Post on 13-Oct-2019
Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Intézet
Munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról a rendszerváltástól napjainkig
Diplomamunka / Szakdolgozat
Vadász Szabina
BSc Földrajz alapszak
Konzulens: Sansumné Molnár Judit
Egyetemi docens
2013. április 29.
Miskolc, 2013
1
Tartalomjegyzék Bevezetés .................................................................................................................................... 2
1.A migráció, mint fogalom ....................................................................................................... 3
1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre ............................................................................... 4
1.2 Nemzetközi migrációs elméletek ..................................................................................... 5
1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye ................................................................. 6
1.2.2 A neoklasszikus elmélet ............................................................................................ 7
1.2.3 A migráció új közgazdaságtana ................................................................................. 8
1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete ................................................. 8
1.2.5 Az elméletek összefoglalása .................................................................................... 10
2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig .............................. 12
2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei .............................................. 12
2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig ..................................................... 14
2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után .................. 16
2.2.1.1 Népesség, népmozgalom ...................................................................................... 16
2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után ............................. 18
2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után ........................ 21
2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok .......................................... 23
3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig.................................... 27
3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban ... 28
3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után................................................ 31
3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig ...................................... 35
3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság ....... 38
Összefoglalás ........................................................................................................................ 39
Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 43
Ábrajegyzék ......................................................................................................................... 45
2
Bevezetés
Szakdolgozatomban a magyar állampolgárok munkavállalási célú migrációját szeretném
közelebbről vizsgálni, mégpedig az 1989. évi rendszerváltástól kezdődően egészen
napjainkig, keresve a választ arra, hogy vajon milyen tényezők játszanak szerepet a jelen
időszakban tapasztalható nagymértékű elvándorláshoz. Kutatásom fő céljai között szerepel
tehát az elvándorlás okainak feltárása, a kivándorlás alakulásának vizsgálata és a jövőben
várható tendenciák előrevetítése, melynek során feltevéseimet neves társadalomtudósok
elméleteinek, és statisztikai adatoknak a felhasználásával szeretném bizonyítani.
Köztudott, hogy az emberek elvándorlása hazánkból egyike napjaink legjelentősebb
társadalmi-gazdasági problémáinak, amellyel a sajtó és a média is sokat foglalkozik. Főként
ezekből a forrásokból származó információk keltették fel az érdeklődésem a témával
kapcsolatosan. Ezen kívül a diploma közeledtével jómagam is érdekeltté váltam a
munkavállalás kérdését illetően.
Dolgozatomban elsőként a migráció fogalmi rendszerét szeretném röviden áttekinteni és
emellett ismertetni néhány, a munkaerő külföldre áramlását vizsgáló nemzetközi migrációs
elméletet, ezt követően pedig rátérek a dolgozat fő témájára, vagyis az 1990-től napjainkig
eltelt időszakra.
Véleményem szerint a munkavállalási célú elvándorlás kérdését mindenképpen az 1989-es
rendszerváltást követően érdemes vizsgálni, hiszen a kelet-európai szocialista rendszerek
bukása volt az első jelentősebb esemény a modern kori migráció történetében, amelynek
következtében egy hosszabb, recessziós időszak után ismét szabaddá vált az út azok előtt a
magyar állampolgárok előtt, akik külföldön szerettek volna szerencsét próbálni.
Mivel maga a migráció, ezen belül a munkavállalási célú migráció egy bonyolult, összetett
folyamat, ezért úgy gondolom célszerű a témát több részre bontva tárgyalni.
Először is időben mindenképpen két szakaszt szükséges elkülöníteni, melyekből az első a
rendszerváltástól a 2004-es Európai Uniós csatlakozásig tartó időszak. Ennek azért van nagy
jelentősége, mert a rendszerváltást következtében a kelet-európai régió országai, ezzel együtt
Magyarország is bekapcsolódhatott a nemzetközi migrációs folyamatokba. (Tudniillik
ugyanis, hogy az 1948-as bolsevik hatalomátvétel egyik következménye az volt, hogy
korlátozták az ország lakosságának kivándorlását, illetve az ország területére való
3
bevándorlást, vagyis a nemzetközi migráció természetes formája néhány évtizedre megakadt.)
(LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001)
A rendszerváltás mellett a másik fontos mérföldkő a szóban forgó időszakban nem más,
mint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása. Tehát második szakaszként a 2004-től
napjainkig terjedő időszakot fogom vizsgálni.
Ezen felül, azt hiszem, érdemes további szempontokat is figyelembe venni a
tanulmányozás során. Például a migránsok nemét, életkorát és iskolai végzettségét, továbbá
azt, hogy a munkavállalást tekintve melyek a fő célországok.
Továbbá úgy gondolom, hogy érdemes összevetni az országon belül az egyes régiókat, és
megfigyelni, hogy hol jelentősebb, és hol kevésbé jelentős a migránsok aránya, és ez az arány
milyen összefüggésben lehet az adott régió társadalmi és gazdasági helyzetével.
Végül szakdolgozatom befejezéseként szeretném levonni a kutatásomból adódó
következtetéseket, illetve egyfajta előrejelzést adni a jövőben várható kivándorlás
alakulásáról.
1.A migráció, mint fogalom
A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése: vándorol, költözik, megy, elutazik, egyik
helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra eljut (RÉDEI M. 2007). A fogalom magyar
megfelelője tehát a vándorlás fogalma, melyet a társadalomtudományok a népesség
mozgásának leírására használnak. Ha már a társadalomtudományokat említettem, fontos
megjegyeznem, hogy a migráció számos tudományágat érintő folyamat, ennélfogva kutatása,
vizsgálata interdiszciplináris, hiszen a szociológia, a politika, a történelem, a közgazdaságtan,
a földrajz, a demográfia, a pszichológia, a kultúra és a jog egyaránt meghatározzák (CASTLES,
M. – MILLER, M. J. 2009).
A migráció egyéni, vagy csoportos akarat eredménye lehet, melyet meghatároznak az
általános társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, az egyéni szándék, illetve a
mindennapok történései. A népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a migráció
fogalmát a lakosság országon belüli, vagy egyik országból a másikba történő vándorlásának,
térbeli mozgásának leírására használjuk, vagyis attól függően, hogy egy adott országon belüli,
vagy országok közötti vándorlásról beszélünk, megkülönböztetünk belső, illetve külső (vagy
nemzetközi) migrációt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Mivel a dolgozatom
4
fő témája a munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról, ami a nemzetközi migrációhoz
kapcsolódik, ezért a továbbiakban ezen témakörhöz kapcsolódóan szeretném ismertetni a
migráció fogalomkörét.
1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre
A nemzetközi vándorlást illetően sajnos nem beszélhetünk egy egységes, általánosan
elfogadott fogalomrendszerről, melynek oka többek között e szakterület sajátosságaival,
változékonyságával és a statisztikai koordináció hiányosságaival magyarázható. Az ENSZ –
Eurostat ajánlások, valamint az Európai Parlament és Tanács rendelete alapján nemzetközi
migránsnak tekinthetjük azt a személyt, aki a szokásos lakóhelyét megváltoztatja. Ebben az
esetben pedig a szokásos lakóhely azt az országot jelenti, ahol az adott személy él (SÁROSI A.
– TÓTH P. P. 2009).
A vándorlás időtartamát tekintve tartósan (long-term) vándorló az a személy, aki
lakóhelyétől legalább egy évig távol van, miközben a befogadó ország ténylegesen a
lakóhelyévé válik, még rövid távú (short-term) migránsról abban az esetben beszélünk, ha a
vándorlás időtartama legalább 3, de legfeljebb 12 hónapra korlátozódik, kivéve, ha a
vándorlás célja nyaralás, látogatás, gyógykezelés (HÁRS Á. 2009, SÁROSI A. – TÓTH P. P.
2009).
Tehát nemzetközi migráció történik abban az esetben, ha a vándorlás egy adott országból
(kibocsátó ország) egy másikba (befogadó ország vagy célország) történik, a fentebb
meghatározott feltételek teljesülése mellett. Esetleg előfordulhat, hogy a vándorlás nem
közvetlenül a befogadó országba zajlik, hanem a migráns személy vándorlása során beiktat,
úgynevezett tranzit országokat, ahol hosszabb-rövidebb tartózkodást követőn – néhány nap,
hét, esetleg hónap – továbbindul a célország felé (KOLLER I. ZS. 2012). Ezenkívül nagyon
fontos megemlítenem, hogy bizonyos szakirodalmak szerint nemzetközi vándorlásról csak
abban az esetben beszélhetünk, ha a migráns nem pusztán letelepedési vagy munkavállalási
céllal vándorolt az országba, hanem ott legalább egy évig, vagy annál hosszabb ideig
tartózkodik (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Eszerint a nézet szerint tehát, a rövid távú
migránsokat figyelmen kívül hagyhatnánk, viszont dolgozatom megírásakor a korábban
említett, ENSZ-Eurostat ajánlásoknak eleget tevő fogalmi rendszert tekintem mérvadónak.
A munkavállalási célú elvándorlás tekintetében mindenképpen spontán vagy önkéntes
migrációról van szó, hiszen a vándorlás döntően saját elhatározás következményeként
történik, melynek célja többnyire az életfeltételek javítása, az egyéni célok megvalósítása,
5
munkavállalás, ezáltal jövedelemszerzés, vagyis ezek alapján nevezhetjük őket gazdasági célú
migránsoknak (KOLLER I. ZS. 2012).
Magát a migrációt kiváltó okokról rengeteg féle elképzelés él, talán egyénenként
mindenkiben másként fogalmazódik meg az indok, amiért a migráció mellett dönt, de azt
hiszem, általánosan elfogadhatjuk, hogy a kivándorlást alapvetően a kibocsátó és a befogadó
országok közötti fejlettségbeli és életszínvonalbeli különbség határozza meg. Az egyén
vágyik a jobb életre, vágyainak megvalósítására, vagyis a kibocsátó ország kedvezőtlen
körülményei elől való menekülés indítja el a folyamatot (RÉDEI M. 2007). Jellemző azonban a
migrációs folyamat alakulására, hogy a „keresleti oldal határozza meg az irányokat, a
volument és nem a kínálati oldal” (RÉDEI M. 2007 P. 17). Vagyis nem a kibocsátó ország
munkaerő-piaci jellemzői, hanem a befogadó ország igényei a meghatározók. Ezzel az
elképzeléssel egyébként több elméleti migrációs modell alapgondolatként is találkozhatunk,
melyeket részletesen a későbbiekben szeretnék ismertetni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009,
RÉDEI M. 2007).
