Post on 01-Sep-2020
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
A MAGYAR GAZDASÁGI SZAKSAJTÓ (2010-2013) KOGNITÍV
NYELVÉSZETI ELEMZÉSE
SZEKRÉNYESNÉ RÁDI ÉVA
2015
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Böcsészettudományi Kar
DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS
SZEKRÉNYESNÉ RÁDI ÉVA
A MAGYAR GAZDASÁGI SZAKSAJTÓ (2010-2013) KOGNITÍV NYELVÉSZETI
ELEMZÉSE
ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola
Dr. Bárdosi Vilmos CSc. egyetemi tanár, a Doktori Iskola vezetője
Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program
Dr. Gósy Mária egyetemi tanár, MTA doktora, a program vezetője
A bizottság tagjai:
Elnök: Dr. Kiss Jenő MHAS. professor emeritus
Opponensek: Dr. Adamikné Dr. Jászó Anna DSc. professor emeritus
Dr. Kovács László PhD. egyetemi docens
Titkár: Dr. Raátz Judit PhD. főiskolai tanár
További tagok: Dr. Heltai Pál CSc. habil. egyetemi docens
Dr. Borgulya Istvánné CSc. egyetemi magántanár
Dr. Kurtán Zsuzsa CSc. habil. egyetemi docens
Témavezető:
Dr. Lengyel Zsolt CSc. professor emeritus
Budapest, 2015
ADATLAP
a doktori értekezés nyilvánosságra hozatalához
I. A doktori értekezés adatai
A szerző neve: Szekrényesné Rádi Éva
MTMT-azonosító: 100 22 829
A doktori értekezés címe és alcíme: A magyar gazdasági szaksajtó (2010-2013) kognitív
nyelvészeti elemzése
DOI-azonosító: 10.15476/ELTE.2015.031
A doktori iskola neve: ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola
A doktori iskolán belüli doktori program neve: Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program
A témavezető neve és tudományos fokozat: Dr. Lengyel Zsolt CSc. professor emeritus
A témavezető munkahelye: Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézet
II. Nyilatkozatok
1. A doktori értekezés szerzőjeként
a) hozzájárulok, hogy a doktori fokozat megszerzését követően a doktori értekezésem és a
tézisek nyilvánosságra kerüljenek az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. Felhatalmazom
az ELTE BTK Doktori és Tudományszervezési Hivatal ügyintézőjét, Manhercz Mónikát,
hogy az értekezést és a téziseket feltöltse az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba, és ennek
során kitöltse a feltöltéshez szükséges nyilatkozatokat.
b) kérem, hogy a mellékelt kérelemben részletezett szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentés
közzétételéig a doktori értekezést ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és
az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban;
c) kérem, hogy a nemzetbiztonsági okból minősített adatot tartalmazó doktori értekezést a
minősítés (dátum)-ig tartó időtartama alatt ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi
Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban;
d) kérem, hogy a mű kiadására vonatkozó mellékelt kiadó szerződésre tekintettel a doktori
értekezést a könyv megjelenéséig ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban, és
az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban csak a könyv bibliográfiai adatait tegyék közzé.
Ha a könyv a fokozatszerzést követőn egy évig nem jelenik meg, hozzájárulok, hogy a doktori
értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE
Digitális Intézményi Tudástárban.
2. A doktori értekezés szerzőjeként kijelentem, hogy
a) az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba feltöltendő doktori értekezés és a tézisek saját
eredeti, önálló szellemi munkám és legjobb tudomásom szerint nem sértem vele senki szerzői
jogait;
b) a doktori értekezés és a tézisek nyomtatott változatai és az elektronikus adathordozón
benyújtott tartalmak (szöveg és ábrák) mindenben megegyeznek.
3. A doktori értekezés szerzőjeként hozzájárulok a doktori értekezés és a tézisek szövegének
Plágiumkereső adatbázisba helyezéséhez és plágiumellenőrző vizsgálatok lefuttatásához.
Kelt: Budapest, 2015. március 5. Szekrényesné Rádi Éva
Eredetiségi nyilatkozat
Alulírott Szekrényesné Rádi Éva, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi
Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program doktorjelöltje ezúton kijelentem,
hogy A magyar gazdasági szaksajtó (2010-2013) kognitív nyelvészeti elemzése című doktori
értekezésemet önállóan, részben saját szakmai tapasztalatom és egyéni kutatásaim, részben
pedig a szakirodalom alapján, de a tudományetikának megfelelően, pontos
forrásmegjelöléssel készítettem. Kijelentem továbbá, hogy a disszertáció saját szellemi
alkotásom, amelyet kizárólag a fenti egyetemhez nyújtok be.
Budapest, 2015. 03. 05.
Aláírás
Statement of authorship
I, the undersigned Éva Szekrényesné Rádi, student of the PhD in Applied Linguistics
Programme of the Doctoral School of Linguistics at Eötvös Loránd University, hereby declare
that I produced my dissertation An Analysis of Hungarian Daily Business Newspapers (2010-
2013) from a Cognitive Linguistic Perspective independently, based partly on my own
professional experience and on my original research, partly on literature review with due
acknowledgement as is required by scientific ethics. Furhermore, I declare that I submit my
dissertation as my own intellectual product and only to the university mentioned above.
Budapest, 05. 03. 2015.
Signature
TARTALOM
Kivonatok………………………………………………………………………………………
Előszó……………………………………………………………………………………………
1. A GAZDASÁG NYELVE…………………………………………………………………1
1.1. A magyar gazdasági szaknyelv kezdetei: történeti áttekintés………………………....1
1.2. A gazdasági szaknyelv paraméterei: problémaorientált, rendszerező áttekintés……...9
1.2.1. A gazdasági szaknyelv korlátozott autonómiája: a gazdasági szaknyelv
köznyelvi kötelékei…………………………………………………………….10
1.2.2. A gazdasági szaknyelv rendszerszerű megközelítése: helye a nyelvi rendszerben
és belső struktúrája…………………………………………………………….13
1.2.2.1. A gazdasági szaknyelv helye a nyelvi rendszerben………………….13
1.2.2.2. A gazdasági szaknyelv belső struktúrája…………………………….16
1.2.3. A gazdasági szaknyelv lexiko-szemantikai, szintaktikai és pragmatikai
sajátosságai……………………………………………………………………...21
1.3. A magyar gazdasági szaksajtó nyelve………………………………………………..36
1.3.1. A magyar gazdasági szaksajtó kialakulása……………………………………..36
1.3.2. A gazdasági szaksajtó és a prototipikusság…………………………………….37
1.3.3. A gazdasági szaknyelvi sajátosságok és a publicisztikai elemek………………38
1.4. Célkitűzések, problémafölvetés, hipotézisek………………………………………...42
1.4.1. A kutatás célkitűzése……………………………………………………………42
1.4.2. Problémafölvetés……………………………………………………………….42
1.4.3. Hipotézisek……………………………………………………………………..44
2. ANYAG ÉS MÓDSZER………………………………………………………………….46
2.1. A földolgozás módszertani elmélete…………………………………………………46
2.1.1. A jelentés……………………………………………………………………….47
2.1.2. A kognitív szemantika………………………………………………………….53
2.1.2.1. Kategorizálás prototípusokkal: a bázisszint………………………….59
2.1.2.2. A fogalmi keret: a metafora és a metonímia kognitív megközelítése..67
2.1.2.3. A fogalmi integráció: a mentális terek……………………………….73
2.1.3. A mentális lexikon……………………………………………………………..77
2.1.4. A szóasszociáció……………………………………………………………….82
2.1.5. Az empirikus kutatás aktuális gazdasági környezete…………………………..87
2.2. Anyag és módszer……………………………………………………………………89
2.2.1. Szógyakorisági és jelentésismereti teszt. Szaksajtóban mért gyakoriság……...90
2.2.2. Szóasszociációs teszt. A szaknyelvi válaszszavak és a hívószavak szaksajtóbani
gyakoriságának kapcsolata……………………………………………………...97
2.2.3. Elemzések……………………………………………………………………..100
3. EREDMÉNYEK…………………………………………………………………………102
3.1. A szógyakorisági és jelenésismereti teszt és a szaksajtóban mért gyakoriság eredmé-
nyei…………………………………………………………………………………..102
3.1.1. A szógyakorisági és jelentésismereti teszt eredményei……………………….102
3.1.2. A szaksajtóban mért gyakoriság eredményei…………………………………130
3.1.3. A mérés reliabilitása…………………………………………………………..139
3.2. A szóasszociációs teszt eredményei………………………………………………...142
4. AZ EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA......................189
5. ELEMZÉSEK…………………………………………………………………………...196
5.1. Poliszémia a gazdasági szaknyelvben………………………………………………196
5.2. Ambiguitás a gazdasági szaknyelvben……………………………………………...202
5.3. Fogalmi integráció a gazdasági szaknyelvben……………………………………...205
6. KÖVETKEZTETÉSEK………………………………………………………………...210
7. TÉZISEK………………………………………………………………………………...216
IRODALOM………………………………………………………………………………..218
Doktori (PhD) értekezés
KIVONAT
SZEKRÉNYESNÉ RÁDI ÉVA
A MAGYAR GAZDASÁGI SZAKSAJTÓ (2010-2013) KOGNITÍV NYELVÉSZETI
ELEMZÉSE
A gazdasági szaknyelv fontos ismérve az egyértelműség. A kutatás célkitűzése annak
igazolása, hogy adott körülmények között, tudniillik a gazdasági szaksajtóban, ennek a
kritériumnak a gazdasági szaknyelv nem mindig tesz eleget. A kutatás a Magyarországon
jelenleg fajsúlyos szaksajtóként számon tartott Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi hírlap és
Világgazdaság üzleti napilap nyelvi korpusza alapján tárja föl a fenti problémát. Ehhez a
kognitív szemantika elemzési módszereit és a szóasszociációs vizsgálatot alkalmazza. A
kutatás elméleti hátterét három témakör képezi: (I.) a gazdasági szaknyelv, ezen belül a
gazdasági szaksajtó nyelvének jellemzése; (II.) a kognitív szemantikának a dolgozat
szempontjából releváns aspektusai: a kategorizáció, a fogalmi keret (metafora és metonímia)
és a fogalmi integráció; (III.) a mentális lexikon és a szóasszociációs vizsgálatok. Az
empirikus kutatás valamennyi mérése és elemzése a kettős lexikai hozzáférés lehetőségeit és
megvalósulásait kívánja bizonyítani. Az első empirikus kutatás a gazdaságot nem tanuló
egyetemisták körében gazdasági kifejezések gyakoriságát és jelentésismeretét vizsgáló
kérdőíves felmérés alapján határozza meg a gazdasági szaknyelv bázisszintjét, melynek fő
szervező eleme a prototípus. A bázisszint alatt csak metaforákat és metonímiákat mutatott ki a
vizsgálat, a metafora és a metonímia lehetőséget ad a kettős lexikai hozzáféréshez. A fenti
szakszavak gyakorisági előfordulását a Napi Gazdaság szakmai lapban is vizsgálta a kutatás, a
gazdasági szaksajtó és a nem szakemberek gyakorisági értékeit összehasonlította. A második
empirikus kutatásban egy szóasszociációs teszt keretében gazdaságot tanuló és gazdasággal
egyáltalán nem foglalkozó hallgatók a gazdasági szaksajtóban előforduló metaforikus, illetve
metonimikus szerkezetű gazdasági hívószakszavakra adhattak válaszszavakat. A mérés azt
feltételezte, hogy a nem szakember a metaforák forrástartományához, illetve a metonímiák
idealizált kognitív modelljéhez (IKM) fog folyamodni a szakmai ismeretek hiányában. Tehát
nemcsak a szakmai vonatkozású jelentés aktiválódik, hanem a forrástartomány, illetve az
IKM jelentése is. A kutatás azt is vizsgálta, hogy mekkora a fenti hívószavak előfordulási
gyakorisága a szaksajtóban, és összefüggéseket tárt fel a szaksajtóban tapasztalt gyakoriság és
a szaknyelvi válaszok között. A gazdasági szaknyelven belüli kettős lexikai hozzáférés
lehetőségét további három elemzés is tárgyalja: az első elemzés a medve szó metonimikus
szerkezetét feltárva vezeti le a szó szakmai jelentését. A második elemzés a kettős lexikai
hozzáférést a mérleg szó mentális tereinek, s a köztük levő kapcsolatok elemzésével tárja fel.
A mentális terek integrálódásának esetét a Napi Gazdaság egy rövid szövegrészletén vizsgálja
a kutatás.
ABSTRACT
ÉVA SZEKRÉNYES RÁDI
AN ANALYSIS OF HUNGARIAN DAILY BUSINESS NEWSPAPERS (2010-2013)
FROM A COGNITIVE LINGUISTIC PERSPECTIVE
One of the most important characteristics of Language for Business and Economics is
unambiguity. The present research aims to prove that in certain circumstances, i.e. in the
business press, Language for Special Purposes (LSP) does not always meet the requirements
of unambiguity. The research explores this issue on the basis of corpora taken from two
prestigious business and finance daily newspapers, Napi Gazdaság and Világgazdaság,
applying the analytical techniques of cognitive semantics and the method of word association.
The theoretical background of the research is composed of three topics: (I.) description of the
characteristics of Language for Economics with particular emphasis on the specific language
used in the business press; (II.) aspects of cognitive semantics relevant to the thesis:
categorization, frame (conceptual metaphor and conceptual metonymy) and conceptual
integration; (III.) mental lexicon and word association. All the measures and analyses of the
empirical research aim to verify the possibility and realization of dual lexical access.
The first empirical research determined the base level of Language for Economics, whose key
organizing element constitutes a prototype. Data were collected from students who do not
study economics. They were sent a questionnaire inquiring about the frequency and meaning
of certain economic expressions. The research revealed only metaphors and metonymies
under the base level, both of which make dual lexical access possible. The frequency of word
usage researched in the questionnaire given to the students was also examined in the
newspaper, Napi Gazdaság, and the frequencies of the words in the press and in the
questionnaire were compared.
In the second empirical research within the framework of word association tests, students who
study economics and those who do not were asked to respond to certain specific expressions
with a metaphoric or metonymic structure taken from the business press. The research
presupposed that in the lack of professional knowledge, laymen would rely on the source
domain of metaphors or the idealized cognitive model (ICM) of metonymies. According to
the results of the research, it is not only the domain specific meaning that comes into play but
also the meaning of the source domain or the idealized cognitive model. The incidence of
stimulus-words in the business press was examined, and also, links between the frequency
found in the press and specific, as well as source domain dependent and ICM-dependent
answers were revealed.
Three further analyses centre around the possibility of dual lexical access when using
Language for Economics: the first analysis traces back the specificl meaning of the word
medve (bear) to its metonymical structure. The second analysis reveals dual lexical access by
examining the mental spaces of the word mérleg ’balances, scales’ and their relations to one
another. The integration of mental spaces is presented through a text taken from Napi
Gazdaság.
ELŐSZÓ
A szaknyelvek vizsgálatban hagyományosan a szaknyelv és a köznyelv, illetve a
szaknyelvek közötti jellegzetes különbségekre támaszkodik a szakirodalom. Jelen kutatás a
gazdasági szaknyelv lexikai szintű, empirikus vizsgálata során a szakember és a nem
szakember által nyújtott adatok mentén a gazdasági szaknyelv és a köznyelv kapcsolódási
pontjait keresi. A kutatás nyelvészeti vonatkozású eredményei alapján rávilágít arra, hogy a
gazdasági szaknyelv kellő mértékű ismerete egy adott társadalom minden polgára számára
nélkülözhetetlen. Egy társadalom minden tagja valamilyen módon és valamilyen szinten
bekapcsolódik a gazdasági körfolyamatba. Ezért szükségszerűvé válik a gazdaság területén
való bizonyos szintű jártasság is. Ez a jártasság a gazdasági szaknyelv megértését, használatát
és a nyelvhasználat mögött meghúzódó gazdasági tartalmak ismeretét jelenti. A gazdasági
ismeretek és az azokat közvetítő gazdasági szaknyelv elsajátítása egy jól működő társadalom
záloga lehet. „A gazdasági szaknyelv nem néhány kiválasztott számára izolált szféra, hanem a
közboldogulás eszköze is. A gazdasági történéseket, intézkedéseket a szakember és a nem
szakember egy közös társadalmi, gazdasági keretben értelmezi. Azonban a szakember és a
nem szakember gazdasági ismeretei közötti különbség ebben a közös értelmezési keretben is
félreértéseket eredményezhet. Ezért fontos, hogy a professzionális gazdasági szereplők
nyelvhasználata egyértelműen közvetítse a kifejezni kívánt tartalmat, így a különböző
terminusok, szaknyelvi kifejezések jelentését is. A gyakorlati gazdasági kérdéseket értő
állampolgár nem kiszolgáltatott többé, sikeresen vezeti magánháztartását, és döntései által
hozzájárul a társadalom gazdasági produktumához. A gazdasági szaknyelvi ismeretek, illetve
azok hiánya más vonatkozásban is jelzésértékű. A külhoni magyarok nyelvcsere folyamatának
ugyanis első állomása a magyar gazdasági szaknyelv helyett egy idegen gazdasági szaknyelv
használata.” (Lengyel Zsolt szóbeli közlés 2009).
A disszertáció első fejezete a magyar gazdasági szaknyelvet mutatja be történeti,
rendszernyelvészet és használatnyelvészeti szempontból. A gazdasági szaknyelven belül a
dolgozat külön kitér a gazdasági szaksajtó sajátosságaira. A második fejezet tárgya a kutatás
során alkalmazott módszerek és eljárások, illetve azok elméleti hátterének a bemutatása. Így a
kognitív szemantika, ezen belül is azon kognitív szemantikai eljárások, amelyek segítségével
a kutatás a magyar gazdasági szaksajtó nyelvét vizsgálja. A módszerek között szerepel a
szóasszociáció is, ezért ez a fejezet a mentális lexikonról és a szóasszociációs eljárásokról is
áttekintést nyújt. A harmadik fejezet a magyar gazdasági szaksajtó lexikájára vonatkozó
empirikus kutatásról ad számot (gyakorisági és jelentésismereti teszt, szóasszociációs
vizsgálat), az empirikus vizsgálat eredményeinek megvitatására a 4. fejezetben kerül sor. A
gazdasági szaknyelven belüli kettős lexikai hozzáférést az ötödik fejezet további három
elemzéssel szemlélteti. A dolgozat a következtetésekkel és a tézisekkel zárul. Jelen kutatás a
gazdasági szaknyelv ismeretének fontosságát hangsúlyozza, amikor feltárja a gazdasági
szaknyelven belüli kettős lexikai hozzáférés lehetőségeit, és a nyelvészeti aspektusain túl
egyben figyelemfelkeltés is mindazok számára, akik tehetnek is, felelősek is egy
emberközpontú, vagyis mindenek előtt az embert szolgáló gazdaság működtetéséért.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani az ELTE BTK Nyelvtudomány Doktori Iskola
Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program valamennyi oktatójának munkám hathatós
segítéséért, név szerint is GÓSY MÁRIA professzor asszonynak, az ELTE BTK
Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program vezetőjének.
Ugyancsak köszönetet mondok témavezetőmnek, LENGYEL ZSOLT professzornak, aki
figyelemmel kísérte kutatói tevékenységemet, és tanácsaival, útmutatásaival segített. Az
empirikus anyag összegyűjtésében való közreműködésért hálával tartozom az ELTE Mai
Magyar Nyelvi Tanszék, illetve a Fonetikai Tanszék oktatóinak.
A statisztikai számításokban Dr. Kása Richárd (BGF PSZK) segített. A
gazdaságtörténeti részeket Hazayné Dr. Ladányi Éva (BGF PSZK) lektorálta.
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a családom türelmét, támogatását. Dani
fiamnak külön is: az empirikus anyag gyűjtésében és egyes táblázatok készítésében nyújtott
segítségét.
1
1. A GAZDASÁG NYELVE
A gazdaság nyelve rendkívül szerteágazó, gazdag belső struktúrával rendelkező
szaknyelv. Sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó elméletek születtek a tekintetben is,
hogy hol jelölhető ki a gazdasági szaknyelv helye a nyelvi rendszerben. Fejlődését
nemcsak az adott szakterületek eredményei, hanem a történelmi (társadalmi, politikai)
körülmények is alapvetően meghatározták. Ez a fejezet a fentiek alapján azzal a céllal
íródott, hogy érzékelhetővé tegye, hogy a gazdaság nyelve egy sokszínű, képlékeny, a
történelmi, társadalmi változásokhoz gyorsan alkalmazkodó, nyitott rendszer. Ugyanakkor
e fejezet azokat a szaknyelvi homogenitást biztosító jellegzetességeket is bemutatja,
amelyek sajátos arculatot adnak a gazdasági szaknyelvnek.
1.1. A magyar gazdasági szaknyelv kezdetei: történeti áttekintés
A szaknyelv mint valamely beszédközösség sajátos beszédhelyzetekben speciális
célok megvalósítását szolgáló nyelvhasználata („language for specific purposes”) az
emberi nyelv kialakulásától elválaszthatatlan, az ember sajátos és szükségszerű
tevékenységeihez kapcsolódóan a nyelv genezisének szerves része.
A létfenntartással összefüggő tevékenységek – mint a vadászat, a halászat, a
földművelés, az étkezés, a ruhakészítés, a házépítés stb. – már az emberiség történetének
kezdetén segítették a későbbi évszázadokban markánssá váló, mennyiségileg egyre
növekvő, minőségileg egyre differenciálódó szaknyelvek létrejöttét. A gazdaság nyelve
valószínűleg az egyik legnagyobb múlttal rendelkező szaknyelv. Az ember ugyanis
alapvető szükségleteit idővel nemcsak a fent említett tevékenységekkel elégítette ki, hanem
a megszerzett és megtermelt javak egyszerű cseréjével is igyekezett növelni életesélyeit.
Például egy a vadászaton elejtett vadat megfelelő „üzletfél” esetén ruhadarabra vagy
ruhakészítéshez szükséges alapanyagra cserélt. A javak cseréje szükségszerűen felvetette
azok értékének a mérhetőségét, amit az emberiség kezdetben az árupénz1 – pl. bálnafog,
1 Négy pénztörténeti korszakot különböztetünk meg: (1) az árupénz korszaka (a nomád törzsi társadalmak
kora, (2) az aranypénz korszaka (i.e. 3000 (Mezopotámia) – XVIII. sz..), (3) az arany- és pénzhelyettesítők
korszaka (XVIII. – XIX. sz.), (4) a modern pénz korszaka (XX. sz.. – napjainkig). l. www. pénziskola.hu
2
kagyló, kavics, kő, só, szarvasmarha, teve – használatával, majd a fémalapú pénz
kitalálásával oldott meg. Az árucsere, a pénz mint fizetőeszköz feltalálása a gazdaság, s
így a gazdasági szaknyelv kialakulásának csírája is.
A magyar gazdasági szaknyelv fejlődésének körülményeit nyelvtörténeti
korszakonként követjük nyomon az alábbi felosztás szerint: Ómagyar kor 896-1526;
Középmagyar kor 1526-1772; Újmagyar kor 1772- napjainkig. A nyelvtörténeti
korszakhatárok és a gazdaságtörténeti korszakhatárok nemigen esnek egybe (ennek
kifejtése egy külön disszertációt igényelne), de a nyelvtörténeti határok fontos társadalmi
változások mentén jöttek létre, e társadalmi változások pedig a gazdaságtörténetben is
tükröződnek.
Ómagyar kor (896-1526) A pénz értékmérő funkciója mellett egyértelmű volt a
pénz értéket megőrző, értéket megjelenítő funkciója is. Így hamar felismerték a
pénzkölcsönkérés – mai terminussal: kölcsön – hasznosságát. A magyar gazdasági
szaknyelv történetét tekintve 1493-ból már rendelkezünk olyan nyelvemlékkel, amely a
pénzkölcsönkérés és a kölcsönmegadás üzleti aktusának magyar nyelven történt
megörökítése: Vér András menedéklevele 1493-ból. Ez a menedéklevél a legrégibb
magyar nyelvű nyugta, melyet Vér András, II. Ulászló udvarnoka állított ki. Ma az MTA
könyvtárában található, jelezete: Cod.39.kis8-r (Molnár-Simon 1980). A szöveget
általában a szakszövegek műfaji jellegzetességei kapcsán Kurtán is idézi (Kurtán 2006:
932). Az alábbiakban az általam nyújtott rövid elemzésben az ebben a nyelvemlékben
található gazdasági műfaji sajátosságokat emelem ki.
Vér András menedéklevele:
En Vér András adom en kezem írását, hogy adós volt volna en nekem
Erdőhegyi Balázs száz forinttal szík udvarnak zálogosság szerint és az száz
forintnak huszát mega(d)ta, az húsz forintról en Vér András teljes menedéket
(nyugtatványt) adtam ez Erdőhegyi Balázsnak. Adatott Jenőben kiskarácson
estin 1493. Ennek másja Erdőhegyi Balázsnak atam (adtam).
A menedéklevél jól szemlélteti, hogy a még éppen csak kezdeteit élő gazdasági
szaknyelv is magán hordozza azokat a jegyeket, melyeket ma is jellegzetes ismérvekként
tartunk számon. Így már ebben a szövegben is fellelhetők a gazdasági szókincs előfutárai,
az adós, zálogosság ’zálog’, menedék ’nyugtatvány, nyugta’ szavak vagy a gazdasági
3
kifejezés: száz forintnak huszát megadta. A fenti menedéklevél fontos vonása az is, hogy
már tartalmazza az elismervény ma is kötelezőnek tekintett elemeit. E jellegzetes műfaji
elemek a következők: a kölcsönadó és az adós megnevezése, a kölcsönösszeg nagysága,
keltezés, másolatkészítés és az igazolás nyelvi nyomatékosítása „adom en kezem írását”,
azaz elismerem a nyugta tartalmát.
Középmagyar kor (1526-1772) A 16-17. században a magyar gazdasági szaknyelv
fejlődésére több tényező is hatott. Mindenekelőtt a különböző kézműipari termékeket
előállító mesterségek létrejötte szélesítette a kereskedelmi tevékenységet. A
Magyarországon a 16. században a könyvnyomtatás (Hoffgreff-, majd Heltai nyomda
1550, debreceni városi nyomda 1561) révén teret hódító írásbeliség a gazdasági
nyelvhasználatban is éreztette hatását. Létrejöttek és terjedtek a szakszövegek, és a
tudományos irodalom is ebben az időszakban kezdett kialakulni (Kurtán 2006). A 16.
század második felében ezt a folyamatot különösen kedvezően befolyásolta a humanizmus
magyar nyelv használatára irányuló törekvése. A humanizmus és a reformáció szellemében
írta meg Apáczai Csere János az első magyar nyelvű tudománytárat Magyar Encyclopaedia
(1653) címen. Apáczai ebben a művében idegen nyelvű szakirodalmak magyarra való
fordításával a különböző tudományágak, köztük a korabeli gazdaság terminológiáját is
megalkotta (Kurtán 2006). „… a dolgok neve olyan, amilyet a névadók tetszése szabott
rájuk. Nevet adni pedig minden időben egyformán szabad” – írja Apáczai (idézi Kiss 2005:
247). A latinnal, az „apanyelvvel” szemben Apáczai a magyar nyelvű terminusképzés
úttörőjeként a magyar szaknyelvek, köztük a gazdaság nyelvének, 18-19. századra
datálható kibontakozását készítette elő (Kiss 2005).
Újmagyar kor (1772- napjainkig) A 18-19. században a gazdasági nyelv
fejlődésének több tényező is lendületet adott. Elsőként az 1772-től, hozzávetőlegesen 100
évet felölelő nyelvújítási mozgalmat kell megemlíteni. A kezdeteket Bessenyei György
neve fémjelzi. Bessenyei II. József, Habsburg uralkodó erőszakos németesítével szemben a
Magyarság című cikkében világosan kimondja: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós,
idegenén egy sem.” A nyelvújítási mozgalmat, amelynek célja a nyelv megújítása,
bővítése, a nyelv idegen elemektől való megtisztítása (purizmus), valamint a nyelv szebbé
tétele, pallérozása, végül Kazinczy Ferenc indította el 1811-ben (Tövisek és virágok). A
nyelvfejlesztés ügyét nemcsak a szépírók, hanem a szakírók is szorgalmazták, például
Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály (növénytan), Révai Miklós (nyelvészet), Bugát Pál
(orvostudomány) és mások (Kiefer–Siptár 2003). A nyelvújítás a gazdasági nyelv
4
szókincsére is kiterjedt: az új szavak részben meghonosodtak, részben kérészéletűnek
bizonyultak.
Szily Kálmán nyelvújítási szótárában (Szily 1902-1908) például a következő még
ma is használatos gazdasági tartalmú szavakat találhatjuk:
(Az alábbi lista saját gyűjtés az említett szótár 1. részéből.)
1. rész
alkusz (az alk- igetőből képeztek főnevet), árfolyam, árverés (az ára felverésnek
kurtítása), elárverezni, bankár (korábban bankúr, pénzcsűrnök, pénzkereskedő), bankjegy,
bizomány, bizonylat, biztosítani, biztosító társulat, csőd (csődülből vonták el a csőd
főnevet), czég (céh→czégér→czég), elismervény, érték, értékpapír, befizet, kifizet (nem
használták az ige mellett ezeket az igekötőket), fogyasztási adó (gróf Széchenyi István
használta először), gazdaságos, gazdász, adó-hátralék, bérhátralék, hitelezni, járadék,
járandóság, járulék, jelzálog, jövedék (adónemként 1848 után jött divatba), jutalék, kamat,
kamatoz, kamatos, kamatláb, kereskedelem, kereskedő (korábban áros:
boráros→borkereskedő), kereslet, költségvetés, könyvelni, könyvvitel, kötvény, leltár,
osztalék, pénzügy, számla (számlál→számla ’conto’ értelemben), számvitel, váltó.
(Az alábbi lista saját gyűjtés az említett szótár 2. részéből.)
2. rész
alkudozni, biztosító-társaság, fogyasztani, belső fogyasztás (Széchenyi Világ: 109),
fogyasztó (Széchenyi Világ: 104), fölszámolás (Széchenyi Világ: 270), haszon-, ingóság,
ipar, jutányos (Széchenyi Híd: 98), kereset, közgazdaság (Kossuth Pesti Hírlap: 97),
munkabér, nagykereskedő, nemzetgazdaság (Kossuth Pesti Hírlap: 67), osztalék,
pénzalap (Széchenyi Stadium: 177), részvény (Széchenyi Hitel: 155), szállítmány, termelni
(Széchenyi Lovakrul: 17 és 46), törleszteni, tőzsde, üzlet stb.
A fenti gyűjteményből is jól kitűnik, hogy Széchenyi a Hitel, Világ, Stádium című
műveiben a gazdasági szaknyelv szókincsének gazdagításához is bőségesen hozzájárult.
Az alábbiakban Szily Kálmán nyelvújítási szótárából (1902-1908) idézett három
példa szemlélteti azt a folyamatot, amely során a gazdasági jelentés egy új magyar szó
formájában öltött testet.
5
csőd A „concursus creditorium” lefordításával meg voltak akadva a század-
eleji Tiszti szótárak. Majd a hitelezők összejövetele, majd összetódulása, majd
összecsődülése (Törv. = Törvénytudományi Műszótár, közrebocsátja a Magyar
Tudós Társaság. – I. kiadás 1843; II. kiadás1847). Ez utóbbi szerint alkotta
Helmeczy a concursusra (mind a két értelemben) a csődületet (Jelenkor 1833),
s így lett a törvényben is: csődületi bíróság, csődületi eljárás, csődületi tömeg
stb.; concurrens pedig (Fogarasi (1842) Jogtani műszókönyv) csődülő. – A
csődül-ből önkényesen elvont csőd főnevet először Fogarasinál találom 1842-
ben (Jogt. Mszk.); ugyanitt már csődtömeg, csődper is. Rögtön elfogadta
mindenki. (1. rész, 40.)
gazdász Fogarasi 1845. évi Segédszótárában találom először a gazdászat szót,
mindamellett bajosan tőle van, mert CzF. (1864) maga is azt mondja: a
gazdász annyiban hibás alkatú szó, amennyiben a gazda szótól származtatva,
azt jelenti: a gazdával bánó (mint juhász, kertész a. m. juhval, kerttel bánó),
ami helytelen fogalom volna. Jobban talán: vagyonász. – Ma már csak a
gazdaságintézeti tanulók nevezik magukat gazdászoknak, talán azért, hogy a
jogászok-hoz hasonlítsanak. – A nemzetgazdászat is ma már nemzetgazdaság.
(1. rész 107.)
kereskedő Az efféle összetételek, mint borkereskedő, gabonakereskedő,
vaskereskedő a régi nyelvben ismeretlenek voltak; rendesen az áros szóval
éltek; bor-áros, gabona-áros, vas-áros. Noha az árosság régente nemcsak
eladást, hanem vevést is, tehát általában kereskedést tett, az árul ige rokonsága
az áros-ra lassanként rákényszerítette a kizárólagosan eladással foglalkozás
jelentését. Az adás-vevés fogalmát jól kifejezvén a kereskedés szó, a lóval-
kereskedő (PP.), rabszolgákkal kereskedő (Márt.) kezdett divatba jönni a
lókupecz meg az emberáros helyett. De ha a bornak, gabonának, vasnak van
árosa, akkor lehet ugyanazoknak kereskedője is, s így ép oly jogosult szó: a
borkereskedő, mint a boráros (1. rész, 171)
A nyelvújításon kívül további körülmények is erőteljesen éreztették hatásukat
ebben az időszakban. A magyar nyelv 1844-ben való hivatalossá tétele szabad utat adott a
magyar nyelvű szaknyelvi írásbeliség megjelenésének, noha a közigazgatás nyelve
1848/49 és 1867 között ismét a német. A 19. század társadalmi és gazdasági változásai
6
pedig a tartalmat biztosították a kibontakozó magyar nyelvű gazdasági szakmai szövegek
számára.
A 19. század első felének magyar gazdaságát erőteljes fejlődés jellemezte. A
mezőgazdasági technológiák egyre korszerűbbekké váltak, elterjedt például az istállózás, a
vetésforgó. A mezőgazdasági árutermelés a külkereskedelem döntő hányadát tette ki. Az
1850-es években a jobbágyság megszüntetése lehetővé tette a mezőgazdaság
kapitalizálódását. A 19. század első felében, noha még működtek céhek, a gyáripar, az ipar
is fejlődésnek indult. Lehetővé vált az ipari fellendülés szempontjából nélkülözhetetlen
gazdasági társaságok, például részvénytársaságok alapítása. Egyre nagyobb teret nyertek a
vállalkozások, például a Széchényi nevéhez kötődő gőzhajózás, a Tisza szabályozása.
Bővült az áruszállítás szempontjából is fontos vasúthálózat. A vállalkozásokhoz szükséges
hitelfelvétel megkönnyítését szolgálta a hitelezőknek biztonságot nyújtó váltótörvény
bevezetése. Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia hatalmas
egységes piaca (közös pénzügy, a Bach-korszakban létrehozott adórendszer, közös
közlekedési, hírközlési rendszer stb.) biztosította a további fejlődést. Szabaddá vált a tőke
és a munkaerő áramlása. A kedvező hitelfelvételi lehetőségeknek köszönhetően
„gründolási láz” vette kezdetét (1867-72). 5 ezer bank működött Magyarországon, 1864-
ben létrehozták a Budapesti Értéktőzsdét, kereskedelmi és ipari kamarák alakultak.
Magyarország a 19. és 20. század fordulójára agrár-ipari országgá vált (bővebben l. Berend
T. –Ránki 1976). Ennek folyománya, hogy nagymértékben bővült a gazdasági szókincs, és
a szakszövegek mennyisége is egyre gyarapodott, például gyakoriakká váltak az üzleti
levelek. A kapitalizmus versenyorientált piacgazdasága megfelelő közegnek bizonyult a
gazdasági nyelvhasználat felvirágzására. A 19. század végén már elkezdődtek a rendszeres
szaknyelvi kutatások is (Bańczerowski 2003).
A 20. század elején a (nemcsak magyar) gazdasági szaknyelvi kutatás alapjainak
letételében szerepet játszottak a gazdasági szaknyelv iránti figyelem nemzetközi
vonatkozásai is. Az I. Világháború előtt a német, holland és svájci gazdasági egyetemek és
főiskolák indíttatására kezdetét vette a gazdasági nyelvészet története. Létrejött egy új
kutatási irányzat, az ún. Wirtschaftslinguistik, melynek képviselői Messing, Stieda, Fehr,
Jordan. Az érdeklődésük a 15. századi hanzák nyelve, a történelmi angol kereskedelmi
nyelv, a piac nyelve felé fordult. Megjelentek az első szótárak (Wörterbuch der
Kaufmannssprache Schirmer 1911 idézi Kovářová 2007), és megfogalmazódott a
gazdasági nyelvészet intézményesítésének, a gazdaságtudományi karokon a gazdasági
7
nyelvi tanszékek alapításának az igénye (Kovářová 2007). Említést kell tenni a Hugo
Siebenschein által képviselt Wirtschaftsgermanistik irányzatról is, amely a gazdasági
tartalmak nyelvi megnyilvánulását a költészetben tette vizsgálódása tárgyává. A gazdasági
szaknyelvi kutatások másik fő vonulatát a strukturalista funkcionális irányzat képviseli. A
20. század első felének strukturalista nyelvészeti iskolái közül a Prágai Nyelvész Kör teszi
rendszeres vizsgálat tárgyává a gazdasági nyelvet, úgy ítélve meg, hogy az tulajdonképpen
funkcionális dialektus. Kutatómunkájuk eredményeképpen létrejött a gazdasági nyelvészet
strukturalista funkcionális irányzata (strukturelle funktionale Wirtschaftslinguistik: Čada,
Kopeckij, Krejči, Vančura idézi Muráth 2002; Kovářová 2007). 1936-ban a Kör hivatalos
kiadványában (Travaux du Cercle Linguistique de Prague) a kereskedelmi nyelv
elemzésére is sor került (Vančura 1936: 159-164. idézi Ablonczyné 2002). Míg Messingék
a gazdasági szaknyelvet nyelvtörténeti és szóetimológiai szempontból közelítették meg, a
strukturális, funkcionalista irányzat képviselői a gazdasági nyelvészet elméleti alapjaira és
a különböző gazdasági szövegek osztályozására fordították a figyelmüket (Kovářová
2007). A szaknyelv ehhez hasonló elkülönítése a mai napig él.
Mivel a prágai funkcionalisták hatása csekély volt a magyar nyelvtudományra,
ezért 1920 és 1944 között a magyar gazdasági szaknyelv kutatása is visszafogott volt.
Valószínűleg a német és angol nyelv éreztette hatását. A korszak gazdasági és pénzügyi
szempontból fontos eseménye a Magyar Nemzeti Bank (1920) megalapítása.
A magyar gazdasági szaknyelvhasználat viszonylagos beszűkülésének lehettünk
tanúi az 1945-1989-es tervgazdálkodással fémjelzett időszakban (1948-49-et, a fordulat
évét kivéve, amikor nem volt tervgazdálkodás). Ekkor valós piacgazdasági események
híján egyfajta gazdasági analfabétizmus lett úrrá a gazdasági élet „hétköznapi” szereplőin
(értsd. magánháztartások). „… az ’átlagember’ korábban nem volt jelen a gazdaságban és a
piacon, nem foglalkozott naponta a részvényárfolyamok alakulásával, nem érdekelte, hogy
áll a dollár …, nem érezte szükségesnek a gazdasági sajtó követését.” (Ablonczyné 2002:
9). A szocialista gazdasági szaknyelvet a közgazdaság (economics) és az üzleti (business)
fogalmi rendszer összemosása jellemezte. „Mindez odavezetett, hogy egyfajta „zsargon”
vagy másképpen szólva gazdasági reformnyelv alakult ki, amely egy KGST-s
szubkultúrára volt csak jellemző.” (Ablonczyné 2006: 39). A 20. század végi
Magyarországon létrejövő szociális piacgazdaság (vegyesgazdálkodás), az egyre
erőteljesebbé váló globalizációs folyamatok, valamint a 2008-as világgazdasági válság a
társadalom szinte valamennyi tagját aktív piaci szereplővé avatta. A gazdasági
8
szaknyelvben nemcsak új fogalmi rendszer alakult ki (főleg anglicizmusok, új fogalmak:
enterprise, company, firm, corporation), de a globalizáció és a fenntartható fejlődés új
ideológiai tartalommal is felvértezte azt. A könyvkiadás aktívabbá válásával elérhetővé
vált az angol, német, francia, spanyol stb. szakirodalom. A szabad sajtó és az internet
felgyorsította a magyar gazdasági szaknyelv változásait. A közoktatásban és a
felsőoktatásban is egyre nagyobb teret nyert a gazdasági szaknyelv tanítása, s ennek
folyományaként elárasztották a könyvpiacot a gazdasági szaknyelvi témájú könyvek,
jegyzetek, fordítások. A kereskedelmi televíziók és rádiók gazdasági témájú adásai, a
reklámok nem hagyták érintetlenül a köznyelvet sem. Így a gazdaság nyelve nemcsak az
egyik leggyakrabban és legszélesebb körben használt nyelvváltozattá vált, de sokszínűsége
és a változások iránti fogékonysága okán rendkívül izgalmas kutatási terület is lett. A
rendszerváltoztatás időszakában a gazdasági szaknyelvvel foglalkozó germanista kutatók
figyelme – Muráth alapján (2002: 86) – a morfológia, a szintakszis, a szóképzés (Borgulya
1988; Dobrai 1990; Mundt 1988; Muráth 1991; Pongrácz 1983; Varga 1992), a gazdasági
szövegek metaforái (Borbély 1985; Ghiczy 1988; Károlyi 1988), az interkulturális
kommunikáció (Muráth 1988, 1993; Zelényi-Kovács 1988;) és a terminológia felé irányult.
A gazdasági szaknyelvi kutatások a ma már önálló diszciplínának tekintett
szaknyelvkutatás, a technolingvisztika (Bańczerowski 2003) fontos területe. Számos
konferencia (pl. MANYE, SZOKOE) és tudományos folyóirat (Alkalmazott
Nyelvtudomány, Porta Lingua) ad teret a szaknyelvi kutatások bemutatására. A legújabb
kutatásokról a Szaknyelvi kommunikáció (Dobos 2010) című és a Tudomány, Technolektus,
Terminológia (Veszelszki–Lengyel 2014) című tanulmánykötetekben olvashatunk. Számos
kutatás pedig a szaknyelv és az oktatás kapcsolatának vizsgálatára irányul a nyelv, a
megismerés és a kultúra kapcsolatának vonatkozásban is (Kurtán 2014). Kiss egy 2008-ban
írt tanulmányában a kutatói dilemmák és a nyelvi változások kapcsán, amelyek a
szaknyelvet sem hagyják érintetlenül, hangsúlyozza, hogy „ … az egyik alapvető
tudományos kérdés napjainkban az, hogyan és miként függ össze a nyelv, a megismerés és
a gondolkodás, valamint a kultúra.” Kiss 2008: 270).
9
1.2. A gazdasági szaknyelv paraméterei: problémaorientált,
rendszerező áttekintés
A gazdasági szaknyelv – a többi szaknyelvhez hasonlóan – nem önálló nyelvi
rendszer, hanem sajátos, gazdasági, üzleti eseményekkel kapcsolatos beszédhelyzetekben a
gazdasági tevékenységet professzionális szinten folytató személyek, illetve közösségek
jellegzetes nyelvhasználata (vö. Beier 1980; Drozd/Seibicke 1973; Hoffman 1984; Ickler
1997; Kiss 1995; Kurtán 2006; Schmidt 1969). A professzionalitás kapcsán itt kell
megjegyeznünk, hogy a gazdaság nyelvével a köznyelvi beszélő is találkozik. Egy
számlanyitás vagy különböző pénzügyi befektetések és tranzakciók lebonyolítására adott
megbízások kapcsán a gazdasági nyelvet a köznyelvi beszélőnek is értenie és használnia
kell; bizonyos helyzetekben tehát a nem szakember is gazdaságinyelv-használóvá válik.
Rosemarie Buhlman és Anneliese Fearns Hoffman szaknyelv-definíciója alapján a
következőképpen határozták meg a gazdasági szaknyelvet (Wirtschaftsdeutsch):
Wirtschaftsdeutsch – das ist die Gesamtheit aller Fachsprachen, d. h. aller
sprachlichen Mittel, die in einem fachlich begrenzbaren
Kommunikationsbereich, nämlich dem der Wirtschaft, verwendet werden, um
die Verständigung zwischen den in diesem Bereich tätigen Menschen zu
gewährleisten (Buhlman-Fearns 1987: 306 idézi Kovářová 2007).
A gazdaság nyelve minden olyan szaknyelv összessége, tehát minden olyan
nyelvi eszköz, amelyet egy szakmailag behatárolható területen, tudniillik a
gazdaság területén használnak azzal a céllal, hogy az ezen a területen dolgozók
megértsék egymást. (Szekrényesné Rádi Éva, a továbbiakban SZ. R. É.
fordítása)
A gazdasági szaknyelv jellegzetességeinek áttekintését három kérdéskör taglalására
szűkítjük:
A gazdasági szaknyelv korlátozott autonómiája: a gazdasági szaknyelv
köznyelvi kötelékei;
A gazdasági szaknyelv rendszerszerű megközelítése: helye az általános nyelvi
rendszerben és belső struktúrája;
A gazdasági szaknyelv sajátosságai: lexiko-szemantikai, szintaktikai és
pragmatikai megközelítések.
10
1.2.1. A gazdasági szaknyelv korlátozott autonómiája: a gazdasági szaknyelv
köznyelvi kötelékei
Az első szempont a gazdasági szaknyelv nem önálló nyelvi rendszer voltára
vonatkozik. Ennek a szempontnak a kiemelését az indokolja, hogy a szaknyelv, így a
gazdasági szaknyelv definíciójának megfogalmazásánál elsősorban a köznyelv és a
szaknyelv egymáshoz való viszonyának meghatározása okozta a legtöbb nehézséget. A
gazdasági szaknyelv kutatásához elengedhetetlen e probléma mibenlétének az ismerete.
Noha a szaknyelv szókincse jelzi leginkább a köznyelvtől való eltérést, és
szintaktikai, stilisztikai, szövegszerkesztésbeli, valamint pragmatikai jellegzetességek is
feltárhatók, a gazdasági szaknyelv – más szaknyelvekhez hasonlóan – a köznyelv
nyelvtanát, helyesírási szabályait alkalmazza. Szókincse és a köznyelvi szókincs között
sem vonható mindig éles határ, például az adó, kamat, hitel, számla, törlesztés, futamidő,
kölcsön stb. szavaink a köznyelvi beszélő számára is egyértelmű jelentéssel bírnak, és
használatuk a nem szakember számára sem jelent problémát. Ezenkívül a gazdasági
szókincs a gazdasági nyelv használata során sem elszigetelt módon van jelen, hanem a
köznyelvi szókincsbe ágyazódva. A Napi Gazdaság (2012. április 6-7.) Történelmi
veszteséget ért el a Raiffeisen című cikke 198 szavából – a szó alatt ebben az esetben
szövegszót: tokent értünk – csak 36 esetben lehet szakszó-előfordulást megállapítani (a
szöveget l. 11. o.)
A cikkben előforduló szakszavak megszámolásához alkalmazott eljárással
kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a token mint korpusznyelvészeti fogalom olyan
betűcsoportot jelöl, amelyet mindkét oldalon szóköz választ el. Ezért a működési bevétel,
működési költségek, lakossági hitelek szakkifejezések esetében a működési és lakossági
jelzőket szövegszóként a számolás során nem lehetett szakszónak tekinteni, mivel azok
önálló használatban (itt értsd. tokenként) nem minősülnek szakszónak. Hangsúlyozni kell
azonban, hogy a fenti kifejezések (működési bevétel, működési költségek, lakossági hitelek)
– noha több szóból állnak, egy fogalmi egységet alkotnak – terminológiai szempontból
szakszónak tekintendők. (vö. Muráth 2007: 468-469) Jelen dolgozat tehát tokeneket vett
alapul a szakszavak és a nem szakaszavak megkülönböztetésére. Az eljárást a szaknyelvek
”nem önálló” voltának igazolására Kemény is alkalmazta (Kemény 2010: 87).
11
A szövegben a hatékonyabb szemléltetés érdekében bold betűtípussal emeltem ki a
szakszónak minősített tokeneket. A számolásnál egy szó többszöri előfordulását is
figyelembe vettem.
Történelmi veszteséget ért el a Raiffeisen
A Raiffeisen Bank 97,5 milliárd forintos adózott veszteséggel zárta az
elmúlt évet, a gazdasági helyzet romlását jelzi, hogy a pénzintézet működési
bevételei is 11 százalékkal estek vissza 2011-ben – mondta Heinz Wiedner
vezérigazgató tegnapi sajtótájékoztatóján. A bank tavaly 133 milliárd forint
céltartalék képzésére kényszerült, szemben a 2010-es 51 milliárd forinttal.
Végtörlesztési vesztesége 31-32 milliárd forint volt, ám látható, hogy ezen túl
is kétszeresére nőttek a banki céltartalékok, mivel a nem teljesítő hitelek
2010-es 19 százalékos aránya az ügyfélhitelek 21 százalékára növekedett. A
fedezettségi mutató 52 százalékról az intézkedések nyomán 61 százalékra
javult.
A Raiffeisen Bank nettó kamateredménye 11, jutalékbevételei 8
százalékkal csökkentek, a hitelezésben pedig 9,3-ról 9,4 százalékra, a
betéteknél pedig a 8,4-ről 8,6 százalékra növelte piaci részarányát. Wiedner
szerint a jelenlegi helyzetben az eszközállomány csökkenése folytatódik –
leginkább a lakossági és projektfinanszírozási hitelek visszaesése lesz
jelentős.
A számokat nem tudta ellensúlyozni a működési költségek 5 százalékos
csökkenése, és az sem, hogy a válság kezdete óta – a fiókbezárásokkal és az
ezer főt érintő, több hullámban végrehajtott elbocsátásokkal - 27 százalékkal
tudta a bank lejjebb vinni a költségeit. A várható veszteség miatt végrehajtott
350 millió eurós tőkeemelésnek köszönhetően a Raiffeisen tőkemegfelelési
mutatója 11, 16 százalékra nőtt.
Nagy László Sándor (Napi Gazdaság Üzleti és Pénzügyi Hírlap, XII.
évfolyam. 68. (5655.) szám)
A szövegben a köznyelvi szókincshez való kapcsolódáson túl a magyar
köznyelvben alkalmazott ortográfiai és helyesírási normák is érvényesülnek. A cikket
felolvasva fonetikai és fonológiai különbségek sem érzékelhetők. S noha a fenti cikk
12
mondatszerkesztésében megfigyelhetők a gazdasági szaksajtó nyelvére jellemző gyakori
közbevetések, a szintaktikai szerkezetek nem vétenek a magyar grammatikai szabályok
ellen, például a birtokos szerkezetekben a birtok a birtokost követi („a hitelek
visszaesése”), névutókkal találkozunk és nem prepozíciókkal („a veszteségek miatt”), és
az igék, névszók vonzatai is a köznyelvi használat szerint alakulnak („tőkeemelésnek
köszönhetően, céltartalék képzésére kényszerült”).
A fenti példa alátámasztja tehát azt a megállapítást, miszerint „ .. ezek a „nyelvek”
(ti. szaknyelvek – SZ. R. É.) valójában nem nyelvek, hanem a sztenderdnek meghatározott
terminológiával és nómenklatúrával kiegészülő, sajátos mondat- és szövegszerkesztési
eljárásokat alkalmazó változatai.” (Kemény 2010: 89)
Ugyanakkor a köznyelv és a gazdasági szaknyelv ontológiai egymásba
ágyazottsága ellenére is hangsúlyoznunk kell – Heltait idézve (Heltai 2006) – , hogy „ .. a
köznyelvi kompetencia megléte egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyúttal szaknyelvi
kompetenciával is rendelkezünk” (Heltai 2006: 37).
A szaknyelv ismerete azt jelenti, hogy a kommunikátor olyan nyelvi
kompetenciával rendelkezik, amely magában foglalja mindazokat a nyelvi
struktúrákat és elemeket is, amelyek a szaknyelvi nyelvváltozatban
előfordulnak és gyakoriak, képes ezeket az elemeket aktívan használni, tudja,
hogy a szakmai kommunikációban éppen ezeket az elemeket kell használnia,
és tudja, hogyan kell ezeket az elemeket hatékonyan használnia (Heltai 2006:
37).
Mindez azt is alátámasztja, hogy a szaknyelv kutatása során felmerülő ellentmondások egy
része abból adódik, hogy a szaknyelvet vizsgálhatjuk lingvisztikai (rendszernyelvészeti) és
szociolingvisztikai (használatnyelvészeti) szempontból is.
A szaknyelvkutatók a fenti probléma feloldására, hogy tudniillik a szaknyelv
valójában nem autonóm nyelv (Kiss 1995; Kurtán 2006), a szakmai nyelvhasználat
kifejezést vezették be, és a szaknyelv elnevezést ennek szinonimájaként javasolták
alkalmazni (Dániel 1982; Kurtán 2006), a szaknyelvet pedig a köznyelvhez viszonyított
különbségek rendszereként kezdték el értelmezni (Kurtán 2006; Pusztai 1982, 1988).
A fenti megállapítások további kérdésfelvetésekhez vezettek. Az egyik – az eddigi
kutatások alapján ma már elmondható – az a „szövevényesnek” mutatkozó probléma, hogy
13
hol jelölhető ki a szaknyelv (köztük a gazdasági szaknyelv) helye a nyelv rendszerében. A
másik kérdés azoknak a jellegzetességeknek a feltérképezésére vonatkozik, amelyek a
köznyelv és a gazdasági szaknyelv képlékeny határvonala ellenére is karakteres arculatot
adnak a gazdasági szaknyelvnek.
1.2.2. A gazdasági szaknyelv rendszerszerű megközelítése: helye a nyelvi
rendszerben és belső struktúrája
1.2.2.1. A gazdasági szaknyelv helye a nyelvi rendszerben
A szaknyelv fogalmának és a nyelvben elfoglalt helyének értelmezésével a 19.
század végén, a 20. század elején kezdtek el foglalkozni. A gazdasági nyelv kapcsán
korábban már említést tettem az 1920-as években a Prágai Nyelvész Kör tevékenysége
nyomán létrejövő gazdasági nyelvészetről (strukturelle funktionale Wirtschaftslinguistik).
A szaknyelvkutatás ebben az időszakban kizárólag a köznyelvet vette viszonyítási alapul a
szaknyelv meghatározásánál, azt a funkcionális dialektusok kapcsán közelítette meg. A
szaknyelv e szerint a megközelítés szerint elkülönül, és alárendelt szerepet játszik a
köznyelvhez képest (Ablonczyné 2006). Barneŝ volt az, aki felhívta a figyelmet arra, hogy
a köznyelv és a szaknyelv közötti különbségek a nyelv minden szintjén kimutathatók.
„Differences between current English and technical English can be found at all linguistic
level and they manifest themselves in a different way qualitatively and quantitatively”
(Barneŝ 1972: 129. idézi Ablonczyné 2006: 21; vö. Heltai: disztribúciós különbségek:
2006). Az általánosan használt angol és a szaknyelvi angol közötti különbségek
valamennyi nyelvi szinten megtalálhatók, és különböző módon mutatkoznak meg mind
minőségileg, mind mennyiségileg. (SZ. R. É. fordítása)
Az 1960-70-es években a szaknyelvnek funkcionális stílusként történő definiálása
is érvényben volt (Heltai 2006).
Az 1980-as évektől kezdődően jelenik meg a szociolingvisztikai megközelítés,
amely szerint a szaknyelv egy nyelvváltozat. Így társadalmi nyelvváltozatként határozza
meg Sebestyén (1988), Kiss (1995), teljes rendszert alkotó sajátos nyelvváltozatnak tekinti
Grétsy (1988), a foglalkozás szerinti nyelvi réteg egyikeként említi Wacha (1992), Seregi
14
(1989) pedig a csoportnyelv kategóriájába sorolja (vö. Ablonczyné 2002, 2006; Heltai
2011).
Végül meg kell említenünk a Halliday-féle regiszter-elméletet (Halliday és mások:
1964, Halliday: 1968, 1978 idézi Heltai 2011), amely a szaknyelv értelmezésénél a
kommunikáció célját, témáját és színterét, valamint további differenciálás céljából a
szakterületet (field), a kommunikáció módját (mode: írásbeli vagy szóbeli) és tenorját
(kötött/kötetlen stb. stílus) tekinti támpontoknak.
Kurtán (2003) (vö. Kovács 2011) a szaknyelvről kialakult felfogások
összegzéseként öt megközelítést állapít meg:
- csoportnyelv
- alnyelv
- funkcionális stílus
- nyelvváltozat
- regiszter.
A felsorolt lehetőségek közül a szaknyelv mint regiszter megközelítést tekintik a
legátfogóbbnak (Kurtán 2006) és a legegyértelműbbnek (Heltai 2011). Heltai a regiszter-
elmélet bemutatásánál a magyar szakirodalom felosztási rendszerével is összehasonlítja
azt. Utalva az azonosságokra és az eltérésekre a regiszter-elmélet előnyeit hangsúlyozza. A
„Magyar felosztások” alatt Heltai Grétsy, Sebestyén és Kiss nézeteit érti.
15
1. táblázat
Nyelvváltozatok a hagyományos magyar felosztás és a regiszter-elmélet szerint (Heltai 2011: 142)
Magyar felosztások Regiszter-elmélet
Köznyelv User-related varieties
dialects
sociolects (including standard)
varieties according to age, gender
and ethnicity
Dialektusok
Társadalmi nyelvváltozatok
(csoportnyelvek):
társadalmi osztály szerint
életkor szerint
nemek szerint
foglalkozások szerint
hobby szerint
egyéb (dajkanyelv, argó)
Use-related varieties
registers (subdivided according to field,
tenor and mode)
A regiszter-elmélet két nagy csoportot tart számon a nyelvváltozatok
osztályozásánál. Az első csoportba a nyelvhasználótól függő (user-related) nyelvváltozatok
tartoznak, ezek a földrajzi (dialektusok) és társadalmi nyelvváltozatok (szociolektusok:
kor, nem, etnikum szerint). A regiszter-elmélet – mint ahogy az a táblázatból is kivehető –
nem tulajdonít kitüntetett szerepet a köznyelvnek, hanem azt a szociolektusok egyikének
tekinti szemben a magyar szakirodalom szerinti felosztással, melyben a köznyelv önálló és
irányadó, normatív státusszal rendelkezik. A második nagy csoportot a nyelvhasználattól
függő (use-related) változatok képviselik. Ide tartoznak az ún. regiszterek, tehát azok a
nyelvváltozatok, amelyek a szakterülettől (field), a formalitás mértékétől (tenor) és a
nyelvhasználat beszélt vagy írott voltától (mode) függően tovább tagolhatók. A regiszter-
elmélet itt (use-related) jelöli ki a szaknyelv, tehát a gazdasági szaknyelv helyét is (Heltai
16
2011), míg a magyar szakirodalmi felosztás szerint a szaknyelv társadalmi nyelvváltozat
(csoportnyelv) (Heltai 2011).
Tekintve az egymásnak olykor ellentmondó, sokrétű magyar szakirodalmi
felosztást − melyben például Sebestyén és Wacha a társadalmi nyelvváltozatok és a
csoportnyelvek kifejezést szinonimaként használja, ugyanakkor Sebestyén a szaknyelvet
társadalmi nyelvváltozatnak, Wacha foglalkozás szerinti rétegződésnek tekinti –, Heltai
meglátása szerint a Halliday-féle osztályozás sokkal áttekinthetőbb. Noha a szaknyelvre
jellemző a nyelvhasználók köre, mégis elsősorban a nyelvhasználat célja, témája és
színtere határozza meg azt.
1.2.2.2. A gazdasági szaknyelv belső struktúrája
A szaknyelvek tipológiáját horizontális és vertikális vonatkozásban is vizsgálták. A
horizontális felosztás különböző szakterületek szaknyelveit tartalmazza, a vertikális
felosztás pedig olyan szempontok alapján történik, mint az absztrakció foka, a nyelvi
forma, a nyelvhasználati környezet és a kommunikáció résztvevői (Hoffman 1984; Kurtán
2003). A szaknyelv vertikális tagolásával az elsők között Lothar Hoffman és Heinz
Ischreyt foglalkozott. Ischreyt (1965) három szakmai és nyelvi absztrakciós szintet
különböztet meg: a tudományos nyelvet, a szakmai köznyelvet és a műhelynyelvet. Ez
utóbbi szóbeli és írásos formáját a termelésben, az értékesítésben és az igazgatásban
használják. Hoffman (1984) a szaknyelvet a köznyelv résznyelvének tekinti, és ennek is öt
fajtáját különbözteti meg: az elméleti alaptudományokét, a kísérleti tudományokét, az
alkalmazott és műszaki tudományokét, az anyagi termelését és a fogyasztásét.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szaknyelven belüli specializáció mára már annyira
felgyorsult, hogy a horizontális és vertikális rendszerezés statikusnak tűnik (Kurtán 2006).
A gazdasági szaknyelv belső struktúrájának feltárására Ischreyten és Hoffmanon
kívül számos kísérletet tettek. Ebben az alfejezetben ezeket a további rendszerezési
lehetőségeket fogom ismertetni. Jelen kutatás szempontjából az alábbi áttekintés két célt
szolgál:
a gazdasági szaknyelv rendkívül gazdag belső rétegzettségének a szemléltetését,
a gazdasági sajtó helyének meghatározását.
17
A gazdasági szaknyelv belső rétegzettségéről alkotott alábbi felosztásokban szemléltetésül
bold betűtípussal emelem ki a gazdasági sajtó helyét.
Először Kovárová (2007) nyomán Vančura, Kwam, Bolten és Hundt felosztását
ismertetem, majd ezt követően Borgulya, Kurtán és Ablonczyné rendszerezését mutatom
be.
VANČURA:
a kereskedelmi levelezés hagyományos nyelve a nemzetközi és nemzeti formai
követelményeivel,
a pénz- és árukereskedelem kodifikált terminológiája,
a gazdaságtudományok nyelve,
a tőzsde nyelve (írott, beszélt változat),
reklámnyelv (hirdetések, reklámok).
KWAM:
belső szakszövegek, belső szakmai kommunikáció (intern),
külső szakszövegek (extern) (szakember és nem szakember között),
nem szakszövegek.
BOLTEN felosztása a szövegfajták és a kommunikáció résztvevői szerint:
SZÖVEGFAJTÁK KOMMUNIKÁCIÓS PARTNEREK
Az elmélet nyelve
monográfiák, kutatási beszámolók, tudósok, hallgatók, vállalat-
tankönyvek; vezetők, gazdaságpolitikusok;
Foglalkozásnyelv
üzleti jelentés, mérleg, vállalatvezetés, szakújságíró,
szerződések, jegyzőkönyvek, szakfordító, tolmács;
szakfolyóiratok, szakmai tartalmú cikkek;
18
Szakmai vonatkozású köznyelv
üzleti levél, reklámok, prospektusok, a vállalat végrehajtásért felelős
tudománynépszerűsítő szövegek; munkatársak, fogyasztók;
HUNDT :
köznyelvi–gazdasági nyelv,
gazdasági szektorok szerinti nyelv: a primer (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás,
halászat, bányászat), a szekunder (ipar, kézműipar) és a tercier (kereskedelem,
szolgáltatások) szektor nyelve,
elméleti nyelv: nemzet- és üzemgazdaságtan nyelve, pénzügy, statisztika.
BORGULYA (1988: 420) Drozd és Schmidt nyomán a gazdasági nyelv alábbi
tagozódását vázolja föl:
tudományos gazdasági nyelv
Címzettjei: gazdaságtudósok és magasan kvalifikált szakemberek.
Szövegei: gazdaságtudományi monográfiák, kutatási beszámolók, gazdasági
szakkönyvek.
féltudományos vagy tudománynépszerűsítő nyelv
Címzettjei: gazdasági érdeklődésű olvasói kör, alacsonyabban kvalifikált
gazdasági ismeretekkel rendelkező olvasók.
Szövegei: a napi sajtó gazdasági nyelve és a gazdasági szaksajtó közleményei,
gazdasági beszámolói.
gyakorlati-szakmai szint
Címzettjei: különböző gazdasági ágak gyakorlati-szakmai területén
tevékenykedő szakemberei.
Szövegei: a gazdaság gyakorlati vonatkozásaival, gazdaságirányítással és
gazdaságigazgatással kapcsolatosak, például gazdasági tervek, gazdasági
beszámolók, munkafolyamatok, munkakörök leírása, üzleti levelek, gazdasági
szerződések, jegyzőkönyvek, a könyvelés formalizált szövegei.
19
A magyar szaknyelvet kutatók (Ablonczyné 2002, 2006; Kurtán 2003) a következő
felosztásokat alkalmazzák:
ABLONCZYNÉ megkülönbözteti:
a tudományos–választékos nyelvi síkot (gazdasági szakember által gazdasági
szakembernek írt szövegek),
a szakmai−köznyelvi síkot (napilapok, hetilapok gazdasági témájú cikkei)
(Ablonczyné 2002, 2006).
Ablonczyné a gazdasági szaknyelvre Kurtán nyomán a Hoffmann-féle vertikális tagolást
alkalmazza. Eszerint az absztrakció foka, a nyelvi forma, a nyelvhasználati környezet és a
kommunikáció szempontjából a gazdasági szaknyelvben az alábbi táblázat első oszlopában
olvasható vertikális elrendezést tartja számon.
20
2. táblázat
A gazdasági szaknyelv vertikális felosztásának kritériumai (Kurtán 2005: 153 nyomán Ablonczyné 2006: 38)
Az
absztrakció
foka
Nyelvi forma Nyelvhasználati
környezet
A kommunikáció
résztvevői
Legmagasabb Mesterséges nyelvi
jelek az elemek és
relációk jelölésésre
Elméleti alaptudomány:
elméleti közgazdaságtan
Elméleti
közgazdaságtannal
foglalkozó
közgazdászprofesszorok
közötti kommunikáció
Nagyon magas Mesterséges nyelvi
jelek az elemek és
a természetes nyelv
relációinak
kifejezésére
Kísérleti tudományok: a
közgazdaságtudományon
belül például a
statisztika tudománya
Elméleti
közgazdaságtannal
foglalkozó professzor +
gazdasági statisztikus
Magas Erősen
terminilogizált
természetes nyelv
szigorúan kötött
mondatszerkesztés-
sel
Alkalmazott
közgazdaságtudomány
Elméleti
közgazdaságtannal
foglalkozó közgazdász
+ a gazdasági élet
vezetői
Alacsony Terminologizált
természetes nyelv
viszonylag kötetlen
mondatszerkesztés-
sel
Gazdasági szféra A gazdasági szféra
vezetői + a gazdaságban
alacsonyabb pozíciót
betöltő egyéb
résztvevők
Nagyon
alacsony
Természetes nyelv
néhány szakszóval,
kötetlen
mondatszerkesztés-
sel
A gazdaság iránt
érdeklődő laikusok
A gazdaság képviselői
+ átlagpolgár
Kurtán (2003) Hoffmann rendszerével kapcsolatban kritikaként említi meg, hogy nem elég
pontosan határozta meg az absztrakciós szinteket, és túlzottan kategorikusan különítette el
az egyes nyelvi formákat. A kommunikáció során ugyanis az egyes változók többféle
variációja lehetséges. Viszont Hoffmann rendszere olyan kritériumokat ad meg, amelyek
alapján megkülönböztethetők a különböző szövegfajták (értekezés, cikk stb.), és ezeknek a
szövegeknek a több szempontú elemzésével feltárhatók az eltérő sajátosságok.
A gazdasági szaknyelv tehát „sokbarázdás” belső struktúrával rendelkezik. A
gazdasági szaksajtó nyelve is többféle megközelítésben jelenik meg a különböző
tipologizációk szerint: így foglalkozásnyelvként, szakmai–köznyelvi változatként és
féltudományos nyelvként.
21
1.2.3. A gazdasági szaknyelv lexiko-szemantikai, szintaktikai és pragmatikai
sajátosságai
A gazdasági szaknyelv sajátos, a köznyelvtől eltérő jellegzetességei lexiko-
szemantikai, szintaktikai és pragmatikai szinten tárhatók fel (Ablonczyné 2002, 2006;
Kurtán 2006). A dolgozat nem tűzte ki célul ezen sajátosságok teljes körű ismertetését.
Néhány jellegzetes vonás bemutatása azonban lehetővé teszi
egyrészt a gazdasági nyelv egyéni arculatának az érzékeltetését,
másrészt a szemantikai és pragmatikai sajátosságok megemlítésével a kognitív
nyelvészeti megközelítés előkészítését.
A gazdasági szaknyelvet a gazdaság valamennyi színterén alkalmazzuk, ez azt
jelenti, hogy a különböző gazdasági szakterületeknek megfelelően a gazdasági szaknyelvet
horizontálisan tovább osztályozhatjuk. A gazdasági szaknyelv három fő területe az üzleti
szaknyelv, a pénzügyi szaknyelv és a számviteli szaknyelv.
Az üzleti szaknyelv részterületei:
üzleti tárgyalás,
management,
vállalkozási formák,
áruszállítás,
munkaerőpiac,
marketing
stb.
A pénzügyi szaknyelv részterületei:
értékpapírok (részvények, kötvények), tőzsdei ügyletek,
biztosítások,
hitelnyújtás,
fizetési forgalom lebonyolítása,
adózás
stb.
22
A számviteli szaknyelv részterületei:
vezetői számvitel,
pénzügyi számvitel.
A gazdasági szaknyelv szókincsbeli sokrétűségét jelzik a szótárak címei is:
Brezsnyánszki-Boris-Csillag-Szentpéteri-Székely-Szilágyi-Szilberleitner (1995)
Magyar-angol, angol-magyar számviteli és pénzforgalmi szótár. Budapest: Novorg.
Hamblock-Wessels-Futász (1995) Magyar-német üzleti nagyszótár. Budapest: Tudex
Kiadó Kft.
Hoffmann Istvánné Dr. (1997) Magyar-angol angol-magyar vállalkozói, marketing
szótár. Budapest: Novorg.
Erdei-Fekete-Homolya-Jablonkai-Nagy (2004) Angol-magyar tematikus gazdasági
szókincstár. Budapest: Aula Kiadó.
A gazdasági szaknyelv szakterületi és nyelvhasználati differenciáltsága ellenére is
számos a szaknyelvi homogenitást biztosító jellegzetességgel rendelkezik. A továbbiakban
tehát olyan példákkal szemléltetett ismérveket sorakoztatok fel, amelyek a gazdasági
szaknyelvre általában jellemzők.
Lexiko-szemantikai szint
A gazdasági szaknyelv szókincsét a következő szempontok alapján mutatom be:
a szakszókincsen belüli tagozódás Kurtán, Hoffman és Felber/Schaeder
modellje alapján;
szakszókincsen belüli változások:
terminologizáció és determinologizáció,
explicitásra és gazdaságosságra való törekvés,
terminológiai poliszémia és terminológiai szinonima.
23
A szakszókincsen belüli tagozódás
A gazdasági szaknyelv szókincse – Kurtán (2006) felosztása nyomán – a következőképpen
tagolható:
(I.) a köznyelvből felhasznált szókincs;
(II.) a szakszókincs: közös szakszókincs,
specifikus szakszókincs;
(I.) A köznyelvből kölcsönzött szavak általában metonímián vagy metaforán alapuló
jelentésváltozáson mennek keresztül, és a szaknyelvi kontextusnak megfelelő értelmet,
jelentést kapnak. Példaként néhány általam szaknyelvi szövegekből gyűjtött szót említek:
forgalom, forrás, mérleg, mutató, olló, papír, parkett, társaság.
Az alábbiakban górcső alá veszem a felsorolt szavakat oly módon, hogy megadok néhány
köznyelvi, illetve szaknyelvi jelentést az ÉKsz alapján, és a Napi Gazdaság, valamint a
Világgazdaság című szakmai lapokból általam kiválasztott szaknyelvi szövegek
segítségével illusztrálom a szaknyelvi jelentést.
A forgalom címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Személyeknek, közlekedési eszközöknek és küldeményeknek valamely
útvonalon való rendszeres, tömeges helyváltoztatása, ill. ennek mértéke’.
Gazdasági szaknyelvben:
3. jelentés: Közg ’Az adásvétellel kapcsolatos cserék összessége, folyamata.’
4. jelentés: Pénz Ker ’Meghatározott idő alatt bevételezett, ill. megforgatott pénzösszeg.’
Példa:
Az új EU-s szerződést szorgalmazó Merkel-Sarkozy páros fűtötte az
optimizmust a piacokon, a BUX szinte egész napos emelkedést követően
24
nyugat-európai társait felülteljesítve, 17745 ponton zárt, 1,7 százalékos
emelkedést követően. A mozgáshoz forgalom viszont alig társult, az idei átlag
kétharmadát kitevő, 11,5 milliárd forint értékben cseréltek gazdát a részvények
a pesti parketten. (Napi Gazdaság továbbiakban NG11/12/6/9)
Az egész éves eredmények szempontjából is meghatározó lesz a könyvkiadók
és -terjesztők számára a következő három-négy hét, a december eleje és
karácsony közötti időszakban bonyolítják le ugyanis a piacon a teljes éves
forgalom 25-30 százalékát. (Világgazdaság továbbiakban VG11/11/29/8)
A Tescónál a szezonális édességek forgalma nyolc százalékkal haladta meg a
tavalyi értékeket Szabó Anita, a Tesco Global Áruházak Zrt. külső
kommunikációs szakértője szerint. (NG11/12/6/3)
A forrás címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Az a tény, állapot, hogy valami forr.’
2. jelentés: ’A földből természetes úton előtörő víz és ennek helye.’
3. jelentés: ’Az az ok tény, amelyből valami ered, származik’.
4. jelentés: ’Hírforrás’
5. jelentés: ’Forrásmű, kútfő.’
Gazdasági szaknyelvben:
Az ÉKsz nem ad meg szaknyelvi jelentést.
A szó gazdasági szaknyelvi jelentése: ’pénzeszközök’
Példa:
A bankok nehezebben és drágábban jutnak forrásokhoz, a forint gyengülése
pedig rontja hiteleik összetételét és növeli veszteségüket. A kevesebb forrás és
a nagyobb veszteség tovább gyengíti a bankrendszer hitelezési képességét.
(VG11/11/29/1)
25
A források legnagyobb része – tavaly 729 milliárd forint – az Új Magyarország
fejlesztési terv keretén belül jelent meg … Tavaly az uniót 230 milliárd forint
illette meg Magyarországtól, amelyhez 1032 milliárd forint teljes támogatási
forrás kapcsolódott – ez a 2010-es GNI 3,1 százaléka. ( NG11/12/6/4)
Ha pedig a vállalkozások jelentős része a szűkös hitellehetőségek miatt nem
tud külső forráshoz jutni, az nem csak a saját, de a nemzetgazdaság megfelelő
működését is akadályozza. (VG11/11/29/7)
Van forrás és szándék is az agrárvállalatok finanszírozására. (VG11/11/29/7)
Bár általános vélekedés szerint a fejlődő piacokra 110 százalék körüli
hitel/betét mutató jellemző, a régió országainak többségénél több forrást
gyűjtöttek a bankok, mint amennyit kihelyeztek. (NG11/12/6/7)
A mérleg címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Súly mérésére való eszköz.’
2. jelentés: ’Értékelő érvek és ellenérvek összessége, ill. viszonya.’
Gazdasági szaknyelvben:
3. jelentés: Közg ’Gazdasági tevékenység eredményéről készített, az aktívákat, passzívákat
és az egyenleget feltüntető kimutatás.
