S A L L A I JÓZSEF:

Á népi kollégiumok Nyíregyházán 1946-1949

Amikor a második világháború után az ország romokban állt, s az embereket még megélhetésük mindennapi gondjai foglalkoztatták, a de­mokratikus rend iránt elkötelezett társadalmi, politikai szervezetek, a tudományos élet képviselői stb., akik már a jövő eszményeit tartották szem előtt, meggyőződéssel hangoztatták, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai megújhodás mellett nélkülözhetetlenül szükséges a szellemi meg­újhodás is. Az újjáépítés — amely még a gazdaságban sem csak helyre­állítást, hanem újat teremtést is jelentett — olyan új embereket, veze­tőket igényelt, akik a lelkesedés, tettrekészség mellett kellő felkészültség­gel rendelkeznek a tudatos cselekvéshez, a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásához, a demokrácia intézményeinek működtetéséhez, akik helye­sen ismerik fel a közérdeket és e felismerésüket érvényesíteni is tudják. A z ilyen embereknek pedig az ország ugyancsak hiányát érezte. Szent­györgyi Albert szavaival: „Nekünk csak diplomásaink vannak, de em­bereink alig, nem is szólva szakemberekről, ha e szóban a szaktudást és az embert egyaránt hangsúlyozzuk. Nemcsak a nagy vezetők hiányzanak, de hiányzanak a kisemberek százai és ezrei, akik kis munkakörüket ön­zetlenül, tudással és lélekkel töltve, a nemzet épületét kellene, hogy a l -kossák."(l)

A megoldás kulcsaként ebben a helyzetben gyakran idézték Lenin egyik megállapítását: „Az iskolában kell előkészíteni azt, amit az élet­ben meg akarunk valósítani." A társadalmi igazságszolgáltatás és szük­séglet eredményeként 1945-ben létrehozott általános iskola az alapozó képzésben ehhez már rövid időn belül biztosította a feltételeket, de a kö­zépiskola — a képzési költségek és a különböző iskolafenntartók befo­lyása miatt — még nem tudott e feladat mennyiségi és minőségi követel­ményeinek eleget tenni. A munkás- és parasztfiatalok körében hiába áll­tak rendelkezésre a társadalmi osztályukat szolgálni akarók, önmaguk boldogulásáért tanulni vágyók tömegei, megfelelő intézmények hiányá­ban e forrás energiáit az adott körülmények között nem lehetett kiak­názni. Az újgazdák vagy a juttatott földdel megnövelt kisparaszti birto­kok tulajdonosai a viszonylag magas költségek, továbbá az addigi életü­ket kitöltő szegénység által lefokozott vágyak, álmok miatt még alig mertek gondolni arra, hogy gyermekeik taníttatását vállalják, ö rü l tek a kapott földnek, s kellő elszántság élt bennük, hogy ezt a földet megvé-

dik, de a tanuláshoz való jog elnyerését még nem becsülték jelentőségé­nek megfelelően, értékét még nem mérték föl. A gyerek munkaerőt je­lentett a családban, amelynek kiesését is nehezen nélkülözték, hát még ha ezen kívül fizetni is kellett érte! Fizetni pedig kellett, mert kevés volt az olcsó vagy ingyenes kollégiumi férőhely, a magánháznál való elhelye­zés pedig még többe került, ha az igen nehéz ellátási körülmények miatt egyáltalán találtak ilyen befogadókra. A közlekedési nehézségek miatt pe­dig még az iskolai székhelyekhez közeli falvakból való bejárás sem volt könnyen megoldható. így a társadalmi igények és lehetőségek között szinte áthidalhatatlannak tűnő szakadék feszült. Keserűen állapítja meg Rajk László belügyminiszter a megyei törvényhatóságok vezetőihez cím­zett 4747/1946. eln. sz. körrendeletében, hogy „a paraszti és munkásszár­mazású értelmiségi fiatalság arányszáma rosszabb a középiskolákban, egyetemeken és főiskolákon most, a demokráciában, mint a Horthy-rendszer alatt. A parasztság és munkásság fiainak száma az iskolákban ma nemhogy emelkedőben, hanem csökkenőben van . . ."(2)

Ennek a helyzetnek a megváltoztatása céljából karolja fel és támo­gatja a demokratikus pártok vezetősége és a magyar kormány a Győrffy István Kollégium által 1946 júliusában meghirdetett Népi Kollégiumokat Építő Mozgalmat, amely célul tűzte k i , hogy részben állami támogatással, de főleg társadalmi forrásokból és a diákok öntevékeny munkájával di­ákotthonokat, kollégiumokat szervez és működtet, amelyek alkalmasak a munkás- és parasztfiatalok tömegeinek elhelyezésére, s amelyekben ezek a fiatalok anyagi gondoktól mentesen, demokratikus szellemben nevelőd­hetnek néphez hű vezetőkké, értelmiségiekké.

A Köznevelésben, a Szabad Népben 1946 augusztusától egymást kö­vetik a híradások a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéhez (NÉKOSZ) csatlakozó kollégiumok megalakulásáról, amelyek sorban átveszik a Győrffy Kollégiumnak a nevelés tartalmára, módszereire, az ifjúsági ön­kormányzat működésére stb. vonatkozó tapasztalatait.

„A népi kollégiumi mozgalom a magyar népi demokrácia egyik leg­nagyobb büszkesége és reménye, egyike azoknak az alapításoknak, ame­lyekkel Magyarország az új átalakulásban nemzetközileg is az élen jár" — írta Lukács György 1948 nyarán.(3) A NÉKOSZ hároméves történe­tének feltárása ma már — e tömör megállapítással is érzékelhető — je­lentőségéhez méltó helyet foglal el a történelmi, neveléstörténeti kutatá­sokban, s ez színvonalas kiadványok megjelentetésében is tükröződik.(4) Arról viszont, hogy a főváros felől fúvó „fényes szellők" Szabolcsban és a megyeszékhelyen hogyan lobogtatták meg a zászlókat, még nagyon ke­veset tudunk. Erre pedig nem is azért van szükség, mert az akár csak részleteiben is módosítaná ismereteinket a NÉKOSZ-ról, hanem mert a

nyíregyházi népi kollégiumok nevelő munkája szerves része a város és a megye közoktatásának, fontos szerepet vállalva mind az iskoláztatás k i ­terjesztésében, mind a nevelés korszerűbbé tételében. A dolgozat témáját tehát e központi kezdeményezésre, de széles körű helyi társadalmi össze­fogással létesített, szervezetileg a NÉKOSZ-hoz tartozó nyíregyházi kol­légiumok megalakulásának és működésének vizsgálata képezi.

