Jog és identitás2014. április 2.

Témák1. az identitás koncepciója, lehetséges

megközelítések:

A. szociálpszichológiai;

B. társadalomelméleti: igazságosság és elismerés; a normalitás kritikája.

2. jog és identitás:

C. emancipatórikus mozgalmak — küzdelem a jogosultságokért;

D. az egyéni jogérvényesítés problémái.

Személy- és csoportpercepció“A személyiség társadalmi szemléletu lélektana személyes-csoportos kapcsolatok hatásrendszerét tekinti az egyéni értelem, az érzelmi harmónia, a morális karakter és a szituatív viselkedési rutinok elohívójának, mozgatójának, alapjának. Nem ok nélkül úgy is szemlélhetjük az egyént, mint társadalomba és kultúrába ágyazott, csoportok metszetében álló és ezek dinamizmusának kitett önállótlan alkotóelemet, amelynek legfeljebb hamis öntudata sugallja, hogy meroben egyediként élje meg személyes és társas tapasztalatait.” (Hunyady–Hamilton–Lan Anh (1999) 9)

Sztereotípia“Az erofeszítéssel való takarékoskodáson túl más oka is van annak, hogy miért tartunk ki olyan gyakran a sztereotípiáink mellett, noha kevésbé elfogult nézeteket is elfogadhatnánk. A sztereotípiák rendszere személyes történetünk központi eleme, a társadalomban elfoglalt pozíciónk védelmezoje lehet. A világ rendezett, többé-kevésbé ellentmondásmentes képét adják, amelyhez szokásaink, ízlésünk, képességeink, kényelmünk és reményeink már igazodtak. Lehet, hogy a kép nem hiánytalan, de egy olyan lehetséges világot mutat, amelyhez már alkalmazkodtunk. Ebben a világban az emberek és a dolgok a jól ismert helyükön vannak, ismert és elvárt dologokat tesznek. Otthon vagyunk. Beleillünk a képbe. Tagok vagyunk. Ismerjük a járást. Itt megtaláljuk az ismeros, a normális, a kiszámítható báját, a fogantyúk és formák a szokott helyen vannak. Noha sok kísértést hagytunk magunk mögött, míg belepréseltük magunkat ebbe az öntoformába, ha végre szilárdan belehelyezkedtünk, szorosan ránksimul, mint egy régi cipo.” ((Lippmann (1998) 95) ford. KV)

A tekintélyelvu személyiségAz F-skála által mért vonások (konvencionalizmus; autoriter alárendelodés; autoriter agresszió; a szubjektivitás, képzelet és gyengédség megvetése; babonásság és sztereotipizálás; ero és “keménység”; destruktivitás és cinizmus; projektálás; eltúlzott aggodalmak a szexualitással kapcsolatban) a kutatók vélekedése szerint “[...] egy tünetegyüttest képeznek, egy többé-kevésbé tartós struktúrát a személyiségben, amely az illetot befogadóvá teszi az antidemokratikus propagandával szemben. Így azt mondhatjuk, hogy az F-skála a potenciálisan antidemokratikus személyiséget kívánja mérni.” (Adorno et. al. (1950) 228, ford. KV).

Gordon W. Allport összegzése• “Az etnikai eloítélet hibás és rugalmatlan

általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illeto a szóban forgó csoport tagja.” (Allport (1977) 40)

• Az eloítélet két komponensbol áll össze: egyrészt a negatív attitudbol, érzelmi viszonyulásból, másrészt a túláltalánosított (ezért, ahogy fentebb szerepel, eredendoen téves) vélekedésbol.

Allport-skála• “minél erosebb egy attitud, annál

valószínubb, hogy heves és ellenséges cselekvésbe csap át” (Allport (1977) 47).

• Az eloítéletekbol fakadó tetteket az alábbi skálába rendezi: szóbeli eloítéletesség, elkerülés, hátrányos megkülönböztetés, testi eroszak és kiirtás. Noha a skálán való továbblépés egyáltalán nem törvényszeru, de “tudatában kell lennünk annak, hogy az egyik fokozatban megnyilvánuló aktivitás megkönnyíti a magasabb fokozatokba való átkerülést” (Allport (1977) 49)

Az eloítélet okai1. magyarázat a személyiség szintjén: türelmes vs.

türelmetlen személyiség

2. lehetséges társadalmi okok:

• felfelé irányuló mobilitás• hirtelen jött társadalmi változás

1.tudatlanság és a kommunikáció korlátai

2.kisebbségi csoport mérete és népsurusége

3.közvetlen versengés és a valóságos konfliktus• kizsákmányolás• igazolás• az agresszió szabályozása

1.etnocentrizmus és a huséget fokozó kulturális eljárások

2.a keveredéssel kapcsolatos ellenérzés, amely végso soron a vér tisztaságáról alkotott képzetekben, az endogámia “törvényében”

Társadalomelmélet I.: Igazságosság, egyenloség és elismerés — Axel Honneth• „az ember épsége és integritása a többi ember

helyeslésétol függ” (Honneth (1997) 99)• Az elismerés megvonásának három típusát

különbözteti meg, a fizikai integritás megsértésétol a jogok megvonásán keresztül az életformák megvetéséig. A megvetés egyes formái a személyiség, az önbecsülés hanyatlását eredményezik, amelyeket Honneth a „pszichikus halál”, a „társadalmi halál” és a „megbetegítés” metaforájával szemléltet.