Példa:
Jövőre pedig minél nagyobb lesz a magyar gazdaság visszaesése, annál
nagyobb korrekció várható a mérlegben. (NG11/12/23-24/1)
Az elmúlt év utolsó három hónapjában tovább javult a folyó fizetési mérleg
egyenleg . ... A javulás a mérleg szinte összes komponensében fellelhető.
(NG10/04/01/6)
26
A mutató címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Műszernek pálcikaszerű, mozgó alkatrésze, amely a skálán a mért értéket
jelzi.’
Gazdasági szaknyelvben:
4. jelentés: Közg ’Mutatószám’
Példa:
A hazai statisztikák még nem ismerik a diszkont-kiskereskedelem fogalmát,
pedig ez lényeges hatással lehet többféle mutatóra is. (NG11/9/28/7)
A mutató csökkenéséből is látszik, hogy a nagyobb cégek részvényei az utóbbi
hónapok eséseiben alulteljesítettek. (NG11/9/28/11)
Az olló címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Két pengéből álló, nyitható, csukható nyíróeszköz.’
Gazdasági szaknyelvben:
Az ÉKsz nem ad meg szaknyelvi jelentést.
Szaknyelvi jelentése: ’különbség’
Példa:
A két index közötti olló – azaz a százalékos növekedésük különbsége, ami
most 25 százalékpont (azaz 56,6 mínusz 31,6) – 2009 júliusától billenti a BUX
index javára a mérleget. (NG11/9/28/11)
27
A papír címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Cellulóztartalmú növényi rostból töltőanyaggal és enyvvel készült, írásra,
nyomtatásra, csomagolásra stb. használt vékony, hajlékony lap.’
2-3. jelentés:’Irat. Okmány.’
Gazdasági szaknyelvben:
4. jelentés: Közg biz ’Értékpapír’
Példa:
A vezető papírok közül a MOL szerepelt a legjobban, amely vélhetően a horvát
választások lezárultát követően, illetve az olajár emelkedése által is
megtámogatva 3,3 százalékkal, 18700 forintra javított. (NG11/12/6/9)
A piacon teljesen bizonytalan a keresleti oldal, a „biztos” országok – például
Szlovákia – sem tudnak papírt értékesíteni. Bár ma még látható, hogy a forint-
állampapírpiacon egy bizonyos hozamszint felett megjelennek vásárlók, a
félelmek is jelen vannak. (NG11/12/6/4)
Az illikvid papírok közül viszont közel 14 százalékkal csökkent a piacra lépése
óta sokat dráguló Biomedical, … (NG11/9/28/11)
A parkett címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Parketta.’
2. jelentés: ’Szórakozóhelyen a tánc helye.’
Gazdasági szaknyelvben:
Az ÉKsz nem ad meg szaknyelvi jelentést.
A gazdasági szaknyelvi jelentése: ’A tőzsdetermi kereskedés helyszíne.’
28
Példa:
… az idei átlag kétharmadát kitevő, 11,5 milliárd forint értékben cseréltek
gazdát a részvények a pesti parketten. (NG11/12/6/9)
A részvények ennek megfelelően alig több mint 4 milliárd forint értékben
cseréltek gazdát a pesti virtuális parketten, … (NG11/12/23-24/9)
NFM: Nincs veszteség a Mol-parketten (NG11/08/15/13)
A társaság címszó alatt az ÉKsz-ban a következőket találjuk:
Köznyelvben:
1. jelentés: ’Együttlét, szórakozás végett találkozó személyek közössége.’
Gazdasági szaknyelvben:
3. jelentés: Jog Ker ’Több személy szerződésén alapuló vállalat, cég.’
Példa:
Beck a vállalathoz érkezésekor első teendői között új stratégiát alakított ki és
átszervezte a mobiltelefon-társaság struktúráját. (NG10/04/01/16)
A Sanyo Hungary Kft. (értsd. .Korlátolt Felelősségű Társaság) idén 440 új
munkahelyet létesít dorogi gyárában. (NG10/04/01/16)
(II.) A gazdasági szaknyelv szakszókincse két csoportra tagolható: a közös
szakszókincsre és a specifikus szakszókincsre.
A közös szakszókincsbe az általánosan használt tudományos szavak tartoznak. Ezek
jellemzően idegen szavak. A példák saját gyűjtésem a Német pénzügyi–számviteli és üzleti
nyelvkönyv alapján (szerk. Virágh Á. 2011) aktív (lat), degresszív (lat), expanzió (lat),
index (lat), integráció (lat), internacionális (lat), intervenció (lat), kohézió (lat),
konvergencia (lat), kvalitatív (lat), kvantitatív (lat), kvóta (lat), liberalizál (lat), lokális (lat),
multinacionális (lat), passzív (lat), progresszív (lat), protekcionizmus (lat), ráta (ol→ném),
standard (ang), unió (lat) stb.
29
Az idegen szavak nagy számban fordulnak elő a közös szakszókincsben. Az alábbi példák
saját gyűjtésem a Német pénzügyi–számviteli és üzleti nyelvkönyv alapján (szerk. Virágh
Á. 2011).
latin eredetűek: aukció, defláció, diverzifikáció, export (lat→ang), fiskális, fúzió,
import (lat→ang), infláció, konjunktúra, konkurencia, likviditás, protekcionizmus, provízió,
rentabilitás, recesszió, spekuláció,
görög eredetűek: monopol (gör→ném), oligopólium (gör-lat);
német eredetűek: börze, kartell, krach;
angol eredetűek: boom, bróker, holding, konszern;
olasz eredetűek: bruttó (ol→ném), diszkont, inkasszó, kontó (ol→ném), nettó, ráta
(ol→ném) speditőr (ol→ném), szaldó;
francia eredetűek: akkreditív, arbitrázs, baisse, deviza, finanszíroz (fr→ném),
hausse;
arab eredetű: tarifa;
A gazdasági szaknyelvre a globalizáció előretörése miatt egyre inkább az
elangolosodás lett jellemző. Ma az angol – itt az amerikai angolra gondolunk – mint
„lingua franca” a nemzetközivé vált gazdaság érintkezési eszköze is. Ez óhatatlanul
nyomot hagy a nemzeti, így a magyar gazdasági szaknyelv szókincsében is.
Az alábbi példák saját gyűjtésem a Német pénzügyi–számviteli és üzleti nyelvkönyv
alapján (szerk. Virágh Á. 2011):
Az angol helyesírást megőrző kifejezések: controlling, Joint-Venture, manager, Public
Relations, Sales Promotion.
A magyar helyesíráshoz alkalmazkodó kifejezések: bróker, globalizáció, interjú, lízing,
marketing, tender, szlogen, szponzorál stb.
A specifikus szakszókincs a szakterületre, a szakmai beszédközösség
nyelvhasználatára jellemző terminusokat tartalmazza. A terminológiai kutatások egyik
fontos felismerése, hogy a terminusok esetében nem a lexikai egységekből, hanem a
fogalmakból kell kiindulni. A fogalmak a terminustól és a nyelvtől függetlenül léteznek.
30
Ha fogalmakhoz kapcsolódó tulajdonságok, viszonyok és funkciók összefüggéseit
feltárjuk, definíciókhoz jutunk, amelyek a fogalmak tartalmára, érvényességére és más
fogalmakkal való kapcsolatára terjednek ki (Kurtán 2006; Fóris 2005). A terminus a
fentiek alapján egy adott tárgykörhöz tartozó (szaknyelvi) definiált fogalom (Kovács 2011,
2013), a terminológia pedig (1) nyelvi jelek készlete, és egyben (2) olyan kognitív
egységek összessége, amely a szakmai ismereteket reprezentálja, képet nyújt arról, hogyan
szerveződik a szakma világa (Kurtán 2006; Fóris 2005; Kovács 2011, 2013). A
terminológia a fogalmakat nem egyenként, hanem valamilyen rendszerben vizsgálja
(Kovács 2011, 2013).
Muráth (2002) nyomán a nemzetközi szakirodalomból meg kell említeni még
Hoffmann és Felber/Schaeder modelljét.
Hoffmann szerint a szakszókincset tartalmi egzaktsága alapján háromféleképpen
közelíthetjük meg:
a szakszókincs csak a tulajdonképpeni szakterminológia,
a szakszókincs valamennyi lexikai egység, ami a szaknyelvben előfordul,
a szakszókincsen belül bizonyos kritériumok alapján differenciálni lehet.
Ez utóbbi nézetet vallja Beneš (1968), Schmidt (1969), Wiegand (1979), Schaeder (1994)
és Felber/Schaeder (1999) (idézi Muráth 2002: 83).
Az alábbiakban Felber/Schaeder modellje látható.
szakkifejezés
+terminologizált - terminologizált
+normalizált - normalizált +elfogadott -elfogadott
1. ábra. A szakkifejezések felosztása ( Felber-Schaeder 1999: 1733 idézi Muráth 2002: 83)
31
Terminologizált a szakkifejezés, ha a fogalom definiálva van, és az elnevezése
pontosan be van sorolva. Normalizált a szakkifejezés, ha azt egy arra illetékes
intézmény (DIN=Deutsches Institut für Normung, ISO=International
Organization for Standardization) rögzítette. Elfogadott a szakkifejezés, ha a
jelentése nemcsak definiált, hanem pragmatikai szempontból is „bejáratott”. A
fenti modell szerint léteznek olyan szakkifejezések is, amelyek nem definiáltak
és nem elfogadottak, de mégis szakkifejezések (Felber/Schaeder 1999: 1733
idézi Muráth 2002: 83).
A szakszókincsen belüli változások
Terminologizáció, determinologizáció, explicitás és gazdaságosság, terminológiai
poliszémia, terminológiai szinonímia
A szakmai kommunikáció elsődlegesen referenciális, ez pedig a szakmai
nyelvhasználat vonatkozásában azt jelenti, hogy a kommunikáció annál szakmaibb, minél
pontosabbak a terminusok. A terminusok egyértelműsítése érdekében – a köznyelvvel
szemben – mesterségesen be lehet és be kell avatkozni. Terminológiai bizottságok
alakulnak, melyek a régi terminusokat kivonják a használatból, az újakat pedig
standardizálják. A szaknyelvi használatnak ezt a fajta szabályozását – a köznyelv
használatának irányított befolyásával ellentétben – mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy
egyrészt a szaknyelvet használók köre behatárolt, másrészt maga a szakmai kör is érdekelt
a szaknyelvhasználat szabályozásában, egyértelműsítésében. Ugyanakkor a szaknyelv is
csak egy nyelv, így a nyelvet, illetve a nyelvhasználatot általában befolyásoló hatásoknak
ugyanúgy ki van téve, mint a természetes nyelv/a köznyelv. Így a szaknyelv esetében is
számolni kell azokkal a folyamatokkal, melyek az egyértelmű terminológiahasználat ellen
hatnak (Heltai 2006).
Így a köznyelv szavaiból terminusok jöhetnek létre, például mérleg (’súly mérésére
szolgáló eszköz’ → ’az aktívákat és passzívákat kimutató mérleg, amely egy vállalat éves
beszámolójának része’), ez a jelenség a terminologizáció, valamint szaknyelvi szó is
köznyelvivé válhat, például elkönyvel valamit, egyenleget von, ez pedig a
determinologizáció (példák – SZ. R. É.). A jelenséget Fischer Márta (2010) ismerteti
részletesen. E folyamatok eredményeképpen kialakulhat a terminológiai poliszémia, vagyis
32
egy adott szituációban nem egyértelmű, hogy az adott szó terminusként szerepel-e vagy
sem. Fischer utal rá, hogy egy szó nem szükségszerűen csak köznyelvi szó vagy csak
terminus, egyazon szó lehet egyszerre köznyelvi szó és terminus is. Az alábbi
mondatokban a kiemelt szavaknak köznyelvi és szaknyelvi értelme is lehet.
Vizsgáljuk meg a mérleg két oldalát!
Köznyelvi értelemben: vizsgáljuk meg a kérdést több szempontból is.
Gazdasági szaknyelvi értelemben: a mérleg aktív és a passzív oldalának vizsgálatáról van
szó.
Milyen volt a forgalom Budapesten?
Köznyelvi értelemben: a közlekedésre vonatkozik a forgalom szó.
Gazdasági szaknyelvi értelemben: a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) forgalmára, azaz az
értékpapírok adásvételére vonatkozik a kérdés. (Példamondatok – SZ. R. É.)
A másik két egymással ellentétes irányba ható folyamat: az explicitségre és a
gazdaságosságra való törekvés. Az explicitségre, pontosságra való törekvés a
szókapcsolatok, a többszörösen összetett szavakból álló terminusok használatát
eredményezi. A gazdaságosságra való törekvés során pedig rövidülések jönnek létre,
melyek pontatlanságot okozhatnak és az egyértelműség elvesztéséhez vezetnek. Ez a
folyamat szintén a terminológiai poliszémia kialakulásához vezethet (Heltai 2006). Ezt
szemlélteti a CIF rövidítés, amely a Cost Insurance Freight nemzetközi kereskedelemben
használatos szaknyelvi kifejezés rövidítése, illetve a háztartási súrolószer neve (példa – SZ.
R. É.).
A terminológiai poliszémia kialakulása tehát szoros összefüggésben van a fent
említett folyamatokkal (terminologizáció, determinologizáció, gazdaságosságra való
törekvés). A szaknyelvben azonban nem kevésbé gyakori a terminológiai szinonímia sem.
A különböző szakterületek specializálódása miatt előfordulhat, hogy különböző
szakterületeken ugyanarra a fogalomra más-más terminust használnak, például szociális
piacgazdaság – vegyesgazdálkodás.
33
A szintaktikai szint
Szintaktikai szinten a gazdasági szaknyelvre a nominalizáció térhódítása és az igék
szerepének csökkenése jellemző. Általánosságban megállapítható, hogy a szaknyelv
bizonyos szintaktikai szerkezeteket preferál. Előtérbe kerülnek azok a szerkezetek,
amelyekben az ige kopula funkciót tölt be, például intézkedést hoz, vagy az állandósult
szókapcsolatok közül a konkrét gazdasági tartalommal bíró funkciós igés szerkezetek (ige
és határozószó, ige és tárgyragos névszó) csődbe megy, osztalékot fizet (Ablonczyné 2002,
2006; Kurtán 2006; példák – SZ. R. É.). Az igenevek és a személytelen formák
erőteljesebb jelenlétét, ugyanakkor az igemódok és igeidők radikális csökkenését
figyelhetjük meg (Ablonczyné 2002). A kötőszavak megfelelő használatának
(mellérendelői, alárendelői funkció helyes megválasztása) megnő a jelentősége (Kurtán
2006).
A pragmatikai szint
„A relevancia-elmélet szerint (Sperber és Wilson 1986; Sperber és Wilson 1986
idézi Heltai 2006) a kommunikáció alapja az osztenzív-inferenciális kommunikácó, tehát
jelezzük szándékunkat, hogy közölni akarunk valamit, és az általunk tett
megnyilatkozásból a kontextus segítségével a hallgató kikövetkezteti, mit akartunk
közölni. Ennek alárendelt a kódolt kommunikáció, amikor a kód jelei hordozzák az
üzenetet” (Heltai 2006: 38).
A szaknyelvet a kódolt kommunikáció dominanciája jellemzi. A kódolt
kommunikációban a nyelvi jel kevésbé kontextusfüggő, tehát egzaktabban közvetíti a
mondanivalót. Ezért a szaknyelvben jóval mérsékeltebb az indirekt, következtetéses
kommunikáció szerepe, mint a köznyelvben, s ennek folyományaként a pragmatikai
kompetencia szükségessége is szerényebb mértékű.
„… a szakmai kommunikáció mennyiségileg és minőségileg is explicitebb, mint a nem
szakmai: mennyiségi szempontból többet kódol, kevesebbet bíz a következtetésekre,
minőségi szempontból pedig pontosabb eszközöket/ jeleket használ” (Heltai 2006: 39).
A gazdasági szaknyelv különböző szintjei eltérő információtelítettséget (Borgulya
1988, 1989) mutatnak. Az elméleti-tudományos gazdasági szaknyelv használói elsősorban
34
szakemberek, de a szélesebb nyilvánosság is érdeklődést tarthat a tudományos
információkra, így például tudományos munkák megjelenhetnek könyv formájában vagy
folyóiratokban, a gazdaságtudományi tankönyvek pedig a szakember tanáron kívül
elsősorban a képzésben részt vevő jövőbeni szakembereknek szólnak. (Csak az egy adott
cég számára készült gazdasági kutatások nem kerülnek a nyilvánosság elé.) A
tudománynépszerűsítő gazdasági szaknyelv – pl. szaksajtó – szövegei a szakembereken
kívül a szélesebb nyilvánosság számára szintén elérhetők. Ez azt eredményezi, hogy a
gazdasági szaknyelv fenti nyelvi szintjein a kommunikáció eredményessége érdekében
explicit módon, kifejtett formában jelennek meg az információk. Azonban a gyakorlati-
szakmai nyelvi szinten, például a vállalati közösségen belül, a nyilvánosság teljes
kirekesztése mellett használt munkaszövegek esetében a szakember „megengedhet”
magának egy bizonyos mértékű „tartalmi és nyelvi takarékosságot”, úgynevezett tartalmi
és nyelvi implicitást. A tartalmi implicitás azáltal keletkezik, hogy a szakember a
gazdasági mikrokörnyezete számára nem tár fel részletesen bizonyos összefüggéseket,
vagy olyan összefüggésekre és jelenségekre hivatkozik, amelyeket korábban nem vezetett
be, valamint nem használ definíciókat. Mindez azért lehetséges, mert a szakszöveget
megfogalmazó szakember azt feltételezi, hogy a szakembertársa a szaktudása és a szakmai
tapasztalata alapján megérti az implicit tartalmakat (Borgulya 1988, 1989). Ezzel a tartalmi
implicitással együtt jár a nyelvi jelekkel való takarékoskodás, egészen addig a határig, ami
a kommunikációs célt még elérhetővé teszi.
Az implicitás – explicitási skála a gazdasági szaknyelvben Borgulya nyomán (1989: 115) a
következőképpen néz ki:
(A rövidítések a következőket jelentik: SZe: szakember, NSZe: nem szakember, Ny:
nyilvánosság, NYExpl: nyelvi explicitás,, TExpl: tartalmi explicitás.)
Sze SZe NSZe Ny NYExpl TExpl
igen igen −− igen magas alacsonyabb
igen igen −− nem alacsonyabb alacsonyabb
−− igen igen igen magas magas
−− igen igen nem magas magas
35
Pragmatikai szempontból sokatmondóak lehetnek a gazdasági szövegek címei is. A
címekben szereplő beszédaktusok ugyanis előrevetítik a szöveg számos jellemzőjét
(Kurtán 2006).
Összegzésképpen megállapítható, hogy noha a gazdasági szaknyelv köznyelvtől
való elhatárolása mind rendszernyelvészeti, mind használatnyelvészeti megközelítésben
egy kontinuum mentén valósul meg, és bár a gazdasági szaknyelv horizontális és vertikális
szintű tagozódása is szerteágazó belső struktúrát tár fel, a gazdasági szaknyelv lexiko-
szemantikai, szintaktikai és pragmatikai síkon is jellegzetes és határozottan kitapintható
disztribúciós ismérvekkel rendelkezik. E disztribúciós ismérvek koherens együttléte adja a
gazdasági szaknyelv sajátos arculatát.
36
1.3. A magyar gazdasági szaksajtó nyelve
1.3.1. A magyar gazdasági szaksajtó kialakulása
„ … saját hazánkkal is oly szertelen esméretlenségben úgy élünk, mint féreg a
dióban, azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbről illet.” (Magyar
Hírmondó, Válogatás 1981: 41 idézi Domokos 2005). Ezekkel a szavakkal ostorozta
nemzetét a magyar nyelvű sajtó megindulásában nem csekély szerepet betöltő Rát Mátyás
az 1780-as évek végén. Nem indokolatlanul. Noha már a korábbi századokban is voltak
próbálkozások, azok jellemzően német vagy latin nyelven jelentek meg, a magyar nyelvű
újságok rövid életűnek bizonyultak. Így az első ismert hazai újságunk (1587) is német
nyelven íródott. Az első magyarországi, rendszeres megjelenésűnek szánt újságunkat, a
Mercurius Hungaricust az 1705-ös első magyar nyelvű bejelentkezése után a későbbiekben
Mercurius Veridicus (Igazmondó) ex Hungaria címen latin változatban terjesztették. A
latin és a német zsurnalisztika térhódításának végül a felvilágosodás, majd a reformkor
kísérelt meg véget vetni. Ezt fémjelzi Rát Mátyás Magyar Hírmondó című újsága, melynek
cikkei „a feudális elmaradottság ellen íródtak a gazdasági és társadalmi fejlődés, a nemzeti
tudományosság és művelődés kibontakoztatása érdekében” (Domokos 2005: 166). Ezt a
tendenciát erősítette a Kossuth által szerkesztett Országgyűlési Tudósítások (1832-1836) és
Pesti Hírlap (1841–1849) (Domokos 2005). Tehát a 18. század végén és a 19. század elején
útjára induló magyar sajtó erőteljesen lépett fel a magyarnyelvűség és a társadalom, a
gazdaság és a művelődés fejlesztésének igényével.
Az első magyar gazdasági szakfolyóirat is ebben a szellemi közegben, 1796-ban
jelent meg Pethe Ferenc szerkesztésében. (Az első félévben ismeretlen a szerkesztő. Kókay
1979) A lap cikkei a földművelés, a növénytermesztés, az erdősítés, az állattenyésztés és az
iparosodás témái köré szerveződtek. Az újság címét később Gazdaságot Tzélozó Újságra,
majd Vi’sgálódó Magyar Gazdára változtatták. Azonban előfizetők és támogatók
hiányában 1797 decemberében meg kellett szüntetni a folyóiratot (Kókay 1979). Tartósan
és rendszeresen megjelenő gazdasági szakmai sajtóval 1848 után is híján vagyunk. A
politika a szakmai sajtó területén is éreztette hatását. Az Iparegyesület közgazdaságra,
műiparra és kereskedésre koncentráló Hetilapja Fényes Elek szerkesztésében vagy a
Magyar Gazdasági Egyesület Magyar Gazda című lapja Török János szerkesztésében még
1849-et sem érték meg (Kosáry–Németh G. 1985). Az 1860-as években, a Kiegyezést
37
megelőző időszakban a társadalmi valóság megismerésére törekvő tudományosság a
statisztika és a közgazdaságtudomány eredményeire is épít, s ez szakorgánumokat is
igényel. Így születnek meg a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények (1865-től), a
Biztosítási Közlöny (1861–1871), később a Magyar Közgazda (1864–65) nemzetgazdasági
közlemények, a Magyarország Anyagi Érdekei (1865–1868) című nemzetgazdasági
folyóirat (Kosáry–Németh G. 1985).
A Kiegyezés után a sajtótevékenység erőteljesen fellendült, ami a politikai,
közművelődési és irodalmi lapokat illeti. Az ezt követő történelmi események, az I.
Világháború, a Tanácsköztársaság, a II. Világháború a politikai sajtónak kedveztek.
Jelentősebb gazdasági szaksajtóról a szocializmus éveiből vannak információk. Ismert
központi lapok voltak a Világgazdaság, a Heti Világgazdaság, a Magyar Mezőgazdaság, a
Bankszemle.
Ma a Világgazdaságot és a Napi Gazdaságot tartják számon fajsúlyos gazdasági
szaksajtóként. A Világgazdaságot 1969-ben alapították. Célja a hazai gazdasági és
kormányzati vezetők napi tájékoztatása volt a világgazdaság, illetve a magyar gazdaság
legfrissebb eseményeiről. „Túlzott hitelessége” miatt 1979-től a fejlécére felkerült a „Belső
használatra” korlátozó jelzés. Ma a Világgazdaság üzleti napilapként definiálja magát. A
Napi Gazdaság, független üzleti és pénzügyi hírlapot 1991-ben alapították. Tárgyszerű,
mértéktartó írásaival a gazdasági és vállalati irányítók, a pénz- és tőkepiaci befektetők
döntéseit segíti. A lapot napi rendszerességgel megtekintők száma 35 000, ebből 21 000
üzleti döntéshozó.
1.3.2. A gazdasági szaksajtó és a prototipikusság
„A szaknyelvet szemantikai síkon a monoszémia (azaz a konvencionális verbális
jelek egyértelműsége), morfológiai síkon a szimplifikáció (azaz a grammatikai rendszerek
érezhető egyszerűsítése), stilisztikai síkon viszont a semlegesség (azaz a funkcionális
egységek expresszív konnotációjának a hiánya) jellemzi” (Bańczerowski 2004: 448).
Bańczerowski fenti meghatározása valójában a szaknyelv prototípusát jelöli ki. A
szakmai nyelvnek, illetve a szakmai kommunikációnak azt a változatát jeleníti meg, „…
amelynek résztvevői képzett szakemberek, akik tudományos témát vitatnak meg szakmai
38
célokból (referenciális funkció), és a diskurzus során az írott, kidolgozott, a köznyelvi
változattól legalábbis disztribúciós szempontból markánsan eltérő tudományos
nyelvváltozatot használják” (Heltai 2006: 39).
Heltai a szakmai folyóiratcikket tekinti a szakmai kommunikáció prototípusának. A
gazdasági szaksajtó esetében (Napi Gazdaság, Világgazdaság) mégis némi megszorítással
kell élnünk. A 2. táblázat (l. 20. o.) a szaknyelv vertikális tagolását tartalmazza az
absztrakció foka szerint. A gazdasági szaksajtó a nyelvi forma, a nyelvhasználati környezet
és a kommunikáció résztvevői vonatkozásában az alacsony és a magas absztrakciós szintek
mezsgyéjén található: nyelvi formájára a terminologizált, természetes nyelv, időnként
kevésbé, máskor erősen kötött mondatszerkesztés jellemző; nyelvhasználati környezetét a
gazdasági szféra és az alkalmazott közgazdaságtudomány képezi; a kommunikáció
résztvevői a gazdasági szféra vezetői mellett elméleti közgazdaságtannal foglalkozó
közgazdászok és alacsonyabb beosztású gazdasági szakemberek.
Itt emlékeztetünk az 1.2.2.2. A gazdasági szaknyelv belső struktúrája című
alfejezetben leírtakra (l. 16-20. o.), amely szerint a gazdasági sajtó nyelve többféle
megközelítésben jelenik meg a különböző tipologizációk szerint: így foglalkozásnyelvként,
szakmai–köznyelvi változatként és féltudományos nyelvként.
1.3.3. A gazdasági szaknyelvi sajátosságok és a publicisztikai elemek
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a gazdasági publicisztikában a tisztán
szaknyelvi sajátosságok nem kerülnek olyan pregnánsan napvilágra, mert azok
publicisztikai elemekkel keverednek. A sajtónyelv, a zsurnalisztika – mivel maga is egy
szaknyelv – saját ismérvekkel rendelkezik, amelyek a gazdasági szövegen is nyomot
hagynak. Ennek a nyelvi szintnek a vizsgálata ezért bonyolultabbnak tűnik, és a szerzők ez
ideig inkább részjelenségeket ragadtak ki (Borgulya 1988).
A gazdasági szaksajtóban érvényre juthat az információcserén kívül a befogadó
befolyásolása, sokféle szociális és pszichikai funkció közvetítése is. A sajtóban
mindenkori cél az olvasó figyelmének a felkeltése hatásos nyelvi eszközök segítségével:
neologizmusokkal, különleges nyelvtani szerkezetekkel (Balázs–Szayly–Szilágyi 2005).
39
Mindenesetre a sajtó a közvetett kommunikáció egyik legfontosabb médiuma. A
tömegkommunikáció szintjeinek megfelelően az országos hatókörtől kezdve érvényesülhet
helyi, kisközösségi szinten is (Balázs–Szayly–Szilágyi 2005; Ablonczyné 2002). A
gazdasági szaksajtó elemzett napilapjai (Napi Gazdaság és Világgazdaság) országos napi
lapok és szakmai olvasóközönségre tartanak számot.
Az írott sajtónak három fő jellemzője van: aktualitás, periodicitás, publicitás. Ennek
a gazdasági szaksajtó is eleget tesz. Az újság fő erénye a többi médiummal szemben a
tárgyiasultsága: Verba volant, scripta manent. A szaksajtóban is fontos alapszabály a hír
és a vélemény szétválasztása. Az objektivitási rangsorban a következőképpen sorakoznak
fel a műfajok: hír → szakcikk → tudósítás → interjú → riport → kritika → esszé →
jegyzet → glossza → tárca→ humoros műfajok. A hír kifejezett szigorú tényközlésre
szorítkozik, a szakcikkben, a tudósításban már megjelenik az újságíró személye, de még a
tények a döntők. Az interjú és a riport viszont már a riporter személyétől is függ (Balázs–
Szayly–Szilágyi 2005). A vizsgált gazdasági szaklapok az objektivitást lehetővé tevő,
tájékoztató műfajokat részesítik előnyben, a publicisztikai, véleményközlő műfajok kisebb
súllyal az utolsó oldalakon vannak jelen.
A hírek szerkezete végeredményben az ókori retorikáig nyúlik vissza. A
törvényszéki ügyeknek a következő kérdésekre kellett válaszolniuk:
Quis, quid, ubi, quibus, auxiliis, cur, quomodo, quando?
Ki s mikor, mit, hol, miért, hogyan és mely eszközök által?
A hír lényegét rögtön az elején kell közölni. Így az újságíró már az írás elején álló érdekes,
tartalmi összefoglaló részben, a lead-ben megválaszolja az első kérdéseket, majd a
hírtestben, a body-ban kifejti azt.
LEAD érdekesség, ki, mit, mikor, hol
BODY miért, hogyan
A hírindításnak két fajtáját különböztetjük meg: az in medias res, vagyis a dolgok
közepébe vágó (kartács) és a távolról, valamilyen részlet felől közelítő hírt (paródia). A
kartács berobban, rögtön tudjuk, hogy miről van szó. Betörtek a képviselőhöz. A paródia
kíváncsiságot kelt. Előbb még benézett a parókiára. (Balázs–Szayly–Szilágyi 2005).
40
A címeknek nagyon nagy jelentősége van a szaksajtóban is, ugyanis időhiány miatt
vagy szelektív érdeklődés okán az olvasó a címek alapján válogat.
Balázs, Szayly és Szilágyi az alábbi címfajtákat különbözteti meg:
A Napi Gazdaságból (NG) származó példák a saját gyűjteményem, a többi példát Balázs,
Szayly és Szilágyi könyvéből (2005) kölcsönöztem.
Eseményközlő cím: Jelentősen emelik a minimálbéreket Kínában; Obama nyerte a
járulékcsatát NG2011/12/27-XXI. évf. 250. (5584.) szám;
Rikkancs-szórendű cím (az egyik mondatrészt erősen kiemeli): Pánik uralta a
részvénypiacokat; Nagyon nagy pofont kapott az OTP; Menekültek a befektetők a börzéken
(NG2011/08/19-20-XXI. évf. 161. (5459.) szám;
Témamegjelölő cím: A vártnál is jobban teljesít a görög gazdaság NG2010/10/28-XX.
évf. 210. (5290.) szám;
Protokollcímek: Bárkányi Loránd üzletágvezetőként folytatja NG2010/10/22-23-XX. évf.
206.(5286.) szám;
Összefoglaló címek a cikk lényegét tömör bölcsességként foglalják össze: Előremenekül a
lengyel autóipar NG2010/10/28-XX. évf. 210. (5290.) szám; Meghúzzák a nadrágszíjat
egész Európában NG2011/12/22-XXI. évf. 248. (5582.) szám;
Szenzációs, blikkfangos címek a tartalomból kiragadnak valami apróságot, ami nem is
tükrözi a cikk egész tartalmát: Továbbra sincs a gödör alján az építőipar NG2011/08/16 –
XXI. évf. 158. (5492.) szám;
Tömör, lakonikus címek, felsorolások: Ivott, evett, nem fizetett; Uránt dúsítana Irán;
Mindent egy szóba cím: Pékdiszkó; Kispadkeringő;
Alliteráció, betűrím a címekben: Káros a kávé;
Közismert idézeteket, címeket eltorzító, kifordító cím: Meghaltak a certifikátok, éljenek a
certifikátok! (NG2011/08/15-XXI.évf. 157. (5491.) szám; Ha a jobb kéz nem tudja, mit
csinál a bal (NG2011/08/19-20-XXI. évf. 161. (5459.) szám; Hitelezés: mára a forint az úr
41
(NG2010/06/01-XX.évf.104. (5184.) szám; Csak a füst nagy az árfolyamháborúban?
(N2010/10/22-23-XX.évf. 206. (5286.) szám; Ború és derű az Elektroluxnál
(NG2010/10/28-XX.évf. 210. (5290.) szám;
Szójátékokat tartalmazó címek: Frankcsapdára figyelmeztet a GKI NG2011/08/17-XXI.
évf. 159. (5493.) szám;
Ahogy 1.3.2. fejezetben már kifejtettem, az általam vizsgált Napi Gazdaság és
Világgazdaság című gazdasági szaklapok a gazdasági szaknyelv alacsony és magas
absztrakciós szintjeinek mezsgyéjén találhatók (l. 37-38. o.). A Napi Gazdaság és a
Világgazdaság szakmai nyelvhasználatában azonban – minthogy sajtónyelvről van szó – a
publicisztikai elemek is érvényre jutnak.
42
1.4. Célkitűzések, problémafölvetés, hipotézisek
A fentiek alapján megállapítható, hogy a gazdasági szaknyelv fő ismérvei közé
tartozik a monoszémia és az egyértelműség (vö. Ablonczyné 2002: 6, 2006: 42;
Bańczerowski 2004; Gotti 1991 idézi Ablonczyné 2002, 2006). Ugyanakkor a
szakirodalom szerint vannak olyan jelenségek is, melyek a fenti ismérvek ellen hatnak:
például a terminológiai poliszémia (Heltai 2006), az implicitás (Borgulya 1988, 1989)
vagy a metaforán és metonímián alapuló szakszókincs (Kurtán 2006).
1.4.1. A kutatás célkitűzése
Jelen kutatás célkitűzése – elfogadva ugyan Bańczerowski (2004) szaknyelvre
vonatkozó leírását – a kettős lexikai hozzáférés és ebből adódóan az ambiguitás
lehetőségeinek feltérképezése, vagyis azoknak a paramétereknek a feltárása, amelyek
mentén a gazdasági szaknyelv nem tesz maradéktalanul eleget az egyértelműség
kritériumának.
1.4.2. Problémafölvetés
A kutatás célkitűzései szempontjából releváns szempontok a következők:
(1) A gazdaság nyelve a nem szakember, a laikus nyelve is. A nem szakember, a laikus is
folyamatosan gazdálkodik. Szükségleteinek (materiális vagy/és immateriális) kielégítésére
pénzt fordít, amihez munkája – áruk előállítása, szolgáltatások nyújtása – révén jut. Így
tehát szükségszerűen részt vesz a termék- és pénzáramlás által működő gazdasági
körfolyamatban. Az államháztartáshoz hasonlóan a jövedelemmel rendelkező ember (és
családja) is háztartással rendelkezik, bevételeit és kiadásait szem előtt tartva gazdálkodik.
Mindez a nyelvhasználat vonatkozásában azt jelenti, hogy a laikus is – noha nem a
gazdasági szakember szintjén – saját szükségleteinek mértékében érti és beszéli a gazdaság
nyelvét. Ily módon tehát nem lehetséges markáns határvonalat vonni a köznyelv és a
gazdasági szaknyelv közé, illetőleg e határvonal meglehetősen képlékeny (vö. Heltai
43
2006); A következő szavak például a köznyelvben és a szaknyelvben is egyaránt
használatosak: ár, pénz, piac, számla.
(2) Az elméleti terminusok és kifejezések metaforikus szerkezetűek. A gazdasági
szaknyelvben például a tőkeáramlás metafora vízként, a hitelbedőlés metafora pedig
épületként jeleníti meg a gazdaságot.
Már az analitikus tudományelmélet képviselői is – Hempel, Carnap, Ramsay, Sneed,
Stegmüller – levontak tanulságokat ebben a kérdésben (vö. Zoglauer 1993 idézi Kertész
2001). Végül Mary Hesse volt az, aki az elméleti terminusok és kifejezések metaforikus
szerkezetére ráirányította a figyelmet (vö. Kurtán 2006). Így a 20. század második felében
és azóta is a tudományos kifejezések metaforikus jellegének az elemzése a metaforakutatás
középpontjába került (Kertész 2001).
A nem alakzatként, hanem szóképként, illetve a jelen kutatásban kognitív jelenségként
értelmezett metaforák elsődleges funkciója a jelentés megvilágítása. Azonban a metaforák
is rendelkeznek olyan sajátosságokkal, amelyek ezen szerepük maradéktalan teljesítését
gyengíthetik. Ezek a következők:
(2.1) A metaforák megértéséhez képzettársítási képesség és megfelelő háttérismeret
szükséges (Adamikné 2006: 281-283). Mit jelent például a tőzsde nyelvében a piac
kiszögellései metafora? (A kifejezés a jelentősen megemelkedett vagy csökkent
árfolyamok értékeire utal. Ezeket a kiugró értékeket grafikonon szemléltetve láthatjuk a
piac kiszögelléseit.)
(2.2) A metaforák nem megjósolhatók. Nem tudjuk, hogy miért a tőkeáramlás kifejezést
használjuk, miért nem a *tőkekeringés-t vagy a *tőkeszáguldás-t. Tehát nem lehet előre
megjósolni, hogy egy adott nyelvben a metafora lehetséges forrástartományai közül melyik
rendelődik a céltartományhoz, illetve nem mondhatjuk, hogy a szó szerinti jelentésből
minden esetben megjósolható az átvitt értelmű jelentés. (l. metafora és metonímia alapú
idiómák Kövecses 2005: 88, 203).
(2.3) A metaforák poliszémiát eredményezhetnek. Például a forrás, forgalom szavak
köznyelvi és gazdasági szaknyelvi jelentéssel is rendelkeznek (A köznyelvi és gazdasági
jelentés létezését az idegen nyelvre történő fordítás is jól szemlélteti: a forgalom szó
köznyelvi értelemben németül Verkehr, gazdasági értelemben Umsatz). „Valószínű, hogy a
44
poliszémia gyakran metaforán vagy metonímián alapszik; vagyis sok esetben egy szó két
értelme között szisztematikus metaforikus és metonimikus kapcsolatok állnak fenn.”
(Kövecses 2005: 215).
1.4.3. Hipotézisek
A disszertáció hipotézisei a következők:
Fő hipotézis:
Ha a gazdasági szakszavak és szakkifejezések metaforikus vagy metonimikus
szerkezetűek, azaz e szerkezetek a poliszémia alapját képezik, akkor kimutatható az
ambiguitás lehetősége a gazdasági szaknyelvben, azzal a feltétellel,
ha a vizsgált korpusz a gazdasági szaksajtó nyelve, vagyis a korpusz mind a
gazdasági szaknyelv, mind a sajtónyelv sajátosságait magán viseli.
A fenti hipotézist gazdaságot tanuló, jövendő szakemberek és nem szakemberek (laikusok)
körében vizsgálom.
A fő hipotézis az alábbi hipotézisekből tevődik össze:
A szaknyelvi metaforák és metonímiák a gazdasági szaknyelv bázisszintje alatt
találhatók.
A laikusoknak a nem metaforikus és nem metonimikus szerkezetű, illetve a
metaforikus vagy metonimikus szerkezetű szaknyelvi kifejezésekre adott
előfordulási gyakorisági értékei és ugyanezen szavak gazdasági szaksajtóban mért
gyakorisági értékei között szoros összefüggés, azaz erős kapcsolat van.
A gazdasági szaknyelvi metaforák forrástartomány-függő és a gazdasági szaknyelvi
metonímiák IKM-függő (idealizált kognitív modell) jelentésére nagyobb mértékben
asszociálnak a laikusok, a szaknyelvi jelentésre nagyobb mértékben reagálnak a
szakemberek, és ez a várható eredmény a két jelentés kapcsolatát igazolja.
A szakember többféle gazdasági választ ad meg egy gazdasági hívószóra, tehát
finomabb lexikai osztatot hoz létre, mint a nem szakember.
45
A szakember és a nem szakember a köznyelvi válaszszavak csoportjában több
közös elemet produkál, mint a gazdasági jellegű válaszok csoportjában.
Ha egy hívószónak a gazdasági szaksajtóban való előfordulási gyakorisága magas,
akkor a szakembernek tanuló, kísérletben részt vevő személyek csoportja is
magasabb számban ad meg gazdasági jellegű válaszszavakat, mint a nem
szakembercsoport.
A nyelvi kontextus hiánya aktiválhatja a poliszém szavak jelentéseit.
Létezik olyan gazdasági szaknyelvi kontextus, amely egy adott szó szaknyelvi és
köznyelvi mentális terét is aktiválja.
Működhet a fogalmi integráció a gazdasági szaknyelvben.
46
2. ANYAG ÉS MÓDSZER
2.1. A földolgozás módszertani elmélete
Az általam végzett empirikus kutatás megkívánja, hogy szóba kerüljön a lexikai
szemantika néhány fontos kérdése (2.1.1.). A dolgozat a kognitív szemantika keretei között
tárgyalja kérdésfelvetéseit, ezért a jelentés kognitív megközelítését először tágabb
összefüggésben mutatja be, hangsúlyozva, hogy jelen kutatás problémafölvetésére a
holisztikus szemléletű kognitív szemantika módszereivel adható válasz (2.1.2.). Ezt
követően a valóság strukturálásban, illetve a jelentés létrehozásában irányadó, azon
kognitív folyamatok ismertetésére kerül sor, melyek egyben a kutatás empirikus részének
elméleti hátterét is képezik. E folyamatok a következők:
(I.) a kategorizáció (2.1.2.1), ami alapján kimutatható a gazdasági szaknyelvi
bázisszint és a szaknyelvi bázisszint alatti szint (2.2.1.), (3.1.) ;
(II.) a sematizáció, vagyis a fogalmi keret működése a jelentésalkotásban (2.1.2.2.),
amelynek révén a gazdasági szaknyelvi metaforák és metonímiák elemezhetők (l.
5.1. a medve tőzsdenyelvi kifejezés elemzése);
(III.) a fogalmi integráció (2.1.2.3.), amely során a mentális terek sajátos kapcsolata
a gazdasági szaknyelvben is lehetővé teszi az ambiguitást, amelyet a mérleg
számviteli szaknyelvi szó kognitív elemzését tartalmazó fejezet mutat be (5.2.);
másrészt a mentális tereknek a fogalmi integráció során kialakuló bonyolult
kapcsolatrendszere lehetővé teszi a gazdasági szaknyelvben is a tapasztalatainkon,
háttérismereteinken alapuló új jelentés létrejöttét. Ezt egy gazdasági szöveg
elemzésével a dolgozat szintén alátámasztja (5.3.).
A kutatás a gazdasági szaknyelvi jelentés vizsgálata során szóasszociációs módszert is
alkalmaz (2.2.2.), (3.2.), ezért a mentális lexikonnal és a szóasszociációs módszerrel
kapcsolatos ismeretek áttekintésére külön fejezetek szolgálnak (2.1.3. és 2.1.4).
47
2.1.1. A jelentés
„A jelentés viszonyfogalom, viszonyítási alap nélkül nem határozható meg.”
(Kiefer 2007: 35). A Kiefer Ferenc által megfogalmazott és jelenleg is elfogadott
megközelítésnek sokrétű előzménye van. A jelentés fogalmának komplexitását jól
jellemzik a szemantika fejlődését is fémjelző különböző elgondolások.
A nyelvtudomány történetének kezdeti szakaszában a jelentés, elsősorban a
szójelentés, az etimológia és a nyelvtörténet tárgykörébe tartozott. Ez nyilvánvalóan
összefüggött azzal, hogy a kibontakozóban lévő nyelvtudomány közel egy évszázadon
keresztül a történeti és összehasonlító nyelvtudománnyal volt azonos (bővebben l. Fodor
2001).
A 20. század elejétől a szinkrón nyelvészeti kérdésfeltevések elsősorban a hangtani
és alaktani rendszerekre, valamint az alaktani és mondattani szerkezetekre irányultak. A
jelentés nyelvben betöltött szerepének vizsgálatát marginális problémának tekintették
(bővebben l. Tolcsvay Nagy 2011).
A 20. század első felében teret hódító strukturalizmus saussure-i és bloomfield-i
változata is a pszichológia vizsgálati körébe utalta a jelentés fogalmát. Ferdinand de
Saussure a 19. századi pszichológia értelmezése nyomán a jelentést a kollektív tudás
részének tekintette, melyet az egyén készen kap. Elgondolása szerint a nyelv egy autonóm,
statikus rendszer, melynek elemei zárt struktúrákat alkotnak (l. saussure-i dichotómiák:
language-parole [langage], szinkrónia–diakrónia, belső és külső nyelvészet [linguistique
interne–linguistique externe] Saussure 1967). Ebben a nyelvelméleti kontextusban
körvonalazta Saussure a jelölő és a jelölt szemiotikai szerkezetének a modelljét (vö. Morris
1938; Peirce 1931). Az amerikai strukturalista iskola pedig, melynek egyik alapítója a
prágai iskolához is csatlakozó Leonard Bloomfield, a behaviorista nyelvelmélet
elgondolásaival azonosulva a nyelvi jelentés megismerhetetlenségét hangsúlyozta. A
viselkedés-lélektan (behavior), melynek alapgondolatait J. B. Watson fogalmazta meg
1913-ban, a pszichikumot tagadva az inger és az arra adott válasz, a viselkedés kapcsolatát
vizsgálta, különbséget téve a verbális és nem verbális viselkedés között. E pszichológiai
irányzat hatására az amerikai strukturalisták azt vallották, hogy a jelentés a tudás része, és
a tudás az emberi elme működésének eredménye. Mivel azonban az elme működését nem
lehet megfigyelni és modellálni, a jelentés sem megismerhető (Tolcsvay Nagy 2011). Az
48
50-es években a behaviorizmus nyomán a nyelv leírását már a jelentés teljes kiiktatásával –
szóelemekre, morfémákra fókuszálva – próbálták megvalósítani (l. Harris 1951).
A szintén a 20. század elején ismertté váló, a nyelvi jelentés leírására vállalkozó
másik jelentős irányzat a formális logikai irányzat, melyet Gottlob Frege az európai logikai
hagyományokat szem előtt tartva dolgozott ki. A formális logikai szemantika a
strukturalizmussal ellentétben nem a tudáshoz, hanem egy a megismerő embertől független
logikai kategóriarendszerhez kapcsolta a jelentést, melyet az extenzió (vonatkozás) és
intenzió (jelentés) modern logikai terminusokkal, valamint igazságfeltételekkel írt és ír le
jelenleg is – a mondat jelentése vagy igaz, vagy hamis. Frege szerint a mondat jelentése a
szintaktikai szerkezete alapján a mondatot alkotó összetevők jelentéséből vezethető le
(kompozicionalitás) (Kiefer 2007; Tolcsvay Nagy 2011 ). A formális szemantika
kidolgozásában számottevő szerep jutott Frege-n kívül Russelnek és Carnapnak is,
általában az analitikus nyelvfilozófiának.
Az 1950-es években a Noam Chomsky nevével fémjelzett generatív grammatika,
amely ugyan megtartotta a strukturalizmusból a nyelv rendszerszerű, strukturális, szinkrón
és a nyelvhasználótól független szemléletmódját (Ladányi–Tolcsvai Nagy 2008), a nyelvi
tevékenységet kizárólag logikai műveletekre redukálta. Az irányzat szerint ugyanis a tudást
az elme logikai szerkezetek formájában tárolja. A formális nyelvészet – általánosan
elmondható – mereven elkülönítette egymástól a morfoszintaktikai és a szemantikai
szerkezeteket (Tolcsvay Nagy 2011). A generatív grammatika a strukturális és a formális
logikai szemantikához való kapcsolódásain túl a „nyelv természetének” felfogásával
kapcsolatban is fordulatot hozott. A generatív grammatikai irányzat ugyanis a saussure-i
állásponttal szemben a nyelvet már nem társadalmi, kollektív jelenségként értelmezte,
hanem az egyén nyelvtudásaként, egyfajta mentális jelenségként, melyet még általánosítva
egy idealizált beszélő-hallgató nyelvi/grammatikai kompetenciájaként képzelt el. Ez a
szemléletváltozás hozta meg a nyelvtudományban az úgynevezett kognitív fordulatot
(Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008).
Az 1970-es évektől kezdve a nyelvi jelentés kutatása egyre jobban kiszélesedett.
Többek között jelentős teret kapott az a felismerés, hogy a szövegkörnyezetnek, a
beszédhelyzetnek jelentésformáló hatása van, tehát a szemantika mint „belső jelentéstan”
(szó-, mondatjelentés) mellett a jelentés egy másfajta megközelítését vonta be a
kutatásokba például a pragmatika mint „külső jelentéstan” (Kiefer 2007). A pragmatika
49
néven illetett kutatási terület létrejötte részben a formális szemantika fogyatékosságaira
vezethető vissza. A formális nyelvleírás ugyanis mindazokat a nyelvi jelenségeket,
amelyek leírásával nem tudott megbirkózni, egyszerűen kívül rekesztette vizsgálódási
köréből és a pragmatikai „papírkosárba” dobta. A hetvenes évek azonban a „külső
jelentés” vizsgálatában is fordulatot hozott, és több nyelvfilozófiai impulzus hatására –
John L. Austin beszédaktus-elmélete, Paul Grice inferencia-elmélete, Ludwig Wittgenstein
nyelvjáték-elmélete – a pragmatika is egyre inkább markáns arculatot kapott (Tátrai 2011).
Általánosságban pedig elmondható, hogy a jelentéstani kutatásoknak köszönhetően a
jelentés az alaktani és mondattani szerkezetekkel azonos rangot kezdett kivívni magának,
míg végül a 20. század utolsó évtizedeiben a funkcionális nyelvészeti irányzatok a jelentést
valamennyi nyelvi tényező fölé emelték.
A funkcionális nyelvészeti kutatások a 20. század utolsó harmadában indultak el,
kezdetben Halliday és Givón nevéhez kapcsolódtak, majd egyre több nyelvészeti irányzat
tette magáévá a funkcionális szemléletet. Kialakulását három körülmény ösztönözte: 1.
azok a kutatási témák, amelyek kirekesztődtek a strukturális és logikai szemantika köréből,
pl. nyelvhasználat, a mondat fölötti nyelv (szövegek, diskurzusok), nyelvi változások stb.;
2. a két világháború közötti antropológiai törekvések (Malinowski, Sapir), a prágai iskola
(Jakobson) és a londoni iskola (Firth) ; 3. az újgrammatikusok által képviselt nyelvészeti
hagyomány. A funkcionális szemlélet szerint a nyelv nem egy autonóm rendszer, ezért azt
kognitív aspektusok és nyelven kívüli funkciók figyelembe vételével, műveleti alapon kell
vizsgálni (Ladányi–Tolcsvay 2008).
… a nyelvi képességek nem választhatók le az ember többi kognitív
képességéről, vagyis nyelvtudásunk nem autonóm tudás, funkcionális
felfogásban nem születhetnek velünk közvetlenül a nyelvi struktúrákra
vonatkozó korlátozó elvek, csak olyan kognitív elvek, amelyek meghatározzák
a nyelv, ill. a nyelvtanulás jellegét (Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008: 22).
A nyelv nyelven kívüli funkcióinak bevonása a különböző funkcionális
megközelítésekben általánosságban azt jelenti, hogy a nyelven kívüli, külső
magyarázatoknak van létjogosultságuk a funkcionális modellekben.
A fenti körülményekre (kognitív folyamatok és funkcionális megközelítés)
hivatkozva a funkcionális szemléletű nyelvészeti irányzatok a jelentés és a funkciók
elsődlegességét hangsúlyozzák. Feltételezésük szerint a formák és a funkciók
50
kapcsolatainak csak egy része nem átlátható (opak), vagyis önkényes, a többi forma-
funkció pár viszont motivált. A nyelvi kifejezések kognitív és formai jellemzőik közötti
megfelelések szintén azt támasztják alá, hogy az önkényesség nem a nyelv sajátja
(Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008).
A mai nyelvelméleti modelleknek a nyelvi jelenségekre adott magyarázatai szerint
két válfaját különböztetjük meg: a strukturális szemléletű (formális vagy formalista) és a
funkcionális szemléletű (funkcionális vagy funkcionalista) irányzatokat. A formális
nyelvleírástól (strukturális szemléletű irányzatok) eltávolodó folyamatnak fontos áramlata
a kognitív szemantika, amely a jelentés mibenlétét az emberi megismerés (kogníció) felől
közelíti meg. Kutatásainak középpontjában az emberi megismeréssel közvetlenül
összefüggésbe hozható jelenségek állnak, mint a tér, idő, mozgás észlelése és nyelvi
megfogalmazásuk közötti kapcsolat, valamint a kategorizálás, a metonímia és a metafora
szerepe a nyelvi jelentésben (Kiefer 2007).
A kognitív nyelvészet kialakulásához döntően a nyelvleírás szemléletét
megváltoztató következő felismerések járultak hozzá.
Az 1970-80-as években Leonard Talmy, aki a nyelvtan és a megismerés
kapcsolatának kognitív aspektusait kutatta, a kognitív pszichológia, ezen belül az
alaklélektan eredményeit felhasználva megalkotta a kognitív nyelvészet néhány
alapfogalmát. Ezek a figyelem irányulása, a figura és az alap. Az alaklélektan
(Gestaltpsychologie) a 20. század elején Németországban alakult ki. Az alaklélektan
szerint észlelésünk nem egyedi tárgyakra irányul, s így nem is egyedi érzetek szintézise,
hanem mindig az egészből vezetünk le valamely részletet, s az egész minőségileg mindig
több, mint a részeinek összege (Fodor 2001). Ismereteink segítik az észlelést.
Tapasztalataink alapján képesek vagyunk körként érzékelni egy olyan alakzatot is,
amelyből a kör vonalának egy darabja hiányzik. Ha ugyanis a vonalvezetés egyértelműen
360 fokos ívet sejtet, önkéntelenül odaképzeljük a hiányzó részletet. Innen származnak a
figura és az alap fogalmak, amelyek az előtér és háttér megkülönböztetésének nyelvi
leképeződései, s mint ilyenek a morfémák, a szójelentések, a mondatok és a szövegek
szerkezetében is tetten érhetők. A figyelem irányulása, a nézőpont pedig a szemantikai
szerkezetek egyik legfontosabb tulajdonsága, illetve a nyelv dinamizmusának egyik
megnyilvánulása (Kiefer 2007; Tolcsvay Nagy 2011; l. összefoglalóan Talmy 2000).
Ugyanazt a tartalmat ugyanis többféle módon lehet szemantikailag megvalósítani, attól
51
függően, hogy a figyelmi keret (alap/háttér) melyik összetevője (figura) kerül a figyelem
fókuszába (Tolcsvay Nagy 2011). A pszichológiában jól ismertek azok a rajzok,
amelyeket kétféleképpen is lehet értelmezni, attól függően, hogy a figyelmünket mire
fókuszáljuk. Például ugyanaz a rajz egy bizonyos nézőpontból fiatal nőt, egy másikból
pedig egy öregasszonyt ábrázol. A perspektívaváltás nyelvi megvalósulásáról ír többek
között Fillmore (1982) a Kereskedelmi tranzakció fogalmi keret kapcsán. A kereskedelmi
tranzakció nézőponttól függően lehet vásárlás, de eladás is.
A második felismerés, amely a kognitív szemantika arculatát formálta, George
Lakoff (1987) nevéhez fűződik. Lakoff szembefordult azzal a strukturalista szemléletű
felfogással, amely szerint a jelentés alapja a referencia, s az logikai igazságfeltételekkel
írható le. Nézete szerint a nyelv tapasztalati alapú tudás hordozója, mégpedig az ember
testi tapasztalatainak vetülete. Ezek a tapasztalatok pedig prototípusok körül, idealizált
kognitív modellek alapján kategóriákká rendeződnek. Lakoff ezzel a felfogásával teljes
mértékben elfordult az objektivista szemlélettől, s a nyelv kognitív megközelítésének egyik
képviselőjeként működött közre a kognitív nyelvszemlélet áttörésében (Ladányi–Tolcsvay
Nagy 2008). (A nyelv leírása empirikus tevékenység: pszichológiai, antropológiai,
idegtudományi eredmények l. Lakoff 1987, Rosch 1977, Taylor 1991).
Szintén George Lakoff, valamint Mark Johnson nevéhez kötődik a metafora
kognitív nyelvészeti értelmezése (Lakoff–Johnson 1980; Lakoff 1990). Ezen elmélet
szerint a metafora nemcsak stilisztikai, hanem a mindennapi nyelvhasználatban is
szervesen jelenlévő, kognitív eszköz is. A metafora – a kognitív megközelítés szerint –
ugyanis valamely elvont fogalmat egy konkrét, tapasztalatainkra építő másik fogalom
segítségével értelmez. A „kognitív metafora” a jelentéskiterjesztés egyik eszköze
(Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008; Kövecses 2005).
Ronald W. Langacker az ún. kognitív nyelvtan kidolgozója (legfontosabb tételeit l.
Langacker 1987, 1991, 1999a idézi Ladányi–Tolcsvay 2008) két lényeges tételével járult
hozzá a nyelv, illetve a jelentés leírásához. Egyrészt a nyelv különböző szintjeit holisztikus
módon szemlélte, a morfológia, a lexikon és a szintaxis – Langacker felfogásában –
kontinuumot alkot. Ez a nézet is gyökeres fordulatot hozott a zárt struktúrákat tartalmazó
nyelvfelfogással szemben. Langacker másik meghatározó megállapítása pedig a világról
szerzett tudásunknak a nyelvben is megmutatkozó kognitív feldolgozásával kapcsolatos. A
52
világról való ismereteinket az elme a sematizáció/absztrakció és a kategorizáció útján
rendezi különböző nyelvi, szemantikai szerkezetekbe (Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008).
Gilles Fauconnier a fogalmi integráció, a mentális terek elméletének kidolgozásával
tágította a kognitív szemantika határait (Fauconnier 1994). A fogalmi hálózat alapját a
mentális terek mint részlegesen strukturált fogalmi keretek képezik. A mentális terek
elemei az integráció során hálózattá fejlődve kapcsolódnak egymáshoz egy új specifikus
struktúrát létrehozva (composition) az integrált térben (blend). Ezt a specifikus struktúrát
háttérismereteinkkel kiegészítjük (completion), és az új kapcsolódásokat mentális
képességeink segítségével folyamatosan fenntartjuk (elaboration) (l. később a Fogalmi
integrációról szóló 5.3. fejezetet), (vö. Fauconnier 1994; Fauconnier-Turner 1998).
A 20. és a 21. század fordulójára a „belső jelentés” fogalmának feltárása három,
már letisztult, egymástól nézőpontjukban és vizsgálati módszerükben is eltérő szemantikai
irányzat „vállalkozása” lett: ezek a strukturális, a formális és a kognitív szemantika. A
strukturális szemantika a jelentést a nyelven belüli viszonyokkal definiálja és sztenderd
logikai rendszerrel nem szükségszerűen kompatibilis szemantikai ábrázolásokat alkalmaz
(l. Lyon 1977, 1995, Cruse 1986, Palmer 1979, 1986). A logikai szemantika a nyelvi
kifejezések és a világról alkotott modellek közötti viszonyt értelmezi jelentésként, s ezt egy
formális ábrázolás keretében rögzíti (l. Larson-Segal 1995, Swart 1998, Kearns 2000,
Gyuris et al. 2006). A kognitív szemantika a nyelvi kifejezések és a megismerés közötti
kapcsolat alapján értelmezi a jelentést, szemantikai ábrázolásra egyáltalán nem törekszik (l.
Schwarz 1992, Ungerer-Schmid 1996) (Kiefer 2007). Az eltérések ugyanakkor
komplementer módon viszonyulnak egymáshoz, így a három irányzat együtt jól érzékelteti
a jelentés összetettségét.
A továbbiakban a jelentés kognitív megközelítését először tágabb összefüggésben
(funkcionális, holista, kognitív perspektíva) tárgyalom, majd a kutatás szempontjából
releváns szempontokra – bázisszint (kategorizáció), fogalmi keret (metafora, metonímia),
fogalmi integráció (mentális terek) – térek ki.
53
2.1.2. A kognitív szemantika: funkcionális, holista és kognitív perspektívák
A következőkben a kognitív szemantika (I.) funkcionális és (II.) holista
perspektíváit fejtem ki röviden. A szóban forgó perspektívák a kognitív nyelvészeti
szemléletnek részben egymással érintkező, részben más-más aspektusai. A kognitív
perspektívát (III.) a valóság, a nyelv és a jelentés kapcsolata alapján összegzem.
(I.) A funkcionális perspektíva
A kognitív szemantika a 20. század utolsó harmadában teret hódító funkcionális
nyelvelmélet egyik irányzata; (egyéb funkcionális irányzatok – a Halliday-féle
szisztematikus-funkcionális nyelvtan; Givón biológiai-adaptációs funkcionális nyelvtana;
konstrukciós nyelvtanok; hálózatszerű nyelvtan, grammatikalizáció, produktivitás stb. –
kevésbé szolgálnak alapul jelen dolgozat számára, áttekintésükre magyar nyelven l.
Ladányi–Tolcsvay Nagy 2008) A funkcionális nyelvészet mindenekelőtt a nyelv
értelmezése és a nyelv vizsgálatának módszere tekintetében hozott új szemléletet a 20.
század egészében domináló strukturális szemléletű irányzatokkal szemben
(strukturalizmus, generatív grammatika, posztgeneratív formális irányzatok).
A funkcionális nyelvészet a nyelvet nem zárt, autonóm rendszernek tekinti, hanem
egy olyan nyitott tudásrendszernek, amely egyfelől a világgal kapcsolatos ismereteink
kifejezésére alkalmas, másrészt a világ megismerésének a közege is. Ez azt jelenti, hogy a
világról szerzett ismereteink az agy/elme működése következtében (pl. kategorizáció,
sematizáció/absztrakció, perspektívaváltás (l. a prototípus-elméletről és a fogalmi keretről
szóló 2.1.2.1. és 2.1.2.2. alfejezeteket) fogalmi struktúrákba szerveződnek, s e fogalmi
struktúrák kivetítődnek a nyelvi kifejezésekre is (pl. prototípusok, metafora, metonímia). A
nyelv tehát egy megismerő tevékenység eredménye. Ehhez kapcsolódik a nyelvi rendszer
nyitottsága, ami lényegében a különböző nyelven kívüli tényezőkhöz való alkalmazkodást
jelenti. Ezek a tényezők környezeti, biológiai, fejlődési, szociokulturális és pszichológiai
természetűek. A környezeti és a biológiai tényezők a szemantikai szerkezetek tapasztalati
alapját képezik (pl. a fogalmi metafora forrástartományának mindenkor biológiai vagy
kulturális gyökerei vannak, ez képezi a fogalmi metafora alapját [l. a metaforáról szóló
2.1.2.2. fejezetet]). A fejlődési tényező a nyelvelsajátítás aspektusából világít rá arra, hogy
54
a használatban lévő nyelv soha nem véglegesen elsajátított. A szociokulturális
megközelítés pedig azt hangsúlyozza, hogy a nyelv egyetemes jellege mellett mindig egy
adott kultúra sajátja is. A pszichológiai megközelítés az elme és nyelv működésének
összefüggései alapján ad támpontot a nyelvi szerkezetek jellegére, a nyelv működésére.
(Ladányi–Tolcsvai Nagy 2008). A funkcionális nyelvészet a mai pszichológiában, a
kognitív tudományokban és az agykutatásban is elfogadott holizmus nézeteivel azonosul.
A holizmus szerint az elme különböző funkcionális területei analóg módon működnek és
közöttük van átjárás (Kiefer 2007; Kovács 2011, 2013; Ladányi–Tolcsvai Nagy 2008;
Tolcsvai Nagy 2011; vö. Kertész 2000; l. később holista és moduláris kognitív szemantika,
55-56. o). A holista szemléletű funkcionális nyelvészet ily módon a nyelv dinamizmusát
hangsúlyozza, és megszünteti a langue és parole, a kompetencia és performancia, valamint
a szinkrónia és diakrónia közötti, a strukturalizmus által kiépített merev határokat is
(Ladányi–Tolcsvai Nagy 2008). A nyelv kognícióban betöltött szerepének és a nyelven
kívüli tényezők hatásának egyenes következménye a nyelvi jelentés elsődlegességének és a
nyelvi kifejezések motiváltságának felismerése.
A funkcionális nyelvészet vizsgálati módszerében is markáns váltást mutat a
strukturális szemléletű nyelvi irányzatokhoz képest:
a nyelv leírásánál a tényleges nyelvhasználatból indul ki, és az empirikus adatok
alapján a posteriori fogalmaz meg kijelentéseket,
az empirikus úton nyert adatok ellentmondásait nem fedi el az elmélettel, vagyis
nem a priori tételeket igazol (Ladányi–Tolcsvai Nagy 2008; vö. Kertész 2000).
Az a priori tételek igazolásának elvetése egyúttal azt is jelenti, hogy a nyelvi kifejezések
helyességének, helyénvalóságának nem a szabályszerűséget, a megjósolhatóságot, hanem
az adekvátságot tekinti. Az adekvátság „a beszélői szándék és a hallgatói elvárás valós
interakcióban” történő megvalósulása (Tolcsvai Nagy 2011: 12).
A funkcionális nyelvészeti irányzatok, köztük a kognitív szemantika legfontosabb, a
strukturális szemléletű irányzatoktól megkülönböztető ismérvei:
nyitott nyelvi rendszer, vagyis a nyelvtudás nem elvont, beprogramozott tudás;
a posteriori kijelentések, prototípuson alapuló kategorizáció (kognitív képességek),
vagyis nem előre meghatározott kritériumok alapján történő kategorizáció;
55
a jelentés elsődlegessége, vagyis a nyelvi szerkezetek csupán a jelentéstartalom
hordozói;
az adekvátság kritériuma, vagyis nem a szabályosság, a megjósolhatóság az
irányítóelv;
a nyelven kívüli tényezők figyelembe vétele, vagyis nem önmagában vizsgálja a
nyelvi egységeket;
a nyelv nemcsak egyetemes, hanem nyelvspecifikus, kultúrafüggő volta, vagyis a
nyelv nemcsak egyetemes karakterű;
a nyelvi kifejezések motiváltsága, vagyis a nyelv nem önkényes;
a holista szemlélet, nem tekinti külön modulnak a nyelv különböző szintjeit (vö.
Tolcsvai Nagy 2011: 12).
A koginitív szemantikát mint a funkcionális szemléletű nyelvészet egyik irányzatát a
fent felsorakoztatott ismérvek mindegyike jellemzi. A holizmus ismérve közvetlenül a
kognitív szemantikára vonatkoztatva azonban kiegészítésre, illetve kifejtésre szorul.
(II.) A holista perspektíva
A kognitív nyelvészet, amely a nyelvtudást a kogníció részének tekinti, a
nyelvtudás mibenlétének a meghatározásánál kétféle választ ad: egy moduláris és egy
holista megközelítést. A moduláris kognitív szemantika szerint „a nyelvtudás olyan
relatíve autonóm rendszer (=modul), amely maga is relatíve autonóm rendszerekből áll.
[…], a holista kognitív szemantika szerint viszont a nyelvtudás és a kognitív folyamatok
egyéb aspektusai egységes (holisztikus) rendszert alkotnak. ” (Kertész 2000). Mindezek
hátterében tehát az áll, hogy a moduláris megközelítés szerint az elme különböző
funkcionális területei eltérő elvek alapján működnek, és nincs közöttük közvetlen átjárás, a
holista szemléletű kognitív szemantika pedig a különféle területek analógia, hasonlóságon
alapuló működését vallja, és az ezen területek közötti közvetlen átjárhatóságot feltételezi.
Kognitív szemantika néven ma a holisztikus szemléletű kognitív szemantikát értik (Kiefer
2007; Kovács 2011; Tóth 2007; Ladányi–Tolcsvay 2008;). A holista és a modularista
szemléletmód sajátosságait szemlélteti Langacker kognitív grammatikájának és a
Bierwisch/Lang-féle kétszintű szemantikának Kertész (2000) nyelvfilozófiai kontextusba
helyezett metatudományos összehasonlítása. A fenti paradigmatikus példák a holista és
56
moduláris nyelvszemlélet lényegi sajátosságain túl a kognitív nyelvészet egészére
vonatkozó jellegzetességek hordozói is. Tudománymódszertani szempontból mindkét
megközelítésnek megvannak a korlátai. A holista nézet egy tudományosan nehezen
kezelhető végkifejletet eredményez, ha konzekvensen kiterjesztjük a világról való
ismereteink lehetséges határait. Így a nyelvészeti vizsgálódások tárgya magában foglalja a
világ egészét, a kozmoszt. Tudományos módszertani szempontból tehát egy lehetetlen
állapot áll elő. Ez a holista apória. A moduláris érvelés viszont cirkuláris érvelést rejt
magában. Azért feltételezi, hogy a nyelvtudás autonóm részekre tagolható, mert
tudományos módszertani szempontból csak így véli vizsgálhatónak a nyelvet. És azért
vizsgálja részekre tagolva a nyelvet, mert empirikus hipotézise szerint a nyelv részekre
tagolható. Tehát a módszert az empirikus hipotézissel, az empirikus hipotézist pedig a
módszerrel indokolja. Ez a moduláris kör (Kertész 2000). Tehát mindkét kognitív felfogás
– különbségeiken túl – lényeges tudományos módszertani hiányosságokat is felmutat. E két
kognitív megközelítés fentiekben vázolt fogyatékosságai megkérdőjelezni látszanak a
kognitív nyelvészeten belüli megismerési lehetőségeket. A probléma megoldását a kognitív
nyelvészet „empirikus reflexiója” nyújtja. Ez az empirikus önvizsgálat ahhoz a
felismeréshez vezet, amely szerint a két kognitív irányzat különböző típusú empirikus
adatokra vonatkozik, bizonyos adatok holisztikus, más adatok pedig moduláris keretben
vizsgálhatók hatékonyan (Kertész 2000). Gibbs így oldja fel a kognitív nyelvészeti
irányzatok kizárólagosságát: „Ez nem jelenti azt, hogy a nyelv minden aspektusa
konceptuális szerkezetet tükröz, mert valószínűleg a nyelvtudás bizonyos hányada valóban
autonóm az általános kognitív mechanizmusokkal szemben” (Gibbs 1996: 39 idézi Kertész
2000). Így tehát a világgal kapcsolatos ismereteink esetében a kutatás a nyelvi jelenségek
azon halmazára korlátozódik, amelyek vizsgálhatók az adott szemantikai keretben. Ezáltal
a világ végtelenségének és a vizsgálandó tárgykör partalanságának problémája megszűnik.
Jelen kutatás tehát azért a holista kognitív szemantika keretében történik, mert a
kérdésfelvetéseire a holisztikus szemléletű kognitív szemantika módszereivel adható
válasz.
A holista felfogás alaphipotézise, hogy a nyelvtudás és a kognitív folyamatok egyéb
aspektusai egyetlen egységes (holisztikus) rendszert alkotnak. Ez az alaphipotézis az alábbi
részhipotézisekből épül fel:
57
„(a) A komplexitás tétele. A holista alaphipotézis értelmében a kogníció nem
osztható autonóm részrendszerekre. Ebből egyrészt az következik, hogy a
nyelvtudás sokkal inkább az általános emberi intelligenciából vezethető le,
semmint az egyéb mentális képességektől esetleg függetleníthető nyelvi
képességből. Másrészt az, hogy a nyelvtudás és a világra vonatkozó tudás
között sem lehet élesen differenciálni. Harmadrészt pedig az, hogy az ily
módon nem autonóm rendszerre visszavezethető nyelvtudás maga sem
tagolható tovább autonóm részrendszerekre.
(b) A formalizálhatatlanság tétele. A vizsgálat tárgyának (= a nyelvtudás mint
a kogníció része) komplexitása következtében az arra vonatkozó ismeretek
nem formalizálhatók.
(c) A prototipikalitás tétele. Ezzel összefüggésben a szemantika nem abból
indul ki, hogy léteznek diszkrét, halmazelméleti entitások, hanem a
prototipikalitással összefüggő kategorizáción nyugszik.
(d) Az igazságfeltételek irrelevanciájának tétele. Az összetett kifejezések
jelentése nem ragadható meg igazságfeltételek alapján.
(e) A konceptualizálás tétele. A konceptuális és szemantikai struktúrák nem
különíthetők el egymástól. A szemantikai szerkezeteket a konceptualizálás
mindenkori perspektívája határozza meg.
(f) Az enciklopédikus rendszerezés tétele. A szójelentés hagyományos
szótárszerű rendszerezését fel kell váltani az enciklopédikus rendszerezéssel.
(g) A kognitív elvek tétele. A szemantikai szerkezeteket kognitív
tartományokhoz viszonyítva kell leírni. A grammatikát kognitív elvek
irányítják.
(h) A metaforizáció tétele. A metaforizáció az ismeretek strukturálásának
lényeges összetevője.” (Kertész 2000 kiemelés SZ. R. É.)
(III.) A kognitív perspektíva: a valóság, a nyelv és a jelentés kapcsolata
A kognitív nyelvészet fogantatásának időpontja 1956. Ennek kapcsán W. d’Avis
(1998: 37 idézi Kertész 2000) így ír a születő kognitív tudomány mibenlétéről:
Amilyen bizonytalanok még ennek az új tudománynak az elméleti alapjai,
annyira bizonyosak lehetünk születési évében: 1956. Akkor Chomsky, Newell
58
és mások az MIT-n, egy információelméleti szimpóziumon találkoztak, és új
alapokra helyezték a kogníció kutatását. Az újdonság abban rejlett, hogy
megkísérelték az elme lényegére vonatkozó nagyon régi filozófiai kérdéseket
az elme működésére vonatkozó kérdésekké átalakítani és interdiszciplinárisan
és empirikus úton megválaszolni. Születési évéhez hasonlóan vitán felül áll az,
hogy a kognitív tudományhoz a következő résztudományok tartoznak:
nyelvészet, számítógéptudomány, pszichológia, neurobiológia és az elme
filozófiája.
A kognitív szemantika a kognitív tudományok részdiszciplínája (Kertész 2000;
2001; Bańczerowski 2008). E részdiszciplína kutatási tárgya a kogníció részét képező
nyelvtudás, vagyis a kognitív szemantika a nyelvi kifejezések jelentését a megismerés
részeként vizsgálja. Mindezt a nyelvészet empirikus módszertani eszköztárának
felhasználásával teszi, abból a célból, hogy az elme lényegére és működésére vonatkozó
kérdéseket újrafogalmazza és azokat megválaszolja.
A kognitív nyelvészetnek mint a kognitív tudomány részdiszciplínájának lényeges
ismérve, hogy a többi társterület eredményeinek szintetizálására is törekszik. Így
elmondhatjuk, hogy jelenleg a kognitív nyelvészet képes koherens és szisztematikus
megállapításokat tenni a jelentés és a megismerés, a jelentés és a nyelv, valamint a jelentés
és a kultúra viszonyáról (Kövecses–Benczes 2010).
A kognitív szemantika egyik sarkalatos pontja a jelentés kontextusa. Elménk,
gondolkodásunk formálásában alapvető szerepet játszanak a testi tapasztalataink és a
kulturális kontextus.
A kognitív nyelvészet, más nyelvészeti irányzatokhoz hasonlóan,
általánosításokat végez azzal a céllal, hogy felfedezze az univerzálékat, azaz a
különbségek között fennálló hasonlóságokat. ….. Olyan univerzálékról van itt
szó, amelyek nem magára a nyelvre, mint egy autonóm, önálló létre
vonatkoznak, hanem olyanokról, amelyek az emberi ész általános
képességeinek a tulajdonságait képezik, azaz a világ percipiálásának, és az
ennek következtében megszerzett információ feldolgozásának a képességét.