A felszabadulás után a nyíregyházi internátusok az iskoláknál is ne­hezebb helyzetben voltak. Egyesek (Kossuth Gimnázium, Kálvineum ta­nulóotthona) átmenetileg meg sem nyitották kapuikat, de a többiek is csak nagy-nagy erőfeszítéssel tudtak működésükről, az élelmezés meg­szervezéséről, a tárgyi feltételek biztosításáról, a diákotthononkénti 20 —60 férőhely betöltéséről gondoskodni, mert — a korábban sem szá­mottevő, ekkorra pedig már teljesen értéktelenné vált iskolai alapítvá­nyok hiánya miatt is — a tanulni vágyó fiatalok tömegei számára drágák voltak. Fenntartóik az állami tanítóképző tanulóotthona kivételével az egyházak voltak. Ezek mellett nyílt meg már 1945 augusztusában a köz­ségi kereskedelmi iskola mintegy 40 tanuló befogadására alkalmas tanu­lóotthona.(5) A dolgozó osztályok művelődésének fejlesztése, illetőleg en­nek társadalmilag és politikailag egyaránt sürgető programja azonban Nyíregyházán további gyors kollégiumi fejlesztést igényelt, mert a me­gye középiskolái — a sajátos települési szerkezetből is adódóan — a me­gyeszékhelyen koncentrálódtak. Rajta kívül ekkor csak Kisvárdán és Nagykálióban működtek középiskolák.

Ilyen előzmények és feltételek között érkezik meg 1946 júliusában az alispánhoz Rajk László belügyminiszter már idézett rendelete a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalom támogatása ügyében: „Elhatároztam, hogy vármegyénként már a legközelebbi iskolaév kezdetén 50—100 sze­mélyes középiskolás kollégiumot állítok f e l . . . Kötelességévé teszem A l ­ispán, Polgármester úrnak, hogy a mozgalmat, jelen rendeletemet a párt­közi értekezleten ismertesse, vigye a kérdést a Nemzeti Bizottság elé, és hasson oda, hogy e mozgalmat a törvényhatósága területén társadalmi mozgalommá szélesítse k i , s ennek érdekében vegye igénybe a helyi saj­tó támogatását is, hogy a helyi pártszervezetek, demokratikus szervek és egyesületek a mozgalom célját teljes egészében magukévá tegyék és an­nak megvalósítását mind erkölcsileg, mind anyagilag legteljesebb mér­tékben támogassák . . ."(6)

A szervezés azonnal megkezdődött, mert augusztus 15-ig jelentést kellett adni a belügyminiszternek a kollégium elhelyezéséről, felszerelé­séről, fenntartásáról. Július 30-án — pártközi értekezleten — elvi dön­tést hoznak a kollégium megalakításáról, továbbá arról, hogy ennek rész­letes működési szabályzatát az augusztus 2-i, újabb értekezlet elé kell

vinni, amelyre kapjanak meghívást a pártok és a pedagógus szakszerve­zet szakkiküldöttei, a fiú-középiskolák igazgatói, az alispán, Bársony Sándor tanár.(7) Augusztus 2-án dr. Rácz Géza városi kultúrtanácsnok terjeszti elő e szabályzatot, amelynek fontosabb pontjai a következők:

„1. A kollégium címe: Nyíregyházi Bessenyei György Kollégium. 2. Célja: a Szabolcs vármegyéből középiskolai tanulmányaikat Nyír­

egyházán végző kiváló előmenetelű szegény paraszt és munkás szárma­zású középiskolai tanulók ingyenes elhelyezése és étkeztetése és demok­ratikus elvű nevelése.

3. Elhelyezés: a város tulajdonát képező Vay Á. u. 13. sz. alatti épü­let" (a mai Dózsa György utca és Véső utca sarkán, a kereskedelmi kö­zépiskola Véső utca 1. szám alatti, akkor már működő tanulóotthona mel­lett).

A tervezet a továbbiakban a kollégium felügyeletével, igazgatásával, a tanárok feladataival foglalkozik. A kollégiumi diákbizottság jogkörét — IV. fejezet — természetesen nem részletezik, de a szabályzat részeként egy pontban ezt is megjelölik.(8) Bár a készítők elsősorban az ismert ha­gyományokra támaszkodtak, éppen ez a pont fejezi ki , hogy — a v i ­szonylag rövid idő ellenére — tájékozódtak a Győrffy Kollégium önkor­mányzatáról is.

Az értekezlet végül határoz a kollégiumi előkészítő bizottság meg­alakításáról, amelyet az alábbi összetételben javasolnak: Bársony Sándor tanítóképző intézeti tanár, a kereskedelmi fiú-középiskola Véső u. 1. sz. alatti tanulóotthonának köztartásvezetője (javasolt igazgató), dr. Kocsis Ferenc orvos(9) (az M K P részéről), Hargitai István tanár (FKGP), Por­zsolt István igazgató (NPP), Vajda Emil, a Szabolcsi Hitelbank igazgató­ja, tanár(lO) (SZDP), Schárbert Ármin, a Kossuth Gimnázium igazgatója (Polgári Demokrata Párt) és Baksi Andor tanító (pedagógus szakszerve­zet).

Úgy látszott, a jó ügy csatát nyert. A határozatot a megyei és váro­si közigazgatás, a társadalmi és politikai szervezetek, az oktatási intéz­mények teljes egyetértéssel támogatják. Az első társadalmi felajánlást már a fentebb említett értekezleten megtették: a Nőszövetség kiküldöttei vállalták a kollégiumi épület takarítását és gyűjtést az intézmény részé­re. A munka neheze azonban csak ezután következett, mert az adott kö­rülmények között sem a kollégium benépesítése, sem a tárgyi feltételek biztosítása nem ígérkezett könnyűnek.