Végül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlíteni még egy fogalmat a nemzetközi
migrációt illetően, ez pedig nem más, mint a migrációs potenciál, ami „egy ország
népességének vagy valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió)
térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207.).”
Egy aránymutatóról van szó, amely azt mutatja meg, hogy a népesség - vagy az adott csoport
- hány százaléka tervez elvándorolni, beleértve a rövid távú munkavállalást és az emigrációt is
(SIK E. – SIMONOVITS B. 2002). Véleményem szerint, nagyon fontos, hogy ne csak azzal
legyünk tisztában, hogy a múltban mekkora tömegek, és milyen okok miatt hagyták el az
országot, hanem azzal is, hogy a jövőt tekintve milyen mértékű a migrációt tervezők aránya,
tehát úgy vélem fontos a migrációs potenciál vizsgálata. A témával részletesebben, konkrétan
Magyarországot illetően dolgozatom fő fejezetében szeretnék foglalkozni.
1.2 Nemzetközi migrációs elméletek
Tekintettel arra, hogy dolgozatomban a magyar állampolgárok nemzetközi irányú
munkavállalási célú elvándorlását vizsgálom, úgy vélem, ehhez elengedhetetlen néhány
elméleti modell megismerése a nemzetközi migrációt illetően, hiszen - azon túl, hogy neves
társadalomtudósok elméleteit ismerhetjük meg – ezek segítséget nyújtanak e rendkívül
bonyolult és összetett folyamat megközelítéséhez. Természetesen a teljesség igénye nélkül
ismertetek néhányat, hiszen azóta, hogy a XIX. század végén Ernest G. Ravenstein
6
megalkotta a migrációs elméletek első mérföldkövének számító „taszítás és vonzás” (push
and pull theories) törvényét, már számos elméleti modell született a nemzetközi migrációs
folyamatokat illetően. A magyarázatok ugyan sok esetben hasonlóak, ellenben különböző
fogalmakat, feltételezéseket, illetve vonatkozatási rendszereket alkalmaznak (MASSEY, D. S.
ET AL. 2001).
Ebben a fejezetben tehát Ravenstein „taszítás és vonzás”elmélete mellett a neoklasszikus
közgazdaságtan (neoclassical theory), a migráció új közgazdaságtana (the new economics of
labour migration) és a duális, vagy szegmentált munkaerőpiac (dual or segmented labour
market theory) elméletét szeretném értelmezni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009).
A migráció új közgazdaságtana mikroszintű döntési folyamatok eredményének tekinti a
vándorlást, ezzel szemben a duális munkaerőpiac elmélete ennél magasabb, makroszinten
vizsgálja a folyamatot, a globalizáció, illetve az egyre inkább terjeszkedő, nemzetközi
határokon átlépő piac eredményeként tekint rá, még a neoklasszikus közgazdaságtan esetében
mikro- és makroelmélettel is találkozhatunk (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D.
S. ET AL. 2001).
1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye
Ernest G. Ravenstein, angol geográfus 1889-ben az azt megelőző népszámlálás adatait
felhasználva a Journal of the Royal Statistical Society című angol lapban tette közzé a
„Migráció törvényei’ (The Laws of Migration) című tanulmányát.
Művében a migráció folyamatát, egy úgynevezett „taszító-vonzó”(push and pull)
mechanizmussal magyarázza, egyszerűen megfogalmazva, egy adott helyen fellépő,
kedvezőtlen körülmények arra késztetik az embereket, hogy egy kedvezőbb feltételeket
nyújtó, számukra vonzóbb helyre vándoroljanak (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009).
Ravenstein törvényének értelmében tehát a vándorlás legfőbb oka a kedvezőbb gazdasági
feltételek felé történő elmozdulás, amelyre vonatkozóan további megállapításokat tett.
Eszerint a migránsok túlnyomó része rövid távolságra mozdul el, de ezt akár úgy is
mondhatnánk, hogy a távolság növekedésével fordított arányban változik a vándorlás
mértéke; a migráció lépésről lépésre zajlik, egyetlen hosszabb távú út megtétele helyett,
ezenkívül kiegyenlítő hatású is, vagyis egy időben oda-vissza irányban is jelen van
(RAVENSTEIN, E. G. 1889 IN: PETŐVÁRI B. 2010 P. 24.).
7
A vándorlók születési helyét tekintve a vidék nagyobb migrációt mutat, ami logikus, hiszen
Ravenstein másik megállapításának értelmében a migránsok főként ipari-kereskedelmi
központok felé mennek, továbbá a közlekedés és a gazdaság fejlődésével pedig az elmélet
szerint nő a migráció mértéke (RÉDEI M. 2007).
Ravenstein taszítás-vonzás törvénye számos későbbi elmélet alapjául szolgál, a jelenkori
migrációs elméletek is többé – kevésbé erre épülnek.
1.2.2 A neoklasszikus elmélet
A neoklasszikus elmélet előzménye a korábban már említett „taszítás – vonzás” törvény.
Ehhez hasonlóan a neoklasszikus megközelítés is a kibocsátó országban fellépő taszító, illetve
a fogadó országban fellépő vonzó tényezők kombinációjában látja a migráció magyarázatát
(CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). Ez a nézet makro- és mikroszinten is vizsgálja a
folyamatot.
Makroszinten a munkaerő-kereslet és –kínálat különbségeivel, a bérkülönbségekkel és a
kibocsátó országok tőkeszegénységével magyarázza a folyamatot (MASSEY, D. S. ET AL.
2001). Ezzel szemben mikroszinten az elmélet az egyénre, az egyén döntéseire fókuszál, ahol
a jövedelmek regionális különbségei indítják el a vándorlás folyamatát (RÉDEI M. 2007).
Eszerint a migráns azért dönt a migráció mellett, mert költség-haszon számítások elvégzése
után, arra a következtetésre jut, hogy a vándorlás nettó hasznot hoz számára, célja a haszon
maximalizálása, a maximális jólét elérése (MASSEY, D. S. ET AL. 2001, BORJAS 1989 IN:
CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009 P. 22.). A neoklasszikus elmélet feltételezi, hogy a
potenciális migráns megfelelő tudással rendelkezik a bérszínvonalakról, a célország
álláslehetőségeiről, migrációs döntései túlnyomóan ezeken a tényezőkön alapulnak (CASTLES,
M. – MILLER, M. J. 2009, BORJAS 1987 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 12.).
Az elmélettel kapcsolatosan további fontos következtetéseket vonhatunk le, egyrészt
azt, hogy a vándorlást az egyes országok közötti keresetbeli és foglalkoztatási rátákban
tapasztalható különbségei befolyásolják, másrészt pedig azt, hogy a migráció valószínűségét
növeli, ha humán tőke magasan képzett, illetve nyelvtudással rendelkezik, hiszen így a
bevándorló nagyobb eséllyel jut álláshoz a befogadó országban (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
Ha az egyes országok között nincs különbség a bérszínvonalban és a foglalkoztatási
rátákban, akkor a migráció nem következik be, tehát nemzetközi migráció mindaddig van,
ameddig ezek a tényezők nem egyenlítődnek ki (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
8
Valójában egyet értek azzal, hogy az elmélet számos megközelítése kétségbe vonható
- illetve kétségbe vonható volt évtizedekkel ezelőtt, annak megszületésekor -, de figyelembe
véve a mai modern, információs társadalom lehetőségeit, véleményem szerint nagyon is
valószerű, hogy az egyén tisztában legyen a célország munkaerő-piaci helyzetével, az abban
rejlő lehetőségekkel, ebből következik, hogy a saját maga által végzett számítások fontos
szerepet játszhatnak a migrációs döntés létrejöttében.
1.2.3 A migráció új közgazdaságtana
A migráció új közgazdaságtana a fentebb ismertetett neoklasszikus elmélet számos
állítását, következtetését megkérdőjelezi. Az elmélet középpontjában családok vagy
háztartások állnak, tehát olyan közösen cselekvő emberek, akik nem pusztán a nettó haszon
maximalizálását tartják szem előtt, hanem a kockázatok csökkentését, az esetleges kudarcok
enyhítését (TAYLOR 1986, STARK 1991 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001, CASTLES, M. – MILLER,
M. J. 2009).
Véleményem szerint – ahogyan azt a neve is mutatja – ez az elmélet túlságosan
közgazdaságtani szemléletű, ezenkívül számos olyan állítást, feltevést tartalmaz, mely a
dolgozatom szempontjából nem releváns (terménybiztosítási, határidős és tőkepiacok, illetve
munkanélküli-biztosítások szerepe). Ami miatt azonban mégis említést érdemel ez az elméleti
modell, az a megközelítés, miszerint romló gazdasági helyzet és csökkenő jövedelem esetén a
családból, háztartásból külföldre vándorolt személy anyagi segítséget tud nyújtani az
otthoniaknak, így csökkenteni a háztartás jövedelmi kockázatát (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
Úgy vélem, ez az állítás – tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre – rendkívül
aktuális a hazai migrációs folyamatokat illetően.
1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete
A duális munkaerőpiac elmélete a fejlett kapitalista országok munkaerő-szükségletére
alapozza feltevéseit, állítása szerint a fejlett országok gazdaságának szüksége van egy
bizonyos mértékű bevándorlásra (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D. S. ET AL.
2001).
Az elmélet legnevesebb képviselője, Piore szerint a nemzetközi migrációt a bevándorlók
munkája iránti kereslet határozza meg, a migráció nem magyarázható a kibocsátó
9
országokban fellépő taszító erőkkel (alacsony bérek, magas munkanélküliségi-ráta) (PIORE,
M. J. 1979 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 17., PETŐVÁRI B. 2010 P. 26.).
Az első probléma, amire az elmélet rávilágít az a strukturális infláció problematikája. Ez
egész pontosan azt jelenti, hogy a keresetek az adott munkakörhöz tartozó státust, társadalmi
megítélést is tükrözik, tehát az embereknek szilárd elképzelésük van a keresetek és a
foglalkoztatási státus között fennálló kapcsolatról. Ennek következtében a munkáltatók nem
alakíthatják tetszésük szerint, a munkaerő-kínálat változásának függvényében a béreket.