Így a kognitivisták azt hangsúlyozzák, hogy a nyelvet, mint kutatási
objektumot a tág értelemben vett kultúrkontextusban kell értelmezni. Az
59
emberi nyelv a külső világunknak a képe, tehát a kontextusa nem más, mint
maga a világ (Bańczerowski 1999: 80).
Ugyanakkor a holista kognitív irányzat szerint nem létezik tőlünk független
valóság, mi magunk teremtjük meg a valóságot. Helyesebben az elmén kívüli valóságot az
emberi gondolkodásra jellemző kognitív folyamatok segítségével tudjuk értelmezni. Így az
elménk nem az objektív valóságot tükrözi, hanem azt, ahogyan a tapasztalataink alapján
strukturáljuk azt. A valóságot mi teremtjük meg, mégpedig olyan kognitív folyamatok
révén, mint a kategorizáció, a fogalmi keretek, a metaforák és a metonímiák (Kövecses–
Benczes 2010), valamint a fogalmi integráció.
Az dolgozat következő rövid fejezeteiben ezért ezeket a valóság strukturálásában,
illetve a jelentés létrehozásában irányadó kognitív folyamatokat ismertetem.
2.1.2.1. Kategorizálás prototípusokkal: a bázisszint
A prototípus-elmélet kialakulását három, a fogalmak jelentésével és keletkezésével
is foglakozó tudomány támogatta. Ezek a következők: (I.) a klasszikus filológia, (II.) a
filozófia és (III.) a kísérleti pszichológia.
(I.) A prototípus-elmélet eredetét gyakran csak az utóbbi két tudományhoz
kapcsolják, holott már a 19. században a klasszikus filológia területén is
megfogalmazódtak azok a problémafelvetések, amelyekből a majdani prototípuselv
táplálkozik. Többek között Erdman (1901 idézi Blutner 2002) hívja fel a figyelmet arra az
ellentmondásra, hogy a szavak nem képesek eleget tenni annak az elvárásnak, hogy a
fogalmaknak határozott tartalmat adjanak, és hogy a fogalmak terjedelmét világosan és
egyértelműen körülhatárolják.
Worte sind vielmehr im allgemeinen Zeichen für ziemlich unbestimmte
Komplexe von Vorstellungen, die in mehr oder minder loser Weise
zusammenhängen. … Die Grenzen der Wortbedeutung sind verwaschen,
verschwommen, zerfließend. Treffender aber noch wird meines Erachtens der
Sachverhalt gekennzeichnet, wenn man überhaupt nicht von Grenzlinien des
Umfanges redet, sondern … von einem Grenzgebiet, das einen Kern
einschließt. Veranschaulicht man sich gewöhnlich den Umfang eines logisch
60
vollkommenen Begriffs durch eine scharfe Kreislinie, wie sie annähernd ein
gutgespitzter Bleistift erzeugt, so kann man sich die Abgrenzung eines
Wortumfanges durch einen mehr oder minder breiten, in sich zurücklaufenden
Streifens versinnlichen, wie ihn ein in Farbe getauchter Pinsel auf einer Fläche
hinterläßt (Erdman 1901: 4-5 idézi Blutner 2002).
A szavak általában sokkal inkább meglehetősen bizonytalan komplexumokat
alkotó elképzelések jelölői, amelyek szorosabb vagy kevésbé szorosabb
kapcsolatban vannak egymással. … A szó jelentésének határai bizonytalanok,
homályosak, elmosódottak. Találóbban jellemezhető a valóság, ha nem
határvonalakról, hanem … olyan határterületekről beszélünk, amelyek egy
központi maggal rendelkeznek. Ha egy logikailag tökéletes fogalom
terjedelmét rendszerint egy határozott körvonallal szemléltetjük, olyannal
amilyet egy jól kihegyezett ceruzával rajzolhatunk, akkor egy szójelentés
kiterjedésének határait egy többé-kevésbé vastag, önmagába visszatérő vonallal
(sávval) érzékeltetethetjük, mint amilyet egy festékbe mártott ecset maga után
hagy a vásznon. (Sz. R. É. fordítása)
Erdman fenti gondolatainak a kapcsolata a prototípusokkal történő jelentés-
meghatározással nyilvánvaló.
(II.) Az arisztotelészi klasszikus kategorizálástól eltérő első lépés a filozófia
területén Ludwig Wittgenstein nevéhez kötődik, aki játékokat próbált kategóriákba
rendezni. A csoportosítás során vált bizonyossá, hogy a játékokra jellemző tulajdonságok
összessége nem sajátja az egyes játékoknak. Bizonyos játékok többet, mások kevesebbet
mutatnak fel a közös tulajdonságokból (vö. Aitchison 1997, Baddeley 2001, Löbner 2003
hivatkozik Kovács 2011, 2013). Wittgenstein A filozófiai vizsgálódások című (először
csak 1953-ban, halála után megjelent) művében erről így ír:
Vizsgáld meg például egyszer azokat a folyamatokat, amelyeket „játékok”-nak
nevezünk. A táblajátékokra, kártyajátékokra, labdajátékra, küzdősportokra stb.
gondolok. Mi a közös mindezekben? Ne mondd, hogy „Kell valami közösnek
lennie bennük, különben nem hívnánk őket ’játékok’-nak” hanem nézd meg,
van-e valami közös mindben. Mert ha megnézed őket, nem fogsz ugyan
olyasmit látni, ami mindben közös, de látsz majd hasonlóságokat,
rokonságokat, mégpedig egész halomnyit. Szóval: ne gondolkozz, hanem nézz!
61
Nézd meg például a táblajátékokat és kiterjedt rokonságukat. Majd térj át a
kártyajátékokra: itt sok megfelelést találsz ama első osztállyal, de sok közös
vonás eltűnik, sok más viszont előtűnik. Ha pedig áttérünk a labdajátékokra,
akkor egynémely közös vonás megmarad, de sok el is vész. – Minden játék
’szórakoztató’? Hasonlítsd össze a sakkot a malommal. Vagy talán mindenütt
van nyerés és vesztés, és mindenütt versengenek a játékosok? Gondolj a
pasziánszokra. A labdajátékokban van nyerés és vesztés; de ha egy gyermek a
labdát a falnak dobja majd ismét elkapja, akkor eltűnik ez a vonás. Nézd meg,
hogy milyen szerepet játszik az ügyesség és a szerencse. És milyen más az
ügyesség a sakkban és a teniszben. S gondolj most a körjátékokra: itt megvan a
szórakozás eleme, viszont mennyi más jellegzetes vonás eltűnt! És így
mehetünk végig a játékok sok-sok más csoportján, s láthatjuk, amint
hasonlóságok tűnnek fel és el.
E vizsgálódás eredménye pedig így hangzik: az egymást átfedő és keresztező
hasonlóságok bonyolult hálóját látjuk. Hasonlóságokat nagyban és kicsiben.
Ezeket a hasonlóságokat nem tudom jobb szóval jellemezni, mint hogy
„családi hasonlóság”-ok; mert így fedik át és keresztezik egymást azok a
különböző hasonlóságok, amelyek egy család tagjai között állnak fenn: termet,
arcvonások, a szem színe, a járás, a temperamentum stb. És azt állítom: a
’játékok’ egy családot alkotnak (Wittgenstein 1992: 57).
A családi hasonlóság elve a kognitív szemantikában jóval később, Rosch–Mervis
(1975) révén honosodott meg azzal a felismeréssel, hogy a tipikalitási feltételek egyik
szervező elvét a családi hasonlóság képezi. 2007-ben Kiefer Ferenc így ír a jelenségről:
Általában … egy halmaz elemei közötti családi hasonlóságról akkor beszélünk,
ha a halmaz minden egyes elemének van legalább egy közös tulajdonsága az
adott halmaznak legalább egy másik elemével, de a halmaz elemeinek
általában nincs közös tulajdonsága. Családi hasonlóság esetén a tulajdonságok
egymást átfedő és keresztező bonyolult hálójával van dolgunk (Kiefer 2007:
96).
(III.) Az igazi áttörést a 60-as évek kísérleti pszichológiája hozta meg. A
fogalomalkotás területén folytatott kutatások a klasszikus paradigma érvényességét
62
alapjaiban megkérdőjelezték (Bruner–Goodnow–Austin 1956 idézi Blutner 2002; l. még a
pragmatikai jelentést is Austin 1997; Grice 1997), és egy új paradigmának, a prototípus-
elméletnek (Rosch–Mervis 1975; Rosch 1977) engedtek teret. A kísérleti pszichológia
idevonatkozó, a jelen kutatáshoz is kapcsolódó eredményeit Blutner (2002) alapján
ismertetem.
A fogalomalkotásban bekövetkezett fordulat kiindulópontjának egy, még a
klasszikus paradigma késői korszakában végzett kísérlet bizonyult. Egy fogalomalkotást
vizsgáló kísérletben a kísérleti személyeknek különböző alakzatokat mutattak, és el kellett
dönteniük, hogy az egyes alakzatok a K kategóriához tartoznak-e vagy sem. A
kísérletvezető visszajelzéseket adott a besorolás helyességét illetően. A kísérleti személyek
által adott válaszok alapján idővel kirajzolódtak azok a paraméterek, amelyek a K
kategóriát meghatározzák [K: (nagy & kör) v (kicsi & háromszög)]. A pszichológiai kérdés
arra irányult, hogy meghatározzák a kísérletben érvényre jutó döntési mechanizmus
lényegét. Az eredmények azt a feltevést erősítették meg, hogy a kísérletben részt vevő
személyek bizonyos ismérveket extrahálnak, például az alakra, a formára vonatkozóan, s
ezen ismérvek alapján megalkotják a helyes osztályba sorolás szabályait.
2. ábra. A fogalomalkotás klasszikus paradigmájának illusztrációja (Blutner 2002: 3)
63
A klasszikus paradigma szerinti döntési mechanizmusok segítségével tehát egy
adott D tartományt tetszőlegesen tagolhatunk X, Y, … kategóriákba. Viszont az új,
prototípusokon alapuló paradigma keletkezésének alapját a fenti elgondoláshoz kapcsolódó
további két probléma képezte.
Elfogadhatók-e, plauzibilisek-e az ilyen döntési struktúrák interiorizált ismeretek
esetében is? Ez a pszichológiai realitás kérdése.
Alkalmasak-e a kísérleti célokból konstruált mesterséges kategóriák arra, hogy
információkat nyújtsanak a mindennapi környezetünket érintő és azzal kapcsolatos
intern döntési struktúrákról? Ez az ökológiai validitás kérdése.
Az első kérdésre adott választ a következő fiktív kísérlet szemlélteti: A 3. ábra alsó
része háromszoros diszjunkció formájában próbálja bemutatni a kategorizálás logikai
feltételeit, s egyben rámutat a klasszikus paradigma fogyatékosságaira is. Ehelyett az a
fajta kategóriaképzés, amely az X és Y kategóriák tipikus ismérveire vezethetők vissza (3.
ábra felső része), eredményesebbnek bizonyul.
3. ábra. A prototípusok által szervezett kategóriák és a klasszikus döntési struktúra (Blutner 2002: 4)
64
Ezek szerint az X kategória tipikus jegyei nagy fül, kancsalság, kerek arc stb., Y kategória
tipikus ismérvei kis fül, nem kancsi, ovális arc. Azok az egyedek, amelyek ezen ismérvek
mindegyikével jellemezhetők, a kategória centrumában foglalnak helyet, s a kategória
prototípusának tekintendők. A többi egyed besorolása mindig a prototípussal való
hasonlóság alapján történik. Itt tehát már egy a klasszikus paradigmát teljesen elvető
kategorizálás valósul meg. Ezenkívül a tipikalitási jegyek a centrumhoz, a prototípushoz
képest a hasonlóságok fokozatosságát hozzák létre, amely jelenséget a klasszikus
paradigma viszont egyáltalán nem ismer.
A prototípusokkal történő kategorizálás helyénvalóságát számos pszichológiai
kísérlet erősítette meg (l. Smith és Medin áttekintését 1981 idézi Blutner 2002). A
prototípus-elmélet kidolgozójaként Roscht (1975) tartjuk számon (l. pl. Gósy: 2005: 199;
Kiefer 2007; Kovács 2011: 49-51, 2013).
A második kérdés a kategóriaképzés ökológiai validitására vonatkozik. A
természetes taxonómiák vizsgálata a klasszikus paradigmával szemben a prototípusokon
alapuló kategóriaképzés ökológiai validitását igazolta.
Az 4. ábrán a természetes taxonómiák szerveződésének horizontális és vertikális
szerveződését láthatjuk.
4. ábra. Természetes taxonómiák (Blutner 2002: 5)
65
Az ábra német nyelvről magyarra történő fordításával bizonyos esetekben a szemléltető
funkció megszűnt volna: pl. Süβkirsche=cseresznye, Sauerkirsche=meggy, viszont a
magyarban nincs a kétféle gyümölcsre vonatkozó, a Kirsche kategóriát is lefedő fogalom.
A Campinghemd=kempinging lehet a magyarban is a Hemd=ing alkategóriája, de míg a
németben az Unterhemd=trikó szó a Hemd=ing kategóriájába sorolható, addig a
magyarban a trikó=Unterhemd nem az ing egyik alosztálya. A 4. ábrán a horizontális
dimenzió egy fogalmi tartomány különböző absztrakciós szinten lévő kategóriáit jeleníti
meg (például ruházat – ing – atlétatrikó). A vertikális dimenzió a különböző absztrakciós
szintek (kategorizációs szintek) különböző szerepét, funkcióját érzékeltetik. Ebben a
vertikális dimenzióban létezik a kategorizálásnak egy bázisszintje. Az ezen a szinten
található kategóriákat funkcionális és episztemológiai szempontból primernek lehet
tekinteni, a családi hasonlóság nagymértékű a kategórián belül, ugyanakkor jól
elkülönülnek más kontrasztkategóriáktól.
Die Kategorien der Basisebene besitzen ein hohes Maß an innerer
Familienähnkichkeit und heben sich dennoch gut von entsprechenden
Kontrastkategorien ab. Kategorien der Basisebene sind funktionell und
epistemologisch primär: Sie sind die allgemeinsten Kategorien, für die
konsistente mentale Bilder und konsistente Motorprogramme existieren.
Gemessen an der Kategorisierung Erwachsener sind sie die ersten stabilen
Kategorien, die Kinder beherrschen und für die Namen ausgebildet werden.
(Blutner 2002: 5).
A bázisszint kategóriái nagymértékű családi hasonlósággal rendelkeznek, és
mégis jól megkülönböztethetők a kontrasztkategóriáktól. A bázisszint
kategóriái funkcionálisan és episztemológiailag elsődlegesek: ezek a
legáltalánosabb kategóriák, melyekhez konzisztens mentális képek és
konzisztens motoros programok kapcsolódnak. A felnőttek kategorizálásához
viszonyítva ezek az első stabil kategóriák, amelyeket a gyermekek ismernek, és
amelyeknek nevet adnak. (Sz. R. É. fordítása)
Tolcsvay (2011: 30) a bázisszint ismérveit a következőképpen sorakoztatja fel:
a világban való tájékozódás és a nyelvelsajátítás során a leghamarabb megtanult
kategóriaszint,
a kategóriatagokat jellemző alak (Gestalt) legáltalánosabb érzékelésének a szintje,
66
a legrövidebb, leggyakoribb és kontextuálisan a leginkább semleges nyelvi
megnevezések szintje,
a leggyorsabban azonosítható és a legkönnyebben előhívható nyelvi megnevezések
szintje,
a legtöbb elkülönítő kategóriatulajdonság szintje,
a legnagyobb kulturális jelentőséggel bíró kategóriák szintje.
A fent vázolt felismerések egyértelművé tették, hogy a pszichológiai realitás és az
ökológiai validitás feltételeit a kategorizálás klasszikus paradigmája nem képes teljesíteni,
a prototípusokon alapuló kategorizálásnak viszont a lényegét képezi. Ennek következtében
a kísérleti pszichológia kutatásai forradalmi változásokat idéztek elő a nyelvtudományban
is.
A bázisszintről (basic level terms) l. még Kiefer (2007: 23) és Rosch et al. (1976)
munkáit. Jelen disszertáció tárgya miatt külön ki kell térni a gazdasági szaknyelv
bázisszintjét vizsgáló kutatásokra is. Kovács (2011: 51-52, 2013) Löbnerre (2003)
hivatkozva a bázisszint és az alatta levő szint kapcsolatát a szakterületben való jártassággal
hozza összefüggésbe: a bázisszint alatti szint már tartalmazhat a nem szakember számára
ismeretlen egyedeket, a további alárendelt szintek pedig már csak a szakemberek számára
ismertek. Kovács a mentális lexikon szakmai szerveződésével foglalkozó kutatásában
(Kovács 2011: 134-142) is hangsúlyozza a bázis- és az alárendelt szintek szaktudással
kapcsolatos összefüggéseit. Az áfa bázisszint alatti és az adó bázisszintű szakszavakat
szóasszociációs vizsgálat alá vetette szakemberek (felsőfokú és középfokú végzettség) és
nem szakemberek körében. Az asszociációs válaszok azt mutatják, hogy a szakemberek
körében az áfa hívószó 61-61%-ban hív elő gazdasági válaszszavakat, míg az adó
lényegesen kisebb 24, illetve 28%-ban. A nem gazdasági szakemberek esetében a sorrend
megmarad, a különbség viszont lényegesen kisebb: az áfa 21%-ban, az adó 16%-ban hív
elő gazdasági válaszszavakat. Kovács megállapítja, hogy a bázisszint alatt található szó
esetében erősebb a kapcsolat a szakmai szavakhoz, mint a bázisszintű szó esetében
(Kovács 2011: 142). Fontos felvetés Kovács részéről a bázisszint érvényességének
hatóköre. Elképzelhetőnek, tartja, hogy a bázisszint különbözik a szakember és a nem
szakember körében (Kovács 2011: 142).
67
2.1.2.2. A fogalmi keret: a metafora és a metonímia kognitív megközelítése
A metaforát és a metonímiát Kenneth Burke a szinekdochéval és az iróniával
egyetemben a mestertrópus elnevezéssel illeti. (Burke 1997; Burke 1969 idézi A. Jászó:
2014). Jakobson a metonímiát a szinekdoché származékaként, a metaforát viszont az irónia
ellentétjeként értelmezi, így tehát két alapvető trópust különböztet meg: a metonímiát és a
metaforát (Benczik 2005). A troposz (szókép) fogalmát Cicero határozta meg elsőként,
Cornificius előzőleg külön csoportként ugyan, de még az alakzatok közé sorolta, és végül
Quintilianusnak sikerült egyértelműen elkülöníteni egymástól a troposzt (szókép) és a
figurát (alakzat) (Adamik 2005, 2006). „az alakzat a beszédnek valamilyen műfogással
megújított formája” (Quintilianus: Szónoklattan, 9, 1, 14), „a trópus a szó saját
jelentésének egy másikkal való előnyös felcserélése” (Vossius idézi A. Jászó 2014: 217). A
metafora és a metonímia kognitív megközelítése már az arisztotelészi gondolkodási
műveletekkel történő meghatározásban is felfedezhető, amikor Arisztotelész a jelentésnek
a nemről a fajra, a fajról a nemre, a fajról a fajra történő átviteléről, illetve analógiáról
beszél (Poétika 1457b1-1458a17). Arisztotelész meghatározásában a metafora szót
használja, de a mai fogalmi rendszerünk szerint tulajdonképpen az első két esetben a
metonímiáról és az utóbbi két esetben a metaforáról beszél.
De Kenneth Burke is a Four Master Tropes (1941, 1945) című esszéjében már az
1940-es években, tehát a kognitív megközelítések kibontakozása előtt, filozófiai, kognitív
szemlélettel közelít a két trópushoz, amikor a metaforát perspektívával, a metonímiát
pedig redukcióval helyettesíti (A. Jászó 2014). „A metafora annak az eszköze, hogy
valamit egy másvalami szempontjából szemléljünk,” a metonímia pedig ahhoz a
folyamathoz hasonló, amikor „bizonyos körülmények találkozásakor bizonyos új
körülmények bekövetkezése várható” (A. Jászó 2014: 225). A jelentésátvitel kapcsán már
Kenneth Burke is a terminusok egyik tartományból a másikba történő átviteléről beszél,
ahogy azt a kognitív szemantika is teszi.
A kognitív szemantika szerint ugyanis a valóság strukturálásának másik fontos
kognitív eszköze a fogalmi keret. A keret fogalmára a szakirodalomban más kifejezések is
használatosak: kulturális modell, kognitív modell, tartomány, Gestalt. A fogalmi keret
azoknál a fogalmaknál alkalmazható, amelyeket nem lehet a különböző ismérvek egyszerű
felsorakoztatásával meghatározni (l. Fillmore 1975, Fillmore 1977a, 1977b, 1977c idézi
Kövecses–Benczes 2010; Gósy 2005; Adamikné 2006). A fogalmi keret a tapasztalataink
68
idealizált reprezentációja vagyis sematizációja: a keret tehát nem a valóság minden
tekintetben differenciált tükörképe, hanem csupán egy idealizált, sematizált, prototípusokra
épülő változata. Fillmore a reggeli prototípusát a következőképpen mutatja be:
A REGGELI prototípusának meghatározásához egy olyan keret felidézése szükséges,
amely magában foglalja a napi étkezési ciklusokat (Fillmore 1982 idézi Kövecses 2010:
55).
A reggelire az alábbi állítások igazak:
(1.a) A reggelit huzamosabb alvás után esszük.
(1.b) A reggelit a nap elején fogyasztjuk el.
(1.c) A reggeli sajátos ételekből áll.
A fenti állítások azonban idealizáltak, mert többféle módon is eltérhetünk a reggeli
prototípusától. Például lehet, hogy egész éjszaka dolgoztunk, és úgy reggelizünk, de
teljesítjük (1.b) és (1.c) feltételeket. Lehet, hogy este hétkor lefeküdtünk, hajnali háromkor
felébredünk, és megreggelizünk, de eleget tettünk az (1.a) és (1.c) állításoknak, s az is
lehetséges, hogy reggel nyolckor nem tojásrántottát eszünk, hanem egy fél tortát, viszont
az (1.a) és (1.b) állítások megvalósulnak. A különbségek ellenére ezeket az étkezéseket
reggelinek nevezzük.
A fogalmi keretek olyan kognitív folyamatok alapját képezhetik, mint amilyen a
metafora vagy a metonímia. Míg a metafora két fogalmi keret/tartomány között létesít
kapcsolatot, addig a metonímia egy fogalmi kereten/tartományon belül fejti hatását.
A metafora egy fogalmi tartománynak egy másik fogalmi tartomány terminusaival
történő megértését jelenti. E szerint a metaforafelfogás szerint tehát a metafora a fogalmak
és nem a szavak jellemző tulajdonsága. Egy absztrakt fogalomkört, a céltartományt egy
konkrétabb fogalomkör, a forrástartomány segítségével értünk meg (Kövecses 2005;
Kövecses–Benczes 2010; Lakoff–Johnson 1980). Bańczerowski szavaival „.. a metafora
olyan eszköze az embernek, amely lehetővé teszi bizonyos absztrakt cselekvések és
tartalmuk konkrét módon történő kifejezését. A metaforának köszönhetően az ember
jobban felfogja azt, amit képtelen teljes egészében megérteni, nevezetesen az érzelmeket,
az értékeket, a pszichikai folyamatokat„ (Bańczerowski 1999: 82). A fentieket saját
példával szemléltetve: a „Színház az egész világ” shakespeare-i idézet egy fogalmi
69
metafora, amely egy még általánosabb fogalmi metaforából a JÁTÉK az ÉLET fogalmi
metaforából táplálkozik, ahol a SZÍNHÁZ/JÁTÉK ún. forrástartományként van jelen, s
egy olyan fogalomkört jelöl, amely segítségével a céltartományt, a VILÁG/ÉLET absztrakt
fogalomkört megértjük. A megértést az teszi lehetővé, hogy a forrástartomány bizonyos
elemei megfelelnek a céltartomány bizonyos elemeinek. Ezeket a megfeleléseket
leképezéseknek nevezzük.
SZÍNHÁZ/JÁTÉK VILÁG/ÉLET
szereplők → emberek (mi)
színdarabok → történeteink
jelenetek → események
rendező → külső erő, sors, Isten
jelmez → szerepeink
taps, fütty → érzelmek
(Szekrényesné Rádi 2011)
A metaforikus gondolkodás általában a konkrétabb fogalomtól az elvontabb felé tart, és
nem fordítva. Ez a jelenség az egyirányúság elve.
A fogalmi metaforát az ún. metaforikus nyelvi kifejezések teszik explicitté
(Kövecses–Benczes 2010). E metaforikus kifejezéseket a konkrétabb forrástartomány
terminológiájából merítjük. Így a SZÍNHÁZ a VILÁG fogalmi metafora metaforikus
nyelvi megfelelői saját példákkal szemléltetve: játssza az eszét, színlel valamit, jelenetet
rendez, előadja magát, színre lép, eltűnik a süllyesztőben, megvilágítja a helyzetet stb.
(Szekrényesné Rádi 2011)
A fogalmi metaforák nyelvi megnyilvánulásait Földes (2007: 27) „kulturális jelek”-
nek nevezi, mivel azok egy adott közösség kultúráját is tükrözik. A metaforikus nyelvi
kifejezéseket erőteljesen jellemzi „a nyelv és a kultúra szövevényes összefonódása”
(Földes: 2007: 26).
70
A metafora mint jelentésmegvilágító, kognitív eszköz kitüntetett szerepet tölt be a
nyelvben. Ivor Amstrong Richards szavait idézve, „a metafora a nyelvi rendszer szíve”.
(Adamik Tamás és Adamikné Jászó Anna szóbeli közlése).
A metaforakutatás foglalkozik a gyakori forrás- és céltartományok rendszerezésével
is (Cobuild Metaphor Dictionary). Gyakori forrástartomány például az EMBERI TEST, az
ÁLLATOK, NÖVÉNYEK, SPORT stb. A céltartományoknak Kövecses alapján (2005)
három fő csoportját különítjük el: (A jelen kutatás szempontjából releváns gazdaságot mint
céltartományt szemléltetésül bold betűtípussal emeltem ki.)
mentális és érzelmi állapotok, cselekvések (érzelmek, vágy, erkölcs, gondolatok);
társadalmi csoportok és folyamatok (társadalom, politika, gazdaság, emberi
kapcsolatok, kommunikáció);
emberi tapasztalatok és események (idő, élet, halál, vallás).
A metaforákat Kövecses (2005) az alábbi szempontok szerint csoportosítja:
a konvencionalitásuk mértéke;
a betöltött kognitív funkció (szerkezeti, ontológiai, orientációs metaforák);
képi séma vagy egyszeri kép metaforikus megvalósulása;
a metafora általános vagy specifikus természete.
A metonímiában egy fogalmat vagy dolgot egy másik fogalom vagy dolog
jelölésére használunk. Az egyik entitásra a másik entitáson keresztül próbáljuk ráirányítani
a figyelmet. Más szóval, ahelyett, hogy közvetlenül a második entitást említenénk, az elsőn
keresztül biztosítjuk a gondolati hozzáférést (Kövecses 2005). A fentiek saját példával
szemléltetve a következőt jelentik: A Szeretem Faludyt olvasni mondatban a mű helyett az
alkotót említem. Azt az entitást, amely a figyelmet ráirányítja a másik entitásra, vagy
mentális elérést biztosít a másik entitás számára közvetítő entitásnak hívjuk, míg az az
entitás, amelyre a figyelem irányul a célentitás. A metonímia hagyományos
megközelítésében ezt úgy fogalmazták meg, hogy a két entitás egymással határos, egymás
szomszédságában helyezkedik el, a kontiguitás, az érintkezés viszonyán alapul, vagyis
szorosan összefügg egymással. A kognitív nyelvészeti megközelítés ezt a vélekedést
elfogadja, de pontosan körülírja: a közvetítő entitás akkor biztosít mentális elérést a
71
célentitáshoz, ha a két entitás ugyanabba a Lakoff által idalizált kognitív modellnek
nevezett (a továbbiakban IKM) tartományba tartozik (Lakoff–Johnson 1980; Kövecses
2005; Kövecses–Benczes 2010). A fenti példát folytatva az alkotó, a mű az alkotás IKM-
be tartozik. Ezek az entitások a világról való tapasztalatainkban egy összefüggő egészet
alkotnak, hiszen általában együtt jelentkeznek. Például tudom, hogy Faludy író, ismerem
és olvastam is a műveit. Mivel ezek az entitások a tapasztalatokban szorosan
összekapcsolódnak, bizonyos entitásokat az ugyanabban az IKM-ben szereplő más
entitások helyettesítésére használunk: Faludy személyét a művei helyett. Kognitív
megközelítésben a metonímiák kétféleképpen jöhetnek létre: (1) az egész helyettesít egy
részt vagy egy rész helyettesíti az egész tartományt, (2) egy rész helyettesít egy másik részt
(l. Kövecses 2005: 153-160; Kövecses–Benczes 2010: 65-73).
A fogalmi metonímiákat – ahogyan a fogalmi metaforáknál is láthattuk –
metonimikus nyelvi kifejezések teszik explicitté. A metonimikus nyelvi kifejezéseket az
alábbi, általam idézett példák szemléltetik.
RÉSZ AZ EGÉSZ HELYETT
Hamlet:
„Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
…” Shakespeare: Hamlet, a dán királyfi (1943: 386) Fordította: Arany János
RÉSZ AZ EGÉSZ HELYETT – EGÉSZ A RÉSZ HELYETT
Antonius:
„Volnék Brutus én,
És Brutus Antonius, úgy volna egy,
Ki nyelvet adna Caesar mindegyik
Sebének, mely Rómának még kövét is
Bosszúra s lázadásra keltené.”
Shakespeare: Julius Caesar (1943:284) Fordította: Vörösmarty Mihály
72
ESZKÖZ A CSELEKVÉS HELYETT
Tybalt:
„… Jó napot, urak.
Egy szóra kérem egyikőtöket.
Mercutio:
„Miért csak egy szóra? Toldd meg
valamivel s mondd, hogy egy kardvágásra is.”
Shakespeare: Rómeó és Júlia (1943:159) Fordította: Kosztolányi Dezső
Metonimikus kapcsolat nemcsak az azonos IKM-ben szereplő fogalom1 és fogalom2 között
valósulhat meg. Lakoff és Turner például megkülönbözteti A SZAVAK AZ ÁLTALUK
KIFEJEZETT FOGALMAK HELYETT metonímiát is (bővebben l. Kövecses 2005: 153).
A metafora és a metonímia megkülönböztetésre Ray Gibbs „olyan mint” tesztjét
lehet alkalmazni. A Hol van már megint ez a lusta disznó? metaforikus jelentésű mondat
átalakítható egy értelmes hasonlító mondattá: A lusta ember olyan, mint a disznó. A
Szorgos kezek kellenek ehhez a munkához metonimikus szerkezeten alapuló mondat
viszont nem alakítható át értelmes hasonlító mondattá: *A dolgos ember olyan, mint a
szorgos kéz.
A kognitív megközelítésű metafora és a metonímia sajátosságait az alábbi két ábra
összegzi:
A metafora ismérvei: két tartomány (IKM), több egyirányú megfelelés, hasonlóság.
IKM1 IKM2
FORRÁSTARTOMÁNY
hasonlóságon alapuló megfelelések
5. ábra. A metaforikus kapcsolat
CÉLTARTOMÁNY
73
A metonímia ismérvei: egyetlen IKM, egy megfelelés, kontiguitás.
IKM
kontiguitás
RÉSZ1 RÉSZ2
6. ábra. A metonimikus kapcsolat
Végezetül meg kell említeni, hogy nagyon sok fogalmi metafora valamilyen
metonimikus kapcsolaton alapul (Turner- Fauconnier 2000). Például a Felforr az agyvizem
metaforikus nyelvi kifejezés a DÜH HŐ fogalmi metafora megnyilvánulása. Ennek a
fogalmi metaforának az alapját a DÜH és az annak következtében megnövekvő
testhőmérséklet közötti metonimikus összefüggés (HATÁS és OK) képezi. Metonimikus
háttérként szolgál, ha például a céltartomány a forrástartományból történetileg következik
vagy/és a tapasztalati összefüggés. Ez utóbbi esetekre a dolgozat a medve tőzsdenyelvi
kifejezés kapcsán egy elemzés keretében az 5.1. fejezetben részletesen kitér.
A metafora és a metonímia tehát önmagukban, de egymáshoz való
kapcsolódásaikban is meghatározó kognitív funkciót töltenek be a valóság
strukturálásában.
2.1.2.3. A fogalmi integráció: a mentális terek
A világról szerzett ismereteink idealizált, sematikus fogalmi keretekbe
rendeződnek. E keretek tulajdonképpen olyan kognitív vagy kulturális modellek,
amelyeket egy nyelvi közösség elfogad. A keretekben/sémákban elraktározódott tudásnak
két fajtája van: a fogalmak sémája és a forgatókönyv. Ez utóbbi egy sztereotíp szituációval
kapcsolatos cselekvéssor. Sztereotíp módon működik például az étterem, az orvosi
vizsgálat, a színházlátogatás stb. Fontos, hogy a sémák opcionális résekkel rendelkeznek.
(Adamikné 2006).
74
A kognitív pszichológia modelljeiből azonban nem következik, hogy a jelentés
univerzális, hogy azonos információkat különböző egyének azonos módon
értelmeznek, azoknak azonos jelentést tulajdonítanak. … a jelentés nem eleve
adott, hanem azt a megismerő egyén maga konstruálja meg. … Különböző
egyének kognitív sémái egyénenként különböznek, minden egyes egyén
fogalmi gondolkodása egy kicsit különbözik mindenki másétól… (Csapó Benő
2003 idézi Adamikné 2006: 198; Csapó 2003: 34).
Az egyéni sémák gyermekkortól felnőttkorig folyamatosan fejlődnek. Lengyel
(1997) az egyéni sémák kialakulásával kapcsolatban két egymással ellentétes folyamatra
hívja fel a figyelmet: bizonyos sémák specializálódnak, például az egyén szakmai ismeretei
elmélyülnek, más sémák viszont általánosabbá válnak, például a gyermekek kezdetben a
rossz szót a magatartásra vonatkozóan használják, majd az időjárással, a tanárral, az órával
stb. kapcsolatosan is beépül a nyelvhasználatukba. A sémák aktivizálódását a kontextus
határozza meg. Sokat segít a megfelelő séma aktivizálásában a cím vagy egy tételmondat.
Ennek hiányában – hangsúlyozza Lengyel (1997) – szintén egy kettős folyamat megy
végbe: egy felülről-lefelé tartó folyamat, amelynek során a befogadó a
hallottakat/olvasottakat feldolgozza, és az adott szövegre vonatkozó sémát megkeresi; és
egy alulról-felfelé haladó folyamat, amely során a befogadó ellenőrzi, hogy az aktivált
séma ténylegesen a szöveghez tartozik-e.
A beszéd és a megértés során a tapasztataink strukturált halmazait megjelenítő
mentális tereket hozunk létre (Fauconnier 1994, 1997). A nyelvi jelentés attól függ, hogy
milyen mentális tereket és azok között milyen megfeleléseket alkotunk. A mentális tér
ugyanis – a fogalmi kerethez hasonlóan – a tapasztalataink strukturált halmazát jeleníti
meg, ugyanakkor lényeges különbség, hogy a mentális tér a valóság egy „részleges
kognitív modellje” (Kövecses–Benczes 2010).
A mentális tér és a fogalmi keret közötti különbség érzékeltetetésére a következő
példa szolgál: Kati vett egy biciklit Pistitől. A mondat a Kereskedelmi tranzakció fogalmi
keretet (Fillmore 1982) hívja elő, s egy olyan mentális teret aktivál, amelyben Kati, Pisti, a
bicikli és a vesz/vásárol ige van jelen.
75
KERESKEDELMI TRANZAKCIÓ (Fillmore, 1982)
Fogalmi keret Mentális tér
vevő → Kati
eladó → Pisti
pénz → (!)
áru → bicikli
tranzakció → vett
Összehasonlítva a fogalmi keretet és a mentális teret először is megállapítható,
hogy míg a fogalmi keret általánosabb elemeket foglal magában, addig a mentális tér
specifikusabb elemeket tartalmaz: a keret által felkínált opciót (áru) a mentális tér bicikli
formájában valósítja meg. Másodszor az is jól kivehető, hogy a fogalmi keret nagyobb a
mentális térnél. Így például ebben az esetben a keret nem minden eleme aktiválódik a
mentális térben, a pénz ugyanis nem jelenik meg olyan formában, hogy például Kati 10000
forintért vett egy biciklit Pistitől. Harmadszor a pénz és az áru cseréjét (tranzakció) a
fogalmi keretben több ige is kifejezheti, mint például elad, fizet, valamibe kerül, kölcsön
vesz, bérbe ad, bérel stb., a mentális térben azonban csak egyetlen, a mindenkori
kontextusnak megfelelő ige jut érvényre, a vesz ige, s ezáltal a tranzakció egyetlen
aspektusa, a vevőé kerül a fókuszba (Szekrényesné Rádi 2012).
Megfelelések nemcsak egy fogalmi keret és egy mentális tér között valósulhatnak
meg, hanem a mentális terek között is. Ez a kapcsolódás a hozzáférés elvén alapul. A
jelentésbeli különbség pedig a szerep és érték közötti különbségre vezethető vissza
(Kövecses-Benczes 2010).
A szerep egy általános kategória, melyet a kategória bármely tagja betölthet.
Például szerep a mérleg szó. Ennek a kategóriának azonban több tagja is van, amelyek az
értéket reprezentálják: konyhamérleg, számviteli mérleg stb. A kapcsolódást a két mentális
tér között (konyhamérleg – számviteli mérleg) egy kifejezés biztosíthatja, például a két
serpenyő, amely kifejezés ugyan a mentális tér egyik entitására (konyhamérleg)
vonatkozik, de hozzáférést biztosíthat ugyanannak az entitásnak a megfelelőjéhez egy
másik mentális térben (számviteli mérleg). A disszertáció az 5.2. fejezetben egy a
76
gazdasági szaksajtóból vett szaknyelvi szövegen mutatja be a mérleg szó kapcsán a szerep
és érték, illetve az érték és érték megkülönböztetési nehézségeiből adódó referenciális
bizonytalanságot.
Ha két vagy több mentális tér között nemcsak megfelelések, leképezések jönnek
létre, hanem bizonyos elemeik integrálódnak is egymással, fogalmi integrációról
beszélünk. A fogalmi integráció során általában négy vagy annál több tartomány is
működésbe lép. Az integráció folyamán a különböző mentális terek egymással szorosan
összefüggő kapcsolati hálózattá fejlődnek. Ezt az integrációs modellt hálózati modellnek
nevezik.
A minimális hálózat a következő tartományokból tevődik össze:
Minimális hálózat
Generikus tér
Input1 Input2
Integrált tér
7. ábra. A minimális hálózat
Input 1 és Input 2 a mentális tereknek felelnek meg. A generikus térben jelenik meg az
inputok közös struktúrája. Az integrált tér a mentális terek projekciója, amely magában
foglalja a generikus teret, de egy új specifikus struktúrát is (Fauconnier–Turner 2002: 40-
42, 47.) Ezt a specifikus struktúrát háttérismereteinkkel kiegészítjük, és az új
kapcsolódásokat mentális képességeink segítségével folyamatosan fenntartjuk. A fogalmi
integrációban általában ez a négy tartomány működik együtt, de számos input és
többszörös elegyítés terek is kialakulhatnak (Kövecses–Benczes 2010). A fogalmi
integráció működését jelen kutatás az 5.3. fejezetben egy gazdasági szaknyelvi szövegen
szemlélteti.
77
2.1.3. A mentális lexikon
A kutatás a gazdasági szaknyelvi jelentés vizsgálata során szóasszociációs módszert
is alkalmaz. Ezért a továbbiakban egy rövid áttekintésben idézem fel a mentális lexikonnal
(2.1.3.) és a szóasszociációs módszerrel (2.1.4.) kapcsolatos, a disszertáció szempontjából
releváns ismereteket.
A mentális lexikon az emberi agy által működtetett mentális képződmény, amely az
emberi nyelv és beszéd egységeinek, használati szabályainak rendszerszerű tárolását
szolgálja (vö. Gósy 2005). Ez az agyi tároló rendszer egyúttal a beszédpercepció és
beszédprodukció működésének is lenyomata. A mentális lexikon vizsgálata ily módon
rendszernyelvészeti (fonetikai, grammatikai, szemantikai) és használatnyelvészeti
(pragmatika, szociolingvisztika, szociokultúra) szempontból is értékelhető összefüggéseket
tárhat fel (Lengyel 2012a).
A mentális lexikon struktúrájának és működésének minden részletre kiterjedő
feltérképezése az agy közvetlen érzékszervi megfigyelésének lehetetlensége okán mindig
kihívást jelentett a kutatók számára. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a mentális
lexikon mibenlétét analógiák segítségével próbálták megvilágítani. De ezek az analógiák –
agyi szótár (Pinker 2006: 83), térkép (Aitchison 2003: 29-37, Baddeley 2001: 25),
könyvtár (Kant), minden dolgok kincsestára (Cicero), madárkalitka (Platon), üres kis szoba
(Conan Doyle) – szemléletességükkel, többé-kevésbé sikeresen, inkább csak érzékeltetik a
mentális lexikon mibenlétét (vö. Gósy 2005: 193-194, Kovács 2011: 20-21). A mentális
lexikon elnevezés is sokkal inkább egy metafora (Jarema és Libben 2007 idézi Kovács
2011: 20). Az elnevezés mögött meghúzódó jelenség egzakt leírására pszicholingvisztikai
(szóasszociációs), valamint neurolingvisztikai kutatások tettek kísérletet (szóasszociáció:
Balló 1983, Jagusztinné 1985, Lengyel 2008, Postman–Keppel 1970 idézi Kovács (2011).;
Gósy–Kovács M. 2001; a szavak feldolgozásának aspektusai: Huszár 2005, több nyelv
reprezentációja Navracsics 2007).
78
Struktúra és működés
Általánosan érvényes, hogy a mentális lexikon fő szervező elemei a szavak (a szó
fogalmának problémájáról a mentális lexikon kapcsán l. Lengyel 2012b). A szavak a
mentális lexikonban három, nagyság (kvantitatív) és tartalom (kvalitatív) vonatkozásában
is rendkívül képlékeny, egymással szoros kölcsönhatásban lévő halmazt hoznak létre. Ezt a
hármas tagolású struktúrát az aktív, a passzív és az aktivált szókincs képezi (Gósy 2005).
A szavak Levelt (1989) szerint szemantikai, szintaktikai, morfológiai és fonológiai
információk hordozói, és valószínűleg pragmatikai, stilisztikai vonatkozásban is
felvértezettek. Bonin (2004: viii idézi Kovács 2011) a lexikai egységek fonológiai,
szemantikai és morfológiai reprezentációja mellett azok ortográfiai reprezentációját is
feltételezi. Mindemellett hangsúlyoznunk kell, hogy a lexikai egységek felépítése
nyelvenként eltéréseket mutathat. Ennek megfelelően a tárolásban is különbségek vannak.
A magyar mentális lexikonban a ház+ban, ház+a+t, kéz+ben keze+t szavak az adott szó
kétféle tövét figyelembe véve főnévi tő 1 + művelet és főnévi tő
2 + művelet (művelet =
toldalékolás) képlet alapján tárolódik. Az angol vagy az orosz nyelv ezzel a problémával
egyáltalán nem (angol) vagy más módon (orosz) szembesül (Lengyel 2012b). A német
nyelvben a prepozíciók és a névelők kapcsolatában lehetnek variánsok: használatos az in
dem Haus, de az im Haus változat is.
A lexikai egységek említett sajátosságain alapulnak az egységeken belül és az
egységek között realizálódó viszonyok. Az egységeken belüli kapcsolatok morfológiai
műveletek eredményei, és egy szó toldalékolt alakjai között keletkeznek. A nyelvek
morfológiai sokszínűsége miatt azonban egy általános működés felvázolása sok
nehézségbe ütközik (bővebben l. Gósy 2005: 200-203). Az agglutináló magyar nyelv
többmorfémás alakulatok összeszerelésére alkalmas, azt végző mechanizmusokat kíván
meg, ez a kívánalom nem érvényes sem az angol, sem a német nyelv esetében (Lengyel
2012b). Pl gyermek+e+i+tek+é+i, your children’s vagy die eurer Kinder. A mentális
lexikon tehát nyelvspecifikus karakterű is (Gósy 2005; Lengyel 2012b 101, 104).
A lexikai egységek között három típusú kapcsolódás valósulhat meg: a
felcserélhetőségen alapuló paradigmatikus kapcsolat (szinonímia, antonímia, meronímia)
(Jackson–Amvela 2000 idézi Gósy 2005), a nyelv linearitásán nyugvó szintagmatikus
79
(Saussure 1967) és végül a véletlenszerű asszociatív kapcsolódások (Navracsics 2001a,
2001b; Gósy 2005). Kovács László külön említést tesz fonetikai kapcsolatokról is (pár –
szár) (Kovács 2011).
A mentális lexikonban feltételezhető egy konceptuális (fogalmi) szint megléte is. E
szerint a felfogás szerint az ismereteink nyelvfüggetlenül is tárolódnak (Navracsics 2007).
Huszár Ágnes (2005) a lexéma (konkrét nyelvi szó, annak fonológiai alakjával) és a lemma
(konkrét nyelvhez köthető, de absztrakt szó) mellett a konceptus (nyelvfüggetlen fogalom)
létjogosultságát is hangsúlyozza a mentális lexikonban. A fenti kutatások összhangban
vannak azzal a csoportosítással, amely szerint a mentális lexikon elemei között alapvetően
kétféle kapcsolat valósulhat meg: egyrészt fogalmi-szemantikai kapcsolat, ami fogalmak
közötti kapcsolatot jelent, pl. iskola-diák, repülőgép-levegő, másrészt lexikai és fonetikai
kapcsolat, ami viszont szavak között jön létre, pl. szép-kép (Kovács 2011). A fogalmi és a
lexikális szint elkülönült vizsgálata azonban nehézségbe ütközik, mivel a kimondott vagy
leírt fogalom már lexikalizáltnak tekintendő (Kovács 2011).
A mentális lexikon modellezésére az atomgömb- és a hálóelmélet tett kísérletet. Az
előbbi szemantikai mezők formájában strukturálja a mentális lexikont. A szemantikai
mezőket felépítő egységek, az ún. atomgömböcskék (szemantikai alakzatok, jegyek)
egyszerre több mező résztvevői is lehetnek. Az atomgömb egzakt definíciójának hiányában
ez az elmélet nem tudta adekvát módon betölteni a neki szánt küldetést. A
pszicholingvisztikában nagyobb teret nyerő hálóelmélet (Aitchisonnál human word-web
idézi Kovács 2011) szerint a szemantikai egységek, vagyis a szavak egyszerre több más
szemantikai egységgel is tarthatnak közvetlen és közvetett kapcsolatot (Aitchison 2003;
Gósy 2005; Kovács 2011). Ebben a modellben a szavak multidimenzionális vetülete válik
láthatóvá. Egyrészt nemcsak két szó közötti viszony tárható fel, hanem a szavak
(hálószemek) közötti élek (oldalak) is különböző típusú találkozásokat közvetítenek
(fonetikai, grammatikai, szemantikai, pragmatikai, szociolingvisztikai stb.). A háló-modell
továbbgondolása azzal a felismeréssel függ össze, hogy a kapcsolatok a mentális
lexikonban irányítottak és súlyozottak, azaz nem egyenrangúak (Aitchison 2003; Kovács
2007, 2008, 2011). A legismertebb háló-modellek közt Quillian (1968) és Collins és Loftus
(1975), valamint Levelt, Roelofs, Meyer (1999) és Dell modelljeit tartjuk számon (vö.
Kovács 2011: 30). Ezen modellek fontos jellemzője a terjedő aktiváció, ami azt jelenti,
hogy „szóelőhívás közben az aktivált elemmel kapcsolatban álló elemek különböző
80
aktivációs szinteken vannak.” (Kovács 2011: 30). Az aktiválás során ezek az elemek
magasabb szintre kerülnek, s így könnyebben előhívhatóak (Roelofs 1992 idézi Kovács
2011). Aktiválás közben azonban blokkoló hatások is érvényesülhetnek, ezek aztán
csökkentik az aktivált elemek számát, illetve mérséklik az aktiváció terjedését (Gósy
2005).
Használatnyelvészeti megközelítés
A mentális lexikon a „beszélőközösség egészének a tulajdona, a beszédközösség
egészének sajátja. A közösség egészére jellemző sajátosságokat az egyén csak részben
birtokolja.” (Lengyel 2012b : 102, 2012a: 9 vö. Miller 1991 idézi Kovács 2011: 20). Ez azt
jelenti, hogy a nyelv ugyan egy beszédközösség kollektív tulajdona, az egyén mozgástere
mégis különböző a grammatika és a szókincs vonatkozásában. A grammatika
oszthatatlanságával szemben a szókincs sokkal inkább az egyéntől függ. Mindez releváns
különbségeket eredményezhet az egyéni és/vagy csoportos szókincshasználatban. E
különbségek hátterében nyelven kívüli tényezők állnak (életkor, nem, szakmai műveltség),
és ezek nyelvi szinten is realizálódnak (Lengyel 2012a, 2012b vö. Aitchison 2003). Például
a felnőttek spenótfőzeléket esznek ebédre, a kamaszok valami zöld cuccot, a nő egy isteni,
gyönyörű ruhát vásárol, a férfi egy (jó) öltönyt, a gazdasági szakembernek tranzakciói
vannak a számláján, mások utalnak a számlára. A nyelvi kompetencia és az
enciklopédikus tudás közötti kölcsönhatás vitathatatlan (bővebben l. Lengyel 2012a: 10-
11). A Vegyen egy nagy levegőt! mondatot hallva valószínűleg senki nem a pénztárcájához
nyúl (példák: SZ. R. É). A használatra ható tényezők (életkor, nem, szakmai műveltség,
enciklopédikus tudás) érvényesülését a mentális lexikon dinamikussága teszi lehetővé. E
dinamizmus érhető tetten az egyén szókincsének folyamatos minőségi és mennyiségi
változásában, a jelek „vándorlásában”, ami a passzív szókincs aktiválását vagy aktív
szókinccsé tételét jelenti, és fordítva (Vö. Gósy 2005; Lengyel 2012b). De nemcsak a
mentális lexikonban tárolt egységek aktiváltsági szintje, hanem az egységek közötti
kapcsolatok erőssége is változik (vö. Aitchison 2003, Knipf-Rada-Bernáth 2006 idézi
Kovács 2011). Többek között ez az oka annak is, hogy a számadatok nem képesek
pontosan kifejezni a mentális lexikon elemeinek az állományát (Gósy 2005, Lengyel
2012a, Kovács 2011).
81
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a morfológiai események összehangolt
működtetése, a lexikai műveletek gyorsasága, valamint az enciklopédikus ismeretek és a
nyelvi kompetencia a nyelv használatát elősegítő kölcsönhatása egy „jól szervezett,
gazdaságos rendszerként láttatja velünk a mentális lexikont” (Lengyel 2012a: 12).
A kétnyelvű mentális lexikon
A kétnyelvű mentális lexikon és a szaknyelvi–köznyelvi mentális lexikon viszonya
még feltáratlan. Valószínűsíthető, hogy a struktúrát és a működést illetően kimutathatók
hasonlóságok a kétnyelvű és a szaknyelvi–köznyelvi mentális lexikon között. A szaknyelv
és a köznyelv közötti kapcsolat ugyanis, a tapasztalatok szerint, egyazon nemzeti nyelven
belüli kétnyelvűséget reprezentál. Két magyar mikrobiológus szakember magyar nyelven
folytatott szakmai tárgyú beszélgetését a magyar köznyelvet ismerő és használó nem
szakember nem érti. De az is előfordulhat, hogy egy magyar szakember az angol
szaknyelvet kifogástalanul használva tárgyal vagy számol be valamely szakmai témáról, de
már az angol köznyelv használata során nehézségei vannak, a hétköznapokat érintő
témakörben nem tudja kifejezni magát.
Ahogyan a kétnyelvű mentális lexikon vizsgálatánál, úgy a szaknyelvi–köznyelvi
mentális lexikon kutatásánál is szempont lehet a szaknyelv és a köznyelv lehetséges
lexiko-szemantikai kapcsolatainak feltárása: Léteznek-e a szaknyelv és a köznyelv között
olyan lexiko-szemantikai kapcsolatok, amelyek a szaknyelvről köznyelvre, illetve a
köznyelvről a szaknyelvre való közvetítést adekvát módon lehetővé teszik? Az idegen
eredetű szakszavak esetében valószínű léteznek ilyen kapcsolatok, például a magyar
orvosi szaknyelvben használatos latin eredetű exitál szó köznyelvi megfelelője meghal. A
gazdasági szaknyelvben a racionalizál szintén latin eredetű szó köznyelvi megfelelője
ésszerűsít. Ebben az esetben azonban már körül is kell írnunk a jelentést, mert a
racionalizálás a ’gazdaságosság, az ésszerűség érdekében történő munkaerő-elbocsátást’
jelenti. Ez utóbbi esetben azonban a jelentés közvetítésénél nemcsak köznyelvi, hanem
gazdasági szavakat is alkalmazunk. A gazdaságosság, munkaerő, elbocsátás kifejezések a
köznyelvi beszélő számára is ismertek, de vitathatatlanul a gazdasági szaknyelv szókincsét
képezik. Tehát nem valósul meg egy szaknyelvi és csak köznyelvi lexiko-szemantikai
megfelelés.
A szaknyelvi–köznyelvi mentális lexikonnal kapcsolatos jövőbeni kutatások tárgya
lehet a konceptuális reprezentáció vizsgálata is. A megválaszolandó kérdések közé
82
tartozik, hogy kimutatható-e a szakemberek szaknyelvi–köznyelvi mentális lexikonja
alapján az összetett és a koordinált kétnyelvűséghez hasonló jelenség. Mint ismeretes az
összetett kétnyelvűek, akik az otthon használatos nyelvet keverik a többségi nyelvvel,
legalább két jelölőt használnak egy jelölthöz, míg a koordinált kétnyelvűek, akik
elkülönülten, helyzettől függően használják a két nyelvet, egy jelölthöz egy jelölőt
társítanak. Egyelőre még megválaszolatlan az a kérdés is, hogy külön tárolódik-e a
szaknyelv és a köznyelv a szakember mentális lexikonjában. A tapasztalatok alapján
valószínűsíthető, hogy függetlenül a közös vagy elkülönült tárolástól a szakember számára
létezik egy közös fogalmi szint.
A fenti kérdések megválaszolása tanulságul szolgálhat a gazdasági szaknyelv
vonatkozásában is. A kutatási eredmények minden bizonnyal hasznosíthatók lehetnek a
szaknyelvoktatásban és a szakember és a nem szakember közötti gazdasági témájú
kommunikácó tanulmányozásában is.
2.1.4. Szóasszociációs vizsgálatok
A szóasszociációs vizsgálatok fogalma, célja, kialakulása, fajtái, nehézségei
A szóasszociációs vizsgálatok során a kísérletvezető által szóban vagy írásban
megnevezett szóra (továbbiakban hívószóra) a kísérletben részt vevő adatközlő kimondja
vagy leírja az első szót (továbbiakban válaszszót), ami eszébe jut. Ezt a vizsgálati módszert
már az ókori görögök is alkalmazták keresvén a választ arra a kérdésre, hogy feltárhatók-e
összefüggések emlékezetünk működésével kapcsolatban. Van-e valamiféle
törvényszerűség az emberi agy működésében, amikor egy bizonyos dolog, szó egy másikat
hív emlékezetünkbe? Az ókori görögök vizsgálataik alapján felismerték és meg is nevezték
az emberi agy emlékezési tevékenységének hajtóerejét: a fogalmak érintkezését,
hasonlóságát és ellentétét. „associations between ideas are based on contiguity, similarity
or contrast” (Cramer 1968: 3 idézi Kovács 2011: 33), ezt a felfedezést ma már elsődleges
szóasszociációs törvényekként tartják számon.
A szóasszociációs kutatások az ókor óta jelentős módszertani változáson mentek
keresztül. Az 1800-as években Galton nevéhez fűződnek a modern kori szóasszociációs
kutatások (bővebben l. Gósy 2005), Magyarországon Cser János neve (1939) jelzi a
83
kezdeteket. Jelenleg két alapvető formát különböztetünk meg: a szabad és a kötött
szóasszociációs vizsgálatokat (Lengyel 2012a, 2012b). Ezeket további változatokra is
tagolhatjuk. Így Cramer (idézi Kovács 2011: 34) a szabad asszociációkon és a kontrollált
asszociációkon belül további 5-5 lehetőséget említ meg. A szabad asszociáción belül (1) az
egyszavas asszociációt, (2) a hívószót ismételve adott asszociációt, (3) a folyamatos, (4) a
láncszerű és (5) a többszavas válaszszavakat megengedő asszociációt különbözteti meg. A
kontrollált asszociációkon belül pedig (1) a csak adott választípust megengedő, (2) a
választásos, (3) a többhívószós, (4) a fordított és (5) a folyamatos kontrollált asszociációt
emeli ki. Gósy Mária (2005) a szabad és a szűkített szóasszociációs tesztek mellett egy
harmadik kategóriát is bevezet, tudniillik a nyitott tesztek kategóriáját, amely során egy
osztályon belül (állatok vagy bútor) bármennyi válaszszó beérkezése elfogadott.
A szabad szóasszociációk csoportjában külön említést érdemel az egyválaszos és a
többválaszos asszociációs forma. Az egyválaszos asszociációs technikával – egy adott
hívószóra egy válaszszó érkezik – a hívószó és a válaszszó grammatikai (szintagmatikai,
paradigmatikai) és szemantikai kapcsolatai (rész-egész, hierarchikus elrendeződés)
tárhatók fel. Ugyanakkor a mentális lexikon hálózatos struktúrájára építve több szó, illetve
szócsoport közötti multidimenzionális kapcsolat elemzése is lehetővé válik. Az
egyválaszos szóasszociációs technika a szavak közötti kapcsolat erősségét is képes jelezni,
egy adott hívószó erősebben hív be egy adott válaszszót, mint egy másikat. A
rendszernyelvészeti összefüggéseken túl a használatnyelvészeti aspektusok (pragmatika,
szociolingvisztika) is érvényre juthatnak az egyválaszos szóasszociációs kutatások során.
A többválaszos szóasszociácó esetében az adatközlő egy adott időtartamban annyi
válaszszót nevez meg, amennyit tud, és az így nyert szólista képezi az elemzés tárgyát
(Lengyel 2012a, 2012b).
A szóasszociációs vizsgálati eredmények hitelessége érdekében – a 18-19. századi
angol kutatások szerint – a mérés során még számos fontos, az asszociatív kapcsolatokra
hatással lévő tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek a stimulus intenzitása és időtartama,
gyakorisága, az asszociáció azonnalisága, a kísérleti alany érzelmi állapota, annak
változása, múltbéli tapasztalatai (Kovács 2011). Az adatközlők vonatkozásában még
további tényezők is szerepet játszhatnak, így az adatközlő neme, kora, szociális
hovatartozása, műveltsége, intelligenciája, verbális képességei. A kísérlet körülményei
között pedig rendkívül nagy fontossága van a szemantikai előfeszítés (priming) meglétének
vagy hiányának. Így a szóelőhívást befolyásolhatja a kísérlet előtt folytatott beszélgetések
84
témája, de az egymás után következő hívószavak tartalma is. Chomsky szerint a
szóasszociációs kísérletek egyik gyenge pontja, hogy nem nyújt információkat a
beszédfolyamatról (Kovács 2011 vö. Aitchison 2003). Ez azonban nem jelenti azt, hogy le
kell mondanunk a mentális lexikon más szempontú vizsgálatáról. A szóasszociációk
ugyanis lehetővé teszik a mentális lexikon felépítésének, „anatómiájának” kutatását. Ezek
az ismeretek pedig számos kutatás (gyermeknyelv, kétnyelvűség, szaknyelv stb.) alapjául
szolgálnak.
A szóasszociációs vizsgálatok alkalmazási területei
A szóasszociációs vizsgálatokat kezdetben a pszichológia, majd a nyelvészet
(elméleti és alkalmazott nyelvészet) területein alkalmazták. Ma a pszicholingvisztika
számára szolgáltat kutatások alapját képező információkat. Így hozzájárul az általános
pszicholingvisztika területén a lexikai folyamatok (felismerés, tárolás, megközelítés,
lehívás) pontosabb megismeréséhez, az alkalmazott pszicholingvisztikán belül a
gyermeknyelv és a kétnyelvűség vizsgálatához. A szociolingvisztika és a nyelvtörténet
számára a szókincs változásait képes rögzíteni megismételt mérések révén az életkori és
társadalmi réteghez való hovatartozás paraméteri mentén. A pedagógiai lingvisztikán belül
(Lengyel a pedolingvisztika elnevezést javasolja a pszicho-, neuorlingvisztika
analógiájára) az anyanyelvi nevelést segíti, de az afáziológia és az igazságügyi nyelvészet
is értékelhető módon használja a módszer által nyert eredményeket (Lengyel 2012a).
Fontos megemlíteni a módszer nyelvészeten kívüli térhódítását is, így például a piackutatás
és a marketing tevékenységek, pl. reklám területén, valamint a hálózatkutatás (Kovács
2011) vagy a pedagógia, pl. a tudásellenőrzés (Kluknavszky és Tóth 2009 idézi Lengyel
2011) területén.
Magyar szóasszociációs adatbázisok
„… az emberi agy anatómiai, fiziológiai stb. szempontból egységes, ami a nyelvi
univerzálékban, a nyelvek strukturális azonosságában manifesztálódik, de nyelvspecifikus
és nyelvtipológiai szempontok szabdalják fel az egységességet.” (Lengyel 2012a: 29).
Az alábbi szóasszociációs adatbázisok a magyar nyelv szókincsére vonatkozó
kutatásoknak köszönhetők:
85
(1) Cser János (1939) A magyar gyermek szókincse. Gyakorisági és korszótár. Budapest.
Cser többválaszos hívószó nélküli technikát alkalmaz 10-14 évesek körében.
(2) Balló Larissza (1983) Magyar verbális asszociációk 1. Szeged, Budapest, Debrecen.
Balló 18-24 évesek körében végzett kísérleti eredményeit tartalmazza. Ezt az adatbázist
Lengyel digitalizálta és annotálta: Ballóné – Lengyel 18-24 évesek (1983) –
http://szoasszociacio.ucoz.hu
(3) Jagusztinné Újvári Klára (1985) Magyar verbális asszociációk 2. Szeged, Budapest,
Debrecen. Jagusztinné 10-14 évesek körében egyválaszos asszociációs technikával végzett
kísérleti eredményeit tartalmazza. Ezt az adatbázist későbbiekben Lengyel Zsolt
digitalizálta és annotálta: Jagusztinné – Lengyel 10-14 (1985) –
http://szoasszociacio.ucoz.hu
(4) Gósy Mária – Kovács Magdolna (2001) A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében.
Magyar Nyelvőr, 125. éfv. 3. sz. Gósy és Kovács Cser kísérletét ismétli meg, de nem
adnak közre teljes adatbázist.
(5) A Kárpátalja 10 -14 évesek (2006) című adatbázist szintén Lengyel gondozza –
http://szoasszociacio.hu. Az anyaggyűjtésben Karmacsics Zoltán közreműködött.
(6) Lengyel Zsolt (2008) Magyar Asszociációs Normák Enciklopédiája I. Budapest. Tinta
Könyvkiadó 526 p. Ezt az adatbázist 10-14 évesek körében végzett mérés alapján gyűjtötte
és rendezte Lengyel Zsolt. Digitalizált formában is átdolgozta: Lengyel 10- 14 (2008) –
http://szoasszociacio.ucoz.hu
(7) A Lengyel Zsolt által gyűjtött és digitalizált Lengyel 18 -26 (2010) című adatbázis
digitalizált formában szintén elérhető: Lengyel 18-26 (2010) –
http://szoasszociacio.ucoz.hu
(8) Kovács László (2011) Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban.
Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Magyar alapú kétnyelvűek körében végzett vizsgálatok: (1) Navracsics Judit (2007) A
kétnyelvű mentális lexikon. Budapest: Balassi Kiadó. (2) Navracsics Judit (2011)
Szóaktiváció két nyelven. Budapest: Gondolat Kiadó.
86
Elvben minden adatbázis egyfajta lenyomata a vizsgált időszakban a
nyelvhasználók és a nyelv viszonyának. A magyar szóasszociációs kutatások is egy-egy
ilyen állapot rögzítői, de esetenként a kutatások vagy előzmény nélküliek (l. Kovács
magyar szaknyelvi asszociációk; Navracsics kétnyelvűségre vonatkozó szóasszociációs
vizsgálata;), vagy a kutatások folyamatossága nem áll fenn. A kutatások „láncszerűsége”,
egymáshoz való kapcsolódása azonban elengedhetetlen a nyelv változásait is szem előtt
tartó megfigyelések és mérések számára, hangsúlyozza Lengyel (2012a). Lengyel más
tekintetben is új perspektívát nyitott: a 2008-as adatbázisában teljes körű annotációt rendelt
el a hívószó és a válaszszó közti viszony jellemzésére. Az annotáció következtében
nemcsak a grammatikai, hanem a pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai viszonyok is
kutathatóvá váltak (Lengyel 2012a).
Szaknyelvi asszociációk a mentális lexikonban
Az első magyar gazdasági szaknyelvi szóasszociácós vizsgálat Kovács László
(2011) nevéhez fűződik. Kovács a középfokú, felsőfokú végzettségű szakember és a nem
szakember mentális lexikonjának szerveződésbeli különbségeit kutatta. 19, a köznyelvi
nyelvhasználó számára is ismert gazdasági vonatkozású szó kapcsolatait térképezte fel az
általa létrehozott Agykapocs-rendszer segítségével (adó, áfa, ár, bank, bankkártya,
biztonság, drága, fizetés, gazdag, gazdaság, hitel, kereskedelem, manager, marketing,
olcsó, reklám, tőzsde, vállalkozás, vám). A 19 gazdasági vonatkozású szót random módon
helyezte el 100 köznyelvi hívószó között. A gazdasági szakszóként történő besorolást
egyértelmű besorolási szabályok hiányában minden válaszszó esetében külön mérlegelni
kellett. Ez a besorolási probléma megfelel az asszociációk kvalitatív besorolási
problémájának. Ezenkívül Kovács megállapított egy az asszociácó függvényében
gazdasági szónak tekinthető kategóriát is. Így, ha az ÁFA hívószóra a kulcs köznyelvi
válaszszó érkezett, a választ gazdasági szónak tekintette (áfakulcs), ugyanez a válasz már
az ADÓ hívószó mellett köznyelvi válaszként volt értékelendő. Kovács a hívószavak
gazdasági szaknyelvi holdudvaráról azok feltételezett bázisszintű vagy bázisszint alatti
pozíciójuk függvényében is szól.
87
2.1.5. Az empirikus kutatás aktuális gazdasági környezete
A gazdaság nyelve részben a nem szakember nyelve is. A nem szakember, a laikus
is folyamatosan gazdálkodik. Szükségleteinek (materiális vagy/és immateriális)
kielégítésére pénzt fordít, amihez munkája – áruk előállítása, szolgáltatások nyújtása –
révén jut. Így tehát szükségszerűen részt vesz a termék- és pénzáramlás által működő
gazdasági körfolyamatban. Hasonlóan az államháztartáshoz a jövedelemmel rendelkező
ember (és családja) is háztartással rendelkezik, bevételeit és kiadásait szem előtt tartva
gazdálkodik. Mindez a nyelvhasználat vonatkozásában azt jelenti, hogy a laikus is – noha
nem a gazdasági szakember szintjén – saját szükségleteinek mértékében érti és beszéli is a
gazdaság nyelvét. Ebből két dolog következik: egyrészt a köznyelv és a gazdaság nyelve
nem határolható el egymástól markánsan. Vagyis a gazdasági szaknyelv szókincsének egy
bizonyos része a köznyelvben is aktiválható. Másrészt a gazdasági szaknyelvi kifejezések
köznyelvben való jelenléte soha nem statikus jelenség. A gazdasági szaknyelvi kifejezések
a köznyelvi beszélő számára mindig csak olyan mértékben ismertek vagy használatosak,
amennyire a magánháztartásuk, tehát a mindennapi életük gazdasági, pénzügyi
irányításához szükséges. Mindezt pedig nem más generálja, mint maga a gazdaság, azok a
gazdasági események, amelyek közvetett vagy közvetlen módon hatással vannak a
hétköznapi emberek megélhetésére, életkörülményeinek alakulására. Ezért
elengedhetetlen, hogy a szerző által 2012. január–júniusi időszakban végzett, gazdasági
szaknyelvi kifejezésekre, szavakra vonatkozó szógyakorisági, szóismereti és
szóasszociációs tesztek értékelésénél – ha csak a tájékozódás szintjén is – figyelembe
vegyük a legmeghatározóbb gazdasági eseményeket.
A mérés időszaka gazdasági szempontból egy rendkívül élénk periódus része. A
hétköznapi embert a világgazdaság, a makro- és mikrogazdaság szintjén is erőteljes
impulzusok érik. 2008 – az 1930-as évek után – egy újabb világgazdasági válság
problémáját hozza a globalizált világ számára. A válság gyújtópontja az USA. Az amerikai
bankok hatalmas mennyiségben nyújtanak fedezetlen hiteleket, amit a lakosság később
nem tud visszafizetni. Ezek a bedőlt hitelek számos amerikai bank csődjéhez vezetnek. Az
USA bankrendszere megroggyan, és ez az európai bankokat is érintő befektetéseiken is
érezteti hatását (l. értékpapír-kereskedelem, bankközi hitelek stb.). A válság begyűrűzik
Európába is, amit a hétköznapi ember főképp a banki szolgáltatások drágulásán, a
hitelkamatok növekedésén, befektetéseinek elértéktelenedésén keresztül érzékel. Ezek a
88
körülmények csak nehezítik az egyén és azon országok helyzetét, így Magyarországét is,
amelyek egyébként is gazdasági nehézségekkel küszködnek, pl. magas költségvetési
deficit. 2012-ben a válság sújtotta Európai Unió (Görögország, Spanyolország,
Olaszország, Portugália) tagállamaként Magyarországnak is több nehézséggel kell
szembenéznie. Egyrészt az EU a magyar gazdaság strukturális változtatásaihoz köti
Magyarországnak a Kohéziós Alapból történő támogatását, a strukturális átalakulásban
látja az előirányzott 3%-os költségvetési deficit tartós fenntarthatóságát. Másrészt az IMF-
fel a hitelfelvétel céljából folyó tárgyalásokkal kapcsolatban is bizonytalanság érzékelhető.
A hétköznapi ember ezekről a makrogazdaságban jelentkező nehézségekről a médián
keresztül (TV, rádió, Internet, írott sajtó) értesül, de a fent ismertetett világ- és
makrogazdasági események továbbgyűrűznek a mikrogazdaságba és minden egyes ember
életébe (l. bővebben Csaba 2009; Lentner 2010).
A mérés időszakában a munkanélküliség (10% fölötti ráta) és a munkahely
megtartásának bizonytalansága miatt – a munkahelyteremtés egyelőre csak a közmunka
vonatkozásában eredményes, a perspektívákat nyújtó új munkahelyek kisebb arányban
vannak jelen – a lakosság rendkívül fogékony a belgazdasági eseményekre. Az új adók, az
egykulcsos adórendszer bevezetése, a többgyermekes családokat érintő, adójóváírás
formájában igénybe vehető kedvezmény alapvetően meghatározza, illetve befolyásolja a
magánháztartások pénzügyeit. Az EU egész gazdaságát érintő válság miatt a svájci frank a
többi európai valutához képest – így a forinthoz viszonyítva is – felértékelődik. Ez a
magyar devizahiteleseket a hiteltörlesztés tekintetében teljesen ellehetetleníti (kb. egy
millió embert érint). A kormány ezért 2012. január végéig teljesítendő végtörlesztés és
árfolyamgát formájában kívánja orvosolni a helyzetet. A felsőoktatás államilag
finanszírozott helyeinek nagymértékű csökkentése végül a fiatalságot is közvetlenül
bevonja legalább is a véleménynyilvánítás szintjén a gazdasági életbe (l. bővebben Bekes
2013).
Mindennek folyománya, hogy az átlagember is érteni akarja a gazdasági
folyamatokat, a gazdaság nyelvét. De hol tapinthatók ki a szaknyelvi ismeretek közötti
különbségek szakember és nem szakember között? Másként fogalmazva hol tapinthatók ki
azok a kapcsolódási pontok, amelyek révén a nem szakember szaknyelvi szinten is megérti
a gazdaság eseményeit?
89
2.2. Anyag és módszer
A kutatás a gazdasági szaknyelven belüli kettős lexikai hozzáférést és az ebből
következő ambiguitási lehetőségeket tárja fel. E célkitűzés megvalósítása az alábbi
mérések és elemzések segítségével történt.
(i) Az első mérésben a gazdasági szaksajtóból vett gazdasági szaknyelvi metaforák és
metonímiák pozícióját határoztam meg a bázisszinthez képest egy gazdasági szaknyelvi
mintában laikusok körében végzett jelentésismereti és szógyakorisági kérdőív keretében. A
vizsgált szavak gyakoriságát a szaksajtóban is felmértem, és a nem szakemberek által
megadott gyakorisági értékeket egybevetettem a szaksajtóbani gyakorisági értékekkel.
(ii) A második mérésben a fenti gazdasági szaknyelvi metaforák forrás- és
céltartományának, illetve a fenti gazdasági szaknyelvi metonímiák IKM-en belüli
megfelelésének kapcsolatát vizsgáltam a lexikai hozzáférés szóaktiválási szakaszában egy
szóasszociációs teszt keretében. A mérésben a BGF (szakember) és az ELTE (nem
szakember) hallgatói vettek részt. A vizsgálat kérdésfelvetése arra vonatkozott, hogy
milyen mértékben asszociálnak a hallgatók a metaforák forrás- és céltartományára, illetve a
metonímiák IKM-en belüli megfelelésére. A gazdasági szaknyelvi válaszok arányát
összehasonlítottam a hívószavak (vizsgált metaforák és metonímiák) szaksajtóbani
gyakoriságával is.
A fenti két, nagy volumenű mérés képezi az empirikus kutatást, melynek középpontjában a
kettős lexikai hozzáférés vizsgálata áll. A kettős lexikai hozzáférés az ambiguitás egyik
fontos feltétele.
(iii) Az ambiguitás kérdésével három szaknyelvi szövegrészlet elemezése során
foglalkozik a kutatás. Ebben az esetben is a forrás- és a céltartomány, illetve az IKM-en
belüli megfelelés kapcsolatát, valamint a fogalmi integrációt vizsgálja
.
90
A mérések és elemzések a következő eljárások és módszerek segítségével történtek.
(i) A kognitív szemantika reprezentációs eljárásai:
a kategorizáció, melynek célja a bázisszint és a bázisszint alatti szint megállapítása
gazdasági szaknyelvi korpuszon gyakorisági és jelentésismereti értékek alapján,
a sematizáció, melynek célja a keretszemantika segítségével a kereten belüli és a
keretek közötti megfelelések, vagyis a poliszémia és az ambiguitás lehetőségének a
kimutatása,
a fogalmi integráció, melynek célja a gazdasági szaknyelvben is működő
jelentésintegráció bemutatása.
(ii) Pszicholingvisztikai eljárás:
szóasszociáció, melynek célja metaforikus és metonimikus gazdasági hívószavakra
adott válaszszavak összehasonlítása szakember és nem szakember esetében a kettős
lexikai hozzáférést bizonyítandó: szaknyelvi válaszszó vagy forrástartomány-,
illetve IKM-függő válaszszó érkezik-e.