Nem tudjuk a nevét annak a Győrffy-kollégistának, aki már július végén Nyíregyházán tartózkodott, és nagy ügybuzgalommal dolgozott a szervezés sikeréért. Mindezt olyan kiváló politikai érzékkel tette, hogy Pálfi Ernő, az M K P városi t i tkára még az M K P és a Parasztpárt nyír -

egyházi szervezetei közötti jó viszony megerősítésében is jelentőséget tu­lajdonított neki 1946. július 31-i jelentésében.(11)

Augusztus első napjaitól a helyi sajtó felhasználásával tovább szé­lesítették a szervezés kereteit. Dr. Rácz Géza kultúrtanácsnok „Kollé­giumot a magyar paraszti és munkás tehetségeknek!" (Magyar Nép), „Kollégiumot a jövő vezetőinek!" (Szabolcsi Hétfő) és „A Bessenyei György Népi Kollégium felállítása" (Szabolcsi Kis Újság) címeken jelen­teti meg közel azonos tartalmú felhívásait, amelyeket az M K P lapjában több támogató cikk, majd híradás is követ.(12) Az alispán augusztus 6-án köriratban tájékoztatta a járási főjegyzőket a Véső utcai kollégium fel­állításáról, amelyben „olyan paraszt- és munkásifjak helyezhetők el, akik a maguk erejéből magukat iskoláztatni nem képesek, de mindenképpen kívánatos, hogy ezeknek az iskoláztatását maga a társadalom biztosítsa". A továbbiakban utasítja a főjegyzőket, hogy „a községi elöljáróságok, esetleg a társadalmi szervek bevonásával találjanak módot arra, hogy . . . amennyiben községükből egy-egy ilyen szegény, kiváló előmenetelű ifjú a kollégiumba kerülne", vállalják el az utána fizetendő díjakat, i l ­letve szolgáltatásokat.(13)

Amikor így teljes erővel folyt az agitáció a megyében, és Fazekas János polgármester is azt jelentette az alispánnak, hogy a Bessenyei György Népi Kollégium 25 fővel már e tanévben megkezdheti működé­sét, az elhelyezésére kiszemelt Vay Ádám utcai épület Véső utcai szár­nya még lakhatatlan, romos állapotban volt. Sürgősen hozzá kellett kez­deni a szükséges javítási, átalakítási munkákhoz. Tervpályázatot írtak ki , de a legolcsóbb ajánlat is meghaladta a város teljesítő képességét. Ezért a polgármester olyan átalakítást rendelt el, amely a célnak meg­felelt, de 4̂ 000 forintnál nem került többe.(14) Ezen kívül ugyancsak a város gondoskodott mintegy 15 000 Ft értékű építési anyag (tégla, ce­ment, mész, ajtó, ablak, gerenda, csövek, csapok, kályhacsempék stb.) kiutalásáról, nagyobb részben a huszárlaktanyából.(15)

Nagyon szerényen tellett a kollégium felszerelésére is, amit a kö­vetkező (tervezett) „leltári tárgyak" alapján is megítélhetünk: a létszám­nak megfelelő darabszámú vaságy, szék vagy pad; két főre legalább egy szekrény, lapos és mély tányér, kés, kanál, villa; minden 3 személyre egy mosdótál (a zuhanyzó elkészültéig); mosáshoz és mosdáshoz 2 darab 1 hl-es dézsa (a zuhanyozó elkészültéig) stb.(16)

Az épület helyreállítása, átalakítása Bársony Sándor tanár irányítá­sával és jelentős részben a diákok rohammunkájával készült el. Bársony Sándor az igazgatói teendőket nem vállalta ugyan, de a kollégiumépítési megbízását két hónapon át elismerésre méltóan teljesítettéül7)

Az építkezés szeptemberre nem fejeződött be teljesen, néhány ab-

lak üvegezése, zárak felszerelése, cserépkályha rakása még későbbre ma­radt, de az épület lényegében már fogadhatta a diákokat, megkezdődhe­tett benépesítése. Szeptember első napjaiban azonban mindössze 12 ta­nuló jelentkezett felvételre (Nyíracsádból 4, Nyírbéltekről 3, Apagyról 4, Nyírbátorból 1). Ezekből bejött 3 tanuló, de végül közülük is csak kettő maradt. Nyíregyháza városa 6 tanulónak évi 1000—1000 Ft-os tartásdí­ját vállalta, de az összlétszám így sem érte el a tizet.(18) A tanévkezdés­sel tehát nem nyílhatott meg Nyíregyházán a népi kollégium.

Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy a szeptemberi benépesítés elmaradásában mennyire lehetett szerepe a nyár végére, a tanítási szü­netre maradt szervező munka elégtelenségének, s ezzel összefüggésben a szülők nem kellő tájékozottságának, esetleg a népi kollégiumoktól a val ­lásos nevelést féltő ellenagitációnak(19) vagy más körülménynek. Minden­esetre ellentmondás van e kihasználatlan lehetőség és az olcsó kollégiumi ellátás iránti igény között. S az így támadt feszültség az új tanévvel még fokozódott, mert a dolgozók középiskoláinak létszámban megnövekedett tanulói tovább gyarapították a kollégiumra várók sorát. Különösen a dolgozók tanítóképzőjének volt szűk és alkalmatlan a Kálvineum által bérelt Búza utca 10. szám alatti leánykollégium egy szobája, amikor ez az intézmény azáltal is népesebb lett, hogy a zempléni Ricsén megszűnt dolgozók tanítóképzőjéből is többen itt folytatták tanulmányaikat.(20) Érthető tehát, hogy a közigazgatás és a pártok felelős vezetői, az ügy elkötelezett támogatói nem mondtak le a tervezett kollégium megszerve­zéséről, sőt újult erővel folytatták kezdeményezésüket. Ennek eredmé­nyeként a szervező bizottság végre 1947. február 11-én jelenthette a Né­pi Kollégiumok Országos Szövetségének a kollégium megalakulását, ame­lyet a NÉKOSZ február 17-én tartott ülésén jóvá is hagyott.(21)

