Bologna, S. Petronio székesegyház (Antonio di Vicenzo, 1390-1500), alaprajz, axonometrikus metszet, belső kép. d./ Hispániában A katedrális-gótika Hispániában erős helyi hagyományokkal és mór hatással találkozott. A gallikán liturgikus hagyományok (mozarab-rítus) továbbélése a téralakításban is érvényesült. Nem ritka az ú.n. "monasztikus katedrális" (a székeskáptalani funkciót egy-egy szerzetesrend - bencések, ágostonrend - látja el). Toledo, székesegyház (1227-1418): A Párizs-Bourges térszervezés helyi módosulata. Leon, katedrális (1199-1273): ágostonrendi monostor és székesegyház. Burgos, katedrális (1221-től): francia alaprajz, erős helyi mór hatásokkal.

Toledo, székesegyház (1227-1418), alaprajz. Leon, ágostonrendi katedrális (1199-1273),

alaprajz.

Burgos, katedrális (1221-től), alaprajz, belső kép, nyugati homlokzat. e./ Németországban Németországban a francia gótika erős helyi hagyományokkal találkozott. Elterjesztője a ciszterci rend, így franciás lendülete szigorúbb, geometrikusabb jellegű. A német dómépítészet egyik irányzata ezt a "konzervatívabb", a romanikához kötődő vonalat képviseli.

Magdeburg, dóm (1209-1363) - ld. a német késő-romanika tárgyalásánál. A francia alaprajzi rendszer redulát formában élt tovább a német katedrálisoknál: Halberstadt, dóm (1240., 1354-1402), Schwerin, dóm (1248-1270), stb. Az észak-német városokban ("Hanza-városok") a francia alaprajzi rendszer jellegzetes tégla-építészet formájában élt tovább: Rostock, Sz. Mária templom (1290-1305), Lübeck, Sz. Mária templom (1280-1305). A német dómépítészet legjellemzőbb alkotásai közvetlenül a francia katedrális-gótikához kötődnek, de a formai elemek irracionális túlhajtásával. Köln, dóm (1248-1322., a XIX. században fejezték be): Amiens hatására visszavezethető öthajós katedrális gazdag részletekkel. Strassburg, katedrális (1250-1275): Erwin Steinbach tervei szerint készült korábbi, románkori részletek fölhasználásával (keleti rész, altemplom). A francia katedrális gótika, a ciszterci építészet és a német hagyományok sajátos ötvözete.

Köln, székesegyház (1248-1322), alaprajz, metszet és szerkesztőháló, homlokzati részlet.

Strassburg, székesegyház (1250-1275), alaprajz, keresztmetszet, nyugati homlokzat (rekonstrukció). 6.3. Angol gótikus építészet Anglia területén a kelta és a szász törzsek egyesülése 829-ben történt. A korai szakrális építészetben a térítő bencések hagyományai és a helyi, főleg díszítőművészeti hagyományok a meghatározók (Kilpeck, kapu kelta díszítésekkel, Earl's Barton, egytornyos teremtemplom). A gótika előzménye anglia normann megszállása (1066) után jelentkezett, normann és Ile-de-France-i, valamint erős ciszterci hatásokkal.

a./ Normann előzmények A normann hatásra épült első angol katedrálisok ill. apátságok őrzik a gallikán liturgiákban kialakult, bencés szerzetesi térformákat (háromhajós, több keresztházas, sok oldalkápolnával bővített templomok). A fejlődésben szerepet kapott a ciszterci építészet elterjedése is (Anglia és Írország területén a XII-XIII. században 70-nél több ciszterci monostor működött). Jellegzetes ciszterci megoldások az egyenes szentélyzárás, a keresztház kialakítása, a négyezeti torony szerepe, a nyugati toronypár esetleges elmaradása, a geometrizáló díszítések, a kevésbé égbetörő térarányok. Ezek az ismérvek az angol gótika fejlődése során végig megmaradtak. Durham, katedrális (1093-1143), Ely, székesegyház (1133-1174), Peterborourgh, székesegyház (1128-1200), stb.