Létezik tehát egy ún. foglalkoztatási hierarchia, melynek alsó fokán természetesen a
képzetlen, szaktudással nem rendelkező munkaerőt igénylő munkakörök állnak. Ha a
munkáltatók ezek betöltésére keresnek dolgozókat, ennek érdekében nem nyúlhatnak a
béremelés eszközéhez, anélkül, hogy ez ne vonná maga után a hierarchia felsőbb szintjén lévő
munkakörök esetében is a béremelés szükségességét, hiszen csak így tarthatóak fenn a már
kialakult társadalmi viszonyok. Tehát az alsó szinten történő béremelés következményeként
elvárt és szükséges béremelést végrehajtani a hierarchia felsőbb szintjein is. Költséges, illetve
a kialakult társadalmi viszonyokra bomlasztó hatású, ha a munkáltatók béremeléssel
próbálnak hazai munkaerőt szerezni. Ez a jelenség strukturális inflációként ismert, a
munkáltatókat pedig arra ösztönzi, hogy hazai munkaerő helyett migráns munkaerőt
alkalmazzanak, és ily módon egy újabb probléma is kiküszöbölhető, mégpedig a motivációs
problémák (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
Az emberek nem csupán a pénzért dolgoznak, hanem azért is, hogy felhalmozzanak, illetve
fenntartsák társadalmi státusukat. A hierarchia alsó szintjén lévő munkakörök nem adnak a
dolgozónak olyan státust, melynek fenntartására érdemes törekedni, ezen kívül hiányzik az
előrelépés lehetősége. A munkaadóknak ezért olyan munkaerőre van szükségük, akik számára
az állás betöltése szimplán jövedelemszerzési lehetőség és a betöltött munkakör mellé nem
rendelnek státusszempontokat. Erre ideális a migráns munkaerő (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
Azokat a bevándorlókat, akik munkavállalás okán érkeznek a befogadó helyekre
nevezhetjük úgymond, „cél-pénzkeresőknek” (MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 19), mert
számukra a külföldi munkavállalás egy eszköz annak érdekében, hogy hazájukban javítsák
státusukat, társadalmi helyzetüket, megszerezzenek bizonyos javakat (pl. lakás, autó,
iskoláztatási költségek fedezése, stb.), eközben pedig a migráns nem foglalkozik azzal, hogy a
célországban az általa betöltött munkakörhöz milyen státusz, presztízs tartozik, hiszen
mindvégig saját közösségének, országának tagja marad (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).
10
A fejlett, ipari társadalmakban tehát a munkaerőpiacot két részre oszthatjuk. Egy tőke-
intenzív, elsődleges szektorra, ahol a magasan kvalifikált, szaktudással rendelkező dolgozókat
igénylő munkakörök vannak jelen, illetve egy másodlagos, úgynevezett munka-intenzív
szektorra, ahol a dolgozók nem állandó, illetve képzettséget nem igénylő munkákat látnak el
(MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Ez a másodlagos szektor lesz tehát elsősorban az, ahol kialakul a
kereslet a külföldi munkaerő iránt. Az előbbi rész pedig az ún. „brain-drain”, azaz agyelszívás
jelenségével magyarázott esemény kapcsán csábítja el a kibocsájtó országok magasan
kvalifikált állampolgárait.
Úgy gondolom, a legfontosabb következtetés, amit ebből az elméletből levonhatunk, hogy
a fejlett társadalmak esetében a nemzetközi migrációt főként a munkaerőpiac másodlagos
szektorában kialakult, migráns munkaerő-kereslet határozza meg, mivel az agyelszívás
jelensége sokkal kevesebb embert érint, habár súlya azért nem elhanyagolható, mivel óriási
szellemi értékű nyereséget jelenthetnek a befogadó országok számára.
1.2.5 Az elméletek összefoglalása
Véleményem szerint, a fejezetben bemutatott migrációs elméletek abban nyújtanak
segítséget, hogy ezt a rendkívül bonyolult folyamatot értelmezni tudjuk, és az elméletek főbb
következtetései, állításai alapján különböző szempontokat különíthessünk el annak érdekében,
hogy egy adott ország - jelen esetben Magyarország – nemzetközi migrációs folyamatait
vizsgáljuk mikro- és makroszinten egyaránt.
Ezek alapján figyelembe kell vennünk, a kibocsátó ország részéről, az ún. taszító, a
célország részéről pedig a vonzó erőket, és az országok munkaerő-piaci viszonyait, illetve
mikroszinten az egyén döntését befolyásoló tényezőket.
Itt megemlíteném T. V. Powderly, amerikai hivatalnok jelentését, melyben a XIX. századi
európai, ezzel együtt magyarországi vonatkozású kivándorlások okait vizsgálta. Ebben többek
között arra a következtetésre jutott, hogy a kivándorlás okai között a legfontosabbak egyike,
hogy az ember természetes vágya életfeltételeinek javítása, ezen kívül meghatározók azok a
gazdasági feltételek, amelyek között az egyén élni kényszerül, de javítani, változtatni a
politikai szabadság hiánya miatt nem tud (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).
A vándorlás irányának értelmezésekor mindenképpen érdemes megvizsgálni a küldő és a
fogadó ország közötti élet- és bérszínvonalbeli különbségeket, és hogy visszautaljak a
11
„taszítás-vonzás” törvényére, ezek a különbségek egyik oldalról nyilvánvalóan taszító, a
másikról pedig vonzó erőként fognak hatni.
Miután ismertettem a fontosabb fogalmakat és elméleteket szeretnék rátérni a dolgozat
konkrét témájára, vagyis a rendszerváltás óta zajló munkavállalási célú elvándorlásra
Magyarországról.
12
2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig
2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei
Az 1956-os forradalmat követő néhány év a megtorlás időszaka volt hazánkban, majd
ezt követően, az 1960-as évektől jelentős változások zajlottak Magyarországon, beköszöntött
a történelemkönyvekből „gulyás-kommunizmusként” is ismert időszak, ami jelentős
társadalmi-gazdasági változásokat vont maga után (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).
A politikai vezetés elsődleges célja a szocializmus életképességének bizonyítása volt,
mégpedig az életszínvonal fokozatos növelésével.
Kezdetben folyamatosan nőtt az ipari termelés, meghatározóvá vált a nehézipar,
látványosan fellendült a mezőgazdaság. Fejlődött az infrastruktúra, ami elsősorban a
közlekedésben mutatkozott meg. Egyre elterjedtebbé váltak a személygépkocsik, de fejlődött
a tömegközlekedés is. Ezenkívül nagyon fontos, hogy megszűnt az emberek mindennapi
nélkülözése és a jövedelmi viszonyok is kiegyenlítetté váltak. Összességében tehát nőtt az
életszínvonal az országban, melynek következtében az emberek megbékéltek a politikai
szabadság hiányával, figyelmüket, ehelyett a vagyonszerzés és különböző vásárlási, utazási
lehetőségek kötötték le. Elmondhatjuk tehát, hogy az 1973-as olajválság bekövetkezéséig az
emberek viszonylagos jólétben éltek (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).
A válság okozta piaci változásokhoz a magyar gazdaság képtelen volt alkalmazkodni,
jelentősen romlottak a cserearányok, vagyis a magyar ipari termékekért vásárolható
nyersanyag- és energiamennyiség csökkent. A pártvezetés azonban a felvett kölcsönöket
politikai okokból a megszokott életszínvonal fenntartására fordította, ami rövid időn belül
súlyos eladósodási spirálba sodorta az országot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).
Az 1979-ben bevezetett megszorító intézkedések (áremelés, reálbércsökkenés)
nemhogy nem javították az ország helyzetét, de a társadalmi és gazdasági válság egyre jobban
elmélyült. Az emberek plusz munka vállalásával pótolták a reálbércsökkenésből eredő
veszteségeiket, ez azonban az anyagi különbségek növekedését vonta maga után (SZÁRAY M.
– KAPOSI J. 2007).
A rendszer mélyülő válságának következménye volt, hogy megindult az ellenzék
szervezkedése, ami hamarosan egy békés rendszerváltáshoz vezetett. 1989. október 23-án
kikiáltották Magyarországon a harmadik köztársaságot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007).
13
A migráció tekintetében a „gulyáskommunizmus” időszakát a drasztikus
korlátozottság jellemezte. A szocialista országok állampolgárainak kivándorlását már az
1940-es évektől, a kommunista hatalomátvétel kezdetétől korlátozták, a migráció ugyanis
azon, kevéssé ellenőrizhető folyamatok közé tartozott, melyet az a fajta hatalmi-politikai
berendezkedés rendszerellenesnek tartott (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Mivel a migráció
természetes formája korlátozott volt, ez olyan új fogalom megjelenéséhez vezetett, mint a
disszidálás, vagyis az ország illegális elhagyása (RÉDEI M. 2007) (1. ábra). A diagramon
látható, hogy a forradalmat követő megtorlás időszakában lényegesen lecsökkent a migráció,
csupán közvetlenül a forradalmat követően volt lehetősége emberek tömegének, hogy
elhagyják az országot, és tették is azt közel kétszázezren 1956-ban (RÉDEI M. 2007), és még
az ezt követő évben is több mint 8 ezren döntöttek az ország elhagyása mellett. Ezek után, a
szigorú szabályozásnak köszönhetően megjelent az illegális elvándorlás, és egészen a
rendszerváltásig többé-kevésbé a migrációnak ez a fajtája dominált.
1. ábra A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)(Forrás: Rédei M. 2007)
Ha valaki a szigorúan őrzött országhatárt engedély nélkül átlépte, az súlyos
következményeket vont maga után, nemcsak az kivándorló személy, de családja számára is
(LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Az illegális migráns állampolgárságától való
megfosztásra, vagyona elkobzására, és megfigyelésre, ezáltal a családjával való
kommunikáció és a hazatérés ellehetetlenítésére számíthatott, illetve az a személy szintén, aki
az engedélyezett külföldi útról nem tért haza (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).
0
1000
2000
3000
4000
5000
6000
7000
8000
9000
10000
Kiv
án
do
rló
k s
zám
a
Legális Illegális
14
Az 1989 előtti időszakról további, hosszú elemzésbe nem szeretnék bonyolódni, hiszen
nem ez a dolgozat fő témája, de szeretném hangsúlyozni, hogy az 1989. előtti kivándorlás –
jóllehet statisztikai adatokkal nem igazolható – de a mai folyamatok szempontjából is
jelentős, hiszen több tízezer emberről van szó, akik elhagyták az országot. Mivel a fennálló
politikai rendszer nem tette lehetővé a visszatérésüket, ezáltal életüket egy külföldi országba
voltak kénytelenek áthelyezni, megteremtve ezzel itthon maradt családtagjaik számára a
lehetőséget, hogy később ők is kivándoroljanak. Ez a folyamat a migráció vizsgálatában
családegyesítésként ismeretes (RÉDEI M. 2007).
A rendszerváltás bekövetkezésével, a határok szabaddá válásával a kivándorlás hosszú
évtizedeken keresztül domináló illegális formája megszűnt, helyette a legális migráció vette át
a szerepet, az országot elhagyók létszáma pedig jelentősen lecsökkent (RÉDEI M. 2007).