A katolikus fiúgimnázium, a Kossuth Gimnázium, a kereskedelmi középiskola és a Dolgozók Tanítóképzője tanulóiból összetevődő 25 fős kollégiumi tagság azonban nem az említett Vay Ádám utcai épület Véső utcai részében, hanem a Kossuth utca 36. sz. alatt talált otthonra, amely — Juhász Ferenc igazgató szerint — március 25-én nyitotta meg ka-puit.(22) A Véső utcai elhelyezéssel ugyanis többen nem értettek egyet, amint azt a Magyar Nép 1946. augusztus 6-i cikke is szóvá tette, mert akadályozta volna az ott működő internátus bővítését és véleményük sze­rint nem is szolgálhatta volna elég hatékonyan a Győrffy Kollégium alapgondolatának megvalósítását. Míg Vajda Márton újságíró a kommu­nista párt, Porzsolt István a parasztpárt részéről a Kossuth utcai épület megszerzését szorgalmazta,(23) a Vay Ádám utcai épületre is jelentkezett igénylő, Bélyi Szabó Dezső, a Magyar Kollégiumi Egyesület ( M A K E , a Független Kisgazdapárt kollégiumi szervezete) szervezési osztályának ve-

zetője ugyanis már 1947 februárjában városunkban tárgyalt egy nyír ­egyházi M A K E kollégium megindításáról, (24) amelynek helyéül a Vay Ádám—Véső utcai saroképületet szemelték k i . A kollégium aztán — dr. Murvay Miklós tanügyi titkár szervező munkája nyomán — 1947 őszén valóban meg is nyílt, így a fentebb említett építő tevékenység itt sem veszett kárba, mert az épület szintén népi kollégium céljait szolgál­ta (1948. március 15-ig a M A K E , majd a NÉKOSZ szervezet tagja­k é n t ) . ^ )

Visszatérve az első, a Bessenyei György Népi Kollégium megalaku­lására, nézzük meg, kikből tevődött össze ennek hamarosan 27 főre nö­vekedett tagsága ?(26)

A Bessenyei György Népi Kollégium tanulóinak megoszlása a) a szülők foglalkozása szerint:

szegényparaszt 72% munkás 12% kisiparos 4% értelmiségi 4% altiszt 8%

b) kor szerint: 13—20 éves 12 fő 21—25 éves 15 fő

c) iskolatípusuk szerint: gimnazista 10 fő tanítóképzős 13 fő kereskedelmis 1 fő polgári isk. tanuló 1 fő képzőművész(27) 2 fő

A kollégiumnak 4 tagú vezetősége volt: Juhász Ferenc tanár, kollé­giumi igazgató (aki később a NÉKOSZ instruktora, majd alelnöke lett), Huszár Imre kollégiumi titkár (Dolgozók tanítóképzője növendéke), Ádám Miklós kollégiumi ellenőr (Dolgozók gimnáziuma) és tagja volt a veze­tőségnek a kollégium gondnoka is.(28)

A tanévből három hónap sem volt hátra, de az új intézmény e rö­v id idő alatt is ismertté vált a városban és tágabb környezetében.

„A kollégisták közt — írja Juhász Ferenc igazgató — 1947 őszén mindjárt az első napon bevezettük a naposi szolgálatot. Megalakítottuk közöttük az ún. szobaszövetkezeteket is. Három szövetkezet alakult egy­előre, Petőfi, Ady és a Széchenyi szövetkezet. Mind a három hamarosan faliújságot indított. Ezekben vitatták meg a közös problémákat, terveket.

A szövetkezetek eddig összesen 6 szövetkezeti versenyt vezettek le, ezek közül 4 kulturális jellegű volt. Ugyancsak a szövetkezeteken belüli tanul­mányi csoportok alakultak, ennek a tagjai a legjobban tanuló szövetke­zeti tag vezetésével tanulmányi segítségben támogatják egymást, ellenőr­zik, hogy a tagok lelkiismeretesen eleget tesznek-e kötelességüknek az iskolában?

Hetenkint rendszeresen tartottak a fiúk népdalesteket. Ezeken új népdalokat, népballadákat, népi táncokat és játékokat tanulnak, gyako­rolnak be, hogy azután hivatott terjesztői és továbbterjesztői lehessenek a magyar népi kultúrának. Ebből a célból külön kulturális csoport ala­kult. A csoport. . . Budapestről meghívott előadó, Krizsán Sándor veze­tésével igen jól sikerült népművészeti tanfolyamot tartott. A csoport ed­dig három vidéki előadást rendezett: Érpatakon, Nyírpazonyban, Komo­ron. Falukutató munkaközösség is alakult, ez a szünidőben végzi mun­kája érdemi részét. Sportszakosztályunk egyelőre mezítlábas futballmér-kőzéseket kezdeményezett és folytatott le három csapattal.. . A kollégis­ták remélik, hogy ha a társadalom megismeri komoly, alkotó munkássá­gukat, szeretettel fogja felkarolni ügyüket, és minden tőle telhető esz­közzel . . . segíteni fogja nemes törekvéseiket."(29)

A kollégisták bizakodása nem volt alaptalan. A tanulási feltételek megteremtésében már eddig is folyamatosan érezték a társadalom segít­ségét. Az ellátás mellett a két legjobb kollégista teljes öltözet ruhát, c i ­pőt kapott.(30) A Nyíregyháza város támogatását élvező hat tanuló (Dancs Ilona Nyíregyháza, Dániel Reinhold Nyíregyháza—örökösföld, Hargitai Att i la Nyíregyháza—Púposhalom, Horváth Ferenc Nyíregyhá­za—Varjúlapos, Sárréti Mihály Nyíregyháza—Varjúlapos, Veres Tibor Nyíregyháza—Borbánya) közül hárman a nyár folyamán is a Bessenyei Kollégiumban lakhattak.(31) Az 1947 tavaszán végzett gyűjtés eredmé­nye (5801,22 Ft, 1645 kg burgonya, 311 kg bab, 322 kg kukorica, 5 liter olaj, 40 kg liszt) kifejezően érzékeltette, hogy a megye lakossága ma­gáévá tette a NÉKOSZ céljait.(32)

Az első népi kollégium megnyitásával azonban a mozgalmat szerve­ző és segítő munka csak elkezdődött. Népszerűsítése tovább folytatódott, amelyhez jelentősen hozzájárultak a Köznevelés tájékoztató cikkei, Gom­bos Imre: A népi kollégiumi mozgalom című tanulmányának megjelené­se (Bp., 1947.), valamint a V K M rendelete és a tankerületi főigazgató in­tézkedése értelmében tartott nevelőtestületi értekezletek.(33)