Durham, katedrális (1093-1143), alaprajz. Peterborough, székesegyház (1128-1200), alaprajz.

b./ Az észak-francia katedrális gótika hatása A normandiával való szoros kapcsolat lehetővé tette, hogy a francia katedrálisok stílusa először itt terjedjen el. A korai katedrálisokat részben francia mesterek építették. Az angol katedrális funkciójában alapvetően eltér a francia mintaképtől, igy kialakítása is módosult. A eredetileg püspöki székesegyházat jelentő katedrális Angliában is megtartotta egyházigazgatási központ-jellegét. Ám az angol egyházszervezést alapvetően a bencés térítők monasztikus (apátsági) szervezete határozta meg, így az angol egyházigazgatás egysége az apátság maradt. Emiatt az apátsági katedrális a településen kívül épült föl, alkalmazkodva a szerzetesi életformához. Épületéhez a bencés monostorok jellegzetes épületrészei (kerengőfolyosó, káptalanterem) kapcsolódnak. A templom térszervezete is megőrizte a monasztikus jelleget, a szerzetesi liturgiához alkalmazkodó bonyolult tereket képeztek ki. A francia katedrálisok téregységesítési törekvése itt nem érvényesült. A korai katedrálisoknál kriptát is alkalmaztak, később a szentélyek végénél kiemelt Sz. Mária kápolna (Lady Chapel) fejlődött ki. Canterbury, székesegyház (1175-1184): Sens-i Vilmos mester részt vett a szentély építésén. A francia katedrális-hatásnál erősebb a normann és a ciszterci kora-gótika szerepe. Altemplomát az itt vértanúhalált szenvedett Becket Sz. Tamás (+1170) sírhelyeként alakították ki. London, Westminster apátsági templom (1245-től): az angol egyház központja, a francia-szentély mellett Angliában itt alkalmaztak először mérműveket.

Canterbury, székesegyház (1175-1184), London, Westminster apátsági templom (1245-

alaprajz, külső kép. től), alaprajz. c./ Az angol gótika saját fejlődési útja Kora-gótika (Early English): Az 1250-ig terjedő időszakot jelölik így. Ekkor a normann hagyományok, a ciszterci gótika és az északfrancia gótika együttes hatására az angol gótika saját fejlődésnek indult. A monasztikus hagyományok kiteljesedtek. A díszítésre a geometrikus elemek túlsúlya a jellemző. Lincoln, székesegyház (1074-1092., keleti rész 1192-1200, keresztház 1220-1235): románkori alapokon normann hatásra épült. A katedrális-gótika elemei átértelmeződtek (pl. a triforium helyére is ablak került). Salisbury, katedrális (1220-1266): nagyjából egységes terv szerint épült. Boltozata későbbi.

Lincoln, katedrális (1074-1092. ill. 1192-1200.), alaprajz, nyugati homlokzat.

Salisbury, katedrális (1220-1266), alaprajz, hossz- és keresztmetszet, homlokzati travé.Érett gótika (Decorated Style): az 1250-1350 közötti időszak elnevezése. A szerkezet gazdagításával és a térköpeny teljes föloldásával egy "anyagtalan", dekoratív teret teremtettek. A meglévő elemek kombinációjával új térlefedési (boltozási) és támasztási megoldások keletkeztek. Wells, székesegyház (1320-1368): Technikai és szerkezeti elemeinek ötletes kombinációja tartózkodó, geometrikus díszítéssel kombinálva jelentkezik mind a homlokzatképzésben, mind a téralakításban (pl. szentély-négyezet boltívei).