2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig
A Szovjetunió felbomlásával, a bolsevik típusú hatalmi-politikai rendszer felszámolásával
a kelet-európai országokban - ezzel együtt Magyarországon is - ismét kialakulhatott a
vándorlás természetes formája, megszűnt az évtizedeken keresztül a nyugati és a keleti
országokat egymástól elválasztó kettéosztottság. Ezzel egyidejűleg – mivel tartottak a volt
szocialista országok felől meginduló, menekültszerű bevándorlástól – a nyugat-európai
országok bevándorlási politikáját egyre inkább az elzárkózás kezdte jellemezni, nem csupán
adminisztratív, hanem intézményesített eszközökkel akadályozták a bevándorlást.
Megjegyezném, a nyugati országok aggodalma a hirtelen meginduló migrációs áramlásokat
tekintve alaptalan volt, hiszen az „invázió” elmaradt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).
A nemzetközi migráció magyarországi vonatkozásában az elmúlt két évtized egy új
korszakot jelent. A vasfüggöny megszűnése és a határok szabaddá válása a vándorlások új,
változatos formáit tette lehetővé (HÁRS Á. 2009). Az 1990-es évektől új tendenciák jelentek
meg. Az illegális migráció megszűnése mellett kiemelném, hogy Magyarország küldő szerepe
is megváltozott (RÉDEI M. 2007). Még a rendszerváltást megelőző évtizedekben
összességében Magyarország egy migránsokat és munkaerőt kibocsátó ország volt, a
kilencvenes évek fordulóján bevándorló országgá vált (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).
A vándorlásokról szóló statisztikai adatokkal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy
sajnos a rendszerváltást követően nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok a
kivándorlásokat illetően. Az állampolgárságról lemondó személyek kivételével, csak részben
ismert azoknak a magyar állampolgároknak a száma, neme, kora és egyéb demográfiai
15
jellemzői, akik huzamosabb ideig külföldön élnek. 1990 óta tehát az állampolgárságukról
lemondott személyeken túl pontos adatok csak azokról állnak rendelkezésre, akik az erre
vonatkozó kormányrendelet értelmében a helyi polgármesteri hivatalban bejelentették
távozásukat. (Tudniillik, hogy a polgárok lakcímének nyilvántartásáról szóló kormányrendelet
kimondja, hogy annak a személynek, aki a Magyar Köztársaság területét külföldi letelepedés
szándékával elhagyja, illetőleg aki három hónapon túl külföldön tartózkodik, ezt a lakóhelye
szerint illetékes önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál
be kell jelentenie) (SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009).
Mivel sajnálatos módon, a gyakorlatban ez nem így zajlik, emiatt nehézségekbe ütközünk a
kivándorlókra vonatkozó statisztikai adatok számbavételekor, ezért a tényleges kivándorlás
vizsgálatakor a befogadó országok bevándorlási statisztikáit érdemes megvizsgálni. A
magyarországi nyilvántartás hiányosságait jól tükrözi, ha összevetjük a benne szereplő
kivándorló magyar állampolgárokra vonatkozó adatokat a különböző európai országokban
azonos években bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok számával. A
Magyarországon regisztrált kivándorlók száma egyik évben sem éri el az 1000 főt, ezzel
szemben az európai országokban éves szinten több tízezer magyar bevándorlót tartanak
nyilván (2. ábra).
2. ábra A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló magyarok
vándorlási statisztikái, 1994-2007 (Forrás: Eurostat, KSH Demográfiai évkönyvek)
Természetesen még ez sem jelenti a Magyarországról elvándorlók pontos létszámát, hiszen
némely európai ország esetében egyes évekre adathiány van, ugyanakkor más, Európán kívüli
országokba is távozhattak magyar állampolgárok. Tehát még ez az adat sem mutatja pontosan
26339
21346 21 25719313
16691
20496
2413225799
23179 21888
28081 27205 26661
34382
564 772 809 894 716 361 332 674 738 569 354 338 358 3670
5000
10000
15000
20000
25000
30000
35000
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok
Magyarországról kivándorló magyar állampolgárok
16
a kivándorló magyarok létszámát, valószínűleg még ennél is jóval többen hagyták el az
országot.
Mivel azonban dolgozatomban nem az elvándorlók pontos számát, hanem az elvándorlás
okait szeretném elemezni, úgy vélem a rendelkezésre álló adatok ebben elegendő segítséget
nyújtanak.
2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után
Úgy vélem, ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjunk az adott időszakot illetően
Magyarország helyzetéről, és következtetéseket vonhassunk le, azt illetően, hogy az emberek
miért vándoroltak külföldre munkát vállalni hazájuk helyett, mindenképpen meg kell
figyelnünk bizonyos adatokat, mutatókat.
Elsőként természetesen a népességre, a népességszám-változásra vonatkozólag, ezen felül
pedig (mint, ahogyan korábban arról már volt szó, a migrációs elméletek kapcsán) a
munkaerőpiaci-helyzetet illetően (foglalkoztatottság, munkanélküliségi ráta), illetve úgy
vélem, fontos kitérni az ország gazdasági helyzetére és az emberek életszínvonalára, amit jól
reprezentál a GDP, a fogyasztóiár-index (és az ebből eredő infláció), valamint a reálbérek
éves változása.
2.2.1.1 Népesség, népmozgalom
A népesedéssel kapcsolatosan kedvezőtlen folyamatok kezdődtek el már a rendszerváltást
megelőző években. A társadalom egyik legnagyobb problémája, hogy fokozatosan csökken az
ország lakossága, mivel magasabb a halálozási ráta, mint a születések száma (BELYÓ P.
(SZERK.) 2010).
A népesség tényleges számát a születések és halálozások különbsége mellett a nemzetközi
vándorlás egyenlege befolyásolja. A kilencvenes évek elejétől Magyarország a nemzetközi
vándorlás nyertese, az ebből adódó pozitív egyenleg hozzávetőleg 300 ezer fővel mérsékelte a
több mint 700 ezer fős természetes fogyást, de természetesen az ország lakossága még így is
folyamatosan csökken, hol kisebb, hol nagyobb mértékben (BELYÓ P. (SZERK.) 2010) (3.
ábra).
17
3. ábra Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék) (Forrás: KSH)
Nagyon fontos azonban területegységenként, vagyis megyénként is megvizsgálni a
népességszám-változást, hiszen így láthatjuk, hogy a népességfogyás ellenére, nem minden
megye bír negatív népességszám-változással (4. ábra).
4. ábra Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001
(saját szerk. a KSH adatai alapján)
-5
-4
-3
-2
-1
0
1
2
3
1990-1994 1995–1999 2000–2004
Természetes fogyás Nemzetközi vándorlási különbözet
Tényleges népességszám-változás
18
A vándorlások nyertese, egyértelműen Pest megye, ahol az 1990-es és a 2001-es
népszámlálási adatok szerint 134 035 fővel gyarapodott a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.) 2010),
ezen kívül kiemelném Fejér megyét, ami a központi régióhoz és Budapesthez való közelsége
miatt szintén jelentős odavándorlással bír. Emellett jelentősebb, pozitív népességszám-
változást két határ menti megyénk, Győr-Moson-Sopron, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye mutat. Tekintve, hogy a rendszerváltást követő évekről van szó, ezekben a megyékben
nyilvánvalóan jelentős a történelmi Magyarország területéről bevándorló magyarság szerepe.
A felsoroltakon kívül csak Hajdú-Bihar megye lakossága gyarapodott 1990 és 2001 között,
ugyan csekélyebb mértékben a már említett megyéknél. Hazánk többi megyéjében, de
legjelentősebben a fővárosban a népességszám negatív változása dominál. Borsod-Abaúj-
Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Zala, Somogy, illetve Baranya megyék azok, ahol a
csökkenés a leginkább szembetűnő. Ezekben a megyékben a két népszámlálás közötti
időszakban több ezer, vagy akár tízezer fős veszteség is tapasztalható, még Budapesten jóval
nagyobb mértékben, szám szerint 238 760 fővel csökkent a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.)
2010). Persze a főváros esetében sokkal összetettebb folyamatról van szó, hiszen egyszerre
van jelen a természetes fogyás, a belső és a nemzetközi vándorlás, valamint a fővárosból a
környékbeli településekre, az úgynevezett „alvó városokba’ való költözés a nagyváros zaja
elől.
Bizonyos megyék esetében - Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Zala, Somogy és Baranya
megyék – szembetűnő, hogy a jelentős fogyás nem pusztán a magas halálozási és alacsony
születési arányok következménye, hanem egyértelműen szerepet játszik az adott megye
relatíve negatív gazdasági helyzete, ami elvándorlásra (lehet ez akár belső, vagy nemzetközi
irányú is) készteti az ott élőket.
2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után
Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági
helyzetét tekintve, így hatással volt a munkaerő-piaci helyzetre is. A „gulyáskommunizmus”
időszakában a teljes foglalkoztatottság volt jellemző hazánkra, majd a rendszerváltást
követően ez megszűnt, megjelent és egyre inkább állandósult a munkanélküliség. A népesség
gazdasági aktivitása a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent, ami többek között a
vállalatok és szövetkezetek megszűnése, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a
munkaerő intenzívebb kihasználásának következménye.
19
A foglalkoztatottság – főként a gazdaság átalakulásának következtében – jelentős
mértékben visszaesett és 1996-ban elérte mélypontját. A foglalkoztatási ráta 1992-ben még
meghaladta az 52%-ot, majd 1996-ra alig több mint 46%-ra csökkent (5. ábra).
5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004
(Forrás: KSH)
A kilencvenes évek első felében a kelet-európai piacok elvesztése, a gazdasági hanyatlás és
a piacgazdaságba való átmenet a munkanélküliség jelentős növekedését eredményezték (6
ábra).
.
6. ábra A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004
(Forrás: KSH)
52,5
48,9
47,8
46,7 46,4 46,5
47,4
48,949,6 49,8 49,9
50,6 50,5
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Foglalkoztatási ráta (%)
9,9
12,1
10,910,3 10
8,87,8
76,4
5,7 5,8 5,9 6,1
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Munkanélküliségi ráta (%)
20
A gazdaságban bekövetkező szerkezetváltással az évek során jelentős arányeltolódás
zajlott az árutermelő és a szolgáltatási szektorok között, az utóbbi javára. Ennek a
foglalkoztatási átrétegződésnek is a következménye, hogy az egyes régiók foglalkoztatási
rátái jelentős különbségeket mutatnak, ahol korábban a termelő szektor (mezőgazdaság,
bányászat) dominált, értelemszerűen itt csökkent jelentősebben a foglalkoztatási arány és
növekedett a munkanélküliség (7. ábra).
