16's Cosmo Rover

A 16-os számú Evangélikus Gimnázium Cserkészcsapat lapja

10tuti tipp!

29. szám

Hogy igazán jól érezd magad a

NAGYTÁBORBAN!

RANBIR KAPOORINDIA CSILLAGÁRA A ZSIDA

VÖLGYÉBEN BUKKANTUNK RÁ

CASINOPILISSZENTKERESZT

RENESZÁNSZ

KOSD

HAIKUCSEHBÁNYA

NAGYTÁBORAMIKET SOSEM MERTÉL MEGKÉRDEZNI. EDDIG!

JANDAAHOGY MI LÁTJUK

DZSEMBORITuti kaland Angliában

A D-32 körzetUtazzunk együtt Bon Dzsovánnal

2 16’sROVER 2009 JÚNIUS

Dzsembori . oldal Dzsembori a négyzeten! 18. oldal

16’S ROVER, A 16. SZÁMÚ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM CSERKÉSZCSAPAT LAPJA, 29. SZÁM, 2009 JÚNIUSSzerkesztőbizottság tagjai: Buday Gergely, László Márk, Piross SándorKözreműködtek: Heltai Péter, Horváth Boldizsár, Hutter Anna, Hutter Franciska, Komoly Gabriella, Kovács Flóra, Petőfalvi Ottó, Piross Antal, Szilassy Péter, Veperdi Márton, és még sokan másokBorító: Véssey Endre, Zicsi-Liess Edina

16’S

RO

VER

tartalomjegyzék

Mennyei falatok Csannával 38. oldal

Casino 26. oldal

Íjászportya 27. oldal

Nagytábor a köbön! 8. oldal

2009 JÚNIUS 16’sROVER 3

20

06 16’S

RO

VER

KOMOLY 4 Keresetlen szavak BESZÁMOLÓK 5 Csehbánya

Dalban elbeszélve 6 Szélrózsa Az ifjúsági találkozó titkai... 8 Makkoshotyka Csak Ritu kicsi tálkáját ne!12 Sámsonháza Amiről a rönkök mesélnek 15 Janda Új és szokatlan!

32 Kerületi Nagytábor A gödöllői kaland36 Vándortábor Muszáj volt elmenni újra37 Reneszánsz Kosd Az új generáció próbája

20

07

16 Erdély Botrány Magyarbikalon!18 Dzsembori A multikulti A-tól Z-ig24 Zsida völgye Klasszikus nagytábor26 Pilisszentkereszt Amikor kitör a pokol27 Íjászportya Íjászok akcióban

HASZNOS28 Tíz tuti tipp

Tökéletes nagytáborért31 Hálózsákok Ki mint veti ágyát

KULTÚRA38 XX. Főzőverseny Mennyei falatok40 A D-32-es körzet

Dr Bon Dzsován rovata42 Geg oldal

Humor a köbön 43 Horoszkóp

Mit hozhat a jövő?44 Hírek Mindig a legfrissebb!

20

08


KERESETLEN SZAVAK

Sziasztok tizenhatosok!

Rég jelent meg a legutóbbi Rover, az is lehet, hogy sokatoknak ez lesz az első szám, amit kezetekbe vehettek, vagy az első, melyben olyan kalandokról olvashattok, miket ti is átélhettetek. Az újság hosszú szünete is jól jelzi, az utóbbi időben kevesebb dolog tör-tént a csapat életében, kevesebben, kevesebb dolgot tudtunk csinálni, mint a „régi nagy időkben”. De én úgy érzem, most már ezen nem kell tovább rágódnunk, a dolgok megint kezdenek összeállni. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy most már egyre többen, egyre többet és egyre jobbat is csináljunk. Ebben pedig mindenki részt tud venni, élet-kortól és a nyakkendője színétől függetlenül.

Jó hír, hogy ha valamit nem rontunk el nagyon, akkor a cserkészet könnyedén tud úgy működni, hogy mindenki csak egy kevés munkát tesz bele, de a közösség miatt ennél sokkal többet kap vissza. Élményben, tudásban, fejlődésben, szeretetben és ki tudja még mi mindenben. Nekünk csak az a feladatunk, hogy ezt a keveset képességeinkhez mér-ten, lelkiismeretesen, egymásra és Istenre figyelve dobjuk bele a közösbe, és akkor ez a közös minden várakozásunknál több lehet.

Tehát akkor mikor fog megjelenni a következő Rover? Miről olvasunk majd benne? Mennyi könnyfakasztóan vicces sztorit, mennyi életre szóló élményt fog tartalmazni?Ez szinte kizárólag rajtunk múlik. Ezeket a történeteket mi írjuk, és nem a számítógép képernyőjére, utólag, hanem valóságosan a saját életünkben, közös életünkben, a 16-os csapat életében.

Anti

KOM

OLY


Kis kocka fákbólTűz nem serkent fel sosem,

Nem főtt a krumpli.

Para volt az ágy,Három szintes élvezet

Éjjel halál, ess!

Kelj fel álmodból, Gyere gyerek meghalsz most,

Próba vár reád.

Déli kelés lesz, Fagyott kenyér, megeszed,

Hányhatsz is ha kell.

Apróknak kaland, Összes elder helpel,

Őz és farkas lett.

Tisztítsd a házat, Repíts haza haza sas szárnyam,

Nyári tébor vár.

Üzenünk nektekRengeteg rejtelmet itt,

Tanulj haikut.

Dzsébi&Sanyi

CSEHBÁNYATavaszi haikuNAGYON ÖRÜLTÜNK, HOGY AZ ELSŐ BESZÁMOLÓNK VERS FORMÁBAN ÉRKEZETT HOZZÁNK. REMÉLJÜK, MÁSOK IS KEDVET KAPNAK, HOGY RÍMEKBE SZEDJÉK ÉRZÉSEIKET.

KULT

ÚRA


Balatonról hazafelé jövet csörrent meg a telefonom, amelynek végén Barnabás (MCSSZ elnök) szólt bele. Megkért, hogy mindenképpen segítsek neki a következő héten, mivel most először szerepelnek majd az Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón (Szélrózsa) az országban lévő evangélikus cserkészcsapatok. Mivel nem volt semmi fontos dolgom, így beleegyeztem a dologba, annak ellenére, hogy csupán azt nem tudtam mit, mennyit, ho-gyan kell csinálni, de azt mondtam: NO PARA. Az ifjúsági találkozó egy szerdai napon kezdődött, de mi már hétfőn Kris-tóf vezetésével elindul-tunk Pestről Arnót irányá-ba. Késő este találkozhat-tunk az MCSSZ elnöké-vel, aki részletesen kifejtet-te terveit. Ezek szerint egy cserkésztábort kellett fel-építenünk a találkozó hely-színén, hogy így próbáljuk bemutatni, hogy milyen is a cserkészet, és felkelteni az érdeklődésüket irányunkban. Másnap a pontos indulásnak köszönhetően az Arnót-Szolnok távolságot 5 óra alatt sikerült megtenni egy teljesen megpakolt kisbuszban, mindezt fűszerezte, hogy a nyár legmelegebb napja volt, de mindez csupán BÓNUSZ.

Szolnokra megérkezve kicsit lepi-hentünk, és a nagy munka előtt lazítottunk egy kicsit.Szerencsé-re Tomi is megérkezett este és se-gítségének köszönhetően az éj-szakát már a jurtában tölthettük. A következő nap a mintatábor fel-építésével telt és az általunk eddig nem ismert cserkésztestvéreinkkel való ismerkedéssel. Az MCSSZ el-nökének ötletével és a közös kivi-telezés eredményének köszönhe-tően született meg a tábor egyik legnagyobb alkotása az emeletes konyha.

SzélrózsaCSAPATUNK 2006-BAN IS KÉPVISELTETTE MAGÁT A KÉTÉVENTE MEGRENDEZETT, MÉLTÁN NÉPSZERŰ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓN.

BESZ

ÁMO

LÓK


Felső részén egy kótalap alatt aludni lehe-tett, míg az alsó részen készültek el a tá-bori finomságok és helyezkedett el a mo-sogató.

Meglepő volt, hogy bemutató táborunk ideje alatt végig 30 fok fölött állt a hőmé-rő higanyszála, magam részéről ezt kissé furcsállottam, de a jó öreg időjárás nem hagyott minket cserben és az utolsó előt-ti napon egy hatalmas jégeső és felhősza-kadás képében újra Hetvehelyen érezhet-

tem magam – leszámítva, hogy most az eső hamar alábbhagyott és csak a Szélrózsán megrendezésre kerülő programok váltak áldozatává.

5 nap után lebontottuk az általunk építetteket, szerencsére sokan látták remekműveinket és több, gyerekes család döntött úgy, hogy a lakhelyükön lévő cserkészcsapatokat felke-resik. Mi, 16-osok is gazdag tapasztalatokkal térhettünk haza, mivel hosszú idő óta ta-lálkozhattunk újra más evangélikus csapatokkal és átadhattuk egymásnak tapasztalata-inkat. Remélem, két év múlva újra sikerül összehozni ezt a mini tábort és addigra már ő is nagyobb lesz.

bundi

BESZ

ÁMO

LÓK


Már a vonatút sem zajlott a rendes kerékvágás szerint, de ha arra gondolok, hogy milyen embe-rek gyűltek össze, szinte az lett volna az abnormá-lis, ha minden rendben megy. Pár órás késéssel (7-8 óra) megérkeztünk, és csatlakoztunk az előlakók-hoz. Ki-ki állítgatta a maga sátrát és kótáját. Ami minket (lányokat) illeti, sikeresen összeraktuk a tö-rök sátrat úgy, hogy előtte csak háromszor om-lott be! A következő nap a tábor kiépítésével telt. A nagy munka után jól esett a vacsora, amit egy csodálatos mosogatás koronázott meg. Hétfőn el-mentünk a strandra, és és éjszaka (életemben elő-ször) éjjeli őr lettem. Mondhatom, szinte egész este nem aludtam, fáztam, éhes voltam, de ezen kívűl jó poén volt, mert sokat nevettem. Végülis élvez-tem. A további napok programjai között szere-pelt: forgószínpad, tábortűzi feladatok, kézműves-ség, még egy strand és... a kedvencem: A PORTYA!

NAGY TÁBOR 2006 Makkoshotyka

A PORTYA!Azt hiszem a negyedik vagy a ötödik napon volt. A lényeg az, hogy az egyik napon reggel elindul-tunk egy aránylag hosszúra sikerült túrára. A 15 kilométerre tervezett túrából sikerült egy 30 ki-lométeres túrát csinálni. Egész nap gyaloglással telt. Sok-sok érdekes helyen megfordultunk. Az egyik faluban egy kocsma mellett ebédeltünk meg. Ezek után már mindenki emlékezhet a wc-s röhögésre a kocsmánál. A másik foszlány amire emlékszem, hogy este Bazsó, Marci és én lemen-tünk vízért a hosszú túra után. Egy idős házaspár (körülbelül 50 év körüliek) adott nekünk vizet. Mindez Bazsó fejlámpában vigyorgó fejéért kaptuk. Ez körülbelül este kilenckor történt. Visszafele rá akartunk ijeszteni a táborra, de valamelyik medve-őrstag ránk világított. A terv beszottyádolt. Bazsó 10 körül kezdett gyújtani tüzet. A vacsorát mindenki maga készítette. A vacsora virsli, ke-nyér, hagyma volt. A mi őrsünk hamar lefeküdt, mert gyomorrontást kaptunk a magunk által el-szenesített ennivalónktól. A többiek rokkoztak a tűznél.

Másnap mindenkinek össze kellett pakolni. Ezek után indultunk el a strandra. Nagyon jó volt… A strandon szép lányok… Este fele indultunk vissza a strandról a táborba. Mindenki örült hogy tisz-tán érkezik a kóta mocskába… meg persze a lányok miatt is jobb közérzete lett mindenkinek.

