireés egyéb forrásokra épülô elôzetes becslés szerint közel 700rakétát lôttek ki az ellenséges légvédelmi rendszerek.

E probléma kezelésére csúcstechnológiai program élet-re hívta a „Gyors Villám” (Quick Bolt) projektet. Ez a pro-jekt számos egyéb irányítási technológiát integrál a radar-keresô rakétákba, mely lehetôvé teszi, hogy ezek a rakétákazt követôen is a célon maradjanak, miután a légvédelmirendszerek kikapcsolják radarjaikat.

A koszovói hadjárat azt is egyértelmûvé tette, hogy fo-kozott hangsúlyt kell helyezni a hadmûveleti koncepciók-

ra. Habár a technológia nagyon fontos, nem ez az egyetlenút a sikerhez. Sok esetben a koncepciók fejlesztése nehe-zebb, mint a technológiáé. Az Egyesült Államokban ez afokozott hangsúly tükrözôdött a vezérkari fônökök által ki-dolgozott “Joint Vision 2020” elnevezésû dokumentum-ban, mely a “Joint Vison 2010”-ben megfogalmazott, a jö-vô hadmûveleteire vonatkozó koncepciókra épül, és tervbeveszi a többnemzetiségû hadmûveleteket.

A koszovói hadjárat egy fontos üzenetet közvetít, neve-zetesen azt, hogy mindannyiunknak fel kell karolnunk akatonai ügyek reformját. A hidegháború számára felállítotthaderôk hamarosan elavulttá válnak. Sôt, valószínûleg akoszovóinál fenyegetôbb kihívásokkal kell szembenéz-nünk. Lehetséges ellenfeleink olyan modern technológiákmegvásárlására lesznek képesek, mint a kommunikációt,navigáció és felügyeletet szolgáló mûholdak, valamint ol-csó biológiai és vegyi fegyverek, de képesek lesznek bal-lisztikus rakéták fellövésére is.

A NATO jelenleg a Védelmi Képességek Kezdemé-nyezés megvalósításán munkálkodik, egy olyan progra-

mén, mely a képességek fokozásáratörekszik a mozgathatóság, fenntart-hatóság, korszerû fegyverzet és fel-szerelés, vezetés, irányítás és kom-munikáció, valamint túlélôképességterületén. Ahogyan William S. Cohenamerikai védelmi miniszter rámuta-tott, jelentôs haladást lehet elérniezen képességek fejlesztésében a vé-delmi kutatás, fejlesztés és beszerzésterén tanúsított nemzetközi együtt-mûködés által.

A csúcstechnológiai program egyilyen lehetôséget kínál. A szövetsége-sek fokozott részvétele a programbanjelentôsen hozzájárulhat a jövôbeni ko-alíciós hadmûveletekhez és a VédelmiKépességek Kezdeményezéshez. Le-hetôvé tenné, hogy az Egyesült Álla-mok megossza a technológiai kezde-ményezések költségeit, a

szövetségesek gyorsan megtudnák, hogy mi alkalmazható akoalíciós hadmûveletekben, lehetôvé téve ezáltal számukra,hogy a folyamat korai szakaszában megfogalmazzák elvárá-saikat ahelyett, hogy a késôbbiekben sokkal költségesebbváltoztatásokat eszközöljenek. Végül hozzájárulhat a közösképességek kialakításához, vagyis az interoperabilitáshoz.

A „Szövetséges Erô” hadmûvelet elsöprô sikert aratott,mivel a Szövetség politikailag egységes volt. Tanulságos isvolt, sokat tanulhattunk belôle a koalíciós hadviselésrôl ésannak jövôbeni követelményeirôl. Talán a legfontosabb ta-nulság az, hogy a Szövetségnek fokoznia kell katonai ké-pességeit a koalíciós hadviselés érdekében, és ennek leg-jobb módja az együttmûködés. Közösen megvalósíthatjukazt az egységes katonai fellépést, mely nélkülözhetetlenlesz a jövôbeni koalíciós hadmûveletek sikeréhez. ■

A hadjáratban elôszörhasznált fejlesztések jórésze az amerikaiVédelmi Minisztériumegy olyan programjá-nak köszönhetô,melynek célja az újtechnológiáknak a had-viselésbe történô gyorsbevonása.