7. ábra A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban
(saját szerk. a KSH adatai alapján)
Itt szeretnék visszautalni Magyarország népességszám-változására, hiszen megfigyelhető,
hogy a népességfogyás és az alacsony foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség úgymond,
egyenes arányosságban állnak egymással. Tehát elmondható, hogy a munkanélküliség erősen
növeli az elvándorlás (akár belföldi, akár külföldi munkavállalás) esélyét, bár valószínűleg
önmagában nem játszik szerepet a kivándorlás bekövetkezésében, hiszen korábban már
említettem, hogy a küldő ország munkaerő-piaci helyzete önmagában nem határozhatja meg a
kivándorlást, különösen ebben az időszakban nem, amikor a befogadó országok igyekeznek
megakadályozni a nagymértékű bevándorlást a volt szocialista országokból. Továbbá az is
21
megfigyelhető, hogy a külföldön regisztrált magyar bevándorlók száma a mostoha hazai
körülmények ellenére, nemhogy nő, de egészen 1998-ig csökkenő tendenciát mutat 1994-hez
képest.
2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után
A rendszerváltozást megelőző két-három évet a GDP, az életszínvonal, a lakossági
fogyasztás növekedésének visszaesése és az infláció jelentős mértékű növekedése jellemezte.
Az 1980-as évek végén hazánkban és több kelet-európai országban gyökeres politikai,
gazdasági és társadalmi változások következtek be, melyek a társadalmi tulajdonról a
magántulajdonra, a tervgazdálkodásról a piacgazdaságra való áttérést jelentették. A
gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, egyre inkább megjelent a külföldi tőke. Ennek
következtében az első néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a
lakosság fogyasztása csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek (MARTON
Á. 2012).
Az 1989 és 1993 közötti időszakban a GDP közel 20 százalékkal csökkent, és a fogyasztás
is jelentősen visszaesett. A statisztikák alapján 1995-re az ország gazdaság fejlettsége
nagyjából az 1970-es évek második felének szintjére esett vissza (8. ábra).
8. ábra A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995 (Forrás: Marton Á. 2012.)
A rendszerváltás előtti jóléti rendszer az anyagi különbségek mérséklésére törekedett,
azonban a kilencvenes évek elejétől megjelenő tömeges munkanélküliség számos társadalmi
feszültséget teremtett. A társadalmi helyzetet mind hangsúlyosabban az eltartó (háztartásfő)
70
75
80
85
90
95
100
105
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
GDP (előző év = 100%) Lakossági fogyasztás (előző év = 100%)
22
munkaerő-piaci helyzete határozta meg, azonban a munkaerő-kereslethez alkalmazkodni nem
képes alacsonyan képzett munkaerő hátrányos helyzete a szegénységi kockázatot jelentősen
növelte. A kilencvenes évektől csökkent az állam szerepvállalása, és valamennyi területen
előtérbe került az öngondoskodás, vagy legalábbis annak igénye (BELYÓ P. (SZERK.) 2010).
A munkanélküliség, valamint a reálbér és reáljövedelem visszaesése korlátozta a lakosság
fogyasztását (9. ábra).
9. ábra A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004 (Forrás: KSH)
Az 1990-es évek elején a fogyasztási cikkek – élelmiszerek, élvezeti cikkek, ruházat,
egyéb iparcikkek – fogyasztása csökkent, akárcsak a szolgáltatások igénybevétele (BELYÓ P.
(SZERK.) 2010). A 8. ábra jól szemlélteti, hogy a fogyasztói árak a megelőző évekhez képest
jelentősen nőttek, ellenben a reálkeresetek csökkentek, hétköznapi nyelven úgy is
megfogalmazhatnánk, hogy az embereknek kevesebb pénze volt arra, hogy keresetükből
fogyasztási cikkeket vásároljanak, vagy szolgáltatásokat vegyenek igénybe, vagyis alapvetően
a rendszerváltás után az életszínvonal romlott.
Az életminőség romlását a keresetek és a fogyasztói árak alakulása mellett, jól szemlélteti
a korábban tárgyalt foglalkoztatási, illetve a munkanélküliségi ráták negatív változása az
időszakban.
60
70
80
90
100
110
120
130
140
Reálkereset (előző év = 100%) Fogyasztói árak (előző év = 100%)
23
Továbbá ide sorolható még az alacsonyan kvalifikált munkaerő egyre nehezebbé váló
munkaerő-piaci helyzete, szemben a növekvő kereslettel a képzett munkaerő iránt. Ennek
következtében tovább éleződött az anyagi differenciálódás az emberek körében. A
kilencvenes évektől ugyanis a keresetek alakulásában az iskolai végzettség szerepe nőtt. A
szellemi foglalkozásúak kereseti előnye a fizikai munkásokhoz képest a rendszerváltás idején
nagyságrendileg 70–75%-os volt, ami később 100% fölé emelkedett. Az ágazatok közötti
különbségek is nőttek, és a kereseti arányok egyre inkább átrendeződtek (BELYÓ P. (SZERK.)
2010).
A rendszerváltás utáni időszak rövid társadalmi, gazdasági helyzetének jellemzése után az
alábbi következtetéseket tudjuk levonni:. a romló életszínvonal, a növekvő munkanélküliség
és az anyagi differenciálódás alapvetően az emberekre taszító hatással van, elvándorlásra
készteti őket, legyen ez akár belső, akár nemzetközi irányú. Az ennek következtében elvárt
nagyarányú külföldre vándorlás azonban – ahogyan ezt már korábban is említettem –
elmaradt, ehhez képest csekély mértékű kivándorlás történt. Úgy vélem, hogy ennek az oka
többek között, abban keresendő, hogy a nyugati, befogadó országok adminisztratív
eszközökkel korlátozták a volt szocialista országokból érkező munkaerő beáramlást.
Mindemellett talán a tömeges migráció elmaradásában köze lehet annak is, hogy ebben az
időszakban az emberek nyelvtudás hiányában nehezebben boldogultak volna külföldön, ezért
nem döntöttek a kivándorlás mellett. (Köztudott, hogy a rendszerváltás előtti időszakban az
orosz nyelv oktatása volt az általános követelmény, így a nyugatra vándorláshoz
legszükségesebb angol, vagy német nyelvtudással csak kevesek rendelkeztek, ellenben akik
birtokában voltak ennek a tudásnak - vagyis főként a felsőfokú végzettségűek – kedvező
munkaerő-piaci helyzetük miatt kevésbé voltak érdekeltek a vándorlásban.)
2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok
Úgy vélem, azon túl, hogy megvizsgáljuk, hogy az adott időszakban, hogyan alakult a
magyarok külföldre történő elvándorlása, nagyon fontos, hogy megismerjük az adott
időszakot érintő migrációs potenciált, ami „egy ország népességének vagy valamely kisebb
egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak
mértékét fejezi ki. Valójában egy egyszerű aránymutatóról van szó, amely megmutatja, hogy
az adott népesség hány százaléka tervez migrálni – jelentsen a migráció akár rövid távú
munkavállalást, akár emigrációt” (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207). Az időszakra
vonatkozó migrációs potenciál vizsgálatához a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt.
reprezentatív felméréseinek közzétett adatait használtam. „A TÁRKI Adatbank
24
Magyarországon az egyetlen nyilvános társadalomkutatási adatarchívum, amely empirikus
társadalomkutatási adatbázisokat, gyűjt, tárol és terjeszt digitálisan a hazai és nemzetközi
kutatói és oktatói közösség körében.” (FORRÁS: TÁRKI)
Korábban már szó volt róla, hogy a rendszerváltás bekövetkezése után várt nagymértékű
nyugatra vándorlás elmaradt, ez pedig a magyarok migrációs potenciáljának vizsgálatakor is
megmutatkozik. Az 1990-es években a 15 évnél idősebb magyar népesség körében a
vándorlási hajlandóság igen alacsony volt, értéke megközelítőleg 6% volt, ehhez képest az
ezredforduló környékén már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk (10. ábra). Ezen
belül pedig a magyarok külföldi munkavállalási szándéka magasabb, mint a kivándorlásé (SIK
E. – SIMONOVITS B. 2002).
10. ábra A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997 (Forrás: TÁRKI 2002.)
* 2001-re vonatkozóan adathiány miatt, csak a 14%-os teljes migrációs potenciál ismert
Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy a magyarok migrációs hajlandósága a
többi közép-kelet európai országhoz képest alacsonynak számít, azzal együtt is, hogy azok
száma, akik ideiglenesen vagy végleg külföldre vándorolnának a kilencvenes évekhez képest
a 2000-es évek elejére jelentősen megnőtt (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).
0
1
2
3
4
5
6
7
Rövid távú
munkavállalás
Hosszú távú
munkavállalás
Kivándorlás Teljes migrációs
potenciál
1993 1994 1997
25
Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével, már az a kérdés is érdekessé vált, hogy
a potenciális migránsok az EU melyik tagországába mennének legszívesebben. Magyarország
tekintetében jelentős Németország (40%) és Ausztria (24%) szerepe, ezen kívül Anglia (10%)
emelkedik még ki a célországok közül a megkérdezettek körében, illetve relatíve jelentős még
az a 6%, aki nem tudja, melyik országban vállalna munkát (11. ábra).
11. ábra A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%), 2001
(saját szerk. a TÁRKI adatai alapján)
Az időszak migrációs potenciáljának társadalmi jellemzőiről megállapítható még, hogy a
férfiak sokkal nagyobb számban terveznek migrációt, mint a nők, ezen kívül az életkor
növekedésével jelentős mértékben csökken a külföldi munkavállalásra való hajlandóság.
Legnagyobb számban pedig a 18-24 és a 25-34 év között korosztály tervezi a külföldi
munkavállalást (12. ábra).
26
Ha az iskolai végzettséget tekintjük, akkor egészen az általános iskolától az érettségivel
rendelkezőkig növekszik a vándorlási hajlandóság mértéke, még a felsőfokú végzettséggel
rendelkezők, már némileg csökkenő vándorlási hajlandóságot mutatnak 2001-ben (SIK E. –
SIMONOVITS B. 2002).
Úgy vélem, hogy ez nem meglepő, hiszen korábban már említettem, hogy a rendszerváltás
következtében jelentkező anyagi differenciálódás a felsőfokú végzettséggel rendelkező,
szellemi munkát végzők körében mindenképpen pozitív volt, hiszen keresetük kezdetben csak
70-75%-al, később pedig már több mint 100%-al meghaladta a fizikai munkások keresetét
(BELYÓ P.(SZERK.) 2010). Vagyis elmondhatjuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők
ebben az időszakban kevésbé voltak motiváltak a külföldi munkavállalásra.
12. ábra A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001 (Forrás: TÁRKI 2002.)