Vepe és Kubinyi

MOZZANATOK EGY TÁBOR ÉLETÉBŐL

Sajnos később egy kicsit meghűltem, és hamarabb haza is kellett menjek emiatt. Ezt szo-morúan, de tudomásul vettem. Érzékeny búcsút intettem a többieknek, és hátrahagytam ezt az élménydús hetet, vígasztalva magam azzal, hogy jövőre is lesz...

Kovács Flóra

BESZ

ÁMO

LÓK


Táborunk során egyik nap elérkezett a szín-házi előadások elkészítésének ideje. Márkot és engem bíztak meg a terep elkészítésével. Sze-rencsére a mező közepén helyezkedett el egy betontömb, ami kiváló színpadnak bizonyult. (Mint kiderült, eredetileg egy háznak volt az alapzata, csak magát a házat ellopták. m.) Fel-adatunk az volt, hogy a betonrész elé egy füg-gönyt kellett eszkábálni. Márkkal két óra alatt sikerült is elkészíteni egy 8 méter átmérőjű íjat, amit a színpad előtt lévő fára szerettünk volna felhúzni, de sajnos nem sikerült, így menyázá-sunkat befejezve hasznosabb dolgok után néz-tünk. Egyik legfőbb problémánk az volt, hogy a betonplaccon kiálló vasrudak helyezkedtek el. – Élesen villantak be azok a képek, melynek során erővel nyársalják fel a színészeket. Ezt el-kerülendő gyertyákkal vettük körül a vasakat. A problémát az jelentette, hogy a teret megvilá-gító lobogó tűz bármikor fellobbanthatta vol-na a függönyt.

A problémák áthidalása után elkezdődhettek a színdarabok. Jómagam a János Vitéz tör-ténetét feldolgozó darabban szerepeltem, de élvezettel néztem végig gyermekkorom kedvenc meséit – köztük a Pinocchio-t, amelyet a Dzsepettó apót játszó szereplő helye-zett új megvilágításba. A Piroska és a farkast is megelevenítették a színészek, és a jól si-került előadások után békésen tértünk nyugovóra.

bundi

BESZ

ÁMO

LÓK


SANYARÚ SORSOK - A HOTYKAI POKOLDélután két órakor tört ki a több sú-lyos sérülést követelő szerencsétlen-ség, mely az egész közösséget meg-rázta. Csak a szerencsének és gyors és szakszerű közbelépésnek köszön-hető, hogy nem történt komolyabb baj. Talán a friss házikaramell utánoz-hatatlan íze vezethette a fiúkat, hogy ők is megpróbálkozzanak a készíté-sével. A kótában emelkedett hangu-lat közepette készíették a nyalánk-ságot. Mikor kész lett, páran a köze-li patak felé vették azt irányt, hogy lehűtsék, és így falatozzanak belőle.

Ekkor tört ki a pokol. A szemtanúk és az érintettek innentől mind másképp emlékeznek vissza a történtekre. A kótából kifelé egy bedobott kabát tüzett fogott, és ezáltal a kör-nyező tárgyak is. H. Péter testi épségét nem kímélve oltotta el a tüzet. Ő könnyebb sé-rüléseket szenvedett. Az anyagi kár nem volt súlyos, de izolárok, kabátok, zoknik sem-misültek vagy rongálódtak meg véglegesen.

A tudósítonk helyszínre érkezésekor éppen H. Balázs a kárfelmérést végezte, illetve az érin-tettekkel folytatott eszmecserét. H. Balázs-t kü-lön megrázta, hogy a karamelizáláshoz Ritu ki-csi tálkáját használták.

A dolog pikantériáját növeli, hogy a tragédi-át feldolgozó színdarabban megsemmisült T. Dorján utolsó épen maradt dzsekije. A felszó-lításokra, - Dorján ég a dzsekid - csak neve-tett, azt hitte, ez is a darab része. A szemtanúk tehetlenül, beltörődve nézték a groteszk jele-netet.

- Dorján, tényleg ég!- Tudom, tudom!A darab végeztével az érintett szomorúan néz-te a ruhadarabot, és végül megértette a tör-ténteket.

Az ilyen eseteket jobb megelőzni - nyilatkoz-ta Soltész Márton tüzoltó kapitány - megfelelő óvintézkedések mellett elkerülhetőek az ilyen szerencsétlenségek.

Lakatos Gadó riportja

BESZ

ÁMO

LÓK

CSAK ENNYI MARADT

SÉRÜLT ÉS SZEMTANÚ


Persze a hazaérkezés is meglehetősen kalandosra sikeredett. Felkeltünk jó korán, pi-cit fáradtan, mert az este a vezetőség egy része egy elég nagy veszedelemtől mentette a tábor lakóit. Az eső zuhogott, de én amúgy is jobban szeretek vizes saras sátorlapokat pakolni, úgyhogy ez nem volt probléma számomra. Turbó fokozatra kapcsoltunk és re-kordidő alatt lebontottuk a tábort. Aztán kiültünk a mezőre és vártunk a kisbuszra. Az-tán vártunk, és még egy picit... Nagyon szépen kisütött a nap közben. Bundi azt mond-

ta "nópara". Három-négy óra múl-va többség megunta várakozást, és elindultak a vonat felé. Mint útóbb kiderült, útközben találkoztak a kis-busszal és Kuzsóval, aki nem volt rest elfuvarozni őket az állomás-ra. Állítólag könnyen össze lehe-tet őket téveszteni illegális határ-átlépőkkel. Mikor elkezdtünk be-pakolni hárman, újra szakadni kez-dett az eső, de mire befejeztük el is állt egyből. Ekkor kezdtük sejte-ni, hogy ez a nap az abszurd jegyé-ben fog telni, hogy mentsük a hely-zetet, gyorsan elfogyasztottuk lu-kulluszi és teljesen etikátlan vacso-ránkat. Sátoraljaújhely felé vettük az irányt: természetesen a sátrakat

kellett oda szállítsuk. Volt pár furcsa alakú alkatrész, amit nem adtunk le, de azt mondta Bundi, hogy "nópara". Némi problémát jelentett a buszban lévő húsz darab szeméttel teli zsák, de szerencsére a bá tudta, mi a dörgés.

Ezek után jött az ötlet, hogy ha már ilyen közel vagyunk Arnóthoz, vigyünk el Barnabás-nak egy dobozt, mert örülne neki. Biztos valami frankó dolog volt benne, nekem nem mutatták meg. Nem lehettünk túl szalonképesek, mert a kis Botond abban a pillanatban, hogy beléptünk az ajtón bömbölni kezdett. Odaadtuk a dobozt Barnónak, ami láthatóan teljesen hidegen hagyta, és már épp mentünk volna, mikor jött az ötlet, hogy megmu-tatja a kutyát a hátsó kertben. Miközben nézelődtünk, Kuzsó egyszer csak ledobta ma-gát a földre és hangosan nyüszíteni kezdett. (Néha olyan komolytalan tud lenni.) Mire ki-kacarásztuk magunkat, kiderült, hogy kitörte a bokáját egy húsz centis betonfeljárón. Jó, akkor vigyük be az ügyeletre. Kisbusz nem játszik, mert még mindig nem sikerült kidob-nunk a szemeteszsákokat. Adri javasolta, vigyük el az Opellel, de Barnó szerint ez sem volt jó ötlet, mert miközben a kutyát világította meg vele nekünk, lemerült az akkumulá-tor. Adri kérdésére, hogy ez mire volt jó, rezzenestélen arccal válaszolta, hogy különben nem láttuk volna kutyát. Igazából nem is ezért volt mérges, hanem mert a héten már har-madszor fordult ez elő... Erre már Bundi sem mondott semmit.

De minden jó, ha vége jó. Miközben Kuzsó robogott az ügyelet felé, a szemeteszsákok és a saras sátorlapok társaságával, mi szépen rendbe kaptuk és kialudtuk magunkat, hogy másnap Bundi hazavezethesse végre a kisbuszt, és mi némi késéssel, de élményekkel gazdagon érkezhessünk haza.

prempeh

BESZ

ÁMO

LÓK

SÉRÜLT ÉS SZEMTANÚ


A tábor a Keletiből indult. Délben találkoztunk a pénztáraknál. A vezetőség szokás szerint kiosztotta az újoncoknak az élelmiszert. Majd 12:25-kor vonatra szálltunk. A vo-natban mindenki azt kérdezte, miért vagyunk ilyen kevesen. Heltai sem jött el, aki elő-ző nap körsms-t küldött az összes Pumatagnak. Bazsó is 20-25 emberre számított, ehe-lyett a kezdő csapat csak 13 főből állt. János előző nap még Kósdra igyekezett a Nyuga-tiból... Hát ilyen körülmények között kezdődött el a 2006-os sámsonházabeli őszi tábor. Azért mentünk Sámsonházára, mert Bazsóéknak egy telkük van itt. A település a Mátra és a Cserhát lábainál fekszik. Bazsó az egész falut nagyon jól ismerte. Ilyen szellemben tet-tük meg Tartól Sámsonházáig, a körülbelül 10 kilométeres utat. A ház nagyon multifunk-cionális volt. Volt melegvíz, a vécé a házban volt, a ház gázfűtéses volt (mindenki nagyon sajnálta, hogy nem vághat fát). Mindenki hideg időre számított, ezért nem volt meleg ka-bátokban, felsőkben hiány. Mi, kiscserkészek egy nagyszobában aludtunk. A nagyoké volt a vezetőségi szoba. Ezen kívül egy konyha részleg és egy ,,tábortűz”-szoba volt. Az első nap, a megérkezés után kipakoltunk majd nyűglődéssel és szotyi evéssel töltöt-tük ki a megmaradt időt. Miután mindenki döglődött eleget, Bazsó elvitt minket egy fa-lubeli túrára. A falut és körletét néztük meg. Majd egy melegvizű artézi kúthoz men-tünk fel a domboldalba. Ez egy kőolaj kútnak indult, de „csak” termálvizet találtak. A kis Bazsó idejárt fel öccsével fürödni gyerekko-rában. Ezek után egy erdős részen keltünk át. Fenn a csúcson a közelben fekvő Pász-tó és Gyöngyös városa is látszódott. Miután megnéztük ezeket, egy másik úton men-tünk vissza. Előttünk állt egy sűrű rekety-tyés. Ennek a körülbelül 300 méteres út-szakasznak a megtételéhez egy óra kellett. Mindenkit összeszúrtak a szúrós növények. Ezen a részen mindenki jajgatott a fájda-lomtól. Estefele infókat kellett gyűjteni a fa-luról. Mi, Gabi, Soldier, én voltunk egy csa-patban. (Minden információ különben egy hirdetőtáblán megtalálható volt.) Este elő-adást kellett készítenie mindenkinek. A csa-patok ugyanazok voltak. Mindenki egy tár-gyat használt fel az előadásához. Minekünk egy ,,FÉNY” ablaktisztító jutott. Nagy káosz lett. Pontosan mit is akartunk ezzel az elő-adással üzenni? - kérdezték. A játékokat a kis csapatok találták ki. Előke-rült az ,,old-school" pli-pli-pli játék is. Este

BESZ

ÁMO

LÓK ŐSZI TÁBORSámsonháza

SOHA NEM TUDJUK MEGUNNI A REKETY-TYÉSBEN VALÓ HEMPERGÉST ÉS A GYŰJTÖGE-TÉST, SZERENCSÉRE, BŐVEN VOLT RÉSZÜNK MINDEKETTŐBŐL


Dzsonny két olyan történetet mesélt el a nagybátyjáról, amit szerintem mindenki meg-jegyzett. Az egyik, arról szólt, hogy a bennszülötteknek gyémántot kakilt a nagybátyja. A másik, pedig arról szólt, hogy kártyázás milyen veszélyeket rejt magában. Ezeket nem részletezném, de tényleg nagyon jók voltak és Dzsonny is jól adta elő a megtörtént tör-ténetet.

