Post on 31-Aug-2019
H I T E L 94
Somos Béla
Egy ölelés a kerten túl, az erdőn
kinek kellek majd ezen a tájon? a Vág ez még, avagy már a Duna?kicsit tótocska, kicsit kunfajta, Morvaországbólidevetődöttlegény,asszony is kéne, itt-ott majd találok vadászvaSomogysoksűrűerdején,lent, a Dráva mellett, ahol a svábok megacigányokéssokegykézőmagyarlakik, amióta világ, világ ez a világ;
nem oly régóta, de milyen régóta! a curriculum vitae olyan viszonylagos,egy szempillantás néha, máskor sokkal hosszabb
egyölelésakertentúl,azerdőn,aholazőzek,nyulak,vaddisznóktanyáznak, néha dagonyáznak, néha menekülnek,haőszvan,bőgnek,hiszenszarvasok
apámmá lesznek, nagyapám lehettem,őnálatovábbnemistudhatom, őketisalig,tűnődömfelőlük,kik-mikvoltakők,ésénki-mivagyok?
szeretem magam, de nem szüntelenül szeretemazizzadtságcsöppjeimet,azt is szeretem, ha mások szeretnek, ésaztis,havankit,ésénisőt,nagyon
SomoS Béla(1938)költő,tankönyvekésnyelvkönyvekírója.
2 0 1 6 . d e c e m b e r 95
örülök,hogyhatudokmitcsinálni, hiszenbármibenörömömlelem,fára mászni ma is, és versenyt futni néha aszéllel,azesőbenfürdetnimagam,éslennicsak,hanyattfekveafűben csiklandoz egy hangya vagy más bogár,
nem is tudom, ezt miért mondom néktek, nem nektek, néktek, ígyjobbfülemnek,és szeretném, ha nem haragudnátok, hogy ilyen soká és vénen mégittvagyokköztetek, és veletek talán
Szé
kács
Zo
ltán:
az
En
igm
ák
soro
zatb
ól (
vegy
es te
chn
ika,
ko
llázs
)