Továbbá megállapítható, hogy a családi állapot egyértelműen meghatározza a migrációs
szándék mértékét. A vizsgálat egyik szempontja az egyedül vagy házastárssal élés, a másik
pedig a hivatalos értelemben használt családi állapot volt. Az egyedül élők körében ez a
hajlandóság átlagon felüli (19%), míg a nőtlenek és hajadonok tekintetében az átlag több mint
kétszerese (35%) (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).
38
26
18
8
1 1 00
5
10
15
20
25
30
35
40
18-24 25-34 35-44 45-54 55-64 65-74 75 év
felett
Megpróbálna munkát vállalni (%)
27
Végül, de nem utolsó sorban a fejezet összefoglalása előtt, szeretnék kitérni a migrációs
potenciál területi különbségeire, vagyis hogy régiónként, hogyan is alakult a vándorlási
hajlandóság (13. ábra).
13. ábra A migrációs potenciál régiónként, 2001 (saját szerk. a TÁRKI adatai alapján)
Látható, hogy túl nagy eltérések nem mutatkoznak az országos átlagtól, kivételnek talán a
Nyugat-Dunántúl tekinthető, ahol a vándorlási hajlandóság értéke a legmagasabb. Ez
nyilvánvalóan a szomszédos Ausztria közelségének tudható be, hiszen nyugati szomszédunk
egyébként is egyik fő célországa a magyar migránsoknak, így a kis földrajzi távolság a
határok szabaddá válása után egyértelműen vonzó erőként hat az itt élőkre, annak
tekintetében, hogy külföldön próbáljanak elhelyezkedni. Ezen kívül azonban megállapítható,
hogy a nyugati országok munkaerő-piacában rejlő lehetőségek az ország többi régiójában
élőket ebben az időszakban még nem vonzották jelentősebb mértékben.
3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig
2004. május 1-én hazánk kilenc másik országgal együtt az Európai Unió teljes jogú tagjává
vált. Magyarország mellett további hét olyan közép- és kelet-európai ország szerepelt a
csatlakozó országok között, amelyek korábban a szocialista blokk országai közé tartoztak
28
(Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország). A
szakirodalomban EU-8, vagy közép-kelet-európai országok (CEECs) megnevezéssel illetik
leggyakrabban ezt a 8 országból álló csoportot (HÁRS Á. 2008; KELEMEN N. 2009;
KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005).
Ezen térség országai hasonló történelmi előzményekkel rendelkeznek. Az 1980-as évek
végén, illetve az 1990-es évek elején egy évtizedeken át működő társadalmi, gazdasági és
politikai rendszer átalakulása ment végbe, mely a korábbi rendszer kereteinek lebontása
mellett egy új, Nyugat-Európa országainak mintájára történő államszervezet és gazdasági
környezet kiépítését célozta meg, ennek során pedig az elsődleges célok egyike az Európai
Unióhoz való csatlakozás és az ehhez szükséges feltételek teljesítése (KELEMEN N. 2009).
A csatlakozás következtében a közép-kelet-európai országokban is megvalósult az áru, a
tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, amit az EU négy alapszabadságaként
ismerhetünk. Ez utóbbi ugyan csak részlegesen, ugyanis a bővítés fogadtatása a tagországok
körében nem volt egységes, a nyugati országok tartottak a nagymértékű bevándorlástól, ezért
a csatlakozással egy időben munkaerőpiacát csak Nagy-Britannia, Svédország és Írország
nyitotta meg teljesen a keletről érkezők felé, ez pedig némileg megváltoztatta a korábban
érvényben lévő migrációs trendeket (HÁRS Á. 2008).
A fentiek alapján úgy vélem, hogy a 2004-től napjainkig terjedő időszakban a
Magyarországról történő elvándorlást és migrációs potenciált érdemes ezen 8 ország
viszonylatában, velük összehasonlítva is vizsgálni és megfigyelni a párhuzamokat, illetve
eltéréseket.
3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban
Az új tagországokban a csatlakozást megelőzően a várakozások nagyon eltérőek voltak, de
a bővítés időpontjához közeledve a migrációs hajlandóság nagyjából mindenhol
megnövekedett (HÁRS Á. 2009).
Az előző fejezetben már szó esett arról, hogy a magyarok migrációs potenciálja
nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak mondható. Nincs ez másként az Európai
Unióhoz való csatlakozás időszakában sem, habár a többi országhoz hasonlóan a magyarok
vándorlási hajlandósága is növekedett, de azokkal való összehasonlításban még mindig nem
mondható jelentősnek. (14. ábra).
29
14. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%)
(Forrás: Hárs Á. 2009)
Az új tagországok polgárai eltérően reagáltak a szabad munkavállalás lehetőségére. Egyes
országokból gyorsan elindultak a könnyen elérhető, vonzó munkaerő-piacok felé, mások
számára ez a vonzerő nem bizonyult elég erősnek, így volt ez a magyarok esetében is. Az
Unióhoz való csatlakozás, a szabad munkaerő-áramlás lehetősége eleinte nem változtatta meg
jelentősen a magyarok külföldi irányú munkavállalási terveit (15. ábra).
15. ábra A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%) (Forrás: Hárs Á. 2009)
3,22,5
3,3
1,3 1,5 1,7
9,6 9,9
5,4
34,1
1,4
0
2
4
6
8
10
12
2001-2002 2005
0
2
4
6
8
10
12
14
1993 1994 1997 2001 2002 2003 2005 2006
Rövid távú külföldi munkavállalás
Hosszú távú külföldi munkavállalás
Kivándorlás
30
Látható, hogy a csatlakozás hatására leginkább a rövid távú munkavállalás iránti
érdeklődés ugrott meg jelentősebb mértékben, legkevésbé pedig a kivándorlás gondolata
foglalkoztatta a magyar állampolgárokat. A 16. ábra jól mutatja, hogy a 2000-es évhez képest,
egészen 2008-ig szinte alig növekedett a Magyarországról kivándorlók száma, viszont
Lengyelország tekintetében például jelentősen megemelkedett (16. ábra).
16. ábra A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008
(Forrás: Eurostat, 2013)
A csatlakozás előtti időszak elemzésekor már szó volt róla, hogy a magyarok leginkább a
német és az osztrák munkaerőpiacon tervezik a munkavállalást, emellett az elvándorlás
harmadik jelentős célországa e két ország mellett korábban az USA volt (HÁRS Á. ET AL.
2004), az Egyesült Királyság szerepe a vándorlásokban ekkor még csekély volt.
A tervezett migráció elsődleges iránya a csatlakozás után is főként Németország és
Ausztria. A legfontosabb változás azonban, hogy a munkaerő-piacát nem védő Egyesült
Királyság 2004. május 1. után megközelíti a korábban hagyományos vándorlási célok
népszerűségét (HÁRS Á. 2009). A csatlakozást követő migráció nagyságrendje azonban nem
csak az Egyesült Királyságban múlta felül a korábbi várakozásokat. A közép-kelet-európai
országokból érkező migránsok aránya Írország munkaerő-piacán bizonyult a legnagyobbnak.
Ugyan a bővítést követő első két évben csupán három országban (Svédország, Írország,
0
10000
20000
30000
40000
50000
60000
70000
80000
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
Csehország Észtország Lengyelország
Lettország Litvánia Magyarország
Szlovákia Szlovénia
31
Egyesült Királyság) lehetett szabadon munkát vállalni, azonban jelentősen nőtt az új
tagországokból származó népesség más régi tagországokban is (HÁRS Á. 2009).
A migrációt tervező magyar lakosságról elmondható, hogy a rövid távú, pár hetes
munkavállalást tervezők vándorlási hajlandósága kiugróan magas a tanulók (50%), a
gimnáziumi végzettségűek (24%), a nyugat-dunántúliak (21%), a férfiak (21%), a
munkanélküliek (20%) körében. Ehhez hasonlóan a hosszabb távú (pár hónapos, éves
munkavállalást tervezők) migrációs szándéka szintén magas a tanulók (40%), a gimnáziumot
végzettek (18%), a nyugat-dunántúliak (16%) és a férfiak (13%) vonatkozásában. A
munkavállalási migráció ugyanakkor az átlagosnál gyakrabban fordul elő az egyetemet
végzettek körében (14%). Ezenkívül a kivándorlás gondolata a munkanélküliek (12%), a
tanulók (10%) és a gimnáziumi végzettségűek (6%) között merül fel leginkább, derül ki a
TÁRKI kutatásának közzétett adataiból (FORRÁS: TÁRKI).
Az uniós csatlakozást követő időszakról elmondható tehát, hogy a magyarok külföldi
irányú munkavállalási hajlandósága továbbra sem mondható magasnak, a 2004-ben
csatlakozó közép-kelet-európai országokétól elmarad. A rendszerváltás utáni időszakhoz
képest a célországok sem változtak lényegesen, továbbra is német-osztrák dominancia
figyelhető meg, emellett azonban már jelentősebbnek mondható az Egyesült Királyság és
Írország szerepe. Úgy vélem az előző fejezethez hasonlóan, ebben az időszakban is érdemes
röviden áttekinteni az országban fennálló társadalmi, gazdasági helyzetet, illetve ezek után
külön vizsgálni a 2008-ban kibontakozó világgazdasági válság hatására megváltozó migrációs
jellemzőket.
3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után
Az előző fejezethez hasonlóan, fontos, hogy az Unióhoz való csatlakozást követően is
megvizsgáljuk hazánk társadalmának és gazdaságának legfontosabb jellemzőit, ugyanis
bizonyos mutatók, pl. foglalkoztatás és munkanélküliség, vagy az életszínvonal párhuzamba
hozhatók a migráció mértékével.
A csatlakozás utáni időszakot alapvetően két részre bonthatjuk. 2004-től egészen a 2008-as
válság kezdetéig általánosan megállapítható, hogy a közép-kelet-európai országokban a
foglalkoztatottságban pozitív változások következtek be, a foglalkoztatási ráták kisebb-
nagyobb mértékben növekedtek. Magyarország tekintetében a kezdeti minimális növekedést,
egy szintén minimális csökkenés követte, a foglalkoztatási arány az időszakban mondhatni
stagnált hazánkban (17. ábra).
32
17. ábra Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a
munkaképes korúak körében, 2004-2011 (Forrás: Eurostat)
A 2008 után az EU-8 országokban - Lengyelország kivételével – csökkent a foglalkoztatás
mértéke, ezzel együtt a világgazdasági válság a munkanélküliség növekedését eredményezte
(KELEMEN N. 2009).
Európai viszonylatban hazánk helyzete átlagosnak mondható a munkanélküliség
szempontjából. A válság kibontakozása után, 2010-ben a munkanélküliségi ráta
szempontjából Magyarország az EU-27 országok középmezőnyébe tartozik (18. ábra).