A második nap bővült a tábor pár taggal. Gergőék, Tomi, Barnó és Tatai Laciék is ekkor jöttek. Délelőtt túráztunk a közeli Cserhátban Az őskori sziklatömboldalából indultunk. Ez a hegyoldal mutatja legjobban a rárakódott rétegeket. Vízszintes rétegek tömkele-ge rakódott egymásra. Ez ma már világörökség része. Tehát innen indultunk el. A túra közben a híres halacskás-gyilkosos játékot játszottuk. Az első körben én estem ki első-ként, de reménykedtem, hogy nem nyer a gyilkos. Hamar ki is derült, hogy a Zalán a gyil-kos. Ezután újabb kör indult egy új gyilkossal. Csaknem másfél óráig egy halott sem volt. Dzsonny volt a játékvezető. A túra nagyon jó volt. Rekettyésen, tölgyerdőben, bükker-dőben és mezőn haladt át az utunk. Amikor hazaértünk, elkezdett a hó esni. Ez a kis hó az első hógolyók meggyúrására adott alkalmat nekünk. Este a „SZOTT” -játékot játszot-tunk a házhoz tartozó réten. Egy kis gyertyát ugráltunk körül. Új ötletek is születtek a já-ték dallamára. Ezután őrsileg jelentettünk Bazsónak, majd a ,,tábortűz” -szobába men-tünk. A szobában Bundi és Barnó beszélt az ’56. november negyedikén történtekről. Na-gyon érdekes volt. Ezek után a SZOTT előtt elkészített előadások megtekintése és elem-zése volt a téma. Megint a Gabiék előadása váltott ki a legtöbb érzelmet a jelenlevők-ből. A ,,tábortűz mellett nagyon sok jó játékot játszottunk ezen a napon is. Volt medve-vadászat és a ,,Falu végén…” kezdetű nóta is sorra került. Mindenki kezdett fáradni, ezért mindez hamar ,,beszottyádolt” Este nem volt ,,esti mese” , talán ez okozhatta azt, hogy sikerült az éjszakában két mécsest felgyújtani a mi őrsünknek. Közben mindenki szere-tett volna aludni, de nem tudott. Tomi leordította a fejünket a gyertyapirózás miatt. 3-4 körül nyugodott le az őrs.

A harmadik nap reggeli tornával kezdődött. Ábrahámoztunk majd különböző fogókat játszottunk. Mivel vasárnap volt, az egész csapat meghallgatta az istentiszteletet.

BESZ

ÁMO

LÓK


A lelkész kissé vicces volt. Mondta, hogyha fázunk, gondoljunk arra, hogy hat hónap múlva nyár, s akkor már me-legünk lesz. Egy tréfát is mondott. A kissé szeleburdi igehirdetés után ha-zamentünk délben, hogy megebédel-jünk. A reggelit követően Dzsonny és Tomi kitalált egy játékot. Tárgyakat kel-lett összegyűjteni a faluban. Többek kö-zött munkáskesztyűt, édességet és ter-méseket kellett felhalmozni. Ezek után cserkész teát főztünk. Kritérium az volt, hogy tűzön kellett megfőzni, és gő-zölögjön, mikor visszaviszi az őrs. Az eredményhirdetés nem volt, mondta Dzsonny, a jutalmat majd megkapjuk az első őrsgyűlésen. Miután mindenki tel-jesen összerakta mindenét, csoportké-pet készítetünk, majd fájdalmas búcsút vettünk a falutól. Kb. fél úton lehettünk, mikor felvett a menetrendi járat sofőrje. Aztán vonatra szálltunk, és elindultunk Budapestre. Pesten a híres BAKKER csa-takiáltással zártuk le a tábort.

Zoltán

BESZ

ÁMO

LÓK


Ebben az évben is voltunk a Jandában. Visszaemlékezve a következő dolgok jutnak az eszembe: kókuszreszelés és Quíz (lufifújássa és sok-sok egyéb feladattal). Előadások és bábkészítés, utána a kijelölt mesékből csudijó bábest.

2006. december 27-én reggel találkoztunk a Batthyány téren, ahonnan HÉV-vel indultunk Pomázra. Szokás szerint az ,,50.000 km-es” hótaposás után megérkeztünk a Jandába. Fa nem volt, meleg nem volt, ennivaló nem volt, csak hideg, így azzal kellett beérnünk. Majd, mint mindig, most is elmentünk kirándulni a Holdvilág-árokba.

Másnap megint kirándulni mentünk. Sajnos nem esett hó, csak egy pici, de azért nagyon szép volt a táj. De megint nagyon elfáradtam. Este felkészültünk az előadásra. A mi elő-adásunk szerintem elég jól sikerült, a nagyok is nevettek rajta. A legnagyobb kihívással az utolsó napokban találkoztam. Ez a vízhordás nevű tevékenységben nyilvánult meg. A hi-hetetlen sebességgel hömpölygő forrásból vizet szerezni, majd ezt felvinni a házba kü-lön életstílus.

Könnyes búcsú, meg zsebkendő, meg minden. Visszaindultunk Pomázra onnan Hév-vel Budapestre és mindenki amerre látott, és amerre lakott.

Viki

BESZ

ÁMO

LÓKJanda2006

BÁR SOKAK SZERINT A JANDA VILMOS KULCSOSHÁZBAN TÖLTÖTT TÁBORAINK KÍSÉRTETIESEN HASONLÍTANAK EGYMÁSRA. EZÚTTAL SIKERÜLT VALAMI EGÉSZEN KÜLÖNLEGESSEL ELŐRUKKOLNUNK. CSAPJUNK IS BELE!


2007 márciusának végén sort kerítettünk a már szinte hagyománynak számító erdélyi kirándulásra. Ez az alkalom rendhagyónak számított, ugyanis a fiatalabb nemzedék most először vehetett részt ilyesmin.

Elosztottuk a motyókat és az embe-reket a két kisbuszba, majd Bazsó és Dzsonny ismét a gázra léptek… in-dulhatott az utazás…

A magam részéről csak arra emlék-szem, hogy a Merciben ücsörögve nem akaródzott aludnom, annak el-lenére, hogy éreztem a szükségét és mellettem már minden irányból szuszogott valaki… valahogy még-is megvirradt és a kisbuszunk uta-sai egy remek dallamra lettek fi-gyelmesek fél hatkor, mely muzsi-ka a másik kisbuszból szűrődött ki és éppen a refrénnél tartott a szám: HOMEOPÁÁTÍÍAA…

Segesvár tövében megálltunk a Petőfi emlékműnél, jól megnéztük magunknak, majd for-dultunk is vissza… tovább… tovább…

Még aznap, ugyan sötétedés után, de elértük ideiglenes szállásunk ahova négy nap-ra költöztünk be: Az udvarhelyi kollégiumot. Kellemes, komfortos környezet, kényelmes ágyak és közösségi szobák… magára jócskán várató melegvíz, és nulla fok körüli belső hőmérséklet, mely azt a biztos érzetet táplálta bennünk, hogy bent a falakon belül hide-gebb van, mint odakint.

Nem sokat szomorkodtunk ezen, az este még elmentünk egy pizzázóba és igen olcsón, jól belaktunk.

A másnap reggelt a helyi Istentisztelettel kezdtük, majd megittunk egy kávét és egy rö-vid idővel a kollégiumba való visszatérés után már ugráltunk is be a kisbuszokba „Irány a Hargita!” felkiáltással. A vezetőség bölcs tanácsának hála („vegyetek meleg ruhákat és bakancsot, lehet, hogy lesz egy kis hó…”) nem merültünk el és áztunk át a helyenként het-ven centiméteresnek tűnő hamisítatlan hargitai hóban. (Az egyetlen hóban, amit ebben az évben láttunk.)

Miközben a csapat egyik fele felfelé baktatott a havas lejtőkön, addig a másik fele egy új, téli sportágat talált fel rajtuk. Pár órával később újra egyesült a csapatunk, és miközben

Erdély 2007AKI MÁR VOLT AZÉRT, AKI NEM, AZÉRT SZÁLLT NYEREGBE, HOGY BEBARANGOLJA A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG EZEN GYÖNYÖRŰ VIDÉKEIT

BESZ

ÁMO

LÓK


a vezetőség vígan konsta-tálta, hogy idén nem ker-gették meg őket a fenti ál-lomást őrző kütyék, újra út-nak indultunk.

Este sötétedés előtt még ellátogattunk Zetelakára a víztározóhoz. Csodálatos telihold és bámulatos kilá-tás… a szálláson pedig meg-ismerkedtünk Csiuccsal, a magyar csodával, akinek társaságát azóta is áhítjuk… hiába… ismét vége lett egy napnak…

Aztán csak múltak a napok, peregtek az események. Átköltöztünk Magyarbikalra, majd hamar berobogtuk fél Erdélyt. Jártunk Énlakán, Bözödújfalunál, Farkaslakán, pizzáztunk Kolozsvárott ugyanitt, meghatottan zokogtunk Szent György szobrának talapzatánál, ug-ráltunk a leszakadó tömbök elől Parajdon a bányában, míg Bundi és Zalán elkezdték be-lenyalni a nevüket a falba, és végigjártuk az összes templomot Kalotaszegen... (Köztes időben pedig a Merci sprinter típusú kisbusz utasai végig egyetlen egy számot hallgat-tak, mely végül már lételemüké vált az utazások alatt. Ez a szám a legjobb szám a világon, a Dire Straits leggújabb száma volt! Címe sajnálatosan homályba vész…)

Az utolsó napon kiültünk a Magyarbikal melletti dombok egyikének tetejére és miköz-ben ki-ki füvet rágcsálva ücsörgött, addig egy páran (Helta és Tomi) gondoltak egyet és gurulva elindultak megnézni, mi van a domb alján. Ez (gondolná az ember?) lázba hoz-ta kis csapatunkat és hamar azon kaptam magam, hogy csak én nem gurultam le egy-szer sem – pótolnom kellett.

Tíz percre rá már mindenki kibogarászta a másik hajából és hátáról a felszedett szalma-szálakat és készen álltunk egy levezető jellegű „Pitbuldog” játékra. A dombtető hamar já-tékos háború színterévé nőtt, ahogy férfi, nő és gyermek feszült egymásnak csak azért, hogy a következő körben azt ordíthassa a buldogoknak: „Nem félünk!”

…élénken él bennem Kubinyi Péter halálsikolya…

A hazaindulás képei ismét összemosódnak előttem. Csak arra emlékszem, hogy Dire Straits szól a hangszórókból, és hogy a motor megnyugtatóan zümmög elöl.

Jóval éjfél után érkeztünk meg Pestre, egy McDonald’s mellett parkolva lakhely szerint újra felosztottuk a csapat tagjait, majd fáradtan visszaroskadtunk a már megszokott ülé-sekbe.

Visszanézve talán egy picit szomorú is voltam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy vége lett az utazásnak…

Atyus

BESZ

ÁMO

LÓK


A 2007-es dzsembori különleges volt, hiszen a cserkészet 100. évfordulóját ünnepeltük meg. Stílusosan a cserkészet szülőhazája, Anglia rendezte meg a 21. világdzsemborit.

Az előkészületek mind külföldön, mind itthon jóval a nagy esemény előtt megkezdőttek. A magyar kontingens vezetősége már 2006 tavaszán felállt, így megkezdődhe-tett a résztvevők kiválasztása. Per-sze jóval többen akartak kimenni, mint amennyire lehetőség volt, így mind a résztvevőket, mind a veze-tőket külön kiválogatták. Nem bíz-tak semmit a véletlenre, így én je-lentkezés után egy napos márciusi hétvégét tölthettem együtt a töb-bi jelentkezővel. A válogató hétvé-gén megnézték a jelentkezők cser-késztudását, nyelvtudását, általá-nos műveltségét, tánctudását, fizi-kai erőnlétét és még sok egyebet. 13 teszt, akadálypálya, idegen nyelvű beszélgetés, népdaléneklés, táncolás után minden-ki hullafáradtan hazatért. Az 14-es őrs (így, számokkal keresztelték el a véletlenszerűen összeválogatott, ideiglenes őrsöket a válogatón), aminek jómagam is tagja voltam, még a válogató után is tartotta egy ideig a kapcsolatot. Két hónappal később ki szomorúan, ki örömmel vette kezébe azt a levelet, amiben értesítették a felvételről. Én örömmel vettem kézbe és megtudtam, hogy az középmagyarországi 1-s rajba kerültem.