„KOSZOVÓ – EGY ÉVVEL KÉSÔBB – Eredmények és kihívások”Lord Robertson NATO-fôtitkár jelentése

„NATO kézikönyv – 50., ünnepi kiadás”Átfogó kézikönyv a NATO céljairól és tevékenységérôl,

jelenlegi politikájáról és felépítésérôl; a Szövetség elmúlt ötven évérôl készített kronológia, illetve a legfontosabb jogi

és politikai dokumentumok gyujteménye

35NATO review 2000 nyár/ôsz

„A biztonság kiterjesztése – A NATO és a partner-országok szerepe”Átfogó, illusztrált brosúra arról, hogyan dolgozik a NATO; lefedi a politikai fejleményeket a Szövetség tevékenységének kulcsterületein.

„A NATO 1999.évi Gazdasági Kollokvium a”Az 1999. Novemberi, „Gazdasági fejlôdés és reformok a partner-országokban” címû tanácskozás jegyzôkönyve

„NATO témák”Vizuális prezentáció a szövetségrôl, amely vázolja a NATO fejlôdésének mérföldköveit és a napirendjén szereplô kulcskérdéseket;csak elektronikus kiadás: www.NATO.int/docu/update/index)

„Olvasói kézikönyv a washingtoni csúcstalálkozóhoz”A NATO 1999. áprilisi washingtoni csúcstalálkozóján kiadott

összes hivatalos szöveg és nyilatkozat gyûjteménye, beleértve a háttér-információkat a szövetség programjairól

és tevékenységérôl

„Az 50 éves NATO”Bevezetô a Szövetség történelmébe, átfogó képet ad

a NATO napirendjén szereplô fô kérdésekrôl

NATO UpdateHeti információs oldal, amely röviden összefoglalja a NATOtevékenységét és eseményeit és széles áttekintést nyújt a

Szövetség kezdeményezéseirôl(csak elektronikus formában: www.nato.int/docu/update/index)

MINDEN KIADVÁNY ELÉRHETÔ ANGOL ÉS FRANCIA NYELVEN, ILLETVE TÖBB KÖZÜLÜK MÁS NYELVEKEN IS.

Minden kérdést és a nyomtatott kiadványok megrendeléséta következô helyre kell címezni:Office of Information and Press - Distribution UnitBld Leopold III - 1110 BRUSSELSTel: 00-32-2 707 5009Fax : 00-32-2 707 12 52E-mail : [email protected]

A fenti kiadványok elektronikus változatai a NATO honlapjánelérhetôk (http://www.nato.int)

A honlapon olvashatók továbbá hivatalos nyilatkozatok, saj-tótájékoztatók és beszédek, illetve más, a szövetség struk-túrájáról, politikáiról és tevékenységérôl szóló információk,továbbá a honlap számos on-line szolgáltatást is kínál.

N O R T H A T L A N T I C T R E A T Y O R G A N I S A T I O N

HandbookNATO

50th ANNIVERSARY EDITION


HandbookNATO



HandbookNATO


észak-atlanti szerzôdés szervezete

belgiumcseh köztársaság

dániaegyesült államokegyesült királyság

franciaországgörögországhollandia

izlandkanada

lengyelországluxemburg

magyarországnémetország

norvégiaolaszországportugália

spanyolországtörökország

2000 NYÁR/ÔSZ A stabilitás építése a Balkánon · Délkelet-Európa 13 Európai jövôkép a...

Documents

Transcript of 2000 NYÁR/ÔSZ A stabilitás építése a Balkánon · Délkelet-Európa 13 Európai jövôkép a...