Azonban a vizsgált időszakra vonatkozóan az életszínvonalbeli fejlődésről megállapítható,
hogy nem csak az EU-27 országai, de a közép-kelet-európai országok fejlettségi szintjétől is
elmarad. Az egyes országok gazdasági fejlettségét, illetve fejlődését legáltalánosabban a
bruttó hazai termék, vagyis a GDP jellemzi (KELEMEN N. 2009). A rendszerváltás negatív
gazdasági következményeit a kilencvenes évek végén és az ezredfordulót követően növekedés
követte. 2000 és 2004 között a közép-kelet-európai országok gazdasága dinamikus fejlődést
produkált. A balti államok 7–10 százalékos gazdasági növekedést értek el, még
Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában a bruttó
hazai termék 1–5%-al növekedett. Összességében a fejlődés üteme 2002 és 2007 között
valamennyi EU-8 országban meghaladta az EU-27 átlagát. Az unióhoz történő csatlakozás
után a gazdasági növekedés – hazánk kivételével – a közép-kelet-európai országokban
50
55
60
65
70
75
80
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
EU-27
Csehország
Észtország
Lettország
Litvánia
Magyarország
Lengyelország
Szlovénia
Szlovákia
33
folytatódott. Az időszakban leginkább a balti államokban és Szlovákiában javult a gazdaság
teljesítménye (KELEMEN N. 2009).
18. ábra Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010
(Saját szerk. az Eurostat adatai alapján)
A 2008-as évre a globális méretűvé vált pénzügyi és gazdasági világválság rányomta
bélyegét. A válság hatására az EU-8 országok gazdasági fejlődésében is csökkenés
mutatkozott. A szóban forgó országokban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának kb. 49–
86 százaléka volt a 2009-es évben. 2004 és 2009 között a GDP volumenének növekedése
egyedül Magyarországon nem érte el az EU-27 átlagát. Még 2004-ben hazánk a szlovén és a
34
cseh gazdaság mögött a harmadik legfejlettebb államnak számított, öt évvel később egy helyet
veszített pozíciójából, Szlovénia, Csehország és Szlovákia mögött a negyedik helyet foglalta
el ezen országok rangsorában (KELEMEN N. 2009).
A foglalkoztatás, a munkanélküliség és a gazdaság helyzete mellett nagyon fontos
megvizsgálni a keresetek alakulását is. Közvetlenül az Unióhoz való csatlakozás után, 2005-
ben a reálkeresetek növekedtek, ezzel szemben a fogyasztói árak csökkenő tendenciát
mutattak. Az elkövetkezendő években azonban, a fogyasztói árak növekedése meghaladja a
reálkeresetek szerény növekedését (19. ábra).
19. ábra A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009 (Forrás: KSH)
A fejlettség és életszínvonal vizsgálata alapján látható, hogy Magyarország az Uniós
csatlakozás előtt a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a kilencvenes évek végétől
fejlődésnek indult, ami azonban mondhatni átmeneti volt.
Az EU-8 országok közül Magyarország az egyetlen, amely 2,5 százalékpontos GDP
növekedésével a 2004 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan még a 4,6 százalékpontos
Európai Unióra vonatkozó átlagot sem érte el (KELEMEN N. 2009). Emellett pedig a válság
beköszöntével csökkenő foglalkoztatással és ezzel együtt növekvő munkanélküliséggel
számolhatunk, nem beszélve a csökkenő reálbérekről, aminek következtében a lakosság
fogyasztása is csökkenő tendenciát mutat. A bekövetkező negatív változások 2008 után a
88
90
92
94
96
98
100
102
104
106
108
110
2004 2005 2006 2007 2008 2009
Reálkereset (előző év=100%) Fogyasztói árak (előző év=100%)
35
migrációs trendekben is megmutatkoznak, mégpedig növekvő vándorlási hajlandóság
formájában.
3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig
2008-ban az amerikai másodlagos jelzálogpiacról kiinduló folyamatok globális pénzügyi
és gazdasági válságot idéztek elő világszerte. A válság a világ - ezzel együtt Európa - fejlett és
fejletlenebb országait egyaránt recesszióba süllyesztette (KELEMEN N. 2009).
Ahogyan arra korábban már kitértem a válság kibontakozása hazánkra is negatív hatással
volt. Közel egy évtizedes gazdasági stagnálás és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése
jellemezte Magyarországot, miközben a többi közép-kelet-európai ország kisebb-nagyobb
mértékben ugyan, de élni tudott a csatlakozás adta lehetőségekkel. Kiemelném a régióban a
hazánkkal egy csoportba sorolható, úgynevezett „visegrádi négyek” közé tartozó másik három
– Csehország, Lengyelország és Szlovákia – országot. Északi szomszédunk például a
csatlakozás óta közel felével növelte GDP-jét, de figyelemre méltó a lengyel gazdaság
teljesítménye is, mely a többi országgal ellentétben 2009-ben is minimális növekedést volt
képes produkálni (20. ábra).
20. ábra Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása a
csatlakozás után (%) (Forrás: Eurostat)
Magyarország nyolc év alatt mindössze 3,5%-os pluszteljesítményre volt képes, szemben a
csehek 22,3%, a lengyelek 39,2% és a szlovákok 41,8 %-os növekedésével.
-10
-5
0
5
10
15
2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia
36
A Magyarországra vonatkozó statisztikai adatok nem csupán a gazdasági teljesítmények
összehasonlításakor kiábrándítóak. Európai viszonylatban alacsony átlagbérek, az anyagi
nehézségekkel küzdők és szegények arányának növekedése, csökkenő munkaerő-piaci
aktivitás jellemzi hazánkat, melynek következtében Magyarország egyre inkább távolodik az
Európai Unió színvonalától, de még attól a közép-kelet-európai régiótól is, ahol közel egy
évtizede még az élmezőnyben szerepelt (21. ábra).
21. ábra A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és
Szlovákiában, 2012 (Forrás: Eurostat)
A fentebb felsorolt negatív mutatók és körülmények következménye, hogy Magyarország
az utóbbi években azzal a problémával szembesült, hogy folyamatosan és egyre növekvő
mértékben hagyják el az országot a magyar állampolgárok. Már nem csak a fiatalok, és a
felsőfokú végzettséggel rendelkezők kelnek útra, hanem sokan az idősebbek és kevésbé
képzettek közül is a kivándorlás mellett döntenek. Ezzel szemben Lengyelországban a közép-
kelet-európai országok korábban legnagyobb kibocsátó országában a növekvő gazdasági
teljesítmény és a növekvő bérek hatására megindult a korábban kivándorlók visszaáramlása
(FORRÁS: MIGRATION INFORMATION SOURCE).
A magyarok egyre növekvő kivándorlási szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása
is. Az elmúlt két évtized alatt nagyjából háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy
kivándorlást tervező magyarok száma. A kétezres évektől kezdődő folyamatosan emelkedő
migrációs hajlandóság 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett valamilyen
1056
759646
811
0
200
400
600
800
1000
1200
Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia
Nettó átlagbérek (euró/hó)
37
típusú migrációt, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden ötödik magyar felnőtt tervezett
rövidebb, vagy éppen hosszabb távú külföldi migrációt (FORRÁS: TÁRKI) (22. ábra).
22. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013 (Forrás: TÁRKI, 2013)
Bizonyos társadalmi csoportok esetében, az átlagosnál magasabb a vándorlási hajlandóság,
a munkaerő-migráció a férfiak, a középfokú iskolai végzettségűek, a munkanélküliek és
kiugró mértékben több mint 50%-ban a tanulók körében népszerű (FORRÁS: TÁRKI), ezen
kívül jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát az egészségügyi dolgozók, közöttük is az
orvosok nagymértékű kivándorlása (23. ábra).
23. ábra Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma, 2009-2012
(Forrás: Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai)
6
11
7
1213 13
6
11
8
13
16
11
4
65
7 76
7
16
13
17
19
16
0
2
4
6
8
10
12
14
16
18
20
2006 2008 2010 2011 2012 2013
Rövid távú munkavállalás Hosszú távú munkavállalás
Kivándorlás Halmozott vándorlási hajlandóság
887
11111200
1108
419301 314
518
0
200
400
600
800
1000
1200
1400
2009 2010 2011 2012
Orvosok Ápolók
38
3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság
A kivándorlás legfőbb célországai a kétezres évek elejéhez, illetve az Uniós csatlakozás
időszakához képest lényegében nem változtak, elsősorban Ausztria, Németország és az
Egyesült Királyság a magyar migránsok legkedveltebb célpontja (FORRÁS: TÁRKI).
A Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet a kivándorlók területi megoszlásával
kapcsolatosan érdekes adatokat közöl: az ausztriai munkavállalás a nyugati megyékben, a
németországi Komárom-Esztergom és Tolna, az angliai munkavállalás pedig a keleti -
Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg – megyékben a legnépszerűbb (FORRÁS:
GVI).
A magyar migránsok csoportjának nagyságát illetően elmondható, hogy 2012-ben az uniós
tagországok közül a magyarok a negyedik legnagyobb csoportot alkotják Németországban
(FORRÁS: DESTATIS 2012), a nyolcadikat Ausztriában (FORRÁS: ÖSTERREICHER
INTEGRATIONFONDS), illetve a brit kormány adatközlése alapján a 2012-es évben a magyar
migránsok a bevándorlók tizedik legnagyobb csoportját teszik ki az Egyesült Királyságban
(FORRÁS: UK NATIONAL STATISTICS).
Németországban, a német statisztikai hivatal közlése szerint, 2010-ben 65 ezer magyar élt,
2011-re ez a szám már 82 ezerre nőtt, még 2012 júniusában újabb 20 ezer fővel többen
tartózkodtak az egyik legnépszerűbb uniós tagállamban. Így napjainkban már több mint
százezer magyar él Németországban, emellett Ausztriában az osztrák Integrációs alap 2012 év
eleji adatai szerint 45 589 magyar származású ember élt, és még ennél is többen, szám szerint
47 950-en dolgoztak az országban.
Az adatok alapján látható tehát, hogy a kivándorlás Magyarországról eddig soha nem látott
mértékben megnövekedett, pontosan nem lehet tudni, hogy ez a nagymértékű migráció csupán
átmeneti, vagy tartós folyamat lesz. Tény, hogy a kivándorlás 2012-ben érte el eddigi
csúcspontját, 2013-ban némileg csökkent, de ezzel együtt is jelentős mértékű. Az ilyen
nagymértékű elvándorlás – különösen Magyarországon, ahol a társadalom elöregedése is nagy
gondot okoz – óriási társadalmi és gazdasági problémát jelent, hiszen több százezer főt tesz ki
azoknak az embereknek a csoportja, akik ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a
termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet. Ez
azt jelenti, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós országok között
tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli csökkenéséhez, hanem
éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet.