A Bessenyei György Népi Kollégium az 1947—48. tanévben a Béla u. 1. szám alá költözött, és újabb kollégiumok nyitották meg kapuikat:

Rozgonyi Piroska Népi Kollégium (leány), Kossuth u. 36., (a volt Bessenyei Kollégium épületében);

Áchim András Népi Kollégium, Szabadság (most Lenin) tér 1., (a már lebontott Vadász-házban);

Benczúr Gyula Népi Kollégium, Véső u. 1. A NÉKOSZ 1948. május 31-én kiadott Felvételi tájékoztatójában,

valamint tanfelügyelőségi, polgármesteri iratokban ötödikként szerepel még a Nyíregyházi Dózsa György Népi Kollégium is, de ennek létezését az említett írásos utalások, a kortársak emlékezete vagy a NÉKOSZ do­kumentum kötetei nem bizonyítják. Az 1947—48. tanévben így is csak Budapesten (10) és Miskolcon (8) működött szám szerint több általános-és középiskolai népi kollégium mint Nyíregyházán, sőt az 1948—49. tan­évben is csak Szeged előzte meg harmadikként városunkat.(34)

A nyíregyházi népi kollégiumok mellett időközben Kisvárdán és Nagykállóban is létrejöttek e testvérintézmények. A társadalmi támoga­tásnak így szükségessé vált koordinációját Szabolcs megye kisgyűlése 1948. május 13-án végezte el a következő táblázatban összegzett kimuta­tás szerint. Ebből azt is láthatjuk, hogy a NÉKOSZ hat szabolcsi kollé­giuma mellett a megye egy fővárosi népi kollégium fenntartásához is hozzájárult.

A népi kollégiumok támogatása Szabolcs megyében(35)

A népi kollégium

neve, székhelye tanu­

lóinak száma

J árás, melynek segélyeit

kapja

Vár­megyei segély,

Ft

1. Bessenyei György N . K . Nyíregyháza 49

2. Rozgonyi Piroska N . K . Nyíregyháza 24

3. Áchim András N . K . Nyíregyháza 26

4. Benczúr Gyula N . K . Nyíregyháza 93

5. Petneházi Dávid N . K . Kisvárda (.)

6. Bocskai István N . K . Nagykálló (.)

7. Somogyi Imre N . K . Budapest , (.)

dadái alsó 6000

ligetaljai 3000

nyírbátori 3000 dadái felső

és nyírbaktai 12000

kisvárdai és tiszai —

nagykállói —

nyírbogdányi 850

Országosan ma már pontos adataink vannak a népi kollégisták szár­mazás szerinti összetételéről. A nyíregyházi névsorok is azt igazolják, — amint a Bessenyei kollégisták esetében láttuk —, hogy ez városunk­ban is összhangban volt a mozgalom célkitűzéseivel. Statisztikák helyett ezért érdemesebb azt megjegyezni, hogy e fiatalok általában a falvak mobilabb elemeiből kerültek ki , akikben nemcsak a tudásvágy volt meg, hanem az új iránt is nagyfokú érzékenységet mutattak. Nem féltek a politizálástól, sőt egyenesen igényelték azt, mintha úgy érezték volna, hogy nekik kell helyrehozni valamit, amit az idősebbek elrontottak. Nem hiányzott belőlük a közösség iránti odaadás, a cselekvési kedv, a változtatni akarás, a nép iránti hűség.

Hogyan fejlesztették tovább ezeket az erkölcsi tulajdonságokat a nyíregyházi kollégiumok? A városban való bentlakás nemcsak olcsó ott­hont és ellátást, hanem időt és lehetőséget is biztosított a tanulásra, mű­velődésre. A közösség pedig a Győrffy Kollégium hagyományait követve (a kollégium rangjáért felelősséget érző vezetők hozzáértő pedagógiai irányításával) értette a módját, hogy kifejlessze az egyénekben a szak­mai, politikai és társadalmi aktivitást. Ez a származását, gondolkodását tekintve viszonylag homogén közösség még a félénkebb, visszahúzódóbb fiatalokat is könnyen és hamar, megrázkódtatások nélkül átsegítette a nehézségeken. Megkönnyítette ezt még a vidék központjában lévő kis­városnak és maguknak a kollégiumoknak a környező falvakkal való ál­landó és rendszeres kapcsolata. így senki sem érezte magát idegennek sem a városban, sem a kollégiumban.

A közölt táblázat második oszlopának létszámadatai kifejezően ér­zékeltetik, hogy népi kollégiumaink jelentős mértékben járultak hozzá vonzáskörzetükben a NÉKOSZ célkitűzéseinek teljesítéséhez. Nem ke­vésbé figyelmet érdemlőek azonban azok a szervezeti és munkaformák is, amelyek a tanulók ismeretszerzésének, képzésének és végső fokon személyiségformálásának eszközei és színhelyei voltak.

Az iskolai tananyag minél eredményesebb elsajátítása érdekében nem mellőzték a hagyományos módszereket (önálló tanulás, tanári kor­repetálás, tanulókör, tanulópár, rendszeres ellenőrzés stb.) sem, de a kol­légisták szellemi gondozásában a többletet azok az eljárások nyújtották, amelyeket elsősorban a Győrffy Kollégium eszköztárából kölcsönöztek. Folyamatosan (félévekre készített tervek alapján) végezték a társadalmi és politikai ismeretszerzést. A Benczúr Gyula Népi Kollégiumban pél­dául az 1948/49. tanév első félévében az alábbi témaköröket dolgozták fel: A népi demokrácia — út a szocializmushoz; A munkásosztály új helyzete és szerepe a népi demokráciában; Reakciós és haladó erők har­ca a világpolitikában; A z egyház és a demokrácia; A társadalmi formák

fejlődése; A magyar feudalizmus, A kapitalizmus fejlődése és a klasz-szikus kapitalizmus; Az imperializmus mint a kapitalizmus monopolista szakasza; A magyar kapitalizmus; A szocializmus elmélete, a proletár­forradalom elmélete; A Szovjetunió megalakulása, harca a szocialista iparosodásért, a mezőgazdaság kollektivizálásáért.