A kontingens rajokból épült fel. Minden raj két, 10 fős fiú illetve lány őrsből, a hozzá-juk tartozó őrsvezetőből, és egy rajvezetőből állt. A Dzsemborin az angol szabályok sze-rint minden vezető 18 év feletti, minden résztvevő 18 év alatti kellett hogy legyen. A ra-jokon kívül volt még egy központi vezetőség, ők az egész kontingenst érintő ügyekkel foglakoztak

WORLD SCOUT JAMBOREE

One World, One PromiseA VILÁGCSERKÉSZET LEGNAGYOBB ESEMÉNYE, A DZSEMBORI NÉGY ÉVENTE KERÜL MEGRENDEZÉSRE, AHOL KÜLÖNBÖZŐ CSERKÉSZEK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ÖSSZEGYŰLHETNEK ÉS EGYÜTT TÁBOROZHATNAK

BESZ

ÁMO

LÓK


Másik nagy csoport a kontingensen belül az IST (International Service Team) volt. Ők bo-nyolították a dzsemborin felmerülő feladatokat a programvezetéstől a rendezvénysátrak felállításán, a wc-tisztításon át gyakorlatilag mindent. A magyar kontingens is szép szám-mal küldött embereket ebbe a derék brigádba. A rajokba igyekeztek szórva berakni az embereket, így ugyanabból a csapatból két résztvevő egy rajban nemigen fordult elő. Ez volt az első Dzsembori, amin a külföldön élő, magyar cserkésztestvérekkel együtt vehet-tünk részt. Erre korábban nem volt lehetőség.

A dzsemborit felkészítő hétvé-gék előzték meg, hogy a raj ösz-szeszokjon, illetve felkészüljünk a nagy alkalomra. Itt megismer-kedtünk egymással, gázlámpáz-tunk (ezek az alkalmak általában télen voltak, így tábortűz híján egy gázlámpát ültünk körül), re-mek cserkészjátékokat játszot-tunk. Persze ennél komolyabb része is volt a hétvégéknek, okí-tást kaptunk forrásteremtés te-rén is, bővítettük nyelvtudásun-kat, illetve begyakorultuk a nép-

tánc előadás koreográfiáját is. Magunkat is elkereszteltük, én a Mansfeld Péter raj Man-galica őrsébe tartozam. Sőt mi több, a hétvégéken az erre az alkalomra megjelenő újság-ból (DzsemNyúz) is kaptunk.

Az öt együtt töltött hétvége után már el is érkezett az idő. Az egész kontingens egy há-romnapos előtáboron vett részt a cserkészparkban, először így voltunk együtt közösen. Itt is feszített volt a program, de mindenki jól érezte magát. Megkaptuk az egyenruha kollekciónkat is.

BESZ

ÁMO

LÓK


Egyen ing, nadrág, kalap, jelvények, pólók, extra nyakkendők láttán már mindenki része-sének érezte magát a kalandnak. Megkaptuk az ellátmányt is, kenyereket meg diákcse-megét. Erről a Mangalica őrs bőszen feltételezte, hogy mi bizony kolbászt kapunk, és pi-cit csalódtunk helyette, csak magvakat rágcsalhattunk (ezért ez is finom volt).

Felülve a buszra döbbenten vettük észre, hogy a marhafrankó raji táborkapunk marhafrankón le-maradt a kamionokról, így nem vittük magunk-kal. Sebaj. Itt emlékeznék meg azokról a vagány cserkészekről, akik se nem busszal, se nem repü-lővel, hanem biciklivel mentek ki Angliába. Ők két héttel előbb indultak el. A 28 órás buszút lassan akart múlni, hiába próbáltuk elütni kvízzel, filmné-zéssel, barkóbázással, malmozással, miegyebek-kel. Az út során egy rendőrvicc könyvet majdnem megsemmisítettek az arra érzékenyek, de szeren-csére a tábor folyamán még élvezhettük eme re-mek irományt. A buszúton nem történt túl sok ér-dekes esemény, kivéve, hogy az egyik benzinkút-nál összefutottunk egy lengyel rajjal. A kompút vi-szont már annál érdekesebb volt, kifejezetten szí-nessé tettük az utat mások számára is. Ha akarták, ha nem. Néptáncoltunk az éttermek előtt, ebbe francia fiúk is beszálltak, illetve „leveles a májust” játszottunk az ékszerboltok előtti folyosón. Dover-től már csak pár óra választott el minket a tábortól. Az idegek szinte pattanásig feszültek.

Megérkeztünk. Mindenki ámuldozott a rengeteg ember láttán, amit még a tábor végé-ig sem szoktunk meg. Több mint 40000 cserkész a világ minden tájáról. Az érzés leírha-tatlan. Kicihelődtünk, a közcuccokat beraktuk egy kisbuszba, ami a körlethez vitte őket. A Tábor kisebb részekre volt bontva.

BESZ

ÁMO

LÓK


BESZ

ÁMO

LÓK

12 TÉNY A DZSEMBORIRÓL1. A dzsembori szó egy afrikai törzstől ered, jelentése vidám összejövetel.2. A dzsembori a cserkészek négyévente megrendezésre kerülő világtalálkozója.3. A dzsembori hivatalos nyelve az angol és a francia, illetve a fogadó ország állami nyelve.4. A dzsemborin 6 csoportba sorolhatjuk a táborban jelenlévőket:- participant (résztvevők: 14-18 év között),- leader (vezetők, 18 felett),- Contingent Management Team (CMT,azaz a csapatok vezetősége),- International Service Team (IST azaz a nemzetközi tábortörzs -ők szolgálnak a táborban),- a dzsembori fő vezetői, és- a Special Guests, és a Day Visitors (VIP, kiemelt vendégek, és a napi látogatók).5. A 21. Világdzsembori 2007. július 27-től augusztus 8-ig tartott, helyszíne az angliai Hylands Park, mely Essex megyében Chelmsford város közelében található.6. A 21. Világdzsembori jelmondata: „One World One Promise” – azaz: „Egy világ, egy fogada-lom”.7. A 21. Világdzsembori 3 évfordulót is ünnepel: 21 az angol felnőtté válás kora; 100 éve, 1907-ben volt az első cserkésztábor Brownsea szigetén; 1857-ben, 150 éve született BiPi, a cserkész-mozgalom alapítója.8. A 21. Világdzsemborira 40.000 cserkészt vártak, ebből 32.000 volt 18 éven aluli.9. A Magyar Dzsembori Csapat neve angolul Hungarian Jamboree Contingent (azaz HJC).10. A Magyar Dzsembori Csapat 12 rajjal (bővebben: 1 észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-dunántúli, közép-dunántúli, 2 dél-alföldi, 3 közép-magyarországi, fél nyugat-dunántúli és két-szer fél közép-magyarországi; illetve egy fél erdélyi, KMCSSZbeli, és felvidéki), a CMT-vel(mely megközelítőleg 30-40 fő) és az IST-csapattal (előreláthatólag 2-300fő), így összesen mintegy 700 fővel vett részt a 21. Világdzsemborin.11. A dzsembori három fő eseménye a nyitóceremónia, a Cserkészet Napfelkeltéje (mikor a 100. évfordulóra emlékezvén megújítjuk világszerte cserkészfogadalmunkat), és a záróceremónia. Ezeken az ünnepeken minden táborlakó részt vett!12. Felejthetetlen élmény volt számunkra!

Voltak a központi programokhoz szükséges részek, az Aréna (egy nagy színpad, itt vol-tak a nyitó és záró ceremóniák, koncertek, itt gyűlhetett össze mindenki egy helyen), illetve az altáborok. A 16 altábor 4 Hub-ba volt beosztva, ezek nagyobb egységeket képviseltek. A nemzetek rajait szétszórták, hogy mindenki jobban tudjon ismerkedni. A mi rajunk a Desert Hub Dűne altáborába lett beosztva.

Írtunk is egy remek dalt A dűne egy tök bu-lis hely… címmel. Körülbelül 40 perc mene-teléssel eljutottunk a kijelölt körletünkhöz. Ez nem vicc, a tábor területe hatalmas volt, több mint 1,5 km széles.

A sátraink helyén már ott henyéltek a repü-lősök (néhány szerencsés busz helyett re-pülővel ment). Szépen köszöntöttük őket, majd igazi magyarokhoz méltóan kaját vé-teleztünk és ettünk.


Közben néztük, hogy a különböző népek hogy húzzák fel különböző sátraikat. Rendkívül szorosan let-tek beosztva a sátorhelyek, kevés hely volt, kis utcácskákon lehetett közlekedni.

Más országokban a cserkészet ki-csit lazább úgymond, mint nálunk. Igen nagy feltűnést és csodálatot keltettünk például, amikor énekel-ve meneteltünk. Hasonlóan a zász-lófelvonás is eléggé ismeretlen másutt, egyedül az amerikaiak csi-náltak hasonlót.

Miután rendeztünk körletünket, másnap reggel résztvettünk a nyitó ceremónián. Az egész tábor összegyűlt az Arénában és végignéztük a show-t. Ennek fénypontja a repü-lőből hátán WOSM zászlóval kiugró ember volt, de az égő angoltaxival érkező britt fő-cserkész se volt semmi.

A mindennapi élet a táborban igen sokszínű volt. Mi felvettünk egy remek szokást, misze-rint minden este vacsorára meghívtunk magunkhoz egy külföldi rajt. (Tíz ember jött hoz-zánk tőlük, tíz ember ment tőlünk hozzájuk.) Így ismerkedtünk össze hollandokkal, görö-

gökkel, amerikaiakkal, ja-pánokkal, Fülöp-szigete-kiekkel. A reggelihez mel-lékelve mindennap egy helyben nyomott újságot kaptunk, a Dzsembori éle-téről. Az estéket ki-ki új-donsült barátaival/barát-nőivel töltötte, a Magyar Csárda remek találkozá-si hely is volt ehhez. Min-den ország nagy hang-súlyt fektetett konyhájá-nak megismertetésére, mi egy csárdát építettünk, ahol igazi magyar ételeket lehetett venni. Egyik ilyen éjjeli mászkálás során fu-tottam össze Barnabással, nagyon megörültem az is-merős arcnak.

A programok rendkívül színesek voltak, lehetetlen mindegyikről beszámolnom. A Starburst nevű programon karitatív munkát végeztünk, egy környező városka focipá-lyát varázsoltuk újjá. A Splash volt az egyik legérdekesebb, ahol vízsportokat lehetett ki-próbálni. Én még öt magyarral tutajépítésen vettem részt. A Trash a hulladékokkal, illet-

BESZ

ÁMO

LÓK


ve ezek újrahasznosíthatóságával ismertetett meg minket. Az Elements nevű program a „négy elem” körül kalauzolt el minket, itt természettudományos jelenségeket mutattak be. Volt tűzoltósági bemutató, rakétakilövés, geocaching. Talán számomra a legérdeke-sebb mind közül a World Village volt. Itt minden nemzet felállított egy sátrat, ahol bemu-tatta nemzeti kultúráját. Amcsiknál popcorn, baseball, aranymosás, a thaioknál thai-mas-százs és thai-boksz, a cseheknél fémépítő, a belgáknál RAP-Workshop. Reppeltünk is egy jót. Ki lehetett ingyen és bérmentve próbálni a külföldi konyhák specialitásait, illetve gyo-morrontásra szert tenni. A tanulság: minden nép süt palacsintát!

A tábor után rajunk még három napot töltött el Londonban, egy cserkészparkban. Meg-néztük a nagyváros főbb nevezetességeit, de főleg az ingyeneseket. Majd 20 nap után végre megint magyar föld volt a talpunk alatt.

Nem tudom az összes élményt belesűríteni ebbe a kis cikkbe, túrákon majd még szíve-sen sztorizgatok, ha van rá igény.