39
Összefoglalás
Magyarország újkori migrációs folyamatainak legfontosabb mérföldköve az 1989. évi
rendszerváltás, melynek következtében megszűnt az évtizedeken keresztül át a nyugati és a
keleti országokat egymástól elválasztó kettéosztottság, ezáltal hazánk migrációs jellemzői is
megváltoztak. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a migráció illegális formája dominált
Magyarországon, majd a határok szabaddá válásával mondhatni ez szinte megszűnt, sőt
Magyarország küldő szerepe is megváltozott és alapvetően befogadó országgá vált.
A nyugati országok tartva az egykori szocialista országok felől meginduló nagymértékű
bevándorlástól a kilencvenes évektől szigorították bevándorlási politikájukat, habár később
kiderült, ez a félelem alaptalan volt, hiszen elmaradt a nagymértékű kivándorlás a közép-
kelet-európai országok felől.
Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági
helyzetét tekintve, a legjelentősebb, hogy a korábbi teljes foglalkoztatottság megszűnt és
megjelent a munkanélküliség, mely a kilencvenes évek elején egyre inkább növekedett.
Mindemellett a gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, melynek következtében az első
néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a lakosság fogyasztása
csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek.
A negatív társadalmi-gazdasági helyzet és a csökkenő életszínvonal ellenére, nemhogy
nagymértékű kivándorlás nem volt tapasztalható az időszakban, de egészen az ezredfordulóig
a magyarok vándorlási hajlandósága is igen alacsony volt, megközelítőleg 6%, ezzel szemben
az ezredfordulón már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk, ami a közép-kelet-európai
országok viszonylatában még így is alacsonynak számít.
A következő fontos mérföldkő a magyarországi migrációs folyamatok szempontjából, nem
más, mint a 2004-es európai uniós csatlakozás, melynek következtében a közép-kelet-európai
országokban is megvalósult az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása. A
csatlakozás hatására a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a magyarok migrációs
hajlandóságát is növekedés jellemzi, habár kisebb mértékű, és összességében a többi
országétól elmarad. A tervezett migráció elsődleges iránya az Unióhoz történő csatlakozás
után is főként Németország és Ausztria, de egyre inkább jelentőssé válik az Európai Uniós
állampolgároktól munkaerő-piacát nem védő Egyesült Királyság, illetve Írország szerepe.
40
A 2008-ban bekövetkező globális gazdasági válság, ahogyan a többi közép-kelet-európai
országban, úgy Magyarországon is éreztette hatását, melynek hatására csökkent a
foglalkoztatás, növekedett a munkanélküliség és ezzel egyidejűleg csökkentek a reálbérek,
valamint a lakosság fogyasztása is. A negatív hatások következtében növekvő vándorlási
hajlandóság mutatkozott Magyarországon, melynek okai elsősorban az Európai viszonylatban
alacsony átlagbérek, az anyagi nehézségekkel küzdők, valamint a mélyszegények arányának
növekedése és a csökkenő munkaerő-piaci aktivitás. A magyarok egyre növekvő kivándorlási
szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása is. A nagymértékű kivándorlás napjainkra
jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát. Az elmúlt két évtizedben közel
háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervező magyarok száma,
amely 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett vándorolni. Bizonyos
társadalmi csoportok tekintetében a vándorlási hajlandóság az átlagosnál magasabb. A
kilencvenes évekhez, illetve az ezredfordulóhoz képest nem jelent újdonságot a férfiak, a
középfokú iskolai végzettségűek és a munkanélküliek átlagon felüli vándorlási hajlandósága.
Napjainkban azonban újabb problémát jelent a köztudatban csak „brain drain”-ként ismert
folyamat, ugyanis megjelent hazánkban egy újabb társadalmi csoport, mégpedig a felsőfokú
végzettségűek, ezen belül is az orvosok nagymértékű külföldre vándorlása.
A napjainkban zajló, és egyre erősödő elvándorlás óriási társadalmi és gazdasági problémát
jelent, hiszen nagyságrendileg több százezer fős azoknak a magyar állampolgároknak a
csoportja, akik külföldön vállalnak munkát, ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a
termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet.
További problémát jelent, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós
országok között így tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli
csökkenéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet, amennyiben
Magyarország gazdasági helyzete nem változik pozitív irányba, megközelítvén az Európai
Unió átlagos színvonalát, melytől azonban napjainkban egyre inkább elmarad
.
41
Summary
The year, 1989 was the most important waypoint of recent Hungarian migration processes.
As a result of the change of regim, the dichotomy, which separated western and eastern
countries, was terminated. Hungarian migration features also changed fundamentally. During
the previous decades, the illegal form of the migration had dominated in Hungary, but due to
tha change of regim, it was almost completely eliminated by the ’90s, besides Hungary
became a receiving society instead of being a sending country.
Western European countries were afraid of a huge migration flow from the CEECs
(Central and Eastern European Countries), but by the mid-1990s it was clear that the
„invasion” was not going to take place.
The change of regim caused fundamental changes in Hungarian social and economic
situation. The most important change, that full employement ended in Hungary, at the same
time unemployement appeared and increased until the mid-1990s. Besides, communist rule to
democracy and market economies has transformed states and societies. In the beginning, the
production, the employement rate and the consumption were also highly decreased, while the
discrepancies of income consequently increased.
In spite of the negative socioeconomic status and low living standards, extensive
emmigration was not experienced from Hungary in this period. Until the beginning of the
millenium Hungarian migration potential was extremely low (6%). Over this fact, in the
beginning of the 2000s, Hungarian migration potential was more than doubled, but it was still
very low among the CEECs.
The next important waypoint in Hungarian migration processes was the EU accession in
2004, wherfore the EU’s „four freedoms” - the free movement of goods, capital, services,
and people – was realised in the CEECs, and also in Hungary. The Hungarian’s migration
potential was rising due to the accession, but it was not as significant as in the other CEECs.
The most important destination countries in Hungarian’s migration plannings – like in the
1990s – were Germany and Austria. Besides, the role of the United Kingdom and Ireland
became more significant.
The financial crisis of 2008 had many negative effects all over the world, and also in
Hungary. The employement rate, the real wages and the consumption egally decreased, while
Hungarian citizens’ migration potential was increasingly growing in this period. The main
42
reasons were the low average wages, the growing proportion of the poors, as well as the
declining labor market participation. The large scale of emigration has became one of the
most important social problem. Over the past two decades, the number of potential Hungarian
emigrants has almost tripled. In 2012, the migration potential run high. 19% of Hungarian
citizens planned to go abroad for a while. Among certain social groups (man, people with
intermediate degree, or unemployed citizens), the migration potential is above the average.
Nowadays, there is one more social problem, which is known as „brain-drain”. As a matter
of fact, qualified workforce emigration is highly increasing from Hungary. The other problem
is that Hungary is drifting further and further apart from the other European Union countries.
This process is causing fast-growing emigration in the future
43
Felhasznált irodalom
BELYÓ P. (SZERK.) 2010: Magyarország 1989-2009 - A változások tükrében, Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 96p.
BERNÁT A. – GÁBOS A. 2002: Gazdasági helyzetértékelés és az európai uniós csatlakozás
megítélése Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon – In: Kolosi T. et al.
(szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 385-403.
CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009: The Age of Migration - International Population
Movements in the Modern World, Guilford, New York 369 p.
LUKÁCS É. –KIRÁLY M. (SZERK.) 2001: Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi
Minisztérium, Budapest, 477p.
MARTON Á. 2012: Infláció, fogyasztói árak Magyarországon a második világháború után II.
(1968—2011) – In: Statisztikai Szemle, 90. évfolyam, 6. szám, pp. 489-520.
HÁRS Á. 2008: Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a migráció. In: Kolosi
T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. Tárki, Budapest, pp. 108–130.
HÁRS Á. 2009: Nemzetközi migráció a számok és a statisztika tükrében. In: Statisztikai
szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 682-711.
HÁRS Á. ET AL. 2004: Munkaerőpiac és migráció: fenyegetés vagy lehetőség? - In: Kolosi T.
et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 272–289.
KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005: International migration in Central and Eastern
Europe - Current and future trends, Population Division, Department of Economic and
Social Affairs, United Nations Secretariat, New York, 30p.
KELEMEN N. 2009: A kelet-közép-európai országok első öt éve az Európai Unióban – In:
Statisztikai Szemle, 88. évfolyam, 9. szám, pp. 913-930.
KOLLER I. ZS. 2012: Az európai migráció története a második világháborút követően – In
Tarrósy I. et al. (szerk.) Új népvándorlás – Migráció a 21. században Afrika és Európa
között, Publikon Kiadó, Pécs, pp. 227-242.
44
MASSEY, D. S. ET AL. 2001: A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés
(Részletek) – In: Sik E. (szerk.) A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi
Minisztérium, Budapest, pp. 9-40.
PETŐVÁRI B. 2010: A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában,
Ph.D. értekezés, Budapest, 166p.
RÉDEI M. 2007: Mozgásban a világ: a nemzetközi migráció földrajza, ELTE Eötvös Kiadó,
Budapest, 568p.
SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009: Mérési lehetőségek a nemzetközi vándorlásstatisztikában – In:
Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 712-728.
SIK E. – SIMONOVITS B. 2002: Migrációs potenciál Magyarországon, 1993–2001 - In: Kolosi
T. et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 207–219.
SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007: Történelem IV. - középiskolák, 12. évfolyam, Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 275 p.
Internetes források
www.tarki.hu
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/
www.ksh.hu
https://www.destatis.de/DE/Startseite.html
http://hvg.hu/
http://www.gvi.hu/index.php/hu/research/list.html
http://www.statistics.gov.uk/hub/index.html
http://www.integrationsfonds.at/
http://www.migrationinformation.org
45
Ábrajegyzék
1. ábra A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)
2. ábra A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló
magyarok vándorlási statisztikái, 1994-2007
3. ábra Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék)
4. ábra Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001
5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004
6. ábra A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004
7. ábra A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban
8. ábra A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995
9. ábra A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004
10. ábra A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997
11. ábra A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%),
2001
12. ábra A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001
13. ábra A migrációs potenciál régiónként, 2001
14. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%)
15. ábra A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%)
16. ábra A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008
17. ábra Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a
munkaképes korúak körében, 2004-2011
18. ábra Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010
19. ábra A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009
46
20. ábra Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása
a csatlakozás után (%)
21. ábra A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és
Szlovákiában, 2012
22. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013
23. ábra Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma,
2009-2012