(iii) Számossági vizsgálat, melynek célja gazdasági szakszavak gazdasági szaksajtóbani
gyakoriságának megállapítása, majd összehasonlítása ugyanezen gazdasági szavaknak a
nem szakember nyelvhasználati gyakorisági értékeivel, illetve a rájuk mint hívószavakra
beérkező szaknyelvi válaszszavak gyakoriságával.
2.2.1. Szógyakorisági és jelentésismereti teszt. Szaksajtóban mért gyakoriság
I.) Szógyakorisági és jelentésismereti teszt
A szógyakoriságot és jelentésismeretet vizsgáló kérdőíves felmérés gazdasági
szakszavakról, szakkifejezésekről kívánja megállapítani, hogy közülük melyek értek el a
nem szakember szókincsében bázisszintű, illetve bázisszint alatti státuszt. Ahogyan a
köznyelv, úgy a gazdasági szaknyelv is rendelkezik bázisszinttel. Felfogásomban a
gazdasági szaknyelv bázisszintje a gazdaságra vonatkozó alapkategóriákat/alapneveket
foglalja magában, amelyek a gazdasági tevékenységeket, folyamatokat és jelenségeket
91
holisztikusan, egységes egészként jelenítik meg: például adó, hitel, vállalkozás. Ezt a
szintet az episztemológiai és a funkcionális elsődlegesség, a gyors beazonosíthatóság és
előhívhatóság jellemzi. A gazdasági szaknyelv bázisszintje alatt már különféle
megkülönböztető jegyekre van szükség ahhoz, hogy az alapkategóriákon belül
differenciálni lehessen: pl. adókulcs, adóalap, adócsalás, adóparadicsom. A gazdasági
szaknyelv rendelkezik egy univerzális bázisszinttel, azonban ez a bázisszint, miután a
gazdasági szaknyelv egy rugalmas, nyitott rendszer, módosulhat. Így a vám szó a vámok
leépítésével veszíthet jelentőségéből (pl. az EU piacán), az átutalás szó pedig a
készpénzkímélő fizetési mód elterjedésével került előtérbe. A gazdaság különböző
részterületekre/szakterületekre tagolható, így az adott szakterületek nyelvének szintén lehet
bázisszintje (pl. marketing: értékesítés, rabatt, reklám; értékpapírok: névérték, osztalék,
részvény. Jelen kutatás a gazdasági szaknyelv univerzális bázisszintjével foglalkozik.
A mérés az alábbi összefüggéseken alapul: (A) A bázisszint, valamint a gyakoriság
és jelentésismeret kapcsolata; (B) A bázisszint és a laikusság kapcsolata; (C) A bázisszint
és a vizsgált szavak metaforikus vagy metonimikus szerkezete. Az alábbiakban ezeket a
szempontokat ismertetem.
(A) A bázisszint valamint a gyakoriság és jelentésismeret összefüggései
A bázisszint meghatározásánál a kutatás a bázisszint ismérvei közül (l. Kiefer
2007:94; Tolcsvay Nagy 2011:30) a gyakoriságot és a jelentésismeretet vette alapul. A
gyakoriság és a prototipikusság közötti összefüggés Kálmán László személyes közlése
szerint (idézi Kiefer 2007: 94) többek között azon a megfigyelésen alapul, hogy a
leggyakoribb szavak jelentéséből származtathatók a tipikalitási feltételek, amely mentén
aztán elrendeződnek az altípusok. A gyakoriság ugyanakkor a nyelvhasználó
szempontjából begyakorlottságot, a beszédközösség szempontjából pedig egy szó
konvencionalizáltságát, elfogadottságának mértékét jelenti (Tolcsvai Nagy 2011). Egy szó
nagymértékű konvencionáltsága pedig egyenértékű azzal, hogy a beszédközösség tagjai
pontosan, illetve jól ismerik a szó jelentését. Ezenkívül e két ismérv mérhető is. Jelen
kutatás a bázisszint megállapítását célul kitűző mérése két fő szempontot tart szem előtt: az
előfordulási gyakoriság és a szójelentés ismeretének mértékét.
92
(B) A bázisszint és a laikusság kapcsolata
A gazdasági szaknyelv bázisszintjének a felmérésénél laikus (nem szakember)
adatközlők működtek közre. Ez a döntés a gazdasági szaknyelv azon sajátosságára épül,
hogy a gazdasági szaknyelv és a köznyelv érintkezési felülete meglehetősen képlékeny,
közöttük nem lehet éles határvonalat húzni. Ez azzal függ össze, hogy a laikusok
magánháztartásokként szintén aktív résztvevői a gazdasági körfolyamatnak, és így
valamilyen szinten használói is a gazdasági szaknyelvnek. De miután a gazdasági élet
többi szereplőjéhez képest (bankok, vállalkozók, állam) a magánháztartások mégis inkább
laikusok, jobban tudnak differenciálni a gazdasági szókincsen belül akár a gyakoriság, akár
a jelentésismeret vonatkozásában. Míg a szakember számára például a shortolás szó éppen
annyira ismert, mint a folyószámla szó, addig a laikus esetében más a helyzet. Vagy nem
mond semmit a shortolás, vagy esetleg rövid nadrágban való közlekedést juttat eszébe egy
forró nyári délutánon (sort nadrág)
(C) A bázisszint és a vizsgált szavak metaforikus vagy metonimikus szerkezete
A bázisszint megítélésénél a gyakoriság és a jelentésismeret aspektusain kívül
további fontos szempont a szavak metaforikus vagy metonimikus szerkezete. A bázisszintű
és a bázisszint alatti szavak között ugyanis a metaforikus, illetve a metonimikus szerkezet
szempontjából is különbözőség állhat fenn. A bázisszintű szavak esetében ugyanis
alapnevekről van szó. „Az alapszinten a dolgokat „holisztikusan”, egységes egészként
észleljük, az alacsonyabb szinthez tartozó nevek esetében ezzel szemben különféle
megkülönböztető jegyekre van szükségünk ahhoz, hogy például a különféle virágok,
székek, kutyák között különbséget tudjunk tenni.„ (Kiefer 2007:23). Eszerint a gazdasági
szaknyelvben a kamat bázisszintű szó, míg az kamatláb a bázisszint alatt van. A vizsgált
szavak, szakkifejezések egy része (14 szó) nem metafora és nem metonímia (vagy e
tekintetben elhomályosult), azonban a másik része (30 szó) már igen. (A szavak A mérés
korpusza alcím alatt olvashatók a 93-94. oldalon.) A kérdés, hogy befolyásolja-e a szavak
metaforikus vagy metonimikus szerkezete a kísérletben részt vevő személyeket a szavak
gyakoriságának és jelentésismeretének megítélésében.
A kérdőíves felmérés válaszait a nemek vonatkozásában is összehasonlítottam.
Azonban a mérésnek nem kifejezett célja a gazdasági szaknyelv használatát, illetve
93
ismeretét a nemek vonatkozásában vizsgálni, tehát nem lesz az elemzés rendszeres tárgya a
férfiak és nők eredményei közötti különbség.
A szógyakorisági és jelentésismereti teszt célja:
(i) A mérés azt kívánja bizonyítani, hogy a gazdasági szaknyelvben is tetten érhetők
a prototípusok a szókincs bázisszintjén. Ez a gazdasági szaknyelvi bázisszint a köznyelv
részét is képezi. Ebből az alapszókincsből mint szemantikai/fogalmi keretekből kereten
belüli (metonímia) és keretek közötti (metafora) megfelelések útján alakulnak ki a már
csak szakemberek számára jól ismert, bázisszint alatti szakkifejezések.
(ii) A mérés a későbbiekben ismertetésre kerülő szóasszociációs teszt előkészítése
is. A vizsgált gazdasági tartalmú szavak a szóasszociációs teszt hívószavai is.2
A mérés azt feltételezi, hogy
a gazdasági szaknyelvi szókincsben – a köznyelvhez hasonlóan – a jelentésismeret
és az előfordulási gyakoriság alapján kimutatható a bázisszint, illetve egy az alatti
szint;
a metaforikus vagy metonimikus szerkezetű kifejezések a bázisszint alatt
találhatók;
A mérés korpusza:
A mérés korpusza a gazdasági szaksajtóban (Napi Gazdaság, Világgazdaság) 2012.
január–június időszakban előforduló 44 gazdasági tartalmú szó, kifejezés. A szavakat,
kifejezéseket abból a szempontból vizsgáltam, hogy a gazdasági szaknyelv bázisszintjét
képezik-e vagy sem. A szavak két csoportba oszthatók:
(i) nem metaforikus és nem metonimikus szerkezetű szavak (vagy e tekintetben
elhomályosult) (14 szó)
2 Az árszint, kamatteher és valutaövezet szavak szerepelnek a szógyakorisági és jelentésismereti tesztben, de
a szóasszociációs vizsgálatba nem vontam be ezeket. Ennek oka, hogy e szavak kivonása nélkül hasonló
asszociációt előidéző szavak szerepeltek volna a szóasszociációs listán, pl. eurózóna – valutaövezet.
94
adó, adósság ár, bank, befektetés, csőd, gazdálkodás, hitel, kamat, pénz, piac, számla,
tőke, üzlet;
(ii) metaforák és metonímiák (30 szó)
adóalap, adókulcs, adósságcsapda, állampapír, árfolyam, árrés, árszint, árverés,
cégbedőlés, csődvédelem, eurózóna, folyószámla, futamidő, hitelkeret, kamatláb,
kamatteher, kamatvágás, költségvetés, leánybank, létszámleépítés, munkahely,
munkahelyteremtés, pénzromlás, piaci szereplők, számlaforgalom, tőkeáramlás,
tőzsdeparkett, üzletág, üzletlánc, valutaövezet;
A kísérletben részt vevő személyek:
Az adatközlők 18 és 25 év közötti felsőfokú intézményben gazdasági
tanulmányokat nem folytató hallgatók. Sem középiskolában, sem felsőoktatásban vagy
egyéb formában nem tanultak gazdaságot, és korábban, illetve a mérés időszakában
dolgozni sem dolgoztak az üzleti, gazdasági életben. Összesen 200 fő.
Módszer: kérdőíves felmérés
A szavak bázisszintű voltát gyakoriságuk és jelentésük ismertségének fokával
hoztam összefüggésbe. Az adatközlők egyik csoportjának (100 fő) 22 szó gyakoriságával
(„A” kérdőív 2. sz. melléklet 2. o.) és 22 szó jelentésével („B” kérdőív 2. sz. melléklet 4.
o.) kapcsolatban kellett nyilatkoznia. Az adatközlők másik csoportja (100 fő) ugyanezt a
szólistát kapta azzal a különbséggel. hogy az „A” kérdőívbe (2. sz. melléklet 7. o.)
kerültek az első csoport „B” kérdőívének szavai és fordítva. A gyakoriságot illetően egy
Likert-féle skálán az alábbi kérdés alapján választhattak a következő lehetőségek közül:
Kérdés: Ön milyen gyakran hallja, látja, használja az alábbi szavakat? Karikázza be a
kérdőíven a válaszát!
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig
A szó jelentésének ismeretét illetően az alábbi kérdés alapján a válaszlehetőségek a
következők:
95
Kérdés: Milyen mértékben ismeri az alábbi szavak jelentését? Karikázza be a kérdőíven a
válaszát!
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentést nem
4. soha nem találkoztam a szóval
A mérést a dolgozat írója és 17 fő felsőfokú tanulmányokat folytató hallgató
végezte (15 fő BGF PSZK, 1 fő BME, 1 fő ELTE) előzetes felkészítés alapján. A mérésben
részt vevő személyek a felkészítésről írásban is nyilatkoztak. A populációból a mintavétel
random módon történt. Csak a gazdasággal semmilyen módon kapcsolatban nem lévő,
Budapesten tanulmányokat folytató főiskolásokat és egyetemistákat kérdezhettek 18 és 25
év között (l. 1-2. sz. melléklet 1-2. o.).
II.) Szaksajtóban mért szógyakoriság
A nem szakemberek körében gyakoriság és jelentésismeret szempontjából vizsgált
szavak szaksajtóban való előfordulási gyakoriságát a Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi
hírlap 12 száma alapján rögzítettem. A vizsgált lapszámok a 2012 januárjától júniusáig
terjedő időszakban jelentek meg. Ez az időszak tehát azonos a hallgatók körében folytatott
jelentésismereti és szógyakorisági felmérés idejével. A naponta megjelenő Napi Gazdaság
minden második heti lapszámaiból random módon választottam ki a vizsgálandó
lapszámot. A lapszámok a következő dátumokhoz kapcsolódnak: 2012. január 12.; január
25.; február 9.; február 21.; március 7.; március 22.; április 4.; április 18.; május 3.; május
15.; június 7.; június 21.
A fenti számokat a Napi Gazdaság szerkesztőségétől elektronikus formában is
megvásároltam, és cikkenként az Ctrl F7-es billentyűk használatával megszámoltam a
keresett szavakat.
96
A mérés azt feltételezi, hogy
a gazdasági szavaknak a gazdasági szaksajtóban való előfordulási gyakorisága és
ugyanezen szavaknak a nem szakemberek által megítélt gyakorisága között erős
kapcsolat van, vagyis az egyik gyakoriságból egyértelműen lehet következtetni a
másik gyakoriságára.
A szaksajtóban való előfordulási gyakoriság megállapításánál szerepet játszó szempontokat
az alábbiakban ismertetem.
A szavak, melyeknek a szaksajtóban való gyakoriságát mértem, megegyeznek azon
szavakkal, melyeknek előfordulási gyakoriságát kérdőíves kikérdezés formájában a nem
szakember hallgatók körében is felmértem. A két mérési eredményt (a köznyelvi beszélő
által megítélt gyakoriságot és a szaksajtóban tapasztalható előfordulási gyakoriságot)
összehasonlítottam. Főnevek szerepeltek a kérdőíves kikérdezésben, így az adatok
homogenitása érdekében, főneveket kerestem a szaksajtóban is. Ugyanakkor nem lehet
eltekinteni attól, hogy ezek a főnevek a szaksajtóban mondatokban fordulnak elő. Ezért az
összehasonlíthatóságot szem előtt tartva a következő szempontok figyelembe vételével
kerültek számításba a szaksajtóban előforduló szavak:
(1.) Toldalék nélküli főnévi alakok: munkahely, számla, leánybank, mérleg stb.
(2.) A főnevek szófajváltást nem eredményező toldalékos alakjai (ragok: a tárgy, a birtokos
jelző ragja, határozóragok; jelek: a többes szám jele, birtokos személyjelek, birtokjel,
birtoktöbbesítő jel): mérlegből, mérlegről, mérleget, mérlege stb.
Tehát nem fogadom el a szófajváltást mutató, a jelentésben megváltozott alakokat: a hitel
szó esetében hiteles, hitelező, hitelezés, hitelez; az adó szó esetében adós, adózik, adózás.
(3.) A főnévi alakot összetett szó tagjaként elfogadtam, ha annak jelentése megegyezik az
önállóan használt főnévi alak jelentésével: áremelés, adóbevétel, hitelbiztosítás,
pénzintézet stb.
(4.) Ha az összetett szóhoz főnév- vagy melléknévképző járul, pl. az –i melléknévképző,
csak akkor fogadom el, ha a vizsgált szó az összetételnek nem utótagja, pl. pénzügyi, tehát
a toldalékolás nem idéz elő a szófajváltásból következő jelentésváltozást, de a jegybanki
97
formát, ahol a bank szó előfordulási gyakoriságát vizsgálom, a (2.) pontban leírtakhoz
igazodva már nem fogadom el.
(5.) Ha a vizsgált szavak listáján egy szó önállóan (adósság) és szóösszetételben is
(adósságcsapda) is szerepel, a szaksajtó cikkében pedig a szóösszetétel (adósságcsapda)
van jelen, csak a szóösszetételt számolom el, az adósság-ot nem. l. még: számla –
számlaforgalom, folyószámla; parkett – tőzsdeparkett; munkahely – munkahelyteremtés;
üzlet – üzletág, üzletlánc; bank – leánybank; adó – adóalap, adókulcs; tőke – tőkeáramlás;
forgalom – számlaforgalom; kamat – kamatvágás, kamatláb; csőd – csődvédelem; pénz –
pénzromlás; bank – leánybank; adó – adóalap, adókulcs; papír – állampapír; ár –
árfolyam, árrés, árverés; piac – piaci szereplők; hitel – hitelkeret; szereplők – piaci
szereplők; csőd - csődvédelem;
(6.) A poliszém szavak esetén (gazdasági és köznyelvi jelentés) csak a gazdasági
jelentéssel megjelenő szavakat vettem számításba. Tehát a parkett, szereplő, forrás
szavakat azért fogadtam el az alábbi mondatokban, mert azok gazdasági és nem köznyelvi
jelentésben jelentek meg: A részvények ennek megfelelően alig több mint 4 milliárd forint
értékben cseréltek gazdát a pesti virtuális parketten, .. NG11/12/23-24/9 (Fájdalommentes
esés a tőzsdén); Több kínai iparági szereplő fontolgatja, hogy nem tesz eleget az adó
befizetésének, … NG11/12/23-24/5 (Kereskedelmi háborúval fenyeget Kína); Ezek szerint
a bankok az olcsó forrást középtávú eurózónás államkötvények vásárlására használnák föl.
NG11/12/23-24/6 (Az ECB-ben parkol a pénz)
2.2.2. Szóasszociációs teszt. A szaknyelvi válaszszavak és a hívószavak
szaksajtóbani gyakoriságának kapcsolata
I.) Szóasszociációs teszt
A vizsgálat célja: a gazdasági szaknyelvben (gazdasági szaksajtó) használatos
szaknyelvi szavak mentális lexikonban való szerveződésének a bemutatása gazdasági
tanulmányokat folytató és gazdasági tanulmányokat nem folytató hallgatók körében.
98
A szóasszociációs teszt 55 szóból áll (l. 3. sz. melléklet 14. o.). Az 55 szóból csak
21 szó esetében végeztem vizsgálatot. A többi hívószó a szaknyelvi kontextus
megteremtését szolgálja, illetve az első négy szó a ráhangolódást. A szaknyelvi kontextus
megteremtése azért fontos, mert az asszociációs szólistán szerepelnek kettős lexikai
hozzáférésű szavak is (köznyelvi és szaknyelvi jelentés): MÉRLEG, FORRÁS stb. A
szemantikai előfeszítést elősegítő szaknyelvi kontextus a szóasszociációs listán a
következőképpen valósul meg: A vizsgált kettős lexikai hozzáférésű szavakat (köznyelvi
és szaknyelvi jelentés) szaknyelvi szavak előzik meg. Például a MÉRLEG szaknyelvi és
köznyelvi jelentéssel is bíró szó szaknyelvi kontextusa a szóasszociációs listán a
következő: SZÁMLA – ÜZLETÁG – LEÁNYBANK – MÉRLEG. A MÉRLEG hívószót
megelőző szaknyelvi kifejezések révén a köznyelvi válaszszavak mellett a szaknyelvi
válaszszavak is lehetővé válnak.
A vizsgált szavak két csoportba oszthatók, a velük kapcsolatos célkitűzések a
következők:
(a) a gazdasági szaksajtóban előforduló szaknyelvi és köznyelvi jelentéssel is rendelkező
10 szó (BIKA, FORGALOM, FORRÁS, MEDVE, MÉRLEG, MUTATÓ, OLLÓ,
PAPÍR, PARKETT, SZEREPLŐK) poliszém voltának kimutatása szemantikai
előfeszítéssel, tehát a szaknyelvi és forrástartomány-, illetve IKM-függő válaszok
számbavétele;
(b) annak kimutatása, hogy 10 + 1 bázisszint alatti metaforikus vagy metonimikus hívószó
esetében (ADÓALAP, ADÓKULCS, ADÓSSÁGCSAPDA, ÁRRÉS, CÉGBEDŐLÉS,
CSŐDVÉDELEM, HITELKERET, KAMATLÁB, KAMATVÁGÁS,
TŐKEÁRAMLÁS, TŐZSDEPARKETT) hasznosítja-e a nem szakember a szakszavak
értelmezésekor a metaforát és a metonímiát mint kognitív folyamatot, tehát használja-e
a forrástartományt vagy az IKM-en belüli megfelelést a feltételezhetően hiányzó
szakmai ismeretek okán. (Ebbe a második csoportba tizenegyedik szóként bevontam a
TŐZSDEPARKETT szót is. Ez abból a célból történt, hogy összehasonlítsam az (a)
csoportban szereplő PARKETT szóval. Mindkét szó jelentése ugyanis ugyanaz ’ a
tőzsdetermi kereskedés helyszíne’.)
99
A mérés azt feltételezi, hogy
a szemantikai előfeszítés hatására a szakembernek tanuló a poliszém szavak esetén
szaknyelvi asszociációt ad, a nem szakember köznyelvit;
a bázisszint alatti metaforikus és metonimikus hívószavak esetében a szakembernek
tanuló szaknyelvi asszociációt ad meg, a nem szakember köznyelvi válaszszót
nevez meg. Vagyis a nem szakember hasznosítja a metaforán és metonímián
alapuló kognitív folyamatokat, és megpróbál következtetni a jelentésre. A
szakember is folyamodhat a forrástartományhoz és az IKM-hez, de a nem
szakemberhez képest különböző mértékben;
a szakember többféle gazdasági választ ad meg egy gazdasági hívószóra, tehát
finomabb lexikai osztatot hoz létre, mint a nem szakember;
a szakember és a nem szakember a köznyelvi válaszszavak csoportjában több közös
elemet produkál, mint a gazdasági jellegű válaszok csoportjában.
A kísérletben részt vevő személyek: 100 fő 18-25 év közötti BGF-es hallgató; 100
fő 18-25 év közötti ELTE BTK-s hallgató. Összesen 200 fő. A mérésben részt vevő
személyek létszáma megfelel a statisztikai számításokhoz szükséges létszámnak. Életkoruk
(18-25 év) alapján a gyorsaság és a válaszszavak mennyisége tekintetében a
szóasszociációban eredményesnek mutatkozó korosztályt képviselik (l. Gósy 2005). A
felsőfokú intézményben folytatott tanulmányok alapján feltételezhető, hogy a mérésben
részt vevő személyek a szóasszociációs vizsgálat eredményességét intelligenciájukkal és a
világra való nyitottságukkal lehetővé teszik. A BGF-en tanulmányokat folytató hallgatók
általános gazdasági, pénzügyi és számviteli tanulmányokat folytatnak, az ELTE BTK
hallgatói nem látogatnak gazdasági tárgyú kurzusokat, a gazdasággal csak a hétköznapok
szintjén állnak kapcsolatban: a különbség a két csoport között egyértelműen mérhető.
A szóasszociációs vizsgálat lebonyolítása az alábbi körülmények között történt:
Az adatközlők csoportosan, egyetemi, illetve főiskolai tanteremben vettek részt a
mérésben.
A kérdezett személyek önként és anonim módon működtek közre.
A kérdező a kutatást végző személy volt.
100
A kérdező 25 mp-ként egyszer elhangzott hívószóra kért három bármilyen
válaszszót, ami a kérdezetteknek a hívószó kapcsán eszébe jut. Jelen kutatás csak
az első válaszszót vizsgálta.
A kérdezett személyek írásban (folyóírás) válaszoltak.
A kérdőív tartalmazta a hívószavak sorszámát és a rájuk adandó három válaszszó
helyét is, valamint egy adatközlő lapot (l. 3. sz. melléklet 12. o).
II.) A hívószavakra adott szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak és a hívószavak
szaksajtóban mért szógyakoriságának kapcsolata
A mérés további szakaszában a vizsgált hívószavak szaksajtóban való előfordulási
gyakoriságát hasonlítottam össze a hívószavakra beérkező szaknyelvi (gazdasági)
válaszszavak számával azzal a céllal, hogy megállapítsam a közöttük fennálló kapcsolatot.
A mérés azt feltételezi, hogy
ha egy hívószónak a gazdasági szaksajtóban való előfordulási gyakorisága magas,
akkor a szakembernek tanuló kísérleti személyek csoportja is magasabb számban
ad meg gazdasági jellegű válaszszavakat, mint a nem szakembercsoport.
2.2.3. Elemzések
A dolgozat az empirikus megközelítés mellett a kognitív szemantika eszközeivel
elemzésekkel is vizsgálja hipotéziseit.
Az első elemzés a Napi Gazdaság 2010. január 25-ei száma alapján a medve szó poliszém
voltát mutatja ki (Molnár Gergely 2010. Sokáig maradhat a medve. Véget érhet a tíz
hónapos tőzsdei emelkedés. Napi Gazdaság. XX./16: 1.). A második elemzés a
Világgazdaság 2010. március 9-ei száma alapján egy szövegrészletben mutat rá a
többjelentésű mérleg szó okozta ambiguitásra a gazdasági szaknyelvben (Stiglitz, J. E.
2010. Egyelőre túl nagyok a deficitcsökkentés veszélyei. Világgazdaság. 42/47: 16.). Mind
101
a két elemzés a kognitív nyelvészet által ismertté vált keretszemantika eszközeivel tárja fel
az adott szavak kettős használati lehetőségeit.
A harmadik elemzés a Napi Gazdaság 2010. október 7-ei számából származó
szövegrészleten a fogalmi integráció segítségével mutat rá a gazdasági szaknyelvben is
tetten érhető jelentésintegrációra. (Napi 2010. Király szerint büntetés a hazai bankadó
mértéke. Napi Gazdaság. XX./195: 2.).
102
3. EREDMÉNYEK
3.1. A szógyakorisági és jelenésismereti teszt és a szaksajtóban mért
szógyakoriság eredményei
A továbbiakban a szógyakorisági és jelentésismereti teszt (3.1.1.) és a szaksajtóban
mért szógyakoriság (3.1.2.) eredményeit ismertetetem. A szógyakorisági és
jelentésismereti teszt (3.1.1.) adatait a következő szempontokból vizsgáltam: I.) A
bázisszint meghatározása a vizsgált szavak gyakorisági és jelentésismereti értékei alapján;
II.) A vizsgált szavak gyakorisági és a jelentésismereti értékeinek összehasonlítása; III.) A
nők és a férfiak mátrixának összehasonlítása; IV.) A nők és a férfiak által megadott
gyakorisági és jelentésismereti értékek statisztikai összefüggései; V.) A nők és a férfiak
által megadott gyakorisági értékek összehasonlítása – a nők és a férfiak által megadott
jelentésismereti értékek összehasonlítása; VI.) A nők által megadott gyakorisági értékek és
jelentésismereti értékek összehasonlítása – a férfiak által megadott gyakorisági értékek és
jelentésismereti értékek összehasonlítása. A szaksajtóban mért szógyakoriság részben
(3.1.2.) a nem szakemberek által megadott szógyakorisági értékek és a gazdasági
szaksajtóban mért szógyakorisági értékek összefüggéseiről lesz szó.
3.1.1. A szógyakorisági és jelentésismereti teszt eredményei
A mérés tesztanyagát az alábbi 44 szó képezte: adó, adóalap, adókulcs, adósság,
adósságcsapda, állampapír, ár, árfolyam, árrés, árszint, árverés, bank, befektetés,
cégbedőlés, csőd, csődvédelem, eurózóna, folyószámla, futamidő, gazdálkodás, hitel,
hitelkeret, kamat, kamatláb, kamatteher, kamatvágás, költségvetés, leánybank,
létszámleépítés, munkahely, munkahelyteremtés, pénz, pénzromlás, piac, piaci szereplők,
számla, számlaforgalom, tőke, tőkeáramlás, tőzsdeparkett, üzlet, üzletág, üzletlánc,
valutaövezet. A fenti szavak szerkezetüket tekintve (i) tőszavak (ár), (ii) összetett szavak,
melyek egy része transzparens (kamatteher), másik része nem transzparens (költségvetés),
és (iii) jelzős szerkezetek (piaci szereplők).
103
A szavak két csoportba oszthatók: (i) a nem metaforikus és nem metonimikus
szerkezetű szavak (illetve az elhomályosult, nem aktív metaforikus vagy metonimikus
szerkezetű szavak), 14 db – adó, adósság, ár, bank, befektetés, csőd, gazdálkodás, hitel,
kamat, pénz, piac, számla, tőke, üzlet; (ii) a metaforikus és metonimikus szerkezetű szavak,
30 db – adóalap, adókulcs, adósságcsapda, állampapír, árfolyam, árrés, árszint, árverés,
cégbedőlés, csődvédelem, eurózóna, folyószámla, futamidő, hitelkeret, kamatláb,
kamatteher, kamatvágás, költségvetés, leánybank, létszámleépítés, munkahely,
munkahelyteremtés, pénzromlás, piaci szereplők, számlaforgalom, tőkeáramlás,
tőzsdeparkett, üzletág, üzletlánc, valutaövezet.
A mérés modelljében a nem szakemberek körében végzett kérdőíves felmérés válaszai
alapján a használati gyakoriság és a jelentésismeret dimenzióiban négy kategóriát
rögzítettem:
(1) gyakran használt, ismert szavak;
(2) ritkán használt, ismert szavak;
(3) ritkán használt, nem ismert szavak;
(4) gyakran használt, nem ismert szavak.
jele
nté
sism
eret
mag
as
ritkán használt,
ismert szavak
gyakran használt,
ismert szavak
alac
sony
ritkán használt, nem
ismert szavak
gyakran használt,
nem ismert szavak
alacsony magas
használati gyakoriság
104
I.) A bázisszint meghatározása a vizsgált szavak gyakorisági és jelentésismereti
értékei alapján
A nem szakember adatközlőknek a szavak gyakoriságára és jelentésismeretére
vonatkozó válaszainak az összesítését az alábbi koordináta rendszer jeleníti meg.
8. ábra. A vizsgált szavak gyakorisági és jelentésismereti mátrixa
Ebben a koordináta rendszerben a vízszintes (X) tengely a használati gyakoriságot
mutatja, a függőleges (Y) tengely pedig a szavak jelentésének ismeretét jelzi. A mátrix
adatai: a válaszok súlyozott átlagainak sztenderdizált értékei (l. 5. sz. mellélet 18. o). A
válaszok súlyozott átlaga: Mért gyakoriság = (0 x soha + 1 x nagyon ritkán + 2 x néha + 3
105
x gyakran + 4 x mindig) / válaszadók száma; Mért jelentésismeret = (0 x soha nem + 1 x a
szót igen, a jelentést nem + 2 x nagyjából + 3 x pontosan ismerem) / válaszadók száma;.
Sztenderdizált érték = (egyedi érték – összes átlaga) / szórás.
Jól kivehető, hogy a koordináta rendszer két legsűrűbb negyede az első, vagyis a
gyakori és ismert szavak tartománya (adó, adósság, ár, árfolyam, bank, befektetés, csőd,
folyószámla, gazdálkodás, hitel, kamat, költségvetés, létszámleépítés, munkahely,
munkahelyteremtés, pénz, piac, számla, tőke, üzlet, üzletág, üzletlánc), valamint a
harmadik negyed, vagyis a nem gyakori és kevésbé ismert szavak tartománya (adóalap,
adókulcs, adósságcsapda, állampapír, árrés, árszint, cégbedőlés, csődvédelem, hitelkeret,
kamatláb, kamatteher, kamatvágás, leánybank, piaci szereplők, számlaforgalom,
tőkeáramlás, tőzsdeparkett, valutaövezet). A második negyedben, azaz a nem gyakori,
ismert szavak kategóriájában csak néhány szó pozicionálta magát (árverés, eurózóna,
futamidő, pénzromlás). Végezetül a gyakori, nem ismert szavak kategóriájában, vagyis a 4.
negyedben, ahogyan arra számítani is lehetett, egyetlen szó sem került be a kérdőíves
felmérés eredményei alapján.
A gyakori és ismert szavak kategóriája (1. negyed) a feltételezett bázisszintet
jeleníti meg. Ezt látszik igazolni az is, hogy ebbe a kategóriába került az összes (14 db)
nem metaforikus és nem metonimikus szerkezetű szó (illetve ma már nem metaforikus
vagy nem metonimikus szerkezetűnek érzékelt szó): adó, adósság, ár, bank, befektetés,
csőd, gazdálkodás, hitel, kamat, pénz, piac, számla, tőke, üzlet. A vizsgált szavak közül
ezek a szavak képviselik legerőteljesebben a bázisszintet, mivel a bázisszintű szavak
három legfontosabb kritériumának (gyakoriság, jelentésismeret és nem metaforikus,
illetve nem metonimikus szerkezet) eleget tesznek. Ugyanakkor az is látható, hogy a 30
metaforikus és metonimikus alapú szóból 8 ebben a kategóriában jelenik meg: árfolyam,
folyószámla, költségvetés, létszámleépítés, munkahely, munkahelyteremtés, üzletág,
üzletlánc.
A bázisszintű negyed szavai a jelentésismeret (továbbiakban J) vonatkozásában kis
különbséget mutatnak. A vizsgált szavak közül a legismertebb szó a munkahely (J: 1,39), a
legkevésbé ismert az üzletlánc (J: 0,16). Az értékeik közötti különbség mindössze: |1,23| =
1,23. Gyakorisági (továbbiakban GY) szempontból már valamivel nagyobb az eltérés a két
szélső értéket képviselő szó között: a leggyakoribb szó a pénz (Gy: 1,95), a legritkább az
üzletlánc (GY: 0,11). Az értékeik közötti különbség |1,84| = 1,84. Tehát a bázisszintű
106
szavak a ismertségüket tekintve egy viszonylag kis értékintervallumban (0,16 – 1,39)
tömörülnek, gyakoriságukat illetően viszont viszonylag nagyobb értékintervallumban (0,11
– 1,95) oszlanak el.
A nem gyakori és nem ismert szavak csoportjában (3. negyed) már csak
metaforákat és metonímiákat találunk (adóalap, adókulcs, adósságcsapda, állampapír,
árrés, árszint, cégbedőlés, csődvédelem, hitelkeret, kamatláb, kamatteher, kamatvágás,
leánybank, piaci szereplők, számlaforgalom, tőkeáramlás, tőzsdeparkett, valutaövezet).
Ebben a csoportban a gyakoriság és az ismertség tekintetében meglehetősen nagy
eltéréseket is tapasztalhatunk. Például míg a tőzsdeparkett (GY: -1,92; J: -2,78) és a
kamatvágás (GY: -1,89; J: -2,71) szavak kirívóan nem ismertek és nem gyakoriak, a
hitelkeret (GY: -0,31; J: -0,13) és az állampapír (GY: -0,35; J: -0,18) szavak már az ismert
és gyakori szavak kategóriájához is közel állnak. Ez nem véletlen, hiszen a mérés
időszakában mindennapos téma volt a devizahitelek törlesztése, és a lakosság arra való
ösztönzése, hogy állampapírba fektesse a pénzét. A 3. táblázat összefoglalóan tartalmazza
a fenti adatokat.
3. táblázat
A tőzsdeparkett, kamatvágás, állampapír, hitelkeret szavak sztenderdizált gyakorisági és jelentésismereti
értékei
Sztenderdizált értékek3
tőzsdeparkett kamatvágás állampapír hitelkeret
gyakoriság -1,92 -1,89 -0,35 -0,31
jelentésismeret -2,78 -2,71 -0,18 -0,13
A táblázatból kivehető, hogy a legalacsonyabb gyakorisági érték -1,92, a
legmagasabb gyakorisági érték -0,31. A két szélső érték közötti különbség: |-1,61| = 1,61.
A legalacsonyabb jelentésismereti érték -2,78, a legmagasabb jelentésismereti érték -0,13.
A két szélső érték közötti különbség: |-2,65| = 2,65. Ez utóbbi jelentésismeretre vonatkozó
különbség különösen figyelemre méltó: a bázisszintű szavak csoportjában ilyen mértékű
eltérés nem tapasztalaható. A bázisszintű negyed legnagyobb jelentésismereti különbözeti
3
107
értéke |1,23| = 1,23≈1,2 (l. 105. o.), míg a 3. negyed legnagyobb jelentésismereti
különbözeti értéke |- 2,65| = 2,65≈2,7.
Tehát a nem ismert és nem gyakori szavak jelentésismeretét összehasonlítva a
bázisszintű szavakéval, megállapíthatjuk, hogy míg a bázisszintű szavak jelentésismereti
értéküket tekintve viszonylag kis értékintervallumban |1,2| = 1,2 helyezkednek el, addig a
nem ismert és nem gyakori szavak több mint kétszer akkora értékintervallumban oszlanak
el |-2,7| = 2,7. A két csoport gyakorisági értékintervalluma között már nincs ekkora
különbség, mindössze két tized: bázisszint |1,8| = 1,8; nem ismert, nem gyakori szavak
negyede |-1,6| = 1,6. Mindenesetre az ismert és gyakori szavak kategóriájának, vagyis a
bázisszintnek és a nem ismert és nem gyakori szavak kategóriájának metaforái és
metonímiái között az a különbség, hogy ez utóbbiak speciális szakmai tartalmak hordozói.
Ezt nyomatékosan így érzékelheti a laikus, amikor hajlamos azt állítani, hogy például a
munkahelyteremtés vagy a létszámleépítés szavak – melyek a gyakori és ismert szavak
kategóriájába tartoznak (bázisszint) - nem is igazán szakszavak. Pedig ezek a kifejezések a
munkaerőpiac szakmai témakör szakszókincsébe sorolandók. Ezt a jelenséget igazolja a
szintén bázisszintű piac szó is. A laikus számára a heti piac köznyelvi szóként jelenik meg,
holott a szaknyelvben a heti piac (Wochenmarkt) a piacok egyik fajtája. Léteznek ugyanis
koncentrált piaci fajták is, mint amilyen a tőzsde, a tender, az árverés.
Az ismert és nem gyakori szavak tartományába (2. negyed) az adatok alapján négy
szó került: árverés, eurózóna, futamidő, pénzromlás. E szavak a bázisszint szavaival az
ismertség tekintetében mutatnak hasonlóságot. A gyakoriságuk mértéke és a metaforikus,
illetve metonimikus szerkezetük miatt azonban szorosabb kapcsolat mutatható ki a szintén
nem gyakori és kizárólag metaforákat és metonimiákat tartalmazó 3. negyeddel (nem
ismert, nem gyakori szavak).
A nem ismert és gyakori szavak tartományában (4. negyed) a bázisszintet képviselő
1. negyed, valamint a 2. és a 3. negyeddel szemben egyetlen szó sem jelent meg.
108
II.) A vizsgált szavak gyakorisági és a jelentésismereti értékeinek összehasonlítása
9. ábra. Az összes gyakoriság és az összes jelentésismeret összehasonlítása
A grafikus ábrázolásban egyszerre és egymáshoz viszonyítva jelenítettük meg a
gyakoriság és a jelentésismeret értékeit. Ebben az esetben is a válaszok súlyozott átlagát
vesszük alapul, de miután különböző fokozatú skálán végeztük a mérést (gyakoriság –
ötfokú, jelentésismeret – négyfokú), az összehasonlíthatóság érdekében az eredményeket
egy normalizált skálán (0 -1) jelenítettük meg.
Ez alapján a következő megállapításokat tehetjük4:
4 Az adatok a 6. számú, korrigált értékeket tartalmazó mellékletből valók (20. o).
109
Az alábbi szavak jelentését ismerik a legjobban az adatközlők:
0,91 – 1: munkahely (0,99), ár (0,9724≈0,97), bank (0,9650≈0,97), pénz (0,95),
létszámleépítés (0,9417≈0,94), adósság (0,9407≈0,94), hitel (0,92);
Az alábbi szavak jelentését ismerik a legkevésbé az adatközlők:
0 – 0,1: tőzsdeparkett (0,08)
0,11 - 0,2: kamatvágás (0,13)
A legmagasabb gyakorisági értékű szavak az adatközlők szerint:
0,91 – 1: pénz (0,95), ár (0,92);
0,81 – 0,9: munkahely (0,84), bank (0,82);
A legritkább előfordulású szavak az adatközlők szerint:
0 - 0,1: tőzsdeparkett (0,04), kamatvágás (0,05);
0,11 - 0,2: csődvédelem (0,16), kamatteher (0,19), árrés (0,20), tőkeáramlás (0,21).
A grafikus ábrázolásból (9. ábra 108. o.) az is jól kivehető, hogy a szavak
jelentésismerete minden esetben magasabb értéket mutat, mint a gyakorisági értékük.
Egyedül a pénz szó esetében tapasztalhatunk egyenlőséget a jelentésismeret és a
gyakoriság mértéke között. (A pénz szó gyakorisági (0,9545) és jelentésismereti (0,9478)
értékei között csak matematikai különbség van a gyakoriság javára, a kerekített értékek
egyenlő értéket mutatnak (0,95) (l. 6. sz. melléklet 20. o.). A gyakoriság és az ismertség
értékei közötti különbség a tőzsdeparkett (J: 0,08; GY: 0,04 → különbség: 0,4), a
kamatvágás (J: 0,13; GY: 0,05 → különbség: 0,08), az ár (J: 0,97; GY: 0,92 → 0,05), és
az üzlet (J: 0,88; GY: 0,79 → különbség: 0,09) szavak esetében a legkisebb (értsd. nem
haladja meg a 0,1-et). Nyelvészeti vonatkozásban ez azért fontos, mert amíg a
tőzsdeparkett és a kamatvágás szavak a legkevésbé gyakori és legkevésbé ismert szavak
közé tartoznak, addig az ár és az üzlet szavak a legismertebb és leggyakoribb szavak
között szerepelnek. Mit jelent az a tény, hogy a skála két végén elhelyezkedő szavak
ismertsége és gyakorisága között minimális a különbség (nem haladja meg a 0,1-et)? A
tőzsdeparkett és a kamatvágás szavak esetében a nem szakember által megadott alacsony
gyakorisági és jelentésismereti értékek közötti kis különbség a szaknyelvi kötés erős
voltára vonatkozik. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a nem professzionális piaci
szereplők (nem szakemberek) a gazdasági szókincs ezen szegmensét egyértelműen a
110
szakember nyelvhasználatához kapcsolják. Az ár és az üzlet szavak esetében a nem
szakember által megadott magas gyakorisági és jelentésismereti értékek közötti kis
különbség a szaknyelvi kötés gyengébb voltára utal. A fenti szakszavak ugyanis a nem
professzionális piaci résztvevők számára éppúgy elérhetők, mint a szakemberek számára.
Vannak szavak, amelyek jelentésének ismerete sokkal nagyobb mértékű, mint a
gyakoriságuk (értsd. 0,3 fölötti különbség):
árverés: 0,77 (J) – 0,38 (GY) = 0,39
pénzromlás: 0,75 (J) – 0,37 (GY) = 0,38
létszámleépítés: 0,94 (J) – 0,57 (GY) = 0,37
csőd: 0,87 (J) – 0,52 (GY) = 0,35
tőkeáramlás: 0,52 (J) – 0,21 (GY) = 0,31
eurózóna: 0,72 (J) – 0,41 (GY) = 0,31
leánybank: 0,55 (J) – 0,24 (GY) = 0,31
A jelenség valószínűleg azzal magyarázható, hogy noha a szavak jelentésével tisztában van
a nem szakember nyelvhasználó, a szavak használata a gazdasági aktualitásuktól függ.
Tehát a csőd szó értelmezése nem okoz gondot, de használati gyakorisága változó lehet az
aktuális gazdasági helyzettől függően.
A többi szó gyakorisági és jelentésismereti értékének különbsége – átmenetet
képezve a fentiekben tárgyalt kis és nagy érékkülönbözeti intervallumok között – 0,11 és
0,30 között található. Ebben a csoportban a jelentésismeret és a gyakoriság közötti
különbség alapján elmondható, hogy a szavak ismerete általában együttjár azok
használatával is. Másrészt amíg a kis különbség – ahogy a fentiekben láttuk – az erős vagy
gyenge szaknyelvi kötést jelentette, ebben a csoportban e tekintetben is átmenetet képezve
sorakoznak fel a szavak. A csoport szavai a jelentésismereti és gyakorisági értékek
különbségével (továbbiakban K) a következők: számla K: 0,12, árfolyam K: 0,15, bank K:
0,15, munkahely K: 0,15, piac K: 0,15, adó K: 0,17, árszint K: 0,19, kamatteher K: 0,19,
adósság K: 0,20, árrés K: 0,20, kamat K: 0,20, valutaövezet K: 0,20, adókulcs K: 0,22,
állampapír K: 0,22, folyószámla K: 0,22, kamatláb K: 0,22, hitel K: 0,23, számlaforgalom
K: 0,23, gazdálkodás K: 0,24, befektetés K: 0,25, adóalap K: 0,26, csődvédelem K: 0,26,
üzletág K: 0,26, üzletlánc K: 0,26, futamidő K: 0,27, munkahelyteremtés K: 0,27, tőke K:
0,27, költségvetés K: 0,28, hitelkeret K: 0,29, piaci szereplők K: 0,29, adósságcsapda K:
0,30, cégbedőlés K: 0,30.
111
A vizsgált szavakat érdemes szemügyre venni egy számossági vizsgálat keretében
abból a szempontból is, hogy mely szavak és hogyan pozicionálnak a normalizált skála 0,5
értékéhez képest.
Jelentésismeret
0 – 0,1: tőzsdeparkett
0,11 – 0,2: kamatvágás
0,21 – 0,3: Ø
0,31 – 0,4: árrés, kamatteher
0,41 – 0,5: árszint, csődvédelem, valutaövezet
0,51 – 0,6: adóalap, adókulcs, adósságcsapda, cégbedőlés, leánybank,
számlaforgalom, tőkeáramlás
0,61 – 0,7: állampapír, hitelkeret, kamatláb, piaci szereplők
0,71 – 0,8: árfolyam, árverés, eurózóna, folyószámla, futamidő, pénzromlás,
üzletág, üzletlánc
0,81 – 0,9: befektetés, csőd, gazdálkodás, kamat, költségvetés,
munkahelyteremtés, piac, számla, tőke, üzlet
0, 91- 1: adó, adósság, ár, bank, hitel, létszámleépítés, munkahely, pénz
A számossági vizsgálat alapján látható, hogy a 44 szóból 37 szó jelentésismerete
haladja meg a normalizált skála 0,5-ös értékét. A fenti összesítésből leolvasható, hogy
mely szavak a normalizált skála melyik értéktartományába esnek, illetve hogy az
értéktartományokba hány szó került.
112
A gyakoriság vonatkozásában is eljárhatunk ugyanígy:
Használati gyakoriság
0 – 0,1: kamatvágás, tőzsdeparkett
0,11 – 0,2: árrés, csődvédelem, kamatteher
0,21 – 0,3: adóalap, adósságcsapda, árszint, cégbedőlés, leánybank,
tőkeáramlás, valutaövezet
0,31 – 0,4: adókulcs, árverés, kamatláb, pénzromlás,
piaci szereplők, számlaforgalom
0,41 – 0,5: állampapír, eurózóna, futamidő, hitelkeret
0,51 – 0,6: befektetés, csőd, folyószámla, gazdálkodás, költségvetés,
létszámleépítés, tőke, üzletág, üzletlánc
0,61 – 0,7: árfolyam, hitel, kamat, munkahelyteremtés, piac
0,71 – 0,8: adó, adósság, számla, üzlet
0,81 – 0,9: bank, munkahely
0,91 – 1: ár, pénz
A számossági vizsgálat alapján 44 szóból 22 szó az, amelyiknek gyakorisági
értékét magasabbnak ítélték az adatközlők a normalizált skála 0,5-ös értékénél. Itt is
láthatjuk, hogy az adott értéktartományban mely szavak szerepelnek, illetve, hogy milyen
számban.
113
A számossági vizsgálat alapján nyert adatokat az alábbiak szerint összegezhetjük:
4. táblázat
A normalizált skála 0,5-ös értéke alatt található szavak száma
Normalizált skála Jelentésismeret Gyakoriság
0 - 0,1 1 2
0,11 – 0,2 1 3
0,21 – 0,3 0 7
0,31 – 0,4 2 6
0,41 – 0,5 3 4
0 – 0,5 7 22
5. táblázat
A normalizált skála 0, 5-ös értéke felett található szavak száma
Normalizált skála Jelentésismeret Gyakoriság
0,51 – 0,6 7 9
0,61 – 0,7 4 5
0,71 – 0,8 8 4
0,81 – 0,9 10 2
0,91 – 1 8 2
0,51 – 1 37 22
Megállapításaink a következők:
Az adatok alapján kivehető, hogy a szavak az ismertségük és gyakoriságuk
tekintetében egy skálán helyezkednek el.
Gyakoriság vonatkozásában a szavak a normalizált skála 0,5-ös értékéhez képest
egyenlően oszlanak el, 22 : 22 arányban (l. 4., 5. táblázat).
A 0,5-ös érték alatt található szavak gyakorisági értékük növekvő sorrendjében a
következők: tőzsdeparkett (0,04), kamatvágás (0,05), csődvédelem (0,16),
kamatteher (0,19), árrés 0,20, tőkeáramlás (0,21), valutaövezet (0,22), cégbedőlés
(0,23), leánybank (0,24), árszint (0,247≈0,25), adósságcsapda (0,254≈0,25),
adóalap (0,27), számlaforgalom (0,32), piaci szereplők (0,33), adókulcs (0,34),
pénzromlás (0,37), árverés (0,38), kamatláb (0,40), állampapír (0,405≈0,41),
eurózóna (0,408≈0,41), hitelkeret (0,41), futamidő (0,45).
114
A 0,5-ös érték fölött található szavak gyakorisági értékük növekvő sorrendjében a
következők: üzletlánc (0,518≈0,52), csőd (0,519≈0,52), üzletág (0,54), folyószámla
(0,548≈0,55), költségvetés (0,549≈0,55), tőke (0,552≈0,55), létszámleépítés (0,57),
gazdálkodás (0,597≈0,60), befektetés (0,603≈0,60), árfolyam (0,62),
munkahelyteremtés (0,63), hitel (0,6903≈0,69), kamat (0,6904≈0,69), piac (0,70),
adó (0,735≈0,74), adósság (0,737≈0,74), számla (0,75), üzlet (0,79), bank (0,82),
munkahely (0,84), ár (0,92), pénz (0,95).
A jelentésismeretet tekintve több szó jelentését ismerik az adatközlők a normalizált
skála 0,5-ös értéke felett: 37 : 7 (l .4., 5. táblázat).
A 0,5-ös érték alatt található szavak jelentésismereti értékük növekvő sorrendjében
a következők: tőzsdeparkett (0,08), kamatvágás (0,13), kamatteher (0,38), árrés
(0,40) csődvédelem (0,42), árszint (0,435≈0,44), valutaövezet (0,444≈0,44).
A 0,5-ös érték fölött található szavak jelentésismereti értékük növekvő
sorrendjében a következők: tőkeáramlás (0,52), adóalap (0,527≈0,53), cégbedőlés
(0,530≈0,53), adósságcsapda (0,5516≈0,55), leánybank (0,5516≈0,55),
számlaforgalom (0,552≈0,55), adókulcs (0,56), kamatláb (0,621≈0,62), piaci
szereplők (0,622≈0,62), állampapír (0,63), hitelkeret (0,70), futamidő (0,724≈0,72),
eurózóna (0,723≈0,72), pénzromlás (0,75), folyószámla (0,7657≈0,77), árfolyam
(0,7696≈0,77), árverés (0,7699≈0,77), üzletlánc (0,78), üzletág (0,78), tőke (0,82),
költségvetés (0,83), gazdálkodás (0,84), befektetés (0,851≈0,85) piac (0,853≈0,85),
számla (0,865≈0,87), csőd (0,871≈0,87), üzlet (0,88), kamat (0,89),
munkahelyteremtés (0,90), adó (0,91), hitel (0,92), adósság (0,9407≈0,94),
létszámleépítés (0,9417≈0,94), pénz (0,95), bank (0,965≈0,97), ár (0,972≈0,97),
munkahely (0,99).
Az adatközlők nagyobb arányban ismerik a szavak jelentését a 0,5-ös érték felett,
mint amennyire használják, vagy találkoznak velük: 37 : 22 (l. 5. táblázat).
115
III.) A nők és a férfiak mátrixának összehasonlítása
A szavak kategóriába sorolását tekintve (gyakran használt, ismert szavak; ritkán
használt, ismert szavak; ritkán használt, nem ismert szavak; gyakran használt, nem ismert
szavak) a nők és a férfiak által adott válaszok két szó kivételével minden egyes szó
vonatkozásában megegyeztek (l. 4. sz. melléklet 17. o.). A bázisszint, vagyis a gyakori és
ismert szavak tartományába mindkét nem ugyanazokat a szavakat sorolta.
Eltérés az eurózóna és a hitelkeret szavak sztenderdizált értékei esetében
mutakozott: hitelkeret: NŐK: gyakoriság: -0,27; jelentésismeret: 0,13; hitelkeret:
FÉRFIAK: gyakoriság: -0,31; jelentésismeret: -0,13; eurózóna: NŐK: gyakoriság: -0,34;
jelentésismeret: -0,10; eurózóna: FÉRFIAK: gyakoriság: -0,25; jelentésismeret: 0,30. Ezt
az eltérést a 10. ábra (115. o.) szemlélteti. Míg a nők válaszai szerint a hitelkeret szó a
ritkán használt, ismert szavak csoportjába került, addig a férfiak esetében ugyanez a szó a
ritkán használt, nem ismert csoportban található. Az eurózóna szó a férfiak válaszai szerint
a ritkán használt, ismert szavak kategóriájába került, míg a nők válaszai alapján a ritkán
használt, nem ismert szavak csoportjába.
10. ábra. A hitelkeret és az eurózóna szavak a nők és a férfiak adatai alapján
116
Tehát mindkét nem ritkaként értékelte ugyan a fenti szavakat, de jelentésük ismeretét
illetően eltérően vélekedtek. A nők és a férfiak válaszainak összesítésében a férfiak válasza
érvényesült: az eurózóna szó a ritka és ismert, a hitelkeret szó a ritka és nem ismert
kategóriába került (l.10. ábra és 8. ábra 104. o.).
IV.) A nők és a férfiak által megadott gyakorisági és jelentésismereti értékek
statisztikai összefüggései
A nők és a férfiak által adott válaszok alapján a gyakoriság és a jelentésismeret
vonatkozásában a következő statisztikai összefüggések állapíthatók meg (l. 6. táblázat
117.o.). A női és férfi válaszok közötti összefüggéseket elemezve (a Pearson-féle
korrelációs együtthatóval) kitűnik, hogy ezek jelentősen összecsengenek: rendkívül erős és
szignifikáns kapcsolat van a női és a férfi használati gyakoriság között: r=0,988; sig: 0,000.
A jelentésismeret tekintetében hasonló a helyzet: r=0,975; sig: 0,000.
Nők esetében a használati gyakoriság és a jelentésismeret korrelációs együttható értéke
r=0,914 (sig: 0,000), ami igen erős kapcsolatra utal. A férfiak esetében ez az érték némileg
magasabb, r=0,916 (sig: 0,000), de ez is erős kapcsolatra utal. Ez azt jelenti, hogy a férfiak
nemcsak ismerik, hanem nagy gyakorisággal – a nőknél gyakrabban, ha nem is jelentős
különbséggel – használják ezeket a szavakat, illetve találkoznak velük: olvassák, hallják.
117
6. táblázat
A nők és férfiak által megadott gyakorisági és jelentésismereti értékek statisztikai összefüggései a Pearson-
féle korrelációs együtthatóval kifejezve
gyakoriság
nő
válaszadó
gyakoriság
férfi
válaszadó
jelentés-
ismeret
nő
válaszadó
jelentés-
ismeret
férfi
válaszadó
gyakoriság
nő válaszadó
Pearson
Correlation 1 0,988
** 0,914
** 0,904
**
Sig. 0,000 0,000 0,000
N 44 44 44 44
gyakoriság
férfi válaszadó
Pearson
Correlation 0,988
** 1 0,924
** 0,916
**
Sig. 0,000 0,000 0,000
N 44 44 44 44
jelentésismeret
nő válaszadó
Pearson
Correlation 0,914
** 0,924
** 1 0,975
**
Sig. 0,000 0,000 0,000
N 44 44 44 44
jelentésismeret
férfi válaszadó
Pearson
Correlation 0,904
** 0,916
** 0,975
** 1
Sig. 0,000 0,000 0,000
N 44 44 44 44
V.) A nők és a férfiak által megadott gyakorisági értékek összehasonlítása – a nők és a
férfiak által megadott jelentésismereti értékek összehasonlítása
A gyakoriság vizsgálata nők és férfiak esetében
A kérdőívvel mért gyakoriság kiszámítási képlete: a válaszok súlyozott átlaga. Mért
gyakoriság= (0 x soha + 1 x nagyon ritkán + 2 x néha + 3 x gyakran + 4 x mindig) /
válaszadók száma. Ahhoz, hogy az eredmények objektívek legyenek, a súlyozott összeget
118
el kell osztani a válaszadók számával. Ezzel biztosítható az, hogy a mintában eltérő
arányban szereplő férfiak és nők kiegyensúlyozottan legyenek reprezentálva a gyakoriság
kiszámításában.
A nők és a férfiak gyakoriságra vonatkozó válaszai közötti eltéréseket az alábbi
sávdiagram szemlélteti:
11. ábra. A férfiak és a nők által megadott gyakorisági értékek összehasonlítása
Az összehasonlítás alapján (l. 7. sz. melléklet 23. o.) a következő megállapításokat
tehetjük: Mérhető – bár nem jelentős – eltérések alapján két csoportba sorolhatjuk a
szavakat: a férfiak (F), illetve a nők (N) által gyakoribbnak ítélt szavak halmazába.
Férfiak szerint gyakoribb előfordulást mutató szavak (növekvő gyakorisági sorrendben
balról jobbra haladva):
tőzsdeparkett (N0,17 : F0,19) kamatvágás (N0,20 : F0,22)
119
csődvédelem (N0,63 : F0,74) tőkeáramlás (N0,82 : F0,83)
kamatteher (N0,75 : F0,84) árrés (N0,80 : F0,87)
cégbedőlés (N0,93 : F1,00) valutaövezet (N0,90 : F1,00)
adósságcsapda (N1,02 : F1,06) leánybank (N0,96 : F1,13)
árszint (N0,99 : F1,16) adókulcs (N1,36 : F1,39)
számlaforgalom (N1,29 : F1,39) pénzromlás (N1,47 : F1,48)
piaci szereplők (N1,32 : F1,53) állampapír (N1,62 : F1,66)
hitelkeret (N1,64 : F1,70) kamatláb (N1,61 : F1,72)
eurózóna (N1,63 : F1,75) futamidő (N1,80 : F1,87)
üzletlánc (N2,08 : F2,09) üzletág (N2,14 : F2,16)
folyószámla (N2,18 : F2,22) csőd (N2,08 : F2,26)
tőke (N2,21 : F2,34) költségvetés (N2,20 : F2,35)
gazdálkodás (N2,3905≈2,39 : F2,3913≈2,39) létszámleépítés (N2,27 : F2,48)
befektetés (N2,41 : F2,53) munkahelyteremtés (N2,52 : F2,56)
árfolyam (N2,47 : F2,70) piac (N2,7809≈2,78 : F2,7826≈2,78)
hitel (N2,76 : F2,78) kamat (N2,76 : F2,91)
adó (N2,94 : F3,00) adósság (N2,95 : F3,09)
üzlet (N3,17 : F3,19) számla (N2,99 : F3,22)
bank (N3,28 : F3,30) ár (N3,69 : F3,70)
Érdekes megfigyelni, hogy még a legritkábbnak számító két szót – tőzsdeparkett,
kamatvágás – is gyakrabban használják a férfiak, mint a nők.
A nők az alábbi szavak esetében adtak meg magasabb gyakorisági értéket:
adóalap (N1,10 : F1,09)
árverés (N1,52 : F1,50)
munkahely (N3,36 : F3,34)
pénz (N3,82 : F3,81)
A nők által gyakoribbnak ítélt szavak a nők mátrixa alapján a következőképpen
csoportosíthatók: (Az elemzés elején már jeleztem, hogy a nők és a férfiak esetében a
szavak kettő (hitelkeret, eurózóna) kivételével azonos kategóriát képeztek, az egzaktság
okán beszélünk itt nők mátrixáról.)
120
(1) Gyakran használt, ismert szavak (bázisszint): munkahely, pénz
(2) Ritkán használt, ismert szó: árverés
(3) Ritkán használt, nem ismert szó: adóalap
A nők által a gyakran használt és ismert szavak kategóriájában (bázisszint)
található 22 szóból (adó, adósság, ár, árfolyam, bank, befektetés, csőd, folyószámla,
gazdálkodás, hitel, kamat, költségvetés, létszámleépítés, munkahely, munkahelyteremtés,
pénz, piac, számla, tőke, üzlet, üzletág, üzletlánc) tehát csak 2 szó (munkahely, pénz)
gyakorisági előfordulása magasabb a férfiak által mért értékeknél.
A ritkán használt, ismert szavak kategória 4 szavából (árverés, eurózóna, futamidő,
pénzromlás) 1 szó (árverés) esetében tapasztaltunk magasabb értéket a férfiakénál.
A ritkán használt, nem ismert szavak (18) közül (adóalap, adókulcs, adósságcsapda,
állampapír, árrés, árszint, cégbedőlés, csődvédelem, hitelkeret, kamatláb, kamatteher,
kamatvágás, leánybank, piaci szereplők, számlaforgalom, tőkeáramlás, tőzsdeparkett,
valutaövezet) ugyancsak 1 szó (adóalap) mutat magasabb értéket a férfiakénál.
A fenti adatok alapján tehát megállapíthatjuk:
A férfiak a vizsgált 44 szóból 40-et gyakrabban használnak, hallanak vagy/és
olvasnak, mint a nők:
(1) a gyakran használt, ismert szavak kategóriájában 20 : 2 arányban
(2) a ritkán használt, ismert szavak kategóriájában 3 : 1 arányban
(3) a ritkán használt, nem ismert szavak kategóriájában 17 : 1 arányban.
Ezek alapján feltételezhető, hogy a férfiak valamivel gyakrabban olvasnak, hallgatnak
gazdasági témájú híreket, vagy beszélgetnek gazdasági kérdésekről.
A nők és férfiak által megadott gyakorisági értékek statisztikai összefüggései:
A statisztikai számítások alapján megállapítható, hogy szignifikánsan gyakrabban
használják a vizsgált szavakat a férfiak, mint a nők. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a
különbség minimális. A mért gyakoriság a nők esetében 1,8586, férfiak esetében 1,9842.
121
A hipotézis igazolásához t-próbát alkalmaztunk. Ennek eredményeit mutatja a lenti
táblázat (t-sig: 0,000).
7. táblázat
A nők és a férfiak által megadott gyakorisági értékek statisztikai összefüggései
Átlag N Szórás
Átlag st.
hibája
Átlagok
különbsége
t df Sig.
Gyakoriság, nők 1,8586 44 0,9302 0,1402
-0,1256 -4.485 43 0,000 Gyakoriság, férfiak 1,9842 44 0,9368 0,1412
Habár gyakoribbak a vizsgált szavak a férfiaknál, az egyes szavak esetében nagyon erős
(0,988) és szignifikáns (sig: 0,000) korreláció van a nők és férfiak körében mért gyakoriság
között. A t-próba eredménye alapján azt is kijelenthetjük, hogy a nők és a férfiak által
megadott gyakorisági értékek átlaga nem tekinthető azonosnak, szignifikánsan
különböznek (sig.: 0,000).
A fentiek alapján kijelenthető:
A szakszavak gyakorisági értéke kevéssel ugyan, de magasabb a férfiaknál.
Erős kapcsolat van az egyes szavak nők és férfiak által megadott gyakorisági
értékei között. Tehát például: a csődvédelem szó gyakoribb a férfiaknál, de a szavak
gyakorisági sorrendje nem különbözik jelentősen. Ezt szemlélteti a sávdiagram is
(l. 11. ábra 118. o.), illetve a kiszámított rangkorrelációs együttható is, melynek
értéke: 0,9721, nagyon magas. A rangkorrelációs együttható azt mutatja, hogy két
rangsor mennyire hasonló. Ha teljesen ugyanolyan két rangsor, akkor r = 1.
Jelentésismeret vizsgálata nők és férfiak esetében
A kérdőívvel mért jelentésismeret kiszámítási képlete: a válaszok súlyozott átlaga.
Mért jelentésismeret = (0 x soha nem találkoztam a szóval + 1 x a szót ismerem, a
jelentését nem + 2 x nagyjából ismerem a szó jelentését + 3 x pontosan ismerem a szó
jelentését) / válaszadók száma. Ahhoz, hogy az eredmények objektívek legyenek, a
súlyozott összeget el kell osztani a válaszadók számával. Ezzel biztosítható az, hogy a
mintában eltérő arányban szereplő férfiak és nők kiegyensúlyozottan legyenek
reprezentálva a jelentésismeret kiszámításában.
122
A nők és a férfiak jelentésismeretre vonatkozó válaszai közötti eltéréseket az alábbi
sávdiagram szemlélteti:
12. ábra. A férfiak és a nők jelentésismeretének összehasonlítása
Az összehasonlítás alapján (l. 7. sz. melléklet 23. o.) a következő megállapításokat
tehetjük5:
A férfiak által jobban ismert szavak a következők (növekvő jelentésismereti sorrendben):
tőzsdeparkett (N0,24 : F0,35) (3)
kamatvágás
(N0,3904≈0,39 : F0,3913≈0,39) (3)
5 A szavak után a zárójelbe tett számok a modell négy kategóriáját jelzik: (1) ismert és gyakori, (2) ismert és
nem gyakori (3) nem ismert és nem gyakori, (4) nem ismert és gyakori.
123
árszint (N1,31 : F1,39) (3)
árrés (N1,21 : F1,44) (3)
adóalap (N1,58 : F1,59) (3)
tőkeáramlás (N1,57 : F1,72) (3)
cégbedőlés (N1,59 : F1,74) (3)
adókulcs (N1,69 : F1,84) (3)
kamatláb (N1,87 : F1,91) (3)
piaci szereplők (N1,87 : F1,96) (3)
állampapír (N1,89 : F2,00) (3)
eurózóna (N2,17 : F2,30) (2), nőknél (3)-as kategória
folyószámla (N2,30 : F2,35) (1)
költségvetés (N2,49 : F2,50) (1)
tőke (N2,45 : F2,52) (1)
gazdálkodás (N2,52 : F2,53) (1)
csőd (N2,61 : F2,66) (1)
adósság (N2,82 : F2,83) (1)
bank (N2,90 : F2,94) (1)
ár (N2,92 : F2,94) (1)
munkahely (N2,97 : F3,00) (1)
A nők által jobban ismert szavak a következők (növekvő jelentésismereti sorrendben):
kamatteher (N1,14 : F1,13) (3)
csődvédelem (N1,25 : F1,22) (3)
valutaövezet (N1,33 : F1,31) (3)
leánybank (N1,65 : F1,61) (3)
adósságcsapda (N1,65 : F1,61) (3)
számlaforgalom (N1,66 : F1,59) (3)
hitelkeret (N2,11 : F2,03) (2) férfiaknál (3-as) kategória
futamidő (N2,17 : F2,16) (2)
pénzromlás (N2,26 : F2,22) (2)
árverés (N2,31 : F2,22) (2)
árfolyam (N2,31 : F2,25) (1)
üzletlánc (N2,34 : F2,22) (1)
124
üzletág (N2,39 : F2,30) (1)
befektetés (N2,55 : F2,52) (1)
piac (N2,56 : F2,53) (1)
számla (N2,60 : F2,53) (1)
üzlet (N2,64 : F2,57) (1)
kamat (N2,66 : F2,59) (1)
munkahelyteremtés (N2,71 : F2,70) (1)
adó (N2,72 : F2,65) (1)
hitel (N2,77 : F2,66) (1)
létszámleépítés (N2,83 : F2,81) (1)
pénz (N2,84 : F2,74) (1)
A nők, a fenti adatok szerint, – noha csekély különbséggel – több szó (23) jelentését
ismerik jobban, mint a férfiak (21). Mely kategóriák szavainak jelentését ismerik jobban a
nők, illetve a férfiak?
A nők az alábbi kategóriák szavait ismerik jobban:
(1)-es kategória – gyakran használt, ismert szavak (bázisszint): 13 szó – adó, árfolyam,
befektetés, hitel, kamat, létszámleépítés, munkahelyteremtés, pénz, piac, számla, üzlet,
üzletág, üzletlánc,
(2)-es kategória – ritkán használt, ismert szavak: 4 szó – árverés, futamidő, hitelkeret,
pénzromlás (ebből egy szó, hitelkeret, a férfiaknál a (3)-as kategóriába tartozik),
(3)-as kategória – ritkán használt, nem ismert szavak: 6 szó – adósságcsapda,
csődvédelem, kamatteher, leánybank, számlaforgalom, valutaövezet.
A férfiak a következő kategóriák szavait ismerik jobban:
(1)-es kategória – gyakran használt, ismert szavak (bázisszint): 9 szó – adósság, ár,bank,
csőd, folyószámla, gazdálkodás, költségvetés, munkahely, tőke,
(2)-es kategória – ritkán használt, ismert szavak: 1 szó - eurózóna (az eurózóna szó a
nőknél a (3)-as kategóriába tarozik)
125
(3)-as kategória – ritkán használt, nem ismert szavak: 11 szó – adóalap, adókulcs,
állampapír, árrés, árszint, cégbedőlés, kamatláb, kamatvágás, piaci szereplők,
tőkeáramlás, tőzsdeparkett.
A fentiek alapján a következőket állapíthatjuk meg:
A férfiak 11: 6 arányban jobban ismerik a ritkábban előforduló, alacsony ismertségi
fokkal rendelkező szavak jelentését, mint a nők.
A nők 13:9 arányban ismerik azon szavak jelentést a férfiaknál jobban, melyek
gyakori előfordulásúak és ismertek, s melyeket ezért a gazdasági szaknyelv
bázisszintű szókincsébe soroltunk.
A nők 3:1 arányban ismerik jobban azon szavak jelentését, melyek az ismert, nem
gyakori csoportba tartoznak.
A nő és férfi jelentésismereti értékek statisztikai összefüggései:
A statisztikai számítások alapján megállapítható, hogy a férfiak, illetve a nők által
megadott jelentésismereti értékek nem különböznek szignifikánsan (sig.: 0,648) egymástól.
A mért jelentésismeret a nők esetében 2,1037, férfiak esetében 2,1151.
8. táblázat
A női és a férfi jelentésismereti értékek statisztikai összefüggései
Átlag N Szórás
Átlag st.
hibája
Átlagok
különbsége
t df Sig.
Jelentésismeret nők 2,1037 44 ,70014 ,10555
-0,0114 -0,46 43 0,648 Jelentésismeret
férfiak
2,1151 44 ,63513 ,09575
A fentiekből következik az is, hogy nagyon erős és szignifikáns kapcsolat van a férfi és a
női válaszok között.
Megállapítható, hogy matematikailag ugyan kimutatható a férfiak és a nők jelentésismerete
között minimális különbség, azonban a statisztikai számítások azt igazolják, hogy a szavak
jelentésének ismerete nem hozható összefüggésbe a válaszadók nemével.
126
VI.) A nők által megadott gyakorisági értékek és jelentésismereti értékek
összehasonlítása – a férfiak által megadott gyakorisági értékek és jelentésismereti
értékek összehasonlítása
A gyakoriságot és a jelentésismeretet az összehasonlíthatóság érdekében relatív formában
vettem figyelembe.
A használati gyakoriság és a jelentésismeret statisztikai összefüggései:
Nincs jelentős eltérés a szavak használati gyakorisága és jelentésismerete között. Ám ha
mégis különbséget kell tenni, akkor a férfiakra inkább jellemző, hogy az általuk megadott
gyakorisági értékek magasabbak, mint a jelentésismereté, vagyis nagyobb a különbség
gyakoriság és jelentésismeret között, mint a nők esetében. Ezeket az összefüggéseket
mutatja a 9. táblázat. A táblázatból leolvasható, hogy a nők szavakra vonatkozó relatív
gyakorisági értéke 0,4827, relatív jelentésismeretre vonatkozó értéke 0,4972. A két érték
közötti korreláció 0,920. A férfiak esetében a relatív gyakoriságra vonatkozó érték 0,4996,
a relatív jelentésismeretre vonatkozó érték 0,5261. A két érték közötti korreláció 0,938.
9. táblázat
A gyakorisági és a jelentésismereti értékek statisztikai összefüggései nemenként
Átlag N Szórás
Átlag
st.
hibája
Átlagok
különb-
sége
t df Sig.
Relatív gyakoriság, nők 0,4827 44 0,2930 0,4827
-0,0146 -0,811 43 0,422 Relatív jelentésismeret, nők 0,4972 44 0,3031 0,4972
Relatív gyakoriság, férfiak 0,4996 44 0,3050 0,4996
-0,0266 -1,606 43 0,116 Relatív jelentésismeret, férfiak 0,5261 44 0,2867 0,5261
A nemenkénti összehasonlításból arra lehet következtetni, hogy sem a nők esetében, sem
pedig a férfiak esetében nincs jelentős (szignifikáns) különbség a két mutató között.
127
Az alábbi sávdiagramok nemenként szemléltetik a gyakoriság és a jelentésismeret értékeit:
13. ábra. A nők által megadott gyakorisági és jelentésismereti értékek összehasonlítása
128
14. ábra. A férfiak által megadott gyakorisági és jelentésismereti értékek összehasonlítása
A használati gyakoriság és a jelentésismeret jelentősebb eltérést mutat az alábbi szavak
esetében:
10. táblázat
Szavak, melyek gyakorisági és jelentésismereti értekei között a többi szóhoz képest nagyobb a különbség
Férfi Nő Férfi + Nő
árverés árverés árverés
csőd eurózóna pénzromlás
létszámleépítés pénzromlás
pénzromlás
129
A kumulált eltérések a nők esetében kis mértékben nagyobbak (abszolút értékben).
11. táblázat
Kumulált eltérések értékei
Kumulált eltérések
nők férfiak
-1,213437862 -1,089399463
A gazdasági szaknyelvben a vizsgált korpusz alapján a bázisszint meghatározására
irányuló mérés az alábbi következtetések megfogalmazását teszik lehetővé:
A gazdasági szakszavak ismertségüket és gyakoriságukat illetően egy skálán
elhelyezhetők és kategóriákba sorolhatók. Tehát a jelentésismeret és a gyakoriság
mint tipikalitási feltételek teljesítése mértékében a szakszavak is – egyfajta
fokozatosságot is megvalósítva – kategóriákba rendeződnek.
Az adatok elemzésének eredményeképpen a következő három kategóriába
rendeződtek a vizsgált szavak:
(a) gyakori, ismert szavak
(b) nem gyakori, ismert szavak
(c) nem gyakori, nem ismert szavak
A leggyakoribb és legismertebb szavak kategóriát a gazdasági szakszókincs
bázisszintjeként feltételeztem.
A feltételezés beigazolódott: az ebbe a csoportba sorolt szavak teljesítik a
bázisszintű szavak ismérveit.
(i) gyakoriak;
(ii) jelentésüket ismerik az adatközlő nem szakemberek;
(iii) általában nem metaforák vagy metonímiák (kamat), illetve e tekintetben
elhomályosultak (tőke), vagy ha metaforák, illetve metonímiák, nem tudatosul a
metaforikus vagy metonimikus szekezet és/vagy a köznyelvi beszélő aktív
szókincsének részévé váltak (létszámleépítés, árfolyam, költségvetés);
(iv) funkcionális elsődlegesség jellemzi őket (pénz, kamat, adó, hitel, ár,
gazdálkodás);
130
(v) általános jelentésük van (gazdálkodás, munkahely);
(vi) semleges jelentéstartalommal rendelkeznek.
A nők és a férfiak 44 szóból 42-t azonosan ítélték meg a gyakoriság és
jelentésismeret alapján történő kategorizáció során.