A feldolgozás tanulók által vezetett szemináriumi keretben történt, amelyhez kötelező irodalmat jelöltek k i . Év közben három dolgozatot ké­szítettek az elvégzett tárgykörökből, majd félévkor vizsgán adtak számot felkészültségükről a következő vizsgakérdések alapján (amelyek közül egy-egy már utal a politikai életben jelentkező torzulásokra is): Egysé­ges-e a parasztság? Indokold meg nézeteidet; M i történik ma Kínában? Miért demokrácia-ellenes a klerikális reakció? M i tette lehetővé a 3 éves terv megvalósítását? M i idézte elő a rabszolgatársadalom bukását? Miért kell részt venniök a népi kollégistáknak az EPOSZ-ban? M i a rabszolga­társadalom? Miért élesedik az osztályharc ma Magyarországon? Milyen volt a jobbágyság helyzete 1848 előtt? Miért vált szükségessé a hűbériség bukása? Mi t jelent a társadalmi haladás? Hogyan alakult k i a kapitaliz­mus? Miért szükséges a falu szövetkezeti fejlődése? K i k képezik a reak­ciót a falun és miért ők? Mik voltak a parasztmozgalmak bukásának okai? Milyen erők állnak egymással szemben a világpolitikában? Mit tudsz a rabszolgalázadásokról, és mik voltak eredménytelenségeik okai? Miben látod a Diákszövetség legfontosabb feladatait? Miért fontos az, hogy minél több munkás és szegényparaszt származású fiatal tanuljon? Melyik a legforradalmibb osztály és miért? M i a véleményed a diákszö­vetségi tanulókörök munkájáról? M i a különbség a kapitalista és a szo­cialista szövetkezet között? Miért magasabb rendű társadalmi forma a rabszolgatársadalom az ősközösségnél? stb.(36)

A szemináriumi kérdéskörök összeállításához, a dolgozatok kijelölé­séhez segítségként kaptak központi tematikát a NÉKOSZ-tól, s ezt rend­szerint át is vették, máskor keretként kezelték. Arra természetesen nem gondolhatunk, hogy e foglalkozások eredményeként széles körű marxista műveltséget szerezhettek kollégistáink (hiszen ehhez nem is rendelkeztek kellő előismerettel), de akkor, amikor az iskola ebben még lényegesen kevesebbet adhatott, mindenképpen jó alapozásnak minősíthetjük. For­májában pedig azáltal, hogy nem leckefelmondásról volt szó, hanem v i ­taindító előadásokra, vitavezetésre, vitára, kérdésfeltevésre stb. való fel­készülésről, nagymértékben hozzájárult képzettségük emeléséhez. Meg­tanultak kérdezni, lényeget kiemelni, érvelni, fegyelmezetten vitázni. És micsoda nevelő erő rejlett abban, hogy lehetőségük, sőt kötelességük volt véleményüket a közösség előtt kifejteni, álláspontjukat itt védeni, vagy az ellenérvek miatt mások igazát elismerni!

Nem ilyen rendszeresen és módszeresen végezték, de ugyancsak fon­tos helyet kapott a kollégiumi nevelésben a természettudományos isme­retek bővítése. Ezen a téren főleg előadások meghallgatásával, ismeret­terjesztő könyvek, brosúrák olvasásával egészítették k i az iskolában ta­nultakat. Tevékenyen vettek részt továbbá a kollégisták az iskolai ön­képzőkörök és kultúrcsoportok munkájában, mely által nemcsak mara­dandó élménnyel gazdagodtak, hanem a szaktárgyakhoz való viszonyuk, azokban való elmélyedésük is kedvezően alakult. Egy költeményt, szín­darabot, népdalt vagy néptáncot előadva egészen másként érezték annak szépségét, mintha csupán leckeként foglalkoztak volna vele. Azáltal pe­dig, hogy fellépéseikre nem egyszer politikai gyűléseken, rendezvénye­ken került sor, e körülmény társadalmi—politikai aktivitásuk kibontako­zását, tartalmasabbá válását is előmozdította.

Nem maradt írásos nyoma, hogy a kollégiumi közösségek hogyan hasznosították, de nagy-nagy szeretettel, kedvvel vállalkoztak a falvak­ban végzendő szociográfiai felmérésekre. A megmaradt ívek (töredékek) tanúsága szerint igen szakszerűek, színesek, sokoldalúak voltak ezek a kérdőívek, kitérve a község múltjára, lakóira, írott és tárgyi emlékeire, a néphagyományokra, dűlők, határrészek, utcák neveire, a földbirtokmeg­oszlásra, az osztály- és csoportviszonyokra, a kivándorlásra, a gazdálko­dás módjára és eszközeire, az életmódra, az iskoláztatásra, a felszabadu­lás körülményeire és az ezt követő átalakulásra, a földosztásra, a csalá­dok helyzetére, pártviszonyokra stb. Kisebb csoportok — egymás között felosztva az utcákat — végezték e felméréseket, majd valamilyen sport­vagy kulturális rendezvényen találkoztak a falu fiataljaival, lakóival.(37)

Népi kollégiumaink igen intenzív kapcsolatban voltak a közélettel, a párt- és ifjúsági szervezetekkel. Együttműködésük az első évben legszo­rosabb talán a parasztpárttal és az EPOSZ-szal volt,(38) mivel tanári kör­nyezetükben ekkor leginkább a parasztpárt befolyása érvényesült. A társadalmi, politikai szervezetek aztán ellátták őket feladatokkal, a fa­lujárásokra gondoskodtak részükre járművekről. A fiatalok pedig készek és képesek voltak e feladatok vállalására és ellátására, mert a kollégiumi nevelés, a NÉKOSZ-tanfolyamokon való felkészítés, az önkormányzati szerveikben szerzett gyakorlat jó indítást jelentett számukra ehhez. A felelősségteljes, konkrét, teljesítésében jól és azonnal mérhető feladatok ugyanakkor nagy hatással voltak a 15—20 éves megbízottakra, kezdemé­nyezésre, önállóságra bátorították és szoktatták őket. Az a kollégista, akire egy járási EPOSZ munkaértekezlet megtartását bízták, vagy egy tanár havi fizetésének megfelelő összeggel Békés megyébe küldték a B u ­dapesti VIT előkészületeinek helyi szervezésére, nemcsak a siker fel­emelő érzésével tért vissza a kollégiumba, hanem önbizalmát, öntudatát

erősítő, növelő nem kis büszkeséggel is.(39) Nem véletlen tehát, hogy ilyen és hasonló „szolgálati útjaikon" felnőttként fogadták őket, felnőtt­ként tárgyaltak velük. Földet már nem osztottak mint a Győrffy kollé­gisták, de a választási, iskolaállamosítási agitációkból, ünnepségek, sport­versenyek szervezéséből, falusi ifjúsági szervezetek patronálásából, a könyvterjesztésből stb. bőven kivették részüket. A tanítási szünetekben szülőfalujukban tartottak igényt segítőkészségükre, aktivitásukra. A kol­légiumban becsülete volt a mindennapok apró helytállásának is, s öröm­mel nyugtázták az erről szóló beszámolókat, községi igazolásokat.(40) Utaztak vonattal, szekérrel, hajnalban és éjszaka is, ha kellett. Mindez­zel párhuzamosan tanulmányaikat is képességeik szerint, erős akarattal — nem a még megfelelő, éppen csak elégséges szintet elérni kívánók megelégedettségével — végezték.