• “Az elismerés hiánya a társadalmi patológia magva.” (Némedi (2010))

Nancy Fraser: újraelosztás vs. elismerés

Forrás: Nancy Fraser: Az újraelosztástól az elismerésig? Az

igazságosság dilemmái a poszt-szocializmus korában

II. A normalitás kritikája• a „ki nem mondott norma” leleplezése, legyen az a

“megfelelo” (hím)nem, heteroszexualitás, a fehér bor, vagy az ép test

• a ki nem mondott norma muködése csak közvetetten, az elhallgatásban, a “Másik” leírásában érheto tetten; a másság megragadása mindig valamihez hasonlítva történik, ám annak a személye, aki a “normális”, rejtve marad, tulajdonságai csak a másik pozitív ellenpólusaként ragadhatóak meg, amit viszont nem szokás explicitté tenni

• a csoporthatárok társas konstrukciójának lényegi eleme az, ahogyan a testre is visszaható, a testeket formáló identitásokat hoznak létre

“A néma dresszúrák sorában külön kell kezelni az intézményesíto rítusokat ünnepélyes és rendkívüli jellegük miatt. Ezek azt szolgálják, hogy az utolsó emberig összehívott közösség nevében és jelenlétében, a felszentelés céljával ne csupán azokat válasszák külön, akik a kitünteto jegyet már elnyerték, azoktól, akik még nem részesei ennek, mert korhatár alattiak (bár az átmeneti rítus képzete ezt sugallja), hanem mindenekelott azokat, akik társadalmilag méltók, elkülönítsék azoktól is, akik mindörökre kirekesztettek ebbol, azaz a noktol.” Bourdieu (2010) 33

Küzdelem a jogosultságokért: mozgalom és elmélet“A »jó ügyek« nem helyettesíthetik az ismeretelméleti bizonyításokat, nem teszik fölöslegessé a gondolati elemzést, amely néhanapján ráébreszt arra, hogy az illendo »jóérzés« nem feltétlenül zárja ki a »tisztességes küzdelemmel« kivívható elonyökben való érdekeltséget [...] Ha a tudományból nem számuzhetjük is holmi számomra felfoghatatlan értékmentesség (Wertfreiheit) utópiája nevében azt a személyes vagy közösségi indíttatást, melyet a politikai, szellemi fellépés kelt [...] igaz, hogy a legjobb politikai mozgalom is óhatatlanul rossz tudományt, s mikor odakerül, rossz politikát csinál, ha felforgató hevületét nem váltja kritikai fogékonyságra – elsosorban önmagával kapcsolatban.” (Bourdieu (2010) 121)

Eljárás diszkriminációs ügyekben: az egyéni jogérvényesítés problémái• a jogérvényesítés akadályai (Galanter 1974)

• magas látencia

• alacsony jogtudatosság: (naming, blaming, claiming Felstiner-Abel-Sarat)

• a sztereotípiák általános elterjedtsége:

• az áldozatok hajlamosak önmagukat hibáztatni

• másodlagos viktimizáció

Az egyéni jogérvényesítés • elszigeteli az áldozatot, • elfedi az eloítéletesség és az ebbol fakadó

diszkrimináció mindent átható jellegét, • a jogérvényesítés anyagi és pszichés

költségeit egyaránt az áldozatra, és egyedül rá terheli,

• miközben az elérheto haszon, a megsértett méltóság erkölcsi és anyagi reparációja esetleges, csekély, utólagos és az eljárás egészéhez hasonlóan elszigetelt

Az “elnyomottak” lehetséges stratégiái

• jogi eszközök igénybevétele — mítoszok, üres ígéretek?

• “önelnyomás”(ld. “igazságos világ” Melvin J. Lerner 1980; önalávetés, rendszerigazoló sztereotípiák John T. Jost 2003)

• passzív ellenállás

• politikai mozgalmak szervezése

További problémák a jogi eszközökkel• a jog maga hozza létre azokat a kategóriákat,

amelyek mentén a hátrányos megkülönböztetés történik, amelynek megszüntetését tuzi ki célul

• látszatmegoldást jelentenek, megnyitják az utat a moralizáló válaszok elott, amelyek a sérelmet szenvedettekre hárítják a felelosséget az orvoslás elmaradásáért: jogosultság van, bíróság is van, amely elott perelni lehet, mi másra lenne még szükség? Az ilyenfajta megközelítések végso soron egyénekre bontják a sérelmet szenvedok közösségét, dezintegratív hatásúak, nehezítik, akadályozzák a változást, azzal, hogy látszólagos “szelepeket” biztosítanak

Az egyéni jogosultságok védelmébenNoha nyilvánvalóan nem elegendoek önmagukban – egyszeruen fogalmazva – ártani mégsem ártanak:

• megerosítik az egyenlo bánásódért küzdok érvelését,

• megnyitják a jogérvényesítés útját,• legitimálják az emancipációra irányuló

törekvéseket,• még ha nehezen igénybeveheto, de mégis

létezo csatornákat nyitnak a sérelmet szenvedettek számára a jogi orvoslásra.

Hosszabb távon• a jogi elismerés hatására

átalakulhatnak az igazságosságról alkotott képzetek,

• az emancipáció és jogkiterjesztés általános kultúrája javul,

• ezek a jogosultságok növelhetik az érintetteknek az intézményrendszerbe vetett bizalmát.

kiss.valeria@ajk.elte.hu

Köszönöm a figyelmet!