Látogassátok meg a http://dzsemboricsapat.hu –t, sok érdekes beszámolót olvashattok, illetve képeket nézhettek ott meg.

Sanyi

BESZ

ÁMO

LÓK


Érdekesen alakult a tábor már a szervezéstől kezdve – történt ugyanis, hogy bár Budryval már jóelőre kinéztünk egy szerintünk alkalmas táborhelyet, annak a tulajdono-sát sehogy sem sikerült kideríteni. Végezetül az önkormányzattól – és a nemzeti park-tól megkaptuk az engedélyt a táborhoz – meglepetésünkre viszont végezetül nem arra a helyre, amit kinéztünk, hanem némi félreértés folytán valahova máshova. Sajnos ak-kor már nemigen maradt idő variálni, így úgy döntöttünk, hogy megfelel majd ez az új hely is.

Az előtábor kezde-tén aztán fel is kere-kedtünk és jó pár órás utazással le is jutot-tunk Szentgotthárdra, majd onnan Zsidára. Természetesen az első izgalmat az jelentet-te, hogy vajh megta-láljuk-e végül a meg-kapott területet. Kis-vártatva rá is leltünk, s meg is kezdtük a meg-hódítását – igaz némi csalással, ugyanis nem a számunkra kijelölt mezőn vertünk tábort, hanem egy picit bel-jebb húzódtunk az er-dőbe, egy igen hangu-

latos kis völgybe. Régi álmunk vált itt valóra, miszerint végre egy fenyőerdőben táboroz-tunk, ahol bőven adódott faanyag a különféle tábori építmények s ügyességek kivitele-zéséhez. Az elkövetkezendő napokban számos kreatív, néha meglepő, néha mulatságos megoldás látott napvilágot az őrsi körletek berendezésével kapcsolatban. A tábor pontos programja javarészt már a feledés homályába merült – s sajnos jelen pil-lanatban az írásos emlékek sem elérhetőek számomra, de arra határozottan emlékszem, hogy többször is meglátogattuk a pár kilométer távolságban levő nagy víztározót, amely szabadstrandként is működik. Hatalmasakat csobbantunk e helyen, s vidám kacagásunk rázta fel az erdő csendjét – időnként talán kissé túlságosan is... No de ilyen az, amikor a cserkész vidám :)

Zsida völgyeNAGYTÁBOR 2007

BESZ

ÁMO

LÓK

RITKA, HOGY TÁBORUNKBAN RÉSZTVESZ EGY NEMZETKÖZI CELEB IS. IGAZ, HOGY CSAK PÁR NAP EREJÉIG, DE ELLÁTOGATOTT KÓTÁINKBA RANBIR KAPOOR, A HÍRES INDIAI ÉNEKES-TÁNCOS SZÍNÉSZ IS.

RANBIR KAPOOR ÖRÖMMEL DEDIKÁLT


Köszönhetően Annának, valamint az ő távollétében Joni néninek az ételek mi-nőségével sem volt baj. Ismét olyan fi-nom lakomákat csaptunk, hogy csupa öröm volt nézni utána a jóllakott cser-készgyermekeket, akiknek csak sugár-zott a szeme az örömtől és a megelé-gedéstől. Különös meghatódottság-gal gondolok Soldierre és Heltai Peti-re, akik egyszer nem általlottak bőkezű-en lemondani saját ételadagjukról, s fel-ajánlani azt a köz javára – cserébe pe-dig nem kértek mást, csupán kenyeret és vizet.

Az időjárás javarészt kegyes volt velünk. Csupán az előtáborosok jártak jobban pórul az eső miatt. Egyszer-kétszer per-sze hullott az áldás a későbbi napok folytán is, de nagyon nagy beázásra nem emlékszem. Sikerült még felidéz-nem a reggeli áhítatokat, melyek jobbá-ra megnyugvást és vígasztalást hoztak a háborgó lelkeknek... Néha nem.

Tőlem ennyi tellett most, remélem azért mindenkiben, akik ott voltak, megma-radt sok szép emlék, s gondolatban ki tudja egészíteni szerény irományom.

BESZ

ÁMO

LÓK

Bazsó


Telefoncsörgés ébresztett fel álmomból. A fejem zúgott, még éreztem a tegnapi ital ízét a számban. Kicsi Tommy hívott, hogy menjek le a kaszinóba, este a főnök az egész bandát odavárja. Körbenéztem a koszos motelszobában, valami ételt keresve. Természe-tesen nem találtam, amit igen, azt a patkányokon kívül senki sem fogyasztotta volna el. Hideg vizes fürdőt vettem, hogy egy kicsit felébredjek, ez utóbbi nem, de a seb, amit a borotvával ejtettem az arcomon, megtette a hatását. Tiszta inget és öltönyt vettem fel, a Coltomat a szokott helyre dugtam el. Készen álltam a mai estére – legalábbis azt hittem.A kaszinó a város szélén helyezkedett el, majdnem az erdőben. Amolyan privát klub volt,

de azt hiszem, ezt nem kell részleteznem. Uj-jaimmal a kormányon doboltam mielőtt be-léptem volna. Élveztem a pillanatnyi nyug-tot és csendet, tudtam, bent ez a két do-log biztos nem vár rám. Összeszedtem ma-gamat, és kiszálltam a kocsiból. A neon fé-nyét csak jobban szétszórta a nedves aszfalt, a zongoraszó pedig egész messziről is hal-latszott. Egy új biztonsági őr várt a bejárat-nál. A majom biztos nem tudta kivel beszél, amikor elkérte a fegyvereimet. Leraktam az asztalra az apámtól kapott gyöngyház nyelű késemet, ezzel meg is elégedett, jól is tette, a Coltomat nem adom ki a kezemből. A fiúk

nagy része már ott volt, két kivétellel pókereztek. Teljes nyugodsággal fosztották meg pénzüktől a város előkelőbb polgárait. Egy pincérlány pezsgőt hordott körbe tálcán, en-gem is megkínált. Meguntam az álldogálást, leültem a roulette-hez. Egy szőke fiatal nő volt a krupié. Ez új volt, nem láttam még olyat, hogy Don nőt ültetett egy asztalhoz. A ka-szinóban voltak nők, de azoknak más dolguk volt. A zsetonjaimmal zsonglőrködtem, míg eldöntöm, mire teszek. – A tervet majd később beszéljük meg a Donnal, ráérek bőven.

Ekkor tört ki a pokol. A főbejáraton kopók rohantak be, fegyverrel a kézben. Nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjek, a többi kijáratot lezárták. A fiúk is gyakorlottak voltak, előkapták a pisztolyai-kat. Kövér, kisestélyibe öltözött arisztokrata feleségek mászkáltak be sikítozva az asztal alá. A szőke krupié sikítozás közepette lesodorta a zsetonokat az asztalról, hogy miért, azt nem tudom, de a kis felfordulás alatt egérutat nyerhettem. A tető fele igyekeztem, de egy kopó az utamat állta. Életében utoljára. Két golyó fúrta át a tüdejét. Gyorsan kereket oldottam. Ilyenkor csak egy szabály van, mentsd az irhád, a többi ráér. Másnap Kicsi Tommy-val találkoztam. Beszálltam a kocsijába, és ő közölte, a Don fia meg-halt. Indulunk a temetésre. Kevesen álltuk körül a koporsót és gödröt, csak a család tag-jai voltak ott. A rét úszott a holdfényben, és a hegedű aznap este messzebbre hallatszott, mint a bár zongora hangja.

Gabika

HÓVIRÁG KULCSOS HÁZ

2007. ŐSZI TÁBOR A PILISBEN

BESZ

ÁMO

LÓK Pilisszentkereszt


Reggel 8-kor találkozó a Fasor előtt, kb. 8:30-ra mindenki oda is ért. Bepakolás után gyors indulás az értünk küldött kisbusz-szal egyenesen Levi Faterjához, ahol külön-böző törzsi szertartásokhoz használt cuc-cokkal még jobban telepakoltuk az amúgy is rendesen terhelt kisbuszt. Ezután eligazí-tás buszban, majd a felszerelések javítása, ze-nehallgatás, sztorizgatás, és tunyulás válto-gatták egymást. Egészen Balatonudvari ha-táráig, amikor rátapadtunk az ablakokra és nyálcsorgatva bámultuk a szebbnél-szebb lá-nyokat. Figyeltük, amint épp a helyi strandon megrendezett halászléfőző versenyre igye-keznek, ahol egyébként mi voltunk a sztárvendégek. Parkolás és egyesztetések után két fa közé felállítottuk a lövőpályát. Ezután néhányan ordítva körbejártak és a Leviéknél zsákmányolt dobbal illetve kürttel csalogatták a népet. Elkezdtük a bemutatót, amit be-árnyékolt a sörsátorban tartott hastánc előadás, ezért mindenki ott tartózkodott. Végül kis megszakítással meg ismételtük a bemutatót, ami egész jól sikerült, és nem kis sikert aratott. A bátor, vállalkozó kedvű érdeklődők némi anyagi juttatás ellenében kipróbál-hatták magukat és az íjászatot. Gyakran jókat derültünk egy-egy vidám, kissé borvirágos arcú, alkohol szagú bácsin, akik egy-egy elbaltázott lövés után elég cifrákat káromkod-tak. Ezután beszélgetés és inaktív pihenés következett. Valamivel később magunkra öl-töttük cserkész egyenruhánkat és a helyi cserkész brigád társaságában felsorakoztunk az 56-os események emlékére állított kopjafához és végignéztük a szertartást – de nem túl sokat hallottunk a hazafi bácsik bekiabálásai miatt. Nem sokkal ezután összecsomagol-tunk és irány haza. (Hazafelé volt egy kis rókapara, de nem nem történt baj. Nem akkora.)

Dzsingisz kán

ÍJÁSZPORTYA

BESZ

ÁMO

LÓK2007. SZEPTEMBER 2.

ÍJÁSZAINK KIMOZDULTAK! MEG SEM ÁLLTAK MÍG EL NEM ÉRTÉK A MÉLTÁN FESTŐI SZÉPSÉGŰ BALATONPARTOT. NEM MINDENNAPI IZGALMAKAT ÉLTEK ÁT EZ IDŐ ALATT.CSAPJUNK IS A HÚROK KÖZÉ!


TARTSD A CUCCAIDAT EGY HELYEN!A kótában sosem marad ott egy dolog, ahol hagyod. Az értéktárgyaidat mindig

gondosan rakd el a táskád egy kisebb zsebébe.

NE KEND ÖSSZE A BICSKÁD NYELÉT!Nincs rosszabb annál, mint egy bicska rovátkáiból szedegetni a berohadt máj-

krémet. Figyelj, hogy csak a pengét érje a vaj, lekvár, satöbbi.

NE CSAK BAKANCSOT HORDJ!Ha tíz napig csak bakancsban jársz, könnyen befülled a lábad. Hordj szandált is,

hogy egy kicsit szellőzzön. Így a kótában is elviselhetőbb este a szag.

TARTS EGYSZERŰBB GYÓGYSZEREKET!A tábori eü-láda mindent tartalmaz, amire szükséged lehet, de nem árt néhány

egyszerűbb dologból tartani magadnál. Neogranormonból vagy sebtapaszból sose árt egy-egy plusz darab.

Tíz tuti tipp nagytáborraA 16’S ROVER SZERKESZTŐSÉGE KIKÉRDEZTE AZ IGAZI SZTÁRCSERKÉSZEKET, ŐK VAJON MI-LYEN PRAKTIKÁKAT VETNEK BE A NAGYTÁBOR ALATT. SZORGALMASAN JEGYZETELTÜNK, HOGY MOST MEGOSZTHASSUK VELETEK IS!

TIPPEK&TRÜKKÖK

1

2

3

4

1

2 3 4

HAS

ZNO

S


ÜGYELJ KÉZTISZTASÁGRA!Minél tovább halogatod a kézmosást, annál jobban beragad a kosz a körmöd alá.