A z együtt vagy külön-külön, de egy célért végzett munkák felsorolá­sát még hosszan folytathatnánk (a fenntartás költségeinek előteremtésé­vel, az adományokkal való közös gazdálkodással stb.), melyeknek egyre gyarapodó, megújuló élménye formálta, tette mind erősebbé, vonzóbbá a nyíregyházi népi kollégiumi közösségeket. „A népi kollégiumi élet előttem a diákideált valósította meg" — olvashatjuk Majoros Takács Fe­renc nevelőtanárnak a NÉKOSZ-hoz küldött 1948. június 27-i beszámoló­jában. (41) Megerősíti ezt Sisa János is, amikor a Bessenyei György K o l ­légiumra emlékezve írja: „Az akkori kollégiumi élet sok szép emléke közül a megvalósult közösségi élet emlékei a legszebbek."(42) Adriányi Lászlóval egyetértve megállapíthatjuk, hogy a népi kollégisták jelenléte az iskolában is meghatározó volt: „A népi kollégium a mi iskolánknak is jó kádereket, fejlett ifjúsági vezetőket adott. Feltétlenül népi kollégis­táink alkották iskolánk, ifjúságunk leghaladóbb g e r i n c é t . . . A fordulat egyházi iskolából állami iskolába, polgári demokratikus nevelésből szo­cialista nevelés felé szinte elképzelhetetlen és feltétlenül nehezebb lett volna a Nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban is a népi kollégium nevelő munkájának, a népi kollégisták élgárda szerepének hiányában."(43)

Ügy látszott, a népi kollégisták mindent megtettek annak érdeké­ben, amit a Bessenyei György Népi Kollégium falán elhelyezett jelszó hirdetett: „Népért dolgozó értelmiség akarunk lenni."(44) Népszerűségük egyre növekedett. 1948. február 11-én a tanítónőképző intézet nevelő­testülete — Vikár Sándor énektanár javaslatára — olyan előterjesztést küld főhatóságához, mely szerint a tervezett ének-szaktanítóképzés meg­valósításánál a népi kollégiumok példáját kell követni.(45) Még az M D P Politikai Bizottságának 1948. szeptember 18-i — NÉKOSZ-ra vonatkozó — határozata után sem gondolt talán senki ennek későbbi következmé­nyeire a városban. Az 1949. májusi országgyűlési választásokra készülve

az M D P városi vezetősége a népi kollégiumok létesítését, azok sikereit mint fontos eredményt, felhasználta agitációjában.(46) 1949. június 24-én, kevéssel a NÉKOSZ július 10-i feloszlatása előtt, a Megyei Iskola B i ­zottság ülésén az előadó tanfelügyelő-helyettes azt kéri az iskolaigazga­tóktól, hogy „ismertessék a népi kollégiumok nagy jelentőségét, azok­nak belső szervezettségét, nagy nevelői értékét, mellyel önállóságra, a való életre nevel, s főleg az internátusokból eddig kizárt munkás- és parasztgyermekeket karolván fel előmozdítja, hogy azok közül kerülje­nek k i a vezető emberek, akik legjobban megérdemlik: munkások, dol­gozó paraszt és dolgozó értelmiség köréből."(47) Ugyanezen a napon a nyíregyházi kollégiumok évzáró ünnepségén még a NÉKOSZ-induló hangjaival kezdődött az impozáns rendezvény,(48) de az itt kapott em­léklap nemsokára már valóban csak az emlékek idézését szolgálta.

Azzal az útravalóval azonban, amelyet a népi kollégistáink ember­ségből, munka- és hivatásszeretetből, a közösség iránti felelősségérzetből stb. kaptak közösségükben, az átlagosnál gyorsabban haladtak előre és messzebbre jutottak választott életpályájukon. A Benczúr Gyula Népi Kollégium 1948-ban volt 23 „felderített" növendékéből negyedszázad múlva 19 fő kiemelkedő társadalmi, szakmai beosztásban dolgozott, 4 fő pedig középszintű munkakörben.(49) Vezető állásokba kerülésüket ter­mészetesen egyéni tehetségük, későbbi tanulmányaik és a társadalmi— politikai átalakulás teremtette szükségszerűség is elősegítette, de a népi kollégium által biztosított felkészítésüket ezzel együtt is magasra ér té­keljük. E minősítésben a középfokú végzettséggel elhelyezkedők példája is megerősít bennünket, akiknek ugyancsak egész személyiségére meg­határozók voltak a kollégiumi évek. Kicsák József 1948-ban képesítőzött tanító pályázata nagyon jellemző bizonysága annak, hogy az iskolát be­fejezve milyen komolyan számon tartották, mit várnak tőlük, mit kell teljesíteniük, mire kötelezi őket a NÉKOSZ-hoz tartozásuk múltja. A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett álláskérelmében a „Hová kér beosztást?" kérdésre így válaszolt: „Szatmár vármegye területére, vagy bárhová az országban . . . A NÉKOSZ kereteiben szociográfiai mun­kát végeztem ezen a vidéken. Szociográfiai ismereteimet értékesíteni szándékszom kinevezésem esetén. Végül tanítói oklevelem alapján kérem kinevezésem, hogy a mezőgazdasági földosztásban részesített fajtámat, a parasztságot szellemi földosztásban részesítsem nevelői működésem-mel."(50)

Nem vélelten, hogy a nyíregyházi népi kollégiumok — amelyek mű­ködésük idején oly nagy hatást gyakoroltak a város többi internátusára — megszüntetésük után is tovább élő örökséget hagytak ránk.