Wells, székesegyház (1320-1368), alaprajz, belső kép. Késő gótika (Perpendicular Style): 1350-1550 között Anglia a késő-gótikus fejlődés példaképe, szerkezet-alakítása, térformálása iskolát teremtett. Más fejlődési úton, Angliától részben függetlenül ugyanide jutott el a német polgári gótika. Az angol késő-gótika francia megfelelője a "flamboyant-stílus". "Függélyes stílus" elnevezését a szerkezet racionalizálásáról, a vertikális geometrikus meghatározottságról nyerte (pl. mégműves ablakok rácsozata). Kései szakaszát "Tudor-Style"-nak is nevezik, az uralkodó családról. Glouchester, székesegyház (1329-1337): románkori hajóhoz épült későgótikus szentély. Falait a térköpeny teljes föloldása jellemzi. A templomban és a kerengőben festői rajzolatú csillagboltozat van. Kápolnák: az európai termtemplomoknak megfelelő egységesített térforma a királyi, egyetemi v. családi kápolnáknál alakult ki. Emlékei: Cambridge, King's College kápolna (1446-1515), London, Westminster, VII. Henrik kápolna (1503-1519), Windsor, György-kápolna (1481). 6.4. "Latin" gótika (Dél-Európa) A korábbi szakirodalomban - Entz Géza terminológiáját fölhasználva - külön szoktak ú.n. "latin gótikáról" beszélni. Ennek során említik a katedrálisok délfrancia, hispániai és itáliai változatait, és ehhez kapcsolva még néhány emlékcsoportot. Összefoglalónkban a "latin" jelzőt általánosabb értelmezésben használjuk, és kiterjesztjük a középkor valamennyi szakaszára. Már a preromanika és a Karoling-kor építészetében is alapvető különbség figyelhető meg a déli területek (Észak-Itália, Hispánia) - liturgiában is eltérő - templomépítészete és a germán térítés monostorépítészete között. A romanika építészetében - a lokális tárgyalástól eltekintve is - utaltunk az erős antik hagyományú déli területekre (Toscana, Provence, stb) és a szinte csak karoling hagyományokkal rendelkező északibb vidékekre (pl. Rajna-vidék). Itt csupán Lombardia és Bajorország kölcsönhatása jelent átmenetet. Az "északi" és a "latin" különbözőség talán legjobban a komoly kötöttségekkel rendelkező ciszterci, ú.n. "szentbernáti" építészetben mutatkozott meg (Burgundia és Provence eltérő értelmezése). De még a tisztán "északinak" nevezhető normann romanikának is létrejött egy jellegzetes mediterrán változata (pl. Monreale, Palermo, Cefalú). A fentieket figyelmbe véve kézenfekvő, hogy a gótika különböző irányzatainál is mindíg megemlítjük az adott irányzat "északi" és "déli" változatát. Ezt már megtettük a katedrális-gótika elterjedésének vizsgálatakor, de alkalmazni fogjuk az alábbiakban bemutatásra kerülő interregionális áramlatoknál (ciszterci építészet, városi szerzetes-építészet), valamint az európai polgári gótika tárgyalásánál is. Ennek előrebocsjájtásával fölöslegesnek érezzük az emlékcsoportok és fejlődési irányok tárgyalási menetéből kivenni,

és külön, "latin gótika" címszó alatt bemutatni egy-egy irányzaton belül az Alpoktól délre létrejött alkotásokat. 6.5. Interregionális áramlatok a gótikában 6.5.1. Ciszterci építészet A ciszterci rend kialakulása, építészetének megfogalmazása a burgundiai késő-romanika korára esik (ld. 5.2.4. fejezet). A rend szervezeti jellege (filiációs rendszer, centralizált irányítás), politikai befolyása (Sz. Bernát propatatív tevékenysége a keresztes hadjáratok sikere érdekében) és kötött építési szabályzata lehetővé tette, hogy rövid idő alatt egész Európában a gótika különböző irányzatainak terjesztőivé váljon. A ciszterci építészet periodizációja és elterjedési területe: 1. periódus: az anyamonostorok kialakítása: Citeaux (1098), az anyaház 1113-1115 között további négy anyamonostort alapított (La Ferté, Pontigny, Clairvaux, Morimond). Az első monostorok kezdetleges faépítmények voltak, az őket fölváltó első kő-monostorok számos faépítészeti hagyományt őriztek. Ez a periódus lényegében csak elvi periódus, mert az öt anyaház mindegyike - építése után röviddel - átépült, egy részük a XVIII. század során megsemmisült. A periódusnak hatása elsősorban Burgundiára volt, az elterjedést a következő periódus jelentette. 2. periódus: kötött építészet (Szentbernáti stílus): Clairvaux-i Bernát szigorú építési szabályokat írt elő a rend monostorai számára. A kötöttségek végrehajtását a négyévenkénti rendi nagykáptalan biztosította s a filiákat látogató definitorok ellenőrizték. A kötöttség ellenére a perióduson belül két irányzat alakult ki: burgundiai és Provence-i változat. Mindez a romanika keretében került tárgyalásra. A "szentbernáti építészet" elterjedése: - Németországban a ciszterci műhelyek a XII-XIII. századi nagy dóm-építkezéseknél már éreztették a hatásukat (késő-romanika), a gótika kialakulásában meghatározóak. Jelentős műhelyközpontok Eberbach (alap. 1135-ben, épült 1170-1186 között) és Maulbronn (alap. 1139-ben, épült 1210-1230 között). Mindkettő a kötött rendszer burgundiai formáját mutatja.