Moss rendszeresen kezet! Ne vakarássz! A rovarcsípések, vagy egyéb kiütések marhá-ra viszkethetnek, de sose vakard el ezeket, rosszul járhatsz! Az ilyenekre a Fenistil ad-hat gyors és hűsítő megoldást! Készülj sok zsepivel! Az őrködés hideg éjszakáin min-dig szükséged lesz rá. Továbbá jó benyomást kelthetsz, ha kisegítesz vele néhány szipo-gó jóbarátot.

NE VAKARÁSSZ!A rovarcsípések, vagy egyéb kiütések marhára viszkethetnek, de sose vakard el

ezeket, rosszul járhatsz! Az ilyenekre a Fenistil adhat gyors és hűsítő megoldást!

KÉSZÜLJ SOK ZSEPIVEL!Az őrködés hideg éjszakáin mindig szükséged lesz rá. Továbbá jó benyomást

kelthetsz ha kisegítesz vele néhány szipogó jóbarátot.

5

67

5 6 7

HAS

ZNO

S


VÁLASSZ MEGFELELŐ EVŐCSANAKOT!A frizbire emlékeztető lapos kempingtányérokat hagyd otthon! Ezekből nehe-

zen lehet paprikáskrumplit, egyebeket enni. A tál legyen öblös! Bár mindenki szereti az oldschool zöld csajkákat, rendben is vannak, ám a mosogatásnál nehéz lehet a pereme-ket vakargatni. A tálad legyen minél egyszerűbb formájú, lehetőleg kerek, így könnyebb a mosogatás. FIGYELEM: A fül nélküli alumíniumedények könnyen megégethetik a saját vagy mások kezét! Ügyelj mások és a saját épségedre, NE HOZZ ILYET!

JELÖLD MEG A CUCCAID!A táborban minden második ember birtokában lévő 100000000 acélbögre közül

nehéz lesz megtalálni a sajátod! Nem kell feltétlenül monogrammot írnod bele, valami kis jelöléssel tedd egyedivé a tárgyaid!

ÉLVEZD A PROGRAMOKAT! Éld bele magad a programokba, légy lelkes, így fogod magad jól érezni!

8 9

10

8

9

10

HAS

ZNO

S


HálózsákokKI MINT VETI ÁGYÁT, ÚGY ALUSSZA ÁLMÁTTARTJA A MONDÁS. LÁSSUK BE, EBBEN IGAZA VOLT APÁINKNAK

Az első vagy egy újabb háló-zsák megvásárlásakor a követ-kezőket mindenféleképpen ér-demes megfontolni. A mester-séges szigetelések egyre inkább könnyebbé és lágyabbá válnak. A gyártók minél inkább az ultra-könnyű külső réteg fejlesztésére koncentrálnak. Legtöbbjük ren-delkezik DWR-rel, azaz tartós víz-taszító képességgel.

Ezt azzal érik el, hogy a varrást, illetve a varrás által okozott pirinyó lyukakat hegesztés-sel helyettesítik, azaz egy bordás anyagot hegesztenek a külső rétegre. Érdemes meg-fontolni a puha tapintású hálózsákok beszerzését, melyek anyaga általában Pertex vagy mikroszálas poliamid. Az ember használat közben úgy érzi, mintha selymen feküdne. Egy hurok vagy kis akasztó pedig megóvja az alvót, hogy az éjszaka kellős közepén a hideg földön kössön ki. A legjobb változat egyébként a klasszikus múmia formájú hálózsák. A meleget maximálisan benntartja, bár a vastagabb zsákok akár klausztrofóbiát is okozhat-nak. Érdemes ott, az adott üzletben belebújni. Ha esetleg kapucnija is van a hálózsáknak, plusz meleghez juthatunk. Ugyanez a helyzet a melegítő gallérral, amely megakadályoz-za a meleg elillanását a nyak körül. Ennyi elég is ahhoz, hogy az eladó segítségével meg-találjuk álmaink hálózsákját.

Mindenekelőtt az kell eldönteni, hogy milyen évszakban, milyen időjárási viszo-nyok között, és hová szeretnénk kirándul-ni. Ha ez megvan, akkor a fent említett tulajdonságokat figyelembe véve indul-hatunk egy közeli szakboltba, ahol továb-bi fontos információk után kiválaszthat-juk hálózsákunkat. Általában a 20.000 fo-rint körüli ár az átlagos Magyarországon, ami persze minőségi terméket jelent, de ennél jóval olcsóbban, akár 10.000 forint alatt is találhatunk hálózsákot. Persze a kérdés csak az, hogy bírni fogják-e a strapát több éven keresztül, vagy sűrűn kell majd cserélgetni őket. Ilyenkor talán érdemesebb egyszer többet befektetni, és pár évig nem lesz problémája az embernek, már ami a hálózsákok beszerzését illeti.

Szundi Szandi

HAS

ZNO

S


A kis csapatunk izgatottan vá-gott neki, a X. Cserkészkerület által szervezett nagytábornak, ahol rengeteg csapat táborozott együtt. Gabival összeszedtük a kisebbeket az Örsön, majd HÉV-vel folytattuk utunk. Kicsit változ-tatva a terven előbb szálltunk le, és pár kedves cserkészt követ-ve megérkeztünk a táborhely-re. Ámultunk, bámultunk a sok-sok cserkészinget látva. A tábor olyan hatalmas volt, hogy nyolc altáborra osztották fel a csapato-kat a külön őrködést végző fekete altáborral együtt (csapatunk srácai igazán vagányul, a tábor feléről lemondva őrizték a nem kis területet, köszönjük nekik). Mi a kék altáborba lettünk beosztva, ahol már vártak ránk az előtáborosok, akik már négy napja ott dolgoz-tak. Miután minden csapat befutott, altábori zászlófelvonás következett.

Szemügyre vettük a velünk együtt táborozó cserkésze-ket, s ők is szemügyre vet-tek minket. Kicsit homályo-sak már az emlékeim, de öt másik csapattal együtt osz-toztunk. Ők voltak: 15-ösök a Lónyay utcai református gimiből, a 827-esek Kisma-rosról, 950-esek Nagyma-rosról illetve a 1030-asok Verőcéről. Lustálkodás-ról nem lehetett szó, így az előtáborosok megmutatták csapatunk kicsiny körletét, ami a többihez képest a leg-jobb helyen volt.

X. KERÜLETINAGYTÁBOR

2008 NYÁR: GÖDÖLLŐBE

SZÁM

OLÓ

K

EBBEN AZ ÉVBEN TISZTELETÜNKET TETTÜK A KÖZPONTI NAGYTÁBORBA IS


KÉK PERCEKEgyszer egy ködös délutánon, még jó pár héttel a kerületi nagytábor kezdete előtt, négyen a csapatból úgy határoztunk, hogy azon túl, hogy részt veszünk a táboron, vállalunk egy „kis” plusz szolgálatot. Megtudtuk ugyanis, hogy a táborban működ-ni fog egy őrség munkacsoport, ahová nagyon fontos lenne pár plusz ember, lévén hogy nem éppen elhanyagolható feladat egy 700 fős tábor őrzése. Az alap koncepció az volt, hogy mi majd megkülönböztető egyenruhában ú.n. „joe” botokkal fogjuk jár-ni a tábor bizonyos részeit, szondával és CB-vel (walkie talkie) felszerelkezve, ügyelve a rendre. Ez nagyjából így is volt, bár sajnálatunkra nekünk nem jutott a nagy titkosszol-gálati akciókból, be kellett érnünk egy álmos hajnalon a közeledő rózsaszín bibliás pa-pok karavánjával. Össz-vissz négy napot töltöttünk a tábori őrség kötelékében, ezalatt megtapasztalhattunk sokféle újkeletű időbeosztást, mely mindent megadott a beválla-lós cserkésznek, csupán azt nem, hogy normálisan tudjon aludni és őrködni. Mindent összevetve jól éreztük magunkat, az altáborparancsnokunk, Tegger is remek munkát végzett, próbálta összefogni az általában nehezebben összefogható csapatot. Ennek több oka is volt, hogy kicsit szét volt zilálódva a társaság: először is a rendszertelen al-vások és őrködések miatt a legtöbb ember állapota nem éppen volt a tetőfokon, más-részt altáborunkban folyamatosan képviseltette magát egy szabad lelkű idegenekből álló csoport, akik jóvoltából úgy tűnt volna, mintha sokkal többen lennénk, csak ép-pen nem csináltak semmit. A szokatlan időbeosztás következményeképpen az altábor egy napja sem kezdődött átlagos időben. Az altábori szolgálat 24 órás volt, 22:30-tól másnap 22:30-ig. Ekkor volt egy zászlószertartás, s 23:00-tól már indultak is ki az első éjjeli őrök. Minden cserkésznek a beosztása 3x8 órás volt. Nyolc óra őrség, nyolc óra készenlét és nyolc óra alvás. Ez még így jól is hangzik. Csak hogy máig nem tudjuk miért, de tisztelt vezetőinkre néha rájött az agybaj s ilyenkor volt, hogy külön-külön aludtunk 4 órát úgy, hogy közte 8 órás dupla őrséget kellett teljesítenünk.(Mivel ter-mészetesen a 8 órás nagy egységek sokszor szét voltak bontva 4 órás blokkokra, tehát 4 órát őrködtél, utána 4 órát készenlétben voltál s utána mentél csak megint őrködni.). Volt szerencsénk sok jófej emberrel megismerkedni, szerintem egyáltalán nem ártott meg senkinek négyünk közül, hogy bevállaltuk ezt a kis szolgálatot. Egyetlen kérdés maradt csupán hátra: Melyik Geri?

Heltai

Lóhalálában sikerült a nyitóünnepségig befejezni a sátrak felállítását, amiben más csapa-tokból érkező fiúk is szívesen segítettek. Felvonultunk a nyitóünnepség helyszínére az altáborunkkal, itt láttuk Barnabást, aki sajnálatunkra meg sem látogatott minket. :(

Napjaink a táborban feszített renddel zajlottak. Minden reggel úgy kellett kirángatnom a hálózsákból az embereket. Persze a végére belerázódtunk az állandó menetelésbe, dol-mányhordásba és sorakozóba, majdnem annyira élveztük őket, mint a programokat.

Második nap építkezéssel és délutáni programként rohampályával telt, ahol mindent be-leadtunk. Harmadik nap több szempontból is izgalmas volt: először is az én kedvenc programom következett, a lovagi torna, ahol kis vegyes csapatok egész nap szuper ügyességi és sportprogramokon versenyzett. Fontos esemény volt továbbá, hogy a nagyobb vezetőink is lelátogattak a táborba, akik amúgy sajnos nem tudtak végig jelen lenni. Lovaspólózás közben integettünk Annának, Ritának és Gergőnek.

BESZ

ÁMO

LÓK


BESZ

ÁMO

LÓK Következő nap

délelőtt a Cor-vin-nap nevű program zajlott, melynek lénye-ge, hogy a sárga altáborral közö-sen (akiket imá-dunk, nagyon aranyos mátyás-földi cserkészek) szolgáltatásokat nyújtottunk egy-másnak. Ebben csapatunk is je-leskedett. A sár-gák is remek sa-ját programokat kínáltak, még csigafuttatás is volt. Délután két részre bontottak min-ket, így páran egy nyomozós játékon vettek részt, páran pedig kereskedősen. Másnap mise, illetve az egész táborra kiterjedő, 600 emberes számháború következett. Másnap talán a legjobb program következett: a csapatnap. Ezúton is köszönjük az íjászfelszere-lést a Kangar Íjászkörnek.

Na jó, talán még a lovagi tornánál is jobban élveztem a vásárt. Itt pénzünket beoszt-va, illetve megsokszorozva különböző programokon vehettünk részt. Néptánc, bőrmű-vesség, pajzán színi előadás 16 éven felülieknek, olimpia közvetítés, sőt talán a legjobb, hogy még kürtős kalácsot is lehetett venni. Persze most se tétlenkedtünk, csapatunk jelmezeit, illetve Sanyi öltönyét felhasználva kaszinót szervezett a többieknek. Másnap délután a már nagyon várt főzőverseny következett. Miután rengeteg népdalt ismerünk


BESZ

ÁMO

LÓK

Gáborral simán összeírtunk annyit, amennyivel megnyertük a kvízt, így először választ-hattunk menüt.