Nagyon erős kapcsolat van a szavak gyakorisága és jelentésismerete között, ahogy
ezt a korrelációs együttható értékek is mutatják: nők: r = 0,914 (sig: 0,000)
férfiak: r = 0,916 (sig: 0,000)
A gyakoriságot tekintve azonban a férfiak szignifikánsan magasabb értéket
produkáltak, mint a nők: nők: 1,8586; férfiak: 1,9842
A számossági vizsgálat is ezt támasztotta alá: a vizsgált 44 szóból 40-et gyakrabban
használnak a férfiak. De még így is rendkívül erős és szignifikáns kapcsolat van a
női és férfi használati gyakoriság között (r = 0,988)
A jelentésismeret nem különbözik szignifikánsan a nők és a férfiak között:
nők: 2,1037; férfiak: 2,1151; a korrelációs együttható: 0,975;
A számossági vizsgálat is ezt támasztotta alá: nők: 23 szó jelentését ismerik jobban,
mint férfiak (21).
3.1.2. A vizsgált 44 szó szaksajtóban való előfordulási gyakorisága
A fent vizsgált 44 szó előfordulási gyakoriságát a gazdasági szaksajtóban,
nevezetesen a Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi hírlap 12 számában is felmértem. Az így
kapott adatokat összehasonlítottam a kérdőíves felmérés gyakorisági adataival.
Napi Gazdaság következő számait vizsgáltam: 2012. 01. 12. 01.25. 02.09. 02.21.
03.07. 03.22. 04.04. 04.18. 05.03. 05.15. 06.07. 06.21.
A lapszámok megjelenésének idejét magában foglaló időszak tehát megegyezik a
kérdőíves felmérés végrehajtásának időszakával: 2012. január – június. A lapszámok
átlagosan 20 oldalt tartalmaznak (összesen 240 oldal).
Az 15. ábra az egyes szakszavaknak a korpuszban (szaksajtóban) mért relatív
gyakoriságát mutatja (százhoz viszonyítva) [fekete sáv]. A diagram másik adatsora [szürke
131
sáv] azt mutatja, hogy a vizsgált lapszámok közül hányban fordult elő az adott szó tekintet
nélkül az előfordulások számára.
15. ábra. A vizsgált szavak gyakorisága a szaksajtóban
Az alábbi táblázat tartalmazza az egyes szavak összes előfordulását a vizsgált 12
lapszámban (gyakoriság), tartalmazza, hogy a 12 lapszámból hányban fordult elő, és
ezenkívül a relatív gyakoriságot is. A relatív gyakorisági mutatóval egy 0-100-as skálán
összemérhetővé válnak az egyes szavak előfordulási gyakoriságai. A relatív gyakorisági
mutatót a szaksajtóban mért gyakorisági adatokból képezzük. Ezt a mutatót, úgy kapjuk
meg, hogy az összes előfordulásból hány darab következett be egy szóra, s ennek vesszük a
százalékos formuláját.
A kapott értékek a gyakoriság csökkenő sorrendjében a következők:
132
12. táblázat
A vizsgált szavak szaksajtóbani gyakorisága és az előfordulást rögzítő
lapok mennyisége
szó gyakoriság relatív
gyakoriság
hány
lapszámban
fordult elő
bank 404 13,41 12
piac 402 13,35 12
adó 380 12,62 12
ár 362 12,02 12
pénz 327 10,86 12
árfolyam 206 6,84 12
hitel 188 6,24 12
adósság 107 3,55 12
kamat 97 3,22 12
tőke 75 2,49 11
költségvetés 66 2,19 12
eurózóna 63 2,09 12
üzlet 46 1,53 12
csőd 42 1,39 11
befektetés 39 1,30 12
állampapír 38 1,26 12
számla 34 1,13 10
üzletág 29 0,96 9
munkahely 15 0,50 7
piaci szereplők 15 0,50 6
árverés 11 0,37 4
futamidő 10 0,33 6
kamatláb 9 0,30 5
üzletlánc 6 0,20 5
kamatvágás 6 0,20 5
hitelkeret 5 0,17 4
gazdálkodás 4 0,13 4
árszint 4 0,13 4
csődvédelem 3 0,10 2
árrés 3 0,10 3
létszámleépítés 3 0,10 2
adóalap 3 0,10 3
adókulcs 3 0,10 2
kamatteher 3 0,10 2
folyószámla 2 0,07 2
pénzromlás 1 0,03 1
munkahelyteremtés 1 0,03 1
tőkeáramlás 0 0,00 0
valutaövezet 0 0,00 0
számlaforgalom 0 0,00 0
adósságcsapda 0 0,00 0
cégbedőlés 0 0,00 0
133
leánybank 0 0,00 0
tőzsdeparkett 0 0,00 0
A továbbiakban a szaksajtóból nyert gyakorisági eredményeket és a nem
szakemberek körében végzett szógyakorisági vizsgálat eredményeit hasonlítom össze.
Ahhoz, hogy összehasonlíthatóak legyenek a korpuszban mért gyakoriságok és a
kérdőívvel mért gyakorisági értékek, a mért értékeket normalizáltuk, így a skálák 0-1
közötti értékekre transzformálódtak. Ez látható az alábbi grafikonon: a fekete sáv a
szaksajtóban mért relatív gyakoriságot, a sötétszürke sáv a férfiak relatív gyakorisági
értékeit, a vilgosszürke sáv a nők relatív gyakorisági értékeit mutatja.
16.ábra. A sajtóban és a férfiak, valamint a nők körében mért gyakoriság
134
A szaksajtóban, a férfiak, valamint a nők körében mért gyakorisági adatokat az alábbi
táblázat tartalmazza:
13. táblázat
A szaksajtóban és a férfiak, valamint a nők körében mért gyakorisági értékek
szó relatív
gyakoriság sajtó
minta relatív gyakoriság
nők
minta relatív gyakoriság
férfiak
bank 1,00 0,93 0,92
piac 1,00 0,84 0,80
adó 1,00 0,86 0,86
ár 0,99 0,98 0,97
pénz 0,98 0,98 0,98
árfolyam 0,87 0,66 0,78
hitel 0,84 0,83 0,80
adósság 0,63 0,85 0,88
kamat 0,59 0,79 0,84
tőke 0,52 0,59 0,65
költségvetés 0,49 0,58 0,65
eurózóna 0,48 0,36 0,40
üzlet 0,43 0,92 0,90
csőd 0,41 0,52 0,62
befektetés 0,40 0,68 0,72
állampapír 0,40 0,39 0,36
számla 0,39 0,84 0,91
üzletág 0,37 0,62 0,57
munkahely 0,33 0,95 0,93
piaci szereplők 0,33 0,21 0,31
árverés 0,32 0,37 0,30
futamidő 0,31 0,45 0,45
kamatláb 0,31 0,35 0,39
kamatvágás 0,30 0,04 0,03
üzletlánc 0,30 0,59 0,54
hitelkeret 0,30 0,38 0,38
árszint 0,30 0,13 0,19
gazdálkodás 0,30 0,72 0,67
adóalap 0,29 0,21 0,17
adókulcs 0,29 0,29 0,26
árrés 0,29 0,12 0,12
csődvédelem 0,29 0,08 0,09
kamatteher 0,29 0,10 0,11
létszámleépítés 0,29 0,58 0,70
folyószámla 0,29 0,62 0,60
munkahelyteremtés 0,29 0,75 0,73
pénzromlás 0,29 0,34 0,30
135
adósságcsapda 0,29 0,38 0,16
cégbedőlés 0,29 0,14 0,15
leánybank 0,29 0,13 0,18
számlaforgalom 0,29 0,42 0,26
tőkeáramlás 0,29 0,13 0,11
tőzsdeparkett 0,29 0,03 0,03
valutaövezet 0,29 0,13 0,15
A háromféle gyakoriság közötti kapcsolatot mutatja a lenti korrelációs mátrix.
Ebből kitűnik, hogy mind a nők, mind a férfiak által magadott gyakorisági értékek
közepesen erős kapcsolatban vannak a szaksajtóban mért gyakorisággal (nők: 0,674;
férfiak: 0,682). A közepesen erős kapcsolat azt jelenti, hogy az egyik gyakoriságából nem
következik egyértelműen a másik gyakorisága. Ebből az is látszódik, hogy a férfiak
gyakorisági értékei esnek közelebb a korpuszban mért gyakorisághoz. Minden kapcsolat
szignifikáns (sig. 0,000). A férfiak által használt szavak a szaksajtóban is gyakran
fordulnak elő, illetve fordítva is igaz: a sajtóban használt szavak a férfiaknál is gyakran
fordulnak elő. Igaz ez a nőkre is, de a férfiak esetében egy kicsivel erősebb ez a kapcsolat.
14. táblázat
A sajtóban mért gyakoriság, a férfiak és a nők körében mért gyakoriság korrelációs mátrixa
relatív gyakoriság
sajtó
minta relatív
gyakoriság
válaszadók: nők
minta relatív
gyakoriság
válaszadók: férfiak
relatív gyakoriság
sajtó
Pearson Correlation 1 0,674** 0,682**
Sig. (2-tailed) 0,000 0,000
N 44 44 44
minta relatív
gyakoriság
válaszadók: nők
Pearson Correlation 1 0,979**
Sig. (2-tailed) 0,000
N 44 44
minta relatív
gyakoriság
válaszadók: férfiak
Pearson Correlation 1
Sig. (2-tailed)
N 44
136
A kérdőív összesített gyakorisági adatait és a szaksajtóból nyert gyakorisági
adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Mivel fent már megállapítottuk, hogy a nők és a
férfiak által megadott gyakorisági értékek és a szaksajtóban mért értékek között egyaránt
közepesen erős kapcsolat van, ezért az alábbi táblázat a nők és a férfiak összesített
értékeivel már csak szemléltetésül szolgál.
15. táblázat
A kérdőív gyakorisági adatai és a szaksajtóból nyert gyakorisági adatok
szó gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
sajtó
tőzsdeparkett 0,03 0,28
kamatvágás 0,03 0,30
csődvédelem 0,09 0,29
kamatteher 0,11 0,29
árrés 0,12 0,29
tőkeáramlás 0,12 0,28
valutaövezet 0,14 0,28
cégbedőlés 0,15 0,28
leánybank 0,16 0,28
árszint 0,16 0,30
adósságcsapda 0,17 0,28
adóalap 0,19 0,29
számlaforgalom 0,26 0,28
piaci szereplők 0,27 0,33
adókulcs 0,28 0,29
pénzromlás 0,32 0,29
árverés 0,34 0,32
kamatláb 0,37 0,31
állampapír 0,38 0,40
eurózóna 0,38 0,48
hitelkeret 0,39 0,30
futamidő 0,46 0,31
üzletlánc 0,57 0,30
csőd 0,57 0,41
üzletág 0,60 0,37
folyószámla 0,61 0,29
költségvetés 0,62 0,49
tőke 0,63 0,52
létszámleépítés 0,65 0,29
137
gazdálkodás 0,70 0,30
befektetés 0,70 0,40
árfolyam 0,73 0,87
munkahelyteremtés 0,74 0,29
hitel 0,82 0,84
kamat 0,82 0,59
piac 0,82 1,00
adó 0,86 1,00
adósság 0,87 0,63
számla 0,88 0,39
üzlet 0,91 0,43
bank 0,93 1,00
munkahely 0,94 0,33
ár 0,97 1,00
pénz 0,98 0,98
A bázisszintű szavak gyakorisága a kérdőívben és a szaksajtóban
A bázisszintű szavak kérdőíves és szaksajtóbani gyakoriságát is összehasonlítottam
egymással. A 22 bázisszintűnek tekintett szóból matematikailag is azonos gyakorisági
értéket értek el a nem szakemberek körében és a szaksajtóban az alábbi szavak (4 szó):
szó különbség gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
a szaksajtóban
pénz 0,0050 ≈0,01 0,9791 0,9841
ár 0,0213≈0,02 0,9713 0,9926
hitel 0,0213≈0,02 0,8183 0,8396
bank 0,0698≈0,07 0,9275 0,9973
17 szó sorolható a 0,1- 0,49 különbözeti értéket felmutató kategóriába.
szó különbség gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
a szaksajtóban
tőke 0,1037≈0,10 0,6253 0,5216
költségvetés 0,1299≈0,13 0,6217 0,4918
adó 0,1306≈0,13 0,8645 0,9951
árfolyam 0,1477≈0,15 0,7256 0,8733
csőd 0,1586≈ 0,16 0,5716 0,4130
piac 0,1739≈0,17 0,8232 0,9971
kamat 0,2247≈0,23 0,8184 0,5937
138
üzletág 0,2275≈0,23 0,5990 0,3715
adósság 0,2413≈0,24 0,8668 0,6255
üzletlánc 0,2737≈0,27 0,5756 0,3019
befektetés 0,3011≈0,30 0,7044 0,4033
folyószámla 0,3244≈0,32 0,6148 0,2904
létszámleépítés 0,3546≈0,35 0,6479 0, 2933
gazdálkodás 0,3999≈0,41 0,6961 0,2962
munkahelyteremtés 0,4538≈0,45 0,7414 0,2876
üzlet 0,4854≈0,49 0,9114 0,4260
számla 0,4886≈0,49 0,8759 0,3873
A kérdőívben és a szaksajtóban mért gyakoriságok közötti különbség a munkahely szó
esetében a legnagyobb.
szó különbség gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
a szaksajtóban
munkahely 0,61 0,9385 0,3285
Ha a bázisszintű szavak kérdőíves és sajtóbani összesített gyakoriságát
összehasonlítjuk a nem bázisszintű szavak kérdőíves és sajtóbani összesített
gyakoriságával, akkor megállapítható, hogy a bázisszintű szavak esetében erősebb a
korreláció a szaksajtó és a kérdőív gyakorisága között (r=0,593, sig: 0,004: szignifikáns,
közepesen erős kapcsolat van a két gyakoriság között), mint a nem bázisszintű szavak
esetében (r=0,505, sig: 0,017: szignifikáns, közepesen erős kapcsolat van a két gyakoriság
között).
A bázisszavak közül az alábbiak gyakorisági értéke magasabb a szaksajtóban, mint a
kérdőíves felmérésben: adó ár, árfolyam, bank , hitel, pénz, piac.
Mit igazol mindez? Azt, hogy a között a két állítás között, hogy egy szó gyakori a
szaksajtóban és egy szó gyakori a nem szakember használatában is, közepes a kapcsolat (és
ugyanígy igaz ez a ritka esetekre is). A számla szó a kérdőíves felmérés adatai szerint
(0,88) gyakorinak, a szaksajtóban a ritkább előfordulásúnak (0,39) számít. A kamatvágás
szó a kérdőíves felmérés alapján még a 0,1-es gyakoriságot sem éri el (0,03), a
szaksajtóban viszont – noha valóban ritka előfordulású szó – 0,30 a relatív előfordulási
gyakorisága. A hitel előfordulási gyakorisága azonos értéket mutat a kérdőíves
felmérésben (0,82) és a szaksajtóban (0,84). Tehát a szavak szaksajtóban való előfordulása
és a szóhasználati gyakorisága nem következik egyértelműen egymásból, közöttük nincs
139
szoros kapcsolat. A Pearson-féle korrelációs együttható is ezt támasztja alá: 0,674 (nők),
0,682 (férfiak). A bázis szint létét igazolja, hogy a bázis szintű szavak kérdőíves és
szaksajtóban mért gyakoriságának korrelációs együtthatója magasabb értéket (r=0,593, sig:
0,04) mutat, mint a bázis szint alatti szavak kérdőíves és szaksajtóban mért gyakoriságának
korrelációs együtthatója (r=0,505, sig: 0,017). Tehát ugyan mind a bázis szintű, mind a
bázis szint alatti szavaknak a kérdőíves gyakorisága közepesen erősen korrelál a
szaksajtóbani gyakorisággal, a két csoport azonban e kapcsolat erősségét tekintve
elkülönül egymástól.
3.1.3. A mérés reliabilitása
A nem szakemberek körében folytatott jelentésismereti és szógyakorisági
kérdőíves felmérés kapcsán ki kell térnünk annak megbízhatóságára is. A jelentésismeret
és a szógyakoriság mérése több szempontból is nehézségbe ütközik.
A mérőműszer
A jelentésismeret és a szógyakoriság mérésénél az alkalmazott mérőműszer az ember, így
a mérésben a szubjektivitás is benne van. Ugyanakkor az információt, hogy milyen
mértékben ismeri egy nyelvhasználó egy szó jelentését, illetve, hogy milyen gyakran
találkozik egy szóval, vagy milyen gyakran hallja, látja, használja azt, csak az adott ember
tudja megmondani.
A skála érzékenysége
Az alkalmazott mérőskála a jelentésismeret esetében négyfokú, a szógyakoriság esetében
ötfokú, ugyanis nagyjából ekkora érzékenységgel, felbontással bír az emberi agy, ennél
többel nem, kevesebbel semmiképp. A pontosan ismerem a szó jelentését a nagyon
pontosan ismerem a szó jelentését besorolással történő kiegészítése inkább pontatlanná
teszi a mérést.
A mérendő jelenség „természete”
A jelentésismeret és a szógyakoriság a közvetlenül nem megfigyelhető jellemzők
kategóriájába tartozik.
140
Linda Crocker Bevezetés a méréselméletbe (2006) című írása alapján tudható, hogy a
klasszikus valós eredmény modell és a reliabilitás fogalma Charles Spearman nevéhez
fűződik, aki korrelációt akart vonni közvetlenül nem megfigyelhető jellemzők két hibát
tartalmazó mérése között. Spearman a valós eredmény modelljében a teszt tapasztalt
eredményét (a nyers eredményt) két elméleti összetevő összegeként írta fel: X=T+e , ahol
X a vizsgálatban részt vevő személynek a tesztben elért, megtapasztalt eredménye, T a
vizsgálatban részt vevő személy “valódi eredménye” és e a véletlen hibakomponens,
amely hozzájárul a tapasztalt eredményhez/pontszámhoz.
T, azaz a valódi eredmény nem tekinthető az egyén örök értékű tulajdonának, melyet
mindenképpen megkapnánk függetlenül az egyén tesztelésének módjától. Ez az elméleti
mennyiség (T) az átlaga minden lehetséges tapasztalt eredménynek, melyet a vizsgálatban
részt vevő személy elérne, ha végtelenszer csináltatnák meg vele ugyanazt a tesztet vagy
ehhez a teszthez tökéletesen hasonló tesztet. A véletlen hibakomponens a tapasztalt és a
valódi eredmény közötti eltérést jelzi bármely konkrét tesztelés során.
Tehát egy adott tesztelés során sosem mondhatjuk meg bizonyossággal egyetlen személy
valós eredményének értékét vagy az adott személy tapasztalt eredményében előforduló
pontos hibamennyiséget.
A jelen kutatás a jelentésismereti és szógyakorisági tesztet nem tudja megismételni
ugyanazokkal a kísérletben részt vevő személyekkel, ezért az egyszeri tesztírásra
vonatkozóan is alkalmazható reliabilitási becslést kell alkalmazni.
A mérési skálák megbízhatóságának tesztelésére általánosan használatos mutató a
Cronbach-alpha. Ez a skála belső konzisztenciáját méri, azaz hogy mennyire alkalmas a
skála a megfigyelt valóság leírására és a kapott válaszok mennyire konzisztensek.
A mutató kiszámítása:
ahol k - az itemek száma
– az egyes itemek varianciájának összege
– a teszt összpontszámának varianciája
141
Esetünkben az itemek száma a megfigyelt szavak száma: 44
A szórást és az összes varianciát a skálaértékek kumulált értékére számoljuk. Ennek
megfelelően a jelentésismeret esetében:
Ennek megfelelően a mutató értéke:
Ez azt jelenti, hogy a jelentésismeretet mérő skála megbízható. Az alfa értéke nulla és egy
között mozog, minél nagyobb, annál nagyobb megbízhatóságot jelez.
A gyakoriság esetében:
Ennek megfelelően a mutató értéke:
Ez azt jelenti, hogy a gyakoriságot mérő skála, noha kisebb mértékben, mint a
jelentésismereti skála, de szintén megbízható. Az alfa értéke nulla és egy között mozog,
minél nagyobb, annál nagyobb megbízhatóságot jelez.
142
3.2. A szóasszociációs teszt eredményei
Ebben a fejezetben ismertetem:
I.) a szóasszociácós vizsgálat eredményeit (142. o.)
II.) és a szóasszociációs teszt hívószavaira adott szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak és a
hívószavak szaksajtóbani gyakoriságának kapcsolatát (180. o.).
I.) A szóasszociációs teszt segítségével egyfelől a bázisszint alatti metaforikus
vagy metonimikus szerkezetű szavakat vizsgáltam: ADÓALAP, ADÓKULCS,
ADÓSSÁGCSAPDA, CÉGBEDŐLÉS, CSŐDVÉDELEM, HITELKERET,
KAMATLÁB, KAMATVÁGÁS, TŐKEÁRAMLÁS. Ezt a szócsoportot a továbbiakban
ADÓALAP-hívószócsoportként említem. A vizsgálat tárgyát képezték továbbá a kettős
jelentéshasználatú (köznyelvi és gazdasági szaknyelvi) metaforikus vagy metonimikus
szerkezetű szavak: BIKA, FORGALOM, FORRÁS, MEDVE, MÉRLEG, MUTATÓ,
OLLÓ, PARKETT, PAPÍR, SZEREPLŐ. Erre a szócsoportra a továbbiakban a BIKA-
hívószócsoport elnevezést használom.
A két csoport abban különbözik egymástól, hogy míg az ADÓALAP-
hívószócsoport szavai egyértelműen gazdasági szakszavak, a nyelvhasználatban csak
gazdasági szaknyelvi kontextusban fordulnak elő, és a köznyelvvel való kapcsolatuk
közvetett, áttételes, addig a BIKA-hívószócsoport szavainak köznyelvi és szaknyelvi
jelentései kontextusfüggően aktívan léteznek, a kontextustól függően közvetlenül
hozzáférhetők.
A mérésbe még bevontam a TŐZSDEPARKETT szót is azzal a céllal, hogy a
BIKA-hívószócsoportban szereplő PARKETT szóval – ami lényegében a
TŐZSDEPARKETT rövidített szaknyelvi változata – összehasonlítsam.
A mérés azt kívánja feltérképezni, hogy milyen a kapcsolat a szakemberek és a nem
szakemberek válaszai és az adott szavak szaknyelvi vagy forrástartomány- , illetve IKM-
függő jelentése között.
143
Előzetesen azt várhatjuk, hogy
a nem szakemberek a szakmai járatlanság okán gyakrabban folyamodnak a
metaforák forrástartományához, illetve a metonímiák idealizált kognitív
modelljéhez (IKM), mert a köznyelvi értelmezés ezekben mutatkozik meg;
a szakemberek többféle szaknyelvi választ adnak a gazdasági hívószavakra;
a szakemberek és a nem szakemberek a köznyelvi válaszok csoportjában több
közös elemmel rendelkeznek, mint a szaknyelvi válaszok csoportjában, mivel a
szakember képes köznyelvi választ adni, a nem szakember pedig, ha nem képes
szaknyelvi válaszra, köznyelvi választ ad.
A szóasszociációs lista az alábbiakban olvasható. Az első négy szó a módszerre való
ráhangolódást volt hivatott segíteni. Aláhúzással jelöltem meg azokat a hívószavakat,
melyek válaszszavait elemezni fogom. A többi szaknyelvi (gazdasági) szót – melyek
megegyeznek a gyakorisági vizsgálat szavaival – nem vetettem vizsgálat alá.
1) VIRÁG
2) ÉRZELEM
3) BARÁT
4) VÁSÁRLÁS
5) MUNKAHELY
6) PARKETT
7) SZÁMLA
8) ÜZLETÁG
9) LEÁNYBANK
10) MÉRLEG
11) ADÓSSÁG
12) ADÓALAP
13) FUTAMIDŐ
14) TŐKE
15) FORGALOM
16) KAMATVÁGÁS
17) CSŐDVÉDELEM
18) PÉNZ
144
19) GAZDÁLKODÁS
20) OLLÓ
21) PÉNZROMLÁS
22) ADÓSSÁGCSAPDA
23) BANK
24) ADÓ
25) PAPÍR
26) KAMATLÁB
27) MUNKAHELYTEREMTÉS
28) EURÓZÓNA
29) ÁR
30) FORRÁS
31) ÁRRÉS
32) ÜZLETLÁNC
33) FOLYÓSZÁMLA
34) HITEL
35) MUTATÓ
36) SZÁMLAFORGALOM
37) KÖLTSÉGVETÉS
38) PIAC
39) HITELKERET
40) MEDVE
41) ÜZLET
42) ÁRVERÉS
43) LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS
44) CÉGBEDŐLÉS
45) SZEREPLŐK
46) BEFEKTETÉS
47) CSŐD
48) TŐKEÁRAMLÁS
49) ÁRFOLYAM
50) BIKA
51) KAMAT
52) ADÓKULCS
145
53) PIACI SZEREPLŐK
54) ÁLLAMPAPÍR
55) TŐZSDEPARKETT
A kapott válaszszavak kezelésében előzetesen két kérdésre kell választ adni: (i) mit
tekintsünk önálló válaszszónak, (ii) mit tekintsünk szaknyelvi (gazdasági) válaszszónak.
(i) Bizonyos variánsokat nem tekintettem önálló válaszszónak, hanem a legközelebbi
invariánsához soroltam: az alaki/formai ingadozásokat megszüntettem (ami a főleg
szemantikai alapú eredményinterpretációt nem befolyásolja).
Az adatok értékelésnél bizonyos válaszszavakat összevontam (l. 11. sz. melléklet 33. o.):
az egyes és a többes számú alakokat:
hívószó: HITELKERET → válaszszó: lehetőség – lehetőségek egyaránt: lehetőség;
ha a válaszszó a hívószó egyik tagjával összetett szót alkot:
hívószó: HITELKERET → válaszszó: kép – képkeret egyaránt: képkeret,
hívószó: CSŐDVÉDELEM → válaszszó: eljárás – csődeljárás egyaránt
csődeljárás,
a fogalmi különbséget nem tartalmazó variánsokat:
hívószó: MÉRLEG → válaszszó: kiló – kilogramm,
a szemantikai-lexikai stílusvariánsokat:
hívószó: MEDVE → válaszszó: maci – mackó.
(ii) Gazdasági szaknyelvi válaszszónak tekintettem (Kovács László eljárásához hasonlóan
l. Kovács 2011) az alábbi kritériumoknak megfelelő szavakat:
A szakember (2 fő) szaknyelvi (gazdasági) szónak ítélte.
A következő szótárakban gazdasági szóként adatolják:
(1) Erdei – Fekete – Homolya – Jablonkai – Nagy 2004. Angol – magyar tematikus
gazdasági szókincstár Budapest: Aula Kiadó.
(2) Hamblock – Wessels – Futász 1995. Magyar – Német Üzleti Nagyszótár
Budapest: Tudex Kiadó Kft.
(3) Brezsnyánszky és ts 1995. Magyar – Angol, Angol – Magyar Számviteli és
Pénzforgalmi Szótár Budapest: Novorg Kft. és InfoService.
146
(4) Hoffmann Istvánné Dr. 1997. Magyar – Angol, Angol – Magyar vállalkozói,
marketing szótár Budapest: Novorg.
(5) Murphy – Salamon 1998. Angol – Magyar Üzleti Szójegyzék 1998. Budapest:
Novorg.
A válaszszó önmagában köznyelvi, de a hívószóhoz kapcsolódva szaknyelvi
(gazdasági) összetételt vagy kifejezést eredményez:
Hívószó: FORRÁS Válaszszó: saját → saját forrás,
Hívószó: ÁRRÉS Válaszszó: verés→ árverés.
A nyert adatok elemzése a következő sorrendet követi: először áttekintem a
bázisszint alatti metaforikus vagy metonimikus hívószavakra („A” 147. o), majd a kettős
jelentéshasználatú (köznyelvi és gazdasági szaknyelvi) metaforikus vagy metonimikus
szerkezetű hívószavakra („B” 165. o.) adott válaszszavakat.
147
A) Először a bázisszint alatti metaforikus vagy metonimikus szerkezetű szavak
csoportját elemzem: ADÓALAP, ADÓKULCS, ADÓSSÁGCSAPDA, ÁRRÉS,
CÉGBEDŐLÉS, CSŐDVÉDELEM, HITELKERET, KAMATLÁB, KAMATVÁGÁS,
TŐKEÁRAMLÁS. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért ADÓALAP-hívószócsoport
néven említem őket.
Az alábbi ábra a 8. ábrának (104. o.) a nem ismert és nem gyakori szavak
tartományában, azaz a bázisszint alatt mutatja be az ADÓALAP-hívószócsoportot.
17. ábra. A bázisszint alatt található ADÓALAP-hívószócsoport
148
(i) Először azt vizsgálom meg, hogy hány és milyen válaszszót adtak meg az ELTE
és a BGF hallgatói. A válaszszavakat a következő alosztályokra lebontva adom meg:
szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak (rövidítve: SZ VSZ), köznyelvi válaszszavak
rövidítve: (K VSZ), illetve „nincs válasz” (a gazdasági szaknyelvivé minősítés kritériumait
l. fent 145-146. o.).
16. táblázat
Az ADÓALAP-hívószócsoport válaszszavai a két kísérleti csoportban (ELTE, BGF ) kategóriánként
(szaknyelvi, köznyelvi vsz, nincs válasz)
Hívószó ELTE
SZ
VSZ
ELTE
K
VSZ
Nincs
válasz
Hívószó BGF
SZ
VSZ
BGF
K
VSZ
Nincs
válasz
adóalap 78 19 3 kamatláb 93 7 0
cégbedőlés 73 23 4 adókulcs 91 9 0
hitelkeret 70 30 0 adóalap 90 10 0
kamatláb 67 33 0 hitelkeret 89 11 0
csődvédelem 65 32 3 csődvédelem 87 13 0
adókulcs 62 33 5 árrés 86 13 1
kamatvágás 60 37 3 cégbedőlés 86 14 0
árrés 58 37 5 kamatvágás 76 23 1
tőkeáramlás 57 39 4 tőkeáramlás 75 25 0
adósságcsapda 50 49 1 adósságcsapda 64 36 0
Összesen: 640 332 28 Összesen: 837 161 2
A fenti táblázat az ADÓALAP-hívószócsoport hívószavaira a 100-100 főtől nyert
válaszok számát tartalmazza a szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak csökkenő sorrendje
szerinti rendezőelv alapján. Az egyes hívószavakra beérkezett szaknyelvi (gazdasági) és
köznyelvi válaszszavakat a 12. sz. melléklet (34. o.) tartalmazza. A szaknyelvi (gazdasági)
válaszok száma szerint más-más sorrend alakult ki a szavak között az ELTE és a BGF
csoportjában. Külön kiemelendő törvényszerűséget nem sikerült megállapítani a szavak
sorrendjét illetően, de az mindenesetre figyelemre méltó, hogy mindkét csoportban az
ADÓSSÁGCSAPDA, a TŐKEÁRAMLÁS szavakra érkezett a legkevesebb szaknyelvi
(gazdasági) jellegű válaszszó (vö. 17. ábra 147. o.).
Az ELTE-s és a BGF-es hallgatók szaknyelvi (gazdasági) és köznyelvi
válaszszavainak értékkülönbözetét elemezve a következőket állapíthatjuk meg (az
értékkülönbözet egy válaszszócsoport, például ELTE SZ VSZ, legnagyobb és legkisebb
értéke közötti különbségét jelenti):
149
Az ELTE szaknyelvi (gazdasági) válaszszavainak értékkülönbözete: 78-50=28, ahol 78 a
válaszszavak legmagasabb, 50 a legalacsonyabb értéke.
A BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszszavainak értékkülönbözete: 93-64=29, ahol 93 a
válaszszavak legmagasabb, 64 a legalacsonyabb értéke.
Tehát az értékkülönbözet a szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak vonatkozásában mindkét
csoportban közel ugyanannyi (ELTE 28, BGF 29), azonban a BGF-es hallgatók gazdasági
válaszainak minimum (64) és maximum (93) értéke meghaladja az ELTE-s hallgatók
minimum (50) és maximum (78) értékét.
Az ELTE köznyelvi válaszszavainak értékkülönbözete: 49-19=30, ahol 49 a válaszszavak
legmagasabb, 19 a legalacsonyabb értéke.
A BGF köznyelvi válaszszavainak értékkülönbözete: 36-7=29, ahol 36 a válaszszavak
legmagasabb, 7 a legalacsonyabb értéke.
A köznyelvi válaszszavak vonatkozásában is az értékkülönbözet mind a két csoportban
majdnem ugyanakkora (ELTE 30, BGF 29), azonban az ELTE-s hallgatók válaszszavainak
minimum (19) és maximum (49) értékei meghaladják a BGF-es hallgatókét (7, 36).
A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a szaknyelvi (gazdasági) és köznyelvi
válaszszócsoportok értékkülönbözete az ELTE és a BGF hallgatói körében közel
egyforma, azonban a BGF-es hallgatók az elvárásoknak megfelelően jóval több szaknyelvi
(gazdasági) asszociációra képesek ugyanabban az értékintervallumban, mint az ELTE
hallgatói.
Az ELTE hallgatói a fenti, bázisszint alatt lévő hívószavak mindegyike esetében
magasabb számban adtak meg szaknyelvi (gazdasági) jellegű válaszszót, mint köznyelvi
válaszszót. A BGF-es hallgatóknál ugyanez a helyzet. Különbség mutatkozott viszont a
„nincs válasz” kategória vonatkozásában. Míg a BGF-es hallgatók csak két esetben (két
szónál: ÁRRÉS 1 fő, KAMATVÁGÁS 1 fő) nem adtak választ, addig az ELTE hallgatói
28 esetben nem válaszoltak: ADÓKULCS 5 fő, ÁRRÉS 5 fő, CÉGBEDŐLÉS 4 fő,
TŐKEÁRAMLÁS 4 fő, ADÓALAP 3 fő, CSŐDVÉDELEM 3 fő, KAMATVÁGÁS 3 fő,
ADÓSSÁGCSAPDA 1 fő. Figyelemre méltó viszont, hogy a HITELKERET és a
KAMATLÁB szavakra mindkét csoport valamennyi tagja képes volt válaszszót megadni,
tehát csak e két szó esetében volt a „nincs válasz” értéke mindkét csoportban 0. Nem
véletlen, hiszen a mérés időszakában a hitelfelvétel és hiteltörlesztés a sajtó mindennapos
témája volt (vö. 17. ábra 147. o.).
150
Tehát a fentiek alapján összegezhetjük, hogy egyrészt a BGF hallgatói minden
esetben nagyobb számban adtak meg szaknyelvi válaszszavakat, mint az ELTE hallgatói,
másrészt az ELTE hallgatói 28:2 arányban többször nem adtak választ a fenti gazdasági
szakszavakra, mint a BGF hallgatói. Mindez jól szemlélteti a két csoport közötti szakmai
műveltségbeli különbséget. Ugyanakkor az ELTE csoportja a BGF-hez hasonlóan
magasabb arányban válaszolt szaknyelvi (gazdasági) szóval, mint köznyelvivel.
A válaszokat összesítve – a megjelenítésnél a gazdasági jellegű válaszok csökkenő
sorrendje szerint – a következő kép rajzolódik ki:
17. táblázat
Összesített szaknyelvi, köznyelvi és nincs válaszok
Hívószó Sorrend Összes
szaknyelvi
VSZ
Összes
köznyelvi
VSZ
Összes
nincs válasz
adóalap 1. 168 29 3
kamatláb 2. 160 40 0
hitelkeret 3. 159 41 0
cégbedőlés 4. 159 37 4
adókulcs 5. 153 42 5
csődvédelem 6. 152 45 3
árrés 7. 144 50 6
kamatvágás 8. 136 60 4
tőkeáramlás 9. 132 64 4
adósságcsapda 10. 114 85 1
Összesen: 1477 493 30
A válaszok összesítését tartalmazó táblázat egyértelműen mutatja, hogy majdnem
háromszor annyi szaknyelvi (gazdasági) szó érkezett válaszként. Tehát mindkét csoport, az
ELTE-s és a BGF-es hallgatók is szaknyelvi szóként minősítették a fenti hívószavakat, a
köznyelvi válaszszavak a szaknyelvi kapcsolatteremtés hiányában születtek. A lehetséges
összes 2000 válaszból (1477 + 493 + 30) mindössze 30 esetben nem válaszoltak a
hallgatók, ami az összes válaszszó 1-2%-át teszi ki.
151
(ii) A továbbiakban a két csoport (ELTE és BGF) szaknyelvi (gazdasági), illetve
köznyelvi válaszainak arányát hasonlítom össze.
18. táblázat
Csoportonként összesített szaknyelvi és köznyelvi válaszok
ELTE BGF ELTE BGF
Gazdasági VSZ Gazdasági VSZ Köznyelvi VSZ Köznyelvi VSZ
640 837 332 161
A szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak aránya BGF – ELTE 837:640, a köznyelvi
válaszszavak aránya ELTE – BGF 332:161. Vagyis noha mindkét csoportnál magasabb
volt – ahogy az előzőekben megállapítottuk – a gazdasági válaszszavak száma a
köznyelviekhez képest, a fenti táblázat már azt is mutatja, hogy melyik csoportnak melyik
válaszszócsoport volt az erőssége a másik csoporthoz képest. Az elvárásoknak megfelelően
a BGF-es hallgatók gazdasági válaszszavakat adtak meg nagyobb arányban, az ELTE-s
hallgatók pedig a köznyelvi válaszszavak nagyobb arányában jártak elöl. Az alábbi ábra az
egyes hívószavakra adott válaszok értékét mutatja be.
18. ábra. Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszai
152
A fenti ábra jól szemlélteti, hogy a BGF-es hallgatók minden szó tekintetében magasabb
értékkel rendelkeznek, mint az ELTE-s hallgatók. Mindkét csoportban egyaránt magas
értéket mutatnak az ADÓALAP, a CÉGBEDŐLÉS és a HITELKERET szavak, és mindkét
csoportban egyaránt alacsony értékkel rendelkezik az ADÓSSÁGCSAPDA szó.
A következő ábra a köznyelvi válaszszavak értékét mutatja be:
19. ábra. Az ELTE és a BGF köznyelvi válaszai
Minden köznyelvi válasz tekintetében az ELTE adott meg magasabb értéket. Mindkét
csoportban (ELTE, BGF) egyaránt magas értéket kapott az ADÓSSÁGCSAPDA szó, és
mindkét csoportban egyaránt alacsony értéket mutat az ADÓALAP és a CÉGBEDŐLÉS
szó. A köznyelvi válaszok értékét szemléltető ábra a gazdasági válaszokat megjelenítő ábra
tükörképének tűnik
A t-próba azt mutatja, hogy jelentős különbség van a BGF-es és az ELTE-s hallgatók
szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai között és a BGF-es és az ELTE-s hallgatók köznyelvi
válaszszavai között.
19. táblázat
A t-próba eredménye
Gazdasági válaszok
ELTE vs BGF
Köznyelvi válaszok
ELTE vs BGF
ADÓALAP - hívószócsoport ADÓALAP-hívószócsoport
t-sig 0,00000089 t-sig 0, 00000232
különbözik különbözik
153
A két csoport válaszainak az összehasonlítását elvégezhetjük a különbségük mentén
is. Először az ELTE-s és a BGF-es hallgatók szaknyelvi (gazdasági) válaszszavait
vizsgálom. Az alábbi táblázat a különbség növekvő sorrendjében foglalja magában a
szavakat.
20. táblázat
Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszainak különbsége
Sorrend Hívószó Különbség
1. adóalap 12
2. cégbedőlés 13
3. adósságcsapda 14
4. kamatvágás 16
5. tőkeáramlás 18
6. hitelkeret 19
7. csődvédelem 22
8. kamatláb 26
9. árrés 28
10. adókulcs 29
A táblázat alapján megállapítható, hogy az ADÓKULCS, az ÁRRÉS és a KAMATLÁB
szavak estében nagy a különbség a két csoport között a szaknyelvi (gazdasági)
hozzáférhetőséget illetően, noha a 17. ábra (147. o.) alapján az ADÓKULCS és a
KAMATLÁB szavak a nem ismert, nem gyakori szavak tartományában a többi szóhoz
képest ismertebbnek és gyakoribbnak számítanak. A legkisebb különbség a két csoport
között az ADÓALAP, a legnagyobb különbség az ADÓKULCS esetében tapasztalható. A
két hívószó szerkezeti szempontból azonos, hiszen mindkettő birtokos jelzős szóösszetétel,
ráadásul azonos előtaggal. E szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak mennyiségét tehát nem
nyelvi, szerkezeti sajátosságok határozták meg, hanem a fogalmi szint ismerete. Az
ADÓKULCS szó esetében az ELTE-s hallgatók nemcsak nyelvi, hanem fogalmi szinten is
kisebb hozzáféréssel rendelkeznek, mint az ADÓALAP szó esetében.
A továbbiakban az ELTE és a BGF köznyelvi válaszszavait vizsgálom meg. Az
alábbi táblázat a hívószavakat tartalmazza a különbség növekvő sorrendjében.
154
21. táblázat
Az ELTE és a BGF köznyelvi válaszainak különbsége
Sorrend Hívószó Különbség
1. adóalap 9
2. cégbedőlés 9
3. csődvédelem 9
4. adósságcsapda 13
5. kamatvágás 14
6. tőkeáramlás 14
7. hitelkeret 19
8. adókulcs 24
9. árrés 24
10. kamatláb 26
Az ELTE és a BGF köznyelvi válaszszavainak számát összehasonlítva szintén a
KAMATLÁB, az ÁRRÉS és az ADÓKULCS szavak esetében a legnagyobb a különbség.
A számadatok gyakorlatilag a 18. és 19. ábra (151-152. o.) elemzésénél megállapított
tükörképjelenséget támasztják alá. A legkisebb különbséget mutató CÉGBEDŐLÉS és
CSŐDVÉDELEM szavak között pedig szintén megtaláljuk az ADÓALAP szót.
Megállapítható, hogy a gazdasági válaszszavak számát illetően hamarabb nyílik ki
az olló, mint a köznyelvi csoportban. Vagyis a gazdasági válaszszavak legkisebb
különbözeti értékét, a 12-t (ADÓALAP), a köznyelvi válaszszavak különbözeti értéke
először a 4. szónál (ADÓSSÁGCSAPDA) haladja meg (l. 20. táblázat és 21. táblázat). A
különbség 20 feletti értékét a gazdasági válaszszavak a 7. szónál (CSŐDVÉDELEM 22)
érik el, míg a köznyelvieknek a 8. szava (ADÓKULCS 24) mutat először 20 feletti értéket.
A különbség a köznyelvi szavak esetében a legkisebb, (9 ADÓALAP, CÉGBEDŐLÉS,
CSŐDVÉDELEM l. 21. táblázat), a gazdasági szavak esetében viszont a legnagyobb (29
ADÓKULCS l. 20. táblázat).
Tehát a fentiek alapján összegezhetjük, hogy noha mindkét csoportban magasabb a
gazdasági válaszok száma, az ELTE az összes válaszszavát tekintve a köznyelvi
válaszokban, a BGF az összes válaszszavát tekintve a gazdasági válaszokban jár elöl. A két
csoport gazdasági és köznyelvi válaszait összehasonlítva a gazdasági válaszoknál
hamarabb válik érzékelhetővé a mennyiségi különbség az ELTE és a BGF között.
155
(iii) A következő kérdés, hogy hányféle válaszszótípus érkezett a hívószavakra a
szaknyelvi (gazdasági) és a köznyelvi kategóriában6. Az asszociációs holdudvar terjedelme
ugyanis szintén iránymutató lehet a hívószavak begyakorlottsága, meghonosodása
vonatkozásában.
22. táblázat
Hányféle választípus érkezett az ELTE, a BGF csoportjában, valamint a két csoportban együttesen
Hívószó ELTE BGF ELTE és BGF
adóalap 54 63 117
adókulcs 57 54 111
adósságcsapda 71 67 138
árrés 65 55 120
cégbedőlés 42 42 84
csődvédelem 55 49 104
hitelkeret 55 59 114
kamatláb 57 49 106
kamatvágás 56 42 98
tőkeáramlás 60 69 129
Összesen 572 549 1121
A táblázat alapján az ELTE-s hallgatók az ADÓSSÁGCSAPDA (71), az ÁRRÉS
(65) és a TŐKEÁRAMLÁS (60) szavakra adták a legtöbbféle választ. A BGF-es hallgatók
a TŐKEÁRAMLÁS (69), az ADÓSSÁGCSAPDA (67) és az ADÓALAP (63)
hívószavakra reagáltak a legárnyaltabban. A legtöbbféle válaszszóval rendelkező
hívószavak közül azonos mindkét csoportban az ADÓSSÁGCSAPDA és a
TŐKEÁRAMLÁS szó. A legkisebb asszociációs holdudvarral az ELTE-s hallgatók
körében a CÉGBEDŐLÉS (42) és az ADÓALAP (54), CSŐDVÉDELEM, HITELKERET
(55) szavak rendelkeznek. A BGF-es hallgatók a CÉGBEDŐLÉS, KAMATVÁGÁS (42),
CSŐDVÉDELEM, KAMATLÁB (49) és az ADÓKULCS (54) hívószavak esetében
válaszoltak a legkevésbé változatosan. A legkevesebb válaszszóval rendelkező hívószavak
közül azonos mindkét csoportban a CÉGBEDŐLÉS és a CSŐDVÉDELEM szó.
A 22. táblázat utolsó oszlopának (ELTE és BGF) rendezésével a hívószavak
sorrendjét az asszociációs holdudvar csökkenő mértékében az alábbi táblázat szemlélteti:
6Itt csak az összevonásokat vettem számításba.
156
23. táblázat
A szavak sorrendje az asszociációs holdudvar csökkenő sorrendjében
Sorrend Hívószó Választípusok száma
1. adósságcsapda 138
2. tőkeáramlás 129
3. árrés 120
4. adóalap 117
5. hitelkeret 114
6. adókulcs 111
7. kamatláb 106
8. csődvédelem 104
9. kamatvágás 98
10. cégbedőlés 84
Összehasonlítva a táblázatot a jelentésismereti és gyakorisági mátrixszal, láthatjuk, hogy a
legkisebb asszociációs holdudvarral rendelkező szavak a mátrix szerint is a legkevésbé
gyakoriak és a legkevésbé ismertek (l. 17. ábra 147. o.): KAMATVÁGÁS,
CSŐDVÉDELEM. Ugyanakkor a legtöbbféle asszociációval rendelkező szavak, mint az
ADÓSSÁGCSAPDA, TŐKEÁRAMLÁS, ÁRRÉS nem tartoznak a bázisszint alatt sem az
ismertebb és gyakoribb szavak közé. Lehetséges-e, hogy például ezen szavak esetében a
válaszadók a forrástartományból merítették a válaszaikat és nem a szakmai ismeretekre
támaszkodtak? Az ELTE-s hallgatók például azért, mert nem is rendelkeztek szakmai
ismerettel.
Ezért a továbbiakban azt vizsgálom meg, hogy hányféle köznyelvi és hányféle
gazdasági jellegű válasz érkezett.
A válaszszavak mennyiségi elemzésénél láttuk, hogy az összes szaknyelvi
(gazdasági) válaszszó 1477, az összes köznyelvi válaszszó 493, és a „nincs válasz”
kategória be nem érkező válaszai 30 (17. táblázat 150. o.). A válaszok típusát vizsgálva az
összesítésben 1121-féle választ lehetett regisztrálni, ebből 733 volt szaknyelvi (gazdasági)
válasz és 408 pedig köznyelvi (24. táblázat). Tehát a gazdasági válaszok nemcsak
mennyiségi, hanem sokféleségi szempontból is megőrizték elsőbbségüket az
összesítésekben.
157
Az alábbi táblázat az ELTE és BGF köznyelvi választípusait, az ELTE és BGF
szaknyelvi (gazdasági) választípusait és az ELTE és BGF összes választípusait tartalmazza
szavanként és összesítve.
24. táblázat
Köznyelvi és szaknyelvi (gazdasági) választípusok, valamint az összes választípus
Hívószó ELTE – BGF
Köznyelvi
választípusok
ELTE – BGF
Szaknyelvi
választípusok
ELTE – BGF
Összes
választípus
adósságcsapda 74 64 138
tőkeáramlás 53 76 129
árrés 43 77 120
adóalap 27 90 117
hitelkeret 29 85 114
adókulcs 32 79 111
kamatláb 31 75 106
csődvédelem 43 81 104
kamatvágás 43 55 98
cégbedőlés 33 51 84
Összesen 408 733 1121
Az adatok alapján a köznyelvi és a gazdasági válaszokat összehasonlítva
megállapíthatjuk, hogy az ADÓSSÁGCSAPDA hívószó kivételével valamennyi szóra
magasabb számban érkeztek szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak. A legtöbbféle
asszociációval rendelkező szavak (ADÓSSÁGCSAPDA, TŐKEÁRAMLÁS, ÁRRÉS)
esetében az ADÓSSÁGCSAPDA hívószóra többféle köznyelvi válasz érkezett, mint
szaknyelvi (74:64), de AZ ÁRRÉS és A TŐKEÁRAMLÁS esetében nem. A fenti adatok
alapján tehát nem igazolódott maradéktalanul, hogy a legszélesebb asszociációs
holdudvarral rendelkező szavak asszociációs terét a köznyelvi válaszok sokfélesége
okozza. Az összesítés alapján nem mutatható ki egyértelműen az a tendencia sem, hogyha
egy adott hívószó a bázisszint alatt is kevéssé ismert, illetve kevésbé gyakori
(KAMATVÁGÁS , CSŐDVÉDELEM l. 17. ábra 147. o.), akkor a válaszadók (szakember
és nem szakember csoportja) egyértelműen a metaforák forrástartományához, illetve a
metonímiák IKM-éhez folyamodik. A legkevésbé ismert KAMATVÁGÁS szóra a 24.
táblázat adatai szerint 55 szaknyelvi (gazdasági) válaszszó és csak 43 köznyelvi válasz
érkezett. Az ismertség szempontjából soron következő CSŐDVÉDELEM szó estében 81
szaknyelvi (gazdasági) és 43 köznyelvi válasz érkezett.
158
A továbbiakban külön-külön is megvizsgáljuk a két csoportot (ELTE, BGF) a
köznyelvi és a gazdasági választípusok mennyiségének vonatkozásában. Az alábbi táblázat
az ELTE és a BGF köznyelvi választípusait tartalmazza.
25. táblázat
Az ELTE és a BGF köznyelvi választípusai
Hívószó ELTE
Hányféle köznyelvi
válasz
BGF
Hányféle köznyelvi válasz
adósságcsapda 41 33
árrés 32 11
csődvédelem 30 13
tőkeáramlás 29 24
kamatvágás 27 16
kamatláb 24 7
adókulcs 23 9
cégbedőlés 22 11
hitelkeret 20 10
adóalap 17 10
Összesen: 265 144
Látható, hogy az ELTE hallgatói minden esetben többféle variációban folyamodtak
köznyelvi asszociációhoz. A szakmai ismeretek hiányában gyakrabban kényszerültek
köznyelvi válaszra. Tehát a metaforák és a metonímiák forrástartománya és IKM-e
differenciáltabban aktiválódott az esetükben, mint a BGF-es hallgatóknál. Míg az ELTE-
seknél a legtöbbféle válasz legmagasabb értéke 41 (ADÓSSÁGCSAPDA), addig a BGF-
eseknél a legmagasabb érték 33, ami szintén az ADÓSSÁGCSAPDA szót jelzi. Az ELTE
legalacsonyabb értéke 17 (ADÓALAP), a BGF legalacsonyabb értéke 7 (KAMATLÁB).
Tehát a két szélső érték vonatkozásában is jelentős eltérések mutatkoztak a köznyelvi
választípusokat illetően a két csoportban (ELTE, BGF). Az ELTE hallgatói tehát kerülő
utat kénytelenek választani a szakmai ismeretek hiánya miatt.
Az alábbi táblázat összegzi, hogy hányféle szaknyelvi (gazdasági) válasz érkezett
az ELTE és a BGF csoportjában:
159
26. táblázat
Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) választípusai
Hívószó ELTE
Hányféle gazdasági
válasz
BGF
Hányféle gazdasági
válasz
adóalap 37 53
hitelkeret 35 50
adókulcs 34 45
tőkeáramlás 31 45
árrés 33 44
kamatláb 33 42
csődvédelem 25 36
adósságcsapda 30 34
cégbedőlés 20 31
kamatvágás 29 26
Összesen 307 406
A szakmai ismeretek szóaktiválásra tett hatását bizonyítják a fenti adatok. A BGF-
esek minden esetben többféle szaknyelvi (gazdasági) választ adtak meg, mint az ELTE-
sek. A BGF legmagasabb értéke 53 (ADÓALAP), az ELTE legmagasabb értéke 37
(ADÓALAP). A BGF legalacsonyabb értéke 26 (KAMATVÁGÁS), az ELTE
legalacsonyabb értéke 20 (CÉGBEDŐLÉS).
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy az ELTE csoportja köznyelvi
válaszokból, a BGF csoportja szaknyelvi (gazdasági) válaszokból ad meg többfélét. Az
ELTE 265-féle, a BGF 144-féle köznyelvi választ ad meg. A két csoport közötti
különbség 121. Az ELTE 307-féle gazdasági, a BGF 406-féle gazdasági választ ad meg. A
különbség 99. Tehát az ELTE nemcsak, hogy többféle köznyelvi választ ad meg, hanem
összehasonlítva a köznyelvi és a szaknyelvi (gazdasági) választípusok különbségeit, az
ELTE és a BGF köznyelvi választípusai között nagyobb a különbség, mint az ELTE és
BGF gazdasági választípusai között. Ez a különbség jól érzékelteti, hogy milyen
mértékben határozza meg a szakmai műveltség a mentális lexikon szakmai területéhez való
hozzáférést, illetve az adatok kapcsolódásában megnyilvánuló mobilitást. A két csoportból
összesen 409-féle köznyelvi válasz és 713-féle gazdasági válasz érkezett. Vagyis a
kísérletben részt vevő személyek a gazdasági hívószavakra szaknyelvi (gazdasági)
válasszal igyekeztek reagálni. A köznyelvi válaszszavak azt igazolják, hogy a metaforikus
és metonimikus szerkezetű gazdasági szavak forrástartománya, illetve IKM-e is
működésbe lépett az aktiválás során.
160
(iv) Eddig a különbségeket tártam fel, a továbbiakban azt vizsgálom meg, hogy egy
adott hívószóra hány közös köznyelvi, illetve közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszó
érkezett az ELTE-s és a BGF-es hallgatóktól.
27. táblázat
Az ELTE és a BGF közös köznyelvi és szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai
Hívószó Közös köznyelvi VSZ a
200
adatközlőtől
Közös gazdasági VSZ a
200
adatközlőtől
adóalap 4 86
adókulcs 12 99
adósságcsapda 14 64
árrés 11 84
cégbedőlés 5 122
csődvédelem 5 101
hitelkeret 16 101
kamatláb 0 104
kamatvágás 18 102
tőkeáramlás 5 84
Összesen a 2000
válaszlehetőségből
90 947
A gazdasági hívószavakra nemcsak több és többféle szaknyelvi (gazdasági)
válaszszó érkezett, hanem a két csoport (ELTE, BGF) közös válaszszavai is nagyobb
arányban szaknyelvi (gazdasági) szavak, mint köznyelviek. A közös elemek szólistája
(számadatokkal) táblázat formájában a 15. sz. mellékletben (71. o.) tanulmányozható.
Az alábbiakban a hívószavak mellett felsorolom az ELTE és a BGF közös
köznyelvi és közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavait az előfordulásuk csökkenő
sorrendjében.
Az ADÓALAP hívószó közös köznyelvi válaszszavai: kormány;
Az ADÓALAP hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: pénz, adózás,
adó, bank, állam, fizetés, százalék, kamat, áfa, nyugdíj, befizetés, összeg;
Az ADÓKULCS hívószó közös köznyelvi válaszszavai: zár, ajtó, nyit;
Az ADÓKULCS hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: százalék,
adózás, egykulcsos/egykulcsos adó, állam, adó, áfa/áfakulcs, 16%, bank, adóbevallás,
27%, egységes, emelés, adószám/szám, fizetés/adófizetés, jövedelem, magas;
161
Az ADÓSSÁGCSAPDA hívószó köznyelvi válaszszavai: átverés, ördögi kör,
becsapás, Magyarország, politika;
Az ADÓSSÁGCSAPDA hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: hitel/hitelek,
spirál/adósságspirál, adósság, bank/bankok, adós, csalás, fizetésképtelenség, adó,
eladósodás, pénz, pókháló, szegénység, veszélyes;
Az ÁRRÉS hívószó köznyelvi válaszszavai: lyuk, lehetőség, pajzs;
Az ÁRRÉS hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: haszon, pénz, nyereség,
különbözet, bevétel, ár, hiány, kereskedelem, nagy, piac, gazdaság, olló, kereslet, pénzügy;
A CÉGBEDŐLÉS hívószó köznyelvi válaszszavai: vég, MALÉV;
A CÉGBEDŐLÉS hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: csőd, válság,
összeomlás, cég, munkanélküliség, üzlet, vállalkozás, hitel, tönkremegy;
A CSŐDVÉDELEM hívószó köznyelvi válaszszavai: csőtörés, elhárítás;
A CSŐDVÉDELEM hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: biztonság,
csődeljárás/eljárás, állam, bank/bankok, segítség, vállalat, összeomlás, támogatás;
A HITELKERET hívószó köznyelvi válaszszavai: képkeret/kép,
lehetőség/lehetőségek;
A HITELKERET hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: bank, pénz,
határ/határok, hitelkártya, korlát/korlátok, összeg, hitel, túllépés, limit, bankkártya, fizetés,
kölcsön, vásárlás, kimerít, átlépés,bankszámla, pénzfelvétel, pénzügy/pénzügyek;
A KAMATLÁB hívószó köznyelvi válaszszavai: Ø;
A KAMATLÁB hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: bank, százalék, hitel,
pénz, reklám/reklámok, növekedés, magas, emelés, alacsony, mérték, THM, csökkentés,
pénzügy, százalékláb;
A KAMATVÁGÁS hívószó köznyelvi válaszszavai: olló, változás, Orbán;
A KAMATVÁGÁS hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: bank, hitel, pénz,
csökkentés, csökkenés/kamatcsökkenés, százalék, kedvezmény, törlesztés, pénzügy,
tartozás;
162
A TŐKEÁRAMLÁS hívószó köznyelvi válaszszavai: Európa, országok/ország,
A TŐKEÁRAMLÁS hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: pénz, gazdaság,
külföld, pénzforgalom, pénzmozgás/pénzmozgások, bevétel, kereskedelem, piac, EU,
átutalás, befektetés, pénzügy, alap, forgalom, likviditás, mozgás, nemzetközi;
A TŐZSDEPARKETT hívószó köznyelvi válaszszavai: tánc/táncparkett, alacsony,
parketta, színtér/színterek;
A TŐZSDEPARKETT hívószó szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: tőzsde, pénz,
részvény/részvények, bróker/brókerek, árfolyam, piac/tőzsdepiac, cápa/tőzsdecápa,
szereplők, BUX/BUX-index, értékpapír, bank, gazdaság;
Végül összegzésként álljanak itt a legfontosabb számadatok:
28. táblázat
Az ADÓALAP-hívószócsoport összesített adatai
Gazdasági
VSZ:
1477 Köznyelvi VSZ: 493 Összes VSZ: 1970
Hányféle
GVSZ:
733 Hányféle
KVSZ:
408 Hányféle
VSZ:
1121
Közös
GVSZ:
947 Közös KVSZ: 90 Összes közös
VSZ:
1037
Meg kell említeni azokat a válaszszavakat is, amelyek ugyan lehetségesek a magyar
nyelvben, de a Magyar Értelmező Kéziszótár alapján nem létező szavak. E szavakat jelen
kutatás nem minősítheti szaknyelvinek, így a köznyelvi kategóriába kerültek mint kitalált,
jellegzetesen a forrástartományhoz és az IKM-hez visszavezethető, lehetséges szavak. Az
alábbi esetekben ugyanis a mentális lexikonban valóban létező lexikai elemek
aktiválódtak, és kerültek egymás mellé egy asszociációs térben. Az alábbi táblázat a
hívószavakra adott nem létező válaszszavakat tartalmazza a válaszadó csoport
feltüntetésével.
163
29. táblázat
Lehetséges, de nem létező válaszszavak
Hívószó Nem létező válaszszó Válaszadó csoport
adóalap adóház ELTE
adókulcs adózár ELTE
pénzajtó ELTE
adósságcsapda adósságszökés ELTE
tehénkarám ELTE
árrés üzletgazdaság BGF
hitelkeret hitelkép ELTE
kamatláb kamatkéz ELTE
kamatvágás kamatvarrás ELTE
tőkeáramlás üzleti angyal BGF
tőzsdeparkett lovi ELTE
tőzsdetánc ELTE
Látható, hogy szinte csak az ELTE hallgatói produkáltak nem létező
válaszszavakat. Ez megerősíti azt, hogy a szakmai ismeret, mely a tematikus lexikai
gazdagságban és ezen adatok kapcsolódási könnyedségében és adekvátságában nyilvánul
meg, döntően befolyásoló tényező. Az ELTE-s hallgatókat a szakmai ismeretek hiánya
kerülőútra kényszeríti. A kerülőút fontos sajátossága, hogy a szaknyelvi metafora
forrástartományának, illetve a szaknyelvi metonímia IKM-ének aktiválását és létező
szóalkotási mód alkalmazását, szóösszetételek létrehozását jelenti. Ezt figyelhetjük meg az
ELTE-s hallgatók válaszszavaiban.
Az ADÓALAP válaszszava: adóház. A hívószó köznyelvi tagja mint alárendelt „riasztja” a
válaszszót mint fölérendeltet: ALAP → ház.
Az ADÓKULCS válaszszavai: adózár, pénzajtó. Mindkét válaszszó esetében a hívószó
köznyelvi tagja indukálja a választ. A hívószó és a válaszszavak 2. tagja rész-egész
viszonyban vannak egymással. A pénzajtó válaszszó és az ADÓKULCS hívószó első
tagjai szinonímaként is felfoghatók.
Az ADÓSSÁGCSAPDA válaszszavai: adósságszökés, tehénkarám. Mindkét válaszszó
esetében a köznyelvi tag indukálja a választ. A CSAPDA a szökést, illetve a CSAPDA a
karám szót, mint a korlát szinonímáját A karám pedig keres magának egy megfelelő
előtagot: tehén.
A HITELKERET válaszszava: hitelkép. Szintén a hívószó köznyelvi tagja indukálja a
válaszszó 2. tagját. A KERET mint alárendelt „riasztja” a képet mint fölérendeltet.
164
A KAMATLÁB válaszszava: kamatkéz. A hívószó köznyelvi tagja indukálja a válaszszó 2.
tagját. A LÁB és a kéz között mellérendelői viszony van.
A KAMATVÁGÁS válaszszava: kamatvarrás. A hívószó köznyelvi tagja indukálja a
válaszszó 2. tagját. VÁGÁS alárendelt → varrás fölérendelt
A TŐZSDEPARKETT válaszszavai: lovi, tőzsdetánc. A TŐZSDE és a lovi (lové
értelemben) kapcsolata kézenfekvő, a pénz értékpapírba történő befektetéséről van szó.
Ebben az esetben nem a forrástartomány aktiválása történt, hanem a szakmai ismeretek
összekapcsolása. A tőzsdetánc válaszszót a hívószó köznyelvi tagja indukálja. A
PARKETT mint alárendelt „riasztja” a fölérendeltet: tánc.
A BGF-es hallgatók csak két hívószó esetében alkottak nem létező kifejezéseket. A
válaszszavak már gazdasági-szakmai fogalmi szinten is kapcsolódnak a hívószóhoz.
Az ÁRRÉS válaszszava: üzletgazdaság. Az üzletgazdaság BGF-es válaszszónál a hívószó
előtagja, az ÁR mint alárendelt „riasztja” a fölérendeltet: üzlet. A gazdaság fölérendelt
fogalmi szinten foglalja magában a hívószót.
A TŐKEÁRAMLÁS-ra adott válasz: üzleti angyal. A TŐKE szóval az üzlet lép
kapcsolatba. Az ÁRAMLÁS és az angyal kapcsolatát áttételesen az áramlás hatására a
szárnyalás biztosítja.
Konklúzióként a következőket lehet megfogalmazni:
(i) az ELTE esetében ( a TŐZSDE – lovi kivételével) mindig a hívószó köznyelvi
jelentéssel bíró tagja biztosította a szaknyelvi metafora/metonímia forrástartományához,
illetve IKM-éhez a hozzáférést,
(ii) a BGF hallgatói gazdasági-szakmai fogalmi szinten adtak meg válaszszavakat.
165
B.) A vizsgálat további szakaszában a köznyelvi és gazdasági jelentéssel is bíró
hívószavakat veszem górcső alá. Ezek a következők: BIKA, FORGALOM, FORRÁS,
MEDVE, MÉRLEG, MUTATÓ, OLLÓ, PAPÍR, PARKETT, SZEREPLŐK. A
továbbiakban velük kapcsolataban a BIKA-hívószócsoport elnevezést használom. E
szócsoport az előző ADÓALAP-hívószócsoporttól abban különbözik, hogy míg az
ADÓALAP-csoport kontextus nélkül is szaknyelvi (gazdasági) szavakat tartalmaz, és csak
a metafora forrástartománya, illetve a metonímia a IKM-e utal a köznyelvi kapcsolatra,
addig a BIKA-hívószócsoport köznyelvi, illetve szaknyelvi (gazdasági) jelentését,
értelmezését a kontextus dönti el.
(i) Elsőként ebben a szócsoportban is azt vizsgálom meg, hogy hány és milyen
választ adtak meg az ELTE-s és a BGF-es hallgatók. Az ADÓALAP-hívószócsoporthoz
hasonló módon szaknyelvi (gazdasági), köznyelvi és „nincs válasz” kategóriát
különböztettem meg.
Az alábbi táblázat a BIKA-szócsoport hívószavaira érkező válaszok számát tartalmazza a
gazdasági válaszszavak csökkenő sorrendje szerinti rendezőelv alapján.
30. táblázat
Az BIKA-hívószócsoport válaszszavai a két csoportban (ELTE, BGF ) kategóriánként (szaknyelvi
(gazdasági), köznyelvi válasz, nincs válasz)
Figyelemre méltó, hogy a szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak száma alapján mind
az ELTE, mind a BGF csoportjában ugyanazok a szavak pozicionálták magukat a sorrend
Hívószó ELTE
SZ
VSZ
ELTE
K
VSZ
Nincs
válasz
Hívószó BGF
G
VSZ
BGF
K
VSZ
Nincs
válasz
mérleg 33 67 0 forgalom 59 41 0
forgalom 28 72 0 mutató 56 44 0
mutató 28 71 1 mérleg 50 50 0
papír 28 72 0 forrás 49 51 0
forrás 18 82 0 szereplők 38 62 0
olló 12 88 0 papír 32 68 0
szereplők 11 89 0 olló 11 87 2
bika 4 96 0 bika 9 91 0
medve 0 100 0 medve 4 95 1
parkett 0 100 0 parkett 0 100 0
Összesen: 162 837 1 Összesen: 308 689 3
166
elején és a végén. Vagyis mindkét csoportban a leginkább gazdasági jelentésben preferált
szó a FORGALOM, a MUTATÓ és a MÉRLEG. A legkevésbé gazdasági jelentésben
értelmezett kifejezések is ugyanazok mindkét csoportban: BIKA, MEDVE, PARKETT. A
PARKETT szót egyértelműen köznyelviként értelmezte mindkét csoport.
Az ELTE-s hallgatók minden esetben magasabb számban adtak meg köznyelvi
választ, mint szaknyelvit. A BGF-eseknél a FORGALOM és a MUTATÓ szavaknál
magasabb volt a szaknyelvi (gazdasági) válaszok száma, mint a köznyelvieké, a
MÉRLEG-re fele-fele arányban érkeztek köznyelvi és szaknyelvi (gazdasági) válaszok, és
a továbbiakban a FORRÁS, SZEREPLŐK, PAPÍR, OLLÓ, BIKA, MEDVE és PARKETT
szavak esetében már a köznyelvi válaszok száma volt magasabb. A „nincs válaszok”
száma mindkét csoportban csekélynek mondható, az ELTE-nél 1000-ből 2, a BGF-nél
1000-ből 6 esetben nem érkezett válasz. A „nincs válasz” alacsony száma azt sugallja,
hogy a kontextus által meghatározott szaknyelvi – nem szaknyelvi minősítés nem igényel
kerülőutakat, más szóval könnyebb a kontextust megteremteni.
A válaszokat a szaknyelvi (gazdasági) válaszok csökkenő sorrendje szerint az
alábbi táblázat összegzi:
31. táblázat
Összesített szaknyelvi (gazdasági), köznyelvi és nincs válaszok
Sorrend Hívószó Összes
szaknyelvi
VSZ
Összes
köznyelvi
VSZ
Összes
nincs válasz
1. forgalom 87 113 0
2. mutató 84 115 1
3. mérleg 83 117 0
4. forrás 67 133 0
5. papír 60 140 0
6. szereplők 49 151 0
7. olló 23 175 2
8. bika 13 187 0
9. medve 4 195 1
10. parkett 0 200 0
Összesen 470 1526 4
A táblázatból egyértelműen látható, hogy valamennyi szóra magasabb számban
érkeztek köznyelvi válaszszavak. Az összesített adatok szerint majdnem háromszor annyi
167
köznyelvi jellegű szó érkezett válaszként, mint szaknyelvi (gazdasági). A leginkább
köznyelvi szóként értelmezett szavak a FORGALOM, MUTATÓ, MÉRLEG. Ez az ELTE
rangsorához áll közelebb (l. 30. táblázat 165. o.) A legkevésbé köznyelvi, tehát inkább
szaknyelvi (gazdasági) jelentéssel bírnak a BIKA, MEDVE, PARKETT szavak. Ez a
rangsor viszont már mindkét csoport (ELTE és BGF) sorrendjével megegyezik. A
köznyelvi – szaknyelvi (gazdasági) skála középső részén az összesített adatok alapján is
ugyanazok a szavak találhatók, mint a csoportonkénti lebontásban: FORRÁS, PAPÍR,
SZEREPLŐK, OLLÓ (vö. 30. táblázat 165. o.). A lehetséges összes 2000 válaszból (1526
+ 470 + 4) mindössze 4 esetben nem válaszoltak a hallgatók.
Tehát a fentiek alapján összegezhetjük, hogy háromszor több köznyelvi válaszszó
érkezett, mint szaknyelvi (gazdasági). Az ELTE hallgatói egyértelműen a köznyelvi
válaszszavakat preferálták, a BGF-esek három szó esetében nem ezt a tendenciát követték
(FORGALOM, MUTATÓ, MÉRLEG). A „nincs válaszok” száma elhanyagolható (2000/
4).
(ii) A továbbiakban a két csoport (ELTE és BGF) szaknyelvi (gazdasági), illetve
köznyelvi válaszainak arányát hasonlítom össze.
32. táblázat
Csoportonként összesített szaknyelvi (gazdasági) és köznyelvi válaszok
ELTE BGF ELTE BGF
Szaknyelvi VSZ Szaknyelvi VSZ Köznyelvi VSZ Köznyelvi VSZ
162 308 837 689
A szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak aránya BGF – ELTE 308:162, a köznyelvi
válaszszavak aránya ELTE – BGF 837:689. Vagyis mindkét csoportnál magasabb volt –
ahogy az előzőekben megállapítottuk – a köznyelvi válaszszavak száma a szaknyelvihez
(gazdasági) képest. A szóasszociációs listán kialakított gazdasági szaknyelvi előfeszítés
ellenére a köznyelvi válaszok túlsúlya jellemezte az asszociácó egészét. (A kettős
[szaknyelvi – köznyelvi] lexikai hozzáférésű szavak előtt és után is szaknyelvi szavak
találhatók a szóasszociációs listán l. 3. sz. melléklet 14. o.) Azonban míg az ELTE-nek a
köznyelvi válaszadás volt az erőssége, a BGF-nek a szaknyelvi. Az ELTE és a BGF
szaknyelvi válaszait és az ELTE és a BGF köznyelvi válaszait összehasonlítva a következő
különbségek tárhatók fel.
168
Az alábbi ábra az egyes hívószavakra adott köznyelvi válaszok értékét mutatja.
20. ábra. Az ELTE és a BGF köznyelvi válaszai
Az ábra jól szemlélteti, hogy az ELTE hallgatói a PARKETT szó kivételével, minden
esetben magasabb értéket adtak, mint az BGF-es hallgatók. A PARKETT szót az ELTE és
a BGF hallgatói egyaránt egyértelműen köznyelvi szóként értelmezték. Közel azonos
értéket adtak az ELTE-s és a BGF-es hallgatók a MEDVE, BIKA, OLLÓ és a PAPÍR szó
esetében, azonban a SZEREPLŐK, FORRÁS, MÉRLEG, MUTATÓ és FORGALOM
szavak köznyelvi szóként való értelmezésében már nagyobbak a különbségek. Tehát az
alacsonyabb értékekkel rendelkező szavak esetében nem tapasztalható konvergencia.
169
Az alábbi ábra az egyes hívószavakra érkezett szaknyelvi (gazdasági) válaszok értékét
szemlélteti:
21. ábra. Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszai
A gazdasági válaszok tekintetében a BGF-es hallgatók egy szó (OLLÓ) kivételével
minden esetben magasabb értékeket adtak meg, mint az ELTE hallgatói. A PARKETT
szóra szaknyelvi (gazdasági) válasz egy hallgatótól sem érkezett. A PAPÍR szóra
(’értékpapír’) viszont közel azonos számban érkezett válasz mindkét csoportból.
Ha a köznyelvi válaszokat (20. ábra) és a szaknyelvi (gazdasági) válaszokat (21.
ábra) szemléltető diagramokat összehasonlítjuk, látható, hogy az ELTE köznyelvi és
szaknyelvi (gazdasági) válaszainak értékei kiegyenlítettebbek, a BGF hallgatói esetében –
különösen a szaknyelvi (gazdasági) válaszoknál érzékelhető – nagyon erősen szófüggő
volt, hogy a válaszszó köznyelvi lesz-e vagy szaknyelvi. A FORGALOM, MUTATÓ,
MÉRLEG, FORRÁS szavak a pénzügyi-számviteli szaknyelv alapszókincséhez tartoznak,
ezen fogalmak ismerete nélkül nem lehet érdemben gazdasági tevékenységet folytatni,
ennek megfelelően magas számban érkeztek gazdasági válaszok. A PARKETT, MEDVE,
BIKA szavak a gazdaság egy speciális területéhez kapcsolódnak, tudniillik a tőzsdei
kereskedéshez. Ugyanakkor a tőzsdei kereskedés tárgya a papír (’értékpapír’) egyaránt
ismertnek bizonyult az ELTE és a BGF hallgatói körében is.
170
A t-próba szerint jelentős különbség van a BGF és az ELTE gazdasági válaszszavai között
és a BGF és az ELTE köznyelvi válaszszavai között.
33. táblázat
A t-próba eredménye
Szaknyelvi válaszok
ELTE vs BGF
Köznyelvi válaszok
ELTE vs BGF
bika - hívószócsoport bika-hívószócsoport
t-sig 0,00775683 t-sig 0, 00601138
különbözik különbözik
Az összehasonlítást elvégezhetjük a különbségek mentén is. Először az ELTE és a
BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszszavait vizsgáljuk meg. Az alábbi táblázat a különbség
növekvő sorrendjében tartalmazza a hívószavakat.
34. táblázat.
Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszainak különbsége
Sorrend Hívószó Különbség
1. parkett 0
2. olló 1
3. medve 4
4. papír 4
5. bika 5
6. mérleg 17
7. szereplők 27
8. mutató 28
9. forgalom 31
10. forrás 31
A PARKETT szó megítélésében nincs különbség a két csoport között. A szaknyelvi
(gazdasági) jelentés (’tőzsdeterem’) nem idéződött fel. A tőzsdei nyelvben használatos
MEDVE, PAPÍR, BIKA szavak mindkét csoport számára egyaránt alig ismertek. A tőzsdei
kereskedés a gazdaság egyik speciális területéhez tartozik, így mindkét csoport részéről az
ezen a területen való járatlanság okozza a két csoport közötti kis különbséget. AZ OLLÓ
szót szaknyelvi (gazdasági) értelemben már valamivel jobban és azonos mértékben ismerte
mindkét csoport (l. 21. ábra 169. o.). A gazdasági szaknyelvben az alapszókincshez tartozó
szavak esetében (MÉRLEG, SZEREPLŐK, MUTATÓ, FORGALOM, FORRÁS) azonban
tágra nyílik az olló az ELTE-s és a BGF-es hallgatók szaknyelvi (gazdasági) válaszai
171
között. Mindkét csoport ismerheti ezen szavak köznyelvi és szaknyelvi (gazdasági)
jelentését is, de a szóaktiválás során itt is meghatározó volt a szakterületen való jártasság.
Ezt követően az ELTE és a BGF köznyelvi válaszszavainak különbségét vizsgálom meg a
különbség növekvő sorrendjében.
35. táblázat
Az ELTE és a BGF köznyelvi válaszszavainak különbsége.
Sorrend Hívószó Különbség
1. parkett 0
2. olló 1
3. papír 4
4. bika 5
5. medve 5
6. mérleg 17
7. mutató 27
8. forgalom 31
9. forrás 31
10. szereplők 37
Megállapítható, hogy az ELTE és BGF gazdasági (34. táblázat 170. o.), illetve
köznyelvi (35. táblázat) válaszszavai közötti mennyiségi különbség arányosan viszonyul
egymáshoz. Egyedül a SZEREPLŐK magasra értékelt köznyelvi jelentése nyitja tágabbra
az ollót a gazdasági válaszok legmagasabb mennyiségi különbségéhez képest. Viszont az
értékek többsége arányosan követi egymást mindkét különbség-csoportban (gazdasági –
köznyelvi).
Tehát a fentiek alapján összegezhetjük, hogy mindkét csoportban nagyobb a
köznyelvi asszociációk száma, mint a gazdasági asszociációké. A BGF-es csoport
gazdasági válaszainak száma azonban magasabb, mint az ELTE csoporté, illetve az ELTE
köznyelvi asszociációinak száma magasabb, mint a BGF-é. A két csoport gazdasági és
köznyelvi válaszait összehasonlítva arányosan érzékelhető a mennyiségi különbség az
ELTE és a BGF között.
(iii) A következőkben azt vizsgálom meg, hogy hányféle válaszszótípus érkezett a
hívószavakra a szaknyelvi (gazdasági) és a köznyelvi kategóriában7. Az asszociációs
holdudvar terjedelme ugyanis szintén iránymutató lehet a hívószavak begyakorlottsága,
meghonosodása vonatkozásában. 7Itt, ahol történt összevonás, csak az összevonásokat vettem számításba.
172
36. táblázat.
Hányféle választípus érkezett az ELTE, a BGF csoportjában, valamint a két csoportban együttesen
Hívószó ELTE BGF ELTE és BGF
bika 42 42 84
forgalom 40 44 84
forrás 38 43 81
medve 35 40 75
mérleg 51 36 87
mutató 35 52 87
olló 41 28 69
papír 40 35 75
parkett 25 28 53
szereplők 31 30 61
Összesen 378 378 756
A táblázat alapján megállapítható, hogy az ELTE-sek és a BGF-esek egyforma
finomságú lexikai osztatot hoztak létre a különféle válaszszavaikkal (378:378). Az ELTE-s
hallgatók estében a MÉRLEG szó rendelkezik a leggazdagabb kapcsolatrendszerrel, míg a
PARKETT szó a legkevesebbel. A BGF a MUTATÓ hívószónál hozta létre a legfinomabb
lexikai osztatot, és az OLLÓ-t és a PARKETT-et bontotta legdurvábban lexikai osztatokra.
Az összesített (ELTE és BGF) sorrendet a kapcsolatok csökkenő mértékében az alábbi
táblázat szemlélteti:
37. táblázat
A szavak sorrendje az asszociációs holdudvar csökkenő sorrendjében
Sorrend Hívószó Választípusok
száma
1. mérleg 87
2. mutató 87
3. bika 84
4. forgalom 84
5. forrás 81
6. medve 75
7. papír 75
8. olló 69
9. szereplők 61
10. parkett 53
A táblázat alapján megállapítható, hogy a fenti hívószavak asszociációs holdudvara
közel egyforma kiterjedésű szócsoportokra bontható: MÉRLEG, MUTATÓ, BIKA,
173
FORGALOM, FORRÁS (87-81), MEDVE, PAPÍR (75), OLLÓ, SZEREPLŐK (69-61).
Mindenekelőtt a PARKETT szó rendelkezik csekélyebb asszociációs körrel.
A továbbiakban azt vizsgálom meg, hogy hányféle köznyelvi és hányféle
szaknyelvi (gazdasági) válasz érkezett.
A válaszszavak mennyiségi értékelésénél láttuk, hogy az összes szaknyelvi
(gazdasági) válaszszó 470, az összes köznyelvi válaszszó 1526, és a „nincs válasz”
kategória válaszainak száma 4 (31. táblázat 166. o.). A válaszok típusait vizsgálva az
összesítésben 756-féle választ lehetett regisztrálni, ebből 378 az ELTE hallgatóinak és
ugyancsak 378 a BGF hallgatóinak a válasza volt (36. táblázat 172. o.).
Az alábbiakban az ELTE-s és BGF-es hallgatók köznyelvi választípusait és az
ELTE-és és BGF-es hallgatók szaknyelvi (gazdasági) választípusait vizsgálom.
38. táblázat
Köznyelvi és gazdasági választípusok
Hívószó ELTE – BGF
Köznyelvi
választípusok
ELTE – BGF
Gazdasági
választípusok
ELTE – BGF
Összes
választípusok
mutató 38 49 87
mérleg 41 46 87
forgalom 42 42 84
forrás 49 32 81
papír 50 25 75
szereplők 40 21 61
olló 56 13 69
bika 73 11 84
medve 71 4 75
parkett 53 Ø 53
Összesen 513 243 756
A fenti hívószavak közül csak a MUTATÓ és a MÉRLEG szó gazdasági lexikai
osztata kidolgozottabb, mint a köznyelvié. A FORGALOM esetében egyenlő arányban
jelentkeztek a köznyelvi és a gazdasági asszociációk. Ebben a megközelítésben is a BIKA-
hívószócsoportban a köznyelvi válaszok sokféleségének dominanciája érvényesül.
A továbbiakban külön-külön is megvizsgáljuk a két csoport (ELTE, BGF) a
köznyelvi és a gazdasági választípusait a mennyiségük vonatkozásában.
174
39. táblázat.
Az ELTE és a BGF köznyelvi választípusai
Hívószó ELTE
Hányféle köznyelvi
válasz
BGF
Hányféle köznyelvi
válasz
bika 39 34
medve 35 36
olló 32 24
forrás 28 21
papír 28 22
mérleg 27 14
parkett 25 28
szereplők 24 16
forgalom 22 20
mutató 14 24
Összesen: 274 239
A táblázatból látható, hogy az ELTE hallgatói majdnem minden esetben többféle
típusú köznyelvi válaszhoz folyamodtak, mint a BGF hallgatói. Csak a MEDVE,
MUTATÓ és PARKETT szavak esetében volt gazdagabb a BGF válaszválasztéka. Míg az
ELTE-seknél a legtöbbféle válasz legmagasabb értéke 39 (BIKA), addig a BGF-eseknél a
legmagasabb érték 36, ami a MEDVE szót jelzi. Az ELTE legalacsonyabb értéke 14
(MUTATÓ), a BGF legalacsonyabb értéke 14 (MÉRLEG). Tehát a két szélső érték
vonatkozásában nincsenek jelentős eltérések a választípusokat illetően a két csoportban
(ELTE, BGF).
A szaknyelvi (gazdasági) válaszok típusainak számát az alábbi táblázat összegzi:
40. táblázat
Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdaság)i választípusok
Hívószó ELTE
szaknyelvi választípus
BGF
szaknyelvi választípus
mutató 21 28
forgalom 18 24
forrás 10 22
mérleg 24 22
szereplők 7 14
papír 12 13
bika 3 8
medve 0 4
olló 9 4
parkett 0 0
Összesen: 104 139
175
A szakmai ismeretek szóaktiválásra gyakorolt hatása a fenti adatok alapján is
érzékelhető. A BGF-esek a MÉRLEG és az OLLÓ szó kivételével minden esetben többféle
gazdasági jellegű választ adtak meg, mint az ELTE-sek. A PARKETT szót a BGF
hallgatói az ELTE hallgatóihoz hasonlóan nem értékelték gazdasági szóként. A BGF
legmagasabb értéke 28 (MUTATÓ), az ELTE legmagasabb értéke 24 (MÉRLEG). A BGF
legalacsonyabb értéke 0 (PARKETT), az ELTE legalacsonyabb értéke 0 (MEDVE,
PARKETT).
Az ELTE csoportja köznyelvi válaszokból, a BGF csoportja szaknyelvi (gazdasági)
válaszokból ad meg többfélét. Az ELTE 274-féle, BGF 239-féle köznyelvi választ ad
meg; a két csoport közötti különbség 35. Ami a gazdasági jellegű válaszokat illeti, az
ELTE 104 szaknyelvi (gazdasági), a BGF 139-féle szaknyelvi (gazdasági) választ ad meg.
A különbség ebben az esetben is 35. Tehát a szakmai műveltség által diktált prioritások a
BIKA-szócsoport válaszváltozataiban is érvényre jutnak, de összehasonlítva az ELTE és a
BGF köznyelvi válaszainak különbségetit és az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági)
válaszainak különbségeit, nincs különbség. Tehát ennél a szócsoportnál – amely egyaránt
aktív a köznyelvben és a szaknyelvben is – nem jelentős a szakmai műveltség hatása.
Összesen a két csoportból 513-féle köznyelvi válasz és 243-féle szaknyelvi (gazdasági)
válasz érkezett. Vagyis a kísérletben részt vevő személyek a kettős lexikai hozzáférésű
hívószavakra inkább köznyelvi válasszal reagáltak. A gazdasági szaknyelvi előfeszítés
ellenére a fenti kifejezéseknek mint metaforikus és metonimikus szerkezetű szavaknak a
forrástartománya, illetve IKM-e lépett túlnyomórészt akcióba.
176
(iv) A különbségek feltárása után a továbbiakban azt vizsgálom meg, hogy egy
adott hívószóra hány közös köznyelvi, illetve közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszó
érkezett az ELTE és a BGF csoportjából.
41. táblázat.
Az ELTE és a BGF közös köznyelvi és szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai
Hívószó Közös köznyelvi VSZ a 200
adatközlőtől
Közös gazdasági VSZ a 200
adatközlőtől
parkett 166 0
medve 151 0
olló 142 11
bika 131 4
papír 112 43
szereplők 110 25
forrás 87 38
mutató 82 31
mérleg 79 49
forgalom 73 55
Összesen 1133 256
A BIKA-hívószócsoport hívószavaira nemcsak több és többféle köznyelvi
válaszszó érkezett, hanem a két csoport (ELTE, BGF) közös válaszszavai is nagyobb
arányban köznyelvi szavak, mint gazdasági jellegűek. A közös elemek szólistája
(számadatokkal) táblázat formájában a mellékletben található (l. 16. sz. melléklet 79.
oldal).
Az alábbiakban a hívószavak mellett felsorolom az ELTE és a BGF közös
köznyelvi és közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavait az előfordulásuk csökkenő
sorrendjében.
A BIKA hívószó közös köznyelvi válaszszavai: viadal/bikaviadal, Spanyolország,
állat, horoszkóp, szarv, erős, torreádor, vörös, spanyol, pata/bikapata, csillagjegy, én, red
bull, düh, Egri Bikavér, futtatás/bikafuttatás;
A BIKA hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: tőzsde;
A FORGALOM hívószó közös köznyelvi válaszszavai: autó/autók, közlekedés,
dugó, út/utak, nagy, kereszteződés;
177
A FORGALOM hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: bevétel,
pénz/pénzforgalom, üzlet, áru/áruforgalom, bolt, kereskedelem, kereslet;
A FORRÁS hívószó közös köznyelvi válaszszavai: víz, patak, erdő, kút, hegy;
A FORRÁS hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: tőke, pénz,
pénzforrás, eszköz, hitel/hitelek;
A MEDVE hívószó közös köznyelvi válaszszavai: állat, barna, bocs, sajt,
maci/mackó, erdő, hagyama/medvehagyma, barlang, méz, nagy, málna, Oroszország,
állatkert, erő, veszély
A MEDVE hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: Ø
A MÉRLEG hívószó közös köznyelvi válaszszavai: súly, horoszkóp, konyha, kiló
(kilogramm), testsúly;
A MÉRLEG hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: számvitel,
egyensúly, könyvelő/mérlegképes könyvelő, fizetési/fizetési mérleg, eredmény, mérés,
egyenlőség, tarozik, egyenlő, pénzügy;
A MUTATÓ hívószó közös köznyelvi válaszszavai: óra, ujj, névmás, nyíl;
A MUTATÓ hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: gazdaság,
gazdasági/gazdasági mutató, index, hitel, hiteldíj/hiteldíjmutató, kamat, eredmény;
Az OLLÓ hívószó közös köznyelvi válaszszavai: vágás, papír, vág, kés, kő,
fodrász, eszköz, vágni, haj, varrás ,éles, szabó;
Az OLLÓ hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: agrár/agrárolló;
A PAPÍR hívószó közös köznyelvi válaszszavai: toll, fa/fák, lap, ceruza, könyv,
írás, fehér, olló, dolgozat, rajz, kő, levél;
A PAPÍR hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: pénz,
értékpapír/érték, papírpénz, állampapír, kötvény;
A PARKETT hívószó közös köznyelvi válaszszavai: tánc, fa, padló, parketta,
ördög, szoba, lakás, barna, színpad, tánctér, ördöge;
A PARKETT hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: Ø
178
A SZEREPLŐK hívószó közös köznyelvi válaszszavai: színház, film/filmek,
sorozat/sorozatok, válogatás;
A SZEREPLŐK hívószó közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai: piac,
résztvevő/résztvevők, piaci/piaci szereplők;
Az alábbi táblázat a BIKA-hívószócsoport összesített adatait tartalmazza:
42. táblázat
A BIKA-hívószócsoport összesített adatai
Gazdasági
VSZ:
470 Köznyelvi
VSZ:
1526 Összes VSZ: 1996
Hányféle
GVSZ:
243 Hányféle
KVSZ:
513 Hányféle
VSZ:
756
Közös
GVSZ:
256 Közös
KVSZ:
1133 Összes közös
VSZ:
1389
Ebben a csoportban válaszként nem érkeztek lehetséges, de nem létező szavak. A
kettős lexikai hozzáférésű szavaknál megvolt a kontextusba helyezés lehetősége, nem
kellett kerülőutat keresni.
(v) Végül még összehasonlíthatjuk a PARKETT szó és a TŐZSDEPARKETT szó
adatait. Mindkét szó ugyanarra vonatkozik a gazdasági szaknyelvben, mégpedig a
tőzsdetermi kereskedés helyszínére.
Érdemes felidézni a laikusoknak a tőzsdeparkett vonatkozásában megadott
gyakorisági és jelentésismereti értékeit. Láthatjuk, hogy a tőzsdeparkett kifejezés a
kamatvágás szóval együtt a legkevésbé ismert és a legkevésbé gyakori szavak közé
tartozik, a gazdasági szaksajtóban szintén a legritkábban felbukkanó szavak egyike (l. 17.
ábra 147. o.).
A PARKETT és a TŐZSDEPARKETT gazdasági, köznyelvi válaszszavainak és „nincs
válaszainak” az adatai az alábbi táblázatban láthatók.
179
43. táblázat.
A PARKETT és a TŐZSDEPARKETT adatai
Hívószó ELTE
G VSZ
ELTE
K VSZ
ELTE
Nincs
válasz
BGF
G VSZ
BGF
K VSZ
BGF
Nincs
válasz
parkett 0 100 0 0 100 0
tőzsdeparkett 46 43 11 73 26 1
Megállapíthatjuk, hogy a PARKETT szót egyértelműen köznyelvi szóként
értelmezték a kísérletben részt vevő személyek. A TŐZSDEPARKETT szóra pedig
mindkét csoportban (ELTE, BGF) nagyobb arányban érkeztek szaknyelvi (gazdasági)
válaszok, mint köznyelviek, de a BGF-es hallgatók nagyobb arányban preferálták a
szaknyelvi (gazdasági) válaszokat a köznyelviekhez képest, mint az ELTE-sek. Fontos
még, hogy az ELTE, tehát a nem szakember csoportban nagyon magas volt a „nincs
válaszok” száma (11).
Ami a beérkezett választípusokat illeti, szaknyelvi (gazdasági) szempontú
összehasonlítást a PARKETT és a TŐZSDEPARKETT szó között a fentiek miatt - hogy
tudniillik 0 gazdasági választ adtak az ELTE-sek és a BGF-esek a PARKETT szóra - nem
is tudunk végezni. Ugyanígy a közös gazdasági elemek alapján sem tudunk összevetést
készíteni.
A fenti megállapítások abból a szempontból lényegesek, hogy a gazdasági
szaksajtóban egyaránt használatos mindkét kifejezés a tőzsdei szaknyelvben, a jelen mérés
alapján pedig a gazdasági és köznyelvi jelentés skáláján a két szó a skála ellentétes végén
helyezkedik el. A PARKETT a 200 adatközlő 100 + 100 válaszával köznyelvi, a
TŐZSDEPARKETT a 200 adatközlő 46 + 73 szaknyelvi (gazdasági) válaszával + 12
„nincs válasszal” (131) elsősorban gazdasági jelentéssel bír.
180
II.) A hívószavakra adott szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak és a
szaksajtóban mért szógyakoriság kapcsolata
A továbbiakban azt a feltevést vizsgálom, hogy ha magas egy hívószónak a
szaksajtóban való előfordulási gyakorisága, akkor a BGF-es hallgatók szaknyelvi
(gazdasági) válaszszavainak száma is magasabb lesz, mint az ELTE hallgatóié.
Az adott hívószónak a gazdasági szaksajtóban való gyakorisága és az ELTE
hallgatói, valamint a BGF hallgatói által a hívószóra adott szaknyelvi (gazdasági) válaszok
közötti kapcsolat közvetlen összehasonlítása érdekében képezni kell a relatív gyakoriságot.
Az 44. táblázat első oszlopa az ADÓALAP-hívószócsoport hívószavait, a második
oszlopa a szaksajtóbani előfordulásuk számát, a harmadik az ELTE, a negyedik a BGF
szaknyelvi (gazdasági) válaszavainak számát tartalmazza.
44. táblázat
Az ADÓALAP-hívószócsoport szaksajtóbani gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi (gazdasági)
válaszszavak száma
Hívószó Gyakoriság a
szaksajtóban
ELTE szaknyelvi
válaszszavai
BGF szaknyelvi
válaszszavai
kamatláb 9 67 93
kamatvágás 6 60 76
hitelkeret 5 70 89
árrés 3 58 86
csődvédelem 3 65 87
adóalap 3 78 90
adókulcs 3 62 91
cégbedőlés 0 73 86
tőkeáramlás 0 57 75
adósságcsapda 0 50 64
tőzsdeparkett 0 46 73
Összesen 32 686 910
181
A fenti adatok alapján az 45. táblázat tartalmazza a relatív gyakoriságot.
45. táblázat
Az ADÓALAP-hívószócsoport szaksajtóbani relatív gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi (gazdasági)
válaszszavak relatív gyakorisága
Hívószó Relatív gyakoriság a
szaksajtóban
ELTE szaknyelvi
válaszszavainak
relatív gyakorisága
BGF szaknyelvi
válaszszavainak
relatív
gyakorisága
kamatláb 28% 10% 10%
kamatvágás 19% 9% 8%
hitelkeret 16% 10% 10%
árrés 9% 8% 9%
csődvédelem 9% 9% 10%
adóalap 9% 11% 10%
adókulcs 9% 9% 10%
cégbedőlés 0% 11% 9%
tőkeáramlás 0% 8% 8%
adósságcsapda 0% 7% 7%
tőzsdeparkett 0% 7% 8%
A számadatok alapján megállapítható, hogy a hívószavakra érkezett szaknyelvi
(gazdasági) válaszszavak relatív gyakorisága az ELTE és a BGF hallgatói körében
egyaránt 7% és 10-11% között található. A gazdasági szaksajtóban való relatív előfordulás
azonban ennél jóval szélsőségesebb képet mutat: a gyakoriság intervalluma 0 % és 28%
közé esik.
A 22. ábra jól szemlélteti, hogy az ELTE-s és a BGF-es szaknyelvi válaszok relatív
gyakoriságukat tekintve egyaránt kiegyenlítettebbek, mint a hívószavak szaksajtóbani
gyakorisága.
182
22. ábra. Az ADÓALAP-hívószócsoport szaksajtóbani relatív gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi
(gazdasági) válaszszavak relatív gyakorisága
A vizsgált lapszámokban (Napi Gazdaság 2012. január – június) kiemelkedően
magas relatív gyakorisággal fordultak elő a kamatláb, kamatvágás és a hitelkeret szavak,
ugyanakkor a cégbedőlés, az adósságcsapda, a tőkeáramlás és a tőzsdeparkett kifejezések
meg sem jelentek. A szaksajtóban gyakori hívószavakra (kamatláb, kamatvágás, hitelkeret)
az ELTE-s és a BGF-es hallgatók egyaránt 8-10%-os relatív gyakorisággal adtak meg
szaknyelvi válaszokat, a szaksajtóban nem gyakori szavakra (cégbedőlés, tőkeáramlás,
adósságcsapda, tőzsdeparkett) ugyancsak hasonló gyakorisággal reagáltak az ELTE és a
BGF hallgatói szaknyelvi (gazdasági) szóval: 7 és 11% között (l. 45. táblázat 181. o.).
Tehát nem érzékelhető közvetlen kapcsolat a szaksajtóban való előfordulás mértéke és a
szaknyelvi válaszok száma között sem az ELTE, sem a BGF hallgatói körében. A
szaknyelvi (gazdasági) válaszok relatív gyakoriságát tekintve az ELTE és BGF sem mutat
nagy különbséget. A többi hívószó átmenetet képez a gyakori és az egyáltalán elő sem
forduló szavak között. E szavak a következők: árrés, csődvédelem, adóalap, adókulcs.
Relatív gyakoriságuk a szaksajtóban 9-9%. Az ELTE és a BGF hallgatói szaknyelvi
válaszaik relatív gyakoriságát tekintve e szavak esetében sem különböznek lényegesen:
csődvédelem ELTE 9% - BGF 10%, adóalap ELTE 11% - BGF 10%, adókulcs ELTE 9% -
BGF 10%.
183
A fentiek szerint játhatunk el a BIKA-hívószócsoport esetében is. A hívószavak
gazdasági szaksajtóban való gyakorisága és az ELTE, valamint a BGF hallgatói által a
hívószavakra adott szaknyelvi (gazdasági) válaszok közötti kapcsolat közvetlen
összehasonlítása érdekében képezni kell a relatív gyakoriságot.
Az 46. táblázat első oszlopa a hívószavakat, a második oszlopa a szaksajtóbani
előfordulásuk számát, a harmadik az ELTE, a negyedik a BGF szaknyelvi (gazdasági)
válaszavainak számát tartalmazza.
46. táblázat A BIKA-hívószócsoport szaksajtóbani gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi válaszszavak száma
Hívószó Gyakoriság a
szaksajtóban
ELTE szaknyelvi
válaszszavai
BGF szaknyelvi
válaszszavai
forgalom 116 28 59
papír 86 28 32
forrás 74 18 49
mutató 29 28 56
szereplők 24 11 38
mérleg 13 33 50
parkett 8 0 0
bika 1 4 9
olló 0 12 11
medve 0 0 4
Összesen 351 162 308
A fenti adatok alapján az 47. táblázat tartalmazza a relatív gyakoriságot.
47. táblázat
A BIKA-hívószócsoport szaksajtóbani relatív gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi válaszszavak relatív
gyakorisága
Hívószó Relatív gyakoriság a
szaksajtóban
ELTE szaknyelvi
válaszszavainak
relatív gyakorisága
BGF szaknyelvi
válaszszavainak
relatív
gyakorisága
forgalom 33% 17% 19%
papír 25% 17% 10%
forrás 21% 11% 16%
mutató 8% 17% 18%
szereplők 7% 7% 12%
mérleg 4% 20% 16%
parkett 2% 0% 0%
bika 0% 2% 3%
olló 0% 7% 4%
medve 0% 0% 1%
184
A számadatok alapján megállapítható, hogy a hívószavakra érkezett szaknyelvi
(gazdasági) válaszszavak relatív gyakorisága az ELTE és a BGF hallgatói körében közel
azonos nagyságú tartományba esik: ELTE 0 - 17%, BGF 1 – 19%. A gazdasági
szaksajtóban való relatív előfordulás azonban nagyobb eltéréseket mutat: a relatív
gyakoriság intervalluma 0 % -tól 33%-ig terjed.
A 23. ábra azt szemlélteti, hogy az ELTE-s és a BGF-es szaknyelvi válaszok relatív
gyakoriságukat tekintve közelebb esnek egymáshoz a hívószavak szaksajtóbani relatív
gyakoriságához képest.
23. ábra. A BIKA-hívszócsoport szaksatóbani relatív gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi (gazdasági)
válaszszavak relatív gyakorisága
A forgalom, a papír, a forrás szavak előfordulása a szaksajtóban kiemelkedően
magas, míg az olló, a medve szavak a vizsgált lapszámokban meg sem jelentek. Noha a
medve szó nem jelent meg a sajtóban, a BGF-es hallgatók reagáltak rá szaknyelvi
(gazdasági) válasszal, az ELTE pedig nem. A szaksajtóban való alacsony előfordulási
gyakoriság ellenére a mérleg és a bika szavak esetében az ELTE és a BGF is adott meg
(szaknyelvi) gazdasági válaszszót. A parkett szó pedig megjelent ugyan a gazdasági
szaksajtóban, de sem az ELTE, sem a BGF csoportja nem ismerte.
185
Milyen kapcsolat van tehát a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszai, az ELTE
szaknyelvi (gazdasági) válaszai és a szaksajtóban való relatív gyakoriság között? Azt
feltételeztem, hogy ha magas egy szónak a szaksajtóban való relatív előfordulása, akkor a
BGF-es szaknyelvi (gazdasági) válaszok és az ELTE szaknyelvi (gazdasági) válaszai
közötti különbség növekszik a BGF javára.
Az alábbi táblázatok a BGF és az ELTE közötti különbség (értsd. BGF szaknyelvi
válaszai – (mínusz) ELTE szaknyelvi válaszai) és a szaksajtóban való relatív előfordulási
gyakoriság adatait tartalmazza.
48. táblázat
Az ADÓALAP-hívószócsoport sajtóbani relatív gyakorisága és a BGF-ELTE szaknyelvi (gazdasági)
válaszai közötti különbség
Hívószó
különbség
(BGF-
ELTE)
sajtó
relatív
gyakoriság
kamatláb 26 28%
kamatvágás 16 19%
hitelkeret 19 16%
adókulcs 29 9%
árrés 28 9%
csődvédelem 22 9%
adóalap 12 9%
tőzsdeparkett 27 0%
tőkeáramlás 18 0%
adósságcsapda 14 0%
cégbedőlés 13 0%
Az 48. táblázatban a második oszlop a BGF – ELTE szaknyelvi válaszainak mennyiségi
különbségét, a harmadik oszlop a sajtóbani relatív gyakoriságot mutatja csökkenő
sorrendben. A táblázat alapján megállapítható, hogy nagyon változó a sajtóbani relatív
gyakoriság és a BGF – ELTE szaknyelvi válaszok mennyiségi különbségének kapcsolata:
a sajtóban leggyakoribb szó a kamatláb (28%), és a BGF – ELTE szaknyelvi válaszok
különbsége ebben az esetben a magas értékek közé tartozik (26) a 13-tól 29-ig terjedő
értéktartományban (l. 48. táblázat második oszlopát). A legnagyobb BGF – ELTE
mennyiségi különbség az adókulcs és az árrés szó esetében tapasztalható, de a sajtóbani
gyakoriság itt csak 9%; A tőzsdeparkett szó egyáltalán nem fordult elő a vizsgált
186
lapszámokban, ennek ellenére nagy a mennyiségi különbség a BGF – ELTE szaknyelvi
válaszai között (27) a 13-tól 29-ig terjedő értéktartományban (l. 48. táblázat második
oszlopát).
49. táblázat
A BIKA-hívószócsoport sajtóbani relatív gyakorisága és a BGF-ELTE szaknyelvi (gazdasági) válaszai
közötti különbség
Hívószó
különbség
(BGF-
ELTE)
sajtó relatív
gyakoriság
forgalom 31 33%
papír 4 25%
forrás 31 21%
mutató 28 8%
szereplők 27 7%
mérleg 17 4%
parkett 0 2%
bika 5 0%
medve 4 0%
olló -1 0%
A BIKA-hívószócsoport esetében változó kapcsolatokat találunk: a sajtóban
leggyakoribb szó a forgalom (33%), és a BGF – ELTE szaknyelvi válaszai közötti
különbség is itt a legnagyobb (31) a -1-től 31-ig terjedő értéktartományban (l. 49. táblázat).
A sajtóban második leggyakoribb szó a papír (25%), de a BGF – ELTE szaknyelvi
válaszai közötti különbség csak 4 a -1-től 31-ig terjedő értéktartományban (l. 49. táblázat).
Viszonylag nagy a különbség (27) a szereplők szó esetén a BGF és az ELTE között, de a
sajtóban mért relatív gyakoriság alacsony értéket mutat (7%). Az olló szó esetében a
különbség -1, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben az ELTE adott meg több szaknyelvi
választ.
187
A fenti adatokat az alábbi diagramok szemléltetik.
24. ábra. Az ADÓALAP-hívószócsoport szaksajtóbani relatív gyakorisága és a BGF-ELTE gazdasági
válaszai közötti különbség
A 24. ábra oszlopai az egyes szavak sajtóban való előfordulását szemléltetik, a sötét vonal
pedig a szavakra adott szaknyelvi válaszok különbségét mutatja a BGF és az ELTE között
növekvő sorrendben. Látható, hogy a BGF javára növekvő különbség nem jelenti egyúttal
a szaksajtóban való magas gyakoriságot is.
188
A BIKA-hívószócsoportra vonatkozóan a 25. ábra mutatja a szavak gyakoriságát a
szaksajtóban, illetve a BGF-ELTE szaknyelvi válaszainak mennyiségi különbségét.
25. ábra. A BIKA-hívószócsoport sajtóbani gyakorisága és a BGF-ELTE gazdasági válaszai közötti
különbség
Az ábrán látható, hogy itt sincs egyenes arányos kapcsolat a gyakoriság és a különbség
értékei között. A papír szó a második leggyakoribb szó a szaksajtóban, a különbséget
tekintve viszont csak a harmadik. Egyedül a forgalom szó gyakorisága és különbségre
vonatkozó értéke viszonyul egymáshoz arányosan.
A diagrammok és a t-próba alapján (t- sig: 9,0181179E-07; t-sig: 0,007843617)
megállapíthatjuk, hogy nincs kapcsolat a szaksajtóban való gyakoriság és a BGF – ELTE
szaknyelvi válaszainak mennyiségi különbsége között. Ez tehát azt jelenti, hogy nem igaz
az a feltevés, amely szerint, ha magas egy szónak a szaksajtóban való gyakorisági
előfordulása, akkor erre a szóra a BGF-es hallgatók magasabb számban asszociálnak
szaknyelvi (gazdasági) szóval, mint az ELTE-s hallgatók. A BGF-es hallgatók szaknyelvi
ismereteiket tehát nem elsősorban a szaksajtóból szerzik.
189
4. AZ EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEINEK MEGVITATÁSA
Jelen kutatás a gazdasági szaknyelven belüli kettős lexikai hozzáférést vizsgálja
kognitív nyelvészeti megközelítésben. A kettős lexikai hozzáférés mint elemzési szempont
a gazdasági szaknyelvet sajátos megvilágításba helyezi. A szakirodalom ugyanis a jelentés
vonatkozásában a gazdasági szaknyelv fő ismérveiként a monoszémiát és az
egyértelműséget hangsúlyozza (Ablonczyné 2006, Bańczerowski 2004). Ugyanakkor
említést tesz a terminológiai poliszémia jelenségéről (Heltai 2006) és a szaknyelven belüli
poliszémia kutatásának szükségességéről is (Ablonczyné 2006), ami a jelen kutatás
kérdésfelvetéseit indokolttá teszik.
A disszertáció szakszavak, szakkifejezések jelentését veszi górcső alá, melyek a
gazdasági szaknyelvben egyértelmű (vö. Felber/Schaeder 1999, l. 30. o.) jelentéssel
rendelkeznek. Miután az elméleti terminusok, szakkifejezések nagyon gyakran metaforikus
(Kertész 2001) és/vagy metonimikus szerkezetűek, a kettős lexikai hozzáférés
vizsgálatának, a szerző szerint, legalkalmasabb eszköze a holista kognitív szemantika. A
kognitív szemantika fontos kutatási tárgya ugyanis a metafora és a metonímia, és a
kognitív keretszemantika, nem pedig az igazságfeltételek teljesülését elemző formális
szemantika, a megfelelő módszer a metaforák és metonímiák jelentésének feltárására.
Az empirikus kutatás a vizsgált lexikai egységek, azaz a metaforák és metonímiák
pozícióját a bázisszint ismérvei alapján a bázisszint alatt feltételezte. A nem szakemberek
körében végzett mérések alapján megállapítottuk, hogy a jelentésismereti és az előfordulási
gyakorisági adatok szerint – a köznyelvhez hasonlóan – a gazdasági szaknyelvben is
kimutatható a szaknyelv bázisszintjét képező szókincs, illetve egy bázisszint alatt található
szókincsréteg. A gazdasági szaknyelvi szókincs vertikális tagozódását (bázisszint –
bázisszint alatti szint) vizsgáló mérés azt is megerősítette, hogy a bázisszinten a nem
metaforikus és nem metonimikus szerkezetű (vagy már e tekintetben elhomályosult)
szakkifejezések találhatók (hitel, adó), míg a bázisszint alatt egyértelműen metaforák és
metonímiák jelentek meg (kamatláb, adókulcs) l. ADÓALAP-hívószócsoport (147. o.).
Ezek a metaforák és metonímiák azonban egy fontos szempontból eltérnek a gazdasági
szaknyelvi szókincs egy másik, szintén metaforikus, illetve metonimikus szerkezetű lexikai
egységeket tartalmazó csoportjától (mérleg, medve) l. BIKA-hívószócsoport (165. o.). Ez
190
utóbbi csoport tagjai ugyanis mind a köznyelvben, mind a gazdasági szaknyelvben aktív
lexikai egységeknek számítanak.
A kérdés az volt, hogy hogyan lehet konkrétan kimutathatóvá tenni a kettős lexikai
hozzáférést, illetve annak lehetőségét? A kognitív szemantika alapján a metaforák keretek
közötti (forrás- és céltartomány), a metonímiák kereten belüli (IKM) megfelelések
eredményeképpen jönnek létre. Ezeknek a megfeleléseknek a motiválására és explicitté
tételére a szóasszociáció nyújt lehetőséget. Mire asszociálnak a kísérletben részt vevő
személyek: a forrástartományra vagy a céltartományra, a szó szerinti vagy az átvitt értelmű
jelentésre? A köznyelvi és szaknyelvi értelemben is előforduló szakaszavak (BIKA-
hívószócsoport) esetében várható volt, hogy az asszociácók valamilyen mértékben mindkét
tartományt érinteni fogják. Viszont a bázisszint alatti (ADÓALAP) hívószócsoport
esetében az egyértelmű szaknyelvi használat ellenére azt feltételezte a kutatás, hogy
működésbe fog lépni a forrástartomány is. Ez így is történt. Mivel függhet össze, hogy a
szigorúan szaknyelvi jelentésben használatos szakkifejezések is lehetőséget adnak arra,
hogy a forrástartományukkal kapcsolatos jelentés is felmerüljön? Természetesen a
szakember számára ismert a szakszavak jelentése, mégis – képzettársítási képességétől
függően – képes kilépni ebből a meghatározott keretből, és képes a forrástartományra is
asszociálni. A nem szakember pedig szakismeretek híján a forrástartományt részesíti
előnyben. Ennek a jelenségnek a vizsgálatánál felmerülhet a kérdés, hogy a nyelvi
tudatosság (language awareness / lexical awareness) analógiájára nem egyfajta szaknyelvi
tudatosság megnyilvánulásának vagyunk-e tanúi. „ … az emberekben van egy ösztönös
képesség, melynek segítségével megfigyeljük és analizáljuk a nyelvet. Nem szükséges
ehhez nyelvésznek lenni, .. Ennek a képességnek a lényege a forma észrevétele, a tartalom
és a forma szétválasztása, ugyanakkor együtt tartása, egységben látása.” (Adamikné 2006:
147) Feltételezhetjük, hogy a szakember és a nem szakember szaknyelvi tudatossága
közötti különbség – a forrástartományra vonatkozó asszociációk alapján – az lehet, hogy
bár mindkét csoportban működik az intuitív analizáló képesség, a szakember jobban
egységben tartja a részeket azáltal, hogy a szaknyelvi jelentésnek is a birtokában van.
Tehát a szóasszociációs vizsgálat révén a professzionális (szakember) és nem
professzionális (nem szakember) piaci szereplőknek a szaknyelvi lexikai szinthez való
hozzáférésük kognitív és intuitív hátteréről is árnyaltabb képet kapunk. Ez is azt látszik
alátámasztani, hogy a szaknyelvre mint egy másik, idegen nyelvre kell tekintenünk. A
nyelvi tudatosság kérdése Adamikné Jászó Anna szerint nemcsak az anyanyelv elsajátítása
191
során kulcskérdés, hanem az idegen nyelvek tanulásánál, tanításánál is (Adamikné 2006:
154).
A szóasszociációs vizsgálat adatait négy szempontból külön-külön értékeltem. A
szempontok a következők voltak: (i) Hány és milyen válaszszavakat adtak meg az ELTE
és a BGF hallgatói a hívószavakra? (ii) Milyen az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági)
és köznyelvi válaszszavainak aránya? (iii) Hányféle típusú szaknyelvi (gazdasági), illetve
köznyelvi válaszszó érkezett a hívószavakra? (iv) Hány közös (BGF és ELTE) szaknyelvi
(gazdasági), illetve közös köznyelvi válaszszó érkezett egy adott hívószóra? E négy
szempont további alkalmazásával a következőket lehetett megállapítani. Az első két
vizsgálati szempontot (i) Hány és milyen válaszszavak érkeztek (ii) Milyen a szaknyelvi és
a köznyelvi válaszszavak aránya összevonom.
(i) – (ii) Hány és milyen asszociációt adott meg az ELTE és a BGF a BIKA- és az
ADÓALAP-hívószócsoportban? Milyen az ELTE és a BGF szaknyelvi és köznyelvi
válaszszavainak aránya?
50. táblázat
Az ADÓALAP- és a BIKA-hívószócsoport szaknyelvi (gazdasági), köznyelvi és „nincs válaszai”
Hívószócsoport ELTE
SZVSZ
ELTE
K VSZ
Nincs
válasz
BGF
SZ VSZ
BGF
K VSZ
Nincs
válasz
adóalap 640 332 28 837 161 2
bika 162 837 1 308 689 3
Az ADÓALAP-hívószócsoport esetében az ELTE szaknyelvi válaszaival szemben
a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszai, illetve BGF köznyelvi válaszaival szemben az
ELTE köznyelvi válaszai kerültek túlsúlyba. A BIKA-hívószócsoportban ugyanezt az
arányt állapítottuk meg. A két hívószócsoport között a lényegi különbség abban áll, hogy a
kettős jelentéshasználatú (köznyelvi és szaknyelvi) BIKA-hívószócsoportban mind az
ELTE, mind a BGF nagyobb arányban adott meg köznyelvi válaszszavakat, mint
szaknyelvieket. Tehát a köznyelvi jelentés erősebbnek bizonyult, noha a két csoport közötti
szakmai műveltségbeli különbség érvényesült (a BGF szaknyelvi válaszainak a száma
mindig magasabb). Az ADÓALAP-hívószócsoportban mind az ELTE, mind a BGF
nagyobb arányban adott meg szaknyelvi (gazdasági) válaszszavakat. Tehát a szaknyelvi
jelentés bizonyult erősebbnek. A szakmai műveltségbeli különbséget a BGF szaknyelvi
válaszainak a fölénye mellett az ELTE „nincs válaszainak” száma is jelzi: a bázisszint alatt
lévő ADÓALAP-csoportban az ELTE 28-szor nem adott meg választ, a BGF csak 2 „nincs
válasszal” rendelkezik.
192
Az összesített adatokat az alábbi táblázat tartalmazza:
51. táblázat
Az ADÓALAP- és a BIKA-hívószócsoport összesített szaknyelvi (gazdasági) és köznyelvi válaszai
Hívószócsoport Összes
szaknyelvi
VSZ
Összes
köznyelvi
VSZ
Összes
nincs válasz
adóalap 1477 493 30
bika 470 1526 4
Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az ADÓALAP-hívószócsoport bázisszint
alatti pozícióját a szóasszociációs vizsgálatok összesített válaszszavai is egyértelműen
igazolták. Háromszor több szaknyelvi (gazdasági) válaszszó (1477) érkezett ebben a
csoportban, mint a kettős jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoportban (470). A bázisszint
alatti pozíciót erősíti a „nincs válaszok” száma is (30).
A szaknyelvi és köznyelvi válaszokat összehasonlítottuk a különbségük
szempontjából is. Az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) válaszszavainak számbeli
különbségeit és az ELTE és a BGF köznyelvi válaszszavainak számbeli különbségeit
alapul véve azt tapasztaltuk, hogy az ADÓALAP-hívószócsoport esetében a szaknyelvi
(gazdasági) válaszavaknál hamarabb érzékelhető a BGF és az ELTE válaszainak
mennyiségi különbsége, mint a köznyelvi válaszszavak esetén. De mindkét esetben
működik az olló-hatás ( 20-21. táblázat 153-154. o) .
A BIKA-hívószócsoportban az ELTE és a BGF szaknyelvi (gazdasági) és köznyelvi
válaszait összehasonlítva arányosnak tekinthető az ELTE-BGF szaknyelvi (gazdasági)
válaszok és az ELTE-BGF köznyelvi válaszok különbsége közötti viszony ( 34-35. táblázat
170-171. o.).
Vagyis a különbség mentén történő összehasonlítás szerint is igazolódik az ADÓALAP-
hívószócsoport mélyebb szaknyelvi beágyazódottsága.
193
(iii) A következő kérdés, hogy hányféle típusú válaszszó érkezett a hívószavakra a
szaknyelvi (gazdasági) és a köznyelvi kategóriában.
52. táblázat
Az ELTE és a BGF köznyelvi és gazdasági választípusai
Hívószócsoport ELTE
Hányféle
K VSZ
BGF
Hányféle
K VSZ
ELTE
Hányféle
SZ VSZ
BGF
Hányféle
SZ VSZ
adóalap 265 144 307 406
bika 274 239 104 139
A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy az ELTE az ADÓALAP-hívószócsoport
esetében gazdasági szaknyelvi szinten, a BIKA-hívószócsoport esetében köznyelvi szinten
hoz létre finomabb lexikai osztatot. A BGF-nél ugyanez a helyzet. Ez újfent alátámasztja a
két hívószócsoportnak a szaknyelv vertikális dimenziójában elfoglalt helyét. Viszont az
ELTE köznyelvi választípusainak száma mindkét hívószócsoportban (BIKA, ADÓALAP)
magasabb, mint a BGF-é, és a BGF szaknyelvi (gazdasági) választípusainak száma pedig
szintén meghaladja az ELTE választípusainak számát.
53. táblázat
Az ELTE és a BGF összesített köznyelvi, összesített szaknyelvi (gazdasági) és összes választípusai
Hívószócsoport ELTE – BGF
Köznyelvi
válaszfajták
ELTE – BGF
Szaknyelvi
válaszfajták
ELTE – BGF
Összes
válaszfajták
adóalap 408 733 1121
bika 513 243 756
Az összesítésben továbbra is érvényben marad a választípusok száma alapján az
ADÓALAP-hívószócsoport gazdasági determináltsága, illetve a BIKA-hívószócsoport
erősebb köznyelvi kötődése. Az erősebb gazdasági vonatkozás ellenére azonban az
ADÓALAP-hívószócsoport jóval differenciáltabb asszociációs holdudvarral rendelkezik.
Ebben az esetben majdnem annyiféle választ merítettek a kísérletben részt vevő személyek
a köznyelvből – azaz a forrástartományból, illetve az IKM-ből –, mint amennyiféle
köznyelvi választ kapott a BIKA-hívószócsoport. Tehát a szaknyelvi determináltság – a
meg nem lévő szakmai ismeretek miatt – elkerülő stratégiát idézhetett elő.
194
(iv) Az utolsó szempont, hogy egy adott hívószóra hány közös köznyelvi, illetve
közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszó érkezett az ELTE és a BGF hallgatóitól.
54. táblázat
Az ELTE és a BGF közös köznyelvi és közös szaknyelvi (gazdasági) válaszszavai
Hívószócsoport Közös köznyelvi VSZ a
200
adatközlőtől
Közös szaknyelvi VSZ a
200
adatközlőtől
adóalap 90 947
bika 1133 256
Összesen 1223 1203
A közös válaszszavak továbbra is igazolják az ADÓALAP-hívószócsoport erősebb
szaknyelvi (947 közös szaknyelvi válasz) és a BIKA-hívószócsoport erősebb köznyelvi
(1133 közös köznyelvi válasz) kötődését. A legerősebb kapcsolat az ELTE és a BGF
csoportjai között a BIKA-hívószócsoport köznyelvi asszociációban valósul meg (1133
közös választípus). Az ADÓALAP-hívószócsoportban a közös szaknyelvi (gazdasági)
válassszavak dominálnak (947). Az összesítésben azonban a közös szaknyelvi (gazdasági)
és a köznyelvi választípusok közötti különbség elenyésző. Mit jelenthet ez, ha az eddigi
szempontok alapján mindig kiütközött az ELTE és a BGF szakmai műveltsége közötti
különbség, tudniillik a szaknyelvi (gazdasági) válaszok és választípusok túlsúlya a BGF
javára? Az eredmény a kísérletben részt vevő személyek iskolázottságával függhet össze.
A fentiek alapján tehát a metaforikus vagy metonimikus szerkezetű szakszavak
jelentése kapcsán egy új nézőpont is felmerül. A szóaktiválás egyértelműen bizonyítja,
hogy a szakszavak esetében nemcsak a szaknyelvi jelentés aktiválható. Bizonyos
kontextusban a nyelvhasználóban tudatosulhat a szaknyelvi jelentés alapját képező
köznyelvi jelentés is. Ezt a kontextust létrehozhatja a nyelvhasználó nem meglévő vagy
nem elegendő szakmai ismerete, ami a céltartomány értelmezésénél a forrástartomány
használatára kényszeríti a nyelvhasználót. Ugyanakkor a közös köznyelvi és szaknyelvi
választípusok kiegyenlített száma alapján megállapítható, hogy a kísérletben részt vevő
személyek szakmai műveltségbeli különbsége ellenére a közel azonos iskolázottság, a
nyelvi intelligencia elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy jelentések aktiválódjanak.
A fenti mérésekben vizsgált szavak szógyakorisági és jelentésismereti, valamint
szóassszociációs paramétereit a gazdasági szaksajtóban való gyakoriságukkal is
egybevetettem. A nem szakember által megadott gyakorisági értékek közepesen erős
195
kapcsolatot mutattak a szaksajtó nyelvhasználatatával (135. o.). Vagyis van kapcsolat a két
változó között, de abból a tényből, hogy a gazdasági szaksajtóban egy szakkifejezés
gyakori vagy ritka, nem egyértelműen következik, hogy a nem szakember
nyelvhasználatában is gyakran vagy ritkán fordul elő, és ez fordítva is igaz.
Másrészt a szóasszociációs vizsgálatok arra is rámutattak, hogy abból a tényből,
hogy egy szónak magas a szaksajtóban való előfordulási gyakorisága, nem következik,
hogy a szakember (BGF) magasabb arányban ad meg szaknyelvi válaszszót, mint a nem
szakember (l. 180-188. o.). Vagyis nincs összefüggés a gazdasági szaksajtó
nyelvhasználata és a szakember és nem szakember szaknyelvi lexikális hozzáférési
különbsége között.
A fentiek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a nem szakemberek szakszókincsre
vonatkozó használati gyakorisági adatai és a szaksajtó szakszókincse közötti közepesen
erős kapcsolat, valamint a szakembernek tanuló főiskolások szaknyelvi asszociációi és a
hívószavak szaksajtóbani gyakorisági adatai alapján úgy tűnik, hogy nemcsak a laikusok,
hanem a gazdaságot tanuló BGF-es hallgatók sem elsősorban a gazdasági szaksajtóból
szerzik szakmai műveltségüket. Ez azért elgondolkodtató, mert ugyan a nyomtatott sajtó
valóban háttérbe került a rendkívül gyors elektronikus információáramlást biztosító
globalizált világban, azonban a szaksajtó még mindig nagyon fontos dokumentációja a
gazdasági történéseknek.
A szaknyelvi lexikai egységek megértését tehát három tényező is befolyásolhatja:
(i) a megfelelő szakmai ismeret, (ii) az elkerülő stratégia alkalmazása (szaknyelvi jelentés
helyett köznyelvi jelentés), (iii) a gazdasági műveltség megléte vagy hiánya. Ez utóbbi
tényező a nem szakembertől is elvárható, miután aktív piaci szereplőként a részt vesz a
gazdasági körfolyamatban.
196
5. ELEMZÉSEK
Ebben a fejezetben saját, szaknyelvi korpusz alapú elemzésekkel kívánom a
gazdasági szaknyelven belüli ambiguitás lehetőségeit bemutatni. Ehhez a kognitív
szemantika két eljárását fogom alkalmazni. Az egyik a sematizáció, amely révén fogalmi
keretek jönnek létre (l. 2.1.2.2. A fogalmi keret: a metafora és a metonímia kognitív
megközelítése c. fejezet. 67. o.), a másik a fogalmi integráció (l. 2.1.2.3. A fogalmi
integráció: a mentális terek 73. o.).
Az első két elemzés a medve ’csökkenő árfolyamok’ és a mérleg ’számviteli
mérleg’ gazdasági szaknyelvi kifejezések keretszemantikai vizsgálatával tárja föl az adott
szavak kettős használati lehetőségeit. Az első elemzés (5.1.) a Napi Gazdaság 2010. január
25-ei száma alapján a medve szó poliszém voltát mutatja ki (Molnár Gergely 2010. Sokáig
maradhat a medve. Véget érhet a tíz hónapos tőzsdei emelkedés. Napi Gazdaság. XX./16:
1.). A második elemzés (5.2.) a Világgazdaság 2010. március 9-ei száma alapján egy
szövegrészletben mutat rá a többjelentésű mérleg szó okozta ambiguitásra a gazdasági
szaknyelvben (Stiglitz, J. E. 2010. Egyelőre túl nagyok a deficitcsökkentés veszélyei.
Világgazdaság. 42/47: 16.).
A harmadik elemzés (5.3.) a Napi Gazdaság 2010. október 7-ei számából származó
szövegrészleten a fogalmi integráció segítségével szemlélteti a gazdasági szaknyelvben is
tetten érhető jelentésintegrációt. (Napi 2010. Király szerint büntetés a hazai bankadó
mértéke. Napi Gazdaság. XX./195: 2.).
5.1. Poliszémia a gazdasági szaknyelvben
„A nyelvtudomány problematikája végső soron a jelentés körül koncentrálódik,
mivel a nyelv olyan jeleknek a rendszere, amelyek az egyik ember és a másik ember
közötti jelentéseket közvetítenek. A jelentés a nyelv leglényegét alkotja” (Fabricius-
Kovács Ferenc 1980: 29 idézi Hangay Zoltán 2010: 582). A jelentésalkotás lehetőségeit a
metafora kapcsán már Arisztotelész meghatározta. „Metafora a szó más jelentésre való
áttétele, mégpedig vagy a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy
197
pedig analógia alapján” (Nagy L. János 2008: 390). Ma már tudjuk, hogy csak az utolsó
két esetben beszélhetünk metaforáról, az első két eset a metonímia sajátja. A metafora és a
metonímia különlegességét kettős természetük adja: egyrészt alakzatként a stíluseszközök
tárházát gazdagítják, másrészt trópusként egy hasonlóságon, illetve érintkezésen alapuló
jelentésátvitel megvalósulásai. A metafora és a metonímia egyúttal a kogníció nyelvi
megnyilvánulása is: míg a metafora két eltérő tartomány összefűzésével fejti ki kognitív
hatását, a metonímia egyetlen idealizált kognitív modellben (IKM) teremt két elem között
kapcsolatot.
A metafora kognitív megközelítése szerint – ahogy már korábban felvázoltam (l.
68. o.) – „egy fogalmi tartománynak egy másik fogalmi tartománnyal történő megértését
jelenti” (Kövecses 2005: 20). A gazdasági tartalmú metaforikus nyelvi kifejezésekben a
GAZDASÁG céltartományként szerepel. A gyakori céltartományok három fő csoportja
közül – Mentális és érzelmi állapotok, cselekvések; Emberi tapasztalatok és események;
Társadalmi csoportok és folyamatok; (Kövecses 2005: 40) – a GAZDASÁG a
TÁRSADALOM, POLITIKA, EMBERI KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ
céltartományokkal együtt a Társadalmi csoportok és folyamatok fő céltartománycsoportba
tartozik. A gazdaságnak mint céltartománynak az értelmezésére a gazdasági szaksajtó
nyelve több forrástartományt is alkalmaz. Így a következőket: ÉPÜLETEK, MOZGÁS ÉS
IRÁNYOK, NÖVÉNYEK, VIZEK, SPORT (VERSENY), ERŐ. Ezeket a
forrástartományokat szemügyre véve érdemes megvizsgálni, hogy a gazdaság mely
vonatkozásaiban használja a nyelv őket. Az alábbi példákat a Napi Gazdaság XX. évf. 12.
(5092.) – XX. évf. 79. (5159.) számából kölcsönöztem. A forrástartományra vonatkozó
kifejezéseket dőlt betűkkel emeltem ki.
Megfigyelhetjük, hogy az ÉPÜLET forrástartomány elsősorban a makrogazdaságot érinti.
ÉPÜLETEK: 5% hitel dőlt be, bedőlő hitelállomány, pénzpiaci alapok, reálgazdasági
fundamentumok, kamatrés, új tőkekövetelményeket támasztanak a bankokkal szemben,
stabilitási tartalék, újabb forrásokra lesz szükség ahhoz, hogy a büdzsé lyukait
betapasszák, a költségcsökkentés csak elbocsátások útján lehetséges, ami közel 15 ezer
közalkalmazott leépítését jelenti, a következő részleteket már kizárólag a Nemzeti Bank
tartalékképző alapja kaphatja;
198
A MOZGÁS és IRÁNYOK forrástartomány jelenléte általános a gazdasági szaknyelvben
az árak, a kamatok, az adók stb. emelkedése és csökkenése vonatkozásában.
Szokványosnak tűnnek a következő példák: A szektor mérleg szerinti eredménye
meghaladta az 1,6 milliárd forintot. Új beruházások indulhatnak. Több bank is tervezi a
kihelyezési tevékenységek fellendítését. Mélypontra süllyedt az alapkamat. Növekszik
Budapest tervezett adóssága. A kockázat csökken. Megnövekedett kereslet. A deficit 350,6
milliárd forintra rúg. Jócskán elszaladt a hiány.
A tőzsdei szaknyelv rendkívüli gazdagságot mutat az ebből a forrástartományból
táplálkozó metaforikus nyelvi kifejezésekben. Például: A Magyar Telekom a pénteki
száguldás után megpihent egy kicsit. A brit FTSE-100-as 0,96 %-ot kúszott felfelé. A
kisebb részvények közül száguldott a Rába, 3,5 %-kal, 7,55 forintig menetelt. A BUX a
nap végére napi csúcsára repült fel, napközben ennél magasabban, 22000 pont felett is
megfordult. A MOL egész nap nyereséggel forgott. A BÉT irányadó indexe a reggeli
csúcsfutás után 20941,70 pontig süllyedt. A National Bank of Greece részvényei 14,4
euróra kapaszkodtak zárásban;
A fenti nyelvi fordulatok nem az újságíró egyéni stílusát tükrözik, hanem azok a tőzsdei
szaksajtó nyelvhasználatának szerves részei.
Az ERŐ forrástartomány inkább a mozgások intenzitását árnyalja. Például: Leszorítja az
árakat. Erősen lefékeződött a lakossági hitelpiac. A kamatkörnyezet nyomást fog
gyakorolni az elérhető marzsokra. A forint gyengülése, erősödése.
A VIZEK és NÖVÉNYEK forrástartománya, ahogy a valóságban, úgy a gazdasági
szaknyelvben is szoros kapcsolatban állnak egymással.
A VIZEK a pénzt képezik le mint céltartományt. Például: a banki források, A
finanszírozási források befagytak. Az érdeklődést apasztja a pénzhiány. Orosz mentőöv
Iránnak. Befolyó összeg, tőkeáramlás. Az állami közbeszerzési pályázatokból „csorognak”
a legnagyobb források a pártkasszába. Görögország fiskális problémái a jéghegy
csúcsának számítanak. 248 milliárd forintot folyósítottunk. Eladási hullám, árfolyam. A
magasan nyitó index kora délutánra visszacsorgott a pénteki záróértékre, folyószámla, Az
IMF-hitel alig két hete folyt be az államkasszába;
199
A VIZEK forrástartomány közvetlen kapcsolatban áll a NÖVÉNYEK forrástartománnyal,
hiszen a NÖVÉNYEK itt a gazdaság azon konkrét megnyilvánulásait képezik le, ahol a
pénz közvetlenül jelen van. Például: megnyirbálták a költségvetést, a vagyonnyilatkozatból
kihámozható, a költségek lefaragása, kamatvágás, üzletág;
A SPORT (VERSENY) forrástartomány elsősorban a piaci események értelmezéséhez
járul hozzá. Például: Élmezőnyben a Futureal, A National Bank of Greece részvényei
egyhónapos rekordot döntöttek. A tőzsde felveszi a versenyt. Pénzügyi teljesítmény. Rövid
futamidejű betétek.
Az ÉRZELMEK a piaci résztvevők hozzáállását értelmezik. Például: Vergődik a SONY
ERICSSON. Unalmas napja volt a forintnak. A hiteltartomány miatt szenved a legtöbb
cég. Optimista előrejelzés. A befektetők a legnagyobb pánikban válnak meg a
részvényeiktől. Nem rendült meg a forint. A piacokat mintha nem izgatnák a fejlemények.
megnyugtató eredmény, fuldokolnak a közbeszerzők, a szakszervezetek heves ellenkezése
További vizsgálódás, illetve kutatás tárgyát képezhetik azok a kérdések, hogy miért
éppen ezek a forrástartományokat használja a gazdasági szaknyelv, s hogy elkülönülnek-e
a különböző gazdasági területek a metaforikus nyelvi kifejezések, illetve a fogalmi
metaforák tekintetében.
A gazdasági sajtót gazdag metaforahasználat jellemzi. A metaforák szerepe részben
a figyelemfelkeltés, részben az információ megértettetése. A továbbiakban arra a kérdésre
keressük a választ, hogy minden esetben képes-e a metafora az úgynevezett „megvilágító
funkcióját” betölteni. A metafora jelentéskiterjesztő képessége miatt ugyanis érvényre
juthat a poliszémia a gazdasági szaknyelvben, illetve a gazdasági szaksajtóban, s ez a
jelenség nem mindig válik az egyértelműség javára. Az egyértelműséget még gyengítheti
az a tény is, hogy a metaforák megértéséhez, asszociációs, képzettársítási képességre is
szükség lehet. Adamikné Jászó Anna a szavak megértése kapcsán a következőképpen
fogalmaz: „A szavak átvitt jelentése – a szókép: elsősorban a metafora – sokkal inkább
befolyásolja a szövegértést, mint a szavak élete. Két tényező okozhat gondot: az olvasó
gondolkozása, képzelete rugalmatlan, s nem tudja követni a névátvitel folyamatát; vagy
pedig ismeretlen számára az a jelenség, amivel azonosít az író (kognitív problémáról van
szó). … Nem érti az olvasó a szöveget, ha az azonosító idegen számára. … A metaforában
200
rejtőzködő hiányra kell rájönni, azt kell érzékelni, arra kell az olvasónak reagálni,
„válaszolni”. A válasz sokféle lehet, az olvasó háttérismereteitől, asszociációs
érzékenységétől függően.” (Adamikné 2006: 281-283).
Elemzésül szolgáljon a Napi gazdaság 2010. január 25-ei számából idézett mondat:
Sokáig maradhat a medve
A fenti mondat értelmezésénél a probléma abból adódik, hogy az gazdasági-
pénzügyi kontextusban fordul elő, tehát feltételezhető, hogy van egy idevonatkozó
jelentése is. Ezért a mondat központi elemének, a medve szónak az elemzés szempontjából
releváns jelentéseit vesszük számba.
Ezek a következők:
állat, egy bizonyos állat, illetve állatfaj,
Baisse, ami csökkenő árfolyamokat jelent és a tőzsdei szaknyelv terminusa.
A tőzsde piacát az árfolyammozgás különböző tendenciái jellemzik. Ha a tőzsdén a
növekvő árfolyamok tendenciája érvényesül, bika-piacról beszélünk, ha viszont az
árfolyamok tendenciózusan csökkennek, a tőzsde neve medve-piac. Ennek megfelelően a
bika-piacon a befektetői optimizmus, a medve-piacon pedig a befektetői pesszimizmus
nyilvánul meg. A bika és a medve elnevezés a növekvő és a csökkenő árfolyamok állandó
„küzdelmével” kapcsolatos, és az elnevezés az egymással küzdő medve és bika
harcmodorára vezethető vissza. Míg a medve mancsával lefelé nyomja ellenfelét, a bika
szarvával felfelé öklel (The Wall Street Journal 1990: 34-35).
Állításom szerint a medve szó poliszémia, tehát nem homonímia, nem szemantikai
határozatlanság/referenciális homályosság, s az értelmezési nehézség ebből, illetve az adott
mondat közvetlen kontextusának információszegénységéből fakad. A fenti mondat ugyanis
cím. A poliszémia olyan szavakat tartalmaz, amelyeknek több egymással összefüggő
értelme van, tehát a jelentéseknek van közös eleme. A poliszémiának ezt a hagyományos
definícióját a kognitív nyelvészek is elfogadják. De vajon mit takar az a kifejezés, hogy két
jelentés összefügg egymással? Kövecses Zoltánt idézve a poliszémia gyakran metaforán
vagy metonímián alapszik (Kövecses 2005: 215), minthogy a metafora és a metonímia a
jelentéskiterjesztés eszközei is.
201
(i) Ezért a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a medve szó eleget tesz-e a metafora
kritériumainak. Ha igen, akkor valószínűsíthető, hogy poliszémia. Kiindulási alap a
forrástartomány, mely esetünkben a medve/ÁLLATOK és a céltartomány, tudniillik a
csökkenő árfolyamok/GAZDASÁG. A forrástartománynak a céltartományra való
leképezésének megfeleléseit azonban nem tudjuk azonosítani. Tehát nem tudjuk
meghatározni azt az általánosított metaforát, fogalmi metaforát, amely köré szerveződhetne
a forrás- és a céltartomány. Ezért a kérdést másképp közelítjük meg.
(ii) Feltételezhetjük, hogy a medve szó metonímiaként van jelen a mondatban (a
metonímiáról l. 70. o.). A medve szó esetében azt a metonímiát keressük, amely alapját
képezheti annak a fogalmi metaforának, amelyet jelenleg így írhatunk le: céltartomány:
csökkenő árfolyamok/GAZDASÁG; forrástartomány: medve-metonímia/ÁLLAT-
metonímia.
A fenti feltételezett metafora akkor teljesülhet, ha a medve mint forrástartomány
metonímia. A metonimikus kapcsolat lehetséges. A medve szónak mint tőzsdei
terminusnak az egyik lehetséges magyarázata a már fentiekben is ismertetett forrás (200.
o.): tehát a medve szó metonimikus értelemben a medve harcmodorára utal, s ez a
kapcsolat a világról alkotott tapasztalatainkon alapszik. Kövecses nyomán (2005: 153.) az
Idealizált Kognitív Modell alapján megpróbálhatjuk besorolni ezt a metonímiát az EGÉSZ
A RÉSZ HELYETT kategóriába, ahol az EGÉSZ annak egy bizonyos jellemzője helyett
áll, de ez inkább A DOLGOK ÉS RÉSZEI IKM-et meríti ki. A RÉSZ A RÉSZ HELYETT
IKM-en belül a CSELEKVŐ A CSELEKVÉS HELYETT inkább kínál optimális
besorolást. De a határozatlan kapcsolatok az IKM ELEMEI KÖZÖTT kategória is
megoldást kínál. Ha elfogadjuk a medve metonímiát, olyan metaforához jutunk, ahol a
céltartomány: csökkenő árfolyamok/GAZDASÁG és a forrástartomány a medve
harcmodora = medve-metonímia/ ÁLLAT helyett IRÁNY.
A medve szó 1. (harcmodor) és 2. (csökkenő árfolyamok) vonatkozásait A TÖBB
LEFELÉ IRÁNYULTSÁG metaforája kapcsolja össze, és ugyanannak a szónak két igen
különböző jelentése között teremt kapcsolatot. Tehát a medve szó egy metonímiából
táplálkozó metafora, amely kognitív megközelítésben kimeríti a poliszémia fogalmát is. A
Sokáig maradhat a medve mondat jelentése: „sokáig lesznek csökkenő árfolyamok”.
202
Összegzésképpen tehát a fenti példán azt szemléltettem, hogy a gazdaság nyelvében
léteznek olyan gazdasági vonatkozású kifejezések, amelyek kettős lexikai hozzáféréssel
bírnak, tudniillik egy köznyelvivel és egy szaknyelvivel. A kétféle jelentést egyértelműen a
szabályos poliszémiát eredményező metonimikus eltolódásnak és a metaforikus
jelentéskiterjesztésnek köszönhető.
5.2. Ambiguitás a gazdasági szaknyelvben
A formális szemantika a jelentés meghatározásánál azon feltételekre fókuszál,
amelyek teljesülése esetén egy kijelentés (propozíció) igaznak tekinthető (Kiefer 2007).
Kognitív nyelvészeti megközelítésben azonban az igazságfeltételek listázása nem képes
feltárni a jelentés struktúráját, így például a kategórián belüli időbeli, térbeli vagy logikai
összefüggéseket. Ezt a problémát a kognitív nyelvészet a keretszemantika segítségével
próbálja feloldani, amely szerint a jelentést részben a fogalmi keret határozza meg. A
fogalmi keret a világról alkotott tapasztalataink idealizált reprezentációja, amelyből a
megértés és a beszéd során részleges fogalmi struktúrák, úgynevezett mentális terek jönnek
létre. Ezek között a mentális terek között egy adott kontextusban megfelelések jöhetnek
létre. Például vegyük alapul a Világgazdaság egyik, 2010. évi számából származó
mondatot:
Abban is sokan egyetértenek, hogy hiba, ha csak a mérleg egyik oldalát vizsgáljuk.
(Világgazdaság 2010. 03. 09.)
Az idézett mondat az EGYETÉRTÉS mentális terét aktiválja, ahol nem elég csak a
mérleg egyik oldalát vizsgálni, hanem mindkét oldalt tekintetbe kell venni. A kérdés az,
hogy milyen a mérleg mentális tere ebben a mondatban, ha tudjuk, hogy a mérleg egyik
oldalának a vizsgálata egy olyan fogalmi keretet hív elő, amely a mérőeszköz, a két
serpenyő és a súly elemekből tevődik össze.
Fogalmi keret Mentális tér
mérőeszköz ?
két serpenyő ?
súly ?
203
A fenti fogalmi keret szerint a mérleg súly mérésére szolgáló eszköz. De vajon milyen
mentális tér aktiválódhat ehhez a fogalmi kerethez?
Az idézett mondat egy újságcikk elején áll, de megelőzi egy hárommondatos rövid
bevezető, amely szerint a gazdasági szakértők nem értenek egyet a gazdasági problémák
megoldásában. A vizsgálandó mondat előtt közvetlenül az alábbi sorok olvashatók: A
dereguláció tegnapi szószólói szerint a kormányoknak passzívnak kellett volna maradniuk,
közgazdászok szerint azonban az állami kiadások hatásosak voltak, és elháríthatóvá tették
az újabb depressziót. Ezt követi a vizsgálandó mondat: Abban is sokan egyetértenek, hogy
hiba, ha csak a mérleg egyik oldalát vizsgáljuk.
A bevezetőben tehát a VITA mentális tere jelenik meg az egymással szemben álló
gazdasági szakértőkkel, érvekkel és ellenérvekkel. Ebben az összefüggésben az
EGYETÉRTÉS mentális terében található mérleg a VITA mentális teréhez mint az
IGAZSÁGOSSÁG mentális tere kapcsolódik. Ismert Justicia ábrázolása, kezében a
mérleggel mint az igazságosság jelképével.
A fenti mentális terek közötti megfelelések a következők:
VITA
mentális tér
IGAZSÁGOSSÁG
mentális tér
_ mérleg
a két vélemény két serpenyő, a két
oldal képviselői
érvek, ellenérvek érvek, ellenérvek
A szöveg a következőképpen folytatódik (megismételve az eddig ismertetett
szövegrészletet is):
A dereguláció tegnapi szószólói szerint a kormányoknak passzívnak kellett volna
maradniuk, közgazdászok szerint azonban az állami kiadások hatásosak voltak, és
elháríthatóvá tették az újabb depressziót. Abban is sokan egyetértenek, hogy hiba, ha csak
a mérleg egyik oldalát vizsgáljuk (legyen szó akár közületi, akár magánszektorról).
Nemcsak azt kell nézni, hogy egy ország vagy egy cég mivel tartozik, hanem az eszköz
oldalt is látni kell.
204
Az utolsó mondat a mérleg szó számára a SZÁMVITEL mentális teret hozza létre.
A tartozik és az eszköz oldal pénzügyi-számviteli szaknyelvi kifejezések alapján az értő
olvasó számára egyértelmű, hogy a továbbiakban a számviteli mérleg két oldaláról, az
aktív és passzív oldalról van szó.
Tehát a mérleg kifejezésre a fenti szövegben két mentális tér is képződött, melyek
között a következő megfelelések alakultak ki:
IGAZSÁGOSSÁG
mentális tér
SZÁMVITEL
mentális tér
mérleg mérleg
két serpenyő két oldal
érvek, ellenérvek aktívák, passzívák
Míg az első mondat az IGAZSÁGOSSÁG mentális teret aktiválja, addig az utolsó a
SZÁMVITEL mentális teret teremti meg a mérleg fogalom számára (Szekrényesné Rádi
2012).
Mi tette lehetővé, hogyan jöhetett tehát létre az IGAZSÁGOSSÁG és a
SZÁMVITEL mentális tér összekapcsolódása? Mivel függ össze ugyanannak a
kifejezésnek a különböző értelmezése? A jelenséget a Hozzáférés elvével magyarázzuk
(Kövecses–Benczes 2010). Ugyanazon kifejezés más-más értelmezése a szerep és érték
közötti különbségekre vezethető vissza.
A szerep egy általános kategória, melyet a kategória bármely tagja betölthet. Például: A
mérleg egy mérésre szolgáló eszköz.
Az érték: a kategória egy bizonyos tagját jelöli. Például: A (számviteli) mérleg egy vállalat
vagyonának (aktív oldal) és adósságának (passzív oldal) nagyságát rögzíti egy adott
időpontban. Egy másik lehetséges érték: A mérleg a jogban valamely cselekedet törvényes,
illetve nem törvényes voltának megítélésére szolgáló eszköz.
Tehát a referenciális bizonytalanságot a szerep és érték, illetve az érték és érték
közötti különbségek felismerésével járó nehézségek is okozhatják. A szerep és érték
megkülönböztetésén alapul a hozzáférés elve, amely szerint egy olyan kifejezés, amely a
205
mentális tér egyik entitására vonatkozik, hozzáférést biztosíthat ugyanannak az entitásnak
a megfelelőjéhez egy másik mentális térben (Kövecses–Benczes 2010: 163). Így teszi
lehetővé a hozzáférést az IGAZSÁGOSSÁG mérlegének két serpenyője a SZÁMVITELI
mérleg két oldalához.
Összegzésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy a fenti gazdasági szaknyelvi
példában is kimutatható, hogy a mentális tér egy olyan részleges fogalmi struktúra, melyet
minden esetben egy adott kontextus, egy konkrét kommunikációs helyzet idéz elő.
Láthattuk, hogy a mentális terek között a megértés folyamatában megfelelések –
úgynevezett leképezések – alakultak ki. A megértést nagyban befolyásolja, hogy mennyire
vagyunk képesek követni az aktivált mentális tereket, illetve a közöttük kialakult
leképezéseket. Ugyanaz a kifejezés, kijelentés – ahogy tapasztaltuk – eltérő mentális
tereket is aktiválhat. A jelentés tehát nem előre meghatározott, hanem az aktivált mentális
terek megfeleléseitől függően formálódik.
5.3 Fogalmi integráció a gazdasági szaknyelvben
Ha két vagy több mentális tér között nemcsak megfelelések jönnek létre, hanem
bizonyos elemeik integrálódnak is egymással, fogalmi integrációról beszélünk (l. 2.1.2.3.
fejezet 73. o.). A fogalmi integráció során általában négy tartomány is működésbe lép.
A minimális hálózat a következő tartományokból tevődik össze (az alábbi ábra a 76. o. 7.
ábra ismételt felhasználása):
Minimális hálózat
Generikus tér
Input1 Input2
Integrált tér
7. ábra. A minimális hálózat
206
Input 1 és Input 2 a mentális tereknek felelnek meg. A generikus térben jelenik meg az
inputok közös struktúrája. Az integrált tér a mentális terek projekciója, amely magában
foglalja a generikus teret, de egy új specifikus struktúrát is.
Az elemzésre kerülő szaknyelvi szöveg a következő:
Király (Júlia) bírálta a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását is, véleménye szerint
ennek a lépésnek az lehet a hatása, hogy meggyilkolja az egyébként is nehezen működő
jelzálogpiacot. A szociális háló megteremtése és fenntartása az állam feladata, de ebben az
esetben nem a kilakoltatás felfüggesztésével, hanem a szociális bérlakások létrehozásával
kellene a problémát orvosolni. (Napi Gazdaság 2010. 10. 07.)
207
A fenti szöveg alapján az alábbi hálózat térképezhető fel:
Lehetőség tér
Input1 Generikus tér Input2
gyilkos → cselekvő személy → állam
gyilkol → cselekvés → bevezetés
fegyver → eszköz → a moratórium
hosszabb
áldozat → irányulás → jelzálogpiac
Integrált tér (blend)
cselekvő személy: állam: a) gyilkos b) orvos
cselekvés: a) gyilkol b) gyógyít
eszköz: a) a moratórium meghosszabbítása
b) szociális bérlakások
irányulás: a probléma megoldása (betegség)
a cselekvés következménye: a jelzálogpiac halála
cél: a szociális háló fenntartása
Szükségesség tér
Input3 Generikus tér Input4
orvos → cselekvő személy → állam
gyógyítás → cselekvés → létrehozás
gyógyszer → eszköz → bérlakások
betegség → irányulás → probléma
26. ábra. Egy integrációs hálózat elemei
A fenti hálózatot a következő mentális terek alkotják: A Lehetőség mentális térbe
ágyazódik Input 1, a Gyilkos mentális tere és Input 2, az Állam mentális tere. Az inputok
208
közös struktúrája a generikus térben jelenik meg, és ezek szerint a gyilkos és az állam
cselekvő személyként vannak jelen.