Jegyzetek

1. Köznevelés 1945. augusztus 1. 2. Kardos László (főszerkesztő): Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fúj­

j á k . . . Népi kollégiumok 1939—1949. Bp., 1977. 195. 3. Lukács György: A fordulat problémái = A valóság pedagógiája.

Szerk.: dr. Pataki Ferenc. Bp., 1974. 394. 4. Különösen a 2—3. szám alatti és Kardos László (szerk.): A fényes

szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939—1949. I—II. köt. Bp. 1978. dokumentum^kötetek megjelentetése kiemelkedő fontosságú.

5. A Nyíregyházi Községi Kereskedelmi Középiskola és a vele kapcso­latos Községi Női Kereskedelmi Szakiskola évkönyve az 1946—47. tanévről. Szerk.: dr. Merényi Oszkár. Nyíregyháza, 1947. 12. Füzessi Imre: 20 éves a kollégium = A Nyíregyházi Széchenyi Ist­ván Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola jubileumi évköny­ve. Nyíregyháza, 1968. 63—64. Magyar Nép 1946. május 23.

6. L . 2. sz. jegyzet, 196. 7. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (a továbbiakban: SzSzmLt.) VII .

139/1946. 8. Uo. 9. Dr. Kocsis Ferenc később az Élet és Tudomány című hetilap főszer­

kesztője volt. 10. Vajda Emil figyelemre méltó tevékenységet fejtett k i Nyíregyházán

a Tanácsköztársaság idején is. 11. M S Z M P Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottság Archívuma (a továb­

biakban: M S Z M P Arch.) 16. fond 1945—1948/20. 12. SzSzmLt. VII. 139/1946.

Magyar Nép 1946. augusztus 4. 13. SzSzmLt. VII. 239/1946. K . 11.736/1946. 14. Uo. 15. SzSzmLt. VII. 139/1946. K . 12.421/1946. és K . 5316/1947. 16. SzSzmLt. VII. 139/1946. 17. Uo. és VIII. 53/1946. 18. SzSzmLt. VII. 139/1946. 19. Porzsolt István nyugalmazott tanárképző főiskolai főigazgató-helyet­

tes, a Nyíregyházi Tanítónőképző és a Dolgozók Tanítóképzőjének akkori igazgatója szerint átmenetileg volt bizonyos hatása a népi kollégiumokkal szembeni ellenagitációnak.

20. Porzsolt István szóbeli közlése. 21. SzSzmLt. I. 29/1939.

22. A Magyar Katolikus Tanulmányi Alap Nyíregyházi Gimnáziumának és a vele kapcsolatos dolgozók gimnáziumának évkönyve az 1946— 47. tanévről. Nyíregyháza, 1947. 4. Az ország népi kollégiumainak címjegyzékében (1. 34. sz. jegyzet) a Bessenyei Kollégium fennállását 1946-tól jelölik meg, de akkor az még csak névlegesen létezett.

23. L. 20. sz. jegyzet. 24. Pirigyi István, Benczúr Gyula Népi Kollégium: Szabolcsi kalendá­

rium. Szerkesztette Szabolcs vármegye szabadművelődési felügyelő­je és munkaközössége. Nyíregyháza, 1948. 167.

25. SzSzmLt. VII. 108/1945. K . 7276/1947. A Nyíregyházi Állami Kereskedelmi Középiskola, Dolgozók Kereske­delmi Középiskolája és az Állami Női Kereskedelmi Szakiskola év­könyve az 1947—48. tanévről. Szerk.: dr. Merényi Oszkár. Nyíregy­háza, 1948. 8. Füzessi Imre i . m. 164. Dr. Németh Zoltán főiskolai docens (Nyíregyháza, a Benczúr K o l ­légium egykori növendéke szerint e kollégium M A K E tagságából már a népi kollégiumok egyesülése előtt kivált mintegy két tucatnyi fiatal, s a NÉKOSZ-hoz csatlakozva már külön képviseltették magu­kat a NÉKOSZ budapesti centenáriumi rendezvényén.

26. Juhász Ferenc, Bessenyei György Népi Kollégium: Szabolcsi kalen­dárium. Szerkesztette Szabolcs vármegye szabadművelődési felügye­lője és munkaközössége. Nyíregyháza, 1948. 166.

27. Az 1946-ban alakult Nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola hallgatói voltak.

28. SzSzmLt. I. 29/1939. 29. L . 26. sz. jegyzet. 30. L . 22. sz. jegyzet. 31. SzSzmLt. VII. 139/1946. 32. SzSzmLt. VII. 139/1946. K . 22.108/1946. 33. Hajdú-Bihar megyei Levéltár X X I V . 501/a. 1592/1947. 34. A népi kollégiumok címjegyzéke = Kardos László (szerk.): A fé­

nyes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939—1949. II. 1530— 1536.

35. SzSzmLt. VII. 131/1947. 36. Dr. Németh Zoltán főiskolai docens (Nyíregyháza), egykori népi kol ­

légista dokumentum-gyűjteménye. 37. Uo. 38. M S Z M P Arch. 16. fond, 1. fondcs. 1945—1948/37. 39. L. 36. sz. jegyzet.

40. Uo. 41. Kardos László (szerk.): A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok

1939—1949. II. 999. és 1035. 42. A Kossuth Lajos Szakközépiskola évkönyve az 1966—67. tanévtől az

1969—70. tanévig. Nyíregyháza, 1970. 24. 43. Adriányi László: A Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium tanulói­

nak menzai és diákotthoni diákszociális ellátottsága = Emlékkönyv. Nyíregyháza, 1956. 47.

44. Nyírségi Magyar Nép 1948. június 29. 45. SzSzmLt. VIII. 52. A Kálvineum Tanítónőképző Intézetének tanár­

kari jegyzőkönyve, 1948. február 11. 46. M S Z M P Arch. 43. fond, 1. fondcs. 1948—56/3. 47. SzSzmLt. VIII. 501. 3991/1949. 48. L. 36. sz. jegyzet. 49. Uo. 50. SzSzmLt. X X I V . 502. 1222—K. 17—2/1950.

Városház tér, postabélyegző; Nyíregyháza, 1902.