A tizenhatosok meggylevese és legendás kókuszgolyója mindenki szívét meghatotta. Az esti tábortűzön írtunk is egy remek számot, a Káposztalányt, reméljük elfoglalja majd he-lyét a jeles Bébi mellett.

Másnap az utolsó programnap következett, reggel misével. A protestánsok közben nem tu-dom, mit csináltak. Volt még altábori kézművesprogram, ahol jól összefestettük a kör-let asztalát, illetve valami életveszélyes vizicsúszda is készült, de azt én már a SZIVACS-on (SZIvatós Vizes Akadályversenyek Cserkészeknek) se mertem kipróbálni. Majd' el-felejtettem a tábortüzeket. Minden este volt tábortűz az altáborunkkal, ahol remek performanszokat mutattunk be, illetve megismertettük a fogalmat más csapatokkal. Ké-sőbb ők is csináltak már ilyen előadásokat. Illetve volt egy szuper egész táboros, nagy tá-bortűz. Egy völgybe ültünk le két oldalt, és lent két tűz között (hihi) néztünk meg négy altábor előadását, köztük a mienket (mert olyan jót csináltunk, hogy berakták). Szerepelt benn a kis szekerünk, illetve egy performanszunk egy részlete is. Volt még egyik este me-seerdő is, ahol párosával kellett bolyongani az erdőben, és egy kis történet bontakozott ki szemünk előtt. Másnap táborzárás, bontás, pakolás, hazautazás. Nagyon sajnáltam, hogy ott kellett hagynom azt a gyönyörű körletet, a kedves GH-t, és azt a sok-sok kedves barátot, akiket megismertünk.

Nagyon örültem ezért, amikor megkérdtek, hogy írjam meg ezt a cikket.Remélem, később is veszünk részt hasonló programokon.

Franci


BESZ

ÁMO

LÓK

Az idei vándortéborban a Bakonyt, a Balatonfelvidéket s a Káli-Medencét ismer-tük meg kicsit közelebbről. Hosszú, ám de csodás utunk során sok-sok várt vagy várat-lan meglepetéssel találkoztunk. Nekem egyből pár történet jut eszembe, ezeket mesé-lem most el.

A Bakonyban egy igen váratlan dolog történt meg ve-lünk, mégpedig az, hogy találkoztunk a bakonyi indi-ánokkal. Először csak annyit láttunk, hogy a fák alatt egy-két furcsa sátor van, de nem vágtuk le, hogy mi az. Később jöttünk rá, hogy indiánsátrak. Hirtelen 1-2 éves, kis kifestett indiángyerekek szegezték ránk íjaikat. Jobbnak éreztük, ha elhúzunk onnan, de a turistaút az indiántáboron keresztül vezetett. No para! Szép csen-desen átsurrantunk a táboron, és végre odaértünk a tá-bor melletti kis patakhoz, ahol nekiláttunk a rendkívü-li reggelihez. Mikor már jól laktunk, odaállított egy sán-ta meg egy öreg indián, és csak ennyit kérdeztek: Med-dig akartok itt lenni? S megkértek, hogy ha elmegyünk, azért szedjük össze a szemetet. Mi erre annyit feleltünk, hogy már itt sem vagyunk, de cserkészek vagyunk, és nem szemetelünk. Az indiánok egymásra néztek, és ezt mondta az egyik: – Örülünk, hogy tik vagytok és nem mások! Mellesleg a vízből ne igyatok, mert azt mond-ják, hogy fonálmérges (egyébként fonálféreg). Én 30 éve iszom ebből a vízből és még egyszer sem haltam meg pedig csak 19 vagyok! Mi ezen jót röhögtünk, per-sze nem az arcukba, de már ott sem voltunk.

Mint általában, most is felszedtünk egy két állatot, akik velünk kirándultak egy két tanú-hegyen keresztül. De Cooper kivételes volt, akit egy némber kidobott egy kocsiból az ut-cára. Ő mindig megmarad az emlékünkbe, a kedves kis vadászkütye.

Még a Bakonyhoz tartozik egy story. Az aszkétafürdés, ami abból állt, hogy egy kolostor mellett 1-2 fokos forrásnál fürödtünk és egymást locsoltunk, s mindenzt úgy, hogy nem szabadott pisszenni sem. Hát mit mondjak, nem volt egy könnyű helyzet, amikor egy tál-kányi jéghideg vízzel leloccsantanak. S immár végre elérkeztünk a Balatonfelvidékre. Húhúúú! Egyből egy kis hazaival kínálgat-tak, ami be kell hogy valljam, igen ízletes és finom volt. Itt, a Balaton-felvidéken nem em-lékszem vicces kis történetekre, de a táj, az illat, a szőlő és a csapat pótolta a hiányt. Vi-szont a tábor vége sem sült el túl jól, az okokról most nem írnék, de lényeg, ami a lényeg, egy nappal hosszabbra sikerült a tábor... Hát ennyit tudtam felidézni abból a csodálatos hétről, amit együtt töltöttünk el a csapat többi tagjával.Vepe

NEM VOLTAK RESTEK, KIK EGÉSZ NAP SZÁLLÁST KERESTEK

Vándortábor


Pénteken, iskola után sietve a Nyugati pályaudvarra mentünk, ahonnan vonattal utaz-tunk tovább Kosdra. Egy templomnak a parókiáján kaptunk szállást. Miután berendez-kedtünk, körbenéztünk az udvaron. Este forgószínpad volt, amin átismételtük az első próbára való tudnivalókat. Mivel nagyon kifárasztott az út, ezért hamar aludni tértünk. Mikor másnap felkeltünk, egy emlékezetes reggeli torna után Hutter Anna finom regge-lijét fogyasztottuk el. Dél körül elindultunk a nagy útra, mert a próba elkezdődött. Mikor odaértünk, egy kellemes tábortüzet raktunk és leültünk a tűz mellé melegedni. Párosával mentünk és állomások voltak, ahol különböző maskarába öltöztek a nagyobbak. Ők kér-deztek minket és nekünk válaszolni kellett. Miután mindegyik pár eljutott a végponthoz, elindultunk visszafelé. Délután előadásokat tartottunk. Majd estére, nagy örömünkre jött a felavatás. Buday Gergely avatott fel minket, s megkaptuk a farkasgida nyakkendőt. Este még egy kicsit beszélgettünk és elaludtunk.

A tavaszi tábor utolsó napjának kezdete is egy reggeli torna volt. Délelőtt különböző játé-kokat játszottunk és közben repült az idő. Ennek az lett a vége hogy indulni kellett haza. Fájó szívvel, de elindultunk és pár óra után visszaértünk a Nyugati pályaudvarra, ahol a szüleink már nagyon vártak.Petya

RENESZÁNSZ HANGULATBANKosd

MAGÁVAL RAGADÓ ÉLMÉNY KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK EGYARÁNT

BESZ

ÁMO

LÓK


Sokak unszolására idén részvettem a XX. ma-gyar szabadtéri főzőversenyen, ahol meglepő megoldásokat, variációkat láthattam a jól be-vált magyaros ételek elkésztésére. A neves ren-dezvényen évek óta szakácsok ezrei mérik ösz-sze főzőtudományukat, kitartásukat. A sok egyéb kritérium mellett fontos, hogy az étel magyaros legyen, szabad tűzön készüljön és természetesen mindenek előtt minél jobban el-nyerje a bírók ízlését. A résztvevők nagy létszá-ma és a hosszú évek tapasztalata miatt, több

csoportot alakítottak ki a rendezők. Én idén az ÁNTSZ kategóriát választottam. Itt a fő alapszabály, hogy csak az ÁNTSZ szabályait követve, meghatározott alapanyagokból főz-hettünk.

Mivel már biztosan kíváncsiak vagytok, milyen étellel indultam e nagyszabású rendezvé-nyen, és mennyire sikerült képviselnem cserkész-séf testvéreimet, így hát rá is térek. A vá-lasztásom a hagymás, tört krumplira, és az ehhez nélkülözhetetlen sült csemegékre esett. A híres magyar konyha alapvető nélkülözhetetlen kelléke, szerény véleményem szerint természetesen nem más, mint a szalonna és a hagyma. Gondolom, ez nektek sem okoz nagy meglepetést, és a legtöbben ezzel talán egyet is értetek.

Hogy mindjárt az elejéről kezdjem, már az anyagbeszerzés sem volt szokványos. Minden étel ízét egy-értelműen meghatározza az alap-anyag minősége, nem érdemes, hol-mi „pesti vacakkal” dolgozni, ha a vi-déki barátoknál remek házi finom-ságokat lehet szerezni. Én igazi ba-jai, házi szalonnát, kolbászt, hagy-mát, krumplit és savanyúságot vit-tem magammal, és hamar neki is lát-tam az előkészületekhez.

Mindenek előtt ehhez az ételnek tökéletes parázs kell, hiszen másképp a hagyma leég, el-lenkező esetben a szalonna nem készül el időben. A tört krumplihoz azonban előbb meg kell főzni a krumplit, majd áttörve összesütni az előre szalonnán megdinsztelt hagymá-

KULINÁRIS

XX. FŐZŐVERSENYA 16’S ROVER SZERKESZTŐSÉGE ISMÉT ÖRÖMMEL TUDÓSÍT EGY OLYAN JELES ESEMÉNYRŐL, AHOL CSAPATUNK EGY TAGJA IS KÉPVISELTE MAGÁT.ÉS NEM IS AKÁRHOGY!

GASZ

TRO

NÓ

MIA


val. A tűzön sült csemegék-nek különlegesen jó íze van, a kolbászt, császárszalonnát, fokhagymát, hagymát, ke-vés zöldpaprikát egy nagy serpenyőben érdemes sütni.

Fontos, hogy a hagyma ne égjen meg, és a felesleges zsírt lehetőleg „merjük” le időnként. Ellenkező esetben az étel csupán fő és nem sül. A szabad tűzi főzés egyik nagy hátránya persze az időzítés. Sem a krumpli, sem

a húsok nem készülhetnek el túl hamar. Az ilyen nehéz ételeket jobb melegen fogyasz-tani. Nem is szólva arról, hogy a zsűri pontlevonással jutalmazza a hidegen bemutatott ételeket ebben a kategóriában.

De ennyit a gyakorlati tanácsokról!

Biztosan már azt találgatjátok, hogy mindezek mellett, vajon sikerült-e megfelelnem a kritériumoknak és a cserkészlakoma milyen sikert aratott a nagyközönség előtt. Az érté-kelést magas szaktudással rendelkező, és országosan és nemzetközileg elismert, világ-versenyeken aranyérmet nyert zsűritagok végezték. Örömmel jelenthetem, fáradozásaim nem voltak hiábavalók, egy előkelő második helyet ítéltek nekem, és amire igazán büszke vagyok, idén engem illetett meg a legfiatalabb hagyományőrző magyar szakácsnő díja is.

Csanna

GASZ

TRO

NÓ

MIA


Életemben volt egy kétéves szakasz, amikor a Harwardon oktattam távolkeleti irodal-mat a kilencvenes években. Olyan professzorok kollegája lehettem mint Cro M. Peeward vagy JJ. Scott, akik abban az időben éppen a náci ufókutatással foglalkoztak. Peeward pro-fesszorral igen közeli kapcsolatot alakítottam ki rövid idő alatt, és pár hónappal azután, hogy leszálltam a repülőről, azon kaptam magam, hogy a világ egyik leghíresebb egye-temének ufokutatás tanszékvezetőjével borozgatok vikendházának teraszán, az amerikai hálaadás napján, felesége és lányai társaságában. Egészen forró tavaszi este volt, a terasz-ról az alattunk elterülő tó apró hullámain űszkáló kacsákban gyönyörködtünk, a tó mö-gött pedig a horizonton a hatalmas coloradoi Grand-kanyon terült el teljes szélességé-ben, mögötte New York felhőkarcolói...