További mentális tér a Szükségesség tere, ahol Input 3, az Orvos mentális tere és Input 4, a
szociális bérlakásokat rendelkezésre bocsátó Állam mentális tere található. Ezen inputok
közös struktúrája is a generikus térben van. Középen helyezkedik el az integrált tér, ahová
a mentális terek bizonyos elemei kivetítődnek.
A fogalmi integrációnak több fajtája van. Esetünkben például Input 1 és Input 2
között egy úgynevezett egyoldalú hálózat körvonalazódik. Vagyis az integrált tér csak egy
input struktúráját örökli. A hálózat ezen fajtája a fogalmi metafora, ahol Input 1 a
forrástartomány és Input 2 a céltartomány, és az integrált térben csak a forrástartomány
struktúrája jelenik meg (Kövecses–Benczes 2010). Ezek szerint az állam gyilkos, illetve
mivel a Lehetőség térben vagyunk, az állam gyilkos lehet. Input 3 és Input 4 szintén egy
fogalmi metaforán alapuló hálózatot szemléltet, ahol az állam orvos, illetve a
Szükségesség mentális terében az államnak orvosnak kell/ene lennie.
Ezek az egyoldalú hálózatok azonban esetünkben egy többoldalú hálózat (l.
Kövecses–Benczes 2010) alkotóelemei, s ebben a hálózatban már egyidejűleg több input
elemei kerülnek az elegyítés, az integráció terébe. Ahogy már említettem, az integrált tér
magában foglalja a generikus tér struktúráját is. Így a generikus tér olyan elemei, mint
cselekvő személy, cselekvés, a cselekvés eszköze és a cselekvés irányulása az integrált
térben is jelen vannak. Az elegyítés terében azonban egy specifikus struktúra is létrejön. Ez
az új struktúra azáltal keletkezik, hogy az inputok elemei közötti kapcsolatok egy sajátos,
az eddigiektől eltérő összefüggésben szerveződnek. Mindez egy olyan új jelentés
kialakulását idézi elő, amely egyébként az inputokban nem lehetséges. Így például az
integrált térbe a cselekvés irányulása kizárólag Input 3-ból és Input 4-ből vetítődik ki, azaz
a cselekvés irányulása az integrált térben a probléma megoldása, vagyis a betegség
orvoslása. Az Input 1-ben és Input 2-ben feltárt irányulás az integrált térben már mint egy
alternatív cselekvés következménye tűnik elő: a jelzálogpiac halála a kilakoltatási
moratórium meghosszabbítására vezethető vissza. Új elemként bukkan fel a cél, tudniillik
a szociális háló fenntartása.
Az elemek átszerveződése módosítja az azok között fennálló logikai
összefüggéseket is, ami szükségszerűen egy új, megváltozott értelmezést eredményez. Az
209
új jelentés kialakulását a megértési folyamat résztvevőiként háttérismereteink is
befolyásolják. Míg ugyanis az inputokban egy-egy személy jelenik meg, addig az integrált
térben értelmezésünk szerint egyértelműen egy személy, az állam van jelen. Az inputokban
ugyanis nincs kifejezve, hogy a cselekvő személyek egyazon cselekvőt testesítenek meg.
Csak annyit érzékelünk, hogy az egyik személy meghosszabbítja a kilakoltatási
moratóriumot, ezáltal gyilkossá válik, a másik szociális bérlakásokat hoz létre, s ezáltal
orvosol. Az inputokban ezek a személyek különböző cselekvéseket hajtanak végre más-
más következménnyel. Az integrált térben ezek a cselekvések és következményeik
összehasonlíthatóvá válnak, és ily módon mentális tapasztalataink és háttérismereteink
alapján tovább bővítjük, kiegészítjük a jelentést. Az integrált térben a cselekvő személy
válaszút előtt áll, el kell döntenie, hogy öl vagy gyógyít-e. Ennek a személynek az
elegyítés terében Janus-arca van, egyidejűleg hordozza magában a gyilkosság és a
gyógyítás lehetőségét (Szekrényesné Rádi 2012).
A teljesen új jelentést tehát az eredményezi, hogy az integrált elemek alapján a
fogalmi hálózat cselekvő személye valójában egy orvos, aki gyógyítani szeretne, de a nem
megfelelő gyógymód a beteg halálát okozhatja. Mindazonáltal tudatában vagyunk annak,
hogy ennek a szituációnak a főszereplője maga az állam. Ez az új jelentés mindenekelőtt
azon mentális képességeinkre épül, amelyek az input elemei közötti kapcsolatokat
folyamatosan fenntartják és beazonosíthatóvá teszik. Ez a folyamat mentális és fizikai
tapasztalataink alapján működik. Ezeknek a képességeknek nem vagyunk tudatában, az
egyetlen dolog, ami a tudatunkba jut, a megértés pillanata, „the flash of comprehension”
(Fauconnier–Turner 2002: 44).
Összegzésképpen a fogalmi integráció kapcsán is rögzíthetjük, hogy a jelentés nem
előre meghatározott, hanem az aktivált mentális terek megfeleléseitől függően formálódik.
A mentális terek bizonyos elemei integrálódhatnak is egymással, melynek következménye
az elemek kapcsolatainak egy specifikus struktúrája (emergent structure). Ez az új
struktúra egy új jelentés alapját képezi (composition). Az új jelentés teljes kialakulását a
kommunikációban résztvevők háttérismeretei és mentális tapasztalatai teszik lehetővé.
Egyrészt kiegészítjük, kibővítjük a jelentést (completion), és egyidejűleg a kiegészítés
eredményeképpen létrejövő új kapcsolatokat az inputok elemei között folyamatosan
„életben tartjuk” (elaboration).
210
6. KÖVETKEZTETÉSEK
A kutatás a megfogalmazott hipotézisek vizsgálata céljából végzett mérések és
elemzések alapján az alábbi következtetésekre jutott.
A gazdasági szaksajtó korpuszát gazdasági szaknyelvi mintaként alapul véve
megállapítható, hogy a bázisszint legfontosabb paramétereit – gyakoriság,
jelentésismeret, metaforikus és metonimikus szerkezet – figyelembe véve a
köznyelvhez hasonlóan, a gazdasági szaknyelvben is kimutatható a bázisszint,
illetve egy bázisszint alatti szint A gyakori, ismert és jellemzően nem metaforikus,
illetve nem metonimikus szerkezetű szavak a bázisszintet, a kevésbé gyakori,
kevésbé ismert, metaforikus és metonimikus szerkezetű szavak a bázisszint alatti
szintet képezték. A gazdasági szaknyelv bázisszintjének létét az is alátámasztja,
hogy nemtől függetlenül szinte egyöntetűen kategorizálódtak a vizsgált gazdasági
szavak a bázisszinten és a bázisszint alatt. A bázisszint és a bázisszint alatti szint
elkülönülését igazolja az is, hogy a bázisszintű szavak esetében erősebb a
korreláció a szaksajtó és a kérdőív gyakorisága között, mint a nem bázisszintű
szavak esetében (l.Tézisek).
A kutatás a bázisszint alatti metaforikus és metonimikus szerkezetű szavak
csoportját, valamint egy szintén metaforikus vagy metonimikus szerkezetű, kettős
jelentéshasználatú (köznyelvi és szaknyelvi) szócsoportot egy szóasszociációs
vizsgálatnak is alávetette, azaz a lexikai hozzáférés szóaktiválási szakaszában
vizsgálta. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a szakemberek és a nem
szakemberek mentális lexikonjában a vizsgált hívószavak kapcsán nemcsak a
szaknyelvi válaszszavak aktiválódnak, hanem a metaforák forrástartománya, illetve
a metonímiák IKM-e is. Vagyis van átjárás a metaforikus és metonimikus
szerkezetű szakszavak gazdasági jelentése és a forrástartományából, illetve az
IKM-ből táplálkozó köznyelvi jelentés között.
A szóasszociációs vizsgálat alapján megállapítható, hogy a szakember (BGF)
nagyobb számban reagál mind a bázisszint alatti gazdasági hívószavakra, mind a
gazdasági és köznyelvi jelentéssel is bíró szavakra gazdasági szaknyelvi
válaszszóval, mint a nem szakember (l. Tézisek). A nem szakember nagyobb
arányban nem tud válaszszót adni (29), mint a szakember (5). Ez a különbség a két
211
kísérletben részt vevő csoport szakmai műveltségbeli különbségét jelzi. Másrészt a
bázisszint alatti ADÓALAP-hívószócsoportban az összesítés alapján közel
háromszor annyi gazdasági szaknyelvi válasz érkezett, mint köznyelvi, míg a kettős
jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoportban háromszor annyi köznyelvi szó
érkezett, mint gazdasági szaknyelvi (l. Tézisek). Tehát a bázisszint alatti
ADÓALAP-hívószócsoportnak erősebb a szaknyelvi kötődése, a kettős
jelentéshasználatú (aktív gazdasági és aktív köznyelvi jelentésű) BIKA-
hívószócsoportnak erősebb a köznyelvi kötődése. Tehát a válaszszavak milyenségét
két tényező befolyásolta: (a) a szakmai műveltség, (b) a hívószavak bázisszinthez
képest elfoglalt pozíciója..
A szakember (BGF) többféle gazdasági választ ad meg, mint a nem szakember. A
nem szakember (ELTE) többféle köznyelvi választ ad meg, mint a szakember (l.
Tézisek). Az ADÓALAP-hívószócsoportban az ELTE nemcsak, hogy többféle
köznyelvi választ ad meg, hanem összehasonlítva a köznyelvi és a gazdasági
választípusok különbségeit, az ELTE és a BGF köznyelvi választípusai között
nagyobb a differencia (121), mint az ELTE és BGF gazdasági választípusai között
(99). Ez a különbség jól érzékelteti, hogy milyen mértékben befolyásolja a szakmai
műveltség a szaknyelvi válaszok, illetve kerülőútként a metaforák
forrástartományának és a metonímiák IKM-ének aktiválhatóságát. A kettős
jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoportban is érvényre jutott a szakmai műveltség
hatása (a BGF több gazdasági választípust adott meg, mint az ELTE). Az összes
választípust tekintve, míg az ADÓALAP-hívószócsoportban nagyobb arányban
érkeztek szaknyelvi választípusok, addig a BIKA-hívószócsoportban, a gazdasági
lexikai előfeszítés ellenére, többségében a forrástartomány és az IKM aktiválódott,
tehát összességében a köznyelvi válaszszavak kerültek túlsúlyba (l. Tézisek).
A szakember (BGF) és nem szakember (ELTE) közös köznyelvi és közös
gazdasági válaszait illetően az ADÓALAP-hívószócsoportban mindkét kísérletben
részt vevő csoport elsősorban közös gazdasági jellegű válaszokat produkált, a
BIKA-hívószócsoportban pedig elsősorban közös köznyelvi válaszokat. Ez
betudható az ADÓALAP-hívószócsoport bázisszint alatti pozíciójának, erősen
érvényesült a gazdasági tartalom, másrészt a kettős jelentéshasználatú BIKA-
hívószócsoportnál ebből a szempontból is megbizonyosodhatunk a forrástartomány
és az IKM aktiválhatóságáról. A BGF és az ELTE között a BIKA-hívószócsoport
212
köznyelvi válaszaiban valósult meg a legerősebb kapcsolat (1133 közös köznyelvi
válasz), azonban az összes közös köznyelvi választ (1223) és az összes közös
szaknyelvi választ (1203) összehasonlítva, minimális a különbség, ami a két
kísérletben részt vevő csoport iskolázottságával függhet össze (l. Tézisek).
Az jelentéstartományok közötti átjárhatóságot a kutatás a szaksajtóból vett
szövegrészletek elemzésével a befogadó szempontjából is vizsgálta. Az egyik
tartományból a másikba való átjárhatóságot bizonyítja, hogy a metonimikus
eltolódással létrejött, azaz a szabályos poliszémia csoportjába sorolandó medve szó
kontextuális bizonytalansága, valamint a metaforikus szerkezetű mérleg szó először
köznyelvi, majd gazdasági vonatkozású kontextusa a köznyelvi jelentés
aktiválódása után a gazdasági jelentést is létrehozta. A jelentések átjárhatóságát –
vagyis az ambiguitás lehetőségét – a kontextus függvényében a metafora és a
metonímia, azaz a szemantikai keretek közötti és a szemantikai kereten belüli
megfelelések mint kognitív jelenségek, folyamatok biztosítják.
A gazdasági szaknyelvben a kettős lexikai hozzáférés lehetőségén kívül – azaz a
szemantikai keretek/fogalmi tartományok közötti megfeleléseken kívül –
kimutatható a keretek közötti megfelelések bonyolult hálózata is. Ebben az esetben
a tartományok közötti megfelelések úgy strukturálódnak, bevonva a befogadó
világról szerzett tapasztalatait is, hogy egy a szövegen túlmutató, új jelentés jön
létre.
A kutatás a vizsgált szavakat a gazdasági szaksajtó szókincséből merítette, ezért a
nem szakemberek körében végzett szógyakorisági felmérés és a szóasszociációs
teszt BGF-es és ELTE-s gazdasági válaszait összehasonlította a szaksajtóbeli
gyakorisági értékekkel. A nem szakemberek által megadott szógyakorisági
értékeket egybevetve a szavak szaksajtóbani gyakoriságával, megállapítható, hogy
a kérdőív és a szaksajtóbani gyakorisági értékek közepesen erős kapcsolatban
vannak egymással (nők: 0,674; férfiak: 0,682). A közepesen erős kapcsolat azt
jelenti, hogy az egyik gyakoriságából nem következik egyértelműen a másik
gyakorisága. A szóasszociáció hívószavainak szaksajtóbani gyakoriságát
összehasonlítva a szakember (BGF) és a nem szakember (ELTE) gazdasági
válaszszavainak mennyiségi különbségével megállapítható, hogy nem igaz az a
hipotézis, amely szerint, ha egy gazdasági szó gyakori a szaksajtóban, akkor erre a
213
szóra a szakember (BGF) nagyobb arányban reagál gazdasági szóval, mint a nem
szakember (ELTE). (ADÓALAP-hívószócsoport: t- sig: 9,0181179E-07; BIKA-
hívószócsoport: t-sig: 0,007843617).
Összegzésként megállapítható, hogy a bázisszint alatti szakszavak és a kontextustól
függő köznyelvi és szaknyelvi jelentéssel is rendelkező szavak kettős lexikai hozzáférése,
vagyis az ambiguitás lehetősége kimutatható a gazdaságot tanuló és gazdasággal nem
foglalkozó hallgatók körében végzett szóasszociácós vizsgálat alapján. Ezt igazolják a
köznyelvi és szaknyelvi válaszszavak mennyiségét, azok arányát, típusát és a laikus és
szakembernek tanuló adatközlők közös válasszszavait vizsgáló elemzések. A
szakembernek tanuló szaknyelvi és köznyelvi választ is tud adni, a laikus, ha nem képes
szaknyelvi asszociációra, köznyelvi választ ad. A szakembernek tanuló tehát megfelelően
rugalmas képzettársítási képességgel ki tud lépni a gazdasági szaknyelvi keretből, a nem
szakember pedig a szakmai ismeretek híján képes kerülőútként a szaknyelvi metaforák és
metonímiák köznyelvi forrásához folyamodni. Ebben fontos szerepet játszott a lexikai
szintű szaknyelvi tudatosság (l . lexical awarenes). A mérés eredményei alapján nemcsak a
szakembernek tanuló, hanem a nem szakember is képes volt egyfajta intuitív analizálásra.
Ez azért nagyon fontos, mert gazdasági szempontból a nem szakember is piaci/gazdasági
szereplő. Ez a nyelvi tudatosság feltétele és következménye is a nem szakemberek
mindennapi gazdasági tevékenységeinek (vásárlás, hitelfelvétel). A válaszszavak
milyenségét elsősorban a szakmai műveltség és a hívószavak bázisszinthez képest elfoglalt
pozíciója határozta meg. Ezenkívül fontos tényező az iskolázottság, az életkor. A mérésben
részt vevő csoportok (BGF, ELTE) iskolázottságukat és életkorukat tekintve homogénnek
tekinthetők, hiszen valamennyien felsőoktatási intézményben tanultak, és 18-25 év közötti
fiatalok voltak. Ez a közös sajátosságuk a szakmai műveltségből eredő különbségeket
bizonyos esetekben kiegyenlítette (l. közös köznyelvi és közös szaknyelvi válaszszavak).
A kettős lexikai hozzáférés a gazdasági szaksajtó nyelvében is kimutatható a
keretszemantika segítségével. Az adatközlők szaknyelvi ismeretei és a gazdasági szaksajtó
nyelvhasználata között azonban nincs szoros összefüggés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a
szakembernek tanuló hallgatók nem elsősorban a szaksajtóból merítik szaknyelvi tudásukat
és szakmai műveltségüket. Tehát noha a gazdasági eseményeknek még mindig a
nyomtatott szaksajtó az egyik legfontosabb dokumentációja, a gazdasági információk
áramlása vonatkozásában is lazulni látszik a gazdasági szereplők és a nyomtatott szaksajtó
kapcsolata.
214
Alkalmazási lehetőségek
A keretszemantika és a szóasszociáció segítségével a gazdasági
szaknyelvben/szaknyelvhasználatban kimutatott kettős lexikai hozzáférés lehetősége több
területen is alkalmazható: a szaknyelvoktatásban, anyanyelvi órákon szövegértés
fejlesztésénél, a marketingen belül a kommunikációs politika területén (reklám),
szociológiai kutatásokban, gazdasági ismeretterjesztő műsorokban, a szónoki beszéd
megalkotásánál, újságírói nyelvi szemlélet alakításánál.
Szaknyelvoktatás keretében motiválttá lehet tenni egy szakkifejezés jelentését azáltal, ha
felfedjük a metaforikus és metonimikus szerkezetű szakkifejezések forrástartományát,
illetve IKM-ét. A tanár elmagyarázhatja, hogy a medve ’csökkenő árfolyamok’ jelentése, a
bika ’növekvő árfolyamok’ jelentése a két állat harcmodorával függ össze, a medve lefelé
nyomja az ellenfelét, a bika pedig felökleli a szarvával.
Az anyanyelvi órákon azért fontos az általánosabb szaknyelvi szövegek tanulmányozása és
a szakkifejezések jelentésének motiválttá tétele (a forrástartomány, illetve IKM
tudatosítása), mert minden állampolgár gazdasági szereplő, tehát ha nem is a szaksajtó, de
egy napilap gazdasági rovatát érteni kell: például a piac kiszögellései kifejezés esetében
értelmezni kell a kiszögellései szót. Hogyan alkották meg a nyelvhasználók a vizuális
élmény alapján – a grafikonon ábrázolt kirívóan magas vagy alacsony értékek alapján – ezt
a metaforát?
A gazdasági ismeretterjesztő műsorokban a szakkifejezések értelmezésénél lehet
hasznosítani a fenti ismereteket: például az adósságcsapda szó esetében mit is tekintünk
gazdasági szempontból csapdának.
A fenti alkalmazási lehetőségek egyrészt Arisztotelész azon gondolatát igazolják, hogy „A
jó metafora a tanulás legfontosabb eszköze, mivel röviden új ismereteket közöl: új
felismerésre késztet.” (idézi Adamikné 2006: 447). Tehát a gazdasági szaknyelvi
metaforák és metonímiák értelmezésével egyben gazdasági és gazdasági szaknyelvi
szemléletre is szert tesz a gazdaság nyelvét tanuló. Másrészt a fenti alkalmazások arra is
bátorítják a gazdasági nyelvet tanulót, hogy merjen találgatni, hipotéziseket és jelentést
alkotni. Ez utóbbi megközelítés Kenneth Goodman olvasással kapcsolatos alapelveivel
érintkezik. „Az olvasók jelentést alkotnak miközben olvasnak. Előzetes tudásukat és
tapasztalatukat használják fel a szöveg értelmezéséhez. Az olvasó jósol (predict), …
találgat (guess) vagy hipotéziseket alkot arról, hogy mi fordulhat elő a szövegben. … A
215
hatékony olvasás a jelentés alkotása (making sense) ” (Adamikné 2006: 175).
Természetesen az ily módon megalkotott gazdasági jelentés ellenőrizendő, azonban a fenti
módszer kialakíthat a nyelvhasználóban egyfajta gazdasági szaknyelvi látásmódot,
gondolkodásmódot. Nem utolsósorban motiválttá teszi a jelentést.
A marketing, a reklám területén is ki lehet használni a kettős lexikai hozzáférésből adódó
szójáték lehetőségét, amelynek segítségével a köznyelvi és szaknyelvi jelentés egyidejű
aktiválásával többletjelentéshez lehet jutni. Például: Válassza az X bankot! Mi kimenekítjük
az adósságcsapdából!; Evezzen nyugodt vizeken! Nálunk nincs árfolyam-ingadozás.
(Példák: SZ. R. É.). A forrástartomány motiválása nemcsak valós információk közvetítését
szolgálja, hanem az adott célcsoport figyelmét is felkelti.
A szónoki beszéd megalkotásánál fontos megkülönböztetni az alakzatokat, melyek nyelvi
műveletek eredményei, és a trópusokat (szóképeket), amelyek kognitív műveleteken
alapulnak. A gazdasági szaknyelvi kifejezések trópusok, kognitív célokat szolgálnak, nem
díszítő elemek. Egy gazdaságpolitikai témájú szónoki beszéd megalkotásánál ezt
figyelembe kell venni. Miért dőlnénk be a bankoknak, amikor bedőlnek a hitelek? –
kérdezheti a lázító szónok elégedetlen hallgatóságától. A hitelek bedőlnek egy szaknyelvi
kifejezés, a bedőlni valakinek pedig stilisztikailag járul hozzá a szöveg tartalmához. (Példa:
SZ. R. É.)
A szociológiai kutatások a különböző társadalmi rétegekben gazdasági szavak
gyakoriságára vagy jelentésismeretére vonatkozó méréssel a gazdasági tudatosságra
deríthetnek fényt, egy szóasszociációs vizsgálat pedig az állampolgárok gazdasági
jelenségekhez való attitűdjéről adhat képet. Például az általam végzett szóasszociációs
vizsgálatban az egyik válaszadó a cégbedőlés hívószóra a következő válaszszavakat adta:
elbocsátás, düh, fizetés. A válaszok alapján megállapítható, hogy míg a cégbedőlés szó egy
vállalat gazdasági, pénzügyi helyzetére utal, a válaszadó gazdasági értelemben is csak
magára, tehát az egyénre vonatkozóan értékelte a cégbedőlés eseményét, amikor az
elbocsátás és a fizetés szavakra asszociált. Tehát nem a vállalat szintjén közelítette meg ezt
a gazdasági eseményt. Másrészt szintén az egyén szempontjából, emocionálisan is értékelte
a cégbedőlés eseményét, amikor a düh válasz eszébe jutott.
216
7. TÉZISEK
A vizsgált gazdasági szavak bázisszintű és bázisszint alatti kategóriákba történt
besorolása alapján erős és szignifikáns kapcsolat van a nők és férfiak által megadott
jelentésismereti értékek (0,975) és a nők és férfiak által megadott gyakorisági
értékek (0,988) között. Erős és szignifikáns a kapcsolat nemeken belül a
jelentésismereti és a gyakorisági értékek között is (férfiak: 0,916; nők: 0,914).
A nem szakemberek által megadott, a bázisszintű és a bázisszint alatti szavakra
vonatkozó gyakorisági értékek közepesen erős kapcsolatban vannak a szaksajtó
gyakorisági értékeivel (nők: 0,674; férfiak: 0,682).
A bázisszint és a bázisszint alatti szint elkülönülését igazolja, hogy a bázisszintű
szavak esetében erősebb a korreláció a szaksajtó és a kérdőív gyakorisága között
(r=0,593, sig: 0,004), mint a nem bázisszintű szavak esetében (r=0,505, sig:
0,017).
A szóasszociációs vizsgálat alapján megállapítható, hogy a szakember mind a
bázisszint alatti hívószavakra, mind a kettős jelentéshasználatú (aktív gazdasági és
aktív köznyelvi jelentésű) hívószavakra nagyobb arányban és többféle gazdasági
szaknyelvi válaszszót ad meg, mint a nem szakember. Ez az eredmény igazolja a
kísérletben részt vevő szakember és nem szakember szakmai műveltsége közötti
különbségét.
Szaknyelvi válaszok mennyisége:
Bázisszint alatti ADÓALAP-hívószócsoport: BGF: 837; ELTE: 640;
Kettős jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoport: BGF: 308; ELTE: 162.
Szaknyelvi választípusok mennyisége:
Bázisszint alatti ADÓALAP-hívószócsoport: BGF: 406; ELTE: 307;
Kettős jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoport: BGF: 139; ELTE: 104;
A szóasszociácós vizsgálat alapján az is megállapítható, hogy a bázisszint alatti
hívószavakra (ADÓALAP-hívószócsoport) nagyobb arányban érkeztek gazdasági
szaknyelvi válaszszavak (1477), mint a kettős jelentéshasználatú (aktív gazdasági
217
és aktív köznyelvi jelentésű BIKA-hívószócsoport) hívószavakra (470). Ezenkívül
a bázisszint alatti hívószavakra többféle szaknyelvi választípus (733) érkezett, mint
a kettős jelentéshasználatú hívószavakra (243). Ez a bázisszint alatti hívószavak
erősebb szaknyelvi kötését igazolja.
A közös válaszavak alapján megállapítható, hogy a BGF és az ELTE a bázisszint
alatti ADÓALAP-hívószócsoportban nagyobb arányban adott meg közös
szaknyelvi válaszszót (947), mint köznyelvit (90), a kettős jelentéshasználatú
BIKA-hívószócsoportban pedig nagyobb arányban adott meg közös köznyelvi
válaszszót (1133), mint szaknyelvit (256). Ez újfent az ADÓALAP-hívószócsoport
erősebb szaknyelvi beágyazódottságát igazolja.
A BGF és az ELTE közös köznyelvi és közös szaknyelvi válaszait elemezve
megállapítható, hogy a legerősebb kapcsolat a BGF és az ELTE csoportja között a
kettős jelentéshasználatú BIKA-hívószócsoport köznyelvi asszociációban valósul
meg (1133 közös választípus). Az összesítésben azonban a közös szaknyelvi és a
közös köznyelvi választípusok közötti különbség elenyésző: közös köznyelvi
válasz: 1223, közös szaknyelvi válasz: 1203. Az eredmény a kísérletben részt vevő
személyek iskolázottságával függhet össze.
A szóasszociáció hívószavainak a szaksajtóbeli gyakoriságát összehasonlítva a
szakember (BGF) és a nem szakember (ELTE) gazdasági asszociációinak
mennyiségi különbségével megállapítható, hogy nem igaz az a hipotézis, amely
szerint, ha egy gazdasági hívószó gyakori a szaksajtóban, akkor a szakember (BGF)
és a nem szakember (ELTE) gazdasági válaszszavai közötti mennyiségi különbség
növekszik. (ADÓALAP-hívószócsoport: t- sig: 9,0181179E-07; BIKA-
hívószócsoport: t-sig: 0,007843617).
218
IRODALOM
Ablonczyné Mihályka Lívia 2002. A gazdasági szaknyelv sajátosságai. In: Földes Csaba
(szerk.) MMI. Annum tempus linguarum Europae Scripta Philologica Pannoniensis.
Veszprém: MTA-VEAB. 3-11.
Ablonczyné Mihályka Lívia 2006. Gazdaság és szaknyelv. Pécs: Lexikográfiai Kiadó.
Adamikné Jászó Anna 2006. Az olvasás múltja és jelene. Budapest: Trezor Kiadó.
Adamik Tamás 2005. A szóképek rendszere az antik retorikában. In: A. Jászó Anna –
Aczél Petra (szerk.) A szóképek és a szónoki beszéd. Budapest: Trezor Kiadó.
Adamik Tamás 2006. Az alakzatok és szóképek fogalmáról és osztályozásáról. In:
Classica-Mediaevalia-Neolatina. Debrecini. 7-32.
Aitchison, Jean 2003. Words in the Mind. Third Edition. Malden-Oxford: Blackwell. (First
published 1987).
A. Jászó Anna 2014. A négy mestertrópus – történeti és kognitív szempontból. In:
Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.) Tudomány, Technolektus, Terminológia. A
tudományok szakmák nyelve. Budapest: Éghajlat Könyvkiadó.
Arisztotelész 2004. Poétika. Szeged: Lazi Kiadó. Fordította: Sarkady János.
Austin, John Langshaw 1997. Tetten ért szavak. In: Pléh Csaba – Síklaki István –
Terestyéni Tamás (szerk.) Nyelv – Kommunikáció – Cselekvés. Budapest: Osiris Kiadó. 29-
42.
Baddeley, Alan 2001. Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris.
Balázs Géza – Szayly József – Szilágyi Árpád 2005. Médiaismeret. Budapest: Diák- és
Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete.
Bańczerowski Janus 1999. A kognitív nyelvészet alapelvei. Magyar Nyelvőr 123/1: 78-87.
Bańczerowski Janus 2003. A szaknyelvek szerepe a civilizációs fejlődésben. Magyar
Nyelvőr 127/3: 277-282.
219
Bańczerowski Janus 2004. A szaknyelvek és a szaknyelvi szövegek egyes sajátosságairól.
Magyar Nyelvőr 128/4: 446-452.
Bańczerowski Janus 2008. A világ nyelvi képe. A világkép mint a valóság metaképe a
nyelvben és a nyelvhasználatban. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Beier, Rudolf 1980. Englische Fachsprache. Stuttgart: W. Kohlhammer Verlag.
Bekes Katalin 2013. A magyar gazdaság helyzetének alakulása a 2006-2012-es években.
Hadtudományi Szemle. 6/3: 145-153.
Benczik Vilmos 2005. Metafora és metonímia. In: A. Jászó Anna – Aczél Petra (szerk.) A
szóképek és a szónoki beszéd. Budapest: Trezor Kiadó.
Berend T. Iván – Ránki György 1976. Közép – Kelet – Európa gazdasági fejlődése a 19.
században. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Átdolgozott és bővített 2.
kiadás.
Blutner, Reinhard 2002. Prototypen und Kognitive Semantik (Version vom 15. Oktober
2002). www.blutner.de/philom/concepts/Hab-protNEU.pdf.
Borgulya Ágota 1988. Zu einigen wichtigen Merkmalen der deutschsprachigen Texte der
Dokumentation in der Wirtschaft. In: Sprache und Information in Wirtschaft und
Gesellschaft. Tostedt: Attikon Verlag.
Borgulya Ágota 1989. Explizität in Fachsprachen der Wirtschaft. In: Linguistische Studien.
Fachkommunikation in der deutschen Sprache. Ergebnisse, Probleme und Methoden der
Fachsprachenforschung. Leipzig: VEB VERLAG ENZYKLOPEDIE. Herausgegeben von
Weber, Siegfried.
Burke, Kenneth 1997. A négy alapvető trópus. In: Helikon XLIII/1-2: 46-57. Fordította
Barkász Emőke.
Crocker, Linda (2006) Bevezetés a méréselméletbe. (Introduction to Measurement Theory).
University of Florida. Fordította: Papp László. Lektorálta: Gál Attila.
terd.unideb.hu/doc/modszertan/bevezetes_a_mereselmeletbe.pdf
Csaba László 2009. Újra itt a nagy válság? GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM. 1/1: 5-18.
220
Csapó Benő 2003. A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése. Budapest: Akadémiai
Kiadó.
Dániel Ágnes 1982. Szaknyelv vagy szakmai nyelvhasználat? Szakszöveg vagy
szaktudományos szöveg? Magyar Nyelvőr. 106/3: 337-42.
Dobos Csilla 2010. Szaknyelvi kommunikáció. Segédkönyvek a nyelvészet
tanulmányozásához 110. Miskolc - Budapest: Miskolci Egyetem, Tinta Könyvkiadó.
Domokos Lajos 2005. PRESS&PR. A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti
kommunikáció alapjai. Budapest: Teleschola.
Drozd, Lubomir – Seibicke, Wilfried. 1973. Deutsche Fach- und Wissenschaftssprache.
Bestandaufnahme. Theorie. Geschichte. Wiesbaden: Oscar Brandstetter Verlag.
Fauconnier, Gilles 1994. [1985, MIT Press]. Mental Spaces. Cambridge: Cambridge
University Press.
Fauconnier, Gilles 1997. Mappings and Language and Thought. Cambridge & New York:
Cambridge University Press.
Fauconnier, Gilles – Turner, Mark 1998. Conceptual integration networks. Cognitive
Science 22/1: 133-187.
Fauconnier, Gilles – Turner, Mark 2002. The Way We Think. New York: Basic Books.
Fillmore, Charles John 1982. Frame semantics. In the Linguistic Society of Korea. (szerk.)
Linguistics in the Morning Calm. Soeul: Hanshin. 111-137.
Fischer Márta 2010. Terminológia a szakmai kommunikáció szolgálatában. In: Dobos
Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 51-72.
Fodor István 2001. Mire jó a nyelvtudomány? Budapest: Balassi Kiadó.
Fóris Ágota 2005. Hat terminológiai lecke. Pécs: Lexikográfia.
Földes Csaba 2007. Interkulturális nyelvészet: problémavázlat. Magyar Nyelv 103/1:16-38.
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.
221
Gósy Mária – Kovács Magdolna 2001. A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében.
Magyar Nyelvőr 125/3: 330–354.
Grétsy László 1988. A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége napjainkban. In: Kiss
Jenő – Szűts László (szerk.) A magyar nyelv rétegződése.(A magyar nyelvészek IV.
nemzetközi kongresszusának előadásai.) Budapest: Akadémiai Kiadó. 85-107.
Grice, Herbert Paul 1997. Jelentés. In: Pléh Csaba – Síklaki István – Terestyéni Tamás
(szerk.) Nyelv – Kommunikáció – Cselekvés. Budapest: Osiris Kiadó. 188–197.
Hangay Zoltán 2010. In: Adamik Tamás (szerk.) Retorikai lexikon. Pozsony: Kalligram.
582.
Harris, Zellig Sabettai 1951. Methods in Structural Linguistics. Chicago: University of
Chicago Press.
Heltai Pál 2006. Szakmai kommunikáció és szaknyelv. In: Dr. Silye Magdolna (szerk.)
Porta Lingua-2006. Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban. Debrecen: Center
Print Nyomda. 37-42.
Heltai Pál 2011. Csoportnyelv-e a szaknyelv? In: Dr. Silye Magdolna (szerk.) Porta
Lingua-2011. A szaknyelvi kompetenciafejlesztéstől a munkaerőpiacig. Debrecen: Center-
Print Nyomda. 139.
Hoffman, Lothar 1984. Kommunikationsmittel Fachsprache. Berlin: Akademie-Verlag.
Huszár Ágnes 2005. A gondolattól a szóig. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Ickler, Theodor 1997. Die Disziplinierung der Sprache: Fachsprachen in unserer Zeit.
Tübingen: Gunter Narr Verlag.
Ischreyt, Heinz 1965. Studien zum Verhältnis von Sprache und Technik. Institutionelle
Sprachlenkung in der Terminologie der Technik. Düsseldorf: Schwann-Verlag. 43-49.
Kemény Gábor 2010. Szakszókincs – szaknyelv – tudományos nyelv (Újabb szempontok
egy régi vitakérdéshez) In: Nyelvtől a stílusig. Válogatott tanulmányok, cikkek. Budapest:
Tinta Könyvkiadó.
222
Kertész András 2000. A kognitív nyelvészet szkeptikus dilemmája. Magyar Nyelvőr 124/2:
209-225.
Kertész András 2001. A nyelvészet metaforái. Székfoglaló előadás; elhangzott 2001.
december 12-én. mta.hu/cikkek/szekfoglalok–117271
Kiefer Ferenc 2007. Jelentéselmélet. Budapest: Corvina Kiadó.
Kiefer Ferenc – Siptár Péter 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Budapest: Akadémiai
Kiadó.
Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kiss Jenő 2005. Magyar szaknyelvtörténeti tanulmányok. Magyar Nyelv. 101/2: 246-247.
Kiss Jenő 2008. A nyelvi változás – kutatói dilemmák. Magyar Nyelv 104/3: 257-274.
Kókay György (szerk.) 1979. A magyar sajtó története I. 1705–1848. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
Kosáry Domokos – Németh G. Béla (szerk.) 1985. A magyar sajtó története II/1. 1848–
1867. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kosáry Domokos – Németh G. Béla (szerk.) 1985. A magyar sajtó története II/2. 1867–
1892. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kovács László 2007. Mentális lexikon és kis világok. In: Navracsics Judit (szerk.)
Alkalmazott Nyelvtudomány. VII/1-2: 140-150.
Kovács László 2008. Kis világok egy pszicholingvisztikai kutatás tükrében. (Szakmai
Nap, 2006) In: Balaskó Mária – Balázs Géza (szerk.) Konvergenciák 2003–2006.
Szombathely: NYME SEK. 305-314.
Kovács László 2011. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban.
Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kovács László 2013. Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban.
Budapest: Tinta Könyvkiadó. (Második, átdolgozott, bővített kiadás)
Kovářová, Vendula 2007. Personenbezeichnungen in der Wirtschaftspresse. Dargelegt am
sprachlichen Material aus dem österreichischen Wirtschaftsmagazin Trend. (Diplomová
223
Pláce) Cseh Köztársaság, Masarykova Univerzita, Bölcsészettudományi Kar.
http://is.muni.cz/th/177789/ff_m_b1
Kövecses Zoltán 2005. A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe.
Budapest: Typotex Kiadó.
Kövecses Zoltán – Benczes Réka 2010. Kognitív nyelvészet. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kurtán Zsuzsa 2006. Szaknyelv. In: Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest:
Akadémiai Kiadó.
Kurtán Zsuzsa 2014. Szaknyelv az oktatásban – kutatási irányzatok és alkalmazások. In:
Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.) Tudomány, Technolektus, Terminológia. A
tudományok és szakmák nyelve. Budapest: Éghajlat Könyvkiadó.
Ladányi Mária – Tolcsvai Nagy Gábor 2008. Funkcionális nyelvészet. Általános
Nyelvészet Tanulmányok. XXII: 17-58.
Lakoff, George 1987. Women, Fire, and Dangerous Things. What Categories Reveal
About the Mind. Chicago: The University of Chicago Press.
Lakoff, George 1990. The Invariance Hypothesis: is abstract reason based on image
schemas? Cognitive Linguistics 1 (1), 39-74.
Lakoff, George – Johnson, Mark 1980. Metaphors We Live By. Chicago: University of
Chicago Press.
Lengyel Zsolt 1997. Bevezetés a pszicholingvisztikába. Veszprém: FEFA.
Lengyel Zsolt 2012.a Szóról szóra. Budapest: Gondolat Kiadó.
Lengyel Zsolt 2012.b Pszicholingvisztikai alapismeretek. Szeged: Szegedi Egyetemi
Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.
Lentner Csaba 2010. A magyar gazdasági válság és válságkezelés néhány történeti és
nemzetközi aspektusa. Pénzügyi Szemle 55/3: 561-585.
Levelt, Willem Johannes Maria 1989. Speaking. Form Intention to Articulation.
Cambridge-London: MIT Press.
224
Molnár József – Simon Györgyi 1980. Magyar nyelvemlékek. Harmadik javított és bővített
kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó.Budapest. 124-125.
Morris, Charles William 1938. Foundations of the Theory of Signs. Chicago: University of
Chicago Press.
Muráth Judit 2002. Zweisprachige Fachlexikologie. Pécser Beiträge zur
Sprachwissenschaft. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Muráth Judit 2007. Terminologische und fachlexikographische Forschungen an der
Wirtschaftswissenschaftlichen Fakultät an der Universität Pécs. In: Muráth Judit – Oláh-
Hubai Ágnes (szerk.) Interdisziplinäre Aspekte des Übersetzens und Dolmetschens. Wien:
Preasens. 465-482.
Nagy L. János 2008. In: Szathmáry István (szerk.) Alakzatlexikon. Budapest: Tinta
Könyvkiadó. 390.
Navracsics Judit 2001a. Kétnyelvűek mentális lexikonának jellegzetességei. In: Navracsics
Judit (szerk.) Alkalmazott nyelvtudomány. 1/1: 51-59.
Navracsics Judit 2001b. Fonetikai kapcsolatok a kétnyelvűek mentális lexikonában. In:
Gósy Mária (szerk.) Beszédkutatás 2001. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 143-
154.
Navracsics Judit 2007. A kétnyelvű mentális lexikon. Budapest: Balassi.
Peirce, Charles Sanders 1931-1958. Collected Papers of Charles Sanders Peirce.
Cambridge/Mass: Harvard University Press.
Pinker, Steven 2006. A nyelvi ösztön. Budapest: Typotex.
Pusztai István 1982. Szaknyelvművelésünk időszerű kérdései. Magyar Nyelv. 78/1: 67-76.
Pusztai István 1988. A szaknyelvi kutatások kérdései. (Kitekintés). In: Kiss Jenő – Szűts
László (szerk.) A magyar nyelv rétegződése I–II. .(A magyar nyelvészek IV. nemzetközi
kongresszusának előadásai.) Budapest: Akadémiai Kiadó. 120-130.
Quintilianus, Marcus Fabius 2009. Szónoklattan. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó.
225
Rosch, Eleanor 1977. Human categorization. In: Warren, Neil (szerk.) Studies in cross-
cultural psychology. Vol. 1. New York: Academic Press. 3-49.
Rosch, Elelanor – Mervis, Carolyn B. 1975. Family resemblances: Studies in the internal
structure of categories. Cognitive Psychology 7: 573-605.
Rosch, Eleanor – Mervis, Carolyn B. – Gray, Wayne D. – Johnson David M. – Boyes-
Braem, Penny. 1976. Basic objects in natural categories. Cognitive Psychology 8 : 382 –
439.
Saussure, Ferdinand de 1967. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest: Gondolat
Kiadó. Fordította: B Lőrinczy Éva.
Schmidt, Wilhelm 1969. Charakter und gesellschaftliche Bedeutung der Fachsprache. In:
Sprachpflege 18.
Sebestyén Árpád 1988. A belső nyelvtípusok néhány kérdéséről. In: Kiss Jenő – Szűts
László (szerk.) A magyar nyelv rétegződése I–II. .(A magyar nyelvészek IV. nemzetközi
kongresszusának előadásai.) Budapest: Akadémiai Kiadó.108-119.
Seregi Lajos 1989. Mi a szaknyelv? In: Bíró Ágnes (szerk.) Szaknyelvi divatok. Budapest:
Gondolat. 13-27.
Sperber, Dan – Wilson, Deirdre 1986. Relevance. Oxford: Blackwell.
Szekrényesné Rádi Éva 2011. A gazdasági sajtó metaforái. In: Navracsics Judit – Lengyel
Zsolt (szerk.) Lexikai folyamatok egy- és kétnyelvű közegben. Pszicholingvisztikai
tanulmányok II. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Szekrényesné Rádi Éva 2012. A mentális terek a jelentésalkotásban. Gazdasági szaknyelvi
szövegek mentális tereinek vizsgálata. In: Navracsics Judit – Szabó Dániel (szerk.) A
mentális folyamatok a nyelvi feldolgozásban. Pszicholingvisztikai tanulmányok III.
Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Szily Kálmán 1902-1908. A magyar nyelvújítás szótára 1-2. Budapest: Hornyánszky.
Talmy, Leonard 2000. Force Dynamics in Language and in Cognition. In: Toward a
cognitive semantics. Vol. 1. Concept structuring systems. Cambridge, MA: The MIT Press.
21-96.
226
Taylor, John R. 1991. Linguistic Categorization. Oxford: Clarendon Press.
Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés.
Budapest: Tinta Könyvkiadó.
The Wall Street Journal. Guide to Understanding Money & Market. 1990. by Accesspress
Ltd.. And Siegel & Gale, Inc.
Tolcsvay Nagy Gábor 2011. Kognitív szemantika. Nyitra: Europica varietas.
Tóth József 2007. Vergleich der Repräsentationsmodelle zur Beschreibung der
Wortbedeutung im Gedächtnis. In: Tóth József (Hrsg.): Wechselbeziehungen in der
Germanistik: kontrastiv und interkulturell. Veszprém-Wien: Universitätsverlag- Praesens.
175-189.
Turner, Mark – Fauconnier, Gilles 2000. Metaphor, metonymy, and binding. In: A.
Barcelona (ed.): Metaphor and Metonymy at Crossroads. Berlin: Gruyter. 133-145.
Veszelszki Ágnes – Lengyel Klára (szerk.) 2014. Tudomány, Technolektus, Terminológia.
A tudományok, szakmák nyelve. Budapest: Éghajlat Könyvkiadó.
Wacha Imre 1992. A nyelvi rétegződés kérdései. In: Kemény Gábor (szerk.) Normatudat –
nyelvi norma. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet. 99-105.
Wittgenstein, Ludwig 1992. Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz. Fordította:
Neumer Katalin.
www. pénziskola. hu
FORRÁSOK
Nagy László Sándor Történelmi veszteséget ért el a Raiffeisen. Napi Gazdaság. XII.
évfolyam 68. (5655.) szám.
Napi Gazdaság XX. évf. 12. (5092.) szám – XX. évf. 79. (5159.) szám.
Napi 2010. Király szerint büntetés a hazai bankadó mértéke. Napi Gazdaság.
XX/195.(5275.) szám: 2. (2010.10. 07.)
227
Molnár Gergely Sokáig maradhat a medve. Napi Gazdaság. XX./16. (5096.) szám: 1.
(2010. 01 25.)
Shakespeare, William 1943. Ahogy tetszik. Szabó Lőrinc fordítása. In: Shakespeare összes
drámai művei. Budapest: Franklin Társulat.
Shakespeare, William 1943. Hamlet, a dán királyfi. Arany János fordítása. In: Shakespeare
összes drámai művei. Budapest: Franklin Társulat.
Shakespeare, William 1943. Julius Caesar. Vörösmarty Mihály fordítása. In: Shakespeare
összes drámai művei. Budapest: Franklin Társulat.
Shakespeare, William 1943. Rómeó és Júlia. Kosztolányi Dezső fordítása. In: Shakespeare
összes drámai művei. Budapest: Franklin Társulat.
Stiglitz, Joseph Eugen 2010. Egyelőre túl nagyok a deficitcsökkentés veszélyei.
Világgazdaság. 42/47 (10 309.) szám:16. (2010. 03.09.)
Vér András menedéklevele: In: Molnár József – Simon Györgyi 1980. Magyar
nyelvemlékek. Harmadik javított és bővített kiadás. Tankönyvkiadó: Budapest. 124-125.
MTA könyvtára: a nyelvemlék jelezete: Cod.39. kis8-r.
Világgazdaság 42. évf. 38. (10300) szám-42. évf.47. 10 309) szám.
Virágh Árpád – Szekrényesné Rádi Éva et al. 2011. Virágh Árpád (szerk.) Német
pénzügyi-számviteli és üzleti nyelvkönyv. Budapest: Akadémiai Kiadó.
1
MELLÉKLETEK
1. sz. melléklet
ÚTMUTATÓ A TESZTET KITÖLTETŐNEK
A kutatás egyik részterülete bizonyos szavak előfordulási gyakoriságának és jelentésük
ismeretének a vizsgálata.
A kérdőívek kitöltése önkéntesen és névtelenül történik.
A kitöltők a kérdőíveket („A”, „B”) borítékban (nem lezárt) kapják meg. Nevük
feltüntetése nélkül a kitöltés után helyezzék vissza a kérdőíveket a borítékba, majd zárják
le a borítékot.
A kérdések megválaszolásához annyi időt használ fel a kitöltő, amennyire szüksége van.
A válaszadás során a kitöltő személy nem vehet igénybe semmilyen segítséget.
Közreműködését köszönöm!
ÚTMUTATÓ A TESZTET KITÖLTŐNEK
Kedves Hallgató!
Nyelvészeti tárgyú doktori disszertációm egyik részterülete bizonyos szavak előfordulási
gyakoriságának és jelentésük ismeretének a vizsgálata. A kérdőívek („A”, „B”) csak rövid
időt (kb. 10 perc) igénylő kitöltésével jelentősen segítheti a kutatást.
A válaszadás önkéntes és névtelenül történik. A névtelenség megőrzése érdekében a
válaszadás után helyezze vissza a kérdőíveket a borítékba és zárja le!
Közreműködését és a kutatás elősegítésére szánt idejét nagyon köszönöm!
(2) A kitöltetők névsora
(3) A mérésben résztvevő egyetemek, főiskolák listája
2
2. sz. melléklet
Kérdőív „A”
életkora: ……………………
neme: 1. férfi 2. nő
felsőfokú oktatási intézmény hallgatója:
1. igen 2. nem
Folytat-e jelenleg gazdasággal kapcsolatos tanulmányokat?
1. igen 2. nem
Folytatott-e gazdasági jellegű tanulmányokat legalább egy féléven keresztül? Több
választ is megjelölhet.
1. igen, középiskolában
2. igen, főiskolán / egyetemen
3. igen, egyéb formában
4. nem
Dolgozik-e tanulmányai mellett az üzleti élettel, gazdasággal kapcsolatos területen?
1. igen 2. nem
Ön milyen gyakran hallja, látja, használja az alábbi szavakat?
Karikázza be a kérdőíven a válaszát!
folyószámla
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
kamatvágás
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
munkahely
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
adósságcsapda
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
cégbedőlés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
pénz
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
3
üzletág
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
leánybank
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
befektetés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
munkahelyteremtés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
kamatláb
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
adó
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
tőzsdeparkett
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
állampapír
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
adósság
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
piaci szereplők
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
tőke
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
üzlet
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
árszint
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
kamatteher
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
árverés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
eurózóna
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
4
Kérdőív „B”
életkora: ……………………
neme: 1. férfi 2. nő
felsőfokú oktatási intézmény hallgatója:
1. igen 2. nem
Folytat-e jelenleg gazdasággal kapcsolatos tanulmányokat?
1. igen 2. nem
Folytatott-e gazdasági jellegű tanulmányokat legalább egy féléven keresztül? Több
választ is megjelölhet.
1. igen, középiskolában
2. igen, főiskolán / egyetemen
3. igen, egyéb formában
4. nem
Dolgozik-e tanulmányai mellett az üzleti élettel, gazdasággal kapcsolatos területen?
1. igen 2. nem
Milyen mértékben ismeri az alábbi szavak jelentését? Karikázza be a
kérdőíven a válaszát!
számla
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
csődvédelem
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
futamidő
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
hitel
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
5
üzletlánc
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
árfolyam
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
ár
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
árrés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
pénzromlás
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
gazdálkodás
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
hitelkeret
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
létszámleépítés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
bank
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
6
költségvetés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
tőkeáramlás
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
csőd
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
adóalap
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
valutaövezet
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
piac
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
adókulcs
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
számlaforgalom
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
kamat
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
7
Kérdőív „A”
életkora: ……………………
neme: 1. férfi 2. nő
felsőfokú oktatási intézmény hallgatója:
1. igen 2. nem
Folytat-e jelenleg gazdasággal kapcsolatos tanulmányokat?
1. igen 2. nem
Folytatott-e gazdasági jellegű tanulmányokat legalább egy féléven keresztül? Több
választ is megjelölhet.
1. igen, középiskolában
2. igen, főiskolán / egyetemen
3. igen, egyéb formában
4. nem
Dolgozik-e tanulmányai mellett az üzleti élettel, gazdasággal kapcsolatos területen?
1. igen 2. nem
Ön milyen gyakran hallja, látja, használja az alábbi szavakat? Karikázza
be a kérdőíven a válaszát! számla
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
csődvédelem
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
futamidő
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
hitel
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
üzletlánc
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
árfolyam
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
ár
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
8
árrés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
pénzromlás 1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
gazdálkodás
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
hitelkeret
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
létszámleépítés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
bank
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
költségvetés
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
tőkeáramlás
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
csőd
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
adóalap
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
valutaövezet
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
piac
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
adókulcs
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
számlaforgalom
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
kamat
1. soha 2. nagyon ritkán 3. néha 4. gyakran 5. mindig (naponta)
9
Kérdőív „B”
életkora: ……………………
neme: 1. férfi 2. nő
felsőfokú oktatási intézmény hallgatója:
1. igen 2. nem
Folytat-e jelenleg gazdasággal kapcsolatos tanulmányokat?
1. igen 2. nem
Folytatott-e gazdasági jellegű tanulmányokat legalább egy féléven keresztül? Több
választ is megjelölhet.
1. igen, középiskolában
2. igen, főiskolán / egyetemen
3. igen, egyéb formában
4. nem
Dolgozik-e tanulmányai mellett az üzleti élettel, gazdasággal kapcsolatos területen?
1. igen 2. nem
Milyen mértékben ismeri az alábbi szavak jelentését? Karikázza be a
kérdőíven a válaszát! folyószámla
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
kamatvágás
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
munkahely
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
adósságcsapda
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
10
cégbedőlés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
pénz
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
üzletág
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
leánybank
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
befektetés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
munkahelyteremtés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
kamatláb
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
adó
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
tőzsdeparkett
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
11
állampapír
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
adósság
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
piaci szereplők
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
tőke
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
üzlet
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
árszint
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
kamatteher
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
árverés
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
eurózóna
1. pontosan ismerem a szó jelentését
2. nagyjából ismerem a szó jelentését
3. a szót ismerem, a jelentését nem
4. soha nem találkoztam a szóval
12
3. sz. melléklet
Szóasszociációs teszt
Életkor: 18-25 év 1. igen 2. nem
A Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatója:
1. igen 2. nem
1. …………………….. …………………….. ……………………..
2. …………………….. …………………….. ……………………..
3. …………………….. …………………….. ……………………..
4. …………………….. …………………….. ……………………..
5. …………………….. …………………….. ……………………..
6. …………………….. …………………….. ……………………..
7. …………………….. …………………….. ……………………..
8. …………………….. …………………….. ……………………..
9. …………………….. …………………….. ……………………..
10. …………………….. …………………….. ……………………..
11. …………………….. …………………….. ……………………..
12. …………………….. …………………….. ……………………..
13. …………………….. …………………….. ……………………..
14. …………………….. …………………….. ……………………..
15. …………………….. …………………….. ……………………..
16. …………………….. …………………….. ……………………..
17. …………………….. …………………….. ……………………..
18. …………………….. …………………….. ……………………..
19. …………………….. …………………….. ……………………..
20. …………………….. …………………….. ……………………..
21. …………………….. …………………….. ……………………..
22. …………………….. …………………….. ……………………..
23. …………………….. …………………….. ……………………..
24. …………………….. …………………….. ……………………..
25. …………………….. …………………….. ……………………..
26. …………………….. …………………….. ……………………..
27. …………………….. …………………….. ……………………..
28. …………………….. …………………….. ……………………..
29. …………………….. …………………….. ……………………..
30. …………………….. …………………….. ……………………..
31. …………………….. …………………….. ……………………..
32. …………………….. …………………….. ……………………..
33. …………………….. …………………….. ……………………..
34. …………………….. …………………….. ……………………..
35. …………………….. …………………….. ……………………..
36. …………………….. …………………….. ……………………..
37. …………………….. …………………….. ……………………..
13
38. …………………….. …………………….. ……………………..
39. …………………….. …………………….. ……………………..
40. …………………….. …………………….. ……………………..
41. …………………….. …………………….. ……………………..
42. …………………….. …………………….. ……………………..
43. …………………….. …………………….. ……………………..
44. …………………….. …………………….. ……………………..
45. …………………….. …………………….. ……………………..
46. …………………….. …………………….. ……………………..
47. …………………….. …………………….. ……………………..
48. …………………….. …………………….. ……………………..
49. …………………….. …………………….. ……………………..
50. …………………….. …………………….. ……………………..
51. …………………….. …………………….. ……………………..
52. …………………….. …………………….. ……………………..
53. …………………….. …………………….. ……………………..
54. …………………….. …………………….. ……………………..
55. …………………….. …………………….. ……………………..
14
A szóasszociációs lista;
A szógyakoriság és jelentésismereti teszt szavai az 1-4. szó és a 6),10),15), 20), 25), 30),
35),40), 45),50). szó kivételével;
A szaksajtóban való gyakorisági vizsgálat szavai 1-4. szó kivételével;
1) VIRÁG
2) ÉRZELEM
3) BARÁT
4) VÁSÁRLÁS
5) MUNKAHELY
6) PARKETT
7) SZÁMLA
8) ÜZLETÁG
9) LEÁNYBANK
10) MÉRLEG
11) ADÓSSÁG
12) ADÓALAP
13) FUTAMIDŐ
14) TŐKE
15) FORGALOM
16) KAMATVÁGÁS
17) CSŐDVÉDELEM
18) PÉNZ
19) GAZDÁLKODÁS
20) OLLÓ
21) PÉNZROMLÁS
22) ADÓSSÁGCSAPDA
23) BANK
24) ADÓ
25) PAPÍR
26) KAMATLÁB
27) MUNKAHELYTEREMTÉS
28) EURÓZÓNA
29) ÁR
30) FORRÁS
31) ÁRRÉS
32) ÜZLETLÁNC
33) FOLYÓSZÁMLA
34) HITEL
35) MUTATÓ
36) SZÁMLAFORGALOM
37) KÖLTSÉGVETÉS
38) PIAC
39) HITELKERET
40) MEDVE
41) ÜZLET
42) ÁRVERÉS
43) LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS
44) CÉGBEDŐLÉS
45) SZEREPLŐK
15
46) BEFEKTETÉS
47) CSŐD
48) TŐKEÁRAMLÁS
49) ÁRFOLYAM
50) BIKA
51) KAMAT
52) ADÓKULCS
53) PIACI SZEREPLŐK
54) ÁLLAMPAPÍR
55) TŐZSDEPARKETT
16
4. sz. melléklet
számla
csődvédelem
futamidő
hitel
üzletlánc árfolyam
ár
árrés
pénzromlás
hitelkeret
létszámleépítés
gazdálkodás
bank
költségvetés
tőkeáramlás
csőd
adóalap
valutaövezet
piac
adókulcs
számlaforgalom
kamat
folyószámla
kamatvágás
munkahely
adósságcsapda
cégbedőlés
pénz
üzletág
leánybank
befektetés
munkahelyteremtés
kamatláb
adó
tőzsdeparkett
állampapír
adósság
piaci szereplők
tőke üzlet
árszint
kamatteher
árverés
eurózóna
-3
-2,5
-2
-1,5
-1
-0,5
0
0,5
1
1,5
2
-2,5 -2 -1,5 -1 -0,5 0 0,5 1 1,5 2 2,5
y: J
ele
nté
sism
ere
t
x: használati gyakoriság
A vizsgált szavak gyakorisági és jelentésismereti mátrixa
17
számla
csődvédelem
futamidő
hitel
üzletlánc árfolyam
ár
árrés
pénzromlás
hitelkeret
létszámleépítés
gazdálkodás
bank
költségvetés
tőkeáramlás
csőd
adóalap
valutaövezet
piac
adókulcs
számlaforgalom
kamat
folyószámla
kamatvágás
munkahely
adósságcsapda
cégbedőlés
pénz
üzletág
leánybank
befektetés
munkahelyteremtés
kamatláb
adó
tőzsdeparkett
állampapír
adósság
piaci szereplők
tőke üzlet
árszint
kamatteher
árverés
eurózóna
-3
-2,5
-2
-1,5
-1
-0,5
0
0,5
1
1,5
2
-2,5 -2 -1,5 -1 -0,5 0 0,5 1 1,5 2 2,5
y: J
ele
nté
sism
ere
t
x: használati gyakoriság
Férfiak
számla
csődvédelem
futamidő
hitel
üzletlánc
árfolyam
ár
árrés
pénzromlás hitelkeret
létszámleépítés
gazdálkodás
bank
költségvetés
tőkeáramlás
csőd
adóalap
valutaövezet
piac
adókulcs
számlaforgalom
kamat
folyószámla
kamatvágás
munkahely
adósságcsapda
cégbedőlés
pénz
üzletág
leánybank
befektetés
munkahelyteremtés
kamatláb
adó
tőzsdeparkett
állampapír
adósság
piaci szereplők
tőke
üzlet
árszint kamatteher
árverés
eurózóna
-3
-2,5
-2
-1,5
-1
-0,5
0
0,5
1
1,5
-2 -1,5 -1 -0,5 0 0,5 1 1,5 2 2,5
y: J
ele
nté
sism
ere
t
x: használati gyakoriság
Nők
18
5. sz. melléklet
A MÁTRIX SZTENDERDIZÁLT ADATAI
ÁTLAG 1,91 1,98 2,11 2,12
SZÓRÁS 0,94 0,94 0,66 0,64
Szó Gyakoriság Jelentésismeret
összes összes
adó 1,08 0,85
adóalap -0,96 -0,82
adókulcs -0,63 -0,43
adósság 1,18 1,12
adósságcsapda -0,98 -0,80
állampapír -0,35 -0,18
ár 1,83 1,29
árfolyam 0,76 0,21
árrés -1,19 -1,07
árszint -0,88 -1,14
árverés -0,52 0,16
bank 1,41 1,30
befektetés 0,58 0,64
cégbedőlés -1,05 -0,60
csőd 0,30 0,85
csődvédelem -1,33 -1,41
eurózóna -0,25 0,30
folyószámla 0,25 0,37
futamidő -0,12 0,06
gazdálkodás 0,43 0,66
hitel 0,85 0,85
hitelkeret -0,31 -0,13
kamat 0,99 0,75
kamatláb -0,28 -0,32
kamatteher -1,22 -1,55
kamatvágás -1,89 -2,71
költségvetés 0,39 0,61
leánybank -0,92 -0,80
létszámleépítés 0,53 1,10
munkahely 1,45 1,39
munkahelyteremtés 0,62 0,91
pénz 1,95 0,98
pénzromlás -0,54 0,16
piac 0,85 0,66
piaci szereplők -0,48 -0,25
számla 1,32 0,66
19
számlaforgalom -0,63 -0,82
tőke 0,38 0,64
tőkeáramlás -1,24 -0,62
tőzsdeparkett -1,92 -2,78
üzlet 1,28 0,71
üzletág 0,18 0,30
üzletlánc 0,11 0,16
valutaövezet -1,05 -1,26
ÁTLAG 1,8341 1,98419 2,103731 2,115088
SZÓRÁS 0,9437 0,936818 0,700143 0,635129
Szó Gyakoriság Jelentésismeret
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI
számla 0,9878 1,316372 0,797028 0,655241
csődvédelem -1,393 -1,32903 -1,17736 -1,41127
futamidő -0,099 -0,12236 0,124896 0,064809
hitel 0,9603 0,852266 1,11209 0,852052
üzletlánc 0,2447 0,109698 0,523975 0,163215
árfolyam 0,4373 0,759445 0,376946 0,212417
ár 1,965 1,826888 1,133094 1,294875
árrés -1,159 -1,1898 -1,59744 -1,06685
pénzromlás -0,388 -0,54005 0,271925 0,163215
gazdálkodás 0,5887 0,434572 0,586987 0,655241
hitelkeret -0,265 -0,308 0,124896 -0,132
létszámleépítés 0,2309 0,527393 1,049078 1,098065
bank 1,497 1,409193 1,070082 1,294875
költségvetés 0,2309 0,388161 0,523975 0,606038
tőkeáramlás -1,077 -1,23621 -0,96732 -0,62403
csőd 0,0657 0,29534 0,671004 0,852052
adóalap -0,774 -0,95774 -0,75728 -0,82084
valutaövezet -1,104 -1,05057 -1,07234 -1,26366
piac 1,0016 0,852266 0,692008 0,655241
adókulcs -0,526 -0,63287 -0,82029 -0,42722
számlaforgalom -0,677 -0,63287 -0,54724 -0,82084
kamat 0,8227 0,991498 0,881045 0,753646
folyószámla 0,3317 0,25038 0,204276 0,366443
kamatvágás -1,757 -1,88451 -2,44825 -2,71407
munkahely 1,6251 1,451253 1,205927 1,393281
adósságcsapda -0,915 -0,98385 -0,57479 -0,79731
cégbedőlés -1,024 -1,05057 -0,94577 -0,59194
pénz 2,1082 1,951616 1,205927 0,982546
üzletág 0,3161 0,183664 0,538159 0,297987
leánybank -1,102 -0,91714 -0,57479 -0,79731
20
befektetés 0,4875 0,583955 0,686552 0,640266
munkahelyteremtés 0,6745 0,617313 0,890592 0,91409
kamatláb -0,354 -0,28334 -0,40784 -0,31812
adó 1,1109 1,084319 0,983338 0,845634
tőzsdeparkett -1,788 -1,91786 -2,81923 -2,78253
állampapír -0,261 -0,35006 -0,46349 -0,1812
adósság 1,033 1,184392 1,020436 1,119457
piaci szereplők -0,759 -0,48349 -0,46349 -0,24966
tőke 0,2538 0,38381 0,389767 0,640266
üzlet 1,407 1,284465 0,872043 0,708722
árszint -1,071 -0,88378 -1,2611 -1,13959
kamatteher -1,242 -1,21735 -1,3724 -1,55032
árverés -0,307 -0,51684 0,426865 0,161075
eurózóna -0,338 -0,24998 -0,09251 0,297987
6. sz. melléklet
A nők és a férfiak gyakorisági és jelentésismereti értékei korrigált skálán (kerekített
értékek)
számított skála
max=1 max=1 max=1 max=1 max=1 max=1
Gyakoriság Gyakoriság Jelentésismeret Jelentésismeret
Szó NŐ FÉRFI összesen NŐ FÉRFI összesen
pénz 0,96 0,95 0,95 0,98 0,91 0,95
ár 0,92 0,92 0,92 0,97 0,98 0,97
munkahely 0,84 0,84 0,84 0,98 1,00 0,99
bank 0,81 0,83 0,82 0,95 0,98 0,97
üzlet 0,79 0,80 0,79 0,90 0,86 0,88
adó 0,72 0,75 0,74 0,93 0,88 0,91
adósság 0,70 0,77 0,74 0,94 0,94 0,94
piac 0,69 0,70 0,70 0,86 0,84 0,85
számla 0,69 0,80 0,75 0,89 0,84 0,87
hitel 0,69 0,70 0,69 0,96 0,89 0,92
kamat 0,65 0,73 0,69 0,91 0,86 0,89
munkahelyteremtés 0,62 0,64 0,63 0,91 0,90 0,90
gazdálkodás 0,60 0,60 0,60 0,84 0,84 0,84
befektetés 0,57 0,63 0,60 0,86 0,84 0,85
árfolyam 0,56 0,67 0,62 0,79 0,75 0,77
folyószámla 0,54 0,55 0,55 0,75 0,78 0,77
21
üzletág 0,53 0,54 0,54 0,83 0,77 0,80
tőke 0,52 0,59 0,55 0,79 0,84 0,82
üzletlánc 0,52 0,52 0,52 0,82 0,74 0,78
létszámleépítés 0,51 0,62 0,57 0,95 0,94 0,94
költségvetés 0,51 0,59 0,55 0,82 0,83 0,83
csőd 0,47 0,57 0,52 0,86 0,89 0,87
futamidő 0,44 0,47 0,45 0,73 0,72 0,72
állampapír 0,40 0,41 0,41 0,59 0,67 0,63
hitelkeret 0,40 0,42 0,41 0,73 0,68 0,70
árverés 0,39 0,38 0,38 0,80 0,74 0,77
eurózóna 0,38 0,44 0,41 0,68 0,77 0,72
kamatláb 0,38 0,43 0,40 0,61 0,64 0,62
pénzromlás 0,37 0,37 0,37 0,76 0,74 0,75
adókulcs 0,33 0,35 0,34 0,51 0,61 0,56
számlaforgalom 0,30 0,35 0,32 0,57 0,53 0,55
piaci szereplők 0,28 0,38 0,33 0,59 0,65 0,62
adóalap 0,28 0,27 0,27 0,52 0,53 0,53
adósságcsapda 0,24 0,27 0,25 0,57 0,54 0,55
cégbedőlés 0,22 0,25 0,23 0,48 0,58 0,53
árszint 0,21 0,29 0,25 0,41 0,46 0,44
tőkeáramlás 0,20 0,21 0,21 0,48 0,57 0,52
leánybank 0,20 0,28 0,24 0,57 0,54 0,55
valutaövezet 0,20 0,25 0,22 0,45 0,44 0,44
árrés 0,19 0,22 0,20 0,33 0,48 0,40
kamatteher 0,17 0,21 0,19 0,38 0,38 0,38
csődvédelem 0,13 0,18 0,16 0,43 0,41 0,42
kamatvágás 0,04 0,05 0,05 0,13 0,13 0,13
tőzsdeparkett 0,04 0,05 0,04 0,04 0,12 0,08
A nők és a férfiak gyakorisági és jelentésismereti értékei korrigált skálán (nem kerekített
értékek)
számított skála
max=1 max=1 max=1 max=1 max=1 max=1
Gyakoriság Gyakoriság Jelentésismeret Jelentésismeret
Szó NŐ FÉRFI összesen NŐ FÉRFI összesen
pénz 0,955882353 0,953125 0,954503676 0,982683983 0,913043478 0,94786373
ár 0,922077922 0,923913043 0,922995483 0,965686275 0,979166667 0,972426471
munkahely 0,841911765 0,8359375 0,838924632 0,982683983 1 0,991341991
bank 0,811688312 0,826086957 0,818887634 0,950980392 0,979166667 0,965073529
üzlet 0,790441176 0,796875 0,793658088 0,904761905 0,855072464 0,879917184
adó 0,720588235 0,75 0,735294118 0,930735931 0,884057971 0,907396951
22
adósság 0,702205882 0,7734375 0,737821691 0,939393939 0,942028986 0,940711462
piac 0,694805195 0,695652174 0,695228684 0,862745098 0,84375 0,853247549
számla 0,691558442 0,804347826 0,747953134 0,887254902 0,84375 0,865502451
hitel 0,685064935 0,695652174 0,690358554 0,960784314 0,885416667 0,92310049
kamat 0,652597403 0,72826087 0,690429136 0,906862745 0,864583333 0,885723039
munkahelyteremtés 0,617647059 0,640625 0,629136029 0,909090909 0,898550725 0,903820817
gazdálkodás 0,597402597 0,597826087 0,597614342 0,838235294 0,84375 0,840992647
befektetés 0,573529412 0,6328125 0,603170956 0,861471861 0,84057971 0,851025786
árfolyam 0,561688312 0,673913043 0,617800678 0,789215686 0,75 0,769607843
folyószámla 0,536764706 0,5546875 0,545726103 0,748917749 0,782608696 0,765763222
üzletág 0,533088235 0,5390625 0,536075368 0,826839827 0,768115942 0,797477884
tőke 0,518382353 0,5859375 0,552159926 0,792207792 0,84057971 0,816393751
üzletlánc 0,516233766 0,52173913 0,518986448 0,823529412 0,739583333 0,781556373
létszámleépítés 0,512987013 0,619565217 0,566276115 0,946078431 0,9375 0,941789216
költségvetés 0,512987013 0,586956522 0,549971767 0,823529412 0,833333333 0,828431373
csőd 0,474025974 0,565217391 0,519621683 0,857843137 0,885416667 0,871629902
futamidő 0,435064935 0,467391304 0,45122812 0,730392157 0,71875 0,724571078
állampapír 0,397058824 0,4140625 0,405560662 0,593073593 0,666666667 0,62987013
hitelkeret 0,396103896 0,423913043 0,41000847 0,730392157 0,677083333 0,703737745
árverés 0,386029412 0,375 0,380514706 0,800865801 0,739130435 0,769998118
eurózóna 0,378676471 0,4375 0,408088235 0,67965368 0,768115942 0,723884811
kamatláb 0,375 0,4296875 0,40234375 0,606060606 0,637681159 0,621870883
pénzromlás 0,366883117 0,369565217 0,368224167 0,764705882 0,739583333 0,752144608
adókulcs 0,334415584 0,347826087 0,341120836 0,509803922 0,614583333 0,562193627
számlaforgalom 0,298701299 0,347826087 0,323263693 0,573529412 0,53125 0,552389706
piaci szereplők 0,279411765 0,3828125 0,331112132 0,593073593 0,652173913 0,622623753
adóalap 0,275974026 0,27173913 0,273856578 0,524509804 0,53125 0,527879902
adósságcsapda 0,242647059 0,265625 0,254136029 0,567099567 0,536231884 0,551665726
cégbedőlés 0,216911765 0,25 0,233455882 0,480519481 0,579710145 0,530114813
árszint 0,205882353 0,2890625 0,247472426 0,406926407 0,463768116 0,435347261
tőkeáramlás 0,204545455 0,206521739 0,205533597 0,475490196 0,572916667 0,524203431
leánybank 0,198529412 0,28125 0,239889706 0,567099567 0,536231884 0,551665726
valutaövezet 0,198051948 0,25 0,224025974 0,450980392 0,4375 0,444240196
árrés 0,185064935 0,217391304 0,20122812 0,328431373 0,479166667 0,40379902
kamatteher 0,165441176 0,2109375 0,188189338 0,380952381 0,376811594 0,378881988
csődvédelem 0,12987013 0,184782609 0,157326369 0,426470588 0,40625 0,416360294
kamatvágás 0,044117647 0,0546875 0,049402574 0,12987013 0,130434783 0,130152456
tőzsdeparkett 0,036764706 0,046875 0,041819853 0,043290043 0,115942029 0,079616036
23
7. sz. melléklet
A női és férfi gyakorisági értékek
és a női és férfi jelentésismereti értékek (kerekített értékek)
Szó Gyakoriság Jelentésismeret
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI
számla 2,99 3,22 2,60 2,53
csődvédelem 0,63 0,74 1,25 1,22
futamidő 1,80 1,87 2,17 2,16
hitel 2,76 2,78 2,77 2,66
üzletlánc 2,08 2,09 2,34 2,22
árfolyam 2,47 2,70 2,31 2,25
ár 3,69 3,70 2,92 2,94
árrés 0,80 0,87 1,21 1,44
pénzromlás 1,47 1,48 2,26 2,22
gazdálkodás 2,39 2,39 2,52 2,53
hitelkeret 1,64 1,70 2,11 2,03
létszámleépítés 2,27 2,48 2,83 2,81
bank 3,28 3,30 2,90 2,94
költségvetés 2,20 2,35 2,49 2,50
tőkeáramlás 0,82 0,83 1,57 1,72
csőd 2,08 2,26 2,61 2,66
adóalap 1,10 1,09 1,58 1,59
valutaövezet 0,90 1,00 1,33 1,31
piac 2,78 2,78 2,56 2,53
adókulcs 1,36 1,39 1,69 1,84
számlaforgalom 1,29 1,39 1,66 1,59
kamat 2,76 2,91 2,66 2,59
folyószámla 2,18 2,22 2,30 2,35
kamatvágás 0,20 0,22 0,39 0,39
munkahely 3,36 3,34 2,97 3,00
adósságcsapda 1,02 1,06 1,65 1,61
cégbedőlés 0,93 1,00 1,59 1,74
pénz 3,82 3,81 2,84 2,74
üzletág 2,14 2,16 2,39 2,30
leánybank 0,96 1,13 1,65 1,61
befektetés 2,41 2,53 2,55 2,52
munkahelyteremtés 2,52 2,56 2,71 2,70
kamatláb 1,61 1,72 1,87 1,91
adó 2,94 3,00 2,72 2,65
tőzsdeparkett 0,17 0,19 0,24 0,35
állampapír 1,62 1,66 1,89 2,00
adósság 2,95 3,09 2,82 2,83
24
piaci szereplők 1,32 1,53 1,87 1,96
tőke 2,21 2,34 2,45 2,52
üzlet 3,17 3,19 2,64 2,57
árszint 0,99 1,16 1,31 1,39
kamatteher 0,75 0,84 1,14 1,13
árverés 1,52 1,50 2,31 2,22
eurózóna 1,63 1,75 2,17 2,30
A női és férfi gyakorisági értékek
és a női és férfi jelentésismereti értékek (nem kerekített értékek)
Szó
Gyakoriság Jelentésismeret
NŐ FÉRFI NŐ FÉRFI
számla 2,9918 3,217391 2,596507 2,53125
csődvédelem 0,6293 0,73913 1,249081 1,21875
futamidő 1,8049 1,869565 2,173713 2,15625
hitel 2,7614 2,782609 2,769301 2,65625
üzletlánc 2,0759 2,086957 2,344669 2,21875
árfolyam 2,4712 2,695652 2,308824 2,25
ár 3,692 3,695652 2,917279 2,9375
árrés 0,8049 0,869565 1,211397 1,4375
pénzromlás 1,4729 1,478261 2,256434 2,21875
gazdálkodás 2,3905 2,391304 2,522978 2,53125
hitelkeret 1,64 1,695652 2,111213 2,03125
létszámleépítés0 2,2651 2,478261 2,825368 2,8125
bank 3,2756 3,304348 2,895221 2,9375
költségvetés 2,1999 2,347826 2,485294 2,5
tőkeáramlás 0,8221 0,826087 1,57261 1,71875
csőd 2,0785 2,26087 2,61489 2,65625
adóalap 1,0954 1,086957 1,58364 1,59375
valutaövezet 0,8961 1 1,332721 1,3125
25
piac 2,7809 2,782609 2,559743 2,53125
adókulcs 1,3645 1,391304 1,686581 1,84375
számlaforgalom 1,2931 1,391304 1,657169 1,59375
kamat 2,7617 2,913043 2,657169 2,59375
folyószámla 2,1829 2,21875 2,29729 2,347826
kamatvágás 0,1976 0,21875 0,390457 0,391304
munkahely 3,3557 3,34375 2,974026 3
adósságcsapda26 1,0165 1,0625 1,654997 1,608696
cégbedőlés 0,9338 1 1,590344 1,73913
pénz 3,818 3,8125 2,843591 2,73913
üzletág 2,1443 2,15625 2,392434 2,304348
leánybank 0,9596 1,125 1,654997 1,608696
befektetés 2,4127 2,53125 2,553077 2,521739
munkahelyteremtés 2,5165 2,5625 2,711462 2,695652
kamatláb 1,6094 1,71875 1,865613 1,913043
adó 2,9412 3 2,722191 2,652174
tőzsdeparkett 0,1673 0,1875 0,238848 0,347826
állampapír 1,6222 1,65625 1,88961 2
adósság 2,9513 3,09375 2,822134 2,826087
piaci szereplők 1,3244 1,53125 1,867871 1,956522
tőke 2,2086 2,34375 2,449181 2,521739
üzlet 3,1746 3,1875 2,639752 2,565217
árszint 0,9899 1,15625 1,306042 1,391304
kamatteher 0,7528 0,84375 1,136646 1,130435
árverés 1,5221 1,5 2,309994 2,217391
eurózóna 1,6324 1,75 2,171654 2,304348
26
8. sz. melléklet
A vizsgált szavak szaksajtóbani gyakorisága (kerekített értékek)
Szó gyakoriság
relatív
gyakoriság
(kerekített)
hány
lapszámban
fordult elő
bank 404 13,41 12
piac 402 13,35 12
adó 380 12,62 12
ár 362 12,02 12
pénz 327 10,86 12
árfolyam 206 6,84 12
hitel 188 6,24 12
adósság 107 3,55 12
kamat 97 3,22 12
tőke 75 2,49 11
költségvetés 66 2,19 12
eurózóna 63 2,09 12
üzlet 46 1,53 12
csőd 42 1,39 11
befektetés 39 1,30 12
állampapír 38 1,26 12
számla 34 1,13 10
üzletág 29 0,96 9
munkahely 15 0,50 7
piaci szereplők 15 0,50 6
árverés 11 0,37 4
futamidő 10 0,33 6
kamatláb 9 0,30 5
üzletlánc 6 0,20 5
kamatvágás 6 0,20 5
hitelkeret 5 0,17 4
gazdálkodás 4 0,13 4
árszint 4 0,13 4
csődvédelem 3 0,10 2
árrés 3 0,10 3
létszámleépítés 3 0,10 2
adóalap 3 0,10 3
adókulcs 3 0,10 2
kamatteher 3 0,10 2
folyószámla 2 0,07 2
pénzromlás 1 0,03 1
munkahelyteremtés 1 0,03 1
tőkeáramlás 0 0,00 0
valutaövezet 0 0,00 0
számlaforgalom 0 0,00 0
adósságcsapda 0 0,00 0
27
cégbedőlés 0 0,00 0
leánybank 0 0,00 0
tőzsdeparkett 0 0,00 0
A vizsgált szavak szaksajtóbani gyakorisága (nem kerekített értékek)
Szó gyakoriság
relatív
gyakoriság
(nem
kerekített)
hány
lapszámban
fordult elő
bank 404 13,413 12
piac 402 13,347 12
adó 380 12,616 12
ár 362 12,019 12
pénz 327 10,857 12
árfolyam 206 6,839 12
hitel 188 6,242 12
adósság 107 3,552 12
kamat 97 3,220 12
tőke 75 2,490 11
költségvetés 66 2,191 12
eurózóna 63 2,092 12
üzlet 46 1,527 12
csőd 42 1,394 11
befektetés 39 1,295 12
állampapír 38 1,262 12
számla 34 1,129 10
üzletág 29 0,963 9
munkahely 15 0,498 7
piaci szereplők 15 0,498 6
árverés 11 0,365 4
futamidő 10 0,332 6
kamatláb 9 0,299 5
üzletlánc 6 0,199 5
kamatvágás 6 0,199 5
hitelkeret 5 0,166 4
gazdálkodás 4 0,133 4
árszint 4 0,133 4
csődvédelem 3 0,100 2
árrés 3 0,100 3
létszámleépítés 3 0,100 2
adóalap 3 0,100 3
adókulcs 3 0,100 2
kamatteher 3 0,100 2
folyószámla 2 0,066 2
pénzromlás 1 0,033 1
munkahelyteremtés 1 0,033 1
28
tőkeáramlás 0 0,000 0
valutaövezet 0 0,000 0
számlaforgalom 0 0,000 0
adósságcsapda 0 0,000 0
cégbedőlés 0 0,000 0
leánybank 0 0,000 0
tőzsdeparkett 0 0,000 0
9. sz. mellélet
A vizsgált szavak kérdőívvel mért gyakorisága és a szaksajtóban való előfordulási
gyakorisága (kerekített értékek)
Szó relatív
gyakoriság sajtó
minta relatív gyakoriság
nők
minta relatív gyakoriság
férfiak
bank 1,00 0,93 0,92
piac 1,00 0,84 0,80
adó 1,00 0,86 0,86
ár 0,99 0,98 0,97
pénz 0,98 0,98 0,98
árfolyam 0,87 0,66 0,78
hitel 0,84 0,83 0,80
adósság 0,63 0,85 0,88
kamat 0,59 0,79 0,84
tőke 0,52 0,59 0,65
költségvetés 0,49 0,58 0,65
eurózóna 0,48 0,36 0,40
üzlet 0,43 0,92 0,90
csőd 0,41 0,52 0,62
befektetés 0,40 0,68 0,72
állampapír 0,40 0,39 0,36
számla 0,39 0,84 0,91
üzletág 0,37 0,62 0,57
munkahely 0,33 0,95 0,93
piaci szereplők 0,33 0,21 0,31
árverés 0,32 0,37 0,30
futamidő 0,31 0,45 0,45
kamatláb 0,31 0,35 0,39
kamatvágás 0,30 0,04 0,03
üzletlánc 0,30 0,59 0,54
hitelkeret 0,30 0,38 0,38
árszint 0,30 0,13 0,19
gazdálkodás 0,30 0,72 0,67
adóalap 0,29 0,21 0,17
29
adókulcs 0,29 0,29 0,26
árrés 0,29 0,12 0,12
csődvédelem 0,29 0,08 0,09
kamatteher 0,29 0,10 0,11
létszámleépítés 0,29 0,58 0,70
folyószámla 0,29 0,62 0,60
munkahelyteremtés 0,29 0,75 0,73
pénzromlás 0,29 0,34 0,30
adósságcsapda 0,29 0,38 0,16
cégbedőlés 0,29 0,14 0,15
leánybank 0,29 0,13 0,18
számlaforgalom 0,29 0,42 0,26
tőkeáramlás 0,29 0,13 0,11
tőzsdeparkett 0,29 0,03 0,03
valutaövezet 0,29 0,13 0,15
A vizsgált szavak kérdőívvel mért gyakorisága és a szaksajtóban való előfordulási
gyakorisága (nem kerekített értékek)
Szó
Relatív
gyakoriság
sajtó
minta
relatív
gyakoriság
nők
minta
relatív
gyakoriság
férfiak
bank 0,997 0,932 0,921
piac 0,997 0,839 0,803
adó 0,995 0,864 0,861
ár 0,993 0,975 0,966
pénz 0,984 0,983 0,975
árfolyam 0,873 0,662 0,776
hitel 0,840 0,828 0,803
adósság 0,626 0,847 0,882
kamat 0,594 0,791 0,839
tőke 0,522 0,591 0,649
költségvetés 0,492 0,582 0,651
eurózóna 0,482 0,356 0,401
üzlet 0,426 0,919 0,901
csőd 0,413 0,516 0,616
befektetés 0,403 0,680 0,720
állampapír 0,400 0,386 0,363
számla 0,387 0,835 0,906
üzletág 0,372 0,616 0,573
munkahely 0,329 0,948 0,927
piaci szereplők 0,329 0,213 0,314
árverés 0,317 0,368 0,303
futamidő 0,314 0,449 0,451
30
kamatláb 0,311 0,350 0,388
kamatvágás 0,302 0,035 0,030
üzletlánc 0,302 0,588 0,544
hitelkeret 0,299 0,384 0,379
árszint 0,296 0,133 0,188
gazdálkodás 0,296 0,716 0,668
adóalap 0,293 0,209 0,169
adókulcs 0,293 0,288 0,263
árrés 0,293 0,115 0,117
csődvédelem 0,293 0,075 0,092
kamatteher 0,293 0,099 0,112
létszámleépítés 0,293 0,582 0,701
folyószámla 0,290 0,622 0,599
munkahelyteremtés 0,288 0,745 0,731
pénzromlás 0,288 0,337 0,295
adósságcsapda 0,285 0,379 0,163
cégbedőlés 0,285 0,143 0,147
leánybank 0,285 0,126 0,180
számlaforgalom 0,285 0,421 0,263
tőkeáramlás 0,285 0,132 0,108
tőzsdeparkett 0,285 0,033 0,028
valutaövezet 0,285 0,126 0,147
10. sz. mellélet
A kérdőív összesített gyakorisági adatai és a szaksajtóból nyert gyakorisági adatok
(kerekített értékek)
szó gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
sajtó
tőzsdeparkett 0,03 0,28
kamatvágás 0,03 0,30
csődvédelem 0,09 0,29
kamatteher 0,11 0,29
árrés 0,12 0,29
tőkeáramlás 0,12 0,28
valutaövezet 0,14 0,28
cégbedőlés 0,15 0,28
leánybank 0,16 0,28
árszint 0,16 0,30
adósságcsapda 0,17 0,28
adóalap 0,19 0,29
számlaforgalom 0,26 0,28
31
piaci szereplők 0,27 0,33
adókulcs 0,28 0,29
pénzromlás 0,32 0,29
árverés 0,34 0,32
kamatláb 0,37 0,31
állampapír 0,38 0,40
eurózóna 0,38 0,48
hitelkeret 0,39 0,30
futamidő 0,46 0,31
üzletlánc 0,57 0,30
csőd 0,57 0,41
üzletág 0,60 0,37
folyószámla 0,61 0,29
költségvetés 0,62 0,49
tőke 0,63 0,52
létszámleépítés 0,65 0,29
gazdálkodás 0,70 0,30
befektetés 0,70 0,40
árfolyam 0,73 0,87
munkahelyteremtés 0,74 0,29
hitel 0,82 0,84
kamat 0,82 0,59
piac 0,82 1,00
adó 0,86 1,00
adósság 0,87 0,63
számla 0,88 0,39
üzlet 0,91 0,43
bank 0,93 1,00
munkahely 0,94 0,33
ár 0,97 1,00
pénz 0,98 0,98
A kérdőív összesített gyakorisági adatai és a szaksajtóból nyert gyakorisági adatok
(nem kerekített értékek)
szó gyakoriság a
kérdőív alapján
relatív gyakoriság
sajtó
tőzsdeparkett 0,031582576 0,284834425
kamatvágás 0,033949746 0,30198249
csődvédelem 0,086097552 0,293350394
kamatteher 0,108694941 0,293350394
32
árrés 0,119425306 0,293350394
tőkeáramlás 0,12312745 0,284834425
valutaövezet 0,139939602 0,284834425
cégbedőlés 0,149087445 0,284834425
leánybank 0,155553147 0,284834425
árszint 0,163407475 0,296215042
adósságcsapda 0,170518759 0,284834425
adóalap 0,192704369 0,293350394
számlaforgalom 0,255537872 0,284834425
piaci szereplők 0,266420233 0,328536131
adókulcs 0,280630074 0,293350394
pénzromlás 0,320848874 0,287659949
árverés 0,339845382 0,316616844
kamatláb 0,374580801 0,310726867
állampapír 0,379795033 0,400158913
eurózóna 0,383907372 0,481933323
hitelkeret 0,387040366 0,299092455
futamidő 0,455742597 0,313665919
üzletlánc 0,570617156 0,30198249
csőd 0,571681213 0,413046803
üzletág 0,59903904 0,371575306
folyószámla 0,614871323 0,29049865
költségvetés 0,621777949 0,491867778
tőke 0,625322551 0,521676751
létszámleépítés 0,647923737 0,293350394
gazdálkodás 0,696176412 0,296215042
befektetés 0,704415851 0,403371295
árfolyam 0,725602188 0,873348576
munkahelyteremtés 0,741485364 0,287659949
hitel 0,818365985 0,839612706
kamat 0,818445447 0,593702683
piac 0,823797731 0,99719902
adó 0,864526959 0,995166176
adósság 0,866860202 0,625566497
számla 0,875934288 0,387378856
üzlet 0,911478157 0,426029099
bank 0,92751948 0,997338631
munkahely 0,938591499 0,328536131
ár 0,971399385 0,992615594
pénz 0,979135316 0,984115761
33
11. sz. melléklet
A szóasszociáció összevont válaszszavai
Összevonások - köznyelv
Hívószó Összevont válaszok
adóalap Ø Ø
adókulcs Ø Ø
adósságcsapda Ø Ø
árrés Ø Ø
cégbedőlés Ø Ø
csődvédelem Ø Ø
hitelkeret kép képkeret
lehetőség lehetőségek
kamatláb Ø Ø
kamatvágás Ø Ø
tőkeáramlás Ø Ø
tőzsdeparkett tánc táncparkett
színtér színterek
Összevonások – szaknyelv (gazdaság)
Hívószó Összevont válaszok
adóalap Ø Ø
adókulcs áfa áfakulcs
egykulcsos egykulcsos adó
fizetés adófizetés
szám adószám
adósságcsapda hitel hitelek
spirál adósságspirál
árrés Ø Ø
cégbedőlés Ø Ø
csődvédelem bank bankok
cég cégek
eljárás csődeljárás
hitelkeret korlát korlátok
határ határok
pénzügy pénzügyek
kamatláb reklám reklámok
kamatvágás csökkenés kamatcsökkenés
tőkeáramlás Ø Ø
tőzsdeparkett bróker brókerek
BUX BUX-index
cápa tőzsdecápa
értékpapír értékpapírok
piac tőzsdepiac
részvény részvények
34
12. számú melléklet
Az ADÓALAP-hívószócsoport gazdasági és köznyelvi válaszszavai az ELTE és a BGF
hallgatói körében
ADÓALAP
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 10 kormány 3
bank 8 adóház 1
adó 6 aranyrudak 1
állam 5 átverés 1
fizetés 5 az mi? 1
APEH 3 diákmunka 1
gazdaság 3 Fidesz 1
százalék 3 gond 1
adóbevallás 2 grund 1
adózás 2 híradó 1
ÁFA 2 jó 1
hitel 2 marhaság 1
kamat 2 Nem értem 1
nyugdíj 2 Orbán 1
befizetés 1 piros 1
bevallás 1 politika 1
csökkenés 1 viszonyítás 1
IMF 1
intézkedés 1
járulék 1
kamatadó 1
kezdőtőke 1
kifizetés 1
közgazdaság 1
munka 1
munkabér 1
munkaerő 1
növekedés 1
növelés 1
összeg 1
PSZÁF 1
szabály 1
számlaegyenleg 1
tartozik 1
térítés 1
16% 1
tőke 1
Összesen 78 Összesen 19
35
Nincs válasz: 3
ADÓALAP
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
adózás 8 adók előadás 1
pénz 8 emberek 1
százalék 5 félretevés 1
adókulcs 4 fogalom 1
adó 3 kevés 1
adómérték 3 kiindulás 1
állam 3 kormány 1
fizetés 3 miért? 1
kamat 3 sok 1
adófizetés 2 szorzótényező 1
befizetés 2
bér 2
jövedelem 2
NAV 2
számvitel 2
adóalany 1
adók 1
adók és támogatások 1
adószámítás 1
adószázalék 1
adózás előtti
eredmény 1
áfa 1
államháztartás 1
Államkincstár 1
bank 1
beruházás 1
bevétel 1
családi kedvezmény 1
csökkentés 1
csökkenthető 1
feketemunka 1
gazdaságpolitika 1
kedvezmény 1
kiadások 1
kiszámítási mód 1
költség 1
kötelesség 1
leírás 1
magas 1
módosító 1
36
növelő tétel 1
nyugdíj 1
összeg 1
pénzügy 1
számítás 1
SZJA 1
társasági adó 1
TB 1
teher 1
terhelés 1
vagyon 1
vállalat 1
valuta 1
Összesen 90 Összesen 10
Nincs válasz: Ø
ADÓKULCS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
adó 6 zár 6
ÁFA/áfa 4 kormány 3
egykulcsos 4 ajtó 2
százalék 4 kulcs 2
adózás 3 slusszkulcs 2
állam 3 a zár nyitja 1
bank 3 adózár 1
adóbevallás 2 Corvinus 1
egy 1% 2 egy 1
egykulcsos adó 2 egyszerűsítés 1
husz 27% 2 kínai 1
pénz 2 kulcslyuk 1
politika 2 lakáskulcs 1
adócsalás 1 lakat 1
adósáv 1 lánc 1
adószám 1 megváltoztatás 1
áfakulcs 1 mesterkulcs 1
APEH 1 nem tudni 1
átváltás 1 nyit 1
cent 1 Orbán V. 1
egységes 1 pénzajtó 1
emelés 1 rossz 1
fizetés 1 unalmas 1
hatóság 1
hitel 1
jövedelem 1
37
kétkulcsos 1
könyvelő 1
magas 1
meghatároz 1
növekvő 1
pénzügy 1
ráta 1
rendszer 1
sávos 1
16% 1
Összesen 62 Összesen 33
Nincs válasz: 5
ADÓKULCS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
adózás 11 ajtó 1
százalék 11 egykulcs 1
állam 7 megoldás 1
egykulcsos 6 nyit 1
tiz 16% 5 rendezetlenség 1
adó 2 Szíjjártó 1
adóalap 2 változások 1
adóbevallás 2 változik 1
adórendszer 2 zár 1
ÁFA 2
egységes 2
emelés 2
mérték 2
törvény 2
adófizetés 1
adómorál 1
adótétel 1
állandó 1
bank 1
bevétel 1
bruttó ár 1
csalás 1
egykulcsos adó 1
fizetés 1
husz 27% 1
huszo 25% 1
járulék 1
jövedelem 1
kedvezmény 1
38
kiadás 1
könyvvezetés 1
köteles 1
leírás 1
lépcsőzetes 1
magas 1
MNB 1
NAV 1
nyugdíj 1
összeg 1
pénzügytan 1
progresszív 1
szám 1
számítás 1
százalékos 1
többkulcsos 1
üzlet 1
változó 1
Összesen 91 Összesen 9
Nincs válasz: Ø
ADÓSSÁGCSAPDA
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
hitel 6 átverés 2
adósság 3 baj 2
spirál 3 beleesik 2
adósságspirál 2 félelem 2
bank 2 kilátástalanság 2
csalás 2 medvecsapda 2
csőd 2 ördögi kör 2
elszegényedés 2 róka 2
hitelek 2 adósságszökés 1
hitelező 2 becsapás 1
kölcsön 2 beleesni 1
veszély 2 bennragadás 1
adó 1 bolondok 1
adós 1 csapda 1
adósrabszolga 1 egér 1
államcsőd 1 egérfogó 1
devalváció 1 fiatalság 1
devizahitel 1 fösvénység 1
eladósodás 1 gonosz 1
fizetésképtelenség 1 hátrány 1
kamat 1 Házon kívűl 1
39
kár 1 ismétlődés 1
pánik 1 jujj 1
pénz 1 kihasználás 1
pénzhiány 1 kiút 1
pénzvilág 1 kiúttalanság 1
pókháló 1 lejtő 1
szegénység 1 Magyarország 1
tartozás 1 medve 1
törlesztés 1 nyúlcsapda 1
veszélyes 1 Orbán Viktor 1
veszteség 1 politika 1
reménytelen 1
szélhámosság 1
szenvedés 1
szerencsétlen 1
szocializmus 1
tankcsapda 1
tanú 1
tehénkarám 1
vadászat 1
Összesen 50 Összesen 49
Nincs válasz: 1
ADÓSSÁGCSAPDA
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
hitel 11 átverés 2
spirál 5 ördögi kör 2
adósságspirál 4 sötétség 2
állam 4 aggodalom 1
pénz 3 becsapás 1
veszély 3 beugrató 1
adós 2 börtön 1
adósság 2 esélytelen 1
bankok 2 e 1989 1
fizetés 2 felelőtlenség 1
fizetésképtelenség 2 fenyegető 1
adó 1 gödör 1
behajtás 1 gyűrű 1
behajthatatlan 1 harc 1
csalás 1 hiba 1
eladósodás 1 kicseszés 1
hitelek 1 kilátástalan 1
hitelhalmozás 1 kör 1
kamatos kamat 1 lánc 1
40
kikerülhető 1 lyuk 1
kikerülni 1 Magyarország 1
kilábalás 1 Matolcsy 1
kockázat 1 negatív 1
körforgás 1 nehéz helyzet 1
pénzelvonás 1 nehézség 1
pénztelenség 1 országok 1
pénzügytan 1 patthelyzet 1
pókháló 1 politika 1
segély 1 probléma 1
svájci frank 1 szándékos 1
szegénység 1 szegényedés 1
válság 1 Szíjjártó 1
védelem 1 szívás 1
veszélyes 1
visszafizetés 1
Összesen 64 Összesen 36
Nincs válasz: Ø
ÁRRÉS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
haszon 8 lyuk 4
különbség 6 hiba 2
pénz 5 szakadék 2
különbözet 4 apu 1
ár 2 átjárhatóság 1
bevétel 2 az mi 1
hiány 2 csordogál 1
kereskedelem 2 egér 1
nagy 2 ék 1
piac 2 fog 1
anyagbeszerzés 1 fül 1
befizetés 1 hangrés 1
bruttó 1 hely 1
cégek 1 hézag 1
eltérés 1 hideg 1
esés 1 kerülő 1
felesleg 1 kihasználni 1
gazdaság 1 kihívó 1
hitel 1 kikandikál 1
kereslet 1 kiskapu 1
kiskereskedelem 1 kulcs 1
kompenzáció 1 kulcslyuk 1
közgazdaság 1 labirintus 1
41
közgazdász 1 lehetőség 1
megállapítás 1 padlórés 1
MLM 1 pajzs 1
nyereség 1 politika 1
olcsó 1 rés 1
olló 1 rés a pajzson 1
pénzügy 1 szakadás 1
profitszerzés 1 szoros 1
üzlet 1 tömés 1
verés 1
Összesen 58 Összesen 37
Nincs válasz: 5
ÁRRÉS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
haszon 11 lehetőség 3
nyereség 9 BGF 1
pénz 6 észrevétel 1
bevétel 4 gyógyszer 1
különbözet 4 keletkezés 1
profit 4 kihasználás 1
ár 2 lyuk 1
gazdaság 2 nyomás 1
haszonkulcs 2 pajzs 1
hiány 2 tömeg 1
kereskedelem 2 üzletgazdaság 1
különbség 2
marketing 2
nagy 2
olló 2
piac 2
áfa 1
árfolyam 1
árkülönbözet 1
árpolitika 1
árstabilizáció 1
bank 1
behatolás 1
bekerülési ár 1
elábé 1
elszámoló ár 1
értékesítő 1
hozam 1
kereslet 1
42
kicsi 1
kiskereskedő 1
magas 1
nagykereskedő 1
pénzügy 1
plusz 1
statisztika 1
számlák 1
számvitel 1
százalék 1
takarékosság 1
termék 1
vállalatok 1
vendéglátás 1
veszteség 1
Összesen 86 Összesen 13
Nincs válasz: 1
CÉGBEDŐLÉS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
csőd 49 ház 2
válság 3 bedőlni 1
áfa/ÁFA 2 bűncselekmény 1
cég 2 domina 1
elbocsátás 2 dominó 1
adósság 1 fal 1
beolvadás 1 hehe 1
domino-effektus 1 Jerga 1
hanyatlás 1 kardbadőlés 1
hitel 1 kidől 1
iroda 1 kudarc 1
megszűnés 1 lék 1
munkahely 1 lopás 1
munkanélküliség 1 MALÉV 1
összeomlás 1 önállóság 1
pánik 1 riasztó 1
tönkremegy 1 rokkan 1
üzlet 1 sikertelenség 1
üzleti élet 1 szék 1
vállalkozás 1 szög 1
torony 1
vég 1
Összesen 73 Összesen 23
43
Nincs válasz: 4
CÉGBEDŐLÉS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
csőd 47 hiba 2
összeomlás 3 vég 2
válság 3 vége 2
alapítás 2 2012 1
csődeljárás 2 átverés 1
munkanélküliség 2 halk 1
üzlet 2 káosz 1
vállalkozás 2 katasztrófa 1
bank 1 kellemetlen 1
cég 1 MALÉV 1
cégalapítás 1 oszlop 1
csalás 1
eljárás 1
felelősség 1
felszámolás 1
fizetésképtelen 1
fizetésképtelenség 1
hiány 1
hitel 1
ipar 1
kapitalizmus 1
létszámleépítés 1
megszűnés 1
pénz 1
tönkremegy 1
vállalat 1
vállalatok 1
vállalkozó 1
végkielégítés 1
veszteség 1
vezetők 1
Összesen 86 Összesen 14
Nincs válasz: Ø
CSŐDVÉDELEM
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
biztonság 11 csőtörés 2
eljárás 5 jó 2
44
állam 4 AUDI 1
bank 4 baj 1
pénz 4 BKV 1
válság 4 cső 1
segítség 3 csődör 1
vállalat 3 csőgörény 1
adós 2 csőrepedés 1
adósság 2 diákadósság 1
biztosítás 2 díjbeszedés 1
csődeljárás 2 elhárítás 1
összeomlás 2 előrelátás 1
terv 2 eresz 1
üzlet 2 fontos 1
vállalkozás 2 hasznos 1
adósságcsökkentés 1 katasztrófa 1
cég 1 katasztrófavédelem 1
cégek 1 kiadó 1
csődbiztos 1 korlát 1
feloszlás 1 Magyarország 1
fizetés 1 menekülőút 1
fizetésképtelen 1 nadrág 1
kilakoltatás 1 nyomor 1
szolgáltatás 1 pajzs 1
támogatás 1 politika 1
tőke 1 probléma 1
segítés 1
szociális
érzékenység 1
vég 1
Összesen 65 Összesen 32
Nincs válasz: 3
CSŐDVÉDELEM
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
biztonság 12 bukás 1
állam 9 csőtörés 1
csődeljárás 8 egyéni cég 1
segítség 6 elhárítás 1
vállalat 6 elkerülés 1
bank 3 helyes 1
biztosítás 3 hit 1
cég 3 megvédés 1
eljárás 3 óvakodás 1
vállalkozás 3 tönkremenés 1
45
bankok 2 védekezés 1
csőd 2 vége 1
tönkremegy 2 vessző 1
biztosíték 1
cégbíróság 1
cégek 1
csődkockázat 1
fedezet 1
felszámolás 1
finanszírozás 1
gazdaság 1
hatóság 1
hiány 1
hitel 1
intézkedés 1
likviditás 1
megélhetés 1
mentőöv 1
moratórium 1
működésképtelen 1
összeomlás 1
pénzhiány 1
szponzorálás 1
támogatás 1
társaság 1
többlet 1
törvény 1
üzem 1
Összesen 87 Összesen 13
Nincs válasz: Ø
HITELKERET
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 9 képkeret 6
bank 7 kép 4
határ 5 ablak 1
hitel 4 alkalmazkodás 1
limit 4 átverés 1
hitelkártya 3 ez 1
kölcsön 3 fali kép 1
túllépés 3 fekete keret 1
adós 2 határol 1
adósság 2 hitelkép 1
bankkártya 2 hűtő 1
46
kimerít 2 kifogy 1
vásárlás 2 lehetőség 1
átlépés 1 lehetőségek 1
átlépni 1 lejárás 1
bankszámla 1 megkorhadt 1
befizetés 1 nincs 1
bizalom 1 ráma 1
fedezet 1 szőke 1
fizetés 1 szükséges 1
folyósítás 1 takaró 1
IMF 1 van 1
kamat 1
korlát 1
költ 1
költekezés 1
költés 1
megállapodás 1
összeg 1
pénzfelvétel 1
pénzügyek 1
rögzítés 1
terv 1
tervezet 1
törlesztőrészlet 1
Összesen 70 Összesen 30
Nincs válasz: Ø
HITELKERET
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bank 8 lehetőség 2
összeg 6 csapda 1
hitelkártya 5 kép 1
korlát 4 képkeret 1
fizetés 3 kicsi 1
gazdálkodás 3 magas 1
maximum 3 nyomozás 1
pénz 3 skatulya 1
túllépés 3 terhelhetőség 1
bankkártya 2 túlfeszítés 1
határ 2
hitel 2
kimerítés 2
korlátok 2
meghatározott 2
túllép 2
47
vásárlás 2
átlépés 1
bankszámla 1
befektetés 1
csőd 1
feltétel 1
feltételek 1
felvétel 1
fizetőképesség 1
fogyasztás 1
folyószámla 1
határok 1
hitelképesség 1
kártya 1
kihasználás 1
kimerít 1
kölcsön 1
költség 1
lehívás 1
limit 1
magas kamat 1
meghatározás 1
megszabott 1
mínusz 1
mutató 1
nagyság 1
negatív 1
növekedés 1
pazarlás 1
pénzfelvétel 1
pénzügy 1
piacképes 1
rendelkezésre álló 1
saját forrás 1
tőke 1
visszafizetés 1
Összesen 89 Összesen 11
Nincs válasz: Ø
KAMATLÁB
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
százalék 10 cipő 5
bank 8 matek 3
hitel 5 matematika 3
48
pénz 5 kéz 2
kamat 3 "f" 1
reklám 3 ág levele 1
hozam 2 állandó 1
kamatadó 2 csirke 1
növekedés 2 dob 1
THM 2 faláb 1
visszafizetés 2 hasznos 1
adó 1 kamara 1
alacsony 1 kamatkéz 1
befektetett összeg 1 lábakél 1
csökkentés 1 manipuláció 1
csökkentése 1 matek óra 1
EBKM 1 nem jó 1
emelés 1 nő 1
esés 1 semmi 1
grafikon 1 számolás 1
gyarapodás 1 székláb 1
időszak 1 tanácsadó 1
kamatozik 1 unalmas 1
lekötött 1 zokni 1
magas 1
megállapítani 1
mérték 1
mértékegység 1
összeg 1
pénzügy 1
reklámok 1
rész 1
százalékláb 1
törlesztés 1
Összesen 67 Összesen 33
Nincs válasz: Ø
KAMATLÁB
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bank 15 kis 1
százalék 12 magasság 1
hitel 9 összetűzések 1
magas 5 p 1
emelés 4 szorzás 1
növekedés 4 tudatlanság 1
alacsony 3 ügyintézés 1
emelkedés 2
49
érték 2
futamidő 2
mérték 2
MNB 2
reklám 2
alapkamat 1
banki kötelezettség 1
befektetés 1
betét 1
C 1
csökkenés 1
csökkentés 1
fix 1
gyarapodik 1
hozadék 1
infláció 1
ingadozás 1
jegybank 1
kamatozás 1
kamatplafon 1
kifizetés 1
költség 1
makroökonómia 1
nagyság 1
paritás 1
pénz 1
pénzügy 1
plusz 1
szám 1
százalékláb 1
tényező 1
THM 1
változás 1
zuhanás 1
Összesen 93 Összesen 7
Nincs válasz: Ø
KAMATVÁGÁS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bank 9 olló 6
kamat 8 hajvágás 4
hitel 7 az 2
pénz 5 disznóvágás 2
százalék 3 átvágás 1
50
csökkentés 2 befejezés 1
számla 2 botütés 1
törlesztés 2 érvágás 1
adó 1 haszontalan 1
adósságcsökkentés 1 here 1
befizetés 1 jó 1
betét 1 jutányos 1
csőd 1 kamatvarrás 1
csökkenés 1 kardvágás 1
deviza 1 kellemetlenség 1
gazdaság 1 kés 1
időszakos 1 kisárú 1
jegybank 1 matematika 1
kamatadó 1 mi? 1
kamatcsökkenés 1 negyedév 1
kamatláb 1 nyírás 1
kamatozik 1 nyissz 1
kedvezmény 1 Orbán 1
kölcsön 1 ruha 1
megszorítás 1 tessék? 1
pénzügy 1 változás 1
plusz 1 végtelenség 1
reklám 1
sárga csekk 1
tartozás 1
Összesen 60 Összesen 37
Nincs válasz: 3
KAMATVÁGÁS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bank 20 olló 6
kamat 9 változás 3
csökkentés 6 bonyolult 1
pénz 6 elengedés 1
hitel 5 érfal 1
kedvezmény 4 fogalom 1
csökkenés 3 ismeretlen fogalom 1
pénzügy 2 kedvező 1
százalék 2 kérdőjel 1
törlesztés 2 kevés 1
árak 1 magas 1
bankok 1 Magyarország 1
engedmény 1 Orbán 1
értékpapír 1 probléma 1
51
fizetendő kamat 1 szakszó 1
fizetés 1 tartós 1
jutalék 1
kamatbevétel 1
kamatcsökkenés 1
kamatfajták 1
kamatfizetés 1
kamatráta 1
növekedés 1
nyereségrés 1
pénzintézet 1
részlet 1
tartozás 1
Összesen 76 Összesen 23
Nincs válasz: 1
TŐKEÁRAMLÁS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 9 folyó 5
kereskedelem 4 tőkehal 3
pénzforgalom 4 vízáramlás 3
bank 3 hal 2
külföld 3 hullám 2
pénzmozgás 3 "Döntsd a tőkét" 1
befektetés 2 Európa 1
bevétel 2 fluencia 1
gazdaság 2 föci 1
piac 2 Golf 1
tőke 2 híd 1
üzlet 2 imperializmus 1
alap 1 lánc 1
átutalás 1 óceán 1
csere 1 ország 1
EU 1 pénzfolyás 1
fizetés 1 pozitív 1
folyósít 1 sodor 1
forgalom 1 szabad 1
haszon 1 szőlőtőke 1
hitel 1 tenger 1
hozam 1 tengeráramlás 1
import 1 tessék? 1
likviditás 1 tőkehalmáj 1
mozgás 1 változás 1
nagyvállalatok 1 vérkeringés 1
52
nemzetközi 1 vigyázat 1
partner 1 víz 1
pénzügy 1 zsidó 1
piacgazdaság 1
vállalkozás 1
Összesen 57 Összesen 39
Nincs válasz: 4
TŐKEÁRAMLÁS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 13 országok 2
gazdaság 4 áthelyez 1
bevétel 3 be 1
EU 3 Európa 1
külföld 3 folyam 1
piac 3 folyamat 1
átutalás 2 hő 1
cash flow 2 jó 1
Európai Unió 2 kettő 1
pénzforgalom 2 kezdet 1
pénzmozgás 2 libbenés 1
pénzügy 2 megsegítés 1
vásárlás 2 Nyugat-Európa 1
alap 1 papír 1
befektetés 1 pártok 1
értékpapír 1 politika 1
eszköz 1 sebesség 1
fejlődés 1 tulajdonváltás 1
feltétel 1 utalás 1
finanszírozás 1 utazás 1
flow 1 üzleti angyal 1
folyósítás 1 vándorlás 1
forgalom 1 világ 1
forrás 1 zseb 1
gazdasági élet 1
kereskedelem 1
kiáramlás 1
kizsákmányolás 1
külföldi 1
likviditás 1
makroökonómia 1
mozgás 1
munkaerő 1
nemzetközi 1
53
pénzeszköz 1
pénzmozgások 1
plusz 1
számla 1
többlet 1
tőkeinjekció 1
tőketartalék 1
tőzsde 1
tranzakció 1
vállalat 1
világgazdaság 1
Összesen 75 Összesen 25
Nincs válasz: Ø
TŐZSDEPARKETT
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
tőzsde 9 tánc 5
cápa 4 Wall Street 5
piac 4 táncparkett 3
bróker 3 alacsony 2
pénz 3 kiabálás 2
részvény 3 New York 2
árfolyam 2 parketta 2
alap 1 színtér 2
alku 1
ahol sokan
ordibálnak 1
bank 1 alja 1
bankár 1 aranylánc 1
BUX-index 1 az (meg mi?) 1
értékpapír 1 cetli 1
forgalom 1 csúszás 1
gazdaság 1 érdektelen 1
kockázat 1
fogalmam (sincs
róla) 1
parkett 1 háromszög 1
pénzforgalom 1 lovi 1
részvények 1 Monopoly 1
számok 1 művészet 1
szereplők 1 ordibálás 1
táblázat 1 öltönyös figurák 1
tőzsdekrach 1 porcica 1
tőzsdepiac 1 színhely 1
Világbank 1 színpad 1
táncolnak 1
54
tőzsdetánc 1
zöld 1
Összesen 46 Összesen 43
Nincs válasz: 11
TŐZSDEPARKETT
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
tőzsde 15 tánc 3
pénz 8 ember 2
árfolyam 6 részvétel 2
bróker 6 színtér 2
részvény 6 alacsony 1
szereplők 3 Budapest 1
BUX 2 fa 1
résztvevők 2 folyamatok 1
spekuláció 2 hely 1
árucsere 1 idegbaj 1
bank 1 Japán 1
brókerek 1 játszik 1
eladás 1 jövő 1
értékpapír 1 káosz 1
értékpapírok 1 képernyő 1
gazdaság 1 keres 1
index 1 parketta 1
ingadozás 1 sokan 1
ingadozik 1 színterek 1
kereskedés 1 telefon 1
kereslet 1 terület 1
licit 1
monitor 1
pénzügy 1
piac 1
részvények 1
tőzsdecápa 1
tőzsdeverseny 1
tőzsdézés 1
üzlet 1
vétel 1
vevők 1
Összesen 73 Összesen 26
Nincs válasz: 1
55
13. sz. melléklet
A BIKA-hívószócsoport gazdasági és köznyelvi válaszszavai az ELTE és a BGF hallgatói
körében
BIKA
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
tőzsde 2 viadal 32
bullish piac 1 tehén 8
piac 1 állat 5
horoszkóp 5
szarv 4
bikaviadal 2
én 2
kos 2
red bull 2
spanyol 2
Spanyolország 2
autó 1
bikapata 1
bikavér 1
bölön 1
csillagjegy 1
csillagkép 1
csődör 1
Descartes 1
düh 1
Egribikavér 1
erős 1
fekete bika 1
futtatás 1
ikrek 1
kocsma 1
korom 1
május 1
Minótaurusz 1
ország 1
öcsi 1
pata 1
Radnóti Miklós 1
szalon 1
születésnap 1
taurisz 1
tej 1
torreádor 1
vér 1
56
vörös 1
Zeusz 1
Összesen 4 Összesen 96
Nincs válasz: Ø
BIKA
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
tőzsde 2 viadal 13
árfolyam 1 Spanyolország 11
bank 1 állat 6
bróker 1 erős 6
bull-tőzsde 1 szarv 6
vállalat 1 horoszkóp 5
vezetés 1 erő 4
vezető 1 piros 4
torreádor 4
vörös 4
csillagjegy 2
nagy 2
pata 2
spanyol 2
bikafuttatás 1
bor 1
Chicago 1
Chicago Bulls 1
Debrecen 1
düh 1
egri bikavér 1
emlős 1
én 1
fedezés 1
férfi 1
here 1
legelő 1
öszvér 1
red bull 1
tenyésztés 1
Toldi 1
túraautó 1
udvar 1
Zsolti 1
Összesen 9 Összesen 91
Nincs válasz: Ø
57
FORGALOM
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bevétel 4 dugó 14
pénz 4 autók 13
áru 2 közlekedés 10
kereskedelem 2 irányítás 4
pénzforgalom 2 út 4
adat 1 utca 4
áruház 1 autó 3
bolt 1 belváros 2
bővülés 1 Budapest 2
csere 1 jelzőlámpa 2
deviza 1 kresz 2
hozam 1 baleset 1
idegenforgalom 1 benzingőz 1
kereslet 1 cím 1
kifizetés 1 főváros 1
mérleg 1 jármű 1
pénzmozgás 1 jogosítvány 1
üzlet 1 kereszteződés 1
vállalat 1 kevés 1
nagy 1
uborka 1
útvonal 1
villamos 1
Összesen 28 Összesen 72
Nincs válasz: Ø
58
FORGALOM
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bevétel 15 közlekedés 11
pénz 6 autó 9
üzlet 5 dugó 3
bolt 4 nagy 2
kereslet 3 autópálya 1
áru 2 benzin 1
haszon 2 BKV 1
kereskedelem 2 folyamat 1
mennyiség 2 idegesség 1
növekedés 2 kereszteződés 1
nyereség 2 közutak 1
ÁFA 1 megfelelő 1
alacsony 1 nagyváros 1
áruforgalom 1 rendőr 1
bank 1 sárga 1
értékesítés 1 szabálysértés 1
kereskedő 1 tömeg 1
kosárátlag 1 utak 1
profit 1 üzletbeni 1
reklám 1 vezet 1
rentábilis 1
számlázás 1
szuficit 1
vásárlók 1
vevő 1
Összesen 59 Összesen 41
Nincs válasz: Ø
59
FORRÁS
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 5 víz 33
tőke 5 patak 17
bevétel 1 eredet 3
elemzés 1 erdő 2
eszköz 1 kiindulópont 2
hitelek 1 kút 2
munkahely 1 vidék 2
összeg 1 Bence 1
pénzforrás 1 bibliográfia 1
szükséglet 1 csermely 1
Erdély 1
Fátyol-vízesés 1
film 1
friss hideg tiszta víz 1
Görögország 1
hegy 1
hegyi forrás 1
hegyvidék 1
hideg 1
hivatkozás 1
kék 1
kritika 1
lelőhely 1
parfüm 1
rádió 1
szakirodalom 1
szanszkrit 1
tiszta 1
Összesen 18 Összesen 82
Nincs válasz: Ø
FORRÁS
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
tőke 12 víz 22
eszköz 5 patak 5
pénz 5 erdő 2
mérleg 4 folyó 2
alap 2 hegy 2
anyagi forrás 2 lehetőség 2
pénzforrás 2 természet 2
számvitel 2 ásványvíz 1
60
anyagi 1 dolgozat 1
bank 1 élet 1
diverzifikálás 1 első 1
finanszírozás 1 fiatalság 1
hitel 1 gyökér 1
kihelyezés 1 házi dolgozat 1
könyvelés 1 kód 1
követelések 1 kút 1
passzíva 1 kutatás 1
pénztőke 1 megjelölés 1
pénzügyi 1 pont 1
saját 1 származás 1
támogatás 1 valahonnan 1
vagyon 1
vállalat 1
Összesen 49 Összesen 51
Nincs válasz: Ø
MEDVE
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
Ø bocs 15
állat 12
barna 10
sajt 8
Maci/maci 7
méz 4
barlang 3
hagyma 3
málna 3
Oroszország 3
állatkert 2
erdő 2
Micimackó 2
nagy 2
oroszok 2
asztal 1
brumm 1
csapágy 1
csillagkép 1
Erdély 1
erő 1
finnugor 1
gizzly 1
horvát 1
61
mackó 1
Madrid 1
malac 1
medvehagyma 1
székely 1
szőr 1
szőrös 1
tánc 1
tappancs 1
veres 1
Veresegyház 1
veszély 1
zsír 1
Összesen 0 Összesen 100
Nincs válasz: Ø
MEDVE
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
bank barna 14
bull állat 13
pénzügy erdő 7
tőzsde bocs 6
barlang 5
hagyma 4
nagy 4
sajt 4
állatkert 2
erő 2
maci 2
mackó 2
málna 2
méz 2
nyúl 2
Oroszország 2
állatvilág 1
Berlin 1
csapda 1
csupor 1
fura 1
hal 1
hegy 1
medve bunda 1
medvehagyma 1
medvetalp 1
62
nem plüs grizzlies 1
panda 1
ragadozó 1
rajzfilm 1
Románia 1
spanyol 1
szeretet 1
talp 1
tavasz 1
tél 1
TV-maci 1
veszély 1
Összesen 4 Összesen 95
Nincs válasz: 1
MÉRLEG
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
könyvelő 5 súly 21
egyensúly 3 horoszkóp 8
egyenlőség 2 konyha 6
mélegképes 2 hinta 4
piac 2 kiló 3
áru 1 csillagjegy 2
balansz 1 nyelv 2
egyenleg 1 testsúly 2
egyenlő 1 deka 1
eredmény 1 égöv 1
felesleg 1 gyógyszertár 1
fizetési 1 jegy 1
főkönyv 1 jog 1
kereskedelem 1 kar 1
kereskedelmi 1 kémia 1
kiadás 1 képesség 1
kötvény 1 kövér 1
mérés 1 kupa 1
mérlegképes
könyvelő 1 liszt 1
mértékegység 1 mérnök 1
pénzügy 1 patika 1
számvitel 1 skorpió 1
tartozik 1 süti 1
tartozik - követel 1 szűz 1
63
tojás 1
vízöntő 1
zöldség 1
Összesen 33 Összesen 67
Nincs válasz: Ø
MÉRLEG
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
számvitel 14 súly 32
egyensúly 5 horoszkóp 4
kimutatás 5 nyelv 3
eredmény 2 ág 1
eredménykimutatás 2 fogyás 1
fizetési mérleg 2 gyümölcs 1
könyvelés 2 Justicia 1
mérés 2 kilogram 1
tartozik 2 konyha 1
beszámoló 1 mérőeszköz 1
bolt 1 PSZF 1
deficit 1 serpenyő 1
egyenlő 1 testsúly 1
egyenlőség 1 zöldséges 1
eszköz 1
fizetési 1
két oldal 1
könyvelő 1
követel 1
követelés 1
mérlegsor 1
pénzügy 1
vásárlás 1
Összesen 50 Összesen 50
Nincs válasz: Ø
MUTATÓ
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
hitel 3 óra 49
index 3 ujj 7
ár 2 névmás 3
áru 2 mérő 2
bank 1 állás 1
64
diagram 1 autó 1
eredmény 1 benzin 1
eredményesség 1 információ 1
érték 1 jelző 1
gazdaság 1 kis 1
gazdasági 1 kurzor 1
görbe 1 nyíl 1
grafikon 1 tárgymutató 1
hiteldíj 1 ütem 1
hiteldíjmutató 1
kamat 1
kamatláb 1
mérleg 1
mérlegképes
könyvelő 1
negatív 1
növekedés 1
szám 1
Összesen 28 Összesen 71
Nincs válasz: 1
MUTATÓ
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
GDP 8 óra
szám 6 irányadó
gazdaság 5 kilométeróra
statisztika 4 ujj
gazdasági 3 alak
index 3 bemutató
gazdasági mutató 2 fordulatszám
hitel 2 irány
hiteldíj 2 iránytű
mérőszám 2 kedvező
ábra 1 km/h
arányszám 1 matematika
diagram 1 megmutatás
elemzés 1 mennyi
eredmény 1 mutat
hitelmutató 1 nagy
indikátor 1 névmás
jövedelem 1 nyíl
kamat 1 óramutató
kimutatás 1 pont
makroökonómia 1 segítség
65
mutatószám 1 számológép
pénzügyi 1 teljes
pozitív 1 vmit jelző
profit 1
ráta 1
SNA-mutatószámok 1
számok 1
üzletnyitás 1
Összesen 56 Összesen 44
Nincs válasz: Ø
OLLÓ
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
agrárolló 4 vágás 22
gazdasági 1 papír 14
kamat 1 vág 9
kamatláb 1 kés 5
kamatolló 1 eszköz 3
kamatvágás 1 vágni 3
kördiagram 1 fodrász 2
szétnyílik 1 haj 2
társadalom 1 kő 2
szabó 2
tű 2
varrás 2
cérna 1
Edward 1
éles 1
fegyver 1
fém 1
hatás 1
kézimunka 1
körömvágás 1
kreatív 1
Laci 1
nagyi 1
nyír 1
nyitva 1
olló-kezű Edward 1
rák 1
ruházat 1
szabóság 1
szerszám 1
66
vágóeszköz 1
veszélyes 1
Összesen 12 Összesen 88
Nincs válasz: Ø
OLLÓ
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
agrár 4 vágás 26
agrárolló 3 papír 12
különbség 2 vág 11
árolló 1 kő 6
haszon 1 fodrász 3
hajvágás 3
kés 3
éles 2
fém 2
haj 2
ruha 2
szabás 2
varrás 2
eszköz 1
fájdalom 1
madzag 1
orvos 1
Schwarzkopf 1
seb 1
szabó 1
szegény 1
vágni 1
vágóeszköz 1
varróolló 1
Összesen 11 Összesen 87
Nincs válasz: 2
PAPÍR
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 13 könyv 10
értékpapír 2 toll 10
papírpénz 2 ceruza 7
adópapír 1 írás 7
állam 1 fa 6
67
állampapír 1 fehér 5
deviza 1 lap 4
diploma 1 dolgozat 2
érték 1 erdő 2
kincstárjegy 1 fák 1
kötvény 1 félfamentes 1
számla 1 fénymásolás 1
szerződés 1 finom 1
újrahasznosított 1 gyűjtés 1
kő 1
levél 1
Lőrinc 1
nő 1
olló 1
Open Stage 1
origami 1
pap 1
papírbolt 1
rajz 1
szeretem 1
üres 1
vers 1
WC 1
Összesen 28 Összesen 72
Nincs válasz: Ø
PAPÍR
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
pénz 12 toll 10
értékpapír 5 lap 9
érték 2 fa 8
munka 2 olló 6
újrahasznosítás 2 ceruza 5
állampapír 1 dolgozat 4
bankjegy 1 fehér 4
csekk 1 írás 4
dokumentum 1 rajz 3
kötvény 1 írni 2
nyomtatvány 1 nyomda 2
okmány 1 anyag 1
papírpénz 1 cigipapír 1
üzlet 1 famentes 1
karton 1
kő 1
68
könyv 1
levél 1
nyomtatás 1
puha 1
ruha 1
szöveg 1
Összesen 32 Összesen 68
Nincs válasz: Ø
PARKETT
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
Ø tánc 59
fa 6
padló 5
parketta 4
ördög 3
járólap 2
lakás 2
szoba 2
balett 1
barna 1
buli 1
búza 1
cipő 1
csillag 1
csiszolás 1
csúszós 1
felmosó 1
fénylő 1
ház 1
lakozott 1
lépés 1
ördöge 1
színpad 1
tánctér 1
terem 1
Összesen 0 Összesen 100
Nincs válasz: Ø
69
PARKETT
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
Ø tánc 61
padló 5
fa 4
parketta 3
föld 2
színház 2
szoba 2
barna 1
előadás 1
felmosás 1
helyszín 1
játék 1
lakás 1
lakberendezés 1
lakk 1
méhviasz 1
mozgás 1
ördög 1
ördöge 1
sárga 1
sima 1
színpad 1
szőnyeg 1
táncolás 1
tánctér 1
telep 1
vödör 1
zöld 1
Összesen 0 Összesen 100
Nincs válasz: Ø
SZEREPLŐK
ELTE ELTE
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
piac 3 film 20
résztvevő 3 színház 19
állami 1 sorozat 9
pénz 1 színdarab 8
piaci 1 színész 6
üzletfelek 1 dráma 3
vevő 1 válogatás 3
színészek 2
70
Amikaók Bacchau 1
casting 1
darab 1
élet 1
fél 1
figurák 1
filmek 1
fő 1
Friends 1
játékosok 1
karakterek 1
lőszer 1
pávián 1
sorozatok 1
szappanopera 1
szerepek 1
szereposztás 1
TV 1
változtatják 1
Összesen 11 Összesen 89
Nincs válasz: Ø
SZEREPLŐK
BGF BGF
Szaknyelvi vsz db Köznyelvi vsz db
piac 11 színház 21
gazdaság 6 film 17
eladó 3 színész 4
gazdasági szereplők 3 válogatás 3
piaci 3 emberek 2
résztvevők 3 sorozat 2
állam 1 színészek 2
értékesítő 1 tagok 2
gazdasági 1 befolyásolás 1
gazdasági élet
szereplői 1 egyének 1
háztartás 1 együtt 1
kereskedelmi 1 gárda 1
piaci szereplők 1 média 1
tökéletes verseny 1 mesefilm 1
vezető 1 személyek 1
színjátszás 1
színpad 1
Összesen 38 Összesen 62
71
Nincs válasz: Ø
14. sz. melléklet
Nem létező, de lehetséges szavak
Hívószó Nem létező válaszszó Válaszadó csoport
adóalap adóház ELTE
adókulcs adózár ELTE
pénzajtó ELTE
adósságcsapda adósságszökés ELTE
tehénkarám ELTE
árrés üzletgazdaság BGF
hitelkeret hitelkép ELTE
kamatláb kamatkéz ELTE
kamatvágás kamatvarrás ELTE
tőkeáramlás üzleti angyal BGF
tőzsdeparkett lovi ELTE
tőzsdetánc ELTE
15. sz. melléklet
Az ELTE és a BGF közös köznyelvi és közös gazdasági válaszszavai az ADÓALAP-
hívószócsoportban
ADÓALAP - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
kormány 3 kormány 1 kormány 4
Összesen 4/200
ADÓALAP – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
pénz 10 adózás 8 pénz 18
bank 8 pénz 8 adózás 10
adó 6 százalék 5 adó 9
állam 5 adó 3 bank 9
fizetés 5 állam 3 állam 8
százalék 3 fizetés 3 fizetés 8
adózás 2 kamat 3 százalék 8
ÁFA 2 befizetés 2 kamat 5
kamat 2 áfa 1 áfa 3
nyugdíj 2 bank 1 nyugdíj 3
72
befizetés 1 nyugdíj 1 befizetés 3
összeg 1 összeg 1 összeg 2
Összesen 86/200
ADÓKULCS - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
zár 6 ajtó 1 zár 7
ajtó 2 nyit 1 ajtó 3
nyit 1 zár 1 nyit 2
Összesen 12/200
ADÓKULCS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes össze
s
adó 6 adózás 11 százalék 15
áfa (áfakulcs 1) 5 százalék 11 adózás 14
egykulcsos
(egykulcsos adó
2) 6 állam 7
egykulcsos
(egykulcsos adó 3) 13
százalék 4
egykulcsos
(egykulcsos adó 1) 7 állam 10
adózás 3 16% 5 adó 8
állam 3 adó 2 áfa (áfakulcs 1) 7
bank 3 adóbevallás 2 16% 6
adóbevallás 2 ÁFA 2 bank 4
27% 2 egységes 2 adóbevallás 4
adószám 1 emelés 2 27% 3
egységes 1 bank 1 egységes 3
emelés 1
fizetés (adófizetés
1) 2 emelés 3
fizetés 1 27% 1 adószám (szám 1) 2
jövedelem 1 jövedelem 1 fizetés (adófizetés 1) 3
magas 1 magas 1 jövedelem 2
16% 1 szám 1 magas 2
Összesen 99/200
73
ADÓSSÁGCSAPDA - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
átverés 2 átverés 2 átverés 4
ördögi kör 2 ördögi kör 2 ördögi kör 4
becsapás 1 becsapás 1 becsapás 2
Magyarország 1 Magyarország 1 Magyarország 2
politika 1 politika 1 politika 2
Összesen 14/200
ADÓSSÁGCSAPDA – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
hitel (hitelek 2) 8 hitel (hitelek 1) 12 hitel (hitelek 3) 20
spirál
(adósságspirál 2) 5
spirál
(adósságspirál 4) 9
spirál
(adósságspirál 6) 14
adósság 3 adós 2 adósság 5
bank 2 adósság 2 bank (bankok 2) 4
csalás 2 bankok 2 adós 3
adó 1 fizetésképtelenség 2 csalás 3
adós 1 adó 1 fizetésképtelenség 3
eladósodás 1 csalás 1 adó 2
fizetésképtelenség 1 eladósodás 1 eladósodás 2
pénz 1 pénz 1 pénz 2
pókháló 1 pókháló 1 pókháló 2
szegénység 1 szegénység 1 szegénység 2
veszélyes 1 veszélyes 1 veszélyes 2
Összesen 64/200
ÁRRÉS - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
lyuk 4 lehetőség 3 lyuk 5
lehetőség 1 lyuk 1 lehetőség 4
pajzs 1 pajzs 1 pajzs 2
Összesen 11/200
74
ÁRRÉS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
haszon 8 haszon 11 haszon 19
pénz 5 nyereség 9 pénz 11
különbözet 4 pénz 6 nyereség 10
ár 2 bevétel 4 különbözet 8
bevétel 2 különbözet 4 bevétel 6
hiány 2 ár 2 ár 4
kereskedelem 2 gazdaság 2 hiány 4
nagy 2 hiány 2 kereskedelem 4
piac 2 kereskedelem 2 nagy 4
gazdaság 1 nagy 2 piac 4
kereslet 1 piac 2 gazdaság 3
nyereség 1 kereslet 1 olló 3
olló 1 olló 2 kereslet 2
pénzügy 1 pénzügy 1 pénzügy 2
Összesen 84/200
CÉGBEDŐLÉS - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
MALÉV 1 vég 2 vég 3
vég 1 MALÉV 1 MALÉV 2
Összesen 5/200
CÉGBEDŐLÉS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
csőd 49 csőd 47 csőd 96
válság 3 válság 3 válság 6
cég 2 összeomlás 3 összeomlás 4
hitel 1 munkanélküliség 2 cég 3
munkanélküliség 1 üzlet 2 munkanélküliség 3
összeomlás 1 vállalkozás 2 üzlet 3
tönkremegy 1 cég 1 vállalkozás 3
üzlet 1 hitel 1 hitel 2
vállalkozás 1 tönkremegy 1 tönkremegy 2
Összesen 122/200
75
CSŐDVÉDELEM - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
csőtörés 2 csőtörés 1 csőtörés 3
elhárítás 1 elhárítás 1 elhárítás 2
Összesen 5/200
CSŐDVÉDELEM – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszok válaszok válaszok
biztonság 11 biztonság 12 biztonság 23
eljárás
(csődeljárás 2) 7
csődeljárás
(eljárás 3) 11
csődeljárás
(eljárás 8) 18
állam 4 állam 9 állam 13
bank 4 segítség 6 bank (bankok 2) 9
segítség 3 vállalat 6 segítség 9
vállalat 3 bank (bankok 2) 5 vállalat 9
biztosítás 2 biztosítás 3 biztosítás 5
cég (cégek 1) 2 cég 3 cég (cégek 1) 5
összeomlás 2 vállalkozás 3 vállalkozás 5
vállalkozás 2 összeomlás 1 összeomlás 3
támogatás 1 támogatás 1 támogatás 2
Összesen 101/200
HITELKERET - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
képkeret (kép 4) 10 képkeret (kép 1) 2 képkeret (kép 5) 12
lehetőség
(lehetőségek 1) 2 lehetőség 2
lehetőség
(lehetőségek 1) 4
Összesen 16/200
HITELKERET – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
pénz 9 bank 8 bank 15
bank 7 korlát (korlátok 2) 6 pénz 12
határ 5 hitelkártya 5 határ (határok 1) 8
hitel 4 fizetés 3 hitelkártya 8
limit 4 pénz 3 korlát (korlátok 2) 7
76
hitelkártya 3 túllépés 3 összeg 7
kölcsön 3 bankkártya 2 hitel 6
túllépés 3 határ (határok 1) 3 túllépés 6
bankkártya 2 hitel 2 limit 5
kimerít 2 vásárlás 2 bankkártya 4
vásárlás 2 átlépés 1 fizetés 4
átlépés 1 bankszámla 1 kölcsön 4
bankszámla 1 kimerít 1 vásárlás 4
fizetés 1 kölcsön 1 kimerít 3
korlát 1 limit 1 átlépés 2
összeg 1 összeg 6 bankszámla 2
pénzfelvétel 1 pénzfelvétel 1 pénzfelvétel 2
pénzügyek 1 pénzügy 1
pénzügy
(pénzügyek 1) 2
Összesen 101/200
KAMATLÁB - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
Ø Ø Ø
Összesen 0/200
KAMATLÁB – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
százalék 10 bank 15 bank 23
bank 8 százalék 12 százalék 22
hitel 5 hitel 9 hitel 14
pénz 5 magas 5 pénz 6
reklám (reklámok 1) 4 emelés 4
reklám (reklámok
1) 6
növekedés 2 növekedés 4 növekedés 6
THM 2 alacsony 3 magas 6
alacsony 1 mérték 2 emelés 5
csökkentés 1 reklám 2 alacsony 4
emelés 1 csökkentés 1 mérték 3
magas 1 pénz 1 THM 3
mérték 1 pénzügy 1 csökkentés 2
pénzügy 1 százalékláb 1 pénzügy 2
százalékláb 1 THM 1 százalékláb 2
Összesen 104/200
77
KAMATVÁGÁS - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszok válaszok válaszok
összes összes összes
olló 6 olló 6 olló 12
Orbán 1 változás 3 változás 4
változás 1 Orbán 1 Orbán 2
Összesen 18/200
KAMATVÁGÁS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
bank 9 bank 20 bank 29
kamat 8 kamat 9 kamat 17
hitel 7 csökkentés 6 hitel 12
pénz 5 pénz 6 pénz 11
százalék 3 hitel 5 csökkentés 8
csökkentés 2 kedvezmény 4
csökkenés
(kamatcsökkenés
2) 6
csökkenés
(kamatcsökkenés
1) 2
csökkenés
(kamatcsökkenés
1) 4 százalék 5
törlesztés 2 százalék 2 kedvezmény 5
kedvezmény 1 pénzügy 2 törlesztés 4
pénzügy 1 törlesztés 2 pénzügy 3
tarozás 1 tartozás 1 tartozás 2
Összesen 102/200
TŐKEÁRAMLÁS - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
Európa 1 Európa 1 Európa 2
ország 1 országok 2 országok (ország 1) 3
Összesen 5/200
TŐKEÁRAMLÁS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
pénz 9 pénz 13 pénz 22
kereskedelem 4 gazdaság 4 gazdaság 6
78
pénzforgalom 4 bevétel 3 külföld 6
külföld 3 EU 3 pénzforgalom 6
pénzmozgás 3 külföld 3
pénzmozgás
(pénzmozgások 1) 6
befektetés 2
pénzmozgás
(pénzmozgások 1) 3 bevétel 5
bevétel 2 piac 3 kereskedelem 5
gazdaság 2 átutalás 2 piac 5
piac 2 pénzforgalom 2 EU 4
alap 1 pénzügy 2 átutalás 3
átutalás 1 alap 1 befektetés 3
EU 1 befektetés 1 pénzügy 3
forgalom 1 forgalom 1 alap 2
likviditás 1 kereskedelem 1 forgalom 2
mozgás 1 likviditás 1 likviditás 2
nemzetközi 1 mozgás 1 mozgás 2
pénzügy 1 nemzetközi 1 nemzetközi 2
Összesen 84/200
TŐZSDEPARKETT - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
tánc (táncparkett 3) 8 tánc 3
tánc (táncparkett
3) 11
alacsony 2
színtér (színterek
1) 3 alacsony 3
parketta 2 alacsony 1 parketta 3
színtér 2 parketta 1
színtér (színterek
1) 5
Összesen 22/200
TŐZSDEPARKETT – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
tőzsde 9 tőzsde 15 tőzsde 24
piac (tőzsdepiac 1) 5 pénz 8 pénz 11
cápa 4 bróker (brókerek 1) 7
részvény
(részvények 2) 11
részvény
(részvények 1) 4
részvény
(részvények 1) 7
bróker (brókerek
1) 10
pénz 3 árfolyam 6 árfolyam 8
bróker 3 szereplők 3
piac (tőzsdepiac
1) 6
árfolyam 2 BUX 2 cápa (tőzsdecápa 5
79
1)
bank 1
értékpapír
(értékpapírok 1) 2 szereplők 4
BUX-index 1 bank 1
BUX (BUX-index
1) 3
értékpapír 1 gazdaság 1 értékpapír 3
gazdaság 1 piac 1 bank 2
szereplők 1 tőzsdecápa 1 gazdaság 2
Összesen 89/200
16. sz. melléklet
Az ELTE és a BGF közös köznyelvi és közös gazdasági válaszszavai az BIKA-
hívószócsoportban
BIKA - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
viadal
(bikaviadal 2) 34 viadal 13
viadal
(bikaviadal
2) 47
állat 5
Spanyolorszá
g 11
Spanyolorszá
g 13
horoszkóp 5 állat 6 állat 11
szarv 4 erős 6 horoszkóp 10
én 2 szarv 6 szarv 10
red bull 2 horoszkóp 5 erős 7
spanyol 2 torreádor 4 torreádor 5
Spanyolország 2 vörös 4 vörös 5
pata (bikapata
1) 2 csillagjegy 2 spanyol 4
csillagjegy 1 pata 2
pata
(bikapata 1) 4
düh 1 spanyol 2 csillagjegy 3
Egri bikavér 1 bikafuttatás 1 én 3
erős 1 düh 1 red bull 3
futtatás 1 én 1 düh 2
torreádor 1 egri bikavér 1 Egri bikavér 2
vörös 1 red bull 1
futtatás
(bikafuttatás
1) 2
Összesen 131/200
80
BIKA - szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
tőzsde 2 tőzsde 2 tőzsde 4
Összesen 4
FORGALOM - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGf
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
autók (autó 3) 16 közlekedés 11 autó, autók 25
dugó 14 autó 9 közlekedés 21
közlekedés 10 dugó 3 dugó 17
út 4 nagy 2 út (utak 1) 5
kereszteződés 1 kereszteződés 1 nagy 3
nagy 1 utak 1 kereszteződés 2
Összesen 73/200
FORGALOM - szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
pénz
(pénzforgalom 2) 6 bevétel 15 bevétel 19
bevétel 4 pénz 6
pénz
(pénzforgalom 2) 12
áru 2 üzlet 5 üzlet 6
kereskedelem 2 bolt 4 áru (áruforgalom 1) 5
bolt 1
áru (áruforgalom
1) 3 bolt 5
kereslet 1 kereslet 3 kereskedelem 4
üzlet 1 kereskedelem 2 kereslet 4
Összesen 55/200
81
FORRÁS – köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
víz 33 víz 22 víz 55
patak 17 patak 5 patak 22
erdő 2 erdő 2 erdő 4
kút 2 hegy 2 kút 3
hegy 1 kút 1 hegy 3
Összesen 87/200
FORRÁS – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
pénz
(pénzforrás
1) 6 tőke 12 tőke 17
tőke 5
pénz
(pénzforrás
2) 7
pénz
(pénzforrás
3) 13
eszköz 1 eszköz 5 eszköz 6
hitelek 1 hitel 1
hitel (hitelek
1) 2
Összesen 38/200
MEDVE – köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
bocs 15 barna 14 állat 25
állat 12 állat 13 barna 24
barna 10 erdő 7 bocs 21
sajt 8 bocs 6 sajt 12
maci (mackó
1) 8 barlang 5
maci (mackó
3) 12
méz 4
hagyma
(medvehagyma
1) 5 erdő 9
hagyma
(medvehagyma
1) 4 nagy 4
hagyma
(medvehagyma
2) 9
barlang 3 sajt 4 barlang 8
málna 3
maci (mackó
2) 4 méz 6
82
Oroszország 3 állatkert 2 nagy 6
állatkert 2 erő 2 málna 5
erdő 2 málna 2 Oroszország 5
nagy 2 méz 2 állatkert 4
erő 1 Oroszország 2 erő 3
veszély 1 veszély 1 veszély 2
Összesen 151/200
MEDVE – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
Ø Ø Ø
Összesen 0/200
MÉRLEG - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes össze
s
súly 21 súly 32 súly 53
horoszkóp 8 horoszkóp 4 horoszkóp 12
konyha 6 kilogramm 1 konyha 7
kiló 3 konyha 1 kiló (kilogramm 1) 4
testsúly 2 testsúly 1 testsúly 3
Összesen 79/20
0
MÉRLEG – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
össz
es
összes összes
könyvelő 5 számvitel 14 számvitel 15
egyensúly 3 egyensúly 5 egyensúly 8
egyenlőség 2
fizetési
(fizetési mérleg 2) 3
könyvelő
(mérlegképes könyvelő 1) 6
egyenlő 1 eredmény 2
fizetési
(fizetési mérleg 2) 4
eredmény 1 mérés 2 eredmény 3
fizetési 1 tartozik 2 mérés 3
mérés 1 egyenlő 1 egyenlőség 3
pénzügy 1 egyenlőség 1 tartozik 3
számvitel 1 könyvelő 1 egyenlő 2
tartozik 1 pénzügy 1 pénzügy 2
83
Összesen 49/200
MUTATÓ – köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
óra 49 óra 18 óra 67
ujj 7 ujj 2 ujj 9
névmás 3 névmás 1 névmás 4
nyíl 1 nyíl 1 nyíl 2
Összesen 82/200
MUTATÓ – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
hitel 3 gazdaság 5 gazdaság 6
index 3
gazdasági
(gazdasági
mutató 2) 5
gazdasági
(gazdasági
mutató 2) 6
hiteldíj
(hiteldíjmutató1) 2 index 3 index 6
kamat 1 hiteldíj 2 hitel 5
eredmény 1 hitel 2
hiteldíj
(hiteldíjmutató
1) 4
gazdaság 1 eredmény 1 kamat 2
gazdasági 1 kamat 1 eredmény 2
Összesen 31/200
OLLÓ – köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
vágás 22 vágás 26 vágás 48
papír 14 papír 12 papír 26
vág 9 vág 11 vág 20
kés 5 kő 6 kés 8
eszköz 3 fodrász 3 kő 8
vágni 3 kés 3 fodrász 5
fodrász 2 éles 2 eszköz 4
haj 2 fém 2 vágni 4
kő 2 haj 2 haj 4
szabó 2 varrás 2 varrás 4
84
varrás 2 eszköz 1 éles 3
éles 1 szabó 1 szabó 3
fém 1 vágni 1 fém 3
vágóeszköz 1 vágóeszköz 1 vágóeszköz 2
Összesen 142/200
OLLÓ – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
agrárolló 4 agrár
(agrárolló 3) 7
agrárolló
(agrár 4) 11
Összesen 11/200
PAPÍR – köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
könyv 10 toll 10 toll 20
toll 10 lap 9 fa (fák 1) 15
ceruza 7 fa 8 lap 13
írás 7 olló 6 ceruza 12
fa (fák 1) 7 ceruza 5 könyv 11
fehér 5 dolgozat 4 írás 11
lap 4 fehér 4 fehér 9
dolgozat 2 írás 4 olló 7
kő 1 rajz 3 dolgozat 6
levél 1 kő 1 rajz 4
olló 1 könyv 1 kő 2
rajz 1 levél 1 levél 2
Összesen 112/200
PAPÍR – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
pénz 13 pénz 12 pénz 25
értékpapír
(érték 1) 3
értékpapír
(érték 2) 7
értékpapír
(érték 3) 10
papírpénz 2 állampapír 1 papírpénz 3
állampapír
(állam 1) 2 kötvény 1 állampapír 3
kötvény 1 papírpénz 1 kötvény 2
85
Összesen 43/200
PARKETT- köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
tánc 59 tánc 61 tánc 120
fa 6 padló 5 fa 10
padló 5 fa 4 padló 10
parketta 4 parketta 3 parketta 7
ördög 3 szoba 2 ördög 4
lakás 2 barna 1 szoba 4
szoba 2 lakás 1 lakás 3
barna 1 ördög 1 barna 2
színpad 1 színpad 1 színpad 2
tánctér 1 tánctér 1 tánctér 2
ördöge 1 ördöge 1 ördöge 2
Összesen 166/200
PARKETT-szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
Ø Ø Ø
Összesen 0/200
SZEREPLŐK - köznyelvi vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
film (filmek 1) 21 színház 21 színház 40
színház 19 film 17 film (filmek) 38
sorozat
(sorozatok 1) 10
színész
(színészek 2) 6 színész (színészek 4) 14
színész
(színészek 2) 8 válogatás 3 sorozat (sorozatok 1) 12
válogatás 3 sorozat 2 válogatás 6
Összesen 110/200
86
SZEREPLŐK – szaknyelvi (gazdasági) vsz
ELTE BGF Közös: ELTE+BGF
válaszszavak válaszszavak válaszszavak
összes összes összes
piac 3 piac 11 piac 14
résztvevő 3
piaci (piaci
szereplők 1) 4
résztvevő
(résztvevők 3) 6
piaci 1 résztvevők 3
piaci (piaci szereplők
1) 5
Összesen 25/200
17. sz. melléklet
A szavak szaksajtóbani gyakorisága és a beérkezett szaknyelvi (gazdasági) válaszszavak
Hívószó
Gyakoriság
a gazdasági
sajtóban
Szóasszociácó
ELTE
szaknyelvi
BGF
szaknyelvi
hitelkeret 5 70 89
kamatláb 9 67 93
cégbedőlés 0 73 86
tőkeáramlás 0 57 75
adósságcsapda 0 50 64
árrés 3 58 86
csődvédelem 3 65 87
adóalap 3 78 90
kamatvágás 6 60 76
adókulcs 3 62 91
tőzsdeparkett 0 46 73
parkett 8 0 0
mérleg 13 33 50
forgalom 116 28 59
olló 0 12 11
papír 86 28 32
forrás 74 18 49
mutató 29 28 56
medve 0 0 4
szereplők 24 11 38
bika 1 4 9
szumma 383 848 1218
87
Relatív gyakoriságok
Hívószó
Gyakoriság
a gazdasági
sajtóban
ELTE
szaknyelvi
válaszok
BGF
szaknyelvi
válaszok
hitelkeret 1% 8% 7%
kamatláb 2% 8% 8%
cégbedőlés 0% 9% 7%
tőkeáramlás 0% 7% 6%
adósságcsapda 0% 6% 5%
árrés 1% 7% 7%
csődvédelem 1% 8% 7%
adóalap 1% 9% 7%
kamatvágás 2% 7% 6%
adókulcs 1% 7% 7%
tőzsdeparkett 0% 5% 6%
parkett 2% 0% 0%
mérleg 3% 4% 4%
forgalom 30% 3% 5%
olló 0% 1% 1%
papír 22% 3% 3%
forrás 19% 2% 4%
mutató 8% 3% 5%
medve 0% 0% 0%
szereplők 6% 1% 3%
bika 0% 0% 1%
0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
35%
gazdasági sajtó ELTE gazdasági BGF gazdasági
88