Éppen a náci ufók és Heisenberg közötti összefüggéselmélet kutatás nagy kérdéseiről el-mélkedtünk, amikor hirte-len észrevettem egy pislákoló fényt tőlünk úgy kétszáz mér-földre keletre, valahol Texas határában. Egyből felhívta a fi-gyelmemet ez a furcsa dolog, ugyanis a katonaságnál töltött éveim alatt elég alapos térkép-ismeretre tettem szert, és tud-tam, hogy a fény forrása egy bizonyos D-32-es körzetben van, mely szigorúan lezárt te-rület mindenki számára. Kihoz-

tam a blackberrymet és telefonáltam egy bizonyos John O’Hara-nak, akivel még a kato-naság évei alatt ismerkedtem meg. O’Hara hírszerzési szakértő. 4 év Kuwait, Irak, Afga-nisztán. Mindent megjárt, amit egy hírszerző tiszt végig járhat. Tőle tudtam meg, hogy ha tehetjük, azonnal menjünk a helyszínre, mert aktuálisan olyan izgalmas kísérletek zajla-nak a területen, ami nem tűr meg társaságot.

Bizalmasan közöltem a professzorral, hogy azonnal a helyszínre kell mennünk. Miután megnyugtattunk a családtagjait, hogy rutinellenőrzésről van szó, bepattantunk az éppen akkor általam haszált fekete G Mercedesbe. Katonai megszokásból ellenőriztem a fegy-veremet az ülés alatt, mely szerencsére a helyén volt.

Kb. fél óra alatt odaértünk. A hivatalos kapuellenőrzésen az idő hiányából adódóan az őrök ártalmatlanná tételével jutottunk át. (Egyszerűen lekaratéztuk őket pillanatok alatt a professzorral.) Már egészen közel volt a célpont. Még egy sziklafalon felmásztunk, s már ott is voltunk a fény forrásánál. Emberek voltak, tizenöten. Gyors azonosítás telefonon O’Hara segítségével. Kiderült, hogy magyar úttörők voltak.

KULT

ÚRA

A D-32-ES KÖRZETDR BON DZSOVÁN ROVATA

DR BON DZSOVÁN EZÚTTAL IS A LÉT EGY KEVÉSBÉ MEGFOGHATÓ, NÉHA AKÁR RÉMISZTŐ, DE MINDENKÉPP AZ ÉRZÉKELÉS HATÁRÁN TÚL LÉVŐ OLDALÁT MUTATJA MEG NEKÜNK


Miután túljutottunk a hivatalos ellenőrzéseken és rájöttek, hogy komoly bírságra számít-hatnak, kicsit barátságtalanabb hangnemet ütöttek meg velünk. Odáig fajult a dolog, hogy erőszakkal leitattak, leütöttek, megkötöztek bennünket.

Amikor felébredtem, egy hatalmas kupolás mennyezetű szobában voltam, ahol minden fehér volt és fényes, és a szoba közepén egy xt456-os náci ufó állt hibátlan állapotban. Tudtam, mire készülnek a magyarok (az ufoval való terrortámadás, ölés-vér-halál). Azon-nal meg kellett akadályoznom. Tudtam, mire képes egy xt456-os, hát még ha illetéktelen kezekbe kerül. Azonnal ki kellett szabadulnom.

Ezt sikeresen végrehajtottam, majd a föld alatti objektumban le kellett mészárolnom a 15 magyar terroristát, és megszereznem a forráskódokat O’Hara-tól. Miuán ezzel is megvol-tam, felfedeztem, hogy néhány nukleáris töltet is helyet kapott az ufo fedélzetén. Ezeket is hatástalanítottam egy apró kis kütyü segítségével, majd megkerestem a professzort, aki éppen vért hányt, amikor rátaláltam.

Hazatértünk után a professzor egyik lányánál aludtam, nagyon hálás volt, hogy megmen-tettem az Egyesült Államokat és a professzor életét. (Arról kínosan hallgattam, hogy én is magyar vagyok.)

Két héttel később egy kerti partira voltam hivatalos az ifjabb George W. Bush szervezé-sében, miután nemzeti hős lettem az államokban egy hét leforgása alatt. Volt barbekjú, sör, valamint szőke amerikai szarajevók rikítóan fehér mosollyal. Mindenkinek nagy autó-ja van és nagy háza. Az utcákon rend van és aranyos kis gördeszkás gyerekek szaladgál-nak Eminemes pólóban mindenfelé. Nagyon jó hely amerika!

Az előző írásomhoz látszólag semmilyen formában nem kapcsolódik a mostani, valójá-ban elemi összefüggések vannak a kettő között. Ennek felfedezésére a következő írásom-ban kerítek sort, amit hamarosan olvashattok a Rover következő számában.

Békesség!

Dr Bon Dzsován

KULT

ÚRA

A D-32-ES KÖRZET


Geg-oldalA feltörekvő nemzedék ízlésének fej-lesztésére... A megfejtéshez fordíts meg a lapot!

Megfejtés: sí-rá-só

-Mi az: törött faedény a polcon?-Fatál error.

Japán kérdezi a feleségét.- Mit főztél, Nyosihíd?- Tojást főztem, Chang.- És Lágy-má-Nyosihíd?

- Milyen fegyverrel védekeznek a hang-versenyen az előadóművészek?- Operatőrrel.

- Mi a hasonlóság a marhapásztor és a hegymászó között?- Mindkettő marhára vigyáz a hegyen.

- Hogy hívják a harci kecskét, aki elázott az esőben?- Csatakos.

- Milyük volt jó a Tróját ostromló görö-göknek?- Az ál-ló-képességük.

- Mit mondott Monet Picassónak, amikor találkoztak a francia Riviérán?- Elég jól festesz rövidnadrágban.

Nagypapa pipázik a kút mellett. Oda-megy az unoka és megkérdezi:- Nagypapa, nem félsz, hogy kiesik a szádból a pipa, és beesik a kútba?- Ááááá...

- Hogy hívják a hallássérült macskát?- Sücat.

- Végy egy csomag ropit, tedd egy fazék-ba, majd kezd el főzni! Várd meg, amíg levet enged, majd tegyél rá egy polipot. Máris kész a Polipropilén!

- Tegnap beállított hozzám egy Tyrannosaurus Rex és Hamlet. Volt nagy dínóm, dánom.

- Hogy hívják a kopasz teherautót?- Tarifa!

- Hogy hívják a kommandós sünt?- Eksün.

- Hogy hívják az öreg bűvészt?- Csiribá.

- Hogy hívják az öregedő paripát? - Már kopó ló.

- Egy retúrjegyet kérek!- Hova?- Oda - vissza!

- Miért lila a Milka tehén?- Mert, szorítja a kolomp a nyakát.

- Hova mennek a tehenek legszíveseb-ben?- Múúú-zeumba.

- Hogy nyitja ki a rendőr a konzervet? - Rendőrség! Kinyitni!

- Hogy hívják a rühes macskát?- Whis Cat.

- Miért feszül Superman-en a ruha?- Mert S-es!

- Két rendőr kimegy helyszínelni egy építkezési balesetben történt haláleset miatt.Az űrlapra ezt írják:ESET: Tégla a fejére.ÉSZREVÉTEL: Nem vette észre...

KULT

ÚRA


KOSVidulj fel! A Szaturnusz ebben az

időszakban eltakarja a Szíriuszt, így a ko-sok belekostólhatnak az édes életbe. Be-lép életünkbe több új ismerős. Pár kap-csolatra is számíthatnak, de ezzel meg is üthetik a bokájukat, ha nem hordanak magasszárú Merrel bakancsot.

BIKANyiss mások felé! Oszd meg má-

sokkal problémáidat - lehet akármilyen személyes - a Vénusz ezt suggalja neked. Vigyázz a rovarokkal, ők téged szemel-tek ki ebben a hónapban, használj ellenük Raid szúnyogriasztót. Ne feledd, jönnek!

IKREKLégy óvatos! A Plútó kilép a Mars

árnyékából, de ez neked nem sok jót je-lent. Figyelj az apróságokra, mert egy bennhagyott szagos bakancs viszályt szít-hat közted és barátaid közt. Őket csak mogyorós Americana csokival engesztel-heted ki!

RÁKVáltozz meg! Légy türelmes, ne rákj

be mindenen! Mások nem a te bosszantá-sodra taposnak az arcodba, ha a kóta be-járatánál alszol. Ne add meg nekik a ke-gyelemdöfést, ha mégis, ezt a Victorinox új rövid késével tedd!

OROSZLÁNTörődj magaddal! A testi-lelki tisz-

taság roppant fontos. Bár az oroszlánok a szagukról híresek, de veled ez ne legyen így. Mindig mosakodj meg, így a többiek is közeledni fognak hozzád! Jupiter a kosz hónapját hozza el, ha nem használsz Baba szappant és tusfürdőt!

SZŰZPróbálj ki valami újat! Ezt súgja ne-

ked a Merkúr. Ástál már zsírt a bödön aljá-ról, nézted meg már a napfelkeltét, csáká-nyoztál már latrinát, írtál már cikket a Ro-verbe? Ha nem, akkor itt az ideje! De ne csapd el a gyomrod, vegyél Bertolli extra szűz olivaolajat!

MÉRLEGÖsszpontosítsd az energiáid! A

Hold baljós utat jár be, igyekezned kell neked is! Ne hagyd, hogy elcsábítson egy-egy nápolyi vagy keksz a feladatodtól! A kapcsolataid valószínűleg megromlanak, mert a Nap leárnyékolja az aurád. Ha ki-fogysz az energiából, használj Energizer elemeket!

SKORPIÓKerüld a veszélyt! Ez mindig igaz,

de most fokozottan, mert a Uránusz most nem vigyáz rád. Mindig viselj bukósisa-kot, a fűrészre rakj élvédőt.!De bármilyen bajba keveredsz a Salvequick sebtapaszra bizton számíthatsz.

NYILASÍjászok előre! A Neptunusz az íjá-

szok csillaga most pozitív együttállás-ba kerül, így az íjászok kimeríthetetlen erőt kapnak. De mingig elkell egy kis se-gítség, szedj Béres Egészségtár Szemerő Lutein forte tablettát, hogy jobban men-jen a célzás.

BAKPihenj meg! A Jupiter le fog lassíta-

ni téged, de ez ne zavarjon, sosem árt egy kis tunyulás! A párkapcsolatod valószínű-leg krízisbe kerül, de ez téged nem fog ér-dekelni, mert úgyis otthon fogsz pihen-getni a Terra-Brasil függőágyadban.

VÍZÖNTŐ Fedezd fel környezeted! Fekete bá-

rányként becsukott szemmel jársz, pedig a Merkúr már két hónapja figyelmesség-re sarkall! Szagolgasd az illatos virágokat, szedd le a kiscicákat a fáról, érezd a hűvös szellőt az arcodon! A Quetcua polárokkal biztos nem fázol meg nyáron se.

HALAKAdd fel! A Mars a Raptor-köd elő-

terébe került, a Plútó pedig együtt áll a Merkúrral. Semmi reményed nincs a nor-mális életre, megbetegszel, a barátaid el-hagynak, kirabolnak, az egészséged meg-romlik, szóval életed összeomlik. Talán maradj otthon, bújj be az ágy alá, hát-ha az nem dől rád. Esteleg egyél Danone Avtiviát, ha akarsz, de mondom teljesen mindegy.

HoroszkópHideget, meleget, jót vagy rosszat kapunk ebben a hónapban? Zsibongó Irén erre is válaszol

J ó t r a n s z c e n d e n t á l i s u t a z á s t k í v á n u n k m i n d e n ke d v e s o l v a só n k n a k !

EZO

TÉRI

A

16's Cosmo Rover

Documents

Transcript of 16's Cosmo Rover